Témavezetõ: Prof. Dr. Péterffy Árpád

Átírás

1 EGYETEMI DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS TELJES ARTERIÁS REVASCULARISATIO ARTERIA RADIALISSAL Dr. Galajda Zoltán Témavezetõ: Prof. Dr. Péterffy Árpád DEBRECENI EGYETEM ORVOS ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM SZÍVSEBÉSZETI KLINIKA DEBRECEN, 2002

2 Tartalomjegyzék I. Bevezetés 3 I/1. A koszorúér-áthidalások rövid története 3 II. Az arteriás graftok használatának irodalmi áttekintése 4 II/1. Az arteria mammaria interna (IMA) 4 II/2. Az arteria gastroepiploica 11 II/3. Az arteria epigastrica inferior (AEI) 17 II/4. Az arteria radialis 19 II/5. Más, alternatív arteriás graftok 24 III. Betegek és módszerek 25 III/1. Radiális graftok nyerésének módszere 26 III/2. A radialis grftok nyerése hagyományos módszerrel 27 III/3. Az arteria radialis nyerése kevésbé invazív módszerrel 37 IV. Eredmények 44 IV/1. Demográfia és mûtét elõtti adatok 44 IV/2. Teljes artériás revaszkularizáció és korai mortalitás 46 IV/3. Mûtéttechnikai adatok 47 IV/4. Mûtét utáni adatok 49 IV/5. A betegek utánkövetése (kérdõívek adatainak feldolgozása) 52 V. Betegek utánkövetése koszorúér-angiográfiával 54 VI. Megbeszélés 59 VII. Összefoglalás 62 VIII. Hivatkozások 63 VIII/1. Irodalom 63 VIII/2. A téziseket megalapozó saját közlemények jegyzéke 71 IX. Köszönetnyilvánítás 72 1

3 A dolgozatban használt rövidítések jegyzéke A. artéria AEI arteria epigastrica inferior AGE arteria gastroepiploica AR arteria radialis ASD pitvari septum defektus ATF autotranszfuzió AVR aorta billentyûcsere CAGB koszorúér áthidalás CX1 circumflexa elsõ marginalis ága CX2 circumflexa második marginalis ága D1 elsõ diagonális artéria D2 második diagonális artéria ECC extrakorporális keringés EF ejekciós frakció IMA mammaria interna arteria ITO intenzív therápiás osztály Kp kiáramlási pálya LIMA bal mammaria interna LRA bal radialis arteria MAP mitralis anuloplasztika MFCR musculus flexor carpi radialis mm milliméter MVP mitralis valvuloplasztika MVR mitralis billentyûcsere NCAL nervus cutaneus antebrachii lateralis NRS nervus radialis superficialis Preop. mûtét elõtti RCA jobb coronaria REDO késõi reoperáció RIMA jobb mammaria interna RRA jobb radialis arteria SD± standard deviáció TAP tricuspidalis anuloplasztika TAR teljes arteriás revaszkularizáció UH ultrahang 2

4 I. Bevezetés I/1. A koszorúér-áthidalások rövid története Gyermekeimnek, nagyon sok szeretettel A koszorúér megbetegedések közvetlen sebészi kezelésének elsõ próbálkozásai a 40-es évek közepére nyúlnak vissza, amikor Vineberg Montreálban, erre a célra alkalmazni kezdte az arteria mammaria internát (1). Az eret a szívizomba vezette be, de a késõbbi klinikai eredmények nem igazolták az elvárásokat ben Murray, kísérleteiben az arteria mammaria internát (IMA) és a koszorúerek között anasztomózist hozott létre. Ezzel tulajdonképpen megnyitotta a koszorúereken végzett mûtétek korszakát (2). Sones és Shirey munkáinak köszönhetõen a 60-as évek elejére lehetõvé vált a koszorúerek kontrasztanyaggal való feltöltése és ábrázolása, megalapozva ezáltal a koszorúér-sebészet diagnosztikai feltételeit (3). Idõközben megszületnek a koszorúereken végzett áthidalások. Saját véna saphenaval elsõként Sabiston (4) hozott létre koszorúér áthidalást 1962-ben, a 60-as évek végére pedig Favaloro (5) és Johnson (6) dolgozták ki és tették klinikai gyakorlattá a vénás graftok alkalmazását, koszorúér áthidalása céljából. Az IMA-val elsõként Goetz készített koszorúér áthidalást 1960-ban (7), de Green és munkatársai (8) munkássága nyomán terjedt el és vált közismertté az artériás graftok felhasználása. A koszorúér sebészet elsõ évtizedében, elsõsorban vénás graftokkal létrehozott áthidalásokat alkalmaztak elõszeretettel, tekintettel a módszer viszonylag gyors és egyszerû voltára. Csak néhány központban végeztek IMA-val áthidalást, és a 80-as évek elején jelentek meg azok a közlemények, amelyek azt bizonyították, hogy a mammariával képzett áthidalások nyitva maradása úgy rövid, mint hosszú távon, lényegesen jobb, mint a vénás graftoké (9, 10). A következõ évtizedben a mammaria internát vénás graftokkal kiegészítve használták rutinszerûen. Tekintettel arra, hogy a vénás graftokban 8-10 év után artérioszklerotikus elváltozások jelentkeznek, ezért szükségesnek látszott újabb artériás graftok keresése, amelyektõl kedvezõbb, hosszú távú eredmények voltak várhatók. Ezért kezdték el használni az arteria radialist, arteria gastroepiploicát és az arteria epigastrica inferiort. A klinikai alkalmazásokat számos szövettani, élettani tanulmány elõzte meg. Az arteria radialis és a mammaria interna együttes felhasználása, lehetõséget nyújtott a teljes arteriás revaszkularizációra (TAR). 3

5 A hazai irodalomban kitûnõ monográfia jelent meg Tarr Ferenc tollából Az ischaemiás szívbetegség sebészi kezelésérõl címmel (11). A nemzetközi irodalomban ezzel a témával a Baxton, Frazier, Westaby féle monográfiák foglalkoznak. (12). Intézetünkben, 1998-ban kezdtük használni az arteria radialist koszorúér áthidaláshoz. Ezáltal lehetõségünk nyílt a teljes artériás revaszkularizáció elvégzésére, felhasználva egy vagy kétoldali arteria mammaria internát és egy vagy kétoldali arteria radialist. Célkitûzés: Célkitûzésként szerepelt az arteria radialis széleskörû használata Magyarországon,. teljes artériás revaszkularizáció céljából, és egy új mûtéti eljárás kidolgozása, a radialis graft nyerése, kevésbé invazív módszerrel. A következõ fejezet egy áttekintõ képet szeretne nyújtani az aktuálisan használt artériás graftokról, azok szerkezetérõl és élettanáról, külön kiemelve ezek közül az arteria radialist. II. Az artériás graftok használatának irodalmi áttekintése II/1. Az arteria mammaria interna (thoracica interna, IMA) Anatómiai közelsége és biológiai sajátosságánál fogva, koszorúér áthidalásra a legalkalmasabb graft a ma már rutinszerûen használt IMA. Különleges revaszkularizációs képességére már Vineberg kísérleti és klinikai kutatásai (1967) fényt derítettek, melyek eredményeként az IMA-t myocardium-implantátumként, cseplesz fedéssel társítva alkalmazta. Más, régi megfigyelések is arra utalnak, hogy az IMA implantátumok gazdag kapcsolatot létesítenek a coronariák ágaival, és jelentõsen növelik az ischaemiás szívizom ellátását (13). A nyitott szívmûtétek bevezetése lehetõséget teremtett arra, hogy az IMA-t direkt graftként hasznosítsák koszorúér áthidaláshoz. Az azóta eltelt évtizedek tapasztalata azt igazolta, hogy az összes graft közül a mammaria interna az ideális graft. Magyarországon Péterffy és munkatársai alkalmaztak elõször mammaria internát koszorúér-áthidaláshoz (14). 4

6 A kérdéssel kapcsolatos tetemes irodalomból leszûrhetõ következtetések, melyek az IMA széleskörû használatát (akár kocsányosított, akár szabad graft formájában), a következõkben foglalhatók össze:? Az IMA a szív közvetlen közelében fekszik. Tõle csak a musculus transversus thoracis, a fascia endothoracica és a pericardium választja el, tehát könnyen elérhetõ és jól begyakorolt technikával a legjobb minõségû graftot biztosítja.? Egész hosszában felhasználható, bizonyos esetekben a két végág Y alakú eloszlása utáni szakasza is igénybe vehetõ, ha ezek legalább 1 mm-nyi átmérõjûek (15).? Kalibere gyakorlatilag azonos a coronariák törzsével, ugyanolyan haemodinamikai és intrathoracalis légzési ingadozásoknak van alátéve, mint a szív saját erei, biokémiai közege hasonló ezekével, és szerkezete is számos elõnyt biztosít más artériákkal szemben.? Fala vékony, endotheliuma homogén, endothelium alatti rétege feltünõen sekély, lamina elastica interna-ja jól elkülönül, és élesen elhatárolja az igen finom intimát, amely soha sem tartalmaz simaizom sejteket. A media 9-12 rugalmas lemezbõl épül fel, elenyészõen kevés kollagént és elvétve leiomyocytákat tartalmaz, tehát az IMA az elasztikus artériák prototípusa. Ez a szerkezet az ér egész hosszára jellemzõ, a rugalmas elemek még a két terminális ágon is jelen vannak (16), (1. ábra). Közismert tény, hogy az elastin braditrof anyag, anyagcseréje alacsony, oxigénnel és más tápelemekkel szemben igénytelen. A vékony falú rugalmas típusú artériák (így az IMA is) nem a vasa vasorum, hanem a lumen felõl táplálkoznak diffúzió révén (2. ábra). Ezt a tulajdonságot, a mammaria interna esetében egy általunk kidolgozott kísérleti modellel igazoltuk (17). E tekintetben kulcsfontosságú az endothelium és a lamina elastica interna, melynek fenesztrált szerkezete lehetõvé teszi a lumen felõli kétirányú anyagcsereforgalmat (18). Szelektív módon megszûri a ki- és beáramló makromolekulákat, egyes sejtes elemeket (makrofágokat) és védõgátat képez egyes káros anyagokkal szemben (19). Mivel az IMA mediajában csak elvétve találhatók alig differenciált leiomyocyták, valószínûtlen, hogy az érfal károsodása nyomán nagyobb tömegû 5

7 simaizomsejt vándoroljon a subendothelium felé, és intima hyperplasiát váltson ki miként a muscularis típusú artériákban (20, 21). 1. ábra. Az IMA szakaszainak szerkezete 6

8 2.ábra. Az érfal táplálásának intimai és adventitiai forrásai 7

9 Más szerzõk is azt állítják, hogy bármilyen artériában, az izomelemek túlsúlya növeli az intima-hyperplasia esélyeit, mivel ezek mobilis sejtek, és az érfal legcsekélyebb károsodása esetén elárasztják az endothelium alatti teret. Feltehetõen ezzel magyarázható, hogy az IMA-ban ritkán észlelhetõk kóros eltérések és artérioszklerózisra utaló jelek az intimán. Ennek ellenére, a proximális része artérioszklerotikusan érintett lehet, ami a mammaria interna rendszeres katéterezését és kontraszt anyaggal való feltöltését indokolja minden koszorúér mûtét elõtt (3. ábra). Figyelemre méltó az a tény is, hogy vasa vasorum kizárólag az IMA adventitiajánban található (ott is aránylag kevés számban), viszont az eret gazdag zsírszövet övezi, melyben két véna és bõséges nyirokérhálózat található (22). Mindezeket összevetve, ma már általánosan elfogadott álláspont, hogy az IMA úgy strukturális szempontból, mint az újabban kiderített adekvát farmakológiai válaszreakciói tekintetében (23, 24), megfelel az ideális graftok összes követelményeinek (25), és az utóbbi 10 év alatt kikristályosodott technikai irányelvek szigorú betartásával, tíz év után is %-ban árjárható marad (26, 27). Az ér lecsupaszítása károsítja a graft vitalitását, a durva preparálás és manõverezés a lamina elastica interna károsodását, a nem eléggé elõvigyázatos varrási mód thrombus képzõdésre hajlamosító örvényléseket eredményez, melyek rövidebb-hosszabb távon meghiusítják a mûtét eredményeit. A mammaria internát legtöbbször kocsányosított formában használjuk. Ez azt jelenti, hogy az eret leválasztjuk a mellkas falról a körülötte lévõ szövetekkel, meghagyva az eredését az arteria subclaviába. Nyerése lehetséges diatermiás késsel vagy ultrahangvágóval úgy, hogy a megfelelõ sternumfelet a bordaívekkel együtt egy speciális feltáróval emeljük ki. A proximális szakaszának felszabadítása különös figyelmet igényel, hogy ne sérüljön a közvetlen szomszédságában található nervus phrenicus vagy a vena subclavia. Ugyanakkor a thymushoz vezetõ oldalágat célszerû lekötni és átvágni, ez a vastag oldalág késõbb steal jelenséget idézhet elõ (4. ábra). E technikával elért kiváló eredmények a nyolcvanas évek derekán arra ösztönözték a szívsebészeket, hogy az IMA-t szekvenciális formában egyoldali vagy kétoldali változatokban gyakorolják a hagyományos technika szerint, elsõsorban a 8

10 bal coronaria területén. A szerzõk felsorolása oldalakat venne igénybe, de a beavatkozás hatékonyságát egyértelmûen alátámasztják a népes statisztikák. 3. ábra. Az IMA artérioszklerotikus érintettsége 9

11 4. ábra. A mammaria interna viszonya a n.phrenicussal és a thymus oldalág 10

12 A kétoldali IMA használata kockázattal jár, mivel a sternum vérellátása károsodik, melynek következtében sternum nekrózis vagy osteomyelitis jöhet létre (5. ábra). A jobb IMA csatlakozását az artéria circumflexa-hoz úgy oldották meg, hogy a graftot a sinus transversus pericardii-n keresztül a baloldalra helyezték, és így elõnyösebb komforthelyzetet teremtettek a kocsányosított IMA részére (28), (6. ábra). Az áthidalások lehetõségeinek határt szab a viszonylag rövid IMA (7. ábra)? amely kocsányosított formában csak az LAD, a diagonális és az elsõ marginális ágakkal anasztomizálható (29). Ezért már a hetvenes évek közepétõl fogva többen az IMA-t szabadon használták fel, próbára téve a mammaria szabadgraft alkalmasságát aorto-coronariás áthidalások készítésére. Ez az eljárás kezdetben nem bizonyult hatásosnak, az érfal lecsupaszításával elõidézett fali ischaemia a lumen korai elzáródásához vezetett (30). Ennek ellenére, a gyakorlat azt igazolja, hogy a szabad graftok felhasználása a szív bármelyik területére hatásos eljárásnak ígérkezik (31, 32, 33, 34, 35). A hagyományos (kocsányosított) és a szabad, IMA-val szerzett késõbbi tapasztalatok egységesen alátámasztják azt a felfogást, hogy a két technikával elért eredmények szignifikánsan összemérhetõk. Úgy tûnik tehát, hogy más, szabad artériás graftoktól eltérõen, az IMA esetében a vasa vasorum megtartása másodlagos tényezõnek számit az ér integritásának megõrzése szempontjából (36). II/2. Az arteria gastroepiploica (AGE) A hasi artériák közül koszorúér áthidalás céljára legalkalmasabbnak látszik az AGE, szemben az arteria splenica-val, amely gyakorlatilag az artérioszklerozisos elváltozások miatt és kalibere következtében sem használható koszorúér áthidaláshoz (37, 38). Az AGE-át nem csak topográfiai helyzete, hanem szerkezeti adottságai miatt is elõnyben részesítik a szív hátsó és oldalsó felszínének a revaszkularizálására. Ez az eljárás alternatív megoldásként jöhet számításba, viszonylag ritkán, ha a két IMAval vagy a hagyományos saphena-graftokkal nem biztosítható e nehezen elérhetõ területek vérhozama. 11

13 5. ábra. A sternum vérellátása mammária interna forrásból 12

14 6. ábra. A kocsányosított IMA graft átvezetése a sinus transversuson 13

15 7. ábra. A mammaria interna hossza 14

16 Az AGE-át a szívsebészet úttörõi is használták bíztató eredménnyel a szív hátsó felszínén, myocardium-implantátumként (39, 40), de a kocsányosított direkt áthidalás technikáját csak húsz évvel késõbb Pym és munkatársai valósították meg (41). Az AGE könnyen feltárható, a vele együtt haladó társképletekkel együtt (vénák, nyirokerek, vegetativ idegrostok) ha a median sternotomiát a processus xyphoideus alá meghosszabbítjuk. Lumene azonos az IMA belsõ átmérõjével (1,5 2 mm). Az omentummal való laza kapcsolata óvatos diatermia használatával megszüntethetõ, és a gyomorhoz menõ kollaterálisok egyenkénti lekötése után felszabadul a 2-3 cm szélességû érkocsány, amelynek tengelyét a gastroduodenalisból származó AGE képezi (8. ábra). Miután a szokásos menet szerint beállt a cardioplegia, a pylorustól lehetõleg távol átmetszett kocsányosított érköteget a gyomor mögött átvezetjük, és elkészítjük az anasztomózist a jobb vagy a körbefutó koszorúér ágaival. Biztonsági okokból célszerû a graftot néhány öltéssel az epicardiumhoz rögzíteni óta egyre több közlemény jelent meg az úgynevezett tartalék artériák hasznosításáról koszorúér áthidalások céljára. Az érdeklõdés központjában az AGE áll, mely használható kocsányosított vagy szabad graftként és farmakológiai képessége alapján is alkalmasnak látszik a koszorúér szûkületek mûtéti kezelésére (42, 43) ig az egész világon 200 esetben végeztek el áthidalást AGE grafttal. A mûtétek utáni koronarográfiás ellenõrzés %-ban igazolta az ér teljes átjárhatóságát (44, 45). Ramström és munkatársai (46), saját eseteinek elemzése alapján felvázolták az AGE áthidalás egyes technikai kérdéseit. Az in vitro vizsgálatok is arról tanúskodnak, hogy az AGE és az IMA hasonlóan reagál a graft biológiai értékét meghatározó EDRF elernyedési faktor tekintetében (47). A két AGE közül a szerzõk többsége a jobboldalit használta, annak ellenére, hogy egyes adatok szerint a bal oldali társa is ugyanolyan jó eredményekkel alkalmazható koszorúéráthidaláshoz (48). 15

17 8. ábra. A GEA graft anatómiája (vázlat) 16

18 II/3. Az arteria epigastrica inferior (AEI) Az alternatív artériás graftok közül az AEI-re is kiterjedt a szívsebészek figyelme, mely úgy szerkezetileg, mint élettanilag, alkalmasnak látszik tartós aorto-coronariás áthidalások megvalósítására. Ezt az eljárást Puig és munkatársai 1988-ban alkalmazták elõször, és két évvel késõbb szintén õk értékelték 24 mûtött betegen szerzett eredményeiket (49). Az e téren szerzett tapasztalatokat mások is közölték velük egyidejûleg (50). Fenti szerzõk, esetenként vagy a bal, vagy a jobb AEI-t használták, néhányszor mindkettõt egy ülésben, mindig szabad graftként, önállóan, vagy más grafttal (IMA, saphena ) társítva. Figyelemreméltó az a megfigyelés, hogy hasfali ischaemiára utaló tüneteket akkor sem észleltek, ha az összes epigastrialis arteriát (IMA-ból eredõ felsõket, illetve az iliaca externából eredõ alsókat) ugyanazon betegnél egyszerre felhasználták, ezáltal megszüntetve a rectus hüvelyen belüli fõ artériás véráramlást. Ezen alternatív graft létjogosultságát a következõ érvekkel támasztják alá a szerzõk:? Az AEI gazdag anasztomotikus kapcsolatban áll az IMA-val, vele együtt szerves hálózatot képez, a két ér szerkezete is sok hasonló vonást tükröz.? Hossza 8-13 cm között ingadozik, átmérõje az eredésénél 2,5-3,5 mm, fokozatosan csökken 1,5-2,5 mm-ig a köldök felé (9. ábra). Fala vékony, és az IMA-hoz hasonlóan számos elasztikus lemez vesz részt a media felépítésében. Kanyargós lefutása és aránylag kevés kollaterálisa alkalmassá teszi hosszabb és különbözõ elhelyezkedésû koszorúér szûkület áthidalására.? Más artériákhoz viszonyítva az AEI falában ritkán észlelhetõk artérioszklerotikus károsodások. Az AEI nyerése idõigényes feladat, de kellõ tapasztalat birtokában könnyen elsajátítható és lerövidíthetõ a mûvelet. Nagy gondot kell fordítani az aortával létesítendõ centrális anasztomózis elkészítésére. Puig és munkatársai (1990) gyakorlatában jól bevált technikának bizonyult egy közbeiktatott saphena szakasz, vagy pericardium folt felhasználása, amivel elkerülhetõ, hogy az aortával való anasztomózis helyén stenosis keletkezzen. Csakúgy, mint más graftok esetében, az AEI esetében is lényeges a kíméletes sebészi eljárás. 17

19 9. ábra. Az IEA sebészileg használható hossza. - A.: rövid, nem alkalmas. - 43% - B.: Y alakú, alakalmas - 57% 18

20 Az AEI áthidalások után végzett koronarográfiai ellenõrzések számos esetben igazolták a graftok átjárhatóságát, és a reoperációknál nyert anyag szövettani vizsgálata sem intima hyperplasiát, sem a media rugalmas elemeinek károsodását nem jelezte három hónappal a mûtét után. A mikroszkópos kép minden tekintetben megegyezett a holttestekbõl származó AEI szerkezetével. Az elõbb említett reoperációkat nem az AEI graft elégtelen vérhozama, hanem más tényezõk tették szükségessé. A graftokon átáramló vér mennyisége ( ml/min) valamivel nagyobb, mint az IMA graftok perchozama. Úgy tûnik, hogy az IMA-hoz hasonlóan, az AEI is a lumen felõl táplálkozik (51). Feltehetõen ennek tulajdonítható, hogy az ér fala nem szenved hypoxiás károsodást. Milgalters munkatársai (52) nagyobb számú betegen szerzett kedvezõ tapasztalatokról számolnak be, és ismertetik az AEI-val végzett áthidalások technikájának egyes változatait. Hangsúlyozva azt a jól ismert tényt, hogy tíz év leforgása alatt a saphena graftok csak 40-50%-ban õrzik meg részleges átjárhatóságukat (53), arra a következtetésre jutottak, hogy az artériás graftok felkutatása még ma is megoldatlan kérdés. Más szerzõk is pozitívan értékelték az AEI graftok használatát (54). A módszer klinikai alkalmazását hosszas morfológiai vizsgálatok elõzték meg. Milgalter és munkatársai (1992) tapasztalatai szerint az AEI hasznosítható hossza átlagban 11 cm. Ez a hossz Dopplerrel elõre megállapítható noninvaziv módszerrel. Az ér distalis vége eléri a 2 mm-nyi átmérõt és így teljesíti egy megbízható anasztomózis elkészítésének feltételeit. A mûtéteket eleinte olyan betegeken végezték, akiknél a saphena graftok szerzését az adott körülmények megakadályozták (alsó végtag amputatio, kétoldali varicositas vagy visszérmûtét utáni állapot, nagyfokú obesitas és diabetes). Késõbb az áthidalás javallatait kiterjesztették az LAD, a diagonalis, marginalis, és a jobb coronaria ágaira, egyes esetekben csak az AEI felhasználásával. II/4. Az arteria radialis (AR) A szisztémás arteriák közül mind méreteinél, mind szerkezeti tulajdonságainál fogva legmegfelelõbb graftnak ígérkezik az AR, melyet Carpentier használt elõször ban koszorúér-áthidaláshoz (55). Annak idején a módszer nem bizonyult 19

21 eredményesnek, mert a graftok nagy része rövid idõn belül elzáródott, és ezért maga a szerzõ, és mások is (56, 57) arra a következtetésre jutottak, hogy az arteria radialis alkalmatlan erre a célra. Közel húsz év telt el, míg az AR ismét az érdeklõdés elõterébe került, és hosszú vizsgálatok nyomán éppen Carpentier tanítványai derítettek fényt a kudarcok okaira. Acar és munkatársai (58) holttestekbõl és újramûtött betegekbõl származó anyagon részletesen leírják az AR makró és mikroszkópos morfológiáját, és ban közzé teszik a 158 mûtött betegen szerzett tapasztalataikat (59). Meglepõen jó eredményeik arra utalnak, hogy bizonyos mûtéti szabályok szigorú betartásával az artéria radiális legalább annyira hasznosítható biológiai anyag, mint a széles körben elterjedt, közkedvelt saphena graftok. Az arteria radialis használatát a következõ érvekkel támasztották alá:? Az arteria radialison, úgy mint a felsõ végtag összes artériáján, igen ritkán észlelhetõk artérioszklerotikus elváltozások, és a benne uralkodó nyomás azonos az általános szisztémás vérnyomással.? Dimenziói hasonlóak az IMA méreteivel (átlagos hossza 22,5 versus: 19,2 cm), átlagos átmérõje: 2,7 versus: 1,9 mm, fala jóval vastagabb (3,3 versus: 2,4 mm), sok vékony oldalágat ad, szemben az IMA nagyobb kaliberû ágaival, melyek csaknem mértani eloszlásúak.? Felszínesen fekszik, könnyen elnyerhetõ, eltávolítása nem károsítja az alkar és kéz funkcionalitását, ezeknek a területeknek a vérellátását az arteria ulnaris biztosítja. (60, 61).? Az eret zsírszövetbe ágyazott vénák kísérik, illetve a proximális szakaszához közel helyezkedik el a nervus radialis superficialis ága, melynek sérülése olykor átmeneti paraesthesiát okoz a tenár övezetében.? Ámbár az arteria radialis falvastagsága jóval meghaladja az IMA-jét, a két ér szerkezete között nagy a hasonlóság. Mindkettõt egyetlen endothel-sejtréteg béleli, a subendotheliumban elvétve simaizom sejtek láthatók, a lamina elastica interna egységes, jól kirajzolódik és fenesztrált mind a két artériánál.? A media rugalmas és kollagén rostokat, leiomyocytákat és kevés fibroblastot tartalmaz, viszont ezeknek aránya és szervezõdése eltér a két érnél.? Az AR falában dominálnak a szorosan rétegzett myocyták, aránylag kevés a kötõszövet, de a rugalmas rostok mennyisége ugyanaz, mint az IMA 20

22 mediájában, csupán a lemezes szerkezet helyett a laza és elszórt eloszlás jellemzi az AR-t.? Az IMA mediajában is jelen vannak a nagy és szabálytalan alakú myocyták, viszont a vékony média alapállományát fõleg rugalmas lemezek képezik.? Mindkét érnél a kevésbé elhatárolt lamina elastica externa fenesztrált és azonos szerkezetû. Az adventitia vastagabb, mint az IMA-nál, de szerkezetileg azonos: kötõszövetet, fibroblastokat, makrofágokat, vasa vasorumot, nyirokereket és vegetatív idegrostokat tartalmaz. Az arteria radialis szerkezeti sajátosságait csak az utóbbi években írták le részletesen. Carpentier és munkatársai 1973-ban az áthidalások sikertelenségeit, a tartós vaso-spasmussal magyarázták, amely az akkor alkalmazott mûtéti technika mellett következetesen fellépett, mint az ischaemiával szemben rendkívül érzékeny legtöbb muscularis típusú graft természetes reakciója. A szerzõk ennek tulajdonítják, hogy a két év leforgása alatt a graftok 35-70%-ban elzáródtak (62), többnyire intima hyperplasia miatt, melyet a károsodott lamina elastica interna nyílásain emigrált simaizomsejt felhalmozódása váltott ki. Akár az IMA esetében, az artéria radiális esetében is kulcsfontosságúnak bizonyult az ér kíméletes sebészi nyerése, a körülvevõ képletekkel (két véna), zsírszövettel együtt. Tárolása beültetésig véres papaverines vagy papaverines Ringer lactat oldatban történik. A graft hidrosztatikus tágítása saját vérrel és papaverinnel, alacsony nyomás mellett képezi a másik lényeges graft elõkészítési módszert. Az elõbb említett eljárásokhoz társítva a Ca antagonista használatát, Acar és munkatársai 1993-ban 158 betegen végeztek el áthidalásokat. Kielemezve ezeket az eseteket 1,3% volt a mûtéti mortalitás, 2,5% a perioperativ infarctus és 100%-os átjárhatóságot igazolt a korai koronarográfia a graftokon. A mûtét után 6-24 hónappal a megvizsgált betegeknél 92%-ban az arteria radialis graft jól átjárhatónak bizonyult. A lebenyesített IMA graftoknál, minden esetben teljes átjárhatóságot mutatott a kontroll koronarográfia. A coronariákra felvarrt arteria radialis graftok minden valószínûség szerint a lumen felõl táplálkoznak, ezért, mint az IMA esetében, a vasa-vasorum szerepe másodlagos (Acar és munkatársai 1991). Csak így magyarázható, hogy az átlagosan 11 hónapos megfigyelési idõ alatt sem intima hyperplasiát, sem rostos átépülést nem észleltek a szerzõk az AR graftokon. Ez a megállapítás ellentétben áll azokkal a korábbi adatokkal, amelyek szerint az arteria radialis akár izoláltan, akár a 21

23 környezõ szövetekkel együtt alkalmatlan koszorúér áthidalásra, mivel ischaemiás sérülékenysége erõteljes, intima hyperplasiát okoz, és a graft rövid idõn belül elzáródik (63, 64). A graft spasmusa még a fent említett technikai elõírások betartása után is bekövetkezhet, de csak szakaszosan és átmenetileg tartós károsodások nélkül (59). Semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy az AR erõteljes spasmussal, érzékenyen reagál minden mechanikai ingerre. Az IMA grafton kívül, az elõbb említett arteriás graftok közül az arteria radialis - úgy a hossza miatt, mint a viszonylag könnyen elérhetõ anatómiai viszonya miatt - a legalkalmasabb graftnak bizonyult. Felmerült bennünk az a kérdés, hogy egy adott beteg esetében, a bal mammaria interna és egy vagy kétoldali arteria radialis elégséges graft anyagot biztosít a teljes artériás revaszkularizáció elvégzéséhez. A klinikai eredmények azt igazolják, hogy egyoldali mammaria internával (felhasználva a bal mammaria internát az LAD-hoz) és egy vagy kétoldali arteria radialissal nagy arányban elvégezhetõ a teljes artériás revaszkularizáció (65, 66, 67). Ugyanakkor az AR hasznosnak bizonyult reoperációkban, olyan betegeknél, akiknél az elõzõ mûtétnél a saphena és mammaria graftokat már felhasználtuk (68). Jelenleg az arteria radialist világszerte több szívsebészeti központban használják koszorúér áthidaláshoz. Nagyszámú betegen végzett felmérések igazolják a radialis graft elõnyét a vénás graftokkal szemben (69, 70), hiszen az eredmények azt bizonyítják, hogy a radialis graftok öt hét év után 83 91,9%-ban nyitva maradnak (71, 72). Sõt még 23 év után is mûködõképes maradhat a radialis graft (73). A mediastinitis és sternum infekciók kockázata miatt, fõleg cukorbetegeknél, kétoldali arteria mammaria internát csak válogatott esetekben célszerû alkalmazni. Arteria radialissal ezeknél a betegeknél is lehetõség nyílik a teljes artériás revaszkularizáció elvégzésére (74). Ha egy betegnél több koszorúér áthidalást tervezünk és rendelkezésünkre áll mindkét oldali IMA és arteria radialisok, szekvenciális áthidalást végezhetünk a teljes artériás revaszkularizáció érdekében. Minél nagyobb a graftot befogadó ér kiáramlási pályája, annál valószínûbb, hogy hosszú ideig átjárható marad. Ugyanakkor csökken az aorta ascendensen végzett centrális anasztomózisok száma, amelyek érelmeszesedéses aorta esetében a mûtétek idegrendszeri szövõdményeinek (embólia veszély) lehetõségét növelik. Porcelán aorta esetében szinte lehetetlen és nem is tanácsos az áthidaló ér központi anasztomózisát az aortán kiképezni, hanem az IMA graftok oldalában szájaztathatók 22

24 be (75). Ezeknél a ritka eseteknél eredményesen használható az arteria gastroepiploica is, elsõsorban a szív hátsó falára. Az elõbb említett artériás graftok szerkezeti és funkcionális fõbb tulajdonságait egy szintetikus táblázat foglalja össze (1. táblázat). 1. táblázat. Az aktuálisan használt artériás graftok elemzése 23

25 II/5. Más, alternatív artériás graftok A tartalék arteriás graftokhoz sorolható az arteria intercostalis és az arteria thoracodorsalis. Ezen artériák szerkezete és hossza teljesíti egy graft feltételeit. Gyakorlatban csak az arteria thoracodorsalist használták koszorúér áthidaláshoz (76). Mi, az arteria thoracodorsalist korróziós készítményeken, holttesteken vizsgáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy az ér használható hossza kb. 15 cm, lumene distalisan eléri a 1,5-2 mm átmérõt. Korróziós készítményeink igazolják, hogy az ér 2-3 vastagabb végágra oszlik, így alkalmas Y alakú anasztomózisok elkészítésére is (1. kép). 1. kép. Az arteria thoracodorsalis (korróziós készítmény, saját anyag) 24

26 III. Betegek és módszerek július és december között, a DEOEC Szívsebészeti Klinikán 517 betegnél használtunk arteria radialis graftokat (415 férfi és 102 nõ). A betegek átlag életkora 56,2 év volt (min. 32, max. 79). Debrecenben, radialis graft szedését elõször e tézis szerzõje végezte, hagyományos módszert alkalmazva. A mûtét elõtti (anamnesis), az intraoperativ és posztoperativ idõszak egyes paramétereit statisztikailag feldolgoztuk. Az adatok matematikai statisztikai feldolgozásához az SPSS for WINDOWS 9.0 statisztikai programcsomagot használtuk. Az alkalmazott tesztek a következõk voltak?? Student-féle t-próba (Student t-test),? egyváltozós variancia analízis (One-Way Anova),???-próba (Chi-square-test)? lineáris regresszió- és korrelációelemzés (Linear Regression and Pearson?s Correlation Coeffitients). A betegek utánkövetését kérdõívekkel és kontrollvizsgálattal végeztük és végezzük jelenleg is szeptember 1-ig, 365 betegnek küldtünk kiértékelõ kérdõívet, ebbõl 301 beteg válaszolt (82%). A kérdõívekben felsorolt kérdéseket három nagy adatcsoportba tudjuk sorolni? 1. Szövõdmények az alkaron, a radiális eltávolítása után. A beteg életminõsége? 2. Panaszok terhelés esetén (T), T1-tõl (minimális terhelésre), T4-ig (nincs panasz). 3. A napi fizikai terhelés jellege (munka-m), M1-tõl (nem végez fizikai munkát), M3-ig (sportol, fizikai munkát végez). A kontrollvizsgálatra jelentkezõ betegeknél kontroll echokardiográfiát, terheléses EKG-vizsgálatot, és a beteg beleegyezésétõl függõen kontrollkatéterezést végeztünk. 25