A krónikus hát- és derékfájás gyakorisága és az ezeket befolyásoló munkahelyi tényezők

Átírás

1 FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY A krónikus hát- és derékfájás gyakorisága és az ezeket befolyásoló munkahelyi tényezők Tárgyszavak: hátfájás; derékfájás; munkaterhelés; fizikai terhelés; osteochondrosis, spondylosis. A mozgásszervi betegségeknek jelentős szerepe van a munkaképesség csökkenésének kialakulásában. Egy finnországi felmérés adatai szerint a 30 év feletti személyek 25%-ában ezek a betegségek okozzák a munkaképesség csökkenését. Kanadában, ben körvizsgálatban mérték fel a lakosság egészségi állapota és a munkaképesség-csökkenés kapcsolatát. A vizsgálat során azt találták, hogy a fizikai képesség csökkenése minden huszadik esetben a mozgásszervi betegségekre vezethető vissza. Az USA-ban végzett kérdőíves felmérés adatai szerint a 45 év alatti vizsgált személyek között gyakori volt a hátfájás okozta munkaképesség-csökkenés. Több, széles körben végzett vizsgálat eredményei igazolták a mozgásszervi betegségek kialakulása és az egyes munkahelyi tényezők közötti öszszefüggéseket. Ezek a munkahelyi tényezők egyaránt lehetnek fizikai és pszichológiai jellegűek. A fizikai tényezők lehetnek az ülőmunka, az autóvezetés, nehéz tárgyak emelése, a kényelmetlen testtartás és a vibráció. A lélektani tényezők között nagy szerepe van a foglalkoztatottság bizonytalanságának. Részletesebb felmérések a különböző fizikai és pszichoszociális tényezők összefüggéseit is kimutatták. Egy svédországi felmérés során például bizonyították a nehéz, monoton munka, valamint a hát- és derékfájás kialakulása közötti kapcsolatot. A mozgásszervi betegségek és a munkahelyi tényezők különböző fajtáinak összefüggésére vonatkozóan sajnálatos módon kevesebb vizsgálatot végeztek. A szakemberek hosszú ideje igyekeztek tisztázni, hogy a munka után fellépő hát- és derékfájással járó megbetegedések milyen szervi elváltozásokon alapulnak, az elváltozások milyen módon jönnek létre és kialakulásukban milyen szerepe van az egyes munkahelyi hatásoknak. Az régóta ismert, hogy a gerincoszlop mellett húzódó izmok görcsös állapota gyakori oka az ilyen panaszoknak. Általában ezt a jelenséget tartják az ilyen panaszok leggyakoribb okának. Másik fontos tényező a gerincoszlopot alkotó csigolyák között lévő porckorong elváltozásai. Ez egy külső, rostos, ellenálló gyűrűből és egy belső,

2 lényegesen lazább, zselészerű állománnyal töltött belső részből áll. Erős, főleg hirtelen történő mechanikus behatásra a belső, puha állomány átlépi a külső gyűrűt és mechanikus nyomást gyakorol a külső gyűrűre, a csigolyák lemezeire és a csigolyák között kilépő idegekre (ezt a jelenséget nevezik porckorong- vagy gerincsérvnek). A nyomás alá került idegek által ellátott területen fájdalom lép fel, ezt a fájdalmat esetenként a bőrérzés zavara vagy megszűnése is kísérheti. Ezek a folyamatok egyes esetekben nemcsak a derék- és háttájra, hanem az ülőideg sérülése esetén a fájdalom és az érzészavarok a comb és az egész láb területére kiterjedhetnek. Ilyen esetekben bénulások is kialakulhatnak. (A köznyelv és az orvosi szakirodalom a deréktáji panaszok esetében lumbágóról, a comb és a láb területére is kiterjedő esetekben isiászról, régiesen ülőidegzsábáról beszél. A tömörítő megjegyzése.) A hát- és derékfájásban szenvedő személyek röntgenvizsgálata során a gerincoszlopot alkotó csigolyákon elváltozásokat észleltek. Ezek közül a legfontosabbak az osteochondrosis (a csont felületes elhalása) és a spondylosis (a csigolyák közötti izületek megmerevedése). Számos vizsgálat azt mutatta, hogy ezeknek az elváltozásoknak a jelenléte együtt jár a hát- és derékfájásos panaszok felléptével és azok okaiként is szerepelnek. Ezek a vizsgálatok azt igazolták, hogy az osteochondrosis és a spondylosis jelenléte és a munkahelyi terhelés nagysága között pozitív öszszefüggés van, de ennek részleteit az eddigi vizsgálatok során a vizsgálatokkal kapcsolatos módszertani problémák miatt nem sikerült tisztázni. A gerincoszlop elváltozásai által okozott panaszok Németországban hivatalosan foglalkozási betegségnek számítanak, amelynek fellépése esetén a dolgozót kártalanítani kell. Ez a tény és a korábbi vizsgálatok nem egyértelmű eredményei miatt szükségessé vált, hogy megvizsgálják a már említett munkahelyi hatások lefolyásának mechanizmusát. A különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a fizikai és pszichoszociális munkahelyi tényezők szerepet játszanak a mozgásszervi betegségek kialakulásában. Kevesebb olyan adat áll rendelkezésre, amelyek alapján összehasonlítható lehetne az említett munkahelyi tényezőknek a hát- és derékfájásban szenvedő és az attól mentes dolgozókra gyakorolt hatása. Kanadai elemzés A hát- és derékfájással járó megbetegedések gyakoriságának és a velük összefüggésben lévő tényezők vizsgálatára egy kanadai felmérés keretében került sor. Kanadában ben kérdőíves felmérést végeztek a lakosság egészségi állapotára vonatkozóan. (Kanadai Országos Lakossági Egészségügyi Körvizsgálat, angol rövidítése: NPHS). Ennek keretében más, az egészségi állapotra vonatkozó adatok mellett elemezték a vizsgáltak által említett, egészségügyi szakemberek által megállapított hát- és derékfájásos megbetegedé

3 sekről és az általuk okozott munkaképesség-csökkenésről szóló adatokat. A vizsgálat során felmérték a megbetegedésekben szereplő különböző fizikai és pszichés tényezőket és azoknak egymással való összefüggését. A vizsgálandó háztartásokat Kanada teljes lakossága közül válogatták ki. A vizsgált háztartások minden tagjánál elvégezték a kérdőíves vizsgálatot. Minden háztartásból kiválasztottak egy személyt, akit részletesebben vizsgáltak. A mintát a teljes vizsgált populációra vonatkozóan reprezentatívnak tekintették. Az egészségi állapotra vonatkozóan azt vizsgálták, hogy van-e a vizsgált személynek a) egészségügyi szakember által megállapított mozgásszervi megbetegedése, b) mozgásszervi megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenése. A munkahelyi tényezők közül vizsgálták a végzett munka jellegét (fizikai vagy szellemi munka, valamint részidős munka), a munkahelyi stresszt és pszichikai terhelést, a szükséges döntések meghozásához rendelkezésre álló időt és a közösség által a dolgozónak nyújtott (közösségi vagy szociális) támogatást. A terhelések felmérésére speciális értékelőskálákat használtak. Ezenkívül felmérték, hogy a vizsgált személy mennyire biztos abban, hogy a jövőben is foglalkoztatni fogják (a továbbiakban: a foglalkoztatottság bizonytalansága) valamint azt, hogy a dolgozó milyen fizikai igénybevételnek van kitéve. Az egyes vizsgált tényezők közötti összefüggéseket statisztikailag elemezték. A vizsgált háztartások 88,7%-a, a részletesebb vizsgálatra kiválasztott egyének 96,1%-a válaszolt a kérdésekre. A mozgásszervi betegségeket és a velük összefüggő tényezőket 8273 (4230 férfi és 4043 nő) olyan 18 és 64 év közötti személy esetében vizsgálták, akik a vizsgálat idején még aktív dolgozók voltak. A vizsgált személyek száma lehetővé tette a férfiakra és a nőkre vonatkozó adatok külön elemzését. A vizsgálat során felmérték a hát- és derékfájás különböző formáinak gyakoriságát (a vizsgálatból az izületek gyulladásos betegségeiben szenvedő személyeket kizárták) és az ilyen panaszok okozta munkaképesség-csökkenést. A talált eseteket két csoportba osztották: a) munkaképesség-csökkenést okozó mozgásszervi megbetegedésekre és b) más mozgásszervi megbetegedésekre. A vizsgált férfiak 14,1%-a, a vizsgált nők 8,4%-a nem felelt a kérdőíven szereplő kérdésekre. A válaszoló és nem válaszoló személyek kor és szociális helyzet szerinti megoszlása gyakorlatilag azonos volt. A válaszoló férfiak 14,4%-a és a válaszoló nők 12,5%-a számolt be egészségügyi szakember által diagnosztizált hát- és derékpanaszokról. A csökkent munkaképesség aránya a férfiak között 6,6%, a nők között 5,3%. Gyakran előfordult a különböző elváltozások együttes előfordulása. Például a csökkent munkaképességű férfiak 55,7%-a hát- és deréktáji panaszokról is beszámolt. A munkaképességcsökkenés okai főként a mozgásszervi megbetegedések voltak (a férfiaknál ez

4 az arány 51%, a nőknél 40% volt). A hát- és deréktáji panaszok gyakorisága a korral mindkét nemben folyamatosan növekedett. A nőknél a mozgásszervek megbetegedései által okozott munkaképesség-csökkenés aránya is ugyanígy alakult. Frankfurti felmérés Az egyes mozgásszervi megbetegedések és a velük összefüggésben lévő munkahelyi tényezők szerepének tisztázása mellett az is szükségessé vált, hogy a panaszok és az egyidejűleg észlelt szervi elváltozások összefüggéseit is feltárják. Seidler és munkatársai Frankfurtban és környékén végezték vizsgálataikat. Olyan év közötti férfibetegeket vizsgáltak, akik hát- vagy derékfájás miatt fordultak orvoshoz, és a gerincoszlopukról készült röntgenfelvételen spondylosis, osteochondrosis vagy porckorongsérv volt látható. A gerincoszlop más megbetegedéseiben szenvedő betegek a vizsgálatban nem vettek részt. A megkérdezett betegek 80%-a vállalta a vizsgálatban való részvételt, így a vizsgálat 438 betegre terjedt ki. Egészséges kontrollcsoportként a Frankfurt és környéke lakosai közül, a népesség-nyilvántartásból választottak ki 219 személyt. A kontrollcsoportban a megkérdezettek 66%-a vállalta a vizsgálatban való részvételt. A kontrollcsoport kormegoszlása hasonló volt a betegek csoportjának kormegoszlásához. Kialakítottak egy másik kontrollcsoportot is, amely 236 olyan betegből állt, akiknél vesekőzúzást végeztek, de mozgásszervi panaszuk nem volt. Azért választották kontrollnak ezt a csoportot, mivel a vesekő gyakorisága független az érintettek foglalkozásától, ugyanakkor előzetes kivizsgálásuk során deréktájukról röntgenfelvételt készítenek. A vizsgált személyeket érő munkahelyi terhelést a kérdőíves kikérdezés módszerével mérték fel. A kérdőíves módszerek alkalmazása során gyakori probléma az, hogy a vizsgáltak a feltett kérdéseket tévesen értelmezik. Ennek a kiküszöbölésére a vizsgáltakkal elmondatták, hogy munkájuk során milyen tárgyakat emelnek vagy visznek és utána tettek fel kérdéseket a tárgyak súlyára, a munkavégzés egyes fázisaira, azok gyakoriságára és időtartamára és a testtartásra vonatkozóan. Az észlelt mozgásszervi panaszokat a Kuorinka és munkatársai által kidolgozott kérdőívvel (Nordic-kérdőív) rögzítették. A kérdőíveket kitöltő orvostanhallgatók nem ismerték a vizsgálat célját. A gerincoszlopról készült röntgenfelvételeken talált elváltozásokat két szakorvos, egymástól függetlenül értékelte. Ezután meghatározták a vizsgált személyeket érő, a tárgyak emeléséből és hordozásából, valamint a törzs hajlításából adódó, az ágyéki gerincoszlopra gyakorolt erőhatást (expozíció). A beteget a betegség diagnózisának idejéig érő összes expozíció értékét összesítették (kumulatív expozíció) és 10 6 Nh-ban fejezték ki. Ez a kumulatív expozíció a munkában eltöltött idő és az időegység alatt ható expozíció szorzata. A kumulatív expozíciót az egyes foglalkozásokra vonatkozóan külön-külön meghatározták.

5 Az expozíció mértékét a Newtonban mért napi expozíció formájában adták meg (Nh.) A kumulatív expozíciót kétféle módon számították ki. Az első számítási módban a hordozott vagy megemelt súlyok kilogrammban mért értékeinek négyzetgyökeit megszorozták az egyes expozíciók időtartamával. A számítást az egyes munkahelyi helyzetekre (emelés, anyag hordozása, előrehajtott testhelyzet) vonatkozóan külön-külön végezték el. A második számítási módban a különböző expozíciók okozta terhelések kombinált hatását mutatták ki. Erre a célra a Main-Dortmund dózis modellt (MDD) használták. Ebben a számítási módszerben az években mért expozíciós időt szorozták meg az éves dózissal. A kalkuláció során minden expozíciót figyelembe vettek, függetlenül annak nagyságától. A vizsgálat során felmérték a vibráció által az ágyéki gerincoszlopra gyakorolt erőhatást is. Az erre vonatkozó számításban először kiszámították a kumulatív expozíciót, függetlenül attól, hogy az milyen talajon jött létre. Mivel köztudott, hogy a talaj minősége erősen befolyásolja a vibrációs hatás nagyságát, ezért a második számítás során a kumulatív expozíciót egy a talaj minőségétől függő 0 3 közötti faktorral megszorozták. Az egyes foglalkozásokban észlelhető expozíciók jellemzése Mivel a munkahelyi terhelésekre való visszaemlékezés utólagos tévedések veszélyét rejti magában, szükség volt az egyes foglalkozásokban fellépő terhelések objektív mérésére. A kontrollszemélyek adatai alapján meghatározták a különböző foglalkozásokban az egyes munkahelyi tevékenységek (emelés, tárgyak vitele, előrehajtott testtartás) által okozott éves terhelés átlagos és leggyakoribb értékeit. Ezt az értéket foglalkozási expozíciós mátrixnak (JEM) nevezték el. A kérdőíves interjúk ellenőrzésére 47 interjút a vizsgálatban addig részt nem vevő kérdezővel megismételtek. Az egyes foglalkozások leírása, az ágyéki gerincoszlopra ható erőkre vonatkozó adatokról szóló beszámolók pontosan reprodukálhatók voltak. A vibrációs expozícióra vonatkozó adatok azonban csak csekély, elégtelen mértékben voltak reprodukálhatók. A vizsgálatot zavaró tényezők Mivel a kor erősen befolyásolja a mozgásszervi betegségek gyakoriságát, a statisztikai elemzés során figyelembe kellett venni a népesség kormegoszlását. A városok egyes részein lakók foglalkozási megoszlása is eltérő lehet, ezért az elemzés során figyelembe vették a lakóhelyet is. Számításba vették továbbá az ágyéki gerincoszlopra gyakorolt nyomást befolyásoló más állapotokat (például sántítás) is. Az életmódi és pszichikai tényezők, a testsúly és a dohányzás együttesen sem befolyásolták 10%-nál nagyobb mértékben az expozíció értékét, így azokat a végső értékelés során nem vették figyelembe.

6 A vizsgálatok során nyert eredmények arra utalnak, hogy a nagyobb fizikai terheléssel járó munkakörökben dolgozók között gyakrabban fordul elő az osteochondrosis és a spondylosis. A nehéz fizikai munkakörökben 10 évnél rövidebb időn át dolgozó munkások között ezek az elváltozások 3,2-szer gyakoribbak voltak mint a kontrollszemélyek között (esélyarány: 3,2.) Azok között, akik több mint 10 évig végeztek nehéz fizikai munkát, ugyanez az arány 6,2 volt. Ezek az értékek statisztikailag szignifikáns különbséget jelentenek. A kevésbé megerőltető fizikai munkát végzők esetén a kontrollokhoz viszonyított esélyarány 1,8 volt, ami a szignifikáns különbség határértékén van. A tárgyak emelése vagy hordozása által az ágyéki gerincoszlopra gyakorolt erőhatás által okozott kumulált expozíció szignifikáns dózis/válasz összefüggést adott (a hatással párhuzamosan alakuló) 8,1 esélyaránnyal. Ha a porckorongsérvben szenvedő egyéneket a feldolgozásból kizárták, akkor ez az arány a legnagyobb expozíciós kategóriában 8,5-re nőtt. A munka során előrehajtott testhelyzetben 1500 óráig terjedő időt eltöltött személyeknél szintén gyakoribb volt a panaszokat okozó osteochondrosis és spondylosis. (Ennek a csoportnak a kontrollokhoz viszonyított esélyaránya 2,0 volt.) Az ilyen testhelyzetben 1500 óránál többet eltöltött személyek esetében az esélyarány 4,3-ra növekedett. Ha a porckorongsérvben szenvedő személyeket a vizsgálatból kizárták, akkor az esélyarány 3,5 volt. A tárgyak emelésével és hordozásával és a nagymértékben előrehajtott testhelyzettel járó munkák nagyobb fokú expozíciót jelentettek. Ebbe a kategóriába azokat sorolták be, ahol az emelés és az anyagok hordozása kg 2 h és az előrehajlott testhelyzetben végzett munkának az ideje 1500 óránál több volt. Ezekben az esetekben az esélyarány 16,1 volt. Ha csak azokat a személyeket vizsgálták, akiknek soha nem volt porckorongsérvük, akkor az esélyarány 18,2-re nőtt. Azoknál a személyeknél, ahol az MDD modell által számított expozíciós érték meghaladta a 9, Nh értéket, az esélyarány 8,5 volt, összehasonlítva azoknak a személyeknek a kockázatával, akiknél az expozíció Nh értéke 0 volt. Ha a porckorongsérvben szenvedő személyeket a vizsgálatból kizárták, akkor az esélyarány értéke 7,1-re csökkent. Az egész testre ható vibráció (amelynek értékelésekor a munkahely talajának minőségét is figyelembe vették) hatása miatt az esélyarány 1,6 volt, ami nem szignifikáns. Ugyanez az esélyarány a porckorongsérvben nem szenvedő személyek között 2,0 volt. Az egyes vizsgált csoportok esélyarányai közötti különbséget lényegesen nem befolyásolta, ha a vibrációs tényező hatását nem vették figyelembe. A spondylosis és az osteochondrosis vonatkozásában az ágyéki gerincoszlopra ható erőt figyelembe véve nem volt összefüggés a munkában eltöltött idővel.

7 A fizikai terhelésnek a foglalkozási mátrix által meghatározott nagysága A kontrollok egyéni expozícióját számszerű mutatókkal való összehasonlítással határozták meg. Szignifikáns összefüggést mutatott az ágyéki gerincoszlop terhek emelése vagy hordozása és az előrehajlott testhelyzet miatti expozíciójának mértéke és az osteochondrosis vagy spondylosis gyakorisága. Az esélyarány 6,0 volt a 10, Nh expozíciónak kitett személyeken, míg 2,6 volt a 3, Nh expozíciónak kitett személyek esetében. 10, Nhnál nagyobb terhelés esetén az esélyarány szintén 6,0 volt. Ha az egyéni expozíciók középértékét vették összehasonlítási alapul, akkor a legnagyobb mértékű expozíció esetében az esélyarány 3,7 volt a kontrollokhoz viszonyítva. Ha a porkorongsérvben szenvedő személyeket a vizsgálatból kizárták, akkor a legnagyobb expozíciós kategória esélyaránya 2,8 volt a kontrollokhoz viszonyítva, ennek a csoportnak az expozíció középértékének vizsgálata során mért esélyaránya 2,9 volt. A felmérés kiértékelése Az egyes munkahelyi tényezők és a mozgásszervi betegségek gyakoriságának összefüggéseit vizsgálva a felmérés kiértékelésekor számos összefüggést találtak. A munkával járó fokozott pszichés terhelés a nők között együtt járt mind a mozgásszervi betegségek, mind a mozgásszervi megbetegedések okozta munkaképesség-csökkenés nagyobb gyakoriságával. A kisebb mértékű közösségi támogatás és a foglalkoztatottság bizonytalansága mindkét nemben együtt járt a mozgásszervi betegségek okozta munkaképesség-csökkenés gyakoriságának növekedésével. A nagyobb mértékű fizikai igénybevétel mindkét nemben megnövelte a hát- és deréktáji panaszok gyakoriságát. Érdekes módon a munkahelyi döntésekhez rendelkezésre álló idő hossza nem mutatott egyértelmű összefüggést a mozgásszervi betegségek gyakoriságával. Az egyes munkahelyi tényezők között mindkét nem esetében csak gyenge összefüggéseket találtak. Érdekes módon pszichés terhelés és a munkahelyi közösségi támogatás, valamint a munkahelyi döntésekhez rendelkezésre álló idő és fizikai terhelés mértéke egymással ellentétesen viselkedtek. Az egyes munkahelyi tényezők és a mozgásszervi betegségek gyakoriságának vizsgálata azt mutatja, hogy a nagyobb elvárásokkal járó foglalkozásokban nagyobb ezeknek a betegségeknek a gyakorisága. A kisfokú közösségi támogatás, a foglalkoztatás bizonytalansága és fizikai megterhelés szintén pozitív kapcsolatban vannak a mozgásszervi betegségek és az általuk okozott munkaképesség-csökkenés gyakoriságával, de ezek az összefüggések statisztikailag ritkán szignifikánsak. A különböző deréktáji panaszok nagy számuk és következményeik alapján egyaránt népbetegségnek tekinthetők. Az ismertetett kanadai vizsgálat

8 eredményei szerint minden nyolcadik aktív kanadai dolgozónak van egészségügyi szakember által megállapított hát/deréktáji megbetegedése és a dolgozó kanadaiak között észlelt munkaképesség-csökkenés eseteinek fele a mozgásszervi betegségek rovására írható. Ezek a tények egyértelműen igazolják a dolgozók között észlelt mozgásszervi megbetegedések jelentőségét. Az itt leírt eredményeket nehéz más vizsgálatok eredményeivel összehasonlítani. Ezek oka a vizsgált populációk és az alkalmazott kérdőíves módszerek közötti különbség. Egy finnországi felmérés során munkaképes korú férfiak között a folyamatos derékfájás gyakorisága 4,9 15,4% között változott attól függően, hogy a kérdezők a megbetegedésre vonatkozóan milyen meghatározást használtak. A kanadai Ontario államban végzett felmérés során a derékfájás okozta komoly problémák gyakoriságát a éves korosztályban 3,2%-nak, a évesek között 12,5%-nak találták. Az említett Ontario államban végzett egészségügyi felmérés során talált gyakori krónikus hát- és derékfájás és a mozgásszervi betegségek miatt keletkező munkaképességcsökkenésnek együttes előfordulása rávilágít a problémáknak a lakosság munkaképesség-csökkenésében elfoglalt jelentős szerepére. Az ilyen megbetegedések kialakulásának módját is tisztázni kívánó szintén fentebb ismertetett frankfurti vizsgálat adatai arra utalnak, hogy a panaszokkal járó osteochondrosisok és spondylosisok kialakulása összefüggésben van azzal, ha az érintettek munkájuk során súlyokat emelnek, egyik helyről a másikra visznek vagy erősen előrehajlott testhelyzetben dolgoznak. (A vizsgált személyek kis száma nem tette lehetővé a gerincoszlopon kialakuló különböző elváltozások és a munka jellegének részletes vizsgálatát.) Azt azonban a vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy a halmozódó munkahelyi fizikai terhelés komoly kockázati tényezője a gerincoszlopon a csigolyák közötti tér kiszélesedésének és a különböző csontkinövések létrejöttének és ebből adódó megbetegedéseknek. Mint minden más munkahelyi ártalomban a gerincoszlop megbetegedéseiben is szerepük van a munkahelyi ergonómiai és pszichoszociális tényezőknek is. A nagymértékű munkahelyi elvárásoknak és a mozgásszervi betegségek gyakoriságának a nők között észlelt összefüggése összhangban van a súlyos pszichológiai terhelésnek és a mozgásszervi betegségek okozta munkaképesség-csökkenésben játszott szerepével, akár úgy, hogy ezek járulékos tényezőként szerepelnek a mozgásszervi megbetegedések okozta munkaképesség-csökkenés kialakulásában vagy úgy, hogy a nehéz követelményeknek való megfelelés miatti nehézségek mértékének tekinthetők. A kisfokú szociális (közösségi) támogatottságnak és a mozgásszervi betegségek okozta munkaképesség-csökkenésnek mindkét nemben észlelt összefüggése megegyezik más felmérések eredményeivel. A kismértékű szociális támogatottság egyrészt oka lehet a mozgásszervi betegségek kialakulásának (etiológiai/kóroktani szempont) másrészt a közösségi támogatás hiánya miatt

9 fokozza a krónikus mozgásszervi betegségek okozta károsodást. Ez utóbbi egyezik a már említett, a munkaképesség csökkenésére utaló szemponttal. A foglalkoztatás bizonytalansága és a mozgásszervi betegségek összefüggése megérthető egyrészt személyes nehézségek alapján, amelyek a munkahelyi feladatoknak a változó munkaképesség melletti teljesítésével kapcsolatosak, másrészt a mozgásszervi betegségekben szenvedő munkatársakkal kapcsolatos diszkrimináció reális felismerése alapján. A szakirodalom gyakran foglalkozik a hát- és deréktáji panaszokban szenvedő dolgozók munkahelyi elfogadottságának kérdéseivel. Ezeknél a betegeknél a munkaképesség csökkenése gyakori jelenség, ez viszont alapul szolgálhat a foglalkoztatás bizonytalanságával kapcsolatos félelmeknek. A munkahelynek vagy a munkakörnek ilyen okok miatt létrejött megváltozásait az USA-ban vizsgálták szintén kérdőíves felmérés során. A hát- és deréktáji fájdalmakról panaszkodó munkások 12,1%-a (az összes munkás 2,1%-a) számolt be olyan esetekről, amikor munkáját ilyen panaszok miatt félbe kellett szakítania. Emellett ezeknek a munkásoknak 9,6%-a (az összes munkás 1,7%-a) számolt be arról, hogy hátés derékfájás miatt a munkaköre megváltozott. Mivel a munkahely elhagyása nemcsak más munkakörbe való áthelyezéssel, hanem a munka abbahagyásával is bekövetkezhet, az utóbbi esetek figyelmen kívül hagyása csökkentheti ennek az összefüggésnek az erősségét. Ezeket a jelenségeket mind a munkaerőpiac, mind az egészségügyi problémák szempontjából tovább kell vizsgálni. A vizsgálat során a dolgozókat érő nagyfokú fizikai megterhelés és a mozgásszervi panaszok között talált kapcsolat összhangban volt a korábban leírt irodalmi adatokkal. A vizsgált vagy mozgásszervi betegségekben szenvedő dolgozók azonban a fizikai tényezőket eltérő módon értékelhetik. Számos, a testtartás és a súlyok emelésének hatására vonatkozó kérdőíves vizsgálatban nem találtak statisztikailag értékelhető összefüggést ezen hatások és a pszichológiai tényezők között. Ezért egyes szakemberek helyesebbnek tartják objektív mérési módszerek alkalmazását Az ilyen módszerek alkalmazásának azonban számos időbeli és technikai korlátja van. Más szerzők összehasonlították a munkaterhelést és a dolgozók által évek múlva kitöltött kérdőívek eredményeit és a kétféle adatcsoport között összefüggést találtak. Egyes módszereknél, például amikor a frankfurti felmérésben az ágyéki gerincoszlopot ért terhelést számszerűen határozták meg, a dolgozók által szolgáltatott adatokat egyszerűen nem lehetett nélkülözni. Természetesen mint minden emberi beszámolóból, a szubjektivitás ezekből az esetekből sem zárható ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gerinc megbetegedéseiben szenvedő dolgozók súlyosabbnak értékelik munkahelyi fizikai terhelésüket, mint azok, akik panaszmentesek. Az ún. keresztmetszeti (egy adott időpontra vonatkozó) vizsgálatok eredményeit zavarhatják a kérdésekre válaszolók aránya, a munkaerővándorlás, a mérési lehetőségek korlátozott volta és a más vizsgálatoktól való

10 időbeli eltérések. Ennek ellenére a nagy létszámot érintő felméréseknek (pl. az itt ismertetett kanadai egészségügyi felmérés) számos előnyük is van. Ezek a felmérések az adott terület lakosságának reprezentatív mintájára vonatkoznak, gyakran nagy válaszadási aránnyal, és ezért kimutatják a vizsgálat korlátait és az egészségpolitikai szempontból lényeges kockázati tényezőket. Eredményeik nem korlátozódnak bizonyos iparágakra vagy munkahelyekre, hanem felölelik a foglalkozások széles skáláját. A mintaszámok általában elegendőek az adott népességben előforduló alcsoportok vizsgálatára is, amint ezt a jelen felmérésben is vizsgálni tudták (a vizsgált jelenségek nemek közötti megoszlását). Az expozíció mértékének meghatározására alkalmazott különböző módszerek, amint az a frankfurti felmérésben is történt, lehetővé teszik az expozíció és a megbetegedések összefüggéseinek pontosabb feltárását, ezenkívül elősegíthetik a szükséges ergonómiai és műszaki beavatkozások megtervezését is. A populációkra vonatkozó felmérések gondos elemzése elősegítheti munka-hipotézisek kialakítását, mint ahogy az egyes összefüggésekre vonatkozóan a jelen felmérés esetében is megtörtént. A munkaképes populációban előforduló mozgásszervi betegségek gyakoriságának meghatározása, és az ilyen jellegű vizsgálatok feltételeinek megismertetése egyaránt hasznos lehet a gyakorló foglalkozás-egészségügyi orvosok, munkaerőpiaci politika irányítói, valamint a témával foglalkozó kutatók számára. (Dr. Megyeri Miklós) Cole, D. C.; Ibrahim, S. A. stb.: Work correlates back problems and activity restriction due to musculosceletal disorders in the Canadian national population health survey (NPHS) data. = Occupational and Environmental Medicine, 58. k. 11. sz Seidler, A.; Bolm-Audorff, U. stb.: The role of cumulative physical work load in lumbar spine disease: risk factors for lumbar osteochondrosis and spondylosis associated with chronic complaints. = Occupational and Environmental Medicine, 58. k. 11. sz