2010. július, augusztus, szeptember

Átírás

1 2010. július, augusztus, szeptember

2 Copyright Hetednapi Adventista Egyház, 2010 Copyright Don Neufeld Felelõs kiadó: Ócsai Tamás A Bibliatanulmányokat a Hetednapi Adventista Egyház Generál Konferenciájának Felnõtt Szombatiskolai Osztálya készíti, a Szombatiskolai Kéziratokat Elbíráló Nemzetközi Bizottság általános felügyelete alatt, amelynek tagjai szerkesztõ-tanácsadóként is szolgálnak. A közzétett Bibliatanulmányok a bizottság véleményét is tükrözik, tehát nem kizárólag a szerzõ(k) elgondolásai olvashatók bennük. Fordította: Zámbóné Kocic Larisa Lektorálta: Kalocsainé Szmeló Magdolna Felelõs szerkesztõ: Zarkáné Teremy Krisztina Kiadja a Hetednapi Adventista Egyház 2119 Pécel, Ráday u. 12. Ügyintézés: Fenyvesi Eszter feszter@adventista.hu Telefon: Nyomdai elõkészítés: Ecsedi Gabriella Nyomdai munkálatok: Szõllõsy Mûhely, Debrecen Felelõs vezetõ: Szõllõsy Botond ISBN

3 TARTALOM Elõszó tanulmány: Pál és Róma tanulmány: Zsidók és pogányok tanulmány: Mindnyájan vétkeztek tanulmány: Hit általi megigazulás tanulmány: A megigazulás és a törvény tanulmány: A hit tanulmány: Gyõzelem a bûn felett tanulmány: A Római levél 7. fejezetének embere tanulmány: A Krisztusban való szabadság tanulmány: Zsidók és pogányok megváltása tanulmány: A kegyelmi elhívás tanulmány: Szeretet és törvény tanulmány: A többi már csak magyarázat Reggeli dicséret Ajánlott internetes oldalak: Generál Konferencia: Transzeurópai Divízió: Newbold College: Magyar Unió: Dunamelléki Egyházterület: Tiszamelléki Egyházterület: Advent Kiadó: Adventista Teológiai Fõiskola: Reménység Evangélizációs Központ (REK): Bibliatanulmányok: 3

4 MEGVÁLTÁS A RÓMAI LEVÉL Szerzetes volt, méghozzá igen buzgó. Az bizonyos, hogy jámbor szerzetes voltam és a szerzetesi szabályokat olyan szigorúan tartottam meg, hogy elmondhatom: Ha valaha is egy szerzetes a mennybe juthatna szerzetesi élete által, akkor én bizonyosan a mennybe jutottam volna. Ezt tanúsíthatják összes szerzetestársaim, akik engem ismertek. Mert ha tovább tartott volna, halálra gyötörtem volna magamat a virrasztással, imádkozással, olvasással és egyéb munkával (Virág Jenõ: Dr. Lu - ther Márton önmagáról. Elsõ évek a kolostorban c. fejezetébõl). 1 Minden önsanyargatása ellenére sem érezte azonban azt, hogy Isten elfogadja õt; nem hit te, hogy elég jó len ne az üd vös ség el nye ré sé hez. Ez olyan mély - ségesen elkeserítette, hogy megrendült testi és lelki egészsége is, és mivel hitt Isten haragjának valóságában, rettegett a naptól, amikor meg kell állnia elõtte. Vég té re is, ki ne ret teg ne? Egy nap azonban, miközben a Bibliát tanulmányozta, tekintete megakadt egy bib lia ver sen, ami nem csak az õ éle tét, ha nem a vi lág tör té nel mét is meg - változtatta: Az igaz em ber pe dig hit bõl él (Róm 1:17). Ek kor le hul lott sze mé rõl a fá tyol: ah hoz, hogy Is ten el fo gad ja, nem az õ tet - teire, testének sanyargatására, és nem is saját érdemeire van szükség, hanem Krisztus érdemeire. Attól a perctõl fogva soha többé nem engedett egyetlen olyan teológia ámításának sem, ami az üdvösséget nem csakis Krisztus igazságá tól vár ja at tól, amit egye dül hit ál tal nyer het el a hí võ. Ez a szerzetes természetesen Luther Márton volt, akit Isten felhasznált arra, hogy elindítsa a keresztény történelem legnagyobb vallási forradalmát, a protestáns reformációt. Luther életében az egész a Római levéllel kezdõdött, ami mostani negyedévi ta nul má nyunk tár gya. Nem cso da (bár a do log iró ni á ja), hogy a Ró má val való protestáns szembefordulás éppen a Római levéllel vette kezdetét, mivel a Biblia e könyvének kulcsszerep jutott a keresztény gondolkodás történetében. A Római levéltõl indult a kereszténység minden jelentõsebb mozgalma vissza a tiszta evangéliumhoz és a hit általi megigazuláshoz. A levél ugyanis az evangélium teljes teológiáját bemutatja, valamint azt, hogy a bûnbe süllyedt emberiség igazi reményre talál benne. A Római levél tanulmányozása során egy alapvetõ szabályt követünk: még - pe dig, ar ra ke re sünk elõ ször vá laszt, hogy mit je len tet tek az Írás igéi a cím zet - teknek. Ezért a bibliaverseket közvetlen szövegkörnyezetükben vizsgáljuk, majd azt ku tat juk, hogy mit je len te nek ma

5 Természetesen nem gondolnánk, hogy a szövegek értelme megváltozott volna, csak az Írások által tanított igazságokat az olvasók jelen körülményeihez kell alkalmazni. Elõször tehát derítsük ki, mit jelentettek Pál szavai a római keresztényeknek! Mit üzent ne kik az apos tol, és mi ért? Pál nak ha tá ro zott oka volt ar ra, hogy ír jon e gyülekezetnek. A köreikben felmerült kérdéseket szerette volna tisztázni, ám az általa tanított nagy igazságok nemcsak az elsõ olvasókhoz szóltak. Ellenkezõleg, levelének szavai évszázadokon át visszhangoztak, és milliókat tanítottak az evangélium csodálatos üzenetére és annak alapvetõ tanítására, a hit általi megigazulás ra. Ez a vi lá gos ság, a Ró mai le vél fé nye ûz te el a Lu thert és még em be rek mil - lióit körülvevõ sötétséget; ez a világosság fedte fel elõttük nemcsak a bûnösnek megbocsátó Krisztus nagy igazságát, hanem Krisztusnak a bûnöktõl megtisztító hatalmát is. E negyedévben, a hit általi üdvösség témáját tanulmányozva ezt a fényt igyek szünk mi is meg ta lál ni, úgy, ahogy a Ró mai le vél be mu tat ja. Ez a negyedévi tanulmány Don Neufeld ( ) egy korábbi munkájára épül, aki ti zen há rom évig ( ) volt az Adventist Review társ szer - kesztõje. Részt vett a Hetednapi Adventista Bibliakommentár sorozatának szerkesztésében is. Clifford R. Goldstein szerkesztõ Néhány megjegyzés a magyar kiadáshoz Szombatiskolai tanulmányunkban a bibliai idézeteket általában a Károli-féle fordításban közöljük. Amikor máshonnan idézünk, zárójelben olvasható a forrás megjelölése. A bibliai könyvek neve és rövidítése, valamint a Bibliában szereplõ nevek a Magyar Bib lia tár su lat meg bí zá sá ból, a Ma gyar or szá gi Re for má tus Egy ház Kál vin Já nos Ki adó - jában, Budapesten, 2002-ben kiadott bibliafordítás szerint szerepelnek. A továbbiakban ezt így rö vi dít jük: új prot. ford. Ha az idé zet ben egy, az ol da lon már is mer te tett mû re hi - vatkozunk, akkor használjuk az i. m. (idézett mû) rövidítést. Továbbra is szeretettel ajánlom minden érdeklõdõ figyelmébe a Tanítói mellékletet, ami külön kiadványként beszerezhetõ. Amint már meg szok tuk, a szombatiskola hanganyaga letölthetõ az internetrõl. Ha a bib lia ta nul má nyo kat meg ke res sük az egy ház hon lap ján ( az ott jel zett kap cso lat tal el ér he tõ a hang - anyag is. Ezért külön köszönettel tartozunk Háló Sándornak és Szabó Árpád Zoltánnak, valamint mindazoknak, akik részt vesznek a felolvasásban! Zarkáné Teremy Krisz ti na a magyar változat szerkesztõje 5

6 1. tanulmány JÚNIUS 26 JÚLIUS 2. Pál és Róma SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 28:17-31; Róma 1:7; 15:14, 20-27; Efézus 1; Filippi 1:12 Elõször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hi te tek nek az egész vi lá gon hí re van (Róm 1:8). 6 Ideális esetben a Római levél tanulmányozását a történelmi háttér megismeré se után Róm 1:1-nél kez de nénk, majd vers rõl vers re ha lad va át ven nénk az egész könyvet. Miután azonban csak egy negyedév áll rendelkezésünkre a levél vizsgálatára, amivel akár négy negyedévet is tölthetnénk, meg kell válogatnunk, hogy mely részeivel foglalkozunk leginkább. Csak a legalapvetõbb, kulcsfontosságú üzenetet tartalmazó fejezeteket érintjük. A Római levél tanulmányozójának fontos megismerni a történelmi hátteret, mi vel e nél kül ne héz len ne meg ér te ni, hogy mi rõl be szél Pál. Az apos tol egy bizonyos keresztény csoportnak írt, adott idõben, konkrét okkal. Minél többet megtudunk az indokairól, annál eredményesebb lesz a tanulmányozásunk. Kép ze let ben vis sza kell te hát men nünk az idõ ben Ró má ba, és meg kell pró - bál nunk úgy hall gat ni Pált és a Szent lé lek ál tal ne ki adott igé ket, mint ahogy azt az elsõ századi keresztény gyülekezet tagjai tették. Csodálatos módon e régen, teljesen más környezetben írott levél ma is idõszerû Isten népe számára; minden helyen és szinte minden helyzetben az. Ezért fontos, hogy imádságos lelkülettel figyeljünk az apostol szavaira, és alkalmazzuk is azokat az életünkben.

7 június 27. VASÁRNAP AZ IDŐPONT ÉS A HELYSZÍN Róm 16:1-2 ver se alap ján fel té te lez het jük, hogy Pál ezt a le ve lét a Korinthustól keletre fekvõ kikötõvárosban, a görögországi Kenkhreaban írta. Fébének, a korinthusi vonzáskörzet lakosának említése is azt valószínûsíti, hogy az apostol innen írta a Római levelet. Az újszövetségi levelek keletkezési helyének, vagyis a városok megnevezésének egyik célja, hogy megbizonyosodjunk írásuk idõpontjáról. Mivel Pál sokat utazott, ha tudjuk, hogy egy adott idõben éppen hol tartózkodott, következtethetünk egy-egy irat keletkezésének dátumára. Pál a Korinthusban lévõ gyüle - kezetet második misszióútja során alapítja, Kr. u ben (lásd ApCsel 18:1-18). Harmadik útja alkalmával, Kr. u között, ismét meglátogatja Görögországot (ApCsel 20:2-3), és az utazása vége felé átveszi a rászoruló jeruzsálemi hívõk megsegítésére gyûjtött adományt (Róm 15:25-26). A Római levelet tehát Kr. u. 58. elsõ hónapjaiban írhatta. Még melyik nagy gyülekezeteket látogatta meg Pál a harmadik misszióútja so rán? ApCsel 18:23 A galáciai gyülekezeteket felkeresve Pál azzal szembesült, hogy távollétében a tagok hamis tanítóknak engedve, alávetették magukat a körülmetélésnek és a mózesi törvény egyéb parancsolatainak. Pál attól tartott, hogy ellenfelei még elõtte eljutnak Rómába, ezért levelet írt, amivel meg akarta akadályozni tanításaik ottani elterjedését. Feltehetõen a Galáciai levelet is Korinthusból küldte valószínûleg nem sokkal érkezése után, amikor harmadik misszióútja során három hónapot töltött a városban. Pál a rómabeliekhez intézett levelében leszögezte az evangélium nagy alapelve it. Ál lást fog lalt azok ban a kér dé sek ben, me lyek a zsi dó és a po gány gyü le - kezeteket foglalkoztatták, és kimutatta, hogy azok a remények és ígéretek, melyeket egykor Isten különösen a zsidóknak adott, most már a pogányoknak is szól nak (El len G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad - ventista Egyház o.). Ahogy ezt már említettük, a Biblia bármely könyvének tanulmányozásakor fontos tudni, hogy miért írták; vagyis, hogy milyen helyzetre vonatkozik. Ismernünk kell tehát, hogy milyen gondolatok foglalkoztatták a zsidó és a pogány gyülekezeteket. A következõ heti tanulmányunk majd ezt a kört érinti. 7

8 HÉTFŐ június 28. SZEMÉLYES JELENLÉT Levelet írni egy dolog, de egészen más a személyes látogatás. Ezért jelenti be Pál is a rómaiaknak írva, hogy személyesen is szeretné látni õket. Tudatni akarta ve lük, hogy megy, és azt is, mi ért. Mivel indokolja Pál Róm 15:20-27-ig terjedõ szakaszában, hogy korábban nem látogatott el Rómába? Mi késztette utazási idejének megválasztására? Érvelésében milyen súlya van a missziónak? Mit tanulhatunk a misszióról és a bizonyságtevésrõl Pál e szavaiból? A 27. versben milyen érdekes és fontos megállapítást tesz Pál a zsidókra és a pogányokra vonatkozóan? A pogányok nagy apostola mindig késztetést érzett arra, hogy az evangéliumot új terültekre vigye, másokra hagyva a munkát ott, ahol az evangéliumnak már alapot vetettek. Azokban az idõkben, amikor a kereszténység még gyermekcipõben járt, a munkás pedig kevés volt, az értékes missziós erõ tékozlása lett volna, ha Pál olyan helyen fáradozik, ahol már hallottak az evangéliumról. Ezt vallotta: azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisz tust már is mert té tet ték, hogy ne ide gen alap ra épít sek, hanem azoknak, akik nek még nem hir det ték, és akik még nem hal lot ták, hogy õk is meg ért sék (Róm 15:20-21, új prot. ford.). Pálnak nem állt szándékában letelepedni Rómában. Célja Hispánia evangelizálása volt. Azt remélte, hogy elnyeri a római keresztények támogatását e törekvéséhez. Milyen fontos elvet tanulhatunk a misszió kérdésének egészére nézve abból, hogy Pál egy erõs gyülekezet támogatását kérte az új területen való evangelizáláshoz? 8 Ol vas suk el új ra Róm 15:20-27 ver se it! Fi gyel jük meg, hogy Pál szá má - ra mennyire fontos a szolgálat! Mi az, ami bennünket ösztönöz, tettekre sarkall? Mennyire szolgálatkész a szívünk?

9 június 29. KEDD PÁL RÓMÁBA ÉRKEZIK Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testõrsereg fõ ve zér ének. Pál nak azon ban megengedteték, hogy kü lön lak jék az õt õri zõ vitézzel (ApCsel 28:16). Mit tu dunk meg eb bõl a vers bõl, ho gyan ju tott el vé gül Ró má ba Pál? Mi - lyen tanulságot vonhatunk le saját magunkra, az életünkben bekövetkezõ váratlan és nem kívánt eseményekre vonatkozóan? Az élet idõnként furcsa fordulatot vesz. Gyakran a legjobb szándéktól vezérelt terveink sem úgy valósulnak meg, ahogy azokat elképzeltük vagy reméltük. Pál apostol is eljutott Rómába, de valószínûleg nem így tervezte elõre. Amikor harmadik misszióútja végén megérkezett Jeruzsálembe az adománnyal, amit a szegények javára gyûjtött az európai és kis-ázsiai gyülekezetekben, váratlan események elé nézett. Letartóztatták és bilincsbe verték. Miután két évig raboskodott Cézáreában, Pál a császárra apellált. Elfogatása után mintegy három évvel érkezett Rómába, ám (feltételezhetjük) nem úgy, ahogy azt gondolta, amikor évekkel azelõtt elõször írt látogatási szándékáról a római gyülekezetnek. Mit árulnak el a következõ versek Pál római tartózkodásáról? Ami pedig még ennél is fontosabb, milyen tanulságot vonhatunk le ebbõl a szakaszból? ApCsel 28:17-31 Nem pré di ká ci ói, ha nem Pál bék lyói irá nyí tot ták az ud var fi gyel mét a ke resz - ténységre. Mint fogoly, sok lelket szabadított meg béklyóitól, melyekkel a bûn tar tot ta fog va õket. De ez nem min den; még azt is ír hat ta: És töb ben az Úr ban való atyafiak közül, bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az igét (Fil 1:14) (El len G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). Hányszor tapasztaltunk váratlan fordulatokat az életünkben, amelyek vé gül jól vég zõd tek (lásd Fil 1:12)? Ho gyan erõ sít he tik meg Is ten be ve - tett hitünket ezek az élmények akkor, amikor elõreláthatóan semmi jó nem várható? 9

10 SZERDA június 30. HIVATALOS SZENTEK Pál apostol így köszönti a római gyülekezetet: Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és bé kes ség Is ten tõl, a mi Atyánk tól és az Úr Jé zus Krisz tus tól (Róm 1:7). Az igazság, a teológia és a hit mely elveit fedezhetjük fel szavaiban? Isten szerelmesei. Isten szereti a világot, különösen azokat, akik Õt választot - ták, akik elfogadják szeretetét. Az emberi kapcsolatokban is megfigyelhetünk valami hasonlót. Különös módon szeretjük azokat, akik bennünket szeretnek; mivel az érzelmeink kölcsönösek. A szeretet viszonzást igényel, ennek hiányában nem tud teljességgel kibontakozni, mert kifejezõdése korlátokba ütközik. Hivatalos szentek. A szentek a gö rög hagioi szó fordítása, ami vallási értelemben azt jelenti, hogy odaszánt. Szent az, akit Is ten el kü lö ní tett. Le het, hogy az il le tõ elõtt még a meg szen te lõ dés hos szú út ja áll, de mi vel Krisz tust választotta Urának, szentté lett a kifejezés bibliai értelmében. Pál hivatalos szentekrõl beszél (az új fordításban ez áll: akiket õ elhívott és megszentelt ). Va jon ez azt je len ti, hogy egye sek nem hi va ta lo sak? Van - nak, aki ket Is ten nem hí vott el? Ho gyan se gít Pál sza va it meg ér te ni Ef 1:4, Zsid 2:9 és 2Pt 3:9 ver se? Az evangélium jó híre, hogy Krisztus halálának jelentõsége egyetemes: az Úr min den egyes em be rért meg halt a ke resz ten. Már a vi lág ala pí tá sa elõtt min - denkihez szólt a hívás, hogy Krisztusban üdvözüljenek, hivatalos szentek legye nek. Is ten ere de ti szán dé ka az volt, hogy az egész em be ri ség meg vál tást ta - láljon Jézusban. A pokol végsõ tüzét csak az ördögnek és angyalainak szánta (Mt 25:41). Az aján dék nagy sze rû ség ét nem ki seb bí ti az, hogy van nak, akik nem élnek a lehetõsséggel, mint ahogy az sem csökkenti egy piactér kínálatának bõségét, ha valaki a kellõs közepén éhségsztrájkba kezd. Gondoljunk csak bele: Isten már a világ teremtése elõtt megváltásra hí - vott! Vigyáznunk kell, nehogy valami miatt ne tudjuk meghallani hívását. Mi gá tol hat eb ben? 10

11 július 1. CSÜTÖRTÖK VILÁGRA SZÓLÓ HÍRNÉV Elõször hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hi te tek nek az egész vi lá gon hí re van (Róm 1:8). Nem lehet tudni, hogyan jött létre a római gyülekezet. Nincs történelmi alapja annak a hagyománynak, amely Pétert és Pált nevezi a gyülekezet alapítójának. Talán egyes hívõk, a jeruzsálemi pünkösd megtértjei (Az apostolok cselekedetei 2) alapították, akik Rómába látogattak, odatelepedtek, vagy talán a késõbbi idõben odaköltözõ hívõk csoportja tett bizonyságot hitérõl a világ akkori fõvárosában. Mindenesetre meglepõ, hogy már pünkösd után néhány évtizeddel ilyen ismertté lett ez a gyü le ke zet, amely ben ko ráb ban egyet len apos tol sem járt. Az el - lenállás dacára, húsz évvel Krisztus kereszthalála után, élõ, komoly gyülekezet mû kö dött Ró má ban. Erõs volt és lel kes, az Úr mun kál ko dott ér te (El len G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). A hit itt nyilván a hithûségnek egy tágabb értelmét foglalja magában; vagyis a Krisztusban felfedezett új élethez való hûséget jelenti. Ol vas suk el Róm 15:14 ver sét! Mi lyen nek ír ja le Pál a ró mai gyü le ke ze tet? Pál apostol három említésre való dolgot emel ki a rómaiak keresztény tapasztalatából: 1. Teljesek vagytok minden jósággal. Vajon ezt mondanák az emberek rólunk is? Velünk kapcsolatban vajon a jóság teljessége az, ami felkelti figyelmüket? 2. Betöltve minden ismerettel. A Biblia ismételten hangsúlyozza a felvilágosultság, az ismeret és a tudás fontosságát, a keresztényeket ösztönzi az Ige tanulmányozására, hogy jártasak legyenek tanításaiban. Az ige, hogy adok né kik új szí vet azt je len ti, hogy új el mét adok ne kik. A szív bé li vál - tozás mindig együtt jár a keresztény kötelesség világos felfogásával, az igazság megértésével (Ellen G. White: My Life Today. 24. o.). 3. Képesek egy mást is in te ni. A hittestvérektõl elszakítva az ember lelki élete nem lehet virágzó. Szükségünk van arra, hogy másokat bátorítani tudjunk, ugyanakkor mások minket is erõsítsenek. Mi jellemzi gyülekezetünket? Milyen a hírneve, és van egyáltalán híre? Mit árul el válaszunk a gyülekezetünkrõl? 11

12 PÉNTEK július 2. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Az apostolok története. 4. ki ad. Bu da pest, 2001, Ad vent Ki adó. Üdvösség a zsidóknak c. fejezet, o. Így, noha látszólag minden lehetõsége a tevékeny közremûködésre teljesen megszûnt, Pál befolyása sokkal hatékonyabbá vált, mintha szabadon látogathat ta vol na a gyü le ke ze te ket, úgy, mint az elõ zõ évek ben. Mint az Úr fog lyát, a testvérek sokkal jobban szerették; szavai, melyeket mint a Krisztus ügyéért megláncolt szenvedõ intézett hozzájuk, sokkal több figyelmet és tiszteletet ébresztettek, mint amikor személyesen közöttük idõzött (i. m o.). Látni kívánta a keresztény hit meggyökerezését és megszilárdulását az akkor ismert világ ezen nagy központjában; ez képezte leglelkesebb reményét, leghõbb vágyát és dédelgetett tervét. Rómában akkor már volt gyülekezet. Az apostol azon fáradozott tehát, hogy biztosítsa az ottani hívõk segítségét és együttmûködését az Itáliában, valamint más országokban végzendõ evangelizáló munkához. Hogy munkássága útját elõkészítse a római testvérek között akik közül még nem mindenkit ismert, elõbb levelet intézett hozzájuk. Jelezte szán dé kát, hogy meg lá to gat ja Ró mát, sõt kö zöl te azt a re mé nyét is, hogy ki - tûzi a kereszt zászlaját Spanyolországban (i. m o.). Az örökkévaló Isten megkülönböztetõ határvonalat vont szent és bûnös, megtért és megtéretlen között. A két csoport nem vegyül simulékonyan egymással, mint a szivárvány színei, hanem elütnek egymástól, mint a déli verõfény és az éjfél sötétje (Ellen G. White: Messages to Young People o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Idõzzünk el a csütörtöki tanulmány utolsó kérdésénél! Hogyan nö - velhetné szombatiskolai csoportunk a gyülekezet hírnevét, amennyiben szük ség len ne rá? 2. Mondjunk el a csoportban olyan tapasztalatokat, amelyek elõször borzalmasnak tûntek, majd jóra fordultak. Hogyan segíthetünk ilyen tapasztalatokkal azokon, akik váratlan nehézségekkel küzdenek? 3. Fog lal koz zunk még az zal a gon do lat tal, hogy Is ten már a vi lág meg - ala pí tá sa elõtt el hí vott a szent élet re (lásd még Tit 1:1-2; Tim 1:8-9)! Miért meríthetünk ebbõl bátorítást? Mit árul ez el Istennek az ember iránti szeretetérõl? Miért olyan tragikus, amikor valaki hátat fordít az Isten által kegyelemmel felkínált lehetõségnek? 12

13 MIÉRT TART MÉG A PRÓBAIDŐ? Nem ké sik el az ígé ret tel az Úr, mint né me lyek ké se de lem nek tart - ják; ha nem hos szan tûr éret tünk, nem akar ván, hogy né me lyek el - vesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson (2Pt 3:9). Láttam, népünket az a veszély fenyegeti, hogy a világhoz hasonu - lunk, és nem Krisztushoz. Elérkeztünk az örök ország határaihoz, de az el len ség azt az ér ze tet akar ja kel te ni ben nünk, hogy az idõk vé ge még igen messze van. Sátán minden elképzelhetõ módon támadni fogja azo - kat, akik Isten parancsolatokat megtartó népének vallják magukat, és arra várnak, hogy a Megváltó megjelenjen az ég felhõiben, hatalommal és nagy di csõ ség gel. A le he tõ leg több em bert rá akar ja ven ni ar ra, hogy igen tá vo li nak gon dol ják azt a nagy na pot, és lé lek ben a vi lág hoz ha so - nuljanak, szokásait felvegyék. Megrémített, amikor láttam, hogy a világ lelkülete uralja sok olyan embernek a szívét és gondolatait, aki nagy hang gal hir de ti az igazságot Az idõ rövidségére való tekintettel népünknek vigyázni és imádkozni kell! Semmi esetre sem engedhetjük, hogy bármi is eltérítsen az elõttünk álló fontos eseményre való komoly felkészüléstõl. Mivel az idõ nyilvánvalóan tovább tart, sokan már nem figyelnek úgy oda sza - vaikra és tetteikre. Nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak; nem látják és nem értik: az Úr könyörületbõl hosszabbítja meg a kegyelmi idõt, hogy legyen idejük az eljövendõ, örök élethez illõ jellemet kialakí ta ni. Rop pant fon tos min den egyes pil la nat. Nem azért ka punk még idõt, hogy saját kényelmünket keressük, és nyugodtan éljünk a földön, hanem hogy minden jellemhibánkat legyõzzük, és példaadással, erõfeszítéseket téve másoknak is segítsünk meglátni a szentség szépségét. Is ten nek van egy né pe a föl dön, ame lyik hit tel és szent re mény ség gel követi nyomon a gyorsan teljesedõ próféciák sorát, igyekeznek megtisztítani lelküket az igazságnak engedelmeskedve, hogy megjelenésekor Krisztus ne menyegzõi ruha nélkül találja õket A próféciában elõre megjövendölt jelek gyorsan teljesednek körülöttünk, aminek Krisztus minden követõjét szorgos tettekre kell sarkallnia (El len G. White: Testimonies for the Church. 4. köt o.). 13

14 2. tanulmány JÚLIUS 3 9. Zsidók és pogányok SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 23; Máté 19:17; Apostolok cselekedetei 15:1-29; Galata 1:1-12; Zsidók 8:6; Jelenések 12:17 Mert a tör vény Mó zes ál tal ada tott, a ke gye lem pe dig és az igaz ság Jé zus Krisztus által lett (Jn 1:17). Akik elõször elfogadták a kereszténységet, valamennyien zsidók voltak, ám az Újszövetségben nem olvasunk arról, hogy el kellett volna hagyniuk a körülme - télés gyakorlatát, vagy figyelmen kívül kellett volna hagyniuk a zsidó ünnepeket. Miután azonban a pogányok közül is többen kereszténnyé lettek, fontos kérdések merültek fel. Vajon õk is vessék alá magukat a körülmetélésnek? Milyen mértékben kell megtartaniuk a zsidók többi törvényét? Végül zsinatot hívtak össze Jeruzsálemben, hogy tisztázzák ezeket a kérdéseket (lásd Az apostolok cselekedetei 15. fe je ze tét). No ha a zsi nat úgy dön tött, nem ter he lik a po gá - nyokat egy halom rendelettel és törvénnyel, egyes tanítók továbbra is azzal gyötörték a gyülekezeteket, hogy ragaszkodtak a pogányok körében is e szabályok és rendeletek érvényesítéséhez beleértve a körülmetélést is. Bizonyos értelemben e kérdések még ma is léteznek, csak más formában. A Tízparancsolathoz (vagy pontosabban a szombathoz) való ragaszkodásunk miatt milyen gyak ran ér ben nün ket, ad ven tis tá kat a judaizálás vagy legalizmus vád ja? Hány - szor hal lot tuk már, hogy az Új szö vet ség ide jén élünk, és a tör vény (ben ne a szombat parancsolata) már nincs érvényben? Másrészt viszont egyházunk gyakran olyanokkal is szembekerül, akik még több ószövetségi rendeletet és szabályt akarnak ránk erõltetni. 14

15 július 4. VASÁRNAP JOBB ÍGÉRETEK Mi az üze ne te Zsid 8:6 ver sé nek? Mit ér tünk jobb ígéretek alatt? Az Ó- és az Új szö vet ség val lá sa köz ti leg na gyobb kü lönb ség ta lán az, hogy az Újszövetség korszakát a Messiás, a názáreti Jézus eljövetele vezette be, akit Isten küldött Megváltónak. Az emberek nem hagyhatják Õt figyelmen kívül, ha üdvözülni akarnak. Csakis az általa biztosított engesztelés révén nyerhetõ el a bûnbocsánat. Egyedül úgy állhatunk meg kárhoztatás nélkül Isten elõtt, ha az Atya nekünk tulajdonítja Krisztus tökéletes életét. Más szóval, az üdvösségre csak és kizárólag Jézus igazsága által van lehetõség. Az ószövetségi hívõk a Messiás korának áldásaira és az üdvösség ígéretére tekintettek elõre. Az újszövetségi korban az embereknek azzal a kérdéssel kell szembenézniük, hogy elfogadják-e személyes Megváltójuknak a názáreti Jézust, akit Isten Messiásként küldött? Ha hisznek benne vagyis, ha elfogadják és átadják magukat neki akkor üdvözülhetnek az igazság által, amit ingyen felkínál. Ugyanakkor az erkölcsi elvárások változatlanul fennállnak az Újszövetségben is, mivel Isten és Krisztus jelleme az alapjuk. Az Isten erkölcsi törvényének való engedelmesség éppúgy része az Újszövetségnek, mint ahogy része volt az Ószövetségnek is. Mit állítanak a következõ újszövetségi igék az erkölcsi törvényrõl? Mt 19:17; Jel 12:17; 14:12; Jak 2:10-11 A sajátságosan izraelita rituális és ceremoniális törvény egésze azonban, ami meghatározóan a régi szövetséghez kötõdött, és kifejezetten Jézusra, halálára és fõpapi szolgálatára mutatott, már érvényét vesztette. Ezzel egy új rend kezdõdött, ami jobb ígéretek alapjára épült. A Ró mai le vél lel Pál nak az volt az egyik leg fon to sabb cél ja, hogy se gít sen úgy a zsidóknak, mint a pogányoknak megérteni, mi minden tartozik a judaizmusból a kereszténységbe való átmenethez. Az átmenet mindenképpen idõigényes. Melyek a kedvenc bibliai ígéreteink? Milyen gyakran hivatkozunk rájuk? Mely döntéseinkkel gátoljuk ezeknek az ígéreteknek a beteljesedé - sét az éle tünk ben? 15

16 HÉTFŐ július 5. A ZSIDÓK TÖRVÉNYEI ÉS RENDELETEI Mi jut eszünk be, ha Mózes harmadik könyvét, pl. a 12., 16. vagy 23. fe je ze - tet olvassuk? Hasznos, ha az ószövetségi parancsolatokat különbözõ kategóriákba soroljuk: 1) erkölcsi törvény; 2) ceremoniális törvény; 3) polgári törvény; 4) rendeletek és ítéletek; 5) egészségügyi törvények. E felosztás persze kissé erõltetett. A valóságban egyes kategóriák összefonódnak, és meglehetõsen nagy az átfedés köztük. Az ókorban nem is különítették el õket egymástól. Az erkölcsi törvényt a Tízparancsolat foglalja össze (2Móz 20:1-17), összegezve az emberiséggel szembeni erkölcsi elvárásokat. E tíz parancsolatot részletezik és alkalmazzák a Biblia elsõ öt könyvének különbözõ rendeletei és ítéletei, amelyek megmutatják, hogy mit jelentett különbözõ helyzetekben megtartani Isten törvényét. Ezektõl nem lehet elválasztani a polgári törvényeket sem, amelyeknek szintén az erkölcsi törvény képezi alapját. A polgári törvények határozzák meg az emberek egymással, valamint az állami hatóságokkal való kapcsolatát, továbbá megnevezik a különbözõ áthágásokért járó büntetéseket is. A ceremoniális törvények szabályozták a szentély szertartásait, írták le a különbözõ áldozatok rendjét és az egyén felelõsségét. Meghatározták még az ünnepnapokat és azok megtartásának rendjét is. Az egészségügyi törvények átfedésben vannak a többivel. A tisztátalanságra vonatkozó különbözõ parancsolatok meghatározták a ceremoniális tisztátalanságot, de ezen túlmenõen a tisztaságra és az egészségre vonatkozó elveket is magukba foglalnak. A tiszta és tisztátalan húsok megkülönböztetése természettani megfontolásokon alapszik. Noha a zsidók minden bizonnyal egy egységként tekintettek a törvényre, hiszen mindegyik Istentõl eredt, gondolatban azonban csak tettek kü - lönbséget köztük. A Tízparancsolatot Isten közvetlenül a néphez intézte, ez jel - zi különös fontosságát. A többi parancsolatot Mózes tolmácsolta. A szentély szertartásait csak akkor tudták megtartani, amikor a szentély mûködött. Miután a zsidók elvesztették függetlenségüket, és más nemzetek polgári uralma alá ke rül tek, a pol gá ri tör vé nye ket, vagy leg alább is azok nagy ré szét már nem tudták érvényesíteni. A ceremoniális parancsolatok közül sokat már nem lehetett megtartani a templom lerombolása után. Továbbá, mivel a Messiás eljövetelével számos elõkép beteljesedett, így ezek is érvényüket vesztették. 16

17 július 6. KEDD MIT TEGYÜNK, HOGY AZ ÜDVÖSSÉGET ELNYERJÜK? Mi okozta a nézeteltérést (ApCsel 15:1)? Miért gondolhatták egyesek, hogy e rend tar tás ok nem csak a zsi dók ra vo nat koz nak? Lásd 1Móz 17:10! Miközben Pál azon fáradozott az antiókhiai szolgálattevõkkel és gyülekezeti tagokkal együtt, hogy sokakat megnyerjenek Krisztusnak, a farizeusok szerzetébõl való egyes júdeai zsidó hívõknek sikerült egy olyan kérdést felvetniük, amely hamarosan az egész egyházat érintõ vitává fajult, döbbenetet keltve a hívõ pogányokban. Ezek a tanítók nagy meggyõzõdéssel állították, hogy az ember csak akkor üdvözülhet, ha körülmetélkedik és megtartja valamennyi ceremoniális törvényt. Elvégre a zsidók mindig is büszkék voltak az Isten adta szertartásaikra, és sokan közülük, akik megtértek Krisztus hitére, valószínûtlennek tartották, hogy Isten, aki egyszer világosan meghatározta az istentisztelet módját a zsidók számára, valaha is megváltoztatná a fennálló rendet. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a zsidó törvények és szertartások beépüljenek a keresztény vallásba. Lassan értették meg, hogy minden áldozat bemutatása csupán elõképe volt Isten Fia halálának, ahol az árnyék találkozott a valósággal, és ami után a mózesi rend szertartásai és ceremóniái már szükségtelenné váltak. Ho gyan zár ták le ezt a vi tát (ApCsel 15:2-12)? Ámbár Istenhez fordult közvetlen vezetésért, de kész volt mindenkor elismerni azt a tekintélyt, amelyet a keresztény gyülekezethez tartozó hívõk összessége képviselt. Érezte, hogy tanácsra szorul, és ha lényegbevágó kérdések merültek fel, szívesen tárta a gyülekezet elé. Imában egyesült hittestvéreivel és Istentõl kért bölcsességet, hogy helyes határozatot hozzanak (Ellen G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). Figyelemreméltó, hogy Pál, aki gyakran szólt Jézustól nyert prófétai elhívásáról és küldetésérõl, olyan készségesen mûködött együtt az egyház testületével. Felismerte: függetlenül attól, hogy mire hívta el õt Isten, része az egyháznak, és amen nyi re csak le het, együtt kell mû köd nie ve le. Hogyan viszonyulunk az egyházvezetéshez? Mennyire vagyunk együtt - mûködõk? Miért olyan fontos ez? Mi történne, ha a vezetéstõl függetlened ve min den ki azt ten né, amit csak akar? 17

18 SZERDA július 7. TÖBB TEHER NE VETTESSÉK Ol vas suk el ApCsel 15:5-29 ver se it! Mi lyen dön tés re ju tott a zsi nat, és mi - vel érveltek? A zsinat a judaizálók nyomása ellenében döntött. Õk ugyanis ragaszkodtak ahhoz, hogy a pogány megtértek körülmetéltessenek és megtartsanak minden ceremoniális törvényt, valamint hogy a zsidó törvényeket és ceremóniákat beiktassák a keresztény vallás egyházi szertartásai közé (Ellen G. White: Az apos - tolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). Érdekes megfigyelni, hogy Péter úgy emlegeti a régi törvényeket, mint amelyek saját maguk számára is elhordozhatatlan igát jelentenek. Isten, aki e törvényeket adta, vajon igaként helyezte volna õket népe nyakába? Ez aligha hi - he tõ. In kább ar ról van szó, hogy az évek so rán egyes ve ze tõk az ál dás nak szánt törvényeket teherré változtatták. A zsinat arra törekedett, hogy e terhektõl megkímélje a pogányokat. Fi gyel jük meg azt is: még kér dés ként sem me rül fel, hogy a po gá nyok nak nem kellene a Tízparancsolatnak engedelmeskedni. Elvégre, el tudjuk képzelni, hogy a zsinat felszólítja a pogányokat a vértõl való tartózkodásra, miközben elnézi, hogy figyelmen kívül hagyják a házasságtörést és a gyilkosságot tiltó pa - rancsolatokat? Milyen szabályokat tartottak fontosnak a pogányokra nézve (ApCsel 15:20, 29)? Mi ért ép pen eze ket? Noha a zsidó hívõk nem kényszeríthették a pogányokra szabályaikat és hagyományaikat, a zsinat biztosítani akarta, hogy a pogányok sem tesznek majd olyant, amit a Jézusban velük összetartozó zsidók sérelmeznének. Az aposto - lok és a vé nek te hát meg egyez tek: le vél ben ar ra in tik a po gá nyo kat, hogy tar - tózkodjanak a paráznaságtól, a bálványoknak bemutatott húsok, a megfulladt ál la tok és a vér fo gyasz tá sá tól. Egye sek azt mond ják, hogy mi vel a le vél nem tesz említést a szombatünneplésrõl, az nem is vonatkozik a pogányokra (persze nem nevezi meg kifejezetten a hazugság és a gyilkosság elleni parancsolatokat sem, így ér tel mét vesz ti a fen ti ér ve lés). 18

19 július 8. CSÜTÖRTÖK A GALÁCIAI ERETNEKSÉG A zsinat világos döntése ellenére voltak, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a pogányoknak meg kell tartaniuk a zsidó hagyományokat és törvényeket. Pál szá má ra ez ki emel ke dõ fon tos sá gú kér dés sé vált; va gyis, nem úgy te kin tett rá, mintha szõrszálhasogatás lenne a hit egy jelentéktelen pontját illetõen; Krisztus evangéliumának a megtagadását jelentette. Mennyire tartotta komolynak Pál a Galáciában tapasztaltakat (Gal 1:1-12)? Mit árul ez el a kér dés fon tos sá gá ról? Ahogy azt már említettük, nagyrészt a Galáciában történtek nyomán fogalmazta meg Pál a Ró mai le vél ben fog lal ta kat, foly tat va a Galáciai levél té má ját. A judaizálók kitartottak amellett, hogy a Mózes által kapott isteni törvény fontos, és a po gány meg tér tek szá má ra is kö te le zõ. Pál vi szont be akar ta mu tat ni a mó - ze si tör vény va ló di he lyét és sze re pét. Nem akar ta, hogy a judaizálók Ró má ban is meg ves sék a lá bu kat, mint ahogy Galáciában tet ték. Túlzott leegyszerûsítése lenne a dolognak azt kérdezni, hogy Pál a galáciaiakhoz és a rómaiakhoz írott levelében a ceremoniális vagy az erkölcsi törvényrõl ír-e. Ak kor az volt a kér dés, hogy a po gány meg tér tek nek meg kell-e tar ta - niuk a körülmetélésre vonatkozó parancsot, illetve Mózes törvényeit. A jeruzsálemi zsinat már döntött e kérdésben, de nem mindenki akarta ezt elfogadni. Egyesek bizonyítékot látnak arra úgy a Galáciai levélben, mint a Római levelében, hogy az erkölcsi törvény, a Tízparancsolat (vagyis valójában annak ne - gyedik parancsolata) már nem kötelezõ a keresztényekre nézve. Õk azonban félreértik a levelek lényegét, nem látják a történelmi összefüggéseket és kérdéseket, amelyekre Pál rámutatott. Az apostol kiemelte, hogy a megváltás kizárólag hit által lehetséges, nem pedig a törvény cselekedetébõl még az erkölcsi törvény cselekedetébõl sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az erkölcsi törvényt ne kellene megtartani. A Tízparancsolat iránti engedelmesség soha nem volt kérdéses. Akik azzá teszik, egy olyan jelenkori kérdést vetítenek a múltba, amivel Pál annak idején nem foglalkozott. Mit válaszolunk azoknak, akik szerint a szombat megtartása már nem kötelezi a keresztényeket? Hogyan mutathatjuk be a szombat igazságát olymódon, hogy közben nem csorbítjuk az evangélium sérthetetlenségét? 19

20 PÉNTEK július 9. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Az apostolok története. 4. ki ad. Bu da pest, 2001, Ad vent Ki adó. Zsi dó és po gány ( o.) és Hi te ha gyás Galáciában ( o.) c. fejezet; Pátriárkák és próféták. Bu da pest, 1993, Ad vent Ki adó. A tör vény és a szövetségek c. fejezet ( o.); Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Ki adó. A vá lasz tott nép c. fe je zet ( o.). Ha pedig az ábrahámi szövetség már magában foglalta a megváltás ígéretét, akkor miért alkottak egy másik szövetséget a Sínai-hegyen? Rabszolgasága idején a nép nagymértékben elvesztette Isten ismeretét és az ábrahámi szövetség alap el ve i nek is me re tét is A nép nem fog ta fel sa ját bû nös vol tát. Azt sem, hogy Krisztus nélkül lehetetlenség volt számukra Isten törvényének megtartása. Mindezek ellenére készségesen léptek szövetségre Istennel (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Bu da pest, 1993, Ad vent Ki adó o.). Hamis tanítók befolyása következtében, akik a jeruzsálemi hívõk közül kerültek ki, szakadások, tévtanok és érzékiség gyorsan terjedt a galáciai hívõk között. Ezek az álnok tanítók zsidó hagyományokat kevertek össze az evangélium igazságával. Mellõzték a jeruzsálemi nagygyûlés határozatait; ráerõszakolták a pogányok közül megtértekre a ceremoniális törvények betartását (Ellen G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Milyen értelemben helyezhet a gyülekezet, a család vagy akár mi magunk is szükségtelen terheket másokra (netalán önmagunkra)? Ho gyan is mer het jük fel, ha ezt tes szük? Vagy ta lán en nek ép pen az ellenkezõje veszélyeztet? Megeshet, hogy túlságosan laza lett az életvitelünk, olyannyira, hogy már nem is látszik rajtunk, milyen nemes fel adat ra hí vott el Krisz tus? Ho gyan ve het jük ész re, ha ez a hely zet? 2. Mire hivatkozva hangoztatják egyesek, hogy a szombat már nem vonatkozik a keresztényekre? Mit válaszolunk állításaikra? Miért olyan tévesek ezek az állítások? 3. Olvassuk el újra a Galáciai levél 1. fejezetének elsõ tizenkét versét! Figyeljük meg, mennyire nem ismert megalkuvást, milyen dogmatikus és határozott volt Pál az evangélium értelmezését illetõen! Mire következtethetünk ebbõl arra vonatkozóan, hogy bizonyos kérdésekben rendíthetetlenül kell állnunk, különösen most, a pluralizmus és a relativizmus korában? 20

21 TÚRMEZEI ERZSÉBET: NEM NÉZEK VISSZA Elmúlt tavaszok illata kísér, de nem nézek vissza rájuk. Új felé sietek. Hervadt tegnapok siratója nem lehetek. Még a régi csoda is sápadt és színtelen. Megyek elõre. Új csodák várnak, új kegyelem. Hogyha az este lágy ölelése elaltatott, levetem a régit, s új dallal köszöntöm az új napot. 21

22 3. tanulmány JÚLIUS Mindnyájan vétkeztek SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 1:16-17, 22-32; 2:1-10, 17-23; 3:1-2, 10-18, 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül (Róm 3:23). Ha az ember nem ismeri el bûnösségét, nem érzi szükségesnek a megigazulást sem (azt, hogy Isten igaznak nyilvánítsa). Ezért Pál számára a megigazulás elsõ lépése, hogy beismerjük: reménytelen helyzetben lévõ, tehetetlen bûnösök vagyunk. Érvelésében elõször a pogányok nagyfokú romlottságát mutatta be, akik azért sül lyed tek olyan mély re, mert tel je sen ki tö röl ték Is tent az em lé ke ze - tük bõl. Majd pe dig rá mu ta tott, hogy a zsi dók sem kü lön bek, mi vel sen ki nem üdvözítheti önmagát jócselekedeteivel. El len G. White vi lá go san ki fej ti: Sen ki ne gon dol ja kor lá tol tan, szûk lá tó kö rû - en, hogy az ember valamely cselekedetével a legkisebb mértékben is elõsegítheti a törvény áthágása miatt felhalmozott adóssága törlesztését. Ez végzetes önámítás. Aki ezt a kérdést meg akarja érteni, mondjon le dédelgetett elképzeléseirõl, és alázatos szívvel tanulmányozza az engesztelést. E kér dést il le tõ en olyan sû rû ho mály fe di az el mé ket, hogy a ma gu kat Is ten gyermekeinek vallók ezrei is valójában a gonosz gyermekei, mivel saját cselekedeteikre akarnak hagyatkozni. Isten mindig jócselekedeteket várt és vár el, mint ahogy a tör vény is. Ám te kin tet tel ar ra, hogy az em ber bûn be esett, ami miatt a jótettei is értéktelenek, egyedül Jézus igazsága válhat javára. Krisztus pedig valóban üdvözíthet, mert mindenkor él, hogy esedezzen értünk (Ellen G. White megjegyzései, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). 22

23 július 11. VASÁRNAP NE SZÉGYELLJÜK AZ EVANGÉLIUMOT! Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az min den hí võ nek idvességére, zsi dó nak elõ ször meg gö rög nek. Mert az Is ten - nek igaz sá ga je len te tik ki ab ban hit bõl hit be, mi kép pen meg van ír va: Az igaz ember pedig hitbõl él (Róm 1:16-17). Mit fe jez nek ki ezek az igék? Mit ta - pasztaltunk a bennük foglalt ígéretekkel és reménységgel kapcsolatban? Több kulcsszót is találunk ebben az igeszakaszban: 1. Evangélium. A gö rög ere de ti ben ez szó sze rint azt je len ti: jó üze net vagy jó hír. Önmagában állva a kifejezés bármely jó hírre vonatkozhat, de ebben az igeszakaszban Krisztus evangéliumáról van szó, vagyis a Messi - ás ról szó ló jó hír rõl (Krisztus ugyanis a Messiás görög kifejezésének átira ta). A jó hír pe dig, hogy a Mes si ás el jött, és aki hisz ben ne, üd vö zül het. Jézusban és tökéletes igazságában nyerhetünk megváltást nem pedig magunkban vagy Isten törvényében. 2. Igazság. Ez az Isten elõtti igazságot jelölõ szó sajátos jelentésben bontakozik ki a Ró mai le vél ben, amit még a ta nul má nyunk ké sõb bi ré szé ben to vább fejtegetünk. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy Róm 1:17 versében az Isten igaz sá gá ról van szó. Olyan igaz ság ról te hát, ami Is ten tõl van, ami rõl Õ ma ga gon dos ko dik. Mint lát ni fog juk, csak ez az igaz ság hoz hat ja az örök élet ígéretét. 3. Hit. A görög szövegben a pisteuo (hinni), illetve a pistis (hit) adott alak ja it olvassuk. A megváltáshoz kapcsolódó hit értelme a Római levél tanulmányozása során bontakozik majd ki. Küzdünk-e az üdvbizonyossággal? Kérdésesnek látjuk idõnként az üdvösségünket, azt, hogy minket egyáltalán meg lehet váltani? Mi kelt ilyen félelmet? Miben gyökerezik ez az érzés? Lehet valós alapja? Megeshet, hogy az életvitelünk kifejezetten ellentmond hitvallásunknak? Akkor viszont milyen döntéseket kell hoznunk, hogy valóban a magunkénak tudhassuk a Jézusban elnyerhetõ ígéreteket és üdvbizonyosságot? 23

24 HÉTFŐ július 12. AZ EMBER ÁLLAPOTA Miért olyan könnyû keresztényként elfogadni Róm 3:23 üzenetét? Ugyanakkor mi miatt kérdõjelezhetik meg egyesek e szöveg igazságát? Elképesztõ módon még mindig vannak, akik vitatják az ember bûnösségét, és amellett érvelnek, hogy alapvetõen jók vagyunk. E téves felfogás abból ered, hogy nincs világos képünk a valódi jóságról. Talán elégedettek lehetünk magunkkal valaki máshoz képest. Adolf Hitlerhez viszonyítva még a maffiózó Al Capone is szinte szentnek tûnik. Viszont Istenhez, az Õ szentségéhez és igazságosságához mérve magunkat csak megvetést és elmarasztalást érezhetünk. A fenti ige megemlíti Isten dicsõségét is. Ezt a kifejezést sokféleképpen értelmezték. Jelentésének legegyszerûbb magyarázatát talán 1Kor 11:7 versében találjuk: õ [a fér fi] az Istennek képe és dicsõsége. A gö rög nyelv ben a di - csõség és a kép jelentése szinte azonos. A bûn elcsúfította Isten képét az em ber ben. A bû nös te hát hí já val van (új prot. ford.) Is ten ké pé nek vagy di - csõségének, és tükrözni is csak nagyon hiányosan tudja azt. Vál to zott-e má ra a hely zet (Róm 3:10-18)? A fen ti le írás ból mi jel le mez leginkább bennünket, illetve milyenek lennénk, ha Krisztus nem lenne jelen az éle tünk ben? Akármilyen rosszak legyünk is, a helyzetünk nem reménytelen. Az elsõ lépés: elismerni bûnösségünket, valamint azt, hogy önmagunkban képtelenek va - gyunk vál toz tat ni bár min. Er rõl a Szent lé lek gyõz meg. Ha a bû nös nem áll el - len késztetésének, a Lélek rávezeti az önámító, tettetõ és önigazoló álarc letépésére, valamint arra, hogy Krisztusra és irgalmára hagyatkozzon, így kérve az Urat: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek (Lk 18:13)! Mikor fordult elõ utoljára, hogy igazán szembenéztünk magunkkal? Mikor helyeztük mérlegre indítékainkat, tetteinket és érzéseinket? Felka va ró le het ez az él mény, nem igaz? Mi az egye dü li re mény sé günk? 24

25 július 13. KEDD AZ I. SZÁZADTÓL A XXI. SZÁZADIG A XIX-XX. század fordulóján az volt az általános elképzelés, hogy az emberiség fejlõdik, az erkölcsiség javul, a tudomány és a technika pedig elõsegíti majd az utópia megvalósulását. Az ember jó úton halad a tökéletesség felé gondolták sokan; vagyis hittek abban, hogy az emberek megfelelõ neveléssel és erkölcsi képzéssel nagymértékben javíthatnak saját és társadalmuk állapotán. E változások tömegének akkor kellett volna megvalósulnia, amikor az emberiségre ráköszöntött a XX. század új világa. Saj nos a dol gok nem ép pen a vá ra ko zá sok sze rint ala kul tak. A XX. szá zad a történelem egyik legkegyetlenebb és legvadabb korszaka lett. A helyzet iróniája pedig, hogy ez nagyrészt a tudományos fejlõdés miatt alakult így, ami olyan mértékben adott módot az emberek pusztítására, mint amit a múltban a legvadabb fantáziával sem lehetett elképzelni. Hol a hi ba? Nap ja ink ban, a XXI. szá zad ban ho gyan mu tat ko zik meg az, amit az apos - tol az I. szá zad ban írt le Róm 1:22-32 ver se i ben? Ami kor az em be ri ség szem elõl té vesz tet te Is tent, a bûn, a té vely gés és a le ala - csonyodás áradata szabadult el. Ma mindannyiunknak e probléma következménye i vel kell él nünk. Ami azt il le ti, ha perc rõl perc re nem ad juk át ma gun kat Is - ten nek, mi ma gunk is csak sú lyos bít juk a prob lé mát. Összpontosítsunk különösen Róm 1:22-23 verseire! Hogyan mutatkozik meg ma is az, amit ezek a ver sek ki fe jez nek? Is tent el vet ve mit imád nak és bálványoznak az emberek évszázadunkban? Hogyan lettek ettõl bal - gákká? Beszélgessünk ezekrõl a gondolatokról szombaton a csoportban! 25

26 SZERDA július 14. ZSIDÓK ÉS POGÁNYOK A Római levél elsõ fejezetében Pál kimondottan a pogányok bûneivel foglalkozik, akik már hosszú ideje nem figyeltek Istenre, és így lealacsonyító dolgokat mûveltek. Az apos tol azon ban nem hagy ta szó nél kül sa ját né pe hely ze tét sem. An nyi elõnyt él vez tek (Róm 3:1-2), de õk is bû nö sök, Is ten tör vé nyé nek íté le te alá es - nek, és Krisztus megváltó kegyelmére szorulnak. Ilyen értelemben pedig nincs különbség zsidó és pogány között, mert mindkettõ bûnös, Isten törvényének áthágója, egyaránt a megváltás isteni kegyelmére szorul. Mi tõl óv Pál Róm 2:1-3, ver se i ben? Mi lyen üze ne te van e fi gyel mez - tetésnek számunkra, legyünk akár zsidók, akár pogányok? Ne tekintsétek magatokat másoknál jobbaknak, ne tartsátok magatokat bíráiknak. Mivel nem tudhatjátok az indítóokokat, ítélkezni is képtelenek vagytok mások felett. A kritizálással magatok fölött mondtok ítéletet, mert megmutatjátok, hogy Sátánnak, a testvérek vádlójának társai vagytok (Ellen G. White: Jézus éle te. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó o.). Olyan könnyû mások bûnét meglátni és arra rámutatni. Pedig milyen gyakran meg esik, hogy mi ma gunk ugyan ab ban vé tünk ta lán még job ban is. Az a baj, hogy hajlamosak vagyunk saját hibáink felett szemet hunyni és mások gonoszságára nézni, vagy másokhoz hasonlítva jobbnak vélni magunkat. Pál nem megy bele ebbe a játékba. Óva inti honfitársait a pogányok elítélésétõl, mi vel õk, a vá lasz tott nép tag jai is bû nö sek, sõt adott eset ben még bû nö seb - bek, mint az ál ta luk olyan kön nyen el ítélt po gá nyok, hiszen zsi dó ként õk több világosságot kaptak. Pál mondanivalójának lényege az, hogy egyikünk sem igaz, egyi künk sem üti meg az is te ni mér cét, és egyi künk sem jó vagy szent örökletesen. Zsidók és pogányok, férfiak és nõk, gazdagok és szegények, isten - félõk és istentagadók, mindnyájan kárhozat alatt állunk, és az evangéliumban kinyilatkoztatott isteni kegyelem nélkül nem lenne számunkra reménység. Mennyire jellemez a képmutatás? Vagyis milyen gyakran ítélünk el máso kat olyas mi ért, még ha csak gon do lat ban is, ami ben mi ma gunk is vé - tünk? Hogyan változhatunk meg, megszívlelve Pál szavait? 26

27 július 15. CSÜTÖRTÖK BŰNBÁNAT Egy ötéves kisfiú ellökte kishúgát. Ezután a szülei rávették, hogy kérjen bocsána tot. Egy ál ta lán nem fû lött hoz zá a fo ga, így hát min den meg bá nás nél kül, ma ka csul a föl det bá mul va pré sel te ki fo gai kö zül a szót: Bo csá nat. Ez alig - ha nevezhetõ igazi bûnbánatnak. Erre a példára gondolva, olvassuk el a következõ verset! Vagy megveted jósá gá nak, tü rel mé nek és hosszantûrésének gaz dag sá gát, s nem fo god fel, hogy Is - ten jósága bûnbánatra vezet (Róm 2:4, Káldi ford.) 2? Mi a sza kasz üze ne te? Figyeljük meg, hogy Isten jósága bûnbánatra vezeti, de nem kényszeríti a bûnöst! Az Úr nem alkalmaz erõszakot. Végtelenül türelmes, és arra törekszik, hogy minden embert szeretetével vonjon magához. A kierõszakolt bocsánatkérés a bûnbánat lényegével ellentétes, nem igaz? Ha Isten mindenkit bûnbánatra kényszerítene, mindnyájan üdvözülnénk; hiszen ugyan miért kényszerítene egyeseket bûnbánatra, míg másokat nem? Mi vár azokra, akik ellenállnak Isten szeretetének, nem hajlandóak a bûnbánatra és engedetlenek maradnak? Róm 2:5-10 Ezek ben a ver sek ben, mint ahogy a Ró mai le vél egé szé ben, Pál gyak ran hang - súlyozza a jócselekedetek szerepét. A hit általi a törvény cselekedetei nélküli megigazulást sosem szabad úgy értelmezni, hogy a jócselekedeteknek nincs he lye a ke resz tény élet ben. Pél dá ul, a 7. vers sze rint azok üd vö zül nek, akik a jócselekedetben való állhatatossággal keresik azt. Az emberi erõfeszítés ugyan nem hoz üdvösséget, mégis része a megváltás tapasztalatának. Nehéz felfogni, hogyan juthat egy bibliaolvasó ember arra a következtetésre, hogy a cselekedetek egyáltalán nem számítanak. Az önkéntes, szívbõl fakadó, igazi bûnbánatot mindenkor követi az elhatározás, hogy felülkerekedjünk bûneinken, és el hagy juk azo kat. Milyen gyakran tartunk bûnbánatot? Õszinte-e megbánásunk, vagy hajlamosak vagyunk egy vállrándítással elintézni hibáinkat, bûneinket? Ha ez utóbbi jellemez, hogyan változhatnánk meg? Miért kell megváltoznunk? 2 A görög szövegben a metanoia szó sze re pel, ami a Károli vagy az új pro tes táns for dí tás hasz ná - latát indokolná, mivel mindkettõben a görög eredeti jelentése, a megtérés szerepel. A Káldi fordítás csak azért sze re pel itt, mi vel szó sze rint meg egye zik az ige an gol for dí tá sá val, amit a ta nul mány szerzõje is használ, és amire az érveit építi. (A fordító megjegyzése) 27

28 PÉNTEK július 16. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. Az Úr szõlõskertje c. fejezet, o.; Jézushoz vezetõ út. Budapest, 2008, Advent Iro dal mi Mû hely. Is ten sze re te te az em be rek iránt c. fe je zet, o.; A bû nös - nek Krisz tus ra van szük sé ge c. fe je zet, o.; A Nagy Or vos láb nyo mán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. Kapcsolataink c. fejezetébõl, o. Sokan be vannak csapva szívük állapotát illetõen. Nem veszik észre, hogy az emberi szív mindennél csalárdabb és elkeserítõen gonosz. Saját igazságukkal vonják körül magukat és megelégednek a saját emberi mértékük kijelölte jellemszint elérésével. Az isteni mérték elérése nélkül azonban végzetes bukásokban van részük, saját erõbõl pedig nem képesek eleget tenni Isten rendeléseinek (El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). A világ állapotának riasztó képét láttam. Erkölcstelenség terjeng mindenütt. A laza erkölcs korunk jellemzõ bûne. A kicsapongás még soha ilyen szemtelenül nem ütöt te fel torz fe jét. Mint ha az em be rek el tom pul tak vol na. Az erény és a valódi istenfélelem kedvelõit csaknem teljesen elcsüggeszti az erkölcstelenség arcátlansága, ereje és elterjedése. Az elhatalmasodott gonoszság azonban nem korlátozódik csupán a hitetlenekre és a gúnyolódókra. Bárcsak így lenne, de nem ez a hely zet! Bû nös sok olyan fér fi és nõ is, aki Krisz tus kö ve tõ jé nek vall - ja ma gát. Még a Krisz tus el jö ve te lé re vá rók kö zött is van nak, akik épp oly ké - szü let le nül néz nek ez elé az ese mény elé, mint Sá tán. Nem tisz tít ják meg ma - gukat minden szennytõl. Olyan régen szolgálják kívánságaikat, hogy fel sem tûnik nekik, milyen tisztátalanok a gondolataik, a képzeletük pedig romlott (El len G. White: Testimonies for the Church. 2. köt o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Vegyük át csoportunkban a keddi tanulmány kérdését! Hogyan mutatkozik meg ez a mai társadalomban? 2. Figyeljük meg a pénteki részben Ellen G. White második idézetét! Mit te szünk, ha ma gunk ra is me rünk ben ne? Mi ért fon tos, hogy ne essünk kétségbe, és kitartóan kérjük Isten ígéreteit elõször is megbocsátását, másodszor pedig megtisztító erejét? Ki akar rávenni, hogy végleg feladjuk a küzdelmet, amikor ezt sugallja: Nincs értelme. Én túlságosan rossz vagyok. Úgysem üdvözülhetek, tehát fel is adhatom. Jézus azonban így szól: Én sem kár hoz tat lak: eredj el és többé ne vétkezzél (Jn 8:11)! Ki re hall ga tunk te hát? 28

29 SZOMBATI TAPASZTALATOK augusztusában, keresztségünk elõtt két héttel, elindultunk életünk elsõ nagy motoros túrájára négyen: férjem, sógorom, sógornõm és én. Két nagy motorral mentünk, körutat terveztünk Ausztrián keresztül Olaszországba, ahol egy barátunkat akartuk meglátogatni a Garda-tónál, majd Toscanából Horvátországon át akartunk hazajönni. Egy csütörtöki napon indultunk. Még itthon elha tá roz tuk, hogy a szom ba tot Auszt ri á ban tölt jük pi he nés sel. Mint min den na - gyobb utunk elõtt, a vá ros szé lén a kör for ga lom mel lett ek kor is meg áll tunk imád koz ni; kér tük Is ten ál dá sát utunk ra, hogy ép ség ben ha za ér jünk a ke reszt - ségre. Pénteken az osztrák-olasz határon, egy tóparti motelben találtunk szállást, saj nos nem túl ol csón, ezért té pe lõd tünk, hogy ma rad junk-e még egy éj - sza kát, és a szom ba tot ott tölt sük, ahogy ere de ti leg ter vez tük, vagy men jünk to - vább, amivel sokat spórolhatnánk. Végül az utóbbi mellett döntöttünk Dél után 3-kor áll tunk meg elõ ször, de ek kor sem ke rült elõ Bib lia, in kább né mi töp ren gés után a Cortina kö ze li fel vo nó val fel men tünk a csúcs ra, több száz méteres, félelmetes szakadékok felett, hogy majd ott tartunk áhítatot. Ez is mét rossz dön tés volt. El kez dett öm le ni az esõ, dör gött, vil lám lott, sem mit nem lát tunk a táj ból. 10 perc után vis sza is in dul tunk, áhí tat nél kül. Fél úton, a szakadékok felett voltunk, amikor egy hatalmas villámlás után a felvonó megállt. Alat tunk 100 mé te res sza ka dék, kö rü löt tünk se hol egy lé lek, csak mi né - gyen him bá lóz tunk a mély ség fe lett. Ag gód ni kezd tünk, és só gor nõm mel érez - tük, hogy ez nem véletlen Vé gül csak le ér tünk. Ahogy megszárítkoztunk, azonnal indultunk tovább. Olaszországban éppen egy val lá si ün nep volt, ezért se hol nem ta lál tunk szál lást. Saj nos az idõ já - rás sem ne künk ked ve zett, új ból el eredt az esõ. Már szür kült, és min de nünk át - nyirkosodott. Egy utazási irodában kaptunk legalább 20 címet, de már minden szoba foglalt volt. Be sö té te dett, sza kadt az esõ, és mi re mény te le nül, bõ rig áz va, a két ség - beesés ha tá rán áll tunk a 3000 m-es he gyek kö zött. Jól tud tuk, mi ért tör tént mind ez. Én sír va mond tam a töb bi ek nek, hogy imád koz zunk már vég re, nincs más lehetõség. Így is tettünk, majd felültünk a motorra, és elindultunk. Csak Istenben bíz hat tunk. Fent, a hegy te tõn, az egyik ka nyar ban meg lát tunk egy há zat, rajta pici betûkkel: Camera-Zimmer. Bementem érdeklõdni. Egyetlen négyágyas szabad szobájuk volt. Könnyeimmel küszködve köszöntem meg a hölgynek. Mind an nyi an érez tük, hogy ez ima ta pasz ta lat volt. 5 perc telt el bûn bá nó imánk után, és Is ten azon nal vá la szolt. A leg szebb he lyen, a leg me le gebb ven - dég sze re tet tel fo gad tak. Olyan fi nom va cso rát szin te egész olasz or szá gi tar tóz - kodásunk alatt nem ettünk, méghozzá elfogadható áron. Este nem gyõztünk hálát adni Istennek. Ez a tapasztalat életünk végéig elkísér Horváthné Portörõ Erzsébet 29

30 4. tanulmány JÚLIUS Hit általi megigazulás SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 3:19-28 Azt tart juk te hát, hogy az em ber hit ál tal iga zul meg, a tör vény cse le ke de tei nélkül (Róm 3:28). A mostani tanulmányunkkal elérkeztünk a Római levél alapvetõ tárgyához: a hit általi megigazuláshoz. Ez egy jogi kifejezés. A törvényszegõ bíró elé kerül, majd tettéért halálra ítélik. Megjelenik azonban egy helyettes, aki magára vállalja a törvényszegõ vétkét, ezzel megszabadítja a bûnöst, aki a helyettes felajánlá sát el fo gad va, bün tet le nül áll hat a bí ró elõtt, úgy, mint aki el sem kö vet te a vét - séget, amelyért perbe fogták. Ez azért lehetséges, mert a feddhetetlen elõéletû helyettes saját tökéletességét ajánlja a törvényszegõnek, aki bocsánatot nyert. A bû nös te hát úgy áll hat a tör vény szék elõtt, mint aki so sem vét ke zett. Senki nem állítja errõl az emberrõl, hogy ártatlan. Ellenkezõleg, bûnössége ismert, viszont mégis megbocsátást nyer. A megváltási terv a bûnösökért van. A Helyettes, Jézus elõélete makulátlan, és amikor a törvényszék elõtt áll helyettünk, a mi igazságtalanságunk helyett az Õ igazságát fogadják el, tehát Isten igaznak nyilvánít. Nem saját tetteink miatt, hanem Jézusért, akinek az igazsága a miénk lesz, amikor hit által elfogadjuk. Innen ered a hit általi megigazulás kifejezés. Amikor elfogadjuk Jézust, a múltunktól függetlenül az Õ igazságában állunk Isten színe elõtt, és egyedül ez az igaz ság ment het meg. Ez va ló ban jó hír! En nél jobb már nem is le het. 30

31 július 18. VASÁRNAP A TÖRVÉNY CSELEKEDETEI Mit mond Pál a tör vény rõl Róm 3:19-20 ver se i ben? Mi ért olyan fon tos ezt minden kereszténynek megérteni? Pál tágabb értelemben használja a törvény kifejezést, mint ahogy azt a korabeli zsidók értelmezték. A tórah (hé be rül tör vény ) alatt a zsi dók még ma is a Mózes öt könyvében, illetve általában az Ószövetségben szereplõ isteni utasítást értik. Az erkölcsi törvény, illetve annak rendeletekben és ítéletekben való részletezése, valamint a ceremoniális szabályok is ennek az utasításnak a részét képezik. Ennek fényében itt a törvényre a judaizmus rendszereként tekinthetünk. Törvény alatt lenni annyi, mint annak hatásköre alá tartozni. A törvény feltárja, hogy mi lyen hi á nyos sá gok és bû nök ter he lik az em bert Is ten elõtt. A tör vény nem sza ba dít hat meg a bûn tõl, de kész tet he ti a bû nöst, hogy meg ol dást ke res - sen rá. Nap ja ink ban, ami kor a zsi dók tör vé nye már nem mérv adó, a Ró mai le vél kap - csán a törvényre elsõsorban mint erkölcsi törvényre gondolunk. Ez a törvény sem vált hat meg, ép pen úgy, mint ahogy a judaizmus rend sze re sem ment het te meg a zsi dó kat. Nem az er köl csi tör vény vált ja meg a bû nöst. Sze re pe az, hogy bemutassa Isten jellemét, és rávezesse az embereket, hol vannak hiányosságaik e jellem tükrözésében. Bármelyik törvényrõl legyen is szó: az erkölcsi, a ceremoniális, a polgári törvényrõl, vagy ezek összességérõl, ha valamelyiket vagy akár mindet meg is tartanánk, attól még nem válnánk igazzá Isten színe elõtt. Soha nem is volt ez a törvény rendeltetése. Ellenkezõleg, a törvénynek rá kell mutatnia hiányosságainkra, és Krisztushoz kell vezetnie. A tör vény nem ment meg, mint ahogy egy be teg ség tü ne tei sem gyó gyí ta nak ki a betegségbõl. A tünetek nem gyógyítanak, csak figyelmeztetnek, hogy szükség van valamilyen gyógymódra. A törvény így mûködik. Mennyire sikeresek a törvény betartása érdekében tett erõfeszítéseink? A válaszunk alapján vajon nem hiábavaló a törvény általi üdvözülésben hinni? 31

32 HÉTFŐ július 19. HIT ÉS IGAZSÁG Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyrõl tanúbizony sá got tesz nek a tör vény és a pró fé ták (Róm 3:21). Mi rõl szól ez az ige? Ezt az igazságot az apostol szembeállítja a zsidók által ismert igazsággal, tudni il lik a tör vény igaz sá gá val. Ez az új igaz ság az Istennek igazsága ; va gyis olyan igaz ság, ami Is ten tõl ered, amit Õ biz to sít, és amit va ló di igaz ság ként el - fogadhat. Ez az emberi testben megjelent Jézus által megélt igazság, amit mindazoknak felkínál, akik hajlandók hit által elfogadni és igényelni, no nem mintha megérdemelnék, hanem mert szükségük van rá. Az igazság(osság) a törvénynek való engedelmesség. A törvény igazságot kö - vetel, és ezzel a bûnös tartozik a törvénynek, de képtelen annak megtartására. Egyedül hit által igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bûnösnek tulajdonítja Fiának engedelmességét. Isten elfogadja Krisztus igazságát az ember elégtelensége helyett. Elfogadja és megigazítja a bûnbánó, hívõ lelket. Megbocsátja bûneit és úgy bánik vele, mintha igaz volna. Úgy sze re ti, mint sa ját Fi át (El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). Hogyan tanulhatjuk meg elfogadni ezt a csodálatos igazságot? (Lásd még Róm 3:22!) Jézus Krisztus hite itt kétségtelenül a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti. A keresztény ember életében munkálkodó hit sokkal több az elméleti egyetértésnél, a Krisztus életével és halálával kapcsolatos bizonyos tények elfogadásánál. A Jézus Krisztusba vetett igazi hit az, hogy elfogadjuk Õt Megváltónknak, Helyettesünknek, Urunknak, mint akibõl ered biztonságunk, és az Õ életútját választjuk. Annyi, mint bízni benne, és hit által arra törekedni, hogy parancsolatai sze rint él jünk. 32

33 július 20. KEDD KEGYELEM ÉS MEGIGAZULÁS A törvényrõl és annak szerepérõl eddig tanultakat figyelembe véve, olvassuk el Róm 3:24 ver sét! Mit mond itt Pál? Mit je lent az, hogy a vált ság Jé - zus ban van (ti. a Krisztus Jézusban való váltság )? Mit értünk megigazulás alatt e szövegben? A megigazulásnak fordított görög szó, a dikaioó jelentése igazságosnak/törvényesnek tart, igaznak odaállít. A szó nak azo nos gyö ke re van a dikaioszüné (igazságosság; igazságosság gyakorlása) és a dikaióma (jogos követelés) szavakkal. Vagyis kapcsolat van a meg iga zu lás és az igazság(osság) kö zött: te hát ak kor iga zu lunk meg, ami - kor Is ten igaz nak nyilvánít. 3 A megigazítás elõtt az ember igazságtalan, ezért Isten nem fogadhatja el; a megigazítást követõen azonban már igaznak számít, tehát Isten elõtt elfogadható. Ez azonban csak Isten kegyelme (jóindulata, szívessége) által történik. Amikor a bûnös Istenhez fordul megváltásért, kegyelembõl lesz igazzá. Nem kiérdemelt jóindulatról van szó, vagyis senki nem a saját érdeme alapján igazul meg, mivel semmire nem hivatkozhat Isten elõtt. Az em ber a Krisz tus Jé zus ban va ló vált ság ál tal iga zul meg, ezt a vált sá got pe - dig Jézus a bûnös helyetteseként, biztosítékaként kínálja fel. A Ró mai le vél a meg iga zu lást úgy mu tat ja be, mint ami egy bi zo nyos idõ pont - ban tör té nik. Az egyik pil la nat ban a bû nös még kí vül van, igaz ság ta lan, Is ten nem fogadja el; a következõ pillanatban, a megigazulást követõen pedig már bebocsátást nyer, Isten elfogadja, igaz. A Krisztusban lévõ ember a megigazulást múltbeli eseménynek látja, ami akkor ment végbe, amikor teljesen átadta magát Krisztusnak. A megigazulván (Róm 5:1) szó sze rint azt je len ti: mi u tán megigazult(unk). Ter mé sze te sen, ha a meg - igazult bûnös elesik, majd visszatér Krisztushoz, a megigazulás újra végbemegy. Amennyiben az újbóli megtérést napi tapasztalatnak tartjuk, akkor egy bizonyos értelemben a megigazulásra is érdemes ismétlõdõ tapasztalatként tekintenünk. Te kin tet tel ar ra, hogy a jó hír en nyi re jó, va jon mi tart ja vis sza az em - bereket az evangélium elfogadásától? A saját életünkre gondolva, mi minden gátolja, hogy az Úr minden ígéretét és ajándékát elfogadjuk? 3 Az angol tanulmány szerzõje azért vezeti le ezt a magyarban teljesen magától értetõdõ összefüggést, mert a göröggel és a magyarral ellentétben, az angolban a megigazulás (justification) és az igazság (righteousness) szónak nem azonos a gyökere. (A fordító megjegyzése) 33

34 SZERDA július 21. AZ Ő IGAZSÁGA Róm 3:25 ver sé ben Pál to vább rész le te zi a meg vál tás jó hí rét. A gö rög hilaszterion szó, amit Bib li ánk így for dít: engesztelõ áldozat, az Újszövetségben csak itt és Zsid 9:5 ver sé ben sze re pel. A má so dik ige he lyen a ma gyar for dí tás - ban ez áll: fedél. Ez konkrétan a frigyláda fedelét jelenti. (Az új protestáns fordításban az engesztelés helye kifejezés szerepel, az angolban pedig a kegyelem királyi széke kifejezést találjuk). Róm 3:25 versében a Krisztus általi megigazulás és megváltás leírásában az engesztelés (hilaszterion) mindannak a beteljesedését jelöli, aminek a kegyelem királyi széke az elõképe volt az ószövetségi szentélyben. Ezek szerint Jézus áldozati halála a megváltás eszköze, az engesztelés biztosítéka. Röviden ez azt jelenti, hogy Isten mindent megtett, ami megváltásunk érdekében szükséges. A szöveg az elkövetett bûnöknek elnézése kér dé sé rõl is be szél. Is ten a bû ne ink mi att nem fo gad hat el. Mi ma gunk semmit nem tehetünk bûneink eltörlése érdekében, Isten azonban a megváltási tervben gondoskodott arról, hogy a Krisztus vérébe vetett hit által bûneinkre bocsánatot nyerhessünk. Az elnézés persze korántsem jelenti azt, hogy a bûn említésre sem kerül. Isten azért nézheti el a múltban elkövetett bûnöket, mert halálával Krisztus minden ember bûnéért megfizette a büntetést. Ezért Isten mindenkinek elnézi a bûneit, aki hisz az Õ vé ré ben, mert Krisz tus már meg - halt ér te (1Kor 15:3). Mire akar rámutatni Pál Róm 3:26-27 verseiben? A jó hír, ami rõl Pál lel ke sen be szél min den ki nek, aki kész meg hall gat ni, hogy az õ [ti. Is ten] igazsága az ember számára elérhetõ, méghozzá nem cselekedetek vagy ér dem, ha nem a Jé zus ba ve tett hit ál tal, és az ál tal, amit Jé zus tett ér tünk. A Golgota keresztjére való tekintettel Isten igaznak nyilváníthatja a bûnösöket úgy, hogy közben a világmindenség elõtt továbbra is igaz és igazságos marad. Sátán nem vádolhatja Istent, mert a menny a legnagyobb áldozatot hozta meg. Sá tán azt han goz tat ta, hogy Is ten töb bet vár el az em ber tõl, mint amen nyit Õ ma ga kész meg ad ni. A ke reszt azon ban cá fol ja e vá dat. Sá tán ar ra szá mí tott, hogy az em ber bû nös sé vá lá sa után Is ten majd el - pusztítja a világot. Ehelyett azonban Isten elküldte Jézust megváltóként. Mit árul ez el Is ten jel le mé rõl? Ho gyan kell hat nia ez éle tünk re annak, ha így ismerjük jellemét? Ennek tudatában mit fogunk másképp tenni az elkövetkezõ huszonnégy órában? 34

35 július 22. CSÜTÖRTÖK HIT ÉS CSELEKEDETEK Azt tart juk te hát, hogy az em ber hit ál tal iga zul meg, a tör vény cse le ke de tei nél kül (Róm 3:28). Va jon ez azt je len te né, hogy nem kell en ge del mes ked nünk a tör vény parancsolatának, hiszen az nem üdvözít? Mivel indokoljuk válaszunkat? A történelmi szövegösszefüggést tekintve Pál Róm 3:28 versében tágabb érte - lemben beszélt a törvényrõl, vagyis a judaizmus rendszerérõl. Bármennyire törekedett is egy zsidó lelkiismeretesen élni e rendszerben, nem igazulhatott meg, ha nem fo gad ta el, hogy Jé zus a Mes si ás. Pál ebben a versben vonja le a következtetést korábbi állításából, miszerint a hit törvénye nem enged teret a dicsekedésnek. Ha az ember a saját cselekedetei által igazulna meg, akkor dicsekedhetne ezekkel. Azonban ha azért üdvözül, mert Jézusban hisz, akkor az érdem valójában Istené, aki a bûnöst megigazítja. El len G. White ér de kes vá laszt ad ar ra a kér dés re, hogy mi a hit ál ta li meg iga - zulás. Ezt írta: [A hit általi megigazulás] Isten cselekedete, amellyel porba dön ti az em ber di csõ sé gét, és meg te szi az em be rért azt, amit ne ki nem áll ha - talmában önmagáért megtenni (Ellen G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers o.). A törvény cselekedetei nem szerezhetnek engesztelést a múlt bûneiért. A megigazulást nem lehet kiérdemelni, csak Krisztus engesztelõ áldozatába vetett hit által elfogadni. Ilyen értelemben tehát a törvény cselekedeteinek semmi köze a megigazuláshoz. A cselekedetek nélküli megigazulás azt jelenti, hogy Isten meg iga zít, még ha nincs is sem mi ér de münk. Sok keresztény azonban félreérti és rosszul alkalmazza ezt a szöveget. Azt mondják, hogy nincs más dol gunk, mint hin ni, és köz ben alá be csü lik a cse le ke de tek és az engedelmesség szerepét, még az erkölcsi törvénynek való engedelmességét is. Ez zel tel je sen fél re ér tik Pált. A Ró mai le vél ben és má sutt is, Pál igen nagy je len - tõséget tulajdonít az erkölcsi törvény betartásának, éppúgy, mint Jézus, valamint Ja kab és Já nos (Mt 19:17; Róm 2:13; Jak 2:10-11; Jel 14:12). Pál mon da ni va ló - jának az a lényege, hogy noha a törvénynek való engedelmesség nem a megigazulás eszköze, a hit által megigazult ember mégis megtartja Isten törvényét, sõt iga zán csak õ képes megtartani a parancsolatokat. Az újjá nem született ember, aki nem igazult meg, képtelen eleget tenni a törvény elvárásainak. 35

36 PÉNTEK július 23. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó. Krisz tus igaz sá ga a tör vény ben c. fe je zet, o., Jöjj, keress és találj! c. fejezet, o., Tökéletes engedelmesség Krisztus által c. fe je zet, o.; Krisztus példázatai. Bu da pest, 1983, H. N. Ad ven - tis ta Egy ház. Ré gi és új igaz sá gok c. fe je zet, o. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 1992, Ad vent Ki adó. 52. o.). A ke gye lem ér dem nél kü li ju ta lom. A bûn rõl mit sem tu dó an gya lok nem tud - ják, milyen az, amikor kegyelmet gyakorolnak velük, de bûnösségünk szüksé - gessé teszi, hogy az irgalmas Isten kegyelmet gyakoroljon velünk (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). A hit az a feltétel, amit Isten megfelelõnek látott arra, hogy megbocsásson a bû nös nek. Ez nem azért van, mert va la mi olyan erény van ben ne, mely ál tal az üdvösség kiérdemelhetõ, hanem mert megragadhatja Krisztus érdemeit, a bûnös orvosságát. A bûnös törvényszegése és tökéletlensége helyébe a hit Krisztus tökéletes engedelmességét állítja. Amikor a bûnös személyes Megváltójaként hisz Krisztusban, akkor Isten biztos ígéreteihez híven megbocsátja bûnét és ingyen megigazítja. A bûnbánó bûnös felismeri, hogy megigazulását Krisz tus mint az õ he lyet te se és ke ze se tet te le he tõ vé, aki meg halt ér te, aki az õ engesztelõ áldozata és igazsága (i. m o.). Noha a törvény nem törölheti ki a bûn büntetését, és minden adósságával megterheli a bûnöst, mégis Krisztus bõséges bûnbocsánatot ígért azoknak, akik megbánják vétkeiket és elfogadják bocsánatát. Isten szeretete gazdagon árad a bûnbánó, hívõ lélekre. A bûn bélyege egyedül az engesztelõ áldozaton keresztül tö röl he tõ ki a lé lek bõl. Nem ki sebb ál do zat ra volt szük ség, mint an nak ha - lálára, aki egyenlõ volt az Atyával. Krisztus munkája élete, megaláztatása, halála és az elveszett emberért való közbenjárása naggyá és dicsõségessé teszi a tör vényt (i. m o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Gon dol junk ar ra, hogy mi a meg vál tá sunk ára: Is ten Fia a ha lá lá val fizetett érte! Hogyan késztethetnek ezek a gondolatok arra, hogy igyekezzünk ellenállni a bûnnek? 36

37 SZOMBATI TAPASZTALATOK 2. Olaszországi utunkat folytatva megérkeztünk Bresciába, a barátunkhoz. Az ott töltött két nap alatt igazi vendégszeretetben volt részünk. Onnan legurultunk Pi sá ba, majd Toscanaba, és a hí res kö zép ko ri fa lu, San Gimignano meg te kin - tése után indultunk Horvátországba. A terv szerint az Isztrián találkoztunk gyerekkori barátainkkal, akik elõttünk oda ér tek, így nem kel lett szál lást ke res gél nünk, mert ezt õk meg tet ték he - lyet tünk. Az egy he tes, ke mény mo to ro zás után jól esett meg pi hen ni a kis iszt - ri ai fa lu ban, Premanturán. Ba rá ta ink szin tén ne he zen ta lál tak szál lást; egy uta - zási irodában próbálkoztak, de eredménytelenül. Imádkoztak, az Úr segítségét kér ték, és 5 perc cel ké sõbb egy idõ sebb fér fi lé pett az iro dá ba, aki fel aján lot ta, hogy meg száll hat nak a la ká sa egyik szo bá já ban. Ké sõbb a ba rá tunk el ma gya - ráz ta, hogy még 4 fõ ré szé re va gyis ne künk sze ret ne szo bát fog lal ni. Az öreg úr az egész la ká sát át ad ta, szin te fél áron az ak ko ri árak hoz ké pest. Csütörtökön érkeztünk oda. Házigazdánk, Todor meghívott vacsorára. A te ra szon ül ve kel le mes ze nét hall gat tunk. Nagy volt az örö münk, ami kor meg - tud tuk, hogy az 500 fõs kis fa lu egyet len ad ven tis ta csa lád já hoz ve ze tett az Úr az imád ság ra vá la sza ként. Pén tek es te a szom széd vá ros, Pula gyü le ke ze té - nek fi a tal jai át jöt tek meg is mer ked ni ve lünk, és meg hív tak a szom ba ti is ten tisz - te let re. Öröm mel men tünk, bár tar tot tunk tõ le, hogy sem mit nem ér tünk majd a horvát prédikációból. A szom bat is ko la alatt az elõt tünk lé võ sor ban egy úr hát ra for dult, és ma - gyarul köszöntött. Isten gondoskodott a tolmácsról is! Az akkor hallott prédiká ció mély nyo mot ha gyott ben nünk, ta lán ez volt éle tünk egyik leg szebb is - tentisztelete. Csodálatos az Úr! Hihetetlen szálakon fûzi össze az eseményeket életünkben. A meg nem ünnepelt szombat után lelkileg egészen feltöltõ prédiká ci ó val aján dé ko zott meg. Ez is azt mu tat ta, hogy mi lyen so kat je lent a ne gye - dik parancsolat. Is ten gond vi se lé se a ha za úton is vé gig kí sért. Na gyon rossz, esõs idõ kö - szön tött ak kor Eu ró pá ra, elõt tünk pe dig még 800 km-es hos szú út állt ha zá ig. In du lás elõtt imá ban kér tük az Urat, hogy óv jon meg a nagy esõ tõl, és ve zes - sen ép ség ben ha za, hi szen a kö vet ke zõ szom ba ton lesz a ke reszt sé günk. Jól ha - lad tunk, alig egy-két csepp esõ esett, és gyor san el ér tünk a ma gyar ha tár hoz. A sûrû felhõk rendre elkerültek bennünket, Magyarországon pedig éppen elõttünk vonult végig a vihar, bár néha-néha beértük a felhõszakadást. Ilyenkor meg áll tunk, vár tuk. Az utol só 100 km-t már sö tét ben tet tük meg, ál lan dó an les - tük a vi hart, ami to vább ra is kör nyé ke zett, de csak ha za ér ke zé sünk után 5 perc - cel kez dett öm le ni az esõ Horváthné Portörõ Erzsébet 37

38 5. tanulmány JÚLIUS A megigazulás és a törvény SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15:6; 2Sámuel 11-12; Róma 3:20-23, 31; 4:1-17; Galata 3:19; 1János 3:4 A tör vényt te hát hi á ba va ló vá tesszük-é a hit ál tal? Tá vol le gyen! Sõt in kább a törvényt megerõsítjük (Róm 3:31). A Római levél 4. fejezete sok szempontból is eljut a hit általi megváltás bibliai ta ná nak alap já ig. Pál Áb ra há mot, mint a szent ség és az erény min ta kép ét vá - lasztotta a kegyelem általi és a törvény cselekedetei nélküli megváltás példájaként, nem hagyva teret a félreértésnek. Isten szemében még a leghûségesebb em ber sem vál hat igaz zá tet tei vagy a tör vény be tar tá sa ál tal, ak kor ugyan mi - ben reménykedhetne bárki más? Ha Ábrahámnak kegyelemre volt szüksége, akkor kegyelem kell mindenkinek, zsidónak, pogánynak egyaránt. A Római levél 4. fejezetében az apostol a megváltási terv három fõ szakaszát tárja elénk: 1) az is te ni ál dás ígé re te (a ke gye lem ígé re te); 2) az em ber vá la sza er re az ígé - retre (a hit válasza); és végezetül 3) az igazság isteni kinyilvánítása azok életében, akik hisz nek (a meg iga zu lás). Így mû kö dött ez Áb ra hám ese té ben, és így van ez ve lünk is. Fon tos tud nunk, hogy Pál sze rint a meg vál tás ke gye lem ál tal történik; az üdvösséget kapjuk, függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk érdemesek rá. Ha megérdemelnénk, akkor járna nekünk; ha pedig járandóságunk lenne, nem ajándékként kapnánk, hanem egy tartozás kiegyenlítéseként. Pedig a bûn tõl meg ron tott em ber egyet len esé lye, hogy a meg vál tás aján dék. Pál visz - szanyúlt egészen Mózes elsõ könyvéig, 1Móz 15:6 ver sét idéz te, hogy bi zo nyít - sa az egyedül hit által nyerhetõ üdvösséggel kapcsolatos álláspontját: És [Ábrahám] hitt az Úr nak és tulajdoníttaték az õné ki igaz sá gul. Íme, a hit ál ta li megigazulás a Biblia legelsõ lapjainak egyikén! 38

39 július 25. VASÁRNAP A TÖRVÉNY MEGERŐSÍTÉSE Mi re akart Pál rá mu tat ni Róm 3:31 ver sé ben? Mi ért fon tos ez ne künk, ad - ventistáknak? Eb ben a sza kasz ban az apos tol azt hang sú lyoz za, hogy a hit nem te szi hi á ba va - lóvá Isten törvényét. Akik megtartották a törvényt, akár az egész ószövetségi törvénygyûjteményt, nem üdvözültek általa. Az a lényege az Ószövetség vallásá nak, mint ahogy az Új szö vet ség ének is, hogy a bû nö sök hit ál tal ré sze sül nek Isten kegyelmében. Mi vel mu tat ja be Róm 4:1-8 sza ka sza, hogy már az Ószö vet ség ben is hit által adatott az üdvösség, nem pedig a törvény cselekedeteibõl? Az ószövetségi elbeszélés szerint Isten azt tulajdonította igazságul Ábrahámnak, hogy hitt neki. Tehát az Ószövetség is a hit általi igazságot tanítja. Ezért hamis minden olyan feltételezés, miszerint a hit hiábavalóvá te szi (a gö rög katargeo jelentése: hatástalanná tenni, érvényteleníteni ) a törvényt. A hit általi üdvösség nagyon is része az Ószövetségnek, a kegyelem tanítása az elejé tõl a vé gé ig je len van ben ne. Mi más volt pél dá ul az egész szen tély szol gá lat, ha nem annak bemutatása, hogyan nyert megváltást a bûnös, méghozzá nem saját cselekedetei, hanem a helyettes áldozat halála révén? Továbbá, mi mással magyaráznánk, hogy Dávid bocsánatot nyert a Betsabéval folytatott szégyenletes viszonya után? Biztos, hogy nem a törvény betartásával szerzett megváltást, hiszen sok parancsolatot megszegett, aminek következtében számos esetben a törvény ítélete alá került. Ha Dávidnak a törvény által kellene üdvözülnie, egyáltalán nem üdvözülhetne. Pál a hit általi megigazulás példájaként állítja elénk azt, hogy Dávid újból isteni kegyben részesült. A megbocsátás Isten kegyelmének ré sze. Íme, egy újabb ószö vet sé gi pél da a hit ál ta li meg iga zu lás ra! Ami azt illeti, a zsidó vallás mindig is a kegyelem vallása volt, függetlenül attól, hogy az óko ri Izráelben so kan törvényeskedõvé let tek. A törvényeskedés a val lás el - tor zult for má ja, nem pe dig az alap ja volt. Idõzzünk el egy kicsit Dávid bûnénél és megtérésénél (2Sámuel 11-12; Zsoltár 51)! Miért meríthetünk reményt ebbõl a szomorú történetbõl? Milyen tanulság rejlik ebben azzal kapcsolatban, hogyan kell az elesettekkel bánni a gyülekezetben? 39

40 HÉTFŐ július 26. KEGYELEM VAGY TARTOZÁS Pál itt nem csupán egy teológiai kérdéssel foglalkozik. A kérdés a megváltás lényegét, valamint Istennel való kapcsolatunkat érinti. Aki azt gondolja, hogy az el fo ga dást ki kell ér de mel nie, el kell ér nie a szent ség nek egy bi zo nyos fo - kát, mielõtt Isten megigazítaná és bocsánatban részesítené, az természetszerûleg befelé fordul, önmagára, saját cselekedeteire tekint. Így a vallás kifejezetten én-központúvá válhat, amire senkinek nincs szüksége. Ezzel szemben, ha valaki megérti a jó hírt, miszerint a megigazulás Isten ki nem érdemelhetõ ajándéka, mennyivel egyszerûbb és természetesebb számára, hogy figyelmét ne önmagára, hanem Isten szeretetére és irgalmára irányítsa! Végül pedig, kiben fog inkább tükrözõdni Isten jelleme: abban, aki csak önmagára koncentrál, vagy abban, aki Istenre összpontosítja figyelmét? Hogyan fejti ki Pál a hit általi megigazulás témáját Róm 4:6-8 verseiben? A bûnösnek hit által Krisztushoz kell jönnie, meg kell ragadnia érdemeit, a Megváltóra helyeznie vétkeit és elfogadnia bûnbocsánatát. Õ ezért jött világunkba. Krisztus igazsága a bûnbánó, hívõ bûnösnek tulajdoníttatik, aki így a ki rá lyi csa lád tagjává vá lik (El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). Pál az zal foly tat ja ta ní tá sát, hogy nem csak a zsi dók, ha nem a po gá nyok is hit ál tal nye rik az üd vös sé get (Róm 4:9-12). Sõt, ha ra gasz ko dunk a pon tos meg - határozáshoz, el kell mondanunk, hogy Ábrahám nem is volt zsidó: felmenõi po gá nyok vol tak (Józs 24:2). Az õ ide jé ben nem lé te zett a po gány-zsi dó meg - különböztetés. Megigazulásakor Ábrahám még körülmetéletlen volt (1Móz 15:6). Így lett Ábrahám atyja a körülmetélteknek és a körülmetéletleneknek egyaránt, remek például szolgálva Pálnak, aki általa bemutathatta a megváltás egyetemes voltát. Krisztus mindenkiért meghalt, fajtól és nemzetiségtõl függetle nül (Zsid 2:9). Miért olyan borzalmas a faji, etnikai vagy nemzeti elõítélet, tekintettel a kereszt egyetemességére, és arra, amilyen tanítás rejlik benne az ember értékérõl? Hogyan ismerhetjük fel magunkban az elõítéletet, és Isten kegyelme által hogyan tisztíthatjuk meg a gondolkodásunkat tõle? 40

41 július 27. KEDD ÍGÉRET ÉS TÖRVÉNY Mert nem a tör vény ál tal ada tott az ígé ret Áb ra hám nak, vagy az õ mag vá nak, hogy e vi lág nak örö kö se lesz, ha nem a hit nek igaz sá ga ál tal (Róm 4:13). Eb ben a vers ben az ígéret és a törvény szem ben áll egy más sal. Pál az Ószövetségre alapozza a hit általi megigazulás tanát. Példaként Ábrahám életét említi, akit minden zsidó õsének fogadott el. Ábrahámot azonban Isten a tör - vény nélkül fogadta el és igazította meg. Isten megígérte neki, hogy e világnak örököse lesz, Ábrahám pedig elhitte az ígéretet, és elfogadta a szerepet, amit az Úr kijelölt neki. Következésképpen Isten elfogadta Ábrahámot; rajta keresztül munkálkodott a világ megváltásáért. Nagyszerû példa ez arra, hogyan mû kö dött a ke gye lem már az Ószö vet ség ben, két ség kí vül ezért utalt rá Pál is. Hogyan mutat rá Róm 4:14-17 verseiben Pál, hogy mennyire központi szerepe volt már az Ószö vet ség ben is a hit ál ta li meg vál tás nak? Lásd még Gal 3:7-9! Ahogy azt már az ele jén is mond tuk, fon tos ész ben tar ta nunk, hogy Pál ki nek írta a levelét. A zsidó hívõk gondolkodását áthatotta az ószövetségi törvény, olyannyira, hogy idõvel elterjedt köztük az az elképzelés, miszerint üdvösségük at tól függ, men nyi re tart ják meg a tör vényt, no ha ezt az Ószö vet ség nem tanította. E téves elképzelés kiigazítása érdekében Pál azzal érvelt, hogy Ábrahám a Sínai-hegyi törvényadás elõtt kapta az ígéretet, méghozzá nem a törvény cselekedetei révén (ugyanis a törvény, vagyis a Tóra egésze és a ceremoniális rendszer ak kor még nem lé te zett), ha nem hit ál tal. A lényegen az sem változtatna, ha Pál kizárólag az erkölcsi törvényre utalt volna, ami el vi leg már a Sí nai-he gyi tör vény adás elõtt is lé te zett. Sõt, még in kább igaz lenne állítása. Hiábavalóvá tesszük a hitet, ha Isten ígéreteit a törvény által ke res sük, mond ja Pál. Ke mény sza vak ezek, de lé nye gé ben azt akar ja ki fe - jezni, hogy a hit üdvözít, a törvény viszont kárhoztat. Azt kívánja bemutatni, hogy mennyire hiábavaló dolog éppen attól várni az üdvösséget, ami ítélet alá von. El vég re le gyünk akár zsi dók, akár po gá nyok, egy aránt át hág tuk a tör - vényt, ép pen ar ra van te hát szük sé günk, mint Áb ra hám nak: hogy Is ten hit ál tal nekünk tulajdonítsa Jézus megváltó igazságát. 41

42 SZERDA július 28. TÖRVÉNY ÉS HIT A tegnapi tanulmányban Pál bemutatta azon keresztül, ahogy Isten Ábrahámmal bánt, hogy a meg vál tás a ke gye lem ígé re te, nem pe dig a tör vény ál tal le het sé ges. Tehát, ha a zsidók üdvözülni akartak, fel kellett adniuk a saját cselekedeteikbe, mint üdvösségük zálogába vetett bizalmukat, és el kellett fogadniuk az ábrahámi ígéretet, ami az eljövendõ Messiásban teljesedett be. Tulajdonképpen ugyanez vonatkozik mindenkire, zsidóra és pogányra egyaránt, aki úgy gondolja, hogy jó cselekedetei elegendõek az Istennel való kapcsolat helyreállításához. Az az elképzelés, hogy az ember cselekedeteivel megválthatja önmagát, min den po gány val lás alap ve tõ elve Ahol pe dig ezt vall ják, ott nincs vé - dõ gát a bûn el len (El len G. White: Jézus élete. Budapest, 1998, Advent Kiadó. 26. o.). Mit je lent ez? Mi ért szol gál tat ki a bûn nek az az el kép ze lés, miszerint saját cselekedeteinkkel megválthatjuk magunkat? Ho gyan ma gya ráz ta Pál a tör vény és a hit kap cso la tát a Galáciai le ve lé - ben? Gal 3:21-23 Ha létezne életet adó törvény, az minden bizonnyal csak Isten törvénye lehetne. Pál még is azt fej te ge ti, hogy még Is ten tör vé nye sem ele ve nít het meg, mi - vel min den ki tör vény sze gõ vé lett, és így a tör vény íté le te alá esik. A hit ígérete azonban, amit Krisztus még teljesebben bemutatott, minden hívõt felszabadít a törvény alól, vagyis a törvény kárhoztatása alól és annak terhe alól, hogy általa igyekezzünk megdolgozni a megváltásért. A törvény ugyanis hit és kegyelem nélkül teherré válik mert törvény alatt lenni hit, kegyelem és a hit általi igazság nélkül annyit jelent, mint a bûn terhe és kárhozata alatt lenni. Mennyire központi a hit általi megigazulás szerepe az Istennel való kapcsolatunkban? Vagyis, mit tehetünk, nehogy az igazság más vetületei annyira elhomályosítsák ezt a kérdést, hogy végül megfeledkezzünk alapvetõ tanításáról? Elvégre, ugyan mit használ a többi tanítás e nélkül? 42

43 július 29. CSÜTÖRTÖK A TÖRVÉNY ÉS A BÛN Gyakran halljuk az emberektõl, hogy az Újszövetségben Isten már eltörölte a törvényt. Sokan idézetekre hivatkoznak, amelyek szerintük alátámasztják érveiket. Az állításuk mögött meghúzódó logika és teológia azonban némi kivetni - va lót hagy ma ga után. Mit árul nak el a tör vény és a bûn kap cso la tá ról 1Jn 2:3-6, 3:4 és Róm 3:20 versei? Úgy háromszáz évvel ezelõtt a Gulliver utazásait lejegyzõ ír szerzõ, Jonathan Swift egy másik mûvében ezt írta: De ki állítaná, hogy amennyiben parlamenti határozattal eltörölnénk az angol nyelvbõl és szótárainkból az ivás, csalás, hazugság és lopás szavakat, akkor másnap mindannyian mértékletes, õszinte, méltányos és igazságot szeretõ emberként ébrednénk? Helytálló ez a következtetés (Jonathan Swift: A Modest Proposal and Other Satires. New York, Pro me the us Books o.)? Hasonlóképpen, ha Isten törvényét valóban eltörölték, akkor miért számít még bûn nek a ha zug ság, a gyil kos ság és a lo pás, mi ért rossz még min dig? Ha Is - ten törvénye megváltozott, akkor meg kell változnia a bûn meghatározásának is. Vagy pe dig, ha Is ten tör vé nye ha tá lyon kí vül ke rült, ak kor a bûn is, és ugyan ki hi - szi ezt el? (Lásd még 1Jn 1:7-10; Jak 1:14-15!) Az Új szö vet ség ben je len van mind a tör vény, mind az evan gé li um. A tör vény meg mu tat ja, hogy mi a bûn, az evan gé - li um pe dig fel kí nál ja a gyógy írt a bûn re, ami nem más, mint Jé zus ha lá la és fel tá - ma dá sa. Ha nincs tör vény, nincs bûn sem, ak kor pe dig mi tõl kel le ne meg sza ba dul - nunk? Az evangéliumnak csak a törvény összefüggésében, illetve annak folytonos érvényessége mellett van értelme. Sokszor halljuk, hogy Isten eltörölte a törvényt a ke resz ten. Ez azért is fur csa, mert épp a ke reszt mu tat ja meg, hogy a tör vényt nem lehet sem visszavonni, sem megváltoztatni. Ha Isten nem vonta vissza törvényét, sõt nem is változtatott rajta Krisztus kereszthalála elõtt, miért tenné utána? Mi ért nem sza ba dult meg a tör vény tõl, ami kor az em ber bûn be esett, meg kí mél ve ezzel az emberiséget a törvényes büntetéstõl, amit a törvényszegés von maga után? Így Jézusnak sem kellett volna meghalnia. Jézus halála éppen azt mutatja, hogy ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, vagy vissza lehetett volna vonni, akkor azt a ke reszt elõtt és nem utá na kel lett vol na meg ten ni. Sem mi nem bi zo nyít ja te - hát job ban a tör vény foly to nos ér vé nyes sé gét, mint Jé zus ha lá la, ami pont a tör - vény változhatatlansága miatt következett be. Ha a törvényt meg lehetett volna változtatni, hogy kedvezzen bukott természetünknek, vajon nem az lett volna a jobb megoldás, mint hagyni Jézust meghalni? 43

44 PÉNTEK július 30. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó. Krisz tus az üze net köz pont ja c. fe je zet bõl, 356. o.; Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. Ábrahám elhívása c. fejezetbõl, o., A tör vény és a szö vet sé gek c. fe je zet bõl, o.; Jézus élete. Bu da pest, 1989, Ad vent Ki adó. A Hegyibeszéd c. fe je zet bõl, o., Küzdelem c. fejezetbõl, o., Elvégeztetett c. fejezetbõl, o. Az osztályszellem e korszakában, amikor az emberi jogokat gyakran nem ismerték el, hirdette Pál az emberiség testvériségének magasztos igazságát, hogy Isten az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész szí nén. Is ten elõtt mind an nyi an egyenlõek va gyunk (El len G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). Az ember megváltása és a törvény dicsõségének helyreállítása érdekében Isten Fia fel aján lot ta éle tét bû nért va ló ál do za tul. Aki nem is mert bûnt, bûn né lett éret - tünk. Meghalt értünk a Kálvárián. Halála megmutatja Isten csodálatos szeretetét az emberek iránt, és törvényének változhatatlanságát (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). A törvény igazságot követel, és ezzel a bûnös tartozik a törvénynek, de képtelen annak megadására. Egyedül hit által igazulhat meg. Hit által Istenhez hozhatja Krisztus érdemeit, és az Úr a bûnösnek tulajdonítja Fiának engedelmessé gét (i. m o.). Ha Sátánnak sikerül rávennie az embert, hogy saját cselekedeteit érdemszerzõ és igazságos cselekedetekként értékelje, akkor tudja, hogy legyûrheti kísértéseivel, áldozatra és zsákmányra lel benne... Kend be az ajtófélfákat a Golgota Bárányának vérével, és biztonságban leszel (Ellen G. White: Review and Herald, szeptember 3.)! BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Miért olyan fontos megérteni, hogy az üdvösséget a törvény cselekedetei nélkül, egyedül hit által nyerjük el? Milyen tévedésektõl menthet meg, ha ezt tud juk? Mi lyen ve szé lyek le sel ked nek ar ra, aki szem elõl téveszti ezt az alapvetõ bibliai tanítást? 2. Mivel tudjuk még alátámasztani, hogy Isten törvénye továbbra is érvényes, de nem a tör vény és a tör vény nek va ló en ge del mes ség üd vö zít? 44

45 TÚRMEZEI ERZSÉBET: GONDOK A MAGASLATON Milyen jó hegymászók a gondok! A magaslatra is felérnek. Szöges cipõben, könnyû bottal nekivágnak a meredélynek. Hogy kiszuszogják magukat, hirtelen a hátadra ülnek. Hiába mennek a hegyekbe, akik elõlük menekülnek. Se hegy, se völgy, se csendes erdõ, nincs rejtek, ahol reád nem lelnek. Csak egy helyen van gondtalanság, Gyermeki jó sor: Jézus mellett. Ki minden gondját ráveti, élhet akárhol: síkon, dombon, szikkasztó nyárban, téli fagyban boldogan vallja: Nincsen gondom! 45

46 6. tanulmány JÚLIUS 31 AUGUSZTUS 6. A hit SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 5 Meg iga zul ván azért hit ál tal, bé kes sé günk van Is ten nel, a mi Urunk Jé zus Krisz tus ál tal, aki ál tal van a me ne te lünk is hit ben ah hoz a ke gye lem hez, amely - ben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsõségének reménységében (Róm 5:1-2). Pál az eddigiekben leszögezte, hogy megigazulni csak a Jézus Krisztusba ve - tett hit ál tal le het, Is ten csak így fo gad el, mi vel egye dül az Õ igaz sá ga ré vén állhatunk meg elõtte. Erre az igazságra építve az apostol tovább fejtegeti a megkezdett témát. Bemutatta, hogy az üdvösség egyedül hit és nem cselekedetek ál tal nyer he tõ el, még egy olyan igaz em ber ese té ben is, mint Áb ra hám. Majd, mint ha egyet hát ra fe lé lép ne, a kép egé szét tár ja elénk. Az zal fog lal ko - zik, hogy mi okoz ta a bûnt, a szen ve dést és a ha lált, és ho gyan ta lál ha tunk meg - oldást Krisztusban és az emberért végbevitt tetteiben. Egy ember, Ádám bûnesete miatt az egész emberiségre kárhozat, elidegenedés és ha lál vár; vi szont szin tén egy em ber, Jé zus gyõ zel me ál tal a vi lág új hely zet - be került Isten elõtt. Ennek köszönhetõen a Jézusba vetett hit által Isten meg tudja bocsátani bûneinket, a büntetést pedig mindörökre elengedheti. Pál szem - beállítja Jézust Ádámmal, és megmutatja, hogyan hozhatja helyre Krisztus azt, amit Ádám tett. Hozzáfûzte, hogy Jézus képes megmenteni Ádám bûnének áldozatait, mindazokat, akik hisznek benne. Ennek alapja Krisztus keresztje és helyettes halála, ami utat nyit minden ember, zsidó és pogány üdvössége elõtt egyaránt, hiszen Jézus a vére által megigazulást szerzett mindazoknak, akik elfogadják Õt. 46

47 augusztus 1. VASÁRNAP MEGIGAZULVÁN AZÉRT Foglaljuk össze Pál Róm 5:1-5 verseiben megfogalmazott üzenetét! Milyen tanulságot vonhatunk le belõle? A megigazulván szó görög eredetije az ige befejezett cselekményét jelöli. Nem a törvény valamely cselekedete révén nyilvánít vagy tekint igaznak Isten, hanem azért, mert elfogadtuk Jézus Krisztust, és nekünk tulajdonítja Jézus tökéletes földi életét, vagyis tökéletes törvény-megtartását. Ugyanakkor az összes bûnünk Jézusra került. Isten úgy tekint rájuk, mintha nem mi, hanem Jézus követte volna el azokat. Így megszabadulhatunk a megérdemelt büntetéstõl. Ez a büntetés Krisztust sújtotta helyettünk, hogy nekünk ne kelljen elszenvednünk. Mi lehet ennél nagyszerûbb hír a bûnös ember számára? A ma gyar for dí tás ban a 2. és a 3. vers ben egy aránt a di cse ke dik ige sze re pel, míg a 2. vers angol fordításában az, hogy örvendezik. A megigazult emberek a háborúságban is örvendezhetnek, mert hitüket, bizalmukat Jézus Krisztusba vetették. Bíznak abban, hogy Isten mindent a javukra fordít. Megtiszteltetésnek tekintik majd, ha Krisztusért háborúságot kell szenvedniük (lásd 1Pt 4:13). Figyeljük meg továbbá a gondolat kifejtésének fokozatosságát a 3-5. versekben! 1. Béketûrés. A gö rög hüpomoné szó azt jelenti, hogy állhatatos kitartás. A háborúság, vagyis a megpróbáltatás ilyen kitartást fejleszt ki abban, aki meg tart ja a hi tet, és nem té vesz ti szem elõl a Krisz tus ban lé võ re mény sé get még az életet megnyomorító küzdelmek és szenvedések közepette sem. 2. Kipróbáltság (új prot. ford.). Az így for dí tott gö rög dokimé szó azt je len ti: próba által szerzett bizonyosság, illetve kipróbált jellem. Tehát annak lehet kipróbált a jelleme, aki béketûrõn kiállja a megpróbáltatásokat. 3. Reménység. A kitartás és a kipróbáltság természetesen erõsíti a reménységet is, ti. azt a re ményt, ami Jé zus ban és a meg vál tás ígé re té ben ta lál ha tó. Amíg hittel, bûnbánattal és engedelmességgel Jézusba kapaszkodunk, min - den okunk meg van a re mény re. Mi az, amit az élet ben min den nél job ban re mé lünk? Ho gyan vál hat va - lóra e reményünk Jézusban? Megvalósulhat egyáltalán? Ha nem, akkor érdemes foglalkozni vele? 47

48 HÉTFŐ augusztus 2. AZ EMBERT KERESŐ ISTEN Mit tudhatunk meg Róm 5:6-8 verseibõl Isten jellemérõl, és miért találunk annyi reménységet ebben a szakaszban? Ádám és Éva szégyenletesen megszegte az isteni parancsolatot, amire nem lehet mentséget találni, mégis Isten tette meg az elsõ lépést a megbékélés érdekében, és azóta is Õ a kezdeményezõ. Lehetõséget biztosít a megváltásra, és ennek elfogadására hívja az embereket. Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát (Gal 4:4). Róm 5:9 verse szerint Jézus által megmenekülünk Isten haragjától. Mit értünk ezen? Ahogy Egyiptomban, a kivonulás elõestéjén az ajtófélfára kent vér megóvta az izraeliták elsõszülötteit az egyiptomi elsõszülötteket sújtó haragtól, Jézus Krisztus vére éppen úgy megvédi a megigazult és ebben az állapotban megmaradó hívõket az idõk végén kiáradó és a bûnt végül elpusztító isteni haraggal szemben. Vannak, akik nem tudják könnyen elfogadni, hogy a szeretõ Isten haragvó is tud lenni. Pedig épp a szeretete miatt létezik a haragja is. Hogyne haragudna a bûn re Is ten, aki sze re ti a vi lá got? Ha kö zöm bös len ne irán tunk, egy csep pet sem ér de kel né, hogy mi zaj lik itt. Néz zünk kö rül a vi lág ban, és lás suk meg, mit tett a bûn a teremtéssel! Hogyne gerjedne Isten haragra ennyi gonoszság és rombolás láttán? Még mi ért van okunk az öröm re? Róm 5:10-11 Egyes ma gya rá zók a 10. vers ben uta lást lát nak Krisz tus föl di éle té re, és ar ra, hogy most tökéletes jellemét kínálja fel nekünk. Nem kétséges, Krisztus tökéle tes éle té nek va ló ban ez az ered mé nye. Úgy tû nik azon ban, Pál itt azt hang sú - lyoz za, hogy bár Krisz tus meg halt, fel is tá madt és örök ké él (lásd Zsid 7:25). Mi vel él, üd vös sé günk van. Ha a sír ban ma radt vol na, ve le együtt min den re - mé nyünk el ve szett vol na. A 11. vers ben Pál to vább so rol ja az Úr ban va ló örö - münk, dicsekedésünk okát, vagyis azt, amit Jézus értünk véghezvitt. 48

49 augusztus 3. KEDD ELNYELETETT A HALÁL A halál a legádázabb ellenség. Amikor Isten megteremtette az embert, örök életet szánt neki. Kevés kivételtõl eltekintve, az emberek nem akarnak meghalni, akik pedig mégis arra vágynak, rettentõ belsõ gyötrõdés és szenvedés után jut - nak el oda. A halál legbensõbb ösztöneinkbõl vált ki ellenkezést, mégpedig azért, mert Is ten örök élet re te rem tett, nem akar ta, hogy meg is mer jük a ha lált. Mi rõl ír Pál Róm 5:12 ver sé ben? Mi re ad ez ma gya rá za tot? A bibliamagyarázók jóval többet vitáztak e vers felett, mint általában a többi bib lia vers fe lett. Ta lán azért, mert egyes ma gya rá zók ahogy a The SDA Bible Commentary. 6. köt oldalán olvassuk másra akarják vonatkoztatni az ige sza kaszt, mint ami re Pál szán ta. A vi ta egyik tár gyát a kö vet ke zõ kér dés ké pe zi: ho gyan ad ta át Ádám a bû nét az utódoknak? Ádám leszármazottai vajon szintén osztoznak bûne terhében, vagy csak sa ját vét kük ter he li õket Is ten elõtt? No ha egye sek a fen ti vers ben igyekeznek választ találni e kérdésre, Pál itt nem ezzel foglalkozott. Egészen másra gondolt. Ismételten hangsúlyozta azt, amit már korábban mondott: Mert mindnyájan vétkeztek (Róm 3:23). El kell ismernünk bûnösségünket, mert csak így esz mé lünk rá, hogy szük sé günk van Meg vál tó ra. Pál itt a bûn sú - lyosságára akarta rávezetni az olvasóit, és bemutatta, hogy Ádám vétke mit szaba dí tott a vi lág ra. Majd ar ról írt, hogy Is ten mit kí nál fel Jé zus ál tal, aki az egyetlen gyógyír az Ádám bûne által az egész világra kiterjedt tragédiára. Ez a vers azon ban csak a prob lé má ról szól, az Ádám ban va ló ha lál ról, és nem a megoldásról, ami a Krisztusban való élet. Márpedig az evangélium egyik legnagyszerûbb következménye az, hogy a halált elnyeli az élet. Jézus, aki átlépett a sír kapuján, letörve béklyóit, így szól: [Én va gyok] az Élõ; pe dig ha lott valék, és ímé élek örök kön örök ké Ámen, és ná lam van nak a po kol nak és a ha - lálnak kulcsai (Jel 1:18). Mi vel Jé zus nál van nak a kul csok, az el len ség már nem tarthatja áldozatait a sírban! Mikor szembesültünk a halál valóságával és tragédiájával? Miért olyan fontos, hogy e könyörtelen ellenséggel szemben egy nálunk és a világon mindennél hatalmasabb lényben reménykedjünk? 49

50 SZERDA augusztus 4. A TÖRVÉNY ÉBRESZT RÁ, HOGY MIRE VAN SZÜKSÉGÜNK Mert a tör vé nyig is volt bûn a vi lág ban, bár a bûn nem ró ha tó fel, ha nincs tör vény. Még is úr rá lett a ha lál Ádám tól Mó ze sig azo kon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bûnbe. Õ pedig elõképe az eljövendõnek (Róm 5:13-14, új prot. ford.). Mi rõl be szél itt Pál? A törvényig kifejezés párhuzamban áll az Ádámtól Mózesig kijelentéssel. Pál a teremtéstõl a Sínai-hegyi törvényadásig tartó idõszakról beszél, vagyis a Tízparancsolatot is magába foglaló izraelita rendszer szabályainak és törvényeinek formális bevezetése elõtti idõrõl. A törvényig szó azt fe je zi ki, hogy amíg Isten a Sínai-hegynél kinyilatkoztatta Izráelnek a különbözõ parancsolatok követelményeit. A bûn már a törvényadás elõtt is lé - tezett. Hogyne létezett volna? Avagy a hazugság, a gyilkosság, a házasságtörés és a bál vány imá dás ad dig nem lett vol na bûn? De men nyi re, hogy az volt! Igaz, a törvényadást megelõzõen az emberiség általában kevesebb isteni kinyilatkozatást kapott, mindazonáltal elég ismerettel rendelkeztek ahhoz, hogy felelõsségre vonhatók legyenek. Isten igaz, és senkit nem ítél el méltánytalanul. A Sí nai-he gyi ese mé nyek elõtt is meg hal tak az em be rek, mu ta tott rá Pál. A ha - lál mindenkire elhatott, és noha nem egy konkrétan kinyilatkoztatott parancsolat ellen vétettek, mégiscsak vétkeztek. Ismerhették a természetben megnyilvánuló isteni kinyilatkoztatást, amit nem fogadtak el, és ezért Isten bûnösnek tartot ta õket. Mert ami Is ten ben láthatatlan a vi lág te rem té sé tõl fog va az õ al - kotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek (Róm 1:20). Miért nyilatkoztatta ki Isten önmagát még teljesebben a törvényben? Róm 5:20-21 A Sínai-hegynél adott rendeletek magukba foglalták az erkölcsi törvényt is, ami természetesen már korábban is létezett, azonban a Biblia szerint ekkor írták le elõször, és kezdték széles körben hirdetni. Amikor az izraeliták az isteni rendeletekhez viszonyították magukat, ráébredtek, hogy igencsak alulmaradnak követelményeihez képest. Más szóval, a bûn megnövekedett. Hirtelen felmérték, milyen nagy is a törvényszegésük súlya. A törvény kinyilatkoztatásának az volt a célja, hogy segítsen nekik megérteni: Megváltóra van szükségük, és késztesse õket az ingyen felkínált isteni kegyelem elfogadására. Ahogy ezt már korábban hangsúlyoztuk, az Ószövetség vallása mentes volt a törvényeskedéstõl. 50

51 augusztus 5. CSÜTÖRTÖK A MÁSODIK ÁDÁM Bizonyára azért, miképpen egynek bûnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek (Róm 5:18-19). Mi lyen el len tét tá rul itt elénk? Mi nek a re mé nyét adja Krisztus? Ádámtól lényegében csak halálos ítéletet kaptunk. Krisztus azonban közbelépett, és ahol Ádám el esett, Õ az em be rért ki áll ta az ös szes pró bát. Vis sza sze - rezte azt, amit Ádám elveszített dicstelen kudarcával és bukásával. Helyettesünkként elfogadhatóvá tesz Isten elõtt. Jézus ezért lett a második Ádám. A második Ádám szabad erkölcsi lény volt, életviteléért felelõs. Kifejezetten szövevényes és félrevezetõ hatások közepette, sokkal kedvezõtlenebb helyzet - ben kel lett bûn te len éle tet él nie, mint az el sõ Ádám nak. Bû nö sök közt élt, még - is ellenállt minden bûnös kísértésnek, és megõrizte ártatlanságát. Mindvégig bûntelen volt (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). Milyen ellentét figyelhetõ meg Róm 5:15-19 verseiben Ádám és Krisztus tettei között? Vizsgáljuk meg a versben szembehelyezett fogalmakat: halál-élet; engedetlenség-engedelmesség; kárhozat-megigazulás; bûn-igazság! Amikor Jézus eljött, közömbösítette Ádám tettét. Kifejezetten érdekes az is, hogy az ajándék szó öt ször for dul elõ a ver - sig terjedõ igeszakaszban. Ötször! A lényeg világos: Pál azt hangsúlyozza, hogy a megigazulást nem érdemeljük meg, hanem ajándékba kapjuk. Érdem sze rint nem il let meg, nem jár ne künk. Mint min den aján dé kot, el kell fo gad - nunk, ez eset ben hit ál tal. Mi volt életünk legjobb ajándéka? Mi tette különlegessé? Miért emelte az értékét az, hogy ajándék, és nem olyasvalami, amiért megdolgoztunk? En nek el le né re, hogy vi szo nyul még ez az aján dék is ah hoz, amit Jézusban kapunk? 51

52 PÉNTEK augusztus 6. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: A Nagy Or vos láb nyo mán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. Segítség a hétköznapokban c. fejezetbõl, o.; Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó. Krisz tus az üze net központja c. fejezetbõl, o.; Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. Kísértés és bukás c. fejezetbõl o. Sokan be vannak csapva szívük állapotát illetõen. Nem veszik észre, hogy az emberi szív mindennél csalárdabb és elkeserítõen gonosz. Saját igazságukkal vonják körül magukat, és megelégednek a saját emberi mértékük kijelölte jellemszint elérésével (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). Nagy szükség van arra, hogy Krisztust prédikáljuk, mint a reménység és megváltás egyedüli forrását. Amikor a hit általi megigazulás tana elhangzott az so kak szá má ra olyan volt, mint a víz a szom jas uta zó nak. Ér té kes gon do lat nak tûnt, hogy Krisztus igazsága nekünk tulajdoníttatik, nem azért, mert érdemünk van rá, ha nem mert Is ten ad ja azt ne künk in gyen aján dék ként (i. m o.). A megpróbáltatás, Krisztus iskolájában, a nevelés tartozéka, hogy megtisztítsa Isten gyermekeit a földiesség salakjától. Éppen, mert Isten vezeti gyermeke - it, szenvedések, megpróbáltatások érik õket. A próbák és akadályok a fegyelmezés választott eszközei, Isten által elrendelt feltételei a sikernek, az eredményeknek. Aki belát emberi szívekbe, jobban ismeri gyengeségeiket, mint aho - gyan önmaguk felismerhetik. Õ látja, hogy közülük többen olyan képességek - kel bírnak, amelyek helyes vezetés mellett, felhasználhatók mûvének fejlesztésére (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Adventista Egy ház o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Megpróbáltatásainkban hogyan erõsített a hit? E próbák során mit tudtunk meg önmagunkról és Istenrõl? Mit tanultunk, ami segíthet má sok nak is, akik szin tén ne héz idõ ket él nek meg? 2. Gondolkozzunk a halál valóságáról, és arról, ez hogyan hat nemcsak az életünkre, hanem az élet értelmérõl alkotott felfogásunkra is! Sok író és filozófus kesergett már az élet értelmetlensége miatt, hogy a vége örök halál. Keresztényként mit felelhetünk nekik? Miért a Jézusban való remény az egyedüli megoldás az élet értelmetlenségének problémájára? 52

53 TÚRMEZEI ERZSÉBET: SZÍNES KOCKÁK Utolsó idõ! Történelmi kor! Néha, mint gyerekek színes kockájuk, e súlyos szavakat játszva dobáljuk, pedig egy is mi mindent eltipor! Hiszen elbíbelõdni még lehet kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?! Ha szalmaszál az útban, már megállunk. S évek suhannak el fejünk felett. Nem érjük fel az óriás napok titkát: kisgyerek a korán kapott kincset csak vesztegetjük tékozolva! Nem halljuk, hogy ezekben a napokban az Eljövendõ súlyos lépte dobban. Pedig még annyi megbízása volna! 53

54 7. tanulmány AUGUSZTUS Győ ze lem a bűn fe lett SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Ró ma 6; 1János 1:8 2:1 Mert a bûn ti raj ta tok nem ural ko dik; mert nem vagy tok tör vény alatt, ha nem kegyelem alatt (Róm 6:14). Miután Pál kifejtette a hit általi nem a törvény cselekedeteibõl fakadó megigazulás témáját, választ ad a következõ kérdésre: Ha a cselekedetek nem üdvözítenek, akkor miért bajlódjunk velük? Miért ne vétkeznénk tovább? A 6. fe je zet a vá lasz er re a fon tos kér dés re. Itt ar ról van szó, amit ál ta lá ban megszentelõdésnek nevezünk. E kifejezés azt a folyamatot jelöli, amelynek során felülkerekedünk a bûnön, és mind jobban tükrözzük Krisztus jellemét. A Bibliában a megszentel kifejezés azt jelenti, hogy valamit, valakit odaszán, általában Istennek. A megszentelésrõl gyakran úgy olvashatunk, mint ami már a múltban befejezõdött, pl. minden megszenteltek (ApCsel 20:32). E meghatározás szerint azok a megszenteltek, akik Istennek szánták, vagyis szentelték magukat. A megszentelés szó ilyen bibliai alkalmazása nem tagadja a megszentelõdés ta ní tá sát, sem azt, hogy ez az egész éle ten át tar tó fel adat. A Bib lia ép pen ezt a tanítást képviseli, de általában más kifejezésekkel írja le. Ezen a héten a hit általi üdvösség egy másik oldalát vesszük szemügyre, amit könnyû félreérteni: azt, hogy a Jézusban megváltottak megkapták a bûn feletti gyõzelem ígéretét. 54

55 augusztus 8. VASÁRNAP BŐVÖLKÖDŐ KEGYELEM Róm 5:20 versében Pál igen erõteljes kijelentést tesz: ahol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bõvölködik. Mondanivalójának az a lényege, hogy függetlenül a bûn nagyságától és borzalmas következményeitõl, Isten kegyelme elég vele szemben. Mennyi reményt meríthetünk ebbõl mindnyájan, különösen, ha az a gondolat kísért, hogy bûnünk túl nagy, megbocsáthatatlan! A kö vet ke zõ vers ben Pál rá mu tat, hogy bár a bûn ha lált ho zott, Is ten ke gyel me Jé zus ál tal le gyõz te a ha lált, és örök éle tet ad hat. Milyen logikai érvelést vitat Pál Róm 6:1 versében, és hogy felel a kérdésre a következõkben? Róm 6:2-11 A 6. fejezetben Pál figyelemreméltó érveléssel indokolja, miért ne vétkezzen a megigazult ember. Azzal kezdi: ne vétkezzünk, mert meghaltunk a bûnnek, majd meg ma gya ráz za, hogy ez mit je lent. A keresztvízben történõ alámerülés a temetést szimbolizálja. Minek a temetését? A bû nös ó em ber te me té sét, va gyis a bûnt el kö ve tõ, bûn ural ta tes tét. Te hát a bûn tes te meg hal, hogy to vább ne szol gál jon a bûn nek. A Ró mai le vél 6. fe - jezete a bûnt szolgái felett uralkodó zsarnokként jeleníti meg. Ha meghal a bûn tes te, ami a bûnt szol gál ta, a bûn ural ma is meg szû nik fe let te. Aki fel kel a hul - lám sír ból, új em ber ként lép ki, nem szol gál töb bé a bûn nek; már új élet ben jár. Krisz tus egy szer s min den kor ra meg halt, de már örök ké él. A ha lál már nem uralkodik rajta. Hasonlóképpen nem kell a bûn uralma alá kerülnie a megkeresztelkedett hívõnek sem, aki egyszer s mindenkorra meghalt a bûnnek. Minden meg ke resz telt hí võ tud ja, hogy a bûn nem tû nik el csak úgy, au to ma ti ku - san az életünkbõl, miután kijövünk a vízbõl. Nem uralkodik felettünk, de ez még távolról sem jelenti azt, hogy ne kellene megküzdenünk vele! Naponként, sõt perc rõl perc re har col nunk kell azért, hogy hol tak ma rad junk a bûn nek, és Krisztusnak éljünk. A gyõzelem ígéretei biztosak, csakhogy hit által kell igényelnünk azokat. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Isten kegyelme bõvölködik akkor is, ha vétkezünk. Máskülönben ugyan miben reménykedhetnénk, még a ke reszt sé günk után is? Tapasztalatunk szerint milyen hatalommal bír az ember élete felett a bûn, még a keresztséget követõen is? 55

56 HÉTFŐ augusztus 9. A BŰN MEGTESTESÍTÉSE Milyen figyelmeztetést olvasunk Róm 6:12 versében? Az uralkodjék ige mu tat ja, hogy Pál ural ko dó ként mu tat ja be a bûnt. A gö - rög eredetiben itt szereplõ ige jelentése szó szerint az, hogy királyként uralkodni. A bûn túlságosan is kész felülkerekedni halandó testünkön, meghatározva magatartásunkat. Ami kor Pál azt mond ja: ne ural kod jék te hát a bûn, ez zel ar ra utal, hogy a megigazult ember eldöntheti, megakadályozza a bûn uralmát az életében. Itt van az aka rat sze re pe. Meg kell értened az akarat tényleges erejét. Ez az emberi természetet uraló erõ, a döntés vagy a választás hatalma. Minden az akarat helyes irányától függ. A választás képességét Isten megadta az embernek; tõled függ, hogy helyesen élj azzal. Bár szívedet nem változtathatod meg, és saját erõdbõl nem szeretheted Is tent, még is sza bad vá lasz tá sod tól függ, hogy Õt szol gáld. Mi helyt át adod ne ki az aka ra to dat, Õ fog ja ben ned mun kál ni úgy az aka rást, mint a cse lek vést. Ily módon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted Isten Fiában összpontosul, s gondolataid összhangban lesznek vele (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Mûhely. 36. o.). Róm 6:12 ver sé ben a kívánságai -nak for dí tott szó azt je len ti, hogy akár jó, akár rossz dol gok utá ni vá gyak ; ám a ben nünk ural ko dó bûn rossz kí ván sá - go kat szül. Ha csak a sa ját erõnk kel küz dünk el le nük, e vá gyak erõs nek, vagy akár legyõzhetetlennek bizonyulnak. A bûn kegyetlen zsarnok, sosem elégszik meg, mindig többet követel. Csakis hit által, a gyõzelem ígéretét kérve kerekedhetünk felül e hajthatatlan zsarnokon. A tehát szó igen fon tos eb ben a rész ben. Az elõz mé nyek re utal, kü lö nö sen ar ra, ami a 10. és a 11. vers ben ol vas ha tó. A meg ke resz telt em ber már az Is - tennek él, vagyis Isten áll új élete középpontjában. Istennek szolgál, azt teszi, ami Is ten nek tet szõ, nem szol gál hat egy szer re a bûn nek is. Az em ber az Istennek [él] a mi Urunk Jé zus Krisz tus ban. Olvassuk el újra a mai tanulmányban található White idézetet! Figyeljük meg, hogy mi lyen fon tos a sza bad aka rat sze re pe! 56

57 augusztus 10. KEDD A TÖRVÉNY ALATT? Hogyan értsük Róm 6:14 versét? Azt jelentené, hogy a Tízparancsolat már nem kö te le zõ ránk néz ve? Ha pe dig nem ezt je len ti, ak kor mit? Róm 6:14 a levél egyik kulcsfontosságú kijelentése. Gyakran idézik, leginkább akkor, amikor az adventistáknak mondják, hogy a hetedik nap, a szombat érvényét vesztette. A szö veg nyil ván nem ezt je len ti. Ko ráb ban is fel me rült már a kér dés: ho gyan lehetne hatályon kívül helyezni a törvényt, ha a bûn továbbra is valóság? Hiszen ép pen az er köl csi tör vény ha tá roz za meg, mi a bûn. Ha a Ró mai le vél ben el ol - vassuk a fenti vers elõzményeit, sõt, ha csak a 6. fejezetben található elõzményeket nézzük, nehéz elképzelni, hogy Pál a bûn valóságát ecsetelõ érvelése kellõs közepén egyszer csak azt állítaná: Mellesleg, az erkölcsi törvény, a bûnt meghatározó Tízparancsolat már nem érvényes. Ez teljesen értelmetlen lenne. Pál azt magyarázza a rómaiaknak, hogy a törvény alatt va gyis az ak ko ri zsidó gyakorlat és annak emberi szabályai és rendeletei alatt élõ embert a bûn ural ja. Aki vi szont a ke gye lem alatt él, gyõz a bûn fe lett, mi vel a tör vény a szí - vében van, és engedi, hogy Isten Lelke vezesse lépéseit. Elfogadni Jézus Krisz - tust Messiásnak, megigazulni benne, halálába megkeresztelkedni, megölni az ó em bert, és új élet re kel ni ezek a lé pé sek ve zet nek a bûn trón fosz tá sá hoz. Ne feledjük, a fenti ige ilyen szövegösszefüggésben értendõ, és a bûn feletti gyõzelem ígérete bontakozik ki benne! Ne szûkítsük le túlságosan a törvény alatt kifejezés jelentését. Ha valaki állítólag kegyelem alatt él, de megszegi Isten törvényét, nem kegyelmet, hanem kárhozatot talál. Kegyelem alatt len ni azt je len ti, hogy a Jé zus ban ki nyi - latkoztatott isteni kegyelem eltörli a kárhoztatást, amivel a törvény elkerülhetetlenül sújtja a bûnöst. Így tehát, felszabadulva a törvény kárhoztatása alól, már új élet ben élünk. Ez ab ban mu tat ko zik meg, hogy mi vel meg hal tunk az én nek, már nem va gyunk a bûn szol gái. Hogyan tapasztaltuk a Krisztusban való új élet valóságát? Milyen kézzelfogható bizonyítékok jelzik, hogy mit vitt végbe bennünk Krisztus? Melyek azok a dolgok, amelyeket nem akarunk elengedni, és miért kell mégis feladni azokat? 57

58 SZERDA augusztus 11. KÉT SZEMBENÁLLÓ ÚR Mi re mu tat rá Pál Róm 6:16 ver sé ben? Ér ve lé sé ben mi ért nem ad le he tõ - séget a középútra? Milyen tanulságot vonhatunk le ebbõl az éles ellentétbõl? Pál is mét hang sú lyoz za, hogy a hit bõl fa ka dó új élet nem ad te ret a bûn nek. A hit lehetõvé teszi a bûn feletti gyõzelmet, és valójában ez az egyetlen módja a megígért gyõzelem elnyerésének. Miután Pál az alattvalói felett zsarnokoskodó királyként mutatta be a bûnt, visszatér a szolgáitól engedelmességet követelõ úr képéhez. Rámutat, hogy az ember megválaszthatja urát. Szolgálhat a bûnnek, ami a halálra visz, illetve az igazságnak, ami viszont örök életet eredményez. Nem hagy középutat, lehetõ - séget a megalkuvásra. Vagy az egyiket választjuk, vagy a másikat, a végeredmény pe dig vagy örök élet, vagy örök ha lál lesz. Ho gyan fej ti ki Pál Róm 6:17 ver sé ben a 16. vers ben mon dot ta kat? Figyeljük meg, hogy az engedelmesség a helyes tanításhoz (új prot. ford.) kapcsolódik. A római keresztények megismerték a keresztény hit elveit, amelyeknek engedelmeskedtek. A szívbõl betartott helyes tanítás nyomán pedig az igazságnak szolgáivá let tek (18. vers). Idõn ként hal la ni olyan vé le ményt, hogy a tanítás nem számít, ha szeretetet tanúsítunk. Ez igen erõs leegyszerûsítése valaminek, ami pedig távolról sem egyszerû. Amint egy korábbi tanulmányban láttuk, Pált aggasztotta a galáciai gyülekezetben eluralkodó hamis tanítás. Óvatosan bánjunk tehát az olyan kijelentésekkel, amelyek a helyes tanítás fontosságát csökkentik! A bûn szol gái vagy az igaz ság szol gái: éles az el len tét. Ha a ke reszt sé - günk után vétkezünk, vajon ez azt jelenti, hogy nem jutottunk üdvösség re? Hogy vi lá gít rá 1Jn 1:8-2:1 ige sza ka sza, mit je lent Krisz tus kö ve - tõjének, ugyanakkor esendõnek is lenni? 58

59 augusztus 12. CSÜTÖRTÖK MEGSZENTELŐDÉSRE VALÓ GYÜMÖLCS A Római levél 6. fejezetébõl eddig tanultakat észben tartva, olvassuk el a verseket! Összegezzük Pál mondandóját! Hogyan tehetnénk az apostol által felvetett fontos igazságokat életünk részévé? Mi forog itt kockán? Pál tisztán látja, hogy az ember természete bûnös. Beszél testünk erõtlenségérõl. Tudja, hogy a bûnös emberi természet önmagában mire képes. Így ismét a választás hatalmára hivatkozik dönthetünk úgy is, hogy magunkat, erõtlen tes tün ket új úr nak, Jé zus nak ad juk át, aki ké pes sé tesz igaz éle tet él ni. Róm 6:23 ver sét gyak ran idé zik ar ra, hogy a bûn va gyis a tör vény sze gés bün te - tése: halál. A bûn zsoldja valóban a halál, de a Római levél 6. fejezetében Pál a ha lált is úr ként mu tat ja be, aki zsar no kos ko dik szol gái fe lett, és csa lárd mó - don halállal fizet. A két szem ben ál ló úr pár hu za má ban Pál ar ra is fel hív ja a fi gyel met, hogy ha az egyik úrnak szolgálunk, felszabadulunk a másik szolgálata alól. Ismét világos dön tés elõtt ál lunk: vagy az egyik, vagy a má sik, kö zép út nincs. Ugyan ak kor jól tudjuk: a bûn uralmától való szabadulás még nem jelent bûntelenséget, sem azt, hogy ne kel le ne küz de nünk, és nem fo gunk töb bet el es ni. Vi szont már nem a bûn irányít, bármennyire valós marad is az életünkben, és bármennyire is szükséges naponként igényelnünk a gyõzelem ígéretét. Ez az igehely határozott felszólítás a bûn szolgáinak. E zsarnok a szégyenletes tettek fizetségeként nem kínál mást, mint halált; tehát az értelmes ember szükségképpen szabadulni akar szorításából. Akik az igazságnak szolgálnak, azokat egyenes és dicséretes dolgok jellemzik, de nem azért, hogy kiérdemeljék a megváltást, inkább új tapasztalatuk gyümölcseként lesz ez így. Ha megváltásukért akarnának megdolgozni, nem értenék az evangélium és a megváltás lényegét, il let ve azt sem, hogy mi ért van szük sé gük Jé zus ra. 59

60 PÉNTEK augusztus 13. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédrõl. Sen ki sem szol gál hat két úr - nak c. fe je zet, o. [Jé zus] Nem egye zett be le a bûn be. Még gon do lat ban sem haj lott a kí sér tés re. Ez történhet velünk is. Krisztus emberi természete egységben volt istenségével, a ben ne la ko zó Szent lé lek vér tez te fel a küz de lem re. Azért jött, hogy az is te ni természet részeseivé tegyen minket. Amíg hit által egyek vagyunk vele, a bûn nem uralkodhat rajtunk. Isten megfogja kezünket, és segít, hogy megragadjuk Krisztus istenségét, és tökéletes jellemet öltsünk magunkra (Ellen G. White: Jézus élete. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó. 94. o.). Keresztségünkkor megfogadtuk, hogy megszakítunk minden kapcsolatot Sá - tánnal és ügynökeivel, és teljes szívvel, értelemmel és lélekkel Isten országának hir de té sé re szán juk magunkat Az Atya, a Fiú és a Szent lé lek ígér te, hogy együtt munkálkodik a megszentelt emberi eszközökkel (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). Sem mit nem ér, ha va la ki ke resz tény nek vall ja ma gát, de éle tét nem jel lem zi a meg fe le lõ hit és cse le ke det. Sen ki nem szol gál hat két úr nak. A go nosz gyer - mekei saját uruk szolgái; mindenki annak a szolgája, akinek engedelmeskedik. Ad dig nem le het az em ber Is ten szol gá ja, amíg meg nem ta gad ja az ör dö göt és minden mesterkedését. A mennyei Király szolgáira nézve nem lehet veszélytelen, ha bekapcsolódnak Sátán szolgáinak élvezeteibe és szórakozásba, még ha sokszor is hangoztatják, hogy veszélytelen az efféle szórakozás. Isten szent igazságokat közölt, amivel elválasztja népét az istentelenektõl, és megtisztítja õket magának. A hetednapi adventisták éljenek hitük szerint (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 1. köt o.)! BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Noha ismerjük a bûn feletti gyõzelem nagyszerû ígéreteit, mindanynyiunknak (még ha újjászületett keresztények vagyunk is!) tudnunk kell, hogy bû nö sök va gyunk, és men nyi re rom lott tud len ni a szí - vünk! Ez vajon ellentmondás? Indokoljuk is meg a válaszunkat! 2. Be szél jünk ar ról a cso port ban, hogy mit tett ér tünk Krisz tus! Mi - lyen változásokat tapasztaltunk? Milyen az új életünk? 3. Fontos tudni, hogy egyedül Krisztusban van üdvösségünk. Ugyanakkor miért lehet veszélyes, ha ezt túlhangsúlyozzuk, pl. ha nem gon do lunk a má sik ol dal ra, ar ra, hogy mit tesz Jé zus ben nünk, ho - gyan for mál át sa ját ké pé re? Mi ért kell az üd vös ség mind két ol da lát egyaránt kiemelni? 60

61 TÚRMEZEI ERZSÉBET: TARSIS FELÉ JÓNÁS KÖNYVÉBŐL Fut a hajó messze Tarsis felé. Ismerõs partok halvány ködbe hullnak. Hiszen mindegy Tarsis vagy Ninive! Ott épp úgy lehet szolgálni az Úrnak! Csitítsuk el a háborgó szívet! Derült az ég, kacag a tenger kéken. Hisz ha valaki Isten embere, Tarsisban is az, nemcsak Ninivében! Hullám altatja Jónást és a gondját. Nem látja már, hogy fellegek bevonják egét a villám vad verése csattan Bõdül a tenger, hasad a vitorla mintha már a mindenség dõlne porba! Akkor eszmél sikoltva: Énmiattam! 61

62 8. tanulmány AUGUSZTUS A Római levél 7. fejezetének embere SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 7 Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytõl, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pe dig az Írás be tû je sze rint, mint a ré gi ben (Róm 7:6, új prot. ford.). Csak ke vés olyan fe je zet van a Bib li á ban, ami an nyi vi tát vál tott ki, mint a Ró - mai le vél 7. fe je ze te. A szó ban for gó kér dés rõl ezt ol vas suk: Az egész le vél egyik legvitatottabb problémája a versek értelme. A legfõbb kérdés, hogy vajon egy ilyen heves erkölcsi küzdelem lehet-e önéletrajzi leírás, és ha igen, akkor vajon Pál a megtérése elõtti vagy utáni tapasztalatát írja-e le. Az apostol a saját, a bûnnel folytatott küzdelmérõl beszél, ez nyilvánvaló szavai egyszerû jelentésébõl [vö versek (Ellen G. White: Jézushoz vezetõ út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Mûhely. A bûnösnek Krisztusra van szüksége c. fe je zet, o. ]). To váb bá az is bi zo nyos, hogy olyan küz del met ír le, amelyet többé-kevésbé mindenki átél Isten törvényének elvárásaival szembesülve (The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). A bibliakutatók véleménye tehát eltér arra vonatkozóan, hogy Pál a megtérése elõtti vagy utáni tapasztalatát írja-e le a Római levél 7. fejezetében. Bármely állásponton le gyünk is, a lé nyeg, hogy Jé zus igaz sá ga be fe dez, és az Õ igaz sá gá ban tö ké - le tes ként ál lunk Is ten elõtt, aki meg ígé ri: meg szen tel, gyõ zel met ad a bûn fe lett és Fia ábrázatához ha son la tos sá tesz (Róm 8:29). E fon tos pon to kat kell tud nunk és tapasztalnunk, miközben igyekszünk az örökkévaló evangéliumot hirdetni minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek (Jel 14:6). 62

63 augusztus 15. VASÁRNAP TÖRVÉNY SZERINT KÖTVE Milyen példával szemlélteti Pál Róm 7:1-6 verseiben az olvasók törvényhez való viszonyát, és mire akar ezzel rámutatni? Egy kis sé bo nyo lult Pál pél dá ja Róm 7:1-6 ver se i ben, de az ige sza kasz fi gyel - mes elemzése segít nyomon követni érvelését. A levél egészének összefüggésében Pál a Sínai-hegynél felállított istentiszteleti renddel foglalkozik. Amikor a törvény kifejezést használja, gyakran erre gondol. A zsidóknak nehezükre esett megérteni, hogy ez az egykor Istentõl kapott rend a Messiás eljövetelével megszûnik. Pálnak azzal a problémával kellett szem be néz nie, hogy a zsi dó hí võk még nem vol tak haj lan dók fel ad ni azt, ami addigi életükben olyan fontos szerepet játszott. Lényegében Pál a következõ példát mondja: egy asszony férjnél van, a törvény a fér jé hez kö ti, amíg a fér je él; ad dig nem él het együtt más fér fi val. Fér je ha lá - la után azon ban fel sza ba dul a tör vény alól, ami ed dig tár sá hoz kö töt te (3. vers). Hogyan alkalmazza Pál a házasság törvényének példáját a judaizmus rendszerére? Róm 7:4-5 Ahogy az as szony fel sza ba dul a tör vény alól fér je ha lá la kor, úgy a test ben va - ló régi élet halála Jézus Krisztus által felszabadítja a zsidókat a törvény alól, amit egé szen ad dig meg kel lett tar ta ni uk, amíg elõ ké pe it a Mes si ás be nem töl - tötte. A zsidók így már minden kötöttség nélkül újraházasodhattak. Szabadon võlegényüknek választhatták a feltámadt Messiást, hogy gyümölcsöt teremjenek Istennek. E szemléltetéssel Pál ismét csak arról akarta meggyõzni a zsidókat, hogy bátran elszakadhatnak a régi rendszertõl. Figyelembe véve, amit Pál és a Biblia egésze a Tízparancsolatnak való engedelmességrõl ír, értelmetlen lenne azt állítani, hogy ezzel az apostol a Tízparancsolat hatályon kívül kerülését tanítaná a zsidó hívõknek. Különben is, akik e szavakra hivatkozva érvelnek az erkölcsi törvény érvénytelensége mellett, nem az egész Tízparancsolat, hanem csak a hetedik nap, a szombat eltörlését hangoztatják. Aki e szakaszt úgy értelmezi, mint ami a szombat érvénytelenítését, illetve annak a vasárnappal való felváltását tanítja, olyan jelentést tulajdonít neki, ami Pál szán dé ká val nem egye zett. 63

64 HÉTFŐ augusztus 16. BŰN-E A TÖRVÉNY? Ha Pál a Sí nai-hegy nél adott egész tör vény rend szer rõl be szél, ak kor mit kez - dünk Róm 7:7 versével, ami a Tízparancsolat egy konkrét tételét említi? Vajon nem cáfolja ez a tegnapi tanulmány álláspontját, miszerint nem a Tízparancsolat el tör lé sé rõl be szélt? A vá lasz: Nem! Ész ben kell tar ta nunk, hogy Pál nál a törvény kifejezés a Sínai-hegynél adott egész rendszerre vonatkozik, ami magában foglalja ugyan az erkölcsi törvényt, de semmiképpen nem korlátozódik arra. Érvelése során az apostol tehát nyugodtan idézhet belõle, mint ahogy a zsidó törvényrendszer bármely más részébõl is. Krisztus halálával ugyan a rendszer érvényét vesztette, ám ez nem jelentette az erkölcsi törvény eltörlését is, ami lé te zett már a Sínai elõtt, és ér vény ben ma radt a Gol go ta után is. Mit mond Pál a tör vény és a bûn vi szo nyá ról Róm 7:8-11 ver se i ben? Isten kijelentette magát a zsidóknak, és részletesen kifejtette, hogy az erkölcsi, a polgári, a ceremoniális és az egészségügyi kérdéseket illetõen mi a jó és mi a rossz. Azt is elmondta, hogy a különbözõ parancsolatok megszegésének mi a büntetése. A bûn Isten kinyilatkoztatott akaratának áthágása ezt a meghatározást ta lál juk itt. Pál úgy ér vel, hogy nem tud ta vol na: bûn kí ván ni, ha er rõl a tör - vény nem világosítja fel. A bûn az Isten kinyilatkoztatott akaratának áthágása, tehát aki nem ismeri a kinyilatkoztatott akaratot, nem tudja, hogy bûnt követ el. A kinyilatkoztatott akaratot megismerve az ember felismeri saját bûnösségét is, va la mint azt, hogy a ha lál kár hoz ta tá sa alatt áll, és eb ben az ér te lem ben meg hal. Érvelésével Pál itt és ebben az egész szakaszban arra akarja rávezetni a zsidókat akik a tör vényt tisz te lik, hogy Krisz tus ban meg lás sák a tör vény be tel - jesedését. Megmutatja, hogy bár a törvény szükséges, feladata korlátozott. Isten azt akarta, hogy a törvény rámutasson a megváltás szükségességére, nem a megváltás elérésének eszközéül szánta. Pál apostol saját tapasztalatát említve egy fontos igazságra világít rá a megtérés munkájával kapcsolatban. Azt mondja: Én pedig éltem régen a törvény nélkül nem érzett kárhoztatást; de ama parancsolatnak eljövetelével ami kor Is ten tör vé nye ha tott a lel ki is me re té re, felelevenedék a bûn, én pe dig meghalék. Ak kor meg lát ta, hogy bû nös, akit az is te ni tör vény el ítél. Fi gyel jük meg, hogy nem a tör vény, ha nem Pál az, aki meg hal (El len G. White meg jegy - zése, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). 64

65 augusztus 17. KEDD A SZENT TÖRVÉNY Ho gyan ért sük Róm 7:12 ver sét az ed dig tár gyal tak tük ré ben? A zsidók tisztelték a törvényt, ezért Pál minden lehetõséget megragad annak magasztalására. A törvény jó arra, amire rendeltetett, de nem használható arra, amire nem rendeltetett, tudniillik a bûntõl való megváltásra. Ehhez Jézusra van szük sé günk, mert a tör vény le gyen az a zsi dó rend szer egé sze, vagy konk ré - tan az er köl csi tör vény nem vált hat meg. Er re csak Jé zus és az Õ igaz sá ga ké - pes, amiben hit által részesülünk. Kit okol Pál a ha lál ál la po tá ért, és mit men te sít? Mi ért fon tos ez a meg - különböztetés? Róm 7:13 Ebben a versben az apostol a lehetõ legjobb értelemben beszél a törvényrõl. A bûnt, nem pedig a törvényt hibáztatja rettentõ bûnösségéért, ti. a minden kívánság (8. vers) tettéért. A törvény önmagában jó, hiszen az a magatartás isteni mércéje, ám bûnösként Pál kárhoztatva érezte magát elõtte. Miért mutathatta a törvény olyannyira bûnösnek Pált? Róm 7:14-15 Pál nak tes ti em ber lé vén Krisz tus ra volt szük sé ge. Csak Jé zus Krisz tus sza ba - dít hat meg a kár ho zat tól (Róm 8:1). Egye dül Jé zus Krisz tus ment het te ki Pált a bûn rabságából. Az apostol úgy beszél önmagáról, mint aki bûn alá [van] rekesztve. S mi vel a bûn szol gá ja, nincs sza bad sá ga, nem csi nál hat ja azt, amit akar. Bár igyek szik azt ten ni, ami re a tör vény kész te ti, csak hogy a bûn nem en ge di. Pál e szemléltetéssel akarta megmutatni a zsidóknak, hogy szükségük van a Messiásra. Már korábban kifejtette, hogy csak kegyelem alatt lehetséges a gyõzelem (Róm 6:14). Ugyanezt a gondolatot hangsúlyozza a Római levél 7. fejeze té ben. A tör vény alatt él ni an nyi, mint a bûn, va gyis egy kö nyör te len úr szolgálatában állni. Tapasztalatunk szerint hogyan kerül az ember a bûn rabságába? Próbáltunk már játszani a bûnnel, azt gondolva: uralkodhatunk rajta, csakhogy egy kegyetlen és könyörtelen zsarnok hatalma alatt találtuk magunkat? Éppen ez a valóság! Miért annyira fontos tehát, hogy átadjuk magunkat Jézusnak, és naponta meghaljunk az énnek? 65

66 SZERDA augusztus 18. A RÓMAI LEVÉL 7. FEJEZETÉNEK EMBERE Ha pe dig azt cse lek szem, amit nem aka rok, meg egye zem a tör vén nyel, hogy jó. Most azért már nem én cse lek szem azt, ha nem a ben nem la ko zó bûn (Róm 7:16-17). Mi lyen küz del met tár nak elénk ezek a ver sek? A törvényt tükörként használva, a Szentlélek meggyõzi az embert: Isten roszszallását váltja ki, ha nem tesz eleget a törvény követelményeinek. Amikor pedig a bûnös erõfeszítéseket tesz a törvény követelményeinek betartásáért, azt mu tat ja be, hogy a tör vényt jó nak tart ja. Melyik korábbi kijelentését hangsúlyozza itt újra Pál? Róm 7:18-20 A Szent lé lek gyak ran úgy éb resz ti rá az em bert, mi lyen nagy szük sé ge van Krisz - tusra, hogy az Ószövetséghez hasonlítható tapasztalaton vezeti át. Ellen G. White a kö vet ke zõ kép pen ír ja le Izráel ese tét: A nép nem fog ta fel sa ját bû nös vol tát. Azt sem, hogy Krisztus nélkül lehetetlenség volt számukra Isten törvényének megtartása. Mindezek ellenére készségesen léptek szövetségre Istennel. Úgy érezték, hogy képesek voltak és lesznek saját igazságukat létrehozni, és ezért merték kijelenteni: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk (2Móz 24:7) Csak né hány hét telt el, és már is meg szeg ték Is ten nel kö tött szö vet sé gü ket és le bo - rulva imádták a faragott képet. Nem remélhették Isten tetszését egy olyan szövetség útján, amelyet megszegtek. Most azonban, mikor belátták bûnös voltukat és azt is, hogy bocsánatra van szükségük, tudatára ébredtek annak, hogy nem lehetnek meg ama Megváltó nélkül, aki az ábrahámi szövetségben jelentette ki magát (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Bu da pest, 1993, Ad vent Ki adó o.). Sajnos a keresztények közül sokan elmulasztják naponként odaszánni magukat Krisztusnak bár vonakodnak ezt beismerni, s így gyakorlatilag a bûnt szolgálják. Azzal érvelnek, hogy valójában a megszentelõdés folyamatát élik, és még hos szú út áll elõt tük. Így ahe lyett, hogy fel is mert bû ne i ket Krisz tus elé vinnék, és tõle kérnék a gyõzelmet felettük, a Római levél 7. fejezetével takaróznak, ami szerintük azt tanítja, hogy lehetetlenség jót tenni. Pedig a fejezet va ló já ban azt ál lít ja, hogy ak kor le he tet len ség jót ten ni, ha az em ber a bûn szol - gája, Jézus Krisztusban viszont lehetséges a gyõzelem! Si ke rül gyõ zel met arat ni énünk és a bûn fe lett, ahogy Krisz tus meg ígér te? Ha nem, va jon mi ért nem? Mi lyen rossz dön té se ket ho zunk mi ma gunk? 66

67 augusztus 19. CSÜTÖRTÖK SZABADULÁS A HALÁLTÓL Átéltünk már a Róm 7:21-23 verseiben leírtakhoz hasonló küzdelmet, talán még keresztényként is? Ebben az igeszakaszban Pál a tagjaiban (ti. testében) lévõ törvényt a bûn törvényével azonosítja. Testemmel mond ja Pál a bûn törvényének szolgálok (Róm 7:25). Ép pen ezért ta lá ló an ne vez te tes tét, ami a bûnt szol gál ta, e ha lál testének. Isten törvénye az akaratának kinyilatkoztatása. Pál a Szentlélek meggyõzésének hatására egyetértett a törvénnyel. Az elméjében eltökélte, hogy betartja, de amikor a megvalósítással próbálkozott, kudarcot vallott, mert a teste a bûnt akarta. Ki nem élte már át ezt a küzdelmet? Értelmünkkel tudjuk, hogy mit akarunk, de a tes tünk egé szen mást kö ve tel. Hogyan szabadulhatunk meg ebbõl a nehéz helyzetbõl? Róm 7:24-25 A há lát adok Is ten nek a mi Urunk Jé zus Krisz tus ál tal csodálatos betetõzõ kifejezése után egyesek nem értik, Pál miért tér ismét vissza a lélek küzdelmére, amibõl már nyilván kiszabadult. Egyesek a hálakitörést amolyan beszúrt, zárójeles felkiáltásnak vélik, ami szerintük természetszerûleg követi a kicsoda szabadít meg? felkiáltást. Úgy gondolják, Pál ebben a versben összegzi az elõzõkben mondottakat, és mielõtt még rátérne a dicsõséges szabadulás részletezésére (Róma 8), ismételten bevallja, milyen küzdelmet vív a bûn hatalma ellen. Mások szerint Pál én kifejezése azt jelenti, hogy magamra utalva, Krisztus nélkül. Bárhogy értelmezzük is e verset, egy dolgot fontos megjegyeznünk: Krisztus nélkül, magunkra hagyatva tehetetlenek vagyunk a bûnnel szemben. Krisz tus sal, Krisz tus ban azon ban új éle tünk van, és no ha az én ál lan dó an fel erõ - södik, nekünk szólnak a gyõzelem ígéretei, ha igényt akarunk rájuk tartani! Más nem lélegezhet vagy tüsszenthet helyettünk, hasonlóképpen azt sem döntheti el helyettünk senki, hogy átadjuk-e magunkat Krisztusnak. Errõl csak mi magunk dönthetünk. Nincs más módja a gyõzelemnek, amire Jézusban ígéretet kaptunk. 67

68 PÉNTEK augusztus 20. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Advent Kiadó. A tökéletes törvény ( o.) és A bûnöket hordozó Is - ten c. fe je zet ( o.); A Nagy Or vos láb nyo mán. Budapest, 1998, Advent Ki adó. A lé lek gyó gyí tá sa ( o.) és Az igaz is me ret ke re sé sé nek fontossága ( o.) c. fejezet. A törvény áthágásában nincs biztonság, megnyugvás, és megigazulás. Ha az ember megmarad a bûnben, akkor nem remélhet ártatlanságot Isten elõtt, és Krisztus érdemei nem békéltethetik meg Istennel (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). Pál szeretné, ha testvérei felismernék, hogy a bûnbocsátó Megváltó hatalmas dicsõsége adott jelentõséget az egész zsidó vallási rendszernek. Azt is szeretné megértetni velük, hogy amikor Krisztus eljött a földre és az ember áldozataként meghalt, akkor az elõkép találkozott a valósággal. Miután Krisztus bûnért való áldozatként meghalt a kereszten, a ceremoniális törvény nem lehetett többé érvényben, noha addig kapcsolódott az erkölcsi törvényhez, és dicsõséges is volt. Is ten pe csét je nyu go dott a tör vény egé szén, ami az Úr szent sé gét és igaz sá gát fejezte ki. Ha pedig az árnyékszolgálat dicsõséges volt, mennyivel inkább dicsõségesnek kellett lennie annak a valóságban, amikor Krisztus eljött, hogy életadó, megszentelõ Lelkét árassza a hívõkre (Ellen G. White magyarázata, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.)! BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Kire utalhat a Római levél 7. fejezetének embere: a megtérés elõtti vagy utá ni Pál ra? Vagy ta lán egé szen más ról szól ez a fe je zet? Mi vel indokoljuk a válaszunkat? 2. Mivel magyarázzuk azt, hogy még a megkeresztelt, újjászületett hívõk is küzdenek a bûnnel? Nem kellene-e automatikusan mindenen felülkerekednünk? Vagy mindig is vétkezni fogunk? Esetleg valahol a ket tõ kö zött van az igaz ság? 3. Mi lyen ve szélyt rejt az a né zet, mi sze rint ke resz tény ként is foly vást vétkezünk, elesünk és áthágjuk Isten törvényét? Másrészt, mi a veszé lye an nak a né zet nek, hogy ke resz tény ként le kell gyõz nünk min - den rossz gondolatot és hajlamot, különben nem üdvözülünk? 4. Végül, függetlenül attól, ki milyen állásfoglalásra jut a Római levél 7. fejezetének emberét illetõen, milyen ígéretet találunk e fejezetben, ami segít megérteni, hogy mit jelent Jézus követõjének lenni? 68

69 NEM EMBERI RENDELETEK Õrizkedjetek a go nosz mun ká sok tól, õriz ked je tek a megmetélkedéstõl: mert mi va gyunk a körülmetélkedés, akik lé lek ben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk (Fil 3:2-3). Isten parancsolatát ami pedig most próbakõnek számító igazság szinte általánosan érvénytelennek tartják Közeleg az idõ, amikor Isten minden követõjén ott lesz ez a megkülönböztetõ jel. A Mennyel kötött szövetségüknek ez a jele, errõl ismerik õket úgy, mint Isten szolgáit. Viszont minden olyan egyéb próbakõ, ami emberi eredetû, eltereli a figyelmet a jelenvaló igazság nagyszerû és fontos tantételeirõl. Sá tán azt akar ja és ter ve zi, hogy olyan em be re ket hoz be kö zénk, akik rendkívül szélsõségesek, szûk látókörû, bírálgató és heves embe - rek, akik makacsul ragaszkodnak az igazságról alkotott saját elképzeléseikhez. Követelõznek, és szigorú kötelességeket akarnak rákénysze - ríteni az emberekre, lényegtelen kérdéseket eltúloznak, míg elhanyagolják a törvény súlyosabb dolgait, az ítéletet, az irgalmat és Isten szeretetét. Néhány ilyen ember tevékenysége miatt a szombatünneplõk egész csoportját bigottnak és fanatikusnak fogják nevezni Isten különleges feladatot bíz a tapasztalt emberekre. Õrizniük kell Isten mûvét. Oda kell figyelniük, nehogy Isten mûve olyan emberek kezébe kerüljön, akik úgy érzik, joguk van ahhoz, hogy a saját, független elképzeléseik szerint haladjanak elõre, bármit hirdessenek, amihez kedvük van, és senkinek ne tartozzanak számadással a tanításaik és munkájuk kérdésében. Ha ez a fajta elbizakodottság uralkodik el közöt - tünk, cselekedeteink nem lesznek összehangoltak, nem lesz meg a lélek egy sé ge, a mun ka nem lesz biz ton ság ban, a mû nem fog egész sé ge - sen fejlõdni Krisz tus azért imád ko zott, hogy kö ve tõi egyek le gye - nek, mint ahogy az Atya és Õ is egy. Akik sze ret nék, hogy ez a ké ré se meghallgattatásra találjon, azoknak fel kell lépni a megoszlásra vezetõ legcsekélyebb irányzat ellen is, és igyekezniük kell a testvérek között meg tar ta ni az egy ség és a sze re tet lel kü le tét (El len G. White: Maranatha o.). 69

70 9. tanulmány AUGUSZTUS A Krisztusban való szabadság SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 8:1-17 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban van nak, kik nem test sze rint jár nak, ha nem Lé lek sze rint (Róm 8:1). A Római levél 8. fejezete Pál válasza a 7. fejezetre, ahol kétségrõl, kudarcról és kárhozatról beszél. A 8. fejezetben azonban Jézus Krisztus által a kárhoztatás helyébe szabadság és gyõzelem lép. A 7. fejezetben Pál azt adja tudtunkra, hogy ha elutasítjuk Krisztust, akkor az ott ecsetelt nyomorult állapotok jellemeznek. Szolgái le szünk a bûn nek, és nem tud juk azt ten ni, amit vá lasz tunk. A 8. fe je zet ben viszont kifejti: Jézus Krisztus szabadulást kínál a bûntõl, valamint lehetõséget arra, hogy megtegyük a jót, amit szeretnénk, amit különben testünk meghiúsítana. A fejezetet az apostol ezután szabadságunk végtelen árának érzékeltetésével folytat ja. Krisz tus, az Is ten Fia, em ber ré lett, mert csak így ke rül he tett kö zel hoz zánk, csak így lehetett tökéletes példaképünk és helyettesünk, aki vállalta értünk a halált. A bûn testének hasonlatosságában jött el (3. vers), következésképpen a törvény igaz elvárása beteljesülhet bennünk (4. vers). Más szóval, Krisztus lehetõvé tette a bûn feletti gyõzelmet, illetve a törvény elvárásainak való megfelelést. Tekintettel a terjedelem korlátaira, Róma 8. fejezetének csak az elsõ tizenhét versét tárgyaljuk. Ahogy idõnk engedi, olvassuk el a többi részét is, ahol Isten szeretetének csodálatos bizonyítékait találjuk. Ezek az igék nyomatékosan bemutatják, hogy milyen reménységünk lehet, mint népnek, amely felettébb diadalmaskodik az ál tal, aki min ket sze re tett (37. vers), és aki e sze re tet bõl adó dó an az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta (32. vers). 70

71 augusztus 22. VASÁRNAP KÁRHOZTATÁS NÉLKÜL Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban van nak, kik nem test sze rint jár nak, ha nem Lé lek sze rint (Róm 8:1). Mit je - lent a semmi kárhoztatásuk kifejezés? Semmi kárhoztatás mire nézve? Mi ért olyan jó hír ez? A páli levelekben gyakori kifejezés a Krisztus Jézusban. Ah hoz, hogy va la - ki Krisztus Jézusban legyen, el kell Õt fogadnia személyes Megváltójának. Az ilyen em ber fel té tel nél kül bí zik Krisz tus ban, és el tö ké li, hogy úgy él, mint Õ. Ebbõl pedig szoros személyes kapcsolat alakul ki Krisztussal. A Krisz tus Jé - zusban kifejezést Pál szembeállítja a test ben kifejezéssel, valamint a 7. fejezetben ecsetelt tapasztalattal. Leírja, hogy a kárhoztatás alatt álló ember, aki nem ad ta át éle tét Krisz tus nak, még tes ti, va gyis a bûn szol gá ja, ha lá los íté let alatt áll (11, 13, 24. vers) és a bûn törvényének szol gál (23, 25. vers). Nyo - morúságos az állapota (24. vers). Ám amikor átadja magát Jézusnak, azonnali változás következik be az Istennel való kapcsolatában. Míg korábban törvény - szegõként elítélve, immár tökéletesen áll Isten színe elõtt, úgy, mint aki sosem vétkezett, mert Jézus Krisztus igazsága teljesen befedi. Nincs már semmi kárhoz ta tá sa, de nem azért, mert hi bát lan, bûn te len vagy az örök élet re mél tó len - ne (világos, hogy nem az), hanem mert Jézus tökéletessége áll helyette Isten elõtt; ezért nem éri töb bé kár hoz ta tás. A jó hír nek azon ban itt még nincs vé ge! Mi sza ba dít ja fel az em bert a bûn szol ga sá ga alól? Róm 8:2 Az élet lelkének törvénye itt Krisztusnak az emberiség megmentéséért hozott tervét jelenti, ellentétben a bûn és halál törvényével, ami által a 7. fejezet szerint a bûn ural ko dik, majd ha lál ba dönt. Krisz tus tör vé nye ez zel szem ben éle - tet és szabadságot ad. Minden lélek, aki nem hajlandó átengedni magát Istennek, egy másik erõ uralma alá kerül. Nem önmagáé. Beszélhet szabadságról, mégis a legalávalóbb szolgaságban van Azzal ámítja önmagát, hogy saját ítéletei szerint jár el, valójában azonban a sötétség fejedelmének akaratát kö ve ti. Krisz tus azért jött, hogy le tör je a lé lek rõl a bûn rab sá gá nak bi - lincseit (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1998, Advent Kiadó o.). Szolgák vagyunk, vagy Krisztusban szabadok? Hogyan tudhatnánk ezt biz to san? 71

72 HÉTFŐ augusztus 23. AMI A TÖRVÉNYNEK LEHETETLEN Bár mi lyen jó is a tör vény (a ce re mo ni á lis és az er köl csi, vagy épp mind ket tõ), mégsem adhatja meg azt, amire leginkább szükségünk van, tudniillik, hogy biztosítsa megváltásunkat, vagyis megszabadítson a bûn okozta kárhozattól és haláltól. Ehhez Jézusra van szükségünk. Róm 8:3-4 ver sei sze rint mit tett Krisz tus, ami re a tör vény ter mé sze té nél fogva képtelen? Isten gyógyírt biztosított azzal, hogy elbocsátotta Fiát a bûn testének hasonlatosságában, és kárhoztatta a bûnt a test ben. Krisz tus testtélétele fon tos lé - pés volt a megváltási tervben. A keresztet méltán magasztaljuk, ám a megváltás tervének megvalósításában éppen olyan jelentõséggel bír Krisztus élete a bûn testének hasonlatosságában. Isten elküldte Krisztust, ezzel lehetõvé vált, hogy megfeleljünk a törvény igazságos követelményeinek; vagyis, hogy a törvény által elvárt helyes tetteket gyakoroljuk. A tör vény alatt (Róm 6:14) ez lehetetlen volt, Krisztusban azonban már lehetséges. Mindazonáltal ne feledjük, hogy a törvény elvárásainak teljesítése nem jelenti, hogy így kiérdemeljük az üdvösséget! Ez lehetetlen, mindig is az volt. Egyszerû en csak ar ról van szó, hogy asze rint élünk, ami re Is ten ké pes sé tesz. Ez az en - gedelmesség élete, amelyben a testet megfeszítettük indulataival és kívánságaival együtt (Gal 5:24), és amely ben Krisz tus jel le mét tük röz zük. A 4. vers ben a járunk egy sajátos kifejezés, ami az egész életvitelt jelöli. A test itt a meg nem újult embert takarja, függetlenül attól, hogy meggyõzõdésre ju tott-e vagy sem. Test sze rint jár ni an nyi, mint ön zõ kí ván sá gok ural ma alatt él ni. Ez zel szem ben a Lé lek sze rint va ló já rás az, ami kor az em ber ele get tesz a törvény igaz elvárásainak. Ez utóbbi pedig csak a Szentlélek segítségével történhet meg. Egyedül Krisztus Jézusban áll szabadságunkban azt tenni, amit a törvény megkíván, Krisztus nélkül nincs ilyen szabadságunk. A bûn szolgája számára lehetetlen megvalósítani a jót, amit akarna tenni (lásd Róm 7:15, 18). Mennyire tudjuk betartani a törvényt? A törvény általi üdvözülés gondolatát félretéve, vajon elmondható rólunk, hogy a törvény igazsága beteljesül bennünk? Milyen suta kifogásokkal igyekszünk magyarázni viselkedésünket? 72

73 augusztus 24. KEDD TEST VAGY LÉLEK Mert a test sze rint va lók a test dol ga i ra gon dol nak; a Lé lek sze rint va lók pe - dig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és bé kes ség (Róm 8:5-6). Idõz zünk el ezek nél az igék nél! Mi lyen alapvetõ üzenet árad belõlük? Mit árulnak el az életvitelünkrõl? Míg az emberek egyik csoportjának a testi kívánságok teljesítésén jár az esze, ad dig a má sik nak a Lé lek dol ga in, hogy azt te gyék, ami re a Lé lek in dít ja õket. Mivel a gondolkodás határozza meg a tetteket, a két csoport élete és cselekedetei különböznek. Mire képtelen a test gondolata? Róm 8:7-8 A test vágyainak a kielégítésére összpontosító gondolkodás valójában nem más, mint ellenségeskedés Istennel. Az így gondolkodó mit sem törõdik Isten akaratának teljesítésével, sõt lázad ellene, nyíltan becsmérelve törvényét. Pál különösen nagy hangsúlyt szeretne fektetni arra, hogy Krisztus nélkül lehetetlen megtartani Isten törvényét. Újra és újra visszatér a gondolathoz: mindegy, hogy men nyi re igye ke zik is az em ber, Krisz tus nél kül nem tud a tör vény - nek engedelmeskedni. Pálnak kifejezetten az volt a szándéka, hogy meggyõzze a zsidókat: a Tóránál (törvényüknél) többre van szükség. Életvitelük ugyanis azt bizonyította, hogy az isteni kinyilatkoztatás ellenére éppen olyan bûnökben vétkesek, mint a po - gá nyok (Ró ma 2). Mind eb bõl az a ta nul ság, hogy szük sé gük van a Mes si ás ra. Nél kü le a bûn szol gái ma rad nak, és nem tud nak ki tör ni ural ma alól. Ezt vá la szol ta Pál a zsi dók nak, akik nem ér tet ték, hogy az üd vös ség re néz ve mi ért nem elég már az, amit Is ten az Ószö vet ség ben adott. El is mer te, hogy amit tet tek, az jó, de el kell fo gad ni uk a Mes si ást is, aki már el jött. Tekintsünk vissza az elmúlt huszonnégy órára! Tetteinket a Lélek vagy a testünk irányítja? Mit árul el válaszunk önmagunkról? Amennyiben tetteinket a testi kívánság határozza meg, milyen változásokat kell tennünk, és ho gyan vi het jük azo kat vég hez? 73

74 SZERDA augusztus 25. A BENNÜNK LÉVŐ LÉLEK Pál azzal folytatja, hogy szembeállítja az ember elõtt álló, az életvitelbõl adódó két le he tõ sé get: a Lé lek sze rin tit az az az Is ten ne künk ígért Szent lel ke sze - rin tit és a bû nös tes ti ter mé szet ál tal meg ha tá ro zot tat. Az egyik örök élet re ve - zet, a másik örök halálra. Nincs középút. Jézus szavaival: Aki ve lem nin csen, el le nem van; és aki ve lem nem gyûjt, té ko zol (Mt 12:30). En nél már nem igen lehet világosabban, egyértelmûbben fogalmazni. Milyen ígéretet talál Róm 8:9-14 verseiben, aki teljesen átadja magát Krisztusnak? Ez a szakasz a testben való életet szembeállítja a lélekben való élettel. A lélekben való életet Isten Lelke, a Szentlélek vezérli. Isten Lelkét ez a fejezet Krisztus Lelkének is mondja, talán azért, mert Õ képviseli Krisztust, általa la ko zik Krisz tus a hí võ ben (9. és 10. vers). Ezek ben az igék ben Pál vis sza tér ah hoz a kép hez, amit Róm 6:1-11 ver se i ben hasz nált. A bûn tes te, va gyis a bûn nek szol gá ló test kép le te sen meg hal a ke - reszt ség ben. Az ó em ber õvele megfeszíttetett (6. vers). De ami kép pen a ke - resztség sem csak temetésbõl (alámerülésbõl) áll, hanem feltámadásból (a vízbõl va ló fel emel ke dés bõl) is, úgy a meg ke resz telt em ber is új élet re kel. Ez azt je len ti, hogy a ré gi énün ket nap mint nap ha lál ra kell ad nunk, még hoz zá sa ját döntésünkkel. Isten nem veszi el az ember szabadságát. Még a bûn ó emberének ha lá la után is le het vét kez ni. Pál ezt ír ta a kolossébelieknek: Öldököljétek meg azért a ti föl di tag ja i to kat (Kol 3:5). Így te hát a ke reszt ség után is meg ma rad a bûn el le ni küz de lem. Aki ben azon - ban a Lélek lakozik, annak immár isteni hatalma van a gyõzelemre. Mivel tehát az ember ilyen csodálatosan megszabadult a bûn szolgaságából, kötelessége, hogy töb bé ne szol gál jon a bûn nek. A Jézust feltámasztó Isten Lelke lakozik bennünk, feltéve, ha engedjük. Idõz zünk még el en nél a kér dés nél! Gon dol junk csak be le, mi lyen ha ta - lom áll ren del ke zé sünk re! Mi tart vis sza at tól, hogy úgy él jünk ve le, ahogy kellene? 74

75 augusztus 26. CSÜTÖRTÖK FIÚSÁG VAGY SZOLGASÁG Ho gyan ír ja le Pál a Krisz tus ban va ló új kap cso la tot (Róm 8:15)? Mi lyen reményt meríthetünk ebbõl az ígéretbõl, és hogyan lesz ez valósággá az életünkben? Az új kapcsolat félelemtõl mentes. A rabszolga fogságban van, életét az urától való szüntelen rettegésben tölti. Szolgálatának hosszú évei után semmit nem nyer. Más a hely zet azon ban az zal, aki el fo gad ja Jé zus Krisz tust. Elõ ször is, ön - kéntes szolgálatra jelentkezik; másodszor, félelem nélkül szolgál, mivel a tel - jes szeretet kiûzi a félelmet (1Jn 4:18). Harmadszor pedig, fogadott gyermekként felbecsülhetetlen értékû örökség várományosa. A törvényvallással való összhangra törekvés kelti a szolgaság lelkét, ha az ember saját erejébõl igyekszik eleget tenni a törvény követeléseinek. Csak az ábrahámi szövetség alá kerülve lehet reményünk, mert ez a kegyelem szövetsége a Krisztus Jézusba vetett hit által (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). Mi biztosít arról, hogy Isten valóban elfogadott gyermekének? Róm 8:16 A Lélek belsõ tanúsága megerõsíti, hogy Isten elfogadott. Noha nem biztonságos kizárólag az érzésekre hallgatni, mégis, aki legjobb tudása szerint követte az Ige világosságát, egy belsõ megerõsítõ hangot hall, ami arról biztosítja, hogy Isten gyermek évé fo gad ta. Róm 8:17 ver se va ló ban azt mond ja, hogy örö kö sök va gyunk; va - gyis Isten családjának tagjai, és örökösként, gyermekként, Atyánktól nagyszerû örökség várományosai. Ezt nem érdemeljük meg, hanem azért kapjuk, mert Istenben új helyzetbe kerültünk, méghozzá Jézus helyettünk vállalt halála árán. Milyen közel állunk az Úrhoz? Tényleg ismerjük Õt, vagy csak tu dunk róla? Mi az, amit meg kell vál toz tat ni az éle tünk ben ah hoz, hogy szo ro - sabb legyen a kapcsolatunk Teremtõnkkel és Megváltónkkal? Mi tart vissza ettõl, és miért? 75

76 PÉNTEK augusztus 27. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: A nagy küz de lem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. A kései angol reformátorok c. fejezet ( o.); Jézus élete. Budapest, 1989, Ad vent Ki adó. A ke reszt ség (85. o.), Kapernaumban ( o.) és Ne nyug ta lan kod jék a ti szí ve tek! ( o.) c. fe je ze tek; Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. A hétköznapokban A ko vász c. fe je zet ( o.). A megváltási terv nem ígér szenvedésektõl és küzdelmektõl mentes földi életet a hívõknek. Ellenkezõleg, arra szólít fel, hogy Krisztus lábnyomában járjanak, önmegtagadás és elmarasztalások közepette A krisztusi jellem az ilyen próbák és üldöztetések következtében alakul ki és mutatkozik meg népében Nevel, edz és felkészít az elkövetkezõ dicsõségre, ha osztozunk Krisztus szenvedéseiben (The SDA Bible Commentary. 6. köt o.). Az Is ten trón já tól le eresz tett lánc elég hos szú ah hoz, hogy a leg na gyobb mély ség - be is le ér jen. Krisz tus még a leg bû nö sebb em bert is ki tud ja emel ni a zül lés göd ré - bõl, hogy oda he lyez ze, ahol Is ten gyer me ke, egy örök ké tar tó örök ség vá ro má nyo - sa le het Krisz tus sal (El len G. White: Testimonies for the Church. 7. köt o.). Az egész menny felmagasztaltja jött el a világunkba, hogy emberi természetben áll jon az em be ri ség élé re, s így iga zol ja a bu kott an gya lok és az el nem bu - kott világok lakói elõtt, hogy Isten segítségével mindenki képes az Õ parancsolataihoz való engedelmességben járni Megváltónk megfizette értünk a váltságdíjat. Senki számára nem szükségszerû, hogy Sátán szolgája legyen. Krisztus mindenható támogatóként áll mellettünk (Ellen G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Minek a reményét meríthetjük az iménti idézetekbõl? Hogyan valósulhatnak meg a gyõzelem ígéretei az életünkben? Miért nem érjük el távolról sem azt, amire Krisztusban ígéretet kaptunk? 2. Hogyan lehetséges a gyakorlatban naponként a Lélek dolgaira összpontosítani gondolatainkat (Róm 8:5)? Ez mit jelent? Mit kíván a Lélek? Mit nézünk, olvasunk vagy gondolunk, ami megnehezíti, hogy ezt el ér jük? 3. Vajon a nagy küzdelemben melyik oldalon állunk? Nincs semleges terület! Mi minden következik e rideg ténybõl? Hogyan kellene hatnia e felismerésnek életünkre, döntéseinkre, még a kisebb dolgokban is? 76

77 GONDOLATOK A bocsánatkérés a barátság õrzõje, a gyûlölet ellenszere, és sohasem a gyengeség jele; csupán a büszkeség az ára, mindig többet takarítunk meg vele, mint amennyibe kerül, és minden otthonban nagy szükség van rá. Ismeretlen szerzõ nem kell gondolkoznod azon, helyesen cselekszel-e. Ha helyesen cselekszel, tudni fogod. Maya Angelou Tudd, hogy valahányszor nem teszed azt, ami helyes, nõ az esélye annak, hogy helytelenül fogsz cselekedni. Ismeretlen szerzõ A kitartás mindaddig lehetséges, amíg hisszük, hogy Isten munkálkodik megváltoztatja az embereket, a körülményeinket, és minket is. Ismeretlen szerzõ 77

78 10. tanulmány AUGUSZTUS 28 SZEPTEMBER 3. Zsidók és pogányok megváltása SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 9 Annakokáért akin akar kö nyö rül, akit pe dig akar, meg ke mé nyít (Róm 9:18). Mi kép pen meg van ír va: Jákóbot sze ret tem, Ézsaut pe dig gyûlöltem Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek (Róm 9:13, 15). Mi rõl be szél Pál? Hol van itt az em be ri sza bad aka rat és a választás szabadsága, ami nélkül nem sok értelme van mindannak, amiben hiszünk? Nincs-e szabadságunk Istent választani vagy elutasítani? Vagy azt tanítják ezek az igék, hogy egye se ket Is ten ki vá laszt az üd vös ség re, má so kat pe dig a kárhozatra, személyes döntésüktõl függetlenül? Mint ál ta lá ban, a vá laszt most is Pál mon dan dó já nak egé szét vizs gál va ta lál juk meg. Érvelésében az apostol Istennek azt a jogát akarja bemutatni, hogy dönthet arról, kit kíván választottjaként felhasználni. Végsõ soron ugyanis Istenen nyugszik a világ evangelizálásának felelõssége. Éppen ezért, miért ne választhatná eszközeinek azokat, akiket akar?! Senkit nem zár ki az üdvösségbõl, tehát ez az intézkedése nem ellenkezik a szabad akarat elvével, sõt, nem ellenté tes az zal a nagy sze rû igaz ság gal sem, hogy Krisz tus min den em be rért, az üd - vösségükért meghalt. Róma 9. fejezete nem a nevezettek üdvösségérõl szól, hanem arról, hogy Isten egy bi zo nyos fel adat el vég zé sé re hív ta el õket. Ha ezt ész ben tart juk, nem ne - héz a fejezetet megérteni. 78

79 augusztus 29. VASÁRNAP PÁL TERHE És lesz tek ti né kem pa pok bi ro dal ma és szent nép. Ezek azok az igék, me lye - ket el kell mon da nod Izráel fi a i nak (2Móz 19:6). Istennek szüksége volt egy népre, hogy közvetítse az evangéliumot a pogánysággal, sötétséggel és bálványimádással átitatott világnak. Az izraelitákat választotta ki erre a feladatra, és kinyilatkoztatta magát nekik. Az volt a terve, hogy min ta ként él nek a töb bi nép elõtt, és így majd má so kat is az igaz Is ten hez vonzanak. Azt akarta, hogy Izráel bemutassa jellemét, és ezáltal a világot magához vonja. Az áldozati rendszer tanításával Krisztust kellett felemelniük a népek elõtt, hogy mindazok, akik rátekintenek, életet nyerjenek. Izráel népességének gyarapodásával, áldásainak sokasodásával határuk kiterjedt volna az egész világra. Mi re hív ja fel a fi gyel met Róm 9:1-12 ver se i ben Pál az em be ri ku dar cok közepette tanúsított isteni hûséggel kapcsolatban? Pál az érvelésében fokozatosan bemutatja, hogy az Izráelnek adott ígéretek nem mind hiúsultak meg. A maradék által Isten továbbra is munkálkodni kíván. A maradék érvényességét Izráel történelmére utalva támasztja alá Pál. Bemutatja, hogy Isten mindig is gyakorolta a kiválasztást: 1) Ábrahám magvának nem az egészét választotta szövetségesének, csupán Izsák ágát. 2) Azonban Izsák leszármazottaiból sem mindenkit választott ki, csak Jákóbot. Azt is fon tos lát ni, hogy az örök ség és a fel me nõk még nem ga ran tál ják az üd - vösséget. Tartozhatunk a megfelelõ vérvonalhoz, családhoz, vagy akár a megfelelõ egyházhoz, mégis megtörténhet, hogy elveszünk, és kívül rekedünk az ígé ret kö rén. A hit, még hoz zá a sze re tet ál tal mun kál ko dó hit az, ami nyil ván - valóvá teszi, hogy kik az ígé ret fi ai (Róm 9:8). Figyeljük meg az alábbi kifejezést Róm 9:6 versében: Mert nem mind - nyá jan izráeliták azok, kik Izráeltõl va lók. Milyen fontos üzenetet közve tít ez ne künk, akik je len leg sok szem pont ból az egy ko ri Izráelhez ha - sonló szerepet töltünk be? 79

80 HÉTFŐ augusztus 30. KIVÁLASZTOTTAK Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképpen meg van ír va: Jákóbot sze ret tem, Ézsaut pe dig gyû löl tem (Róm 9:12-13). Ahogy azt már a heti tanulmányunk bevezetõjében is leszögeztük, mindaddig képtelenek vagyunk helyesen értelmezni a Római levél 9. fejezetét, amíg nem lát juk tisz tán, hogy nem az em ber üd vös sé gé rõl van ben ne szó. Ez a rész is sa - játos szerepeket említ, amelyekre Isten egyes embereket elhívott. Az Úr azt akarta, hogy Jákóbtól származzon az a nép, amely különleges evangelizációs esz kö ze lesz a vi lág ban; de ar ra nem utal sem mi eb ben a sza kasz ban, hogy Ézsau ne üd vö zül ne. Is ten épp úgy akar ta az õ üd vös sé gét is, mint ahogy min - den emberét. Hogyan értelmezzük Róm 9:14-15 verseit az eddig olvasottak összefüggésében? Pál itt sem az egyéni üdvösségrõl beszél, mivel Isten mindenkire kiterjeszti a kegyelmét: azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2:4). Mert megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek (Tit 2:11). Is ten azon - ban kiválaszthat népeket különbözõ szerepek betöltésére, amelyek ugyan megtagadhatják e feladatok teljesítését, de nem akadályozhatják meg Isten választását. Bármennyire akarta volna is Ézsau, nem lehetett volna sem a Messiás, sem a vá lasz tott nép õse. Is ten nek nem volt olyan ön ké nyes dön té se vagy ren - delkezése, ami kizárta Ézsaut az üdvösségbõl, hiszen Isten kegyelmének ajándékait Krisztus által mindenkinek ingyen adja. Mindnyájunkat üdvösségre hí - vott, nem pe dig kár ho zat ra (Ef 1:4-5; 2Pt 1:10). Sa ját dön té sünk tart vis sza a Krisztusban való örök élet ígéretének elnyerésétõl, nem pedig Isten. Jézus min - den emberért meghalt. Isten azonban Igéjében mindenki számára megszabta, mi a feltétele az örök életre való kiválasztásának, ez pedig a Krisztusba vetett hit, ami a megigazult bûnöst engedelmességre vezeti. Is ten még a vi lág te rem té se elõtt ki vá lasz tott, mint ha más nem is lé te zett volna, hogy az üdvösség részesei legyünk. Mekkora kiváltság, micsoda remény! Mindent összevetve, miért homályosul el minden egyéb emellett? Mi ért len ne az a leg na gyobb tra gé dia, ha en ged nénk, hogy a bûn, az én és a test el ra gad ja azt, amit Is ten ne künk ígért Jé zus ban? 80

81 augusztus 31. KEDD TITKOK Mert nem az én gon do la ta im a ti gon do la ta i tok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint ma ga sab bak az egek a föld nél, ak kép pen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál (Ézs 55:8-9)! Az eddigiek fényében hogyan értsük azt, amire Pál rámutat Róm 9:17-24 verseiben? Isten az emberiség megváltásán fáradozott azzal, ahogy Egyiptommal bánt a kivonulás idején. Megmutatta magát az egyiptomi csapásokban, majd népe szabadításában, és ez azt a célt szolgálta, hogy bemutassa az egyiptomiaknak és a töb bi nép nek: va ló ban Õ az igaz Is ten. Fel hí vás volt ez a né pek szá má ra, hogy hagyják el isteneiket, és Õt imádják. Nyil ván va ló, hogy a fá raó már meg hoz ta dön té sét Is ten el len, így a szí ve meg - keményítésével nem Isten fosztotta meg a megváltás lehetõségétõl. A megkeményítés Izráel elengedése ellen irányult, és nem azt akarta megakadályozni, hogy a fáraó elfogadja a megváltást. Krisztus ugyanúgy meghalt a fáraóért, mint Mó ze sért, Áro nért és Izráel egész né pé ért. Bûnös emberként igencsak szûk rálátásunk van a világra, a valóságra, illetve Istenre és arra, ahogy a világban munkálkodik. Hogyan is fürkészhetnénk ki Is - ten dolgait, amikor a természet világában bárhová forduljunk, lépten-nyomon értelmünket meghaladó titkokba ütközünk? Elvégre arra is csak éve jöt tek rá az or vo sok, hogy nem is olyan rossz öt let ke zet mos ni mû tét elõtt. Ilyen mély volt a tu dat lan ság! És ki tud ja, idõ vel még mi min dent fe de zünk fel, ami meg mu tat ja, hogy még most is mi lyen tu dat la nok va gyunk?! Meglehet, nem mindig értjük Isten útjait; Jézus azonban eljött, hogy bemu tas sa jel le mét (Jn 14:9). Mi ért olyan fon tos te hát az élet tit kai és vá - ratlan eseményei közepette Krisztus jellemét tanulmányoznunk, valamint azt, amit Istenrõl, szeretetérõl kinyilatkoztatott? A látszólag igazságtalan és méltánytalan megpróbáltatások közepette hogyan erõsítheti a hûségünket, ha ismerjük Isten jellemét? 81

82 SZERDA szeptember 1. AMMI: ÉN NÉPEM Róm 9:25 ver sé ben Pál Hós 2:23 ver sét idé zi, a 26. vers ben pe dig Hós 1:10 ver - sét. A történet háttere: Isten utasítja Hóseást: vegyen parázna feleséget (Hós 1:2). Ez zel akar ta szem lél tet ni Is ten vi szo nyát Izráelhez, mi vel a nép ide gen is te - nek után ment. A Hóseás házasságából született gyerekek neve azt jelölte, hogy Isten elveti és megbünteti a bálványimádó Izráelt. A harmadik gyermek neve így Ló-Ammi lett (Hós 1:9), ami szó sze rint azt je len ti, hogy nem az én né pem. Mindeközben Hóseás jövendölt arról a napról, amelyen Isten a büntetést követõen helyreállítja népét. Kiveszti közülük a hamis isteneket, és szövetségre lép ve lük (lásd Hós 2:11-19). Akik ed dig Ló-Ammik, va gyis nem az én né pem voltak, ekkor Ammik, va gyis én né pem lesznek. Pál korában nem csak a zsi dók, ha nem a po gá nyok kö zül is voltak Isten népéhez tartozók, vagyis Ammik (Róm 9:24). Mi lyen vi lá gos és erõ tel jes be mu - tatása ez az evangéliumnak, ami kezdettõl fogva az egész világnak szól! Nem csoda, hogy adventistaként mi is részben ebbõl az igébõl vesszük elhívásunkat: És lát tam, hogy egy má sik an gyal re pül az ég kö ze pén: az örök evan gé li - um volt ná la, és hir det te azok nak, akik a föl dön lak nak, min den nép nek és törzs - nek, min den nyelv nek és nem zet nek (Jel 14:6, új prot. ford.). Ma is az egész vi lág nak szól a meg vál tás jó hí re, épp úgy, mint Pál és az óko ri Izráel ide jé ben. Ol vas suk el Róm 9:25-29 ver se it! (Fi gyel jük meg, Pál mi lyen gyak ran idéz az Ószövetségbõl, hogy alátámassza kora eseményeit!) Mi a fõ üzenete ezeknek a szövegeknek, és minek a reményét nyújtják? Pál elmondta: nagy az én szo mo rú sá gom és szün te len va ló az én szí vem nek fájdalma (Róm 9:2), mert népe közül egyesek elutasították az evangéliumot. Viszont mégis volt egy maradék. Isten ígéretei nem hiúsulnak meg akkor sem, ha az emberek kudarcot vallanak. Reményt meríthetünk abból, hogy az Úr ígéretei végül valóra válnak, és ha igényt tartunk rájuk, bennünk is beteljesednek. Hány szor hagy tak már cser ben em be rek, és mi lyen gyak ran okoz tunk mi magunk is csalódást önmagunknak és másoknak? Valószínûleg többször, mint ahogy azt szá mon tud nánk tar ta ni, nem igaz? Mi a ta nul ság e kudarcokból arra nézve, hogy alapvetõen kiben/miben bízhatunk? 82

83 szeptember 2. CSÜTÖRTÖK MEGBOTRÁNKOZÁS Mit mon dunk hát? Azt, hogy a po gá nyok, akik az igaz sá got nem kö vet ték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitbõl való igazságot; Izráel ellenben, mely az igaz ság tör vé nyét kö vet te, nem ju tott el az igaz ság tör vé nyé re. Mi ért? Azért, mert nem hit bõl ke res ték (Róm 9:30-32). Mi az üze ne te az adott bib - liaverseknek? Hogyan alkalmazhatjuk ezeket önmagunkra? Mit tehetünk, hogy elkerüljük az Izráel által elkövetett hibát? Pál egyértelmûen megmagyarázza népe tagjainak, hogy miért maradnak le arról, amit Is ten ne kik szánt, amit va ló já ban õk ma guk is ke res tek, még sem ér tek el. Érdekes módon, a pogányok, akiket Isten elfogadott, nem is törekedtek erre. Saját érdekeikkel és céljaikkal törõdtek, amikor elért hozzájuk az evangélium üzenete. Õk mégis felismerték értékét, és elfogadták. Isten igaznak nyilvánította õket, mert hittel helyettesüknek fogadták el Jézus Krisztust. Izráellel az volt a gond, hogy meg bot lot tak a beleütközés kövében (Róm 9:33). Nem akar ták el fo gad ni nem mind nyá jan ugyan, de egye sek (lásd ApCsel 2:41), hogy Jé zus Krisz tus az Is ten tõl kül dött Mes si ás. Mi vel nem fe - lelt meg elvárásaiknak, amikor eljött, hátat fordítottak neki. A fejezet utolsó versében Pál ismét ószövetségi igét idéz: Amint meg van ír - va: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz ben ne, nem szé gye nül meg (Róm 9:33). Eb ben az ige sza kasz ban is ar ra mutat rá, hogy a megváltás tervében létfontosságú a hit szerepe (lásd még 1Pt 2:6-8). Megbotránkozás sziklája? Viszont, aki hisz benne, nem szégyenül meg? Bizony, Jézus sokak számára a megütközés köve, de azoknak, akik ismerik és szeretik, a szabadítás kõsziklája (Zsolt 89:27). Volt-e már szá munk ra Jé zus a beleütközés köve, illetve a megbotránkozás sziklája? Ha igen, mi ért? Pon to sab ban, mit tet tünk, ami ilyen hely - zetbe hozott? Hogyan szabadultunk ki akkor, és milyen tanulságot vontunk le ab ból az eset bõl, hogy töb bé ne ke rül jünk Jé zus sal el len tét be? 83

84 PÉNTEK szeptember 3. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: A nagy küz de lem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. A kései angol reformátorok c. fejezet, ( o.). Isten Igéjében az egyes ember vagy egy nép kiválasztása az üdvösségre való ki - választását jelenti. Sokan a történet végére nézve azt gondolják, hogy ez a menynyei kegy elnyerését garantálta; de a Bibliában nem ilyen kiválasztás tárul elénk. Isten arra választja ki az embert, hogy félelemmel és rettegéssel vigye véghez üdvösségét. Kiválasztja, hogy vértezze fel magát, és harcolja meg a hit szép és nemes harcát. Kiválasztja, hogy az Istentõl kapott minden eszközt felhasználva küzdjön minden szentségtelen kívánság ellen, miközben Sátán élet-halál harcot vív vele. Kiválasztja, hogy imádkozzon és vigyázzon, tanulmányozza az Írásokat, és kerülje a kísértés területét. Kiválasztja, hogy szüntelen higgyen. Kiválasztja, hogy engedelmeskedjen minden igének, ami Isten szájából származik, és az igének ne csak hallgatója, hanem cselekvõje is legyen. Ez a bibliai kiválasztás (El len G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers o.). Véges elme nem képes teljesen felfogni a Végtelen jellemvonásait és munkáit. Kutatás által nem találhatjuk meg Istent. A legnagyobb és legmûveltebb elmének ugyanúgy, mint a leggyengébbnek és legtudatlanabbnak is titoktól övezett ma rad az Õ szent lé nye. Felhõ és homályosság van körülötte; igazság és jogosság az õ székének erõssége (Zsolt 97:2). A ve lünk va ló bá nás mód ját csak annyira tudjuk megérteni, amennyire felismerjük határtalan kegyelmének egyesülését végtelen hatalmával. Szándékaiból annyit érthetünk meg, amennyit emberi elménk fel tud fogni. Ezen túlmenõen is bízhatunk a mindenható kézben, és ab ban a szív ben, amely tel ve van sze re tet tel (El len G. White: Elõtted az élet. Bu da pest, 1992, Ad vent Ki adó o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. A ke resz té nyek kö zött van nak, akik azt ta nít ják, hogy Is ten még a szü - letésük elõtt kiválaszt egyeseket az üdvösségre, másokat pedig a kárhozatra. Ha történetesen azok közé kerülnénk, akiket Isten végtelen szeretete és bölcsessége révén kárhozatra rendelt, akkor döntéseinktõl függet le nül a ha lál len ne a ré szünk, amit so kan a po kol örök tü zé nek hisz - nek. Más szóval, saját döntésüktõl függetlenül Isten gondviselése egyeseket arra predesztinál, hogy most a Jézussal való üdvözítõ kapcsolat nélkül éljenek, az eljövendõ világban pedig örökké égjenek a pokol tüzében. Hol torzít ez a kép? Mennyiben ellenkezik a mi felfogásunkkal? 84

85 PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: AZOKNAK, KIK SZOMORÚAN ÉLNEK Azoknak, kik szomorúan élnek, bánatuk van és nem remélnek, azoknak írom, hogy aki hisz, remél és nem kételkedik, a megoldást Istenre bízza: csodákat lát, ahogy van írva. Én vagyok az Úr, a te Istened! Én vagyok, ki megsegítelek! Örüljetek az Úrban mindenkor örüljetek! 85

86 11. tanulmány SZEPTEMBER A kegyelmi elhívás SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma Mon dom te hát: Avagy elvetette-é Is ten az õ né pét? Tá vol le gyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való (Róm 11:1). E heti tanulmányunk a Római levél fejezetét dolgozza fel, kiváltképpen a 11. fejezetre összpontosítva. Fontos mindkét részt végigolvasni, hogy nyomon tudjuk követni Pál gondolatmenetét. E két fejezetrõl mindig is sokat vitatkoztak, bár egy pont teljesen egyértelmûen kitûnik: az, hogy Isten szereti az emberiséget, és minden ember üdvösségét kívánja. Az üdvösségbõl senkit nem zár ki. A Római levél 10. fejezetébõl kiderül, hogy nincs kü lönb ség zsi dó meg gö rög kö zött (12. vers) mind nyá jan bûnösök vagyunk, egyaránt szükségünk van Isten kegyelmére, amiben Jézus Krisz tus ál tal ré sze sült a vi lág. Ez a ke gye lem min den ki hez el jut nem nem - zetiség, születési jog vagy a törvény cselekedetei függvényében, hanem a Jé - zus ba ve tett hit ál tal, hi szen Õ min den bû nös he lyett meg halt. Sze re pek vál toz - hatnak, de a megváltás alapvetõ terve soha! Pál ezt a té mát foly tat ja a 11. fe je zet ben. Amint ko ráb ban már meg je gyez tük, itt is fontos megérteni, hogy amikor az apostol kiválasztásról és elhívásról beszél, nem az egyes ember üdvösségének kérdését tárgyalja, hanem azt a szerepet, amit a világ megmentését célzó isteni tervben betölt. Isten egyetlen csoport elõl sem zárja el ele ve az üd vös sé get, er rõl egy ál ta lán nincs szó. Vi szont a ke reszt után, és mi u - tán nagyrészt Pál közremûködése folytán eljutott az evangélium a pogányokhoz, a zsidó és pogány hívõk korai mozgalma vette magára a világmisszió felelõsségét. 86

87 szeptember 5. VASÁRNAP A TÖRVÉNY VÉGE Figyelembe véve az elõzményeket, mi Róm 10:1-4 verseinek üzenete? Hogyan veszélyeztethet ma minket is, hogy a saját igazságunkat akarjuk érvényre juttatni? A törvényeskedésnek sok for má ja van, egyik-má sik rej tet tebb a töb bi nél. Aki önmagára tekint, jócselekedeteire, étrendjére, szombatünneplése szigorára, mind ar ra a rossz ra, amit el ke rül, vagy a jó ra, amit el ér, a leg jobb szán dé ka el - le né re is a törvényeskedés csap dá já ba esik. Éle tünk min den per cé ben nem a sa - ját bûnösségünket, hanem Isten szentségét kell szem elõtt tartanunk; ez véd meg a legbiztosabban attól, hogy Krisztus igazsága helyett a saját igazságunkat akarjuk érvényre juttatni. Róm 10:4 igen fontos, mert megragadja Pálnak a rómaiakhoz intézett üzenete lényegét. Elõször is, ismerjük meg a szövegösszefüggést! Sok zsidó saját igazságának érvényesítésén fáradozott (Róm 10:3), és a törvénybõl való igazságát (5. vers) kereste. A Messiás eljövetelével azonban megnyílt az igazság valódi útja. Az igazság elérhetõvé vált mindazok számára, akik készek voltak hinni Krisztusban, akire az õsi ceremoniális rendszer elõre mutatott. Ha a tör vény alatt a Tíz pa ran cso la tot is ért jük, ez még nem je len ti azt, hogy a Tízparancsolat érvényét vesztette. Az erkölcsi törvény rámutat a bûneinkre, a hiányosságainkra, és megmutatja, hogy Megváltóra, megbocsátásra és igazságra van szükségünk. Mindezt pedig egyedül Jézusban találjuk. Ebben az értelemben Krisztus valóban a tör vény vé ge, amennyiben a törvény vezet bennünket hozzá és igazságához. A görögben itt a telosz szó áll, amit úgy is le het fordítani, hogy cél vagy rendeltetés. Krisztus a törvény végsõ célja, vagyis a törvénynek hozzá kell vezetnie. Ha e szövegben a Tízparancsolat vagy pontosabban a 4. parancsolat eltörlését látjuk (mert az emberek fõleg ennek az érvénytelenítésére gondolnak), akkor ez Pál és az Újszövetség számos tanításával ellentétben állna. Büszkék vagyunk-e olykor jóságunkra, különösen másokhoz mérve magunkat? Talán valóban jobbak vagyunk, de vajon számít ez? Hasonlítsuk magunkat Krisztushoz, és úgy mérlegeljük a jóságunkat! 87

88 HÉTFŐ szeptember 6. A KEGYELMI ELHÍVÁS Milyen általánosan elterjedt tanítást cáfol világosan és visszavonhatatlanul Róm 11:1-7 sza ka sza? Az avagy elvetette-é Is ten az õ né pét? kérdésre válaszolva Pál elõször a maradékra irányítja a figyelmet. A kegyelmi elhívásról beszél, annak bizonyítékaként, hogy Isten nem vetette el népét. A megváltás mindenki számára elérhetõ, aki elfogadja, zsidónak és pogánynak egyaránt. Jusson eszünkbe, hogy az elsõ keresztények valamennyien zsidók voltak gondoljunk csak a pünkösd napján megtérõkre. Pétert is csak egy különleges látomás és csoda gyõzte meg arról, hogy a pogányoknak éppúgy joga van Krisztus kegyelméhez (Apostolok csele - ke de tei 10; vö. 15:7-9), te hát a ke gyel met hoz zá juk is el kell jut tat ni. Pál vajon azt mondja Róm 11:7-10 verseiben, hogy Isten szándékosan vak - ká tette az üdvösségre azokat az izraelitákat, akik elvetették Jézust? Mi a gond ezzel az elképzeléssel? Pál ezek ben a ver sek ben az Ószö vet ség bõl idéz, ami a zsi dók szá má ra el fo ga - dott te kin tély volt. Az idé zett ige sza kasz úgy mu tat ja be Is tent, mint aki a kábultság lelkét bocsátja Izráelre, gátolva látásukat és hallásukat. Vajon Isten megvakítja az embereket, hogy ne lássák meg az üdvösségre vezetõ fényt? Kizárt dolog! Ezeket az igéket a Római levél 9. fejezetérõl adott magyarázat fényé ben kell ér te ni. Pál nem az üd vös ség rõl be szél, hi szen Is ten nem foszt meg bizonyos csoportokat az üdvösségtõl. Itt is, mint mindvégig arról a szereprõl van szó, amit ezek a cso por tok Is ten mû vé ben be töl te nek. Miért helytelen az az elképzelés, miszerint Isten emberek egész csoportjait zárná ki az üdvösségbõl? Miért ellenkezik ez az evangélium tanításának egészével, amelynek középpontjában a minden emberért meghalt Krisztus áll? Például a zsidók esetében hogyan vezetett ez az elgondolás tragikus következményekhez? 88

89 szeptember 7. KEDD A BEOLTOTT ÁG Milyen nagy reményrõl beszél Róm 11:11-15 verseiben Pál? Két párhuzamos kifejezést találunk ezekben a versekben: 1) teljességük [ti. az Izráelé] (12. vers), és 2) felvételük [ti. Izráelé] (15. vers). Pál csak ide ig le nes - nek tekinti a hanyatlást és elvetést, amelyet majd a kiteljesedés és a felvétel követ. Ez Pál második válasza a fejezet elején felvetett kérdésre: Avagy elvetetteé Is ten az õ né pét? Ami elvetésnek látszik, mondja, csak ideiglenes állapot. Mire figyelmeztet Róm 11:16-24 verseiben Pál? Pál a nemes olajfához hasonlítja Izráel hûséges maradékát, amelynek egyikmásik (hitetlen) ága letörött. Ezzel a példával bizonyítja, hogy nem vetette el Is ten az õ né pét (2. vers), hi szen ott van még a fa gyö ke re és tör zse. A fá ba be ol tot ták a hí võ po gá nyo kat, akik az élet ned vet és az élet erõt a gyö kér - bõl és a törzs bõl a hí võ Izráel szim bó lu mai nye rik. Ami a Jézust elutasító zsidókkal történt, megtörténhet a hívõ pogányokkal is. A Biblia nem az egyszer és mindenkorra történõ megváltás tanát tanítja. Ingyen kapjuk az üdvösséget, ám szabadon elutasíthatjuk. Nem szabad minden el esést az üd vös ség bõl va ló ki esés nek vél ni, sem azt gon dol ni, hogy nem nyer - hetünk megváltást, ha nem vagyunk tökéletesek. Ugyanakkor óvakodnunk kell a másik szélsõségtõl is, tudniillik attól a gondolattól, hogy ha Isten kegyelme egyszer betakar, akkor bármit teszünk, bárhogy döntünk, semmi nem ragadhat - ja el tõ lünk a meg vál tást. Vé gül azok üd vö zül nek majd, akik meg ma rad nak a kegyességben (Róm 11:22). Egy hívõ sem hivalkodhat saját jóságával, és nem érezheti magát embertársainál különbnek. Az üdvösség nem érdemül szerzett jussunk, hanem ajándék. A kereszt, Isten szentségének mércéje elõtt mindnyájan egyformák, isteni kegyelemre szoruló bûnösök vagyunk, akiknek kegyelem által meg kell szentelõdniük. Semmivel nem büszkélkedhetünk, egyedül Jézusban dicsekedhetünk, és abban, amit értünk tett, amikor emberi testben eljött a földre. Elszenvedte fájdalmainkat, meghalt bûneinkért, példaadóan élt, és erõt ígért ahhoz, hogy példáját mi is követni tudjuk. Mindebben teljesen tõle függünk, hiszen nélküle nem len ne több re mé nyünk, mint amen nyit a vi lág nyújt hat. 89

90 SZERDA szeptember 8. EGY FELTÁRT TITOK Milyen nagy eseményekrõl jövendöl Pál Róm 11:25-27 verseiben? A keresztények már évszázadok óta tárgyalják és vitatják ezt a néhány verset. Egy-két pont ja azon ban egy ér tel mû. Elõ ször is, a ver sek alap hang ját az ad ja meg, hogy Is ten ki nyújt ja ke zét a zsi dók után. Pál itt a fe je zet ele jén fel tett kér dés re vá - laszol: avagy elvetette-é Is ten az õ né pét? Természetesen nem mondja, és ezt az zal ma gya ráz za, hogy 1) a vak ság (gö rö gül poroszisz, keménység ) csak részben történt ; és 2) csak ide ig le nes, amíg a pogányok teljessége bemegyen. Mit je lent a pogányok teljessége? Sokan az evangélium küldetésének betel - jesedését látják ebben a kifejezésben, amikor is az egész világ megismeri az evangéliumot. A pogányok teljessége ezek sze rint ak kor jön el, ami kor min - denütt hirdetik az evangéliumot. Izráel hite, amit Krisztus kinyilatkoztatott, egyetemessé lett. Az evangélium az egész világon hangzik, Jézus eljövetele a küszöbön áll. Ekkor sok zsidó elindul Jézus felé. A másik értelmezési nehézséget az egész Izráel megtartatik ki fe je zés okoz za (26. vers). Nem sza bad úgy értelmezni, hogy valami isteni rendelés folytán a végidõben minden egyes zsidó üd vö zül ni fog. Az Írás se hol nem ál ta lá no sít, sem az em be ri nem egé szé re, sem annak egy bizonyos részére nézve. Pál remélte, hogy megtarthat közülük némelyeket (14. vers). Voltak, akik elfogadták a Messiást, mások elvetették, ép pen úgy, mint ahogy ez más nép cso port ok ese té ben is tör té nik. A Ró mai le - vél 11. fejezetéhez fûzött megjegyzésében Ellen White az evangélium hirdetésének utolsó idejérõl beszél, amikor a zsidók közül sokan elfogadják Krisztust Üdvözítõjüknek, hit által (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). Hatalmas munkát kell még elvégezni világunkban. Az Úr kijelentette, hogy a pogányok begyûjtetnek, de nemcsak a pogányok, hanem a zsidók is. Sokan van nak a zsi dók kö zül, akik meg tér nek, és akik ál tal lát ni fog juk, ahogy az Is - ten meg vál tá sa, mint égõ lám pás ha lad elõ re. Min de nütt van nak zsi dók, és el kell juttatni hozzájuk a jelenvaló igazság világosságát. Közülük sokan a világossághoz jönnek majd, és csodálatos erõvel hirdetik Isten törvényének változ - hatatlanságát (Ellen G. White: Evangelism o.). Gondolkozzunk egy darabig a keresztény hit zsidó gyökereirõl! Hogyan segíthet a zsidó vallás bizonyos fokú tanulmányozása jobban megérteni keresztény hitünket? 90

91 szeptember 9. CSÜTÖRTÖK BŰNÖSÖK MEGVÁLTÁSA Egyértelmûen kitûnik e versekben Pál szeretete saját népe iránt. Milyen nehéz lehetett neki, hogy az övéi közül egyesek szembeszálltak vele és az evangélium igazságával. Ennek ellenére Pál továbbra is hitte: közülük sokan elfogadják még, hogy Jé zus a Mes si ás. Hogyan mutatja be Pál Róm 11:28-36-ig terjedõ szakaszában Istennek nemcsak a zsidók, hanem az egész emberiség iránti szeretetét? Hogyan írja le Isten kegyelmének csodálatos és titokzatos erejét? A fenti igeszakasz ugyan szembeállítja a zsidókat és a pogányokat, valami azonban világosan kitûnik: Isten irgalma, szeretete és kegyelme kiárad a bûnösökre. Már a vi lág meg ala pí tá sa elõtt az volt Is ten ter ve, hogy meg men ti az em be ri sé - get, és akaratának véghezvitelében emberek, sõt népek lesznek az eszközei. Olvassuk el figyelmesen a 31. verset! Milyen fontos útmutatást találunk benne a bizonyságtevésre nézve, amit nemcsak zsidók, hanem mindenki más között végzünk, akivel csak kapcsolatba kerülünk? Ha a ke resz tény egy ház az év szá zad okon át job ban bánt vol na a zsi dók kal, két - ségtelen, hogy sokkal többen tértek volna meg közülük a Messiáshoz. A Krisztus utáni elsõ századok nagy hitehagyása, illetve a kereszténység elpogányosodása beleértve a hetedik napnak, a szombatnak a vasárnapra való felcserélését bizonyosan nem könnyítette meg azoknak a zsidóknak a helyzetét, akik közeledtek volna Jézushoz. Milyen fontos tehát, hogy felismerve a Jézusban nyert kegyelem nagyságát, minden keresztény könyörületes legyen másokkal! Nem le he tünk ke resz té nyek, ha nem így te szünk (lásd Mt 18:23-35). Van valaki, aki iránt könyörületet kellene tanúsítanunk, bár nem érdem li meg? Mi ért ne ten nénk ezt meg, még ha ne he zünk re esik is? Jé - zus nem ezt tet te ér tünk? 91

92 PÉNTEK szeptember 10. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. A nagytanács elõtt ( o.), Üldözõbõl tanítvány ( o.), Rómából írt levelek ( o.) c. fejezetei; Evangelizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Mûhely, Felfedezések Alapítvány. Közeledés a katolikusokhoz c. fejeze te, o.; Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Ad vent Ki adó o. Annak ellenére, hogy Izráel mint nép hibázott, mégis számottevõ az a maradék, amely a megváltás részese lesz. Az Üdvözítõ elsõ eljövetelekor hívõ férfiak és nõk örömmel fogadták Keresztelõ János üzenetét. Ez késztette õket, hogy újból tanulmányozzák a Messiásra vonatkozó jövendöléseket. A megalakult õskeresztény egyház e hû zsidókból tevõdött össze, akik felismerték a názáreti Jézusban azt, akinek jövetelére vágytak (Ellen G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 2001, Ad vent Ki adó o.). Vannak a zsidók között, akik tárzusi Saulushoz hasonlóan hatalmas írásismerettel rendelkeznek, és õk csodálatos erõvel hirdetik majd Isten törvényének változhatatlanságát Mialatt szolgái hittel dolgoznak azokért, akik olyan sokáig elhanyagoltak és megvetettek voltak, üdvözítõ ereje megnyilvánul közöttük (i. m o.). Isten elvárja, hogy az evangélium hirdetésének utolsó idejében, amikor az emberiség eddig elhanyagolt minden rétegét külön figyelmezteti, hírnökei különösen buzgólkodjanak a világ minden részén élõ zsidók érdekében. Amint az Ótestamentum írásait összekapcsolják az Újtestamentummal Jahve örök céljainak magyarázatában, ez sok zsidónak új teremtés hajnala, a lélek feltámadása lesz. Mi köz ben fel is me rik az evan gé li um ko rá nak Krisz tu sát az ótes ta men tu mi írások lapjain, és megértik, hogy az Újtestamentum mily világosan magyarázza az Ótestamentumot, szunnyadó képességeik felébrednek, és elfogadják Krisztust, mint a világ Megváltóját. Sokan hitben elfogadják Krisztust Megváltó juk nak (i. m o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Miért kellene minden egyház közül az adventistáknak végezni a legsikeresebb missziómunkát a zsidók között? Mit tehetünk ennek érdekében egyénileg vagy gyülekezeti szinten? 2. Mit tanulhatunk az ókori izraeliták hibájából? Hogyan kerülhetjük el az õ hi bá i kat? 92

93 PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: KEGYELMI ÁLLAPOT Az a kegyelmi állapot, mikor a bûnöd fájni tud. Lelkedben átszáguld a múlt, a bûnfátyla szétszakad, lehullt, és világos lesz az értelem: mert szól hozzád, át az éteren keresztül az Isten. 93

94 12. tanulmány SZEPTEMBER Szeretet és törvény SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma 12, 13 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata (Róm 12:2). Pál egyrészt igyekezett felnyitni a rómaiak szemét, hogy tévesen értelmezik a törvényt, ugyanakkor minden keresztényt engedelmességre szólított. Ez az engedelmes ség egy bel sõ, a szí vet és az el mét érin tõ vál to zá sá ból fa kad, ami csak Is ten munkája nyomán mehet végbe abban az emberben, aki átadja magát az Úrnak. A Római levélben nem találunk utalást arra, hogy az engedelmesség magától menne. A keresztényeket fel kell világosítani az elvárásokról; nekik maguknak pedig akarniuk kell engedelmeskedni ezeknek az elvárásoknak; majd igényelniük kell az engedelmességhez nélkülözhetetlen erõt. Ez azt jelenti, hogy a cselekedetek a keresztény hit részét képezik. Pál nem akarta a cselekedetek fontosságát kisebbíteni; a fejezetekben nagy hangsúlyt fektet rájuk. Ezzel korántsem tagadja meg azt, amit korábban a hit általi megigazulásról mondott. Ellenkezõleg, a csele ke de tek fe je zik ki iga zán, hogy mit je lent hit ál tal él ni. Akár azt is mond hat - nánk, hogy a Jézus eljövetelét követõ kinyilatkoztatás miatt az újszövetségi elvá - rások még nehezebbek, mint az ószövetségiek voltak. Jézus Krisztus az újszövetségi kor hívõi számára a helyes erkölcsi magatartás példáját adta. Õ a minta, akit követnünk kell. Az az in du lat le gyen ben ne tek, mely volt nem Mó zes ben, nem Dánielben, nem Dávidban, nem Salamonban, nem Énokban, nem Debórában és nem is Il lés ben, ha nem a Krisztus Jézusban (Fil 2:5). En nél már nem ke rül, és nem is ke rül het ma ga sabb ra a mér ce! 94

95 szeptember 12. VASÁRNAP ÉLŐ ÁLDOZATOK A 11. fejezettel véget ér a Római levélnek a tanításra vonatkozó része. A fejezetig gyakorlati útbaigazításokat és személyes megjegyzéseket olvasunk. E záró fejezetek is igen fontosak, mert megmutatják, hogyan éljük a hit életét. Elõ ször is, a hit nem pótolja az engedelmességet, nem teszi semmissé kötelességünket, hogy engedelmeskedjünk az Úrnak. Az erkölcsi parancsolatok to - vábbra is érvényben vannak; az Újszövetségben megtaláljuk magyarázatukat, sõt kiteljesedésüket. Arra viszont nincs utalás, hogy a keresztényeknek könynyen megy majd ezek szerint az erkölcsi rendeletek szerint élni. Ellenkezõleg! Azt olvassuk, hogy így élni idõnként kifejezetten nehéz lehet, mivel az énünk - kel és a bûn nel foly ta tott harc min dig küz del mes (1Pt 4:1). Is ten vi szont erõt ígér a hívõnek, és arról is biztosítja, hogy lehetséges a gyõzelem. Csakhogy tovább ra is az el len ség vi lá gá ban kell meg áll nia a he lyét, és so kat kell még küz - de nie a kí sér tés sel. A jó hír pe dig az, hogy ha el esünk, ha meg bot lunk, Is ten nem vet el, mert Fõ pa punk köz ben jár ér tünk (Zsid 7:25). Róm 12:1 versének hasonlata szerint milyen legyen a keresztény élete? Hogyan il lesz ke dik eh hez a 2. vers? Róm 12:1 versében Pál az ószövetségi áldozatokra utal. Régen a hívõk állato - kat vittek áldozatul Istennek, a keresztényeknek pedig most a testüket kell áldozatként adniuk. Nem azért, hogy megöljék, hanem hogy élõ áldozatul Isten szolgálatára szenteljék magukat. Az ókori Izráel idejében minden áldozatot alaposan megvizsgáltak. Ha az állaton bármi hiba volt, nem fogadták el. Isten rendelete értelmében ugyanis csak hibátlan áldozatot vihettek. Pál tehát arra szólítja fel a keresztényeket, hogy szánják oda testüket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul. Ezért erejüket a lehetõ legjobb ál la pot ban kell meg õriz ni ük. Egyi künk sem hi bát lan, de az a lé nyeg, hogy amennyire csak tudunk, igyekezzünk feddhetetlenül és hûségesen élni. Könnyû magyarázatot találni a bûneinkre, hibáinkra, nem igaz? Általában mivel mentegetõzünk, amikor újra meg újra ugyanabba a hibába esünk? Nem lenne már itt az ideje, hogy a magyarázkodást félresöpörve, igényeljük végre Isten ígéreteit? Vajon Isten nem erõsebb a kifogásainknál? 95

96 HÉTFŐ szeptember 13. SAJÁT MAGUNKRA GONDOLNI Sokat beszéltünk ebben a negyedévben Isten erkölcsi törvényének állandóságáról, és új ra meg új ra hang sú lyoz tuk: Pál a Ró mai le vél ben se hol nem ta ní tot ta, hogy a Tízparancsolat érvényét vesztette volna, vagy hogy a hit miatt felesleges sé vált vol na. Könnyû azonban belegabalyodni a törvény betûjébe, közben pedig megfeledkezni arról, hogy milyen lelkület van mögötte; vagyis hogy a szeretet lelküle - te, az Isten és az egymás iránti szeretet jellemezzen. A szeretetrõl beszélni bárki tud, ezt gya ko rol ni a min den nap ok ban azon ban már egé szen más kér dés. Hogyan tanúsítsunk szeretetet mások iránt Róm 12:3-21 alapján? 1Korinthus fejezetéhez hasonlóan, miután Pál a Lélek ajándékairól szól, itt is a szeretetet magasztalja. A szeretet (görögül agapé) a kiváltképpen való út. Isten a szeretet (1Jn 4:8). A sze re tet te hát Is ten jel le mét mu tat ja be. Sze - ret ni an nyi, mint úgy bán ni má sok kal, ahogy Is ten bá nik ve lünk. Pál bemutatja, hogyan nyilvánul meg a szeretet a gyakorlatban. Egy fontos elv világosan kitûnik, méghozzá az alázat elve: hogy az ember ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell (Róm 12:3, új prot. ford.). Fon - tos kész ség a tiszteletadásban egymást megelõzõ módon viszonyulni másokhoz (10. vers), és az, hogy ne le gyünk böl csek a ma gunk sze mé ben (16. vers). Krisztus szavai ennek az elvnek a lényegét ragadják meg: Vegyétek magatokra az én igá mat, és ta nul já tok meg tõ lem, hogy én sze líd és alá za tos szí vû va - gyok (Mt 11:29). A keresztényeknek kellene a legalázatosabban élni. Végtére is, gondoljunk csak arra, milyen tehetetlenek, bûnösök, elesettek vagyunk; nemcsak az üdvös - sé günk höz szük sé ges a raj tunk kí vül ál ló igaz ság, ha nem az éle tünk is csak úgy változhat meg, ha Isten ereje munkálkodik bennünk. Mivel henceghetnénk, mivel dicsekedhetnénk? Az égvilágon semmivel! Úgy éljünk, ahogy arra Pál ezekben az igékben figyelmeztet Isten és emberek elõtti alázattal! Mennyire alkalmazzuk Róm 12:18 figyelmeztetését? Talán változtatnunk kell a hoz zá ál lá sun kon ah hoz, hogy meg tud juk ten ni azt, ami re az Ige fel szó lít? 96

97 szeptember 14. KEDD A KORMÁNYZATHOZ VALÓ VISZONY Milyen alapelvet találunk Róm 13:1-7 verseiben arra vonatkozóan, hogyan viszonyuljunk a polgári kormányzathoz? E szakasz érdekessége, hogy olyan korban írta Pál, amikor egy hihetetlenül kegyetlen és velejéig romlott pogány birodalom uralta a világot. Nem ismerték az igaz Is tent, és né hány év vel ké sõbb ha tal mas ül dö zést is in dí tott azok el len, akik Is tent imád ták. Sõt, Pál apos tolt is ez a ha ta lom vé gez tet te ki! Õ még is amellett érvelt, hogy a keresztények jó polgárai legyenek egy ilyen birodalomnak is? Igen. Még pe dig azért, mert a kor mány zás kér dé sé vel az egész Bib lia foglalkozik. Isten rendelte el, tõle származik a kormányzat elve. Fontos, hogy az emberek szabályokkal, elõírásokkal és mértékkel bíró közösségben éljenek. Az anarchia nem bibliai fogalom. Ez persze nem jelenti azt, hogy Isten minden kormányformát vagy kormányzási módot jóváhagy. Ellenkezõleg! Sem a történelemben, sem napjaink világában nem kell sokáig keresgélnünk, hogy brutális rezsimeket találjunk. A keresz té nyek nek azon ban még ilyen hely zet ben is be kell tar ta ni uk az or szág tör - vényeit, amennyire csak lehet. Támogatniuk kell a kormányzatot, amíg annak követelései nem mondanak ellent Isten elvárásainak. Nagy körültekintéssel és imádkozva mérlegelje mindenki, illetve másokkal is tanácskozzon, mielõtt olyan lépést tesz, ami miatt összeütközésbe kerülne a hatalommal! A próféciákból tudjuk, hogy egy napon Isten minden hûséges követõjének farkasszemet kell majd néznie a világot uraló politikai hatalmakkal (Jelenések 13). Addig azon ban te gyünk meg min dent, hogy Is ten szí ne elõtt jó pol gá rai le gyünk an - nak az országnak, amelyikben élünk. Isteni intézkedésnek kell elismernünk az emberi kormányzatot; az iránta való engedelmesség, jogos határain belül, szent kötelességünk. Ha követelményei azonban ütköznek vagy ellenkeznek Isten parancsaival, akkor inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mintsem embernek. Isten szavát minden emberi törvényadás felett valónak kell elismernünk Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a felsõbbséggel ellentétbe jussunk. Mérlegeljük gondosan, mit beszélünk, vagy írunk, hogy elkerüljünk mindent, ami azt a látszatot keltené, hogy szembeszállunk a törvénnyel és a fennálló renddel. Ne tegyünk és ne mondjunk semmi olyat, ami fölöslegesen elzárhatja elõlünk az utat (Ellen G. White: Az apos - tolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház. 47. o.). 97

98 SZERDA szeptember 15. A MÁSOKHOZ VALÓ VISZONY Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeres - sétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte (Róm 13:8). Ho - gyan ért sük ez a ver set? Va jon azt je len ti, hogy ha sze re tünk, ak kor már nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni Isten törvényének? Ahogy Jé zus tet te az Olaj fák-he gyén, úgy Pál is a tör vény pa ran cso la ta it fej ti ki. Arra biztat, hogy a szeretet legyen minden cselekedetünk mozgatóereje. Mivel a tör vény az Is ten jel le mét mu tat ja be, Is ten pe dig a sze re tet, így sze ret ni an nyi, mint be töl te ni a tör vényt. Pál azon ban nem vált ja fel a tör vény pon to san körülírt parancsolatait a szeretet homályos mércéjével, ahogy azt egyes keresz - tények állítják. Az erkölcsi törvény továbbra is érvényben van, hiszen az mutat rá bû ne ink re és ki az, aki ta gad ná a bûn va ló sá gát? A tör vényt va ló já ban csak szeretet által lehet megtartani, hiszen tudjuk, hogy éppen azok, akik Krisztust a kereszthez vezették, utána siettek haza, betartva a törvényt! A törvénynek melyik parancsolatait idézi Pál a szeretetbõl fakadó törvénytisztelet elvének szemléltetésére? Vajon miért éppen ezeket választotta? Róm 13:9-10 Ér de kes mó don a sze re tet nem újon nan be ve ze tett elv. 3Móz 19:18 ver sét idéz - ve: szeressed felebarátodat, mint magadat, Pál meg mu tat ta, hogy ez az elv szerves része az ószövetségi rendszernek. Akkor is az Ószövetségre hivatkozott, amikor azt indokolta meg, hogy miért hirdeti az evangéliumot. Ezekre a versekre hivatkozva egyesek úgy érvelnek, hogy Pál mindössze e néhány parancsolat érvényességét tanítja. Akkor ez azt jelentené, hogy a keresztények tiszteletlenek lehetnek szüleik iránt, bálványokat imádhatnak és lehetnek más isteneik is Isten elõtt? Persze, hogy nem! Figyeljük meg a szövegösszefüggést! Az apostol itt arról beszél, hogyan viszonyuljunk másokhoz. Személyes kap - csolatokat említ, és éppen ezért azokat a parancsolatokat emeli ki, amelyek ezekre összpontosítanak. Érvelését nem lehet arra felhasználni, hogy semmissé te gyük a tör vény töb bi ré szét (lásd ApCsel 15:20; 1Thessz 1:9; 1Jn 5:21). Kü - lönben is, az Újszövetség írói azt tanítják, hogy a mások iránti szeretetünkbõl válik láthatóvá az Isten iránti szeretetünk (Mt 25:40; 1Jn 4:20-21). Az Istenhez fûzõdõ viszonyunk vajon hogyan látszik meg az emberi kapcsolatainkban? Mekkora szerep jut benne a szeretetnek? Hogyan tanulhatnánk meg úgy sze ret ni má so kat, ahogy Is ten sze ret ben nün ket? Mi gá tol eb ben? 98

99 szeptember 16. CSÜTÖRTÖK KÖZELEBB, MINT AMIKOR HÍVÕKKÉ LETTÜNK Ezt pe dig cse le ked jé tek, tud ván az idõt, hogy ide je már, hogy az álom ból fel - ser ken jünk; mert most kö ze lebb van hoz zánk az idvesség, mint ami kor hí võk - ké let tünk (Róm 13:11). Pálnak határozott célja volt ezzel a levéllel: hogy tisztázza a római gyülekezettel, és különösen annak zsidó tagjaival, mi a hit és a cselekedetek szerepe az Újszövetség összefüggésében. Az üdvösség volt a kérdés, illetve az, hogyan vá lik a bû nös igaz zá és szent té az Úr elõtt. Pál a meg fe le lõ he lyén és ös sze füg - gé sé ben mu tat ta be a tör vényt, hogy se gít sen azok nak, akik min den hang súlyt a tör vény re fek tet tek. A judaizmus ere de ti leg, az Ószö vet ség ide jén is a ke gye - lem val lá sa volt, de fel ütöt te a fe jét a törvényeskedés, igen sok kárt okoz va. Mi - lyen óva tos nak kell egy há zunk nak is len ni, hogy ne kö ves sük el ugyan ezt a hi - bát! Milyen eseményrõl ír Pál Róm 13:11-14 verseiben, és hogyan viselkedjünk, miközben erre várunk? Pál a hívõket ébresztgeti, hogy készüljenek, mert Jézus visszatér. Nem számít, hogy csaknem kétezer éve írta ezt. Szüntelen Krisztus közeli eljövetelét várva kell élnünk. Mindenkire igaz, hogy ránk vonatkoztatva Krisztus második eljö - ve te le nem le het tá vo labb, mint ha lá lunk órá ja. Mind egy, hogy az em ber sze - mét a kö vet ke zõ hé ten vagy negy ven év múl tán zár ja le a ha lál, és nem szá mít, hogy négy na pot al szik vagy négy száz évet. Ami kor ugyan is fel éb red, Jé zus új - ból eljön. Az élet rövid, és mindannyiunkat bármikor meglephet a halál, tehát az üdvösség bizonyosan közelebb van hozzánk, mint amikor hívõkké lettünk! A Római levélben Pál nem annyira a második adventtel foglalkozik, viszont annál részletesebben ír a Thesszalonikai és a Korinthusi levelekben errõl, a Biblia és különösen az Újszövetség egyik legfontosabb témájáról. A második eljövetel és ennek reménye nélkül hitünk értelmét veszti. Elvégre, mit érne a hit általi megigazulás a második advent nélkül, amiben e nagyszerû igazság teljesen kibontakozik? Ha biztosan tudnánk, hogy Jézus a jövõ hónapban eljön, mit változtatnánk meg az éle tünk ben és mi ért? Ha pe dig bi zo nyos dol go kon vál toz - tatnunk kellene Krisztus eljövetele elõtt egy hónappal, ugyan miért ne változtathatnánk ezeken már most? Mi a különbség? 99

100 PÉNTEK szeptember 17. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Bu da pest, 1999, Advent Kiadó. Korai kijelentések magyarázata c. fejezet ( o.); Pátriárkák és próféták. Budapest, 1999, Advent Kiadó. A szentély és szolgálata c. fejezet ( o.); Gondolatok a Hegyibeszédrõl. Budapest, 1990, Advent Ki adó. A tör vény szel le me c. fe je zet ( o.). A Biblia bemutatja Isten akaratát. Igéjének igazságai a Magasságos kijelentései. Aki az élete részévé teszi ezeket az igazságokat, minden értelemben új terem tés sé lesz. Nem kap ugyan új ér tel mi ké pes sé get, de el osz lik a sö tét ség, ami a tudatlanság és a bûn folytán elhomályosította értelmét. Az adok nektek új szí vet sza vak azt je len tik, hogy új gon dol ko dást adok nek tek. A szív bé li vál - tozás mindig együtt jár a keresztény kötelesség világos felismerésével, az igazság megértésével. Aki alaposan és imádkozva figyel az Írásra, tiszta felfogást és józan ítélõképességet nyer, mintha Istenhez fordulva az értelem egy magasabb szint jét ér te vol na el (El len G. White: My Life Today. 24. o.). Az Úr hamarosan eljön, nekünk pedig készen kell állnunk, várva megjelenését. Milyen csodás lesz látni Õt, és megváltottjaként fogadni köszöntését! Hosszan vártunk, de a reménységünk nem halványulhat el. Ha megláthatjuk a Királyt teljes szépségében, örökre boldogok leszünk. Úgy érzem, hangosan kell kiáltanom: Hazafelé tartunk! Közeledik az idõ, amikor Krisztus eljön, hatalommal és nagy dicsõségben, hogy örök otthonukba vigye a megváltottakat (El len G. White: Testimonies for the Church. 8. köt o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Beszéljük meg a csoportban a csütörtöki tanulmány végén található kérdést! 2. Oly kor igen bo nyo lult le het az a kér dés, ho gyan le het az em ber jó ál - lampolgár és jó keresztény. Mit mondanánk, ha valaki tanácsunkat kérné, hogy kiálljon-e valamiért, ami szerinte Isten akarata, még ha emiatt összeütközésbe is kerülne az államhatalommal? Milyen tanácsot ad nánk? Mi lyen el ve ket kell kö vet nünk? Mi ért olyan kér dés ez, ami ben csak igen ko moly meg fon to lás, sok ima után lép he tünk? (El - végre, nem mindenki kerül ki sértetlenül az oroszlánok vermébõl.) 3. Vajon mit nehezebb megtenni: szigorúan betartani a törvény betûjét, vagy feltétel nélkül szeretni másokat és Istent? Vagy mondhatjuk azt, hogy ez a kér dés egy nem lé te zõ el len té tet ve tít ki? Ha igen, mi ért? 100

101 PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: ÉN NEM MONDHATOM Én nem mondhatom magam szomorúnak, hisz a szívemben a Lélek lángja ég. Ettõl a perzselõ, mindig égõ lángtól tanultam meg a vers ütemét. A múló idõnek nagy, szürke uszálya, azt hinnénk, hogy mindent elfedez. De bennem nem halványult a Léleknek lángja, mert Isten táplálja bennem a tüzet. Nem a hírnév hajtott verset írni, de hogy elmondjak lélek-titkokat. Mélységeket megjárva felhozni, amit a szív rejtve tartogat. Az én utamon nem boldogság termett, de a versekbõl egy csokor virág, és boldog voltam, ha egy szálat adtam, mert tudom, szebb lett tõle a világ. Abban a szálban is az a szikra égett: a Lélekbõl egy-egy üzenet, s az volt a boldogság, hogy ha az a szikra felgyújtott egy-egy lelki tüzet. Szeretnék írni, addig mindig írni, amíg minden lélek lángra gyúl, és égõ hittel, rõzselángot szórva Isten elé sírva leborul. 101

102 13. tanulmány SZEPTEMBER A többi már csak magyarázat SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Róma Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélõszéke elé (Róm 14:10). Az ókorban egyszer valaki felkeresett egy híres rabbit, és megkérte, hogy magya ráz za el ne ki a tel jes Tó rát fél lá bon áll va. Ne tedd más sal azt mond ta a rab bi fél lá bon, amit bán tó nak tar tasz. Ez a Tó ra lé nye ge, a töb bi már csak magyarázat. Van igaz ság a sza va i ban! Hi tünk egyes ele mei alapvetõek, más ré szei pe dig in - kább magyarázatnak tekinthetõk. E heti tanulmányunk ezekkel az értelmezésekkel foglalkozik. Eddig fõként a megváltás alapvetõ elveirõl volt szó. Mi a törvény akár az ószövetségi rendszer egészére, akár csak a Tízparancsolatra gondolunk szerepe a megváltásban? Pálnak világosan meg kellett határoznia, hogy milyen alapon fogadja el Isten az embert. Talán a pogány börtönõr kérdésével összegezhetnénk: Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? (ApCsel 16:30, új prot. ford.). Ennek tisztázása után az apostol magyarázatokba bocsátkozik. Míg egyes kérdésekben igen határozott, másokban engedékenyebb, méghozzá azért, mert ott nem alapvetõ dolgokról van szó, inkább magyarázatokról. Noha maguk az adott kérdések nem létfontosságúak, a keresztények egymáshoz való viszo - nya e kérdéseket illetõen nagyon is az! 102

103 szeptember 19. VASÁRNAP AZ ERŐTELEN TEST VÉR Róm 14:1-3 verseiben a feltételezhetõen bálványoknak áldozott hús fogyasztása a kérdés. A jeruzsálemi zsinat (Apostolok cselekedetei 15) úgy határozott, hogy a pogányok közül megtértek tartózkodjanak az ilyen ételektõl. Az azonban to vább ra is kér dé ses volt, hogy a pi a con árult hú sok va jon bál vá nyok nak áldozott állatokból származtak-e (lásd 1Kor 10:25). Egyes keresztények nem fog lal koz tak ez zel, má sok vi szont a leg cse ké lyebb ké tely ese tén is in kább csak zöldségeket fogyasztottak. Ennek semmi köze nem volt a vegetarianizmushoz és az egészséges életmódhoz, és Pál arra sem utal ebben a szakaszban, hogy a tiszta és a tisztátalan állatok megkülönböztetése már nem lenne érvényben. Nem er rõl volt itt szó. Ha a mindent megehetik (Róm 14:2) szókapcsolatot úgy értelmeznénk, hogy minden tiszta és tisztátalan állat húsát meg lehet enni, akkor ezzel kiragadnánk a kifejezést a szövegösszefüggésbõl. Más újszövetsé - gi szakaszokkal történõ összevetés kizárja ezt az értelmezést. A hitben erõtelen befogadása pedig azt jelenti, hogy teljes tagságot biztosítunk neki, elfogadjuk. Nem kell vitázni vele, adjuk meg neki a szabad vélemény jogát. Milyen elvet tanuljunk tehát meg Róm 14:1-3 verseibõl? Fon tos fel fi gyel ni rá, hogy a 3. vers ben Pál nem ma rasz tal ja el a hitben erõtelen embert. Azzal kapcsolatban sem tanácsolja, hogyan erõsödhetne meg. Isten elfogadja a szõrszálhasogató keresztényt is (akit nyilván nem Isten, hanem hittestvérei mondanak szõrszálhasogatónak): Mert az Isten befogadta õt. Hogyan erõsíti meg Róm 14:4 verse az eddigi gondolatokat? Miközben észben tartjuk a mai részben kifejtett elveket, idõnként vajon nem adódhat olyan helyzet, amikor közbe kell lépnünk, megítélve, ha nem is a másik szívet, de a cselekedeteit? Minden esetben tartózkodjunk et tõl? Ézs 56:10 ver se ugyan is ezt mond ja egyes õr ál lók ról: néma ebek, akik nem tud nak ugat ni. Ho gyan dönt het jük el, mi kor szól - junk, ill. mi kor hall gas sunk? Mi se gít he lyes egyen súlyt tar ta ni? 103

104 HÉTFŐ szeptember 20. AMILYEN MÉRTÉKKEL MÉRTEK Mi vel in do kol ja Pál Róm 14:10 ver sé ben, hogy óva kod junk má sok meg - ítélésétõl? Hajlamosak vagyunk szigorúan elítélni másokat, gyakran éppen olyasmiért, amit mi magunk is elkövetünk. Ám hányszor elõfordul, hogy saját tettünk korántsem tûnik olyan rossz nak, mint ami kor más kö ve ti el ugyan azt. Ma gun kat ta lán meg té - veszthetjük képmutatásunkkal, Istent viszont semmiképpen, aki így figyelmeztet: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és ami lyen mér ték kel mér tek, olyan nal mér nek nék tek. Mi ért né zed pe dig a szál kát, amely a te atyád fia sze mé ben van, a ge ren dát pe dig, amely a te sze med ben van, nem ve szed ész re? Avagy mi mó don mond ha tod a te atyád fi á nak: Hadd ves sem ki a szál kát a te sze med bõl; ho lott ímé, a te sze med ben ge ren da van? (Mt 7:1-4). Mi a jelentõsége a Pál által idézett ószövetségi kijelentésnek? Róm 14:11 Az Ézs 45:23 ver sé bõl vett idé zet alá tá maszt ja, hogy mindannyian ítélet alá esünk. A minden térd és minden nyelv kifejezés teszi személyre szabottá az idé zést. Ez azt je len ti, hogy egyen-egyen ként min den ki nek szá mot kell ad - nia életérõl és tetteirõl (12. vers). Senki nem felelhet másért. E tekintetben valóban nem vagyunk atyánkfiainak õrizõi. Figyelembe véve a szövegösszefüggést, hogyan értsük Róm 14:14 versét? Még mindig a bálványoknak áldozott ételekrõl van szó, és egyértelmûen nem a tiszta és tisztátalan ételek megkülönböztetésérõl. Pál azt mondja, hogy önmagában sem mi rossz nincs ab ban, ha az em ber olyan ételt eszik, amit ta lán bál vá - nyok nak ál doz tak. Vég té re is, mi a bál vány? Sem mi (lásd 1Kor 8:4). Mit szá mít te hát, ha a po gá nyok be mu tat ták az ételt egy bé ka vagy egy bi ka szob ra elõtt? Senkit nem szabad azonban arra késztetni, hogy saját lelkiismerete ellen tegyen, még akkor sem, ha lelkiismerete túlzottan érzékeny. Az erõs testvérek nyilván nem értették ezt meg. Megvetették erõtlen testvéreik aggályoskodását, és megbotránkoztatták õket. Elõfordulhat, hogy az Úrért való buzgóságunkban éppen annak a veszélynek tes szük ki ma gun kat, ami el len Pál óv? Mi ért vi gyáz zunk, ne hogy má - sok lelkiismereteként próbáljunk élni, még ha jó szándékkal tennénk is? 104

105 szeptember 21. KEDD NE OKOZZUNK BOTRÁNKOZÁST Ol vas suk el Róm 14:15-23 ver se it! (Lásd még 1Kor 8:12-13!) Fog lal juk össze Pál mondandójának lényegét! Milyen, az életünk minden terén alkalmazható elv kristályosodik ki ebben az igeszakaszban? A versekben Pál megfelelõ nézõpontba állítja a kereszténység különbözõ vetületeit. Az étkezés fontos ugyan, de a keresztényeknek nem szabad azon vitázniuk, hogy megeszik-e az esetlegesen bálványoknak áldozott húsokat, vagy inkább zöldségeket fogyasztanak. Ehelyett inkább összpontosítsák figyelmüket az igazságra, a békességre és a Szentlélekben való örömre. Napjainkban hogyan alkalmazhatnánk ezt az elvet egyházunkban az étkezéssel kapcsolatos kérdésekre? Nagy áldás az egészségügyi üzenet, fõleg az étkezésre vonatkozó tanításai, ugyanakkor nem mindenki látja egyformán e kérdést, tehát tartsuk tiszteletben e különbségeket! A mások lelkiismeretének tiszteletben tartására való felhívások közepette Pál a 22. vers ben egy igen fur csa in tést ad: Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit he lye sel. Mire figyelmeztet itt az apostol? Hogyan ellensúlyozza mindazt, amit ebben a szövegösszefüggésben mondott? Hal lot tuk-e már, hogy va la ki ezt mond ja: Sen ki re sem tar to zik, hogy mit eszem, vagy mit vi se lek, vagy ho gyan szó ra ko zom? Va ló ban így van? Nem elszigetelten élünk. Szavaink, cselekedeteink, sõt még az étkezésünk is hatás - sal le het má sok ra, akár rossz, akár jó irány ban. Nem ne héz be lát ni, ho gyan is történik ez. Ha valaki, aki felnéz ránk, szemtanúja lesz egy rossz cselekedetünk nek, kön nyen a kö ve tõnk ké vál hat. Ma gun kat csap juk be, ha ezt nem is - merjük el. Nem számít, hogy nem alkalmazunk kényszert. Keresztényként felelõsséggel tartozunk egymásért, és ha példánkkal valakit félrevezetünk, az felróható ellenünk. Milyen példát adunk? Vajon nem lenne kellemetlen számunkra, ha mások, különösen fiatalok és új hívõk, mindenben követnék a példánkat? A válaszunkból mit tudhatunk meg önmagunkról? 105

106 SZERDA szeptember 22. BIZONYOS NAPOK MEGTARTÁSA Ed dig Pál azt tár gyal ta, hogy ne ítél jünk meg má so kat, ha egyes dol go kat más - képp lát nak, mint mi, ill. ne bot rán koz tas suk meg azo kat, akik tet te ink mi att esetleg megütközhetnek. Ezután felveti bizonyos napok kérdését is, amelyeket némelyek meg akarnak tartani, mások pedig nem. Hogyan értsük Pál szavait Róm 14:4-10-ig terjedõ szakaszában? Érinti ez a 4. pa ran cso la tot? Ha nem, mi ért nem? Mi lyen na pok ra utal itt az apos tol? Volt-e vi ta a ko rai egy ház ban bi zo nyos na pok megtartását illetõen? Nyilvánvalóan igen. Gal 4:9-10 verseiben is találunk rá utalást, ahol Pál megfeddi a galáciai keresztényeket, amiért megtartják a napokat és hónapokat és idõket, meg az esztendõket. Amint a 2. tanulmányban említettük, a gyülekezetbõl egyesek meggyõzték a galáciai keresztényeket, hogy vállalják a körülmetélkedést, és tartsák meg Mózes törvényének más parancsolatait is. Pál attól tartott, hogy ezek az elképzelések megfertõzik a római gyülekezetet is. Rómában azonban talán éppen a zsidó keresztényeknek esett nehezére meggyõzni magu kat, hogy már nem kell meg tar ta ni uk a zsi dó ün ne pe ket. Pál itt azt mond ja, hogy te gyünk ked vünk sze rint, csak ne ítél jük el azo kat, akik tõ lünk el té rõ en lát ják az adott kérdést. A biztonság kedvéért ugyanis egyes keresztények elhatározták, hogy meg tart ják egyik-má sik zsi dó ün ne pet is. Pál azt ta ná csol ta, hogy te gyék, ha ez a meggyõzõdésük. Semmi nem indokolja, hogy Róm 14:5 versébe belemagyarázzuk a hetenkénti szombat megtartását, mint egyesek teszik. El tudnánk képzelni, hogy Pál ilyen könnyedén vette volna a 4. parancsolatot? Az egész negyedév során azt láthattuk, hogy nagy hangsúlyt helyezett a törvénynek való engedelmességre, tehát nem sorolhatja a szombat parancsolatát egy kategóriába az esetlegesen bálványoknak áldozott étel felett aggályoskodó emberekkel. Gyakran idézik ezeket a szövegeket például arra, hogy a hetedik nap, a szombat már érvényét vesztette, csakhogy nem er rõl van ben nük szó! Az ilyen al kal ma zás ékes pél dát szol gál tat ar ra az in - tésre, amit Péter mondott Pál írásainak használatával kapcsolatban: Szinte minden levelében is, amikor ezekrõl beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthetõ dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsûrnek-csavarnak, mint egyéb írá so kat is, a ma gok vesz té re (2Pt 3:16). Mi a saját tapasztalatunk a szombattal? Áldásnak érezzük-e, úgy, ahogy Isten akarta? Min változtathatnánk, hogy még inkább átéljük azt, amit az Úr a szom bat tal ne künk nyújt? 106

107 szeptember 23. CSÜTÖRTÖK ÁLDÁS Milyen fontos keresztény igazságot fejeznek ki Róm 15:1-3 versei? Mi lyen ol dal ról kö ze lí tik meg e ver sek an nak a lé nye gét, hogy mit je lent Jézus követõjének lenni? Még melyik versek közvetítik ugyanezt a gondolatot? Hogyan élhetünk e sze rint az elv sze rint? Mi lyen ál dá so kat mon dott Pál a le ve le vé gén? Róm 15:5-6, 13, 33 A békességes tûrésnek Istene segíti gyermekeit a kitartásban. A béketûrésnek, türelemnek fordított hüpomoné kifejezés jelentése kitartás, állhatatosság. A vigasztalás érthetõ úgy is, hogy bátorítás. A bátorítás Istene bátorít, a remény Istene reményt nyújt az emberiségnek. Hasonlóképpen, a békesség Iste - ne bé két ad, ben ne az em ber bé ké re lel het. Mennyire illik ez az áldás a hit általi megigazulással foglalkozó levélhez! Bátorí tás, re mény, bé kes ség! Mi lyen nagy szük ség van mind ezek re a mai vi lág ban! A személyes üdvözletek mellett mivel búcsúzik el az apostol? Róm 16:25-27 Pál Isten dicsõítésével fejezi be levelét. Isten az, akiben bízhatnak a római keresztények éppúgy, mint minden más keresztény. Õ erõsíti megváltott, hit által megigazult gyermekeit, akik a Szentlélek vezetése alatt állnak. Pált boldoggá teszi, hogy ilyen nagyszerû hírt közvetíthet, amit így nevez: az én evangéliumom. Ez az ál ta la hir de tett evan gé li um, ami egye zik Jé zus és a pró fé ták ta ní - tá sa i val. Ko ráb ban ez ti tok volt, de nem mint ha Is ten el akar ta vol na rej te ni az emberek elõl, hanem azért, mert az emberek elutasították a mennybõl jövõ világosságot. Isten ezért nem tudott még több világosságot árasztani rájuk. Persze a meg vál tás ter vé nek vol tak olyan ré szei is, ame lye ket nem ért het tek meg, mielõtt a Messiás emberi testben eljött. Pál nemcsak azt mutatta be, milyen Isten, ha nem azt is, hogy mi vé le het az em ber, ha meg ra gad ja az is te ni erõt. Az új élet a hitben való engedelmesség élete lehet; az engedelmesség az Úrba vetett hitbõl fakad. Az Úr ugyanis kegyelmébõl megigazítja a bûnösöket az igaz ság ál tal, amit min den ki nek meg ad, aki azt igény li. 107

108 PÉNTEK szeptember 24. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: El len G. White: A Nagy Or vos láb nyo mán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. Segíts a megkísértetteknek! c. fejezet ( o). Sokan kérdezik tõlünk: Csináljam ezt? Belevágjak abba a vállalkozásba? Vagy az öltözetet illetõen: Viseljem-e ezt vagy azt? Azt szoktam ilyenkor felelni: Krisztus tanítványának mondod magad. Kutasd hát a Bibliát! Olvasd figyelmesen és imádkozó szívvel a drága Megváltó életének történetét, amikor a földön, az emberek között élt! Utá nozd az Õ éle tét, ak kor biz to san nem té vedsz le a kes keny út ról! Nem lehetünk mások lelkiismeretei. Ha pontosan elõírnánk a többieknek, hogy mit tegyenek, tõlünk várnák az útmutatást, és nem fordulnának egyenesen Jézushoz (El len G. White: Testimonies for the Church. 2. köt. 118, 119. o.). Kötelességünkért való felelõsségünket azonban nem helyezhetjük, háríthatjuk át má sok ra, és nem vár ha tunk ar ra, hogy õk mond ják meg ne künk azt, hogy mit te - gyünk. Nem függ he tünk az em be rek ta ná csá tól. Az Úr min ket is ép pen olyan készségesen megtanít kötelességeinkre, mint ahogy másokat is megtanít Azok, akik úgy dön te nek, hogy sem mi olyan nem tesz nek, ami nem tet szik Is ten nek, mi u tán ügyü ket Is ten elé vit ték, meg tud ják majd, hogy pon to san me lyik úton kell járniuk (Ellen G. White: Jézus élete. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó o.). A gyülekezetben kezdettõl fogva mindig akadtak emberek, akik állandóan személyes füg get len ség re tö re ked tek. Az ilye nek nem lát ják be, hogy a szel lem ilyen füg - getlenítése az embert könnyen arra vezeti, hogy túlságosan bízzék önmagában, és saját ítéletét többre értékelje hittestvérei tanácsánál és ítéleténél (Ellen G. White: Az apostolok története. Bu da pest, 1978, H. N. Ad ven tis ta Egy ház o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! A heti tanulmányunk témáira gondolva, keresztényként hogyan találjuk meg az egyensúlyt a következõ kérdésekben? 1) Hûségesen kitartunk hitelveink mellett, ugyanakkor nem ítélünk el másokat, akik másként gondolkoznak, mint mi. 2) Lelkiismeretesen élünk, de nem akarunk mások lelkiismeretének szerepében tetszelegni, ugyanakkor szeretnénk segíteni azoknak, akik szerintünk tévednek. Mikor szóljunk, és mikor hallgassunk? Mikor róható fel nekünk, ha hallgatunk? 3) Sza ba dok va gyunk az Úr ban, vi szont fe le lõs sé günk tu da tá ban élünk; tud juk, hogy jó pél dát kell mu tat nunk mind azok nak, akik esetleg felnéznek ránk. 108

109 LEHET MÁSKÉPP IS Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyû lö löm: nincs kö ze hoz zám. A csa lárd szív tá vol van én tõ lem, go noszt nem ismerek (Zsolt 101:3-4). Fontos, hogy szeretõ gondoskodással vegyük körül gyermekeinket, akik lépten-nyomon kísértésekkel találkoznak majd. Nem kerülhetik el a rossz társasággal való érintkezést Látni és hallani fognak erkölcsromboló dolgokat, ki lesznek téve ilyen befolyásnak, és ha nincsenek teljesen felvértezve, e hatások észrevétlenül, de biztosan megrontják szívüket és torzítják jellemüket Csak hogy, ked ves szü lõk, meg ta lál hat juk a jó utat ha akar - juk! Elkerülhetjük azt, hogy látnunk kelljen sokféle gonoszságot, amelyek az utolsó napokban olyan gyorsan terjednek A gyerekek és fiatalok élénk képzelete számára a jövõre vonatkozó szemléletes elképzelések valóságnak tûnnek Olyan eseményeket mutatnak be, amelyek ledöntik a törvény és az önmegtartóztatás gátjait, és sokan átveszik az így bemutatott lelkületet. Ennek hatása alatt talán még borzalmasabb bû nö ket kö vet nek el, mint amit a re gé nyek írói be mu tat nak. Az ilyen hatások következménye a társadalom erkölcsi romlása. A törvényszegés mag va it szé les kör ben hin tik, így nem cso da, hogy a bû nö zés hul lá mát aratjuk Mondjuk ki határozottan: Nem fogom az értékes perceket olyan olvasnivalóra pazarolni, ami nem hasznos, és ami alkalmatlanná tesz a másoknak való szolgálatra. Az idõmet és a gondolataimat arra fordítom, amibõl erõt me rít he tek Is ten szol gá la tá ra. Nem né zek ha szon ta lan, bû nös dol go kat. A fü - lem is az Úré, nem hall ga tom meg az el len ség lep le zett ér ve lé sét. A han go - mat sem irányíthatja olyan akarat, ami nem Isten Lelkének befolyása alatt áll. A tes tem a Szent lé lek temp lo ma, min den erõm mel mél tó ügye ket szol gá - lok (El len G. White: Maranatha o.). 109