Templom, magas torony Falu, nagyobb épület

Átírás

1 Tájékozódás távolságbecsléssel a terepen Bizonyos dolgok, tereptárgyak távolságát a legkönnyebben látással, és hallással tudjuk megbecsülni. A távolságbecslés sok gyakorlást igényel. Segíti a tanulást, ha tudjuk: közelebbinek látszik, ha: világos és élénk színű, süti a Nap, alulról nézzük, síkságon szemlélődünk (a terep tagolatlan). távolabbinak látszik, ha: sötét színű, árnyékban, ködben, esőben van, felülről nézzük, hegyes-dombos vidéken (tagolt terepen) vagyunk. A távolságbecsléshez jó, ha ismerjük a következőket: Templom, magas torony Falu, nagyobb épület Magányos ház Magányos fa Házkémény Autó Mozgó ember Álló ember Ablakok kerete Ruházat Arc részei km 8-9 km 7-8 km 3-5 km 3-4 km 3 km 1-2 km 0,5-1 km 0,5 km 0,25 km 0,1 km távolságból ismerhetők fel. Hallásunkat két fő tényező befolyásolhatja: a szélirány és a levegő páratartalma, tehát a következőket ennek megfelelően helyesbíteni kell. Autópálya Autó- és traktormotor Favágás Kalapálás és fejszehang Kiabálás Felismerhető beszédhangok Szófoszlányok 2-3 km 2 km 0,5-1 km 0,5 km 0,5 km 100 méter 75 méter 1/32

2 Érthető beszéd méter Távolság mérése a térképen A távolság mérése a térképen a feltüntetett vonalas aránymérték (vagyis a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték) segítségével történik. A térképi távolság lemérésére használhatunk gördülõ távolságmérõt, illetve cérnaszálat, fûszálat, s a lemért távolságot a vonalas aránymértékre helyezve megkapjuk a terepi távolságot. A lemért távolság átszámítása A térképen mért távolságot elosztjuk a térkép méretarányával. Például: A lemért távolság a térképen 4 cm, a térkép méretaránya: 1:40.000, akkor 4 cm x = cm = 1,6 km Ha a lemért távolság a térképen marad 4 cm, a térkép méretaránya viszont nagyobb, például: 1:25.000, ebben az esetben 4 cm x = cm = 1 km, azaz a térképen mért 4 cm távolság a terepen 1 km-nek felel meg, vagyis az 1: méretarányú térkép részletesebb, pontosabb ábrázolást tesz lehetõvé. Tájékozódás iránymeghatározással Az északi irány meghatározása az iránymérések alapja. Nappal a közelítõ északi irány a következõ módszerrel határozható meg: Tartsuk a számlapos órát vízszintes helyzetben magunk elõtt és fordítsuk úgy, hogy az óra kismutatója a Nap felé forduljon. A kismutató és az óra számlapján lévõ 12-es szám közötti szöget felezzük meg, s a szögfelezõt a képzeletben hosszabbítsuk meg mindkét irányba. Ez a vonal határozza meg az észak-déli irányt. Éjszaka a közelítõ északi irány a következõ módszerrel határozható meg: Csillagos éjszakán tájékozódhatunk a Göncöl-szekér segítségével is. A Göncöl csillagkép "szekerének" két leghátsó csillagát képzeletben kössük össze, s a két csillag távolságát ugyancsak képzeletben az ötszörösével meghosszabbítva a Sarkcsillaghoz jutunk. Ennek a vonalnak az iránya határozza meg az északi irányt. Az elõzõ lehetõségek csak megközelítõen határozzák meg az irányokat. Biztos útbaigazítást csak tájolóval jól betájolt térkép nyújthat. Tájékozódás iránytûvel és tájolóval Az iránytû egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestû, melynek sötétebb színû vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tû alatt a fõ- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytû csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni. A tájoló is egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestû, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi 2/32

3 (vagy déli) iránnyal bezárt szögét. Két típusú tájolóval találkozhatunk: a lap-, és a katonai (vagy Bézárd) tájolóval. A térkép tájolása iránytûvel vagy tájolóval 1. A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával. 2. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával. 3. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestû É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával. 3. DOMBORZATI IDOMOK ÁBRÁZOLÁSA A domborzati idomok nagyformáit vízválasztó és vízgyűjtő idomokra, majd ezeket kisebb idomokra, részletidomokra bonthatjuk. VÍZVÁLASZTÓ IDOMOK A terep kiemelkedő domború idomai, kúp alakúak, vagy hosszan elnyúlóak lehetnek. Ide sorolhatók: Hegyhát: Kiemelkedő domború idom lehet lapos tetejű fennsík és lehet keskeny, éles forma, ez a gerinc. Kúp: olyan kiemelkedő idom, melynek legmagasabb pontjától a terep minden irányba lejt. Lehet meredek, hirtelen leszakadó forma, ilyen a hegycsúcs (sziklacsúcs). Lejtőkúp: a lejtős hegyháton vagy oldalhegyháton lévő kisebb kúp. Pihenő: a hegyhátak és az oldalhegyhátak vízszintes, ellaposodó része. A pihenő lapjától a terep egy irányba emelkedik és három irányba lejt. Nyereg: a hegytetők két vagy több kúpja között keletkezik, ahol a terep két irányba emelkedik és két irányba lejt. VÍZGYŰJTŐ IDOMOK A hegyoldalban, völgyek alján lévő bemélyedések. Ide tartoznak: 3/32

4 Völgyteknő: a domború hegyhát fordítottja, a hegyoldalak teknőszerű bemélyedése. Alakja lehet U (gleccservájta) vagy V betű formájú (folyóvízi erózió mélyítette). Vízmosás: keskeny, meredekfalú árok, mely a teknők alján keletkezik, széle omladékos, szakadékos. RÉSZLETIDOMOK Tereplépcső: a lejtőkön kialakuló vízszintes vagy ferdén húzódó lépcsőszerű letörés. Horhos: széles és mély árok, omladékos, meredek parttal, mélysége 10 méternél is több lehet. Domborzati idomok ábrázolása Kúp Csúcs, hegyorom Tető, fennsík Völgy 4/32

5 Fennsík mélyedéssel Letörés, leszakadás Hegyhát Pihenő Nyereg Metsződés, horhos 5/32

6 Lefutó gerinc Hasadék, szurdok Folytatás: Mérések térképen és terepen Zöld kalandra fel Túrista ismeretek A Magyar Természetbarát Szövetség honlapja Terepismeret, térképismeret, tájékozódás Terepismeret A terep nem más, mint földünk felszíne, a rajta lévõ természetes és mesterséges tereptárgyakkal együtt. Domborzatnak a terep felszíni egyenetlenségeit nevezzük. Két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtõ (lásd: A földfelszín formakincsei c. részt). Minden domborzati idom különbözõ hajlásszögû lejtõkbõl tevõdik össze. A magasságok mérésének alapja a nyugalomban lévõ tenger középvízszintje (Adriai-tenger középszintje, azaz a dagály és az apály középértéke). A tenger középszintjéhez viszonyított abszolút magassággal kifejezzük az adott felszín tengerszint feletti/alatti magasságát/mélységét. Magyarországon a Velencei-hegységben Nadap községnél található a szintezési õsjegy egy gránit bánya udvarán. Ennek magasságát mûszeres pontossággal bemérték, hitelesítették a tenger szintjéhez viszonyítva (tszf. 173,83850 m). Olyan területet kerestek, ahol a felszín 6/32

7 viszonylag nyugalomban van, s a kõzet nehezebben pusztuló, a külsõ erõkkel (hõingás, csapadék, szél, folyóvizek...) szemben nagyobb ellenállóképességû. A bemérés óta a földkéreg mozgása következtében az õsjegy már vízszintesen és függõlegesen is elmozdult. A magasságok pontosításánál ma már a mûholdas mérések is segítenek. A relatív vagy viszonylagos magasságot a földfelszín adott szintjéhez viszonyítva mérik. Ha pl. Kékestetõre túrázunk, az általunk megtett tényleges magasságkülönbség (teljesített szint) a kiinduló pont tszf. magasságának és Kékestetõ tszf. magasságának különbsége. A DOMBORZAT ÁBRÁZOLÁSA A domborzat ábrázolása akkor sikeres, ha kifejezi az adott terepidom kiterjedését, magasságát, lejtésviszonyait, érzékelhetõvé teszi a terepidom alakját és lehetõvé teszi a pontos mérését. Ha mindezen igényeknek meg akarunk felelni, a térképeken szintvonalakkal ábrázoljuk a domborzatot. A magasságot színfokozással, csíkozással, árnyékolással is kifejezhetjük, vagy inkább sejtethetjük, de ezek önmagukban nem adnak pontos információkat, csak a szintvonalas ábrázolással együtt kiegészítésként, megerõsítésként alkalmazhatjuk ezeket (lásd: Térképismeret c. rész). A szintvonalas eljárás lényege az, hogy a terep domborzatát a tengerszinttõl kiindulva egymástól egyenlõ távolságra lévõ és egymással párhuzamos síkokkal elmetsszük. A tenger közepes szintjével párhuzamos metszõsíkok kijelölik a szintvonalakat. A felszín azonos magasságú pontjait összekötõ szabálytalan görbe vonalakat nevezzük szintvonalaknak. A metszõsíkok közötti távolság az alapszintkülönbség, alapszintköz. Az alapszintvonalak közötti leggyakrabban elõforduló szintvonalközök: Térkép méretaránya Szintvonalköz 1 : m 1 : m 1 : m 1 : m 1 : m A Cartographia kiadásában megjelenõ 1:40000 méretarányú (kék-sárga színû) turistatérképeknél az alapszintköz általában 20 m, míg az MTSZ-TOPO által készített turistatérképek 1:50000 méretarányúak, az alapszintköz 10 m. Az alapszintvonalak ábrázolása vékony, folytonos, barna színû vonallal történik. A tájékozódás megkönnyítése érdekében minden ötödik szintvonalat megvastagítanak. Ez a megvastagított, folytonos, barna színû szintvonal a fõszintvonal. 7/32

8 Ahol a domborzat megkívánja, a pontosabb, részletesebb ábrázolás érdekében segéd- és kiegészítõ szintvonalakat alkalmaznak. A segéd-, azaz felezõszintvonalköz az alapszintvonalak különbségének fele (ha az alapszintköz 10 m, a felezõszintvonalak távolsága 5 m). Jelölése vékony, szaggatott, barna színû vonallal történik. Még pontosabb tájékozódást tesz lehetõvé, ha kiegészítõ, negyedelõ szintvonalakat alkalmaznak, vagyis az alapszintvonal különbséget negyedelik (ha az alapszintköz 10 m, a kiegészítõ szintköz 2,5 m). Jelölése barna színû pontsorral történik. A szintvonalak tengerszint feletti magasságát számok mutatják. A számokat úgy írják a szintvonalra, hogy talpuk az alacsonyabb térszín irányába mutasson. Színük megegyezik a szintvonalak színével, tehát domborzat ábrázolása esetén barna. A lejtõirányt jelzik: A tenger közepes szintjével párhuzamos metszõsíkok kijelölik a szintvonalakat (Megjegyezzük, hogy a mélységet szintén kifejezhetjük szintvonalak segítségével. A tengerek mélységét kék színû szintvonalakkal ábrázoljuk.) A dombrozat "fent" és "lent" meghatározásához a szintvonalakra rajzolt, a lejtés irányába mutató kis vonalak, az eséstüskék nyújtanak segítséget. Az eséstüske mindig a lejtõ irányába mutat (c jel az ábrán). a. a vízfolyások, mert ezek mindig lejtõirányúak; b. a völgyek, metszõdések, vízgyûjtõk iránya; c. az eséstüske; d. a tereplépcsõk fogazata, mert ezek mindig lejtõirányúak; e. szintvonalak magassági számainak talpa; f. a magassági számok összehasonlítása alapján is eldönthetõ; g. 1,2 a nyergek, melyek mindig jelzik az emelkedés és lejtés irányát; h. a jel, mert ez mindig bemélyedést jelent; i. a tavak, a vizenyõs, mocsaras területek, mert ezek általában mélyedésben találhatók. 8/32

9 A szintvonalas ábrázolás szabályai: "Fent" és "lent" meghatározása; láthatóság megállapítása a szintvonalak egymást sohasem keresztezhetik; a szintvonalak mindig zártak; a szintvonalak nem párhuzamosak; minél meredekebb a terep, a szintvonalak annál közelebb helyezkednek el egymáshoz, ill. minél lankásabb, annál távolabb kerülnek egymástól. Alapszintkülönbség meghatározása Történhet az adott lejtõ magassági számainak felhasználásával: pl. két magassági pontunk értéke: A = 345 m, B = 287 m. Különbségük: = 58 m. A két magassági pont között 6 szintvonaltérköz található, ezért 58: 6 = 9,666..., felkerekíve 5-tel osztható számra az alapszintköz 10 m lesz. Történhet a szintvonalszámok segítségével: A két összehasonlítandó szintvonalunk értéke: 450 m, ill. 270 m. 9/32

10 Különbségük: = 180 m. A szintvonalak közötti térközök száma: 18. Magasságkülönbség osztva a térközök számával, egyenlõ lesz az alapszintköz értékével. Példánk alapján: 180:18 = 10 m. A lejtõszög meghatározása A lejtõ iránya a szintvonalakra mindig merõleges. A lejtõ magassága a szintkülönbség, azaz két szintvonal között függõlegesen mért távolság. A lejtõalap a két szintvonal között mért vízszintes távolság. A lejtõszög a lejtõvonal és a lejtõalap által bezárt szög. L m a lejtõvonal, a lejtõ síkja lejtõirány a lejtõ magassága a lejtõ alapja a lejtõszög A LEJTÕSZÖG SZÁMÍTÁSA A lejtõ síkja (vonala), alapja és magassága egy derékszögû háromszöget alkot, melyre érvényes az alábbi matematikai törvényszerûség: tg = m/a Ha a térképen 200 méter távolságon a szintvonalak segítségével 40 m szintkülönbséget mértünk, akkor a lejtõszög kiszámítható: tg = m a = 40 m 200 m = 0,2 tg = 0,2 = 12º A számítás másik módja egy tapasztalati képlet alapján 25º alatti lejtõszög esetén jól alkalmazható: lejtõmagasság = 60 lejtõalap 10/32

11 A lejtõszög mérését térképen és terepen: lásd Tájékozódás, mérések térképen és terepen c. részben, a II. kötetben. A domborzati idomok ábrázolását: lásd II. kötetben Domborzati idomok ábrázolása cím alatt. LÁTHATÓSÁG MEGÁLLAPÍTÁSA A láthatóságot megállapíthatjuk: metszetszerkesztéssel, szerkesztéssel és számítással. 1. Metszetszerkesztéssel A metszet a domborzat oldalnézeti ábrázolása. Alkalmazásánál a domborzatot függõleges síkkal metsszük. A metszõsík és a szintvonalak találkozási pontjait levetítjük a metszetrajzra. A metszetrajzon a szintvonalak számával megegyezõ, párhuzamos, magasságot jelölõ vonalakat húzunk. A vonalak egymástól való távolságát úgy kell megválasztani, hogy kifejezõ legyen. Ha pl. a térkép méretaránya 1:40000 és az alapszintvonalköz 10 m, akkor a metszet vonalkái közötti méretarányos távolság 0,25 mm lenne, vagyis az ábra értékelhetetlenné válna. A számítás módja: alapszintköz méretarány példánk esetében: 1000 cm 10 m = cm = 0,025 cm = 0,25 mm A szemléletes ábra érdekében a vonalak távközét meg kell növelni, ami torzításhoz vezet, de a metszetrjazot kifejezõbbé, érzékletesebbé teszi. A metszet függõleges méretarányát (ami a torzítás miatt eltér a térkép eredeti méretarányától) kiszámíthatjuk úgy, hogy a metszetvonalak távolsága (mm) a térkép alapszintköz értéke (mm) 11/32

12 vonalköz beosztása Metszetszerkesztés, a metszetábra Az elõbbi példánál maradva: A 0,25 mm-es vonalközök helyett az ábrán 3 mm-es vonalközöket alkalmaztunk. Ebben az esetben a függõleges méretarány a következõ: metszetvonalak távolsága 3 mm 1 = alapszintvonalköz (mm-ben) mm 3300 (10 m = mm) A térképvázlat eredeti méretaránya: 1:40000 A metszetábra függõleges méretaránya: 1:3300 A torzítás mértéke: 12-szeres A láthatóság szempontjából ez a torzítás nem számít. Ha az A, B és C pontok láthatóságára vagyunk kíváncsiak, a metszetszerkesztés elvégzése után a metszetábráról leolvashatjuk, hogy B pontból A látható, C viszont a lejtõkúp miatt nem. A pontból B látható, C pontból pedig sem A, sem B nem látható. Lásd az alábbi ábrát! 12/32

13 metszetszerkesztéssel Láthatóság megállapítása 2. Szerkesztéssel A térképen nem nagy távolságban lévõ két pontot összekötjük és leolvassuk (meghatározzuk) magasságukat. A két pontot összekötõ egyenesen kikeressük azt a pontot, amelyik az összelátást akadályozhatja. A három magassági pont ismeretében a nagyobb adatokból levonjuk a kisebb értékét, s a kapott értékeket a megjelölt pontok alá írjuk; a legalacsonyabb ponthoz a 0 kerül. A másik két pontra merõlegest húzunk, és ezekre tetszõleges méretarány szerint felmérjük a 0 ponthoz viszonyított magasságkülönbséget. A felmért magasságkülönbségeket összekötjük a 0 ponttal, ez lesz a látóvonal. Ha a közbeesõ pont egyenesére felmért távolság nem marad az álláspont és a keresett célpont közötti látóvonalon belül, akkor valósznû, hogy nincs összelátás. Ha látóvonalon belül marad, valószínûleg jó a láthatóság. (Azért valószínû az eredmény, mert a térkép rajzi egyszerûsítése során lehetnek kisebb eltérések.) Nézzünk két példát az elõzõekben már bemutatott lejtõirányt szemléltetõ ("fent" és "lent") ábrán: 1. példa: A pontból D pontba szeretnénk ellátni, és nem tudjuk, hogy K pont akadályoz-e ebben. 1. A és D pontokat egy egyenessel összekötjük. 13/32

14 2. Szintvonalak segítségével: A 341 m, D 300 m (éppen a 300-as szintvonalon fekszik). K magasságát magassági szám is jelzi: 351 m, ez az a pont, amelyik akadályozhatja a láthatóságot. 3. Elvégezzük a kivonásokat: A - D = m = 41 m K - D = m = 51 m 4. A pont alá 41 m-t, K ponthoz 51 m-t írunk, míg D pont a legalacsonyabb, ide 0 kerül. 5. Merõlegest húzunk A és K pontokhoz és rámérjük tetszõleges méretarány szerint a 0- hoz viszonyított magasságkülönbségeket. A pontra az ábrán 41 mm-t mértünk és A'- nak jelöltük, K pontra 51 mm-t mértünk és K'-vel jelöltük. 6. Összekötjük A' pontot a D /0/ ponttal, ill. K' pontot szintén a D /0/ ponttal. 7. Leolvassuk az eredményt: Mivel A'D látóvonalon kívülre esik a K'D látóvonal, így A pontból D pont nem látható, ill. D-bõl A sem K pont magassága miatt. 2. példa: K pontból N pontba szeretnék ellátni és nem tudom F pont akadályoz-e ebben. 1. K és N pontokat összekötjük. 2. K: 351 m (magassági szám alatpján), N: 281 m (szintvonalak alapján) F: 300 m (rajta fekszik a 300-as szintvonalon). 3. K - N = = 70 m, F - N = = 19 m. 4. N a legalacsonyabb, ez lesz a K és F pontokra merõlegest húzunk és K-ra 7 m-nek megfelelõen 70 mm-t mérünk, míg F pontra a 19 m-nek megfelelõen arányosan 19 mm-t. A magsságkülönbséget jelölõ pontokat K'' és F' pontként jelöljük. 6. N /0/ ponttal összekötjük K'' és F' pontokat, így megkapjuk a látóvonalat. 7. Leolvassuk az eredményt: Mivel NF' látóvonal a K''N látóvonalon belül található, K pontból N pont valószínûleg látható, F magassága nem akadályozza a rálátást. 3. Számítással (a hasonló háromszögek összefüggése alapján) A térképen összekötjük az álláspontot és a célpontot. Megállapítjuk a két pont magasságkülönbségét. Felállítunk két arányt: ill. Álláspont és célpont magasságkülönbsége Akadályt képezõ tereppont és célpont magasságkülönbsége 14/32

15 Álláspont és célpont távolsága Akadályt képezõ pont és a célpont távolsága Ha az elsõ arány kisebb mint a második, nincs láthatóság, fordítva pedig van. Bemutatjuk a szerkesztésnél (2. pont) is felhasznált ábra adatai alapján. 1. példa A pontból D-re akarok ellátni és tudni szeretném K pont akadályoz-e ebben. A: 341 m, K: 351 m, D: 300 m. A-D = 41 m, K-D = 51 m; A és D távolsága a térképvázlaton: 6,3 cm; K és D távolsága 2,5 cm. Aránypárok: 41 m : 51 m 0,8 6,3 cm : 2,5 cm = 2,5 Az elsõ arány kisebb, mint a második, ezért nincs láthatóság. 2. példa K pontból N-re akarok ellátni és tudni szeretném, F pont megakadályozza-e. K: 351 m, F: 300 m, N: 281 m. K-N = 71 m, F-N = 19 m; K és N távolsága: 7,1 cm, F és N távolsága 3,1 cm. Aránypárok: 71 m : 19 m 3,7 7,1 cm : 3,1 cm 2,29 Az elsõ arány nagyobb mint a második, tehát összelátás van A felszín (terep) ábrázolása: a térkép A földfelszín arányosan kisebbített, saját jelkulccsal ellátott, síklapon ábrázolt felülnézeti rajza a térkép. A térkép méretaránya jelzi, hogy a valóságnál hányszor kisebb, azaz milyen arányban kicsinyített az ábrázolt felszín. Az 1:40000 jelölés azt jelenti, hogy a térképen mért 1 centiméter távolság a valóságban centiméter (400 m), vagyis a valóságosnál 15/32

16 negyvenezerszer kisebb a térképi ábrázolás. térképen mért távolság méretarány = terepen mért távolság A vonalas aránymérték a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték. Segítségével átszámítás nélkül is leolvashatjuk a lemért távolságot. A domborzatot, növényzetet és a vizeket természetes, míg az emberek által létrehozott építményeket (épületek, kilátótorony, utak...) mesterséges tereptárgyaknak nevezzük és téképjelek segítségével ábrázoljuk. Alaprajzzal azokat a tereprészeket és tereptárgyakat jelölhetjük, melyek a térkép méretarányában kifejezhetõk (erdõk, rétek, kertek, mocsarak, tavak, települések...). A térképjelek többsége azonban nem tudja méretarányosan feltüntetni a tereptárgyakat (például várakat, egyedülálló házakat, hidakat, tornyokat, templomokat), mivel arányos kisebbítéssel szabad szemmel nem is látnánk. Ezeket a tereptárgyakat meghatározott alakú jelekkel (például oldalnézeti jelekkel, képjelekkel) ábrázoljuk (templomok, vadászház, magányos fa). Magyarázó jeleket használunk, például a barlangok ( ) és a magassági pontok ( 525) jelölésére. A domborzatot szintvonalakkal (egyenlõ magasságú pontokat összekötõ görbe vonalakkal) ábrázoljuk. Az alapszintvonalak közötti magasságkülönbséget külön feltüntetik, a turistatérképeken általában méterenként követik egymást. A lejtõirány a szintvonalakra mindenütt merõleges, az eséstüske jelzi a lejtés irányát. Minél közelebb haladnak egymás mellett a szintvonalak, annál meredekebb a lejtõ (15º-nál meredekebb lejtõk nehezen, a 30º -nál meredekebbek egyáltalán nem vagy csak technikai eszközökkel, erõsen kapaszkodva járhatók be) (lásd a Terepismeret c. részt). "Vízszintes" (vagy közel vízszintes) a turistaút, ha párhuzamosan halad a szintvonallal, s minél nagyobb szöget zár be vele, annál kaptatósabb. Kevésbé pontos és megbízható, inkább csak tájékoztató jellegû a domborzat színfokozatos (a mélység és magasság növekedésével egyre sötétebb) vagy domborzatárnyékolásos ábrázolása, ez utóbbi például a szintvonalak kiegészítõje lehet, a meredek lejtõket így még szemléletesebbé tehetjük. A térképen bizonyos tereptárgyakat meghatározott színekkel ábrázolunk. Barnával a domborzatot, zölddel a növényzetet, kékkel a vizeket, pirossal a határokat, közutakat, jelzett turistautakat. A nevek, feliratok, ill. a mesterséges tereptárgyak jelölése fekete színnel történik. A névrajz a településektõl - ha lehet - keleti irányban a térkép alsó és felsõ keretvonalával párhuzamosan szerepel, hegységeknél a csapásiránynak megfelelõen található a névkiírás. 16/32

17 A térképen különbözõ típusú, nagyságú és színû számokkal találkozunk. A szintvonalakra írt barna magassági számok az abszolút, tengerszint feletti magasságot fejezik ki, a számjegyek alsó része a lejtõ irányába mutat. A magassági pontoknál kiírt fekete számok is a tengerszint feletti magasságot mutatják. A bevágásoknál lévõ fekete negatív (-), ill. a kiemelkedéseknél lévõ fekete pozitív (+) elõjelû számok a környezõ területekhez viszonyított relatív magasságot jelzik. A folyóvizeknél feltüntetett fekete törtszámok számlálójában a folyó szélességét, nevezõjében a mélységét fejezik ki. (pl.15 / 4). A nagyobb tavak, folyók, tengerek mélységét kék számok fejezik ki. Az egyenlõ mélységû pontokat összekötõ görbe vonalakon lévõ számok alsó része a nagyobb mélység felé mutat. A folyóknál a sodrásirányt fekete nyíllal jelölik. A nyílra írt fekete szám a vízfolyás sebességérõl tájékoztat. A vízeséseknél feltüntetett fekete számok a vízzuhatag relatív magasságát adják meg. Hidaknál jelölt törtszámok számlálójában a híd hosszát (esetleg kötõjellel mellette a híd szélességét), nevezõjében a híd teherbírását jelölik. Alagutaknál lévõ törtszám számlálója az alagút hosszát, nevezõje a szélességét fejezi ki. Az erdõk térképjele mellett feltüntetett törtszám számlálója a fák közepes magasságát, nevezõje a fatörzsek átlagos vastagságát mutatja (20 / 0,2, vagyis lombos erdõben átlagosan 20 méter magasak a fák, míg törzsvastagságuk átlagértéke 20 centiméter /0,2 méter/). A térkép hálózata a fokhálózatot, turistatérképeknél a kilométerhálózatot jelenti. A térkép keretén a hálózati számokat jelölik. A térkép felhasználásának egyik alapvetõ feltétele az északi irány feltüntetése. Ma a térképek többségén nincs külön feltüntetett északi irány, a térkép keretvonalai határozzák meg a világtájakat. Az oldalvonalak iránya az É-D irányt, az alsó és felsõ keretvonal a Ny-K irányt jelenti. A térkép feje, felsõ széle irányában van tehát az északi irány. Ha a térkép keretvonalai nem páruhzamosak a fõvilágtájakkal, tehát nem "északfejesek", akkor a térképen külön fel kell tüntetni az északi irányt ( É, N ). Vannak térképek, ahol a házlózati északi irány mellett a földrajzi (csillagászati) északi irányt és a mágneses északi irányt, valamint a hálózati és a földrajzi észak, ill. a földrajzi és a mágneses észak közötti elhajlás értékét is feltüntetik (a hálózati-, földrajzi- és mágneses északi irány fogalmát lásd: II. kötet "Tájékozódás iránymeghatározással" c. fejezetnél). 17/32

18 Hálózati- és mágneses elhajlás Hálózati elhajlásnak nevezzük a kilométer-hálózati vonalak és a földrajzi fokhálózat É-D vonalak és a földrajzi fokhálózat É-D voanalai által bezárt szöget (µ). Hálózati elhajlás Mágneses elhajlásnak, vagy deklinációnak ( ) nevezzük a mágneses északi irány és a földrajzi északi irány által bezárt szöget. 18/32

19 Mágneses elhajlás Minden természetes és mesterséges tereptárgyat a térkép nem tud jelölni, mivel az összes jel nem fér el rajta, ezért mindig a térkép jellege (autóstérkép, vízitúra térkép...) határozza meg, hogy mi kerül rá. Turistatérképen így elsõsorban azok a tereptárgyak szerepelnek, amelyekre a gyaloglás közben - például tájékozódás miatt - szükség lehet. A felszínformák, a természetes növényzet- és vizek ismerete a tájékozódást és az elõrehaladást segíti. A környezetükbõl kiemelkedõ hegykúpok, egyedülálló fák például kiváló tájékozódási pontok, ezért fontos a térképi jelölésük. Hasonlóan segíthetik a tájékozódást a patakok és folyóvizek is. A növényzet komoly mértékben befolyásolhatja mozgásunkat és tájékozódási lehetõségeinket. Ezért szükséges a fedettség és áthatolhatóság, a mezõgazdasági mûvelés alatt álló területek megkülönböztetése. A rétek, legelõk jól átláthatók, s még a bokros, ligetes részeken is viszonylag könnyû a mozgás. A fiatal erdõk - fõleg a fenyvesek - nehezen járhatók és tájékozódni sem lehet bennük. A fiatal csemeteerdõket óvni kell, ezért ne közlekedjünk ilyen területeken! Az irtások, tarvágások helyén a látási viszonyok jók, de az elõrehaladás igen nehézkes és balesetveszélyes, tehát szintén elkerülendõk. Terepen való haladásunkat, s ezáltal a túra idõszükségletét befolyásolhatja a talaj jellege, minõsége is (pl. agyagos, vagy laza homoktalajok) ezért ezek jelzése is segíthet. A források és turistautak jelölése nélkülözhetetlen a turistatérképeken. A turistautak mellett (fõútvonalak: kék, piros; kevésbé fontos útvonalak: sárga, zöld) az útvonalakon elérhetõ célt, 19/32

20 ill. célokat (összekötõ út:, lakott helyhez, turistaházhoz vezetõ út:, kilátóponthoz vezetõ út: ) is feltétlenül ábrázolni kell. Településeknél célszerû a buszmegállókat, vasúti állomásokat és megállóhelyeket, turistaszállásokat, valamint a település látnivalóit, nevezetességeit (templomok, múzeumok...) jelölni (lásd Antroposzféra-kulturtáj; Turistalétesítmények c. részt). (A legfontosabb mérések és számítások módja a II. kötetben található: Tájékozódás, mérések térképen és terepen) Tájékozódás Mivel ez a témakör a legfontosabb gyakorlati ismereteket foglalja össze, teljes egészében a II. kötetben található. Tartalmaz ugyan elméleti részeket is, mint pl. a tájolótípusok bemutatása, de ezen ismeretekre is fõleg a terepen van szükségünk, ezért jobbnak láttuk egy helyen közölni az ezzel kapcsolatos ismereteket is: 20/32

21 21/32 Kétbodony

22 Kétbodony 22/32

23 Pedagógiai játékok 1. I. Kommunikációs játékok 1. Karmesterjáték (ki a kezdeményező?) Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, SZABÁLYKÖVETÉS, KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG, KREATIVITÁS, VEZETŐ A csoport tagjai körben ülnek. Egy gyereket kiküldenek, és a benn maradók megegyeznek a karmester személyében. Az ő feladata elkezdeni a mozdulatokat, melyeket a körben ülők lehetőleg azonnal utánoznak. A kint (egy) levő gyereket behívják, neki kell kitalálnia, ki a karmester. Érdekesebbé tehető a gyakorlat ének- vagy zeneszóval. Így a mozdulatok is ritmusosabbak lehetnek. 2. Tükörkép Cél: a nonverbális kommunikáció, a metakommunikációs jelzések megértésének gyakorlása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, METAKOMMUNIKÁCIÓ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, ALKALMAZKODÁS A résztvevők párokat alkotnak. (Lehetőleg egyforma termetű személyek kerüljenek egy párba.) Az egyikük a tükör, a másik a tükör előtt áll, s különböző mozdulatokat végez. (Beszélni nem lehet!) Ezt a párja visszatükrözi. Kis idő múlva a párok szerepet cserélnek. Megjegyzés: fontos, hogy a játék alatt nyugodt légkör uralkodják a teremben, figyeljenek egymásra. Csak a feladat végén beszélhetnek a párok egymással. 3. Üzenet szavak nélkül Cél: a nonverbális kommunikáció gyakorlása, az információtorzulás megtapasztalása KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNKÁCIÓS ZAVAR A résztvevők körben ülnek Az egyik csoporttag feláll, sorban odamegy társaihoz és tetszés szerinti gondolatot, érzést, üzenetet közöl velük szavak nélkül, nonverbális eszközökkel. (A gyakorlatot korlátozhatjuk egy adott kommunikációs csatornára, például az érintésre, mimikára, gesztusokra.)ezután mindenki hasonló módon jár el. 23/32

24 A résztvevők megbeszélik érzéseiket, szorongásaikat, tisztázzák a nem egyértelmű üzeneteket, valamint a gyakorlat általánosítható tanulságait. 4. Rosszul értelmezett üzenetek Cél: bevezetés a kommunikációelméletbe, a nonverbális kommunikáció gyakorlása, a sikertelen kommunikáció következményeinek tudatosítása. KULCSSZAVAK: NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ, INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, FÉLREÉRTÉS Öt-hat fős kiscsoportok alakulnak. A tagok egytöl ötig, illetve hatig kapnak sorszámot, ez a szereplés sorrendjét jelzi. Az 1-es számú résztvevő kigondol egy hétköznapi tevékenységet és elmutogatja (pl. megvajazza a kenyeret). A 2-es számú igyekszik megérteni, és anélkül, hogy elárulná, amire gondolt, mutogatással folytatja a cselekvést (pl. lekvárt ken a vajaskenyerekre és szendvicset készít). A 3-as számú tovább mutogat (pl. körbeadhatja a szendvicseket), s ugyanezt teszik a következők is. (Az adott példát folytatva 4-es számú megeszi a szendvicseket, az 5-ös pedig elmosogatja a tányérokat.) Fontos szabály, hogy a gyakorlat közben senki sem szólhat a másikhoz, és metakommunikációs eszközökkel sem árulhatja el egyetértését vagy egyet nem értését. Ha minden csoport befejezte a feladatot, meg kell beszélni, hogy mi volt az első számú játékos mondandója, és mennyiben kötődtek, vagy nem kötődtek ehhez a többiek. Variációs lehetőség Egy erre vállalkozó résztvevő a teljes csoport előtt mutogatja el a kezdő tevékenységet. A csoportból bárki, aki úgy gondolja, hogy felismerte azt, feláll és folytatja a következő mozzanattal. Aki ezt felismeri, szintén feláll és folytatja az eseménysort. Addig kell folytatni, amíg mindenki részt nem vett. A feladat végén hasonlítsuk össze az elképzeléseket és legyünk felkészülve a meglepetésekre. A kapcsolódó beszélgetés témái Miért nevezzük a feladatot Rosszul értelmezett üzenetek"-nek? Mi történt a játék folyamán? Megesik, hogy az üzeneteket az életben is rosszul értelmezzük? Milyen következményekkel járhat ez? Mit tehetünk ennek elkerülése érdekében? 5. Követni az utasításokat Cél: a verbális és a képi kifejezés különbségeinek megtapasztalása, az ebből eredő kommunikációs nehézségek szemléltetése és az áthidalás módozatainak megvitatása Eszközök: három egyszerű kép, amelyek közül az egyiket a feladat szemléltetésére használjuk. A másik két képről annyi másolat készül, hogy a csoport felének jusson. Tábla vagy tacepao, amelyre rajzolni lehet. Kréta, illetve filctoll 24/32

25 KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAROK, NYELVI KÓDRENDSZER, KÉPI KIFEJEZÉS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, VEZETŐ, EGYÜTTMŰKÖDÉS, FÉLREÉRTÉS Az, akinél a kép van olyan utasításokat ad, amelyek alapján párja újra tudja rajzolni a képet. A feladatot legjobb először nagy rajzlapon szemléltetni. A rajz részeit nem szabad sem egyenesen megnevezni sem pedig hasonlatot használni pl. rajzolj egy lábat vagy olyan mint egy fogantyú. Annak, aki az utasításokat adja, nem szabad látnia a készülő rajzot. Ha a rajz elkészült, megnézheti azt és a kívánt cél elérése érdekében újabb utasításokat adhat de hasonlatokat továbbra sem használhat. Ezek után kiosztjuk a másik két kép másolatait a csoportnak, akik hasonlóképpen elkezdik a feladatot. Ha valaki rájönne, hogy mit is rajzol, ezt nem szabad elárulnia; várjuk meg, míg mindenki végez, és ekkor vessük össze a rajzokat egymással. A párok ekkor felcserélik a szerepeket. Ha kedvük van rá, maguk is kitalálhatnak egy képet. Fiatalabb gyerekek esetében jobb, ha az utasításokat előzőleg megfogalmazzuk. Azt tanácsoljuk, hogy a képek minél egyszerűbbek legyenek. A kapcsolódó beszélgetés témái Könnyű/nehéz volt-e a képeket helyesen lerajzolni? Miért? Érthető, pontos információkat kaptál/adtál? A jó információk mindig pontos képet eredményeznek? Volt-e úgy, hogy a társad nem tudott megérteni annak ellenére, hogy számodra teljesen világos volt, amit mondtál? Megesik-e velünk valami hasonló, ha valakinek valami fontosat szeretnél elmondani? Ilyen helyzetben mit tehetünk? Milyen félreértések adódhatnak kommunikációs nehézségekből a családban, az osztályban, az iskolában? 6. Szájról szájra Cél: az információk torzulásának megtapasztalása Eszközök: tábla vagy tacepao és íróeszköz, az üzenet előre elkészítve tacepaón, megfigyelési lap a megfigyelőknek, esetleg videókamera KULCSSZAVAK: INFORMÁCIÓÁRAMLÁS, INFORMÁCIÓTORZULÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS A demonstrációra önként jelentkezők egyikük kivételével kimennek a szobából. A bent maradónak a csoportvezető lassan és jól érthetően felolvassa az üzenet szövegét egy papírról. Ezután még egyszer felolvassa ugyanígy. Behívják a második személyt, akinek az első emlékezetből elmondja az üzenetet. Kérésre még egyszer elmondhatja ő is. A gyakorlat ugyanígy folytatódik, amíg az utolsónak maradó is meghallgatja az üzenetet, majd a táblára vagy tacepaóra emlékezetből fölírja. Ezután emellé tesszük az eredetileg fölolvasott üzenetet és összehasonlítjuk a kettőt. A megfigyelők beszámolnak tapasztalataikról. Ha videofelvétel készült, ennek visszanézésével ellenőrizhetjük a megfigyelések pontosságát. A felolvasott üzenet 25/32

26 A Kovács-házaspárnak két gyereke van. A fiú most érettségizett, a lány ősztől dolgozni fog. Elhatározták, hogy a nyarat együtt töltik Nyugat-Európában. A régi Ladájukkal szerettek volna utazni, de tartottak attól, hogy nem bírja majd a hosszú utat, ezért Bécsig vonattal mentek, onnan pedig egy ottani utazási iroda turistabuszával tették meg a kőrutat. Először átmentek Ausztrián, s közben néhány napot Tirolban töltöttek. A svájci-francia határt Bázelben lépték át. Fő céljuk Párizs volt, ahol a történelmi emlékeket és a mai életet akarták megnézni. Az óceánhoz idén nem jutottak el, de egy hetet még a Balatonnál töltenek majd. Megfigyelési lap Név: Elvesz: Hozzátesz: Torzít: Egyéb megjegyzés: /32

27 8. Észrevételek az egész folyamatról: 7. Jelentéstani játszadozás Cél: ráébreszteni a tanulókat, hogy milyen eltérő módon ítéljük meg magunkat és másokat, felismertetni ebben a jelenségben az eredményes kommunikációt gátló tényezőt. KULCSSZAVAK: ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, TOLERANCIA, ÍTÉLET, KOMMUNIKÁCIÓ, KAPCSOLAT Az angol nyelvben a rendhagyó igéknek általában három egymástól többé-kevésbé eltérő alakja van. A BBC egyik műsorában Bertrand Russel a következőképp ragozott egy rendhagyó megállapítást: Én határozott vagyok. Te makacs vagy. Ő fafejű Egy magazin Russel példáját követve díjakat.ajánlott fel azoknak az olvasóinak, akik a legjobb rendhagyó igeragozásokat küldik be. Ime néhány a lapban megjelent pályamunkákból: Én jogosan méltatlankodom. Te bosszankodsz. Ő nagy hűhót csap semmiért. Én sziporkázom. Te különösen beszédes vagy. Ő botrányosan viselkedik. Russel ezzel a ragozással az emberek viselkedését gúnyolta ki, de érintette vele azt a szokásunkat is, amely annyira jellemző szóbeli véleményformálásunkra. Ha magamról beszélek, magamat értékelem, sokkal kevésbé nézem kritikus szemmel a viselkedésemet, mintha valaki másról lenne szó. A harmadik személyben még szigorúbb vagyok, jóllehet az illető éppen úgy viselkedik, mint te vagy én. Karen R. Krupar a következő játékot ajánlja: alakítsunk öt fős csoportokat. Olvassátok el figyelmesen az alább következő "én mondatokat, és együttesen keressétek meg a megfelelő te" és ő alakokat. Minden csoportnak legyen egy írnoka, ő írja le ezeket. Mikor minden csoport végzett, az írnokok olvassák fel a megoldásokat a teljes csoportnak. 27/32

28 Saját csoportodon belül beszéljétek meg a gyakorlat siárn tapasztaltakat a következő kérdések alapján: a) Észrevetted-e, hogy én, te és ő kifejezéseket teszel? Mikor? Vajon miért? b) Ismersz-e olyan embereket, akiknak a beszédében gykran fordul elő ez a redhagyó ragozás? Szerinted mi ennek az oka? Emlékszel konkrét esetekre? c) Te milyen típusú emberekkel szemben vagy milyen helyzetekben használod a elgnagyobb valószínűség szerint a rendhagyó igeragozást? Én kijelentések: 1. Én nem táncolok valami jól. 2. Én optimista vagyok. 3. Én szeretem a gyors kocsikat. 4. Én időnként veszek egy csomag lottószelvényt. 5. Én általában csatlakozom a többiek véleményéhez. 6. Én úgy gondolom, hogy ha valamit szükséges megcsinálni, akkor azt érdemes jól megcsinálni. 7. Én igen fontosnak tartom a jól öltözöttséget. 8. Én hiszem, hogy az embereknek segíteniük kell egymást. 9. Én élénk képzelettel rendelkezem. 10. Én úgy hiszem, hogy erős katonai véderővel kell rendelkeznünk. 11. Én néha kijövök a sodromból. 12. Én elvetem a középosztálybeli értékeket. 13. Én a könnyebb fajsúlyú irodalmat szeretem. 14. Én tisztelem a szüleim nézeteit. 15. Én szívesen tartok számon mindent, ami a szomszédba történik. 16. Én emelkedett morális elveket követek. 17. Én szót emelek a jogaimért. 18. Én ritka műtárgyakat gyűjtök. 19. Én úgy gondolom, hogy fontos jó benyomást kelteni. 20. Én liberális nézeteket vallok. 21. Én kölyökkoromban jól kitomboltam magam. 22. Ám azt mondom, hogy minden megtakarított forint egy megkeresett forint. 23. Én kihasználom a lehetőségeimet. 24. Én egy árnyalattal molettebb vagyok a kelleténél. 25. Én nem igazodom a társadalmi szokásokhoz. 26. Én fogékony vagyok. 27. Én szűkszavú ember vagyok. 28. Énnekem egy kicsit hullik a hajam. 29. Én rugalmas vagyok. 30. Én kikérem a részemet. 31. Én néha éjfél után is kimaradok. 32. Én néha kicsit ingerült vagyok. 33. Én jól megválogatom a barátaimat. 34. Én rendszeresen járok templomba. 35. Én megnézem az utcán a nőket. 36. Én mindig igyekszem elkerülni a verekedést. 37. Én néha másnapra halasztom a dolgokat. 28/32

29 38. Én néha a társaság kedvéért megiszom egy korty italt. 39. Én egy kicsit konzervatív vagyok. 40. Én karcsú vagyok. (Forrás: Gabnai Katalin: Drámajátékok, Tankönyvkiadó, Bp o.) 8. Részvétlen válaszok Cél: rámutatni arra, hogy az emberek válaszaikkal olykor elárulják, hogy igazából nem is figyelnek oda a beszélőre; előidézni az érzést, amikor nem hallgatnak oda a szavainkra; eszközöket keresni, amelyek segítségével leküzdhető a beszélgetőpartner érdektelensége. Eszköz: az alábbi szitációs játék magnófelvételen vagy szövegesen, eljátszható formában KULCSSZAVAK: KAPCSOLAT, EMPÁTIA, MENTÁLHIGIÉNÉ, KOMMUNIKÁCIÓ, ÉRZELMEK, FÉLREÉRTÉS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR Szituációs játék szövege A: Szervusz, hogy vagy? B: Nem a legjobban tegnap elütött egy autó. Szerencsére kevéssel megúsztam: kificamítottam a karomat, össze-visszavertem magamat, az új nadrágom is elszakadt. A: Oh, milyen balszerencse, és méghozzá az új nadrágod! Képzeld, a barátomnak ugyanilyen márkás farmere van, az egyik belvárosi butikban vette méregdrágán. A haverokat a guta üti az irigységtől. Nem mindenkinek telik egy ilyen fantasztikus cuccra. Tudod a faterjának még a bőre alatt is pénz van... de bocs, mit is mondtál? (Elkalandozás) B: Hát egy kocsi jött az úton épp amikor leléptem a járdáról. Neki lett volna előnye, de én azt hittem, hogy még átérek előtte... A: Remélem, megvan a rendszáma. Az emberek mindent megtesznek csakhogy letagadják a felelősséget. Felírtad a számát? (Részletinformációk) B: Hát persze, megálltak, és kiszálltak a kocsiból. Igazán nagyon rendesek voltak... A: Remélem, nem mondtad azt, hogy te voltál a hibás! A biztosítók nagyon komolyan veszik az ilyesmit manapság. Aztán még a balesetbiztosítást sem fizetik ki. Tudod, hogy mindig meg akarják úszni az ilyesmit. Szörnyű ez manapság! (Panaszkodás) B: Nem ez a probléma! Csak olyan nagyon megijedtem. Egész éjjel nem aludtam, hiszen nagyobb baj is lehetett volna... A: A fenébe is, elszakadt a nadrágod! Tudod, hol lehet ilyet kapni? De ha nem akarsz újat venni, tudok ajánlani egy jó műstoppolót. Igaz, elég drágán dolgozik, de tökéletesen. De engem jól ismer, neked mint barátomnak olcsóbban megcsinálja. Egy szavamba kerül, nagyon le van kötelezve a családunknak...(fontoskodás) B: Kösz szépen, majd megoldom. A: Teljesen igazad van! Ezen a nadrágon már úgysem lehet segíteni. A legegyszerűbb ha kidobod. Majd máskor nem leszel ilyen meggondolatlan! (Kioktatás) B: A baj csak az, hogy alig merek lelépni a járdáról. Elfog a remegés, szédülni kezdek. A: Hát igen, tudom hogy ez szörnyű, de sokkal rosszabb is lehetett volna. Hacsak rágondolsz, mennyi baj van a világban éhezés, háborúk, az AIDS, és mi itt egy tönkrement nadrágon rágódunk. Élve maradtál, nem lettél nyomorék sem, és ez a legfontosabb. (Fölényeskedés) 29/32

30 B: Igen, igazad van, de mégis... A: Gyere és ebédeljünk. Majd én elfeledtetem veled az egészet. (A téma hirtelen megszakítása) A szituációs játékot először teljes egészében lejátsszuk vagy elmondjuk a résztvevőknek, akik közben jegyzeteket készítenek. A tanulságok megbeszélését követően csak B szerepét olvassuk fel, illetve adjuk ki írásban, és a csoport tagjai írásban kísérelnek meg reagálni, elérni, hogy B ne érezze magát magára hagyva a problémájával. A feladatot egyénileg oldják meg, majd kiscsoportokban megvitatják. Végül a teljes kör összegzi a tanulságokat. Ezt követően javaslatok gyűjthetők ahhoz, hogy miképpen tudja A B figyelmét felkelteni, elérni azt, hogy figyeljen rá. 9. Cipőbolt Cél: a kommunikáció, valamint az egyéni és páros problémamegoldás érzelmi gátjainak megtapasztalása, annak tudatosítása, hogy milyen határozottan tudunk ragaszkodni saját vélt vagy valódi igazunkhoz. Eszközök: papír és íróeszköz, papírpénz, esetleg videó-berendezés kamerával KULCSSZAVAK: VERSENGÉS, PROBLÉMAMEGOLDÁS, KOMMUNIKÁCIÓS ZAVAR, KONFLIKTUS A játékvezető pedagógus elmond egy rövid történetet, amelynek végén egy kérdést tesz föl. Arra kéri a résztvevőket, hogy jól figyeljenek és a kérdésre fejben adják meg a választ. A történet a következő: Egy kisvárosi cipőboltba bemegy valaki nyitás után és vesz magának egy cipőt 6 ezer forintért. Az árúért tízezres bankjeggyel fizet. A boltosnak még nincs pénz a kasszában, ezért a szomszédos postára megy, és fölváltja a tízezrest. Odaadja a cipőt és a visszajáró pénzt a vevőnek, aki ezután távozik. Félóra múlva bejön a boltba a postás és közli, hogy a nem régen fölváltott tízezres bankjegy hamis. Ezért arra kéri a boltost, hogy vegye vissza, és adjon helyette jó pénzt, mert csakis tőle származhat a hamis pénz. A boltos odaad tízezer forintot a postásnak és megsemmisíti a hamis tízezrest. Ha nem számítjuk a cipő árát, mennyi a boltos vesztesége? Miután mindenki válaszolt a kérdésre, a táblára egymás mellé írjuk a várhatóan többféle eredményt. Megkérünk két önként jelentkezőt (lehetőleg olyanokat, akik különböző megoldásra jutottak), hogy üljenek ki a középre helyezett két székre, és öt perc alatt közösen jussanak el a helyes megoldáshoz. (A folyamatot célszerű videón rögzíteni.) Ezután még 4-5 további párt megkérhetünk ugyanerre. A páros feladatmegoldások után közöljük a helyes választ (4 ezer forint). Szükség esetén papírpénzzel lejátszathatjuk a történteket. Megbeszéljük a gyakorlat tanulságait, különös tekintettel a problémamegoldás személyi és csoportos gátjaira. A páros munkák megbeszélésénél ezen kívül a személyközi kommunikáció 30/32

31 sajátosságaira és akadályaira is kitérünk (fölhasználva az esetleges videofelvételeket). A beszélgetésen a következő témák merülhetnek fel: Mi jellemezte a párbeszédeket? Milyen mértékben jutott érvényre a győztes/vesztes stratégia? Ki miért ragaszkodott a saját igazához? Milyen érzés volt rádöbbenni,. hogy nem volt igazunk? Sikerült-e valamelyik párnak közösen rájönni az eredményre? 10. Linzer gyakorlat Cél: az önmagunkról történő megnyilatkozás és az egymásra való odafigyelés gyakorlása KULCSSZAVAK: KOMMUNIKÁCIÓ, ÉNAZONOSSÁG, MÁSSÁG, EMPÁTIA, ODAFIGYELÉS, BIZALOM, BESZÉDKÉSZSÉG, ÉRZELMEK A csoport tagjai párokat alkotnak, majd egy külső és egy belső kört alkotnak olyan módon, hogy a pár egyik tagja a külső, a másik tagja a belső körben áll egymással szembefordulva. A játékvezető különböző témákat nevez meg, amelyekről a párok egy meghatározott időtartam alatt beszélgetnek. Ennek az időtartamnak a felében az egyik fél a beszélő, a másik figyeli, majd szerepet cserélnek. A témák váltásánál a körök a játékvezető instrukciójára elmozdulnak, és mindenki új párt kap. A témák kezdetben mindennapi, könnyed dolgok, majd egyre komolyabb és intimebb kérdések kerülnek szóba. A témák komolyodásáva nő a ráfordítható időtartam. Példa az alkalmazható témasorra: A kedvenc ételed (1 perc). A múlt hétvégi programod. (1,5 perc) Véleményed az iskoládról. (2 perc) Egy nagyon boldog élményed. (2 perc) Egy kellemetlen élményed. (2 perc) A legjobb barátod.(3 perc) A legnagyobb ellenséged (3 perc) Három kívánságod. (4 perc) Amitől nagyon rettegsz. (4 perc) Megjegyzés A játékvezetőnek figyelnie kell arra, hogy nem érint-e a téma komoly érzékenységeket. Ha valaki nem kíván az adott témáról beszélni, kiléphet a körből. Ő dönti el, hogy a következő témánál visszaáll-e vagy végleg kimarad. Ha valaki ilyen módon pár nélkül maradna, a játékvezető áll be. A gyakorlathoz kapcsolódó beszélgetés témái: Mi volt könnyebb: beszélni vagy meghallgatni a másikat? 31/32

32 Melyik téma okozott nehézséget, és miért? Milyen érzés volt beszélni benső dolgainkról? Milyen érzés volt mások benső dolgairól hallani? 32/32