ADATOK AZ AEGYPTOMI, PALAESTINAI ÉS SYRIAI ROTATORIÁK ISMER}jTÉHEZ.

Átírás

1 ADATOK AZ AEGYPTOMI, PALAESTINAI ÉS SYRIAI ROTATORIÁK ISMER}jTÉHEZ. (VII. Tábla.) BARROIS T. lille-i egyet. tanárt6!. és DADAY JENŐ. akad.!. tugtól. BARROIS T.a franczia kormány. megbizásából év folyamán tudományos kutató utazást tett Palrestinában, Syriában és Egyptomban. Ezen utazása folyamában a faunát illető igen gazdag anyagot gyüjtött, a melynek feldolgozását részint maga eszközölte, részint specialistá.kkal eszközöltette. Az anyagban egyebek között sok és nem egy igen érdekes rotatoria-fajt is talált s azok egy részét maga determinálta, más részét közösen determináltuk S egyúttal felhatalmazott, hogy vizsgálataink közös eredményeit magyarnyelven publikálhassammindkettőnkneve alatt. Vizsgálataink eredményeinek közlésére különben nem csak az vezetett, hogy ennek révén néhány új fajnak leirását adhassuk, hanem első sorban és mindenekelőtt az a körülmény, hogy ezen az úton hozzájáruibatunk az említett geografiai és fáuna területek 1'0 tatoria-faunájának ismeretéhez, a,datokat ljyujthatunk a rotatoriák zoogeographiai elterjedéséhez. Erre pedig annál nagyobb szükség van, mert ez ideig még csak töredékes adatok jelentek meg az említett területek rotatoria-faunája felől. A legelső adatokat EHREN BERG közölte a HEMPRICH társaságába,n megejtett keleti utazása alkalmával végzett tanulmányai alapján, a.melyeket «Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen» czimü, :ban meg jelent mllvében is összefoglal s a melyek szerint ő összesen kilencz fajt figyelt meg. További adatokat SCHMARDA L. publikált 1834-ben ((Zur Naturgeschichte Egyptens) czímü dolgozatában s ebben 27 Rotatoria fajt jegyez fel, természetesenmindannyit ~gyptomból, a

2 lik,éstermtud.ért.xit.köt.vii.táb1a. Sarrois és Daday, Rnlatol'i:ík ).) 3. Ll'. r'-i)(í"'. ~V~.) 7: ~ tj. 8t aílllclt delui t,}rlind

3 .HJGYPTOMI, PALAESTINAI És SYRIAI ROTATORIÁK.m melyek között több újat is ismertet. HUDSON és GOS8E nagy össze~ foglaló munkájlísban szintén találunk idevonatkozó adatokat, ft melyek azonban újjat nem tartalmaznak s csak az előbb említett búvárok vizsgálatainak eredményét összegezik. A feldolgozott anyagot illetőleghangsulyoznunk kell azt, hogy :1Z kizárólag borszeszbenkonzervált volt 8 ennek tulajdonítandó az, hogy a leírt fajok belszervei felől csak töredékes adatokat közölhetünk. A talált fajok felsorolásánál a PLATE L.-től megjelölt rendszertani elveket tartottuk irányadóknak, de a családok keretét a HUDSON és GOSSE nagy munkája után vettük. I. Ordo. DIGONONTA Plate. Fam. PgILODINIDAE ERRn. 1. Sp. Rotifer forhcatus n. Bp. Tab. VII. Fig Pede &ylinclrico,. segmento penultirno ped'is processibus duobus sat lo-/,zgis, lanceolatis! digiti8 clnobus forficem f01"mardibus. Testének általános habitusát megállapítanunk nem sikerült, miután a vizsgált példányok valamennyije többé':'kevéabbé össze volt húzódva s a 3-ik ábra épen ilyent ábrázol. A test mellső részén négy éles redőt láttunk,a melyel{ valószínüleg az összehúzóc1á.snak az eredményel Állkapcsai teljesen agenusénak typusát mutatják, három fogúak s némileg veseformák (Tab. VII. Fig. 5). Lábának utolsó előttiízén két hatalmas, tüskeforma nyújtvány emelkedik, a melyek oly hosszúak, mint a há.rom utolsótestiz együtt. Az utolsó iz csúcsán két kis, egymás ellenében ivelt, hegyesen végződő ujjat különböztethettünk meg,melyek helyzetüknél és.alakjuknál fogva egy ollónak szárail'a emlékeztetnek (Fig. 6.) 8 épen ezért is neveztük e fajt forficatu's-nak. Testének méreti viszonyait, összehúzódottsága miatt nem állapíthattuk meg. A Honleh-tó föli.11etéről halászottanyagban igen gyakori s az eddig ismert fajoktól lábának és kii.lönösen ujjainak szerkezete alapján könnyen megkülönböztethető.

4 BARRors T. És DADAY JENŐ. 2. Sp.!toWer sp. Az Abbadi mel1etti vizekben s a Homs-tóba". találtunk, de miután mindann.yi tel' _. ~ tobb peldányt b Jesen Osszehuzód tt / an volt, a fajt nem sikerült meghatározn k., o.allapot. hogy az említett terrn6helyeken Rotifer-e:l~ é~n;f csak Jelezzük, ri. Ordo. MONOGONONTA Pl t ae. Fam. ASPLANCHNIDAE GossE-RuDS. 3. Sp. Asplanchna. SyriDX. E:a:EB. Már Schmarda L. is ismerte és több t nevezetesen: Monfalút Kenneh A. t' S erm6 helyen találta, J. J á T SSIU es okara köm 'k' M csup n a iberias és a Homs tavakb'l... ye en. i meg, de itt aztán meglebethsen ko?yűjt~tt anyagban találtuk u gya 01'1 volt. 4. Sp. AsplaDchDaprJodoDta GOSSE. Csupán a Boms és Houleh t kb'l,- s e helyeken, úgy látszik h. ava 0. vala anyaggan találtuk való.., ogy a pelaglkus állatok csoportjából 5. Sp. Asplanclut0PllS myrmeleo ERRl!. E fajból csupán két példá t t gyüjtött anyagban. ny alálunk a Yamouni tó főlületén Fam. FLOSOULARIDAE RUDs. G oss. 6. Sp. Flosclll aria braoh'v'nra.,,- n. sp. Tab. VII. Fig Pede rudimentario) in aculeo. species ubique natans. curvato exeunh) urceolo nullo Testének általános habitusát l',, kezetét összehúzódott volt.. tt ' va a~llnt kel'ekszervenek szerhatalmas a genusra ol. lal mia n~m bu,tuk megállapítani s ha. '.. y Je emzt> cslllang~'. biztos ujjmutatást alig l h tt" k 01 nem njujtottak volna fajnak tekinteni. Habozásu::at11~. volna hajl~~~6k, Floscularia egyetlen példánynak Bem volt :~~elte az a ~~~'ulmeny is, bogy o Ja s ezenklvul lába helyén egy i AEGYFTOMI, P.AL.AEBl'INAI És SYRW Rű'l'.A.TORIÁK. íves tü~ke emelkedett. De eloszlatta aztán minden kéielyünket a. rágóknak szerkezete, a mely teljesen agenusénak typusat viseli magán (Tab. VII. Fig. 2.). Belat> szerveiközüljellemzéieka pankreasmirigyek, melyek megnyultak, két sejt magot tartalmaznak. (Tab. VII. Fig. 1.) A csenevész láb tövében két nagyocska mirigy foglal helyet. Petéit magával czepeli. Méreti viszonyait összehúzódott volta miatt nem állapítbattuk meg. A Houleb-tó fölületérl51 gyltjtött anyagban igen gyakori 8 itt szabadon úszik. 7, Sp. Flosoularia. sp. A Homs-tóból való anyagban egy tokot lakó fajt találtunk bosszú lábbal, de ezt, miután kerék szerve visszahúzott volt, meghatároznunk nem sikerült. A tok jelenléte 8 a láb teljes fejlett8~ge azonban bizonyossá teszi azt, hogy az itt talált példányok nem azonosak az ewbbi fajjal. Fam. MELICERTIDAE H. et G. 8. Sp. Oecistes syriaclls n. sp. Tab. VII. Fig Tentaculo dorsali unico) pede perlongo) 'wrceolo granttlato. Testének általános habitusát és kerék szervének szervezetét összehúzódottsága miatt megállapítanunk nem sikerült. Jellemző e fajra az, hogy csupán egy tapogatójavan. Rágói veseformák, négy fogasok (Tab. VII. Fig. 15). Pankreas-mirigyei gömb formák egy-egy sejtmaggal. Lába rendkívül hosszú,. a mi felől egy leszakadt, teljesen kinyúlt láb adott felvilágosítást. Tokban él és a tok fölületére kova és mészrögök tapadtak; egy tokban gyakran 2-3 példány is tartózkodik, de a magányos példányok sem ritkák. (Tab. VII. Fig.17.) A Houleh tóból gyüjtött anyagban több példányát találtuk. Lábának hosszaságával az Oecistes serpentin'usra emlékeztet, de különbözik ettl51 abban, hogy tapogató nyujtványa'van. 9. Sp. Oecistes ap. A Tiberias és Homs tavakból való anyagban egy tokot lakó másik Oecistes-fajt istaláltunk, a melye~ biztosan megl1atároznunk

5 BA.RROIS T. És DADAY.JENŐ. azonba.n nem sikerült. Feltűnők voltak e példányoknál a peték melyek mindig egészen gömbformák és meglebetős vastag, átlátszó hurokkal burkolta~ voltak. E jelen~ég fl..míg egyfelől arról győz meg, hogy eme peldányok nem azonosak az Oecistes sijt'iacussz~l, másfelől valószín~vé teszi azt is, hogy aligha nem valami új fajjal van dolgunk, amit ur.onoan csak az élő állatokon végzettvizsgá1atok fognak végérvényesen megállapítani. Fam. SYNCHAETIDAE H. et G. 10. Sp. Synohaetaoblonga GOSSE. A genusnak eme legnagyobb fa,ja a Tibel'ias tavában s a Nilométer-ben igen gyakori, kiilönösen pedig az utóbbi termőhelyen jóformán tömegesen tenyészik. 11. Sp. Synohaeta tremula EHRB. A Y31moun:.tóból gyüjjjött anya.gban találtuk néhány példányát, úgy látszik azonban, hogy nem oly közönséges mint az elöbheni. Fam. HYDATINIDAE. H. et G. i2. Sp. N otops macronrus n. sp. Tab. VII. Fig Corpore ovali; pede perlongo crassoque digüis deplanatis (olii/'ormibus. Pánczéltalan teste feltűnően hasonlít egyik-másik Brachionu.s fajbor. s a Notops brachionusehrb.-hez, mely utóbbitól főleg abban kiilönbözik, hogy teste tojásforma. és lába a törzsnek közvetlen f~lyta.táca,. (Tab. VII. Fig. 7.) Kerékszervének szerkezetét megfigyelnunk nem sikerült, miután cs1."!-pán összehúzódott példányokat találtunk. Abehúzott keréks?,erv kiilönben három nagy karélyt képez. Rágói általános szerkezetük tekintetéből a Brachionusokéhoz hasonhtnnk; a kalapácsok nyele íves- euticula-pálezika; fogainak száma hat; ar. ülő két darabból áll; egy felsőkisebből 8 egy alsó nagyobból, mindkettő három8~ögletü; a felső kisebb két egyforma részletböl képződött, ablakos, mig az alsónak két fele páratlan ~erp:ezzé fort össze, a melyen két old.ali s egy központi éles vonal AEGYPTOlYlI, PALABSTINAl És syriai "ROTATom.tK. onú! végig. (Tab. VU. Fig. 16.) Az ülő említett két részlete széles ~apjával fekszik egymáson. Panlneas-mirigyei aránylag nagyokj zsaeskóformák s egy-egy nagy magot zárnak. Alfelnyilása a láb tövén fekszik. Lába feltünően hosszú és vastag, hátsó harmadában három kolbászforma ragasztó mirigy foglal helyet. Ujjai levélformák szélesek., Testének egész hossza: mm; legnagyobb szélessége 0.07 mm; lábhos8za: :n~' ~lő áll~~otában kétségtelenül jóval nagyobl)~~ ~ehetnek meretl vi8zony~118..., A Rouleh-tóból gyujtott anyagban meglehetős kozonseges volt. A Notops b1~achionus EHRB. fajtól testének habitusa mellett még állkapcsainak és lábának szerkezetében is eltér. 13. Sp. Diglena gibbera GOSSE. Az Abbadi vizekben elég bőven találtuk. 14. Sp. Dlglena circlnator GOBSE. E különös alakú fajnak csupán két példánya fordult elő az Ain-el-Mousaieh mel1etti mocsarakban, tehát a ritkább fajok közé tartozik. 15. AdR.ctyla verruc08sa n. gen. n. sp." Tab. VII. Fig COrpOre. elongato; vernwis in seriebus longitudinalibus armato; pede biarticulato) d'igitis nullis) articulo ultimo in apice discophoro..". Testének általános habitusa, testburkanak mmemusege a Notommata- és Proales-fajokéra, }{ülönösen pediga Taphrocampáéra emlékeztet. Egész teste különben három szelvényből áll,. me~ lyek közül az első legnagyobb 8 tulajdonképen a törzsnek felel meg, míg a máskettő feltünően kisebb és együtte~en a lábat alkotják. Igenjel1emzö a láb, mintán csúcsán ujjak uinmjenek, hane~ helyettük "egy kis szivó ~orongformallyilás van csup~n.s ebbe nyilik a két ragasztó mirigy (Tab. VII. Fig. 8). Az utolso Izen van az * o: = nélkül, oo:)t"túa~~ ;:::: ujj, verrucosus= Bzemölcsös.

6 BARBOIS T. ÉS DADAY JENŐ. alfelnyilás is, mely mély bemetszésnek látszik. Kerékszervét Jlem ismerjük, mert az mindig be volt huzva, de annyit mégis meg~ figyelhettünk, hogya homlokon ormányszerü nyujtvány Va.n. A. test fölü:etén szabályos boszsorokban m~jdnem egyforma nagy kiemelkedesek vannak, a melyek azt a kepet adják, mintha az állatka teste szemölcsös lenne. Belső szervei közül mindenek előtt a rágók szerkezete érdemel figyelmet, melyeknek kalapácsa nyél~ ből és fogból áll ugyan, de ezek minc1enike csupán ives, végefelé vastagodó cuticula-pálczika; az ülő némileg ékforma, alúl jóval keskenyebb, fölül kettős mélyedésü. (Tab. VII. Fig. 4.) Pankreas mirigyei gömbformák ; pete fészke páratlan, mellső csucsa megnyult. Testhossza : mm.; legnagyobb szélessége: mm.,valószínü azonban, hogy az élő állatméretiviszonyai az adottaknál nagyobbak.. A Houleh-tó planktonjából gyüjtött anyagban meglehetős közönséges. A genus mint új, legközelebb áll a Taphrocampa, Notommata- és Proales-genusokhoz, de különbözik ezektől, valamint az összes többi rotatoria genusoktól is abban, hogy ujjai nincsenek, hanem ezek helyén kis korongocska fejlődött, a melynek nyilása a ragasztó mirigyek váladékának kiüritésére szolgál; e tekintetben tehát inkább a Cypridicola parasiticá-hoz hasonlít. A fajnak legfélreismerhetetlenebb jelleme a testfölület dudorkás, vagy szemőlcsös volta, a mi szintén páratlan eset a rotatoriák között. Fam. ANURAEIDAE H. et G. 16. Sp. Anuráea'aouleata ERRB. A Homs- és Phiala tavak vizeiben igen közönséges Baz elsőben, mint a plariktonnak egyik alakja szerepel. A példányok között voltak szét álló és egyenes hátrafelé irányuló hátsó tüskések is. 17. Sp. Anuraea valga ERRB. Tab. VII. Fig ~. Igen közönséges a TiberiaB- és Houleh-tavak felületén, de a,z EHRENBERG-féle törzsalaktól mind a két termöhely példányai feltü- AEG'YPTOMI, PALAEBTINAI EB B'YRIAI ROTATOBÚK. it ' k A Tiberias tóbelieknél ugya.nis a jobboldal.. i há.tulsó nöen eerne..' l 'tvány teljesen hiányzik (Tab. VU. Flg. 12) s a pánczele he yen n~lt'~ J( kerekített miért ib ezt Anuraea t/alga EHRB. va.r. m.onfe ndven'... " bb 'ld n 1; {-lok AHouleh-i tóból való példányok hátulso JO o QlLL strosa nevezz l.. o.' 'l YUJ tványa abaloldalinál 5-6 Bzortarovlde.b.h,.maJdnem. P áucz e. n eve'sz (Tab VII Fig 11)' mlert." A l 18 ezt nttraea va ga teljesen csen...:."... asẏ. mrnetrica nevezzuk ; ez utobbl aztán Bzemmellátba ERRE. var. E l k, demonstrálja az előbbeninek az Anu.raea valga HRBG. a a - t oan " 'b való tartozását s nélküle bizonyára. b' ar k" l h'l d' l ne 18 aj~n..o en k ore e kül"., áll' 'f k te A a valga ERRE var monstrosa..t on o uj ajna - az n'urae.. ]rinteni. 18. Sp. Anuraea ooob1earis ERRe. A Tiberias-tó planktonjában meglehetős ritka; csakpár példánya kenut elénkbe. 19. Sp. Notholoa soapha GOSSE. A Houleh-tó planktonjából gyüjtött anyagban találtuk párpél dányát. Úgy látszik, bogy a ritkább fajok közii.l való. ~O. Sp. Notholoa orientalis n. sp. Tab. VII. Fig. 14. Lorica clypeiformi, postice valde angustat.a, glaberrima; margine frontali' dorsali in medio elevato, ventralt vero u.ndulato et in medio sinuato.. Pánczélja paizsforma, bátul meglehetösen ~lhegyese,dett, mindamellett itt egyenesre metszett és kis ~e~~k ~?lá8ban.~egzödik.a pánczél fölületét egyforma nagy, apro gombocske fedi, ~át: old~li mellsö szegélye közepén egy páratlan, kerekített cs~~s~ nylljh'ányba megy ki (Tab. VII. Fig. 14.) mig elleqben a h~80 a ~ szegélye hullámos még pedig oly formán, hogy rajta egy kozpon~l bb ' me'lyebb továbbá egy-egy oldalicbekélyeb.b bemetszes nagyo es.,... f. 't'l 14) Belső szervei agenusnak tobblajal 0 nem va.n. (T. a. b VII. F 19..,, ' há l' ilása térnekel s csak annyit jegyzünk meg, hogya panczel,t~ so~lny körül körben roirigysejteket találtunk, a melyek v~loszlnu e~ ~e~ egyebek, mint az elveszett lábnak visszamaradt, modosultmll'lgyel

7 BARROIS T. És DADAY JENÖ. és va16színü, hogy ezek a pete burkának.. és kocsányá ' nak k' lváj.a,gz. tásá.ra szolgálnak. Erre enged kovetkeztetést az a körűlm I b / t. d' eny, ogy az állatka pet el IDm 19 az említett nyiláshoz rögzl't tt.....< al' e en czepeli magl:llv. Testhossza : mm.; legnagyobb szélessége: I l kt. " mm. A. Homs- / to p an ", onjanan meglehetős gyakori s,ze a dd' 19. lsmert fajoktol pánczeljanak szerkezete s különösen bas- és h 't ldal' '1 l" k" a o l szege ye a apjan onnyen megkülönböztethető. Fam. RATTULIDAE H. ~ G. 9:11. Sp. Mastigocerca bicorms ERRB. A Houleh-tóból gyüjtöttanyagban találtuk pár példányát. 22. Sp. Mastigocera bicristata GOSSE. A Yamouni-tó planktonjában igen közönséges és példányai aránylag igen nagyok. 23. Sp. Mastigocerca carinata EHRB. A Yamouni-tó planktonjáhan az előbbeninek társaságában fordul elő, de aránylag igen ritka. ~4. Sp. Coelopus tenmor GOSSE. Az Abbadi mocsarak vizében él, de csak pár példányá.t talál tuk meg. Fam. DINOCHARIDAE H. et G. M. Sp. Dinocharis pocillum ERRB. A Yamouni-tóból gyüjtött anyagban meglehetős gyakori. Az Abbadi vizekből dányát. Fam. SALPINIDAE H. et G. 26. Sp. Diaschiza semiaperta GOSSE. gyüjtött anyagban találtuk pár pél zönséges. AEGYPTOm, P.A.LAESTINAl ÉS SYRIAl ROTATORIÁK. Fam. EUCHLA.NIDAE H. et G. 27. Sp. Euchlanis dilatata. ERRB Egyike a legközönségesebb fajoknak, erre mntat az, hogy több termőhelyen s nagyobb számmal fordúl elő. rrermőhelyei,kü1önhen a következök: Phiala tó, Abbadi vizek, Yamouni tó, Ain-el-Mousaieh. 28. Sp. Euchlanis lyra HUNDS. A HarTar-vizek és Abbadi-mocsarak termöhelyékrm gyüjtött anyagban találtuk, de nem oly gyakori, mint a megelőz6 faj. 'Fam. LEPADELLIDA.E H. et G. 29.,Sp. Metopidia lepadella ElIM. lvleglehetősritka faj s csupán az Ain-el-Moussaieh mocsarakból gyüjtött anyagban találtul{ nehány példányát. SCHMARDA. Alexandria határában találta. Fam. CATHYPNIDAE H. et G. 30. Sp. Cathypna luna ERRIl. A Yamonni-tó planktonjából gyüjtött anyagban igen kö- 31. Sp. Cath'Ypna ungulata GOSSE. Art előbbeninek társaságában fordúl elő a Yamouni-tóplanktonjában, de meglehetős ritka. 3~. Sp. Monostyla lunaris EHRll. Igenközönséges az Abbadi mocsarakban gyüjtött anyagban. Fam. PTERODINIDAR H. et G. 33; Sp. Pteroclina patina ERRBg. A Phiala-tó planktonjából gyü.jtött anyagban találtuk, de megletősen ritka; példányai azonban nem annyira a törzsalakhoz, mint inkább a HUDSON és GossE-tól rajzo'lt fajváltozathoz hasonlítanq.k, azaz ahhoz, melyet az említett búvárok a 26-ik Tábla 12 és 12a) ábrákon tüntetnek fel.

8 232 BARROIS T. És DADAY JENŐ. Fam. BRACHlüNIDAE H. et G. 34. Sp. Brachionns nrceolaris EHRB. Közönséges a Mamillech-tóban (Gihani halastó Jeruzsulem mellett), a Houleh-tóban és a Tell Forklossi vizekben (Palm.. S yrel SIvatag). CHMARDA Medinet Habn és Benihassan mellett találta. 35. Sp. Brachionus caudatus n. sp. Tab. VII. Fip Lorica. clypeiformi punctata, postice proce8sibus duobus lateralibus armata, rnargine frontalí dm'sali in medio biacllleato aculeis i'ncisura angusta, sat protilncla di~junctis, ventrali vero in medio silm.atopede pe'i'l(j;ngo ungvib'll8 minimis armato. Igen jól jellemzett új faj, melyet egyetlen másikkal sem lehet összetéveszteni. Pánczélja általánosságban tojásforma (Tab. VII. Fig. 13) mellfelé azonban hirtelen csonkított; fölülete apró pontocskákkal ékített. A pánczél hátsó szegélye két oldalt egy-egy hátrafelé irányuló, gyengén ívelt nyújtványba megy ki; mellső szegélyének hátoldali részlete közepén hegyesszögü bemetszéstől elválasztott két fognyujtványba 'emelkedik ki, a melyeken kívül több fogkiemelkedés nincs is (Tab. VII. Fig. 10); hasoldali részlete közepén Bzélesen öblözött, az öböl két oldala egyenes vonalban megy át, a mely vonalak aztán lejtősen haladnak a hátoldali részlethez. (Tab. VII. Fig. 10.) Kerékszerve ötkarélyú. Állkapcsainak kalapácsnyelei vastagok, gyengén ívesek; kalapácsfokai 6 fogasak.az ülő több részletből áll, nevezetesen egy alsó, egy középső- és egy felsőből. Az alsó részlet egy páratlan cuticulapálczika, a mely egyik végével a középső részletbe ékelődik be. A középső részlet két különálló lemez ből ~ll, melyek némileg háromszögletüek, de egyik oldaluk íves, a másik ellenben öblös s az öblös oldalukkal állnak mellfelé. A felső ~észlet két..különálló, tömör cuticula darabkából áll, melyek alap Jukkal a kozéprészletet érintik. (Tab. VII. Fig. 9.). Igen jellemző e fajra feltünően bosszú lába~ a mely vége felé hirtelen vék.ony~aik és igen rövid~ tompított csúcsú ujjakkal fegyverzett. A kmyujtott láb a testnél mihdighosszabb., AEGYFTOMI,PALAESTINAI És SYRIAI ROTATORIÁK. Testhossza : 0.12 mm.; legnagyobb szélessége: mm.; nyujtványainak hossza: 0'028 mid.; lábának hossza: mm. A Houleh-tó planktonjában meglehetős közönséges. Az eddig ismert fajok között leginkább hasonlít a Brachionus nlinimus-hoz s csak is pánczéljának hátulsó nyujtványai választják el attól. 36. Sp. Brachionns Melheni n. sp. Tab. VII. Fig Lorica subquculrata postice in aculeis latel'atibus longis e~reunti~ dorso derlse punctata, veni,to m'cct rhomboidalinotata den, sequb punetata ; margine frontali dorscili sexaculealo, CLculeis in: terio't'ibus ceteris longioribus exl:rl'orsnrn deo'tsurnque c'u1'vatls orificiopedali 1drinque in processu digitiforn'li, sat aasso exeunti. Pánczélja többé-kevésbl)é négyszöghöz hasonlít, erősenfénytörő szemölcsökkel pontozott, melyelmek elhelyezérb igen sajlttsá- 08 : a hátoldal közepén ugyanis igen tömötten állanak és aprók, ~ifelé azonba,n mindinkább ritkulnak és növekednek. (Tab. VII. Fig. 18.) A hasoidaion két redő fut, mé~ p~dig ~eusö szeg~iyé?ek :rnegfele15 pontjaitól erec1ve, a pánczel kozepm. g egymásto: tavoloc1va haladnak, és mindaddig simúlnak, míg teljesen elenyesznek. E redökkel párhuzamosan két sorban kis s~emölcsök eme~ke~nel:, melyeken belűl aztán ft pánczél egészen SIma. A rec1őktöl~ifele, valamint a szeroölcssorok végén túl az egész hasolc1alt majdnem egyforma szemölcsök borítják (Tab. VII. Fig. 19~. A pán~zélláb~yi: lása élesen elkülönült és két meglehetős hosszu kerekitett CSUCBU uyujtványba megy ld. IÜi.lönben fi, pánczél ékforma, el~l s~kk~l lapítottabb, mint hátúl, fi, Init különösen az oldalt fekvő peldanyolmái láthatunk jól. /" A pánczél mellső szegélyének hátoldalan hat tuske. emelkedik, melyek közül leghosszabb a két belső s ~ze~ kifelé és befelé íveltek " a közbülsök fl, legkisebbek, egyenesek es Igen hegyesek; a külsők hosszabbak ugyana középsőknél~de sohasem ol! hosszúak, mint a belsök és gyengén kifelé hajlottak. (Tab. V!I. Flg. : 8.). A pánczélmellsö szegélyének basoldala hullamos, meg pedig 233

9 BARRors T. És DADAY JENŐ. oly formán, hogy közepén egy hullámvölgy van 8 ennek két oldalán egy-egy hullámhegy, tt melyekre egy-egy másik, sekélyebb hullámvölgy s aztán egy-egy hullámhegy következik. A hullámhegyek mind egyformák, tompán kereldtettek. (Tab. VII. Fig. 19). A pánczél hátulsó oldalzugai igen hosszú és kissé kifelé hajló tüskékbe folytatódnak, a melyek ép úgy, mint a 111e118ő szegély tüskéi, egészen simák, szemölcsnélküliek. (Tab. VII. Fig ) Lába karcsú, két ujjú s az ujjak tompa hegyítek. Miután az állatkák nem maradtak meg oly állapotban, hogy Lelső szerveiket kellő eredménynyel tanulmányozni lehetett volna, azok ismertetését me11őzzük. A pánczél egész hossza, beleértve a tüskéket is, p.; legnagyobb szélessége: p..; a hátulsó tüskék átlagos hoszsza: 80 p.. Az eddig ismert fajok között a Brachionus pustulatus SORM. és a Brachion1.ls Bakeri ERRB. azok, a melyekhez e fnj legközelebb áll. Az első fajnak pánczélja szemölcsökkel fedett és hátán egy rhomboidalis terület látszik, a mely egészen 1Jasünlít ezen új faj hasoldali területéhez. Másfelől a B?"achionus pustulatus hasoldali mellsö szegélye majdnem vizszintes, közepén egy egyszerü rovátkával, hátoldali nyujtványai pedig az uj fajéihoz képest igen rövidek. BORMAI-tnA leirásának szövege és ábrája után itélve a pánczélnak hátulsó zugaiban és ezek között összesen négy,- majdnem egyforma, hobszú nyujtvány van, a mely azonban csak látszat lehet és hibás értelmezéshől eredhet. A két középsőnyujtvány ugyanis 11em igen lehei más, mint a láb hilvelyének oldalsó meghosszabbodása, annyival is inkább, miután ugyanily kép áll elö, ha a Br'Ctchionus lvlelhen-i-t mellsö testvégével kissé felénk fordultan tekintjük, A Brachionus Bakeri szintén hasonlít némileg B?"achionus Melheni~hez s kiilönösen ennek az Abbadi vizekben élő kisebb alakjához, még pedigtermetére, nyujtványainak általános elhelyezkedésére s talán a pánczél hasoldalán lévő szemölcsök elrendeződésére nézve is, főleg, ha tekintetbe vesszük HUDSON és GossEnak következő megjegyzését: «(The ventral surface is marked with minute granules, which are arranged in a pattern of some regularity.) De hogy milyen ez az elrendeződés, azt HUDSON és GOSSE nem részletezík s arról sem szólanak, hogy a pánczél hátoldalán asze- XII AEGYPTOMI, PALAESTINAI :és SYRIAI notatoriájl ölcsök milyen ell'endezésiíek. Ezekhez.iáru~ lll~g az is, hogy fl ~)'achionus BfLkerri pánczéljának mellsö Bzegelym észrevehetően más szerkezetüek. Ezen új fajnak törzsalakju a Libanonban fel{\~ő ~amoul1e:l, 'szta vizében él, de egy kisehb alakja az Abbadl vizekben IS to ti. '1- A két termőhely példányai. k" -ozo"tt k"l" 'u on1 Jen a nagj,,-. 'Há tenyeszl ~.. -'.. l ',"l semmi más különbség smcs, legfolebb annyi, gon k n u, l' bb logyaz ' utóbbinak pánczélján a sz8mölcsők apl'óbbak es nse sza- Dluak' A pánczél teljes hossza, fl ti.i.skéket is beleértve lj. ; legnagyobb szélessége: [.1.; a pete nagy átméröje 106 p., kis átroérőjegü [.1. endő hogya SORMARDA BrClchwnus pustu.latus-a, a M egj egyz,., '.., ". l, t l "lo"nben San Juan del Notre-hol (Kozep AmerIka) ut e, mel Je {U / l.. még az ablmdii pélc1ányoknál is kisebh, nem tohb, IDmt 160 luvelyk, vagyis körűlbelől 1~8 [ Ez új faj a beyrouthlmelhen Quardy dragomannak, az-' exp~c1itio vezetőjének nevéről nyerte nevét, hü és hasznos szolgalatm.. nak mintegy elismeréséűl. 37..Sp. Brachionus amphiceros EHItB. A Kosseér melletti vizekben elég nagy számmrll volt, de ezen.' "'l tenyészett a Nilus vizéhen is Kaironál, fl honnan SOHMARDA l \1'\ U..., l tt is jelezte már Arthracanthus q1uulr~rern~s nev fl a. 38. Sp. Brachionus bursbrius n. Bp. Tab. VII. Fig. ~O. Lorica ellipsiform,i,postice late rr~tundrtlc~, antice pa/rum, a-íl/- t1"'/ t glr:'berrirna. ma?~gine frontah do?"sah se.::c aculeato, a,cu- (jus -a,llj, l-l,... "Z ieis exterio'f'ibus inte?"ioribusque aequelongis, ~ntcnon nt~ pa'?~'~1~, inf,ros'u?yi. 'UergenHbUs incisura sat la~a P?:ofu?~~laq'u~ >C~1~~unct1"~ e:x;te?'ioribus.'par~on extrorsum vergent~bus UL a]nce b~tldts, ma? qine front;ali ventrali in rneclio sinuato. -,' ",,. á l l' t t általánosságban egv Arc ny ag ns es e.. (. nyakanlnsse osszehn- J '.. " ' zott erszényhez hasonlít. Pánczélja sima; ~e11ső sze~~l!.enek h~t~ oldali részletén hat ti.i.skenyujtványemelkechk, ezek kozul a belső 17

10 BAnnoIs T. És DAbAY.TF::NÖ. AEGYPTOMI, PALAESTINAI És Sx."RIAI ROTATORIÁK. 237 és külsők majdnem egyenlő hosszúak, de az elöbbiek vékonyabbrtk befelé bajlók, simák, aoz utóbbiak ellenben vastagabbak, kifelé haj~ lók és csúcsuk közelében kismellélr tüskévelfegyvel'zettek, amelynek jelenléte mülden pélclánynál álla,ndó s nem csak esetlecres (Tab. VII. Fig. 20). ti A közbűlsö nyujtványok sokkal rövidebbek, mint a már említettek, igen hegyesek és gyengén kifelébajlók. A hasoldali szegély közepét félkörforma öböl metszi ki, ehhez hasonló kimetszés választja el ahasoldali szegélyt a bátoldalitól, minek következtéhen a hasoldali szegély két karélyossá válik. A karélyok szabad szegélye különben egyenesre lnetszett. (Tab. VII. Fig. 20.) A lábhüvely két oldala lnegnyúlt; a láb meglehet5s vastag és hosszú. Legnagyobb bossza: 9210!t.; legnagyobb szélessége: 165 IL. Az Abbadi vizekben nagyon közöm~éges,de a fent leírt, petéket hordozó példányok mellett voltak valamivel zömökebb testü, petéket nem horc1ozók is, melyelmek átlagos nagysága 170 p. és 140!t. Igen valószínü, söt bizonyos, hogy ezek a törzsalaknak csak változatai. 39. Sp, Brachionus obesus n. sp, Tl1b, VII. Fig. 9l1. ~9l. LoricG, subquadrata, glaberrima) posl:ice inp1~ocessibus duobus perbrevibus ex.:eunti, 1nargine frontali dorsali sex aculeato, aculeis interioribus ceteris longioribus extrorsu1n decl'inatis; 'Jnargine ventrali u11,dulato paru1n p1'orninenti, in n~eclio biaculeato, aculeis.perparvis incisv,rct parva di~jt{,1wtis. Ez új fajt kiilönösen esetlen zömök alakja teszi feltünővé. Kissé hasonlít egy, a törzsalaknál zömökebb Brachionu.s Bakerihez, föltéve, hogy hátsó pánczélnyujtványai még a Brachionus brevispinus éinál is nagyobb mértékben elcsenevésztek. Pánczéljl-1 sima, alig van rajta a basi oldalon némi :finom pontozat kettős sorban elosztva, mint ll, BrachionuB Nlelheni-nél, de ennek meg:figyeléséhez is nagy figyelem kell Termete különben inkább négyszögböz hasonlít, majdnem oly széles, mint a milyen hosszú. A pánczél mellsö 8zegélyének hátoldalirészletén hat tüske-.t á van melyek közül a két belső a leghosszabb s ki- és alánj1:lj :. nb!.lt 'középsők kicsinyek, csúcsukkal kifelé tekintenek; a fele gol' u,a 1 l "k 'l., l., k'l ők hosszabbak ugyan a középsőknél, de a )e 80 ne Jova ro- ~dsbbek és kifelé hajlottak. (Tab. VII. :Fig. ~1.) r' VI e A llső szegély hasoldali részlete közepén meglehetos elese~ _ t. ~es a bemetszés két olda,lán hegyes, lü- és ferdén lefele le~~ sze.tvány helyesebben karély emelkedik. A két belső ka h~iq o nkyl~vjül' (me,'a van mindkét oldalon egy-egy. karély, a melyek re yon o.', ld' r ban Bokkallentebb feküsznel~, úgy, bogy az egesz haso II l azon,. ll't oldala hullámosan lejtősnek látszik. (Tab. VII. szegely mmc {8 Fig. 22.)." l b k A pánczél hátulsó zugai csenev~~z nyu.j,tvan~o{ ~. menn~ _ '. t ányok oly rövidek hogy JO forma.n alig lehet nyujt kl s e nyuj v '. II ' 'l : knak nevezni inkább lehetne azt mondani, ogy a pancze vanyo '. rr b VII F' 21 ")Ci)) hátsó zugai erősen kibegyesec1tek. ( a.. qg.. ~.;J..' A lábhi.i.vely meglehetljs hegyes o1<.1alnyujtványokba megy at, a melyek azonban nem igen terjednek túl a pánczél hátsó szegélyén. (Tab. VII. Fig.22.), k.. ~t'l Egész bossza, a ti.i.skéket is beleertv~, ? p.. oz va ta,kozik szélessége ljedig 170 és 195 V" kozt lngadoz?{.,. k I~en közönséges a Tiberias tától észal\!a eltorulő n:ocsa~a - J lá k l t partián' c1e gyakori az Ain-el-Moussmeh volgy ban a orc n e e l (. LI (, /,..iásában valamint a Koseiri vizekben a Homstol delre., nyi ~l~ő 'tel:intetre bárki is hajlandó lenne e fajt a Brachtomts.. 't. cl. k'vetkezö oltok ez ellen brevispinus EHRBG. fajj::tl azonosl ani, e a o szólna~. :a pánczél mellső szegélye s kiuönösen a hasolclali teljesen kiilönböző a kétfajnál ; t 1kal zo"mo"ko bb 1 / terme e so {. 2. a Brach'ionus obesus álta anos és sokkal inkább négyszögü ;. k' t zer akkora 3. a Brachionus brev'ispin,hs ERRB. majc1nem e s (423 p,), mint a B'rachiont()3 obesus (240 p,). " bb ar- A két fajnak elkülönítésére, azonban meg,ls legfont~~a / k" gumentnm a pánczél hasoldali mellső szegélyeben muta ozo u lönbség. 17*

11 233 BARROIST. És DADAY JENŐ. AEGYPTrSI, PALAE8TINAI És gyrlai ROTATORIÁK Sp. Brachionus pyriformis n. sp. Tab. VII. FIg Lorica P!ITifortn'i, glaberrirna,o rnarg'ine {rontali dorsali se,i' aculeato, in 1nerlio prominenti, aculeisinterioribus ceteris longioribus, reclis, erijlerioribus evl'lnescenl-ibu,s, rnargine venlrali bituberc:ulato, luberculis in medio inci8ura majuscula clisjunctis. Termetére nézve hasonlít a Brachionus bursarius-hoz, de elől sokkal jobban összeszükült és a lábhi.i.velye egyszeri.i.en kikanyarított, oldalnyujtványai nincsenek. Pánczélja síma; mellső szegélyének hátoldali részlete hat fogat visel, melyek közül a belsők a többieknél hosszabbak, egyenesek és hegyesek, a középsőlr tompák, széles alapúak, a belsőiméi rövidebbek, a külsők végre még rövidebbek, jóformán csenevészek kifelé hajlottak. (Tab. VII. Fig. 23.). ' A pánczél mellső szegélyének hasoldali részlete közepén erősen öblözött saz öböl mindkét oldalán megfelelő magas, tompán kerekített karély emelkedik. A két karélyt mély öböl választja el a szegély szélén emelkedő fognyujtványtól, a mely összeolvad a hátoldali külső nyujtványnyal. (Tab. VII. Fig. 24.) Legnagyobb hossza: 185 IJ-.; legnagyobb szélessége: 147 IL,; lábhossza : IJ-. Mint az itt adott méretekből látszik, a láb igen hosszú, tetemesen meghaladja a pánczél hosszát. SCRM.A.RDA Uj-Granadából Brachionus longipes név alatt egy fajt írt le, melynek lába kétszerte hosszabb a pánczélnill; mindamellett a pánczél mellső szegélyének szerkezete nem engedi, hogy a szóban forgó fajt ezzel azonosítsuk A Brachionus ljyriforrnis közö~séges az Abbadi vizekben. 41. Sp. Bracbionus rubens BHRB. Egyike a legelterjedtebb fajoknak s a következő termő1elyek. ről való anyagban találtuk meg: Abbadi vizek, Tell Forldossmelletti mocsarak, Hadar melletti vizek. SOHMAEDA akarnak melletti vizekben tahilta meg. 4:2. Sp. Brachionns dorcas Goss!:. A Tell Forlrloss melletti mocsarakban tenyészik az e15bbinek társaság~lban, 8 itt igen gyakori. Fam. TRIARTHRIDAE H. et G. 43. Sp. Triarthra longiseta EnRB. A Homs és Houleh tavl1kb~lll igen közönséges s ~ülönös~~l..a lanktonnak állandó lakója; a houlehi pélclányok felturm.ek kulo- P.. termetükkel Egyptomból már SOHMARDA. feljegyezte) nosen nagy. o még pedig Monfalut és Assiut környékér Sp. Polyartbra pla.typtera. EJ3:ItB. A Homs, Houleh és Yamouni tavakban fordúl elü s különösen gyakori a két utóbbiban. 45. Sp. Hexa.rthra. polyptera SeRM. A Yamouni tóban igen nagy számmal tenyészik. AYizl:lg~lt példányok ugyan teljesen egybevágnair a HUDSoN-féle Perlall~:l.'a val de tekintve azon esetleges köri.i.lményeket, a melyek komu - (,.. I7á1. TT.,. k 'd., (1850?) SCHMARDA vizsgálhatta az El :)... ) es H.arzott anna l ej8n nak mellett talált IIexarthra polypterát s tekintve a SCHMARDA. ainak hiányosságát, bizonyosnak tartjuk, hogy a Jlex(~rthra rajz... l' k syno JOL? ptera SeRM. és Peclalion mira RUDS. te Jesen azonosa.,. - r y k ' t vettu"lr a 'O.edalion mira RUDa. helyett a He::rarthra nymo, s ezer '" c ri polyptera SeRM. fajnevet:.... Összegezve már most a végeredményeket, kltunl~, hog~ fl 16 családból és 23 nemböl összesen 45 fajt sik.eti.i.lt megfigyelnunk, a melyek között van egy új genus és 10 új faj..., '. Hogy némileg feltüntethessi.i.l{ a korábbl meg~gyeles~k es "a, mienk közötti viszonyt, különbséget és hasonlatossagot, c~e18~erunek látjuk az ERRENBERGtöl és SORMARDAtólmegfigyelt fajok Jeg~ zél{ét is ide iktatni; annyival is inkább, mert ezen az uton ~eg szembetűnöbbétehetjük apalrestina, Syria és Aegyptom faunajából eddig ismertrotatoria-fa,jokat.

12 240 BARRor8 T. És DADAY JENŐ. a) Ehrenbm'gtöl megfigyelt fadok. Ichthydium poc1l1ra EHRB. 5Lepadella emarginata Emm. Diglena am'ita EHRB. Hydrias cornigera EHHB. Diglena catellina' EHRD. Typhlilla viriclis EHUB. Cycloglena eleganserrd. Rotifer vl1lgaris SOHR.!) Rotifer erythrmus. E fajoknak legnagyobb része s nevezetesen 7, Északafrikáb'l való, részint Dongolából, részint Nubiából és Egyptomból, ~ elle~ben arabiai példány. h) Schma1'dától megfigyelt fajok. Diplotrocha ptygnra Som-I. Metopic1ia lepaclella EHRB. Notommata syrnix EmtE. Rotifer megaceros ScmI. Notommata sp. lóphiloclillaroseola EHRB. Polyarthra trigla ElfEB. Philomlla gracilis SCIIl\I. Triarthra longiseta EHRB. Philodina calcarata SomI. li Triarthra breviseta Somi[. Brachionus pala ElIRE. Hexl1rlhra polyptem SCHM. Brachionus urceolaris Emw. Diglena catellina FRRB. 2oBrachionus rubens ERRB. Diglena conura EHUE. Brachionl1s Mülleri ERRE. loeuchll1nis Hornemanlli ERRB. Brachionl1s syenensis SCR~I. El1chhtnis brachyc1actyla SCHlYI. Br~tChionus latissimus SCH1\I. Salpina ventralis EHRB. Bmchionus diacanthus ScmI. 25Brachionus inermis SCRM. Arthracanthus quadriremisschm. 117 Arthracanthus biremis SCRM. Ha' a SCHMARDAtól megfigyelt fajok jegyzékét az EHRENBERGév:l összehaso~lítj11k,arra az eredményre jutunk, hogy csupán a DL~lena ~a~~uma ERRB. faj az, a melyet mindkét búvár megfigyelt s Igy a tőluk megfigyelt fajok összege leszámítva természetesen a SOHMARDAtól meg nem határozott Notommata sp.-t, 25-re emel kedik.... A SCHMARDAtól közölt jegyzékben azonban találunk pár olyan fajt IS, a melyeket mi is észleltiínk viz~gálataink folyamában' ezek a következők;. 1 A]1GYPTOMI, PALAl!:STINAI És SYItIAl ROTATORIÁK. N~tomlm1ta = Asplanclllll1 syrinx Hexarthra polyptera SCHM. Emm. MetopidialeplldcllrL Emm. Tl'Íluthra longiseta EnuB. Brachionus urceolllris ERIm. BrachiolluS rubens EHUD. Levonva már most e hat fajt a tőlünk felsorolt 45-ből s az így nyert összeghez, a 39-hez, hozzáadvaaz EHRENBERG és SCII1\1:ARDA megfigyelései alapján ismert fajok számát, a 35:öt, arra az eredményre jutunk, hogy Pal:nstinából, Syriából és Egyptomból ez idö szerint 74 rotatoria-fajt ismerünk. Eme 74 faj között aztán találunk olyanokat, a melyek az épen említett területeken kívül egyéh ünnen is s találunk olyanokat, ft melyek még eddig csupán innen ismeretesek lly néző pontokból indulva ki, a 74 faj a következőleg oszlik meg. a) ll/ás területekről is ismert fajok. Asplanclma syrinx ERRB. Euchlanis dilatata ERRD. Asplanchna priodonta GOSSE. Euchlanis lyra RUDS. Asplanchnopus myrroeleo EnRB. Euchlanis Horneroanni EHRD. SYllchmta obionga GOSSE. Metopic1ia lepac1ellfl EmlB. ósynchmtl1 treroula EnRB. 2liLepadella emarginata EIlRIJ. Diglena gibbera GOSSE. Oathypna ltml1 EHRE. Diglena circinator GOSSE. Oathypna ungulata EIIRE. Diglena catellina EHRB. Monostyla lunaris EHRB. Diglena conura EnRB. Pterodinl1 patina EIIRE. loanurrea aculeata EHRB. so Brachionus pala EIIRB. Anurma valg a EHRB. Brachionus urceolaris ElIRD. Anurma cochlearis ElmE, Brachionus arophiceros EHHIl. Notholca scapha GOSSE. Brachionus rubens ERRD. Mastigocerca bicornis EHRB. Brachionlls doreas Emm. llimastigocerca bicristata Goss. 3liBrachionus Mülleri ElIRB. Mastigocerca carinata EHRB. Triarthra IOllgiseta EHRD. Ooeloplls tenuior GOSSE Polyarthra platypteraenrb. Dillocharis. pocillmu ERRB. Hexarthra polyptera SCHM. Salpina ventralis EnRB. Rotifer vulgaris SOHR. 20Diaschiza semiaperta GOSSE 4oPhilodina roseola Polyarthra trigla EHRB. Ichthydiuro poc1ul'a EHRB. Tehát a fajok összes számá~ak 4(,7 -~ ~lya?, a ~ely más területekről is ismeretes, egyik-másik kozulok ugyszolván kozmopolita.

13 BARltOIS T.ES DADAY JENŐ. lj) Csak II keleu'úlishwreles (ujuk. Hotifer fol'ficatus ll. sp. 15Notholca orientalib ll. sp. Rotifer erythl't:eus EHRB. Brachionus syennensis SeflJ'rI. Botifer megaceros SCHl\1. BrachiolluS latissimus SeRM. Philodina gracilis SCRM. Brachionus diacanthus SeRM. fi Philodina calcarata SeHM. Brfwhionus inermis Sem'I. Diplotrocha ptygurl1 SeHM. 2oBl'achionus cauc1atus n. sp. Hydrias corlligerl1 ERRB. Brachionl1s Melheni n. sp. Typhliwt vil'ic1is ERRB. Bl'l1chionus bursl1rius ll. sp. Cyc10glena elegansehrb. Brachionus obesus n. sp. lofloscull1ria brachyura n. sp. Brachionus pyriformis n. sp. Oecistes syriaclls n. sp. 25Arthl'acanthus quadl'il'emis ScmI. Notops macl'ourus n. sp. Arthl'acanthus biremis SeHM. Diglena auritaehrb. Triarthra breviseta SeHM. Ac1actyla verrucosall. g. n. sp. Euchlanis brevidactyla Seim. E jegyzékből kihagytuk a 4, meg nem határozott fajt s így a megmaradt fajszám az egésznek mintegy 3h-ét teszi ki. Ábrák magyarázata. 1. ábra. Flosculwria b?'achydactyla n. sp. BEICH. Oc. V. Obj ««rtísgója. BEICH. Oc. V. Obj. 7.~ 3. Rot'ífcr forficatus n. sp. BEICH.OC. lll Obj. 7. 4,. Adactyla ver?'ucosa n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. Obj Rotifer forficatus n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. übj. 7. G. ««testének két utolsó ize. BEICH. Oc. III. OLj Notops macrou?'us n. sp. BEICH. Oc. V. Obj Adactyla vel'?'ucosa n. g. n. sp. BEICH. Oc. III. Obj. H. 9. Brachionus caudatu..'~ n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. Obj ««pánczéljának mellső szegélye. BElCH. Oc. m. Obj Anuraea valga v.asymet1'ica. BElCI'!. Oc. III. Obj ««v. m,onst,?'osa. BEICH. Oc. lll Obj Brachionu8caudatus ll. sp. BEICH. Oc. III. Obj Notholca o?'ientalis n. sp. BEICH. Oc. V. Obj «,Oecistes syriacus n. sp. rágója BEICH. Oc. V. übj Notops?YlaC1'OU?"US n. sp. rágója. BEICH. Oc.V. Obj Oecistes syriacus n. sp. BEIOR. Oc. V.Obj B?'achiom.ts llfelheni n. sp. hátoldalról REICII. Oc. V. Obj. 5: 19. ««hasoidairól ««20. B,'achionus bursaritu~ n. sp. pánczélja. BEICH. Oc. V. Obj Brachionus obes'us n. sp. hátoldalról 22. ««hasoidairól.23. Brachionuspyriforrnis n. sp. hátoldalról..24. ««( hasoidairól.