H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e

Átírás

1 H u n g a r i a n R e v i e w o f S p o r t s M e d i c i n e 52. évfolyam 4. szám (2011/4) HU ISSN X Tartalomjegyzék Contents Eredeti közlemények Original articles Hidas Péter & Szakács Noémi: Sportsérülések előfordulása a Sportkórházban. Epidemiológiai vizsgálat Péter Hidas & Noémi Szakács: Occurences of Sport Injuries in the Sport Hospital. An epidemiologic study Jákó Péter: Commotio cerebri és sport Péter Jákó: Concussion and Sport Dobos József & Pavlik Attila: Pekingi Olimpiai Csapat mozgásszervi anamnézise József Dobos & Attila Pavlik: Locomotor Anamnesis of the Hungarian Olympic Team of Beijing társasági hírek News of the Hungarian Society of Sport Medicine Nemessuri Mihály Díj 2011 Mihály Nemessuri Award Pavlik Gábor: Mészáros János ( ) Nekrológ Gábor Pavlik: János Mészáros ( ) Obituary évfolyam (2011) Tartalomjegyzék és mutatók Volume 52 (2011) Table of contents & Indices Szerkesztői útmutató szerzőinknek Editorial guidelines for authors

2 Impresszum Szerkesztőbizottság elnöke Chairman of Editorial Board Pavlik Gábor Felelős szerkesztő Editor in Chief Dobos József Szerkesztőbizottság Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland) Borító fotó: gdefon.com HU ISSN X Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest, Alkotás út 48. Kiadásért felel: Pavlik Gábor A borító és a címoldal a Krea-Fitt Kft. tervének felhasználásával készült. Tördelés, nyomdai előkészítés: S-Press Media Kft. s-press.hu Nyomdai munka: HVG Press Kft.

3 Sportsérülések előfordulása a Sportkórházban Epidemiológiai vizsgálat Occurences of Sport Injuries in the Sport Hospital An epidemiologic study Hidas Péter, Szakács Noémi Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti Osztály Összefoglalás A sportsérülések epidemiológiai vizsgálata alapvetően szükséges a sérülések prevenciójának, ellátásának és a rehabilitációs stratégiáknak a fejlesztésében. Vizsgálatunk során az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportsebészeti Osztályának ambulanciáján osztottunk szét kérdőíveket, melyeket a betegek anonim módon, önkéntesen töltöttek ki. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a legveszélyesebb sportágakat, a leggyakoribb sportsérüléseket, a sérülések nemenkénti és testtájankénti eloszlását illetve a sportoló betegek orvoshoz fordulási szokásait. A leginkább sérülésveszélyes sportágaknak a labdarúgást, a síelést/snowboardozást és a kézilabdát találtuk, míg a leggyakrabban sérülő testrész a térdízület, a vállízület és a gerinc volt. Kulcsszavak: sportsérülés, epidemiológia, prevenció, térdsérülés Bevezetés A sport társadalmi jelentősége világszerte fokozódik, részben az egészséges életmód igénye, részben a versenysport fokozódó gazdasági szerepe miatt. Napjainkban egyre inkább terjedőben van a tömegsport, általánosan ajánlják az aktív életmódot a krónikus betegségek rizikójának csökkentése érdekében (3, 9, 12). A sport azonban egészségmegőrző szerepe mellett néhány veszélyforrást is rejt magában, gyakorta fordulnak elő sportsérülések. A sportorvoslás felé tehát a minél szélesebb körű és egyre magasabb színvonalú ellátás jogos igénye irányul. A sportsérülések epidemiológiai vizsgálata alapvetően szükséges a sérülések prevenciójának, ellátásának és a rehabilitációs stratégiáknak a fejlesztésében. A WHO az új évezred első évtizedét a Csont és Ízület Évtizedének (Bone and Joint Decade) nyilvánította. Tette ezt mindazért, mert a mozgásszervi problémák a Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 113

4 Abstract The epidemiological studies of sports injuries are essentially needed in the development of injury prevention, treatment and rehabilitation strategies. In our study the patients filled out our questionnaire at the outpatient visits in the Department of Sports Surgery, National Institute for Sports Medicine. Our aim was to determine the most dangerous sports, the most frequent injuries, the injury patterns in males and females and at different body parts, and the habits of patients for seeking medical attendance. The most dangerous sport was found to be soccer, followed by skiing/snowboarding and handball. The most affected body parts were the knee joint, the shoulder and the spine. Keywords: sports injury, epidemiology, prevention, knee injury leggyakoribb hosszú távon fájdalmat okozó, közvetlenül nem fatális kimenetelű betegségek, melyek világszerte több százmillió embert érintenek (10, 18). A sportsérülések a mozgásszervi betegségek speciális csoportját képzik, hoszszú távon sajnos igen nagy számban vezetnek degeneratív elváltozásokhoz. Tehát mindenképp szükséges a prevenciós stratégiák folyamatos fejlesztése, melynek célja kell, hogy legyen a sérülések megelőzés és a megfelelő akut ellátás biztosítása. Magyarországon eddig még nem készült olyan tanulmány, mely összefüggéseiben vizsgálta volna a szabadidő- és versenysportolók leggyakoribb sérüléseit, a sérülésekhez vezető főbb mechanizmusokat, a sérülések kapcsán történő orvoshoz fordulás idejét, a betegek ellátással való elégedettségét. A vizsgálat során az Országos Sportegészségügyi Intézet (OSEI továbbiakban Sportkórház) Sport sebészeti Osztályának ambulanciáján osztottunk szét kérdőíveket, melyeket a betegek anonim módon, önkéntesen töltöttek ki. Ideálisnak tűnt a Sportkórházban történő adatfelvétel, hiszen a betegek többségét szabadidő- illetve versenysportolók teszik ki. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk a leggyakoribb sportsérüléseket hazánkban, felmérjük a legveszélyesebb sportágakat, a sérülések nemenkénti és testtájankénti megoszlását továbbá a sportoló betegek orvoshoz fordulási hajlandóságát. Ezekből az adatokból számos olyan hasznos információt nyerhetünk, melyeket felhasználhatunk a sérülések prevenciójában és a rehabilitációs stratégiák fejlesztésében. Célkitűzések, módszer Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a leggyakoribb olyan sportsérüléseket hazánkban, melyekkel a betegek orvoshoz fordulnak, ezek alapján megállapíthassuk a legveszélyesebb, legtöbb sérüléssel járó sportágakat, a sérülések nemenkénti megoszlását továbbá a sportoló betegek orvoshoz fordulási szokásait, az ellátással való elégedettségüket. A Sportkórházban február és május között megforduló sportolókat a kérdőíves (1. sz. melléklet), önkitöltős módszerrel mértük fel. Választásunk azért esett ezekre a hónapokra, hogy a téli sportok és a nyári szabadtéri sportok is reprezentálva legyenek. Kérdéseinket alapvetően két csoportba lehetett osztani, a kérdőív első fele a betegek nemére, a sportágra, a sportolási szintre, a sérülés időpontjára és mechanizmusára, továbbá az ellátással való elégedettségre vonatkozott. Mivel az adatfelvétel során nem volt mód a válaszadók instruálására, sok esetben előfordult, hogy az egymásra épülő kérdések esetében nem voltak konzekvensek a válaszok, azaz több olyan kérdésre is válaszoltak a megkérdezettek, melyre nem kellett volna a kérdőív szerint válaszolniuk, illetve nem válaszoltak olyan kérdésekre, amelyekre mindenképpen választ vártunk volna. Talán éppen emiatt volt viszonylag magas az egyes kérdésekre nem válaszolók, illetve válaszmegtagadók aránya. Mindezek függvényében az eredmények bemutatásakor az eredetileg egymásra épülő kérdéseket is külön-külön kérdésként dolgoztuk fel annak érdekében, hogy a válaszokból a lehető legárnyaltabb képet kaphassuk. Az adatfeldolgozás során igyekeztünk az összes megkérdezett válaszát a kérdés szempontjából releváns csoportképző ismérvek alapján kisebb csoportokra bontani. Az egyes csoportok összehasonlításakor külön jelöltük az esetleges szignifikáns eltéréseket. 114 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

5 Eredmények Demográfia Összesen 425 kérdőívet kaptunk vissza, 273 férfi (64,2 %) és 152 női (35,8 %) betegtől. A kérdőíveket kitöltő válaszadók közel kétharmada férfi volt. A férfi válaszadók 39,6 %-a vallotta magát élsportolónak, 60,4 % szabadidő-sportolónak. A nőknél szignifikáns eltérést találtunk, csak 19,7 %-uk tartozott az élsportoló kategóriába, döntő többségük 80,3 % szabadidő-sportoló csoportba tartozott. Az Intézetet felkeresők életkor tekintetében gyakorlatilag egyenlő arányban oszlanak meg a nagykorú korcsoportok között. Említésre méltó lehet talán az a tény, hogy az 40 éven felüliek is jelentős arányban képviseltetik magukat a sportolók között, a kérdőívet kitöltők közül gyakorlatilag minden negyedik válaszadó ebbe a korcsoportba esik (1. ábra). A versenysportolók közül 34,7 % labdarúgó, 9,0 % kézilabdázó, 8,5 % kosárlabdázó, 2,8-2,8 % futó, egyéb atlétikai sportot űző, kerékpáros/mountain bike-os, illetve teniszező. A szabadidő-sportolók körében 21,6 % említette a labdarúgást, 16,1 % a síelést/snowboardot, 7,1 % a futást, kocogást, illetve 5,3 % a teniszt/fallabdát. Mint ahogyan ez a magyar viszonyok ismeretében elvárható, az egyes sportágakat művelő amatőr és versenysportolók aránya megfelel az elvártaknak. Szignifikáns mértékű 1 eltérés a két csoport között kizárólag a síelés / snowboard / sífutás tekintetében mutatható ki (2. ábra). 1 Az összes megkérdezett eredményeihez képest szignifikáns mértékű eltéréseket az adott ábrán piros számokkal jelöltük. Életkor Age 41 év felett > 41 years 24% között years 24% 1. ábra: A sérültek életkor szerinti eloszlása Figure 1. The age distribution of patients A sérült sportolók nemenkénti lebontásban az 1. táblázatban láthatók. Sérülések bemutatása sét követően. Viszonylag jelentős hányaduk (20 %) hozzávetőlegesen egy hónapot vár azzal, hogy problémájával szakemberhez forduljon, feltehetőleg arra gondolva, hogy a panasz orvosi segítség nélkül is kezelhető. Mindezen megállapítások igazak minden vizsgált alszegmens esetében, a válaszaik alapján egyik csoport sem demográfiai ismérvek, sérülés csoportok, sportágak szerint sem tér el szignifikáns mértékben az összes megkérdezett eredményeitől. A megkérdezett betegek 16,2 %-a úgy nyilatkozott, hogy korábban még soha nem volt komolyabb sérülése, 18,8 %-a egyszer, 18,1 %-a kétszer, 25,4 %-a három-öt alkalommal szenvedett már el komolyabb sérülést, 17,4 %-a pedig öt alkalomnál is többször. Szignifikáns eltérést találtunk a korábban sérülésmentes női és férfi válaszadók körében, férfiaknál 9,9 % tartozott ebbe a csoportba, míg a nőknél 27,6 %. A versenysportolók körében csupán 9,4%-nak nem volt korábban komolyabb sérülése, ellenben 25 %-uk ötnél több komolyabb sérülést említ. Szabadnincs válasz no answer 2% 18 év alatt < 18 years 4% között years 25% között years 21% Nem okoz különösebb meglepetést az a tény, hogy a válaszadók túlnyomó része (81 %-a) valamilyen sportsérülés miatt kereste fel az Intézetet. Bár nem szignifikáns mértékű az eltérés, az adatokból egyértelműen kirajzolódik egy tendencia, miszerint a sérülések óta eltelt idő és azok aránya, akik nem sportsérülés miatt keresték fel az intézményt, korrelál egymással. A jelentkező sérülések közel 80 %-a több, mint egy hónapja okoz gondot a válaszadóknak, de tíz megkérdezettből négy már legalább egy éve küzd az adott sérülés nyomán kialakult panaszokkal (3. ábra). Ugyanez a megállapítás igaz azokra a válaszadókra is, akik panaszaikat nem tudják egyértelműen visszavezetni sport- vagy egyéb sérülésekre (4. ábra). A fenti ábrából egyértelműen látszik, hogy az intézetet felkeresőknek csak rendkívül kis része keresi fel a kórházat közvetlenül a sérülés, vagy panasz megjelené- Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 115

6 Férfiak Male sport 36,6% labdarúgás soccer 7,7% sí / snowboard ski / snowboard 5,1% kézilabda handball 4,4% 4,0% kosárlabda basketball kerékpár cycling futás running tenisz tennis 3,7% testépítés body building Nők Female sport 15,8% sí / snowboard ski / snowboard 8,6% kézilabda handball 5,9% kosárlabda basketball 5,3% futás running 4,6% röplabda volleyball 3,6% 1. táblázat: Sportsérülések nemenkénti gyakorisága Table 1. Sports injuries by gender tánc dancing aerobic aerobic kerékpár cycling idő-sportolók közül 14 % tartozik az ötnél többször sérültek közé. A válaszadók túlnyomó többsége térdízületi sérüléssel kereste fel intézetünket. Ezt követték a vállsérülések, majd a gerinc- és csípősérülések (5. ábra). Természetesen az alsó végtagi sérülések és azon sportágak relatív gyakorisága, amelyben az alsó végtagi sérülések gyakrabban fordulnak elő, szoros kapcsolatot mutat egymással. Nem találtunk szignifikáns eltéréseket a sérülések lokalizációjának nemenkénti megoszlásában, azonban a vállsérülés gyakoribb a férfiak körében (12,8 %), mint a nőknél (8,6 %), ezzel ellentétesen a térdsérülések gyakrabban fordulnak elő a nőknél (61,2 %), mint a férfiaknál (54,6 %), miként a gerincsérülések is (11,8 ill. 3,7 %). 18 év alatt az átlagosnál gyakrabban fordulnak elő sérülések a felső végtagon (kivéve vállsérülés) és a gerincen, 50 év felett az átlagnál gyakoribbak a térd- és a gerincsérülések. A versenysportolók körében a térdsérüléseket leszámítva minden lokalizációjú sérülés gyakrabban fordul elő, mint szabadidő-sportolóknál. Az esetek többségében a betegek a túlterhelést és a megerőltetést említik a sérülések okozójaként. Elgondolkodtató, hogy az amatőr sportolók körében is rendkívül magas azok aránya, akik sérüléseik kiváltó okaként a túlterhelést jelölték meg. Igaz, hogy az amatőr sportolók esetében a rossz mozdulat a második leggyakoribb sérülést kiváltó ok, de a versenysportolóknál is a sérülések többsége (43 %) valamilyen figyelmetlenségre, gon datlan ságra vezethető vissza és csak 40 % történt valamilyen véletlen balszerencse folytán. 116 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

7 35 próbálkozik először. Amennyiben ez nem használ, az idő előre haladtával egyre többen vállalják a műtéti beavatkozást, illetve a kétféle kezelés együttes alkalmazását (7. ábra). Nem meglepő, hogy azok körében, akiknél akut ellátásra volt szükség, az átlagosnál magasabb arányban vannak azon megkérdezettek, akiknél elkerülhetetlen volt a műtéti beavatkozás (8. ábra). Bár közel azonos arányban vannak azon válaszadók, akik a Sportkórházban, vagy más intézetben kezeltették panaszaszabadidő sport recreational versenysport competitive ,6 labdarúgás soccer sí / snowboard ski / snowboard kézilabda handball kosárlabda basketball futás / kocogás running / jogging kerékpár / mountain bike bicycle / mountain bike tenisz / squash tennis / squash röplabda volleyball atlétika track & field 28,5 testépítés body building 21,4 sziklamászás climbing úszás swimming egyéb other 16,1 34,7 5 7,0 9,0 8,5 7,1 5,3 5,3 0 3,2 3,5 2,8 2,8 2,8 1,7 2,1 2,0 2,8 3,5 0,0 3,5 0,0 2,0 2,8 2. ábra: A sérülések sportágankénti eloszlása (%) Figure 2. The distribution of patients by sports (%) Panaszok, sérülések kezelése Arra a kérdésre, hogy kezelték-e az adott panasszal kapcsolatosan, a megkérdezetteknek csupán kevesebb, mint fele válaszolt igennel. Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a sérülést követő első évben csupán 10 válaszadóból 3 szánja rá magát arra, hogy kezeltesse problémáját (6. ábra). A válaszokból úgy tűnik, hogy a sérülést követő első 12 hónap az a választóvonal, amikor a megkérdezettek többsége elérkezettnek látja az időt arra, hogy valamilyen kezeléssel próbálja problémáit panaszait javítani. Az igénybevett kezelés típusa Az érdemi válaszadók közel kétharmada konzervatív kezelésben részesült. Mint ahogyan a sérülés időpontja szerinti összehasonlításból is egyértelműen kiderül, a válaszadók nagy többsége konzervatív kezelésekkel Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 117

8 2 évnél régebben more than 2 years ago 18% nincs válasz no answer 19% 1 hónapon belül within 1 month 1% landóságot talán intenzívebb kommunikációval lehetne javítani. Megbeszélés Demográfiai adatok 1-2 éve 1-2 years ago 23% ikat, a Sportkórházban szignifikáns mértékben magasabb a műtéti kezelések aránya a konzervatív kezelések rovására. Ugyanakkor a máshol kezelést kapott válaszadók mintegy három-negyede csupán konzervatív kezelést kapott. (9. ábra) Sérülés esetén történt-e akut ellátás? A válaszadóknak csupán 28 %-a kapott a sérülést követően akut kezelést. Ezeket az adatokat befolyásolhatja 1 éven belül within 1 year 39% 3. ábra: A sérülés és orvosi ellátás között eltelt idő Figure 3. The period passed between injury and medical attendance régebben more than 6 months ago 47% 1-3 napja 1-3 days ago 2% 4-7 napja 4-7 days ago 7% 1-6 hónapja 1-6 months ago 24% 4. ábra: Sérülés nélkül kialakult panaszok óta eltelt idő Figure 4. The period for seeking medical attendance without injury 1-4 hete 1-4 weeks ago 20% azonban, hogy 77 fő megkérdezett nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy sérülését követően részesül-e akut ellátásban. Azon válaszadók, akik elégedettek a kapott kezeléssel (függetlenül a kezelés milyenségétől) lényegesen magasabb arányban részesültek sérülésüket követően akut ellátásban, mint az elégedetlenek. Ebből következik, hogy a sérülést követő akut ellátás mindenképpen javítja a problémamentesség esélyeit. Ezt, a sérülést közvetlenül követő akut kezelések iránti részvételi haj- Összesen 425 beteg töltötte ki kérdőívünket, 64 % férfi- és 36 % nőbeteg. A sportsérültek között nagyobb számban találunk férfiakat, ez magyarázható azzal, hogy a férfiak körében a versenysport sokkal hosszabb múltra tekint vissza, a nők körében bizonyos sportágak még ma is ritkaságnak számítanak. Így egyértelműnek tűnik, hogy nagyobb számú férfi élsportolóval kell számolnunk, ezáltal magasabb a férfi-sérültek száma is. Vizsgálatunkban a férfi betegek közel 40 %-a, a női betegek 20 %-a volt élsportoló. Összességében azonban a betegek 68 %-a vallotta magát szabadidősportolónak, ebből következik, hogy a kórház beteganyának nagyobb részét nem az élsportolók teszik ki. Végeredményben a férfi és női betegek sérülési tendenciája között nem találtunk szignifikáns eltérést. A kérdőívet kitöltött betegek kormegoszlása nem várt eredményt hozott: minden nagykorú korcsoport közel egyenlő mértékben képviseltette magát, a betegek 24 %-a 50 év feletti volt. A versenysportolók 34 %-a a éves korcsoportba, % a ill. a éves korcsoportba és meglepő módon az élsportolók 10 %-a az 50 év feletti korcsoportba tartozott. A nők között gyakrabban előforduló súlyos térdsérülések előfordulása Több tudományos munka eredménye szerint a női sportolók 118 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

9 sérülékenyebbek bizonyos sportágakban, mint a férfiak (24). A nők legalább kétszer, de akár nyolcszor is gyakrabban szenvednek súlyos térdsérülést (13, 14). Ennek a nemek közötti eltérésnek a magyarázata még nem tisztázott. Különböző elméletek láttak napvilágot, melyek a sérülést a nők eltérő szalag-lazaságával (19), csontanatómiájával, izomerejével (17) vagy proprioceptív edzettségi szintjével hozzák összefüggésbe. Ilyen típusú súlyos térdsérülés például az elülső keresztszalag (LCA) szakadása is, melyet ugyan a térdsérüléseken belül nem különítettünk el, de a beteganyag igen nagy részét teszi ki. A keresztszalag szakadása a sport közben elszenvedett egyik legsúlyosabb sérülés. Az esetek egy részében a sportpályafutás befejezését vagy a sportaktivitás alacsonyabb szintű folytatását jelenti. Ha azonos szinten is tudja folytatni a sportpályafutását, a hosszú gyógyulási idő, edzéskihagyás lényegesen megnehezíti a visszatérést azonos szintre és hosszú távon nagymértékben valószínűsíti a korai térdízületi kopást. A sérülésnek nemcsak a súlyossága, hanem az előfordulása, gyakorisága is nagy, elsősorban az ún. high-pivoting sportágakban, ahol sok hirtelen irányváltoztatás, kitámasztás fordul elő (7). A sportágak többsége, illetve a nagy létszámot igénylő, valamint szórakoztató, szabadidős sportként népszerű sportágak zöme ide sorolható (labdajátékok, küzdősportok, sí, korcsolya). Vizsgálatunkban azt a megfigyelést vonhattuk le, hogy épp ezek a leggyakoribb sérülést okozó sportágak Magyarországon is: a labdarúgás, a síelés, snowboardozás, a kézilabda ill. a kosárlabda. E mellett a többi sportág képviselőinek kiegészítő egyéb other gerinc spine láb foot boka ankle térd knee csípő hip váll shoulder könyök elbow csukló wrist kéz hand ábra: Sérülések testtájankénti eloszlása Figure 5. The distribution of injuries according to body parts edzései közben is előfordulhat keresztszalag-szakadás ban a Sportkórházban elemezték az élvonalbeli női kézilabdázók súlyos, kórházi kezelést igénylő térdsérüléseit (23). A sérülések 53 %-a LCA-sérülés volt, 31%-a porcgyűrű sérülés. A sérülések 92%-a volt non-kontakt, az ellenféllel való ütközés a térdsérüléseknél elhanyagolható volt. A sportolók panaszainak 53 %-a versenyen, 12 %-a edzésen jelentkezett, 35 %-ban nem volt megál Kezelték az adott panasszal kapcsolatosan? Have you ever been treated with the current complaint? totál total sérülés 1 éven belül injury within 1 year sérülés 1-2 éven belül injury 1-2 years ago sérülés régebben injury more than 2 years ago 70% 53% 35% 37% nem kezelték not treated 30% kezelték treated 6. ábra: Korábbi kezelések a jelenlegi panasszal kapcsolatban Figure 6. Previous treatment for the present complaint 47% 65% 63% lapítható, hogy mérkőzésen vagy edzésen sérült-e a játékos. A kor és a térdbetegségek összefüggésének vizsgálatakor megállapítható, hogy míg a fiatalabb korosztályban (17-25 év) az LCA-sérülések dominálnak, addig az idősebb korcsoportokban (26-47 év) ugyanannyi keresztszalag-sérüléssel találkozunk, mint porcgyűrű sérüléssel. Az akut LCA szakadás in cidenciája 0,31±0,06/sérülés/1000 játszott óra, mérkőzésen 1,6±0,35/ sérülés/1000 játszott óra (20). Erre 55 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 119

10 ábra: A sérüléstől eltelt idő függvényében a választott kezelés aránya (%) Figure 7. The chosen treatment according to time from injury (%) sérülés 1 éven belül injury within 1 year műtéti operative 63 összes megkérdezett all answers műtéti operative 39 0 konzervatív conservative 4 59 konzervatív conservative sérülés 1-2 éve injury 1-2 years ago 37 2 mindkettő operative & conservative 41 mindkettő operative & conservative 51 sérülés régebben injury more than 2 years ago 8. ábra: Akut, illetve nem akut ellátás során választott kezelések aránya (%) Figure 8. The chosen treatment in acute and in non-acute medical attendance (%) 57 történt akut ellátás acute treatment magyarázatul szolgálhat, hogy a mérkőzésen az egyes mozdulatokat nagyobb intenzitással és kockázatvállalással végzik a játékosok. Nemzetközi tanulmányok szerint a cselező mozgás, az ún. plant-and-cut mozdulat közben sérül leginkább az ízületben a keresztszalag. Felületes megközelítéssel a sérülés előfordulását az ütközésekre, a sportolók testi kontaktusára vezethetnénk vissza, azonban a sérülések túlnyomó többsége nem kontakt eredetű. Chick (6) tanulmányában a sérültek 87 %-a, Noyes (22) munkájában 78 %, Andrews (1) eseteiben 72 %-ban játékostárssal vagy ellenféllel történt ütközés nem szerepel az anamnézisben. Arendt (2) tanulmányában kosárlabdázók és labdarúgók sérüléseit elemezte. Anyagában a sérülés okaként közel azonos előfordulással a kitámasztás és abból irányváltoztatás (29 %), nyújtott térdű talajfoglalás (28 %), valamint hirtelen megállás (26 %) szerepel. Az összes többi egyéb ok 17%. 8 2 nem történt akut ellátás no acute treatment Leggyakoribb sérüléssel járó sportágak A nemzeti hagyományoknak megfelelően a legtöbb megkérdezett a labdarúgást említette sportágként, továbbá a kézilabdát és a kosárlabdát. Meglepő módon a sérültek között a második leggyakoribb sportág a síelés/snowboardozás volt, természetesen a sportolók többsége szabadidő-sportoló. A versenysportolók között a leggyakoribb sérülést okozó sportágak a labdarúgás (36 %), a kézilabda (12 %) és a kosárlabda (8 %). 25 év alatt a leggyakoribb sérüléshez vezető sportágak csapatsportágak, közülük is kiemelkedik a labdarúgás, 25 év felett a labdarúgás mellett előtérbe kerülnek a havas sportok, 50 év felett pedig már meg is előzik. Labdarúgás A labdarúgás a világon a legnépszerűbb sportág, megközelítőleg igazolt és 240 millió amatőr játékos űzi (16). Úgy becslik, hogy egy igazolt férfi labdarúgónak szezononként körülbelül egy mérkőzés-kihagyásra kényszerítő sérülése van. A sérülési incidencia a mérkőzéseken 4-6- szor magasabb, mint az edzésen (8). A leggyakoribb labdarúgással kapcsolatos sérülések a bokát, a térdet és a comb- és lábikra izomzatot érintik. A leggyakoribb sérüléstípusok a ficamok, a húzódások és a zúzódások. A sérülések többségét trauma okozza, a túlterheléses sérülések arányát 9-34 %-ra becsülik egy szezonon belül (21). Az ellenféllel való kontaktus is fontos szerepet játszik a sérülésekben, % közöttire becsülik a szabálytalan játékból származó sérüléseket. A 120 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

11 nem ütközésből származó sérülések többsége a futás és az irányváltoztatások során következik be. A súlyos térdsérüléseket tekintve a prevenciós tanulmányok egy része nem meggyőző, mindazonáltal a neuromuszkuláris és proprioceptív rendszer edzése, továbbá az ugró és érkezési technikák fejlesztése vélhetően csökkenti a sérülési tendenciát. A prevenciós programok sokkal hatékonyabbak a magasabb sérülési kockázatú csoportokban. Junge és mtsai. (15) egy kontrollált prospektív vizsgálatban figyelték meg a labdarúgás során előforduló sérülések incidenciájának csökkenését ifjúsági játékosok körében; a játékosok és az edzők oktatásával és ellenőrzésével. Hét csapat vett részt a prevenciós programban, míg másik hét azonos korcsoportú és szintű csapat a szokásos módon végezte az edzéseket. A prevenciós programban általános tanácsok szerepeltek, mint a megfelelő bemelegítés, az instabil bokák rögzítése, megfelelő rehabilitáció és a fair play szellemének hangoztatása, továbbá a térd- és bokaízület stabilitását fokozó edzések, a törzs, a csípő és a láb hajlékonyságát és erejét fokozó feladatok, a koordináció, a reakcióidő és az állóképesség javítása. A sérülés incidenciája 1000 edzési órára számítva 6,7 volt a prevenciós programban részt vevőknél és 8,5 a kontroll csoportban tehát az előbbi csoportban 21 %-kal volt kevesebb sérülés. Az intervenció legnagyobb hatása az enyhe sérülésekre, a túlterheléses sérülésekre és az edzés közben bekövetkező sérülésekre volt. Caraffa és mtsai. (5) a pro prio ceptív tréning hatását vizsgálták az ACL sérülések incidenciát tekintve 40 csapatnál. A kontroll csoportban lévő csapatok a megszokott módon edzettek, a többi csapat egyre növekvő nehézségi műtéti operative konzervatív conservative mindkettő operative & conservative Sportkórházban National Institute for Sports Medicine 9. ábra: A Sportkórházban és más intézetben a választott kezelések aránya (%) Figure 9. The chosen treatment (conservative or operative) in the National Institute for Sports Medicine and in other hospitals (%) szintű proprioceptív tréningben részesült. A tréning minimum 20 percig tartott, hetente legalább 3 alakalommal. Három szezonon át végzett vizsgálatok eredményeként a proprioceptív tréningben részt vevő csapatoknál szignifikánsan alacsonyabb volt az elülső keresztszalag sérülések incidenciája (0,15 sérülés/csapat/szezon) mint a kontroll csoportban (1,15 sérülés/csapat/szezon). Snowboardozással kapcsolatos sérülések 6 A második leginkább sérülésveszélyes sportágnak a síelést/snowboardozást találtuk. A téli sportok közül hazánkban is egyre többen választják a hódeszkázást téli kikapcsolódásként, illetve versenysportként. A sportágban alapvetően két irányzat különül el, az alpin és a szabad stílus, ennek alapján különülnek el a sérüléstípusok is, főleg az alsó végtagnál. Az alpin stílushoz általában egy aszimmetrikus, keményebb lap tartozik, melyhez a sícipőszerű speciális cipőt, ún. Platten-bindung rögzíti. Így a sérülések a síelőkhöz más ellátó helyen other hospital hasonlóan inkább a térdre, lábszárra lokalizálódnak. A szabad stílus kedvelői puhább, hajlékonyabb lapon csúsznak. A puha, hótaposóhoz hasonló cipőt egy szabadabb mozgásokat engedő kötés rögzíti, emiatt a boka könnyebben sérül. A sérülések magas száma a népszerűség növekedésével, valamint a kezdők nagy számával, a fiatalok nagyobb kockázatvállalásával magyarázható. A balesetek lényeges része ún. bagatell-trauma, mely általában orvosi kezelést sem igényel. Az alpesi sízőkkel összehasonlítva lényegesen magasabb a felső végtagi sérülések száma, az alsó végtagi sérülések számában szignifikáns különbség nincs, snowboardosoknál a törések 2,4-szer gyakoribbak, a térdsérülések enyhébbek, számuk kevesebb (26). A sportolók túlnyomó többsége autodidakta módon sajátítja el a snowboardozás alapjait. Oktató segítségével az eséseket is fontos lenne megtanulni a küzdősportokhoz hasonlóan, így a sérülések száma tovább csökkenthető lenne. A kezdőknél a legnagyobb a sérülési kockázat, az első próbálko- 1 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 121

12 zásnál 25 %-ban fordul elő sérülés, és majdnem 50 %-os az előfordulás az első szezonban. A legtöbb sérülés közvetlen behatásra keletkezik, esések vagy ugrási próbálkozások alkalmával, a torziós és az ütközéses sérüléseknek kisebb szerepük van, mint a síbaleseteknél. A legtöbb közlemény szerint a snowboardosok átlagéletkora 21 év körül van, 80 %-uk férfi. A sérülések száma 4-6/1000 snowboardon töltött nap. Mivel a sportág szezonális, a legtöbb sérülés januárban ill. februárban következik be. Megdöbbentő tény, hogy a sérülések kb. 90 %-a délután, kb. 50 %-a a harmadik napon történik. A magyar snowboard versenyzők sérülékenysége kimagaslóan magas (64 %), ennek oka sokrétű (25). Az alsó végtagok rögzítettsége miatt a snowboardosok az esések kivédésére a kinyújtott karjukat használják. A snowboard-os sérülések felét teszik ki a csukló hyperextenziós sérülései (11). Ezek %-a törés. A csuklóvédők használata csökkenti ezen tájék sérülési gyakoriságát. A bokaízület sérülése a snowboardos sérülések %-át teszik ki. Snowboard-os bokának hívják azt a típusú sérülést, amikor a talus lateralis nyúlványa letörik, ez a törés a snowboardosok bokasérülésének 1/3-át teszi ki (4). A snowboardosok egyensúlyuk elvesztésekor gyakran esnek a hátukra, ilyenkor gyakran előfordul a fej sérülése is ez a snowboardos sérülések 12 %-a. Szerencsére a fej beütése leggyakrabban enyhe fokú, a legnagyobb terhelés a fartájékra, a hátra és a felső végtagokra esik. Ennek ellenére a nyaki gerinc sérülései a snowboardos sérülések 11 %-át teszik ki. A csuklóvédő használatának mellőzése 2,78-szorosára növeli a csuklósérülések gyakoriságát. Összességében nagyon fontos a védőeszközök használata: fejvédő, csuklóvédő és a megfelelő technika elsajátítása. Sérülések fennállásának ideje, korábbi sérülések, sérülések lokalizációja, főbb sérülési okok A betegek közel 80 %-a több mint egy hónapja sérült meg, 40 % pedig már legalább egy éve küzd az adott sérülés nyomán kialakult panaszokkal. A betegek nagy többsége tehát igen későn jelentkezik panaszaival, és csak igen kis részük fordul a sérülést követően azonnal orvoshoz, feltételezhetően arra számítva, hogy orvosi segítség nélkül is elmúlnak majd a panaszai. A megkérdezettek ¼-ének korábban már 3-5 komolyabb sérülése volt, a versenysportolók 25 %-ának pedig 5-nél is több. Tehát a betegek többsége hajlamos újra- és újra megsérülni, amiben közrejátszhat az is, hogy egy-egy sérülésből nem épülnek fel teljesen, mielőtt újrakezdenék az edzéseket. A válaszadók túlnyomó többsége alsó végtagi sérülésről számolt be. Ezt követik a vállsérülések, majd a gerinc- és csípősérülések. Ezek a lokalizáció szoros összefüggésben vannak a leggyakoribb sportágakkal: labdarúgás, síelés/snowboardozás, kézi- és kosárlabda. A sérülések nemenkénti megoszlásánál hasonlóan több szerző eredményeihez mi is azt találtuk, hogy a nők között gyakrabban fordul elő térdsérülés. A betegek többsége sérülés okaként a fáradtságot, túlterhelést jelölte meg, illetve a bemelegítés hiányát és egy rossz mozdulatot. Az alapos bemelegítés szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, a sportot űzőknek már egészen kicsi koruktól fogva meg kell szokniuk, és tudatosítani kell, hogy saját testi épségük érdekében elengedhetetlen fontosságú. A túlterhelést az edzésmunka gondos felépítésével el lehetne kerülni, az edzőknek aktív szerepet kell ebben vállalni. Korábbi kezelés, konzervatív vagy műtéti kezelés, akut ellátás A megkérdezettek jelentős hányada nem fordult szakemberhez közvetlenül a sérülést követően, és a válaszadóknak csak kevesebb, mint fele kapott kezelést meglévő sérülésére. Választóvonalnak tűnik a sérülést követő első év, ami után a megkérdezettek többsége elérkezettnek látja az időt arra, hogy valamilyen kezelést vegyen igénybe panaszainak enyhítésére. Nagyon fontos lenne hangsúlyozni, hogy a sérülések kezelésében igen lényeges lenne a minél korábbi ellátás, mivel ekkor gyorsabb és jobb gyógyulási esélyei vannak a betegeknek (pl. nem alakul még ki hegszövet a sérülés helyén, ami kontraktúrákhoz vezet). Tehát a sportolók felkészítésekor fontos lenne kiemelni számukra, hogy hamarabb és jobb eredményekkel tudnák folytatni sporttevékenységüket az időben történő orvoshoz fordulással. Akik már kaptak kezelést, 63 %-uk konzervatív ellátásban részesült, 33 %-ukon műtéti beavatkozást hajtottak végre, 4 %-uknál mindkét kezelési eljárást alkalmazták. Az egy éven belül orvoshoz forduló betegek 80 %-ánál konzervatív kezelést választottak, 1-2 éves sérülésnél 60 % volt a non-operatív ellátás, ennél régebben történt sérülésnél már a betegek 40 %-a részesült műtéti kezelésben és 50 % konzervatív kezelésben. Összességében tehát megfigyelhető egy olyan tendencia, mely szerint a sé- 122 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

13 rülést követő eltelt idővel arányosan emelkedik a műtéti beavatkozások gyakorisága. Abban az esetben, ha akut ellátás történt, nagyobb gyakorisággal részesültek a betegek műtéti ill. műtéti és konzervatív kezelésben (43 %) mint amikor nem történt akut ellátás (30 %). A kérdőívben rákérdeztünk arra is, hogy hol kapta meg a beteg az adott ellátást. Az eredményekből kiderül, hogy a Sportkórházban kezelt betegek körében %-os a műtéti ill. műtéti és konzervatív kezelés együttes alkalmazása és a konzervatív kezelések aránya, ezzel szemben más intézményekben a betegek 74%-a részesült csupán konzervatív ellátásban. Ennek okát abban látjuk, hogy sportolók, különösen élsportolók esetében különösen nagy az igény a gyors, sokszor azonnali gyógyulásra. Ezen felül, mint korábban is írtuk, a sérülések és azok gyógyulása miatt kihagyott idő a sportban azonos szintre való visszatérést sokszor hatványozottan negatívan befolyásolja. Ezért, egyéb nagy sport centrumokhoz hasonlóan, sokszor az agresszívebbnek tűnő, de mindenképpen gyorsabb és hatékonyabb, ugyanakkor kevesebb időveszteséggel járó kezelés a választandó. Irodalomjegyzék Andrews M., Noyes F.R.: Anterior cruciate ligament allograft reconstruction in the skeletally immaturate athlete. Am J. Sp. Med. Vol 22. No 1, 48-54; 1994 Arendt E., Dick R.: Knee injury patterns among men and women in collegiate basketball and soccer. NCAA data and review of literature.am J Sports Med Nov- Dec;23(6): Review. Berlin J.A., Colditz G.A.: A meta-analysis of physical activity in the prevention of coronary heart disease. Am Journal Epidemiol 1990; 132: Camathias C., Valderrabano V.: Die Fraktur des Processus lateralis tali (Snowboarder s Foot). FussSprungg 2006; 4: Caraffa A., Cerulli G.: Prevention of anterio cruciate ligament injuries in soccer: a prospective controlled study of proprioceptive training. Knee Surg Sports Traumatol Arthrosc 1996;4:19-21 Chick R.R., Jackson D.W.: Tears of the anterior cruciate ligament in young athletes. J Bone Joint Surg Am Oct;60(7): Dobos J., Hepp F.: Keresztszalag-sérülések megelőzése. Sportorvosi szemle 41/4/ o. Dvorak J., Junge A.: Football injuries and physical symptoms: a review of the literature. Am J Sports Med 2000;28:S3-9 Ekelund L.G., Haskell W.L., Johnson J.L., Whaley F.S., Criqui M.H., Shep D.S.: Physical fitness as a predictor of cardivascular mortality in asymptomatic North American men: the Lipid Research Clinics Mortality Follow-up Study. N Engl J Med 1988; 319: European Action Towards Better Musculoskeletal Health Turning Evidence into Everyday Practice. The Bone & Joint Decade, Department of Orthopedics, University Hospital SE LUND, Sweden, ISBN Hagel B., Pless B., Goulet C.: The Effect of Wrist Guard Use on Upper-Extremity Injuries in Snowboarders. Am J Epidemiol 2005;162: Helmrich S.P., Ragland D.R., Leung R.W., Paffanbarger R.S. Jr: Physical activity and reduced occurance of noninsulin-dependent diabetes mellitus. N Engl J Med 1991; 325: Houston L., Greenfield M., Wojtys E.M.: Anterior cruciate ligament injuries in female athlete. Potencial risk factors. Clin Ortop 2000; 372:50-63 Hutchinson M.R., Ireland M.L.: Knee injuries in female athletes. Sports Med 1995, 19: Junge A., Rosch D., Peterson L.: Prevention of soccer injuries: a prospective intervention study in youth amateur players. Am J Sports Med 2002; 30: Junge A., Dvorak J.: Soccer injuries A review on Incidence Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 123

14 and Prevention. Sports Med. 2004; 34 (13) p Laubach L.: Comperative muscular strength of men and women. A review of literature. Aviat Spave Environ Med 1976; 47: Lidgren L.: The Bone and Joint Decade Bulletin of the World Health Organization 2003, 81 (9) 629 Machlum S., Dahl E., Dalfjord O.: Frequency of injuries in a youth soccer tournament. Phys Sports Med 1986; 14: Mykelbust G., Maehlum S., Holm I., Bahr R.: A prospective cohort study of anterior cruciate ligament injuries in elite Norwegian team handball. Scand J Med Sci Sports 1998; Nielsen A.B., Yde J.: Epidemiology and traumatology of injuries in soccer. Am J Sports Med 1989; 17:803-7 Noyes F.R., Schipplein O.D., Andriacchi T.P., Saddemi S.R., Weise M.: The anterior cruciate ligamentdeficient knee with varus alignment. An analysis of gait adaptations and dynamic joint loadings. Am J Sports Med Nov- Dec;20(6): Pánics G., Tállay A., Dobos J., Berkes I.: Élvonalbeli női kézilabdázók súlyos térdsérülésének retrospektív vizsgálata. Sportorvosi Szemle 44/2-3/ o. Sallis R.E., Jones K.: Comparing Sports Injuries in Men and Women. Int J Sports Med 2001; 22: Tállay A., Halasi T., Berkes I.: A snowboard-sérülések bemutatása. Sportorvosi szemle 39/4/ o. Weir E.: Snowboarding injuries: hitting the slopes. JAMC 2001; 164 (1) p. 88 Nem:... Életkor:... Sportág:... Sportolási szint:... Sportsérülés miatt kereste fel az intézetet?... Mikor sérült?... Melyik testtája sérült?... Hányféle sérüléssel rendelkezik? Sérülés esetén történt-e akut ellátás?... Melyik oldala sérült?... Melyik a domináns oldala?... Ha sérülései nem voltak, mióta vannak panaszai? Mik voltak a sérülés okai? Kezelték-e már az adott sérüléssel kapcsolatosan? Ha igen, milyen kezelést kapott rá? Ha már kapott kezelést, elégedett-e az eddigi kezeléssel? Hol kapta a kezelést? sz. melléklet: A betegek részére kiosztott kérdőív 124 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

15 Commotio cerebri és sport Concussion and sport Jákó Péter Magyar Sportorvos Társaság, Budapest Összefoglalás Commotio cerebri és sport vonatkozásában az elmúlt 8 évben a 2. és 3. nemzetközi konferencia került megrendezésre, valamint több állásfoglalás született a hazai sportegészségügyben és néhány nemzetközi szövetség orvosi bizottsága által. Szerző áttekintést ad a 2. és 3. nemzetközi konferencia eredményeiről, a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium, a FIFA és az AIBA irányelveiről. Ajánlást tesz a hazai sportegészségügy számára további intézkedésekre. Kulcsszavak: commotio cerebri, sport, irányelvek Bevezetés Hasonló címen jelent meg a szerzőtől közlemény a Sportorvosi Szemle évi 1. számában (3). Bár az eltelt kilenc év nem hozott alapvetően eltérő véleményt vagy álláspontot a sportolás közben elszenvedett commotio cerebri diagnosztikájában, terápiájában, rehabilitációjában, az irányelvek mégis számos vonatkozásban finomodtak, elsősorban az agyrázkódást követő sportolás engedélyezésére vonatkozóan, de figyelmet érdemelnek a 2001-ben Bécsben megrendezett 1. nemzetközi konferenciát követő 2004-es 2. (Prága) és évi 3. Sport és commotio konferencia (Zürich) megállapításai is (4,5). Hazai vonatkozásban feltétlen említést érdemel Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 125

16 Summary In the last eight years the 2nd and 3rd international conference was held to provide recommendations int he relation of sport and concussion, furthermore the Hungarian College of Sports Medicine and the medical commissions of FIFA and AIBA gave position statements in this case. The author outlines the results of these conferences and the guidelines of the Hungarian and international bodies, and recommends further measures for the Hungarian sports medicine. Keywords: concussion, sport, guidelines. a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium által 2004-ben kiadott irányelv (7). Néhány sportág nemzetközi szövetsége is közreadta irányelveit e vonatkozásban, különös tekintettel a sportági sajátosságokra (2,6). A következőkben célunk röviden áttekinteni a prágai és zürichi konferenciák által hozott állásfoglalásokat, kitérve a magyar szakmai kollégium irányelveire, valamint két nemzetközi szövetség ajánlásaira. 2. nemzetközi konferencia, Prága (2004) Hasonlóan az első, bécsi konferenciához amelyről előző dolgozatunkban számoltunk be ez is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHS) és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) Orvosi Ellenőrzési és Kutatási Központjának (F-MARC) szervezésében jött létre. Epidemiológiai szempontból változatlanul jelentős szórásról számoltak be az előadók. Dvorak összegezve a FIFA adatait összességében a fej és nyak sérüléseit labdarúgásban 4 és 9% között becsülte, ebből agyrázkódás átlagban 1/csapat/idény, vagy más adatok szerint 1/nemzetközi mérkőzés. Ugyanakkor Svájcban, ahol 1500 egyesületben játékos szerepel rendszeresen a labdarúgó bajnokságokban a fejsérülések arányát 2 és 4% közé teszik. Az angliai hivatásos labdarúgó klubok adatai szerint 6030 sérülésnek mindösszesen 1%-a volt fejsérülés. Johnston hívta fel a figyelmet az alapos idénykezdeti (preseason) orvosi vizsgálat fontosságára, amelynek tartalmaznia kell egy részletes kérdőíves adatfelvételt, belgyógyászati, ortopédiai és neurológiai szakvizsgálatot, neuropszichológiai teszt vizsgálatot, de ki kell terjednie a védőfelszerelések felülvizsgálatára, valamint az agyrázkódással kapcsolatos edukációra is. Az eszméletvesztés a legtöbb a commotio súlyosságát meghatározó skálán az egyik legfontosabb tünet, azonban az időtartamára vonatkozóan eltérők a vélemények. Olyan vélemény is elhangzott miszerint a retrográd és anterograd amnézia, illetve a neurocognitív státusz változása pontosabb kórjelzője a commotio súlyosságának, mint az eszméletvesztés, különösen, ha az eszméletvesztés csak rövid ideig állt fenn. Mindenesetre 5 percet meghaladó eszméletvesztés esetén feltétlenül szükséges idegsebészeti intézményben való elhelyezés. A súlyossági skálákra vonatkozóan az az álláspont alakult ki, hogy voltaképpen egyik sem igazán jó, de meglévőknél még nem ajánlottak jobbat. A diagnosztikában az általánosan ajánlott neuropszichológiai tesztelés mellett ígéretesnek látszik a funkcionális MRI, PET, esetleg egyes biokémiai markerek (S-100 B, CK-BB, stb.) segíthetnek a jövőben a pontos diagnózis felállításában. A postcommotiós syndroma kialakulásában számos kockázati tényező sorolható fel, amelyek a trauma időbeli fellépéséhez viszonyítva csoportosíthatók. Ezek szerint lehet traumát megelőzően is fennálló kockázati tényező (pre-traumás), a trauma keletkezésének idejében meglévő (peri-traumás) és azt követő (poszttraumás). Pre-traumás rizikófaktor lehet genetikai (pl. APO E-4), alkohol fogyasztás vagy idősebb életkor. Peri-traumás az esetleges agykárosodás mértéke, emocionális hatások, szorongás-félelem vagy iatrogén tényezők. Poszttraumás csoportba sorolható az esetleg kialakuló pszichoszociális nehézségek, emocionális visszahatás. A terápiára vonatkozóan megerősítette az előző konferencia álláspontját: nincs hatásos gyógyszer, legfontosabb a teljes tünetmentességig, illetve azt követő óráig tartó pihenés (fizikai és mentális). A prevenciót illetően a konferencia újat mondani az előzőhöz képest kevéssé tudott: védőfelsze- 126 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

17 relések (fejvédő, sisak, fogvédő) hatékonyabbá tétele, nyakizmok erősítése, egészségvédő szabálymódosítások, a sportolók edukációja. 3. nemzetközi konferencia, Zürich (2008) A konferencia iránti érdeklődést jelzi, hogy 2009-ben szimultán 12 folyóiratban közölték a konszenzusos állásfoglalást. Ezek közül néhány ismertebb: American Journal of Sports Medicine, British Journal of Sports Medicine, Clinical Journal of Sports Medicine, Journal of Clinical Neuroscience, Physician and Sportsmedicine, Neurosurgery, Scandinavian Journal of Science & Medicine in Sport. Miben hozott újat a konferencia? Részletes értékelésre került a neurocognitív tesztek közül a SCAT2, illetve ennek rövidített változata (Pocket SCAT2) mint leginkább ajánlható és pályán is könnyen alkalmazható módszer. Nagyobb figyelem terelődött azokra a vizsgálati módszerekre, amelyek enyhe egyensúly zavart is képesek detektálni. Nyomatékosan hangsúlyozták, hogy elit és nem elit sportoló azonos elbírálást igényel, liberálisabb szemlélet esetleges válogatott sportoló versenyzési engedélyének megadásánál a sportoló egészségét veszélyeztetheti. Gyermekek esetében sem tekinthető ritkának a sportolás közben elszenvedett agyrázkódás, bár vannak arra utaló adatok, hogy gyermekek 2-3-szor nagyobb erőbehatást is jobban tolerálnak, mint felnőttek. A traumát követő edzések megkezdése és versenyeztetés esetükben még szigorúbb elbírálást igényel. A konferencia megfogalmazta a jövőbeni teendőket is. a SCAT2 validálása, nemi különbségek vizsgálata a commotio cerebri súlyossága, illetve a kockázat szempontjából, további vizsgálat arra vonatkozóan gyermekek esetében mi a leghatékonyabb terápia, az agyrázkódás diagnosztikájának minél objektívabbá tétele, melyek a legmegbízhatóbb klinika vizsgálati lehetőségek, amennyiben nem áll rendelkezésre neuropszichológiai alapvizsgálat összehasonlítás céljából, késői következmények (postcommotios syndroma, stb.) vizsgálata, további vizsgálatok arra vonatkozóan (lehetőleg a traumát közvetlenül követően), mely prediktorok jelzik legmegbízhatóbban az agyrázkódás súlyosságát. A Sportegészségügyi Szakmai Kollégium irányelvei (2004) A Kollégium sportolás közben elszenvedett com mo tio cerebri sportorvosi ellátására vonatkozó irányelvei tartalmazzák a leggyakoribb korai és késői tüneteket és panaszokat, valamint a com mo tio súlyossági fokozatait. Mindezek teljes mértékben megfelelnek a nemzetközi irányelveknek, a súlyossági fokozat American Academy of Neurology (AAN) súlyossági skáláját követi (7). Az ellátás algoritmusa szerint első szempont életet veszélyeztető sérülés kizárása. Ezután az agyrázkódás diagnózisa a pályán elsősorban a tájékozódásra vonatkozó kérdésekkel, illetve tünetek, panaszok alapján állítható fel. Azonnali mentővel történő hospitalizációt tart szükségesnek a következő esetekben: zavart tudatállapot, neurológiai góctünetek, perzisztáló hányás és/vagy fejfájás esetén, eszméletvesztésnél, fokozott kockázatot jelentő állapotokban (pl. haemophilia), gyermekkorban. Az edzésre/ sportolásra vonatkozó irányelvek: enyhe fokú commotio esetében a sportolást panaszmentesség esetében sem folytatható aznap, mérsékelt súlyossági fokozatú agyrázkódás esetében a sportolás legalább két hetes tünet- és panaszmentesség esetén folytatható, súlyos commotiot követően 4 hét edzés- és versenytilalom szükséges, de a sportolást csak 2 hetes tünet- és panaszmentesség esetében folytathatja. Ismételt agyrázkódások esetében a kötelező pihenő idő megnyúlik, három súlyos fokozatú commotio pedig a versenyzéstől való végleges eltiltást jelenti. A rehabilitáció lépcsőzetesen épüljön fel, minden magasabb fokozatú terhelés csak teljes tünet- és panaszmenteség esetén következhet. Megállapítható, hogy az irányelvek teljes mértékben megfeleltek és jelenleg is megfelelnek a nemzetközi állásfoglalásokban leírtaknak. Ami hiányossága, hogy kisebb figyelmet fordított a neuropszichológiai/ cognitiv standardizált tesztek használatára, s bár történik benne utalás az agyrázkódás tényének regisztrá- Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 127

18 lására, ennek betartása, ebből következően a hazai statisztikai adatok megbízhatósága nem hibátlan. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség Orvosi Kézikönyv A FIFA F-MARC Football Medicine Manual címen megjelent kiadvány igen részletesen és korszerű szemléletet tükrözve tartalmazza mindazon orvosi/sportorvosi ismereteket, amelyek labdarúgók ellátásához szükségesek. Egy fejezet foglalkozik a commotio cerebri definíciójával, tüneteivel, osztályozásával, ellátásával a pálya mellett, illetve az orvosi szobában. A lépcsőzetesen felépített rehabilitációs program leírásakor kiemeli, hogy csak 24 órás tünet- és panaszmentesség esetén emelhető a következő lépcsőfokra. Felhívja a figyelmet arra, hogy különös gondosságot igényel gyermekek ellátása, illetve hosszabb rehabilitációt ajánl. Egyértelműen állást foglal a commotio standardizált neuropszichológiai vizsgálati metodikájára (Sport Concussion Assesment Tool), amelyet a 2. prágai nemzetközi konferencia fogadott el, amelynek két változatát (pályavizsgálati egyszerűsített forma valamint klinikai vizsgálati forma) a 2008-as zürichi konferencia SCAT2 néven megerősített. Megállapítható, hogy a FIFA kézikönyve mindenben követi a nemzetközi konferenciák irányelveit. A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség (AIBA) A nemzetközi sportszövetségek közül legrégebben az AIBA foglalkozott a commotioval, az ezzel foglalkozó orvosi közlemények száma meghaladja az ezret. Paradox módon mégis napjainkban az amatőr ökölvívás az a sportág, amelyben az agyrázkódás prevalenciája 1988-at követően, elsősorban a szabálymódosítások hatására szignifikánsan csökkent: átlagban a világversenyek adatai alapján 6,7 %-ról 0,2 %-ra. A diagnosztika itt is mindenben megegyezik az előzőkben leírtakkal, vagyis elsősorban a tüneteken és panaszokon alapszik. A súlyossági skála megfelel az AAN által ajánlottnak, vagyis minden eszméletvesztés, tartson akár csak másodpercekig, súlyos fokozatot jelent és azonnali hospitalizációt tesz szükségessé. Amiben szigorúbb minden más protokollnál, az a sportolási/ versenyzési engedélyezés. Bármilyen fokozatú commotio esetén 28 nap edzés/verseny tilalom kötelező, s ennek lejárta után csak orvosi vizsgálatot követően kezdheti a sportolást. Amennyiben ismételt agyrázkódást szenvedne az ökölvívó 3 hónapon belül, az eltiltás 1 év. Egy éven belül 3 commotio pedig végleges eltiltással jár. Végezetül milyen következtetés vonható le mindezekből a hazai sportegészségügy számára? 1. Ajánlatosnak véljük, hogy egy szakértői panel tekintse át a szakmai kollégium korábbi irányelvét, s azt szükség szerint módosítsa, illetve egészítse ki (pl. gyermekekre vonatkozó irányelvek, neuropszichológiai teszt). 2. Hasonlóan más országokhoz az agyrázkódás regiszter felállítása és folyamatos karbantartása nem csupán epidemiológiai szempontból bírna haszonnal, de lehetőséget adnak commotiot elszenvedettek követéses vizsgálatára. 3. Az egyszerűsített SCAT2 használatát (magyar adaptációban) minden sportorvos számára elő kellene írni. Irodalom: 1. American Academy of Practice parameter: The management of concussion in sport (summary statement). Neurology, 48, , F-MARC Football Emergency Medicine Manual. Eds. Dvorak J., Grimm, FIFA, Zürich 3. Jákó P.: Commotio cerebri és sport. Sportorvosi Szemle, 44, 9-32, McCrory P., Johnston K. et al: Summary and agreement statement of the 2nd International Conference on Concussion in Sport. Prague Br J Sports Med, 39, , McCrory P., Meeuwisse W., Johnston K. et al: Consensus statement on concussion in sport The 3rd International Conference on concussion in sport, held in Zurich, November J of Clinical Neuroscience, 14, , Nagatomi H.: Is there a risk of brain injury? In: Doctors at Ringside Medical Aspects of Amateur Boxing (Ed.Jako P), AIBA, Budapest, Sportegészségügyi Szakmai Kollégium : Irányelvek sportolás közben elszenvedett commotio cerebri sportorvosi ellátására. Sportorvosi Szemle, 45, , Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám

19 Pekingi olimpiai csapat mozgásszervi anamnézise Locomotor anamnesis of the hungarian olympic team of Beijing Dobos József, Pavlik Attila Országos Sportegészségügyi Intézet, Sportsebészeti osztály, Budapest Összefoglalás Közismert, hogy az élsportszintű terhelés hosszútávon mozgásszervi károsodáshoz vezethet. Különböző sportágak különböző ízületeket, izomcsoportokat terhelnek, sportáganként más a mozdulatok dinamikája is. A ciklikus sportágakban inkább a sportkárosodások, az ún. high-pivoting valamint kontakt sportágakban a sportsérülések okoznak több edzéskihagyáshoz vezető panaszokat. Szerzők a pekingi olimpián részt vevő magyar csapat valamennyi sportoló tagján végeztek felmérését, melyben arra kerestek választ, hogy sportterhelés okozta mozgásszervi eltérések miatt hány és milyen műtétet végeztek illetve hány konzervatívan kezelt, de 2 hetet meghaladó edzéskihagyást okozó sérülésük volt, ezeknek milyen a sportági, testtáji megoszlása. A 175 résztvevőből kiemelkedően a legtöbb sérülés a női kézilabda válogatott tagjai között fordult elő, a 14 sportolón 35 (!) műtétet végeztek. Kézilabdázó volt az a sportoló is, akin a legtöbb (8) műtétet végezték. 32 sportolón (a csapat 18,3 %-a) végeztek kettő vagy több műtétet. 14 esetben (összes műtét 11,6 %-a) reoperációra volt szükség. 22 sportolót (12,6 %) mindkét végtagi azonos sérülés miatt kellett kezelni, közülük kilencet műtöttek. Köztük a külboka szalagrendszerének sérülése volt a leggyakoribb (7, 33,1 %), de 3 porcgyűrű sérülés valamint 2-2 elülső keresztszalag szakadás és térdkalács ficam is előfordult. Az alsó végtagi sérülések száma (137, 51,5 %) meghaladta a felső végtag (98, 36,8 %) illetve törzs (31, 11,7 %) sérüléseinek számát. Legtöbb műtéthez vezető sérülés a térdízületben (53) fordult elő, a legtöbb reoperációt is térden végezték. Felső végtagon a kéz sérüléseinek száma (68, 25,6 %) meghaladta a csukló, alkar, könyöktáj, felkar és váll sérüléseinek (30, 11,3 %) együttes számát. Elgondolkodtató volt a külboka szalagrendszeri sérülések elemzése során a műtéti ellátás viszonylag magas száma és az utókezeléssel kapcsolatos túl széles spektrum (rögzítés módja és ideje, gyógytorna alkalmankénti elmaradása). Kulcsszavak: epidemiológia, kézilabda, reoperáció, térdízület Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám 129

20 Summary It is a well-known fact that top athletes loading can lead to locomotor disorders in the long run. Different kinds of sport load different joints and muscle groups, the dynamics of the movements differs as well. It is sports damages in cyclical sports, and sports injuries in high pivoting and contact sports that cause complaints leading to missed training sessions. The authors surveyed all participants of the Hungarian Olympic team in Peking. They wanted to know how many of these top athletes had to undergo operations (and what operations) as a result of locomotor disorders caused by sports loading, how many of them were treated conservatively for injuries causing a missed training period longer than two weeks. Authors examined which sports and parts of the body were included. By far the most injuries occurred among the members of the women s handball team; the 14 handball players had to undergo 35 operations. One of them was operated on as many as 8 times. 32 members of the Olympic team (18,3 % of Hungarian participants) were operated on two or more times. 14 top athletes (11,6 % of all operative procedures) needed reoperations, another 22 (12,6 %) were treated on both limbs for the same injury, 9 of them were operated. Injury of the ligament system of the lateral ankle occurred most frequently among them (7, 33,1 %), but rupture of the meniscus (3 times), anterior cruciate ligament and luxation of the patella occurred as well (2 times each). Injuries of lower limbs (137, 51,5 %) exceeded upper limb (98, 36,8 %) and trunk (31, 11,7 %). Most injuries leading to operation happened in the knee joint, knee injuries needed most reoperations. Among upper limb injuries, the number of hand injuries (68, 25,6 %) were higher than those of the wrist, forearm, the elbow region, the upper arm and the shoulders together (30, 11,3 %). On analysing injuries of the ligament system of the outer ankle, the authors were caused to reflect upon the relatively high number of operations, the rather wide spectrum related to follow-up care (time and methods of fixation, lack of rehabilitation exercises on occasion). Keywords: epidemiology, handball, reoperation, knee joint CÉL Közismert, hogy az élsportszintű terhelés hosszútávon mozgásszervi károsodáshoz vezethet. Különböző sportágak különböző ízületeket, izomcsoportokat terhelnek, sportáganként más a mozdulatok dinamikája is. A ciklikus sportágakban inkább a sportkárosodások, az ún. high-pivoting valamint kontakt sportágakban a sportsérülések okoznak több edzéskihagyáshoz vezető panaszokat. Számos külföldi és hazai szerző illetve szövetség közölt összehasonlító adatokat különböző sportágakban előforduló sérülések, károsodások előfordulásáról (1, 4), gyakran a sportszint mellőzésével. Így gyakran összemosódnak a szabadidős illetve iskolai sportolók az élsportolókkal, a fiatalok a masters korosztályúakkal. E mellett az adott ország sportkultúrája, hagyományai is jelentősen befolyásolják az adatokat, pl. az amerikai labdarúgás, mint igen sérülésveszélyes sportág, az Egyesült Államokon kívül nem bír nagy jelentőséggel. Hasonlóképpen a földrajzi adottságok is hatást gyakorolnak a statisztikákra, pl. afrikai országokban értelemszerűen ritkábban fordulnak elő jégkoronghoz vagy síeléshez köthető sérülések, hazánkban egyébként népszerű kajakkenu vadvizes szakága gyakorlatilag nem űzhető. Egy-egy sportág világversenyén előforduló sérüléseket, egy-egy sportágra jellemző sportsérüléseket, sportártalmakat illetve sportelváltozásokat feldolgozó tanulmányok (2, 3, 5, 6, 7, 8, 9) valamint egy-egy sérülés különböző sportágakban való előfordulását elemző közlemények (1, 4) is ismertek. Azonban kifejezetten élsportszintű, világszint igényelte terhelés hatására kialakuló mozgásszervi eltérések előfordulását és azok összehasonlítását különböző sportágakban feldolgozó közlemények száma viszont nemzetközileg is behatárolt, az általunk ismert magyar szakirodalomban pedig nem fordul elő. 130 Sportorvosi Szemle évfolyam, 4. szám