2. MÉRÉSELMÉLETI ISMERETEK

Átírás

1 2. MÉRÉSELMÉLETI ISMERETEK A fejezet célja azoknak a módszereknek a bemutatása, amelyekkel adatokat gyűjthetünk annak érdekében, hogy kérdéseinkre választ kapjunk. Megvizsgáljuk azokat a feltételeket is, amelyeknek eleget kell tennünk annak érdekében, hogy vizsgálódásunk (mérésünk) megfeleljen a tudományosság követelményeinek Követelmények a méréssel szemben Tágabb értelemben mérésnek nevezünk minden olyan információgyűjtést, amely arra irányul, hogy felderítsük valamely változó viselkedését, vagyis attribútumainak eloszlását. Ahhoz, hogy ez a vizsgálódás (mérés) tudományos igényű legyen, ki kell elégítenie három feltételt: érvényesnek, megbízhatónak és objektívnek kell lennie. Lássuk mindezt részletesebben. Objektivitás. A mérés objektivitása azt jelenti, hogy a mérés eredménye nem függhet mástól, csak a kérdéses dologtól (tulajdonságtól, teljesítménytől stb.) Nem befolyásolhatja az, hogy ki végzi a mérést ill. az eredmények kiértékelését. Az egyik legkomolyabb probléma a tudásmérésben az értékelés objektivitása. A kiértékelési eljárást akkor tekinthetjük objektívnek, ha több személy egymástól függetlenül ugyanazt az eredményt rendeli egy adott teljesítményhez. Megbízhatóság (vagy reliabilitás). Ez a kritérium a mérés ill. a mérőeszköz stabilitását jelenti. Ez főként abban fejeződik ki, hogy ismételt mérések alkalmával (esetleg több párhuzamos, azaz egyidejű mérés esetén) ha az egyéb körülmények változatlanok ugyanazokat az eredményeket kapjuk. A társadalomtudományokban szemben a természettudományokkal általában nincs mód a mérések szoros értelemben vett megismétlésére. (Az ismételt méréssel megragadható megbízhatóság csak a lassan változó pszichikus tulajdonságok esetén pl. szorongás, reakcióidő értelmezhető.) Általában az ismétlések között eltelt idő sőt, gyakran maga a mérési eljárás is változásokat idéz elő a kísérleti személyben, aki a második mérés alkalmával már nem lesz ugyanaz. Az ilyen esetekben két vagy több, lehetőleg minél

2 inkább hasonló csoporton (mintán) végzett mérés eredményének összehasonlítása győzhet meg a megbízhatóságról. Előfordulhat, hogy ismétlésre semmiképp sem kerülhet sor (pl. a szóbeli felelet értékelése esetén). A tanár mint mérőeszköz megbízhatóságát az (is) jelzi, ha több független megfigyelő (értékelő) is hozzá hasonló eredményre jut. Mindez természetesen erősen függ a szabatos értékelési szempontoktól. A tudásmérő tesztek megbízhatóságát némileg másképp értelmezzük, erre a későbbiek során még kitérünk. A megbízhatóság mélyebb értelme az, hogy minden olyan tényezőt figyelembe kell vennünk, amelytől a mérés függhet. A mérés instabilitása azt jelzi, hogy valami olyat is mérünk, amit eredetileg nem szándékoztunk, amellyel nem kalkuláltunk, vagyis egy ismeretlen tényező számunkra átláthatatlan módon befolyásolja az eredményeket. Példa: az órát is akkor dobjuk ki, ha összevissza jár. Ha rendre 2 órával többet mutat, még használható. Ugyanakkor például a régi faszerkezetes óra működését befolyásolta a levegő hőmérséklete és páratartalma, ezért megbízhatatlanul működött. A megbízhatóságot külön kell választanunk a mérőeszköz pontosságának ( felbontóképességének ) problémájától. A mérőeszköz pontosságának korlátaiból adódik az ún. véletlen hiba, amely statisztikailag kezelhető. (Ezek a hibák hosszabb távon kiegyenlítik egymást, azaz várható értékük nulla. (A kilós kenyerek pl. dekagrammra nem egykilósak, csak átlagukban feltéve, hogy a pék becsületes.) Ha a mérőeszköz nem megbízható, vagyis az eredményt valami egyéb tényező is befolyásolja, akkor csak bizonyos meghatározott adatokat, eredményeket fog eltorzítani. Ezt az ún. szisztematikus hibát nehéz felfedezni. (Szisztematikus hiba pl., ha a tanár a szép, rendezett külalakú dolgozatokat nem tudatosan feljebb pontozza, vagy ha előítéletes valamelyik nemmel szemben.) Érvényesség vagy validitás. (Valid: érvényes, hatályos.) Ez a kritérium azt jelenti, hogy a változó tartalmának meghatározását, a mérőeszköz ill. a mérési eljárás megtervezését körültekintően kell elvégeznünk, hogy valóban azt a dolgot mérjük, amire vállalkoztunk. Erről természetesen csak akkor van értelme beszélni, ha pontos elképzelésünk van arról, amit vizsgálni akarunk. (Pl. mit tekintünk érvényes tudásnak.)

3 Bonyolult, összetett jelenségeknél fordulhat elő, hogy szándékunkkal ellentétben valami mást, vagy mást is mérünk. Az érvényességről nem könnyű meggyőződni. Fontos a szakmai egyetértés, a más módon nyert információkkal fennálló összhang, illetve a mérési eredmények jósló ereje, az eredmények későbbi beválása, igazolódása. Példa: Ha a matematikai problémamegoldó képességet szöveges feladatokkal mérjük, lehet, hogy valójában a szövegértést, vagy azt is fogjuk mérni. (Itt a mérőeszköz nem azt méri, amire terveztük.) Az, hogy mit nevezünk egy bizonyos tantárgy keretén belül tudásnak, érvényességi problémát is jelent. Pl.: azonos-e a történelemtudás az évszámok ismeretével? (Itt a fogalom nem megfelelő értelmezése vezethet érvényességi problémához.) Vitatottak (különösen bizonyos típusú, régebben pl. az USA-ban általánosan használt) IQ-vizsgálatok. Ezek ugyanis valójában nem az általános értelmességet, a tanulási képességet mérik (e tekintetben nem túl erős a jósló erejük), hanem a verbális képességeket és az általános tájékozottságot, műveltséget (ez utóbbiak a veleszületett képességek mellett jóval erősebben függenek a szociokulturális helyzettől). (Itt a fogalom kidolgozása és a mérési eljárás is rejt érvényességi problémákat. A követelmények (jóságmutatók) lezárásaként két megállapítást ajánlunk az olvasó figyelmébe: Ha a mérés nem objektív, akkor bizonyosan nem megbízható. A megbízhatóság az objektivitásnál szorosabb feltétel. Ha a mérés nem megbízható, akkor nem lehet érvényes sem. Az érvényesség tehát a legszorosabb, de a legnehezebben igazolható feltétel Az adatgyűjtés módszerei Az alábbiakban röviden áttekintjük a pedagógiai kutatásokban leggyakrabban alkalmazott módszereket. (Ezeket szinte kivétel nélkül alkalmazhatjuk a tanulók tudásáról való tapasztalat- illetve információszerzésre is.)

4 Közvetlen módszereknek nevezzük azokat, amelynek során a vizsgálatba bevont személyek viselkedéséről közvetlenül, érzékszerveink útján szerzünk tapasztalatokat. Ezek a megfigyelés és a kísérlet. A közvetett (kikérdezéses) módszerek azok, amelyekkel nem közvetlenül a viselkedésről gyűjtünk információkat, hanem megkérdezzük a vizsgálati személyt, hogyan viselkedett/viselkedne, hogyan vélekedik stb. Ezek a kérdőíves vizsgálatok és az interjú. Megfigyelés A megfigyelés direkt információszerzés érzékszerveinkkel. A tudományos megfigyelés mindig valamilyen jól körülhatárolt céllal, tudatosan és tervszerűen zajlik. A megfigyelt tényeket mindig rögzítjük, hogy az emlékezet torzító hatását és az információvesztést elkerüljük, és hogy a későbbiekben feldolgozhassuk az információt. A megfigyelő csak az észlelt tényeket rögzítheti; az értelmezést gondosan el kell választani az információktól. Etikai kérdések Mint minden kutatásnál, a megfigyelés esetén is fontos a megfigyelt személy tájékoztatása (utólag mindenképpen), személyiségjogainak tiszteletben tartása, önkéntes részvétele a vizsgálatban, hozzájárulása az eredmények közléséhez. Előnye: Mivel az emberek viselkedését természetes környezetükben vizsgáljuk, a megfigyelés a társadalomtudományok egyik legautentikusabb módszere. Érvényessége jó. Hátránya: A megfigyelés idő- és munkaigényes, azaz viszonylag drága módszer. Nagy felkészültséget kíván. Gond lehet a megbízhatósággal, az objektivitással és az általánosíthatósággal. Mire jó? A megfigyelést időigényessége miatt általában a vizsgálódás kezdeti szakaszában alkalmazzuk (előzetes tájékozódásra). Fő módszerként olyan problémák vizsgálatában szerepel, amelyek más módszerrel nem kutathatók. Érvényesség, megbízhatóság, objektivitás, általánosíthatóság

5 A megfigyelés mint módszer érvényessége viszonylag jó, hiszen a jelenséget a maga valójában tanulmányozzuk. Az érvényességet gyengítheti, ha a megfigyelő jelenléte illetve az a tény, hogy a vizsgált személyek tudnak a megfigyelésről befolyással van a jelenségre. (A titokban, azaz a megfigyelő tudta nélkül végzett megfigyelés etikailag kifogásolható!) A megfigyelés megbízhatósága és objektivitása úgy növelhető, ha a megfigyelők számára pontos és részletes utasításokat dolgozunk ki, és gondot fordítunk a feladatra való kiképzésükre. A megfigyelés megbízhatóságát és objektivitását jelzi, ha ugyanazt a jelenséget több megfigyelő egymástól függetlenül (illetve egyetlen megfigyelő két különböző időpontban) ugyanúgy regisztrálja. Mivel a megfigyelés drága és időigényes módszer, általában kis elemszámmal dolgozunk. Ezért ritkán lehet reprezentativitásról beszélni, tehát a megfigyelések nyomán levont következtetések csak óvatosan általánosíthatók. Az általánosíthatóság ellen dolgozik az is, hogy gyakran kénytelenek vagyunk az egyszerűen elérhető alanyokat vizsgálni, vagy a szélsőségesebb eseteket, személyeket tanulmányozni, mert ezek informativitása, magyarázó ereje nagyobb lehet. A megfigyelés sikere érdekében a vizsgálat tervezésekor az alábbi kérdésekre kell választ adnunk. Mit akarunk megfigyelni? Ez két feladatot is jelent: Pontosan körül kell határolnunk a jelenséget (mi a jelenség? mely elemeit figyeljük? stb.) Ki kell jelölnünk a mintát. o Megfigyelhetünk egyetlen esetet is, ekkor esettanulmányról, illetve akciókutatásról beszélünk. o Ha eseményeket akarunk megfigyelni, el kell dönteni, hol, milyen eseteket figyelünk meg. Ez azt jelenti, hogy a mintavételt térben, időben (is) meg kell tervezni. o Ha személyeket akarunk megfigyelni, szintén meg kell határoznunk a mintavételi eljárást.

6 Milyen legyen a megfigyelő és a megfigyelt helyzet viszonya? El kell dönteni, hogy a megfigyelő mennyire merüljön bele a megfigyelt helyzetbe. Az egyik véglet az ún. résztvevő megfigyelés. Ilyenkor a megfigyelő maga is részvevője a helyzetnek, benne van a történésekben. Ebben az esetben a megfigyelő jelenléte kevésbé zavarja a megfigyelt jelenséget, de ekkor a legnagyobb a szubjektivitás veszélye, illetve ebben az esetben a megfigyelő sokszor arra kényszerül, hogy maga is befolyásolja a történéseket. (Ugyanakkor a megértésre is ekkor van a legnagyobb esély.) A másik véglet a teljesen objektivizált, kívül maradó megfigyelés. (A megfigyelő által felvett szubjektív információk, benyomások teljes kiiktatása növeli a megbízhatóságot, de akadályozhatja a megértést, az értelmezést.) Hogyan rögzítsük az információkat? Három feltételnek kell megfelelni a rögzítési eljárásnak: minél kevesebb fontos információ elvesztésével járjon (ezáltal nő a megbízhatóság is); lehetőleg ne hagyjon teret a szubjektivitásnak (a lehető legnagyobb objektivitást igyekezzünk elérni); legyen könnyen alkalmazható. A megfigyelt problémához kell a legmegfelelőbb adatrögzítési eljárást megkonstruálni. A megfigyelési jegyzőkönyv készítésének módszerei A feljegyzések elkészítése is információvesztéssel jár. Ha a jegyzőkönyv készítése a megfigyelés után történik, akkor az emlékezeti hibák miatt, ha a megfigyeléssel párhuzamosan, akkor a megosztott figyelem hibája miatt. 1. Rögzítés kódolás nélkül: ebben az esetben szöveges feljegyzés készül; az eseményeket/tényeket szavakkal jegyezzük fel. Napló: egy személy feljegyzései. A napló mindig erősen szubjektív, már a lejegyzésre kerülő események kiválasztásában is. A napló értelmezéseket is tartalmaz; gyakran keverednek benne a tények és ezek szubjektív lecsapódásai. Kutatásban olyan esetekben alkalmazzuk, ahol mindez előny (mert például éppen a külső események pszichés hatására, értelmezésére, az élmény jellegére vagyunk kíváncsiak). Jegyzőkönyv: a naplónál objektívabb, mert csak észleleteket tartalmaz, értelmezést nem. (Két fajtája a teljes és a szelektív jegyzőkönyv. A teljes

7 jegyzőkönyvben igyekszünk mindent rögzíteni. Ez valójában illúzió, hiszen képtelenség mindent rögzíteni; a teljes jegyzőkönyv is csak bizonyos értelemben lehet teljes. A szelektív jegyzőkönyv pontosan megadott szempontok szerint készül.) 2. Rögzítés kódolással: ebben az esetben a feljegyzést nem szavakkal, hanem kódolt formában végezzük el. A kódolás megkönnyíti a feldolgozást és gyorsítja a feljegyzést, de mindenképpen információvesztéssel jár (amit nem kódolunk, az elvész). A megfigyelő számára külön nehézséget jelent a kódok és a feljegyzés készítésének megtanulása. Kódolási módok: Becslési skála: A megfigyelés, az esemény értékelése és a jelölés időben elkülönül. A megfigyelt jelenségeket több (viszonylag sok) kategória szerint értékeljük egy skálán, a megfigyelés végeztével. Olyankor célszerű alkalmazni, ha nagyobb megfigyelési egységekkel dolgozunk (például egy tanítási óra). A skálák előre ismertek, így szempontként működnek, irányítják a megfigyelést. Előnye: könnyen alkalmazható, feldolgozható. Hátránya: a megfigyelő az értékelő, azaz nem a történést, hanem az értékelést rögzítjük (Az eredeti információk, azaz a tények elvesznek.) A feljegyzés késleletetése pontatlansághoz vezethet. Az aspektusok interferálhatnak, azaz a megfigyelő indokolatlanul összekapcsolhatja őket; nem tudja teljesen függetlenül kezelni a megadott szempontokat. E módszer megbízhatósága és érvényessége a megfigyelő tapasztalatán, felkészültségén múlik. Jelrendszer: a megfigyelési és a feljegyzési periódus itt is elkülönül. A számunkra fontos eseményekhez kódrendszert készítünk. Jelrendszer esetében viszonylag nagy számú kóddal dolgozunk (viszonylag sok időt kell eltölteni ezek megtanulásával, alkalmazásának begyakorlásával). Az előforduló eseményt a viszonylag rövid megfigyelési periódus után kódjellel rögzítjük, mindig csak egyszer. (Tehát nem tudhatjuk, hányszor ismétlődött). Kategóriarendszer: a rögzítést a megfigyeléssel párhuzamosan végezzük, meghatározott időközönként. Ezért csak viszonylag kevés kategóriát alkalmazhatunk; megosztott figyelem szükséges. A feljegyzések ritmusának meghatározására alkalmazhatunk természetes egységet (például egy új jelenség megjelenésekor alkalmazunk új jelölést ekkor nem tudjuk, egy esemény mennyi ideig tartott); vagy meghatározott időegységet (ilyenkor az

8 adott időegység alatt legjellemzőbb kategóriát jegyezzük fel; ez azt jelenti, hogy a nem domináns események elvesznek). A megfigyelőket ki kell képezni a feladatra. (El kell érni, hogy a megfigyelő önmagához képest legyen következetes: ugyanazt a jelenséget ugyanolyan eseménynek értelmezze illetve jegyezze; több megfigyelő esetén a megfigyelők között is legyen egyetértés, stabilitás, mert ezen múlik a vizsgálat megbízhatósága.) Fontos, hogy jól átgondoljuk a jegyzőkönyvkészítési eljárást, és hogy könnyen alkalmazható segédeszközt (adatlapokat stb.) konstruáljunk. Kísérlet A kísérlet valamely jelenség szándékos előidézése abból a célból, hogy megfigyelhessük a vizsgált folyamatot, viselkedést, jelenséget stb. Etikai kérdések A kísérletekkel kapcsolatban különösen fontos az etikai normák betartása. Tiszteletben kell tartanunk az önkéntesség elvét és a személyiségi jogokat. A kísérlet alanyait minél pontosabban tájékoztatni kell (ha ezzel veszélyeztetjük a kísérlet sikerét, a tájékoztatást utólag mindenképpen meg kell ejteni). A kísérlet semmiképpen nem okozhat sem testi, sem lelki ártalmat. A kísérlet esetleges káros következményeinek elhárításáról gondoskodni kell. A kísérlet alapsémája: 1. Kezdő állapot kísérleti inger 2. Végállapot Előmérés Utómérés A kísérletben az 1. és 2. állapot közötti ( a függő változók mentén mért) különbségeket a kísérleti ingernek tulajdonítjuk. Típusai: Laboratóriumi kísérlet: a kísérleti személyek egy elkülönített helyen vesznek részt a kísérletben. Ezáltal biztosíthatjuk a kontrollált kísérleti feltételeket, de korlátozottabb lesz az érvényesség. (Vajon igaz-e az életben, a természetes körülmények között is, amit a laboratóriumban tapasztalunk?)

9 Példa: azt szeretnénk vizsgálni, hogyan változik az izgalmi szint adott feladat megoldása közben, de lehet, hogy ebben az esetben a helyzettől (idegen környezet, idegen emberek, műszerek stb.) való szorongás mértékét illetve változását fogjuk regisztrálni. Természetes kísérlet: az alanyok természetes környezetükben vesznek részt a kísérletben. Érvényessége jó (a fenti értelemben), de nehezebb korrekt módon kontrollálni a kísérleti ingert, mert a megszokott élettérben számos más, ellenőrizhetetlen hatás is éri a kísérleti személyeket. Etikai problémák is felmerülhetnek, mert a természetes kísérletek előnyei elveszhetnek, ha szigorúan vesszük az önkéntesség és a tájékoztatás elvét. Előnye: A kísérlet a megfigyelésnél jóval gazdaságosabb, hiszen célzottan alkalmazzuk: nincs időveszteség. A tudományos igényű tervezés biztosítja a kísérlet logikai tisztaságát, a kontrollált feltételeket; ez általában nagyobb megbízhatóságot jelent. Hátránya: Problematikus lehet a kísérlet általánosíthatósága és érvényessége. Mire jó? A társadalomtudományokban a fent jelzett problémák miatt nincs döntő kísérlet (mint a természettudományokban), és nincsenek hosszú, sokak által megismételt kísérletsorozatok. Ezt a módszert leggyakrabban hipotézisek tesztelésére használják. Érvényesség, megbízhatóság, objektivitás, általánosíthatóság A kísérlet érvényessége azt jelenti, hogy van különbség az 1. és 2. állapot között, észleljük ezt a különbséget, és a változás valóban a kísérleti ingernek (és nem valami más körülménynek) tudható be. Hibalehetőségek: Érvényességi hiba: regisztrálunk változást, de az nem a kísérleti inger, hanem egyéb hatások eredménye. Ezt a hibát úgy kerülhetjük el, hogy o számításba veszünk minden olyan körülményt, amely befolyással lehet a kísérleti inger hatására; o gondosan megválasztott ún. kontrollcsoportot (csoportokat) is bevonunk a kísérletbe. A kontrollcsoport ideális esetben mindenben hasonló a

10 kísérleti csoporthoz, az egyetlen különbség az, hogy ők nem részesülnek a kísérleti ingerben. Ezzel gyakorlatilag azt vizsgáljuk, milyen állapotba kerülne a kísérleti csoport, ha nem kapná a kísérleti ingert. Mérési hiba. Itt is kétféle probléma állhat elő. o A mérőeszköz nem alkalmas a változás pontos regisztrálására, illetve az elő- és utómérés eredményét nem tudjuk összevetni. Ekkor előfordulhat, hogy van változás, de nem észleljük, illetve nincs változás, de mi mégis változást regisztrálunk. o Nehezebben felfedezhető hibát okoz, ha a mérőeszköz interakcióba lép a kísérleti személlyel, mert így maga a mérőeszköz is befolyásolhatja a kísérlet eredményét. Ha például mérőeszközként tudásmérő vagy attitűdmérő kérdőívet alkalmazunk, a problémákon való töprengés maga is növelheti a tudást, illetve változtathatja az attitűdöt. A kísérletek megbízhatósága és objektivitása a szigorú tervezés és kontroll miatt általában jó. A társadalomtudományi kísérleteket is gyakran megismétlik mások, esetleg más körülmények között. Ez is növeli a megbízhatóságot. (Bizonyos, régebben elvégzett, ma már etikailag kifogásolható kísérleteket viszont már nem lehet megismételni. Szintén problematikus a természetes kísérletek megismétlése, mert nem biztos, hogy minden körülményt reprodukálni tudunk, és így kimaradhat valamilyen, a kísérlet szempontjából fontos elem.) A kísérlet általánosíthatósága korlátozott, mert csak a megfigyeléshez képest gazdaságos, de nem nevezhetjük olcsó módszernek. Ezért, valamint az önkéntesség elve miatt a kísérleti csoport általában (statisztikai értelemben) kis elemszámú, és gyakorlatilag soha nem reprezentatív. A társadalomtudományi kísérletekben gyakori, hogy egyetemisták a kísérleti személyek. Kérdés, hogy a rájuk megállapított összefüggések mennyiben terjeszthetők ki az egész lakosságra. Írásbeli kikérdezés (kérdőív)

11 Írásbeli kikérdezés esetén a kutató által összeállított kérdőívet eljuttatjuk a vizsgálat alanyához, aki azt kitölti és visszajuttatja. Etikai kérdések Itt is fontos a vizsgálat alanyának tájékoztatása arról, kik vagyunk, milyen célból végezzük a vizsgálatot; kérnünk kell együttműködését. Ha a válaszoló a nevével szerepel, kérnünk kell hozzájárulását az adatok felhasználásához, közléséhez, illetve biztosítanunk kell, hogy adatait titkosan kezeljük. Előnye: Az egy adatra eső költség az összes módszer közül a kérdőív esetén a legalacsonyabb. A kérdőívek postai úton is eljuttathatók, ezért a vizsgálat lebonyolítását könnyű megszervezni. Így lehetséges nagy elemszámú, reprezentatív minta vizsgálata is. A nagy elemszám lehetővé teszi a statisztikai módszerek alkalmazását. A jól megszerkesztett kérdőív adatait általában könnyű feldolgozni. Hátránya: Kérdőíves vizsgálattal csak közvetetten nyerhetünk információt a tényleges viselkedésről, és nem lehetünk teljesen biztosak a válaszoló őszinteségében. Ezt a tényt az adatok értelmezésénél mindig figyelembe kell venni. A kérdőív érvényessége az előbb vázolt problémán túl a kérdések érvényességén múlik. Kérdőív esetén nem állnak rendelkezésünkre egyéb információk, amelyek kiegészítenék vagy korrigálnák a válaszokban közölteket. Csak azt vehetjük figyelembe, amit a válaszoló leírt. A kérdőíves módszer hátránya még az is, hogy könnyű alkalmazhatósága csak látszólagos. Ha használható, érvényes adatokhoz akarunk jutni, a kérdőív összeállítása, a kutatás lebonyolítása nagyon alapos, minden részletre kiterjedő tervezést, szakmai hozzáértést igényel. Menet közben már nincs mód korrigálásra, ezért az elkövetett hibáknak komoly következményei lehetnek. Mire jó? A kérdőív jól használható módszer minden olyan esetben, amikor nagy tömegű, reprezentatív, statisztikailag feldolgozható adatra van szükség;

12 ha olyan jelenségeket vizsgálunk, amelyek tömegesek, és konkrét, tényszerű adatokkal jól megragadhatók (például migráció, mobilitás); ha az adatközlő számára fontos az anonimitás. Érvényesség, megbízhatóság, objektivitás, általánosíthatóság A kérdőív érvényessége olyan értelemben korlátozott, hogy eleve csak a kérdések által körülhatárolt problémára vonatkozhat. Például a Mit tenne Ön, ha típusú kérdések valójában csak arról adnak információt, mi a kérdezett személy vélekedése saját viselkedéséről egy elképzelt helyzetben. Konkrét, múltbeli tényekre, eseményekre kérdező kérdések érvényességét befolyásolhatja az, mennyire érez késztetést a válaszadó az őszinteségre (illetve arra, hogy megfeleljen egy rejtett elvárásnak). A kérdések érvényessége azon múlik, hogy a válaszadó számára is ugyanolyan jelentése vane, mint amit mi tulajdonítunk neki. A válaszadó őszinteségét és így az érvényességet befolyásolhatja, ha a kérdés (vagy a meghatározott irányba mutató kérdéssor) sugalmazó, vagy érzelmi elemeket tartalmaz. Rontja az érvényességet, ha a kérdőívből kitűnik a kérdező várakozása, szándéka, beállítódása. Megbízhatósága jó, mert a kérdőív mint mérőeszköz stabil, hiszen mindenki ugyanolyan körülmények között találkozik vele, és ugyanolyan kérdéseket kap. A szakmailag korrekt módon megalkotott kérdőív objektív, hiszen nincsenek jelen olyan személyek, akik a válaszokat befolyásolnák. A jól összeállított mintán végrehajtott kérdőíves vizsgálat következtetéseit bátran általánosíthatjuk, hiszen a becslés jósága statisztikai módszerekkel kiszámítható. A kérdőív egy elemi egységét itemnek nevezzük. Itemtípusok Szerkezetük szerint lehetnek kijelentő mondatok (ebben az esetben az egyetértést vagy annak mértékét jelzik a válaszadók), vagy valóságos kérdések (amelyekre valóságos választ várunk).

13 Formailag lehetnek nyitottak (ebben az esetben a válaszadó saját szavaival fogalmazza meg a választ), illetve zártak (amikor felkínált lehetőségek közül kell kiválasztani azt, amely a legközelebb áll a válaszadó véleményéhez). A nyitott kérdésre kapott válaszok sokkal gazdagabbak lehetnek információban, de feldolgozásuk igen nehéz. Ezért inkább csak kisebb elemszámú vizsgálatokban, vagy előzetes tájékozódáskor alkalmazzák. A zárt kérdéseket könnyebb feldolgozni, de információt veszíthetünk, hiszen mesterségesen korlátozzuk a válaszlehetőségeket. Zárt kérdés esetén könnyebb szakmai hibát is véteni (például ha a válaszoló nem talál a felkínált lehetőségek között olyat, amely megfelel az ő álláspontjának, vagy éppen több lehetősége is van). Funkció szerint a következő kérdéstípusok lehetségesek: Háttér -kérdések. Az ilyen kérdések különböző adatokra kérdeznek rá (nem, életkor, végzettség stb.). Ezek azok a tényezők, amelyekkel összefüggésbe szeretnénk hozni a kérdőív válaszait, vagyis ezek a független változók. (Ügyelnünk kell az adatszolgáltatás önkéntességére!) Bemelegítő kérdések. Ezek a kutató számára nem igazán fontosak; azt a célt szolgálják, hogy elősegítsék a válaszadó ráhangolódását, pozitív attitűdjét a kérdezővel szemben, mielőtt a súlyosabb kérdések következnek. Érdemi kérdések. Ezek alkotják a kérdőív magját; e kérdések kedvéért készült a kérdőív. (Az érdemi kérdések tartalma szerint szokás adatgyűjtő kérdőívről, vélekedéseket, motívumokat, attitűdöket vizsgáló és tudásmérő kérdőívről beszélni.) Kontrollkérdések. Ezeket az érdemi kérdések közé rejtjük, azzal a szándékkal, hogy az ezekre adott válaszok őszinteségét, következetességét ellenőrizzük. Levezető kérdések. Ezek feladata, hogy a válaszadó megszabadulhasson attól az esetleges feszültségtől, ami a válaszadás után maradt benne. (Jó hatású, ha a kérdőív végén lehetőséget adunk véleményének, gondolatainak kifejtésére. Ezek az utólagos megjegyzések a kutatás számára is fontosak lehetnek.) Mire ügyeljünk a kérdőív összeállításánál? A kérdőív egész megjelenése legyen esztétikus, kellemes. (Kerüljük a túl terjedelmes, a zsúfolt, áttekinthetetlen elrendezést, a kifogásolható nyomdatechnikát.) Jelöljük meg a vizsgálat célját, kérjük, majd a végén köszönjük meg az együttműködést.

14 Ne okozzon gondot a kitöltés módja; mindig pontosan adjuk meg, milyen módon kell a kérdésre válaszolni. (Ha a válaszolónak azon kell töprengeni, mit is kell tennie, ez negatívan befolyásolja a kérdőív iránti attitűdjét, így a kitartását és őszinteségét is. Esetleg ki sem tölti, vagy nem küldi vissza a kérdőívet.) A kérdések nyelvhelyességi szempontból legyenek kifogástalanok. A kérdések nyelvezetét azokhoz mérjük, akiknek szól a kérdőív. Fontos, hogy a kérdések minden válaszoló számára érthetőek, egyértelműen dekódolhatóak legyenek. Alkalmazzunk semleges kifejezéseket, kerüljük az erős érzelmi konnotációjú megfogalmazásokat. A kérdések sorrendje ne mutasson semmiféle terelést, tendenciát. (Ha kiviláglik a kérdező szándéka, a válaszoló vagy önkéntelenül is igyekszik megfelelni a várakozásnak, vagy elutasítóvá válik egyik sem jó!) Interjú Interjúnak nevezzük azt az adatgyűjtési módszert, amikor a kérdező személyesen keresi fel kérdéseivel a válaszadót. Etikai kérdések Az interjúalanyt fel kell kérni az együttműködésre; tájékoztatnunk kell, kik és milyen célból kérik a segítségét; hozzájárulását kell kérnünk az interjú rögzítéséhez (jegyzetelés, magnó, kamera használata), az adatok felhasználásához, közléséhez. Előnye: A kérdezőnek a szemtől szemben helyzetben lehetősége van kiegészítő információkat gyűjteni; észlelni és pontosítani, ha valami nem világos az interjúalany számára. Az interjú (általában) rugalmas módszer; gyakran sokkal több információt tudunk így összegyűjteni, mint egy rögzített kérdéssorral. A beszélgetés során az interjúalany gyakran nyíltabb és őszintébb, mint ha kérdőívet töltene ki. Az interjút a legtöbben kényelmesebbnek találják, mint az írásos választ. Hátránya:

15 Az interjú nehézkesebb, ezért sokkal drágább módszer, mint a kérdőív: sok időt igényel az elkészítése és még inkább a feldolgozása. Sok múlik az interjút készítő hozzáértésén: ha az interjút készítő hibázik, elveszhetnek az interjú előnyei. Az interjút készítő és a válaszoló között kialakuló kapcsolat (ellenszenv vagy erős szimpátia esetén) befolyásolhatja a válaszok hitelességét (érvényességét). Mire jó? Interjút alkalmazunk a vizsgálatok kezdeti, felderítő szakaszában, amikor még nem tudjuk pontosan, mit is kellene kérdezni ahhoz, hogy a problémához közelebb jussunk; olyan téma vizsgálatához, ami komoly elmélyülést, önelemzést, esetleg az interjúkészítővel való együttgondolkodást igényel, ezért kérdőívvel nehezen vizsgálható; bonyolultabb történések feltárására, amelyeket a válaszoló nem írna le, mert az túl hosszadalmas volna; ha olyan személytől kívánunk adatokat gyűjteni, akinek túl nehéz az írásbeli válaszadás. Érvényesség, megbízhatóság, objektivitás, általánosíthatóság Az interjú is közvetett módszer, ez korlátozza az érvényességet ugyanúgy, mint ahogy ezt a kérdőívnél kifejtettük. Az interjú a megbízhatóság és az objektivitás szempontjából kényes módszer, mert nagyon sok múlik az interjút készítő személyén. Mivel az interjút általában kis elemszámú mintán alkalmazhatjuk, általánosíthatósága szintén korlátozott A mérési modell A mérés fogalma A mérés során egyértelmű hozzárendelést létesítünk egy skála és a vizsgált dolog, jelenség valamely tulajdonsága között.

16 Az egyértelmű hozzárendelés azt jelenti, nem fordulhat elő az, hogy a vizsgált tulajdonság két azonosnak tekinthető állapotához különböző skálaértékek tartozzanak. (Különböző állapotokhoz rendelhetünk azonos skálaértéket; ez már a mérés illetve a mérőeszköz pontosságának a kérdése.) A méréssel a szinte áttekinthetetlenül bonyolult valóság egy részét határoljuk körül, és olyan jellegű információkhoz jutunk, amelyek már kezelhetőbbek a további vizsgálódás számára. A méréshez tehát szükségünk van egy skálára, egy mérőeszközre és egy mérési eljárásra. Ezek alkotják a mérési modellt. A modellel szembeni minimális követelmény, hogy az egyértelmű hozzárendelés mindig elvégezhető legyen, és az eredmények összhangban legyenek egyéb tapasztalatainkkal. A tapasztalatokkal való összhangot jelzi pl. a magyarázó- és jósló erő. Például az olvasásteljesítmény mérésének eredményei alapján nagyjából megjósolható legyen, hogy az olvasásteljesítményt kívánó egyéb feladatokon milyen teljesítményt fog nyújtani az illető. A megfelelés az elvárásoknak azt jelenti, hogy a mért eredmény legyen összhangban a teljesítményről más módon megszerzett információkkal. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a mérési modell bár összhangban kell, hogy legyen a tapasztalatokkal egy elméleti konstrukció. Ez azt jelenti, hogy a mérés során kapott érték nem elválaszthatatlan adottsága a dolognak, hiszen a kérdéses tulajdonság meghatározását, elkülönítését azaz a változó fogalmi meghatározását többé-kevésbé önkényesen végezzük; a megfeleltetést a szám vagy valamilyen más érték hozzárendelését pedig mi hozzuk létre a mérés műveletében. Például az olvasásteljesítmény mérése cél eléréséhez el kell döntenünk, mit tekintünk olvasásteljesítménynek. Ehhez megalkotjuk a feladatokat és a kiértékelési eljárást (beleértve azt is, hogyan rendeljük hozzá a teljesítményhez a pontszámot). A továbbiakban az adott feladatokon elért eredményt tekintjük olvasásteljesítmény -nek, amelynek mértéke az elért pontszám. Vajon mit jelent az, hogy Pistike négyes földrajzból, vagy hogy 115-ös az IQja, vagy 80%-ot ért el a nyelvvizsgán, vagy hogy közepes mértékű tanulási nehézségei vannak? stb. A példák elemezhetők a változó fogalmi tartalma szempontjából, vagy szemügyre vehetjük ennek változásait például az időben

17 (szembetűnő az IQ átértelmeződései ill. a tanulási nehézség fogalmának változása), de vizsgálhatjuk a mérőeszköz, a mérési eljárás szempontjából is. Ugyanígy érdemes elgondolkodni azon, hogy a szóbeli felelet osztályozása a fenti szempontok alapján vajon mérésnek tekinthető-e egyáltalán A mérési skálák A pedagógiai méréseknél és általában a társadalomtudományokban azért számszerűsítjük a különféle adatokat, teljesítményeket, hogy további logikai-matematikai műveleteket végezhessünk velük. A számszerűsítéshez különféle skálákat használhatunk az adatok természetétől és a mérési eljárás (illetve a mérőeszköz) érzékenységétől függően. A skálák abban különböznek, hogy a rajtuk megjelenített adatokkal (a skálaértékekkel) milyen matematikai műveleteket tudunk a továbbiakban elvégezni. Ennek a statisztikai feldolgozásoknál van különös jelentősége. A használt skála az adatok ún. mérési szintje meghatározza, milyen statisztikai eljárásokat használhatunk az adatok feldolgozásakor. Skálatípusok Nominális skála. Nem skála a szó megszokott értelmében. Az adatokon csoportosítást tesz lehetővé, és a csoportokhoz nevet (nomen=név) rendel; ezek a skálaértékek. Ezeket a neveket teljesen önkényesen választhatjuk és változtathatjuk meg. A skálán elvégezhető logikai művelet az azonosság megállapítása (eldönthető, egy adat melyik csoportba tartozik). Például a biológiai nem is egy nominális skálán való elhelyezést jelent (ez is mérés!). A skálaértékek lehetnek: férfi-nő, vagy 1, 2; de ugyanúgy lehetne 0, 1 is. Rangskála. Akkor alkalmazhatjuk, ha az adatok természete lehetővé teszi, hogy közöttük sorrendiséget állapíthassunk meg, de nem tudjuk megítélni, számszerűsíteni ebben a sorban az eltérés mértékét. Az elvégezhető logikai műveletek: azonosság, rendezés. A skálaértékekhez tetszőlegesen rendelhetek neveket (de természetesen célszerű olyanokat választani, amelyek kifejezik az értékek sorrendiségét).

18 Ha számokat rendelünk a skálaértékekhez, tudnunk kell, hogy ezek csak annyiban viselkednek számként, hogy sorrendiséget fejeznek ki, de nem képezhető például a különbségük vagy a hányadosuk. Példa: rangskálán sorolhatjuk be a szülők iskolai végzettségét (8 osztálynál kevesebb, általános iskola, szakmunkás-bizonyítvány, érettségi, főiskola, egyetem), vagy egy kérdéssel, problémával kapcsolatos attitűdöt (teljesen egyetértek, inkább egyetértek, inkább nem értek egyet, egyáltalán nem értek egyet). Intervallumskála. Ennek a skálának már van 0 pontja, de ezt mi jelöljük ki. (Nem természetesen adott.) A számegyenest azonos hosszúságú szakaszokra, azaz intervallumokra bontjuk, és ezekhez az intervallumokhoz rendelünk számokat (esetleg neveket). Elvégezhető műveletek: azonosság, rendezés, különbségképzés. Nem képezhető azonban a skálaértékek hányadosa. Példa: az időszámítás, hiszen mi jelöltük ki önkényesen az időszámítás kezdetét (van is olyan rendszer, mely ettől eltérően számol.)az osztályozás legjobb esetben is csak intervallumskála, hiszen nem mondhatjuk, hogy a négyes kétszer annyit tud, mint a kettes. Van 0 pont is, de ezt elnevezésben tehetnénk pl. a hármas helyére, és használhatnánk negatív számokat is. Ezek csupán konvenciók. Ha nem tudjuk garantálni, hogy a kettes és a hármas között ugyanakkora a különbség, mint a négyes és az ötös között, akkor nem intervallumskálával, hanem rangskálával van dolgunk. Arányskála. Az arányskálán elhelyezhető adatokkal úgy dolgozhatunk, mint a valódi számokkal. Van rögzített ( természetesen adott ) 0 pont. Az arányskálán mért adatokkal minden matematikai művelet elvégezhető. Arányskálán mérhető pl. a testsúly hiszen annak már van értelme, hogy a 20 kg kétszer olyan nehéz, mint a 10kg. A pedagógiai értékelésben arányskálát használunk, amikor pl. pontokkal fejezzük ki a teljesítményt. Az értelmezést azonban körültekintően kell végeznünk, mert nem jelenthetjük ki minden további nélkül, hogy a 20 pontot szerzett tanuló kétszer annyit tud, mint a 10 pontos.

19