Sztereotípiák, választások, túlélési stratégiák kisebbségi léthelyzetekben

Átírás

1 Sztereotípiák, választások, túlélési stratégiák kisebbségi léthelyzetekben

2 HATÁRHELYZETEK V. Sztereotípiák, választások, túlélési stratégiák kisebbségi léthelyzetekben Szerkesztő Szoták Szilvia Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium Budapest 2013

3 A kötet a NEFMI pályázata alapján a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium keretében működő Kutatói Szakkollégium hallgatóinak tanulmányait tartalmazza Belső tutorok: Kötél Emőke, Szarka László, Szoták Szilvia Szakmai lektorok: Beregszászi Anikó, Csata Zsombor, Csernicskó István, Erdődy Gábor, Kész Margit, Thomka Beáta, Vass Vilmos Angol nyelvi lektor: Ferenc Viktória, Papp Gergely Tördelő: Szabó Viktor Felelős kiadó: Dr. Hatos Pál ISBN

4 TARTALOM ELŐSZÓ: Szarka László - Szoták Szilvia: A kisebbségi paradigma meghaladása...7 I. MÍTOSZOK, HAGYOMÁNYOK, SZTEREOTÍPIÁK Bajcsi Ildikó: Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban a soknemzetiségű Magyarország felbomlásának, a nemzetállamok létrejöttének interpretációs problémái...16 Molnár Ferenc: A munkácsi görög katolikus egyházmegye főpapsága és a ruszin identitás viszonyrendszere ben...53 Zoller Katalin: Tanterv- és tankönyvelemzés a fogalmi váltásra alapozott tanulás lehetőségének szempontjából...74 Túri László: A vereckei honfoglalási emlékmű mitológiájának kialakulása és újraértelmezése mélyinterjúk tükrében...88 Hajdú András: Magyarországi és szlovákiai középiskolai történelem tankönyvek tartalmi-szerkezeti különbségei Válent Viktória: Kölcsönös ellenségképek a szlovák és magyar történelemtankönvek ben Zán Gál Adél: A lokális hagyomány és hiedelem szerepe a kisebbségi magyar közösségek kulturális identitásában - Salánk népi hiedelemvilágáról II. NYELVVÁLASZTÁSI STRATÉGIÁK A XXI. SZÁZADI POLITIKAI TÉRBEN Ferenc Viktória: Politikai diskurzus a határon túli magyar felsőoktatás nyelvéről különös tekintettel az anyaországi és a szlovákiai magyar pártok álláspontjára Gazdag Vilmos: A nyelvválasztási stratégia és a pályaválasztás összefüggései a kárpátaljai beregszászi járás magyar középiskolásai körében Molnár Anita: Óvodában szívesen vagyunk. Elmélet és gyakorlat Beregszász óvodáinak oktatási nyelvében...231

5 Molnár Edina: Adalékok az államnyelv oktatásának hatékonyságáról a kárpátaljai magyar iskolákban Roginer Oszkár: A jugoszláviai magyar kulturális tér és a geokulturális identitás viszonya 2000 és 2010 között Séra Magdolna: Az oktatási-nevelési támogatás mint az iskolai tannyelvválasztást befolyásoló tényező Kárpátalján? Stark Gabriella Mária: Magyar nyelvű pedagógusképzés a határon túli régiókban: a Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet esete III. MENNI VAGY MARADNI? Mező Andrea: Budapesten tanuló kárpátaljai fiatalok hazatérési és letelepedési tervei Batizán a kettős állampolgársági Emese: Áruba bocsátott törvény ismeretében etnicitás-turizmusra vállalkozva Pápay Boróka Tímea: Állami forráselosztás a romániai magyar nonprofit szektoron belül Raffai Zsolt: Magyarországon végzett vajdasági frissdiplomások munkavállalása Rózsa NÉV ÉS Rita: TÁRGYMUTATÓ Az uniós források szerepe a vajdasági szakképzésben A KÖTETSZERZŐI...472

6 Előszó Szarka László Szoták Szilvia A kisebbségi paradigma meghaladása A Balassi Bálint Intézet Márton Áron Szakkollégiuma által 2008 óta a külhoni magyar egyetemi hallgatók és doktoranduszok részére meghirdetett kutatói pályázat ötödik évfolyamának azaz a évi ösztöndíjasok által elvégzett kutatásoknak az eredményeit tartja kezében az olvasó. A kutatói szakkollégiumi program Határhelyzetek címmel indított kiadványsorozatának ez az ötödik kötete négy diszciplína megközelítésében elemzi a kisebbségi léthelyzetek folyamatosan újratermelődő nyelvi, identitás- és oktatáspolitikai, regionális és migrációs alapkérdéseit: a résztvevők történeti, nyelvészeti, szociológiai és pedagógiai módszerekkel vizsgálják saját magyar közösségeik élő problémáit. Az önálló kutatás nehézségeivel és kihívásaival a szerzők az egyetemi képzésben szerzett rutinjukkal együtt jórészt ezekben a munkákban szembesültek először. Részben azért, mert a kisebbségi magyar társadalmak intézményi, nyelvi, történeti, néprajzi, oktatási sajátosságairól az elmúlt években elvégzett nagy számú kutatás ellenére még nem alakult ki olyan referenciális értékű, megállapodott tudományos közvélekedés, amely biztos szakmai-módszertani hátteret jelenthetne a folyamatosan változó interetnikus, regionális jelenségek kutatásában. Más esetekben viszont éppen azért kellett járatlan vagy alig kitaposott utakat választaniuk, mert olyan elemzési témát, területet, szempontot választottak, amelyben kevés az eddig összegyűjtött releváns eredmény. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kötet kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és felvidéki szerzői akiknek egy része saját régiójának felsőoktatási intézményeiben, másik része pedig magyarországi egyetemeken, doktori iskolákban tanul élni tudtak a kutatói szakkollégium által kínált lehetőségekkel. Belső és külső tutorok segítségével, a Márton Áron Szakkollégium által biztosított konzultációs és prezentációs alkalmakat kihasználva, eredményesen oldották meg kutatási programjuk feladatait. Tanulmányaik olyan tudományos következtetéseket rögzítenek, amelyek az integrálódó kelet-közép európai térben a magyar nyelvű és magyar tárgyú tudományosság szempontjából egyaránt fontos adalékokkal szolgálnak az elemzett kérdéskörökben.

7 Mítoszok, sztereotípiák, ellenségképek A határok elválasztó, tiltó, korlátozó funkcióinak 1990 óta folyamatos leépülése, megszűnése ellenére napjainkban sokszor ütközünk abba a jelenségbe, amelyet a fejekben rögzült határok szindrómájával lehet leírni. A részben szimbolikus, részben pedig gyakorlati nemzetállami funkcióikat őrző politikai határokhoz sokaknál továbbra is olyan képzetek társulnak, amelyek a határokban ma is a nemzeteknek mint territorializált, földrajzilag leírható képződményeknek meghatározó, lényegi elemét látják. A politikai határoknak ehhez a századi nemzetépítő nacionalizmusok szempontjából meghatározó szerepéhez olyan kijelölő, elválasztó, delimitáló, megkülönböztető, tiltó funkciók kapcsolódnak, amelyek napjaink alapvetően nemzetközi tudományosságában értelmüket veszítik. A nemzeti, nemzetállami keretek közt szervezett tudományos életben a kisebbségi kutatók helyzete sohasem volt könnyű. Részben, mert a a szakralizált és kanonizált nemzet történeti, kulturális narratívái ma is meghatározó súllyal vannak jelen tájainkon, például a hivatalos történelem tankönyvekben, amelyek a nemzeti tudományként oktatott történelemben a nemzeti, nemzetállami különbségekre helyezik a hangsúlyt. Hasonló jelenségek figyelhetők meg azokban a szimbolikus térfoglalásként leírható térhasználati eljárásokban, amikor a nemzeti szempontból szimbolikus helyek, hegyek, várak, városok, terek értékelődnek fel történeti emlékezeti helyként: az ünnepi megemlékezések hivatalos, félhivatalos rítusaival vagy éppen a szimbolikus helyeket érő folyamatos támadásokkal, azaz a körülöttük állandósult konfliktusokkal. Emiatt is különösen figyelemre méltó az a tény, hogy a kötet nyitó fejezetében a történeti elemzések többsége a történeti emlékezeti helyek és a történelemkönyvekben kanonizált nemzeti történeti narratívák mögött meghúzódó sztereotípiákat, mítoszokat és ellenségképeket vizsgálja. Verecke és Trianon a magyar nemzeti történelem két sokjelentésű emlékezeti helye, amelyekhez egyrészt a magyarság európai jelenléte, a történeti magyar államiság kialakulása és összeomlása kötődik. Másrészt viszont ez a két éretlemzési fogalomként használt hely a térségben velünk együtt élő nemzetekhez fűződő sok évszázados részben termékeny, részben viszont ellentmondásos és konfliktusos viszonyunk értelmezési kereteit is jól kijelöli. Túri László tanulmánya a 2008-ban felavatott vereckei magyar és az évi magyar-ukrán harcok áldozatainak emelt ukrán emlékműhöz kötődő nemzeti mítoszokkal, rítusokkal, narratívákkal, konfliktusokkal foglalkozik az emlékmű-állítás kárpátaljai magyar és ukrán sajtóforrásai alapján. Jól érzékelteti, hogy a magyarok és az ukránok számára egyaránt fontos hely nemcsak a két nemzet közötti vitákban, hanem a magyar és az ukrán társadalomban, illetve a kárpátaljai magyar közösségben is különböző reakciókat váltott ki. A kulturális emlékezet asmanni fogalmának politikai, kulturális és identitáspolitikai vonatkozásait vizsgálva a tanulmány fontos szempontokat vet fel a belső és a nemzetek közötti megbékéléshez szükséges feltételekről. Ebbe a sorba tartozik Bajcsi Ildikó tanulmánya is, aki a soknemzetiségű Magyarország felbomlásának és a kelet-közép-európai nemzetállami rendszer kialakulásának magyar és szlovák historiográfiai megközelítéseit hasonlította össze.

8 A Trianon-jelenség keretei közt az közötti folyamatok, változások szaktörténeti elemzésében szlovák és magyar oldalon egyaránt igen erős szemléleti különbségek mutathatóak ki. A magyar és szlovák etnocentrikus történelemfelfogásra egyaránt jellemző etnikai, történeti sztereotípiák, módszertani nacionalizmusok fogalmi, elemzési sajátosságai gyakran jobban hasonlítanak egymásra, mint a két ország belső szaktörténeti, illetve köztörténeti diskurzusai. A történeti tárgyú tanulmányok közt számos érdekes megfigyeléssel gazdagítja a kanonizált, hivatalos történelmi ismeretanyagokról meglévő tudásunkat az a két munka Valent Viktória és Hajdú András tanulmánya amelyben a magyar és a szlovák történelemtankönyvek összehasonlító tartalom- és fogalomelemzését végezték el. A 19. századi nemzetépítési folyamatokban felértékelődött etnikai, történeti sztereotípiák máig kimutatható hatása mellett a tankönyvi kanonizációban az etnocentrikus megközelítések egyoldalúságai jelzik a magyar-szlovák ellenségképek vitalitását. Ez a két elemzés is aláhúzza annak multiperspektivikus megközelítésnek a fontosságát, amely a kisebbségi helyzetben szocializálódott értelmiségiek esetében egyfajta természetes adottságnak is tekinthető, hiszen a kétnyelvűség, a két kultúrában való párhuzamos tájékozódás magától értetődően kínálja az összehasonlító és a nemzeti kizárólagosságok meghaladására törekvő látásmódot, szemléletet. Ezért lehet különösen nagy jelentősége annak, hogy a tanárképzésben is minél erőteljesebben érvényesüljön ez a megközelítés, hiszen jórészt a tanárokon múlik a szomszéd nemzetek közös vagy párhuzamos, de alapvetően rokon történelmének korszerű oktatása. A kötet hasonló témájú tanulmányai közt külön figyelmet érdemel Zoller Katalin tanterv- és tankönyvelemzése, amely a fogalmi változások kategóriájából kiindulva vizsgálja a tanulási folyamat hagyományos és korszerű elemeinek kölcsönhatását a romániai általános iskolák IV. osztályos természetismereti tantervében és tankönyvében. Elemzése jelzi, milyen nehéz elérni, hogy a tanulók által elsajátított ismeretek valódi tudássá, az összefüggéseket új fogalmak révén felismerni képes szemléletté alakuljanak át. Minthogy tantervek és tankönyvek közt rendre nagyok a szakmai, szemléleti különbségek, ez a tanulmány joggal hangsúlyozza a tanári attitűd jelentőségét. A lokalitás és etnicitás jelentősége A kisebbségi, multietnikus körülmények közt folyó társadalomkutatásban kétségkívül eredendően más értéke van a helytörténeti, regionális és lokális vagy etnikai vonatkozású vizsgálatoknak. A kötetben többféle megközelítésben, tematikai metszetben találkozhatunk ennek a ténynek a tudatosításával. A szülőföldi, etnikai kötődések általában nem a feltételezett elzárkózás tendenciáit, hanem a mikroszinten is sokszínű világ elfogadását, ugyanakkor a vele szemben való önmeghatározások, önértelmezések erejét is jelzik. Zán Gál Adélnak a beregi Salánk hagyomány- és hiedelemvilágát bemutató tanulmánya jól érzékelteti, hogy a magyar nyelvű lokális közösség számára miért fontos ma is az az emberi élet fordulóihoz kötődő szokásrend, amelynek keresztyén,

9 magyar, lokális értékvilágai jórészt összeegyeztethetőek, néhány ponton kölcsönösen kiegészíthetőek a helyben élő görög katolikus ruszinok párhuzamos hagyományaival. A ruszinok (rutének, magyar-oroszok, kisoroszok vagy kárpátukránok) identitá sának történeti komponenseit, s azok közt is a munkácsi és eperjesi püspökség keretei közt tevékenykedő görög katolikus egyház működésének, illetve a ruszin értelmiségnek a népek tavasza idején aktivizálódott nemzetépítő szerepét Molnár Ferenc tanulmánya elemzi. Levéltári alapkutatásokra támaszkodva arra hívja fel a figyelmet, hogy kezdetben a ruszin egyházi és népnyelv mellett mindvégig a vallási törekvések, például az önálló magyarországi görög katolikus érsekség megalapítása jelezték a nemzetépítés fő oszlopait. Ezek mellett azonban az évi magyar forradalommal, a magyar államisággal való azonosulás elemei is megfigyelhetőek a nemzeti mozgalom későbbi szakaszaiban. Ez alapvetően azzal függött össze, hogy a ruszin egyházi értelmiségi karrierépítés különösen az évi kiegyezést követően felerősítette a magyar kultúrával való azonosulást. Az ungvári papképző szemináriumban eltöltött éveik alatt a magyar vált domináns nyelvükké, aminek súlyát csak növelte, hogy már a latin helyett 1848-ben a magyart tették meg a püspökség hivatalos nyelvévé. Nyelvválasztási stratégiák a XXI. századi politikai térben Az első világháborút lezáró békeszerződések teljesen átrajzolták Európa etnikai térképét, s még inkább igaz lett az a megállapítás, hogy a nyelv-, és államhatárok nem esnek egybe. Ezek a változások máig tartó feszültségeket okoznak az egyes országok között (pl. szlovák nyelvtörvény). Trianon óta a magyar nyelv nem egy, hanem egyszerre nyolc országban fejlődik tovább. Ebben a nyolc államban különböző a magyarság nyelvi vitalitása, gazdasági és politikai ereje, demográfiai eloszlása, intézményi háttere, s ennek összefüggésében különbözőek a magyar kisebbségi csoportok oktatáspolitikai esélyei és nyelvi jogi lehetőségei is a különböző nyelvi színtereken. Természetesen a közös történelmi-ideológiai tér, az Európai Unióhoz való csatlakozás és integrációs kötelezettségek, a rendszerváltást követően a Kárpát-medencében újra felerősödő nemzetállami törekvéseknek köszönhetően azonosságok, párhuzamos tendenciák is tetten érhetők (kedvezőtlen demográfiai folyamat, szórványosodás, nyelvi színterek szűkülése, kedvezőtlen törvényhozás). Egyre nyilvánvalóbb, hogy bár a kisebbségi léthelyzetekben a család nyelv és kultúra átörökítő szerepe a fontos a kisebbségi iskolai oktatásnak is egyre nagyobb és meghatározóbb szerep jut a nyelvmegtartás és a nemzeti/etnikai/kulturális identitás megtartásában. A kérdés az, hogy milyen nyelvű, milyen tannyelvű oktatásról beszélünk? Számos nemzetközi és hazai kutatás is azt igazolta, hogy a gyerek számára az a leghatékonyabb, ha anyanyelvén tanulhat, ugyanakkor kisebbségi létben a környezeti nyelv/ a többségi nyelv oktatásának kérdése is létfontosságú. Erről a témáról napjainkban sem lehet feszültségmentesen értekezni, s ennek oka a többség-kisebbség relációjában keresendő, azaz abból fakad, hogy a kisebbségi csoportok és a többségi oktatáspolitika céljai és válaszai eltérnek egymástól. A kisebbségi csoportok dilemmája a nyelvmegtartás vagy

10 nyelvcsere, valamint a kétnyelvűség különböző (és sokszor téves!) megítélésének irányába mozog. A léthelyzetekből fakadóan az a kérdés, hogy úgy tartsák-e meg az anyanyelvet, hogy amellett a környezeti nyelvet vagy államnyelvet valamint egyéb idegen nyelveket is magas szinten elsajátítsanak, vagy a többségi társadalomba való sikeresebb szocializálódás és integrálódás, illetve érvényesülés miatt lemondjanak az anyanyelv elsődlegességéről? Elméleti szempontból nem kérdés, hogy melyik a jó választás, hiszen a gyakorlat egyértelműen azt igazolja, hogy a külhoni magyarlakta területeken az tud érvényesülni és pozícióba kerülni, aki a kisebbségi és a többségi nyelvet is magas szinten beszéli. A magyar közösségek megmaradásában, nyelvének megtartásában tehát központi szerepet játszik az oktatás. Ezért nem véletlen, hogy a fiatal kutatók többsége is fontosnak tartotta a téma vertikálisan is több szempontú kutatását és megközelítését. A kárpátaljai régió ösztöndíjasai óvodától a felsőoktatásig érintik az oktatás témakörét. Ennek aktualitását az adja, hogy az ukrán nemzetállamépítés következményeként az elmúlt években több olyan korlátozó intézkedés született, amely érinti és negatív irányba befolyásolhatja az ottani magyar kisebbségi oktatás helyzetét, és ezáltal a magyar közösség fennmaradását. Molnár Anita a beregszászi óvodák oktatási nyelvét vizsgálta a törvények, azaz az elmélet és a gyakorlat függvényében. Kutatásának újdonsága, hogy noha a tannyelvválasztással kapcsolatban több írás jelent meg Kárpátalján, az eddigi kutatások nem terjedtek ki az óvodai nevelés tannyelvére. Kárpátalján 1989 óta vannak magyar tannyelvű óvodák, ennek ellenére az ukrán állam az óvodák részére készített nevelési programjaiban általában nem veszi figyelembe a nemzetiségeket. Éppen ezért az adott óvodákban legyen az vegyes vagy magyar tannyelvű az óvónőtől függ, hogy a foglalkozásokon megjelennek-e, illetve milyen arányban a magyar kultúra elemei. Az empirikus kutatás során hivatalnokokkal, óvónőkkel készített interjúk is hozzájárulnak az ukrán tannyelvpolitika megismeréséhez, s igazolják azt, hogy a beregszászi óvodák magyar csoportjaiban (is) erős az ukrán asszimilációs politika. Aktualitás a téma azért is, mert 2012 a külhoni magyar óvodák éve volt. A fentebb is tárgyalt nyelvi kompetencia anyanyelv és környezeti nyelv meglétének vagy hiányának következményeit vizsgálta meg Gazdag Vilmos a kárpátaljai középiskolások továbbtanulási döntéseinek relációjában. Arra kereste a választ, hogy a kárpátaljai magyar középiskolások továbbtanulási döntéseinek a meghozatalában milyen szerepet játszik a nyelvtudás, vagyis, hogy a tanulók anyanyelve és a továbbtanulás színhelyéül szolgáló iskolák nyelve kölcsönösen determinálják-e egymást, vagy e kettő egymástól teljesen független. A kutatás azért is nagyon aktuális, mert a kárpátaljai magyar fiatalok többsége nem beszéli a környezeti nyelvet, így felsőfokú iskolaválasztása eleve determinált. Molnár Edina kutatása szorosan kapcsolódik ehhez a témához, ő az államnyelv oktatásának hatékonyságát elemzi a kárpátaljai magyar iskolákban. Az ukrán nyelvpolitikai döntések és a közelmúlt eseményei egyértelműen deklarálták, hogy az ukrán állam elvárja, hogy az államnyelvet minden állampolgára ismerje. A dolgozatában a szerző azt vizsgálta meg, hogy az ukrán állam törvényei hogyan és mennyire járulnak

11 hozzá a kárpátaljai magyarság ukrán nyelvismeretének fejlesztéséhez és fejlődéséhez, azaz mit biztosít az állam ahhoz, hogy a törvény a gyakorlatban is megvalósuljon? A rendszerváltást követően bekerült a magyar alkotmányba, s a 2011-es alaptörvénybe szintén, hogy a magyar állam felelősséget vállal az országhatárain kívül élő magyarság sorsáért, s az azóta hatalomra kerülő különböző kormányok újra és újra definiált nemzetpolitikai koncepcióiban is különösen hangsúlyos szerepet kap a közéleti retorika és a támogatáspolitika szintjén is a Kárpát-medencei magyarság sorsáért folytatott szerepvállalás. A magyar nemzetpolitikai stratégiákkal párhuzamosan a külhoni magyar pártok politikai kommunikációjában/választási kampányaiban is megjelenik az anyanyelvű oktatás kérdése. Ferenc Viktória tanulmányában azt vizsgálja, hogy az anyaországi és a szlovákiai magyar pártok koncepciójában hogyan jelenik meg az oktatás, közelebbről a felsőoktatás fontossága és jelentősége. Arra keresi többek között a választ, hogy noha a külhoni magyar közösségek oktatásügyének formálásában az anyaország, a lokális magyar elit és a többségi állam is aktív résztvevője melyik szegmens hogyan és milyen arányban tud vagy képes hatást gyakorolni az oktatáspolitika alakulására. Fontos szempont a politikai képviselet folyamatában, hogy míg gazdasági, egészségügyi, vidékfejlesztési, stb., ígérteket minden párt felvállal, addig a kisebbségi ügyek érdekképviseletét valószínűleg nem, ez az etnikai pártok létfeladata. A magyar nemzetpolitikai szerepvállalás átstrukturálódása általában minden kormányváltáskor tetten érhető. A regnáló politikai elit fontosnak tartotta egy új nézőpontú nemzetpolitikai stratégia elkészítését és egyik első intézkedése volt az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény elfogadása és egy új támogatáspolitikai folyamat kidolgozása. Séra Magdolna annak hatását vizsgálta meg, hogy a magyar kormány részéről folyósított oktatási-nevelési támogatás milyen szerepet játszott Kárpátalján, volt-e hatása, befolyást gyakorolt-e az iskolai tannyelvválasztásra, azaz elérte-e célját a döntéshozó. Aktív volt nyelvpolitikai és oktatáspolitikai döntések tekintetében a román állam is. Stark Gabriella a romániai magyar (kisebbségi) felsőoktatási tér összesen 12 szereplőjének érintésével elemzi a romániai magyar pedagógusképzés rendszerét. Esettanulmány formájában mutatja be a Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretén belül megalakult Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézetet (PADI). Kutatása során többek között arra keresi a választ, hogy milyen oktatáspolitikai vetületei és sajátosságai vannak a magyar nyelvű pedagógusképzésnek Romániában az új oktatási törvény tükrében, illetve hogy ez a törvény hogyan befolyásolja a magyar nyelvű pedagógusképzést? Vizsgálja azt is, hogy hogyan illeszkedett be a kisebbségi pedagógusképzés struktúrájába a PADI, valamint milyen (regionális) sajátosságai vannak az intézetnek, s milyen nehézségekkel szembesül? A kötet egyetlen irodalmi témájú tanulmánya több szempontból is unikális. A rendszerváltás legkegyetlenebb módját elszenvedő volt Jugoszlávia magyar irodalmi kiadványait elemzi a közösségi identitás és tér kapcsolatának összefüggésében az elmúlt 20 esztendő viszonylatában, pontosabban 1992 és 2010 között. Roginer Oszkár tanulmánya sok-sok irodalmi idézettel példázza a földrajzi valóságelemek azon típusait,

12 amelyek részei voltak és lettek a vajdasági magyar geokulturális identitásnak. S közben újra átéljük a történelem eseményeit, s az irodalmi idézeteken keresztül látjuk, hogy a délszláv háború, a 2003-as miniszterelnök-merénylet, az emblematikus millenniumi év vagy a tartományiságba vetett új remény hogyan befolyásolta a többhullámú kivándorlást és ezzel párhuzamosan a narratívák szintjén is jelentkező geokulturális identitás változásait, amelynek eredménye a mai, többszörös átstrukturálódással létrejövő többpólusú művelődési tér. A menni vagy maradni perspektívái A népvándorlás minden korban jellemezte a világot, így szűkebb környezetünket, a Kárpát-medencét is. Kétségtelen, hogy minden alkalommal tetten érhetők az okok és az ezeket kiváltó történelmi szituációk: a világlátás igénye, a háborúk vagy politikai elnyomás előli menekülés, stb. A szocialista politika kényszerszerűen korlátozta a szabad mozgást, ezért szinte törvényszerű volt, hogy a határok megnyitásával egyre többen élnek majd a lehetőséggel és kihasználják a mobilitást. A Kárpát-medencei magyarság emigrációját kiváltó okok között megtalálhatjuk a háború borzalmait, a politikai elnyomást vagy a gazdasági jólét iránti vágyat. A fejezet tanulmányai több aspektusból vizsgálják az elvándorlást vagy a helyben maradás döntését befolyásoló tényezőket. A mozgás oka lehet egyszerűen turisztikai is: a szakkollégium egyik legérdekesebb kutatása az etnikai turizmus kérdéskörét vizsgálta meg Székelyföldön, Maros, Hargita és Kovászna megyékben. Batizán Emese itt olvasható tanulmánya egyebek közt azt mutatta be, hogy a székelyföldi településeken az elmúlt másfél évtizedben fellendült falusi turizmus keretei közt a magyar közösség tárgyi, szellemi kultúrája milyen szerepet játszott abban a jórészt magyarországi turisztikai érdeklődésben, amely a távoli, az igazi székely magyar kultúra megismerését fontos járulékos elemnek tekinti úti céljai kiválasztásában. Mező Andrea Magyarország és Ukrajna viszonyában vizsgálja a vándorlási szándékot és folyamatot az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény függvényében. Feltételezi, hogy a folyamatos gazdasági nehézségeket mutató ukrajnai, s így kárpátaljai helyzet nagyban hozzájárul az elvándorlók számának növekedéséhez. A munkalehetőségek hiánya, a kifizetések elmaradása, a megélhetés nehézségei vagy az ukrán nyelvtudás hiánya okozta elhelyezkedési korlátok is arra késztetik az Ukrajnában élő magyar kisebbséget, hogy a jobb megélhetési lehetőségeket biztosító Magyarországon vállaljanak idénymunkát. Az értelmiség jelentős része a statisztikák szerint az emigrációt választja. A szerző arra keresi a választ, hogy a Budapesten tanuló kárpátaljai fiatalok hogyan vélekednek a szülőföldre való hazatérés és az anyaországban való letelepedés kérdéséről. Egy kisebbségi csoport intézményeinek és civil szervezeteinek száma a közösség erejének, megmaradásának is záloga. Pápay Boróka a romániai magyar nonprofit

13 szervezetek állami forráseloszlását vizsgálja. Rámutat a romániai magyar nonprofit szervezetek speciális helyzetére, miszerint a romániai és a magyarországi pályázati forrásokhoz is egyaránt könnyen hozzáférnek. Elemzi tanulmányában, hogy a civil szféra köztudomásúan kulcsfontosságú szerepet tölt be az erdélyi magyar társadalom működésében, ugyanakkor szerkezetét illetően anomáliát mutat, mert az európai társadalmak civil támogatásaival összehasonlítva itt a kulturális szervezetek vannak túlsúlyban a nyertes pályázók tekintetében. A Magyarországon a felsőoktatásban tanuló, valamelyik szomszédos magyarlakta régióból érkező fiatalok 4-5 évet töltenek anyaországi egyetemeken. Itt alakítják ki szakmai és baráti kapcsolataikat. Raffai Zsolt kutatása során azt vizsgálta, hogy milyen tényezők és személyes okok befolyásolják a fiatalok munkahely-választási stratégiáit, miközben érintette a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok javításának lehetőségeit is. Az uniós forrásokon keresztül a vajdasági szakképzés jelenlegi helyzetét mutatja be tanulmányában Rózsa Rita, aki Magyarkanizsán és Kecskeméten végzett kutatásain keresztül azt igazolta, hogy a tanfolyamokon olyan hasznosítható tudást kaptak a résztvevők, amit akár később is fel tudtak használni. A kapott tudást teljes mértékben hasznosíthatónak értékelték azok is, akik már korábban is az adott szakmában dolgoznak, és azok is, akik most szeretnék elindítani saját vállalkozásukat. A felmérés eredményeként megállapította, hogy az Európai Unió felé irányuló külföldi munkavállalás a határ mindkét oldalán élőket csábítja; főként karrierépítés, a nyelvtanulás és az anyagi lehetőségek miatt szeretnének egy másik országba utazni, és ott munkát vállalni. A 21. század eleji magyar nyelvű tudományosság szempontjából fontos feladat a szomszéd országokban jórészt atöbbségi, domicil nemzetek kutatási közegébe is integrált magyar közösségek tudományos utánpótlásának kinevelése, s folyamatos bekapcsolása a magyar és a nemzetközi tudományosság vérkeringésébe. Jórészt a szakszerű és módszeres közösségi önelemzések sikerén, eredményeinek felhasználásán múlik, sikerülhet-e meghaladni azt a 20. századi kisebbségségi paradigmát, amelyet gyakran azonosítottak a kisebb- és másodrendűséggel, s ezzel együtt azt a sajátságos triadikus viszonyrendszert, amelyben a szomszéd államok a külhoni magyar világokat jó esetben is csak folklorisztikus sajátosságként voltak hajlandóak méltányolni és elismerni. Mint ahogy ideje lenne szakítani Magyarországon is azzal a felfogással, amely a kisebbségi helyzetben élő közösségek világait a porló szikla metaforájával megjelölt örök fogyás és fogyatkozás kultúrájaként kezeltek. Aligha véletlen, hogy a Határhelyzetek V. kötetének kritikai elemzései, értelmezési keretei ennél jóval messzebb mutatnak. Fogadja az olvasó a fiatal külhoni magyar társadalomkutatók tanulmányait ugyanolyan érdeklődéssel és nyitottsággal, mint ahogyan a szakkollégium tagjai az általuk választott témaköröket feldolgozták és eredményeiket megfogalmazták.

14 I. MÍTOSZOK, HAGYOMÁNYOK, SZTEREOTÍPIÁK

15 Bajcsi Ildikó Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban a soknemzetiségű Magyarország felbomlásának, a nemzetállamok létrejöttének interpretációs problémái Bevezetés A munka az elmúlt húsz év Trianon-témakörét azaz az közötti közép európai változásokat feldolgozó legfontosabb szlovák és magyar monográfiák alapján, valamint formalizált interjúk segítségével vizsgálja a történeti sztereotípiák jellemzőit. A dolgozat első része a sztereotípia fogalmának definiálásával foglalkozik. Ezen kívül kitér azokra a nemzeti és történeti mítoszokra, melyek szintén nagyon gyakran átszivárognak a szaktörténetírásba. Emellett a történeti sztereotípiák jelenlétére összpontosítva bemutatja azokat a kategóriákat, melyek a magyar és a szlovák történetírás elkülönülő csoportjaira jellemző módszertani megközelítéseket jelenti. Összesen három szlovák és négy magyar történeti monográfia és emellett több tanulmány alapján vizsgálja a fenti kérdésekkel kapcsolatos módszertani sokszínűséget, ideológiai kettősséget.1 A munka gyakorlati része az általam vizsgált monográfiákban megjelenő nemzeti, módszertani, történeti sztereotípiákra koncentrált. Ezzel szemben az ún. analitikus történetírás munkáit állítja szembe, mely steril, kritikai megközelítésben vizsgálja az eseményeket. A vizsgált monográfiák elemzése mellett három-három magyar, illetve szlovák történésszel készített formalizált interjúk elemzése a dolgozat másik módszertani kiindulópontja.2 A munka a nemzeti narratívákhoz kötődő sztereotípiák megjelenését és dekonstruálását tekinti fő feladatának szemben az ún. kritikai történetírással. A trianoni kérdéskörben általában csak kritikai és sérelmi irányzatként emlegetett szlovák, illetve magyar történetírás belső tagoltságára itt érdemes kitérni. 1 Módszertani sokszínűséghez ld. módszertani nacionalizmus: Eszerint a társadalomról való gondolkodást a politika és a társadalom terén az a modern nemzetállami környezet határozza meg, melyben kialakult. A. D. Smith így nevezte azt az elképzelést, mely szerint a társadalom kontúrjai tulajdonképpen egybeesnek a nemzetállam kontúrjaival. Ez az elképzelés a társadalmakról az állam alá rendelve gondolkodik. (vö. Beck, 2006) 2 Magyar részről Ablonczy Balázs, Popély Gyula és Zahorán Csaba válaszolt a kérdésekre, szlovák részről pedig Roman Holectől, Miroslav Michelától és Milan Zemkótól kaptunk írásos válaszokat.

16 Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban Kategóriák, szempontok, módszerek A szaktörténetírást és a köztörténetet külön csoportként megkülönböztetve a következő kategóriákat lehet elkülöníteni a szlovák és a magyar historiográfiában: 1. Szaktörténetírás Eredeti történeti forrásokkal, meghatározott módszertani alapelveket használó, a historiográfiai előzményeket és a forrásokat felülvizsgáló, újragondoló vagy csak beszámító, tiszteletben tartó történetírás, amely az alábbi három irányzatra osztható Analitikus (anacionális) kritikai történetírás Részben a Vörös László által steril megközelítésnek nevezett és Gyáni Gábor által anacionálisként leírt, azaz a nemzeti perspektívát tudatosan háttérbe szorító történetírás Nemzeti kritikai történetírás A történeti források elemzésére épülő, de sajátos nemzeti szempontokat, fogalmakat és elemzési kérdéseket használó munkákat sorolhatjuk ide Etnocentrikus (nemzetközpontú) és sérelmi történetírás Ez alatt a saját nemzet múltját minden tekintetben a többiek fölé helyező, a nemzeti részrehajlást és elfogultságot vállaló, a nemzeti balsikereket, kudarcokat sérelem forrásaként kezelő történészek munkásságát értjük.5 2. Köztörténet (Public history)6 A részben szaktörténészek, helytörténészek népszerűsítő munkái alkotják az egyik részét. Többségében viszont újságírók, politikusok, amatőrök által készített cikkek, a sajtóban, történeti tv-csatornákon, interneten forráshivatkozások nélküli történeti anyagokból, történeti közvélekedésekből, hagyományápolók lelkesedéséből, jó és rossz 3 Ld. Vörös László, Vö. Gyáni, satortenetiras (Letöltés ideje: ) 4 Roman Holec a Dejiny 1-gyel, illetve Dejiny 2-vel jelöli a szlovák történetírásban ugyanezeket a kategóriákat. Ld. Holec, ideje: ) 5 Vörös László a nemzeti történetírást képzett történészek történeti narratívájaként értelmezi. A nemzeti történészek szá mára a referenciakeret a nemzet, ehhez vonatkoztatják a történelmi szereplők cselekvését és tetteit. Ld. Vörös, Roman Holec munkájában részben a Dejiny 2-vel és Dejiny 3-mal jelölt kategória.. Vö. Holec, php?cislo=082&clanek= (Letöltés ideje: ) Népszerűsítő történeti munkák: Az elmúlt években különösen Magyarországon egymást érik az alapvető piaci szem pontokat követő történeti folyóiratok és portálok, a történeti kérdéseknek szentelt internetes vitafórumok. Ezek kezdettől fog va komoly konkurenciát jelentenek a História, illetve a Rubicon c. népszerűsítő lapoknak Történeti mítoszokat kiszol gáló emlékezetipar : Mindkét országban terjedőben van egyfajta őstörténeti, szellemtörténeti és nemzeti mitológia, amelyek gyakran látványos, ünnepi külsőségek közt, jól felépített történeti internetes oldalakon jelennek meg.: Politikai célokat szolgáló történeti dolgozatok: A politikai pártok, parlamenten kívüli csoportok honlapjain szintén igen gyakran olvashatók előítéletes történeti dolgozatok. Különösen a nacionalista csoportok számára fontos a történeti alapvetés Nacionalista történeti fórumok, emlékünnepségek: A történelmet alapvetően a nemzeti sérelmek tárházának, kivált a szomszédokat ellen ségnek tekintő személyek, csoportok nehezen lebecsülhető súllyal vannak jelen mindkét ország internetes fórumain, s azokon az emlékünnepségeken, ahol valamilyen nemzeti sérelemként elkönyvelt történeti eseményre emlékeznek.

17 18 Bajcsi Ildikó szándékú hiedelmekből, babonákból stb. rakódik össze az a köztörténeti tér, amely az iskolákban megtanult történelmet folyamatosan alakítja át.7 A magyar és szlovák szakmai történetírás, illetve a két ország köztörténetének felsorolt irányzatai, csoportjai, megnyilvánulási formái szerint igen sokféle megközelítés figyelhető meg. Dolgozatomban kizárólag a szaktörténetírásra, annak három irányzatára összpontosítom a figyelmet. Sztereotípiáktól mítoszokig A sztereotípiák 1922-ben Walter Lippman, amerikai gondolkodó és újságíró új fogalommal ismertette meg a világot, ez pedig nem más, mint a sztereotípia fogalma.8 Szerinte a sztereotípiák olyan érzelemmel színezett általános előfeltevések, amelyek megelőzik, irányítják és megszűrik az információkat. 9 A köztudatban jól bevett fogalom pontos definiálása azonban nem egyszerű feladat, egyúttal a tudományos élet fontos kihívása.10 Bár jelentése komplexnek számít, a huszadik században több definíció is született meghatározására. Annyi azonban bizonyos, hogy a sztereotípia pszichológiai természetének, létrejöttének és működésének lényegéhez tartozik, hogy az a kategorizációhoz köthető.11 Bindorffer Györgyi Emile Durkheim francia szociológus, a modern szociológia és kulturális antropológia atyjának a megfogalmazását emeli ki ezzel kapcsolatban: A társadalmilag kidolgozott, kommunikációs jelentőségű kategóriák a logikai élet forrásai, az ész megnyilvánulásai, illetve kollektív reprezentációi. A kategóriák olyan közhelyek [értsd: közös helyek], amelyek mentén valamennyi szellem összetalálkozik. 12 A sztereotípia és a kategória összekapcsolását illetően nagy szerepe van Gordon W. Allport amerikai pszichológusnak, aki egyúttal Lippman sztereotípia definícióját is 7 Gyáni Gábor erről így ír: A nyilvános történelem (public history) önállósulása a szaktudománytól, különösen a múlt nyilvános történelmen keresztüli politikai hasznosítása, és nem utolsó sorban a tömegkultúra piaci üzemébe való betago lása egyaránt a kollektív emlékezet diadalmas térhódítását bizonyítja. A 20. századi történeti tudat ezen újabb jellegzetes megnyilvánulása egyben szakítás is a 19. századdal, midőn a tudományos történetírás egyedül vette birtokába a múlt feletti szimbolikus hatalmat. Gyáni, 2009, (Letöltés ideje: ) 8 A sztereotípia kifejezést Walter Lippman használta először 1922-ben Public Opinion című művében; a fejünkben lévő leegyszerűsített, egyoldalú és sematikus képekként határozta meg, amelyek néhány jellegzetesnek tartott tulajdonság tekinte tében terep_05/ter_es_terep_05_bindorffer_gyorgyi egy-egy csoportot egységes, hasonló alakzatnak (Letöltés tüntetnek ideje: föl. 07. Bindorffer, 05.) Hunyady, Uo Uo.4. Bindoffer, (Letöltés ideje: )

18 Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban bírálta. Ő ugyanis, ahogy Bindorffer Györgyi is kiemeli, a kategóriával összekapcsolt túlzó nézetként definiálta azt. A kategória alatt pedig olyan nyelvileg megjelölt osztályt értett, ahová a köznapi gondolkodás az embereket, dolgokat és eseményeket besorolja.13 A sztereotípák mindenesetre a kategóriák speciális válfaját alkotják. Elsősorban társadalmi csoportokhoz illetve rétegekhez köthetők. Társadalmilag elfogadott hiedelemszerkezeteket alakítanak ki, emellett pedig szociális kategóriák mentális reprezentációit alkotják. 14 A sztereotípia mai meghatározásban olyan, a saját, illetve valamely más csoport egészére vonatkozó megállapítást, jellemzést jelöl, amelyet a csoport tagjai együttesen vállalnak, azaz nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben tartósan fennmaradnak.15 A sztereotípák előfordulását tekintve azok általában véve etnikai csoportokra, vagy nemzetekre használatosak, de nemcsak nemzeti és etnikai sztereotípiákat ismerünk. Arra nézve, hogy ki kit kategorizál, meg lehet különböztetni az auto- és a heterosztereotípiákat. Az autosztereotípiák az ún. ingroupra, vagyis a saját csoportra irányulnak és általában pozitívak, míg a heterosztereotípiák az ún. outgroupot, vagyis a másik Thomas csoportot Hylland célozzák Eriksen és tartalmuk nézőpontja jórészt szerint negatív.16a sztereotípiák elsősorban az egyén segítségére szolgálnak a rendteremtés céljából az ún. szociális univerzumban.17 Lényeges szót ejteni a sztereotípiákhoz közel álló előítélet fogalmáról is. A két szó meghatározása ugyanis nagyon sokszor összemosódik, együtt emlegetjük és tárgyaljuk mindkettőt. Le kell fektetni, hogy az előítélet elsősorban abban különbözik a sztereotípiától, hogy annak érzelmi töltete is van.18 Az előítéletek nagyon gyakran abból adódnak, hogy amikor két csoport egymás mellett él, politikai vagy ideológiai szempontból egymás konkurenseivé válnak.19 Thomas Hylland Eriksen neves norvég szociálantropológus állítása szerint a legtöbb polietnikus, azaz többnemzetiségű társadalomban megtalálhatóak az etnikai sztereotípiák.20 Nagyon fontos, hogy a térségi közelség, illetve az együttélés az egyes nemzetek között szintén befolyásolja a nemzetekkel kapcsolatos attitűdöket, 13 Uo Hunyady, 2001: Csepeli, 1997: Hunyady, 1996: Eriksen, 2008: Bindorffer, (Letöltés ideje: ) 19 Jeanne Watson kutató kutatásai azt vizsgálták, hogy hogyan alakulnak az embereknek egy csoportra vonatkozó előíté letei, ha olyan környezetbe költöznek, ahol azott lakó közösség tagjainak fokozottabb előítéleti vannak az illető csoporttal szemben, mint az odaköltozőknek. Akonformitás függvényében ezeknek az embereknek az előítéletei a szóbanforgó csoport tal szemben fokozottabbak lesznek. Dranik, 2008: Eriksen, 2008:42.

19 20 Bajcsi Ildikó sztereotípiákat, illetve a csoportok tagjainak nézeteit a harmónia és a konfliktus esélyeivel kapcsolatban.21 Szarka László szavaival élve: A históriai közös örökség vállalása vagy elutasítása, tanítása vagy félremagyarázása, politikai célok érdekében történő instrumentalizálása és a nyelvi, kulturális különbözőségeken alapuló, szűklátókörű nemzeti történelemszemlélet erőteljesen befolyásolja a nemzeti előítéletek, sztereotípiák továbbélését. 22 Nemzeti és történelmi mítoszok, sztereotípiák a történetírásban A nemzeti sztereotípiák a nemzeti mítoszok fontos elemeit alkotják.23 Ezek a mítoszok a kollektív gondolkodás tipikus formái, melyek a kulturális emlékezet által őrződnek meg.24 A mítoszok szerzői tulajdonképpen a kollektív önbizalom alkotóelemeinek erősítésében látnak el fontos szerepet. Ebben az értelemben a mítoszok nem egyszerű kigondolások, hanem annak a nemzetnek a kompenzációs kellékei, amely már önálló szubjektumként jelenik meg.25 A nemzeti mítoszok a jelenkori világ nagy alapmitologémái közé tartoznak az eredetmítoszokkal együtt. Ezekkel a közösséggé vált népek mindannyian rendelkeznek.26 A nemzetről és nemzeti kisebbségekről szóló diskurzusok, valamint a hozzá kötődő sztereotípiák, és mítoszok közvetítésében nagyon fontos szerepet játszanak a nemzeti önismeret tudományainak. Így maga a történetírás is a kollektív kulturális reprezentációk közvetítőjévé válik. Nagyon sok történelmi mítosz éledt újjá, keletkezett a mindennapokban, illetve jelent meg a magyar közbeszédben. Minden jel arra mutat, amit Szarka László is megfogalmaz: A 21. század eleji integrációs diskurzusok erőterében sem gyengülnek a nemzeti mítoszok: sőt, mintha az alaktalan, lagymatag uniós keretek még inkább felerősítenék a nemzeti különállás történeti előképeit, háttérbe szorítva a kritikai történetírás eredményeit Erre utalnak annak a vizsgálatnak az eredményei is, melyek kimutatták, hogy a csehekben és a szlovákokban él leginkább a magyarokkal való együttműködési készség, miközben ugyanők tartanak a leginkább attól, hogy a közeli jövőben konflik tusba kerülnek a magyarokkal. Csepeli, 1990: Szarka, (Letöltés ideje: ) 23 A mítoszokhoz rokoníthatók a legendák, melyek hasonlóan működnek, nehezen megfoghatók, leginkább szájhagy ománként léteznek, ezen kívül leggyakrabban emlékiratok, újságok lapjain vannak jelen. Ablonczy, 2010: Ernst Cassier francia tudós egészen egyszerűen kolletktív vágyak -ként is definiálja a mítoszokat. Romsics Ignác: Bevezetés. A történetírás objektivitásának mítoszáról és a múlt mitizálásának elfogadhatatlanságáról. In: Romsics, 2005a: Pichler, 2009: Mannová, 2005: Szarka, Közös múlt, id. m. (Letöltés ideje: )

20 Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban Nem szabad azonban megfeledkezni, hogy a számos nemzeti mítosz léte mellett a történész elsőrendű feladata mindenekelőtt a szakértelemmel végzett munka, a források tömegének áttanulmányozása és értelmezése távol áll a racionális magyarázatokról lemondó, magát megkérdőjelezhetetlennek tartó mitikus múltszemléletektől. Míg ugyanis a mítosz megszemélyesít és emocionálisan túlfűtött, a tudomány távolságtartó, racionális és megpróbál személytelen általánosításokhoz eljutni.28 Trianon: sztereotípiák és mítoszok A Trianonnal összefüggő kérdéskör kapcsán kétségtelenül sok sztereotípia, mítosz és legenda halmozódott fel a tudományos életben egyaránt. Ezzel kapcsolatban túlságosan sok a metaforikus, metahistorikus okfejtés fogalmazza meg Szarka László.29Ablonczy Balázs ugyanakkor így ír ezzel kapcsolatban: A trianoni békeszerződés olyan méretű területcsonkítást szentesített, a nemzet oly nagy részét szorította a határokon kívülre, hogy sem a tudomány racionalizmusa, sem a politika nem tudta feldolgozhatóvá tenni a közvélemény számára. A Trianonról szóló történeti diskurzus ezért sok elemében folklorizádott. Olyan meseszerű elbeszélések születtek, amelyek túlélték az elmúlt nyolcvan-kilencven évet, és ma is befolyásolják, sőt meghatározzák a társadalom nagy részének történeti tudatát. 30 A racionális keretek közül való kilépés gyakran enyhítésül szolgál a trauma megélésében. Szociológiai vizsgálatok eredményei szintén alátámasztották, hogy az első világháború utáni események a magyar társadalom történelmi tudatának legneuralgikusabb pontját adják.31 Trianon tehát a huszadik századi Magyarország következményeiben is a legösszetettebb traumát jelenti, amelyről a politikai elit, egyúttal pedig a történészek között is állandó vita folyik. A mítoszok és a sztereotípiák pedig, melyek egyrészt mint arra már az előzőekben is utaltunk a közgondolkodás természetes velejárói, a történetírást is erősen befolyásolják és természetesen minderre ráerősítenek. Romsics Ignác összesen négy fő szempontot jelöl ki a trianoni-trauma fő okaként.32 Mindenesetre a történettudományon belül is több interpretáció létezik Trianon vonatkozásában nemcsak az egyes nemzetek között, de a magyar historiográfián belül is. 28 Uo Szarka, 1997: Ablonczy, 2010: Csepeli, 1992: Az elsőt a békeszerződés területi előírásainak durvaságában és elvszerűtlenségében látja. Továbbá azt is fontosnak véli, hogy a békeszerződés után alig húsz évvel területi előírásait már egyszer megváltoztatták. Ezen kívül fontos jelentőséget tulajdonít a trauma magyarországi kezelésének rossz terápiájában. Negyedik okként a szomszédos országok többségében élő kisebbségek helyzetét emeli ki és a helyzetükkel való elégedetlenséget. Romsics, 2005:

21 22 Bajcsi Ildikó Napjainkban Trianon magyar vonatkozásában meg lehet különböztetni a kritikai iskolát és egy sérelmi irányzatot. Ezek az elnevezések a két csoport legfőbb jellemzőit is magukban foglalják: a kritikai szemlélet történészei számára az önkritikus hozzáállás természetes, míg a másik vonal képviselőit a sérelmi diskurzus határozza meg leginkább. Ugyanakkor ez a két belülről is tagolt irányzat két különböző súlycsoportot rejt.33 Trianonhoz kötődően is jelen van a történelemfelfogás terén a szűken vett nemzeti kategóriákban etnocentrikusan gondolkodás, ennek azonban komoly korlátai vannak. A nemzeti történetírás ugyanis a nemzetállam politikai terét hivatott kitölteni a maga elbeszélésével. Benne rátalál arra a fontos történelmi entitásra, amely valóban meg tud felelni a lineáris történetmondás célkitűzésének. Ez a választás ugyanakkor felettébb paradox következményeket is maga után vonhat. Gyáni Gábor azt is sugallja, hogy Trianon az utolsó összmagyar, össznemzeti téma, ami a magyar történelem további 20. századi részében történik, az egyre inkább a magyar nemzetállam területére korlátozódik. 34 Mindenesetre a Trianon-historiográfia egyfajta kettős közgondolkodás képét mutatja. Zahorán Csaba rámutat, hogy a nacionalista történetírás szintén használja ezeket a motívumokat. Ilyen például a magyarság felsőbbrendűségéhez kötődő mítosz, ami egyben Gyakran összefügg vetik szemére a trianoni a magyar határokhistoriográfiának, történelmi jogán nyugvó hogy még revíziójával. 35 mindig nagyban elfogult a trianoni eseményekkel kapcsolatban.36 Roman Holec szlovák történész általánosan így fogalmaz a magyar történetírással kapcsolatosan tanulmányában: Itt ugyanis szándékosan ápolják a negatív sztereotípiákat a másikról, míg a saját tévedések és mulasztások nem egy esetben az előbbiek okai az érdeklődés perifériájára szorulnak vagy a szőnyeg alá söprik őket. Nem csoda, hogy a magyar történelem (és a szekrények) tele vannak csontvázakkal (...) az efféle jelenségek egyre gyakrabban fordulnak elő a magyar történetírásban, főképp a tudományos-ismeretterjesztő, azaz a legszélesebb nyilvánosságnak szánt 33 Zahorán, 2010: Gyáni, (Letöltés ideje: ) 35 A szomszédos nemzetek iránti előítéletek nagyban befolyásolják a (...) nacionalista szellemiségű történészeket (és»tör ténészeket«), akik például sokszor egyfajta felsőbbrendűségi komplexusuk miatt nem igazán tekintik partnernek, egy enrangúnak a szomszédokat (...). Az ide tartozók hisznek abban, hogy a magyarság»jobb«(ősibb, fejlettebb stb.), mint más nemzetek, ennek megfelelően vezető szerep illeti meg a régióban (...). Ebből fakad a magyarság»történelmi joga«is a tör ténelmi Magyarország egész területére. (...) Vannak, akik a trianoni trauma, illetve a modernizációval járó ellentmondások okozta frusztrációkat próbálják így feloldani Zahorán Csaba válasza az írásos interjúkérdésekre. I. interjú: Zahorán Csaba. V. Interjú: Zahorán Csaba március folyamán (írásban). 36 Szlovák-magyar összefüggésben sok tanulsága van ebből a szempontból Roman Holec és Zahorán Csaba tanulmány ának, mely pontosan a magyar, illetve a szlovák historiográfia jelenlegi nézőpontjáról értekezik Trianon kapcsán. Holec, le_2011_4_agora 2011_4/ szemle zahoran-csaba.pdf 2011_4_agora_roman-holec.pdf (Letöltés ideje: (Letöltés ) ideje: ) Zahorán, szemle/2011_4/szem-

22 Történeti sztereotípiák a magyar és a szlovák történetírásban alkotásokban. 37 Zahorán Csaba magyar történész Roman Holec írására reagálva rámutat az állandóan visszatérő szlovák sztereotípiákra a trianoni kérdéskör kapcsán. A szlovák történetírás másik sajátos sztereotípiáját idézi Zahorán Csaba akkor is, amikor Roman Holec tanulmányával kapcsolatban a következőket rja: cikkéből úgy tűnik, hogy Trianon, amelyet nyugodtan tekinthetünk a 20. századi magyar traumák legsúlyosabbikának, szerinte tulajdonképpen az igazság pillanata volt, és tulajdonképpen a helyére tette a magyarokat. 38 Az igazság-igazságtalanság kérdése egyébként is meghatározó kategóriának számít a trianoni kérdéskörrel kapcsolatban a nemzeti narratívákban. Popély Gyula is kiemeli az igazságosság kategóriáját a vele készített interjúban.39 Roman Holec éles kritikát mond az igazságos béke és az igazságosság kategóriáinak a megjelenéséről a magyar történetírásban. Kihangsúlyozza, hogy véleménye szerint nem létezik az igazság kategóriája a történetírásban. Hozzáfűzi, hogy a magyar historiográfia sokszor dolgozik ezekkel a fogalmakkal Trianon kapcsán. Ő ezeket emocionális kategóriának tartja.40 Roman Holec írása ugyanakkor ismét arra figyelmeztet a történelmi Magyarország felbomlásával és annak magyar értelmezésével kapcsolatos magyar szlovák nézetkülönbség kapcsán, hogy valóban tudatosítanunk kell, hogy magyar és szlovák szemmel nézve más és más Magyarország esett szét fordulóján. Ezek a véleménykülönbségek nemcsak a dualizmus értékelése kapcsán merülnek fel, de a felbomlás módja sem egyezik a két megközelítésben. 41 Ezzel kapcsolatban érdemes kihangsúlyozni, hogy a Trianon-fogalmak a magyar és a szlovák szakma értelmezésében radikálisan különböznek egymástól. Sokszor megmutatkozik, hogy a szlovák történetírásban mindössze 1918 októberének utolsó napjai mérvadóak. 37 Holec, // (Letöltés ideje: ) 38 Zahorán, (Letöltés ide je: ) Zahorán Csaba azt is felrója szlovák kollégájának, hogy megállapításai meglehetősen egynemű képet vázolnak a magyar történeti tudatról és az azt alakító (vagy azt alakítani igyekvő) magyar történettudományról. Uo. 39 Mindig keressük az igazságot és mindig megpróbáljuk üdvözölni, akármilyen messziről látjuk azt közelíteni magunkhoz, tehát az egyetlen egy, ha már így mondjuk kánon létezett a történetírásban, ne hazudjunk és írjuk csak az igazat, próbáljuk írni az igazat, és csakis az igazat. IV. Interjú: Popély Gyula március 21. Budapest (szóban) 40 Nepoznám spravodlivý mier, lebo nepoznám ani spravodlivosť. Spravodlivosť v dejinách je spravodlivosťou len pre jeden subjekt a krivdou pre druhý. Takýmito pojmami často narába maďarská historiografia.namiesto emocionálnych kat egórií treba povedať, že sa nedodržal deklarovaný etnický princíp, že sa pri vytyčovaní hraníc skombinovali jednotlivé faktory a princípy tak, aby bolivýhodné len pre jedného, že sa pocit obyčajnej pomsty aj takýmto spôsobom zrealizoval. II. interjú: Holec, Roman március folyamán (írásban) 41 Zahorán, (Letöltés ideje )