A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról*

Átírás

1 K ö z i g a z g a t á s i j o g 2012/3 JeMa Török Bernát A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról* Az emberi méltóság hatósági védelmének kérdései a médiajogban Hivatalos hivatkozás: Legf. Bír. Kfv. III /2010/5. Tárgyszavak: alapjog objektív oldala emberi méltóság intézményes jogvédelem médiahatóság médiaszabályozás médiaszolgáltatás műsorszolgáltatás objektív intézményvédelem önrendelkezési jog Értelmezett jogszabályhelyek: Alkotmány 54. (1) bekezdés évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 75. (3) bekezdés évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (Rttv.) 3. (2) bekezdés 1. A tényállás 2. Pertörténet 3. A döntés jogi érvelése 3.1 Az emberi jogok médiahatósági védelmének értelmezése 3.2 A konkrét eset megítélése 4. A döntés és a ratio decidendi 5. A jogi érvelés kritikája 5.1 Az emberi jogok médiahatósági védelmének értelmezése 5.2 A konkrét eset megítélése 6. Az ítélet jelentősége 1. A tényállás Az MTM-SBS Televízió Zrt. (TV2) Aktív című műsorának május 29-i adásában riportot tett közzé a huszonhét éves Róbert gyógykezeléséről. A műsorrész felvezető szövege szerint az adás időpontjában Róbert már másfél éve élt kórházban, ahol skizofréniás tünetei miatt elektrosokkal és gyógyszerekkel kezelik. A beharangozóban elhangzott az is, hogy a fiú édesanyja úgy gondolja, félrekezelik Róbertet, mivel az állapota egyre romlik. Ezt követően a riport számos műsorkészítői és -szerkesztői eszközzel élve dolgozta fel a pszichiátriai gyógykezelés történetét. A műsorban feltűntek Róbertről készített fényképek ezek között voltak korábban készült fotók és olyanok is, amelyek a fiút a kórházban, a testén hevederekkel ábrázolták. A TV2 adásba szerkesztett továbbá a betegről az édesanyja látogatása alkalmával rejtett kamerával készített felvételeket is, amelyek őt hanyatt fekve, ágyhoz szíjazva, az ágya mellett vizeletet tartalmazó ágytállal együtt mutatták. A riportban megszólalt a fiú édesanyja, míg a kórház a riporter elmondása szerint faxon jelezte, nem kíván nyilatkozni az ügyben. A kórház faxon megküldött közleményét az összeállítás nem ismertette, hanem rejtett kamerás felvételen idézte a kórház egyik orvosát, aki a kezelést szakmailag szokásosnak nevezte. A műsorban megszólaltattak továbbá a hasonló pszichiátriai kezelésekről általánosságban beszélő szakértőt is. Az összeállítás mindemellett több alkalommal is játékfilmekből (például a Száll a kakukk fészkére című filmből) vett részleteket használt illusztrációként, amelyek ápolók által megfékezett tomboló beteg vagy elektrosokkal kezelt, fájdalmában üvöltő páciens ábrázolásával igyekeztek még inkább érzékelhetővé tenni az elhangzottakat. Az ORTT állampolgári bejelentés alapján elrendelte a műsorszám hatósági ellenőrzését. Ennek eredményeképpen a testület egyrészt az Rttv. 4. (1) bekezdésében foglalt kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének sérelmét állapította meg.1 A közigazgatási határozat szerint a TV2 nem ismertette a kórház hozzá eljuttatott közleményének lényeges elemeit, így például azt, hogy a betegség kiváltó oka Róbert elmondása és a vizsgálati leletek tanúsága szerint különböző serkentő- és kábítószerek használata volt. Nem került az összeállításba az sem, hogy az üggyel kapcsolatban három szakmai vizsgálatot is folytattak a kórházban, amelyek nem tártak fel szabálytalanságot. Az ágyhoz szíjazással kapcsolatban szintén nem tájékoztatták a nézőket a kórház álláspontjáról, mely szerint a hevederek alkalmazását a magyar egészségügy forráshiánya, valamint az emberi jogi szervezetek más megoldások (például a hálós ágyak) miatti tiltakozása magyarázza, és ez az egyetlen módja annak, hogy a másokra is veszélyes beteget kordában tartsák. A hatósági ellenőrzés szerint a műsor az elektrokonvulzív kezelést egyoldalúan mutatta be, mivel a módszert elfogadó szakmai-tudományos véleményeket nem vonultatta fel, csupán a pszichiátriai kérdésben szakértőként szerepeltetett szakpszichológus álláspontját ismertette. A határozat kiemelte, hogy a riport manipulatív, szenzációhajhász képsorokat vágott be játékfilmekből, amelyek teljes mértékben megtéveszthették a nézőket a kezelés mibenlétét, korszerű alkalmazását illetően. Az ORTT emellett megállapította az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglalt tilalom sérelmét, amely szerint a műsorszolgálta- * Szakmai lektor: Polyák Gábor. 1 Rttv. 4. (1) bek.: A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. 58 Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról

2 JeMa 2012/3 közigazgatási jog tó tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat.2 A határozat értelmében a műsor megsértette az emberi méltósághoz való jogot azzal, hogy a pszichiátrián kezelt fiatalember kiszolgáltatott helyzetét közszemlére tette. Az ORTT az emberi méltóság tartalmát alkotmánybírósági döntések, különösen a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolásának idézésével ragadta meg, mely szerint [a]z emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva a klasszikus megfogalmazás szerint az ember alany marad, s nem válik eszközzé vagy tárggyá. A határozat szerint a riportban azáltal sérült Róbert emberi méltósághoz való joga, hogy őt kiszolgáltatott helyzetben, ágyához szíjazva mutatták be, rejtett kamerával forgattak kórtermében, míg álláspontja ismertetésére kísérletet sem tettek. A beteg ilyen bemutatása teljesen indokolatlan volt, kizárólag a nézők sokkolását célozta, az ügy szempontjából semmilyen relevanciával nem bírt. A határozat az emberi méltóságot ért sérelem körében is visszautal arra a körülményre, hogy a műsorszolgáltató nem ismertette a kórház álláspontját Róbert kezelésének szakmai indokoltságáról. Mindemellett az ORTT rámutatott arra, hogy szenzitív adatok nyilvánossá tétele miatt felmerült az adatvédelmi törvény sérelme is, de az Rttv.-re vonatkozó törvénysértés megállapításának nem előfeltétele annak vizsgálata, hogy a beteg cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll-e, továbbá hogy milyen közérdek indokolta a különleges adatok nyilvánosságra hozatalát.3 Az ORTT a kiegyensúlyozottság követelményének megsértése miatt tekintettel arra, hogy a műsorszolgáltató korábban nem követett el hasonló jogsértést a legenyhébb jogkövetkezményt alkalmazva felhívta a TV2-t a sérelmezett magatartás megszüntetésére. Az emberi méltóság sérelme miatt azonban mivel ebben a körben korábban már szankcionálta a műsorszolgáltatót tíz perc időtartamra felfüggesztette a műsorszolgáltatási jogosultság gyakorlását.4 2. Pertörténet A TV2 a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság (Kovács Mária bíró) a keresetnek a kiegyensúlyozottság sérelmére vonatkozó részét elutasította, az emberi méltóság megsértését érintő körben viszont az ORTT határozatát hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárásra kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a beteg emberi méltósághoz való joga már azzal sérült, hogy a magyarországi kórházak pénzügyi helyzete miatt az említett módon, ágyához szíjazva kezelik. Róbert bemutatása édesanyja végső elkeseredésében és a saját érdekében történt, ezért további tisztázásra szorul, hogy az édesanyának volt-e joga ahhoz, hogy a gondnoksága alatt álló fiú esetében hozzájáruljon a szóban forgó felvételek elkészítéséhez és közzétételéhez. Az elsőfokú ítélet ellen az ORTT fellebbezést, a műsorszolgáltató csatlakozó fellebbezést nyújtott be. A Fővárosi Ítélőtábla Rothermel Erika tanácselnök, Huszárné Oláh Éva előadó bíró és Losonczy Erzsébet bíró összetételű tanácsa az elsőfokú ítéletet a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét érintő részében helybenhagyta, az emberi méltóság sérelme körében viszont megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A másodfokú ítélet indokolása a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára hivatkozva kifejtette, hogy az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglalt emberi jogok sérelme megvalósulhat egy adott műsor elkészítésével és közzétételével kapcsolatban, konkrét személyt érintő sérelem nyomán is. Az Rttv. alapján az ORTT-nek nem az a feladata, hogy a személyhez fűződő jogokat a jogosultak helyett érvényesítse, hanem az, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben ellenőrizze és felügyelje az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglaltak érvényesülését. Eszerint az ORTT-nek nem kell vizsgálnia, hogy beleegyeztek-e az emberi méltóságot sértő megjelenésbe, ezért tényállás-feltárási kötelezettsége nem terjedt ki az édesanya gondnoki státuszának tisztázására és nyilatkozatának beszerzésére. A jogerős ítélet ellen a műsorszolgáltató felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben kizárólag az Rttv. 3. (2) bekezdésének megsértését állította, és e körben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A felülvizsgálati kérelem szerint a médiahatóságnak5 a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat alapján annak vizsgálatára van joga, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témái, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értékeket. Ezzel szemben a közigazgatási határozat Róbert emberi jogainak sérelmét állapította meg, a másodfokú bíróság pedig tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő személy bemutatása önmagában jogellenes. A személyhez fűződő jogok a Ptk a alapján nem sérülhetnek olyan esetben, amikor ahhoz a jogosult hozzájárult, és csak az vizsgálható, hogy a TV2 eljárása sértett-e valamilyen társadalmi érdeket. Ez utóbbi körben azonban sem a jogerős határozat, sem az ORTT határozata nem tartalmazott indokolást. A felülvizsgálati kérelem kifejtette, hogy konkrét személy emberi méltóságának sérelmét ebben az ügyben nem lehetett volna megállapítani, hiszen az az érintett önrendelkezési jogának gyakorlása nyomán eljáró polgári bíróságok feladata. A Legfelsőbb Bíróság Bauer Jánosné tanácselnök, Kovács András előadó bíró és Kovács Ákos bíró összetételű tanácsa Kfv. III /2010/5. számú (e tanulmányban vizsgálandó) ítéletében a felülvizsgálati kérelmet alaposnak találta, a jogerős 2 Rttv. 3. (2) bek.: A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére (kiem.: T. B.). 3 Az ORTT tehát nem vizsgálta, hogy kinek és milyen hozzájárulása áll(hat) a fényképek és felvételek közzététele mögött /2008. (X. 1.) sz. ORTT hat. 5 A felülvizsgálati eljárásban már az ORTT jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa volt az alperes. Az elemzés ezért a következőkben a médiahatóság néven nevezi meg az alperest. Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról 59

3 K ö z i g a z g a t á s i j o g 2012/3 JeMa ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a hatóságot nem kötelezte új eljárásra. 3. A döntés jogi érvelése A döntés jogi érvelése két részre bontható. A Legfelsőbb Bíróság előbb a médiahatóságnak azt a hatáskörét értelmezi, amely alapján emberi jogok megsértése miatt közigazgatási hatósági eljárásban szankcionálhatja a műsorszolgáltatókat. Az érvelés második részében az ítélet indokolása a hatáskör értelmezésének általános szempontjait a konkrét esetre alkalmazza, és az ügy egyedi körülményeit értékelve dönt az ORTT határozatáról. 3.1 Az emberi jogok médiahatósági védelmének értelmezése (I) A Legfelsőbb Bíróság érvelésének egyik kiindulópontja az Rttv. 3. (2) bekezdésének az alkotmánybírósági határozatokból, különösen a 46/2007. (VI. 27.) AB határozatból kiolvasható értelmezése, mely szerint a médiahatóság az emberi jogok sérelmét abban a kontextusban vizsgálhatja, hogy az emberi jogokban megjelenő alapvető értékeket az érintett műsor témája, jellege, nézőpontja sérti-e. Az ítélet indokolása leszögezi, hogy bár az önrendelkezési szabadsághoz való jog része az emberi méltósághoz való jognak, az a kérdés, hogy műsorban szereplő személy képmáshoz való joga vagy más személyiségi joga azáltal, hogy azok közléséhez nem járult hozzá, sérült-e, a polgári jog terrénumára tartozó kérdés. (II) Az érvelés másik kiindulópontjaként a Legfelsőbb Bíróság hivatkozik a Ptk. 75. (3) bekezdésére, amelyből következően a személyhez fűződő jogok megsérthetők úgy is, hogy az érintett ahhoz hozzájárult, abban az esetben, ha az társadalmi érdeket sért vagy veszélyeztet. Az indokolás ezt a logikát alkalmazza az Rttv.-re, és kifejti: a médiahatósági eljárásban az vizsgálandó, hogy az érintett személy hozzájárulásától függetlenül sérül-e az Rttv. által védett társadalmi érdek, azaz a Magyar Köztársaság emberi jogokban megnyilvánuló alkotmányos rendjének tiszteletben tartásához fűződő érdek. Ha ez a társadalmi érdek nem sérül, akkor önmagában az a tény, hogy a műsor sugárzására az érintett hozzájárulása nélkül kerül sor, nem ad alapot a médiahatóság fellépésére, hanem polgári bíróság előtt érvényesítendő személyiségi jogi igényt támaszthat alá. Ebben az esetben ugyanis a jogsérelem a műsor témáján, jellegén, nézőpontján kívülálló tényeken alapul, amelyről a műsort nézőknek rendszerint nincs is tudomásuk. Az önrendelkezési jog sérelme tehát önmagában nem elegendő az Rttv. szerinti közigazgatási hatósági eljáráshoz. (III) A fentieket összegezve a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a médiahatóságnak azt kell igazolnia, hogy az Rttv. által védett társadalmi érdeket sértette a műsor témája, jellege, nézőpontja, ekként a sértett személy hozzájárulásától függetlenül személyiségi jogi jogsérelmet, az emberi méltóság sérelmét jelentené, tekintet nélkül arra, hogy milyen jogági szabályozási rezsimben kerül sor a kérdés vizsgálatára. Ha az Rttv.-ben foglalt társadalmi érdek nem sérült, akkor médiajogi jogsértésről nem lehet szó. 3.2 A konkrét eset megítélése (I) A vizsgált ítélet mindenekelőtt leszögezi, hogy mivel a felülvizsgálati kérelem nem vitatta az Rttv. 4. (1) bekezdésében foglalt kiegyensúlyozottsági követelmény megsértését, a Legfelsőbb Bíróság tényként kezelte, hogy a műsor a szóban forgó témát nem tárgyilagosan dolgozta fel. Ettől elkülönülő kérdésként vizsgálta meg, hogy a fentiek szerint értelmezett emberi jogi sérelem megállapítható-e a műsorral kapcsolatban. (II) Az Rttv. 3. (2) bekezdése körében a Legfelsőbb Bíróság végigveszi a korábban a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat alapján felhozott szempontokat, és a műsor témáját, jellegét, nézőpontját veszi górcső alá. Álláspontja szerint a műsorban feldolgozott téma függetlenül annak igazságtartalmától semmiképpen sem értékelhető az emberi jogok alapvető értékeinek megsértéseként, hiszen éppen arról szól, hogy az emberi jogokból eredő alapvető értékek vélt sérülésére felhívja a figyelmet. Hasonlóképpen nem igazolja a médiahatóság fellépését a műsor jellege és nézőpontja. Ezek ugyanis a kezelt beteg törvényes képviselője, édesanyja szemszögének feleltek meg, és nem irányultak a beteg emberi méltóságának megsértésére. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint nincs jelentősége annak, hogy az anya és a vele azonosuló műsorkészítők nézőpontját sokkoló képekkel támasztották alá. A sokkoló képek nyilvánvalóan nem jelentik automatikusan az emberi jogokban megnyilvánuló alapvető értékek sérelmét. Sőt éppen ellenkező a helyzet például akkor, ha emberi jogsértésekre kívánja egy műsor azt bemutató sokkoló képekkel felhívni a közvélemény figyelmét abból a célból, hogy azok minél előbb orvoslásra kerüljenek. A vizsgált ítélet szerint tehát Róbert kórházi ágyon, leszíjazva történő bemutatása az illusztrációként bevágott filmrészletekkel együtt nem sértette meg az emberi jogokat, mivel nem arra irányult, hogy a beteget pejoratív módon megbélyegezzék. 4. A döntés és a ratio decidendi A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet az Rttv. 3. (2) bekezdését érintő körben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletnek a hatóságot új eljárásra kötelező rendelkezését pedig mellőzte. Az ítélet leszögezi, hogy az Rttv. 3. (2) bekezdésének megsértése miatt indult közigazgatási hatósági eljárásban a médiahatóság annak vizsgálatára jogosult, hogy a közzétett műsor témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értékeket. Ebből következően a médiahatóság fellépése akkor jogszerű, ha a műsor sérti az Rttv. által védett az elsősorban emberi jogokban megnyilvánuló alkotmányos rend tiszteletben tartásához fűződő társadalmi érdeket, és így a sértett személy hozzájárulásától függetlenül, bármely jogági szabályozás szerint (azaz a Ptk. alapján is) személyiségi jogi jogsérelmet jelentene. Ha az Rttv.-ben védett társadalmi érdek nem sérül, akkor önmagában az a tény, 60 Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról

4 JeMa 2012/3 közigazgatási jog hogy a műsor sugárzására az érintett hozzájárulása nélkül került sor, nem ad alapot a médiahatóság fellépésére, hanem polgári bíróság előtt érvényesítendő személyiségi jogi igényt támaszthat alá. Nem sérti az Rttv.-ben védett társadalmi érdeket az olyan műsor, amelynek témája az emberi jogi sérelmek bemutatása, és amelynek jellege, nézőpontja nem irányul az érintett személy emberi méltóságának megsértésére. 5. A jogi érvelés kritikája 5.1 Az emberi jogok médiahatósági védelmének értelmezése A Legfelsőbb Bíróság fent ismertetett érvelésének első felében arra tesz kísérletet, hogy megválaszolja a médiaszabályozás kétségtelenül egyik legizgalmasabb jogalkalmazói kihívást jelentő kérdését: milyen feltételek között léphet fel a médiahatóság az emberi jogok védelmében. Mindenképpen meg kell említeni, hogy a Legfelsőbb Bíróság ugyanezen tanácsa egy korábbi döntésében már szintén figyelemre méltó módon értelmezte a médiahatóság emberi jogokat védő eljárását,6 a jelen ügy azonban a kérdéskör önálló, átfogó kezelésére törekszik, ezért értékelésére is sort keríthetünk korábbi ügyek ismertetése és értékelése nélkül. A Legfelsőbb Bíróság az emberi jogok médiahatósági védelmének döntő kérdéseit nagyon jól érzékeli, és szemben a korábbi bírói gyakorlattal komoly érvelést fejt ki annak érdekében, hogy a médiajogi jogsértéseket leválassza a jogi gondolkodásban e téren érthető módon meghatározó, a személyiségi jogi ügyekhez kötődő logikáról. Az érvelés e céljához először jó kiindulópontot is választ [lásd 3.1 (I) pont], és a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat megállapításait idézve a közigazgatási hatósági vizsgálat tárgyául az adott műsorszám témáját, jellegét, nézőpontját jelöli meg. Ez a megfogalmazás mindenekelőtt azt a fontos aspektust jelzi, hogy a médiahatóság a műsorszám elvontabb, azaz a konkrét szereplőkön túlmutató jellemzőit vonhatja vizsgálata körébe. Egyértelműsíti ezt a gondolatot az ítélet határozott kijelentése arról, hogy az érintett hozzájárulásának esetleges hiánya miatt felmerülő személyiségi jogsértések (például a képmáshoz való jog sérelme) a polgári bíróságok elé tartoznak. Az érvelés másik kiindulópontja [3.1 (II) pont] ugyanakkor félrevisz. A Legfelsőbb Bíróság indokolásának egyik fő érdeme éppen az imént említett célkitűzés, ti. hogy minél egyértelműbben meg kívánja húzni a határvonalat médiajogi és polgári jogi emberi jogi sérelmek között. Nem szolgálja, sőt veszélyezteti ezt a célt, hogy az ítélet mégis a Ptk. logikáját és fogalmi rendszerét használja érvelése egyik meghatározó alapjaként. A Ptk. 75. (3) bekezdésének idézésével az ítélet indokolása a polgári jog fogalmi keretei között kezd érvelni, és ez szükségszerűen azzal az eredménnyel jár, hogy a médiahatósági vizsgálat tárgyát végül nem tiszta kritériumokkal írja körül. A választott érvelési mód jelzi, hogy a Legfelsőbb Bíróság noha így is komoly előrelépést tesz a tisztázás terén mégsem mer a szükséges mértékben szakítani azzal a megközelítéssel, amely a médiajog szóban forgó kérdéseit egyébként érthetően, de hibásan személyiségi jogi aspektusból próbálja megragadni. Nyilvánvaló pozitívum, hogy a Ptk. 75. (3) bekezdésének citálásával a Legfelsőbb Bíróság továbbra is olyan jogsértést keres az Rttv. 3. (2) bekezdésével összefüggésben, amely független az érintett személy hozzájárulásától. Az érvelés e kiindulópontjának elhibázottsága a további következtetésekben mutatkozik meg. Az indokolás ugyanis arra jut [3.1 (III) pont], hogy a médiajogi jogsértés tartalmilag a Ptk.-ban szereplő társadalmi érdek sérelmét jelenti, hiszen ez az az eset, amikor mindkét jogág szerint beáll a törvénysértés, tekintet nélkül a hozzájárulás meglétére vagy hiányára. A Ptk. társadalmi érdeke a Legfelsőbb Bíróság érvelése szerint ez esetben az Rttv. által védett társadalmi érdek, azaz a Magyar Köztársaság emberi jogokban megnyilvánuló alkotmányos rendjének tiszteletben tartásához fűződő érdek. Ezt kell sértenie a műsorszám tartalmának ahhoz, hogy a közigazgatási hatósági fellépés megalapozott legyen. Az érvelésnek ez az eredménye az alábbiak szerint erősen vitatható. Több okból sem állja meg a helyét, hogy az Rttv.-ben foglalt emberi jogi sérelem tartalma annak a társadalmi érdeknek a megsértése, amelyről közelebbről az ítélet legfeljebb azt a meghatározást tudja adni, hogy az alkotmányos rend tiszteletben tartásához kötődik. Mindenekelőtt látni kell, hogy az alkotmányos rend tiszteletben tartását az Rttv. 3. (2) bekezdése külön fordulatban, önálló kötelezettségként követelte meg a műsorszolgáltatóktól, és az Alkotmánybíróság is külön-külön vizsgálta és értelmezte ennek eredményeként pedig külön mércének minősítette a törvényi rendelkezések tartalmát.7 A Legfelsőbb Bíróság érvelését elfogadva a két fordulat között nem lenne tartalmi különbség, ami sem a törvény szövegével, sem az azon alapuló alkotmánybírósági értelmezésekkel nem volna összhangban. Az emberi jogok megsértésének tilalma tehát valami mást jelent, de nemcsak ebből a rendszertani érvelésből következően, hanem dogmatikai megfontolások miatt is. A helyes értelmezésre minden nehézsége ellenére az vezetett volna, ha a Legfelsőbb Bíróság az érvelés első kiindulópontját, vagyis a 46/2007. (VI. 27.) AB határozatban foglaltakat viszi tovább és fejti ki részletesebben. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az ORTT közigazgatási eljárásban nem az egyes jogalanyokat ért jogsérelmekről dönt, hanem annak megállapítására jogosult, hogy a műsorszolgáltató az emberi jogok tiszteletben tartásával tevékenykedik-e, és az egyes műsorainak témája, jellege, nézőpontja nem sérti-e az emberi jogokban megjelenő alapvető értéket.8 Igaz, a határozat ennél tovább nem megy,9 és ezzel igencsak feladja a leckét minden- 6 Legf. Bír. Kfv. III /2009/6. Elemzését lásd Polyák Gábor: A Legfelsőbb Bíróság ítélete Az igazság ára című televíziós műsorszámról Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2011/ /2007. (VI. 27.) AB hat., ABH 2007, 592, ; 165/2011. (XII. 20.) AB hat., ABK december, 1281, /2007. (VI. 27.) AB hat., ABH 2007, 592, Az értelmezést finomító további AB hat.-okra később térünk ki. Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról 61

5 K ö z i g a z g a t á s i j o g 2012/3 JeMa kinek, aki a szóban forgó szabály értelmes tartalmát keresi.10 Ha az ilyen tartalom létezését övező kételyeket félretéve belevágunk a keresésbe, akkor első lépésként annyit azért mindenképpen kiolvashatunk az alkotmánybírósági határozatból, hogy a médiahatósági vizsgálat e körben az emberi jogokhoz szorosan, nem pedig pusztán az elvontságnak azon a szintjén kötődik, ahol az alkotmányos rend tiszteletben tartásához fűződő társadalmi érdek és az ehhez önállóan kapcsolódó médiajogi tilalom található. Az emberi jogokban megjelenő érték kifejezés viszont a személyiségi jogoktól való elkülönítést hangsúlyozó más mondatok mellett arra is utal a határozatban, hogy az Rttv. 3. (2) bekezdésének értelmezését nem is az alanyi jogok konkrétságának szintjén kell keresni. A helyes megoldás a kettő között van, és kibontásához az alapjogokhoz kötődő intézményvédelmi kötelezettség fogalma adja meg a kereteket. Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban fejtette ki az azóta többször is megerősített alkotmányértelmezését, mely szerint az államnak az egyes alanyi alapjogok biztosítása mellett az azokkal kapcsolatos értékeket és élethelyzeteket önmagukban (azaz nem csupán az egyes egyedi igényekhez kapcsolódóan) is védenie kell. Az alapjog jogosultja, illetve az állam különböző szempontjai és feladatai miatt az alapjog alanyi jogi, illetve objektív oldala nem feltétlenül fedi egymást. Az állam általános és objektív szempontjaiból következően a szubjektív alapjog által védett körön túlmenően is meghatározhatja ugyanazon alapjog objektív, intézményes védelmi körét. 11 A jelen ügyben elemzett kérdések szempontjából az persze különösen érdekesnek tűnik, hogy az intézményvédelmi kötelezettség tipikus esetben a jogalkotó számára írja elő annak feladatát, hogy az egyes alapjogok érvényesüléséről az alanyi jogok tiszteletben tartásán túlmenően is, a szükséges szabályozási környezet létrehozásával gondoskodjék. Az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglaltak viszont a jogalkalmazó hatóság feladatává teszik, hogy az ekként értelmezett emberi jogokat védelmezze. A médiahatóságnak esetről esetre az emberi jogok intézményének védelméről kell gondoskodnia e hatáskörében ez egyenes következménye annak, ami e sajátos hatósági fellépés alkotmányos indoka. A személyiségi jogok megsértése esetére biztosított eljárások mellett a közigazgatási eljárás arra tekintettel igazolható, hogy az elektronikus média mint az emberi gondolkodásra és a társadalmi folyamatokra különös hatással lévő kommunikációs forma az érintett érdekein túl az emberi jogokban megjelenő értékeket, e jogok intézményét is képes erodálni. A beavatkozás eszerint végső soron az emberi jogok kultúrájának védelmében történik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezen az absztrakciós szinten az emberi jogok mint intézményes tartalommal, értékkel rendelkező fogalmak jelennek meg.12 Nem vitás, hogy a hatósági ügyek konkrétságában nem egyszerű feladat meghatározni az egyes alapjogoknak az intézményvédelem körébe vonható tartalmát. Különösen reménytelennek tűnik ez az olyan jogok esetén, mint amilyen például a jó hírnév vagy a becsülethez való jog, amelyek az adott személy társadalmi megítélésétől nemigen vonatkoztathatók el. Ezzel magyarázható, hogy az emberi jogok hatósági védelmezésére tipikusan az emberi méltóságra hivatkozva kerülhet sor, amit a joggyakorlat a jelen ügyön túlmenően is alátámaszt: a médiahatóság az emberi jogok védelme körében jellemzően az emberi méltóság értékének megóvását tartotta és tartja feladatának.13 Az emberi méltóság esetében minden más jognál megragadhatóbb az objektív oldal tartalma. Annak ellenére ugyanis, hogy amint az az érvelés kritikájának második részében (alább 5.2 pont) majd különös hangsúlyt kap az emberi méltóság értéke sem függetleníthető az emberi személy védelmének ügyétől (abszurd is lenne ennek ellenkezőjét állítani emberi jogokról szólva), ez tekinthető a legabsztraktabb alapjognak. A méltóság minden ember egyforma belső értékét fejezi ki, méltósága az emberiség valamennyi tagjának életénél fogva, személyétől mindvégig elválaszthatatlanul fennáll. A jog az emberi méltóság eszméjén keresztül ragadja meg azt, ami tőle függetlenül valamennyiünkben a legmélyebb közös érték és egyenlő minőség. Másképpen fogalmazva: a többi alapjoghoz képest az emberi méltóság tehető leginkább alanytalanná.14 Tartalmilag ez az alanytalan intézményes jelleg azt jelenti, hogy minden (vagy még érzékletesebben: bármely) embert emberhez méltó bánásmód illet meg. Ha a hatósági vizsgálat szempontjából nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban az emberi méltóság arról szól, mit nem lehet megtenni az emberi személlyel.15 A médiahatóság feladatát tehát a legtisztábban abban ragadhatjuk meg, hogy az emberi méltóság intézményét védelmezze. Nem állítható, hogy ez a fogalmi tisztázás sokkal könnyebb jogalkalmazói mérlegelést eredményez, mint a Legfelsőbb Bíróság érvelése, de az biztos, hogy a társadalmi érdek vizsgálatánál két szempontból is helyesebb megközelítést nyújt. Egyrészt radikálisan elkülöníti egymástól a polgári jogi bíróság előtt érvényesíthető alanyi jogi oldalt, valamint a médiahatósági eljárás tárgyát jelentő objektív oldalt, így dogmatikailag az elérhető legtisztább választ adja korábbi kérdéseinkre. Másrészt és ez, ahogy látni fogjuk, perdöntő gyakorlati következményekkel jár a médiajogi jogsértést is egyértelműen ahhoz köti, hogy a vizsgált esetben milyen körülmények kö- 10 A 46/2007. (VI. 27.) AB hat. indokolásáról és az értelmes tartalom megtalálásának esélyéről lásd Majtényi László: Az ORTT szabadságjog-védelmi szerepe Fundamentum 2010/ /1991. (XII. 17.) AB hat., ABH 1991, 297, Az érvelés itt kifejtett szempontjait a 165/2011. (XII. 20.) AB hat. (ABK december, 1281.) is alátámasztja, amelyre ugyanakkor az LB még nem lehetett tekintettel, hiszen a most vizsgált ítéletet követően született. 13 Sőt ma már a tv. szövege szerint nem is lehet más a feladata, mivel az Rttv.-t felváltó médiaszabályozás az Smtv júniusi módosítása nyomán ma már csak az emberi méltóság védelmét nevesíti. 14 A találó ámbár első hallásra kétségkívül értelmetlen kifejezést az ORTT több határozata, így az elemzett ítélettel felülvizsgált 1825/2008. (X. 1.) sz. ORTT hat. is használja. 15 Ez persze nem jelent tértől, időtől, az adott körülményektől független mércét. 62 Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról

6 JeMa 2012/3 közigazgatási jog zött, milyen bánásmód mellett jelenik meg az emberi személy. Ez a vizsgálat pedig előbbre visz minket, mint valamely még elvontabb társadalmi érdek kutatása. Az így értelmezett intézményes jogvédelem jellegzetességeit, köztük tartalmi szempontjait is, közelebbről a konkrét eset megítélésénél vehetjük szemügyre (alább 5.2 pont). A vizsgált ítélet érvelésének részben a Ptk.-ra alapozása abban a tekintetben is téves következtetés levonását eredményezi, hogy a médiajogi jogsértés keresett tartalma olyan magatartásban áll, amely bármely jogági szabályozási rezsim szerint jogellenes. Ezzel szemben a szükséges elkülönítést az a radikálisabb kijelentés szolgálja, hogy a médiajog szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a polgári jogi megítélés szerint bekövetkezett-e személyiségi jogi sérelem. Az esetek döntő része a gyakorlatban alátámaszthatja a Legfelsőbb Bíróság következtetését, mégis nemcsak szükségtelen, hanem elvi jelleggel nem is igazolható ez az álláspont. Ha nem is jellemzően, de könnyen előállhat olyan eset, amikor a műsor szereplőjével a műsor készítése során kötött megállapodások alapján nem sérül az érintett személyiségi joga, viszont a műsor közzétett tartalma nem egyeztethető össze az emberi méltóság intézményével. Ez annál is inkább előfordulhat, mert a képernyőn látható üzenet sok esetben elválik attól a valóságtól, amely a háttérben, a műsor készítése során a szereplőkkel zajlik (például valóságshow-ként adnak el a közönségnek olyan műsort, amelyet egyébként a szereplőkkel fikciós műfajként forgatnak le). Azt pedig már a Legfelsőbb Bíróság is nagyon helyesen és kategorikusan szögezi le, hogy a médiahatóság kizárólag a nézők szempontjából érzékelt tartalom ( üzenet ) alapján állapíthat meg bármilyen emberi jogi jogsértést. Az emberi jogok médiajogi védelmében az imént kritizált társadalmi érdeknek vagy közérdeknek természetesen nagyon fontos szerepe van. A hatósági fellépést éppen az választja el a személyiségi jogi védelemtől, hogy nem az egyén ( személyiségi jogok ), hanem a közönség, végső soron a társadalom ( emberi jogok kultúrája, intézménye ) érdekében van helye. A médiahatóság szóban forgó sajátos jogkörét nem is támaszthatja alá más, mint a közönség érdeke, azaz a társadalom megóvása a rá jelentős hatással lévő jogsértő médiatartalmaktól.16 Ez azonban teljesen más funkcióját jelenti a közérdeknek, mint amit a vizsgált ítélet neki tulajdonít: a társadalmi érdek durván leegyszerűsítve a szabályozás alkotmányos indoka és a médiahatóság fellépésének általános igazoló érve, nem pedig a jogsértés tartalmi kritériuma. A médiahatóság tehát a társadalom (a közönség) érdekében jár el, de mércéül az emberi méltóság intézményének tartalmát kell alkalmaznia, vagyis azt kell vizsgálnia, hogy a műsor, valamennyi jellemzőjét értékelve, a nézők felé közvetített üzenetében az emberi személy tiszteletét hordozza-e. Az érvelés első részének kritikáját összegezve azt mondhatjuk, hogy a Legfelsőbb Bíróság az előtte fekvő jogértelmezési kérdést helyesen azonosítja, arra minden korábbinál koherensebb választ próbál adni, ám a polgári jogi fogalmakra alapozott érvelése végül mégsem eredményez helyes megoldást. Ennek árát az ítélet a konkrét eset megítélésekor fizeti meg. 5.2 A konkrét eset megítélése A Legfelsőbb Bíróság az emberi jogok médiahatósági védelmének korábban kifejtett általános értelmezését alkalmazza a konkrét esetre. Ennek megfelelően az egyedi eset megítélésében is addig jár csak jó úton, ameddig általános szempontjai a helyükön vannak. Az ítélet értéke itt is megmutatkozik, amenynyiben az indokolás következetesen a műsor témáját, jellegét, nézőpontját veszi górcső alá, és egyáltalán nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy Róbert vagy az édesanyja adott-e, és ha igen, milyen körben adott felhatalmazást a fiú történetének feldolgozására. Az Rttv. szerinti jogsértés csakis a képernyőn sugárzott tartalom, a műsor üzenete alapján állapítható meg, és a Legfelsőbb Bíróság ezt a szempontot mindvégig érvényesíti is. A műsor jellemzőinek vizsgálata során azonban végül nem helyes eredményre jut, mivel a jogsértés tartalmát nem a megfelelő szinten keresi: a kiszolgáltatott beteggel való bánásmód helyett a műsorszolgáltató által állított, végletesen elvont társadalmi érdeket elemzi. A Legfelsőbb Bíróság elfogadja a TV2 érvelését azzal kapcsolatban, hogy a műsor célja éppen az emberi jogok ügyének előmozdítása volt. Ennek megfelelően a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének indoka végeredményképpen az, hogy a műsor témája, jellege, nézőpontja helyes társadalmi érdeket szolgált, így az érintett személlyel való konkrét bánásmód nem jön számításba. Az ítéletnek ez a végkövetkeztetése nem állja meg a helyét. A jogértelmezés általános szempontjainak kritikájából (fönt 5.1 pont) egyenesen adódik, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak elsődlegesen kifejezetten azt kellett volna értékelnie, miként bánik a műsor az érintett beteg személlyel. Nem azért, hogy személyiségi jogi oldalról vizsgálja meg a kérdést, hanem azért, mert az emberi jogok megsértésének ügye az alapjog objektív oldala felől közelítő médiahatóság számára sem függetleníthető a nézők elé vitt ember ügyétől. Az emberi méltóság a jogalkalmazásban megjelenő intézményvédelem számára is adott ember(ek) méltósága révén ragadható meg. A hatóság számára sincs emberi méltóság, amely ember nélkül, csak valamely társadalmi érdek képében jelenne meg. A műsor témája, jellege, nézőpontja nem önmagában, valamiféle fogalmi absztrakcióként, hanem a benne szereplő embereket a nézők számára is érzékelhetően érintő hatása miatt sérthet emberi jogokat. A médiajogi és a személyiségi jogi vizsgálatot nem az választja tehát el egymástól, hogy az előbbi nem konkrét emberhez kötődő körülményeket értékel, hanem az, hogy e körülmények közül másokat és más szempontból értékel, mint az utóbbi: csakis a képernyőn látottakat és csakis az alapjog intézményvédelme szempontjából. Az intézményes jogvédelmet leginkább a vizsgálat sajátossága különbözteti meg ( csak a képernyő! ), de azért bizonyos tartalmi szempontok is kiemelhetők és, még inkább, kialakítandók a jogalkalmazásban. Ilyen tartalmi szempont például az, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ember ügye különösen érzékenyen érinti a méltóság intézményét, azaz különösen érzékelhetővé teszi a közönség számára az emberi jog fontosságának 16 Lásd 165/2011. (XII. 20.) AB hat., ABK december, Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról 63

7 K ö z i g a z g a t á s i j o g 2012/3 JeMa kérdését. Az utóbbi kritérium kulcsfontosságú, mivel hatósági fellépésre ott nyílik lehetőség, ahol az érintett személlyel való bánásmód az emberi méltósággal össze nem egyeztethető üzenetet közvetít a közönség számára. Az pedig már a sajtószabadság kitüntetett fontosságából következik, hogy a médiahatóság kizárólag akkor folytat helyes és alkotmányos gyakorlatot, ha a közigazgatási eljárás megindításakor a méltóság sérelmének intenzitását is figyelembe veszi. Az arányos beavatkozás követelménye nemcsak a jogalkotóval, hanem a jogalkalmazóval szemben is nagy hangsúllyal jön számításba a média felügyelete során. Egy pszichiátriai beteg bemutatása kétségkívül olyan ügy, amelynek súlya indokolhatja a hatósági eljárást. A vizsgált ügyben ezért annak van döntő jelentősége, hogy a műsorszolgáltató a közzétett tartalom alapján miként bánt Róberttel. E tekintetben az ORTT határozata helyesen emeli ki a releváns szempontokat, mindenekelőtt azt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő, beteg fiút a TV2 közszemlére tette, vagyis az állapotát részletekbe menően és plasztikusan ábrázolta anélkül, hogy ő ne a műsor tárgyaként, hanem alanyaként jelenhetett volna meg. A közigazgatási határozat indokolása egy helyen kétségtelenül helytelenül fogalmaz, amikor a beteg fiú emberi méltóságának sérelméről szól, azonban az érvelés egésze (például alanytalanná tett emberi jog ) alapján egyértelmű, hogy a médiahatóság az ügyet intézményvédelmi oldalról ítélte meg. A Legfelsőbb Bíróság tehát tévesen értelmezte az ORTT határozatát úgy, hogy abban személyiségi jogok védelme valósult meg. Egyet kell érteni az ítélettel abban, hogy a műsor témája önmagában nem törvénysértő. Egy beteg ember történetét, akár kezelése részleteinek ismertetésével és súlyos kiszolgáltatottságának érzékeltetésével is, fel lehet dolgozni műsorszolgáltatás keretei között, sőt ez kellő körültekintés és tisztelet mellett kifejezetten fontos társadalmi érdeket szolgál. Ha a feldolgozás hozzájárulás nélkül történik, az nem a médiahatóságra, hanem a polgári bíróságra tartozik. A médiahatóság előtt ez esetben a feldolgozás mikéntje, ha úgy tetszik, a műsor jellege, nézőpontja a perdöntő. Ezeket a körülményeket azonban a Legfelsőbb Bíróság már nem megfelelően értékelte. Azt ugyanis, ahogy Róberttel bántak a műsor készítői, nem menti a műsorszolgáltató által felhozott társadalmi érdek, ti. hogy az emberi jogok ügyének előmozdítását kívánták szolgálni. A műsor jellege, nézőpontja ennél konkrétabb jellemzőket takar. Márpedig a műsorszám úgy dolgozta fel Róbert emberi jogilag rendkívül érzékeny történetét, hogy közben teljesen alkalmatlan volt a jogvédelem előmozdítására és arra, hogy a kiszolgáltatott beteg helyzetét kellő tisztelettel mutassa be. Az ítélet indokolása téved, amikor a bemutatás súlyos kiegyensúlyozatlanságának nem vitatott tényétől teljes mértékben függetlenül vizsgálja az Rttv. 3. (2) bekezdésének sérelmét [3.2 (I) pont]. A témakezelés tárgyilagosságát aláásó hibák ugyanis éppen arról szólnak, hogy a TV2 felelőtlenül, a téma súlyához méltatlanul, szenzációhajhász módon járt el. A megállapított mulasztások ismeretében kijelenthető, hogy a műsorszolgáltató nem is törekedett a nézőket olyan helyzetbe hozni, hogy a kényes kérdésekben megalapozott véleményt alkothassanak. Ahogy az ORTT határozata rámutat, a műsorszám célja a képernyőn látható tartalom alapján szemben a műsorszolgáltató által említett magasztos célkitűzéssel az volt, hogy egy beteg fiú érzékeny történetét sokkoló módon bemutatva a nézők számát maximalizálja. A nézőmaximalizálás persze más esetben teljes mértékben elfogadható lenne egy műsorszolgáltató részéről, azonban az Rttv. 3. (2) bekezdése többek között éppen ennek szabott határt az emberi jogok védelmében. A Legfelsőbb Bíróság által elfogadott társadalmi érdekre reagálva mondható, hogy az emberi jogok ügyét nem lehet az emberi jogokat a képernyőn is érzékelhető módon sértő médiatartalommal előmozdítani. Nincs cél, amely szentesítené, hogy a közönség előtt a téma puszta tárgyaként kezeljék az érintett személyt, különösen akkor, ha súlyosan kiszolgáltatott állapotban van, és ezért fokozott figyelmet és körültekintést érdemelne. A Legfelsőbb Bíróság tehát két szempontból funkcióját és tartalmát illetően is tévesen utal a társadalmi érdek jogesetbeli szerepére. Egyrészt a jogsértés mércéjének tekinti, ahelyett, hogy a nézők előtt játszódó történet emberének méltóságára fókuszálna. Másrészt a műsor jellegét nem körültekintően mérlegelve arra jut, hogy a műsorszolgáltató által állított társadalmi érdek fennáll, holott annak szolgálatára a műsorszám teljes mértékben alkalmatlan volt. 6. Az ítélet jelentősége A magyar médiaszabályozásnak kezdettől fogva, 1996-tól részét képezi az a rendelkezés, amelynek értelmében a műsorszolgáltatók tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat. Az ORTT hatáskörét meghatározó rendelkezések alapján az sem volt megkérdőjelezhető, hogy a médiahatóság e tilalom megsértése esetén közigazgatási hatósági eljárásban szankcionálhatja a műsorszolgáltatókat. Az Rttv.-nek ez a kétségtelenül egyik legérdekesebb előírása abban a tekintetben azonban már nagyon is komoly kérdések elé állította a jogalkalmazót, hogy pontosan mi a tartalma a tiltásnak. Az emberi jogok médiahatósági védelmének lehetőségével szemben a joggyakorlat első szárnypróbálgatásaitól kezdve azt az alapvető ellenérvet hozták fel, hogy a hatóság e hatásköre alapján valójában személyiségi jogokat érvényesít, márpedig ez az érintettek önrendelkezési jogához kötötten eljáró polgári bíróság feladata. Az érvek és ellenérvek mindenekelőtt, sőt szinte kizárólag a jogalkalmazásban, különösen a szankcionált műsorszolgáltatók kereseti kérelmei nyomán ütközhettek, tekintettel arra, hogy a kérdés tudományos megvitatására nagyon sokáig nem került sor.17 A bírói gyakorlat 17 A felmerülő kérdéseket megfogalmazó egyik kivétel: Nagy Krisztina Timár János: Az alkotmányos rend, az emberi jogok és más alapértékek megjelenése a médiatörvényben. Gondolatok és megjegyzések az állami szervek szerepéről Infokommunikáció és Jog Az utóbbi időben pedig már születtek írások, amelyek részletes elemzésben kerestek válaszokat: Polyák (6. lj.); Majtényi (10. lj.); Koltay András: Az emberi jogok, az emberi méltóság és az alkotmányos rend védelme a magyar médiaszabályozásban In Medias Res 2012/ Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról

8 JeMa 2012/3 közigazgatási jog egyfelől határozott irányt követett, amikor az ORTT e fellépési lehetőségét következetesen elismerte és jóváhagyta, másfelől viszont adós maradt a hatóság által vizsgálható médiajogi jogsértések kritériumainak kidolgozásával. A felsőbírósági döntések csupán egy tekintetben különítették el világosan az Rttv. szerinti sérelmeket a személyiségi jogi ügyektől: a felülvizsgálati eljárásban rendre elbuktak az ORTT olyan döntései, amelyek a jogsértést nem a közzétett műsorszám tartalmával, hanem a műsorkészítés körülményeivel, különösen a műsor szereplőivel kötött szerződések értékelésével támasztották alá. A műsorszolgáltatók elmarasztalását helyben hagyó döntések azonban megelégedtek azoknak az elvi jellegű kijelentéseknek a megfogalmazásával, amelyek a most elemzett ügy másodfokú ítéletében is az érvelés lényegét adják. Ezek szerint egyrészt az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglalt emberi jogok sérelme megvalósulhat egy adott műsor elkészítésével és közzétételével kapcsolatban, konkrét személyt érintő sérelem nyomán is, másrészt az Rttv. alapján az ORTT-nek nem az a feladata, hogy a személyhez fűződő jogokat a jogosultak helyett érvényesítse, hanem az, hogy a vele közjogi viszonyban álló műsorszolgáltatókkal szemben ellenőrizze és felügyelje az Rttv. 3. (2) bekezdésében foglaltak érvényesülését. Az ítéletek a botladozó hatósági gyakorlat formálódásához nem sok segítséget adtak, mivel nem vittek közelebb annak tisztázásához, hogy mely sajátos feltételek fennállása esetén következik be az Rttv. szerinti emberi jogi sérelem. Sőt igazából már arra sem adtak egyértelmű választ, hogy egyáltalán léteznek-e, kell-e létezniük ilyen sajátos szempontoknak a személyiségi jogok megsértésének polgári jogi vizsgálatához képest. Leszögezték, hogy a két eljárás mást vizsgál, de hogy ez a másság miben áll, arról igazából nem szóltak. Az ellenérvek nem meglepő módon az Alkotmánybíróság elé is eljutottak, hiszen az említett jogi megfontolások kiemelkedően fontos alkotmányossági kérdéseket vetnek fel: az önrendelkezési jog érvényesülésének, valamint a sajtószabadság hatósági kontrollban megnyilvánuló korlátozásának kérdését. A Legfelsőbb Bíróság most vizsgált ítéletének meghozatalakor két olyan alkotmánybírósági határozat állt rendelkezésre, amely a szóban forgó törvényi rendelkezések alkotmányosságával foglalkozott. Elsőként a 46/2007. (VI. 27.) AB határozat fejtette ki, hogy az Rttv. 3. (2) bekezdése a személyiségi jogsérelmek orvoslására nyitva álló bírói út mellett (nem pedig helyett) intézményesíti a közigazgatási eljárást.18 Később az 1006/B/2001. AB határozat megismételte ezt az értelmezést, hozzátéve, hogy az ORTT az alanyi jogosultak igényének érvényesítését nem helyettesíti és nem is akadályozza.19 Az alkotmánybírósági határozatok tehát a személyiségi jogi igényérvényesítés és a médiahatósági eljárás különbségére tekintettel alkotmányosnak találták a korlátozást, ugyanakkor a szabályozás értelmes tartalmának tisztázásához keveset tettek hozzá (lásd fent 5.1 pont). A Legfelsőbb Bíróságnak a vizsgált ügyben tehát ezekkel az előzményekkel, ezekkel a kérdésekkel összefüggésben kellett kifejtenie érveit. Ahogy arra az érvelés kritikája is több helyen utalt, az ítélet nagyon jól méri fel a jogkérdés súlypontjait, és fontos előrelépést jelent a tekintetben, hogy a médiajogi jogsértést a jogalkalmazók sajátos, a személyiségi jogi ügyektől különböző logika szerint kezeljék. Attól függetlenül, hogy a részleteiben és dogmatikájában is helyes választ végül jelen értékelés szerint nem adja meg, a Legfelsőbb Bíróság megközelítése nagyon előremutató. Különös jelentőségét adja az ítélet pozitívumainak, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak egy korábbi ügyben hozott értelmezésével20 együtt már gyakorlattá kezdenek összeállni azok a szempontok, amelyek a médiajogi és a polgári jogi jogsértések elkülönítésének keretét adják. A bíróságoknak lesz alkalmuk arra, hogy az itt felhozott érveket tovább csiszolják. A jelen ügyben értelmezett Rttv. után a január 1-jén hatályba lépett médiaszabályozás is hatáskört biztosít e sajátos közigazgatási eljárás lefolytatására. Sőt a 165/2011. (XII. 20.) AB határozatig21 az volt a helyzet, hogy a médiahatóság az Rttv. hatályán túl, egyrészt az írott (a nyomtatott és az internetes) sajtóval szemben is, másrészt szélesebb körben, több törvényi rendelkezés alapján is eljárhat az emberi jogok védelmében. Ezt a határozatot követően azonban a hatósági fellépésre az írott sajtó esetében nincs mód, a jogalkotó pedig a fennmaradt körben is az emberi méltóság sérelmére szűkítette a közigazgatási eljárás lehetséges jogalapját. Az alkotmánybírósági döntés ráadásul a médiahatósági ügy jogi jellegéről, tárgyáról, természetéről újabb megállapításokat tett, amelyek további orientációt nyújthatnak a joggyakorlatnak. A Legfelsőbb Bíróság a vizsgált ítéletével tehát egyértelműen abba a jogértelmezési irányba fordult, amerre a Kúriának is haladnia kell. Ez az esetelemzés éppen ehhez az irányhoz igyekezett további tisztázó gondolatokat fűzni, hogy a későbbiek során esetről esetre még egyértelműbbé válhassanak a média hatósági fellépés alapjai és keretei, és a helyükre került részletek helyes döntéseket eredményezhessenek. Török Bernát tanácsadó Alkotmánybíróság torok@mkab.hu 18 46/2007. (VI. 27.) AB hat., ABH 2007, 592, /B/2001. AB hat., ABH 2007, 1366, Lásd 6. lj. 21 Elemzését lásd Koltay András Polyák Gábor: Az Alkotmánybíróság határozata a médiaszabályozás egyes kérdéseiről Jogesetek Magyarázata (JeMa) 2012/ Török Bernát: A Legfelsőbb Bíróság ítélete az emberi méltóság sérelmét megállapító médiahatósági határozatról 65