Sári Erzsébet: JÓZSA KÖZSÉG TÖRTÉNETE Megjelent a Honfoglalás évfordulójának tiszteletére.

Átírás

1 Sári Erzsébet: JÓZSA KÖZSÉG TÖRTÉNETE Megjelent a Honfoglalás évfordulójának tiszteletére. Kiadja a Józsa-Szentgyörgy Kör és az alsójózsai Várday István Honismereti Szakkör Szerkesztő: Dr. Lévai Béla Technikai szerkesztő: Dalmi Ilona

2 Megjelent a Debreceni Önkormányzat anyagi támogatásával. Józsa, A település élő organizmus, mely a mindenkori természeti s emberi jelenségek hatása alatt folytonosan fejlődik, változik és a jelen fejlődésének csak egyik lépcsője. (1) Egy élő, fejlődő, állandóan alakuló és változó 19. századi településnek, Józsának a történetét vesszük vizsgálat alá, végighaladunk azokon a lépcsőfokokon, azokon a fejlődési fokokon, melyek a település kialakulásához vezetnek, s kifejlődése után további gyarapodását, növekedését mutatják.. I. JŐZSA KIALAKULÁSA ÉS TELEPÜLÉSE A mai Józsa területe a 14. sz.-ban zálogjogon a debreceni Dózsa család kezén volt. Ebben az időben egy Szentgyörgy nevű falu állt a birtokon, melynek történetévei ebben a fejezetben nem kívánok foglalkozni, mivel már a 16. század végén elpusztult és Józsa község kialakulásában semmi jelentősége nem volt ben 10 portát említettek e területen, melyek a Várday testvérek (Gut-Keled nemzetség) tulajdonát képezték. A 16. század végén a Várday család fiága kihalt és leányágon öröklődött tovább a birtok. Várday Kata révén Bedegi Nyáry Pál egri kapitányra szállt. Tulajdonosai voltak még a Nyáry családdal kötött házasság révén a Becsky és Melith famíliák, majd a birtok nagyobb, mintegy háromnegyed részének urai ugyancsak a Bedegi Nyáryakkal kötött házasság révén a herceg Eszterházyak voltak egészen 1866-ig ban Wahrmann Mór vásárolta meg, kinek kezéből (2) Hartstein Péter és Halbrohr birtokosok tulajdonába ment át. A birtok másik, kisebb része, az egésznek kb. egynegyede, Jósa Miklósé volt, aki a fent említett Nyáry Pál és Várday Kata dédunokájának Nyáry Erzsébettel kapta a szentgyörgyi jószágot. (3) E terület a 16. századtól puszta birtok, többnyire Debrecen béreli, főleg zálogbirtokként ben Jósa Miklós dédunokája Erős Kata, Némethy Antalné a nagyatyja, Jósa István által elzálogosított birtokukat visszaváltotta. Az 1769-ben történt visszaváltásig állandó település nem alakulhatott ki e területen, mert a város állandó letelepedést, nagyobb építkezést zálogos pusztáin nem engedett, több okból kifolyólag. Az akkori fennálló törvények rendelkezései szerint a bérlő az épületekért megtérítést nem követelhetett, sőt az épülettel az ingatlan értékét növelte, s kitette magát a zálogösszeg felemelésének. Ha pedig állandó telepesek szállják meg zálogos pusztáját, azok a várostól függetlenülni törekednek majd. s a város elesik a bérelt vagy zálogban tartott földek hasznától, "határa, adóalapja megcsonkul, joghatósága kisebb térre szorul". (4)

3 A Jósák visszaváltott birtokán az as években megtörtént a döntő változás. Az eddig puszta legelőnek (kis részében szántónak) használt területet beültették szőlővel. Ez a nagyjelentőségű esemény egyben további fejlődésének alapját vetette meg. "Nem sokkal ezután történhetett Józsa-Szentgyörgynek szőlőskertekül kiosztása" - írja Zoltai. (5) Sem a parcellázás pontos idejéről, sem az első telepesekről nincs pontos adatunk. Egy pályamunka ugyancsak említ annyit, hogy "valamikor egységesen parcellázták fel, mint haszonbérbe kiadott szőlőskerteket." (6) Időpontot azonban e pályamunka sem közöl, pedig ez a község kialakulásában az első, legfontosabb esemény. Mintegy alapja az egész további fejlődésnek. Ezekre a parcellákra települt az egész község, ez szabta meg és tette jellegzetessé az egész település külső képét. A pályamunka azt is említi, hogy a szőlők megművelése haszonbérlők által történt, erre már találunk adatot, ha nem az első évtizedekből, hanem csak 1813-ból. Egy józsai kertgazda írt levelet Józsa földesuraságainak 1813-ban, e levélnek minket érintő részeiben a következőket olvashatjuk: "... a debreceni Tek. Nemes Tanáts és Eiecta Juráta Communitas minket a Józsa Szentgyörgyi és Sámsoni, s más körülbelől lévő szőlőbeli birtokosokat a magunk tulajdon borbéli terméseinek a városba lehető behozásából 100 Pfrt. büntetés alatt végképp eltiltott." Hosszas utánjárás után királyi engedélyt szereztek a bornak a városba való bevitelére. Az ügy elintézőjét jutalomban akarták részesíteni; a földesuraság írja: "... hogyha netalán olyak találtatnának, akik nem a szükség miatt, hanem makatságból fizetni nem akarnának, az effélék bizonyosak lehetnek, hogy a makatságból való nem fizetést szőlőjük elveszíthetelése is követi. Józsa-Szentgyörgy 1814 Vay Ádám." (7) Ez az irat beszél birtokosokról, földesuraságról, arról, hogy e birtokosok a földesúr akaratából el is veszíthetik földbirtokukat. Nyilvánvaló, hogy a földesúr szőlőtulajdonos itt, az emlegetett birtokosok pedig bérlők. Továbbiak során az irat több száz birtokosról vagyis kisbérlőről és 3 földesuraságról beszél. Ezekből az adatokból következtethetünk a felparcellázás idejére is, ha 1813-ban már kisbirtokosokról, továbbá kifejlett kertgazda intézményről beszélhetünk. (8) Akkor a szőlőföld telkenként való kiosztása már - mint Zoltai is következteti - a 18. század végén megtörténhetett. Ez időpont mellett bizonyít az is, hogy e szőlőkben a letelepedés már a 18. század végén megindult, s hogy az első letelepülők már állandó lakásaikat az egyes parcellákra építették, azt mutatja a falu jellegzetes arculata. A Józsa-Szentgyörgyi kertekbe meginduló kitelepedésről Debrecen város irataiból értesülünk ben Kallóban tartott közgyűlés jegyzőkönyvében van feljegyezve Debrecen város kérelme az iránt, hogy "A Józsa Szentgyörgyön lévő szőlőkbe pajtákba s netalán az földesuraság különös épületeibe magukat bevonó gonosztevőket" megfogathassa. (9) Valószínű, itt nemcsak gonosztevőkkel és szökött katonákkal állunk szemben, hanem Debrecen városából a józsai szőlőskertekbe kihúzódó szegény, nincstelen elemekkel, és Debrecen itt egy új települési mag kialakulását igyekezett megakadályozni, félt, hogy az új kertség rontani fogja a bormérési jövedelmét. (10) A település kifejlődését megakadályozni azonban nem lehetett. Debrecen városa 1825-ben Szabolcs megyéhez küldött átiratában azon panaszkodik, hogy sokan a város 3

4 polgárai közül a lakásokat az adók megcsonkulásával józsai szőlőskertekbe tették át. Kéri tehát a város ezen egyének kitiltását a szőlőkből, mivel, mint iratában említi "az közbátorsággal és a felső rendelkezésekkel ellenkezik." (11) Debrecen ezen indokait a vármegye magáévá tette, s a kitiltást elrendelte. A telepedést tiltó és akadályozó rendelkezések ellenére a szőlőskert alig egy fél évszázad múlva, 1876-ban mintegy kétezer lakost számlált és az év folyamán községgé is szerveződött. Önálló községgé szerveződése előtt "Józsa-Szentgyörgyi kerteknek" nevezték, mert az elpusztult Szentgyörgyfalva területén lévő pusztának a Jósa család tulajdonát képező részén feküdt. Két szakaszban terült el: a nyugati, magasabb fekvésű kert lett 1876-tól Felsőjózsa, a keleti alacsonyabb fekvésű Alsó-józsa. A továbbiak során nézzük meg azokat a gazdasági és társadalmi tényezőket, melyek a község kialakulásában szerepet játszottak. Józsa egy tipikusan város alatti, a város gazdasági életéhez kapcsolódó település. Erdei Ferenc írja: "Az apró falunak legreménységesebb változata a városhoz közel eső és ahhoz szerveződő kis falu". (12) Különösen megállja ez helyét Józsa esetében, itt ugyanis a város, illetve a piac közelsége adott döntő lökést a kialakuláskor és hatott további fejlődésére. A józsai szőlőskertekhez külterület nem tartozott. A település részére még temetőnek sem jutott terület, temetőhelyet Alsójózsának Debrecen város adományozott debreceni földből. Felsőjózsának pedig az utcákon, házsorok között fogtak be sírkertül üres telkeket, melyeket később lezártak, s a szomszédos Hartstein-birtokbói vettek 2 kh-at drága pénzen temetőhelyül. (13) Legelőterülete sem volt, 1863-ban a Józsán lakók azért folyamodtak Debrecen városához, hogy lovaikat debreceni legelőn legeltessék, erre engedélyt azonban nem kaptak. (14) A szőlőkbe kitelepült lakosok földművelésre alkalmas területet sem találhattak. Minden oldalról közép- és nagybirtok vette körül. Északról és keletről Hartstein nagybirtoka, délről a debreceni polgárok kis- és középbirtoka, nyugatról Halbrohr középbirtoka terült el. Az ide kitelepedő lakosság csak a kelet-nyugati irányban elnyúló belterületen terjeszkedhetett. Beltelkeken kellett előállítani megélhetéséhez szükséges termékeit is. (A nagybirtokon lévő munkaalkalom nem biztosította a falu megélhetését.) Kis beltelkeken intenzív gazdálkodás, kertészkedés, gyümölcstermelés adja a legbiztosabb megélhetési lehetőséget. Erre a szőlőskertekben természetesen alkalom is nyílik. Ez azonban csak akkor nyújt biztos jövedelmet, tekintettel arra, hogy könnyen romló termékeket állít elő. ha az értékesítési hely a piac közelében fekszik, a terület, a biztos piac pedig egyenesen ösztönzőleg hat vissza a termelésre. Ezt a biztos piacot jelentette a józsai szőlőskertek számára Debrecen városa. Vasúti közlekedés csak 1884-íől köti össze Debrecennel, a Hajdúnánás-debreceni vasútvonal megnyitásával. A 8-9 km-nyi távolság azonban gyalog is egy óra, másfél óra, s a vonatközlekedés megindulása után is sokszor gyalog, vagy szekéren közelítették meg a várost.

5 Az értékesítési lehetőségen túl a nagyváros közelében biztosítva van a beszerzés is, továbbá a város még munkaalkalmat is biztosít. Mindezeken kívül közel vannak a közutak, közigazgatási szervek, s az iskolák is. A józsai kertség lakosainak felduzzadását a fent felsorolt gazdasági előnyökön túl egy társadalmi folyamat is segítette; a városban nagyfokú nincstelen elemek felszaporodása a 19. század közepére 15, Debrecen szomszédságában lévő, de azon kívül eső terület olcsóbb és jobb lehetőséget biztosított a megélhetéssel nehezen küzdők számára, mint a város. Így kis beltelkekre szorítva közel a városhoz lett Józsa kertészközség, mely jellegét megszabta, ezért említi így az 1877-ik I. tc. 2. -a, mikor Hajdú megyéhez való csatolását kimondja. Józsa a Tócó két partján fekszik, a 16. században elpusztult Szentgyörgy területére esik nyugati, Felsőjózsai része. Szentgyörgy ideteiepülésében valószínű szerepe lehetett az akkor állítólag bővizű Tócónak, mely mellé a középkorban több község települt. A 19. században már jelentéktelen vízfolyás, s Józsa község oda-településében nem játszott szerepet. Józsa szőlőskertekből alakult, s ez településének külső képén ma is meglátszik. Az egyes lakóházak a szőlőparcellákra épültek, s e parcellák között lévő dűlőutak lettek a község utcái. Ezért olyan hosszúak és keskenyek Józsán az utcák. Tipikusan szalagtelkes falu. Jellegzetessége, hogy merőleges, keskeny telekszalagokból áll, ezek voltak a szőlőparcellák. Maga a lakóház a szalagtelkes falvakban egy vagy kétablakos végével néz az utca felé, ajtaja pedig a ház hosszanti oldalán az udvar felé tekint. (16) Józsa 7 és fél km hosszan nyúlik kelet-nyugat irányban a Tócó folyására merőlegesen, ez a nem mindennapi települési mód, az ti., hogy oly hosszan elnyúlik s a víz folyására merőlegesen fekszik, mutatja a település irányának kötöttségét. Mint tudjuk, külterület hiányában a kelet-nyugati irányban elnyúló belterületre telepedett a lakosság. A terület hiánya okozta az udvarok kicsinységét is, egy-egy családnak egész földbirtoka az a néhány száz négyszögöl föld volt, ami az udvar mögött húzódik, ezért igyekeztek minden talpalatnyi földet kihasználni a termelés számára. Ha szalagtelkes falvaknál új utca nyílik, azok a meglévő utcákra vagy merőlegesen vagy egymással párhuzamosan feküsznek. Józsa utcái ilyen nyílegyenes, egymásra merőleges, vagy egymással párhuzamos hosszú, keskeny utcák. Észak-déli útjai inkább keresztutak, a kelet-nyugati irányba húzódó utak a főútvonalak. Felsőjózsai része a községnek szabályosabb az alsójózsainál, hosszú, keskeny szalag formájában nyúlik el kelet-nyugati irányban, s keleten a hajdúböszörményi országútra támaszkodik. Alsójózsa szintén hosszan nyúlik el, a Tócó bal partjától keleti-északkeleti irányban, míg azonban nyugati része keskeny szalagformájú, keleti része északkeleti irányban legyező alakban kiszélesedik. (17) A KÖZSÉG TÖRTÉNETE Józsa és a szomszédos Hajdúszentgyörgy ősidőktől fogva lakott terület volt. Földjén a Thege (Csege) halma táján találták 1858-ban az európai hírűvé lett bronz-kardból, sisakból, bronzfazékból álló őskori rejtett kincset az un. "hajdúböszörményi leletet". (18) A században, mint az első fejezetben is említettem, falu állt ezen a területen

6 ben és 1448-ban "Zenthgewrg.-al. nom. Eghazas Mach" néven emlegetik (1439: Kállay cs. levélt., 1448: Lelesz 2.)" (19) "Állítólag Árpádkor végén keletkezett falu." (20) Ekkor Egyházas vagy Kismacs, Szentgyörgy tiszteletére épített templomáról, később Szentgyörgynek nevezték el. "A pápai tizedjegyzék szerint 1332-től 1336-ig papja 10 garast fizet". (21) (Mon. Vat Hungarica I I I. 41.) A 15. században jelentékeny hely volt azon kívül, hogy saját pappal : egyházzal rendelkezett, templomhelye ma is felismerhető a Tócó vize és az országút között. Oppidumnak nevezett vásártartó hely is volt, 1458-ban és 1461-ben, országos vásárát is emlegetik. (22) A 16. század közepe táján már a környék egyik legkisebb falujának számított, 1549,-i és 1552,-i adóösszeírás alapján már mindössze tíz portáját említik Várday Mihály tulajdonában. (23) Ekkor kb ember lakhatta, 1572-ben a török adószedő csak nyolc tengődő családot talált már ott. A magyar adószedők ettől fogva meg sem említették, úgy látszik praedium (puszta falu) lett Szentgyörgy, A 16. század utolsó negyedétől kezdi Debrecen határát bővíteni környékbeli elpusztult falvak területének bérelésévei. Szentgyörgyöt is megszerezte, először 1579-ben került a város kezére, Várday Mihály évi 100 magyar forint bérért adta oda. (24) 1647-ben Becski Györgyné Melith Erzsébet adta Szentgyörgy nevű puszta telkét "öt esztendeig a város szabadosan való bírására árendába minden nemű ahhoz tartozó határaival, jövedelmével, hasznaival, úgymint szántóföldivel, kaszáló rétivel, erdőivel, szőlőhegyeivel, halasvizeivel, tavaival, malomhelyivel, baromjáróföldivel." (25) Ugyancsak 1647-ben zálogosította el Debrecennek Bedegi Nyáry Zsigmond az őt illető Szentgyörgy pusztai birtokrészét. (26) Debrecen a szentgyörgyi pusztát a 17. század végéig részint haszonbérért, részint zálogjogon birtokolta. A 18. század elején Böszörmény kapta a zálogterület nagy részét, de 1703-ban Debrecennek adta alzá-logba 2016 magyar Ft-ért. (27) 1742-ben a város a folytatólagos zálogba vételtői elállott, mert Böszörmény által felemelt 400,-Ft. zálogösszeget nem akarta megfizetni. A puszta kisebb részét Debrecen a Jósa családtól bérelte, 1716-ig zálogjogon, tól 49-ig haszonbérért. (28) 1769-ig ismét, mint zálogföldet kapta Debrecen, s mint ilyet váltotta vissza Jósa Miklós dédunokája Némethy Antalné. Debrecen Szentgyörgy földjét nyilas számra három, öt, majd hét évenként bizonyos bérért szántóföldnek osztotta ki. (29) A Jósa családtól bírt részen ig 75 nyilas béres földjük volt a debreceni polgároknak: Már a 18. század elején primitív ideiglenes szállásokat létesítettek e területen a béres földeket szántogató cívisek. Erre találunk adatot 1742-ből, mikor a Böszörménynek visszaadott zálogföldről a Debreceniek elbontották ideiglenes szállásaikat. (30) Említettem már Józsa kialakulásának tárgyalásával kapcsolatban, hogy a 18. század végén történt a szentgyörgyi Jósa-résznek szőlővel való beültetése, a terület felosztása kishaszonbérletekre, s ugyancsak ekkor kezdődött meg a szőlőskert betelepedése ban már kertgazdák Intézték a szőlőskertekben lakók ügyes-bajos dolgait. (31) Egészen 1876-ig Józsa önálló községgé szerveződéséig fennállt a kertgazdai intézmény. Az 1850 előtti években mind közigazgatási, mind adóügyi tekintetben Böszörményhez

7 tartozott. "1850-ben a becslési területek alakítása alkalmával a Felső és Alsó-józsa nagykiterjedésű szőlőskertek becslési tekintetből szab. kir. Debrecen város határához csatoltattak." (32) A felszólamlás'! választmány már 1854 október havában előterjesztette, hogy Alsó-és Felsőjózsa szőlőskerteket adózást illetően a debreceni határtól szakítsák el, és Böszörmény városához csatolják vissza. Annál is inkább, mivel Józsa a becslés előtti időkben mindenkor Böszörményhez tartozott adózási tekintetben is. A debreceni határtól külön határdombokkaí volt elválasztva, s ezért Józsát a szentgyörgyi puszta kiegészítő részének tekintették, viszont e puszta mind becslési tekintetből, mind adózást illetően Böszörményhez tartozott. Maga Böszörmény városa is kérte nov. 6-án beadott folyamodásában e két szőlőskertnek adóztatás tekintetéből határához visszakebelezését. Debrecen város szintén kérte Józsának területéből kikebeleztetését, mert már több, mint 17 ezer adófizető oly sok bajjal jár, hogy a város menekedni szeretne a további terhektől, s inkább lemond e szőlőskertekben lévő adók beszedésérői. (33) A Bihar-megyei Cs. K. T. Hatóság, mely Debrecennek felettes hatósága volt decemberében küldött leiratában elutasította Alsó- és Felsőjózsa pusztának Böszörményhez való visszacsatolását, hivatkozva arra, hogy ebben az esetben az adózási összegek összezavarodnának. (34) A Cs. K. megyehatóságnak április 18-án kelt irata továbbra is fenntartotta az előbbi rendelkezéseket, Alsó- és Felsőjózsa továbbra is Debrecen város adókötelékében maradt. (35) Ez ügynek kérvényezése Debrecen városa részéről továbbra is folyik, ban a fent felsorolt indokait még újabbakkal támasztotta alá, hogy a "nevezett két pusztán lévő 1359 földbirtokos közül 780 személy állandóul kint lakik, más nagyobb részének lakása pedig Böszörményben és Újvároson van. Az adó kivetése, behajtása és nyilvántartása Debrecen városa részéről - nem is említve a sok költséget - igen sok nehézséggel van egybekötve." (36) Bihar megye Törv. Hatósága és a nagyváradi adókerület felügyelősége előbbi rendeleteit fenntartotta, 1867-ből, sőt 1870-ből való tanácsiratok is úgy emlegették Józsát, mint adózási tekintetben a városhoz tartozó telepet. (37) okt. 1-én tartott egyházkerületi közgyűlésen az Alsójózsa-kerti 700 református és a 225 családfőből álló Felsőjózsa-kerti leánygyülekezetek külön-külön kimondták a debreceni anyaegyházhoz leányegyházként csatlakozásukat. (38) Ez volt a helyzet Józsa önálló községgé alakulása előtt; egyházszervezetig adózást illetően, sőt "hadkötelesek kiállítása tekintetében" is (39) Debrecen városhoz tartozott, közigazgatásilag pedig Böszörményhez. A józsai szőlőskertekben lakók számára terhes volt ez a felemás helyzet, annál is inkább, mivel pl. közmunka tartozásukat Böszörménynek voltak kötelesek leróni. (40) A Felsőjózsa-kerti kertgazda, a kertben állandó lakást tartók nevében kérte, hogy közmunkatartozásukat ne a távollévő Böszörménynek, hanem Debrecen városának róhassak le, ahová adózási tekintetben is tartoznak. (41) 1865-ben az alsójózsai lakosok Debrecenbe szállított áruik után kérték a körzetvám fizetésének eltörlését, a város azonban kérésüket nem teljesítette, mivel "a 7

8 folyamodó kertközség Szabolcs megyéhez tartozik, s így folyamodók idegen birtokon laknak". (42) 1867-ben pedig Józsa kertközség lakosai teljes egészében tehát polgárilag is Debrecenhez kérték csatolásukat, erre vonatkozólag azonban nem történt semmi intézkedés. Két ellentétes törekvést láthatunk itt, melynek azonban végcéljukat illetőleg megegyeznek. Mindenképpen elérni azt, hogy a józsai kertek valamennyi felettes hatósága, mind a közigazgatási, mind egyéb hatóságok egy helyen legyenek. Böszörmény és Debrecen tanácsai egybehangzóan a Böszörményhez való visszacsatolás mellett foglaltak állást, a józsaiak körében pedig úgy látszik, mintha az 1850-es évekből a közei fekvő Debrecenhez való csatlakozás gondolata érlelődött volna meg. A végleges megoldás 1876-ban következett be a józsai kertség önálló községgé alakításával. A Tócó két oldalán fekvő települések kisközséggé szerveződtek Alsó-és Felsőjózsa néven. Ekkor került Szabolcs megye területéről az 1876-ban megalakult Hajdú megye területére az 1877-ik. tc. 2.. pontja alapján. (43) Az 1886 XXII. tc, mely a községi élet évtizedekig fennálló jogszabályát alkotta, 1. - ban osztályozta a községeket; "nagyközségek, melyek rendezett tanáccsal nem bírnak ugyan, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját erejükből teljesíteni képesek; kisközségek, melyek a törvény által a községekre ruházott teendőket korlátolt anyagi viszonyaik miatt saját erejükből teljesíteni nem képesek, s evégből más községekkel kell szövetkezniük". (44) Alsó- és Felsőjózsa kisközségek egymással szövetkezve alkottak körjegyzőséget. Hozzátartozott még Szentgyörgypuszta is 1879-től, miután Hajdú-megye közigazgatási bizottságának 1879 évi 41/1272. sz. a. határozata Felsőjózsához csatolta. (45) A körjegyzőség székhelye Felsőjózsa lett. Az 1886 XXII. tc ban mondta ki, hogy a község az önkormányzat jogát képviselőtestülete által gyakorolja. (46) A képviselőtestület fele részben választott tagokból áll, részben pedig a legtöbb adót fizetőkből, akiknek körében bizonyos magasabb értelmi kvalifikációt feltételező állások viselői, az adó kétszeres beszámításával, tehát fele annyi adóval, mint mások kerülhetnek be, (általában jegyző, lelkész, tanító, esetleg orvos tartoznak bele ebbe). Minden száz lélekre esik egy képviselőtestületi tag. Kisközségekben között lehet a számuk. A képviselőtestület és a közigazgatási hatóságok rendeleteit a községi elöljáróság hajtja végre. Az 1886 XXII. tc. 63-ik -ban foglalt rendelkezések szerint (47) a községi elöljáróság a bírókból és helyetteséből a körjegyzőből, körgyámból, a körorvosból és legalább két tanácsbeliből áll. Mód volt arra, hogy anyagi nehézségek esetén a helyettes bírói állást ne töltsék be. Felső- és Alsójózsán a helyettes bíró és körgyám állás össze volt kapcsolva 1921-ig,

9 ekkor mondták ki körgyámi állás szervezését. (48) Az alsó- és felsőjózsai körorvosi álláshoz csatolták még Mikepércset, Debrecen székhellyel. Az orvos egy héten egy-egy délelőttöt volt köteles egy-egy községben tartózkodni, járvány esetén megjelenni. (49) Az 1876 óta ily módon községi közigazgatással rendelkező két község azonban sok nehézséggel küzdött. A képviselőtestületi közgyűléseken már 1882-ben, 1883-ban felvetődött Alsó- és Felsőjózsa községek egyesítésének a gondolata. Alsójózsán az elöljáróknak nem volt fizetése, nem volt a közigazgatási teendők végzésére elegendő szellemi erő, az elöljáróság teendőinek végzése sok időt vett igénybe, a meglévő elöljárók pedig ingyenes szolgálatuk és napszámos ember létükre az elöljárói teendőket kellőképpen nem végezhették. A képviselőtestület azonban az egyesítés ellen foglalt állást, a két község közt lévő nagy távolság (3.5 km) és rossz út miatt. (56) 1906-ban Alsójózsa közigazgatási tekintetben teljesen külön akart válni, Felsőjózsa azonban nem járult hozzá a különváláshoz, mert az tetemes többletkiadást jelentett volna ben azonban már komoly formában tárgyalták Alsójózsa külön nagyközséggé alakítását. Alsójózsa a közigazgatás zavartalan menete érdekében, továbbá a távolság miatt szeretett volna külön válni Felsőjózsától. Indokai között legnyomósabb érvként szerepelt a község lakosságának nagy idővesztesége, mivel a kör székhelyére kellett mennie anyakönyv, adó, marhalevél, kihallgatások, panasztételek, stb. elintézésére. (52) Felsőjózsa a nagyközséggé alakulásához hozzájárult, ilyenformán maga is kérte nagyközséggé alakítását. A két község külön-külön nagyközséggé alakulása iránti kérelmét azonban a minisztérium elutasította. (53) 1927-ben a belügyminisztérium 53286/927 B. m.sz. alatt elrendelte Felső- és Alsójózsa kisközségek egyesítését. Alsójózsa még ez évben megpróbált fellebbezni, kérve újra önálló nagyközséggé alakítását. (54) A két község fejlődését a szétválás azonban nem segítette, szegénysége adótárgynéiküiiségében rejlett, mellékes jövedelme nem volt, kiadásainak nagy részét magas százalékban kivetett pótadóból fedezte, a különválasztás pedig még nagyobb terheket rótt volna egyik-egyik községre ápr. 21-én képviselőtestületi közgyűlésen jelentették be, hogy a törvényhatósági biztosság Alsójózsa önálló nagyközséggé alakítását elutasította, az augusztus 11-i gyűlésen pedig azt, hogy a két község egyesítését a minisztérium véglegesen kimondta. Alsó- és Felsőjózsa ezzel Józsa néven nagyközséggé lett. LAKOSSÁG Az első települők már a 18. sz. végén megjelentek a szőlőskertekben, de számuk e század, valamint a következő század első negyedében nem lehetett nagy. Az első lakosok a legnagyobb többségben Debrecenből kerültek ki, kisebb számban telepedtek le a józsai szőlőskertekbe böszörményiek és újvárosiak is. A népességre vonatkozó első számadattal először egy 1860-ban keletkezett tanácsiratban találkoztam, mely a Józsán lévő lakosok számát 780-ra tette. (55) Ez azonban valószínű nem biztos hiteles adat. s tekintetbe véve egyéb, csak néhány évvel későbbi iratokat és az 1869-es statisztikai adatot, kevésnek bizonyul. Józsa lakossága az 1860-as években már meghaladta az 1000 főt, 1862-ben a debreceni egyházi közgyűlés 9

10 jegyzőkönyve Alsójózsa-kertben 700 református egyént, Felső-józsán 225 református családfőt említett. (56) Ha ezt a 225 családfőt hárommal szorzóm meg, ami elég minimális számítás, 675 személyt kapok Felsőjózsán. A reformátusokon kívül katolikusok is voltak, ezek részben a távolabbi helyekről vándoroltak be, részben azok maradékai lehettek, akik a debreceni franciskánusok bérlési ideje alatt ( ) művelték e területet. (57) Számuk nem lehetett éppen jelentéktelen, mert az 1890-es években a reformátusokkal egyidőben épült fel templomuk. (58) Így e számadatokat összevetve az 1860-as évek elején már Józsán kb ember élt. Az első hivatalos kimutatás szerint 1869-ben 1917 lakosa volt a két Józsának től 1900-ig részint beköltözés, részint természetes módon szaporodott a két Józsa lakossága. Év Lakosság száma ben Felsőjózsa képviselőtestülete oly határozatot hoz, mely bizonyos fokig korlátozza a betelepedést, illetve a vagyontalan egyének beköltözését: "csak olyan egyénnek engedtessék meg a betelepedés, ki valamennyi ingatlan birtokot vásárol, magát és családjait a község terhelése nélkül fenntartani képes". (59a) E sorok rámutatnak a Józsára beköltözők társadalmi helyzetére is. Nagyrészt vagyontalan, szegény népelemek kereshettek itt megélhetést, s a község anyagi helyzetének javulását várta volna vagyonosabb népelemek beköltözésétől ig csak Alsójózsa lakosainak száma növekedett, Felsőjózsáé csökkent. Ennek oka a földhiány volt, a külterület nélkül lévő falu még saját népessége természetes szaporodásának sem tudott megélhetést biztosítani. A község határában lévő 1300 holdas nagybirtok és 339 holdas középbirtok megakasztotta a falu terjeszkedését, s a földszerzési lehetőséget, ezenkívül nem biztosított elegendő munkaalkalmat és emberséges megélhetést sem a szaporodó lakosság számára. Az első világháború utáni csekély mérvű földosztás megakasztotta a kivándorlást, a természetes szaporodáson kívül még bevándorlók is emelték létszámát Józsának. Debrecenből kisfizetésű vasutasok költöztek ide ki. A vonatközlekedés kedvező lévén Debrecen felé, s számukra olcsó is, nem kerültek kedvezőtlenebb viszonyok közé, mintha Debrecen periférikus részén laknának, viszont a lakásokhoz tartozó négyszögölön szinte mindent megtermelhettek, amit Debrecenben a piacon kellett volna megvenniük. (60) A lakosság száma (61)

11 Alsójózsa Felsőjózsa Józsa község lakossága között 1917 lélekről 4002-re emelkedett, tehát ezalatt a 61 év alatt több mint duplájára emelkedett. 11

12 ISKOLAÜGY A lakosság szaporodásával hamar megindult a józsai kertekben az iskoláztatás. A Felsőjózsa-kerti lakosok már az évben kértek és kaptak iskolát. Az 1860-as években már mindkét felekezet tagjainak volt iskolája, melyekben többnyire képesítés nélküli kántortanítók tanítottak. (62) Az 188C-35-ös évek között építették az 1920-as évek közepéig fennállott iskolákat, Felsőjózsan 1 római katolikus és két református iskolát között épültek újjá és bővüítek ki e meglévő iskolák, nagyobbrészt államsegéllyel, Felsőjózsan egy római katolíkus iskoia két tanteremmel, két református, két-két tanteremmel. Alsójózsán egy református 3 tanteremmel és egy 1938-ban épült római katolikus iskola egy tanteremmel. Az I s K o i á k egyháziak voltak. A község szűkös anyagi viszonyai miatt iskola fenntartására képtelen volt, ugyanis az XXXVIII. tc szerint a községi népiskolán; terheit a község köteles viselni, s e célra külön adót vethet ki. Az adó azonban az állami egyenes adónak 5 %-át nem haladhatja meg. (63) Az állami egyenes adók után kivethető 5 % pótadó azonban Józsán iskola felállításának, és fenntartásának költségeit nem fedezte, így hiába vetődött fel a képviselőtestület keretén belül 1913-ban ennek szükségessége, kénytelenek voltak azt elutasítani. (64) A józsai egyházak nem tudták teljes egészében fedezni az iskolák fenntartásához szükséges kiadásokat, az amúgyis súlyos anyagi nehézségekkel küzdő községhez fordultak. A község azonban nem vállalta el az egyháza által kért személyi és dologi kiadásokat, azonban tekintettel az oktatás folyamatosságának fontosságára, elvileg nem zárkózik el a képviselőtestület a tantermek fűtésével járó terhek vállalásától. (65) A község az évi költségvetésében 2040 pengőt vett fel iskola fűtésének és takarításának fedezésére, egyben kérte rögtön az összegnek államsegélyből való fedezését. A község nem zárkózhatott el az iskolák segélyezésétől a következő években sem, hiszen még a tanítás fennakadásának veszélye is fennforgott évre a következő arányos elosztás szerint javasolja a költségvetési előirányzat az iskolák segélyezését: Felsőjózsai református iskola részére: 625 P. Felsőjózsai róm. kat. iskola részére: 432 P. Alsójózsai református iskola részére: 432 P. ÖSSZESEN: 1489 P.. Az elemi iskolákon túl Felső- és Alsójózsán ismétlő iskolák is működtek, a két község 1898-ban közös határozatok alapján megszüntette az eddig működő ismétlő iskolát, egy gazdasági iskola felállítását határozták el Felsőjózsan, majd 1899-ben Hajdú megye közigazgatásának határozata szerint mindkét községben külön-külön gazdasági iskolát állítottak fel, s a Felsőjózsan lévő faiskola jövedelmét kizárólag a tanítók fizetésének pótlására engedték át. A képviselőtestület a gazdasági iskolában a gyümöícs termelésének tanítását rendelte el, mivel a község lakossága nagyobbrészt gyümölcstermeléssel foglalkozott. A gyakorlati tanítás céljára 300 négyszögöl területű faiskolát bocsátottak a tanítók rendelkezésére. 1.3 KÖZSÉGI KÖLTSÉGVETÉSEK

13 A községi költségvetésnek az XXII. tc. 123-as. szerint "magában kell foglalnia a község minden rendes és rendkívüli kiadásait, különös tekintettel azon kiadásokra, melynek fedezésére a községet törvény kötelezi." A költségvetéseket mindig a rendes őszi képviselőtestületi közgyűlésen naptári évenként előzetesen állapították meg. (66) A községi elöljáróság a törzsvagyon jövedelméből nem fedezhető, községi kiadásokat, a község lakosságaira és birtokosaira az összes állami, egyenes adók után kivethető pótadóból fedezte. Alsó- és Felsőjózsa költségvetése (67) Alsójózsa költségvetése: Bevétel Kiadás Pótadóval fedezendő Pótadó Ft Ft 379.-Ft % R Ft Ft Kor. % 129.8% 1910 Kor Kor. Felsőjózsa költségvetése: Ft 887.-Ft Ft Ft Kor. 6597,-Kor Ft Ft Kor. 31 % 39 % 68.3% Az egyesített két Józsa költségvetése: P P P P P P % % 13

14 A kiragadott számadatokból kitűnik a község állandó fejlődése. Egyre több és több a kiadása, s növekvő a bevétele. (67a) Jól látszik az Alsó- és Felsőjózsa közötti nagyság-különbség is. Felsőjózsa mindig több bevétellei rendelkezett, de ugyanakkor nagyobb kiadása is volt. Érdekes megfigyelni, hogy ugyanakkor, míg Felsőjózsa kiadása mindig több volt Alsójózsáénál, addig az egyenes adóra kivetendő pótadója kisebb százalékot ért el. Ennek oka részint Felsőjózsa nagyobb lélekszáma, részint pedig nagyobb adóalapja volt. Pl ban Alsójózsán pótadóval fedezendő 962 Ft., kivetési alapul szolgált 1711 Ft., a kivetett pótadó százaléka 56. Felsőjózsan 1900-ban pótadóval fedezendő 1160 Ft., az adókimutatás szerinti adóalap 2916 Ft., így a pótadó 39 %. Még egy példán nézzük meg: 1910-ben Alsójózsánál pótadóval fedezendő összeg 3537 korona, adóalap 2723 korona, s így hoztak % pótadó kivetését javaslatba. Ugyanez Feisőjózsánál pótadóval fedezendő összeg 4822 korona 27 fillér, adóalap 7064 korona 34 fillér, és így 68.3 %-ot rendeltek el. Felsőjózsa adóalapja nagyobb volt Alsójózsáénál, mert több beltelekkel rendelkezett, és a szentgyörgyi birtok is adóalapját növelte 1879-től. Feltűnő mindkét községben a pótadókulcs %-ának állandó növekedése. Kisközségekben legáltalánosabb 30-40, továbbá % pótadó volt, de népesek voltak a magasabb kategóriák is, pl. a 80 %-on felüli. Az összes falvak 12,5 %-ának volt magasabb pótadókulcsa a 100 %-nál. A 100 %-nál több pótadót kivető 1386 község közül 3/4 rész (73.0 %) megállapodott a 150 %-nál, 200 %-on túl a községeknek nem egész 10 %-a (az összes község 1 %-a) emelte a pótadókulcsot. A 300 %-ot már csak 23, a 400 %-ot 7, az 500 %-ot pedig 2 község haladta meg. (68) Alsójózsán az évtől és a nagyközséggé egyesített Józsánál is mindig felül volt a pótadókulcs 100 %-on. A község nagy anyagi nehézségekkel küzdött, mivel teljesen beltelkekből állt, lakói pedig napszámosok voltak, kik igen szűkös kereseti és megélhetési viszonyaik miatt a 130 % pótadót szinte képtelenek voltak megfizetni. Ezért a községi bíró 1910-ben indítványozta, hogy a képviselőtestület kérje fel a Belügyminisztert, hogy tekintettel a község szegénységére, évi segélyben részesítse. (69) 1929-ben a község P. adóalap után P. kiadás fedezésére % pótadót nevezett ki. A képviselőtestület megállapította, hogy ily magas pótadó százalék miatt az adófizető polgárok sorvadásra lesznek kárhoztatva, ennek ellenére a kényszerű szükség miatt kénytelen volt elfogadni a költségvetést. Egyben megállapította a képviselőtestület, hogy a még 1925-ben megindított azon akciója, mely szerint az O.F.B. eljárás során a lakosoknak juttatott szántóföldek és legelőterület a község határához csatoltassék, még 1928-ban sincs elintézve. A községi képviselőtestület saját szavait idézve: "a 3600 lelkes község halálra van ítélve - valószínű Debrecen város egyoldalú tiltakozása miatt. Debrecen város mégsem érzi a külterületeinek apadásával járó adócsökkenést, míg azzal a község életre kel." (70) A józsai lakosok részére juttatott házhelyek, a Hadházy Zsigmond-telep (Felsőjózsan) közigazgatásilag még 1930-ban is Debrecenhez tartoztak. Józsa több alkalommal kérte e terület hozzácsatolását, mivel Debrecen városnak mindig meg volt a lehetősége jövedelme fokozására, Józsa községnek pedig nem volt üzeme, jövedelmét egyedül a föld és házai után kivethető pótadó képezte ban a képviselőtestület ismét utasította a főjegyzőt, hogy újabb kérelmet terjesszen fel a Belügyminisztériumhoz e területek Józsa községhez törvényhozási úton való átcsatolása érdekében. Ugyanakkor határozatilag kijelentette a képviselőtestület, hogy ezt a még 1925-ben megkezdett akcióját félbe nem hagyja, mert az XXXVI. Tc. alapján Debrecen határától igénybe vett földterületeknek Józsa község határához átcsatolását közérdekű okok követelik meg. Józsa község sok kérése, sőt mondhatnám könyörgése azonban meghallgatásra nem talált. 14

15 Kétségbeejtő anyagi helyzete miatt 1931-ben kérelmezte Debrecen sz. királyi város területébe való áthelyezését és közigazgatási átcsatolását. A Debrecenhez való csatlakozás mellett és ellene is szóltak nyomós érvek. Józsa főjegyzője is tiltakozott a csatlakozás ellen, mert szerinte a község és a lakosság csak rosszul jár a csatlakozással, meg fog drágulni a fogyasztási cikkek ára, mert a városi fogyasztási adó sokkal magasabb, mint a községi, magasabb az ingatlan átruházási illeték, házadókulcs is Debrecen város területén. A csatlakozás mellett szóltak a következő érvek. A pótadó Debrecenben csak 50%, nyerne a lakosság a körzetvámmentességen is, mert a debreceni határban termelt terményeket a gazdák vámmentesen szállíthatnák piacra a város területén, több munkaalkalmat kapnának, a felekezetek a csatlakozás esetén megszabadulnának az iskolák kiadásainak fedezésétől, így is Debrecentől kaptak fát iskolafűtési célokra. Az egyesítés mellett szólt még, hogy a villamosáram Debrecenben 1 KW 50 fillér, Józsán 1 KW 90 fillér volt. (71) Hajdú-vármegye azonban nem járult hozzá Józsának hatósági területéből bekebelezéséhez, mert indoklása szerint a Debrecenhez csatlakozás a község lakosságának hátrányos lenne. Mindenesetre az egész csatlakozási gondolat felvetése, az, hogy még 1936-ban is foglalkozott vele a józsai elöljáróság és képviselőtestület, bizonyítja a község és a lakosság igen súlyos anyagi gondjait és nagyfokú szegénységét. Míg tehát a 100 kat. holdon felüli nagybirtok országos átlaga között 60 %-ról 54-re esett, Józsán a birtokviszonyok teljes megmerevedését tapasztalhatjuk s még 1925-ben is változatlanul az egész terület 70 %-a felett találjuk a közép és nagybirtok földjét. Művelési ágak szerint a következőképpen oszlott meg a Józsán lévő Halbrohr és Harstein birtok: (79) 1 *>> $ 4* 3 i Mindkét nagybirtok sajátkezelésben volt, kishaszonbérletek útján nem hasznosították, s ez a parasztság teljes elzárását jelentette földigényével szemben. Ez az évről származó adat mutatja, hogy a világháború 4 éve semmi újat nem hozott birtokpolitikái téren. A tanácsköztársaság parasztpolitikája pedig helytelen volt, nem osztott földet a nincstelen parasztság számára s a dolgozó parasztság földéhsége ezalatt is csak fokozódott. (80) A földreformot tovább halasztani már nem lehetett, a földreformot előkészítő tárgyalásokon azonban arra törekedtek, hogy a földreform ígéretével megakadályozzák a szegény parasztság forradalmasodását, de ugyanakkor a földreform végrehajtásával biztosítsák a nagybirtokosok érdekeit, egyrészt azáltal, hogy azt úgy hajtsák végre, hogy ne sértse, hanem ellenkezőleg teljes kárpótlás és a kötött munkaerő biztosítása által még alá is támassza a nagybirtok érdekeit. (81) Az új földbirtok törvényt az XXXVI. tc.-ben fektették le. A törvény nem állított fel birtokmaximumot, nem akarta megszüntetni a nagybirtokot, csupán arányosabbá akarta tenni a birtokmegoszlást. Kimutatta "az egyes kategóriák földszerzési lehetőségét, maximum 3 kat. hold nagyságban. Lehetőséget ad a törvény nagyobb középbirtokok és mintagazdaságok létesítésére, valamint vitézi székek alakítására, a szükséges ingatlanokat az állam a törvény intenciója szerint lehetőleg szabadkézből, árverésen, vagy elővásárlás útján szerzi meg, ha ez nem bizonyul elegendőnek csak akkor kerül megváltásra a sor, mégpedig úgy, hogy az ősi nagybirtok csak utoljára jön számításba, mikor is annyit váltanak meg belőle, amennyi nem gátolja a megmaradt birtok okszerű kezelését. Kimondja a törvény a birtokosok teljes kártalanításának elvét és végül a földreform végrehajtásával egy külön szervezet, a felállítandó Országos Földbirtokrendező Bíróságot bízza 15

16 meg." (82) Józsán már 1921-ben ismertette a körjegyző a képviselőtestületi közgyűlésen az XXXVI. tc.-et és az ezt magyarázó /921 fm. sz. rendeletet, és az elöljáróságot utasította a képviselőtestület az előkészületek megtételére. A földbirtokreform gyakorlati végrehajtása azonban meglehetősen lassan haladt. Házhelyek szétosztása 1924-ben, a Hadházy telep létesítése Felsőjózsan 1925-ben történt, itt a képviselőtestület jelentése szerint 197 teljesen vagyontalan földművelő, hadiözvegy, hadirokkant minden ellenszolgáltatás nélkül jutott házhelyhez. (83) 1925-ben történt a község részére megítélt 2 kat.hold temető kimérése is. (84) Az évi mezőgazdasági statisztika a Józsán házhelyhez jutottakról semmi adatot nem közöl, a földhöz juttatottak számát 208-ra, a kiosztott földet pedig 339 kat. holdra teszi. (85) Ezek szerint tehát egy földhöz juttatottnak 1,6 hold jutott átlagban, ami teljes megélhetést nem biztosított, de ugyanakkor biztosította a szomszédos nagybirtok munkaerő tartalékát. Az évi mezőgazdasági statisztika részletes kimutatást közöl a földreform utáni birtokokról, azok számáról és területéről. A földbirtokok száma birtoknagyság-csoportok szerint (86): ^ Józsa Összes 1 kat. holdnál kisebb ^ ^ 7 ] f ) szántó szántó > ^ ^ ^ nélküli földes > ^ - ^ 6 i 4 Ű 6 3 ^ 3 g Z Ú y y A földbirtok területe birtoknagyság-csoportok szerint. (87) Józsa Z 6 S 4 3 S ZCO 6SÍ ~ 339 VoOÍ Józsán az 5 holdig terjedő birtokok az összes birtokok 99,02 % -át tették ki, 1935-ben 99,02 %-ot kitevő földtulajdonosok kezén volt a földterület 34 %-a, a 100 holdon felüli közép és nagybirtok 0,24 %- ban képviseltette magát és területe az összes területnek 62,3 %-a volt, az 5-50-ig kiterjedő birtokosok 0,74 %-át tették ki a földtulajdonosoknak, a földterület 3,7 %-ának voltak birtokában. Aránytalan birtokmegoszlásunknak volt kiáltó bizonyítéka ez, és élénken kifejezésre juttatta birtokmegoszlásunk két jellegzetes vonását. Az egyik jellegzetessége volt a törpebirtokok nagy % aránya és a nagybirtok hatalmas területi aránya vele párhuzamosan. Természetes, hogy ott, ahol a kisbirtok terjeszkedése akadályokba ütközött, a parasztbirtok elporladásának kellett bekövetkeznie és a kiegészítődés lehetőségének hiányában a törpebirtok is tovább osztódott. Az évi birtokreform ezenkívül mesterséges úton is szaporította az egy hold körüli birtokok számát és növelte ezek területét, mégpedig a nagybirtok rovására. A nagybirtok arány között Józsán 72 %-ról 62 %-ra esett le, a két szélső kategória együttes aránya ezzel azonban nem változott. Másik jellegzetesség volt az önálló kisbirtok és középbirtok viszonylag csekély súlya, birtokrendszerünkben, természetesen, a mozdulatlan nagybirtok és a felemelkedni nem tudó törpebirtokok mellett a közbülső kategóriák sem tarthatták állományukat. Az, hogy mindez nemcsak helyi jelenség volt s Józsán volt így, bizonyítja az országos átlag is. Az évi mezőgazdasági statisztika kimutatása szerint Magyarországon az 5 holdnál kisebb birtokok az összes földbirtokok számának 74,4 %-át tették, területük azonban az összes földbirtok tekintetében csak 10,2 %-át 16

17 foglalták el. Ezzel szemben a másik véglet a nagybirtok óriási területi arányaival tűnik ki. Az 500 holdon felüli birtokok 0,15 %-ot értek el, kezükön lévő földterület az összes földterület 37,7 %-át tették ki, a két szélső kategóriába tehát az ország területének majdnem fele, 47,9 %-a tartozott. (88) Józsa területének művelési ágak szerinti eloszlását kimutató táblázatból az első, ami mindjárt szembe tűnik, hogy az 1862/63. és az évben milyen döntő fölényben volt még a szőlő a többi művelési ágak felett, s egyben igazolja is a régi Józsa szőlőskert jellegét is után a szőlősterület fokozatos csökkenését láthatjuk. Különösen Felsőjózsán volt a szőlő pusztulása nagyméretű. Már 1891-ben kérvényezték a felsőjózsai lakosok, hogy házikertekben engedjék meg nekik a dohánytermelést. 196 nyilas földet (89) ajánlottak fel erre a célra. Helyzetük javulását remélték ettől, mivel a szőlő nagyrésze ekkor már kipusztult s mint írták, a meglévő sem termett. (90) A körjegyző előterjesztése szerint 1906-ban már nincs Felsőjózsán szőlő, a kimutatás 1909-ben 6 holdat említ, ami valóságban jelentéktelen ahhoz viszonyítva, hogy 1877-ben még 257 hold volt szőlővel beültetve. Alsójózsán is csökkent a szőlő területe, de jóval lassúbb mértékben, mint Felsőjózsán. Alsójózsát még 1906-ban mint szőlővel beültetett beltelkekből álló községet emlegetik. (91) 1909-ben még mindig 176 holdnyi szőlője volt. Az 1928/29-es kemény télen azonban a szőlő nagyrésze kifagyott, azóta igyekeztek pótolni a kifagyott szőlőt és gyümölcsfákat, elmentek a józsai lakosok szőlőmunkára, szőlővessző fizettség fejében, de a pótlás pénz híján lassan haladt. (92) 1935-ben az egyesített két Józsa területén 53 kat. hold területen folyt a szőlőtermelés, valószínű ez teljes egészében Alsójózsán történt. A szőlő művelése mind Alsó-, mind Felsőjózsán a házak mögötti kis beltelkeken folyt. A telkek átlaga négyszögöl között váltakozott, de gyakoriak voltak a 400 négyszögöl nagyságúak is, és előfordultak 1 és 2 holdas kertek is. (93) A szőlőn kívül még nagy arányú volt a gyümölcstermelés a ház mögötti kertekben. A szőlő nagymérvű pusztulása után, különösen Felsőjózsán zöldséget, főzelékféléket, sőt gabonaféléket és kapásnövényeket is termeltek a beltelkeken. Egy falu gazdasági életében nem lehet a birtokviszonyokat elszigetelten vizsgálni, bár a birtokrendszerre vonatkozó számok önmagukban is sokat mondanak, mégis ehhez szervesen hozzátartozik a népesség, társadalom összetételének ismerete is. Foglalkozás szerint Józsa lakossága 1900-ban a következőképpen oszlott meg (94): 17

18 Összes népesség Mezögazd.és Ipar Kereske- Közle- Közszol- Napszá- Házikertészet delem kedés gálát mos cseléd össz. kereső eltartott kereső kereső kereső kereső kereső kereső kereső

19 Alsójózsa Felsőjózsa ban a lakosság foglalkozása szerinti megoszlás a következő (95): 19

20 összes népesség őstermelő ipar kereskedelem közlekedés össz kereső eltartott kereső kereső kereső kereső

21 közszolg. véderő napszámos nyugdíjas házicseléd egyéb 21

22 kereső kereső kereső kereső kereső kereső A kimutatás szerint Alsójózsán 1900-ban a kereső lakosság 90 %-a foglalkozott mezőgazdasággal, iparral, kereskedelemmel pedig 6,2 %-a. Felsőjózsán ugyanez évben mezőgazdasággal 93 %, iparral, kereskedelemmel 3,3 % foglalkozott.

23 E 30 év alatt a mezőgazdasággal foglalkozók százaléka kissé csökkent, 1930-ban a 86,9 %-ot érte el; iparos, kereskedő az összes kereső lakosság 6,3 %-át haladta meg mindössze. Az iparosok nagyrésze iparából nem is tudott megélni, egyrészt a lakosság szegénysége, másrészt a közeli Debrecen fejlett ipara miatt, munkáshiány esetén ezek is napszámos munkát vállaltak a szomszédos nagybirtokon. (96) A fentiekből világosan tárul elénk Józsa társadalma, társadalmának döntő, földművelő jellege. Magán a mezőgazdasági népességen belül is kisebb-nagyobb differenciáltságot találunk. Az 1900-as statisztikai kimutatás szerint (97) Alsójózsán a mezőgazdasági népesség legnagyobb %-a, a mezőgazdasági munkásokra esett 81,3 %. Kisebb rétegét alkották a mezőgazdasággal foglalkozók csoportjának azok a kisbirtokosok, akik földjükből nem tudtak megélni, s mellette még napszámos munkát is végeztek, ezek 13,5 %-ot tettek ki. Önálló kisbirtokos, vagy kisbérlő 4,1 % volt, a fennmaradó 1,1 % cselédként 23

24 kereste kenyerét. Ugyancsak a kategóriák Felsőjózsán kissé módosultak, a tisztán mezőgazdasági napszámból élők % aránya nem bírt olyan döntő jelleggel, mint Alsójózsán, 48,8 % voit mindössze. Ugyanakkor azon kisbirtokkal rendelkezők, akik földjük mellett még napszámos munkát is végeztek, meghaladták a 43,6 %-ot, az önálló kisbirtokos 1,2 %-ot, a cselédség 5,7 %-ot. A földműves napszámosokból állók rétege az összes kereső lakosság keresetén belül is döntő súlyt nyert. Alsójózsán a mezőgazdasági népesség 81,3 %-ot kitevő, teljes egészében napszámból élők az összes kereső népesség 70,5 %-át jelentették, továbbá részleges mezőgazdaságból élt még a mezőgazdasággal foglalkozók keretében 13,5 %-ot meghaladó és össznépesség 12,2 %-át kitevő, kisbirtokából megélni nem tudó szegény kisbirtokos. Felsőjózsan, mint láttuk, a teljesen napszámból élők a mezőgazdasági népesség 48,8 %-át tették ki, ami az összes kereső népesség 38,9 %-át jelentette, ugyanakkor a kisbirtokkal rendelkezők és

25 mezőgazdasági napszámot is végzők 43,6 % volt. Mindkét községben meghaladta a részleges vagy teljes egészében napszámos munkából élők rétege a kereső lakosság 70 %-át, sőt Alsójózsán a 80 %-ot is. A mezőgazdasági munkások főleg a szomszédos nagybirtokon nyertek alkalmazást. Legjelentősebb kereső forrásuk volt a részes aratás, a kukorica kapálás, és a cukorrépa munka. Általában a napszám volt a kereseti forrás. Napszámosként végezték a répa és a dohány megmunkálását. Helyzetükön javított, ha vákáncsos földhöz jutottak, ez rendszerint mintegy 2 hold terjedelmű irtott terület volt, melyet be kellett ültetni facsemetével s ezt gondozniuk kellett, melynek fejében tengerit, burgonyát termelhettek rajta. (98) A közép- és nagybirtok elzárta a földet a kisvállalkozók elől, ezáltal mintegy kényszerítette őket bérmunka vállalására, ugyanakkor azonban nem biztosította a kínálatnak megfelelő munkaalkalmat. A 25

26 józsaiak egy része kénytelen volt elhagyni lakóhelyét, főleg Debrecen város kertészetében és birtokain kerestek munkát, de bejárták az egész Hajdúságot és Nyírséget, mint munkások. (99) A 30-as években még Baranyába is elmentek répamunkásokként, azonban ez a kereseti lehetőségük is megszűnt néhány év múlva. A mezőgazdasági munkások nagy anyagi nehézséggel küzdöttek, különösen hangsúlyozta ezt a képviselőtestület 1905-ben, mikor az előző évi és az az évi rossz gazdasági év miatt a lakosság túlnyomó része a legnagyobb nyomornak nézett elébe. A képviselőtestület elhatározta a kölcsön felvételét s szükség esetén olcsó kamat mellett a lakosság segélyezését. (100) 1931-ben a főjegyző jelentése szerint terjedt a szociáldemokrata párt térhódítása a józsai munkások között, melyet szerinte a munkaalkalom hiánya segített elő. (101) 1932-ben a község területén lévő tüzelésre alkalmas fák kitermelését megkezdték, főleg azért, hogy a munkanélkülieket foglalkoztassák. (102) A képviselőtestület 1935-ben nyíltan bevallotta, hogy ez adóalanyokat olyan napszámos sorban lévők képezték túlnyomórészben, akik házikójuk adóját még elemi kártól mentes években sem tudták szegénységük, gyenge