A betegségek lelki és szellemi okai asztrológiai megvilágításban

Átírás

1 A betegségek lelki és szellemi okai asztrológiai megvilágításban Az asztrológia gyakorlati segitségnyujtási képességérõl Az embernek nem természetes állapota az állandósuló, a krónikussá váló betegség, vagyis a betegeskedés. Pontosabban: a betegség az embernek nem lehet a teremtés eredeti értelmével: a megváltás logikájával való harmonikus kapcsolatra utaló állapota. A jobb megértés érdekében, induljunk ki a Bibliának azon mondatából, hogy "az Isten megteremtette az Embert az õ képére és hasonlatosságára." Figyelembe véve az erkölcsileg gyarló és a beteges ember diszharmonikus testi és pszichikai állapotait, amelyek egyáltalán nem emlékeztetnek az isteni harmóniára, ennek a bibliai kinyilatkoztatásnak (spirituális hasonlatnak), csak és csakis úgy kaphatjuk meg a racionális értelmét, ha elfogadjuk az asztrológiának azon alapaxiómáját, miszerint az ember különbözõ testrészei az egyetemes létezés különbözõ lételveit és spirituális erõtereit (õsprincípiumait) testesítik meg materiális formában. Például a Kos által jelképezett õselv, mint a Teremtõ Szellemnek a közvetlen megjelenése a fizikai világban, természetes, hogy az ember fejéhez kapcsolódik egyértelmûen. Sõt: az asztrológia alapaxiómái szerint, a biológiai szervezetünk különbözõ szervei szintén egy-egy (az asztrológiában a bolygók által megtestesített) teremtõi - teremtési õserõvel állnak analogikus kapcsolatban. (Például a máj a Jupiterrel, vagyis az értéktudat, a spirituális ítélõképesség, a tudatos különválasztási képesség és a kritika, vagyis a hierarchikus megkülönböztetési képesség õselvével áll analogikus kapcsolatban) Ezért az ember betegségi állapotát nem szabad egy tõle, vagyis a szellemi-lelki tevékenységétõl függetlenül létezõ, csupán a külsõ környezeti hatások következtében véletlenszerûen beálló, állapotnak tekintenünk, amirõl õ személyesen nem tehet és amely állapot bekövetkezésében õ teljesen ártatlan. Mintha a betegség egy, az életünkkel járó, természetes, objektív és ezért szerencsétlen létezési állapot lenne, vagy mintha olyan járuléka lenne a betegségi állapot az emberi létezésnek mint például a szexuális ösztönök. Ugyanakkor ellenségesen sem szabad a betegséghez viszonyulni és harcot indítani ellene mint azt ma az akadémista orvostudomány teszi, teljesen fölöslegesen és a felszíni látszatok ellenére, a betegségek szellemi hajszálgyökerei szintjén, végsõ soron eredménytelenül, mivel hiába gyógyítja meg az ember fizikai szervezetének egy részét, ha a betegség szellemi, vagyis eredeti forrásvidéke érintetlen marad. Ugyanis az orvostudomány és a gyógyszerészet elsõsorban a fájdalom, vagyis a szenvedés mihamarabbi megszûntetésére, és ennek következtében a betegségtünetek mihamarabbi eltüntetésére helyezi a hangsúlyt, teljesen ignorálván azt az egyszerû tényt, hogy a fájdalom tulajdonképpen az ember legértékesebb információrendszeréhez tartozó közvetlen és figyelmen kívül nem hagyható primordiális jelzés, ami arra szolgál, hogy a maga kényszerítõ erejével figyelmeztesse az embert arra, hogy az valamit kitartóan rosszul csinál (valamit erõltet, valamivel, vagy valakivel erõszakoskodik szellemi, lelki, vagy fizikai szinten), valamit hibásan értelmez és hibásan él át mind fizikailag, mind lelkileg, aminek a következtében diszharmonikus, romboló hatású, ellentmondó erõkkel és feszültségekkel telített spirituális erõteret hozott létre önmagában és önmaga körül és ezáltal, ezen keresztül romboló hatású lelki-tudati állapotba és végsõ soron (ön)romboló fizikai állapotba került. Arra, hogy ez tényleg így van, nem szükséges semmiféle indoklás, bizonyítás, tudományos magyarázat: próbáljunk csak a hozzánk legközelebb álló falon áthatolni egy heves és határozott kézmozdulattal, vagy lábmozdulattal, vágjunk bele teljes ököllel a szemközti falba és mindjárt érzékelni fogjuk, hogy miképpen mûködik a fájdalom tökéletes jelzõrendszere. És hiába legyintünk erre, hogy ez egy gyermekes példa, hiszen a lelki fájdalomról is hallottak már nagyon sokan közülünk, még ha nem is volt alkalma azt átélni mindenkinek. Addig is, amíg a késõbbi fejezetek elolvasásán is túl jut a kedves olvasó, és lesz alkalma elgondolkozni ezen állítások létjogosultságán, bocsánat: abszolút igazságán, kénytelen lesz becsület szóra elhinni nekem, hogy fájdalom mechanizmusa ugyanúgy, vagyis A hatás és a visszahatás egyetemes tõrvényének a mechanizmusa (lételve) szerint mûködik mind a fizikai, mind a lelki, mind szellemi szinteken. A szenvedés-csomagot jelentõ betegség-tünetek akkor jelentkeznek, ha több apróbb fájdalom-jelzést (Például a szorongás, a lelki ismeretfurdalás és a düh is lelki fájdalomjelzések) nem voltunk hajlandóak észlelni, ezen jelzésekbõl okulva, a szükséges mentalitásváltoztatást eltökélni és megvalósítani, vagyis a szükséges következtetéseket levonni. Ezért minden betegségi tünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamit nem teszünk helyesen a szellemi-lelki életünkben. A betegség ugyanis a fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyetemes létezés fennmaradását biztosító, szabályozó rendszer, amely a az egyetemes létezés folyamatos fennmaradását lehetõvé teszi és szabályozza az egyén romboló asztrális (érzelmi) és mentális (gondolkozási) tevékenységével szemben. Vagyis az emberi individuum pszicho-mentális önkényeskedései ellen. Amennyiben nem létezne a betegség, és amennyiben nem létezne ez, az emberi energiát lecsökkentõ és elszívó rendszer, az ambíciós ("forrófejû") és haragvó-gyûlölköd emberi individualitások képesek lennének tönkretenni romboló energia-kisugárzásaikkal nem csak az egész emberiséget, hanem magát a teremtést is. Persze, itt azonnal felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, az ártatlan csecsemõk és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért szenvednek különbözõ betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében egyenesen bele kellene ugranunk a metafizika és az Asztrológia kellõs közepébe, amennyiben nem fogadjuk el jelenlegi primitív formájában a keresztény egyházaknak elsõsorban az egyházatyák által felületesen kezelt, az ember õsbûnösségérõl szóló tanítását. És nem fogadjuk el, hiszen annak primitív determinizmusa semmivel nem jobb a mechanikus materialista világnézetek következtetéseinél. Ellenben, ha az egyetemes metafizikai törvényeket megismerjük, az európai kultúrában századokon keresztül lehazudott Ok és Okozat, vagyis a KARMA TÖRVÉNYE azt a választ adja, amit az Asztrológia

2 alapképlete, vagyis a Személyi Horoszkóp behatóbb vizsgálata azonnal megerõsít. Azt tudniillik, hogy az romantikusan szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, pont annyira nem használható semmire, mint az õsbûnösség zavaros tévképzete, mert minden csecsemõ teste által (is) inkarnálodott lélek a maga, hiány-információkkal telített egyedi jellegzetességeit, vagyis az életére szóló spirituális fejlõdési (megváltási) programját hordozza aurájában a születése pillanatától. A fentiek szellemében viszont (lásd a betegséget mint szabályozó rendszert) az inkarnációs üdv-programhoz, annak nehézségi arányai szerint, mint esetleges rombolási tendenciák következménye, az ember betegség-hajlamai is hozzátartoznak. Ezek a potenciális betegséghajlamok az Asztrológiai alapképletbõl világosan kiolvashatók a diszharmonikus fényszögek, a Retrográd bolygók és a Sárkányfarok helyzete és fényszögelése alapján és azokat a létköröket és létprincípiumokat érintik, amelyek szellemével a szülöttnek keményebb és nehezebb tapasztalatok (fáradsággal, szellemi-lelki és fizikai erõkifejtéssel, valamint fájdalmakkal és amennyiben idejében észre nem veszi magát: szenvedéssel járó tapasztalatok) árán kell felvállalnia a harmóniába-kerülést. Úgynevezett karmikus leckéket és megoldandó életfeladatokat jeleznek ezek az asztrológiai helyzet-jelek, amelyek megoldásába, vagyis amely karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetõségeken keresztül történõ megtapasztalásába, ha hisszük, ha nem, "az ártatlan" csecsemõ egészen zsönge korában máris hozzá fog, annak ellenére, hogy a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak hála, mi minden tõlünk telhetõt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk csecsemõinket eme természetes tapasztalási lehetõségektõl! A játék nagyon érdekes, mert azokat a tapasztalási lehetõségeket, amelyek fontosak lennének számára a fizikai világgal való ismerkedése és a harmóniába kerülése, valamint a spirituális fejlõdése érdekében és amely -közvetlentapasztalási lehetõségektõl mi megfosztottuk akkor, amikor tehetetlen volt és nem tudott tiltakozni az ellen, hogy ilyen botor módon beavatkoztunk az életébe, felnõtt korában sokkal drámaibb és nemegyszer tragikus kimenetelû fizikai és pszichikai események szintjén lesz kénytelen beszerezni magának. Pontosabban az aurájában, vagyis a tudattalanjában létezõ spirituális fejlõdési program alapján kiáramoltatott gondolatformáinak és érzésformáinak segítségével, elõbb utóbb olyan életkörülményeket fog beidézni magának felnõtt korában, amelyek immár sokkal durvább találkozást (tapasztalási és kapcsolatba kerülési lehetõséget) kell jelentsen a valamikori csecsemõ számára, ahhoz, hogy a fizikai test szintjén megszerzett információ eljuthasson az auratestek legfinomabb rétegeibe és ott a szükséges módosulásokat elõ is idézhessék. A csecsemõ és a gyermek fizikai teste még sokkal finomabb (puhább és így információ-érzékenyebb) mint a felnõtt teste és ezért a spirituális kommunikáció a fizikai test és az auratestek között (vagyis az információ áramoltatás és feldolgozás) csecsemõkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb mint felnõttkorban. (Ezért is tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az "érett" felnõttek...) Másrészt tudnunk kell azt is, hogy a csecsemõ és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az önálló asztrálteste is teljesen kialakul, közvetlen kapcsolatban áll, vagyis információs alárendeltségi viszonyban áll szellemilelki (tudattalan) szinten és így fizikai szervezete szintjén is, az anya tudattalan szellemi-lelki folyamataival. Ezért pontosan úgy, ahogy a felnõtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit a felnõtt ember tudata elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni az õt kényelmetlenül érintõ problémákról, ugyanúgy a gyermek szervezete is, mivel sokkal inkább információ-érzékenyebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységére, mint az anya szervezete, leképezi betegségek formájában mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeknek a megoldásával az anya nem hajlandó tudatosan foglalkozni. Tudom, hogy így elsõ olvasásra mindez meredeken hangzik azok számára, akik az asztrológiában és a metafizikában egyáltalán nem jártasok, de metafizika- elõadói, valamint gyakorló asztrológusi tapasztalatomból tudom, hogy az elsõ ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeirõl csakis õ tehet, az mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeire vonatkozik. Amint láthattuk, a gyermekek csakugyan ártatlanok amiért kénytelenek elviselni -látszatra- a szülõk fölösleges aggodalmaskodásainak, óvatoskodásának, félelmeinek és babonás tudományoskodásainak, valamint a tudattalan szintjén lejátszódó, ellenõrizetlen és felelõtlen lelki tevékenységének következményeit. A gyermekek ártatlansága viszont nem ellenérv arra, hogy egy felnõtt nem egyedül felelõs a saját betegségeiért! De próbáljuk meg több türelemmel és egy kis lingvisztikai- metafizikai kitérõvel otthonosabbá tenni a kérdést, tudván azt hogy a Filo- Logosz õseredeti jelentésében a Szeretet Logikáját, vagyis a Szeretet Értelmét jelentette és nem holmi öncélú és önkényes, személyidegen (absztrakt) nyelvészkedõ elméleteket: Minden nemzet nyelvében fennmaradtak õs, metafizikai igazságokat kifejezõ, az emberi személy és a világegyetem közötti egység -és azonosságtudatról hírt adó, erre visszautaló, kifejezések. A magyar nyelvben például ilyen a "képesnek lenni" kifejezés mellett, (ha valamire képes vagyok, annyit tesz, hogy képet alkotok magamnak arról, amit meg akarok valósítani, tehát azt materializálni tudom) az EGÉSZ- ség kifejezés is. Ez arra utal, hogy a beteg ember nem egészséges, vagyis nem EGÉSZ EMBER, elveszítette Egész- ségét, vagyis azon képességét, hogy önmaga szellemilelki és fizikai összetevõivel és azon keresztül a közvetlen környezetével harmóniában éljen. A beteg embernek megbomlik gondolat -és lelkivilágában az Egész- ség tudat vagyis az egységtudat, amiért nem érzi magát egésznek és nem érzi magát összhangban az EGÉSZ- szel.

3 A beteg ember elveszíti ambíciókkal terhelt életgyakorlata következtében azon képességét, hogy egységes EGÉSZ- ként legyen képes felfogni (egészben látni) önmagát és ezzel együtt szítén egységes létállapotként érzékelni környezetét (családját, munkatársait, rokonságát, népcsoportját, népét, stb.) és a Világegyetemet. Amikor személyiségében, vagyis tudatában külön válik az õ személye ez egységes egyetemes létezéstõl és amikor csak egymástól különálló elemekként képes meglátni önmagát, a többi embert és a természeti környezetét és így, szétválasztva kezdi vizsgálni, részleteiben kutatni és egyes részek - részletek fontosságát a többi részlet rovására kiemelni, elõbb-útóbb EGÉSZ- ségtelenné válik. ("Ne készíts magadnak faragott képeket.") Amikor önmagát a nagy EGÉSZTÖL különállónak, elszakítottnak és szembenállónak kezdi érzékelni, így kettészakítva és különválva képzelve el önmagát és a "Világot", ellenségnek fogja azt érzékelni és ítélkezni kezd mások fölött. A másokat elitélõ emberek EGÉSZ- ségtelen látásmódja, életérzékelése ez. Az epe és a máj betegségek például jellegzetesen ítélkezõ betegségek, és a Merkúr által uralt Szûz csillagképpel és a Jupiter által uralt Nyilassal kapcsolatosak. Lehet az epe-beteg, vagy máj-beteg ember, látszatra bármennyire "jó ember", lehet "önfeláldozó" és "könyörületes" szerepkörök elsõ helyezettje, betegsége úgyis arra utal, hogy társadalmi szerepjátszása ( pl. jótékonykodása) mögött, bent valahol a lelke mélyén, megbomlott benne az EGÉSZ- ség tudat, önmagát kívül állóként jobbnak tartja mint a többieket, akikkel fizikai szinten jótékonykodva, segítve, hatalmat gyakorló egyrészt, és akik felett ítélkezik másrészt. És ítélkezik mindazok fölött akik például nem segítnek a rászorulóknak, mit ahogy azt õ, a jó-ember teszi. Az Egészség kifejezés mellett, szót érdemel itt a VISSZAÉLÉS kifejezésünk is, ami arra utal, hogy az a személy aki valakinek, vagy valakiknek a türelmével él vissza például öncélú és együgyû, másokat zavaró cselekedeteivel, tulajdonképpen az egyetemes evolúció irányával ellentétesen él, hiszen a másokra negatívan, diszharmonikusan, vagy destruktívan ható, öncélú tevékenységének elõbb-utóbb jelentkezik majd a rá vissza háruló következménye is, az Ok és az Okozat törvényének alapján. Ezért tehát õ ténylegesen visszafelé fejlõdve él: visszaél, mint ahogy vissza-él ma a szellemi tudásával az egész emberiség, ama nagy téveszméje következtében, hogy a materialista tudomány és a technika által létrehozott könnyítési és kényelmi eszközök segítségével megnyerheti az életet. Az EGÉSZSÉG SZAVUNK ARRA UTAL TEHÁT, HOGY A BETEG EMBER AZ, AKI AZ ISTENI (EGYETEMES) EGYSÉGES-EGÉSZBEN történõ gondolkozását, világ és életérzékelését feladta és részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, csak rész-dolgokat, részjelenségeket fogad el A VALOSÁGNAK MEGFELELÖ IGAZSAGKÉNT. Õ csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi rendjébe és annak megfelelõ világképébe, és csak egyes, hozzá közelálló emberekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, vagy macskájára polarizált szeretetével) EGÉSZségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak egyetlen vallási, népcsoporti, vagy nemzeti közösség irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, a többi népcsoportok, vallások és népek többnyire ellenséges képzetekként élnek tudatalatti (lelki) rétegeiben. Persze, ez nem ilyen egyszerû, hiszen senki közülünk önszántából nem szakította el magát az egységben történõ gondolkozási és érzékelési folyamatoktól, a személyes egység-látási képességétõl. A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredõ azonosság-ellentét logikára, vagyis az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel az egész (európai) keresztény fogantatású materialista civilizáció, annak minden életviteli részkérdésében. Ezt, az európai fogantatású kultúrában nevelkedett, tehát végül is az ellenséges külvilág koncepciójára épülõ - objektívnek és ésszerûnek nevezett- gondolkozás sajátosságai szerint nevelt és oktatott embert mindenütt a földkerekségen, ahol az anyagelvû keresztény-nyugati civilizáció mint életforma elfogadott, az államiszociális intézményektõl való függõsége és az általános hagyományok hozzászoktatták ahhoz a gondolathoz, hogy betegsége egy, az élettel mintegy természetesen ("objektíven") velejáró, az õ személyiségétõl, vagyis gondolkozásától, érzelmeitõl, cselekvéseitõl, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létezõ jelenség, amelynek csakis külsõ, materiális és ugyancsak külsõ (ellenséges) tényezõk által kiváltott pszichológiai okai lehetnek. A mai keresztény-materialista gondolkozású civilizált embert már hét éves korában hozzászoktatják a versenyszellem mellett a részekben való lineáris gondolkozásra, végsõ soron tehát az egészségtelen gondolkozásra, a részleteikben oly ésszerûen kidolgozott pedagógiai és más tudományos módszerek segítségével. Ezt az egyoldalú világlátást (is) hivatottak korrigálni egyre bonyolultabb formákat öltõ, újabbnál újabb betegségeink(például az AIDS). Jobban mondva, erre az egyoldalúságra akarja felhívni figyelmünket a szervezetünk egy-egy, a betegség metafizikai okára könnyen visszavezethetõ tûnttel, amit mi nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni és amely tünet állandósulva, betegséggé fejleszti magát, pontosan annak következtében, hogy a gyógyszerekkel és különbözõ kezelésekkel, misztikus "természetgyógyász" módszerekkel, következetesen semlegesítjük ezen tünetek kellemetlen (figyelmeztetõ jellegû) hatásait. És itt fel kell hívnom e sorok olvasójának figyelmét arra, hogy azok a különbözõ "auratisztítási" és "csakra tisztítási" kezelések, kuruzslási praktikák és "energizálási" módszerek amelyeket a metafizikailag tudatlan és felelõtlenül gyogyászkodó misztikus mesterek, egzotikus guruk, vallásos jótevõk, ügyeskedõ természetgyógyászok és úgynevezett bioenergetikusok (akik igazából nincsenek tisztában a beteg karmája és a saját személyi karmájuk természetével és valós jelentésével, valamint az egyetemes létezés spirituális törvényszerûségeivel) alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történõ tünetelfojtásnál! Ugyanis a gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információk befogadására, a különbözõ, kívülrõl ható aura és a csakra tisztító eljárások, kezelések viszont a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rezgési frekvencián létezõ dimenziók szintjén (étertest, asztráltest, metáltest, stb.), a személy kozmikus

4 információrendszerét zavarja össze helyrehozhatatlanul. Jó, hogy legalább a kauzális testet érintetlenül kell hagyniuk, ugyanis azt, hogy ilyen szinten igazából beavatkozhassanak a személy fejlõdésébe, megakadályozza az Egyetemes Szabadakart, vagyis a TEREMTÉS (A Mágia) Tõrvénye. Ennek ellenére viszont, az ilyen aura -és csakara - kezelt (állítólagosan megtisztított) személyek ugyanazokat a viselkedésbeli káros szokásokat veszik fel és ugyanazokat a másokat vádoló gondolkozásbeli (mentalitásbeli) minta-hibákat gyakorolják tovább mint azelõtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják a nemegyszer hisztériás kitörésekig elmenõ eredményeit e divatosan misztikus, ám szerintük "mûködõ" kuruzslási technikáknak. Amikor egy kezelhetetlennek és gyógyíthatatlannak minõsített "beteg", akirõl az orvosok úgymond lemondtak, vagy aki csalódott az orvoslási technikák hatékonyságában (és egyre gyakoribbak ezek az esetek, hiszen nem az orvos betegítette meg az embert, hanem õ saját maga és így az orvos csak a felszínes tüneteitõl szabadíthatja meg, a destruktív mentális és lelki tevékenységeitõl aligha) egy újabb orvos helyett, csodadoktorokhoz fordul, annak csodálatos varázserejére bízva egészségét, még távolabb kerül az igazi gyógyulástól mint ahol azelõtt állt. Az aki MÉG NEM egy metafizikailag letisztult, saját öncsalási technikáiról tudatosan lemondó és így lassan-lassan önmagával és a világegyetemmel harmóniába kerülõ, tetteiért, szavaiért és gondolataiért személyes felelõsséget vállaló, szellemi tanácsadóhoz (aki nem nevezi magát sem gyógyítónak sem mesternek) fordul segítségkérésével, az nem akar igazából meggyógyulni. Az EGÉSZ- ségtelen ember, aki NEM olyan, a saját EGÉSZ- ségét is helyre állítani tudó, SZEMÉLYHEZ fordul tehát segítségért és tanácsért, aki már elég elfogulatlan, bátor és õszinte tud lenni önmagához és másokhoz is ahhoz, hogy az "egészségtelen" ember betegségokozó jellem -és mentális hibáira rávilágítson, hanem a karmájukkal öntudatlanul és felelõtlenül játszadozó, beavatási mesterekhez, naiv "jótevõkhöz", vagy racionálisan nyerészkedõ -sok esetben már orvosi diplomával is rendelkezõ- "természetgyógyászokhoz", annak még nagyon sok lelki és szellemi tanulni -és tapasztalni valója van hátra. Az a "beteg" tehát aki az orvosságok helyett a csodadoktorok által elkövetett auratisztításoktól és csakra tisztításoktól, a gyógyteáktól vagy a "misztikus" terápiás kezelésektõl várja a betegségeitõl való megszabadulást, az õszítne hiba-belátási készség kialakulásának és a szellemi tisztánlátásnak az útjától még távolabb kerül egyelõre, mint az a meggyõzõdéses materialista, aki csökönyösen a külsõ körülményekben és a külsõ események mechanikus láncolatában véli felfedezni betegségeinek igazi okát. (Az utóbbiak egyébként sokkal hamarabb megértik a metafizikai igazságokat, -amelyek végsõ soron nagyon egyszerûek- mint a rosszul beavatott guruk, a természetgyógyászok és a misztikus tanításokkal kufárkodó jogmesterek által félrevezetett naiv emberek.) Jobb ha betegségeink jelentkezésekor, a lehetõ legpontosabban diagnosztizáltatjuk szakorvosokkal azok fizikai tüneteit, majd az elõírt pihenési idõszak alatt, az elõírt gyógyszerek 7 óránkénti tudatos bevétele mellett, megpróbáljuk megérteni, többek között, a személyi horoszkópunk segítségével, hogy melyek azok a negatív viselkedési és gondolkozásbeli minták, amelyeket a leggyakrabban elkövetünk, és amelyeknek hatására a bennünk megbomlott EGÉSZSÉGNEK a negatív formája: betegség alakban jelentkezett. Az ember ugyanis nem kimondottan a betegség következtében gyengül le egyes szervei, vagy testrészei károsodásának hatására, hanem ennek az önmaga negatív mentalitása által kiprovokált gyengeségének köszönhetõen kényszerül rá arra, hogy végre-valahára egyfajta mesterséges fizikai nyugalomban végiggondolja élete fontos kérdéseit és kibéküljön a valóságnak azzal a részével is, amelyet aktív (tevékeny) állapotában nem akar elfogadni. Fontos, hogy a betegségünket ne egy a személyünktõl függetlenül létezõ külsõ (esetleg külsõ isteni:) jelenséget fogjuk fel és nem mint a spirituális személyiségfejlõdésünk talán legfontosabb és legbiztosabb eszközét, ami ellen nem harcolnunk kell, hanem épp fordítva: aminek jelzéseire leginkább kell figyelnünk kellene. Amitõl meg tanulhatjuk azt, hogy az egyetemes valóság ( a spirituális és kozmikus világegyetem) mely részével és mely õsprincípiumával nem vagyunk képesek harmóniába kerülni, vagy épp fordítva: az egyetemes valóságnak mely bennünk (is) létezõ, általunk (is) megnyilvánuló princípiumának érvényesülését hajszoljuk (pergetjük) öncélúan és természetellenesen az életünkben a többi princípium rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetõségének a kárára (elfojtására). Különben betegek fogunk maradni mind a tudományos szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértõ" beavatkozásainak ellenére. A mai ember, tudományosan babonás vagy vallásosan naiv és misztikus neveltetésének következtében ezt teszi legszívesebben. Nem csak azért mert ez az eljárás hamari eredményeket ígér, amelyek az õ belsõ erõfeszítései nélkül és az õ öncsaló hiusága megcsorbítása nélkül is elérhetõek, hanem azért is mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen (akaraton) kívüli körülményekbõl vezetik le és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivõnek, vagy felvilágosult,racionális, "józan" embernek tudja magát, két féle, "nagyon értelmes", ésszerû és tudományos választ ad rengeteg betegségeinek mélyebb, mondjuk ontológiai okaira: 1) -Így akarta az Isten és: 2) -Ilyen az Élet. Ezek után aztán nagyon sok magyarázat található betegségünk látszat-okaira, a racionális elméleti fikcióktól és a költõien teologikus formuláktól a mágikus hatású latin kifejezésekkel teletûzdelt orvosi elméletekig és a mechanikus világképnek megfelelõ biológiai - funkcionális" magyarázatokig, csak éppen egy olyan, gombnyomásra mûködõ, általánosan érvényes tudományos gyógyítási eljárást nem tud senki kitalálni, amilyenért sokan szívesen feláldoznák akár egész vagyonukat is, mivelhogy a betegségi okokat mindenki az "ártatlan" és "szegény beteg ember" személyiségén kívül, vagyis a tudatos, de egyoldalú (együgyû) szellemi-lelki tevékenységein (akaratán) kívüli világban keresi. Így minél több a korház, minél jobb a tudományos orvoslási és a misztikus gyógyászati technika, minél elbûvölõbbek, minél izgatóbban misztikusok a szakorvosi kifejezések és titulusok és minél tökéletesebbek a gyógyászati berendezések, annál több a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat. A misztikus és "természetes" gyógyászok a betegeket, vagy a betegek a "beavatott"

5 gyógyító mestereket, bioenergetikusokat? De maradjunk tárgyunknál. A Bibliai idézetet véve alapul, ("Isten megteremtette az embert az õ képére és hasonlatosságára") elfogadhatjuk az Asztrológia azon axióma-rendszerét, ami szerint az ember fiziológiai és fizikai felépítettsége is tökéletesen visszatükrözi a világegyetem felépítettségét ("az ember kozmikus lény, ami nem csak azt jelenti, hogy az ember mikrokozmosz, hanem azt is hogy mikrotheosz" -Hamvas Béla) azon a fizikából jól ismert, egyszerû és ugyanakkor egyetemesen érvényes hologram-elv alapján, ami szerint a Részben megtalálható az Egész képe épp úgy, mint ahogy az egészbõl is ráláthatunk a részletekre. Ez az elv legújabb tudományos kutatások és közmegegyezések alapján, érvényesül a valóság minden szintjén. Ezt az elvet nem csak a fizikai és a matematikai elméletekben használják a mai tudósok, hanem a természetgyógyászok is, amikor különféle bolygókkal és konstellációkkal analogikus kapcsolatban álló gyógyfüvekbõl készült teákat ajánlanak különbözõ betegségek gyógyítására. Ugyanis ezek a gyógyfüvek mind kapcsolatban állnak egy- egy kozmikus lételvvel, õs- princípiummal (kezdettel) és õserõvel, és ugyanakkor ezek a kozmikus létprincípiumok, amelyekkel sikerült, vagy nem harmóniába kerülnünk emberi tudatunk segítségével, megnyilvánulnak különbözõ testi, lelki és szellemi funkcióinkon keresztül, testrészeink és szervezetünk mûködésében, azok egészséges, vagy beteg megnyilvánulásában. Ezért állíthatja tehát az asztrológia, hogy összefüggés van egyes szerveink, testrészeink és a különbözõ kozmikus lételveket megtestesít bolygók és csillagképek természete között. Ugyanis nem a bolygó és a testrész, valamint annak károsodása, vagy megbetegedése között létezik a közvetlen kapcsolat, hanem a bolygó által megtestesített lételv (õserõ), amellyel nem akarunk, vagy nem vagyunk képesek harmóniába kerülni lelkileg vagy szellemileg és annak a bizonyos lételvnek alárendelt testrészünk, vagy biológiai szervünk között. Ezért állíthatja az asztrológia, többek között, azt is, hogy ezek a csillagképek, ezek a bolygók befolyásolják, nem csak szellemi és lelki tevékenységeinket, hanem szervezetünk fiziológiai mûködését is. Hiszen a betegség nem fizikai szerveinkben kezdõdik, csupán ott nyilvánul meg fizikailag is érzékelhetõen és észlelhetõen. A betegség Egészségtelen, tehát egy, a belsõ, zavaros gondolkozásunk és zaklatott, hamis ambícióktól fûtött érzésvilágunk, lelkivilágunk intenzíven átélt, negatív (diszharmonikus) mûködése következtében jön létre. A bolygók és a csillagképek befolyása tehát akkor jótékony (egészséges), amikor általános szellemi-lelki tevékenységünk összhangban áll az illetõ bolygó, vagy csillagkép által megtestesített létezési formákkal. És viszont: akkor káros, amikor általános mentalitásunk ezen lételvekkel (egyetemes princípiumokkal) szemben áll, szembe fordul, vagy diszharmonikusan azok összesített hatásmechanizmusának ellenáll. Vagyis e bolygók és csillagképek hatása szervezetünkre lehet "pozitív" abban az esetben, ha mentalitásunk összhangban van e bolygók és csillagképek által megtestesített létezési formákkal, természeti tendenciákkal és viszont: káros és destruktív, amikor képtelenek vagyunk (nem tudunk általános gondolkozásunkban képet alkotni errõl) harmóniába kerülni ezekkel a létprincípiumokkal. Érzékelhetõ és észrevehetõösszefüggés van a Hold és a nõi szervezet szexuális-genetikai felépítettsége (a teremtési aktusban való részvételi képessége), mûködése között. Összefüggés van a Nap tevékenysége és egyes agytevékenységeink, Én-tudatunk, önérvényesítési késztetéseink, ambícióink, vágyéletünk, vérkeringésünk, napjegyünk és vérmérsékletünk, vérkeringésünk valamint szívünk ritmusa, energetikai töltete és energetikai ellenálló képessége között. Összefüggés van a Rák csillagképében született emberek természete és azok gyomor, bél, máj és epebetegsége, a rákos megbetegedések, valamint a Rák csillagkép és ezen szervek funkcionális rendellenessége között. Ugyanakkor vitathatatlan kapcsolat áll fenn a Skorpióban született emberek életét kísérõ mentális-pszichikai problémák és az õk életét végigkísérõ párkapcsolati, szerelmi-szexuális bonyodalmak között. A Skorpió által megtestesített kiegyenlítõdési, egységesülési és kauzális megismerési lételvekkel szembeni harmoniátlanságaink következtében károsodnak meg idõnap elõtt veséinktõl elkezdve, a szerelmi életünkkel kapcsolatban álló más szerveink is mint a vese-és húgyvezetékeink, végbelünk (elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítõdési képtelenség), húgyhólyagunk (ugyanaz: vagyis információ feldolgozási és elengedési képtelenség, haragból, gyûlöletbõl, féltékenységbõl és szorongásból eredõ önmérgezés), nõknél a petefészkek és a méh, férfiaknál a prosztata-mirigy és a herék, el egészen a rákosodás folyamatok megjelenéséig. Amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási (fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátításimegtartási) vágyaink következtében féltékenykedési, önérzeteskedési és más ambíciókat létrehozó egoista érzelmek, amennyiben nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végzõdõ szerelmi kapcsolat következtében, ezen szerveink nem betegedhetnének meg csak úgy, például nagyobb felfázások következtében. A felfázások és más külsõ okok csak alárendelt, konjunkturális kiváltó részei az igazi (lelki) betegségek (fizikai) tüneteinek és az ember öntudatlanul megkeresi azt a körülményt, amely hozzásegíti õt a betegségnek a fizikai (biológiai) szinten történõ megjelenésének aktív kiváltásában. Mert az igazi okokat belül, a lelkünk és a tudatunk mélyén kell megkeresni. Ezért van az, hogy "a lelki betegséget az orvos nem tudja meggyógyítani", pontosan úgy, ahogy a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével elmulasztani. Ezért állítja az asztrológia, hogy a Skorpióval és a Mérleggel, így a Marssal, a Plútóval és a Vénusszal összefüggésben levõ szervek betegségei jellegzetesen szerelmi betegségek, vagyis féltékenységbõl eredõ, belsõ egyensúly-megbomlási betegségek. Akkor betegednek meg ezek a szerveink, amikor hosszú ideig féltékenykedünk, félelemben élünk, nehogy elhagyjon szerelmünk tárgya (alanya), vagy miután ez megtörtént, sokáig táplálunk magunkban egy sértettséget, melyet szerelmi, vagy szexuális-partneri

6 kapcsolat szintjén szenvedtünk el. Ugyancsak megbetegednek ezek a szervek, amikor élet(házas)társunk, általa be nem vallott ellenállást tanúsít ugyancsak általunk be nem vallott uralkodási -és kisajátítási vágyainkkal és törekvéseinkkel szemben. Az asztrológiai gyógyítási koncepció szerint, minden betegségünk kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létprincípiummal (mozgás, azonosulás, egybekapcsolódás, differenciálódás, elengedés, információ-szerzés, információ-feldolgozás, átalakítás, információ-áramoltatás, bázistörekvés, stb.) és az azokat megtestesít, azokat a földi életformákkal egybekötõ szellemi-lelki tendenciáinkkal, életfunkcióinkkal. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) mûködése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggések az emberiséggel magával egyidõs (belsõ) megfigyelések alapján jegyeztettek fel és az asztrológia ezekbõl az õsi, minden idõben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényesnek bizonyult megfigyelésekbõl következtet az egészségi problémák szellemilelki okaira. Ugyanakkor a betegségeink természetébõl is visszakövetkeztethetünk jellembeli hibáinkra, a bennünk diszharmonikus lelki szétszóródást, vagy éppenséggel csomósodást, információs-zárlatot (dugulást) okozó, többnyire rejtett ambícióinkra, amelyekkel uralkodni, magunkhoz kötni, vagy környezetünkbõl kiiktatni szeretnénk különbözõ embertársainkat, vagy más élõlényeket, jelenségeket. Betegségeinkbõl vissza lehet következtetni az egyetemes létezéshez és a többi élõlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelenül polarizált viszonyulásainkra. (E témakör személyes, hasznos kibõvítésére és kiaknázására nagyon melegen, azaz teljes szívembõl ajánlom Kurt Tepperwein MIT ÁRÚL EL A BETEGSÉGED? cimû könyvét, amely magyar nyelven a budapesti HUNGA-PRINT Nyomda és Kiadó gondozásában jelent meg l992-ben, valamint Rüdiger Dahlke: A Lélek nyelve: a betegség címû, monumentális mûvét, amely a budapesti Magyar Könyvklub könyvkiadónál jelent meg l996-ban.) Például az "epés" betegségben szenvedõ emberrõl tudhatjuk, hogy bármennyire is nyájasan, fegyelmezetten és akár szeretetteljes-érzelmesen is nyilvánul meg általában, lényegében visszanyeli állandó dühét és fojtott agresszivitását, igazából nem meri önmagát kifejezni és azt mondani, azt tenni, amit lelke mélyén szeretne. A prosztatával kapcsolatos megbetegedések, a nõi hûvel és a petefészek-problémák, a méhfertõzések, a nemi testrészek fertõzései általában, a visszafojtott, ki nem élt, vagy nem harmonikusan és folyamatosan megélt, esetleg a túlzásba vitt, de mindenképpen a természetellenesen kezelt nemi -és szexuális vágyéletünk következményei, a nemiségünkkel járó természetes érzelmek és megnyilvánulások elfojtásának következményei és általában szerelmi csalódással járó bánatra, nemi sértettségre, féltékenykedésre, önérzeteskedésre, vagy szexuális alkalmatlanságtól való félelemre (impotencia, frigiditás), esetleg nemi vonzerõnkkel való visszaélésekre vezethetõk vissza. Az a tény, hogy ezek a betegségek gyakoriak, arra utal, hogy lényege szerint félreértjük nemiségünket nem csak élettani szempontból, hanem a bennünk és általunk megnyilvánuló Yin (Szeretet, Feminin) és Yang (Fény, Maszkulin) primordiális világprincípiumok kölcsönös áthatolási és kiegyenlítõdési szükségszerûségeként is és valamely olyan, egyoldalú, az egységesülés-szellemétõl idegen szempontokhoz kötjük ( gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünk e legfontosabb részének õszítne megélési lehetõségét, amely szempontokhoz eredetileg és lényegileg, azoknak semmi köze nincs. A napjegyek szerint megvizsgált személyi betegségeinknek a szellemi okai rávilágítanak az egész emberiség nagy betegségére, a többi napjegy által megjelenített és megtestesített problémakörök felfokozásával. Mert mit teszünk mi most és még mindig ezekben az apokaliptikus években, amikor a vizeink a figyelmeztetési határon jóval felül mérgezettek és szennyezettek, a fõd általános atmoszférája ipari gázokkal telített, és az ártalmas kozmikus sugárzásoktól védõ ózonréteg lyukai egyre terjednek, a radioaktív szennyezések következtében létrejövõ szervi károsodások növekednek és a régi klasszikus betegségek helyett új és új betegségek jelennek meg? -Egymásra, az emberiség többi részére hárítjuk és egymásnak átadjuk különféle vádaskodások, megbízatások, mandátumok és más önáltató trükkök segítségével a saját életünkért, az egészségünkért valamint a környezetünk életéért, annak szennyezettségéért való személyes felelõsségeinket. Mert infantilisak: orvosok, politikusok, papok és misztikus tanítómesterek által gyámolított gyermekek szeretnénk maradni egész életünkben, holott a személyes Karmánk már legkésõbb 21 éves korunkban lépik érvénybe egyértelmûen és a maga teljességében. Nem az orvos betegít meg és mégis az orvoshoz megyünk és rá haragszunk ha nem gyógyít meg egészen. A Halak világkorszakát lezáró huszadik század embere az aki anyagi szemléletû kultúrája és rejtetten szemetelõ technikai civilizációja és az azt mûködtetõ intézményei segítségével, személyes felelõsségével együtt önmagáról is teljesen lemondott és megfeledkezett. Õ az aki csak kényelmesen fogyasztó-élvezõ, vagy a következményekkel nem számoló cselekvõ (tehát Karmát gyûjtõ) ember akar lenni a földi közösség életében, vagyis a földi javak és saját életének ártatlan és gyámolított élvezõje és fogyasztója. Ezért a fogyasztásért és "ártatlan" élvezetért viszont nem hajlandó vállalni semmiféle felelõsséget és elvárja, hogy az öncélú cselekvésmániában, a vezetési és a szervezési mániában - vagyis az uralkodási mániában- valamint a munkamániában szenvedõ embertársai, azok tehát akiknek a túlpergetett cselekvési szenvedélykiélése kielégülést okoz, döntsenek helyette közösségi ügyeiben. Ugyanígy az orvosok és a természetgyógyászok az õ egészségi ügyeiben. Azt is tisztáznunk kell a betegségek szellemi és kauzális okait kutató eszmefuttatásunk végén, hogy a mi egészségünkért nem csak az orvosok és nem csak az aura -és csakra tisztító természetgyógyászok Rejkisek, és egyéb misztikus kuruzslók nem lehetnek felelõsek és nem dönthetnek, a mi EGÉSZSÉG- ügyi kérdéseinkben (légfennebb még jobban összezavarnak, most már nem csak fizikai testünk és intellektuális gondolkozásunk szintjén hanem a magasabb rezgés auratestek, szellemi percepciós képességek szintjén is) de a magasabb vibrációs dimenziókban, a kauzális

7 (mennyei) szinteken létezõ szellemi hatalmak, maguk a metafizikai (Isteni) erõk és õselvek sem. Egyedül a Názáreti Jézusnak adatott meg az a jog és hatalom, hogy egyetemesen felelõsségteljes ítélete alapján beavatkozhasson kauzális szinteken is bizonyos egyéni Karmák feloldásának a kérdéskörébe (Halott feltámasztás, fizikai látás visszaadása). Ugyanígy nem tudják a fizikai rezgési szinteken felüli erõk helyreállítani az egyes ember helyett az ember tudatában és természeti környezetében az általa elõidézett és létrehozott egyensúlybomlást és kivédeni azt az ökologikus katasztrófát, amelyet a személyes felelõsségtudata és lelkiismerete elõl misztikus, vallásos és materialistatudományos káprázatokba menekülõ ember elõidézett boldogságvadászata és kényelemkeresése, valamint felelõsség-elhárítási társasjátékai segítségével. És mindezt azért, mert az életét minden áron (technikával, társadalmi rendet biztosító-mûködtetõ szervezetekkel...) megnyerni akaró ember szembe fordult a lelkiismeretében és a felelõsségtudatában lakozó Istennel, és azt képzeli, hogy becsaphatja azt is úgy, mint ahogy évezredek óta csalja saját magát okoskodva-ügyeskedve, nyerészkedve, termelgetve, technikázva, szennyezgetve, szörnyûködve, erkölcsösödve, ítélkezve, filozofálgatva, gazdagodva, szegényedve, betegedve, ájtatoskodva, mûvészkedve, spekulálva, részegeskedve, zabálgatva, szemforgatva, sopánkodva, szélhámoskodva, gyûlölködve, ellenségeskedve, gyilkolgatva, ártatlanodva, fontoskodva... és nem akarja észrevenni, hogy a szentséges szimpadi kulisszák, a mozivásznak, a közigazgatási hivatalok, a gyárfalak, a kaszárnyák és az áldozati oltárok mögött, ott növekszik a végpusztulás kísértete immár letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul és végérvényesen. Ennek a bizonyos értelemben "laza beavatásnak" szánt, metafizikai és asztrológiai eszmefuttatásnak nem kell és nem is lehet célja minden betegség mentális (szellemi) és mentalitásbeli (lelki) okainak a leírása, hiszen ha betegségeink igazi okait akarjuk megkeresni, egészen a bibliai "õsbûnig", vagyis az emberi szellemnek (az ember õsideájának: Ádám Kadmonnak) a fizikai világgal való egyértelmû összekapcsolódásának okáig kellene elmennünk. Sõt talán ama bizonyos, a fizikusok által elszeretettel õsrobbanásnak nevezett éteri tömörüléssel és vibrációcsökkenéssel járó, kozmikus események boncolgatásáig is eljuthatunk, vagy az emberi imagináció misztikus teremtõerejéig, amelynek köszönhetõen az anyag állandóan keletkezik és nem csak mechanikus-robbanás szerûen. Ezen metafizikai igazságok kibontása és leírása, a jelen tematika szempontjából, most, nem tekinthetjük fontosnak, hiszen mind az elõszóban, mind az Egyetemes Tõrvények tárgyalásánál és a Kereszténység asztrológiai értelmezésénél is esik majd szó róla bõven. A legfontosabb következtetés, ahová el tudunk jutni az asztrológia vonatkoztatási rendszerének és sok ezer éve valóságosnak bizonyuló állításainak segítségével, nem más, mint az, hogy magunk vagyunk felelõsek minden figyelmeztetõ jellegû sérülés és minden betegségtünet funkcionális zavarrá, akut testi zavarokká (gyulladások, sérülések, kisebb balesetek), krónikus, vagy gyógyíthatatlannak minõsülõ betegséggé és helyrehozhatatlan szervi elváltozássá történõ elfajulásáért. Ezért jó ha megtanulunk önmagunkkal szembenézni a jelentéktelennek tûnõ sérüléseink és betegségtüneteink segítségével, megkeresvén azoknak a személyiségünkre (destruktív jellegû negatív képzelgések, negatív viselkedésmód) és életvitelünkre (öncélú és együgyû tevékenységek) vonatkozó jelentéstartalmakat, amelyekkel nem akarunk szembenézni, mielõtt megjárnánk az orvosi rendelõk és a gyógyszertárak egyáltalán nem a lelki megtisztulásunkhoz és nem a szellemi felemelkedésünkhöz vezetõ kálváriáját. Ez nem azt jelenti, hogy orvostudomány kutatási eredményei és gyógyászati módszerei tévesek és alkalmatlanok lennének bizonyos fizikai károsodások helyrehozására. Sõt még ezen túl is: talán az orvostudomány a legalkalmasabb a materialista tudományok közül arra, hogy spirituális fejlõdésünk szempontjából is hasznát vehessük. Miért? Mert annak, aki magát képessé teszi az õszinte belátásra -tehát a tisztánlátásra- a pontos és részletes orvosi diagnózis a lehetõ legpontosabb információkat szolgáltathatja a szellemi fejlõdése bizonyos szakaszaiban szükségessé váló életpálya-és gondolkozásbeli módosításokhoz. Tehát jobb ha a kialakult betegségeinkkel minden halogatás nélkül, azonnal orvoshoz fordulunk, de a betegségtüneteinek lehetséges pszichikai okait is beszéljük meg vele, még akkor is, ha ma még a legtöbb orvos ettõl ideges lesz, vagy legalábbis a türelmetlenség félreismerhetetlen jelei kezdnek mutatkozni viselkedésén, hanghordozásán. Ezután, az orvos által javallt kezelésnek magunkat megbékélten alávetve, kíséreljük meg felgöngyölíteni emlékezetünk (és ha van: személyi horoszkópunk) segítségével azokat a negatív viselkedési és gondolkozási mintáinkat, eljárásainkat (félelmeinket, ellenségeskedéseinket, ellenszegüléseinket, erõszakosságunkat, aggodalmaskodásainkat) amelyek szervezetünket a "betegséggyártásra" rákényszeríttették. E mozzanatnál (fejezetnél) nagyon fontos jól az emlékezetünkbe idézni azt a következtetést, ami a különbözõ napjegyekre jellemzõ betegséghajlamok tárgyalásából és ezek lelki-szellemi okainak megismerésébõl egyértelmûen levonható: nincsenek sem szégyellni való (titkolni való) sem erényes, személyi büszkeségre feljogosító betegségek. És ezt nem megfontolatlan gondolatvezetés következtében, vagy ötletszerû szószaporítás kedvéért írtam ide. Megfigyeltem ugyanis, hogy miközben a Skorpiónál tárgyalt nemi betegségeket, vagy a Skorpióra, de a Mérlegre, a Bikára és a Bakra is jellemzõ többnyire bagatell bõrfertõzéseket, gombásodásokat titkolni és szégyellnivaló betegségnek tartják egyesek (és pontosan azért kel találkozniuk e betegségekkel!), addig a Kosra az Oroszlánra jellemzõ erõszakoskodási és zsarnokoskodási hajlam következtében elõállott szívbetegségükkel, vagy a rejtett agresszivitás következtében létrejövõ epegyulladásaikkal, epekríziseikkel valósággal hivalkodnak és kérkednek egyesek. Természetesen mindeztek mellett -és mindezek ellenére- a táplálkozási szokásainkat és a táplálkozásra használt ételek jellegét és minõségét kell felülvizsgálnunk elsõsorban. Ugyanis a legtöbb "bûnt" önmagunk és a világ ellen a szó szoros értelmében vett fogyasztói- táplálkozói mentalitásunkkal, felelõtlen, öncélú étkezési szokásainkkal

8 követjük el. A napjegyek és a betegséghajlamok összefüggéseit tárgyaló iásom végén, annak érdekében, hogy igazi kulcsot adjak azok kezébe, akik hajlandóak felébredni és abbahagyni az eredménytelen és az ellenséges hadakozást saját betegségeikkel szemben, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet arra a testi, lelki és szellemi rongáltság közötti különbségtételre, amire Hamvas Béla is a Hermes Triszmegistos TABULA SMARAGDINA- ja kapcsán írt MAGIA SUTRA címû esszéjében nyomatékosan figyelmeztet: " A bûn sajátos területe a szellemvilág. Ez a felfogás a közhiedelemmel szemben áll. Általában, fõként a félreértett keresztény dogma alapján, mindenki a bûnös testrõl beszél. Az ilyesmi teljesen hibás. A testnek bûnt elkövetni nincs módja, mert létezése nem morális, hanem élettani körben folyik le. A test rongáltságát betegségnek hívjuk. A bûn morális defektus. Elkövetésére csak a szellem képes."... "Ugyanaz a megtörtség, ami a szellemvilágban a bûn, a lélek világában az örült. Az örült a lélek normális voltának megbomlása és megzavarodása. A lélek örülte, az értelem homálya. Aluszékonnyá válik, kába lesz, irányt és célt téveszt, tévelyeg, rögeszmék szállják meg, képzeleg, valóságérzéke elvész, a másik lélekkel való kapcsolata meglazul és meg is szakad. Ha a bûn a szellemvilág megzavarodását idézte, az örült a humánum világát bontja fel. Az örült nem tud közösségben élni."... " Ugyanaz a rongáltság, ami a szellem világában a bûn, a lélek világában az örült, a testi világban a betegség."... "De a három egy és e hármat egymástól elválasztani nem ajánlatos, akkor sem, ha a létezés rongáltságának hármas természetérõl tudni lényegbevágó tudás. Miért? Mert a primordiális egésszé helyreállítása (reintegráció) is hármas, éspedig: - esztétikai (testi) - logikai (lelki) - morális (szellemi) feladat. E hármas párhuzamos tevékenység más szinten fedi az érzéki (testi), az érzelmiértelmi (lelki), és az erkölcsi (szellemi) tevékenységet. SENKI NEM LEHET SZELLEMÉBEN BÜNTELEN, AKI LELKI VILAGABAN NEM ÉRTELMES ÉS TESTÉBEN NEM EGÉSZSÉGES. A szövevényen belül a létezés-szférák megkülönböztetésének csak azért van helye, nehogy a létezés hármas összetettségérõl egy pillanatra is megfeledkezzünk. Határt vonni azonban, különösen oly értelemben, ahogy azt az európai filozófia (tudomány, vallás) alapján megszokták, nem lehet és nem is szabad, mert végül is a szellem világa a lélek és a test világát is átsugározza, a lélek a testet és a szellemet minõsíti és formálja, a test viszont a lélek és a szellem világát is megalapozza." Pont annyira hibás minden tanítás, amely figyelmen kiül hagyja a fizikai mozgásnak és a test ápolásának a fontosságát, mint amennyire hibás a pusztán a fizikai-biológiai egészség megvalósítására és fenntartására koncentráló európai egészség- kultúra, vagy az öncél, technikai tudományos megoldások hajszolása, az intellektualizmus. Azt is fontos itt tudni, hogy az öncélú értelmi képességek gyakorlása, vagy ugyancsak az öncélú, moráltalan (mûvész) tehetségek és a rendkívüli képességek kultusza, a zseni kultusz, semmivel sem értelmesebb a gazdasági eredmény-hajszolásnál, ami elõbb-utóbb meg fogja fosztani EGÉSZSÉGÉTÖL (betegségek, balesetek, olyan más életterületeken való sikertelenségek mint például a családi élet és a szerelmi párkapcsolat) az eredmény és sikerorientált egyént. Az egészségünk visszaszerzésének egyik ára tehát, az öncélú élettevékenységeinknek és a saját lényünkre vonatkozó elõítéleteknek a feladása, valamint a külvilág és a többi ember megváltoztatására irányuló vak törekvéseink (ambícióink) feladása. Ehhez a szellemi tisztánlátáshoz szükséges egyéni hibabelátási kézség kialakításához viszont a nem jóslásra, hanem az önismeretre, az emberismeretre és a világismeretre használt, kauzális asztrológiának az információrendszere igen nagy mértékben hozzájárulhat.