XIV. A nagy tévedés, a végzetes csalás és a könyvek könyve

Átírás

1 XIV. A nagy tévedés, a végzetes csalás és a könyvek könyve XIV. fejezet. Az élet rendeltetése, vagyis a megváltás logikája szempontjából, csak az olyan beszédnek, csak az olyan írásnak és csak az olyan alkotásnak van értelme, amely felszabadítja, függetleníti, és önállóvá teszi az embert és saját magáért: sorsáért, egészségéért boldogságáért és üdvösségéért közvetlenül felelõssé teszi. Csak és csakis az a tanítás értékes, amely a személyi szabadakaratát tiszteletben tartva, visszaadja a felnõtt embernek a létéért való felelõsséget. Ez az egyetlen tanítás, aminek értéke maradt a Vízöntõ korszakában. A többi, amely sikerek, élvezetes élmények és hasznos gazdasági eredmények, valamint fájdalom és erõfeszítés nélküli élet elérésével kecsegteti az embert, pont olyan felelõtlen demagógia, mint a politikai programok halmaza, az ideológiák és doktrínarendszerek, a tömegmanipuláló gazdasági reklámstratégiák és a metafizikai alapjukat elveszített vallások, és mint a piacgazdálkodó kereszténységnek a Nagy Constantinusék által újra szabott és átírt, a Názáreti Jézus eredeti tanaival merõben szemben álló, azokat szemtelenül meghamisító dogmarendszere. A pusztuló növény- és állatvilág mai, szennyezett helyzetét is elõidézõ emberiségnek a leges legnagyobb csalását azok követték el, akik azokat a dogmákat gyártották, miszerint mi bármit tehetünk, amennyiben Jézus hívei vagyunk, mivel õ, nagyvonalú úriemberi és humánus gesztusként, helyettünk felvállalt minden spirituális felelõsséget - amivel fölöslegessé tette számunkra az önálló spirituális fejlõdésre való törekvést, és megölette magát értünk a kereszten, biankóban megelõlegezve számunkra a megváltást. A véres kezû diktátorok néhány száz, ezer, és millió áldozatot követelõ, gonoszt tettei eltörpülnek annak a szent csalásnak az egész emberi történelemre és a föld ökoszisztémájára katasztrofálisan kiható eredménye elõtt, amit a Nagy Constantin által összefogdosott teológusok Kr. U évek folyamán végrehajtottak. Hogy mennyire értelmet vesztettek, hogy következmények szintjén mennyire ugyanazt az ötezer éves sorskerekeket forgató vak véletlen szerepét töltik be ma is a vallásos dogmák, a filozófiai rendszerek, az un. tudományos és a politikai ideológiák, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen egy, magát tanítónak, tudósnak, fõpapnak képzelõ személy sem mer - Legalábbis a nyilvánosság elõtt ezt egyikük sem meri felvállalni. - teljes felelõsséggel végzett kauzális vizsgálattal behatolni, nem csak a kívülrõl és felülrõl érkezõ, vagyis a személyi felelõsséget és szabadakaratot nélkülözõ megváltásnak, hanem még csak a hússal való táplálkozás a kérdésébe sem. - A teremtésben betöltött funkciója szerint teljességgel értelmetlen - sõt: egyenesen az emberi lét alap-funkciójának a teljes elvesztését okozó és ezért a természet és az emberiség fennmaradását veszélyeztetõ - fölösleges állat-gyilkolások kérdésébe. A magukat kereszténynek nevezõ egyházak az õsbûnrõl, illetve az évezredeken át, az emberi értelem fejlõdésével együtt növekvõ, kiirthatatlannak bizonyuló korrupcióról: az ördögrõl beszélnek. A velük egy követ fújó kormányok és világszervezetek hatalmas pénzösszegeket fektetnek a kábítószer és a terrorizmus megfékezésére, miközben a katolikus egyház fõpapjait kivéve, akiknek hivatali fogadalom szerint nem lehet gyermekük, e szervezetek vezérei a korrupciós kábulat és a terrorizmus örvényébe taszítják mind a saját gyermekeiket, mind a nemzettársaik gyermekeit. Hiszen azoknak azt kell tapasztalniuk otthon, a családi körükben és az ismerõsi-társadalmi körükben is, hogy a felnõttek pénzzel megvásárolják, felvagdossák, megsütik, és fogyasztás céljából, eléjük teszik azoknak az édes kicsi nyuszikáknak, a szelíd kis báránykáknak, bociknak, a jópofa malackáknak (a röfiknek! ), a kecske-gidáknak, a tyúkoknak és a csirkéknek, a rucáknak, a libáknak és a pulykáknak, a táltos lovaknak és a többi állatnak a húsát, amelyekrõl korábban olyan szép meséket mondtak nekik. Hogyan kívánhatják a magukat értelmesnek képzelõ szülõk, hogy felnõvén, ne hazudozzanak önkéntelenül, ne cigarettázzanak, ne igyanak alkoholt, és ne kábítószerezzenek azok a gyermekek, akikkel rendre megetetik azoknak az állatoknak a húsát, amely állatok igen szeretnivaló - és a gyermeki lelkük által igen megszeretett! -, pozitív hõsökként éltek több éven keresztül az õk képzeletében? Nem viccelek kedves olvasóm! Vagy azt gondolod, hogy könnyû a személyi élettapasztalatok nélküli gyermeknek a jót a rossztól megkülönböztetni, miután ezt a skizofrén képzetet a nevelésével együtt beépítették az erkölcsi tudatába? Jó vicc! Helybõl a legnagyobb hazugság kellõs közepén neveljük fel gyermekeinket, és utána csodálkozunk, hogy kamaszkorukban elzüllenek, köpnek ránk, lenéznek minket, és egyre nagyobb tömegben lesznek kiegyensúlyozatlan lelkületû gépjáték- és számítógépfüggõ személyek, szívtelen és kegyetlen szakbarbárok, dobhártyaszakító zenebolondok, elégedetlenkedõk, elégedetlenül panaszkodó, nyafogó mûvészek és értelmiségiek, alkoholisták, kábítószeresek, kurvák, vagy terroristák! Persze, nem csak ebben a vad és kegyetlen, folyamatos gyermekrontási vétekben áll a felesleges húsfogyasztás, illetve a nagyüzemi, nagyipari és nagypiaci állat-termelési és állatgyilkolási alaphelyzet kérdése. Ez a kérdés pedig az, hogy miért termeli húsüzemekben, éppen úgy, mint a mobiltelefonokat és miért gyilkolja le az ember azt a temérdek állatot, amikor a húsfogyasztásra egyáltalán nincs szüksége, illetve, amikor az egyenesen árt az egészségének? Annak ellenére, hogy két éves koromban még hevesen tiltakoztam a húsevés kényszere ellen és három évesen a pofazacskómban, evés közben meggyûjtve a húst, evés után a mocskos vederbe kiköptem, a szegény édesanyám jó pedagógusi módszereit dicséri, hogy késõbb hús nélkül egyetlen étkezésemet sem tudtam elképzelni. Most viszont, annak köszönhetõen, hogy tizennégy éve nem eszek húst, jobb fizikai kondícióban és jobb egészségben tudom magam, mint amilyennek fiatal koromban tudhattam. A régebb nagy komolysággal és ügybuzgalommal mûvelt poliklinikai és a kórházi beutalók szerzésétõl, a patika- járástól és sorbaállástól, vagy a külföldi gyógyszerek beszerzési gondjától végérvényesen megszabadultam és már csak sürgõsségi esetekben, de egyre ritkábban kell a patikába belépnem. És

2 ezt is inkább csak akkor, amikor az orvosokba és általában a tudományba szerelmes szegény édesanyám három havonként annyira lebetegíti magát, hogy ki se tud mozdulni lakásából, és a tömbházunk földszintjén álló gyógyszertárig sem tud elmenni, én. Ilyenkor tehát én, vagy Júlia kénytelenek vagyunk számára az õ orvos-rokonai által felírt gyógyszereket megvásárolni. A mi lakásunkban viszont olyankor található néhány gyógyszerpasztilla, amikor a lánykáink valamelyike igen erõsen meghûl. Még Verácska születése idején sem jutott eszünkbe lázmérõt, fájdalomcsillapító kúpot vásárolni. Én a folytonos gyulladásoktól megszabadult epémben, májamban, vesémben, prosztata-mirigyemben és húgyhólyagomban, valamint a valamikori fekélyes gyomromban, patkóbelemben és a lassan gyógyuló hurutos beleimben, vagyis az egész, lassan - lassan "újjászületõ" emésztõrendszeremben érzem a természetes táplálkozás pozitív következményeit. A teljes egészség eléréséhez még nem juthattam el, mivel nem járt le a tíz év, ami alatt az egész sejtrendszeremnek ki kell cserélõdnie, és a civilizációban élve, nem mindig fogyaszthatok tiszta táplálékot, és nem élhetek stresszokozó - Például a lakásunk elõtti sûrû autóforgalom, vagy a lakásukon mindig valami javítani valót találó szomszédok kopácsolása által keltett zaj miatt. - feszültségek nélkül. Másrészt az édesanyámtól örökölt sors- és élethelyzetem következtében, a felébredésem elõtti évek és évtizedek folyamán olyan tudattalan, anyai ági, romboló programok erõsödtek meg és mélyültek el majdhogynem véglegesen, préselõdtek vissza és merevedtek meg tizennyolc éves koromtól harmincnyolc éves koromig a tudattalanomba, amelyekre akármilyen nagy igyekezettel is vadásznék, nem mindig ismerem fel idejében azok egészség-romboló hatását, és ezért okoznak még néha kellemetlen meglepetést is. Gyógyszerhez, ha csak lehet, ilyenkor sem folyamodok, de úgynevezett természetgyógyászati terápiákhoz sem. A betegségnek személyi változást, mentalitásváltoztatást elõidézõ funkciója van, nem szabad az idõbeni lejáratát erõltetni. A steril, öncélú, pusztán a biológiai szinten elérhetõ tudományos egészség megvalósításának gondolatát nem tekintem értelmes törekvésnek. Mert minden jó az emberi szervezetnek, ami természetes, de ugyanakkor minden káros, amit öncélú, együgyû és egyoldalú eredmény - hajszolási koncepcióktól, vagy könnyítési vágytól indíttatva hajtunk végre. Az életnyerõ biztos módszereknek, elképzeléseknek és - utólag fantazmagóriának bizonyuló - cselekvési modelleknek a legáltalánosabb ismertetõje az izmus szóvég. Ilyen öncélú elmélet-és cselekvésrendszernek bizonyult az összes izmussal végzõdõ mûvészeti áramlat, a XX. században, el egészen a posztmodernizmusig, amely pont abban bizonyult együgyûnek, hogy semmiképp nem akart együgyû lenni. És ugyanez a globális krízis-helyzetbõl eredõ öncélúság jellemzi az összes népboldogító "biztos receptként" felfedezett, feltálalt társadalmi eszmét is, mint az abszolutizmus, totalitarizmus, a fasizmus, a szocializmus, a kapitalizmus, a kommunizmus és a globalizmus. Az izmus tehát az öncélúság egyetemes ismertetõjegye és a káros öncélúság jellemzi az élet többi területein fellelhetõ összes olyan "biztos receptet" és "biztos módszert" is mint például a vegetarianizmus. A Vegetarianizmus, akárcsak a többi izmus, egy öncélú és a valóságnak csak egy rész-területére figyelõ elmélet, amely tartalmaz ugyan igazságokat, mint bármely vallás, vagy tudományos elképzelés és ezért képes felmutatni pozitív eredményeket is, de mivel a táplálkozást kimondottan csak fizikai folyamatában vizsgálja, és lényegileg nem érinti meg az élet legfontosabb kérdéseit, ezért nem csak hogy értéktelen, hanem félrevezetõ téveszme. Akárhogy is közelitek hozzá, kiderül, hogy végül is a gõzmozdony, vagyis a helyes üzemeltetés látásmódjából indul ki. Abból ugyanis, hogy abból a téveszmébõl indul ki, hogy a táplálkozás során az ember, csupán fizikai energia-hordozó anyagot, a szervezete mechanikai-vegytani, biológiai és hormonális üzemeltetéséhez szükséges fizikai energia-hordozó nyersanyagot visz be a fizikai szervezetébe. Még csak halvány jelét sem mutatja annak, hogy tudomást szerezne arról, hogy valójában a nõvényekben, a gyümölcsökben és az ásványi anyagokban is az õsprincípiumok testesülnek meg különbözõ természetes arányokban, és zavartalan rendezõdésekben, természetes struktúrákban. Arról, hogy a táplálékom olyan természeti anyagokat tartalmaz, amely valamely õs teremtõerõnek a megtestesülése, éppen a földi - természeti létezésem, a fizikai személyem határállapota miatt fontos. Arról, hogy a biológiai szervezetem számára az a fizikai információ jó, amely azonnal befogadható, felismerhetõ, oldható, kódolható, rendezhetõ és ez által maximális mértékben átalakítható nem csak biológiai energiává (izom-erõvé), hanem az érzelmi és értelmi: a lelki és a szellemi - képzeleti tevékenységemet biztosító megfelelõ energiákká is, az én spirituális struktúrámnak megfelelõ lelki és szellemi, érzõ és gondolkozó - képzelõ spirituális - genetikai felépítettségem szerint. Az a táplálék egészséges tehát, amelynek a spirituális információs-rendszere: a genetikai kódja, azonnal felismerhetõ. Az, amely minél egyszerûbb, genetikailag kevésbé zavart és ezért a szervezetem számára azonnal felismerhetõ - dekódolható - és informatikailag azonnal rendezhetõ. Fizikai szervezetünk és biológiai- pszichikai személyünk két ellentétes folyamaton megy keresztül, vagyis két ellentétes folyamatban vesz részt az élet folyamán: a külsõ, fizikai és pszichikai környezetbõl átvett információ egy részét átalakítja lelki, szellemi és spirituális (ideatikus - képzeleti) információvá és viszont: az auratestekbõl a csakrákon keresztül (különösen álom közben) a fizikai testbe áramló spirituális információt átalakítja fizikai és pszichikai információvá. Ezekbõl a két irányból jövõ, a szervezetünkben egymással találkozó információ- struktúrákból, illetve azok áthatolásából és kölcsönös megtermékenyülésébõl jön létre az életet és a létet fenntartó energia. ( Ez a varázslat. Ez minden erõben az erõnek az ereje. A világot ebbõl teremtették. - Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina.) Az anyagi állapotnak (fizikai információnak) az átalakítása spirituális információvá, nem más, mint annak a varázslatos transzformációnak az egyik része bennünk, amelyrõl a Tabula Smaragdina beszél. A másik része a transzformációnak (az isteni varázslatnak ) az isteni imaginációnak a szellemünkön és a lelkünkön keresztül történõ, értelmi és érzelmi információvá alakulása és ezeknek az értelmi és érzelmi információ kvantumoknak a szervezetünk által történõ materiális információvá alakulása. Ebbõl, a szüntelen információ-átalakítási folyamatból származik az életenergia, aminek a mesterséges növelése érdekében, annyi európai misztikus ámítja az un. tanítványait a különbözõ energia-nyerõ módszerek és receptek árulásával, megfeledkezvén arról az egyszerû tényrõl, hogy az ember születésétõl kezdve, folyamatosan telítõdik a sorsa kibontakoztatásához szükséges nyers és spirituális energiákkal az abszolútumból. Az egyetlen problémája csak az, hogy öncélú tevékenységei és zavaros gondolkozása, valamint a tévképzetei és a rejtett sóvárgásai, az önkéntelen

3 ambíciói által manipulált negatív képzelete hatására, rombolja önmagát és a természeti környezetét a spirituális életterve kibontakozásához és egyéni rendeltetése beteljesítéséhez kapott energiákkal. A Názáreti Jézus, aki a filozófusok tanainál sokkal mélyebb és idõt-állóbb, metafizikai tanítást adott az emberiségnek, nem egy templomi, irodalmi, politikai, vagy színházi hallgatóságot elkápráztató stílus-gyakorlatot végzett, amikor az élet alapvetõ értelmérõl-és felépítésérõl tanítva azt állította, hogy Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt. Ez az egyetemes alapigazság érvényesül az összes öncélú törekvéseink következményeként fellépõ kudarcaink, baleseteink, veszteségeink, sikertelenségeink és betegségeink esetében. A vegetarianizmus tehát egy szegényes, szellemtelen és mérhetetlenül ostoba, materiális vallás tulajdonképpen, amely mindössze a húsfogyasztás következtében meggyengült biológiai testünk egészsége visszanyerését és annak helyreállítását célozza meg, és azon felül nem akar tudni a lélek és a szellem egészségérõl, az idea testünk és a kauzális testünk egészségérõl. Nem akar tudni az egységes egyetemes létezésnek, az igazi egészségnek az ontológiai alapjairól és nem akar tudni a kinyilvánult létet fenntartó nagy varázslatról: az információs mezõnek, (a Jangnak) a szubsztanciává és a szubsztanciának (a Jinnek) az információs mezõvé alakulásáról! Mert a táplálkozás által az anyatermészetbõl általunk felvett, az anyagi határállapotban létezõ, alacsony rezgésû energetikai mezõkben és kötött részecskestruktúrákban tárolódott kauzális információ, a táplálkozásunkon, illetve az emésztésünkön keresztül, átalakul a szervezetünkben és az érzelmi - értelmi és szellemi folyamatainkon keresztül, új spirituális információvá és energiamezõvé. Amikor a férfi önkéntelenül az anyagot bányássza, azt szétbontja, gyötri és átalakítja, munkája által, tulajdonképpen a benne túltengõ Jang szellem hatására cselekszik így és rajta keresztül a Jang õserõ az anyagot, a szubsztanciát: a Yint próbálja szétszedve átvilágítani és átszellemíteni: kimozdítani, feloldani a megkövült és lelassult: mozdíthatatlan állapotából, melankolikus passzivitásából. Igaz, hogy az egészség bizonyos (kis) mértékben helyreállítható a hús, valamint az állati származású zsiradékfogyasztás csökkentésével és megszüntetésével, de az is igaz, hogy amennyiben csak ennyit teszünk, hosszútávon fizikai elgyengülés fogja követni e metafizikai szempontból megalapozatlan törekvésünket. Az is igaz, hogy érvénytelen az, amit nagy tudományos komolysággal és fontoskodással a húsfogyasztásról lemondani képtelen orvosok és tudósok állítanak. E tudósok, akárcsak a Jézus korabeli farizeusok, a saját akarat-gyengeségük "tudományos" elméleti indoklásával, az igazság ködösítésével és eltakarásával félrevezetik önmagukat és azokat, akik nagyobb akaraterejüknek köszönhetõen képesek lennének lemondani az állatgyilkolásban való részvételrõl az egész egészségük visszanyerése, vagy megtartása érdekében. Az orvostudomány egyik elmélete szerint ugyanis vannak bizonyos, csak a húsban megtalálható "állati fehérjék" és vitaminok, amiket képtelen "beszerezni" más táplálékokból az emberi szervezet. Ez a legnagyobb szamárságok egyike, amit a tudomány hangoztat. (Nem mintha ennél sokkal nagyobb szamárságokat nem ötölt volna ki, és nem hangozatott volna a tudomány!) Több, mint nyolc évvel ezelõtt, egy tengerparti Karate-edzõtáborban hagytam fel végleg a húsfogyasztással és semmiféle fizikaierõcsökkenést nem érzékeltem magamon az óta sem. Sõt, negyvennyolc évesen jobb erõnlétben érzem magam, mint ezelõtt három, öt és tíz, vagy húsz évvel. Ami a szexuális potenciám sem marad el semmivel a húsz évvel ezelõtti potenciálom mögött. Temérdek betegségem ellenére, elõbb csak hét napos, majd három évvel azután egy 14 napos és rögtön utána, egy l6 napos "teljes és becsületes" éhségsztrájkot folytattam a fasiszta román tanügyi törvény elleni tiltakozásul, minden késõbbi egészségi károsodás nélkül, megdöbbentve néhány olyan orvost, akik korábban betegségeim miatt kezeltek. Ráadásul 2-3 napra az éhségsztrájkok befejezése után Karate edzésre mentem, semmiféle különbséget nem észlelvén az akkori és a korábbi fizikai erõnlétem között. Sõt: kevesebbet izzadtam és könnyebbnek, nyúlékonyabbnak és rugalmasabbnak éreztem magam. Mindez a hagyományos és tudományos étkezési-táplálkozási szokások követésével nem lett volna lehetséges. De azok az "állati vitaminok", "állati fehérjék" és más, "vitális értékû" információt tartalmazó anyagok, amiket, egyesek szerint, csak a húsfogyasztás útján juthatnak a szervezetünkbe, csakugyan nem kerülhetnek belénk, és csakugyan nincs, ahogy beépüljenek a szervezetbe: Ha a húsfogyasztás csökkentése közben és a húsfogyasztásról való lemondás után is, sütéssel és fõzéssel, illetve ha fagyasztás által változtatott és rombolt struktúrájú (összezavart) információt viszünk táplálékként a szervezetünkbe. Ha az õs-magyar és õs-székely táplálkozási-szokásokhoz híven, te is megsütsz és megfõzöl minden ételt, vagyis természetellenesen megváltoztatod az étel eredeti összetételét, tápértékét és vitamintartalmát, ha egész ségtelenné teszed: megfosztod az egész - állapotától, ne csodálkozz, hogy egészségtelen vagy. Még hogy az ember számára elengedhetetlenül fontos fehérjék és vitaminok, amelyek csak kizárólag a meggyilkolt állatok húsában találhatók! A rokoni és ismerõsi kör arra tippelt, hogy Verácska végzetesen beteg lesz, amiért nem adunk neki húst. Három év eltelt a születése óta és a vele egyidõs ismerõs gyermekek már több hetet betegeskedtek, miközben õ mindössze náthás lett olyankor, amikor Júlia rejtetten és huzamosan haragudott valakire, vagy valamire. Mintha az embert a növényevõ állatfajok egészségének és jó génállományának a tisztaságát biztosító ragadozó, vagy dögevõ lénynek szánta volna a természet, vagy az Isten! Semmi bajom a ragadozókkal, de logikus, hogy azok a személyek, akik ragadozó táplálékot fogyasztanak, akár nyíltan, akár rejtve, de ragadozó módra agresszívek. Hát ne prédikáljanak békérõl, toleranciáról és humanizmusról és ne hazudozzanak maguknak fennkölt isteni küldetésrõl. Még hogy csak az állati húsban található, az életünk fennmaradását biztosító vitaminok! Vajon honnan szerzik be a rendkívüli nyers erõvel rendelkezõ növényevõ állatok, a kafferbivalyok, a bölények és az elefántok, azokat az ember számára is elengedhetetlenül fontos vitaminokat, ha nem a növényekbõl és azok gyümölcseibõl? Ki fõzi, ki süti meg a növényevõ állatok reggelijét, a vacsoráját és az ebédjét? A ló, a bivaly, az orrszarvú az elefánt és általában a legszívósabb és a legegészségesebb, "a legerõsebb" állatok, miért nem fogyasztanak húst, és miért nem sütve és fõzve fogyasztják a táplálékaikat? Azt sem tudjuk már, hogy mi az értelme annak, amit csinálunk, mivel csak azért tesszük, mert mások is úgy csinálják. Júlia édesanyját sokáig nem sikerült meggyõznöm arról, hogy a házõrzõ kutyájának nem kell meleg

4 étel, hiszen láthatja, hogy mi is csak ritkán fõzünk zöldséglevest, vagy krumplit és akkor is többnyire lehûlve, normális hõmérsékleten esszük meg, és mégis egészségesek vagyunk. Hogy Júliának bõven volt teje, nem úgy, mint neki, aki melegétellel és hússal táplálkozott, amikor Júlia, vagy a Júlia öccse csecsemõ volt. A kutya tíz hónapos korában megdöglött, persze nem csak a rendszeres meleg ételtõl, hanem a Rózsika egyéb humanizáló törekvései következtében is. Sõt: mi is szereztünk egy kutyát, hadd legyen Verácskának egy vírus és bacilushordozó, sterilizálatlan játszótársa, amikor sátortáborba megyünk. Lévén, hogy mi tömbházban lakunk, elvittük a kutyát Rózsikához. Hát nem lebetegítette azt is meleg ételeivel, és a kutya felé áramoltatott szélsõséges érzelmeivel, félelmeivel? Kénytelen voltam a beteg kutyát haza hozni és miután a szobánk parkettjére kihányta a gyomra tartalmát, majd az egész lakásban lõdörögve, kiheverte vírusos betegségét, Mackó jól éli világát Rózsika egyik roma nemzetiségû ismerõsének udvarában, ahol mindent kap csak meleg ételt nem. Sok idõnek el kellett telni számomra is, amíg képes lettem az egyetemes törvényekkel összhangban álló, gondolkozási és viselkedésbéli változásra. Lassan és tudatosan kezdtem átnevelni magam a korábbi mentalitásomtól eltérõ, a sok öncélú kritika, a fölényeskedõ ellenségeskedés és a vak ellenszegülések helyét elfoglaló egész - séges gondolkozási formák tudatos átvételére és azoknak a mindennapi életben történõ alkalmazására. Mondhatni, átfordítottam magam egy nem megalkuvóan félrenézõ, gyáva személybõl, a létkorrupció minden formáját felismerõ és leleplezõ, a tudományos és a vallásos hazugságokkal (a babonákkal) nem kiegyezõ bátor személlyé. Ehhez az egyetemes törvényekkel összhangban álló erkölcsi alapállás kialakítása és az újratanult természetes viselkedési formák tudatos gyakorlása kellett. A természetes táplálkozást, a spirituális megismerésre törekvõ gondolatisághoz: egy szüntelen megismerési folyamattal egybekapcsolt életrendhez kötöttem és ezért nem vált öncélúvá. Sok "reformétkezõvel" és vegetáriánussal találkoztam, akik irritálttá váltak, amikor valaki kételkedni mertek az új étrendjüknek értelmében és pozitív következményeiben. A ténylegesen észlelhetõ egészségi javulásuk ellenére, ezeknek az embereknek az új étrendje nem vált javára. Sõt: egyesek közülük még agresszívebbek lettek annak köszönhetõen, hogy mindegyre harcra-kész állapotba kellett állítaniuk magukat az új, öncélú és végeredményben materiális eszméik, életvitelük, megvédése érdekében. Õk azt érték el az új táplálkozási szokásukkal, hogy ezen a szintjén különbözõvé tették magukat addigi közösségüktõl, barátaiktól, és akaratlanul, de sértetten, vagy büszkén- különbnek, esetleg felsõbbrendûnek kezdték hinni magukat a többi embernél. Egy olyan vallásnak lettek a hívei, amely kizárólag a gyomrukhoz és az emésztõrendszer mûködéséhez, az emésztési problémákhoz kapcsolta õket. Ez mindössze arra volt jó, hogy felszínre hozza és kiemelje a tudattalanjukban szunnyadó, a közösséggel és a teremtéssel szembeni tudattalan, de a neveltetésük által, illetve a tudatos illeszkedési törekvéseik közben a tudattalanjuk mélyére nyomott agresszivitásukat. Az étrend megváltoztatása semmit nem ér, ha azt nem kíséri, sõt: ha azt nem elõzi meg a gondolkozásbeli és életképzeletbeli változás. Amennyiben nem válok még nyitottabbá, mint amilyen azelõtt voltam, szociálisabb, türelmesebb, belátóbb, azaz megszólíthatóbb, inkább többet ártok, mint használok az étrendváltoztatással. De ez az igazság fordítva is érvényes: az étrend természetessé alakítása nélkül a magamra erõltetett mentalitásbeli változások csak allûrök, felszínes fogások és misztikus trükkök maradnak és hosszú távon elõbb - utóbb tartalmatlanoknak és tarthatatlanoknak bizonyulnak. A rezonancia és a fejlõdés tõrvénye miatt nem lehetséges egyféleképpen táplálkozni, és másféleképpen gondolkozni. És viszont. A táplálkozásra is irányuló kauzális gondolkozás attól, hogy a fogyasztói eszmekör korlátolt ésszerûsége számára: a haszonelvet szolgáló, racionalizált gondolkozás számára idegen, még nem azt jelenti, hogy keleti és még kevésbé azt, hogy misztikus. A misztika elhanyagolja a kauzális ok-okozati láncolatok gnosztikus - kritikai vizsgálatát és szellemi átvilágítását, valamint azok érthetõ leírását. Ezért ezek az összefüggések vagy léteznek a valóságban, vagy nem léteznek. A misztika mindig zavaros és obskúrus misztifikációvá válik, amikor az egyéni sikervágytól és könnyû siker-lehetõségek által elkápráztatott, magukat beavatottnak nevezõ személyek és embercsoportok nem ismerve az õserõk metafizikai értelmét, egyetemesen érvényes igazságként hirdetnek meg humanista és szentimentálisan tetszetõs gondolatokat, vagy érdekes, ám végsõ soron egyéni és önkényes elképzeléseket. A misztikusoknak, akár csak az egyházi intézmények létjogosultságát és az intézményeik istenihumánus szerepét igazoló ideológiákat gyártó teológusoknak, állandóan misztifikálni, azaz ködösíteni kell valamit, amit nem értenek egészen, vagy éppenséggel azt, amirõl tudják, hogy hamis és téves. Misztikus igazságként tanítanak olyan öncélú, zavaros és homályos, a vezetõk (guruk és papok, vallás és szektaalapítók) személyes gyengeségeit elfedni, vagy rejtett hatalmi törekvéseit igazolni hivatott eljárásokat és módszereket is, amelyek a valóságban nem is kapcsolódnak a kauzális valósághoz és az egyetemes törvényekhez. Az is elõfordul, hogy ezek a misztikus dogmák egyes guruk, vagy azok híveinek a szabadjára engedett fantáziájából erednek és az ámuló követõik megemésztetlenül, vizsgálatlanul, a mindennapi élet realitásával össze nem vetve, és a valóságos következményekre való tekintet nélkül gyakorolnak, követnek. Annak a következménye, hogy a természetben megfelelõ arányban található, de általunk hõ-kezelt: megsütött, megfõzött, vagy fagyasztott táplálékainknak több mint nyolcvan százaléka Jang, illetve pozitív polaritású lesz a sütés-fõzés és a fagyasztás következtében, ennek megfelelõen nyolcvan százalékban férfiasabbak akaratosabbak, gyõzelemszomjasabbak, siker-centrikusabbak, türelmetlenebbek, ingerlékenyebbek,, görcsösebbek, ambíciósabbak, irritáltabbak, nyugtalanabbak, sértõdékenyebbek, önérzetesebbek, provokálhatóbbak -és provokatívabbak, a természeti egyensúlyunkból könnyebben kimozdíthatóbbak és ezért irritáltabbak, stresszeltebbek, depressziósabbak, egyszóval civilizáltabbak: beavatkozóbbak, tehát agresszívebbek vagyunk a normálisnál. Ez, a toleráns demokrata viselkedés mögött és alatt rejtõzõ általános agresszivitás, kivédhetetlenül kifejti romboló hatását bennünk, minden önuralmunk ellenére és neveltségünkkel belénk vésett, mesterséges önfegyelmünk ellenére! Közvetlenül észlelhetõ, hogy mi a különbség egy állandósultan stresszelt és egy természetes állapot, azaz egy stresszelt és egy nyugodt, kiegyensúlyozott életrendben élõ ember között. A magzat foganással szembeni negatív mentalitás, a nagy számú abortuszok és az általános fogamzás gátlás mellett, az eredetileg természetes állapotban található táplálékok kifõzése és

5 kiégetése, vagyis a fizikai testbe bevitt és a fizikai szervezet által feldolgozandó, megemésztendõ információnak a hetvenöt - nyolcvan százalékos Yang- töltetre való átállítása következtében lett úrrá a civilizált emberen az öncélú nyüzsgés, az értelmetlen és hosszú távú következmények szintjén elõbb-utóbb ökológiai katasztrófával végzõdõ, azonnali sikerekre vágyó eredmény-hajszolási mánia, amit a tudomány és a technikai vívmányok segítségével sikerült felismerhetetlenül átvinni a fizikai és a pszichikai szintekrõl a mentális és spirituális szintekre. A mai ember képzelete kimutathatóan agresszívebb, mint a százötven évvel korábban élõ õsszülõké pontosan abban az arányban, amilyen arányban több a pszichés betegek, az ideg és az elmebetegek száma a zavartalan személyekhez viszonyítva. Nem csak a húsevésbõl, hanem a táplálék hõkezelésébõl is ered a sok irritáció, az elfojtott neheztelés, öntudatlan, vagy leplezett bosszúvágy az ellenségeskedés, az intolerancia és a nyílt vagy fojtott agresszív lelkiállapot (állandósult ingerültség) és ezért van végsõ soron a sok betegség és boldogtalanság. Érdekes, hogy egyetlen evolucionista tudósnak sem nem tûnt még fel, hogy a táplálékukat természetesen fogyasztó, nem sütõ-fõzõ állatok egészségesebbek, mint a tudományos komolysággal magát egyre jobban összezavaró, mesterségesen elõállított vitaminokkal, emésztést serkentõ és energizáló tablettákkal és fájdalomcsillapítókkal magát agyontömködõ, sütõ-fõzõ ember. Amint korábban már mondtam neked, ahhoz, hogy spirituális küldetésének eleget tehessen a fizikai dimenzióban, az embernek szüksége van a fizikai dimenzióból eredõ közvetlen információra. Vagyis szüksége van arra, hogy a fizikai környezetére legjellemzõbb elemi (tehát egyszerû!) információ minõségeket tartalmazó "anyagokat" vigyen be és építsen be a fizikai testébe. Az állatok húsában nem található meg ez az információ elsõdleges (elemi) formában. Sõt: amellett, hogy hullamérget tartalmaz a hús, a húsban található más információ is át van rendezõdve, vagyis nagyon össze van zavarva ahhoz képest, hogy a természetben milyen elemi formákban található. Ezt a hormonálisan (genetikailag) másképp strukturált információt nehezebb az ember biológiai szervezetének szétbontani és értelmeznirendszerezni (megemészteni), mint a növényben és a gyümölcsökben található információt. Ezért mondják a fénytáplálkozók, hogy a természetes táplálkozás megszokása és a szervezet sejtrendszere normalizálódása után, már az állati szervezetek olyan "gyümölcseit" sem ajánlatos használni, mint amilyen a tojás, a tej és a tejtermékek. Ugyanis a tej és a tojás is genetikai információt tartalmaz. Ennek a genetikai információt tartalmazó állati eredetû tápláléknak a huzamos és együgyû "fogyasztása" az ember által, mezvarja az ember hormonális rendszerét, valamint a csakrákon keresztül történõ harmonikus és zavarmentes spirituális információcseréjét a finomabb dimenziók létezési struktúráival. Egyelõre senki, de legalábbis kevés ember gondolkodik el azon, hogy az agresszív merényletek elkövetõi és áldozatai is kilencvenkilenc százalékban húsfogyasztó személyek, miközben a tudományos statisztikák szoros összefüggéseket tárnak elénk a húsfogyasztás és a különbözõ rákos megbetegedések, az érrendszeri, a szív- és agymûködési zavarok, a vérnyomás problémák és fõként a nyirokmirigy rendszer zavarai között. Ennek ellenére, egyetlen olyan átfogóbb és jelentõsebb tudományos munka sem látott még napvilágot, amely rámutatna ezen megbetegedések szellemi és/vagy táplálkozásbeli okára. Többek között arra tehát, hogy a leölt állatok ízletesen párolt, átsütött húsa valójában a benne található hormonális hullaméreg miatt károsítja az emberi szervezetet. Ezt, a folyamatos spirituális kábulatot és mentális zavart okozó, állandósult hormonális mérgezést a biológusok és az orvosok lekicsinylik, a húsban található nélkülözhetetlennek kikiáltott fehérje mennyiséggel és vitamin minõséggel szemben. Pedig a biológia és az orvostudomány kimutatta a hormonoknak a szervezet mûködésében betöltött fontos szerepét. Hogy számos pszichoszomatikus megbetegedés, a depresszió, a kedély -és a szenvedélybetegségek, az akaratgyengeség és a megrögzött agresszivitás mögött valójában az összezavart hormonrendszer mûködési rendellenessége rejlik. Ugyanakkor nem kíváncsi arra, hogy miért is keletkezik igazából a leölt állatok húsában a hormonális hullaméreg rögtön azok elhalása után. Illetve arra, hogy valójában miben áll az összefüggés a táplálkozás, a türelmetlenség és a bûnözési hajlam között? Bármely állati struktúra elpusztulásakor az utolsó reakció nem más, mint a kauzális energiaforrástól elszakadt, érzékelési és észlelési képesség nélkül maradt fizikai testnek a hormonális lemérgezése, az illetõ biológiai struktúra "életkódjának" a szétbontása és megszüntetése. Hogyan ne lenne a nem ragadozó lényként az állati rendbõl kivált és a civilizált állapotában nem ragadozóként az állatok génállományát rendben tartani hivatott ember fizikai szervezetére káros, és a finomabb érzelmi-mentális állapotára - egészségére nézve mérgezõ (zavaró) az olyan táplálék, amely valójában a halál, a szétbomlás, a struktúra-megsemmisülés információját hordozza magában? A ragadozók és a dögevõk ugyanis megfelelõ a szellemi struktúrája, ahhoz, hogy a gyilkolás élménye ne ártson neki és a szervezeti felépítése ahhoz, hogy az elfogyasztott állatok húsában található hullamérget feldolgozza. Hogyan legyen akár fizikailag, akár lelkileg-szellemileg egészséges, hogyan lehet az egyetemes létezés nagy folyamataival harmonikusan egybe kapcsolódó rész-egység az olyan személy, aki folytonosan a halál-információval: a hormonális hullaméreggel él a szervezetében és a fölösleges gyilkosság képzetével a tudattalan élet-képzeletében? - Mert azt, hogy teljesen fölöslegesen, sõt: egyenesen a saját kárára hizlalja és gyilkolja az állatokat, minden felnõtt ember tudja a tudományos teóriákkal teljesen el nem némítható lelkiismeretében. A húsfogyasztás és az öntudatlan agresszivitás közötti összefüggést tehát mind fizikai-biológiai szinten, mind a magasabb létdimenziók szintjén könnyen tetten érhetjük. Téves az a nézet miszerint az ember tetteit, gondolatait és cselekedeteit csupán a vágyainak alávetett értelme és az ösztönei határoznák meg. A lelkiismeret, vagyis a tudattalanba lefojtott bûntudat és zavart felelõsségérzet is fontos része az ember személyiségének. Ezért az ember hiába magyarázza meg magának racionális (tudományos), vagy irracionális (vallásos) tudatával, hogy az általa elfogyasztott állatok leölése nem jelent gyilkosságot. A tudattalanja legmélyebb rétegei szintjén mûködõ egyetemes lelkiismerete: a személyi tudatát az abszolút tudattal összekötõ felettes énje folytonosan közli vele, hogy õ nem becsületesen vadászóragadozó lény és az általános létrontásban, közvetve vagy közvetlenül, de részt vesz, akkor is, ha nem állattenyésztõ és nem mészáros. Mert a húsért adott pénzével a hús-állatok mesterséges szaporítását és fölösleges gyilkolását fenntartja és ez által a természettel és a szellemi világgal szemben ellenséges állapotban él. És a kérdés nagyvonalú mellõzésével hallgatólagosan támogatja a világszerte egyik legerõsebb piaci tõkével rendelkezõ

6 húsipart. Ettõl, a tudományos létrontás által létrehozott, globális termelõi-fogyasztói káprázattól és szellemi kábulattól szenved ma nem csak az emberiség, hanem a természet világa is mind a fizikai, mind a szellemi - lelki dimenziók szintjén. És még csodálkozik, hogy a fiatalság körében járványszerûen hódít az alkohol és a kábítószer. A hagyományos étkezés olcsóbbnak tûnik, ha nem számítjuk fel a hús mellé elfogyasztott köretek, a növényi táplálékok árát és mindemellett a menthetetlenül szükségessé váló gyógyszerek árát. Az tehát, hogy ez így olcsóbb, gazdaságosabb és egészségesebb, globális tévképzet. Valójában a döntõ indok az, hogy a húsfogyasztás elsõrendûen hozzátartozik az élet élvezetéhez. Senki se mond le szívesen egy jó kis flekkenezésrõl, marhasültrõl, virslirõl. Bármennyire is lapos a pénztárcája, legalább néhány deka felvágott, õrülthús, vagy szalonna minden kamrába - hûtõszekrénybe illik. De az egészséges táplálkozástól a hús, cukor és sótól mentes reformkonyha hívei is éppannyira távol állnak, mint a mészárszékek törzsvendégei. A különbözõ vitaminok és kalóriák vadászásával csupán a kulináris mûvészet lehetõségeit csoportosítják át egy kevésbé hizlaló, fizikai egészségóvó étrendre. A civilizált ember ugyanis sem a közvetlen anyatermészettel, sem a saját belsõ természetével nincsen harmóniában. A technika segítségével mesterségesen elidegenített életrendben a népszerû hot-dog, hamburger és egyéb gyorsételek mûanyagizével rohangáló ember számára merész álomnak számít, hogy egyszerûen kisétáljon a szabadba, leszakítson egy gyümölcsöt a fáról, és miközben megtölti a tüdejét friss levegõvel, a felhõk vonulását nézve, nyugodtan elfogyassza a fáról leszakított zamatos gyümölcsöt. Pedig az ember több dimenziós lény. Mind anyagi-biológiai szervezet, a fizikai-földi természetnek része. Mind érzelmi-értelmi és képzeleti- ideális tevékenységgel rendelkezõ struktúra, a fizikai testét körülágyazó, annak alapot adó és azt fenntartó, bioenergetikai: éteri, asztrális, mentális és spirituális erõtereken keresztül az abszolútumig terjedõen, állandóan jelen van minden dimenzióban. Emiatt, a "létért való küzdelem" nevében elkövetett, planetáris gyilkosságban való részvétel-képzet visszahatása miatt, egy állandóan õt fenyegetõ és õt, valamint a szeretteit veszélyeztetõ, ellenséges természet és egy ellenséges emberiség képzetével a lelke mélyén él a modern és a poszt modern ember. De ahhoz hogy az agresszivitás gyökerét megtaláljuk, még mélyebben be kell nyomulnunk a társadalmi - gazdasági - erkölcsi téveszmék labirintusába. Mert egyetlen ember sem képes kezelni (különösen a manapság egyre erõsödõ lelki nyomással, megterheléssel együtt járó szociális - gazdasági - magánéleti krízishelyzetekben) az ösztöneit, indulatait, sem pedig az általános "közerkölccsel" ellentétben álló személyes vágyait, érzelmeit, gondolatait, mindaddig, amíg a saját lényének szellemi alapjait fel nem fedezte, és jól át nem világította magában. A "tudattalan" globális bûntudattal terhelt személyiség képtelen a saját átvilágítására, nem akarja megérteni az igazán egyszerû tényeket. Bonyolult tudományos elméletek bástya rendszerével védi magát a katabazissal, a tudattalanba való alámerüléssel és a mély felismerésekkel szemben. A társadalmi forradalmak, az elkeseredés által elindított szociális megmozdulások és a háborúk példaként szolgálnak arra, hogy mennyire elveszíthetik a helyes ítélõképességüket, felelõsségtudatukat, szabad akaratukat a társadalmi - gazdasági igazságtevés, az erkölcs, a nemzet, vagy az Isten nevében erõszakoskodó tömegek. A diktátorok és a hatalomra szomjazó vezetõk jól ismerik a tömegek pszichológiáját: a kollektív agresszivitást, a félelmet, a szorongást vagy a rémületet, valamint a tömegpánikot eredményezõ jelszavak és jelmondatok manipuláló, tömegszédítõ és tömegzsibbasztó hatalmát. E tömeghisztériák bujtogatói, résztvevõi és áldozatai szintén húsevés kábulatában élõ személyek. Egy olyan feszült helyzetben, mint egy forradalom, polgárháború vagy más szociális tömegagresszivitás kitörésekor hogyan tudná az állat-gyilkosságban gyökerezõ irracionális ellenségképzeteitõl irányított tömeg megõrizni lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, higgadtságát? Anélkül, hogy kétségbeesne, hogy az önkényes igazságtevési késztetései által hajtva, hisztérikus dühöngés, pánikszerû menekülési kényszer vagy az irracionális agresszivitás kerítené a hatalmába? Mindannyian átéltük (tudatosan vagy tudattalanul) és tapasztaltuk mind önmagunkban, mind a közvetlen környezetünkben azt, hogy minél agresszívebb valaki, annál jobban fél legbelül és minél jobban védekezik, annál inkább támad, gyûlölködik, elhárít, megsemmisít, gyilkol képzeletben. Ez a két szélsõséges Marsi magatartásforma, a gyávaság és az agresszivitás válik teljesen ellenõrizetlenné és egymást kölcsönösen feltételezõvé a hullaméregtõl állandóan kábult állapotban élõ ember személyében. Miért? Mert természeti, vagy szociális ellenségképzetekkel élni annyit tesz, mint öntudatlanul állandóan félni. Félni annyit tesz, mint magyarázkodni, aggódni, védekezni, és ez által gondolatban viaskodni, önkéntelenül erõszakoskodni és támadni, neheztelni és végül, nyíltan, vagy rejtetten gyûlölködni. A húsmentesen táplálkozó emberek, statisztikai adatok szerint nem betegednek meg rákban, egyiküknél sem észleltek vérnyomásproblémákat, fertõzõ, járványos megbetegedéseket vagy súlyosabb emésztési vagy idegrendszeri panaszokat. A kiadós alkoholfogyasztást követõ másnapossági tünetek a húsevõk és a húsmentesen táplálkozók esetében eltérõek: az elõbbiek fizikai szervezetének a zsíros, fûszeres húsételekbõl felszívott hullamérget kell az alkoholban található mérgekkel együtt feldolgoznia, aminek rosszullét, hányinger, fejfájás, szomjúság- és éhségérzet, letörtség, bágyadtság vagy akár többórás eszméletvesztés, emlékezetkihagyás, stb. lesz a kísérõje. Az utóbbiak esetében viszont ezek a tünetek jóval enyhébbek. Hányinger, szédülés, erõs fejfájás, általános levertség csak nagyon enyhén jelentkezik, nemhogy az ájulás, a fizikai és tudati önkontroll elvesztése. Ez mind irracionális ingerlékenység következménye és a húsfogyasztó személyeknek, akár közemberként, akár tudósként, mûvészként, vagy magas rangú állami hivatalnokként, nagyobb a csalásra-bûnözésre való hajlamuk, inkább hajlamosak a következetlen és irracionális viselkedésre. Bizonyos politikai-magánéleti vagy társadalmi konjunktúrák vagy természeti katasztrófák hatására sokkal agresszívebbeké válnak, mint a természetesen táplálkozó emberek. Ez a Káini embernek a mentalitása és lét-állapota, a húsra rákapott Káinnak, akinek az áldozati füstjét nem fogadja el az isten: aki nem képes már az éber lét-tudata által, de még csak meditáció útján sem, kapcsolatban lenni a személyi lelkiismeretén át, illetve az egyetemes felelõsség-tudatán át megnyilatkozó, benne élõ Teremtõvel. Ez, a személytõl független, objektív, személy-ellenes, ellenséges lét-tudat állapot: a Káini ember tudata. Ez a Káin Éntudatában, a Káin tört elméjében, vagyis az állat gyilkolás képzete által objektívvé vált: kettétört személynek az én-

7 tudatban gyökerezõ emberi idõ-lét állapota: a filozófia és az objektív tudomány állapota. A történelem valójában egy általános gyilkossággal: Ábelnek, a személyi öntudatán keresztül a benne lakozó Teremtõvel állandóan kapcsolatot fenntartani képes, növénnyel táplálkozó embernek az elsorvadásával kezdõdik, nem az elsõ emberpárnak a paradicsomból való kiûzetésével, a teremtõi azonosság-tudat megtörésével kezdõdik. Noha az egészség-tévesztési folyamat spirituális síkon, már a paradicsomi rejtõzködéssel: a fügefalevél felvételével és az elsõ tudományos aktussal: a lelkiismeret-elfojtással kezdõdött el. Az isteni eredetû ember csak azután vált képessé az emberölésre, miután az egyetemes léttudatát majdnem teljes mértékben elvesztette. Miután az égi értelmét: a szellemi éberségét elvesztette és huzamosan elkábult a legyilkolt állatok húsának (hullamérgének) fogyasztása következtében. Az ember olyan lény, aki nem csak a fizikai dimenzióban létezik, és akinek a fizikai teste a csakráin: a fizikai testét a spirituális energia-testekkel összekötõ energetikai központjain keresztül, a fizikai tápláléknál finomabb, de erõsebb és lényegesebb információt kap a spirituális dimenziókból és az abszolútumból. Ezért annak függvényében, hogy mennyire zavarta meg a megfelelõ auratesteit, annál több fizikai (anyagi) információra, vagyis táplálékra van szüksége, minél kevesebb spirituális információ befogadásra, feldolgozásra és azok gondolkozási - érzelmi folyamatokká történõ átalakításra képes. És viszont: minél intenzívebb, de harmonikusabb: finomabb, folyamatosabb a spirituális információ befogadási és feldolgozási képessége egy személynek (vagyis a rajta keresztül áramló, az õt éltetõ spirituális energiamezõknek a természeti szubsztanciákkal és fizikai létformákkal való tudatos találkoztatása) annál kevesebb "anyagcseréhez szükséges alapanyagra: fizikai táplálékra van szüksége. Nem véletlenül dühöng a kerge marhakor és a mesterséges táplálás következtében legyengült, fertõzött állat-tetemek ezreit nem véletlenül égetik el, és nem véletlenül szedik áldozataikat a hússal dúsított csecsemõ tápszerek. Egy sok ezer éves civilizációs tévedésnek vagyunk valamennyien az áldozatai. Ez a tévedés többek között a kezdeti bûnbeesésnek egy része, amire annyi utalás történik a Bibliában, és aminek következtében úgy képzeljük, hogy többkilónyi anyagot kell magunkba gyúrnunk, tömnünk, és lapátolnunk naponta, annak érdekében, hogy életben maradjunk, és hogy el tudjuk látni biológiai-társadalmi funkcióinkat. Ez a nevetséges tévedés, igen veszélyes és annál tragikusabb, mint ahogy elsõ látásra fel tudjuk mérni. Keserves, drámai szenvedésekkel terhelt adót kell fizetnünk érte, a bulímiától és az anorexiától, a cukorbetegségekig és a rákos megbetegedésektõl, a különbözõ korai és értelmetlen halálnemekig. Nem feledkezve meg arról sem, hogy ennek az ontológiai tévedésnek köszönhetõ az egész természet romboló-szennyezõ civilizációnkat létrehívó fogyasztás téveszméje is. Az õrült és stresszelõ hajsza, amelybe fejetlenül, mint egy húsdaráló gépbe, önként bedobjuk magunkat azért, hogy gazdaságilag úgymond a felszínen maradjunk és megfeleljünk a "társadalmi követelményeknek" ennek a tévedésnek a következménye. Vagyis azért, hogy a megfelelõ pénzmennyiséget megkeressük a saját magunk, a gyermekeink és általában a szeretteink biológiai szervezetének a teljesen fölösleges, emészteni való (- a túlterhelt, agyonkínzott szervezetünk által csak negyedig, sõt: egy tízedig feldolgozható) anyagokkal történõ teletömködésére. A tudomány, miután kimutatta, hogy mi mindenre van szüksége a szervezetnek a jó üzemeléshez - és ebbe a téveszmébe tartotta a civilizált embert másfél évszázadon át -, azt már teljesen hiába mutatta ki, hogy az így nyert energiának a harminc százalékát csak az emésztésre és az ürítésre használjuk. Nem hiába nevezik e civilizáció társadalmait fogyasztói társadalomnak. A tévedés az, hogy nem a fogyasztással van baj, hanem a termeléssel. Mert ahhoz, hogy alapszükségletei fölött fogyasztani tudjon, az embernek elõbb fogyasztói termékeket kell termelni fölöslegben. E planetáris méretû tudományos tévedés következtében, mindent el akarunk itt fogyasztani, attól való önkéntelen félelmünkben, hogy nehogy éhen haljunk. Már egymást is fogyasztandó anyagként, "fogyasztási cikként" kezdtük kezelni. Az emberiség többsége által szívesen nézett amerikai filmek, a legsikeresebb reklámok, mind - mind úgy mutatják be a nõt a férfinek és a férfit a nõnek, mint valami elfogyasztani való árucikket. Ez az eszmei alapja a nõi és férfi fotómodellek, sztárok, sexszimbólumok fetisizált "futtatásának", szerepeltetésének, a megvásárlandó házak, autók, vegytisztítók és gasztronómiai csodaszerek, csodaszerszámok mellett... Ez, a fogyasztási ingereltség és zaklatottság az, ami mûködteti az audio -vizuális hírcsatornák és a filmipar segítségével rángatott és szerepeltetett emberiséget, az éhezõ, ágyékötös néger-törzs tagoktól, a Kelet Európai melósokig. A menõ rap énekesekig és rockzenésekig és azok alkoholos, kábítószeres hallgató-közönségükig, a reklám-szakértõkig, a formamûvészekig, a lelki és szellemi sterilitásig kimosdott nyugati bank-hercegekig, az amerikai filmsztárokig, az üzletemberekig, a dandykig, az arab terroristákig, a gengszterekig és a fotómodellekig. A sors fintora, hogy azon már senki nem gondolkozok el, hogy az utóbbiak nem is lehetnének "modellek", amennyiben mindazt elfogyasztanák, amit fogyasztásra ingerlõ pucér szépségükkel reklámoznak. Mindez azért van, mert a tudomány által fenntartott képzetbõl, miszerint az embernek kilókban és kalóriákban mérhetõ, variált tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy fenntarthassa biológiai létezését semmi nem igaz. Itt teljesen félre van értve minden. Az embernek nem üzemelnie kell, mint egy gépnek. Az ember, mint több dimenziós lény, mint magasrendûen szervezett lelki-szellemi és biológiai struktúra, folytonos és harmonikus információ -és energetikai cserét kell folytatnia a környezetével, de fõképp az egész világegyetemmel. Csak az egyetemes egység-létezésen belû folytathat harmonikus viszonyt azzal földi környezettel is, amelyben biológiai lényként él. A kérdés az, hogy mit nevez ma harmonikus információs-cserének, nyílt létnek és zavarmentes kommunikációnak, az ember, amely az õskorrupciónak a tudomány és a technikai feloldási és megszüntetési lehetõségének a téveszméjébõl kiindulva, szellemi kultúra helyett, egy labirintus szerû anyagi-technikai civilizációt hozott létre. Azt képzelvén, hogy a csúcstechnológiájával elõállítható, fogyasztói - kényelmi berendezések és a maximális precizitással mûködõ védõ - romboló fegyverek segítségével, megszabadulhat a megváltás aktusa megvalósításához a szükséges egyéni erõfeszítésektõl? Az, hogy mit nevez harmóniának az ember, aki meg van gyõzõdve arról, hogy a technika segítségével kicselezheti a megváltást, és abban reménykedik, hogy valamikor véglegesen megszabadulhat a fájdalom és a betegségek kényelmetlen jelzéseitõl, és persze, a megváltott - megváltozott személyiség kialakulásához elengedhetetlenül szükséges személyi felelõsségvállalástól?

8 Mert a harmóniáról kialakított tévképzetünk, a fölösleges zabáláshoz hasonlóan drámai. Ugyanis senki nem tud elbújni az elõl az egyetemes megváltási program elõl, ami ott van bekódolva mindannyiunk tudattalanjába, ha tudomásul akarjuk ezt venni, ha nem. Mindenkinek tudomásul kell vennie elõbb-utóbb, hogy mindannyian az egyéni és ez által az egyetemes megváltás érdekében (vagyis a fizikai dimenziónak a spirituális dimenziókhoz való közvetlen egybekapcsolása érdekében) születtünk a világra és kimondottan ennek érdekében jött létre az ember egész szellemilelki személyisége és nem utolsósorban az annak megfelelõ biológiai szervezete. A biológiai életünket szolgálni hivatott intellektuális-lelki képességeinket viszont nem lehet büntetlenül gyakorolni, mindössze az élvezet-vágyaink kielégítésének és a hiú becsvágyunkból fakadó, Bábeltornya- építések: természetellenes életkörülmények létrehozása érdekében használni egy életen át. Az emberiség rá fog egyszer ébredni arra, hogy az egész tudományával és az arra alapozott filozófiájával nem tesz egyebet, mint félre vezeti önmagát. Hogy a gyermekkorában belé nevelt Káini magatartással, a természetellenes életnyerési elvvel: a gazdasági életkoncepcióval, az ennek alárendelt tudományos erkölcsiséggel és misztikus vallásossággal félre vezeti önmagát és félrevezeti a többieket egyaránt. Vak vezet világtalant! Mindannyiunk tragédiája, hogy ha nem is tudjuk világosan, de sejtjük azt lelkünk mélyén valahányan, hogy valójában törvénytelen módon éljük az életünket, és azt is tudjuk, hogy mit kellene tennünk, vagy nem tennünk a szükséges változtatások érdekében. Csak azt nem tudjuk, hogy hogyan hajthatnánk végre életünk teljes helyrehozását? Mindenki sejti és nagyon sokan tudják, hogy mit kellene tenni, annak érdekében, hogy normálisan és egészségesen élve, végre emberhez méltóan tegyük meg azt, amit már több generáció szeretett volna megtenni, és aminek a leírása ott áll a világ minden õskultuszának alapszövegeiben lerögzítve. De ahogy Hamvas Béla mondja, a helyes szónak és a helyes gondolatnak a tettbe való beváltásának, vagyis az átváltásnak az egyéni akaratával: az õsi hatalmunkkal: a hitünkkel, illetve a teremtõ imagináció mûködtetésének a képességével nem rendelkezünk, mert félünk tõle. Mert félünk a tényleges felelõsségtõl: Az ember kiül csak azt teszi, amit belül nem mert, vagy elmulasztott megtenni., mondja Hamvas Béla. És miért mulasztjuk el belül megtenni azt, ami a létünk aranykorrá változtatásához szükséges? Azért mert nem vagyunk képesek elismerni, hogy az összes negatív körülményt mi idézzük be az életünkbe. Elhagytuk a képzelet éberségét: a mentális felelõsség és a mentális akarat helyét és mindent kívül teszünk meg. A steril, de jól hangzó önkényes elméletekbõl, az izgalmasan érdekes gondolat építmények káprázat-világából, a misztikus fantazmagóriákból: a szónoklatból és a prédikációból, a szenvedélyes érzelmeinkbõl, a szellemtelen és megfontolatlan cselekvésbõl élünk. A tudatos teremtésre senki nem képes, mert nem tudja, hogy a megvalósítás érdekében a három központjából: a gondolat, a szó és a tett összekötõ központjából kell kiindulni, az idea-testben kell élni. Mert hajlamosak vagyunk az energiát úgy elképzelni, mint valami materiális megnyilvánulást. A tulajdonképpeni energia maga a természetben és a természet által magát állandóan újjászülõ szellem egyik megnyilvánulása. "Ez minden erõben az erõnek az ereje", ahogy Hermész Triszmegisztosz mondja a Tabula Smaragdinában. Már volt szó arról, hogy megnyilvánult lét, a világegyetem: a teremtés bipoláris. Egyrészt Feminin természetû (Jin, Szeretet, vagyis az egységbe való visszakapcsolódási képességének az elve), másrészt Maszkulin természetû (Jang, Fény, vagyis a tapasztalati ismeretekbõl eredõ értelmi világosság elve). A Feminin Elv (Szeretet, Egységesülési) világalkotó princípiumnak a mi általunk is tapasztalható és érzékelhetõ közvetlen megfelelõje a megnyilvánult anyagi világ általában, amelyre jellemzõek a tér tulajdonságai, vagyis az idõ és a forma. A Maszkulin (Fény, Tapasztalati ismeret) õselv kevésbé érzékelhetõ, de a XX. század végén élõ ember számára már egyre inkább észlelhetõ: az információs mezõ, vagyis a finomabb dimenziók valóságában megnyilvánuló szellem, amely a létrehozója mindannak, amit mi életnek nevezünk, és ami az ember személyében érzelmek és racionális gondolatok, öntudat és tudattalan érzések formájában jelentkezik. A Szeretetnek a Fény által történõ áthatása és megtermékenyítése és fordítva: a Fénynek a Szeretetben történõ feloldódása, visszatükrözõdése és újjászületése a Logosz, az egyetemes erõ, a spirituális energia, amit Szent Szellemnek nevezünk. A Logosz a Yen, az Áthatolás, az Inqualieren, az Equador, a Sanctus Spiritus. Ez az egyiptomiak, vagyis a hermetikus bölcsek Phoenix madara, amely a saját porából, vagyis az õs szubsztanciából, a természet által újjá szüli önmagát szüntelenül. Ez az áthatolás tehát a valódi energia, a varázslat, a thélészma, amely az egyik dimenzióban energia-fogyással, a másik dimenzióban energia kibocsátással jár. Nem a (csak) fizikai, vagy un. bioenergia, amihez mi hozzászoktattuk konceptuálisan a materialista tudományok labirintusába leragadt tudatunkat! Hermész Triszmegisztosz szerint "Ez minden erõben az erõ ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja." Errõl, az idõtlen és tér nélküli, kifogyhatatlan, magát folyton újraalkotó egyetemes energiaforrásról beszélnek a hinduk és mai követõik, a fény-táplálkozók, amikor azt állítják, hogy õk Párnával élnek. Legjobb példa a misztikus tévelygésre az, ahogy a különbözõ Joga-módszerek és iskolák által tanított légzési technikák leírását olvasva, az avatatlanok arra gondolnak, hogy az így végrehajtott légzéstechnikák segítségével a szervezet a levegõbõl kiszûr valami finomabb, érzékelhetetlen anyagot és ez lenne az a párna, amivel a pránaisták és egyes Joga-mesterek élnek. Nincs szó semmiféle finomabb materiális szubsztanciáról, amivel élni lehetne a tradicionális tápanyagok helyett. Itt a szervezetnek egy belsõ tisztítási, átszellemítési és a sejtek atomi részecskéinek az õs szubsztanciából, az egyetemes spirituális energiamezõbõl történõ közvetlen átvételérõl van szó. A Joga-mesterek és a pránaisták tudatosan növelik a kauzális és a mentális információs-energetikai cserefolyamatok mennyiségét és minõségét és így kevés fizikai információra, fizikai energia-hordozókra van szükségük. A Joga nem energia-nyerészkedésre kialakított misztikus módszer és ahhoz, hogy valaki ténylegesen növelje spirituális információ befogadási és feldolgozási képességét, vagyis hogy a fényt és a szeretetet fokozza személyében, nem föltétlenül szükséges légzéstechnikázni és Jógázni, mint ahogy nem is elég csak jógázni, vagy légzéstechnikázni. Sõt: minden öncélú, az élet megnyerése érdekében folytatott misztikus, vagy materialista módszer inkább a biztos bukáshoz, vagy az értelmetlen és nevetséges szellemi tévelygéshez vezet, mint az igazi megtisztuláshoz, a harmonikus, derûs, egészséges és teljes élethez. Miközben egyesek misztikus aszkézisek segítségével gyötörik

9 magukat, annak érdekében, hogy a lelki üdvösségüket elérjék, nem veszik észre, hogy számukra pontosan az önkínzásnak ez a misztifikált fajtája nyújt különleges gyönyör-forrást, mások számára már az is gondot jelent, hogy amennyiben a sok jó pecsenyérõl és másféle húsételrõl, vagy cukrászsüteményekrõl lemondanak, akkor mi marad meg az élet élvezetébõl? Hát köszönöm szépen, de nem kérek a kórházi sanyargatásban végzõdõ élvezetekbõl, a vénámba, az orrlikamba, a végbelembe, a húgycsövembe vezetett katéterekkel, vagy az agyamba, a szívembe és a vesémbe vezetett elektródákkal! Inkább játszok egy bumfordi kutyával a hóban, szaladok a szélben és egy jó könyvet olvasva, esetleg csak amúgy, lustán heverészve, fürdetem a barnára cserzett testemet a déli verõfényben egy ózondús erdõszélen. * * * Érted kedves olvasóm, hogy miféle, a globálisan elfogadott lét- és életszemlélettõl, filozófiáktól, teológiáktól é misztikáktól gyökerében eltérõ, lényegi problémákról és azok eredményeként fennálló félreértésekrõl van szó? Érted, hogy a Balog Ádáméhoz hasonló az 1991 karácsonyi, majd az 1992 húsvéti és pünkösdi megvilágosodásaim után, miért hagytam fel azon szándékommal, hogy az Egy erdélyi magyar mûvész - sors regény" zsánerû regény látszatát megõrizve, egy láthatatlan ellenségképtõl áthatott, az általam is ismert irodalmi hangulatkeltés misztikus mesterfogásaival téged elbûvölve, önmagad ellenségének felismeréséig elvezesselek? A megvilágosodásokhoz vezetõ, majd az azokat követõ töprengések, a meditációk, a külsõ események, a képek festése közben érlelõdött gondolatok, ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy egyetlen mûvész sem játszódhat tovább felelõtlenül az emberek életével - azok képzeletével - a mûve esztétikai sikerének érdekében. Az írónak meg kell adnia gondolatai és látomásai megértésének a kulcsát még azzal a kockázattal is, hogy nem lesz sikere, ha megfosztja mûveit a mitikus misztériumtól, a titokzatosság varázsától, a bûbájosság esztétikájától, amely a sikeres mûveknek az elsõdleges feltétele. Köszönöm, én nem kérek ebbõl a sikerbõl és téged sem etetlek ilyen ódon trükkökkel. A másik ok, amiért nem írtam egy titokzatos, láthatatlan ellenségrõl szóló regényt, amely misztikus célzásokat tartalmazott volna a keresztény egyházak hivatalos sátánja, a szekuritáte, a staszi, az ávó, a kágébé, a cia tisztjei, ügynökei és a népszerû kelet-európai diktátoraink személyisége közötti összefüggésekre vonatkozóan, az, kedves olvasóm, hogy nem bíztam benned, tehát nem bíztam magamban. Megértettem, hogy egyelõre még veled is, velem is bármi megtörténhet. Mindketten eltévedhetünk még a regény cselekményének, a külsõ események dzsungelében. Ez a viszont azt a kockázatot hordja magában, hogy valahol cserben kellene hagyjalak, még mielõtt megérthetted volna a KÖNYV lényegét és azt felhasználhatnád az életedben, és jobb híján, végül is el kellene, vezesselek egy nagyon frappáns, de számodra semmit nem érõ regénybefejezéshez. Különben valami nagy, talán halálos - és nem "életes"! - áldozatot kellett volna hoznom érted és a KÖNYVÜNKÉRT, amint hogy szinte ilyen áldozatot hoztam a könyv írása közben, a tudattalanságom és a megfelelõ spirituális felkészületlenségem következtében a Nemes Mózes által meghirdetett demokratikus - keresztény eszmék érvényre juttatásának az érdekében, majd késõbb a diszkriminatív román tanügyi tõrvénynek az eltörlése, illetve megváltoztatása érdekében. Mert nem akartam a sorsot harmadszor is kihívni magam ellen! Mert szerintem is, mint mestereim szerint, az életrajzi, vagyis a történelem színén játszódó, csakúgy, mint a pszichológiai regényeknek, és mint a tudományos fantasztikus írásoknak, nincs többé semmi szellemi jelentése, vagy erkölcsi értelme. A rendkívüli, vagy köznapi történések, cselekmények dokumentumszerû leírásának csakúgy, mint az esztétikai bravúrozásnak még annyira sem. Nincs semmivel se több értelme a krimi regényeknél, vagy a pornó regényeknél az olyan regényírásának, amelynek olvasásával az emberek csak olvasói, esetleg esztétikai, de mindenképp csak fogyasztói élményben részesülnek, és az olvasott gondolatokat nem építhetik be az életükbe, a harmóniára - az egészségre, a kreativitásra és a kiegyenlítõdésre - való törekvéseikbe. Az olyan regényírásnak, amelynek hatására nem szólal meg az olvasó lelkiismeretének a hangja, és az olvasók nem vitatkozhatnak a saját lelkiismeretükkel és felelõsségérzetükkel, amelynek hatására tehát, a felelõsségérzetünk: lelkiismeretünk hangja nem kezd vitatkozni az áruló hazudozó, minden áron nyerni akaró, kicsinyes és hitetlen tudatunkkal, amely által nem fedezhetünk fel semmi kivetni valót és semmi döbbeneteset saját személyünkben, és nem fedezünk fel semmi újat a közvetlen környezetünkben élõk szellemi és lelki világában, és amely regény nem változtatja meg legalább egyetlen lényegi felismerés szintjéig az életünket, annak a regénynek a szerzõ gazdagodásán és a hírnévszerzésen kívül, nincs semmi értelme. Mennyi porfogó könyv foglalja otthon a könyvespolcomon fölöslegesen a helyet! Mennyi egyéni becsvágyból induló, hiú gondolati erõfeszítés eredménye halmozódik körénk és közénk fölöslegesen, hogy ellepje az életünket teljes egészében! Mennyi izgalmat és kíváncsiságot, mennyi esztétikai élményt kiváltani hivatott trükk, dráma, elméleti stikli, bûvészmutatvány, mennyi zavaros hangulatot, haragot, csendes, vagy nyílt neheztelést, szorongást és félelmet kiváltó negatív szuggesztió! Amint egy kis idõm lesz, az antikváriumba viszem az egészet! Én viszont nem akarom, hogy ez a könyv csak úgy, mint sok más esztétikai élvezetkeltésre, illetve fogyasztásra szánt regény, mint mûtárgy legyen a tied. Azt akarom, ha én a könyv írásának a végére érek - és ennek, az eredeti tervnek megfelelõen, egyszer el kell érkezzen az ideje - TE, A SAJÁT ÉLETEDEN, A SORS- ALAKÍTÁSODON KERESZÛL, A TE SZEMÉLYI VÁLTOZÁSAIDON KERESZTÜL, A TE ÉLETED EGÉSZSÉGESSÉ ÉS BOLDO VÁLÁSA ÁLTAL TOVÁB ÍRHASD A KÖNYVET NÉLKÜLEM. Ennek érdekében pedig nem kell egyebet tenned, minthogy abból a szemszögbõl olvasd tovább a regényt, amit a saját magunknak való állandó, öntudatlan és önkéntelen hazudozásról, - a TE hazudozásaidról is! - és a külsõ ellenségkép összefüggéseirõl, valamint a felettes Éned tulajdonságairól írtam neked, a könyvünknek a talán fárasztó ötödik fejezetében és a saját élettörténetedet be kell helyettesítened Balog Ádámnak és Dórának és Júliának és Ritának és Tündének és a Balog Ádám barátainak és ellenségeinek a történetével. A magadról és környezetedrõl tudott dolgokat, és gondoltakat össze kell vesd a Balog Ádámnak a magáról és környezetérõl

10 alkotott hazug, de igazság-keresõ gondolataival. Mind Balog Ádám, mind annak a szegény édesanyja, mind Dóra és Géza, egy-egy lét-problémát, egy-egy alkímiai jelenséget testesít meg. A KÖNYV alkotása közben ugyanis, az Ádám által felvázolt bûnbeesés logikáján alapuló társadalmi játszmák és hazugságrendszerek által összezavart spirituális és mentális folyamatok pszichikai és fizikai megnyilvánulásait ábrázolom még akkor is, amikor szegény és kedves hõseimmel nemzeti, vagy vallási érzelmeket sértõ szakrilégiumokat végezetetek. A fontos az, hogy e könyvben megtörténjen a leleplezése azon tévképzetek nagy részének, amely minket - engem és téged - a valódi lényünktõl elválaszt. Egyes metafizikusok szerint jelenleg az apokalipszis idõszakában élünk, amikor a személytelenséget szülõ hamis mértékeink, vagyis a vallásos, tudományos és esztétikai tévképzeteink egytõl egyig leleplezõdnek és megsemmisülnek. A teremtés eredeti értelme és funkciója szerinti életvitel elérése, illetve a bûnbeesés logikáján alapuló társadalmi játszmák által megzavart külsõ természet és a degenerált belsõ természetünk helyreállítása, nem csak hogy gyökeres szemléletváltoztatást igényel, hanem alapállás változtatást is. Ahhoz, hogy legalább a szemléletváltást mi ketten végre tudjuk hajtani, és a leleplezéseket ne mások és ne a külsõ körülmények végezzék el rajtunk, ajánlatos a dolognak a KÖNYVÜNK segítségével elébe vágni. Ezt el lehet érni a naplóírás mûvelésével, a spirituális mesterek által gyakorolt önleleplezõ-beavatási módszerek legegyszerûbb eszközével. Nem akarlak újból sértegetni, de fogadni merek, hogy gõzöd nem volt arról, hogy ember egy igen finom, a személyi rendeltetése õs-okáig visszahatni képes megismerési és önmegismerési eszközzel rendelkezik. Furcsállni fogod, de ez a misztikus és mágikus eszköz nem más mind az írás. Igen, az írás. A baj csupán az, hogy már nem tudjuk az írni - tudásunkat annak eredeti rendeltetése szerint használni, vagyis nem tudjuk mágikus megismerési rendeltetése alapjaival együtt alkalmazni a személyes életünkben. Pedig a szüleink és a tanítóink bíztatása és elvárása, lelki nyomása hatására mennyit szorgoskodtunk valamikor annak érdekében, hogy megtanuljunk írni, majd késõbb, hogy megtanuljunk jól fogalmazni, gondolatainkat és érzéseinket pontosan, határozottan és félreérthetetlenül, vagy mûvészien, esetleg költõien kifejezni! Ennek ellenére az iskolaévek és az egyetemi, vagy a fõiskolai évek elmúltával egyre kevesebbet írunk, pedig ez, a gondolatainkat anyagi formába alakítani képes jelrendszer, igen keveset veszített az õsi mágikus értelmébõl az évezredek folyamán. Ez az õsi képlátásból látszólag absztrakt jelrendszerré alakult, de az általa kifejezhetõ szóképek, illetve gondolatképek által ma is misztikus és mágikus jelentéstartalmakat hordozni képes írni-tudás, az Internetezõket kivéve, egyre jobban háttérbe szorul a mindennapi életben, évekig parlagon hever, elsekélyesedik és elsorvad. Marad még ugyan sokak számára olyan, írás nélkül elképzelhetetlen életterület, mint a politika, az újságírás, a tanítás, a pedagógia, a pszichológia, az orvostudomány a különbözõ tudományok kutatási területei, itt viszont már koránt sem arra használják ezek a "szakemberek" az íni-tudásukat, amire az írás, mint képi jelvetés lényegében rendeltetett. Nem használjuk arra az írást, hogy e jellegzetesen a tudatos tevékenység segítségével egybekapcsoljuk a felettes énünket, isteni önvalónkat, a lelkiismeret és felelõsségtudat forrásvidékét, a tudattalan és önkéntelen sóvárgásaink, vágyaink és ambícióink által befolyásolt lelki világunk ismeretlen mélységeibõl felszínre bukkanó ösztönös késztetéseinkkel. Semmiképp sem az önismerésre, az önfeltárásra, a mély tudattalan tartalmainak az átvilágítására és felderítésére, majd e tartalmak kreatív energiáinak a kibontakoztatására, a negatív késztetéseknek a pozitív képességekké alakítására és e képességek kiteljesítésére, mûvelésére, tisztítására használjuk az írást. Nem a tudattalanban rejlõ teremtõ erõknek az egyetemes törvényekkel való harmóniába hozására használjuk az írást, ezt az õsprincípiumokkal minket közvetlen kapcsolatba hozni képes jelrendszert. A politikus a tömegeket próbálja uralni és manipulálni a szavak és az írás segítségével és ez által önkéntelenül saját magát, a lelkiismeretét is félrevezeti. De ettõl a helyzettõl az újságíró és legtöbb esetben a szépíró sem áll távolabb, azzal csapván be önmagát és közönségét, hogy õ az olvasóinak a szórakoztatásán és mûvelésén keresztül történõ tájékoztatására, az igazság kiderítése érdekében használja az írás-készségét, az írói képességét. Ezek az írók nem tudnak arról, hogy amíg valaki saját személye spirituális eredete és negatív tulajdonságai felõl nincs kauzálisan tájékozódva, mindaddig, amíg nincsenek meg a megfelelõ eszközei az önmagával való kauzális szembenézésre és a kauzális önvizsgálatra, addig nem tehet mást, mint félrevezeti mind önmagát, mind azokat, akik hisznek a szavának. Innen a Vak vezet világtalant általános világhelyzet. Pedig õsi mágikus jellege következtében, az irodalmi közírás is felcsillant ritkán és önkéntelenül olyan metafizikai igazságokat, amelyek valójában használhatnák mind az írók, mind az olvasók szellemi megigazodását. Ez a megigazodás viszont, az írói siker hajhászása és az esztétikai célok követése következtében, egyre ritkábban történik meg. És mégis, az írás használatának ma, a mûvészi irodalmi felhasználása a szerencsésebb esete. Mármint az írásnak a költészetre és az un. szépirodalmi mûvek alkotására való használatának az esete. A mûvészi autonómiára való törekvés, amikor nem szeszélyes önkényeskedés eredménye, hanem az írói - költõi individuális tudatnak az egyetemes léttudatba való kitágulása következtében jön létre, lehetõséget enged a teremtõi felelõsség- és azonosság tudat felvillanására. Ilyenkor az írás visszanyeri eredeti funkcióját, annak ellenére, hogy az írók és a költõk metafizikai tájékozatlansága következtében, az apokalipszis idején megírt és megjelenõ irodalmi mûvek nem mások, mint a legmagasabb értelmi és szellemi szinten elkövetett önámítások, öncsalások mintapéldái. És annak ellenére, hogy a lényegében megváltás-idegen filozófiai és esztétikai koncepcióknak alárendelõdõ, modern irodalom, a tudatos és az önkéntelen félrevezetések gyûjteménye. Persze, még jó, hogy legalább az írók és a költõk írnak. De mit ér, a tizenkét éven keresztül gyakorolt írni tudásával az a rengeteg ember, aki nem érdekelt a tudományban, a vallásban, az irodalomban, a pedagógiában, a pszichológiában, a szociológiában, a filozófiában, az újságírásban, vagy a politikában és semlegesek, vagy ha idegenek számára mindazok az életterületek, ahol ilyen vagy olyan formájában még szükség van az írásra? Mit ér az írásnak, e hieroglifa rendszernek a mûvészi - mágikus erejével, misztikus hatalmával az ember, aki legfennebb számítógépes levelezésre, könyvelésre, számlázásra vagy raktári nyilvántartásra használja az írást? A sablonos, vagy legfennebb közhelyesen száraz, négy - öt soros üzenetek, számlák, receptek és csekkek kitöltésére, megírására és aláírására? Az író, filozófus, pedagógus, politikus, csoportján kívül, manapság leginkább a rendõrök, az ügyvédek, a hajóskapitányok és a

11 halottkémek hasznosítják az írni-tudásukat, amelynek segítségével, igyekeznek mindig a tárgyi tényeknek megfelelõen pontos, részletes és lehetõleg dokumentum-értékû szövegeket rögzíteni, persze az írás mágikus természete miatt, kevés sikerrel. Felmerül tehát a kérdés, hogy nekem, vagy neked például, akik nem vagyunk sem írók, sem filozófusok, sem politikusok, de szeretünk gondolkozni, miért kellett megtanulni írni, és az írást gyakorolni éven keresztül? A válasz, e retorikusnak hangzó, de nagyon is jogos kérdésre nagyon egyszerû: azért, hogy képesek legyünk képzelet és gondolattisztító, személyi naplót írni. Azon túl ugyanis, hogy a fogalmi gondolkodás, az önkifejezés és megismerés képessége az íráson keresztül fejlõdik a leginkább, az ember, a tudatalatti bölcsessége legmélyén mindig is tud a naplóírás fontosságáról. Az ember tudattalanja mélyebb rétegeivel kapcsolatban álló egyetemes információ - mezõnek, az aura információs mezejébõl a nappali tudatba áramló sugallatok hatására kezdték el egyes gondolkozók a romantika korszakában, majd késõbb, az olyan avantgarde irodalmi - mûvészi irányzatok kezdeményezõi és mûvelõi, mint például a szürrealisták és a pszichoanalitikus iskolák képviselõi a naplóírást gyakorolni. Õk viszont még mindig nem metafizikai célból tették ezt, hanem pragmatikus szakmai és mûvészi célokat tûzve ki, általában csak önmaguk emlékeztetésére és esetleges közönségük tudományos tájékoztatására, vagy esztétikai elbûvölésére, esztétikai élvezetkeltésre: mûvészi homálykeltésre és félrevezetésére használták. Jézus tanítványai, majd a kanonizált és a nem kanonizált evangélium-író keresztények voltak az utolsók, akik a naplóírás önbeavatási, vagyis eredeti, jellegérõl még tudtak és ezen õsi funkciója szerint, gyakorolták is azt. A középkorban nagyon kevesen tudtak errõl, és az inkvizíciótól való félelmükben még annál is kevesebben gyakorolták ezt. A romantika viszont elbukott, a szürrealizmus is elbukott, és ez által a naplóírás önbeavatási jellegének utolsó pislákolása is kialudt. Ez természetes, hiszen egyesek kezében különbözõ démonikus mûvészi alakzatokat öltött ( Maldoror, Rimbaud ). Másrészt a generálmegváltást ígérõ tudományos és objektív világkép felállítása érdekében tett erõfeszítések nyomán az olyan szellemi nagyságok naplója, mint például Széchenyi István, idõvel teljesen elvesztették önbeavatási jellegüket, és átalakultak egy fiktív, jövõbeni olvasóközönség elõtt folytatott, azzal viaskodva vitatkozó, vagy fárasztóan és unalmasan mentegetõzõ, magyarázkodó, önigazoló, meggyõzni és meghatni akaró és megint csak mûvészien csaló, esetleg szárazan okoskodó - gondolattömegé. A naplónak pontosan az adja meg az építõ jellegét, hogy semmilyen magyarázkodásra, önigazolásra és öntetszelgésre nem ad okot azáltal, hogy írója tudja: a naplót rajta kívül, soha senki nem fogja elolvasni, és ezért szabadon és bátran haladhat vele az önmegismerés és az egyetemes megismerés, a teremtõ létigazságok felkutatásának a megváltáshoz vezetõ útján. Az alkímiai naplódnak tehát, az elsõdleges, teremtõ - megismerõ és öntisztító természetét, a beavatási õsfunkcióját az a biztonság adja meg, hogy a naplót a szerzõn: rajtad kívül senkinek, soha nem kell és nem is szabad elolvasnia. TELJES GARANCIÁD KELL LEGYEN ARRA, HOGY MINDAZT, AMIT TE A SZEMÉLYES NAPLÓDBA LEÍRSZ, SOHA SENKI NEM FOGJA OLVASNI RAJTAD KÍVÜL; SEM A FÖLDI ÉLETED IDEJÉN SEM AZUTÁN. Ez a feltétele annak, hogy a naplóírás legyen teljesen nyílt kommunikáció az õszinte lelkiismereted és a legrejtettebb vágyaid között. A naplóírással fegyelmezett éber tudatod közvetít a tudatos vágyaid, a szellemi, lelki és testi igényeid, az elképzeléseid, a realitás-érzéked, a józan, racionális problémamegoldó képességed, a belátó készséged, és a negatívnak és rejteni valónak képzelt ambícióid, az önkéntelen vágyaid és késztetéseid, az irracionális félelmeid között, hogy ezzel egyértelmûen a szabad, minden befolyástól mentes önmegismerésedet szolgálja. A napló zárt és titkos jellegét nem azért kell megõrizni, hogy a titokzatoskodással adjunk a napló számára misztikus jelleget és nem is azért, hogy a naplónk körüli titokzatoskodással, saját fontosság- tudatunkat növeljük, és zavarba hozzuk a hozzánk közel álló személyeket. A napló csak és csakis a szigorúan személyes - egyszemélyes! - jellege következtében adhatja meg a teljes önfeltárás és az önmegfigyelés mellett, a személyi képzelet teremtõ erejének a kísérletezõ jellegû, majd teljes tudatossággal mûködtetett mágikus hatását. - Hoppá! Remélem, hogy hegyezed a füledet és a lelkedet, kedves olvasó! Ha idáig kibírtad az elvontnak képzelt fejtegetéseket, az azt jelenti, hogy kibírtad a legnehezebb próbát, és tovább már nem lesz semmi bajunk egymással, megérdemled a legtöbbet, amit ember földi életében elérhet: az egészséges, boldog és áldásos, jó erõnlétben és szellemi kreativitásban kiteljesedett, értelmes életet. Ha akarod, tovább olvashatod, a további huszonnyolc oldalon keresztül folytatódó fejezetet, de amennyiben nincs még kedved a naplóíráshoz, a következõ oldalakat nyugodtan átszökheted, mert a regény, vagyis a könyv lényegének a megértése nem fog ezen múlni. Részedrõl a naplózás csak akkor válik elengedhetetlenül szükségessé, ha túljutottál a Balog Ádám pokoljárásának és feltámadásának a történetén. A Dórával való szakítás drámája, a Balog Ádám házassága, az Ádám Medárd nevû gyermeke elrablása és a Gézával fojtatott kegyetlenül szellemes beszélgetéseken a nõk teremtõ erejéhez és szexuális fantáziájához kötött rejtelmes lelkivilágáról, valamint a modern nõ szellemi eredetérõl és a nõgyógyászati kecskén végzõdõ bukásáról, mind csak elõkészület a Skorpiói beavatásra, a halállal való egyértelmû és teljes szembenézésére, a teremtés okának a megértésére és az azt követõ feltámadásra. Szóval az itt következõ maradék fejezetrészt nyugodtan kihagyhatod, ha nem támad fel benned az a gyanú, hogy ezzel egy fontos megvilágosodási lehetõségtõl fosztod meg magad egy idõre. Ugyanis e fejezet után, ahonnan kezdve minden vallásos bástya és tudományos fellegvár leomlik, minden bálvány ledõl, és minden maszk lehull a földre, kénytelen leszel újra ide visszatérni, mert különben nem érted meg az EGÉSZ - et. Hogy mi ez az Egész, azt meglátod, ha végig olvasod a következõ fejezet utáni, immáron istenigazából regényes fejezeteket. Amennyiben úgy döntöttél, hogy tovább olvasod ezt, az írásnak a mágikus - hatásáról szóló fejezetet, ajánlatos minél hamarabb egy olyan naplóírásra alkalmas füzetet vásárolnod, amit szívesen veszel elõ, és szívesen írsz belé, és - amennyiben erre szükség van - szívesen veszed magadhoz és hordasz magadnál. Amennyiben nem teszel tanácsom szerint, és nem próbálod ki te magad a misztikus naplóírást, a negyedik - ötödik új bekezdés után nagyon unalmassá és fontosság nélkülivé: fárasztóan részletessé fog válni számodra a fejezet további olvasása. Naplóírás közben nem is ajánlatos és nem is kell senkivel és semmivel viaskodnod, vitatkoznod az érzelmeskedõ,

12 sóvárgó, vágyakozó, mérlegelõ, gondolkozó, spekuláló, rafinált és ambíciós, magát naivnak tetetõ, hitetlen és hazudozó, gyakorlati - földi személyeden kívül. Az életfontosságú problémáid igazi okának a megértéséhez és azok teljes és végsõ megoldásához, a problémák igazi gyökerének a felkutatásához, a kauzális - isteni önfeltáráshoz és a szellemi önismerethez nem elég sem a tudományos pszichoanalízis, sem a katolikus és az ortodox hívek gyónása, sem a meditáció, sem a kötött, vagy a szabad imádság, a vallásos lelkiismeret-kutatás, de nem elég az egyszerû, racionális gyakorlati gondolkozás sem. Nem csak azért, mert az írásnak, csakúgy, mint az erõs akarattal és határozottsággal kimondott szavaknak: az igének, materializáló - teremtõ varázsereje van. Azért is, mert az írás, maximális gondolkozási fegyelmezettségre, következetességre és rendszerességre kényszerít, lefokozván és meggátolván a gondolataid - és ez által a képi-képzeleti tevékenységed, az önkéntelen materializációs-teremtõ erõvel bíró képzeleted ellenõrizhetetlen csapongásait, a szeszélyeskedéseit. Ezt, az értelmes mondatírás és következetes gondolatvezetés által ránk kényszerített figyelem-fokuszálást, az önmagunkkal szembeni õszinteséget, igazság-belátó képzeletfegyelmezést gyónás közben, de még imádkozás közben is sokkal nehezebb elérni mind igazság-keresõ naplóírás közben. Hogy azokról a fölösleges, egyes esetekben rejtett kéjeket okozó lelki önkínzásokról ne is beszéljek, amelyeket akkor élünk át, amikor másoknak gyónjuk meg a spirituális sors-programunkhoz nem is kötõdõ, a kauzális okokozati összefüggések keresése és értelmezése nélkül a tényleges, vagy csak a képzeletben létezõ vétkeinket. Ezen túl a gyónás és a pszichológusnak való konfesszió azzal a hátránnyal jár, hogy az ember, az idõben változó konjunkturális erkölcsi konvenciók és társadalmi normarendszerek tükrében nem találja megvizsgálandó "bûnös cselekedetnek" azt, ami az egyetemes törvények alapján tényleg megvizsgálandó és értelmezendõ hibás mentalitásra utalna. És viszont: olyasmikkel gyötri magát fölöslegesen, amelyek az egyetemes törvények szempontjából talán szükséges erkölcsi alapállásnak, vagy szellemi megismerést szolgáló akaratérvényesítésnek, bátor szellemû igazságkeresésnek számítanak. Annak, hogy a naplóírás segítségével szervezni, rendezni, fegyelmezni és fókuszálni: összpontosítani tudom gondolataimat egy bizonyos megismerési körre, az oka az, hogy gondolataimat jobban felülvizsgálom az értelmes, érzelmi - indulati és hiúsági tényezõktõl mentes, formába öntés kényszere alatt. Ezért az írás fegyelmez és új távlatokat, mélységeket nyit egyszerre. Vissza kell fognom a csapongó, különbözõ ötletek által állandóan összezavarodó gondolataimat, a vizsgált élet és ideakörön belül kell tartanom képzeletvilágomat, és vissza kell fognom Uránuszian pergõ, többnyire félrevezetõ ötleteimet, a hozzám elõbb utóbb megvalósult formákban (jövendõ életesemények, konfliktusok, balesetek és betegségek képében) visszatérõ gondolatképeimet. Ebbõl a szempontból csak a kezdõ naplózók számára fegyelmi eszköz a napló. Neked és nekem segít a Vízöntõ-szindróma legyõzésében, hozzásegít ahhoz, hogy a másodpercenként jelentkezõ zseniális ötleteinkbõl legalább egy ép és konkrét gondolatot legyünk képesek meghatározni, részletesen kifejteni, megvizsgálni, elmélyíteni, és személyessé tenni: személyesen megvalósítandó feladatként meghatározni. A naplód mágikus és misztikus hatása nemcsak a szónak, mint teremtõ igének - vagyis cselekvõ fogalomnak- a mágikus ereje által jön létre, hanem a betûk glifa (õserõ-jel) jellege és természete által is. A tizenkilencedik század végéig, minden európai nép írásrendszerében elvégzett önkényes (grammatikai, spekulatív) módosításoknak köszönhetõ nyelvszürkítés ellenére, szavaink nem csak hangzásukon és a fogalmi idea-képeiken keresztül, hanem a betûszerkezetükön keresztül is kapcsolatban állnak azzal az õserõvel, amit filozófiában Egyetemes Logosznak, teológiában Szent Léleknek neveznek. Ezért amikor a naplódban, az egyetemes létezésednek és személyes felelõsségednek a tudatában szavakat, tehát gondolat-képeket kapcsolsz össze határozottan, bizonyos céllal és szándékkal, akarvaakaratlanul, a világegyetem teremtõ Õsszellem Logoszához kapcsolódsz és ezzel, a hatás-visszahatás törvénye következtében, befolyásolod a te személyednek az isteni energetikai magjából sugárzó akaraterõddel ezt az Egyetemes Logoszt. Ez a mindenen áthatoló és minden a teremtõbõl kiáramló és a teremtésbõl visszaáradó erõt, minden létállapotot (élethelyzetet) átvilágító átrendezõ - kiegyenlítõ isteni õserõ ( Ez minden erõben az erõnek az ereje, írja Hermész Trismegistos a Tabula Smaragdinában. ), az egyetemes lehetõségeknek, a szellemi és fizikai fejlõdési-tágulási irányoknak, a többi létstruktúra fejlõdési - önmegvalósítási és kiteljesedési programjának megfelelõen, átrendezi és megvalósíthatóvá - beteljesíthetõvé teszi a te vágyképeidet, és visszaküldi az értelmedbe. Ez a kép visszahat reád és befolyásol téged és környezetedet, úgy, hogy ez a befolyásolás egyúttal az egyetemes Teremtõ erõkhöz: az Egyetemes Törvényekhez kapcsol téged. A naplóírás közben és az által tulajdonképpen aktiválod a tudattalanod teremtõ hatalmát a felettes Éneden keresztül a személyi tudatodba hatoló Egyetemes Logosz, vagyis a Szent Szellem segítségével. Így aktiválódik a tudatodban és a tudattalanodban a Krisztus, a Személyes Teremtõ Hatalom. Tudom, tudom, kedves olvasóm, aki e furcsa, merész és hihetetlen állítások közben is mellettem maradtál: most az a gondolat zavar, hogy mindezek után elképzelni sem tudod, mirõl is írhatnál te egy ilyen naplóban, hiszen itt annyi idegennek, vagy inkább fellengzõsnek tûnõ szavat és fogalmat összeírtam. Nos, igazad van: mindenek elõtt azt kell tudnod, hogy te személy szerint mit és mirõl írjál a naplóban? És most fogózz meg: semmi mást nem kell tenned, mint hogy értelmesen le kell írnod a legközvetlenebb gondjaidat és vágyaidat és azoknak az általad elképzelt feloldási és megvalósítási lehetõségeit. Végül is mindenrõl írnod kell, amit, és amirõl mások: a körülötted élõk is írhatnak, vagy írhatnának. A naplóban tehát mindent és mindenrõl kell írni, ami benned és veled: a te életedben, illetve a sorsodban történik, arról, hogy miért úgy alakul a te sorsod, ahogy az alakul, és miért nem úgy például, ahogy te szeretnéd? Arról, hogy mit tehetnél annak érdekében, hogy úgy alakuljon a sorsod, ahogy te akarod. De fõképp arról kell írnod, ami téged a sorsoddal és a személyeddel kapcsolatban leginkább és közvetlenül izgat, mindarról, amire a te természeteddel, sorsoddal, a te egész személyeddel kapcsolatban igazából és a leginkább kíváncsi vagy. Arról a sorsproblémádról, amirõl úgy képzeled, hogy a könyvünk segítségével megértetted az igazi okát és a szellemi lényegét, de valamiért még mindig nem vagy egészen biztos abban, hogy ez az ok kapcsolatban lehet az Isteni igazsággal. És legfõképpen azt kell leírd, és arra kell megpróbálnod spirituálisan értelmes magyarázatot találni, amit egyelõre semmiképp nem tudsz megérteni a sorsodban és az életedben. A Te személyes életed legkisebb és legnagyobb kérdéseirõl kell írnod tehát. De vigyázat: a Napló mágikus jellege

13 miatt veszélyes a hangulatosodás és a kauzális - megismerési céljai miatt félrevezetõ az irodalmiaskodás, az irodalmi-esztétikai jellegre való törekvés. Bármiféle esztétikai törekvésnek, vagy más ilyen jellegû csábításnak való engedmény kizárja a napló funkcionalitását és fölöslegessé, hiábavalóvá teszi a naplóírásra fordított idõt és energiát. A lehetõ legõszintébben és legkeresetlenebbül kell a naplót írnod, kimondottan és csakis a magad számára, mind az önmagad, mind a mások érdekében és nagyobb õszinteséggel, mintha a legjobb barátoddal beszélgetnél olyan fontos dolgokról, eseményekrõl és tényekrõl, amelyeknek a legprecízebb ismertetése feltétele lehet annak, hogy a barátod teljes mértékben megértsen téged, és lehetõleg a tõle telhetõ legjobb tanácsot adja neked a megoldandó életproblémáddal kapcsolatban. Ahogy nem a mások szórakoztatására, meggyõzésére, ámítására és elkápráztatására írod a misztikus naplót, úgy a magad szórakoztatására sem. Minden szépelgés magad elõtt, minden tetszelgés és tetszetõs "költõi" mondat, minden mûvésziesen homályos metafora, a fölöslegességig semlegesíti a naplóírást, fölösleges idõpocsékolássá téve az egész szellemi "munkálkodásodat". "Munkálkodjatok, ahogyan a Ti Atyátok is munkálkodik a mennyek országában." - A jól végzett naplóírás által a mennyek országában: az életképzeleted szintjén és ez által a teremtõ õsideák szférájában munkálkodsz, ezért a naplónak a sorsmegoldó, konfliktus-feloldó jellegét lassan-lassan a tudatosító, a kauzális életfeladat - megismerõ és az önerõsítõ (a spirituális Én-tudat megkülönböztetési és meghatározási), valamint a teremtõi képzelõerõ jellegével kell felváltani. Mindannyian tele vagyunk önmagunkról és általában a valóságról alkotott hamis elképzelésekkel, képzetekkel. Ezek az általánosan érvényben levõ erkölcsi, társadalmi-érvényesülési lehetõségekhez, múlékony gondolkozási modellekhez kötött, Én-képzetek szinte észrevétlenül távolítanak el a lényegi, kauzális személyedtõl és átveszik az Én-funkciódat, szellemi öntudatodat, olyan viszonyulásokra és megnyilvánulásokra és képzetalkotásokra késztetve téged a divatos társadalmi eljárások és elvárások pszichikus -asztrális- dzsungelében, amely viszonyulások és képzetek idegenek a te kauzális - ideatikus önvalód és a tulajdonképpeni sorsprogramod számára. Ezeknek a lelkedet, a tudatodat és képzeletedet elfoglaló démonoknak a sugallatára, a fiktív tudatformáknak, hamis Énképzeteknek a hatására követed el magaddal és másokkal, de elsõsorban a benned és általad is élõ Teremtõ Istennel szembeni árulásaidat. A Napló segítségével felismerheted az önmagadról alkotott tévképzeteket és megismervén azok negatív hatásait. Megnevezvén ezeket a karmádból és neveltetésedbõl, taníttatásodból eredõ tévképzeteket, megszabadulhatsz tõlük. Ez az igazi ördögûzés, ez a FEHÉR MÁGIA. Ezt a képzelet-tisztítást kell megvalósítanod a horoszkópod segítségével megismert Én-személyednek a tudatosítása és a kipróbálás általa. A naplóval tudatosítod magadban azt, hogy az igazi Éned a pillanatnyi és általános közösségi folyamatokban milyen szerepeket kell, hogy felvállaljon és véghezvigyen? Hogy hol szabad gyakorlatilag, vagy a képzelet útján beavatkoznod a jelenségek természetes folyamába és hol nem? Mi vállalható fel számodra a különbözõ események befolyásolásából, átalakításából és mi nem? Kivel szemben kell, hogy határozottabbnak mutatkozz, és kivel szemben lehetsz teljesen nyílt és fesztelen az egyetemes kiegyenlítõdési törvény szellemében anélkül, hogy megbotránkoztass valakit, vagy hogy szellemrontó kompromisszumokat vállalva, a létrontás mocsarába süllyednél, és magaddal rántanád azokat, akikkel a természetrombolást elfogadó öncsaló mentalitás, illetve a tradicionális életnyerési trükkök szintjére alacsonyodva cinkoskodsz? A naplónak igazi funkciója azonban, az egyetemes törvények személyes megismerésében és azoknak szellemében történõ, pozitív önátalakítási-harmonizálási funkciójában van. Ennek segítségével a negatív sors-meghatározottságaid feloldásán (feldolgozásán) és a szellemi személyed szabaddá tételén, spirituális átalakításán dolgozol. A napló segítségével, életképzeleted középpontjába helyezheted azt a személyi idea-képzetet, amellyé át szeretnél alakulni életed és ön-átalakítási törekvéseid folyamán, miután felmérted a karmádból, illetve a spirituális kiegyenlítõdési programodból következõ szellemi és gyakorlati élet-feladataidat. Errõl az ideális személyedrõl egy határozott képet kell alkotnod, és ha ezt az Én-képzetet a napló segítségével egyeztetni tudod a tudattalanod mélyén uralkodó kauzális Éned ideájával, olyannyira, hogy meditációkban is ez az egyeztetett idea-kép jelenjen meg automatikusan szellemi forrásként, ez az élõ, mágikus kép vezet majd észrevétlenül téged, és ez alakítja majd a sorsodat tovább. Ez a pozitív Én-kép - amennyiben az elsõ öntisztítási fázisok õszinték és alaposak voltak -, visszahat majd rád és alakítja sorsodat, és olyan sors folyamattá változtatja életedet, amilyen sors-hasznosításra és gyakorlásra képes vagy. Az öntisztítási és önismerési fázis kihagyásával viszont, ez a mágikus napló-gyakorlat, pontosabban: alkímiai mûvelet, igen nagy veszélyekkel járhat. A szellemileg fel nem ébredt ember hajlamos mindenféle pozitív szerepekben tetszelegni mások és önmaga elõtt anélkül, hogy a tényleges önismereti lehetõségeit megtalálta volna, vagyis az öntisztítói képességét kifejlesztette volna, és ez által a tudattalan alvilágának a leleplezését, átvilágítását és megtisztítását megkísérelte volna. Ennek az eredménye csakis a nyíltan, vagy rejtetten agresszív ego mániások és a depressziósok, a pszichológiai szörnyek (a képzet-démonok, a khylkorok és gólemek) létrehozása, amely képzetek valóságos démonokként befészkelõdnek lelkünkbe, fölöslegesen gyötörve minket és a környezetünkben élõket. Az ilyen módon létrehozott, depresszióba rejtett, agresszív kettõs személyiségtudattól sokkal nehezebb megszabadulni, mint a sikerorientált fogyasztói mentalitás közegében kiköltött primitív siker és dicsõség - vágytól. Ez a gólem, általában az önértékelés képességével amúgy sem rendelkezõ, önhitt és beképzelt személyiségek esetében jön létre. Azok esetében, akiknek sikerült másokat félrevezetni saját kilétük felõl és a végzetes siker után önmagukat vezetik félre. Ezért kell tehát párhuzamosan naplót írnod és regényt olvasnod, hogy az Ádám, a Dóra és a Géza önámító, a lényeges problémáikat feltáratlanul és megoldatlanul hagyó, félrevezetõ taktikázásait, trükkjeit megfigyelve, saját önámítási stratégiáidat leleplezhesd. A negatív szuggesztiókkal és az ellenségképekkel élõ személyek életrontó, sorsromboló mentalitása az, hogy karmájuk és a nevelésük következményeként, elfojtják a nyers hatalmi ösztöneiket és az önkéntelen környezet - átalakítási késztetésekbõl eredõ természetes agresszivitásukat és ezt humanista béke-törekvésekként, baj-elhárító igyekezetként tüntetik fel önmaguk és mások elõtt. Csupa jóindulatból, békeszeretetbõl, óvó aggodalmaskodásból és a megható, izgalmas lelki állapotaikat másokkal megosztani kívánó együttérzésbõl idézik be a saját életükbe és mások életébe a szellemi

14 tûznek a diszharmonikus anyagi formában jelentkezõ megnyilvánulást: a szenvelgést. Ezek ott is külsõ ellenséget és ördögöt látnak, ahol semmiképp nem lehet ellenség, és önmagukkal is épp úgy szeretnek kegyetlenkedni, mint másokkal (az ellenséggel). Isten õrizz, hogy alapos belsõ átalakulás és metafizikai ismeretszerzés, illetve szellemi önismeret és öntisztítás nélkül, ezek, a sajnálkozó humanista tévképzeteik által félre vezetett, fölösleges tragédiákban kéjesen gyötrõdõ és másokat is stresszben tartó személyek, a naplóírás harmadik fázisának megvalósítását megkíséreljék. Ezek a legsötétebb fekete mágiát fogják ûzni akarva-akaratlanul a Napló segítségével. Jobb, ha egy ilyen, saját jóságától meghatott, együtt érzõ, minden áron, mindenkinek jót akaró, rejtetten agresszív személy, a humanista gyávaságát és kényelmes intellektualizmusát feladva, napló írás helyett ráveszi magát a harcmûvészetek valamely ágának a komoly és elmélyült mûvelésére. És addig, amíg a több éves karate, vagy a más harcmûvészeti sport gyakorlásával rá nem jön, hogy az ellenség, a Sárkány, aki ellen évek óta küzdött, nem más, mint saját egoizmusából eredõ félelme, gyávasága, ravaszsága, pozitív eszmék színes papírjaiba csomagolt gyõzni akarása, gyûlölete, hazugságrendszere, öncsalása, önámítása, nagyvonalúságnak látszó kicsinyessége, és végsõ soron: Fondorlatos hitetlensége, félre teszi a szellemmel folytatott intenzív kommunikációt. - Jól vizsgáld meg magad, kedves olvasóm, nem-e tartozol e jót és békét akaró szentimentális gyávák veszélyes seregébe! Amennyiben ezen az önvizsgálaton túljutottunk, elérkeztünk a Naplóírás és mindenfajta metafizikai beavatási folyamat tulajdonképpeni céljához: minden vallásos babonán és tudományos hiedelmen túli személyes hit kialakításához. A hit nem egy tradicionális érzelmi és esztétikai aktus, amiben a vallásos hivõ, saját szentimentális szép-tevésétõl meghatódva szédeleg, miközben egyáltalán nem érdekli a kultusz lényege. Például a búcsújárás, a megbocsátás, az elengedés, az ambícióktól, a vétkektõl, a haragtól, a gyûlölettõl való elbúcsúzás, a tévképzetektõl való felszabadulás és megszabadulás értelme. A hit a mágikus teremtõi képesség tudatos használata, ami nem mûködik, illetve veszélyesen mûködik a megbocsátás oldott állapota nélkül. A hit kimondottan személyes, a hívõ személyén kívül, más számára hozzáférhetetlen és mások által kisajátíthatatlan, másnak kölcsönadhatatlan erõ, ami nem más, mint a hívõ személyes teremtõi képzeletének a mindennapi gyakorlatban átélt és ténylegesen használt kisugárzása és következménye. A hit az az állandóan kisugárzott mágikus állapota a spirituálisan éber személynek, amely oly finoman hat, hogy nem rombol és nem zavar senkit és semmit sem. Amennyiben a keresztény papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, egytõl egyig legalább olyan egészségesek, szépek és erõsek kellene, hogy legyenek, mint Nemes Mózes. De ugyanakkor az, olyan rendkívüli tettek is, azok a sokaságot elbûvölõ mutatványok, amit egy - egy olyan rendkívüli képességekkel született személy, mint Sirilla György, vagy amit a Dávid Copperfield tudásával rendelkezõ bûvész visznek végbe, szintén értéktelenek, mert mások által megismételhetetlen egyéni képességek gyakorlása mindössze. Az olyan életrend viszont, amit Nemes Mózes követ azáltal, hogy mindenki által követhetõ szellemi utakon jár és olyan, bárki által bármikor felvehetõ és gyakorolható szellemi alapállást tanúsít, aminek segítségével az õt érõ, román és magyar politikai és a társadalmi nyomást, az õt célzó román gyalázkodást és magyar intrikákat képes úgy feloldani, hogy az egészsége és fizikai erõnléte oly rendíthetetlen marad, mint erkölcsi integritása, hitnek nevezhetõ. Mert nem egyéni képességekre alapozott mutatvány, hanem olyan spirituális meggyõzõdésbõl eredõ erõ-forrás, ami a gyermekkorban és fiatal korban magáévá tett Isteni igazság keresésének és követésének a következménye. Annak a belsõ lelki - szellemi funkciókhoz nem kötõdõ, csupán a külsõséges szertartások által színesített, de a személyi életvitelhez rosszul, vagy erõltetetten kapcsolódó általános életgyakorlatnak, amit a vallás hit-gyakorlatnak nevez, és amelynek nem egészség és erõnlét a következménye (Logikus, hogy a rész - látásnak és az egység részátélésének nem lehet egészség az eredménye.), annak nagyon kevés köze van a hithez. A valóságosan létezõ és láthatóan, észlelhetõen mûködõ hit nem a sóvárgásokból eredõ, gyakran ismételt érzelmes ájtatoskodás mennyiségének és színpadias esztétikáján (mutatványán) keresztül érvényesül, hanem a kézzel fogható példa erejében: a személyes egészségben, a szellemi nyitottságban és rugalmasságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai, lelki és szellemi erõnlétben, a toleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyben: a barátságban, a bátorságban - de nem a vakmerõségben! - a határozottságban, a szabadság, az igazság és a fény szeretetében, vagyis a szeretet szabadságában és a szabadság szeretetében, annak az összes személyes pozitív következményeivel együtt. Ennek a mágikus erõforrássá váló szellemi tudásnak megszerzésének az eszközévé kell váljon a naplód, és nem önszédítõ, káprázatnövelõ, fantazmák gyarapítását szolgáló, "misztikus" eszközé. Ahhoz hogy a naplónak a hit-élesztõ funkciója megvalósulhasson, egy bizonyos idõ elteltével túl kell lépned az írás megszokott fogalmi nyelvhasználatán. Mindig egyéni, a te gondolkozásodra jellemzõ szó-kapcsolatokból, általad használt, lényegük szerint általad megértett és általad gyakrabban használt, mélyen átélt szavakból és ezekbõl a szavakból alkotott aforizmaszerû, kijelentõ mondatokból kell álljon. A napló tehát az általad megélt és megtapasztalt, vagy az általad lehetségesnek látott realitással és az egyetemes törvényekkel összhangban levõ határozott és kijelentõ mondatokká kell alakuljon, anélkül, hogy ez az isteni szellemû személyes mondatalkotás valamiféle patetikus megdicsõülést idézne. A naplózás által felélesztett és megerõsített hit a te mindennapi életgyakorlatodban alkalmazott személyi igazságnak az azonosulási kísérletét jelenti a mindenhol és mindenkor érvényesülõ egyetemes igazsággal. Ennek az azonosulási folyamatnak a tudatosítását Jézus abban a híres aforizmában határozta meg, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. Az öntisztítási fázis elteltével, a mindennapi életgyakorlatodban visszaigazolt sors-ismereteknek és az egyetemes törvények hatásának a személyes megtapasztalása után, te is nyugodtan leírhatod ezt a mágikus hatású mondatot a naplódba, hogy ezek az egyetemes igazságot jelentõ szavak együttes jelentése számodra is egyértelmû és külsõ bizonyításra nem szoruló személyes hit-erõvé váljanak. Olyan hit-erõvé, amely az életedet vezeti, anélkül hogy ezzel az életvezetéssel kárt okoznál magadnak, másvalakinek, vagy az egyetemes létezésnek. Amennyiben ezt a Krisztusi mondatot sikerül a sajátodénak érezned, a naplóban már metafizikai szimbólumokban: glifákban és szó-jelekben kommunikálhatsz saját magaddal: a térben és idõben élõ, itt gondolkozó és érzõ személyeddel, valamint a benned-általad egyre világosabban megnyilvánuló spirituális õsforrással (A Teremtõvel) egy

15 finom, ellentmondás nélküli szellemi állapotban. Ennek a józan, "szám, mérték és súly" szerint történõ, kétirányú metakommunikációnak semmi köze nincs az érzelmes lelkesültséghez, vagy a különbözõ mesterséges eljárások és éberség-serkentõ anyagok fogyasztásával erõszakosan elõállított extatikus állapotokhoz. A naplód tehát egy éber és fegyelmezett, téged közvetlenül a mágikus erejû szavaidhoz: a teremtõ igéhez kötõ eszközzé válik, ami segít, hogy a mindennapi életed folyamán, annak különbözõ helyzeteiben, a maximális (egyetemes) felelõsségtudattal cselekedj, anélkül hogy sokat kellene gondolkozz a helyzetmegoldások módozatain. Vagyis ahhoz segít majd hozzá a naplóírás pozitív következményének a közvetlen megtapasztalása, hogy minden szempontból a lehetõ legmagasabb fokon teljesítsed emberi feladataidat, emberi életed célját és szellemi küldetésedet. A naplót soha ne használd elõnyszerzési eszközként. Bár erre is alkalmas, ha ezen az úton akarsz világi elõnyökhöz vagy mások befolyásolását lehetõvé tevõ hatalomhoz jutni, a rád váró finom és észlelhetetlen következmények, hosszú távon igen végzetesek lehetnek. Ne használd a naplót hatalomszerzésre, mivel bármiféle fizikai, vagy pszichikai hatalom csak megköt és hátráltat a spirituális fejlõdésedben, a kiegyenlítõdési képesség megszerzésében. Azáltal, hogy mágikus úton beavatkozol egy másik lélek, vagy más lelkek termesztés fejlõdésébe (Karmájába) csak összezavarod, nem annyira a másik embert, mint elsõsorban saját magadat, még akkor is, ha csak kívülrõl vezetteted félre magad a látszólagos fölényed talmi dicsõségében való sütkérezéseddel. Az erõszak akkor is erõszak marad, és a hatás visszahatás törvénye alapján erõszakot szül, ha nem a fizikai dimenzióban történik, sõt: annál inkább, mivel a másik személy nem tud védekezni ellene! A Názáreti Jézus, aki a teremtõ léttudatot jelentõ krisztusi állapotot testében és lelkében megvalósította, nem volt egy egoista, egocentrikus római császár, hadseregparancsnok, vagy gyártulajdonos, aki önhittségében vagy pillanatnyi diadalmámorában kihirdeti magáról, hogy egyedül õ az Út, az Igazság és az Élet, a többi ember pedig nem. Õ egyértelmûen kinyilatkoztatta, nem csak azt, a földi "status absolutus" megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy aki a legkiválóbb közületek, az legyen a legszerényebb. Hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy Én az Atyától jövök, és az Atya bennem van, és én az Atyában vagyok." Jézus tudta, hogy az emberi individuum, fizikailag megtestesülten is, spirituális lényegétõl fogva az abszolútumhoz kötött. És abban az információs - energetikai térben teljes, amit ma auratestek egységének nevezünk, és amelyben az utolsó, illetve az elsõ kauzális auratest: az ember õsideája, az abszolútumból jön létre, abban gyökerezik. Ezért a személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz és az auránk legfinomabb testéhez: az idea-testhez és ezen keresztül az abszolútumhoz. Ennek következtében minden emberi lény az abszolútumban áll, annak a közvetett megnyilatkozása, itt, az eredetben és az állandó életforrásban együtt és egységben vannak a legnagyobb ellenségek is: "Én bennetek vagyok, és ti bennem vagytok. Még dualisztikus és antagonisztikus történelmi logikájával is csak az következtethetõ ki, hogy minden ember az Én-tudatán keresztül az Atyától (Az abszolút szellemtõl) jön és ugyanakkor az Atya, a lét fundamentuma minden egyes emberi Éntudatban benne van, ahogy ezek a tudatok az Atyában egymásban vannak. Az Atya, az abszolútum tehát az individuális személyiségtudatunkban: nem közöttünk, hanem bennünk lakozik. Minden különbözõségünk és egyediségünk ellenére, az Atyán keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik egy egészbe: az egyetemes Lét-tudatba és beolvad az Abszolútumba. E ténynek a megértése az ezredfordulói Jézus-per lényege és nem az, hogy Jézus Isten fia volt-e vagy sem, mivel mindannyian Isten fiai vagyunk vele egyetemben. Az éltetõ szellem, az egyetemes szeretet-fény õsforrása nem csak közöttünk, hanem elsõsorban bennünk és általunk: egyetemes felelõsségtudatunkban és lelkiismeretünkben lakozik az anyagban és a természetben. A fény és a szeretet ott van minden személyben különálló, jellegzetes alakban, de a sokféle egyéni erõspektrum eggyé olvad a legfinomabb spirituális dimenziókban, vagyis a legmagasabb szellemi önvalónkban. Az Abszolútum egyetemes öntudattal: lelkiismerettel rendelkezõ megtestesülései vagyunk mindannyian emberi minõségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem. Ez csak azok számára nem érthetõ, akik nem akarják felvenni a keresztjüket, mert úgy képzelik, hogy a fájdalomcsillapító tablettákkal és a fenntartható növekedés elmélete szerinti gazdasági fejlõdéssel valamit még mindig megnyerhetnek. Valamit, amit elõbb-utóbb el kell veszítsenek., ahhoz, hogy szabadok és boldogok, illetve kiegyenlítettek és megváltottak lehessenek. A naplóírással a teremtõ igét használod. Az õsi jelentéstartalmakkal rendelkezõ glifáknak a szellemileg tudatosított használata által szakrális cselekedetet viszel végbe. Személyes világ-képzeteidet és intuitív látásodat megtestesítõ szavaiddal, az egyetemes hieroglifák által biztosított kauzális igazság - felfedezési és mágikus programérvényesítési folyamatokban veszel részt. Ezért messze el kell kerülnöd a természettudományok és a spekulatív filozófiák száraz fogalmi nyelvezetének használatát. Ez a tudományos nyelv olyan, különbözõ szakágazatokban és részterületeken elfogadott és csak ott használt, objektív precizitásra törekvõ fogalomrendszerbõl áll, amely azt célozza meg, hogy az általa használt fogalmak segítségével a félreértések és a pontatlanságok elkerülhetõk legyenek. El kell kerülnöd olyan fogalmakat és olyan nyelvezetet használni a naplóban, amelyet önkényesen azért hoztak létre a tudósok, hogy annak segítségével objektíven körülírható és pontosan meghatározható legyen az anyagi valóság, illetve az anyagi igazság. Hogy ez mennyire használhatatlan a lét alapkérdéseinek vizsgálatára és megválaszolására, de legfõképp a tudomány által kitûzött célok elérésére: a valóság teljes megismerésére, már az is bizonyítja, hogy ugyanazon a tudományágon belül, mint pl. a fizika, a különbözõ részterületeken dolgozó kutató-tudósok nem képesek egymással még csak szót sem érteni. Nem tudnak egymásnak azonnal érthetõ információt közvetíteni tudományos munkáikról és kutatásaiknak eredményeirõl, mert minden szakágban egymástól eltérõ, a szakágban meghonosodott és csak ott használt fogalmakkal írják le az általuk megvizsgált folyamatokat és jelenségeket. Mielõtt egy fiatal kutató belevethetné magát az általa választott szakterület által vizsgált anyagi jelenségek és folyamatok kutatásába, elõbb külön továbbképzõ tanfolyamon kell részt vennie e szakterület nyelvezetének az elsajátítása érdekében, különben képtelen lesz a kollégáival történõ azonnali és közvetlen információcserére. Ez tehát egy absztrakt és fiktív nyelvezet, aminek semmi köze nem lehet a szellem és a lélek által befolyásolt életfolyamataink realitásához

16 és az élet lényeges kérdéseinek megválaszolásához. Az itt használt fogalmak nem rendelkeznek teremtõ erõvel. Ezeknek a tudományos, az objektív valóság vizsgálatához és leírásához használt fogalmaknak annyi köze van a személy valóságéhoz, hogy a tudósok e mesterséges nyelvezetek segítségével olyan kényelmi berendezéseket, mesterséges kommunikációs rendszereket állítottak az ember rendelkezésére, amelyek segítségével az ember végleg elszakította magát a természettõl és képtelenné vált a természetes élet folytatására. Olyan, a teremtésben lényeges szerepet betöltõ mikroorganizmusok, baktériumok, vírusok, rovarok és rágcsálók és más természeti létformák elleni védekezõ harci eszközöket, eljárásokat eszeltek ki, amely eszközök közül néhányat már nem nélkülözhetünk a mindennapi életünkben. Nem nélkülözhetjük azért, mert ezeknek az eszközöknek a használatát annyira megszoktuk, hogy ma már senkinek nem jut eszébe, hogy e létformákkal és élõ organizmusokkal szemben nem harcolni, azokat nem kiirtani kellene, hanem velük, illetve az általuk megtestesített õserõkkel harmonikusan együttmûködve élni. Az eredményhajszoló természet-tudomány ugyanis, a látszatra boldogságot hozó eredményeivel és a természeti valóság szellemi eredetét és szellemi jellegét figyelmen kívül hagyó, a lényeget szem elõl tévesztõ és a köznapi embert a valóság felõl félrevezetõ nyelvezetével mára már teljesen megfosztott minket az anyatermészettel és ez által a saját fizikai és lelki természetünkkel való közvetlen és egészséges kapcsolattól. Ez, az objektív boldogságot: a gyógyszerfüggõséget és más civilizációs függõségeket létrehozó tudományos nyelvezet, a nagyzási mániában szenvedõ felnõtt gyermekek: az infantilis tudósok madárnyelve, aminek segítségével sikerült az embert saját eredete felõl és a környezetével való kapcsolatának természete felõl félrevezetni, valamint a környezõ természetet teljesen beszennyezni, megnyomorítani és összezavarni. Ez a nyelv tehát nem alkalmas a szellemi megismerést célul kitûzõ napló írására, csak a tönkretett szervezetben, az emberi természetben tovább folytatódó ördögi kísérletezéshez, a szervátültetésekhez és az alkoholisták, a kábítószeresek kezeléséhez szükséges információk leírására, a kórházi intenzív osztályok mûködtetéséhez szükséges információk leírására, valamint az építõ-romboló technikai eszközök és a pusztító-szennyezõ kényelmi berendezések, a biológiai fegyverek gyártási technológiájának a kidolgozására és leírására. Ami viszont mindennél fontosabb az, hogy soha ne használj a naplóban alacsonyrendû, vulgáris és durva kifejezéseket és legfõképp olyan jelzõket, amelyekkel a képzelõ teremtõ-erõdet korlátozod. Amivel a személyed értékét, értelmét és teremtõi képességét, vagy az embertársaid személyét leértékeled. És nem csak ennyi. Sajátosképpen, az ember nagyon szeret negatív tartalmú, agresszív kifejezéseket használni önkéntelenül a mindennapi életében. Ez a játék naplóírás közben igen veszélyes, még akkor is, ha a trágár és vulgáris, ellenséges és agresszív jelentéseket tartalmazó nyelv egyesek számára érdekes, izgalmas, sõt gyönyörködtetõ. Tudomásul kell vedd egyszer s mindenkorra, hogy akár ártatlan viccként felfogva, akár tudatos felelõtlenséggel játszadozva a szavakkal, az Igének úgy is ("Kezdetben van az Ige és az Ige Istennél van és az Ige Isten - Azért írtam át az evangéliumi idézetet jelen idõre, mivel az örökkévalóságban nincs sem múlt sem jövõ, csak örök jelenlét-tudat.) megjelenítõ, materializáló varázshatalma van. Az ember azt hiszi, hogy amikor felelõtlenül fellengzõsen ejt ki végzetes szavakat, olyankor szellemes, jópofa és nagy hõs, és egyszer csak kutyaszorítóban találja magát, mert a szavai megvalósultan: tragikus események, nehéz körülmények és ellenséges személyek formájában térnek vissza hozzá ( A te szavaid által dicsõülsz meg, és a te szavaid által leszel elítélve. ). Miért idéznél hát be magadnak tudatosan szerencsétlenséget, betegséget, nyomorúságot, csak az érzéki kielégülés kedvéért, amit mondjunk, egy káromkodás okoz, amikor ezt, az érzékletesnek képzelt, ám mágikus hatásuk és démon-idézõ erejük miatt annál veszélyesebb, szóvirágoknak a kihagyásával elkerülheted? A napló tehát arra is jó, hogy az ilyen, elsõsorban saját létezésed számára veszélyes beidegzõdésekrõl leszoktasd magad. És nem csak az által, hogy a naplóban tudatosan kell kerüld az ilyen kifejezéseket, és ez az értelmi éberség végül szokásoddá válik, hanem azért is, mert a naplóírás közben figyelmeztetheted magad - az események kiváltó okait keresve - hogy a mindennapi szóhasználat közben is kerüld el a negatív szuggesztiókat, vagyis a negatív fogalmakhoz kötött, romboló hitet fenntartó kifejezéseket. - Így szabadíthatod meg magad a beléd nevelt, negatív gondolatképekben gyökerezõ kifejezések által mûködtetett hitetlenségedtõl, a szüleid és tanítóid által beléd nevelt ördögi hitedtõl. De megszabadít azoknak a környezetedbe és a közvetlen közeledbe sodródó emberek pszichikus befolyása alól is, akik ezt a negatív, igencsak tudományos és mûvészien érdekes hit-formákat táplálják és fenntartják az emberi közösségekben. Hiába járnál különbözõ magasztos eszméket hirdetõ spirituális mesterek szívet és elmét gyönyörködtetõ elõadásaira (prédikációira), amíg te nem vagy képes ezeket a kritika nélkül átvett és tovább szajkózott eszméket a mindennapi életed során, nap mind nap, óráról, órára és késõbb percrõl percre a gyakorlatba ültetni és az általad vallott eszmék nem felelnek meg a mindennapi életed valóságának. Hiába eteted magad magasztos eszmékkel, ha nem vagy képes a pozitív gondolataidat és elképzeléseidet a gyakorlatban megvalósítani, csupán azért, mert a tudattalan képzeletvilágod teli van tömve az akaratodat és képzeletedet a háttérbõl befolyásoló, negatív és romboló, ám szerfölött tudományos és mûvészi képzetekkel. Addig, amíg a beléd nevelt régi szokásaidnak és a neveltetéseddel - taníttatásoddal beléd oltott negatív szuggesztiókon alapuló tudományos gondolkodásnak a rabja, vagyis tehetetlen kiszolgáltatottja vagy, nem lehetsz szabad szellemileg, de igazából nem lehetsz szabad fizikailag (politikailag, társadalmilag) sem, akárcsak szegény Balog Ádámunk, aktuális regényünknek e szerfölött szimpatikus hõse. A legfontosabb szerepe tehát a naplód írásának és a kettõnk regénye olvasásának nem más, mint Balog Ádámmal együtt a negatív sorsotoktól való megszabadulás, a sors-zavartól, a betegségektõl és a fölösleges konfliktusoktól való búcsú: az önmegváltás. Vagyis a teljes szellemi és lelki függetlenséged és autonómiád elnyerése, a szabadságod visszaszerzése, az egyetemes személyi tudatod felébresztése és mûködtetése. A naplóírás segítségével tehát megszabadhatsz nem csak az orvos-függéstõl és a gyógyszerfüggéstõl, hanem a fõnököktõl, a nép- és vallásvezérektõl, a misztikus jósoktól és gyógyítóktól, a különbözõ életnyerési receptekkel kufárkodó nyugati oktatóktól és hét végi beavató mestere valamint a hivatal-fõnökszerû Istenrõl prédikáló papoktól, a misztikusnál is egzotikusabb keleti guruktól. Mert a tömegmanipulációs eszközökhöz elsõ kézbõl hozzáférõ politikusokkal egyetemben, századvégünk eme hivatalos és

17 misztikus üdvösséget ígérgetõ misztikus sztárjai sem akarnak egyebet, mint a szabad akaratod és a megkülönböztetési készséged, valamint a személyes értékítéleted gúzsbakötését, lebénítását.