A tökéletes férfi és az emencipált nõ

Átírás

1 A tökéletes férfi és az emencipált nõ Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal Kozma Szilárd: A tökéletes férfi és a megtermékenyülésre képtelen, emancipált nõ Dénes Mária: Kérdem én hány férfi van manapság, aki akárcsak magát is át tudja világítani, nemhogy a párját. Egyébként is tudott dolog, hogy az öntudatos férfi éppen a hibáit, a tévedéseit ismeri be a legkevésbé, mivelhogy tévedhetetlen. Sõt, ha tévedett már nem is férfi, maximum nõ, azok szoktak inogni. Anélkül ismeri a nõt, hogy az megszólalna. Neki ne meséljenek. Az igazi férfi reggel elmegy, miközben kihagyja a feleségének a gyermekek és a házimunka mellett, a család anyagi gyarapodását szolgáló feladatokat. Persze mondanom sem kell, hogy a pénzt jól elzárva tartja, mert hát az uralom egyik fõ összetevõje, hogy rendelkezik a család pénzérõl. Az asszony költekezõ, s különben is õ keresi pénzt a nõ fehér kesztyûjére (ami nincs is, vagy úgy kapta ajándékba mástól). Aztán elmegy dolgozni. A családban a hangulat oldott, mindenki végzi a dolgát. Amikor hazajön egyet jó nagyot üvölt köszönésképpen, a feleség összerezzen, a gyermekek összefutnak egy sarokba és vacognak, számba veszi a haladást, ami, természetesen elégtelen. Enyhe düh jelei látszanak az arcán, hiába, ezzel a nõvel nem lehet. Elmondja asszonyának, hogy más ügyesebb nõt kellett volna feleségül vennie, de ha egyszer feldühödik elkergeti az asszonyt a kölykökkel együtt, s éli az életét nyugodtan. Csak bosszantást jelentenek a számára. Aztán elébe teszik az ebédet, nyílván egyedül eszik. Ne zavarják! Más jelenléte fölöttébb zavarja a nap eme nyugodt perceiben, különben sincs egyetlen nyugodt perce. Az asszony lehetõleg álljon a hátánál, hogy ha valami kell, azonnal ugorhasson. Általában kell is. Aztán lefekszik és horkol egyet délután, miközben maximális csend uralkodjon a lakásban. Az utcán legalább három lépéssel a felesége elõtt halad, hogy ott is látszódjon, mennyivel elõbbre jár õ, meg, hogy ne zavarja magasrendû gondolataiban a felesége fecsegése. Otthon miután felébred délutáni szundikálásából, s még nem érkezett meg a szomszéd, akivel nagyon fontos kártyapartija van, szétnéz a családban s látja, hogy egyik gyermeke buta, a másik béna, a harmadik rendetlenkedik, hangoskodik, s a negyedik megfésületlen, mosdatlan. A gyermekek bûntudatosan sunyítanak egy, két atyai áldás után, az asszony hízeleg, nehogy õ is kapjon vagy kettõt. Megérkezik a szomszéd és megint kuss: gyermekeknek a sarokba! Az asszony, szintén. Fontos férfi dolgokról van szó, amihez nõk nem értenek. Közben iszogatnak. Aztán 50 éves kora körül hirtelen legyengül és pár hónap alatt elviszi a prosztata rák. Otthagyva szép családját a hõn szeretett apa. A férfivel kapcsolatban tudni kell, bár kauzális szinten a fény megtestesítõje, de gyakorlatban, minden férfiben annyi tudás van és annyi spirituális fény van, amennyit feléleszt magában, s amennyi adottsága, hajlama van erre. Sem több sem kevesebb. A legfontosabb képessége, hogy hajlandó ismereteket szerezni, az igazságot kutatni, s ennek eredményeképpen végül valamit tényleg tudni egészen biztosan az élettel és léttel kapcsolatban. S ez az amivel megtud termékenyíteni, ez amit érvényesíteni tud. Amit érvényesíteni érdemes. Ezért választottak a férfiak fiatalabb nõket régebb és fiatal nõk érettebb férfiakat, nem pedig apakomplexumból a nõk, meg hatalmi mániából a férfiak, ahogy a pszichológusok írják. Mint ahogyan a nõ is, bár kauzális legfinomabb csíráiban a teremtõ szeretethez, a nyitottsághoz, elfogadáshoz áll a legközelebb. A valóságban bennünk nõkben elég sok rosszindulat, zárkózottság, boldogságféltés, gyûlölet tud meglapulni. Nagyon sok esetben a szeretetre való képességet külön meg kell tanulni. Többek között a gyermeknevelés pontosan az értelmes szeretet képesség kialakulását szolgálja, amennyiben a nõ tudatosan odafigyel rá. Ugyebár csakugyan a legtöbb fejtörést azért a gyermek nevelése okozza, mert nem elég a mában gondolkodni, hanem arra is gondolni kell, hogy év múlva az általunk tanítottak a javát szolgálják-e avagy éppen a vesztét okozzák majd, de ezt a részt le is zárnám, mert ez egy külön nagy téma. Az elõbbi írásomat éppen azért tettem fel, hogy egyrészt nyilvánvalóvá tegyem, a minimális szeret nélküli fény érzéketlen hatalmaskodás, basáskodás csak. Mivelhogy a személyes erejétõl megfosztott férfirõl, s annak áldatlan következményeirõl a személyes életben és a közéletben Szilárd több helyen is szól. Amivel természetesen egyetértek. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a szellemi, a valódi, azt életben is helyt álló és pozitív következményeket hozó következtetésekre csupán szeretet alapon lehet jutni. Hamvas Béla azt írja: ami a szeretetbõl nem érthetõ az értelmetlen. Lásd a sok életidegen filozófiát. Nyílván, a férfinek például hiába van óriási szellemi tudása, ha nincs bátorsága áramoltatni elsõsorban önmagában, s ha bevált, a párját is megtermékenyíteni vele, a párjától is elvárni a maga természete szerint a realizációt. Ez azonban a kérdésnek csupán az egyik fele, mert a megtermékenyítés tekintetében kell az elfogadó fél is. Itt viszont nagy szükség van a nõnek nem csupán az elfogadó készségére, hanem a bizalmára és ugyanakkor a helyzetfelmérõ, helyzetfelismerõ, változó képességére is. Mert azért egyezzünk meg, bármilyen okos és bátor férfival legyen dolgom, helyettem nem gondolkozhat senki, ez egyenesen szellem ellenes és ugyanakkor önállóság ellenes. Márpedig a lét az önálló személyen alapszik. Hiába veszem magamba az információt, ha nem építem be, nem gondolom át többször is az értelmét, sõt nem vetem ki azt, ami nem illik a természetemhez. Az más kérdés, hogy sok nõ azt mondja, hogy az a jó amit én mondok, s minden egyéb érvénytelen. Ezt a férfi is szokta mondani, de nála ez egyenesen erény számba megy. Nem kell a dolgokat ennyire leszûkítetten nézni. Mindenkinek ott van a Jupiterje s ennek segítségével pontosan arra kell a leginkább odafigyeljen, hogy mikor és mivel termékenyít meg és termékenyül meg. Mert ez valahol egy jól mûködõ kapcsolatban kölcsönös. A férfi sem termékenyít meg folyamatosan, mint ahogy a nõ sem termékenyül meg állandóan. Szellemi szinten meg végképp nem. S persze mindez elválaszthatatlan a felelõsségtõl, ahogy Szilárd is írja a politikai rovatban.

2 Elsõdlegesen a Marshoz és a Naphoz kapcsolódó megtermékenyítés szerepe a férfihoz kapcsolódik, a nõhöz pedig a Hold és a Vénusz kötõdik a természeti létben. A férfiban a Marsot és a Nap természetet el nem fogadni és az nem táplálni épp olyan veszteség a férfi és nõ számára is, mint a nõben a Hold természetet és Vénuszt elutasítani. Vagyis vedd el a nõtõl az a lehetõséget, hogy gyermeket szülhessen és nevelhessen, vedd el a szépségét, a báját, kedvességét, a szerelemre való lehetõségét és a világ legboldogtalanabb személyévé teszed. Ezzel szoktam ilusztrálni a rendelõim számára eme princípiumok megértésének, elfogadásának fontosságát. Az elõbbi példát továbbá azért is hoztam fel, mert a férfi uralommal kapcsolatban általában nekünk nõknek nem sok jó jut eszünkbe, önkéntelenül a basáskodás, az öncélú hatalom gyakorlás, egyenesen a személyiség eltiprás jut eszünkbe és sehogy sem a szellem tisztító ereje. Pedig errõl szól az igazi férfi szellem, csak ki kell várni és kellõ türelemmel, lelkesedéssel, odaadással és lehetõleg nem öncélú elvágó, semlegesítõ kritikai szellemmel ajánlott viszonyulni hozzá. Szilárd: lenne némi kiegészítõm a Marika által felvázolt tökéletes férfirõl: A tökéletes férfi az, aki a felesége kiszolgáltatottjává válik, mivel úgy képzeli, hogy természetes az, ha az asszony õt kiszolgálja. Ezért, amikor a felesége megbetegszik és korházba kell feküdnie, teljes lessz a családban a kétségbeesett káosz: az még hagyján, hogy az összes szekrényfiókot ki kell rámolnia, mert azt sem tudja, hogy melyikben találhatja meg a zokniját, a vasalt ingét, sõt: esetleg még a gatyáját is. Sõt: azt sem tudja, hogy erre vagy arra az alkalomra, közösségi, vagy hivatalos megjelenésre (korházi papírok beszerzésére), milyen ruhát kell felvennie és ahhoz milyen ing és milyen nyakkendõ passzol. És micsoda rettenet: ha nem megy vendéglõbe táplálkozni, nem ehet meleg ételt és ez, a közbabona szerint, maga a pokol és a gyomorfekély! De mindez még mindig semmi: neki kell a cipõjét megpucolnia! De mi lessz ilyenkor a gyermekekkel, ha nincs neki, vele egy helyiségben lakó, vagy közeli helyiségben lakó anyja, vagy anyósa, nõvére, épp ráérõ, munka nélküli és saját család nélküli sógornõje, aki gyermekeit öltöztesse, megmosdassa, megfürdesse, megetesse (süssön, fõzzön nekik!)? A tökéletes férfinak azonnal bejáró - takarító, öltö gyermektápláló és nevelõ - nõt kell szerelni és azt keményen megfizetni, és akkor az mind elviszi, nem csak a család konyha-pénzét, de az õ, új autóra, külön tévére, horgászfelszerelésre, stb. spórolt, vagy éppen a dugi pénzét is! És ez még a jobbik eset. Mert ha az ideális férfi meg is találja a zokniját és vasalt ingét, de se a közelben lakó nyugdíjas anyja vagy anyósa, munkanélküli húga, nõvére, vagy sógornõje sincs, és nem is keres annyit, hogy bejárónõt fizessen, sõt: autója sincs, amivel a gyermekeket vendéglõbe hordja, akkor tessék elképzelni, hogy mi történik? Rágondolni is kész tragédia! Nem tudom, Marika hol olvasta, azt, hogy a Pszichológusok szerint a régi idõkben, és vidéki kultúrkörökben (Például a székelyföldi falvakban és kisebb városokban még) a fiatal nõk és lányok apakomplexusaik által vezérelve mentek feleségül idõsebb férfiakhoz. Mielõtt bármit is mondanék ezzel kapcsolatosan, elõre akarom bocsátani, hogy mindazok ellenére, hogy a feleségem 25 évvel fiatalabb mint én, egyáltalán nem vagyok a házastársak közötti ilyen nagy arányú életkori eltolódásnak a híve! Regényemben, de máshol is, leírtam már, hogy amikor rájöttem, hogy bizony, visszavonhatatlanul szerelmes lettem a 19 éves egyetemista lányba, miközben és annak ellenére! hogy én egy komoly kapcsolatról álmodoztam, egy annak (És nekem!) megfelelõ komoly, nõnemû partnerrel, ismervén már a Szaturnuszi ciklusok spirituális jelentését, elõbb kétségbeesetem, majd annyira megharagudtam magamra, illetve az én szerencsétlen és hülye sorsomra, hogy a negatív lelki átéléseim miatt, istentelenül meghûltem. Szerencsére a hûlés spirituális okait is ismertem, ezért igyekeztem minél elõbb, és lehetõleg maradéktalanul abba hagyni a mérgelõdést. Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy egybõl jövendõ feleségemként kezdtem volna Emõkére gondolni, hanem azt, hogy mit tehettem mást: elfogadtam a helyzetet és a komoly kapcsolat megvalósításáról szõtt álmaimat, ha kényszeredetten is, de egyelõre és ismét félretoltam, elhalasztottam. És ezzel együtt elhalasztottam a szaturnuszi ciklusokról szóló tanulmány megírását is, annak ellenére, hogy több ízben is tartottam róla elõadást, hiszen a gyakorlati élethelyzetemmel ellentmondásban voltam azokkal a következetésekkel, amelyek onnan levonhatók. És ha nem is lennék ellentmondásban, akkor is félõ lenne, hogy e helyzet miatt szubjektív magyarázatot vinnék az értelmezésbe. Ezért mind kérem Istvánt, akinek van a témáról egy kidolgozott kézirata, hogy azt vigye gépbe és töltse fel az astrologos-ra minél hamarabb. Akit érdekel az a lelki szellemi és sors-folyamat, amely oda vezetett, hogy másfél év múlva összeházasodtunk Emõkével, ott van leírva a Regényrészletek c. rovatomnak a XVII fejezetében. Amennyiben elhiszi nekem az olvasó ezek után azt az állítást, hogy a lassan 30 felé közeledõ, de úgy is fiatal feleségemmel való 9 éves együttlét után sem vagyok az ilyen nagy korkülönbségnek a híve, az talán megérthet és tanulhat valami fontosat a következõkbõl, aki nem, az nem. Tény, hogy kb. két évvel ezelõtt feltûnt az, hogy azoknak a Magyarországi házastársaknak az esetében, akiktõl horoszkópértelmezés-igénylést kapok, és fõként abban az esetekben, amikor 30 éves életkor betöltése utáni állapotban levõ és gyermekáldás nélkül maradt személyek (többnyire hölgyek) esetérõl van szó, meglepõ módon nagy az olyan esetek száma, amikor a nõk, ritkábban egy idõsek, és a leggyakrabban idõsebbek 3 6 évvel a férjeiknél, élettársaiknál. Az elején nem értettem, illetve nem akartam érteni a dolgot. Akkor viszont, amikor a férjeik miatt aggódó, a férjeiket féltõ és azokat óvni akaró, - Tessék kérem becsület szóra elhinni nem, hogy nem hazudok: az egyik hölgy szó szerint is azt írta, hogy meg akarja védeni a férjét! Amikor ezt, a férjnek a negatív élettapasztalatoktól való feleségi megvédése akaratáról szóló levelet is megkaptam, tovább nem rejthettem el magam elõl azt a kényszert, hogy a jelenségnek utána kell nézni, azt végig kell gondolni, nagyon komolyan! Megtörténhet ugyan, hogy én váltam együgyû õskövületté. De, mind az illetõ horoszkópokból 99 százalékban kiolvasott magzat-és gyermekellenes, illetve fény-ellenes programokra támaszkodva, mint azon korábbi megfigyelésemre támaszkodva, miszerint az ilyen karmikus programokkal rendelkezõ, gyermektelen, vagy egy gyermekes, elvált hölgyek igen sok esetben olyan megbízható szexuális viszonyba sodródnak, ahol családos férfiak szeretõivé válva, szerényen meghúzódnak a másodhegedûs szerepkörben - mivel

3 az, hogy ezek a férfiak, nem akarnak tõlük gyermeket, tehát nem jelentenek számukra megtermékenyítõ veszélyt és ez a biztonságos helyzet sokkal értékesebb dolog, amennyire megalázó lehet a második szeretõi szerepkör -, mind pl. a tudattalan alvilágát minél mélyebben és az utóbbi fél évben egyre mélyebben átvilágítani törekvõ feleségem személyes beszámolóira is támaszkodva, bátran merem állítani, hogy A MAGYARORSZÁGI NÕK NAGY RÉSZE AZÉRT KERES DE PERSZE, ÖNTUDATTALANUL ÉS ÖNKÉNTELENÜL! MAGÁNÁL FIATAL VAGY MAXIMUM, VELE EGY IDÕS SZERETÕT, ÉLETTÁRSAT, VAGY FÉRJET, MERT AZOKKAL MÉG LEHET NÉHÁNY ÉV HALASZTANI A GYERMEKÁLDÁS ELFOGADÁSI PROBLÉMÁJÁNAK A MEGOLDÁSÁT (1) ÉS (2) MERT AZOK, KEVESEBB TAPASZTALATTAL ÉS ÉRETT GONDOLKOZÁSSAL RENDELKEZVÉN, NEM KÉPESEK ÕKET ANNYIRA ÁTVILÁGÍTANI, MINT A TAPASZTALTABB ÉS ÉRETTEBB FÉRFIAK. A feleségem nyiltan be is ismerte, hogy azért szeretne egy nála is (Figyelem: Nem nálam, hanem nála!) fiatalabb férjet, mert azzal jobban tudna bírni, mint velem! Ráadásul a Marika által említett pszichológusi felvetés, éppen, hogy fordítva igaz: nem is a nõk, hanem a maguknak idõsebb nõt szeretõül, élettársul, feleségül választó fiúk és férfiak tudattalan képzeletvilága az érdekes: Ha nem is szenved mindegyikük anya komplexusban, de valószínû, hogy ennek a természetellenes tudattalan késztetésnek az egyik oka az, hogy az édesanyjuktól nem kaptak gyermekkorúkban elég törõdést, odafigyelést és szeretetet, aminek e leggyakoribb oka éppen az, hogy azokban az idõkben egyrészt az édesanyák kényszerbõl jártak munkába, másrészt az a divatos tévképzet, hogy a nõk karrierje fontosabb lehet a családanyai szerepkör minél teljesebb átélésénél, nem a rendszerváltás utáni Magyarországon jött létre, hanem már a nyugati világ kultúrkörében korábban, és Magyarországon is, a Kádári idõkben már a javában és keményen meghonosodott. Ez nem állítás részemrõl csak feltételezés, esetleg lehet jönni más megoldási javaslattal, illetve tovább lehet gondolni, esetleg alátámasztani komolyabb érvekkel is. Visszatérve a Szaturnuszi ciklusok szerinti, a megfelelõ gyermekáldás fogadási és a harmonikus házasság lehetõsége szempontjából is alkalmas nõ férfi életkor különbség szerinti megosztást, a nõknek természetesen a nõi testi és lelki érettség egymásra találásának és ezért a legtermékenyebbnek számító idejét, a életkór periódusát, az érzelmi lélek kialakulásának az idõszakát látom a legalkalmasabbnak mind a gyermekszülésre gondozásra, mind a férjjel szembeni természetesen harmonikus lelki és szellemi állapotok kiépítésére. A férfiak általában, legalábbis spirituális szempontból és ezen a helyzeten az sem változtat, hogy egyesek közülük, már ebben az idõszakban is, kivételes szabályerõsítõkként ennek ellentmondanak! még egyáltalán nem nevezhetõk érettnek. Sõt! (Lehet, sok magyart megbotránkoztatok, de én a 24 éves, családja mellõl taknyos kamaszként a csatába rohanó Petõfi Sándort egyáltalán nem tartom spirituálisan érettnek, és nem gyõzök eleget sajnálkozni azon, hogy Bem tábornok nem kergette vissza a családjához, mert az igazán komoly és értékes verseit, más irodalmi alkotásait, az után írhatta volna meg számunkra, hogy a kamaszos forradalmi lobogását le vetkõzi. És akkor egészen biztos, hogy ennek az ostoba Petõfi-halál kikerülésének azt a hasznát is élvezhetnénk, hogy ma nem hivatkozhatnának liberalizmusára a kiskorúakkal szembeni szexuális perverziók törvényesítését forradalmi gondolatként a törvényhozás elé vivõ liberális politikusok. De még a éves kor, amikor az értelmi lélek alakul ki általában, az sem hozza meg az igazi férfi-érettséget: az egyetemes felelõsség õserejével való közvetlen kapcsolatot. Ezt csak és csakis a életkor idõszaka hozza meg, vagyis a Szaturnusz (Az apaság és a felelõsség bolygója!) által uralt felelõs lélek kialakulásának az idõszaka. Vagyis: amennyiben az emberiség valamikor még magára ébredhet a tudományos-liberális zavarodottságából és lányaimmal egy idõs, felnõtt hölgyek korosztálya normálisabban kezd gondolkozni, mind a mai nõk, és a garantáltan máris a világi, élvezet -centrikus gondolkozás elemeivel egy életre megfertõzött évesek korosztálya, szóval ha még lesz az emberiség történelmében valamikor spirituális alapokon fekvõ normális életkoncepciók szerinti mentalitás, bizonyára a nõk szánára a életévi, a férfiak számára a életévi házasodást és gyermeknemzést fogja erõsen javallni. Vagyis a 7 14 éves korkülönbséget a férfiak idõsebb állapota irányába, és nem, hogy a férfiak legyenek fiatalabbak a nõknél, amint az szerfölött divatos ma magyarhonban. És akkor nem lesznek, majd a nõk sem évesen, már csak a lombikbébi programok sikerében reménykedõ kismama jelöltek, ahogyan nem lesznek a náluk fiatalabb, vagy velük egy idõs, de mozgékony és nagyon tettre kész férjeik által már kissé öregnek talált és ezért évesen elhagyott, magukkal és életükkel semmi értelmes dolgot kezdeni nem tudó, szomorkás, vagy nyíltan megkeseredett, különféle nõklubokban, a férjeiktõl kapott életjáradék fejében a maguk számára erõltetett életvidámságot szerezni igyekvõ magányos asszonyok sem. Maresz: A Szilárd által kifejtettekhez a párkapcsolati a felek közötti ideális korkülönbséggel, meg az ajánlott családalapítási életkorral kapcsolatban, még annyit szeretnék hozzáfûzni, hogy ezeket fõként irányelvekként kell venni, olyan elvekként, amelyek az átlagos férfiaknál többször is beigazolódtak (számomra is), nem merev szabályokként. Ezek az irányelvek elsõsorban a fiatal nõk számára íródtak, abból a célból, hogy milyen szempontokat tartsanak szem elõtt a párválasztást illetõen, annak érdekében, hogy hosszútávon is mûködõképes, stabil, tartós házastársi kapcsolat legjobb feltételei jöjjenek létre. Ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy vannak szellemi, személyiségi, felelõsségtudati szempontból érettebb férfiak pl. akik családapaként és férjként megtudják állni hamarabb is helyüket úgy rövidtávon, mint hosszútávon. Szerintem, a Marika által leírt és általam kiegészített tökéletes férfi nem csak zoknit inget, ruhát keresni, és általában saját magát ellátni és a gyermekeit táplálni -gondozni képtelen, hanem takarítani, mosogatni és mosni sem képes, hiszen hogy alacsonyodna le ilyen fehérnépnek való, primitív munkához? De a leginkább nem tud kisbabákkal bánni, azokat tisztába tenni kakás és pisis feneküket alaposan megmosni - és ha nincs arra pénz, vagy egészségi okokból: hagyományos pelenkába tenni (Az elsõ három gyermekünk még vászon pelenkával járták ki a babakórt és a középsõket: Etuskát és Turikát már nem csak én pelenkáztam, hanem öt éves kora után már Medárda is!), azokat etetni, öltõztetni, és

4 lefektetni elaltatni. És persze: a tökéletes férfi nem csak hogy, és nem mindig a szomszéddal kártyázik Mivelhogy ez még a patriarchális családi és családapai-kép, amit, az egészségesnek mondott, székelyfalusi környezetben növekedett Marika a képzeletvilágában hordoz. És ez még a jobbik eset, mivel - manapság, a szomszéddal való szórakozás helyett, a felesége által kiszolgált és így kiszolgáltatottá és szerencsétlenné tett férfi inkább a tévét nézi, vagy a kocsiját javítja abban a megmaradt idejében, amely szabad idõ számára a napi rohanásból pénzkeresõ tevékenysége után, megmarad. Sõt: mivel a hatalmas férfiasságát nem tudja a gyermekek és az asszony rekcumolásán kiélni, focimeccsekre és más meccsekre, és természetesen: meccsek után kocsmába jár. Persze, a valóságban a helyzet árnyaltabb, mivel a rezonancia törvénye miatt, az ilyen tökéletes férfi, az õ ember-képzetének megfelelõ tökéletes feleséget választ és csak a hagyományos eset az, amit Marika leír, ahol tehát még a régi magatartás és a tradíció szerinti koncepció dívik, amely alapján, ha más, a spirituális fejlõdés és kiegyenlítõdés egyetemes követelményes szerint, normális dolog nem is történt, de legalább normális számú és nagyjából egészséges gyermekek születtek a családban. És persze, az sem igaz, hogy a férfiak többsége ne tudna takarítani, tükörtojást sütni, kakaós kávét, pirítós kenyeret készíteni, arra vajat kenni, vagy az automata mosógép és mosogatógép megfelelõ gombjait benyomni. A Marika által ábrázolt rémkép tehát ezért veszendõben van, és azért semmi kár nem lenne, ha nem váltotta volna fel a régi tökéletes férfit az, az új, a nõi elképzeléseknek immár megfelelõbb, tökéletes férfi, akirõl egy egy magát szerencsésnek képzelõ feleség ír nekem, és akivel tényleg semmi baj nincs, mivel odaadó, a feleségét a gyenge szél fuvallattól, sõt: a légytõl is megóvó, minden nehézségtõl megkímélõ, megértõ, sõt: a feleségére mindenben hallgató, azzal minden döntését, elképzelését megbeszélõ férfi, akinek az egyetlen baja, amellett, hogy éppen olyan önállótlan, mint a kiszolgált zsarnok, az, hogy képtelen a feleségét megtermékenyíteni. A dolog odáig fajul ezekkel a feleségük által is erõsen viszont szeretett és ugyancsak minden bajtól megóvott férjekkel, hogy megértõ feleségeik, még attól a lelki megpróbáltatástól is meg szeretnék kímélni, hogy a biológiai megtermékenyítõi képességi teszt várható eredménye miatt, meg nem érdemelt megaláztatásba legyen részük. Az egyik ilyen szeretõ, és férje lelki nyugalma miatt mélységesen aggódó feleség, majdhogynem belõlem is sajnálatot kiváltó, megindító módon írta le nekem azt az elõre vetített szomorú jelenetet, amelyben az általa éveken át szeretett és gyermekként kezelt (és nevelt ) férje, kezében a vizeleti mintát képezõ üvegcsével szerencsétlenkedik egy klinikai laboratórium-rendszer folyosóján, majd többszörösen megaláztatik a spermium-minták vételekor, és a végén megsemmisülten áll a lesújtó eredmény tudomásulvételekor. Komolyan mondom, szinte én is elsírtam magam e sorok olvasásakor, és majdhogynem egyet is értettem a szegény kis ártatlan (Ár-nélküli: súly és jelentõség nélküli!) férjét féltõ, és miatta aggódó feleséggel abban, hogy az ártatlan (ár tatlan: sodrástalan, súlytalan, lényegtelen) férjét, ezektõl a rettenetes próbatételektõl, inkább jobb lenne megkímélni, ha nem jutott volna az eszembe a Hermész Triszmegisztoszi intés, miszerint: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van. Ahhoz tehát, hogy megtudhassuk, melyek azok a motívumok a férj horoszkópjában, amelyeket inkább hangsúlyozni kellene annak érdekében, hogy a házaspár lehetõleg természeti úton gyermekhez jusson, feltétlenül szükség volt a biológiai tesztek eredményére. És persze: ez is csak a másik véglet. És nem csak azért, mert a hirtelen az õt gyámolító feleség nélkül maradt férjeknek, akiknek a kiszolgáló felesége korházba kerül, csak akad egy, õt a nehézségbõl kisegíteni kész húga, nõvére, sógornõje, édesanyja, vagy anyósa, sõt: manapság, titkos, vagy a feleség által is jól ismert és jóváhagyott szeretõje, aki képes néhány napig, vagy két hétig valamit a konyhában kotyvasztani, a gyermekeket tisztítani, gondozni és ellátni általában, hanem azért is, mert gyermekekrõl, így többes számban(!) egyre ritkábban lehet beszélni, inkább csak egykékrõl. A fenének kell még a szülõk életét pokollá tevõ, két, vagy három elkényeztetett kölyök az elsõ hisztéria-bajnok mellé. Ahhoz (Mármint az egykéhez) viszont már tényleg nem kell gondozó-nõt fogadni, hanem oda lehet adni valahova, valamelyik rokonnak, vagy nõi ismerõsnek, aki éppen szabadabb és tehetõsebb, mint a korházban gyógyuló feleség. DE NEM ITT VAN A PROBLÉMA, MIVEL A MEGOLDÁS SEM ITT VAN. Vagyis: Nem a steril házasságban, nem az egykézésben és nem a két-kézésben, van a megoldás, és nem a ráérõ, nyugdíjas anyósban, anyában, nõ-testvérben, sógornõben, ráérõ ismerõsben, nem a pénzben, a gyermekek vendéglõbe és vigyázó pedagógusokkal mûködõ napközibe szállítását lehetõvé tevõ autóban, stb., van a spirituális megoldás hanem abban, hogy a férfinek is meg kell tudnia csinálni, el kell tudni végezni mindazt, amit egy nõ el tud végezni a magzatkihordáson, gyermekszülésen és szoptatáson kívül, és viszont: ha kell, ha szükség van rá, akkor a nõnek is el kell tudni végezni (Meg kell tanulnia elvégezni!) nagyjából azt, amit a férfiak tudnak, és nem csak azért, hogy egyikük se váljék a másik kiszolgálójává, vagy kiszolgáltatottjává, hanem elsõsorban azért, HOGY JOBBAN MEGÉRTHESSÉK ÉS EZ ÁLTAL MÉG JOBBAN SZERETHESSÉK ÖNMAGUKAT és EGYMÁST DE ANÉLKÜL, HOGY EZ TEL SZEREPCSERÉHEZ VEZESSEN! A nemére jellemzõ sajátosságokat így a sajátos tevékenységi formákat is - meg kell õriznie mindenkinek, hanem csak káosz, betegség és konfliktusokozó zûrzavar keletkezik minden szinten. És akkor nem beszélhetünk sem fényrõl, sem szeretetrõl. Igen Marikának igaza van: az a nõ, akibõl vagy a karmikus meghatározódása, vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkû, vagyis az önérzeteskedõ, sértõdékeny finom lelkû személyek, azok tehát, akikkel nem lehet tárgyszerûen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel, körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet vagyis azokban, akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a kíméletet és a toleranciát és persze: a szeretet jeleit a köntörfalazást és alakoskodást kerülõ, probléma-centrikusan világítani igyekvõ, férfi-beszédbõl, azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetõség arra, hogy szeretet nélkül éljenek. És éppen hogy az elhárított gyermekgondozás, illetve a több Lehetõleg saját, vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékû személyes felelõsséget vállalt! gyermeknek (Nem a gyermekként kezelt kutyusoknak és a cicáknak, a teknõsbékáknak és az árva cinegéknek!) a gondozása adja (Adná!) meg a lehetõséget a teljes és feltétel nélküli oda-adásra, az igazi szeretet-képesség kialakulására! Figyelem: nem annyira a gyermekek nevelése, hanem inkább azoknak a gondozása! Hát ennek a

5 megkülönböztetésnek a megtétele nagyon de nagyon fontos. Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud kialakulni csak a gyermekekkel való, csak a felnõtté váló gyermek jövõjéért való felelõsségteljes gondozási-nevelési szintû foglalkozás által. Pontosan ezért nem érinti (érintheti) meg a gyermekeiket gondozni nem ráérõ apákat a szeretet, ami abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal viselkedni, amikor azok felnõnek, és csalódást okoznak nekik, mivel nem váltják be a hozzuk fûzött szülõi ambíciókat. És amit Marika, bizonyára egészen véletlenül, kihagyott a jó karikatúrának készült Tökéleteses férfiképre épített értelmezésébõl: hogy a csodába értékeljen egy a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelõ, hím nemû személyt az a nõ AZOK A NÕK - és nem tudom elkerülni, hogy a politikai rovatból ide ne hozzam a búslakodásomat: azok a nõ nemû magyar választópolgárok AKIK A BENNÜK LEVÕ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM SZERETIK ÉS ELUTASÍTJÁK????!!! Egészen pontosan: logikusnak látom azt, hogy azok a nõk, akik vagy csak a bennük levõ magzat- és gyermekellenes, valamint élet és családanyai szerepkör ellenes programok hatására (Víz jegyek) irracionális és öntudatlan módon félnek attól, hogy kihordandó és megszülendõ magzat kerüljön a méhükbe, vagyis a saját anyaságuktól, vagy azok akik az un. Férfi és férfiasság-ellenes ( agresszivitási ) programmal, vagy egyenesen apa-ellenes karmikus programmal (Személyi horoszkópjukban erõsen negatívan, és fõként a naptól és a Holdtól fényszögelt Szaturnusszal, vagy Bak Lilith, vagy Bak Sárkányfarokkal.) rendelkeznek az aurájukban, és minden férfiasan viselkedõ személyben, nem csak, hogy a személyi, személyiségi konkurenciát érzik és félik önkéntelenül a létezõ, vagy potenciális férjekkel gyermekeik apjával - szemben, hanem azt a személyt is elutasítják tudattalanul, aki veszélyt jelenthet számukra az által, hogy õket megtermékenyítheti. Tudatosan, vagy tudattalanul tehát, UTÁLJÁK ÉS GYÛLÖLIK AZOKAT A FÉRFIAKAT, akik úgy viselkednek, hogy azt nem lehet közömbösen lenyelni, vagyis akik az õk képzeteik szerint, sértõen viselkednek. MINT ahogyan annak a Magyarországnak a többségi nõ nemû állampolgárai, amelynek az iskoláit be kell ma zárni a tömeges gyermekhiány miatt, amit ezeknek a felelõtlen és ma már többnyire a rák valamilyen fajtájában szenvedõ nõknek a többsége hozott létre(!) DEKLARÁLTAN, vagyis nyíltan kimondva, szívbõl UTÁLJÁK ÉS GYÛLÖLIK a nyilvánosság elõtti szerepléseinek többségben mindig férfiként viselkedõ, EGYETLEN feleségnek ÖT GYERMEKET NEMZÕ ORBÁN VIKTORT is! A megoldás tehát újfent nem a ritkán férfiként viselkedõ férfiak állandó rekcumolásában, helyes viselkedésre, vagyis a nõi érzékenységnek (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességére, a hisztériának a tolerálására való figyelmeztetésében, vagy azoknak a nyílt gyûlöletében található, hanem az egészségtelenül érzékeny nõk saját anyaságának az elfogadásában! A mai kórnak éppen az a baja, hogy a nõt csak mind szexuális élvezeti tárgyat, csak mint bõrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint következmények nélküli élvezet okozó más nemû személyt akarja látni és láttatni, és anyaként az Istenek sem! És viszont: a férfit, mint mutogatható playbojt, vagy mint családi kényelem-biztosító papucshõst. De gyakorló asztrológusként tanúsíthatom, hogy ezért nem egyértelmûen csak a férfiak hibáztathatók, sõt: inkább a férfiakkal szembeni lázadásukban a saját anyaságuk ellen lázadó, azt a szerepkört lehetõleg maguktól elhárítani kívánó nyugati nõk! Holott a teremtés eredeti rendje szerint a nõi szépség is, a vénuszi báj is, amirõl Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az ember számára, hogy a tudományos degeneráltságtól megvadult liberálisok most szexuális tárgyként is törvényesítsék a kiskorú gyermekeket! Nem érthetõen ezek az összefüggések? Nem érthetõ, hogy az anyaság õseszméjének, mint a teremtés elsõ törvénye(!) a kifejezõdésének az elfogadásán, vagy elutasításán múlik minden? Nem érthetõ, hogy addig normális férfi sem lesz, amíg az anyaság õsideáját nem állítják helyre magukban a nõk: lányaikban a mai anyák és apák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nõ, hogy õt tisztelje és becsülje egy férfi, amikor elsõsorban õ maga az, aki nem tiszteli és becsüli magát, vagyis a benne levõ anyát? Amikor a nõ, elsõsorban méltó konkurenciája És nem termékeny partnere! - akar lenni a férfinak, és nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival kölcsönösen megértsék és szeressék egyik a mást? Persze, hogy nem tudja a mai férfi átvilágítani és megtermékenyíteni a nõt, amennyiben ez a kérdés, ma még csak fel sem tevõdik soha sehol! És a legkevésbé az anya lánya kegyes hazugságokkal és nagyokos pszichológiai elméletekkel terhelt kapcsolatában! - Mutassatok még egy magyar nyelvû fórumot, az Asztrologosz-on kívül, ahol ez a kérdés felvetõdött! Amikor a mai fiatal nõ mindent akar az ég-világon, csak egyedül azt nem, hogy gyermeke legyen, hogy õ anya legyen! Amikor a nõ fél még a saját lelkiismeretétõl is, nem hogy a férfi átható intelligenciájától, átható tekintetétõl? Egy kaposvári hölgy, akivel az ugyancsak keményen támadott Holddal rendelkezõ horoszkópja értelmezése után, beültünk egy cukrászdába - õ kávét inni, én gyümölcslevet megkérdezte, hogy miért nem nézek soha a szemébe, miért kerülöm a tekintetét? Azért mert, azt vettem észre, hogy a nõk nem bírják a tekintetemet elviselni, holott esküszöm, hogy általában semmiféle gonosz gondolat nem jár a fejemben! mondom. Nem hiszem el. Hiszen olyan nyugalmat sugárzó, meleg-barna szemeid vannak! Gyere próbáljuk ki! Mondja. Jól van, gyere És minden különösebb szellemi koncentráció, vagy lelki erõfeszítés nélkül, vagyis mágikus erejû kan-hatást kiváltási szándék nélkül, tehát mindössze a szokásos komolyságommal a szemébe néztem. Öt, vagy három másodperc múlva, az arca hirtelen elvörösödött és a tekintetét elkapva, bal felé fordította a szemét. Na látod? Mondom, minden diadalérzet nélkül. - Iiiigeen jött a lemondó, csaknem szomorú válasz. A szomorúságról az jut eszembe, hogy a szomorú, mindabban, amit eddig írtam, nem csak az, hogy egyre több a méhnyak rákkal, méhrákkal és mellrákkal küszködõ, illetve e nagyszerû szervektõl megfosztott nõ általában a civilizált (Rosszul, illetve nem helyesen emancipált nõkbõl is álló) társadalmakban. Hanem az is, hogy majdnem ugyanannyi a szabad szexuális élvezet-halmozás érdekében, vagy anyagi magfontolásokból, a gyermeknemzést elutasító, magukat a legszívesebben sterilizáltzatni vágyó, valamint a férfiasság szellemiségérõl, annak az elemi és természetes megnyilvánulási formáiról a feleségeik kedvéért lemondó, a természetes férfias viselkedésükrõl az érzékeny lelkû feleségeik által magukat lebeszélni hagyó, ostoba férfiak száma is, akik ez által, a

6 megtermékenyítõi szerepükrõl önkén és dalolva lemondva(!) hozzák létre a maguk számára a prosztata rákot! És ez akkor is így van, ha az igazsághoz az is hozza tartozik, hogy a prosztata-rák nem csak akkor alakul ki, ha valaki már arra sem mer gondolni, hogy a feleségét rá vegye még: elkelne a második, vagy a harmadik, és ne adj isten a negyedik gyermek is még a családban, hiszen a nagyobb, vagy a nagyobbak már kamaszok, maholnap kirepülnek a családtól, és õk még egyáltalán nem öregek. Hanem akkor, ha lemond arról, hogy a feleségével, a hozza közel álló nõvérével, anyjával, vagy lányával valamit körmönfont hazugságok nélkül megbeszéljen, mert abból újabb veszekedés, vagy hetekig tartó neheztelés kerekedik, az semmivel sem jobb és emberibb annál, mint amikor egy férfi túlzóan erõszakos, ha ellentmondást nem tûrve és nem ismerve, vagyis betegesen és bármi áron, akarja érvényesíteni az akaratát hosszú éveken és évtizedeken át. Szilárd