XXI. A Világ Világossága

Átírás

1 XXI. A Világ Világossága 21 A Világ Világossága A panaszkodó ragaszkodó, ravaszkodó ragadozó. Ki tudja, az idõ melyik beomlott kútjának a fenekére rekedt sors-játszmáit ismételjük újra és újra a fogyónak látszó, örök- jelenben? A történelem elõtti korokba veszõ mítoszok utalnak arra, hogy a természeti fénynek (amely fény nem más, mint az isteni értelem: a világosság külszíni megnyilvánulása az anyagi világban) a fel cse ré lése mesterséges fényre, vagyis beavatkozói gondolatra és azt szolgáló technikai fényre, civilizáció-roppantó következménye lehet. A természetes fényt utánzó, és a természet ritmusait felborító mesterséges fény, sok esetben bizonyult az isteni világos ság ellenségének, lelki zavart és szellemi sötétséget idézõ vívmánynak. És ez érthetõ is, mivel a tényleges világosságnak a hamis fény által keltett állapotokkal való elcse ré lése, az Isteneknek és a teremtõ erõknek a büntetõ visszahatását vonja maga után. A teremtés és az élet rendeltetése szerinti életrend felcserélésének az ember által kieszelt tõrvények szerinti életrenddel, katasztrofális következményei vannak, mert a teremtõ erõk és az egyetemes tõrvények kaotikus hatását és kíméletlen visszahatását váltják ki. Erre utal mind az ázsiai-görög, mind az egyiptomi-héber mondavilág. A görög mítosz azt tanítja, hogy Prometheust, amiért a tüzet lehozta az Olimposz ról, a Kaukázus kietlen sziklájához láncolta Zeusz haragja, ahol egy keselyû minden reggel kegyetlenül feltépte a máját és abból lakmározott. Az archaikus görögök még tudták, hogy az Istent, az istenségeket és a démonokat is, akárcsak természeti lét fényes és sötét sajátosságait a személyükben hordják. Ezért a mítoszaik lényegi jelen té sének a megfejtése sem okoz különösebb nehézséget. Egyszerû, analogikus gondol kozásuk könnyen érthetõ: szerintük a máj Jupiterrel, a legfõbb értéktudattal, az egye temes erkölcs szerinti értékítélet spirituális õserejével áll analogikus kapcsolat ban. Így érthetõ, hogy Prometheusnak, a jótékonykodó titánnak, miért éppen a máján keresztül kell az isteni értékekre és az isteni igazságra rátartian kényes görög fõisten haragját elszenvednie. A görög fény-tévesztés (hibázás) motívumát, valahogy meg tud juk még érteni, de a Luciferi mítoszt nem. Lucifer mítosza, azért tûnik érthetet len nek, mert azt a bizonyos poklot a kavargó, örvénylõ, feszültségektõl és tragédia-lehetõségektõl terhes, zavaros lelkiállapotot, ahová az Úr (a Törvény) a teremtéssel (Szeretettel) és a megváltás logikája szerinti erkölccsel szembeforduló, az önmagát elkülönítõ, egocentrikus, voluntarizmust szülõ tudományt A fõangyalt! számûzte, a gazdag képzeletüket és manipulációs készségüket egyaránt szabadon eresztõ misztikus írók megtöltötték, egy rakás, a mai ember számára nevetséges szörny - leírással. Pedig a szimbolika nyelve itt is világos. Mikor vesszük tudomásul, hogy a fényhozó Jézus, akinek a Nagy Konstantin püspökei által cenzúrázott tanításait tartalmazó könyvvel igazolja magát a mesterséges fénnyel mûködtetett nyugati civilizáció, nem az utcák, terek, üzletek, üzemek és templomok kivilágításához, nem a luxusvillák, az állami intézmények, a fõhadiszállások kivilágítására és nem a föld alatti fegyvergyárak, nem a bomba hordó tengeralattjárók lámpafényére gondolt, amikor kinyilatkoztatta, hogy Én vagyok a világ világossága? És még csak nem is a napfényre! A megváltás fénylogikájába ágyazódó személyi tudat a világ-világossága és nem az atomreaktorok által létrehozott mesterséges fényáram. Az Evangéliumot lejegyzõ tanítvány-unokák lejegyzéseit kanonizáló és kommentáló birodalmi ideológusok: a Nagy Konstantin és császári utódai által különbözõ zsinatokra és kongregációkra egybehordott teológusok meghamisították (A Fény és a Szeretet egységes átélési képességét: a Krisztusi állapot megvalósítási lehetõségét Jézus személyére kenték) és beidézték a középkori sötétséget, aminek a következménye a tömeges vallásos õrület lett, és amely fény-zavar volt az igazi oka a tömegeket pusztító járványos betegségeknek is. Az európai embert nem az védõoltásokat feltaláló orvostudomány szabadította meg a pestis és a kolera vírusától, hanem a nagy leleplezõk: Descartes, Voltaire, Diderot, Darwin Károly, Marx Károly, Nietzsche Frigyes és Freud Zsigmond, akik felforgató tanaikkal kijózanították a vallásos kábulatából a kereszténységet. A kijózanítás viszont túl jól sikerült és átestünk a lónak, a nem kevésbé veszélyes oldalára: a pozitivista tudományos imagináció, vagyis a mentális agresszió oldalára. Ezért ma, az ésszerûnek és tudományosnak képzelt pragmatikus logika szerint gondolkozó ember, aki már a beteg kényszerképzeteket is ésszerû (tudományos) pszichológiai módszerekkel, vagyis külsõ ráhatással próbálja gyógyítani, a legésszerûtlenebb cselekedetek sorát követi el minden karácsonykor, "A Világ Világossága" születése napjának évfordulója elõtt. Persze hiszen eszébe sem jutna például, hogy a gyermek tisztasági kényszer-mániájának a forrását a civilizált anyának a mosópor reklámokkal zavart tudattalanjában (alvilágában: poklában) kellene keresni. Ennek a legenyhébb, "észlelhetõ" következménye az, a kegyetlen pusztítás, amit ez a felvilágosult ember a természetben végez karácsonykor a fenyõcsemeték százezreinek kivágásával. Vagyis, éppen a Fénynek a testet-öltése ünnepén, azért, hogy ezáltal pillanatnyi (mesterséges) örömet szerezzen azon szeretteinek, akiknek a légterét bizonyára szintén szeretetbõl szennyezi egész évben az autójából kilõtt égett gázzal - Állítólag a "létfenntartás" kényszerében! És mert a szellem törvényei nem láncolják azonnal és látványos módon a hóviharos, Kaukázus sziklájához a zsákmányoló embert, amiért egy halom szemetet eredményezõ tárgy ésszerûtlen vásárlásába ledûl karácsonykór, úgy képzeli, hogy õ mindent jól tesz, õ nem tehet semmirõl, és ha baja esik, azért valaki más, vagy valami más a felelõs hiszen: "az egész világ ezt csinálja". Karácsonykor, az örömszerzés titáni munkájában fáradozó ember nem veszi észre, hogy folytonosan a belsõ, a lelki és szellemi sötétség poklára: magányosságot és betegséget eredményezõ, gazdasági hajsza alvilági labirintusába vetteti magát évrõl évre, amiért a megváltás tanítója születése napján is a Lilith szelleme által létrehozott világiság fényeinek bûvöletében nyüzsög. És az még hagyján, hogy nyüzsög, de nyüzsgése közben és a szédelgése következményeit észleve, panaszkodik a külsõ ellenségre. Holott az embernek: Istennek a teremtésre vonatkozó elsõ képzetének, nincs is, magán kívül ellensége. Tudós-keresztényünk viszont nem tudja ezt, és ezért, még ezen a belsõ Fény-születési lehetõségét jelképezõ éjszakán sem hajlandó "józan fejjel elviselni a földforgás miatti természetes sötétséget, amelyben a személyes hiba-belátás szikrájának ki kellene gyúlnia lelkében ahhoz, hogy a következõ hónapokban, lassan - lassan erõs fénnyé fokozódva, világítson számára egész évben. Akinek van füle hallja." Nem tudom, e furcsa szónoklatot valamelyik fiatalkori álmomban hallottam-e, vagy éberen, valamelyik külföldi várostérnek az önkéntes hit-

2 szónokától egy térség-megismerési barangolás alkalmával? Talán a budapesti Deák-téri metró állomásnál, vagy esetleg a Mária Hilfe Strassén Bécsben.... De, csak most tudtam így lekottázni, most amikor azt hiszem, hogy értem, mit akart mondani számomra az angyal, vagy a polgári ruhában szónokló nyugati próféta, és amiért ez a szózat, ha foszlányokban is, de hosszú éveken át, ott lapult tudattalan emlékeimben. A mi Táltoslaki karácsonyunk és a mi szilveszterünk viszont, természetes sötétségbe és természetes alvásba csendesedett az Edua halála után, és ennek, a rettenet utáni Szaturnuszi csendnek köszönhetõen, a halál igazi okait firtató, kauzális Fénynek a megváltó ereje kezdte kiolvasztani a luciferi jégtorlaszokat a lelkünkben. Júlia is elfogadott néhány, a halál által kegyetlenül feltárt személyi felelõsséget az Edua haláláért, és belátta, hogy a romboló képzeletét, ha nem is tudja teljesen megszüntetni, de bizonyos mértékben semlegesíteni tudja azáltal, hogy az ellenséges képzelgést tápláló düh és félelem képzeleti átélése helyett, a tõle akarati és fizikai erõfeszítést igénylõ helyzeti nehézségeket, konkrét tettek végrehatásával háríthatja el. Az elsõ napokban - hetekben együtt mostuk ki a két költözés és a halál által okozott felfordulás alatt felgyülemlett, felnõtt- és babaruhát, vászonpelenkát. Együtt takarítottunk, vágtuk és hordtuk a fát a ház mögötti, sötét fásszínbõl és mertük a vizet a kútból. Együtt gyújtottunk és raktunk tüzet a kályhákba, addig, amíg a gyakorlat meg nem tanította arra, hogy sokkal jobb ezeket elvégeznie, még akkor is, ha egy egész, vagy egy fél nap elmegy a házi munkával, mintsem hogy, a cselekvés helyett, gondolatban és érzésben támadja a számára nehéznek tûnõ, kényelmetlen sors-állapotunkat. A kezdeti félelmek és az õ negatív képzeletét aktiváló lelki ellenállások részbeni feloldásával, oda is eljutottunk egy idõ múlva, hogy kizárólag õ akart elvégezni minden kényelmetlen házimunkát, egészen a bogos facsutakoknak a boltból vásárolt, nehéz favágófejszével történõ felhasogatásáig elmenõen. Tanácsaim és az ismeretlentõl való félelmében gyökerezõ értetlen ellenállásai miatt idõnként szenvedélyessé váló magyarázataim következtében, lassan rájött, hogy a sors-ellenes neheztelését, spontán sors-haragvásait és az azok által táplált romboló imaginációt be lehet helyettesíteni az elvégzendõ feladatra való összpontosítással. A Gyopárnál tett Budapesti látogatásunk alkalmával már azt észlelhettem, hogy Júlia meggyõzõen képes vitatkozni a gyermekünk halála miatt a Teremtõ Istent irgalmatlan gonoszsága miatt támadó, Budapesti barátunkkal, akit, szenvedélyes természetû lévén, valahányszor szembesült az ilyen, számára még átláthatatlan jelenségekkel, minden metafizikai olvasottsága és pozitív tapasztalatai ellenére, mindig csak az isteni igazságtalanságot volt képes látni. Esetünkben éppen azt, hogy az a szuper-intelligens, emberfölötti Isten, vagy Teremtõ hatalom, amiben õ hisz, amennyiben létezik, akkor nagyon gonosz, ha ilyen tragédiákat megenged, vagy létrehoz. Amikor észleltem, hogy Júlia milyen finoman és érzékletesen fejti ki a Boti számára, hogy igenis létezik az egyetemes visszahatás tõrvénye, amely ebben az esetben is érvényesült és az õ, a Júlia negatív képzeletébõl indult ki az a vészes folyamat, ami az Edua halálához vezetett, azt mondtam magamban, hogy megnyugodhatok. Úgy képzeltem, hogy a tragédiában, amelybe szinte beleõrültem, a misztikus illúzióimmal együtt elvesztettem ugyan egy szeretett gyermeket, de nyertem egy olyan élettársat, akinek a lelki erejében immár megbízhatok. Még mindig nem tudtam, hogy egy dolog az intellektuális felismerés, és egészen más dolog a megváltáshoz vezetõ karmikus reflexek lassú, iszonyúan lassú kihalása. Júlia felszíni sikereiben és kauzális logikája kicsírázásának a reményében, hat héttel az Edua halála után, a metafizikai elõadások megtartását rábíztam, úgy gondolván, hogy a teremtés eredeti logikája szerinti, kauzális gondolkozási módnak az ismertetése, amibe kénytelen volt belefogni, annak érdekében, hogy megértse a tragédia spirituális okait, hozzá segítheti õt a tudattalan képzeletvilágában örvénylõ Fekete Lyuk által mûködtetett, romboló programok természetes felismeréséhez és feloldásához. Akkor még nem tudtam, hogy a szellem törvényeinek az intellektuális megértése és szajkózása, meg sem érinti, nem hogy feloldaná az anyai ági õsök által az aura finom rétegeibe vésett karmikus programokat. Akkoriban még csak éppen felfedeztem az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a mélyrétegeiben rejlõ, családi vonalon, többnyire az anyai ágon öröklõdõ, anyáról leányra és fiúra szálló, de csak a lányok által tovább adott spirituális zavaroknak, a személyi tulajdonságokként, vagyis egyéni meghatározódásként átadott, örökség-csomagokat. Ez gyakorlatilag, az anyai ági életfeladat-öröklõdésnek a felfedezése és a személyi horoszkópok kauzális értelmezése által történõ kimutatási lehetõségének a felfedezését jelentette. Vagyis az egyéni negatív karakterjegyeknek a sorsképletben megjelenõ jeleinek, valamint az asztrológiai (horoszkóp szintû) kideríthetõségének a felfedezését. A születésünk elõtt az anyák aurájában rejlõ, és onnan általunk átöröklött negatív szellemi program-rendszerek lehetnek irracionális félelmeknek, vagy természetellenes ambícióknak, személyiség-ellenes, vagy gyermek- magzat- és életellenes késztetéseknek, rombolási és önrombolási, büntetési és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetéseknek, önkéntelen és öntudatlan agresszivitásnak, vagy éppenséggel szexuális devianciáknak is a szellemi okai. Amikor egy egyetemista megkérdezte Richard Nixon, amerikai elnököt, hogy miért nem fejezi be a Vietnámi háborút, amiként azt a választási kampányában megígérte, az elnök teljes komolysággal, azt válaszolta, hogy azért, mert nem tud elbánni a rendszerrel. A meghökkent egyetemista, hirtelen nem tudta, hogy elnök bolondját akarja-e járatni vele, viccel-e, vagy neki hiányzik egy kereke a magvas mondat helyes értelmezéséhez? Mindhárom válasz hamis. Csakugyan: az embernek, lett légyen, akár az Egyesült Államok jóindulatú elnöke is, lehetetlen elbánni a világot mûködtetõ rendszer szellemével. És persze, nem is érdemes. A gazdasági és politikai rendszerek ugyanis, a spirituális programjaink felszínre kerülõ törekvéseinek az anyagi struktúrákba: intézmény-rendszerekbe szervezõdõ közös eredõje, és a képzet-rendszereket az örökletes karmikus programok mûködtetik. Azok a személyek, akiknek az anyai ági nõi õsei, intenzíven átélt magzat- gyermek- és családellenes érzelmeket és képzeteket hordoztak magukban éveken át, de fõként az utódok foganása elõtti hónapokban, irracionális szorongás, rejtett, vagy nyílt gyûlölködés, bosszúvágy és életre-törési (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és átkozódási késztetések formájában, romboló szellemi programokat hordoznak az aurájukban. Ezek, a csecsemõkorban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) lappangó, rombolási, hárítási és rejtõzési hajlamok, tizennégy éves korunk után aktiválódnak és a kamaszkor idõszakában felszínre törnek agresszivitás, irracionális félelmek, erõs depresszió, különbözõ komplexusok, türelmetlenség, sors-gyûlölet, és öngyilkossági

3 késztetések, vagy a felnõtti léttel és az általános emberi életfeladatokkal szembeni averzió (Pl. otthon- és családalapítással, gyermekvállalással és gondozással szembeni öntudatlan ellenkezés, az ilyen feladatoktól való irtózás.) formájában. Racionális logikánk számára érzékelhetetlen akarat- és sorsirányító hatásukat, az életkorunkkal arányosan fejtik ki, hiába, hogy közösség-etikai okokból, vagy egyéni megfontolásból, az önfegyelem segítségével, magunkba fojtjuk ezeknek a képzeletünket a háttérbõl befolyásoló, szellemi programoknak a felszíni megnyilvánulási formáit. Az elfojtások következtében ugyanis, ezek a programok nem oldódnak és nem számolódnak fel, hanem a tudattalan képzeleti, gondolati és vágyvilágunk mélyrétegeiben folytatják az aknamunkájukat. Annak ellenére ugyanis, hogy a civilizált önfegyelmezõ-elfojtó eljárásunk látszólag mindannyiunk megnyugtatására szolgál, a teremtés elsõ törvénye: a mágia törvénye bennünk és általunk is végzi a dolgát önmûködõen, és ezért az elfojtás és az elnyomás, nagyon hibás eljárás mind önmagunkra, mind a környezetünkre nézve. Ezek a mélytudattalanunkba vésett, spirituális és kauzális gócok, minél ésszerûbb és civilizáltabb gátlások alá helyezõdnek, annál rejtettebben és veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki romboló hatásukat a háttérbõl, tudományos logikával észlelhetetlen és érzékelhetetlen szellemi-lelki folyamatokat irányítva. Ezért, mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai ági nõi õseinktõl örökölt, azok által a tudattalan képzeleti, gondolati és érzésvilág mélyrétegeibe lefojtott, és így a generációk közötti tudattalan szellemi öröklõdést biztosító spirituális memória révén, az utódoknak átadott szellemi csomagjaink, a misztikusok megnevezésében: karmikus terheink által. Az auránkba kódolt, negatív (pl. sors- és Istenellenes, gyûlölködési - rombolási, vagy ámítási és önámítási) szellemi programjaink által. Persze, mi úgy képzeljük, hogy az értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerû erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy az örökölt negatív szellemi programok összetett hatásai miatt, illetve az általuk sugallt negatív, szellemi és lelki mentalitások önkéntelen átélése miatt, betegedünk meg, látszólag indokolatlanul és, hogy miattuk sodródunk olyan személyi, vagy hivatali konfliktusokba, olyan drámai, vagy tragikus kimenetelû élethelyzetekbe, amelyekbe nem csak, hogy nem akartunk kerülni, hanem amelyekre még csak soha nem is gondoltunk. A jelen civilizációban hét, egymástól különbözõ, karakterében, alapjellegében egymástól jól eltérõ, de egymással összefonódó, örökletes program érvényesülését lehet megfigyelni. Az elsõ, a személyiség-ellenes program, vagyis a Fény-ellenes program, az úgynevezett férfias sorserõknek, az asztrológiában a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített teremtõi õserõknek az egymáshoz való diszharmonikus viszonyulásához, és e diszharmonikus viszonyulási formáknak megfelelõ, egymással alkotott negatív fényszögeihez kapcsolódik. A második fajta, a magzat- gyermek- és családellenes sors-program, a Hold, a Mars, a Szaturnusz, a Neptunusz és a Plútó által megtestesített õserõk negatív összhatásához kötött romboló programok. A harmadik fajta sorsprogramot, a valósághamisítási és személy-ámítási és az önkéntelen önámítási programot (Félrevezetési, hamis információ-áramoltatási késztetések programja.) Kaméleon programnak neveztem el. Ez a Jupiter, a Neptunusz, a Nap és Merkúr, valamint a Plútó által megtestesített princípiumoknak a negatív egymásbefolyásolásához kötõdik, vagyis, a személyi horoszkópokban az illetõ bolygóknak az egymással alkotott negatív fényszög-kapcsolatai (Diszharmonikus, illetve negatív tulajdonságokra és késztetésekre utaló megnyilvánulási formái.) jelzik a jelenlétét. A Negyediket okoskodó - spekuláns programnak, illetve Júdási programnak neveztem el, de nevezhetjük technokrata programnak, vagy akár a szemellenzõs pozitivizmus, vagy a semmibe vezetõ pragmatizmus programjának is. Ez, a Merkúr -Uránusz és a Nap, vagy a Mars negatív fényszögeinek az egy alakzaton belüli egységéhez kötõdik. Az ötödiknek van a legtöbb elnevezése. Legegyszerûbb neve a kurválkodási program. De, az öncélú élvezet-hajhászás és ezen belül, fõként a szexuális élvezethajszolási és kényelemhajhászási törekvések karma-programjaként ismerhetõ fel. Sõt: a belsõ boldogságra való képtelenség programjának, a mesterséges boldogságszerzésre és az öncélú esztétikai törekvésekre hajlamosító programnak, a boldogság-látszatkeltési törekvések sorsprogramjának is nevezhetõ. Ezt az asztrogrammban a Vénusz, a Neptunusz és a Nap, vagy a Jupiter negatív fényszögei, illetve negatív fényszög-alakzatai jelzik és a Lilithnek a Mérlegben elfoglalt helye. A hatodik az, amit aggodalmaskodási és felelõsség-elhárítási programnak, vagyis a rendeltetés- és megváltás elleni biztosítási törekvések programjának neveztem el. Ennek a Szaturnusz, a Merkúr, a Jupiter és a Plútó negatív fényszögkapcsolódása a jellemzõje. A hetediket, aminek a Plútó - Nap - Szaturnusz negatív fényszögeihez csatlakozó Mars és Uránusz valamely negatív fényszög kapcsolódása a jellemzõje, Sors- és Istenellenes program megnevezéssel illettem. Ezek az egyéni sors-programok a Nixon elnök által említett világ-rendszernek a mûködtetõi. Ezekkel nem lehet senki emberfiának kívülrõl elbánni, hanem belülrõl. Csakis belülrõl. És persze, csak annak, aki a rá jellemzõ, örökölt programjait megismeri és saját magában felismeri. A kurválkodási program hajtotta John Kenedy elnököt a gyönyörû felesége mellõl, más nõk álom-lábai közé, a spekuláció és a mentális erõszak programja hirdettette meg vele az ûr meghódításának a nemzeti programja mellett a Fidel Castro meggyilkoltatását és a személyiség elleni fenekedés programja késztette a Fidel Castro által felbérelt Lee Oswaldot arra, hogy a népszerû elnököt agyonlõje a hatás visszahatás következményeképpen. A Kenedy fivérek ugyanis, a Fidel Castro meggyilkoltatásának a tervét szõtték éveken át az édesanyjuktól és a nagyanyjuktól öröklött karmikus programok hatására, aminek meg is lett az eredménye. Mindkettõjüket meggyilkolták. A kisebbik Kenedy fiú, már úgy fogant meg, hogy az édesanyja titokban orrolt az apa napfényes személyiségére, és persze, a saját megcsalt és a kurválkodási programjával szemben tehetetlenné vált, megcsalt feleségi sorsára, aminek következtében Jacline azt is bánta a szíve legtitkosabb zugaiban, hogy e férfinak gyermeket szült a világra. Az ifjú John viszont, örökölte ezeket a sötét romboló-programokat és fiatal férfi korában meg is halt, viharba keveredvén és lezuhanván a repülõjével néhány nappal az 1999 augusztus 11-i fatális kereszt-konstelláció beállta után. A Fény- férfi- és apaellenes program, egy személynek a mások szabad szellemiségével szembeni, vagyis a karakter-jegyüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési késztetéseket szülõ karmikus sors-program. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségként kiszemelt személyek

4 eltiprási vágyától és az ellenségesnek érzékelt tárgyak, és jelenségek rejtett megsemmisítési vágyától, a különbözõ önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntetõ hajlamokig, és szélsõséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az anyai ági õsöktõl örökölt negatív szellemi program, többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a férjjel, a fiútestvérekkel, az apával, vagy nagyapjával, és általában a férfiakkal szemben érzett, igen erõs, de rejtetten, vagy elfojtva megélt személyiség érvényesítési ambícióiban és rejtett nehezteléseiben gyökerezik. De kapcsolódhat az intenzíven és huzamosan átélt, erõs ellenségképekkel dúsított, vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is. Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyûlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hûléses és gyulladásos betegségekre, valamint a hajhullásra és a migrénre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák és persze, a leukémia. E karmikus programhatásokkal szemben, állíthatunk ultramodern orvostudományt, hozhatunk létre, hatalmas tökére szert tevõ, biztosító társaságokat és mondhatunk le a személyi autóval való közlekedésrõl a tömegközlekedés javára, mert túl járnak az eszünkön és a hatásukat véghezviszik, vírusok segítségével, vagy fürdõszoba-baleset formájában is. A Fény- ellenes programoknak a sors-rontó és személyiség-romboló hatását, csak és csakis a személyi tudatunk megtisztítása, spirituális finomítása árán oldhatjuk fel. A magzat- gyermek- és családellenes programok, vagyis a teremtésellenes és a természetellenes programok azt jelzik, hogy az illetõ személy édesanyja, vagy annak az anyai ági felmenõi, rejtetten: lelkük és öntudatuk legmélyére süllyesztett és ott lefojtott, negatív anyasági problémákkal: magzatfoganástól való félelmekkel, gyermekszülés - ellenes gondolatokkal, esetleg gyermek-eltevési: "angyalcsinálói kényszer- helyzetekkel, családszûkítési, vagy családszétszakítási gondolatokkal és érzelmekkel küzdöttek huzamosan és intenzíven. Az adott személynek is ilyen jellegû gondjai, problémái lesznek állandóan, annak ellenére, hogy esetleg olyan közkedvelt személyiségrõl van szó, aki nagy ambícióval és kitûnõ eredményekkel halad a politikai, tudományos, vagy a mûvészi karrier-építés útján. Amennyiben férfirõl (fiúról) van szó, az életút elején enyhe a program hatása. Mindössze abban nyilvánul meg, hogy nem képes meglátni szerelmi partnereiben a potenciális anyát, hogy hiába vágyik családi nyugalomra, mert igazából nem akar, vagy nem képes családot alapítani, illetve azért felelõsséget vállalni. Amennyiben mégis családot alapított fiatalon, késõbb indokolatlanul szétdúlja azt, elszakad a családtól és nem képes újabb családot létrehozni. A negatív családi (gyermek- és életellenes) program külsõ hatásai úgy is jelentkezhetnek, hogy családon kívüli kapcsolatokból származó (vállalt, vagy letagadott, esetleg közönyösséggel kezelt) gyermekei születnek, akikhez zavaros viszonyok fûzik. Nõknél az elõbb leírtak annyiban változnak, hogy õk már kamaszkorukban, nyíltan, vagy rejtetten, de elutasítják magukban a saját anyaságuk képzetét, illetve, különbözõ ürügyekkel elhárítják az anyai szerepkört. Nem képesek és/vagy nem akarják saját magukban felismerni a potenciális anyát, sõt: önkéntelen ellenséges érzelmekkel töltik el az ilyen jellegû képzetek. Mindez korai menstruációs zavarokkal és a havi vérzéssel kapcsolatos (tisztulási) problémákkal tetézõdik, és szerencsés esetekben nagyon korán és véletlenszerûen (váratlanul) válnak anyává. Szerencsétlenebb helyzetben addig halasztnak, amíg a meddõség állapotába kerülnek, miután a méhüket és a petefészküket tönkreteszik a gyermekszüléstõl való félelmeik segítségével, valamint a tudományos családtervezés különbözõ "gyógyítói" eszközeivel. A Hold által megtestesített õserõhöz (A gyermekekhez és a családi kötelékekhez, illetve a teremtés õs-princípiumát megtestesítõ anyasági állapothoz) kapcsolódó diszharmonikus háromszög-alakzatok által jelzett magzat- és életellenes programok betegségtünetei, a gyomortájéki és az emésztõrendszeri betegségek mellett, a gyermekszüléssel és gyermektáplálással kapcsolatos nõi szerveknek a megbetegedései és elváltozásai. De ide tartózik a málformációs utódok (csonkák, bénák, púposok, félkegyelmûek, stb.) foganási, vagy méhen belüli kialakulásának és világra hozásának a jelensége is, valamint a szülési és "teherviselési" szövõdmények, és az imént felsorolt szervek rákosodása. Mivel emberi, és nem állati szellemi rendszeralkotó és rendszeraktiváló programokról van szó, minimum két, de a legtöbb esetben, három feloldani és meghaladni való, örökletes programnak kell léteznie minden normális ember személyében. Amikor az elsõ két program a proeminens, a gyermekszüléssel, vagy nemzéssel, és a család létrejöttével, valamint a mások személyisége kifejezõdési formáival szembeni öntudatlan agresszív magatartási formák találhatók az adott személyben. Ilyenkor a természetellenesen felsrófolt és minden más érzést a háttérbe szorító, általában szélsõséges szenvedélyektõl fûtött családi érzelmek és kötelékek jelentkeznek. De lehetséges ezek szöges ellentéte is, vagyis az, hogy mind a család-alkotás, mind a személyi érvényesülés életterületein, utóbbiak a férj, vagy feleség, a testvér, vagy a szülõk személyisége elleni ellenséges érzések formájában jelentkeznek az önkéntelen és tudattalan személy- és család-rombolási késztetések, a személyi kapcsolatoknak és a családi viszonyoknak az önkéntelen szétbontási késztetései, az önrombolási késztetések mellett a szülõi állapotnak az önkéntelen megszüntetési késztetései. A mélyben meghúzódó Fény-ellenes programokra kiváltképpen a Lilithnek, vagy a Sárkányfaroknak a tûz-jegyekben (Kos, Oroszlán, Nyilas) való jelenléte jellemzõ, Teremtés-ellenes programokra a Sárkányfaroknak, vagy a Lilithnek a vízjegyekben (Rák, Skorpió, Halak). Van, amikor a személyi horoszkóp segítségével felismerhetõ örökletes romboló-programok súlyosabbak az átlagosnál. Ilyenkor a szélsõséges megnyilvánulási formáikban jelentkeznek. Ilyenkor a Lilith és a Sárkányfarok megfelelõ pozíciói mellett, a bolygók negatív fényszögei által alkotott "Bermudaháromszögek" megsokszorozódnak, vagy négyszögûvé és ötszögûvé "fejlõdnek", oly módon, hogy a sorsképletben Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó mindegyike összekapcsolódik egy egy negatív fényszög által valamelyik másik bolygóval, vagy úgy, hogy a "Bermuda háromszögek" valamelyikéhez több más bolygó kapcsolódik negatívan. Amennyiben, akár különállóan is, de a Plútó - Szaturnusz, Plútó-Uránusz, vagy a Plútó - Mars diszharmonikus fényszög is megtalálható a sorsképletben, azt jelenti, hogy a családi vonalon örökölt, gyermek- család- és életellenes, vagy a férfiasság ellenes és személyiség-ellenes programok "gazdagodnak" az oldódási képtelenséggel és az alapprogramok bõvültek az elengedési, megbocsátási, kiengesztelõdési és kiegyenlítõdési képtelenség programjával, és az irigységi, féltékenységi, fösvénységi késztetésekkel. Súlyosabb esetben, a lappangó bosszúvággyal, és a

5 kiengesztelhetetlen gyûlölködési késztetésekkel. Ezek a személyek nem tudják elviselni és semmi áron, sem tudják elfogadni azt, ha valaki, vagy valami az útjukban, azaz vágyaik és ambícióik megvalósításának az útjába álljon. De azt sem viselik el, hogy barátaik, szerelmeik elhagyják õket, vagy azt, hogy a sors megfossza õket valamitõl, amirõl úgy képzelik, hogy az övék, vagy hogy az, az õ boldogságukat hivatott szolgálni. Ezeknek, az önkéntelenül de huzamosan és intenzíven átélt, romboló pszichikai - mentális magatartási formáknak a következménye az aranyér, a végbélhurut és a vastagbélhurut, a különbözõ érszûkületek, a reumás betegségek, a csont és a bõrbetegségek, a vérnyomási problémák, valamint nõknél a petefészek és méh-betegségek, férfiaknál a prosztata megbetegedései és kóros elváltozásai. És persze, a felsorolt szerveknek és testrészeknek az élet második szakaszában történõ rákosodása. Intézményeik a hadügyminisztérium és az igazságszolgáltatás, vagyis a kaszárnyák a csatamezõk és a börtönök. A gondolati (mentális) szféránál is finomabb képzeleti (ideális) dimenziókban létezõ (Az idea- képzetek szféráiban ható - mûködõ), romboló és önromboló szellemi zavarodottságnak a jele, ha a Lilith és a Sárkányfarok a tûz, víz, vagy levegõ jelekben van jelen és a többi bolygótól negatívan fényszögelt Nap és Hold szintén levegõ jegyekben állnak. Ez az alakzat jelzi a rombolási késztetésekre utaló programoknak a pszichikai tulajdonságoknál sokkal mélyebben: a spirituális és kauzális rétegekben rejlõ, igen finom és mély gyökereit. Ilyen képlettel azok a személyek születnek, akik úgymond félkegyelmûként nevettetik, vagy, "õrült zseniként" boldogítják embertársaikat, valamint azok a személyek, akik kora gyermekkoruktól kezdõdõen súlyos betegségek áldozatai - ezért ártatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Másrészt azok a személyek is ezzel a gyilkos öt, vagy hatszöggel, vagy dupla karmikus alakzattal születnek a sorsképletükben, akiken fiatal korukban nem jelentkeznek a zavartság tünetei, és akik látszólag az elõbbieknek az ellentétei. Õk azon ritka és kivételes "történelmi" személyiségek kategóriáját képezik, akik végül, a legveszélyesebb személyeknek bizonyulnak a környezetükre nézve. Ezekrõl csak azt követõen derül ki, hogy a nagyanyjuk - dédnagyanyjuk fogság-tudatából eredõ, nyíltan kiélt, vagy nagyon mélyen elfojtott hatalmi és függetlenségi vágyainak és Istenellenes haragvásainak a szellemi örökösei, miután egy egész népcsoportot, vagy nemzetet a romlásba vittek. Ezek a rendkívülien intelligens személyek ugyanakkor, olyan kauzális szintû képzet-zavarnak (civilizációs tévképzetnek) a megtestesülései, - amelyet semmiféle erkölcsi tanítás nem érinthet meg felnõtt korig, addig, amíg a családjukat, szélesebb körû társadalmi közösségüket, vagy a népûket nem sodorják a végzetes tragédiák (pl. háborúk, forradalmak, anarchia) szakadék-poklába. Az erõs rombolási hajlamokat szülõ örökletes sors-programok mellett, általában megtalálható, az általam valósághamísítási és kaméleon-programnak nevezett, hamis információ áramoltatási, ámítási és önámítási késztetéseket eredményezõ spirituális programok valamelyike is. Ilyen az Adolf Hitlernek a horoszkópja, és ilyen hajlamokra utaló sors-alakzatok találhatók a sátánisa szekták vezéreinek az asztrológiai képletében is. De ilyen általában sorsképlet a személyes életfeladataikat fel nem vállaló és ahelyett, a szokásostól eltérõ életformát folytató misztikus szent életû személyekké is. Például az Indiában szentként tisztelt, Véda fordító- és értelmezõ Ramana Maharisi aszkéta képlete. Õ, annak ellenére, hogy rendkívüli aszkézisével: lelki fegyelemmel a diszharmonikus hajlamait megfékezte, a legfájdalmasabb szaturnuszi betegségek egyikében, csontrákban halt meg, konfliktus-mentes, szép életéhez képest, igen korán. E szentnek, azért kellett idejekorán meghalnia, mert annak ellenére, hogy Rákban állt a Sárkányfarka, ami olyan gyermek- és életellenes családi karmára utal, amit csakis a családalapító és családfenntartó szülõként, illetve a családról és a gyermekekrõl való gondoskodással lehet feloldani, nem alapított családot. Ráadásul soha nem élt élettársi viszonyban, annak ellenére, hogy születési horoszkópjában három bolygója állt a házasság életterületét jelentõ hetes horoszkópházban és a Hold, a Bak Sárkányfejével együttálló Napját támadta a közvetlen tapasztalatok házában. Szülõi, családfenntartó életfeladatai vállalása helyett, a halott anyjának állított szentélyt. Már tizenhét éves korában állítólag teljesen megvilágosult, szemlélõ aszkétaként és Véda értelmezõként (A III. ház, az Ikreknek felel meg és az elmélet és a gyakorlat összeegyeztetési képessége megszerzésének az életterülete.), elkerülte azokat a nyers élettapasztalatokat, amelyek ráébreszthették volna, hogy az erõfeszítéseket és a tényleges éberséget igénylõ, gyakorlati életfeladatokat felvállalva ("Vegye fel mindenki a maga keresztjét"), jobban meg lehet világosodni, mind a tapasztalat-hárítás által biztosított steril állapotban. A félreismert élet- hivatásának az áldozataként, Ramana Maharisi mindössze a poláris ellentéte volt Sztálinnak és Hitlernek, és a húszadik század többi sátáni személyiségének. Életének tragikus vége beigazolódása a Csuang - Ce azon aforizmájának, miszerint a szentek élete, spirituális szempontból a rablógyilkosokéval egyenértékû. Nem az a baj ugyanis, hogy nem lehet a rendkívüli életútjukat végigjárni, hanem az, hogy nem érdemes. Egy nagyformátumú személy tévútja vészterhesebb mint másé. Ezért végzõdik rettenetes fájdalommal járó betegséggel és korai halállal. "Aki az égi mannát mértéktelenül habzsolja, egyenesen a pokol felé tart.", tartja az õsi bölcsesség, és ezt nem a költõi metafora szépsége miatt kell észbe vésni. Ahhoz, hogy valaki a Ramana Maharisihez hasonlóan, a rendkívüli szellemi és értelmi képességei ellenére, magas szinten tudja becsapni magát (és követõit) és végig úgy képzelje, hogy õ, a lényeget tekintve, nem téved és a legjobb úton halad, más romboló programok mellett, erõs valóságferdítõ és kaméleon-programmal is kell, hogy szülessen. Ez, az önkéntelen valósághamisítási, a környezet - és öntévesztõ program, vagyis az önkéntelen hamis információ-áramoltatási program, asztrológiailag a diszharmonikus Halak és a Nyilas spirituális erõteréhez, illetve a bennük található Lilithez, vagy Sárkányfarokhoz, vagyis, e két konstelláció uralkodó bolygóinak, a Neptunusznak és a Jupiternek a Nappal, az Uránusszal és a Plútóval alkotott negatív fényszögeihez kötõdik. Ez, az ember õsemlékezetében ragadt, önkéntelen megtévesztési késztések automatikus továbbgyûrûzésének, az állati létbõl visszamaradt létért való küzdelem tudatállapotának a programja, a ragadozói ösztönökre visszautaló, automatikus ámítási késztetések programja, az állati lét álcázási, rejtõzési és megtévesztési késztetéseiben gyökerezõ, hamis információ-áramoltatási (hazudozási) késztetések szellemi programja. Úgy alakul ki egy kismamában és úgy kerül be egy megszületendõ csecsemõ személyi programokat tartalmazó aurájába, hogy az anyai ági felmenõk (õsanyák) nem csak a szüleiket és a férjeiket vezetik mesterien félre éveken át a saját személyükre (vágyaikra, szándékaikra, akaratukra) vonatkozó lényeges kérdésekben, hanem annyira beleélik magukat a félrevezetés (szemforgatás)

6 célszerûségébe, hogy végül sikerül becsapniuk és összezavarniuk a saját lelkiismeretüket is. Sõt: amennyiben vallásosak, igyekeznek még az Istent, vagy a kedvenc szentjüket is a maguk pártjára állítani a rejtett céljaik elérésében és noha tudják, hogy hamisan járnak el, imádkoznak azért, hogy a szentjeik segítsék õket e szándékok kivitelezésében. A program tehát akkor a legmélyebb és legoldhatatlanabb, ha az anyai ági nõi õsök teljes bevetéssel, rendszerint a vallás segítségével törekszenek az Istent, a szenteket, azok segédeit, és a lelkiismeretüket is meggyõzni arról, hogy az, amit tettek, vagy tenni szándékoznak, voltaképpen nem is olyan nagy bûn, nem erkölcstelen. Ennek a spirituális szintre emelt öncsalásnak a szelleme nem szûnik meg az õsanyák halálával, hanem annak függvényében, hogy egy-egy utód fogantatását megelõzõ idõszakban az anyák, mennyire intenzíven élték át a környezet- az Isten- és az önámítás állapotát, az utódokba átszármazott és konkrét (nyíltan megélt, vagy rejtett: lappangó) ámítói tulajdonságok formájában megjelent az utódokban és azok utódaiban. Ezek, az õskorrupció motívumához kapcsolódó, spirituális szintekre vésõdõ, ámítási programok az intellektuális jellegû iskolázottsággal nem tûnnek el, hanem azzal arányosan növekszenek, összetettebbé és intenzívebbé válnak, ahelyett, hogy oldódnának. A grafológusok között köztudomású, hogy a nyugati személyek kézírás-mintái tartalmazzák a legtöbb hazudozási hajlamra utaló jelt. Hiába tudjuk Nietzsche óta, hogy elenyészõen kevés és jelentéktelen tény az, hogy sokat hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy saját magunknak mennyit hazudunk, mert a legtöbb esetben, nem tudjuk, hogy mikor és miért áramoltatunk a lelkiismeretünk felé, vagy a környezetbe hamis információt, hogy miért csapjuk be magunkat és környezetünket. Ez a mesterséges jókedv és boldogság elérését célzó alkohol- és a nikotinvágy programja, spirituálisan viszont, a vallás és az erõs kábítószerezés programja. Ez a természetkiszipolyozásból eredõ, fölösleg-javaknak a sors-károsultak felé történõ újraelosztási rendszereit és intézményeit, valamint a maffia - szövetségeket létrehozó és mûködtetõ spirituális program. Ez, a Fekete Lyukból áramló másságra való õsi sóvárgáshoz is kötött, ámítási hamisítási és önámítási program, amely a Teremtés elõtti sötét káosz létrejöttében gyökerezik, ezért mélyebb gyökerû bennünk mint a rombolásé és az önrombolásé, amelyek mindössze a hamis kiegyenlítõdéssel szembeni teremtõi és megváltói haragnak a következményei. Ezért, az örökölt becsapó és önbecsapó program sokkal nehezebben felszámolható, mint az önromboló és a környezet romboló, a gyilkos és öngyilkos, Káini program. Mert nem a Káini program miatt fél, védekezik és támad az ember, hanem a leleplezõdés miatt, az álcázó, rejtõzködõ, védekezõ, hamisan ítélkezõ gondolatformák leleplezõdése, a rejtõzés intenzív átélése miatt. Ezért terhelt másnap a részeg ember lelkiismerete. A Kaméleon programok nem csak elrejtik, de növesztik - duzzasztják és végzetessé is teszik a Káini programokat. Szorong az ember, mert fél a rejtett szándékai leleplezõdésétõl és ugyanakkor fogvacogva fél feladni az életmegnyerésbe (erõfeszítés, fájdalmas tapasztalatok és áldozathozatal nélkül elérhetõ boldogságba) vetett hiú reményét. Ravasz pragmatizmusa alatt fulladozó lelkiismeretével és felelõsségtudatával sejti, hogy az életet nem lehet megnyerni. És nem csak hogy nem lehet megnyerni! A bódulat által elért hamis boldogsági állapot az igazi boldogságnak, a megváltással elérhetõ harmóniának a helyét foglalja el és ezért szentségtelen. Ezért, a hamis boldogsági és a hamis megváltottság -állapotok megszüntetése érdekében jönnek létre a rögtön-ölõ, vagy a gyógyíthatatlan vírusos betegségek. Az õskorrupció, vagyis az õshazudozás kulcsszavai: kényelmes, kellemes, biztonságos, élvezetes és boldogító. A megváltáshoz szükséges kellemetlen tapasztalat-hárító logika szerint spekuláló ember reméli, hogy a külsõ ismeretei: a tudománya segítségével megnyerhet, vagy létrehozhat egy olyan sorshelyzeteket, olyan egyéni, családi, vagy közösségi állapotokat, amelyek hosszú távon (Esetleg az öröklétben is) a kényelmet (erõfeszítés-mentes állapotot) és az állandó élvezetet (az "önmûködõ" kéjt), vagyis az örök boldogságot biztosíthatják számára. És ha mégis észre veszi, hogy az állandó kéj-állapotot: a folytonos világi sikert, vagyis tudományos és gazdasági boldogságot nem lehet elérni, akkor legalább egy kis lét-biztonságot akar szerezni. Valójában nem az öncélú (szexuális) kéjelgés a fõbûn, hanem az a sors-kikerülési -kicselezési vágy, a mesterséges és külsõ (anyagi és személyi) feltételekhez kötött biztonságra és kényelemre való törekvés, amellyel elszakítottuk magunkat az õstermészettõl (az anyatermészettõl) és ezáltal, a teremtõ képzeletünk mágikus hatalmától: az Atyától. A természeti erõkkel, a természet változásaival és határhelyzeteivel való közvetlen (egyértelmû) és állandó (folyamatos) kapcsolatunk nélkül, meg vagyunk fosztva a fejlõdésünkhöz szükséges közvetlen tapasztalatoktól és a közvetlen és elemi jelzéseknek az értelmezési képességétõl, amelyek folyton arról tudatosítanak, hogy törekvéseinkben, fizikai, lelki és szellemi állapotainkban, jó kapcsolatban állunk-e, harmóniában élünk-e a teremtõerõkkel, az egyetemes megváltást szolgáló sors-tõrvényekkel, vagy nem. Az egyetemes törvényekkel és az õsi teremtõ erõkkel való közvetlen és éber (személyesen felelõs) kapcsolatától elszakítva, még nagyobb szellemi és lelki zavart, még mélyebb fájdalmat (biológiai szenvedést), illetve nyomorúságot idéz önmaga és környezete számára, valamint az utódai számára az ember, mint amitõl meg szeretett volna szabadulni akkor és az által, hogy a sors-könnyítõ eszközeit elkészítette. Így jutottunk oda, hogy ma, a "létminimumig" biztosított anyagi jövedelemmel, nyugdíjjakkal, bankbetétekkel, széfekkel, tökéletes zárakkal - lépcsõházi rácsokkal, hétreteszes kapuzárakkal, kaputelefonokkal, védõ-riasztó berendezésekkel, biztonsági õrökkel, egészségi és társadalmi biztosításokkal, stb., a civilizált városban lakó ember a személytelenség intézmény-rendszerének lett a kiszolgáltatott áldozata. És e kiszolgáltatottság semmi ahhoz képest, hogy talmi csillogása ellenére, lényegében mennyire meddõ, üres, kietlen és értékeiben (Még tragédiájában is!) mennyire alacsonyrendû ez a hangyabolyként fejlõdõ és hanyatló élet. Nincs amiért taglalni az elidegenedés jelenségét. Errõl szól az irodalom, ezt ábrázolja a mûvészet, és bárki körül nézhet és láthatja, életében tapasztalhatja az öncélú élvezet-szerzés és a sors-elemek elleni biztosítás érdekében történõ természetárulás, a természettõl és Istentõl való elválás vétkének a következményeit. A felsõbbrendûen strukturált, tehát az erõsebb és határozottabb (A jobban meghatározódott, kiforrottabb.) ideaképek kauzális és spirituális képzetek -, illetve azok fizikai és pszichikai megtestesítõi, magukhoz vonzzák, magukba olvasztják - szívják, elnyelik és magukba építik, vagy elnyomják és háttérbe szorítják a kevésbé határozott képzeteket. E létjelenségnek a természeti megfelelõje, hogy az erõsebb, határozottabb, vagy céltudatosabb (kegyetlenebb) ragadozók elejtik, felfalják és lenyelve felemésztik a többi állatokat (Azok biológiai struktúrájába kódolt információit feldolgozzák), sokszor még a

7 saját fajukon belül is. Ám van, amikor a nyers, célirányos ösztönerõ nem elég az egybeolvasztás (elejtés és felfalás útján történõ integrálás) megvalósulásához és ilyenkor jelenik meg a ravaszság: a félrevezetés (hamis információ áramoltatás szüksége) azokban a folyamatokban, amit a biológusok a létfenntartásért való küzdelemnek neveznek. A kaméleonok színe-változtató képességétõl, a rájuk vadászó ellenségénél is jobb ügyesebb rókák zseniális zsákmányejtõ képességéig, valamint az állatoknak és az embertársainak egyaránt vermet ásó, azokat lépre-csaló: becsapó ember "magas értelmi képességéig" széles a kaméleon-jelenségek skálája. Még a tengeri teknõsbéka generációk is hernyó alakú fehér foltot hoztak létre a mágikus képzelet segítségével a szájukba, hogy ezzel a giliszta-folttal a szélesre kitátott és mozdulatlanul tartott szájukba csalják a halakat, majd hirtelen mozdulattal összezárván az erõs álkapcsot, megfogják és megegyék azokat. Az álcázás, a cselezés, a félrevezetés, a becsapás és a hazudozás a legelemibb létjelenségekben is jelen van, és nem a ravasz Ulises volt az, aki feltalálta. A ravaszságot és a csalafintaságot a görög mitológiában Hermészhez - Merkúrhoz: a pragmatikus értelemhez, vagyis az intellektushoz társítják, de, amint Hamvas Béla mondja, a görögök, bizonyos metafizikai megállapításokban felületesnek bizonyultak. Az asztrológiában, elsõsorban a diszharmonikusan fényszögelt Jupiterhez, a spirituális értéktudat és értékítélet képességét összesítõ õserõ diszharmonikus megnyilvánulásához társítják, vagyis a tévutakra vezetõ, a céltévesztést eredményezõ hamis értéktudathoz. Kevésbé követhetõ a kábulat és az éberség problémája spirituális szinten. A görögök Dionüszoszhoz kapcsolták a mámort, az éberséget viszont Aszklépioszhoz. Az asztrológiában az erõ mindkét oldala a Neptunuszhoz társul. Õ az éberség - illetve a kábulat és a káprázat õserejét megtestesítõ bolygó, tehát hozza társul az önkéntelen, vagy a tudatos környezet-félrevezetés és az önámítás jelensége. A ragadozó és áldozat közötti megtévesztést szolgáló játszma folytatása tehát, akkor válik veszélyessé az ember számára, amikor a spekuláns eszével srófolt természeti énje a felettes énnek nevezett lelkiismeretét próbálja elaltatni. Amikor az Isten és a személye közötti viszonyban használja az ember a megtévesztést, a hamis információáramoltatást. Ezért kell nagyon megfigyelni a Neptunusz helyzetét a sorsképletben, mivel a kaméleon program akkor önveszélyes és akkor csoport-veszélyes, amikor az ember az egyéni elképzelései szerinti kicsinyes érdek-koncepciót, mint egyetemesen érvényes törvényszerûséget tüntet fel mások és a maga számára. Amikor az egyéni, vagy a csoport érdekekhez kötött, és az abból kiszármazott erkölcsét úgy tünteti fel, minthogyha az, "Isteni" szükségszerûség, kikerülhetetlen végzet lenne. A Nap - Jupiter diszharmonikus fényszög még csak arra utal, hogy az illetõ személy ösztönösen ferdít, mivel a születésétõl fogva hiányzik, vagy zavart az a képessége, amelynek segítségével helyesen fel tudná mérni és helyesen értékelni tudná magát, a saját (jó, vagy rossz) személyi tulajdonságait. Õ az a szerénykedõ ember, aki a mások szemében meglátja a szálkát, de a saját szemében nem képes észrevenni a gerendát. Mivel helytelenül ítéli meg magát, helytelen az a kép is, amit saját magáról a környezetének kivetít, kisugároz. Az általa kisugárzott hamis önképre visszaérkezõ környezeti válaszreakciók következtében, folytonos bizonytalanság-tudattal (komplexusokkal) él, mint aki bûnös olyan dolgokért is, amikrõl nem is tudhat, vagy ennek ellentéteként: magabiztossággal és meggyõzõdéssel jelenít meg egy olyan (szerinte legalábbis értékes) személyiséget, amely a valóságban nem létezik. Hõsnek, vagy szerénynek látatja magát, de csak ripacs, vagy érzelgõs és jóindulatú segítség-osztó. Valójában számító és, mihelyt lehetõsége nyílik erre, kegyetlen zsákmányoló. Amikor az ámítási és önámítási reflex a képi - képzeti folyamatok és a fantázia tevékenysége szintjén jelentkezik, vagyis, amikor a sors-képletben a Neptunusz a fõszereplõ, a belsõ bizonytalanság pesszimista világlátással és életszemlélettel (ellenségképekkel), vagy habókos ködkergetéssel vastagodik. A személy, aki egy ilyen karmikus program által vezérelt hajlammal rendelkezik, összetéveszti a tárgyi és a szellemi valóságot az általa, vagy mások által alkotott misztikus képzetekkel, vagy habókos víziókkal. Rendszerint azok a babonásan vallásos édesanyák hoznak a világra ilyen sorsképlettel rendelkezõ utódokat, akik úgy képzelik, hogy a tõlük függetlenül létezõ objektív Isten és a Sátán harcaként értelmezõdik a sorsuk, illetve az által, hogy õk mennyiben engednek az egyik, vagy a másik hívásának. Vagy azok, a magukat ateistáknak valló anyák, akik az anyag mindenhatóságába vetett hitük miatt, a tárgyi világot fetisizálják és a gyermek apját is, tõlük függetlenül létezõ és döntõ objektumként kezelik. Az ide vonatkozó betegségek a tévképzetekbõl eredõ kedélyállapotokhoz, illetve a csalódásokban és a bûntudatban gyökerezõ pszichés traumákhoz kapcsolódnak és a melankólia-kórtól a pánik betegségekig terjednek. Ezekben, a szellemvilághoz való zavaros kapcsolatokban gyökereznek a mirigy betegségek is, illetve a hormonzavarok is, amelyek végül is, az anyai õsök által intenzíven átélt misztikus káprázatoknak, az önámítási hajlamoknak és a valósághamísítási hajlamoknak a következményei. A kaméleon- és valósághamísítási programok által vezérelt tulajdonságok a hatodik hatványra fokozzák a többi karmikus programból eredõ késztéseket, aminek szellemi önismeret és öntisztítás hiányában gyógyszerfüggõség, majd orvos- és kórház-függõség, esetleg korai halál lesz a vége, mivel az ilyen személyekkel egyáltalán nem lehet megértetni azt, hogy ne a környezetükben és a körülményekben kell keressék a betegségeik és a boldogtalanságuk okát (okait), hanem az élet értelmérõl és értékérõl alkotott tévképzeteikben. Az élettársi viszonyainkat is tönkre tesszük eme a ragadozó létbõl átszármazó késztetések hatására, amikor is, jólneveltségbõl ámítjuk és kábítjuk egymást, de emiatt messzemenõen nem szenvedünk annyit, mint amennyit szenvedünk az önámításaink következtében. Az ámítás a gyengébb teremtõ ideáknak az erõs teremtõ ideák általi elnyelési és feldolgozási - újjá alakítási szükségének a következménye. Ezért meg is kellene maradnia az állatvilág szintjén, mivel ott kitûnõen szolgálja a fejlõdés törvényét. Spirituális tudatosság szintjén, vagyis a ragadozói állapotából kinõtt embernél, amely állapotában amúgy is csak vendégeskedett az ember a fejlõdésének egy bizonyos szakaszában, nem hogy szolgálná, hanem egyenesen gátolja a megváltási folyamatok és jelenségek érvényesülését. A valósághamisítás egyenesen az életenergiák összezavarodását és elgyengülését eredményezi. Ezért a májsorvadás, a cukorbetegség, és az elhízás a következménye. És amennyiben az eredetileg kifelé ható kaméleon program befelé, vagyis a sors, a sors-gyökerek irányába: a létforrás irányába kezd hatni, a következmény a rákbetegség. A vírusok ugyancsak a zavart ideáknak, illetve a hamis sors-információkból álló mentális struktúráknak a genetikai megtestesülései, akárcsak a kábítószer és a tömegbódítást szolgáló népgyûlések és

8 tömegboldogítást szolgáló szabadtéri zenekoncertek. Talán nem kell különösen értelmezni, hogy miért jár együtt a tömegszellem, a mentális és a vírusos fertõzések terjedése és a fülbemászó jelszavakon és melódiákon ringatózó egyéni kábulat? Intézménye: az állami kasszákat dagasztó szórakoztató- és filmipar. A Merkúr és az Uránusz által megtestesített õserõk, a lineáris és lét-dimenziók között közvetítõ képi és fogalmi információknak az energetikai és anyagi rendszereket mûködtetik és szabályozzák. A hozzuk társuló sorsprogramokat a levegõjegyekben található Lilith és Sárkányfarok pozíciójából olvashatjuk ki a sorsképletekben. E karmikus programoknak a hatására, az illetõ személy az un. pozitivista intellektualizmus késztetéseit, a materialista tudományosság, a tudományos fontoskodás, a technikai találmányok és az ésszerû rendszerek megváltó erejében való vallásnak a képviselõjévé válik. Õ ugyanis a gazdasági -technologizálási és sokszorozási mánia, az automatizálás és a rendszerezõ szõrszálhasogatás, valamely jellegzetes késztését, vagy a steril elméleti konstrukciók és filozófiai rendszer-alkotási késztetését, örökölte a spirituális memória révén az anyai ági felmenõitõl. E sorsprogramokkal a leggyakrabban a kütyürü-imádók és szerkentyûbolondok körében, valamint a technokraták körében találkozunk, azok között, akik a tudomány és a technika vívmányai által vélik megnyerhetõnek az életet, akik úgy képzelik, hogy a boldogságuk és az egészségük mindössze azon múlik, hogy meg találják-e, illetve felfedezik-e azt a tudományos technikai eszközt, vagy azt a tudományos formulát, amely az õk és az egész emberiség életproblémáját és életfeladatát megoldja. Ezeknek a személyeknek az anyai ági nõi õseik többsége, abban a fizikai valósághoz kapcsolódó, gazdasági és technikai tévhitben élt, azokban a tudományos rögeszmékben hitt az utódok foganása idején, hogy az életük és a sorsuk bármely problémáját megoldhatják a tudomány és a technika által, a technikai és gazdasági pragmatizmus, a természettudomány által feltárt tényekre alapuló gyakorlatiasság és gazdasági hatékonyság segítségével. Ha beteg vagy, ott a gyógyszer, vagy a megfelelõ terápia. Ha a részeg sofõr elgázolt és szétroncsolta a lábad, vagy a kezed, ott a leleményes mûvégtaggyártás és a korszerû elektronika. Ha nincs egy nõnek élettársa, szexuális partnere, illetve, ha a normális szexuális aktus által képtelen eljutni az orgazmusig, semmi baj, mindig kerül egy tudományostechnikai megoldás: a vibrátorok, vagy a számítógépes szexuális gyönyör-keltési lehetõség. És az sem baj, ha a humánus egészségügyi gondoskodás, a karrier-építési gondok miatti mentális görcsök és a huzamos fogamzásgátlás következtében, a nyugati típusú civilizációban élõ nõk többsége elveszítette a magzatfoganási, a magzatkihordási és gyermekszülési képességét, mert a tudomány és a technika vallásának hívei kieszelték a lombik bébi programokat, sõt: a klóónozás még ki nem aknázott, korlátlan lehetõségeit. Az anyák által megszülni képtelen magzatokat ki lehet venni az anyjából a császármetszés segítségével és fel lehet erõsíteni õket inkubátorok légkörében a mesterséges táplálás segítségével. Mindezt, ahelyett, hogy utána néznének: milyen spirituális oka van a nõk egyre nagyobb számú fogamzási magzatkihordási és gyermekszülési képessége rohamos sorvadásának, elvesztésének. Az impotens fiatal férfiak számára ott a viagra, a partneri viszonyra képtelen egoisták és komplexáltak számára ugyancsak a vibártor, illetve a felfújható és belsõ melegítõvel ellátott guminõ. Szerintük, a sors-krízisek oldása, csak pénzkérdés, illetve jól mûködõ gazdaság és technológia kérdése. A bosszantó sorsakadályokat jelentõ elemektõl és helyzetektõl való megszabaduláshoz mindig találunk technikai megoldásokat, a természeti automatizmusok kijátszásától és felhasználásától - lásd az õssejtekkel és antivírusokkal való gyógyítási lehetõségek által keltett újabb hisztériát -, a pszichikai hadviselésig, az ellenség letiprásától, vagy megfélemlítéstõl, a morális hiteltelenné tételéig és legyilkolásáig elmenõen. Ezek a zsenik mindent tudnak, csak azt nem képesek felfogni, hogy hiába a sok találmány, nem csak azért, mert az ember e találmányok fogságában vált képtelenné a külsõ anyagi és a belsõ isteni természetével való harmonikus együttlétre. Hanem azért mert e találmányok lényegében semmit nem oldanak meg. Hiába szigorítják a közlekedési szabályokat és hiába növelik az autók fékezési képességét, mert a fel nem oldott gyermek- és családellenes programokkal rendelkezõ anyák gyermekeit csak elütik a gázpedál-taposó autósok. És otthon is életüket veszthetik, vagy nyomorékká válnak azok, akiknek a képzeleti agresszivitása meghaladja a tûrési határt. A gazdaságilag fejlett és ezáltal a korszerû orvostudomány áldásaival és egészségügyi ellátással rendelkezõ országok magzati koruk óta monitorizált nõi tagjai képtelenekké válnak a magzatfoganásra, vagy a nehezen fogant magzataik kihordására és a gyermekek megszülésére és a szegény országok nõtagjai által szült egészséges gyermekekkel és munkaképes személyekkel: az emigránsokkal kell feltölteni ezen országok egyre fogyatkozóbb lakosságát. E társadalmak tagjai képtelenek észre venni, hogy a rendkívüli eszükkel és zseniális találékonyságukkal együtt, gondolati agresszivitásra való önkéntelen és öntudatlan hajlamokat örököltek. Hogy a zsenialitásuk mellett, az együgyûségig menõ, ésszerû irányítási mániára, a tárgyak, személyek fölötti, de fõként a sors fölötti mentális beavatkozási mániára, a befolyásolási és ellenõrzési mániára, és ezzel együtt agyvérzésre és idegrendszeri betegségekre is hajlamosak. Hogy természet- és szellemellenes programokban gyökerezõ agresszív késztéseket hordoznak már születésüktõl fogva a spirituális struktúrájuk mélyrétegeiben, az aurájuk legfinomabb rétegeiben. Amennyiben a közvetlen tapasztalataik segítségével nem sikerül megszabadulni a rögeszméiktõl, nem csak elmegyógyászati és idegrendszeri problémák várnak rájuk, hanem a csodabogárság és a rögeszmés habókosság stigmája is, valamint valamely üdvözítõnek tûnõ tudományos-technikai rögeszme szolgálatában töltött aktív életet követõ, hiábavalósági és kietlenségi (silánysági) érzésekben folytatott öregkor. Ritkábban, de lehetséges ennek a szöges ellentéte is, amely által, az illetõ személy képtelen a nagyobb horderejû racionális és logikus gondolkozásra, illetve a valóság különbözõ szintû világaiban létezõ, azonos metafizikai tartalommal bíró elemek közötti, lényegi összefüggések meglátására, illetve, azok különbözõségének a megtételére, azok önálló felfedezésére. Õk a naivak, akikkel minden misztikus és vallásos szentimentális maszlagot be lehet vetetni, amennyiben az humánus szempontból jónak, azaz hasznosnak látszik. Õk a különbözõ címeken hirdetett nagy (És nagyszerûne ígérkezõ!) mágia-tanok, misztikus gyógyítói iskolák, és tudományos agykontrol tanfolyamok követõi, akik úgy képzelik, hogy a mágikus és misztikus praktikák és technikák önkényes gyakorlása és alkalmazása segítségével elintézhetik minden sors-problémájukat és megnyerhetik az életüket. Elhiszik, hogy egész életükben boldogak és

9 egészségesek lehetnek, anélkül, hogy az elemi lét- és életfolyamatok szellem-logikáját megértenék. Anélkül, hogy a tényleges spirituális fejlõdésük és kiegyenlítõdési képességük elérése érdekében, belsõ tapasztalatokat szereznének. Anélkül, hogy a közvetlen tapasztalataikból levonható tanulságok szerint, mentalitásbeli változásokat eredményezõ erõfeszítéseket tennének. Ez jobb esetben, gyakorlati realitást mellõzõ idealizmusra és misztifikációra való hajlamokat eredményez, rosszabb esetben a babonás gondolkozást és, vagy dogmatikus vallásosságot, szélsõséges esetben a ködkergetést, misztikus (vallásos) habókosságot, fárasztó, vagy egyenesen veszélyes dogmatizmust és fanatizmust. Egyik végletes megjelenési forma sem jobb a másiknál és mindkettõ ugyanannak a zavarodott, rendszeralkotó szellemiségnek a természeti kifejezõdése. Gyakori betegségeik az idegi és az agyi betegségek, szélsõséges esetekben az idegrendszeri zavarok és a gutaütés. Intézmény-rendszerüket nem kell felsorolni: az akadémiáktól, a mûszaki egyetemekig, valamint a gazdasági minisztériumtól a feketepiacig és a szabadalmaztató hivatalokig terjed. A Szaturnusz által megtestesített, törvény- határ- és arányérzékelési õserõnek a zavaros megjelenési formáihoz kapcsolódnak a biztosítási kényszerbetegségeket eredményezõ családi programok, akárcsak azok ellentéte: a közömbösség. Az aggodalmaskodás és a felelõsség-elhárítási késztetések, vagy a tárgyakhoz, helyzetekhez és személyekhez való, irracionális ragaszkodási fóbiák és gyûjtögetési mániák. Általában a fény- és személyiségellenes programokhoz kapcsolódnak. Mértéktelen és önkéntelen aggodalmaskodást, túlzott és aprólékos felelõsségérzést, vagy annak az ellentétét: a felelõsség-kikerülést, elhárítást, a felelõsség átruházási - átadási, átpasszolási - késztetéseket eredményeznek a negatív Szaturnuszi programok, a közömbösséget és az egykedvûséget kiváltó, e két ellentétes magatartás valamelyikére inspiráló és predesztináló viselkedési hajlamok. Mivel elsõsorban az egyetemes felelõsség õserejét, illetve a határ- és az arányérzék teremtõi õserejét megtestesítõ Szaturnuszhoz kapcsolódnak, az õsanyáknak a spirituális, vagy a pragmatikus (tetterõs) felelõsség-szellemiségéhez való negatív viszonyulásában gyökereznek. Eredhet abból például, hogy az õsanyák valamelyike sokáig elhárította magától a szülõi felelõsséget, mielõtt gyermeket szült volna, de abból is, hogy nem jó szemmel nézte, és kellõ értelmezés nélkül helytelenítette (nem helyesen ítélte meg, illetve haraggal elítélte) az apja, az apósa, vagy a férje családapai szerepkörének a gyakorlását. Esetleg, ezek az õsanyák féltek az apjuktól, a férjüktõl vagy az apósuktól, sõt: titokban és rejtetten gyûlölték ezeket a családapai szerepkörükben, szerintük agresszíven viselkedõ férfiakat. Ritka esetben a közösségi - társadalmi életet szabályozó hatóságokkal, intézményekkel, illetve azoknak a hatalmi képviselõivel, irányítóival, vagy hivatalnokaival gyûlt meg az õsanyák közül egynek, vagy többnek a baja, nyílt szembesülés, vagy erõs elhárítási, kikerülési vágy formájában, esetleg üldöztetési érzések és képzetek formájában. Azon személyeknek nagy része, akiknek jellegzetesen negatív Szaturnuszi fényszög alakzat látható az asztrogrammjában, nem bíznak a teremtésnek és a saját sorsuknak - életüknek a pozitív rendeltetésében és értelmében. Nem bíznak a saját értelmük és létfenntartó képességeik erejében, a mágikus erejû teremtõi képzeletük pozitív sors-alakító és helyzetteremõ képességében, és szüntelenül aggodalmaskodva "azért, hogy mit esztek holnap és holnapután" (Názáreti Jézus), folyton be akarják biztosítani magukat a nehézségek ellen, és emiatt mindig csak a jobbnak remélt, illetve, a rettegett jövõben élnek és soha nem a jelenben. Nem képesek a jelenben és így az öröklétben élni, a jövõért való aggódásaik miatt, a jövõ befolyásolása érdekében hozott, általában negatív következményekkel járó, áldozatos törekvéseiknek a soha el nem fogyó kötelessége miatt. Be akarják biztosítani magukat a jövõben történhetõ szerencsétlenségekkel, betegségekkel, nélkülözésekkel szemben, illetve szebb és jobb jövõt szeretnének biztosítani önmaguk és az utódaik számára és ezért folyton lemondanak a jelenrõl, azáltal, hogy mindig a jövõért élnek, dolgoznak és halnak, illetve a megszerzett jövõ-zálogaikat: a felhalmozott gazdasági javaikat szeretnék biztosítani, azokat biztosított helyzetbe és állapotba hozni. A sors-tapasztalás elemi logikájával szemben akarják önmagukat és utódaikat bebiztosítani, és e nagy biztosítási törekvéseikben, illetve az utód-féltésükben, az utódok miatti aggodalomban, tönkre teszik a jövõbeni megélhetést biztosító természeti életet, halálra szennyezik és sterillé szipolyozzák a természet világát. A jövõbeni jólét miatti aggodalmukban, elõrelátóan már csak egy, de maximum két utódot "vállalnak" (De egyesek egyetlen utódot sem.) és gondoznak, mert ugye, ennyi aggodalomra okot adó probléma mellett, magas fokú felelõtlenséget jelentene a gyermekek vállalása. Így kerülnek a piti felelõsségbõl és aggodalmaskodásból a felelõtlen sterilitásba. Ott és abba az irányba zárkóznak el és abba az irányba nyitnak, ahol, és amerre nem kellene a karmájuk feloldása érdekében. Amely információ-forrás irányába nyitniuk kellene, nem mernek és nem is akarnak nyitni, nem akarnak megnyílni. Sõt: elzárkóznak, mivel félnek az új és ismeretlen jelenségek, helyzetek és állapotok megtapasztalásától, még akkor is, ha azoknak, jól látható módon, pozitív következménye lenne. Ezért rugalmatlan, idejekorán elfásult, vagyis koravén személyekké válnak. Hamar öregednek szellemileg és ennek következtében lelkileg és testileg is. Õk, csak úgy (lennének) hajlandók a metafizikai információt beés elfogadni, ha azok hirdetõjétõl (szerzõjétõl) garanciát kaphatnak, hogy - Akárcsak az orvosi receptek és gyógyszeripari készítmények -, tényleg mûködnek és azonnal hatnak, azonnali eredményt és hasznot hoznak. Sõt: ha a modern világ körülményei között és a modern élet feltételei között is alkalmazhatóak, és lehetõleg olcsón megvásárolhatóak legyenek. Õk megélhetés miatti aggodalom által hajtott, fölöslegben termelõ hangya-emberek, az iparkodó halmozók, a felhalmozott anyagi javak és élvezeti eszközök biztonsága miatt aggódók, akik a biztonsági zárakat, berendezéseket feltalálják, illetve azok, akik a sors-ellenes biztonsági eszközöket és biztosítási kötvényeket megvásárolják és õk, akik a bankoknál is gazdagabb biztosító társaságok apparátusának a mûködtetését, azok személyzetének a fizetését a kötvényeik vásárlása által fenntartják. A program kiválthatja az ellentétes mentalitást is, ami az elõbbinél is károsabb: a közömbösséget mások problémáival szemben és a relativizmusig menõ felületes viszonyulást a spirituális és kauzális információval szemben, a szellemi alapú erkölcsi magatartási formákkal szemben. A felületes kapcsolatkezelést, valamint a sorsállapotoknak és élethelyzeteknek az igényesség szûrõje nélküli befogadását, és ezzel együtt, a határozatlan és bizonytalankodó, lagymatagelfogadását. A polaritás törvénye szerint, ugyanazt a lényegi Szaturnuszi zavart testesítik meg, mint az aggodalmasok, a felelõsségkerülõ, közömbös, lusta személyek. Ezek nem izgatják magukat a holnapért, hiszen tudják, hogy az aggodalmasak és a

10 minél több élvezeti lehetõség érdekében halmozottan termelõk vannak többségben és azok elég fölösleges javat termelnek és eleget (élvezeti, kényelmi és általános fogyasztói cikket) halmoznak fel, ahhoz, hogy ebbõl a létfenntartáshoz szükséges táplálék és az anyagi javak számukra is kikerüljön, szociális juttatások, illetve testvéries és igazságos elosztás formájában. Vagy, ha nem, akkor úgy, hogy amazoktól önkényesen elveszik, elrabolják, annak a függvényében, hogy a horoszkóp többi elemét képezõ asztrológiai sajátosságai milyen jellegû gondolkozási módra, miféle ambíciókra, és félelmekre, aktív, vagy passzív személyiség-jegyekre utalnak. Õk egyáltalán nem aggodnak a jövõért és az utódokért, nem gyarapítják a különbözõ lakat- és zárgyártó üzemek, az ultramodern biztonsági berendezéseket gyártó cégek tõkéjét, valamint a biztosítási bankok bevételeit. Maximum annyiban mûködtetik a globális természet-kizsákmányolói nagyüzemet, hogy a vállalkozói szellemû és vakmerõbbek, az által, hogy idõnként levágják, feltörik, felrobbantják, a zárakat és a biztonsági berendezéseket, és persze, elrabolják a feleslegben felhalmozott értékeket, újabb zárak, berendezések gyártására és biztosítási bankok létrehozására és finanszírozására késztetik az aggodalmaskodókat és biztonságvágyókat. Családi felelõsséget ritkán, vagy egyáltalán nem vállalnak, de ha családot alapítanak is, akkor az utódok számával nem spórolnak annyira, mint az aggodalmasok, de az utódok igényes gondozása, nevelése, taníttatása miatt sem jellemzõ rájuk. A program betegsége mindaz, ami bõrrel és csonttal kapcsolatos. Intézménye az emberiség minden rendû és rangú közigazgatási rendszere, de ide tartozik a képviseleten alapuló politika és az akadémikus orvoslás is. Mivel egyedül az anyag képes a belé hatoló információ A benyomás, a lenyomat! pontos megõrzésére, annak a konkrét visszatükrözésre, az anyagi lét az a világhely, ahol a szellemi világ õsideái, az õsprincípiumok konkrét alakokban formát ölthetnek, leképezõdhetnek és visszatükrözõdhetnek. Ezért az alakot ölteni, határolódni, információt tárolni és passzívnak maradni képes anyagnak: a teremtés határállapotát megtestesítõ föld elemnek, egyedülálló, megváltási eszköz - szerepe van a teremtésben! Az abszolút teremtõ hatalom a természeti, vagyis az anyagi formát öltött emberi lényen keresztül, az ember idegzete és intelligenciája által érzékeli, azzal és azon keresztül veszi tudomásul és szellemi õsjelekkel regisztrálja saját határhelyzete minõségeit. Vallásos fogalmazásban: az Úristen velünk és általunk tartja számon azt, hogy mi folyik a teremtésben. Azt, hogy milyen mértékben valósul meg a megváltás. Merthogy az anyag képes ennek is a tükrözésére. Így válhat a teremtés elsõ õsideájából, az egyetemes megismerés eszközévé a személy, az egyes ember. Ezért, a kauzális önismeret felszabadítja a mágikus teremtõi képességeket, mivel teremtõ erejû, mindamellett, hogy ez a megváltás feltétele is. Ez a Szaturnusznak a spirituális jelentése. A Lilith örvényének vonzásába ragadó felelõsség õselve viszont, átalakul önmaga ellentétévé és ennek hatásaképpen, egyre törvénytelenebb módon: természet-ellenesen és emiatt, a lelkiismeretével ellentétesen kezd élni az ember. A természettel összhangban élõ organikus közösségek építése helyett, erõszakos eszközökkel, ellenõrizhetõ és befolyásolható organizált társadalmakat: rendszereket épít az elsõ sumér, egyiptomi és kínai birodalmak óta. E rendszerben, a személyi felelõsségét elõbb átruházta az erõsnek látszó, gátlástalan és erõszakos vezetõkre: a hadvezérekbõl lett fejedelmekre, királyokra és császárokra, majd késõbb a politikusokra és a társadalmi életet szabályozó intézményekre. Így jutottunk oda, hogy miközben a posztmodern korban rengeteg természetvédõ törvénykezés és szabályozás született és látszatra senki, vagy legalábbis kevesen szennyezik és pusztítják a természetet, valójában minden egyes személy, már a létével is, károsítja és szennyezi a természetet, és az ökológiai katasztrófa felé sodorja a földet. A valós felelõsség szellemébe ágyazott polgári öntudat nélkül, vagyis a szellemi világ törvényeiben gyökerezõ egyéni felelõsségtudat nélkül, az öncélú élvezet-hajhászsási, táplálkozási, lakási és tisztálkodási szokásokkal szemben, a legjobb természetvédõ törvényekkel sem lehet megmenteni a természetet. Nem lehet megvédeni a természetet a fenntartható növekedés téveszméjével magát kábító, a civilizáció-terjesztõ háborúival, az önálló és öncélú hatalommá váló társadalmi intézményeivel magát szabályozó, felelõtlen emberiséggel szemben. Az intézmények nem helyettesíthetik az egyéni öntudatra építhetõ globális felelõsséget, de a helyettesítési törekvésük által lerombolják azt, mivelhogy a megváltás logikája szerinti spirituális fejlõdés az intézményes törekvésekkel ellentétes: a spirituális öntudatból következik az egyéni öntudat, és az egoizmust dagasztó életképzeletben éppen úgy nem születhet egyetemes öntudat, mint ahogy a vallásos fantazmagóriákban sem. A tudós közgazdászok és ökológusok által kidolgozott fenntartható növekedés mentõ-elmélet tételeinek a kidolgozásánál, a tudósok nem vették figyelembe az embernek a Fekete Lyuk, vagyis a Lilith által irányított élvezetszomját és a személyi felelõsségtõl való gyermekes ódzkodását, annak a következményeit. Emiatt, az elmélet utópia marad, mivel a tételei ellentétben állnak, az ember felelõsség-hárítási vágyát szolgálni hivatott, az egyes embert a megváltási képességei kifejlõdése ellen védelmezõ, sõt: a megváltás-ellenes törekvéseiben azt erõsíteni és segíteni hivatott intézmények (egészségügy, tanügy, munkaügy, stb.) és intézmény-rendszerek gazdasági érdekeivel. A fenntartható növekedés tételei ellentétben állnak a nemzeti és a nemzetközi szociális hálókat fenntartó, az önmegváltási képességüket kiváltani hivatott életfeladataikkal szembeni harcukban elesett és porul járt (Rosszul járt: téves spirituális úton járó) személyeket biztosítani, és azokat a sors-erõkkel szemben megvédeni hivatott szociális intézmények a fenntartását és mûködését pénzelõ állami kincstáraknak a minél nagyobb pénz-bevételekhez jutási érdekeivel és törekvéseivel. Ez szerint, a megváltás-ellenes létkoncepció szerint, mûködik a létrontás legerõsebb eszköze: a közösségi élet fenntartási költségeit messze túlszárnyaló bevételeket biztosító állami adórendszer. Minden személy, aki valamilyen formában pénzt keres, mindenki tehát, aki nem érzi, és nem nevezi magát tehetetlennek az önfenntartáshoz és a gyermekei fenntartásához, olyan állami és más intézmény-fenntartó adókat, olyan irracionálisan nagy társadalom biztosítási segélyt, valamint a segélyezés folyamatait biztosító, és a segélyezés törvényességét is ellenõrzõ, intézmények mûködtetést célzó, társadalmi járulékokat kell fizessen (Ha nem csalja le a felét!), amely adó-összegek megkeresésébe megtermelésébe néhány éven belül, igazság szerint bele kellene roppannia. Mindezért csak abban az esetben kap õ is valamit, ha belerokkan az õ, és minden normális embernek a természetes szükségleteit százszorosan és ezerszeresét is felülmúló anyagi javak elõállításába és az újabb természet-szipolyozást (energia-termelést) biztosító eszközök megtermelésébe, a rákként dagadó

11 intézményeket fenntartani hivatott, növekvõ gazdasági hajszába. Az életét élvezni és megnyerni akaró, és a megváltó sors-feladataival, valamint a természettel szemben magát védeni akaró ember globális szabállyá tette, hogy minden munkáért, amiért pénzt adnak, az állam fenntartása címen Vagyis, az embert a természet és a Sorssal (Istennel!) szemben megvédõ szociális intézmények fenntartása céljából adóznia kell. Az adófizetõ polgárok, vagyis a környezetszennyezõ termelõk, valamint a gén-manipuláló, a klóónozó, a rákkutató, az AIDS-kutató és a kábítószer kutató tudósok, na meg a hatalmas pénzeket lenyúló bankárok és ravasz politikusok, el is hiszik, hogy ebbõl, a természeti egészség lestrapálása árán, az állat- és növényvilág irgalmatlan megnyomorítása és összezavarása (gén-manipulálása) árán, történõ hatalmas termelésre - Fogyasztási cikkekre. - kirótt adókból begyûjtött összegek befizetésével, ténylegesen segítik is, megóvják és megmentik az embert és a természetet! Ez tehát, az élvezeti- és kényelemi cikkeket, tárgyakat és berendezéseket termelõ, valamint a termékeket használó gazdáikkal együtt, más, e termékeket elrabolni törekvõ személyekkel és a természettel szemben megvédeni hivatott globális rendszer. Ez a legyõzhetetlen rendszer, amit Richárd Nixon felismert, de amit nem volt képes teljes mélységében megérteni és ez által legyõzni, és mielõtt megérthette volna, a hatás visszahatás törvénye szerint, belezuhant a lehallgatási botrányba. Holott éppen a titkos hangfelvételeknek az alkoholos aggyal történt újra és újrahallgatása közben sejlett fel elõtte az igazság! De hiába: a visszahatás törvényét még Jézusnak sem volt lehetséges felülírni! Ahhoz, hogy Júliával Magyarországon maradhassunk, mihamarabb törvényessé, tehát intézményessé kellett tennem azt, hogy pénzért készítek horoszkópokat és amúgy is, munkavállalási engedélyt kellett szereznem, hogy az alapján kiadhassák a tartózkodási engedélyt. Kiderült, hogy a magyarországi polgármesteri hivatalok nem bocsátanak ki egyéni szabad vállalkozói engedélyeket. Zegzugos hivataljárásaim és bürokratikus kutatásaim eredménye az lett, hogy már-már lemondtam az egészrõl, mind számomra lehetetlen feladatteljesítésrõl, amikor egy bizonytalan kérdésemre éppen onnan kaptam meg a helyes útbaigazítással egybekötött bíztató választ, ahonnan egyáltalán nem vártam: a rendõrség idegenrendészeti osztályának a munkatársától, a Szaturnusz képviselõitõl. Amikor ugyanis, az idegenrendészet osztályán jelentkeztem a harmadik tartózkodáshosszabbítás céljából jelentkeztem náluk, direkt õk kérdeztek rá arra, hogy nem-e akarok inkább huzamos tartózkodási engedélyt váltani, majd elmondták, hogy ahhoz mi az eljárás. És ezzel elkezdõdött a kálváriám. A munkaügynél megtudtam, hogy külföldiként, munkavállalási engedélyt úgy kaphatok, ha találok egy olyan Magyarországi személyt vagy céget, amely engem olyan munkakör elvégzése céljából alkalmaz, amely munkakör ellátására alkalmas Magyarországi állampolgárt nem talált, miután az adott munkahelyet három hónapig hirdette a megyei munkaadó hivatalon keresztül. De az is kiderült, hogy a textilgyári munkán, az utcaseprésen, szeméthordáson és vécépucoláson kívül, nem található olyan, három hónapnál több ideje hirdetett és el nem vállalt munka, amit én el tudnék látni. És ha netalán létezne is ilyen, úgy sem találnék olyan személyt, aki alkalmazna, mert külföldi lévén, a munkaadónak akkora adót kellene utánam fizetnie a magyar államnak, hogy ilyet még a jól keresõ Robi barátom sem lett volna képes megtenni értem. Így jutottunk el, a Táltoslaki házát nekem bérbeadó Johannával és az ott maradásomat lehetõvé tenni vágyó hallgatóimmal, arra a következtetésre, hogy ha maradni akarok, alapítanunk kell Júliával egy asztrológiai tevékenységet folytató Betéti Társaságot. Néhány hét multával az egyik hallgatóm örömmel közölte, hogy utána érdeklõdött és megtudta, hogy nem nehéz ugyan egy Betéti társaságot alapítani, de nagyon költséges, mivel az ügyvédek, akik a cégbejegyeztetéseket intézik, csillagászati honoráriumokat kérnek. Neki viszont, van egy ügyvéd ismerõse, aki hajlandó minden hivatalos eljárást elintézni ingyen, azzal a feltétellel, hogy ezt el ne mondjam senkinek. E lehetõségnek a tudatában rögtön haza utaztam Júliáért és a szükséges iratokért, és Körvárra visszatérve, a hivatalosításomnak ebbe a reményekkel kecsegtetõ játszmájába belefogtam. Az ügyvéd, nem csak hogy nem kért honoráriumot, de még az ügyiratokhoz csatolandó, számomra drága okmánybélyegek árát, a cégbírósági költségeket és az elkerülhetetlen közjegyzõi hitelesítések árát is megelõlegezte. Nemsokára lett is annyi rendelésem, hogy ezeket a, számomra jelentõs összegeket utólag visszafizethettem. Ha ennyire jól beindultak és folyamatosan jól haladtak a hivatalos ügyeim, hát csoda-e, ha elbíztam magam és nem figyeltem arra, hogy mi történik Júliával és Eduával? Pedig a Szaturnusz, a felelõsség, a figyelem a fegyelem, az összpontosítás és a józanság bolygója fontos szerepet foglal el az én sorsképletemnek az otthon és a család életkörét jelképezõ IV. házcsúcsa elõtt. Ez azt jelenti, hogy minden apró nehézségnek, mind spirituálisan fontos, figyelmeztetõ jelnek jól meg kell vizsgálnom a szimbolikus értelmét, és csakis a nehézségek és akadályok megfelelõ szellemi értelmezése után, illetve a megfelelõ következtetések levonása után és a megfelelõ kiigazítások elvégzése után, szabadna lépnem. Másrészt, az is kiderül onnan, hogy, az otthonnal és a családdal kapcsolatos kérdésekben soha nem járhatok el felelõtlenül, és nem engedhetek meg magamnak semmiféle lazaságot, vagy figyelmetlenséget. Márpedig akkoriban, mint egy klasszikusan ostoba polgár, mint egy tudatlan, disznó- és marhahúst fogyasztó tahó, aki a családjáért való aggodalmaskodása okán kivágja az erdõt és kiirtja az általa kártevõnek nevezett állatokat és növényeket, megelégedtem azzal, hogy jó elõadásokat tartok és jó horoszkópokat készítek. És megelégedtem azzal, hogy szorgalmasan intézem a család javát szolgáló hivatalos ügyeket és néha eljátszadozok a gyermekekkel, és a feleségemmel szeretkezek. Ilyen spirituális kábaság után nem csoda, ha a teljes felébredésem érdekében, az Edua halálával egy idõben, a szaturnuszi elvhez kötött hivatalos folyamatok is elakadtak és nem máshol, mint a szintén a Szaturnuszhoz tartozó munkavállalási (sicc!) engedélyeket kibocsátó hivataloknak az útvesztõjében! Azért nem egyetlen hivatalnak az útvesztõjében, hanem a hivatalok útvesztõjében, mert hiába, hogy magyar nyelven tartottam az elõadásaimat és hiába, hogy rengeteget veszekedtem a diktatúra Romániájában, valahányszor a hivatalnokok tudatosan, vagy véletlenül helytelenül írták le a nevemet, Magyarországon éppen olyan külföldinek számítottam, akár egy Togói vagy koreai polgár. Ezért ugyanannyi román nyelvrõl, magyar nyelvre és magyar nyelvrõl magyar nyelvre hivatalos fordítók által fordított és magyarországi közjegyzõ által hitelesített, pecséttel és aláírással ellátott okmányt kellett beszereznem és a megfelelõ hivatalokban leadnom, mint egy togóinak. Az elsõ, munkahely-igénylési kérést még a körvári munkaügyi hivatalban kellett letennem, ami után

12 ki kellett várni azt a harminc napot, ami alatt ki kellett derüljön, hogy valamely magyar állampolgár nem-e akarja elfoglalni az általam létrehozott munkahelyet a Betéti Társaságunkban. De harminc nap elmúltával, a megyeszékhelyen a külföldiek munkavállalási engedély-kérelmeknek a megítélési hivatalában kellett jelentkeznem egy újabb kitöltött kérdõívvel és az általam alapított Betéti Társaság dokumentumainak újabb hitelesített másolataival, valamint az iskolázottságomról és az eddigi asztrológusi tevékenységemrõl szóló román okiratok hitelesített másolataival. Természetesen, az otthonról hozott egyes papírok hiányosak voltak. Ráadásul, amikor a META -tól négy évvel korábban elbúcsúztam, nem kértem semmiféle okiratot arra vonatkozóan, hogy három évig jártam az elõadásaikra. Úgy véltem akkor, hogy szabad személy lévén, aki az egyetemes törvények szerint, azoknak a szellemével összhangban igyekszik élni, nincs szükségem efféle papírokra. És Romániában (Otthon!) nem is volt szükségem efféle bizonylatokra, amikor kiváltottam az asztrológusi engedélyemet. Most sem a papírok és a hivatalos formaságok miatt akadt meg a folyamat. - Amint késõbb kiderült, az egész hivatalos hercehurca úgy zajlott le, hogy a cégbírósági bejegyzési okiratról - tehát, az ügyben szereplõ dokumentumok legfontosabbikáról - egész idõ alatt hiányzott a cégbíróság pecsétje, amit egy hivatalnok elmulasztott rányomni. - Hanem amiatt, hogy az Edua halála után, valahányszor nehezebben mentek a dolgaink, önkéntelenül a hazatérésre gondoltam és ezt a tudattalanom, ha áttételesen is, de összekapcsolta a hivatalosan bejáratott META- hoz való visszatérés vágyával. Vagyis a Rákban álló Sárkányfarkam miatt és a Sárkányfarokkal a XII. házban álló Uránuszom által jelzett, otthonnal, családdal és szülõfölddel kapcsolatos érzelgõsségem miatt, még mindig nosztalgiázva, irracionálisan képzelegtem egy, mások által alapított intézményen belüli munkáról, vagyis a több személy számára törvényes keretet biztosító intézményhez tartozásról. Ezeknek az álomkórosan zavaró hatású képzelgéseknek valamiképpen vége kellett legyen. Júlia, ez idõben haza utazott Verácskával, amit én több okból is akartam. Részben az, hogy az Edua nájlon urnában álló hamvait haza hozza és az itthoni barátainkkal a város határában elföldelje. Részben az, hogy a Júlia második öccsét - és a Verácska nagybátyát! - idõközben megszülõ édesanyját meglátogassa és a Kelet-európában még törvényileg kötelezõ védõoltások veszélyességére figyelmeztesse, azok végzetes következményeinek a kivédését szolgáló szellemi magtartásra megtanítsa. Másrészt viszont azért ment haza, hogy Verácskát néhány hónapig a nagyszüleinél hagyva, mi, a gyászosan új helyzetünkben, egy kis szabad lélegzethez (Az életünk és élet-képzeletünk újra rendezéséhez szükséges szabadidõhöz) juthassunk. És persze, azért is, hogy ez által, kerüljön egy újabb határátkelõ pecsét az útlevelébe, mivel a megyei munkaügynél felmerült, újabb bürokráciai kifogásnak köszönhetõen, a tartózkodási engedélyünk kibocsátási lehetõsége újból és újból kitolódott a bizonytalan idõbe. Amint az hét évvel késõbb kiderült, a Juliától való hivatalos elválásunk spirituális magjai ekkor lettek elhintve az által, hogy az édesanyjával ekkor beszélgettek elõször errõl. Idõközben én felhívtam telefonon Mátét, a META vezetõ-mesterét, és megbeszéltem vele, hogy szükségem lenne Magyarországon egy olyan elismervényre, miszerint a METÁN elvégeztem a három éves metafizikai - Asztrológiai kurzust és két évig az elõadójuk voltam, mint ahogyan az a valóságban megtörtént. Ugyanakkor haza telefonáltam Júliának is, hogy utazzon el a META akkori székhelyére: az Istenhidegéhez közeli Bolovãneºtire, és kérje el tõlük a megígért iratokat és azokat Istenhidegében fordítassa le és hitelesíttesse. Amint késõbb kiderült, Júliának nagy szüksége volt a Mátéval való találkozásra, mivel három évvel korábban, õ a kelletnél jobban meghatódott, sõt: mondhatni, hogy valósággal lenyûgözõdött az akkor már két éve, hogy szilárd táplálékot nem fogyasztó Máté-fejedelem misztikus légkört árasztó személyiségétõl. Júlia egy, a META által Istenhidegében szervezett szilveszter elõtti elõadáson találkozhatott ezzel az igen átszellemült, fizikailag már jól legyengült misztikus személlyel. Mivel a Moldovai közbiztonsági viszonyok még mindig majdnem olyanok voltak, amilyeneknek a nyugati sajtó bulvárlapjai a Drakula hazájában dúló viszonyokat akkoriban leírták és Júlia sem volt valami jó formában annak köszönhetõen, hogy négy napon át a szegény édesanyám panaszáradatát kellett hallgatnia, hát a moldovai várost ismerõ, volt-rendõr nagyapjával utazott át Moldovába és együtt megkeresték a METÁ-nak a néhány éve Bukarestbõl Bolovãneºtire áthelyezett fõhadiszállását. A látvány, ami Júliát fogadta, jóval meghaladta azt a misztikus legendát, amit én fél füllel hallottam azóta, hogy a METÁ-tól elváltam. Mivel a románok akkoriban éppen annyira nem igényelték a Lilith hatásaival való leszámoláshoz szükséges alapállás felvételéhez szükséges asztrológiai és metafizikai információt, mint a romániai magyarok, azok a METÁ- sok, akik kitartottak Máté mellett és nem vállaltak polgári foglalkozást, kénytelenek voltak még annál is több nélkülözést és egyre szegényebb életkörülményeket vállalni, mint amilyen szûkös idõszakokat éltünk át átköltözés elõtt mi, Júliával, Istenhidegében. Azzal az asztrológiával, amely nem jósolgat és nem az anyag-érzékelõ képességét hibásan használó egoizmusnak az élvezet-nyerési képzeteit szolgálja ki, a csoportnak ( a szellemi iskolának ) még annyi megélhetési és fennmaradási esélye sem maradt, mind amennyi nekem volt a székelyek között. Így nem csoda, ha tehetetlen nyomorukban a METÁ-sok le kellett mondjanak az asztrológiai tevékenységükrõl és a spirituális elõadások tartásáról, és olyan megélhetési lehetõség után nézzenek, amely által úgy kapcsolódhattak vissza a környezetükhöz, hogy aközben ne kelljen lemondjanak az alapelveikrõl sem. Ennek érdekében, szanszkrit iratokban található utalásokra és népi receptekre támaszkodva, kidolgoztak egy sütés nélküli kenyérgyártási technológiát, amely által a gabona megtarthatta (Szerintük növelhette is ) az eredeti vitamin és ásványi tartalmát, energetikai értékét. Globális jelentõségûvé misztifikálták a megélhetésüket biztosító, sütés nélküli kenyér-gyártási és más, természeti táplálék-elõállítási vállalkozásukat és ez által szektává sorvadt a társaság. Ezzel még semmi baj nem lett volna önmagában, de bármennyire is felkészültek voltak metafizikailag, nem tudták elkerülni az általános szegénység által kiváltott kilátástalansági érzet és a be nem ismert kietlenségi érzetek miatti sors-neheztelés következményeit. Ennek az eredménye a rejtett türelemvesztés, illetve a rejtett agresszivitás és a mások problémái - nehézségei iránti közömbösség lett, ami annak a spirituális éberségnek és figyelemnek a helyébe lépett, ami a METÁT jellemezte fénykorában. A korábban mindig szellemi erõt, jóindulatot és bizalmat sugárzó Máté helyett, Júlia egy nyolcvanöt százalékosan süket és félig vak, követhetetlenül áttételes értelem szerint beszélõ, szeszélyes öregembert talált mindössze, aki sokkal vénebbnek nézett ki, a Máténál húsz évvel idõsebb beteges nagyapjánál.

13 Már akkor, amikor a METÁ-tól elváltam, Máté nagyothallott, és ahelyett, hogy spirituális vezérhez illõen, annak rendje és módja szerint ebbõl kigyógyította volna magát, amikor utoljára beszélgettem vele, halló-készülék használatára szorult. Ez számomra azt jelezte, hogy olyan Bak szülött létére, akinek ugyancsak a Bakban és a Baknak megfelelõ tízes házban (a társadalmi-közösségi életterületnek megfelelõ asztrológiai térben) áll a Sárkányfarka, valami nagyon fontosat és lényegeset nem akar meghallani, amit a lelkiismerete, illetve a felelõsségtudata sugall a számára. A Bolovãneºti székház rendetlen és piszkos konferenciatermében álló hatalmas, nyers deszkákból ácsolt, kerek-asztalt, amelynél fiatal és középkorú barátai és követõi körében ült a mélyen figyelõ, de fárasztó nagyothallása miatt zavarosan kommunikáló, fehér ruhás Máté, mintha soha nem takarította volna le senki. Ebben a szakrális miliõben, Máté megtagadta Júliától, illetve tõlem a kért és korábban megígért hivatalos okmányok kiállítását, mondván, hogy az én telefonhívásom õt váratlanul érte és ezért megfontolatlanul ígérte meg a bizonylat kiadását. Amikor a Júlia elkeseredett hangon magyarázatot kért tõle, Máté azt mondta, hogy én egy, magamat másoknál okosabbnak tartó ( Un dezertor care se crede mai deºtept decît alþii ), kígyó lelkû dezertõr vagyok. Olyan, aki azt sem nem érdemli meg, hogy az METÁ-val bármilyen módon kapcsolatba hozzák a nevét, nem hogy tõlük hivatalos elismerést kapjon. És azért szöktem el, mert nem vagyok képes a harminchét fokon sütött korpából készített kenyeret enni, mind a többi META- elõadó és inkább olajra léptem, mintsem, hogy az üdvözítõ táplálkozás segítségével megtisztuljak. Júlia, ettõl a zagyvaságtól nagyon megijedt és arra kérte Mátét, hogy hívjanak fel engem telefonon és magyarázza el nekem Máté, hogy miért nem akarja megadni azt, amit számomra korábban megígért. A Magyarországra telefonálás gondolatától, az addig a nyugodt Máté, aki korábban is csak úgy tudott telefonálni, hogy a fülébe dugott apró hallgatókhoz csatolt nyakba akasztható hallókészülékét ráfektette a telefonkagyló hangszórójára, dühbe gurult. Ha nem is ordítva, de emelt és szenvedélyes hangnemben azt sziszegte Júliának, hogy õ nem magyarázkodik Ádámnak, mivel nem Ádám az õ fõnöke, hanem õ az Ádám fõnöke, majd szó nélkül felállt a kerek-asztal mellõl és kiment az ajtón. Júlia nem tehetett mást, mind a heves jelenet után is a teremben maradt, csendben merengõ maradék META tagjaitól elbúcsúzni, és dolgavégezetlenül Istenhidegébe hazatérni. Szerencsére, mihelyt a Moldovai zarándokutjából a nagyanyja lakására megérkezett, engem felhívott telefonon és ezzel a misztikus kudarcélménye is megszûnt. Táltoslaki egyedüllétemben ugyanis, olyan Plútói jellegû, mélyen rejlõ létkérdésekre sikerült világos válaszokat találnom, amelyek felszabadító erõvel hatottak és csak nagyokat nevettem a történteken. Júlia is ezt tehette nemsokára, mert az otthoni barátaink számítógépében megvoltak még a Máté születési adatai és az asztrogrammjából hamar kiderült, hogy a rohamosan süketülõ és vakuló guru, milyen jellegû szakrális öncsalások áldozata. Az viszont csak részben derülhetett ki akkor, hogy miért kellett ezzel, a lelkiismerete hangját meghallani képtelen férfival ilyen bizarr külsõségek között találkozzon, mivel én megtaláltam a Táltoslakra hurcolt irataim között az elveszettnek gondolt META- elõadói kinevezésemet, de, mint utólag kiderült, nevetségesen fölöslegesen. Nyomban elutaztam akkor vele a megyeszékhelyre, és külföldiek munka-ügyi hivatalnoka elfogadhatónak találta és megígérte, hogy amennyiben ezt hivatalosan lefordítatom és hitelesítetem, egybekapcsolva az Istenhidegei pénzügyi hivatal bizonylatával, miszerint én otthon három éven át hivatalosan asztrológusi tevékenységet folytattam és e munkám után szabályosan adóztam is, elégségesnek fog bizonyulni ahhoz, hogy megkapjam a pecsétes magyarországi munkavállalási engedélyt. Ez a hivatalos dokumentum-fordítás viszont soha nem történt meg és néhány hétre rá, mégis megkaptam az engedélyt. A Júlia Moldvai canossajárása utáni események miatt tehát, teljesen kiesett az érdeklõdési körömbõl a számomra érdektelen szellemi tájakra költözött, három éve állítólag nem is táplálkozó Mátéra és a szegénységben mellette hûségesen kitartó, szent korpából készült kenyérrel, feketekávéval és cigarettával táplálkozó csapatára. De, az én látókörömbõl való kiesésük, nem volt elég ahhoz, hogy a Júlia fantáziavilágát ne izgassák tovább a sors-realizálatlan személyek és mielõtt elköltözött az édesanyjához, állítólag auragyógyítást fogadott el, egy a Máté misztikus erejével vetekedõ, amerikai csodagurutól. Az viszont, hogy Máté nem adott bizonyítékerejû hivatalos okmányt arról, hogy a META kurzusain asztrológusi képesítést nyertem, ha áttételes módon is, de arra szolgált, hogy rájöhessek a természettudományos pozitivizmus által elbutított ember boldogságát és biztonságát õrzõ-védõ apparátusnak, az õserdõktõl átvett sors-végrehajtói szerepkörére. Végtére Máté is, valami olyasmit magyarázott a metafizikai elõadásain, hogy a nõk spirituális sterilizálódása mellett, az intézmény-függõség sodorja a civilizációt a vesztébe. Az ezredfordulóra, ugyanolyan függõségi és kiszolgáltatott sorshelyzetbe került a gazdasági és közigazgatási intézményekkel szemben az ember, mind amilyen fenyegetett és kiszolgáltatott helyzetben élt valamikor az ellenségesnek képzelt, természettel: az elemekkel, természeti jelenségekkel és folyamatokkal való közvetlen kapcsolatrendszerében. Egy központi lakosságnyilvántartási hivatal meghibásodott számítógépe egész régiók néprétegeit, vagy bizonyos családjait tüntetheti el papírforma szempontjából, aminek következtében a legkevesebb baj az, hogy e közösségek elõnytelen munkaképtelen tagjai nem kapnak hat, vagy tíz hónapig állami segélyt. Arról nem is beszélve, hogy a bankok, a bíróságok és más hivatalok humorérzékkel megáldott számítógépei, vagy a hibát hibára halmozó, majd a hibákat átkeresztelésekkel elfödni igyekvõ ítélõbírói és magas képzettségû hivatalnokai, vagy brókerei, és persze, a politikusok a kezükbe került hatalommal mi mindent meg nem tehetnek. Mondom, nem is azért, mert a bírók egy része korrupt, és a politikusok többsége közpénzlenyúló szaki, vagy a pénzhivatalnokok egy része sikkasztó, hanem azért mert tévednek, de ahelyett, hogy a tévedésüket beismernék, azt elfödik hivatali csalások és hazudozások útján. És ide, ezekre a tudatos sikkasztások és öntudatlan tévedések elfödésére, vagy helyrehozására szükséges pénzek pótlására megy el az adózókká lett személyek munkaértékének óriási része! A különbség az apparátus rendszere és a természet között az, hogy miközben a természet nem kényszeríti rejtett erõszakoskodással (hatóságilag) az embert a minél nagyobb és nagyobb termelésre, a pénzt emésztõ polgári és állami adminisztrációs intézmények és általuk a világapparátus igen. Amikor a természettõl függött az ember, ez még természetes és egészséges függõségi viszony volt. Ezért a természeti elemek és a természeti jelenségek általi veszélyeztetett állapota is kimondottan csak az egyéni spirituális öntudatával, vagy az öntudatlanságával, személyi felelõsségével, vagy sors-hárításával:

14 felelõtlenségével arányosan volt ténylegesen veszélyezett. Ez azt jelenti, hogy az egyéni életfeladatainak, az egyéni sorsa felvállalásának és feldolgozásának, illetve ezek kikerülésének és elhárításának megfelelõen, került veszélyhelyzetbe az egyén. De ez a törvényes állapot még koránt sem fenyegetett tömeges szintû pusztulással! A sors-elleni biztosítás elvén alapuló apparátus viszont, miközben a funkciója az lenne, hogy az egyént megvédje a megváltódási életfeladatainak a fel nem vállalásából származó visszahatások drámai és tragikus következményétõl, összhatásában inkább fokozza az ember sors-nyomorát, mivel olyan, vak és objektív sorsbeteljesítõ erõvé változott, amely utón - útfélen felnagyítja, és egy- az egyben, a feladóhoz visszaszármaztatja a sors-hárítás által létrehozott abszurd és természetellenes helyzeteket. Ez, a hibázó hivatalnokok és számítógépek által mûködtetett nemzeti intézményekbõl, nemzetközi hálózattá emelkedett, pénzfaló világkígyó! Ez, az õt mûködtetõ hivatalnokok fizetését követelõ és ez által, egyre nagyobb nyers-termelést igénylõ uroborosz, ez a személytelenül szövõdményes világapparátus, végül is, ugyancsak a karma törvényének a beteljesítõje. Számadatokat és jogi, vagy gazdasági fogalmakat átkeresztelõ figyelmetlen és hazudozó, a számok és a jogi, pénzügyi formulák átírása segítségével a terepi valóságot hamisító hivatalnokai, titkárai, elnökei miniszterei és számítógépei segítségével személyi adatokat hamísít és családi vagyonokat hónapokra és esetleg évekre eltüntet, átutal, vagy meghamisít és átkeresztel annak érdekében, hogy a kiigazításokra és tisztázásokra, adókra, bírságokra és illetékekre költött pénzzel feltöltse a feneketlen gyomrát. Értetté vált tehát számomra, hogy nincs, amiért tovább etessem az uroborost. Ehelyett, azt a természetmentõ, lélek- és szellemmentõ asztrológusi tevékenységi formát kell választanom, amely a legkevésbé sodor be a hivatalosított életrontás, illetve a törvényesített létkorrupció áramkörébe. Úgy kell folytatnom az emberek megváltódási öntudata felébresztését célzó, azok igazi felelõsségtudatát felébresztõ asztrológusi - metafizikusi tevékenységemet, hogy ehhez ne kelljenek újabb pénz-összegekbe kerülõ hivatalos engedélyek. Úgy, hogy ne kényszerüljek arra, hogy emelt telefondíjakat, rezsi-árakat, fölösleges egészségbiztosító és társadalombiztosító adókat, adózott rendelõ-helyiségi béreket, hivatalnoki tévedés- és tudatos csaláskiigazítási fellebbezésekért illetéket fizetõ, és ezek kifizetése érdekében, vagyis a magas jövedelem szerzés érdekében szégyentelenül jósolgató asztrológus kollégáimhoz hasonlóan, magas árakat kérjek, sokat ígérõ és semmit nem adó horoszkópokért. Úgy kell tehát a valóságra ébresztõ hivatásomat gyakorolnom, hogy a lehetõ legkevesebb kapcsolatot kelljen fenntartanom az apparátus hivatalnokaival és képviselõivel. Ezért úgy döntöttem, hogy nem fogom lefordítatni, hitelesíteni és a Külföldiek Munkahivatalába leadni azt a pecséttel ellátott román nyelvû okmányt, amely azt bizonyítja, hogy Matei Dumitrache 1993 õszén engem kinevezett a META elõadójának. Hogy nem fogom újabb három ezer ötszáz forintért hivatalos fordítóval lefordítatni és újabb hétszáz forintért közjegyzõileg hitelesítetni az elõadói kinevezésemet szavatoló okmányt, amit én fél perc alatt lefordíthatnék. Továbbá azt is, hogy nem fogom a Júlia érettségi diplomájának az otthon lefordíttatott és a hitelesített fordítást újból hitelesítetni három ezer forintért. Hogy nem fogok a Csorbakõi földhivataltól minden hónapban elévülõ, újabb két ezer forintos értékû bizonylatot kiváltani és nem fogok késõbb a Júlia tartózkodási engedélye kiváltása érdekében a rendõrségen újabb három ezer forintot lefizetni. És nem fogom azután megint újabb papírokkal és forintokkal etetni a magyar munkaügyi és pénzügyi és államvédelmi apparátust, miután már elköltöttem erre egy csomó pénzt, és miután a különbözõ városokban található hivatalokba való járkálásokkal és utazgatásokkal máris eltöltöttem rengeteg természetesebb, értelmesebb és kreatívabb elfoglaltságokra fordítható idõmet. A hivatalokban csak bizonyos napokra esik az ügyfélfogadási idõ és akkor sem biztos, hogy bent van a megfelelõ hivatalnok, vagy a rendszerben a megfelelõ számítógépadat. Ha lekéstem egy ügyfélfogadásról, vagy nem volt bent a megfelelõ hivatalnok, akitõl olyan okmányt kell beszereznem, amelyet egy másik, azonos fogadási idõben mûködõ hivatalban igényeltek, és ahol két nap múlva és azután már csak a jövõ héten, vagyis négy, vagy öt nap múlva lesz újból fogadási idõ és akkor már egy hetet veszítettem. De van olyan is, hogy kettõt, mivel nekem is van egyéb dolgom (Pl. pénzt kell keresnem, hogy legyen amit a hivatalokban lefizessek!) és az autóbuszok és a vonatok sem a hivatali ügyfélfogadási órarend szerint járnak. Mintha egy, a Sátán által felépített kerge játszma folyna! Olyan, megint csak jelentõs összegbe kerülõ hivatalos okmányok is vannak (Például a fõbérlõ ingatlanjának a tulajdoni igazolása, amit persze, nekem kell kifizetnem.), amelyek harmincnaponként elavulnak. Nem akarom, hogy az apparátus az én szükségleteimet és a családom szükségleteit messze meghaladó pénzösszegek keresésére kényszerítsen - És a mi szükségleteink a gyógyszerekre, orvosokra, különbözõ tisztítószerekre, illato szerekre, kozmetikumokra, alkoholra, csokoládéra, cukorkára és süteményekre költõ európai átlagpolgár szükségleteinek az egytizede! -, illetve, hogy fölösleges gazdasági tevékenységre és fölösleges munkára kényszerítsen. És nem akarom, az apparátus a következõ gyermekemet is átküldje a túlvilágra azáltal, hogy védõoltás címen olyan betegség elleni szérumokkal (mesterségesen kábított vírusokkal) bombázza és gyengíti három hónapos kora elõtt Olyankor, amikor az anyjától hozott sejtjei kicserélõdnek, külsõ információkból felépülõ sejtekre! - amilyen betegség õt nem is fenyegeti. Mert az is kiderült, hogy az Edua haláláról szóló elsõ korboncnoki jelentés csak félig födte az igazságot. Mindössze azért szólt az tüdõgyulladásról, mert a légutakba és onnan a tüdõbe, majd a vérbe és az egész szervezetébe kerülõ halálos vírus, ami akkoriban inkább Ausztriában szedte a csecsemõk között az áldozatait, és amely egy enyhén megbillent immunrendszerû felnõttet is két nap alatt legyilkol, elsõsorban a tüdõt támadja meg ugyan, de, amint a tüdõbõl a vérbe és a vérbõl a többi szervbe kerül, azok finom részeit szétbontja. Úgy gondoltam, hogy az otthon és a család házának a csúcsán álló, és öt bolygó által támadott Plútóval rendelkezõ kislányunknak a szelleme tiltakozott az ellen, hogy az apja, a rendeltetésével ellentétesen: hivataltól hivatalig szaladgálva, zaklatottan és görcsök között él. Hogy fásult felnõttként nem vettem észre idejében, hogy hiába vagyok magyar, úgyis otthontalan: a más házában lakó, fekete munkával pénzt szerezõ és ezért a törvénytelenség tudatában, az országból való kiutasítás lehetõségének a képzetével élõ, gyermekével alig foglalkozó, zavart szülõ voltam én az Edua számára, holott napjában legalább két órát vele és velük kellett volna együttlennem. Kétségbeejtõ, hogy a társadalmi rangra emelt természet-ellenes biztosítás: a sors-elhárítás és az élvezetszerzést szolgáló érdekhajhászás által létrehozott hivatali hülyeséghez, a vele együtt élõ, illetve az apparátust mindennap kijátszani igyekvõ polgárok, úgy

15 viszonyulnak hozza mind egy eleve adott, objektív természeti valósághoz. Hogy azt képzelik, hogy én vagyok az értetlen, amiért cáfolom a helyzet spirituális értelmét és nem veszem természetesnek a törvény álcájában megjelenõ Lilithet, a modern és posztmodern paradicsomi korrupciót. Hosszú évtizedek múlva ki fog derülni, hogy nem én vagyok a naiv, vagy közösség-obstruáló, hanem õk, a személytelen külsõ irányítás, a fölösleges termelés, vagyis a szentségtelen természetkárosítás hívei a naivak, amiért nem akarnak felébredni. Rezignáltan látom, hogy mennyire naivak a gyomrukba, a fenekükbe és az orrlyukukba nejloncsövet dugdosó egészségügy megváltó erejében bízó, annak fájdalomcsillapító és lelkiismeret-altató tablettái hatására a technikai megváltást álmodó személyek. Szomorúnak kellene lennem, amiért nem mondhatom meg Hiszen agysérültnek néznének. -, hogy miközben a nagyokos és nagy-komoly tudomány elõbb-utóbb a kórházi osztályok valamely kortermébe vezeti õket, az én naivitásom egyre zavartalanabbá és derûsebbé teszi az életemet. Nem mondhatom meg, hogy az aggodalmas alapállásuknak és a piacgazdálkodó jótékonykodásuknak semmi köze nincs az élet rendeltetéséhez. Hogy az Antarktisz fölötti hatalmas ózonlyukat tulajdonképpen az embernek jót tenni akaró, és azt fájdalom- és szenvedésmentésíteni igyekvõ, humánus kultúrája, az élet megnyerési lehetõségében való hit, és az életélvezet elvesztése miatti aggodalmaskodás által mûködtetett technikai kreativitása hozta létre. És ez még mindig csak az aggodalom szellemisége által, a külsõ természetben véghezvitt rombolásnak a jól látható jele! A belsõ szennyezettség és károsodás ennek az ezerszerese! A tudósoknak eszébe nem jutna kimutatni a civilizáltan fojtott gyûlölködés, a csendes neheztelés, a vallásos önámítás, valamint az anyaság és a szülés princípiuma ellen elkövetett bûnök: a családtervezésnek nevezett gyermekhárítás és a különbözõ rákos megbetegedések közötti összefüggéseket. Ahogy eszükbe nem jut kimutatni az öncélú szexualitás, a Viagra-éhség és az AIDS vírus okozta fertõzések közötti összefüggéseket sem. Még mindig a rák ellenes szérum és az AIDS vírusokat semlegesíteni képes ellen-vírusok elõállításán dolgoznak hatalmas pénzekért, mint a magukat alkimistának valló, hercegi és királyi misztikusok! És mindehhez persze, nagyon komoly és felelõsségteljes képet vágva! A márkás nadrág mellett, menõ dolognak számít egy ritka és drága gyógyszer beszerzése, akárcsak egy misztikus guru csoda- elixirjének a megvásárlása. Az uroboroszi éhség-kielégítést nevezik felelõsségnek a környezettel és a családdal szemben! Tõrvényekre és a családjukkal szembeni felelõsségre hivatkoztak, miközben az erdõket kivágták, a földet tele nitrátozták, a levegõt tele ólmozták, a vizeket ihatatlanná tették és az állatokat gén-matatással feldagasztva, üzemi technológiával futószalagon gyártva, nyomorulttá tették. Mindehhez öntudatos és áhítatos képet vágva a felelõsségteljes társadalmi és családi boldogság-termelés nevében! Mindig a családra, a hazára, a gyermekekre, a jövõre és a gyengékre hivatkozva. Mindig másért, másokért, a mások boldogságáért, áldozatosan, ájtatosan és ünnepélyesen. Soha nem a magam nevében. Ó, nem, hát persze, hogy nem: Nem a maga nevében pusztította ki a tudományos módszerekkel dolgozó, európai keresztény ember a kártékonynak kinevezett rovarokat, növényeket, a rágcsálókat, a bogarakat és az emlõsállatokat, hanem az éhezõ tömegek nevében! Persze, hogy nem a maga haszna miatt! Persze, hogy keresztényi könyörületességbõl etette csontliszttel és döghúsból elõállított tápszerrel a teheneket és a tyúkokat a szociális védõhálót építõ, meghatóan aggodalmaskodó humanista ember! Ez a komoly ember. Ez a Gutenberg galaxist mûködtetõ, könyvnyomó, kultúraalkotó, az isteni és a természeti rendbe gondos haszonlesésbõl beavatkozó féreg. Ez az, aki rám dudál a csoda-kocsijából és mérgelõdik azon, hogy szaladok az útón, miközben a sáncba szorítana ha éppen ott próbálok haladni a saját lábaimon, ahol õ siet a nagy semmibe. Ez a világ világossága. Ez az egészség - és társadalombiztosításokban és az egyéni hazugságrendszereiben egyaránt bízó, adó-és adóbírság fizetõ, okos gépeivel messze a létszükségleteit meghaladó mennyiségû, szennyezõ árukat termelõ ember világossága. A természetpusztítás személytelen, de fölöttébb hasznosnak képzelt, intézményes világossága. Ez, az apparátus-etetése helyességében és az apparátus által követelt természetrombolás helyességében gondolkozó ember felelõs világossága! Én nem fogok együttmûködni ezzel, az ésszerû külsõ és belsõ hazugságrendszerek által tudományosan fertõzött, adózó világgal, még akkor sem, ha Jézus arra tanította híveit, hogy adják meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. Jézus nem ismerte a természetszennyezés, a természet-zavarás és a természet pusztítás belsõ következményeit, ezért az ostoba császárra és a császár hatalmát biztosító adóhivatalokra és tudományos-vallásos intézményeknek való adakozásra vonatkozó engedménye ma idõszerûtlen. A részvénytársaságok, a bankok és a sors-elleni biztosítótársaságok által mûködtetett, termelõ-pusztító világban, Jézus mindössze rejtett zugokban tudná kinyilatkoztatni a Hegyi Beszédbe sûrített, a sorsvállalás szükségérõl szóló tanításait, mivel nem rendelkezne az elõadói státuszára, illetve a szellemi képzettségére és kinevezésére vonatkozó hivatalos pecsétekkel és aláírásokkal szentesített okmányokkal. A szektaszerûen (hermetikusan) élõ esszénusok, akiknél Jézus tanult fiatal korában, az elején bizalmatlanul és gyanakodva figyelték a mûködését és máig nem tisztázott, hogy mennyiben fogadták el teljes mértékben a féltve õrzött tudásukat a tömegeknek kiszolgáló, kiugrott tanítvány újításait. Az is lehetséges, hogy az életfeladat vállalási szükségére vonatkozó kereszthalál leckéjét, Jézus nem csak a tanítványainak és a fõpapoknak, hanem az õt figyeltetõ, esszénusoknak is szánta. Sajnos, hiába. Elõbb az õk barlangerõdjét rombolták le a sors képviseletében eljáró Jeruzsálemi hivatalok katonái, majd egész Jeruzsálemet a római hadsereg. A farizeusi kérdéssel sarokba szorított Jézusnak a császári adóra vonatkozó válasza nem aktuális. Mert hiába, hogy a beszedett adókból kegyetlen hadi tetteket vitt véghez, hiába, hogy igazságtalan és politikai gyilkosságokkal színezett terrort vezetett be egy egy császár. Hiába, hogy Bábeltornyot, vagy kínai falat akart építeni a mindenkori császár. Mert mindez még egyáltalán nem veszélyeztette annyira a természetet, mint ahogy ma a kereskedelmi és a népi haszon érdekében végrehajtott gaztettek: az ipari hulladéknak a folyó vizekbe, tavakba, tengerekbe és óceánokba ürítése, a magzatoknak az anyaméhbõl való kikaparása, a mesterségesen össze kalapált magzatokkal való üzérkedés, az elrabolt és legyilkolt gyermekeknek a szerveivel való üzérkedés, a még élõ vadállatoknak a természeti életterükbõl való kiszorítása, a növényevõ állatok szárított hússal, csontliszttel való etetése, az állati és növényi génmanipulációk veszélyeztetik a földi létet. Ráadásul az adott császár

16 legyilkolásával, idõlegesen véget lehetett vetni a népnyomort eredményezõ egyéni õrültségnek, de ma, az egymással összefonódó intézmények lánca által alkotott világapparátus könyörtelen, államtörvényekkel védett energiaszívását (pénzfaló molochi étvágyát) nem lehet leállítani. És, az intézményes haszonhúzás reményében beindított egyéni és csoportos természet-zavaró (szennyezõ) és természet-romboló folyamatokat nem lehet leállítani. A természetrombolás árán létrehozott, hatalmas értéktöbbleti adókkal fenntartott apparátus hatalomgyakorlása általi népszolgálatnak a meséjében hivõ személyek, lehetnek azok akár ténylegesen jó-szándékú politikus és tudós vezérek is, éppen annyira tehetetlenek az apparátus természet- és lélekpusztító, vak mechanizmusával szemben, mint a magánemberek. A modern sárkány-császárt: az apparátust - Mivel sok millió emberbõl áll! - lefejezni nem lehet! Az apparátust csak, és csakis, az összes személyi és közösségi felelõsségeknek a személyre való, teljes mértékû átvételével lehet lefejezni. Vagyis nem használva azt. Ez a magára-hagyás általi császár-lefejezés viszont, nem fog megtörténni a következõ száz évben. A harmadik évezredet átlépõ emberiség tizenöt százaléka, lehet az gazdag, vagy szegény, primitív módon egoista és hazudozó, ezért felelõsségvállalás helyett, csak bután szenvedni, vagy szélsõségesen hõbörögni képes. A belsõ-békések tíz százaléka félrevonul, vagy lehajtja a fejét és a sorskríziseire vallásos magyarázatokat, és misztikus megoldásokat keres. Húsz százaléka, ha inkább békésebb is, mint a primitív szenvedõ-hõbörgõ többség, összetéveszti a szabadságot a kötetlenséggel, az elkötelezetlen állapottal. A józanok hatvan százaléka viszont, ha fel is vállalja, de szíve mélyén kételkedik a személyi felelõsség értelmében, és még mindig hisz a külsõ sorserõben (Istenben, apparátusban) és a természeti ellenségben, és, ez által, a nehézségeknek, a betegségeknek, és a konfliktusoknak a technikai-tudományos, illetve a gazdasági és politikai megoldási - feloldási lehetõségében. A sorsáért minden felelõsséget magára venni igyekvõ öt százaléknak, éppen azért, mert ez a felelõsség-felvétel a külsõ megoldási késztetéseknek a felszámolását és a külsõ eszközökrõl való lemondást igényli, nem hallathatja a szavát a közéletben. És mégis: Az én országomat ellenségeim építik az én számomra, azért lesz olyan jól felépítve. Micsoda ez az Én-országom? A felelõsségteljes öntudat országa: a megváltotti állapot országa, az egészség országa! A belsõ felelõsségben bízó személyek és nem a biztosító cégek és nyugdíj pénztárak méhecskéinek és hangyácskáinak az országa. Ebbe az országba viszont nem lehet kényelmesen átsétálni. Széles az út, de szûk a kapu. Azoknak például, akik a személyes felelõsség keresztjét felveszik, de egy kicsit még a rendszer karóira is szeretnének támaszkodni, egyáltalán nincsen könnyû dolga. Õk ugyanis azt észlelik, hogy bármilyen baleset, vagy anyagi kár éri õket, ha valamikor, mielõtt még felébredtek volna, különbözõ biztosításokat kötöttek, a biztosító, különbözõ kifogásokat találva, semmit nem fizet, vagy igen keveset fizet és azt a kevés összeget is, nagyon nehezen, csak késve, akadozva és részletekben fizeti ki. Azt észlelik, hogy az orvos barátjuk, ismerõsük, önhibáján kívül, épp akkor nincs a közelben, amikor a gyermekük betegsége miatt a legjobban meg vannak ijedve, és úgy képzelik, hogy föltétlenül szükség lenne a szakember-barátra. Azt észlelik, hogy, ha a reménytelenség határáig menõ gazdasági krízisbe kerülnek, hogy csak a minimális, a remény fenntartásához és a túléléshez, éppen hogy elégséges apró-cseprõ segítséget kapnak ugyan innen - onnan, de az állami és a komoly segély-szervezetekhez és alapítványokhoz hiába fordulnak a segélykérelmeikkel. Azok a törvények és azok a rendelkezések ugyanis, amelyek szerint ezek az intézmények, abban az országban, ahol õk tartózkodnak, a hozzuk hasonló rászorulókat, segélyekben részesítik, éppen az õk helyzetére és éppen csak akkor, amikor õk bajba jutnak, nem alkalmazhatóak úgy, ahogy azt normálisan kellene. Ezt, nem csak mi tapasztaltuk meg Erdélyben, hanem sok, Magyarországi barátunk és ismerõsünk, sõt: az Egyesült Államokban és Kanadában élõ ismerõsünk is. Aki az ekeszarvát megfogta, annak nem kell már hátrafele nézni. Aki a személyi önállósodás útján elindult, annak nem lehet többé létkorrupcióban: az apparátusi segítségben reménykedve élni. Az tanuljon meg a saját lábán, a saját teremtõ képzelete erejébõl megélni, a minimális szellemi, lelki és anyagi lehetõségek mellett. Annak tovább is a fényben, az elkövetett tévedések értelmezésben és a képzeti hibák kiigazításában kell élni és nem az intézmények árnyékában. Nem a minél nagyobb fogyasztásra és termelésre ingerlõ intézményes társadalmi gondoskodás labirintusában. Az intézményes biztosítás szellemisége ugyanis, azonos értékû a szerencsejáték által megtestesített szellemi erõvel. Mindkettõ megváltás-ellenes. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben törvénytelen a természetzsákmányolást irányító világapparátus léte, akkor miért nem omlik össze? Kinek és minek - miért van szüksége rá, ha ilyen szilárdan - és egyre szilárdabban áll és végzi a kegyetlen húsõrlõi küldetését? Mi hát a demokratikus világapparátus szellemi küldetése? - A naivitásnak a felszámolása, vagyis a becsapható, manipulálható és megfélemlíthetõ misztikus és vallásos tudatnak a felszámolása. A racionálisan tájékozódni kezdõ, humánus tudatnak a tudományos tudattá, jog-tudó és jog-igénylõ liberális tudattá való átalakítása. A racionálisnak látszó, de inkább pénznyelõ mint pénzosztó, istentelen és személytelen apparátusnak a tudományos jogszerûsége háborúzik az irracionális miszticizmus ellen. A gazdaság kísértõ ördöge a vallások hamis isten-képzetei és azok profétái ellen. Ezért folyik ma a harc szerte a világon. Ezért jöttek létre a marxista dogmákon alapuló diktatúrák és ezért omlottak és omlanak össze Ázsiában és Kelet- Európában. Hiába hirdették az ateizmust a tudósaik, mert úgy is a racionális megváltás lehetõségébe vetett hit alapján, vagyis vallásos alapon mûködtek. Ahova jól beteszi a lábát a fejlõdõ gazdaság és a pénz hatalma viszont, politikai korrupciót erjeszt és a csoportos, majd az egyéni önrendelkezés igényét provokálva, a vezetõkben kételyt terjeszt és ezáltal felbontja a vallásos képzeteket, amelyek alapján a szegény tömegek korlátlan erõt adnak a politikai vezéreknek. A látszat-autonómiát adó pénz felbontja azokat a vallásos - nemzeti közösségeket ahol a politikai, vagy vallásos vezérek - mondják meg, hogy mit miért és hogyan kell gondolni az egyéneknek. A földön még mindig sok a diktatúra, amit fel kell falnia a primitív, de az autonómia-igény felé megnyíló, az önrendelkezési igényt kitermelõ, hipokrita és liberális humanista eszméknek. Bármi is történne, de a jövõben egytõl egyig összeomlanak a diktatúrák Dél-Amerikában Közel-Keleten és Ázsiában is. Az Afganisztáni rendszer megbukik, a Koreai rendszer megbukik, az Iraki és az Iráni rendszer megbukik és a kubai rendszer is megbukik majd, akár a diktátorok elûzése, meggyilkolása, vagy azok természetes halála árán. Az ember öntudatának fel kell szabadulnia, ha kell, a természet-

17 nyomorító kapzsi világkígyó ödémás meghízása árán is! A megváltást akadályozó, fundamentalista-vallásos tudatokat felszámolni hivatott liberális öntudati erõsödést szolgálja az olaj-szomjas Amerikai intervenció Irakban és az arab térségben, és öntudatlanul ezt szolgálja még, a gaztetteit egyre nagyobb merészséggel végrehajtó és a vallásos fanatizmust lejárató, Al-kaida is. A kis gonosz vallás-apparátus provokálja a békét hirdetõ, mindössze a természetet terrorizáló hatalmas világapparátust, és nem is tudja, hogy a hatás - visszahatás törvénye szerint, ezzel nemhogy gyengítené, hanem erõsíti azt. Szellemi alapú gyilkos harc folyik tehát világszerte az ember személyi tudatának a misztikus képzetek alól való teljes és végleges felszabadítása érdekében, és ez a harc nem kímél sem embert, sem természetet. Az autonóm személyi tudatok csiráit érlelõ, árutermelésbõl és személytelen intézményekbõl álló, globális Léviatánnak tehát egyelõre tovább kell nõni és erõsödni, és jaj annak, aki huzamosan szembe szegül e szörnyû, de megváltás-szolgáló gazdasági növekedéssel! Békésnek tûnik ugyan, de a bárgyúságból, a tudatlanságból és tájékozatlanságból eredõ ostobaságnak a szelleme ma veszélyesebb, mint az elvetemült kapzsiság ördöge, mivel, a következményekben gondolkozni képtelen naivitás még az elvetemült kapzsiságnál is veszélyesebb. A gazdaságilag tehetõs ember, nem csak többet spekulál, hanem többet is kételkedik a vezér, a vezérek igazában, azok emberfeletti képességében, misztikus karizmájában. A gazdasága által a világban szabadabban mozgó ember, kezd önállóan gondolkozni még akkor is, ha a tömegszellem és a primitív érzelem, a tömeges gyilkosság elkövetéséig is elsodorja néha és az önállósodás eszközének birtokában is, mindössze egy apparátus-szolga, esetleg egy provokáló anarchista marad. A lényeg az, hogy csak, és csakis az egyediségében jól különválasztott és önmagában jól meghatározott személyi tudatra lehet felelõs, önmegváltó léttudatot építeni, és ezért ma a vallásos-romboló világgazdasági rendszer van nyerésben! A kérdés már csak az, hogy azoknak, akik a Leviathánt megismerték, vagyis neked és nekem, meddig kell azt, akárcsak morzsákkal is etetni?