Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növény leletei és élelmiszermaradványai

Átírás

1 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 169 Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növény leletei és élelmiszermaradványai 1. Anyag és módszer A nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója - Horváth László régész és munkatársai ben Balatonmagyaród-Hídvégpuszta halomsíros-kultúra telepének feltárása során egy hulladékgödör alján, -140/150 cm mélységben szerves maradványokat, többek között magvakat találtak. A maradványok korát az előkerült cserépmaradványok alapján az ásatok i.e körülire datálják. 1 Az innen származó elemzésre átvett minta tömege 1500 g volt. Ebből 500 g mennyiséget sztereómikroszkóp alatt válogattam át: 455 g patics töredékek mellett 45 g növénytani anyagot, egységesen faszenült magvakat találtam db jó megtartású mag- és termésmaradványt 9 fajba soroltam, míg 2614 db rosszabb megtartású magot növénycsaládig tudtam csak identifikálni Növényi maradványok Borsó (Pisum sativum L.): 678 db mag A köldök körülárkolt, jól látható. A méretek alapján az elszenült magvak két csoportra különíthetők el: a.)nagyjából gömbölyű, olykor szögletes, néha ráncos magvak: 563 db b.)kisebb méretű egységesen gömbölyű magvak: 114 db. A főzeléknövény termesztett volt. A borsó élelemnövény, a homoki- vagy mezei borsó pedig takarmánynövény. 3 A diploid (2n=14) önbeporzó borsó jó alkalmazkodik mind a mediterrán, mind a hűvösebb mérsékelt égövi klímákhoz. Rendkívül elterjedt növény. Sok tájfajtáját termesztik. Magjának protein tartalma 22%. A kultúr borsó a Mediterraneum, a Közel-Kelet vidékén, egy ősi diploid, önbeporzó, Pisum L. nemzetségből alakult ki. Morfológiai, ökológiai és cytológiai vizsgálatok alapján a nemzetségből két faj vált ki: a P. sativum L. (a kultúrforma létrejöttének elődje) és a kelet-mediterrán elterjedésű P. fulvum Sibth. et Sm. 4 A vad P. sativum létrejötténél nagy szerepet játszott a közel-keleti steppe típusú" rövid, robusztus gyomnövény, a P. humile Boiss.et Моё (syn. P. syriacum [BergerJLehm), de géndonorként a mediterrán elterjedésű P. elatiusbieb. is szóba jöhet. 5 A korai szórvány szenült borsó magleletek mérete alapján nem lehet eldönteni, hogy azok a vad vagy kultúrkörhöz tartoznak-e: i.e : Cayönü/DK-Törökország valószínű vad forma, és csak i.e tól termesztett, 6 i.e : Jarmo/É-Irak (akeramikus kultúra). Teli Aswad/D-Szíria, 7 Jerikó/Jordánia (Pre-Pottery- Neolithic B). 8 A leletek gyakoribbá csak i.e után válnak, mikor is nagy mennyiségben találni borsót Çatal Hüyük (i.e ) 9 és Hacilar (i.e ) 10 törökországi lelőhelyeken. Az újkőkori Kárpát-medencéből Berettyóújfalu- Szilhalom későneolitikus lakótelep herpályi szintjéről ismert borsó, 11 de Herpály még feldolgozás alatt álló leletanyagában is előfordul. A bronzkori vatyai kultúra idejétől kezdve már gyakori lelet. 12 Keszthely-Dobogó lelőhely egy 9. századi gödrében is megtalálták. 13 Svájc és Magyarország területén előkerült bronzkori borsó magok 3,7-4,9 mm átmérőjűek. A vaskorra a borsó már Németországban is elterjedtté vált, sőt Skandinávia déli területein is termesztették. Az ókori görögök és rómaiak is kultiválták. A középkori írásos emlékek egy kisebb magvú mezei borsó"-t és egy nagyobb magvú kerti borsó"-t különböztetnek meg. 14 Cicorlencse (Vicia ervilia (L.) Willd.): 261 db mag A magvak többnyire tetraéder, olykor a gömbhöz közelítő alakúak, alig összenyomottak. A köldök a perem sarkán található. Termesztett növény magjai voltak. A cicorlencse hasonlít a lencséhez. Általában cm magasra nő meg, virágának színe halványsárga. Hüvelye viszonylag nagy, a benne ülő magvakat jól láthatóan behorpadások választják el. Magja keserű. Közép- és Nyugat-Európában ha elvétve is, de gabona gyomként még ma is előfordul. 15 A lencse vetőmagban időnként nálunk is megtalálható. 16 Nyugat-Európában díszmadár eleségként kapható. A mediterrán vidékeken szórványként még ma is termesztik. Azonban itt is inkább gyom jellegű. Sertésnek, lónak, öszvérnek csak elővigyázatossággal adható, mert izomgörcsöket, fulladást, bélbántalmakat

2 170 Gyulai Ferenc okozhat. Fogyasztása az ember számára is veszélyes, gyomorgörccsel, hányással, hasmenéssel, véres vizeléssel, hidegrázással járhat. Azonban a háromszög alakú magvakban lévő mérgező anyagok párolással, kilúgozással inaktiválhatóak. Arról, hogy az egykori termesztők hogyan és miként használták fel a cicorlencsét, semmit nem tudunk. Nagyon valószínű, hogy párolással, főzéssel szüntették meg a magban lévő mérgező és keserű anyagokat. Ez természetesen pörköléssel is történhetett. Erre utal Kastanas bronzkori lelőhelyről kártevő rovarokkal együtt előkerült nagy mennyiségű szenült cicorlencse készlet. 1 A cicorlencse magja nagyon sok őskori lelőhely növénytani leletanyagában megtalálható. Kezdetben emberi fogyasztásra termesztették. A római kortól azonban már elsősorban mint állati takarmány ismeretes. Legújabb kori termesztésére vonatkozóan Közép- Európából csak szórvány adatok vannak. Alefeld 18 szerint a cicorlencse gazdagabb termést ad a lencsénél és íze is sokkal intenzívebb. Az 1800-as évek közepén a németországi Közép-Rajna vidékén és a Mosel völgyében zabbal vagy rozzsal együtt zöldtakarmánynak, olykor zöldtrágyának termesztették. 19 Felhasználásáról Becker-Dillingen tudósít: elsősorban a kérődzők (szarvasmarha, juh) takarmánya. 20 A cicorlencse a Földközi-tenger partvidékén és Törökország területén őshonos. Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban és Szíriában századunk húszas éveinek végén még kiterjedten termesztették. Az ugyancsak kultivált bagolyborsóhoz (Cicer arietinum L.) képest a klímára kevésbé érzékeny. A kora tavaszi fagyokat is viszonylag jól tűri. 21 Manapság már csak elvétve termesztik, elsősorban a mediterrán vidékeken és Közel-Keleten. Legjelentősebb termelője Törökország, de ott is csak a nagyon szegény helyeken fogyasztják, ínségeledel. Önbeporzó. diploid (2n=14) faj. Leszármazása többékevésbé tisztázott. A kultúr formához nagy hasonlóságot mutató vad formát Anatólia, Észak-Irak és a Hermon hegység vidékein meg is találták. A kultúr és a vad forma keresztezése termékeny utódokat eredményezett. A Közel-Keleten és Görögország gabonaföldjeinek szélében, mint alkalomszerű szántóföldi gyomnövény ma is közönségesen előfordul a cicorlencse. 22 Valószínű tehát, hogy ezt a hüvelyes növény Anatólia vidékén vették kultúrába. Innen terjedt tovább még a neolitikumban a Balkán vidékére. 23 A cicorlencse magjai - igaz csak szórvány jelleggel - legkorábban Teli Mureybit/Észak Szíria (i.e ) Natufien kultúra lelőhelyein fordulnak elő, a borsó, lencse és csicseri borsó (Lathyrus cf. cicera) magvak társaságában. 24 Megtalálni Aswad I. (i.e ) lelőhelyen is. 25 Gyér mennyisége arra utal, hogy a gabonafélék és konyhakerti növények, elsősorban a borsó és a lencse gyomnövénye volt. A törökországi i.e. 7. évezredi lelőhelyeken már gyakrabban találni. A darabszámban viszonylag gazdag leletek már termesztésére utalnak. Nagy mennyiségű, szenült cicorlencsét találtak Cayönü I. (i.e ) és Cayönü II-V. akeramikus fázisaiban (i.e ). 26 A magvak méretéből azonban egyik esetben sem lehet megállapítani, hogy azok vad vagy termesztett formából származnak-e. Magjait Can Hasan III. akeramikus fázisában is megtalálták. 27 További cicorlencse lelőhelyek: i.e. 6. évezred: Çatal Hüyük. 28 Hacilar. 29 Erbaba, 30 i.e. 5. évezred: Girikihaciyan, 31 i.e. 3. évezred: Teli Quartass/Irak. 32 Ezt több késő neolitikus és bronzkori cicorlencse lelet követi: Beycesultan/Anatólia, Troy II. Nimrud. 33 Magja tekintélyes mennyiségben került elő Görögország késő neolitikus és bronzkori rétegeiből. A legkorábbi lelet az i.e. 6. évezred közepéről Nea Nikomedeiaból való. 34 Nagy mennyiségű tisztított készletet találtak a középső neolitikus Azmaska Mogila lelőhelyen. 35 A görögországi Dikili Tasn, 36 Sitagroi III, 37 Dimini 38 késő neolitikus lelőhelyek azt mutatják, hogy a cicorlencse ebben a korban vált elterjedtté. Különösen nagy mennyiségben fordul elő Tyrins/Peloponnezosz (i.e sz.) lelőhelyen. 39 Még több cicorlencse maradvány ismert Bulgária hasonló korú rétegeiből. Bulgária középső neolitikumában (i.e ): Yassatepe. Azmak, Kazanlak, Veselinovo lelőhelyeken tűnik fel. 40 Az itteni eneolitikus és bronzkori lelőhelyek leletanyagai arra utalnak, hogy igen elterjedt hüvelyes lehetett: Bikovo. Unatcité. Yassatepe II. Kazanlak. 41 Teli Azmak, Karanovo VT. Kapitan Dimitrievo III. 42 A leletek szerint a cicorlencse termesztése mind a neolitikumban, mind a bronzkorban elsősorban ezekre a vidékekre koncentrálódott. Termesztésének ismerete úgy tűnik innen viszonylag hamar eljutott a távoli mediterrán vidékekre. Magjai előfordulnak a dél-francia középső-neolitikus Cardial és Chasséen-kultúra Balma de FAbeurador és Baume Fontbrégoua lelőhelyeken. 43 A kora vaskorban (Plan de la Tour/Gard, 44 Martigues/Bouches-du-Rhone 45 ) a cicorlencse már gyakoribb lelet. Az Ibériai félsziget őskori és vaskori rétegeiben eddig még nem találtak cicorlencse és szegletes lednek magvakat. 46 Törökországon, Görögországon és Bulgárián túli előfordulása már nem olyan szokványos. Szórványként több késő neolitikus lelőhelyen is kimutatták: Gomolava/Szerbia, 47 Cascio Ürele/Románia, 48 Kurbana/Moldávia (korai tripolye kultúra). 49 A Bulgáriával szomszédos al-dunai Vladiceasca Boian kultúra (i.e ), Cascioarele Gumelnita kultúra (i.e. 4. évezred vége, 3. évezred kezdete) és a moldovai Izvoarele Boian- Gumelnita kultúra (i.e. 3. évezred) leletanyagában olyan jelentős mértékben fordul elő, hogy az csak intenzív termesztés eredménye lehet. 50 Az egyiptomi Abu Gha-

3 . Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 171 lib-ból származó magvak bizonysága szerint a V. ervilia az óbirodalomban már termesztett növény volt, 51 de a középső birodalomban is az maradt, amint erre egy dinasztia (ca. i.e ) korának lelete utal. 52 Az ókori görög és római szerzők a mediterrán vidékeken szarvasmarha takarmányként említik. 53 Archaeobotanikai leletünk nincs arra vonatkozóan, hogy a cicorlecsét a közép-európai római provinciáiban termesztették volna. A középkori botanikai művek sem említik. A neolitikumban termesztése tehát csak a Balkán és a dél-francia vidékekre terjedt ki, de szórványként már Közép-Európa egyes részein is megjelent. A korai bronzkorban elterjedési területe tovább növekedett, elérte a Kárpát-medencét. Erre utal a Titel melletti Feudvar-Vojvodina lelőhelyén talált cicorlencse készlet. 54 A cicorlencse végezetül a középső bronzkori hazai teli kultúrák egyik legjelentősebb főzeléknövényévé vált. 55 Termőterülete tovább növekedett. Az i.e. 1. évezred időszakában már elérte Tanszkaukázia vidékét. 56 A görög telepesek által alapított, a Krim félsziget északnyugati részén fekvő ókori Chersonesos település (i.e sz.) feltárásakor is megtalálták. 57 Ennek a főzeléknövénynek a termesztését a Balkánon a bronzkor elmúltával sem hagyták abba. A középsőboszniai Bugojno melletti Pod Hallstatt- és La-Tcne-kori lelőhelyein igen jelentős mennyiségű cicorlencse magot találtak. 58 Itália vaskori lelőhelyein: Monte San Mau" ro, 59 Luni sul Mignoné, 60 Monte lrsi/szicilia, 61 Acquarossa/Etruria 62 is megtalálták. Ezek a lelőhelyek a cicorlencse eddig ismert legkorábbi előfordulásai Itália földjén. A meleg mediterrán klíma alatt a cicorlencsét a római korban is termesztették Itália déli részén. Pompejiben több száz gramm cicorlencse lelet került elő. 63 A klímához való alkalmazkodó képességét jól mutatja, hogy ez az eredetileg szubmediterrán növény a bronzkort követően Közép- és Nyugat-Európa vidékeire is eljutott. Az itteni magleletek azonban olyan gyér számúak, hogy előfordulásukat csak gyomnövényként értékeljük. A Cerveny Hrádek hallstatt kori lelőhelyen talált több mint háromszáz darab bükköny mag Tempír megítélése szerint a V. ervilia fajhoz tartozik. 64 A római kort közvetlenül megelőző időből származik a Rajna vidéki Grevenbroich-Gusdorfban talált cicorlencse lelet. 65 A közép-európai másodlagos géncentrumának kisugárzásaként London 1-2. századi római kori rétegéből is kimutatták, de itt is csak szórvány gabonagyomként értékelik. 66 Eddig ismert legkésőbbi régészeti növénytani előfordulása a kora középkori Alsó-Rajna vidéki Dorestad lelőhelye. 67 Hazánk területén csak a középső bronzkor vatyai kultúra teli települések leletanyagából ismert. Pákozd- Leányvár, Százhalombatta-Földvár leletanyagában is csak szórványként fordul elő. 68 A bronzkori Tószeg- Laposhalom gazdag V. ervilia lelete (212 db) fontos utalás arra nézve, hogy a Kárpát-medencében is jelentős szerephez jutott ez a főzeléknövény. 69 A cicorlencse további (vélhető) előfordulása a Kárpát-medencében a Galánta melletti korai bronzkori Hoste lelőhelye, ámbátor itt csak nehezen azonosítható szórványként található. 70 A Nagyszombat melletti Smolenice-Molpir Hallstatt-kori lelőhelyén szintén szórványként fordul elő. 71 Valószínű, hogy V. ervilia magvakat találtak a Trencsén melletti Podebim középkori lelőhelyén is. 72 Krivina/Bulgária kora középkori (4-11. század) nagyszámú cicorlencse lelete bizonyítja, hogy ezen a vidéken még ekkor is termesztették. 73 Szegletes lednek (Lathyrus sativus L.): 37 db mag Az elszenült magvak tompán és szabálytalanul négyszögletesek, ék alakúra lapítottak. A lándzsás körvonalú köldök a mag legvastagabb oldalának sarkában van, közepén a bibircsszerű köldökpúppal. Feltehetően a fenti főzeléknövények adalékaként emberi fogyasztásra termesztették. Kelet-mediterrán eredetű, a mediterrán kultúrák hagyományos növénye. Délnyugat Ázsiában, Etiópiában, India északnyugati részében ma is termesztik. Legnagyobb termelője India, ahol elsősorban a tápanyagban szegény, száraz talajokon termesztik. A pillangósvirágú növény diploid (2n=14), önmegtermékenyülő és a bükkönyfélékre jellemző módon, a kacsban végződő levélgerinccel kapaszkodik. A virágok színe általában kék, néha ibolya vagy fehér. Magja jellegzetesen minden oldalról összenyomott. Jelen korunkban állati takarmányozásra használják, ámbár Indiában fogyasztják, különösen éhínség idején. Willerding szerint a növény alapvetően a romtalajok (ruderális) gyomnövénytársulásának tagjaként fordul elő. 74 Takarmánynak is termesztik, főként szikes talajon, de könnyen elvadul. 75 A szegletes lednek hazai nemesített és termesztett fajtája a cv. Karcagi lednek. 76 Ennek magja folt nélküli, virága fehér. Takarmánynak termesztve bőven terem. Felálló, lapos hüvelyében rendesen két darab, szegletes alakú mag érik be. Mint minden hüvelyes növény ez is javítja a talajt, így a gabonafélék kiváló előveteménye. Zöldtrágyának is nagyon jó, ugyanakkor méhlelegelő. A tarka virágú és foltos magvú fajták nagyobb mennyiségben feletetve mérgezőek. A görcsös bénulással járó lathyrizmus" elsősorban lovak, ritkábban szarvasmarhák, sertések számára jelent veszélyt. Juhokkal etethető. Magjaiból enyv és pótkávé is készíthető. 77 Nyersen való fogyasztása visszafordíthatatlan idegrendszeri betegséget, ún. human neurolathyrizmust okoz. Már Hippokratész (i.e ) arról ír, hogy Ainosban a ledneket evő férfiak és nők lába megbénult. Id. Plinius (i. sz ) is említi, hogy Ainosban, az éhínség idején, a ledneket fogyasztók megbetegedtek. Dioszkorides (i.sz. 50 körül) óv a lednek fogyasztásától.

4 172 Gyulai Ferenc György, Württemberg hercege 1705 és 1714-ben rendeletben tiltja meg kenyérsütéshez a lednek felhasználását. Fogyasztása járvány szerű mérgezések kitöréséhez vezetett Franciaországban ( ), Algériában (1883), Oroszországban (1892) és Indiában (1829, 1856). 78 Zohary & Hopf vizsgálatai szerint a termesztett szegletes lednek morfológiailag a vad Lathyrus nemzetséghez tartozik, melynek elterjedési területe a Mediterráneum és Délnyugat Ázsia. 79 Genetikailag és morfológiailag leginkább a csicseri borsóhoz (L. cicera L.) áll közel, mely őshonos a legtöbb észak észak-mediterrán és közel-keleti vidékén (Görögország, Törökország, Eszak- Irak, Észak-Irán, Transzkaukázia). Ezeken a vidékeken gyakori szántóföldi gyom. Tehát nagyon is valószínű, hogy a termesztett szegletes ledneknek a csicseri borsó az őse, bár néhány más Lathyrus fajhoz (L. marmoratus Boiss., L. blepharocarpus Boiss. és L. pseudocicera Pamp.) is morfológiai affinitást mutat. 80 A domesztikáció - hasonlóan a többi pillangósvirágúhoz - itt is a mag növekedését jelentette. A termesztett Lathyrus sativus L. magjának átmérője 6-8 mm, míg vad rokonainál ez csak 5-6 mm. 81 Szenült magvai legkorábban a közel-keleti és a nyugat-mediterrán vidékek neolitikus rétegeiben tűnnek fel: Jarmo/Irak, i.e. 7. évezred, 82 Azmaska Mogila/Bulgária, i.e. 5. évezred. 8j Dimini/Görögország. késő neolitikum, 84 Kephala/Görögország, késő neolitikum. 85 A növény további ismert bronzkori lelőhelyei: Lachish/Izrael, 86 Teli Bazmosian/Irak, Kurdisztán Ur III. (i.e ), 87 Isin-Larsan/Irak, 88 Kastanas/Görögország. 89 Kamid el-loz késő bronzkor-korai vaskor, 90 Róma késő vaskor, 9 ' Gebeién/Egyiptom i.e. 300 és Phoebammon/Egyiptom, 92 Theba, 93 Pompeji római kor, 94 Sadowetz/Észak-Bulgária népvándorlás kor. 95 Orchomenos/Görögország mükéne kor. 96 Salamis/Görögország korai vaskor. 97 A dél-francia Grotte de l'aigle neolitikus lelőhelyen szegletes lednek magvakat is találtak. 98 Ugyancsak délfrancia, de már bronzkoriak, a Grotte Murée/Bas-Alpes lelőhelyen előkerült szegletes lednek magvak. 99 Mindez azt mutatja, hogy ez a növény a dél-európai mediterrán kapcsolatok révén már a neolitikumban eljutott ide. 100 A legkorábbi leletek magjainak mérete olyan kicsi, hogy nem lehet eldönteni róluk, hogy azok a vad, vagy a termesztett típusba tartoznak. A késő neolitikus és bronzkori szegletes lednek magvak már nagyobb átmérőjűek, ezért ezek már mindenképpen termesztett növényekről származnak. A Tiszaalpár-Várdomb lelőhelyen előkerült ezernél is több szegletes lednek mag is feltétlenül kultúrnövényből származik. 101 A leletek egybevetéséből Kislev arra a következtetésre jut, hogy a L. sativust a Balkán félszigeten domesztikálták. 102 így a szegletes lednek Európa egyik legkorábban háziasításba vett növénye. A leletekből a növény elterjedési útvonala is leolvasható. Termesztésének ismerete előbb az i.e. 5. évezredben Bulgária, az i.e. 4. évezredben Palesztina és a Földközi tenger északi mediterrán partvidékei, majd az i.e. 2. évezredben délről a Kárpát-medence irányába terjedt tovább. A neolitikum végén pedig már elérte Kurbana/Moldávia (korai tripolye kultúra) vidékét. 103 A hazai leletek között magja a bronzkori Tiszaalpár- Várdomb bronzkori lakótelepéről származó mag- és termésleletek között jelentős számban fordul elő. 104 A tisztított állapotban készletezett magvak a próbák mintegy felénél vezető helyen áll. A késő bronzkori Tószeg 105 és a korai vaskori Aggtelek-Baradla-barlang 10t lelőhelyeken csak a növényleletek felsorolásában szerepelnek, mennyiségükről nem értesülünk. Honfoglalás koriak a zempléni, századiak a Morva-medencei Uherské Hradiste-i 108 szegletes lednek leletek. Nincs tudomásunk arról, hogy a késő középkorban a Kárpát-medencében termesztették volna. A cicorlencséhez hasonlóan neve nem szerepel a Schlágli magyar szójegyzékben, a Besztercei szószedetben. Murmelius szójegyzékben. Nagyváthy árpával és borsóval zöldtakarmánynak javasolja. 109 Ugyancsak ő említi, hogy jó méhlclegelő. Ételként való elkészítéséről és felhasználásáról csak elképzeléseink vannak, s azt sem tudjuk, hogy toxikus anyagait áztatással. gőzöléssel, pörköléssel esetleg más módon inaktivállák-e? Pillangósvirágú fajok (Papilionaccae): 2614 db mag Az elszenült mag fragmentumok azok hiányos volta miatt genusra történő határozásuk nem lehetséges. Feltehetően valamennyien a fenti három fajhoz tartoznak. Főzeléklcncse (Lens culinaris Medik.): 4 db mag Félbetört, éles peremű, kerek körvonalú, erősen lapított, szenült magvak. Méretük alapján a magvakat az aprószemű lencséhez (Lens culinaris L. subsp. microsperma Baumg.) soroljuk. A leletanyagban talált lencse magvak alacsony száma arra utal, hogy az egyébként kultivált növény csak véletlenszerűen - pl. árvakelés - kerülhetett a többi pillangósvirágú növény közé. A lencse a legkorábban kultúrába vett hüvelyesek egyike. Kis-Ázsiában már a kora neolitikum óta termesztik. 110 Innen került Görögországba, majd a neolitikus népességek a Kárpát-medencébe is elhozták. 111 Termesztésével azóta számolni kell hazánk területén. A Fenékpusztán feltárt castrum égési rétegéből (i. sz. 455) a kismagvú változat között már megjelent a nagymagvú változat. 112 A diploid (2n=T4), önbeporzó lencse (Lens culinaris Medik., syn. L. esculenta Moench) rendkívül sok tájfajtáját termesztik. Talajjavító hatása közismert. Magja 25% proteint tartalmaz. Hozama viszonylag alacsony:

5 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai kg/ha. Különösen nagy mennyiségben termesztik Indiában, Pakisztánban, Etiópiában, valamint a Közel-Kelet és a Földközi-tenger mellékének országaiban. 113 A termesztett lencsének két alfaja van: a) kis magvú (subsp. microsperma): a hüvely kicsi, a magvak átmérője 3-6 mm, b) nagy magvú (subsp. macrosperma): hüvelye nagyobb, a magvak átmérője: 6-9 mm. Ez a fejlettebb forma. A DNy-Ázsiában elterjedt lencse fajták nagy hasonlóságot mutatnak a L. orientális (Boiss.) Hand.-Mazz. fajhoz, vele fertilis utódokat hoznak létre. 114 Ezt a növényt tekintjük a lencse vadon élő ősének, újabban alfajként sorolják be (L. culinaris subsp. orientális). A vad alakkör hüvelye érés után felnyílik, magja is kisebb, maghéja vastagabb és szára vékonyabb. A vadfaj kultúrfajjá válása során ezeket a kedvezőtlen tulajdonságok mutáció változtatta meg. A L. culinaris subsp. orientális elterjedése is a termékeny félhold területére esik. A botanikai leletek azt mutatják, hogy a legkorábbi lencse leletek az árpa-leletekkel megegyező korúak és ugyanarra a területre esnek: 115 i.e : Mureybit 116 és Tell Abu Hureyra/É- Szíria 117 (földművelés előtti kultúrák), Franchiti barlang/görögország 118 (palaeomezolitikum), i.e. 7000: Jarmo/É-Irak, 119 Ali Kosh/Irán, 120 Hacilar/Törökország, 121 Tell Abu Hureyra, 122 Jerikó/Jordánia PPN-B 123 (Pre-Pottery-Neolithic B). A fent említett lelőhelyeken a magvak átmérője kicsi, mindössze 2.5-3mm, így nehéz eldönteni róluk, hogy azok a vad- vagy már a kultúrformától származnak-e. A nagymagvú, tehát már biztosan termesztett lencse első leletei Teli Ramad/Szíria (i.e ) 124 és Tepe Sabz/Irán (i.e ). i25 ahol a magvak átlagos mérete 4,2 mm. Köles (Panicum miliaceum L.): 660 db csupasz szem (caryopsys nuda), 66 db kásarög A csupasz vagy hántolt" szemek szenültek. Az égés következtében felpüffedtek, de hosszúkás alakjuk így is látható. A szemekből kiesett a csíra, ami a szemek tisztítására enged következtetni. Ugyanis a cséplés-tisztítás során a csíra gyakran kiesik. A kásarögök 2-10 db öszszetapadt kölesszemből állnak. A kölesszemek hasonlósága arra utal. hogy valamennyien ételmaradvány - köleskása - részei. A köles származása még tisztázásra vár: talán a Kazahsztán. Mongólia, Észak-Kína területén és Afganisztán vidékén élő Panicum spontaneum Lyssev ex Zhuk. fajból származik. 126 Vad alakkörét biztonsággal még nem mutatták ki. Tény, hogy a törékeny bugájú P. miliaceum subsp. ruderale (Kitag.) Tzvelev (syn. P. spontaneum Lyssov ex Zhuk.) gyomnövényként Középázsiában, az Aral-Kaspi vidéktől egészen Mongóliáig előfordul. 127 A tetraploid (2n=36) önbeporzó kultúrnövény nagyon rövid tenyészidejű (60-90 nap), tavaszi vetésű, de nyári másodvetése is beérik. A szélsőséges körülményeket (nagy meleg, sovány talaj, szárazság) jól tűri. Napjainkban elsősorban Kelet- és Közép-Ázsia, India, Közel- Kelet vidékein elterjedt. 128 Mindezek ellenére a köles legelső leletei mégis Keletés Közép-Európából származnak: i.e. 5. évezred: Soroki/Ukrajna (Tripolye-kultúra), 129 Blahutovice/Csehország, ' 3Ü Eizenberg/Thüringia, ' 3 ' i.e. 4. évezred: Gemolava/Jugoszlávia, 132 i.e. 3. évezred: É-Itália. 133 Közép-Ázsiában a köles a bronzkor óta, a 3. évezredtől kimutatott. 134 Legújabban az afganisztáni Shortunghai lelőhelyen (3. évezred vége - 2. évezred eleje) is megtalálták. 135 További, de nem biztos köles leletek: i.e. 5. évezred: Tepe Yahya/Irán, 136 i.e évezred: Grúzia 137 (eneolitikum), i.e. 4. évezred: É-Kína 138 (neolitikum, Yang-Shao kultúra). Az újkőkor derekán már a Kárpát-medencében szórványosan termesztették. 139 Előfordulása a bronzkortól rendszeres. 140 A köles szavunk finnugor eredetű, ismeretét keletről hoztuk magunkkal. 141 Hélazab (Avena fatua L.): 1 db toklászos szem (cum caryopse corticata) A hosszúkás alakú toklászos szem szenült. A háti tokiász szálkája letörött. A szemtermés talpi része oldalról ferdén levágott. Feltehetően a fenti konyhakerti növények gyomnövénye volt. A zab a mérsékelt égöv fontos gabonája. Magas a protein- (15-16%) és zsír tartalma (8%), emberi fogyasztásra, takarmánynak kiválóan alkalmas. Az összes zab közvetlen ősének az Avena sterilis L-t tartják. 142 A neolitikus vándorlás során kerülhetett Európába, mint a kalászosok gyomnövénye. Az Avena nemzetséget Zohary nyomán cytogenetikailag 3 különböző fajra osztjuk: A. strigosa Schreb. (syn. A. brevis Roth) diploid (2n=14), Nyugat-Európában takarmánynövényként termesztik, de nem jelentős. A vad mediterrán eredetű A. strigosa-ból származik. - A. abyssinica Hochst. tetraploid (4n=28), félig kultúr, félig vad faj. Abesszínia magas vidékein termesztik és a A. barbata Pott.-ból származik (vad tetraploid rassz). - Avena sativa L. a legfontosabb termesztett faj, hexaploid (6n=42). Különböző termesztett varietaszokat foglal magába. Bugája nem törékeny, a legtöbb termesztett fajtája pelyvás. de csupaszok is léteznek. A nemzetség maga mediterrán elterjedésű. A diploid mellett tetraploid és hexaploid vad formák is léteznek. 144 A hexaploid kultúrforma (A. sativa) nagy mor-

6 174 Gyulai Ferenc fológiai hasonlóságot mutat két. a Földközi tenger mellékén elterjedt, ugyancsak hexaploid A. sterilis L. és A. fatua L. vad fajokkal. E három fajt újabban alfajként sorolják be az A. sativa alá. ' 45 A neolitikum és bronzkor közel-keleti és mediterrán lelőhelyeiről csak vad zab leletek (A. sterilis, A. fatua) ismertek, kultúr zab nem. Az legrégebbi kultúr zab lelet Csehszlovákiából (i.e. 1. évezred) került elő. И6 Ez megerősíti azt a feltételezést, amely szerint a zab szekunder kultúrnövény, azaz a búza és az árpa gyomnövénye volt és csak későbbi, már a mérsékelt égöv vidékén végrehajtott szelekció nyomán került termesztésbe. 147 Szabó L. és Balassa I. szerint nagyon valószínű, hogy a honfoglalást követően a magyarok szláv hatásra termesztették a zabot, miként ezt neve is mutatja. 148 A zabot megtalálták a Don melletti Majackoje gorodiscsc feltárásán, de a tőle lényegesen délebbre eső területen is. a magyarságra is hatást gyakorló szaltovo-majackojei kultúra rétegeiben. 149 így tehát a zab szavunk minden bizonnyal a fölös szóátvételek csoportjába tartozik. Árpa (Hordeum vulgare L.: 1 db toklászos szem (cum caryopse corticata) A szenült. ép felületű toklászos szemtermés árvakelésből származhat. A szemtermés kis mérete is erre utal. A kétsoros árpát az újkőkor óta termesztik a Kárpátmedencében. 150 Szemtermései a szaltovo-majackojei kultúra kultúrnövényei között is előfordulnak. 151 Bolgártörök eredetű jövevényszóként ebben az időben kerülhetett nyelvünkbe. 15z A kétsoros árpát általában takarmánynak, kisebb mennyiségben sörárpának termesztik. 153 A legkorábban kultúrába vett növények egyike. Viszonylag igénytelen volta miatt száraz viszonyok közepette, tápanyagban szegény talajokon, de még az enyhén sós talajokon is kiterjedten termesztik és egyike a legfontosabb élelem és takarmány növényünknek. Európában már a neolit kor óta termesztik és kása, kenyér, sör készítésére, takarmányozásra használják. ' A termesztett árpa ősének a Hordeum vulgare L. subsp. spontaneum (C. Koch) Körn. (korábban: H. spontaneum fc. Koch] Körn.) alfajt tekintjük. Ez a kétsoros, diploid (2n=T4), törékeny kalászorsójú, önbeporzó, minden kultúrformával kereszteződni képes spontán növény ma a Kelet-Mediterraneumtól Nyugat-Ázsiáig szántóföldi gyomként, utak mentén, feltört földeken mindenütt közönségesen előfordul. Elsődleges géncentruma mégis a termékeny félhold vidéke: Izrael, Jordánia, Dél-Törökország, Irak, Kurdisztán, DNy-Irán. A hidegre érzékeny, ezért 1500 m fölött csak ritkán fordul elő. Csaknem hiányzik Anatólia és Irán fennsíkjairól. A szárazsággal szemben kevésbé érzékeny, így kelet felé messze benyomul a száraz, nyári tölgy övezetbe, északra és nyugatra a Szíriai sivatagig és tovább le az Eufrátesz és a Jordán völgyében. 155 A kultúr alakkörnél, mely szintén diploid (2n=14), többé már nem törékeny a kalászorsó, a szemtermések mérete is megnő, megjelennek a többsoros formák, a csupasz szemtermésű típusok. Az árpát aszerint, hogy mind a három vagy csak a középső virága termékenyül-e meg, morfológiailag kétes többsoros formára osztjuk:' 56 a) kétsoros forma: Hordeum vulgare subsp. distichum (korábban H. distichum L.). A kétsoros árpánál a három füzérke közül csak egy, a középső termő, a két oldalsó elkorcsosul. A termő füzérkék és így a szemtermések is két sorban helyezkednek el, s ezért a kalász oldalról lapított (keresztmetszetben kétsarkos). A kétsoros forma az ősibb, mivel a vad forma is ilyen. A szemtermések egyenes tengelyűek és szimmetrikusak. b) hatsoros forma: Hordeum vulgare subsp. hexastichum (korábban H. hexastichum L.). A hatsoros árpa valamennyi füzérkéje (szemtermése) egyformán fejlett, s így egy-egy kalászkában három szemtermés fejlődik ki. A füzérkék 6 sorban helyezkednek el. s ezért a kalász keresztmetszetben hatszögű (hatsarkos). A további felosztás szerint megkülönböztetünk egy (keskeny-hosszú kalászorsó tagokat tartalmazó) lazább (korábban négysoros) kalászú típust, illetve egy (rövid-tömzsi kalászorsó tagú) tömöttebb kalászú típust (korábban hatsoros). A hatsoros kalász forma fejlettebb, mint a kétsoros. A domesztikáció során egy recesszív tulajdonság dominánssá vált. melynek következtében a két szélső füzérke is termékeny lett. Az oldalsó szemtermések tengelye hajlott, aszimmetrikus és csak a középső szemtermések tengelye egyenes, szimmetrikus. 157 A vad forma már a legkorábbi leletekben. Észak- Szíria prekeramikus rétegeiben előfordul: i.e. 9000: Tell Abu Hureyra, 158 i.e : Ganj Dareh Tepe. 159 Tell Murev" bit. 160 i.e : Tell Aswad/Damaszkusz. 161 i.e : Ali Kosh/Irán 162 (bush Mordeh fázis), i.e. 7000: Cayönü/Törökország 163 legkorábbi rétegeiből, i.e. 6700: Beidha/Jordánia. 164 Az utóbbi három helyen már kultúr formákkal együtt találni. Itt jegyezzük meg, hogy a fenti lelőhelyeken a vad forma tönkével keverten fordul elő. Kislev 165 a kalászorsó maradványok alakja és anatómiája alapján feltételezi, hogy a PPNA fenti lelőhelyein talált vad- és domesztikált árpa és tönké leletek egységesen vad formák. Kultúr forma leletek: i.e. 7500: Tell Abu Hureyra 166 (akeramikus neolitikum),

7 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 175 i.e : Tell Aswad (Il.fázis), 167 i.e : Jarmo/Irak 168 (Pre-Pottery Neolithic Kultur). Amíg az említett lelőhelyek legalsó rétegében még vad árpát", addig a felsőben már kultúr formát találni, ami az árpa gyors domesztikációjára enged következtetni. Tehát az árpát a búzával egyidőben vették kultúrába és viszonylag hamar a Közel-Kelet neolitikumának egyik legfontosabb kultúrnövényévé vált. Már a nagyon korai időkből származó leletanyagban megtalálni a hatsoros (pelyvás és csupasz) kultúr formát: i.e. 7500: Tell Abu Hureyra 169 (akeramikus rétegében), i.e. 7000: Ali Kosh, 170 i.e. 6000: Çatal Hüyük, Hacilar/Anatolia, 171 i.e : Tell es Sawwan/Anatólia.' n Keskenylevelű bükköny (Vicia angustifolia Grufbg.): 1 db mag Az apró szenült mag gömbölyű. Köldöke enyhén ék alakú. Konyhakerti gyomnövény volt. A Vicia fajok magjai meglehetősen gyakoriak az archaeobotanikai leletanyagokban. Azonban annak eldöntése, hogy azok kultivált, gyom. vagy spontán növényként értelmezendők. sokszor meglehetősen nehéz feladatnak tűnik. Európában a Vicia fajok a legkorábbi neolitikum óta kimutatottak. Előfordulásukat Willerding 173 foglalta össze. Knörzer a Vicia fajokat az Alsó-Rajna vidékének vonaldíszes kerámia kultúrájának (i.e ) neolitikum legkorábbi szántóföldi gyomtársulásának, a Bromo-Lapsanetum praehistoricum tagjának tartja. 174 Ugyanitt, az Alsó-Rajna vidékének lösztalajú lelőhelyein a V. angustifolia-t ki is mutatta a Hallstatt-korból, majd a római kortól folyamatosan. A hazai leletek között számos lelőhelyen találni gyommagként előforduló, de csak nemzetség szintig meghatározott bükköny (Vicia spec.) magvakat: 175 a bronzkorból Ároktő-Dongóhalom. Tószeg-Laposhalom (valószínűleg V. angustifolia), a kora vaskori Esztergom-Várkert, a késő középkori Pécs-Postapalota és Hollókő-Vár lelőhelyekről. Közelebbi koruk ismeretlen, de mindenképpen őskoriak a Szentes-Tűzköves lelőhelyen előkerült bükköny magvak. A könnyebb felismerhetőségnek köszönhető, hogy a négymagvú bükköny (Vicia tetrasperma (L.) Schreb.) már több helyről kimutatott: a bronzkori Ároktő- Dongóhalom 176 és a római kori barbarikum Árka 177 lelőhelyeken. A keskenylevelű bükköny (V. angustifolia Grufbg.) mediterrán-eurázsiai eredetű növény. Ehrendorfer e fajt V. sativa aggregátum alatt tárgyalja. 178 Willerding 179 szerint a V. angustifolia volt a takarmánybükköny (V. sativa L.) őse. Oberdorfer 180 két alfajra osztja: - subsp. angustifolia. A Festuco-Brometeo társulás tagja, de az Origanetalia- és Sisymbrium társulásokbán is fellelhető. Elgyomosodott homoktalajon, utak és erdőszélen, bozótosokban, réteken szőlőkben fordul elő subsp. segetalis. Szántóföldeken gyakori, különösen őszi kalászosokban, de utak szélén is megtalálható. 182 A keskenylevelű bükköny magját Közép-Európában a neolitikumtól fogva számos alkalommal megtalálták. Netolitzky még annak a lehetőségét is felveti, hogy valami módon fel is használták azt. 183 A svájci neolitikum archaeobotanikai kutatásai ezt nem erősítik meg, csupán csak őszi vetésű gabonagyomnak tartják. 184 Vicia angustifolia magvak kerültek elő még a kora bronzkori Maissau és Burgschleinitz lelőhelyeken is megtalálták magjait. Ugyanebből a korból való Maissau lelőhelyen ellenben már takarmánybükköny magvakat is ismerünk. 185 Borzas bükköny (Vicia hirsuta L.(Gray)): 1 db mag Az elszenült mag közel gömbölyű. Köldöke kétötöde a mag kerületének. Megkéselünk szerint a fenti főzeléknövények gyomnövénye volt. Eurázsiái-szubmediterrán származású növény. A Centauretalia cyani társulás tagja, de a Sisymbrion-. Sedo-Scleranthetea- társulásban is felbukkan. 186 Cserjésekben, száraz lejtőkön, réteken, homokpusztakon. szántókon fordul elő. 18 ' Gabonafélék, herefélék vetőmagjában is előfordul. 188 Magjai megtalálhatóak a németországi neolitikus (vonaldíszes kerámia kultúra) és a bronzkori lelőhelyek növénytani leletanyagaiban. 189 A Zürichi tó melletti neolitikus cölöpépítmények növényleletciben mind a V. hirsuta, mind a V. angustifolia magjait megtalálták. Valószínűleg őszi kalászosok gyomnövényei voltak. 190 Burgliebenauból neolitikus V. angustifolia és V. hirsuta, Ravensburgból V. hirsuta magvakról van tudomásunk. 191 Bronzkori cölöpépítmények feltárása során svájci Badenben is megtalálták a borzas bükköny magjait. 192 A szomszédos Szlovákia vidékéről több bükköny lelet ismert, csakúgy mint a bronzkori Barca 193 és a hallstatt kori Byci Skály 194 lelőhelyekről. A borzas bükköny történelem előtti leletei arra utalnak, hogy a növény elsődleges géncentruma az Elba és az Alpok közötti vidéke lehetett. Itt jegyezzük meg, hogy ellentmondani látszik, hogy Cascioarele (Gumelnita kultúra, i.e. 4. évezred vége - i.e. 3. évezred kezdete) lelőhelyen is kimutatták. 195 Csak a római kortól kezdődően terjedt aztán keleti és északi irányba, elérve Anglia déli részét. A hollandiai Limburgban, egy római kori villa feltárásánál meg is találták mágiáit.' 96 Skandináviát csak a középkorban érte el. 197 Közép-európai

8 176 Gyulai Ferenc leletei azonban jóval korábbiak. Magjait meg is találták a népvándorlás kori Pozsony-Devin lelőhelyen. 19K A középkori dél alsó-szászországi borzas bükköny leletet pedig már a természetes vegetáció részeként értékelik. 1 A Zirzow/Brandenburg sz.-i nyugati szlávok által lakott lelőhelyen talált borzas bükköny magvak gabonagyom társuláshoz (Secalinetea) tartozhattak. 2 " 0 3. Zoológiai leletek A sztereomikroszkóp alatti válogatás során a vizsgált 500 g mintából számos zoológiai lelet is előkerült. 201 A kagyló/csiga héjak, béka csontok a töltelékföldben is lehettek, de étel részeként is elképzelhetőek. A kitin szárnyfedők előkerülése inkább recens rovarokra utalnak. A csontok alapján az alábbi megfigyelést tehetjük: - a halak (négy fajból) egytől egyik kis méretűek voltak: a keszegek ca. tenyérnyiek, a többiek ezeknél is kisebbek, a csuka tömege sem érhette el a két kilót. 20 ' - madarak is kivétel nélkül igen aprók voltak, - az emlősök szintén kis testűek voltak. Nagyemlős, esetleg háziállat csak a csonttöredékek között volt fellelhető. Az anyag rendkívüli aprózoltsága miatt ezek fajra történő meghatározása szinte lehetetlen volt a halak és a kisméretű madarak csontjai barna színűek ami sütésre, míg a kalcinált csontok a hús elfogyatását követő égésre utalnak. Az egér nagyságú emlős csontjai világosabb színűek. Valószínű, hogy töltelékföldből kerültek a régészeti rétegbe. 4. Élelmiszermaradvány vizsgálatok A vizsgálatra átvett 1500 g anyagban 164 db. összességében 112 g tömegű, likacsos szerkezetű, de egyazon konzisztenciájú kisebb-nagyobb faszenült darabot találtam. Ezek szemmel láthatóan összetartoztak és minden valószínűség szerint egy nagyobb térfogatú szerves anyag töredékei voltak. Már az ásatás során felmerült annak a lehetősége, hogy élelmiszermaradványról, kenyérről van szó Makroszkopikus vizsgálatok A fent említett anyagból 2 db próbát a berni Max Wáhren élelmiszermaradványok vizsgálatával foglalkozó specialistához vittem. 204 Miután a faszenült darabok 10%-os sósavas kezelésen majd felületi tisztításon is átestek, kerülhetett sor sztereomikroszkóp alatt struktúrájuk vizsgálatára. Ennek során megállapítást nyert, hogy a porozitás, vagyis a pórusok mérete és elhelyezkedése más mint az a kenyérnél megszokott. Nincsenek benne kisebb-nagyobb lyukak, hólyagok. törések és repedések, hanem felszínét egyenletes elosztásban finom, 0,02-0,06 mm átmérőjű kör alakú pórusok hálózzák be. Ezek a finom lyukacskák semmi esetre sem keletkezhettek tejsavas erjedés eredményeként, hanem mindenképpen egy laza szerkezetű, egyenletesen elkevert tészta sülésekor jöttek létre. Az egyenletes porozitás arra nézve is fontos utalás, hogy sütéskor a kemence hőfoka egyenletes, 200 C körüli lehetett. A tésztához többszörös őrléssel nyert rendkívül finomra őrölt lisztet használtak fel. Feltehetően kézi őrlőkőhöz tartoznak azok a sztereomikroszkóp alatt jól látható finom, éles törésfelületű kövecskék. amelyeknek mennyisége nem haladja meg a 0,05%-ot. A vizuális vizsgálatnál szemtermés töredékeket nem figyeltünk meg. Ebből arra következtetünk, hogy az őrléseket követő szitáláskor a lisztet különválasztották a korpától. A szita lyukbősége mindenképpen kisebb lehetett 1 mmnél. A tészta készítéshez előállított és felhasznált liszt a mai sütőipari lisztminőségnek felelt meg. Már ekkor felvetődött annak a lehetősége, hogy itt nem kenyérről, hanem valamilyen finomsüteményről van szó. Ezt látszott megerősíteni, hogy a töredékek felületén erdei szamóca (Fragaria vesca L.) magot ill. ezek töredékét ismertük fel. Empirikus megfigyelés, hogy ráeső fényben zsír felhasználásával készült de már faszenült élelmiszermaradványok törésfelülete fénylik, ami a zsírsavak hő hatására történő kiválásának kristályosodásának" eredménye. Ez jelen esetünkben is így volt Mikroszkopikus vizsgálatok A bronzkori sütemény mikroszkopikus vizsgálatát Benno Richter végezte el Zürichben. 205 Ezek a vizsgálatok Netolitzky 206 és Gassner 207 élelmiszer vizsgálatainak speciális adaptációi régészeti korokból származó élelmiszermaradványokra. 208 Az égés annak ellenére, hogy a szerves anyagban szerkezeti pusztításokat és maradandó változásokat okoz, egyben konzervál is. Sok esetben csak a phytolitokban gazdag pelyvalevél részei maradnak fenn. Ha egy vizsgálandó anyag teljes egészében nincs elszenülve úgy különböző kémiai behatásokkal a megszenült rész eltávolítható, ami által bizonyos megmaradt növényi részek - elsősorban szövetmaradványok - mikroszkopikus vizsgálat alá vonhatók. Az alkalmazandó eljárást a minta állapota határozza meg. 209 A vizsgált 2 db minta elemzése a következő eredményre vezetett: l.a. Előkészítés: hosszabb ideig conc. chloralhydratban főzve, Naphrax-ba ágyazva. Találtunk: szenült állatszőrt, hosszabb gyapjú szőrt, különböző gabona pelyvalevélből származó phytolitot, edénynyalábot, búza epidermisz maradvány rövidsejtsor rétegét, szita/rosta lemezkét.

9 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 177 l.b. Előkészítés: kálium-klorátban, majd 65%-os salétromsavban feltárva, Naphrax-ba ágyazva. Találtunk: több gabona pelyvából származó phytolitot, kevés búza vagy szamóca aristát, azonosítatlan növényi szövetrészt, köles pelyvalevél epidermisz maradványát. 2. Hosszabb ideig conc. chloralhydratban főzve, majd conc. hidrogén-peroxidba és conc. ammónium-híddroxidba helyezve. Naphrax-ba ágyazva. Találtunk: búza epidermisz rövidsejteket, ökörfarkkóró (Verbascum sp.) szőrt, tűlevél fragmentumot, halcsont töredéket, állatszőrt (kutya, nyúl vagy menyét), szita/rosta lemezkét, édesvízi diatómákat (Navicula sp., Cymbella sp.) és viszonylag sok szabad zsír- vagy viaszgömböcskét. Mind ez azt jelenti, hogy a sütemény készítéséhez a búzaliszt mellett jó adag köleslisztet is felhasználtak Műszeres analitikai vizsgálatok A továbbiakban műszeres analitikai kémiai vizsgálatokkal próbáltunk meg újabb ismereteket szerezni a bronzkori szamócatorta" összetevőiről, beltartalmi értékeiről. 210 Itt jegyezzük meg. hogy hazánkban régészeti korokból származó ételmaradványokat analitikai módszerekkel eddig még nem vizsgálták. Elemzéseink tehát úttörő jellegűek. Máris tényként könyvelhető el. hogy ilyen módszerekkel ezek a maradványok elemezhetőek. Természetesen további vizsgálatokra, adatsorokra van szükség, hogy eredményeinket pontosítsuk és a recens anyagokkal összehasonlíthatóvá tegyük. Jelen eredmények birtokában mégis megpróbálkozhatunk néhány következtetés levonásával. 211 Az eredményeket vizsgálva szembetűnik a szenült tészta magas Ca. P és Cu tartalma. Az előző két elem magas koncentrációját a tészta alapanyaga, a kalciumban és foszforban gazdag búza, illetve köles liszt magyarázza, amelyekhez még természetesen hozzáadódik az őrlőkő darabák kalcium tartalma is. 212 Nem elhanyagolható tény, hogy a süteménymaradvány kerámia töredékek és bronztárgyak társaságában került elő. A magas réz tartalom magyarázata ebben keresendő. A minta Na tartalma meglehetősen alacsony. Konyhasót tehát nem tudtunk kimutatni. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elkészítésénél egyáltalán nem használtak volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy a Na + és а СГ ionok könnyen kioldódnak. Ezt látszik megerősíteni, hogy neolitikus és bronzkori étel maradványok vizsgálatánál eddig egyetlen esetben sem tudták a konyhasó jelenlétét kimutatni. A zsírsav vizsgálat igazolta empirikus megfigyelésünket, miszerint a finomsütemény készítéséhez zsiradékot használtak fel. 213 Az aminosav vizsgálatok pedig nem vár eredménnyel zárultak. 214 Hogy egyáltalán sikerült szabad aminosavakat kimutatni azt jelenti, hogy a sütemény nem égett el. hiszen akkor a szénből nem lehetne aminosavakat, ill. nitrogén tartalmú vegyületeket (nyersfehérje) kimutatni, ez utóbbit egészen magas koncentrációban. Mivel a sütemény töredékek egységes szerkezetet és fekete színt mutatnak, így elvetjük annak a lehetőségét, hogy csak a felületi réteg égett volna meg, ami belső részeket konzerválta volna. Ezért sokkal inkább levegőtől elzárt körülmények között lejátszódó lassú, és feltétlenül kíméletes szenesedésről van szó, sem mint tűz általi szenülésről. Feltételezve azt, hogy a maradványokat semmiféle nitrogén tartalmú anyaggal nem öntötték le és nem jutott hozzá a talajvízből nagyobb mennyiségű nitrogén műtrágya, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy gabonaszemtermésekben 400 év alatt az aminosavak mintegy 85-90%-a év alatt pedig mintegy 93-95%-а elbomlik. 215 A fehérje bomlása során szabad aminosavak, illetve ammónia keletkezik. Az ammónia jelentős része úgy tűnik nem tudott az anyagból eltávozni, és valamilyen módon megkötődött a túlsúlyban lévő makromolekuláris szénhidrátokban. Ezt támasztja alá az igen magas nyersfehérje tartalom. 216 Az aminosavak lebomlása időben eltérő. így egymáshoz viszonyított arányuk sem állandó. 2 " A kiértékelést csak nehezíti, hogy a sütemény készítéséhez a liszt mellett több összetevőt is felhasználtak, ami annak aminosav garnitúrájában is jelentkezik. 21 * Feltehetően kötőanyagként tojást használtak, ami megint csak növelte a kéntartalmú aminosavak arányát. 5. Következtetések а telep környezetére és gazdálkodására A pollenanalitikai vizsgálatok szerint a késő bronzkorral egyidőben (i.e. 1450/1300) újabb klímaromlás indult el, amely a vaskor beköszöntéig (i.e. 800/600) tartott. Ezt az időszakot a késő szubboreális lehűlés időszakának nevezzük. Vele fejeződik be az i.e táján kezdődött szubboreális fázis. Újabb klímaváltozás csak a régészetileg vaskornak nevezett időszakban (i.e. 800/600-0), a napjainkig tartó ún. szubatlantikus fázisban következett be, mikor is a kontinentális karakter némileg felerősödött, a vízszínt alábbszállt. A szubboreális fázis hűvös-csapadékos, de kiegyenlített klímája szárazabbá, enyhébbé vált. A késő bronzkorban a középső bronzkorhoz képest a klíma hűvösebbé, nedvesebbé vált, a szélsőséges ingadozások egyre inkább megszűntek. Az álló- és folyóvizek, de a talajvíz szintje is megemelkedett. A klímaromlás hatására a növényzet korábbi kontinentális karakterében változások következtek be. és a szubatlantikus jellegű fajok kerültek előtérbe. A bükk mellett a gyertyán is elterjedt fajnak számított. A növénytakaró vizsgálatánál a klimatikus változások

10 178 Gyulai Ferenc mellett az emberi behatásokat is figyelembe kell venni. A késő bronzkori bükkerdők faj szegénységük miatt nem nyújtottak gazdag táplálékot az ott gyűjtögető embernek. Nagyszabású erdőirtásokba kezdtek tehát, hogy a biztosabb táplálékot jelentő gabonaféléket és a hüvelyes növényeket termeljék meg helyükön. Igen jelentős lehetett a hamvasztásos temetkezés miatt kiirtott fák mennyisége is. 219 Erre a korszakra esik a Hortobágy területének második nagy erdőirtási korszaka. 220 A Balaton környéki pollenanalitikai vizsgálatok szerint a bronzkor második felében előretörtek a cereáliák pollenjei, ami egyenes következménye a szántóföldi művelésnek. 221 Ugyancsak a földművelésre utalnak a gyomnövények pollenjei: imola (Ccntaurea sp.). útifű (Plantago sp.), keserűfű (Polygonum sp.), lórom (Rumex sp.). A rendelkezésre álló növényleletek és pollenanalitikai vizsgálatok alapján lehetővé válik, hogy következtetéseket vonjunk le a Kárpát-medence késő bronzkori növénytermesztésére vonatkozóan. I.e táján az évszázadokon át egymásra rétegződő tellek elnéptelenedtek. Nyugat felől új kultúra érkezett a Kárpát-medencébe, a halomsíros. A halomsíros kultúra folytatásának tekinthető urnamezős kultúra is nyugatról érkezett. A környék legmagasabb helyein nagy, erődített telepeket építettek. A településforma és életmód hirtelen változásában közrejátszhatott a csapadékosabbá váló éghajlat, csakúgy mint más népek támadásaitól való félelem. A középső bronzkor növénytermesztési kultúrájának színvonala azonban nem esett vissza. Fajgazdagságát megőrizve fejlődött tovább. Balatonmagyaród-Hídvégpuszta halomsíros kultúra telepének hulladékgödréből előkerült növénylcletek magas színvonalú konyhakerti kultúrára utalnak. Nagy mennyiségben kerültek itt elő a hüvelyes növények magjai. A táplálkozásban a köles is nagy szerephez jutott. Mivel itt ételmaradványokat tartalmazó gödör került feltárásra, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy hiányoznak a gabonafélék szemtermései. De feltételezzük, mert ilyen magas színvonalú konyhakerti növénykultúra csak fejlett szántóföldi kultúra mellett alakulhatott ki. Gór késő bronzkori telepén viszont éppen a gabonafélék szemtermései vannak jelen. 222 A gabonásvermek alján lévő vastag szenült gabonarétegből vett minták elemzése szerint a legfontosabb cereália az alakor volt, majd sorban a tönké következett. Az árpa csak ezután jön. A nagyszámú pelyvásbúza és árpa kalászorsó maradvány készletezés előtti cséplésre, tisztításra utal. A hüvelyes növények jelenléte itt csak a lencsére korlátozódik. A gyomnövények faj- és egyedszáma igen magas: hélazab (Avena fatua), konkoly (Agrostemma githago), gabonarozsnok (Bromus secalinus), mezei rozsnok (B. arvensis), sudár rozsnok (B. cf. erectus, fehér libatop (Chenopodium album), egérárpa (Hordeum murinum), gyanús galaj (Galium spurium). Ezek a gyomnövények tavaszi- és őszi vetésű gabonára utalnak. A földművelésre és növénytermesztésre számos régészeti és archaeobotanikai bizonyíték áll rendelkezésre. A tetemes sarlóleletek mellett ebből a periódusból gazdag magleletek is ismertek. 223 A gáva kultúra Poroszló- Aponhát településéről kimutatott szemtermések és magvak szerint az Alföldön továbbra is jelentős szerepet játszott a pelyvás alakor és a tönké. A kenyérgabonák között az alakor továbbra is megőrizte vezető helyét. Előtérben maradt az árpa termesztése, de a kölest is szívesen fogyasztották. Az archaeobotanikailag jól kutatott Tisza melletti Feudvar-Vojvodina középső urnamezős (i.e. 12.sz. - i.e. 9.sz.) településéről előkerült magvak jól reprezentálják a késő bronzkori-kora vaskori növénytermesztési kultúrát. 224 Az alakoron és a tönkén kívül többsoros árpát, rozsot, vetési búzát, kölest, lencsét, szegletes ledneket. lent. mákot is termesztettek. Szórvány jelleggel tönköly és a vetési búza szemterméseket is ismerünk innen. A kimutatott fajokból egy őszi vetésű gabona gyomtársulást sikerült azonosítani. Az előkerült gyommagvak mindamellett mészben gazdag, jó táperejű, de nem trágyázott löszföldeket jeleznek. 225 A bronzkori ember szokására enged következtetni a kerti pórsáfrány, vagy olajözön (Carthamus tinctorius) lelet, melyet valószínűleg ételszínezékként, esetleg kozmetikai céllal (smink) használtak fel. 22 " Külföldi párhuzamok a lóbab fogyasztását is megerősítik. 22 Az olajnyercsre - hasonlóan más középső és késő bronzkori településhez - a len mellett a gomborkát termesztették. 228 Hazánk területéről a késő bronzkorból len maradvány csak Lengyel késő bronzkori rétegéből ismert. 229 Továbbra is szívesen gyűjtögetett növény maradt az erdei szamóca (Fragaria vesca L.), a földi bodza (Sambucus cbulus L.), a vadalma (Malus silvestris (L.) Mill.) és a fekete/fürtös bodza Sambucus nigra L./racemosa L. A folyóvizek holtágai mellett a súlymot (Trapa natans L.) étkezési és díszítési célból gyűjtötték. 230 A késő vaskori növényleletekből változó ökológiai viszonyokra következtetünk. A késő bronzkori halomsíros és urnamezős kultúrák növényleletei fokozódó szántóföldi növénytermesztésre utalnak. Ha a spontán vegetáció elemeket összehasonlítjuk a neolitikum egy-egy gazdagabb lelőhelyével, úgy megfigyelhető, hogy ebben a korban már sokkal kisebb az erdőszélről származó fajok száma. A szántóföldi gyomnövénytársulások kezdtek hasonlóvá válni a maiakhoz: őszi- (Secalinetea) és tavaszi vetésű gabonagyomokra (Polygeno-Chenopodietalia) különültek el. A klimatikus változások miatt a késő bronzkorban az előző korszakhoz képest gyérült az erdőszél növényvilága, kevesebb ehető termést és magot szolgáltató növény nőtt itt. A késő bronzkori legeltetésre alkalmas gyep sem sokban különbözhetett a maitól. Az előkerült gyommagvakból azt is leolvashatjuk, hogy középmagasán, a szalmaszár és a kalász között

11 Balatonmagyaród-Hidvégpuszta késő bronzkori település növény leletei és élelmiszermaradványai 179 félúton arattak és csak ritkán a földfelszínhez közel. Ennek magyarázata, hogy a tönké nem nő egységes magasságúra és a szalmaszáraik egyébként is rövidek. Bronzsarlóval végzett kísérleti-régészeti vizsgálatok megerősítik ezt. 232 Összefoglalás Balatonmagyaród-Hidvégpuszta késő bronzkori halomsíros kultúra hulladékgödréből előkerült szerves maradványokat ételmaradványokkai azonosítottuk: borsó- (Pisum sativum), cicorlencse- (Vicia ervilia), szegletes lednek (Lathyrus sativus) magvak, köles (Panicum miliaceum) kásarögök. Az előkerült növényleletek magas színvonalú konyhakerti kultúrára utalnak. Nagy mennyiségben kerültek elő a hüvelyes növények magjai. A köles is nagy szerepet játszott a táplálkozásban. Mivel itt ételmaradványokat tartalmazó gödör került feltárásra ezért egyáltalán nem meglepő, hogy hiányoznak a gabo- nafélék szemtermései, de ilyen magas színvonalú konyhakerti növénykultúra csak fejlett szántóföldi kultúra mellett alakulhatott ki. A leletegyüttesből az azóta elhunyt Takács I. archaeozoológus (Mezőgazdasági Múzeum Budapest) számos, a sütés nyomait magán viselő csontot határozott meg (halak, kisebb méretű madarak). Az archaeobotanikai vizsgálatok M. Wáhren makroszkópos és B. Richter mikroszkópos vizsgálatai (1989), a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának kaposvári Központi Laboratóriumának műszeres analitikai vizsgálatai (makro- és mikroelem, aminosav és zsírsav elemzések 1989/90) arra a végkövetkeztetésre vezettek, hogy itt sütőipari lisztminőségű búza- és köleslisztből, sertészsír felhasználásával készült szamócatorta maradványával van dolgunk. Ezek az ételmaradványok közel egy időben, ha nem egyszerre kerültek hulladékként a gödörbe. Talán már a főzés-sütés során odaégtek vagy valami más módon, esetleg más tárgyakkal együtt égtek meg. Jegyzetek: Horváth László szíves szóbeli közlése. 1. táblázat. Schermaim, Sz. (1966). Magismeret I-П. Budapest, 1070 p. Davis, P. H. (1970). Pisum L. In: Davis, P.H. (ed.). Flora of Turkey Vol. 3, Edinburgh University Press, Ben Ze'ev, N. & Zohary, D. (1973). Species relationships in the genus Pisum L. Israel J. Bot. 22, van Zeist, W. (1972). Palaeobotanical results in the 1970 season at Cayönü, Turkey. Helinium 12, van Zeist, W. & Bakker-Heeres, J. A. H. (1979). Some economic and ecological aspects of the plant husbandry of Tell Aswad. Paléonent 5, Hopf, M. (1983). Jericho plant remains. In: Kenyon, K. M. & Holland, T. A. Excavations at Jericho 5. British School of Archaeology in Jerusalem, London, Helbaek, H. (1964b). First impressions of the Çatal Hüyük plant husbandry. Anatolian Studies 14, Helbaek, H. (1970). The plant husbandry of Hacilar. In: Excavations at Hacilar Vol. 1 (ed. Mellaart, J.). Edinburgh University Press, Hartyányi, В. &'Sz. Máthé, M. (1980). A Berettyóújfalu-Szühalom-i későneolitikus lakótelep 1976-ban feltárt növényleletei. Magy. Mezőg. Múz. Közi., Hartyányi, В., Nováki, Gy. & Patay, Á. (1968). Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig I. Magy. Mezőg. Múz. Közi., 5-85.; Gyulai, F. Environment and Agriculture in Bronze Age Hungary. Archaeolingua. Publication Series of the Archaeological Institute of the Hungarian Academy of Sciences. Budapest, 59 p. Füzes M. szíves szóbeli közlése. Mándy, Gy. (1972). Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink. Budapest. Oberdorfer, E. (1983). Pflanzensoziologische Excursions Flora. Stuttgart. Schermann i.m. Kroll, H. (1983). Kastanas, Ausgrabungen in einem Siedlungshügel der Bronze- und Eisenzeit Makedoniens Die Pflenzenfunde. Prahistorische Archaologie in Südosteuropa, Vol. 2, Berlin. Alefeld, F. (1866). Landwirtschaftliche Flora oder die nutzbaren kultivierten Garten- und Feldgewachse Mitteleuropas in allén ihren wilden und Kulturvarietaten. Berlin. Hegi, G. ( ). Illustrierte Flora von Mitteleuropa Band I-VI. München. Becker-Dillingen, J. (1929). Handbuch des Hülsenfruchterbaues und Futterbaues. Berlin. Körber-Grohne, U. (1987). Nutzpflanzen in Deutschland. Kulturgeschichte und Biologie.' Stuttgart, 490 p. Zohary, D. & Hopf, M. (1973). Domestication of pulses in the Old World. Science 182, ; Ladizmsky, G. & van Oss, H. (1984). Genetic relationship between wild and cultivated Vicia ervilia. Bot. J. Linn. Soc. 89,

12 180 Gyulai Ferenc Zohary, D. & Hopf, M. (1988). Domestication of Plants in the Old World. Oxford, 249 p. van Zeist, W. & Bakker-Heeres, J. A. H. (1986). Archaeobotanical studies in the Levant. 3. Late Palaeolithic Mureybit. Palaeohistoria 26, Plitmann, U. & Kislev, M. E. (1989). Reproductive Changes Induced by Domestication. In: Stirton, С H. & Zarucchi, J. L. (eds.). Advences in Legume Biology. Syst. Bot. Missouri Bot. Gard. 29, vanzeist 1972 i.m. Renfrew, J. M. (1968). A note on the Neolithic grain from Can Hasan. Anatolian Studies 18, ; French, D. H, Hillman, G. C, Payne, S. & Payne, R. J. (1972). Excavations at Can Hasan Ш, hi: Higgs, E. S. (éd.). Papers in economic prehistory, Cambridge University Press, Helbaek 1964b i.m. Helbaek 1970 i.m. van Zeist, W. & Buitenhuis, H. (1983). A palaeobotanical study of Neolithic Erbaba, Turkey. Anatolica 10, van Zeist, W. ( 1980). Plant remains from Girikihaciyan, Turkey. Anatolica 7, Renfrew, J. M. (1976). Carbonized Seeds from Anza. hi: Gimbutas, M. (éd.). Neolithic Macedonia, as reflected by excavations at Anza, southeast Jugoslavia. Los Angeles, Renfrew 1976 i.m.; Renfrew, J. M. (1979). The first Fanners in South East Europe. In: Körber-Grohne, U. (éd.). Festschrift Maria Hopf. Archaeo-Physika. Bonn, ; Kroll 1983 i.m. van Zeist, W. & Bottema, S. (1971). Plant husbandry in early Neolithic Nea Nikomedeia, Greece. Acta Bot. Neerl. 20, Hopf, M. (1973). Friihe Kulturpflanzen aus Bulgarien. Jahrbuch Rom-German. Zentralmuseum Mainz 20, Renfrew 1979 i.m. Renfrew 1976 i.m. Kroll, H. (1979). Kulturpflanzen aus Dimini. Archaeo- Physika 8, Kroll in Körber-Grohne Azt nem lehet eldönteni, hogy emberi fogyasztásra, vagy állati takarmánynak volte készletezve. Renfrew 1979 i.m. Renfrew 1979 i.m. Renfrew 1979 i.m.; Janushevich, Z. V. (1978). Prehistoric food plants in the south-west of the Soviet Union. Ber. Deutsch. Bot. Ges. 91, Marinval, P. (1987). Problèmes de représentativité et d'interpétation des paléo-semences (graines et fruits) des sites franáais du mésolithique et du néolithique ancien méditerranéen. Premieres Communautés Paysannes en Méditerranée occidentale. Colleque International du C.N.R.S., Montpellier, 1983, Paris. Erroux, J. (1980). Étude des vestiges paléobotaniques (plantes cultivées et pépins de raisin). In: Dedet, B. (ed). Premières recherches sur l'oppidum du Plan de la Tour Ö Gailhan (Gard). Publications de F Association de Recherche Archéologique en Languedoc oriental, Cahier 8, Marinval, P. (1988). L'alimentation végétale et l'agriculture. Le village gaulois de Martigues (Bouches-du- Rhone). Les Dossiers, Histoire et Archéologie 128, Hopf, M. (1991). South and Southwest Europe. In: van Zeist, W., Wasylikowa, K. & Behre, K.-E. (eds.). Progress in Old World Palaeoethnobotany. Rotterdam, van ZEIST, W. (1975). Preliminary report on the botany of Gomolava. J. Archaeol. Sci. 2, Zohary & Hopf 1988 i.m. Janushevich 1978 i.m. Carciumaru, M. (1991). Etude Paléobotanique pour les habitats néolithiques et énéolithiques de Roumanue. Palaeoethnobotany and Archaeology. International Work-Group for Palaeoethnobotany 8 th Symposium Nitra-Nové Vozokany Acta Interdisciplinary Archaeologica 7, La Baume, W. ( 1961 ). Friihgeschichte der europâischen Kulturpflanzen. Giessen. Körber-Grohne 1987 i.m. Körber-Grohne 1987 i.m. KrolL H. (1991). Rauke von Feudvar (Die Crucifère Sysimbrium als Nutzpflanze in einer metallzeitlichen Siedlung in Jugoslawien.) Palaeoethnobotany and Archaeology. International Work-Group for Palaeoethnobotany 8 th Symposium Nitra-Nové Vozokany Acta Interdisciplinaria Archaeologica 7, Gyulai, F. (1992). Umwelt, Pflanzenbau, Ernahrung. In: Bona, I. (éd.). Bronzezeit in Ungam. Forschungen in Tell-Siedlungen an Donau und Theiss. Frankfurt, Lisitsina, G. N. (1978). Main types of ancient fanning on the Caucasus - on the basis of palaeo-ethnobotanical research. Ber. Deutsch. Bot. Ges. 91, Janushevich, Z. V. & Nikolaenko, G. M. (1979). Fossil Remains of Cultivated Plants in the Ancient Tauric Chersonesos. In: Körber-Grohne, U. (éd.). Festschrift Maria Hopf. Archaeo-Physika. Bonn, Kucan, D. (1984). Kulturpflanzen aus Pod bei Bugojno, Zentralbosnien (Hallstatt-u. La Tène-Zeit). In: van Zeist, W. & Casparie, W. A. (eds.). Plants and Ancient Man. Studies in palaeoethnobotany. Rotterdam/Boston, Costantini, L. (1979). Monte San Mauro di Calta Girone - Analisi palaeoethnobotanische de semi contenuti nei pithoi 4 e 6. Bolletino d'arte 4,43^14. Helbaek, H. (1967). Agricoltura preistorica a Luni sul Mignoné in Etruria. Appendix 2. In: östenberg, С. E.

13 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 181 (ed.). Luni sul Mignoné e problemi della preistoria d'italia. Skrifter Svenska Institutet i Rom 25, Hjelmqvist, H. (1977). Economie plants pf the Italian Iron Age from Monte Irsi. Appendix 2. In: Small, A. (éd.). Monte Irsi, Southern Italy. The Canadian Excavations in the Iron Age and Roman Sites British Archaeological Reports, Supplementary Series 20, Scheffer, С (1987). Acquarossa Ш. In: L'alimentazione nel mondo antico Ш. Ministero per i Beni Culturali e Ambienti. Roma, Meyer, F. G. (1980). Carbonized food plants of Pompeii, Herculaneum, and the villa at Torre Annunziata. Economic Botany 34, Tempfr, Z. (1964). Beitrage zur altesten Geschichte des Pflanzenbaus in Ungarn. Acta Archaol. 16, Knorzer, K.-H. (1979b). Pflanzliche Grossreste des latânezeitlichen Siedlungsplatzes Grevenbroich-Gustorf, Kreis Neuss. In: Beitrâge zur Urgeschichte des Rheinlandes 3. Rheinische Ausgrabungen 19, Straker, V. (1984). First ans second century carbonised cereal grain from Roman London. In: van Zeist, W. & Casparie, W. A. (eds.). Plants and Ancient Man. Studies in palaeoethnobotany. Rotterdam/Boston, van Zeist, W. (1969). Agriculture in Early Medieval Dorestad. A Preliminary Report. Berichten van de Rijksdienst voor het Oudheidkundig Bodemonderzoek 19, Hartyányi, Nováki & Patay i.m. U.o. Hajnalová, É. (1989). Sucasné poznatky z archeobotaniky na Slovensku. Acta Interdisciplinaria Archaeologica 6, Nitra. Hopf, M. (1989). Pflanzliche Reste aus Smolenice- Molpir, Kr. Trnava. hi: Hajnalová, É. (ed.). Sucasné poznatky z archeobotaniky na Slovensku. Acta Interdisciplinaria Archaeologica 6. Nitra, Hajnalová 1989 i.m. Hajnalová, É. (1979). Archaobotanische Funde aus Krivina, Bez. Ruse (Bulgarien). In: Körber-Grohne, U. (éd.). Festschrift Maria Hopf. Archaeo-Physika. Bonn, Willerding, U. (1986). Zur Geschichte der Unkrauter Mitteleuropas. Neumimster. Soó, R. & Kárpáti, Z. (1988). Növényhatározó 2. Magyar flóra, harasztok - virágos növények. Budapest. Schermann i.m. Hortobágyi et al. (1974). Hortobágyi, T., Koltay, A, Jeanplong, J. & Simon, T.-né. Agrobotanika. Budapest, 496 p.; Hortobágyi et al. (1968). Hortobágyi. T., Kiss, I., Pál, M., Pócs, T. & Simon, T. Növénytan 2. Növényrendszertan és növényföldrajz. Budapest, 682. Cohn, D. F. & Kislev, M. E. (1987). Human Neurolathyrism. Adler Museum Bulletin 13, 5-8. Zohary&Hopf 1988 i.m. A mindent eldöntő cytogenetikai vizsgálatok elvégzése még várat magára. Zohary&Hopf 1988 i.m. Helbaek, H. (1960). The paleobotany of the near east and Europe. In: Braidwood, R. J. & Howe, B. (eds.). Prehistoric investigations in Iraqi Kurdistan. Studies in Ancient Oriental Civilizations No. 31, University of Chicago Press. Hopf 1973 i.m. Kroll 1979 i.m. Renfrew 1979 i.m. Helbaek, H. (1958). Plant economy in ancient Lachish. Tuffnell, O. (éd.). Lachish (Tell ed-duweir) IV. The Bronze Age, Appendix A, Oxford University Press. Renfrew Helbaek, H. (1963). Isin Larsan and Horian Food Remains at Tell Bazmosian in the Dokan Vallea. Summer 19, Kroll 1983 i.m. A kora bronzkori rétegekben is előfordul, de igazán a késő bronzkori szintek gazdagok beimé. Behre, K.-E. (1970). Kulturpflanzenreste aus Kamid el- Loz. Saarbrücker Beitr. Alterrumskunde 4, Renfrew 1976 Schweinfurt, G. (1887). Die letzten botanischen Entdeckungen in den Grabern Agyptens. Bot. Jahrbuch 8, Tackholm, V. (1961). Botanical identification of the plants foud at the monastery of Phoebammon. hi: Le Monastère de Phoebammon dans la Thébaide 3, Neuweiler, E. (1905). Die Prahistorischen Pflanzenreste Mitteleuropas mit besonderer Berucksichtigung der schweizerischen Funde. Zürich. Aniaudov, N. (1939). Untersuchung über Pflanzenreste aus den Ausgrabungen bei Sadowetz in Bulgarien. Österrr. Botan. Z. 88, Bulle, H. (1907). Orchomenos I. Abh. Bayer. Akad., 1.K1. 24,2. Abt. Renfrew, J. M. (1971). Carbonized seeds and fruits from the Necropolis of Salamis. Salamis 4, Erroux, J. (1979). Détermination de graines carbonisées, hi: Roudil J.-L. et coll (eds.): La grotte de l'aigle a Mejannes- les Clap, 1,75. Courtin, J: & Erroux, J. (1974). Aperçu sur l'agriculture préhistorique dans le Sud-Est de la France. Bull. Soc. Préhist. Franc. 71, Taffanel, O. & Hopf, M. (1965). Note sur des graines carbonisées du Cayla, Commune de Mailhac (Aude). Bulletin Coimn. Archéol. de Narbomie 27, Hartyányi, В. (1982). A Tiszaalpár-Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek. Cumania 7, Kislev, M. E. (1989b). Pre-Domesticated Cereals in the Pre-Pottery Neolithic A Period. In: Hershkovitz (ed.). People and Culture in Change. BAR 508.

14 182 Gyulai Ferenc 103 Janushevich, Z. V. (1976). Kulturnüje rasztenyija Jugo- Zapada SzSzSzR. Po palaeobotanisceszkim isszledovanyijam. Kisinyov. 104 Hartyányi 1982 i.m. 105 Lindau, G. (1917). Die pfianzlichen Funde von Laposhalom bei Tószeg. Bot. Közlem. 16, Hartyányi, Nováki & Patay i.m. 107 Neuweiler 1905 i.m. 108 Snásil, R. (1974). Botanické a entomologické nálezy ze zaniklych Zablacan (okr. IJherské Hradiste). Prehled Vyzkumu 1973, Nagyváthy, J. (1821). Magyar Practicus termesztő. Pest. 110 van Zeist, W. ( 1971 ). Plant cultivation in the Near East: prelude and beginning. Acta Museorum Agriculturae 6, Füzes, M. (1977). A növénytermesztés kezdete hazánkban, különös tekintettel a fenékpusztai növényleletekre. Egyetemi doktori értekezés. Keszthely. Kézirat. Füzes M. szíves szóbeli közlése 113 Zohary & Hopf 1988 i.m. 114 Ladizmsky et al. (1984). Ladizinsky, G., Braun, D.. Goschen, D. & Muehlbauer, F. G. The biological species of the genus Lens L. Bot. Gaz. 145, Zohary & Hopf 1988 i.m. " ö van Zeist, W. (1970). The Oriental Institute excavations at Mureybit, Syria: Preliminary report on the 1965 campaign. Part Ш. Paleobotany. J. Near East. Stud. 29, Hillman, G. С (1975). The plant remains from Tell Abu Hureyra: A preliminary report. Proc. Prehist. Soc. 41, Hansen, J. M. (1978.). The earliest seed remains from Greece: Palaeolithic through Neolithic at Franchthi Cave. Ber. Deutsch. Bot. Ges. 91, Valószínű: L. nigricans 119 Helbaek, II. (1959). Domestication of food plants in the Old World. Science 130, Helbaek, H. (1969). Plant collecting, dry-farming and irrigation agriculture in prehistoric Deh Luran. In: Hole, F., Flannery, K. V. & Neely, J. A.eds. Prehistory and human ecology of the Deh Luran Plain. Memoirs Mus. Anthrop. No. 1, University of Michigen, Ann Arbor, 383^ Helbaek 1970 i.m. 122 Hillman 1975 i.m. 123 Hopf 1983 i.m. 124 van Zeist, W. & Bottema, S. (1966). Palaeobotanical investigations at Ramad. Annales Archéologiques Syriennes 16, Helbaek 1969 i.m. 12b de Candolle, A. (1894). Termesztett növényeink eredete. Budapest.; Soó, R. (1973). A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve V. Bp Scholz, H. (1983). Die Unkraut-Hirse (Panicum miliaceum subsp. ruderale) - neue Tatsachen und Befunde Pl. Syst. Evol. 143, Zohary & Hopf 1988 i.m. Janushevich 1976 i.m. Tempír, Z. (1979). Kulturpflanzen ím Neolithikum und éneolithikum auf dem Gebiet von Böhmen und Máhren. Archaeo-Physika 8, Rothmaler, W. & Natho, I. (1957). Bandkeramische Kulturpflanzenreste aus Thüringen und Sachsen. Beitr. Frühgesch. d. Landwirtsch. 3, van Zeist 1975 i.m. Villaret- von Rochow, E. (1958). Die Pflanzenreste der bronzezeitlichen Pfahlbauten von Valeggio am Mincio. Berich über das Geobot. Forschungsinst. Rubel in Zürich für das Jahr 1957, Lisitsina, G. N. & Prisepenko, L. V. (1977). Paleo-etnobotanicseszkie nahodki Kavkaza i Blizsnevo Vosztoka. Moszkva. Willcox, G. (1991). Carbinised plant remains from Shortughai, Afghanistan, hi: Renfrew. J. (éd.). New light on early farming. Recent Developments in Palaeoethnobotany. Edinburgh, Costantini, L. & Costantini-Biasini, L. (1985). Agriculture in Baluchistan between the 7 and the 3 rd millennium ВС. Newsletter of Baluchistan Studies (Institute Universitario Orientale, Naples) 2, Lisitsina, G. N. (1984). The Caucasus - A centre of ancient fanning in Eurasia. In: Plants and ancient man (ed. van Zeist, W. & Casparie, W. A.). Rotterdam, Ho, Ping-Ti (1977): The indigenous origins of Chinese agriculture. In: Reed, C. A. (eds.). Origens of agriculture. Mouton, Füzes 1977 i.m. Hartyányi, Nováki & Patay i.m. Gombocz, Z. (1960). Honfoglalás előtti bolgár-török jövevényszavaink. Nyelvtudományi Értekezések 24, Budapest. Soó 1973 i.m.; Szabó, L. (1982). A zab. Magyarország kultúrflórája 9/1. Budapest. Zohary, I). (1971). Origin of southwest Asiatic cereals: wheats, barley, oats, and rye. hi: Plant life of south-west Asia (ed. Davis, P. H, Harper, P. T. & Hedge, I.), Botanical Society of Edinburgh, 235^260. Az A. ludoviciana az A. sterilis kis szemtermésű formá ja- Zohary & Hopf 1988 i.m. Tempír, Z. (1966). Vysledky paleoetnobotanického studia pestování zemedelskych rostlin na územi CSSR (Results of paleoethnobotanic studies on the cultivation of agricultural plants in the CSSR). Ved. Práce Csl. Zemed. Muz. (Praha), Körber-Grohne 1987 i.m. Szabó L i.m.; Balassa, I. (1973). Az eke és a szántás története Magyarországon. Budapest. Füzes M. szíves szóbeli közlése.

15 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai Hartyányi, Nováki & Patay i.m.; Hartyányi, B. & Nováki, Gy. (1974). Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVUL századig П. Magy. Mezőg. Múz. Közi., Füzes M. szíves szóbeli közlése. Gombocz 1960 i.m. Schermann i.m. Szkazkin, Sz. D. (1979). A parasztság a középkori Nyugat-Európában. Budapest. Harlan, J. R. & Zohary, D. (1966). Distribution of wild wheats and barlay. Science 153, Zohary &Hopf 1988 i.m. Schermann i.m. Hillman 1975 i.m. van Zeist & Bakker-Heeres 1986 i.m. van Zeist 1970 i.m. van Zeist & Bakker-Heeres 1979 i.m. Helbaek 1969 i.m. van Zeist 1972 i.m. Helbaek, H. (1966). Pre-pottery Neolithic farming at Beidha. Palestine Explor. Quart. 98, Kislev, M. (1989). Origins of the Cultivation of Lathyrus sativus and L. cicera (Fabaceae). Economic Botany 43(2), New York Botanical Garden, Bronx. Hillman 1975 i.m. van Zeist & Bakker-Heeres 1979 Helbaek 1959 i.m. Hillman 1975 i.m. Helbaek 1969 i.m. Előbb csak a kétsoros árpa, majd i.e től ugyanitt már a hatsoros csupasz árpa is megtalálható. Helbaek 1970 i.m. Itt a pelyvás és a csupasz forma egyaránt megtalálható. Helbaek, H. (1964a). Early Hassunan vegetable at Es- Sawwan near Samarra. Sumer 20, 45^18. Willerding 1986 i.m. Knörzer, K.-H. (1979a). Über den Wandel der angebauten Körnerfrüchte und ihrere Unkrautvegetation auf einer mederrheinischen Lössflache seit dem Frühneolitikum. In: Körber-Grohne, U. (ed.). Festschrift Maria Hopf. Archaeo-Physika. Bonn, Hartyányi & Nováki 1974 i.m.; Hartyányi, Nováki & Patay i.m. Hartyányi, Nováki & Patay i.m. Hartyányi & Nováki 1974 i.m. FJirendorfer. F. (1973). Liste der Geíasspflanzen Mitteleuropas. Stuttgart. Willerding 1986 i.m. Oberdorfer i.m. Soó & Kárpáti 1988 i.m. Soó & Kárpáti 1988 i.m. Netohtzky, F. (1931). Unser Wissen von den altén Kulturpflanzen Mitteleuropas. Ber. Röm. -Germ. Kommission 20, Jacomet, S Brombacher, Ch. & Dick, M. (1989) \<K Archaobotanik am Zürichsee. Ackerbau, Sammelwirtschaft und Umwelt von neolitischen und bronzezeitlichen Seeufersiedlungen im Raum Zürich. Berichte der Zürcher Denkmalpflege 7, 358 p. Werneck, H. L. (1949). Ur- und frühgeschichtliche Kultur- und Nutzpflanzen in den Ostalpen und am Rande des Böhmerwaldes, Wels.; Werneck, H. L. (1961). Urund frühgeschichtliche sowie mittelalterliche Kulturpflanzen und Hölzer aus den Ostalpen und dem südlichen Böhmerwald (Nachtrag ). Archaologia Austriaca 30, Oberdorfer i.m. Soó & Kárpáti 1988 i.m. Schermann i.m. Knörzer, K.-H. (1976). Datierung durch Grossrestanalyse. Folia Quartemaria 47, Krakow, ; Willerding, U. ( 1980). Zum Ackerbau der Bandkeramiker. In: Krüger, T. & Stephan H. G. (eds.). Beitrage zur archáologie Nordwestdeutschlands und Mitteleuropas. Materialhefte zur Ur- und Frühgeschichte Niedersachsens 16. Hildesheim, 421^156. Jacomet, Brombacher & Dick 1989 i.m. Rothmaler & Natho 1957 i.m. Neuweiler 1905 i.m. Tempír, Z. & Vodák, A. (1959). Rozbor nektorych archeologickych nálezu pravekych plodin ne üzemi Ceskoslovenska. Védecké préce CSAZV z dejin zemedelstvi alesnietví, Klecka, A. & Skutil, J. (1939). Moravské prispevky к vyzkumu pravekych obilnin, séparât z Vestniku csl. zemedelského muzea. Praha. Carciumaru 1991 i.m. Kooistra, L. I. (1991). Arable Farming in the Hey Day of the Roman Villa at Voerendaal (Limburg, the Netherlands). Palaeoethnobotany and Archaeology. International Work-Group for Palaeoethnobotany 8 th Symposium Nitra-Nové Vozokany Acta Interdisciplinaria Archaeologica 7, Küster, H. (1985). Herkunft und Ausbreitungsgeschichte eimger Secalietea-Arten. Tüxenia 5, Hajnalová 1989 i.m. Willerding, U. (1978). Palao-ethnobotanische Befunde an mittelalterlichen Pflanzenresten aus Süd-Niedersachsen, Nord-Hesse und dem östlichen Westfalen. In: Behre, K.-E, Lorenzen, H. & Willerding, U. (eds.). Beitrâge zur Palao-Ethnobotanik von Európa. Gustav Fischer Verlag, Lange, E. (1979). Verkohlte Pflanzenreste aus den slawischen Siedlungsplatzen Brandenburg und Zirzow (Kr. Brandenburg). In: Körber-Grohne, U. (éd.). Festschrift Maria Hopf. Archaeo-Physika. Bonn, A 2. táblázatban összefoglalt leleteket Takács István a Magyar Mezőgazdasági Múzeum archaeozoológusa határozta meg. Szíves és önzetlen segítségét ezúton is köszönöm.

16 184 Gyulai Ferenc Q Az összehasonlítás tapasztalati úton történt. Az egyedszámolás az archaeozoológiai módszerek szerint történt, ezért az adatokat pontosnak lehet tekinteni. A vizsgálatok elvégzéséért és ismeretei átadásáért ezúton mondok köszönetet. A minták vizsgálatánál az általa kifejlesztett metodikát alkalmazta: Wahren Ezúton mondok köszönetemet neki, amiért irányítása mellett elsajátíthattam az élelmiszermaradványok mikroszkópos vizsgálati eljárásait. Netolitzky, F. (1927). Arbeitsmethoden zur mikroskopischen Untersuchung verkohlter Körper. Mikrokosmos 20, Gassner, G. (1989). Mikroskopische Untersuchungen pflanzlicher Lebensmittel. Stuttgart. Richter. B. (1988). Mikroskopische Analyse vorgeschichtlicher Nahrungsreste. Mikrokosmos 77/4, Azért, hogy a phytolitokban gazdag növényi szövetmaradványok fénymikroszkóp alatt láthatóvá váljanak, egy speciális beágyazószer, a nagy fénytörés indexű Naphrax (nl)= ca. 1,7) használata válik szükségessé. A vizsgálatokat Csapó János vezetésével a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának kaposvári központi laboratóriumában végezték el. Elzúton is köszönöm szíves közreműködését és a kiértékelésekben nyújtott segítségét. A sütemény maradvány makro- és mikroelem összetételét a 3. táblázat tartalmazza. A 4. táblázatban foglaltak is ezt erősítik meg. A búzalisztben ugyanis a fent említett elemek magasabb koncentrációban fordulnak elő. A 7. táblázat adatai szerint a minta zsírsav összetételében kimagaslóan magas a palmitinsav, olaj sav és a sztearinsav aránya. A 6. táblázat szerint ez a recens sertészsír összetételével mutat analógiát. A vizsgálat eredményeit a 7. táblázatban foglaltuk össze. Csapó publikálatlan adat. Az ammónia - mivel nitrogén tartalmú vegyület - a meghatározásnál nyersfehérjeként jelentkezik. Csapó et al. (1986.). Csapó, J., Tóth-Pósfai, I. & Csapó- Kiss, Zs. Optimization of Hydrolysis at Detennination of Amino acid Content in Food and Feed Products. Acta Alimentaria, 15 (1), Azért, hogy értékeink recens, jelen esetben a 8. táblázatban szereplő búzaliszt aminosav összetételével összevethetővé váljanak, további rendszeres élelmiszermaradvány vizsgálatokra van szükség. ' Medzrihradszky Zsófia szíves szóbeli közlése. :0 Járai-Komlódi, M. (1966). Adatok az Alföld negyedkori klíma- és vegetációörténetéhez I. (Quaternary climatic changes ang vegetational history of Great Hungarian Plain L). Bot. Közi. 53, ; Szújkóné-Lacza, J. (1991). Reconstruktion of the history of the postglacial flora and vegetation in the region between Danube and Tisza and Tiszántúl. Kiev. ;1 Zólyomi, В. (1980.). Landwirtschaftliche Kultur und Wandlung der Vegetation im Holozan am Balaton. Phytocoenologia 7, Gyulai publikálatlan. 3 Az 1. ábrán mutatjuk be a hazai bronzkor növényleleteit, a legfrissebb archaeobotanikai leletekkel kiegészítve. 4 Kroll 1991 í.m. 5 Kroll, H. & Borojevic, K. ( 1988). Emkorn von Feudvar, Vojvodina, Jugoslawien. Praehistorische Zeitschrift. 63, :b Kroll, H. (1990). Melde von Feudvar, Vojvodina. Praehistorische Zeitschrift. 65, 46-^18. 7 Karg, S. (1989). Verkohlte Pflanzenreste aus der umenfelderzeitliche Siedlung. Fundberichte aus Baden- Württemberg. 14, ! Buurman, J. (1988). Economy and environment in bronze age West-Friesland, Noord Holland. In: The Exploitation of Wetlands. BAR 186, Hartyányi - Nováki & Patay 1968 im. 10 Kroll 1991 í.m. 11 Knörzer, K-H. (1985). Zur Auswertung von Wildpflanzenfunden aus dem Neolithikum des Rheinlandes. Archaol. Inform. 8, 8-17.; Willerdmg, U. (1988). Zur Entwicklung von Ackerunkrautgesellschaften im Zeitraum vom Neolithikum bis in die Neuzeit. In: Küster, H. (éd.), Der prâhistorische Mensch und seine Umwelt. Stuttgart, Berenová, M. (1991). Archáologie und Botanik aus der Schicht der Archaologen (Anbau von Kulturpflanzen). Palaeoethnobotany and Archaeology. International Work-Group for Palaeoethnobotany 8 th Symposium Nitra-Nové Vozokany Nitra,

17 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 185 Plant findings and food remnants of the Late Bronze Age settlement at Balatonmagyaród-Hídvégpuszta The organic vestiges from the refuse pit of the Late Bronze Age Tumulus Culture, found at Balatonmagyaród-Hídvégpuszta, are identified as food remnants: pea (Pisum sativum), bitter vetch (Vicia ervilia). grass pea (Lathyrus sativus) seeds, and common millet (Panicum miliaceum) mushclods. These botanical findings refer to a high-level vegetable growing culture. The seeds of leguminous plants were found in large quantities. Millet also played an important role in nourishment. In this case a pit containing food remnants was excavated and therefore it isn't surprising that the grains of cereals are missing. A vegetable growing culture of this high-level could evolve only beside a well developed field growing of plants. I.Takács archeozoologist (Hungarian Agricultural Museum) identified among the finds several bones (fishes, birds of smaller size) with the trace of roasting. The archeobotanic investigations (the macroscopic studies and the microscopic evaluations by M.Wáhren and B.Richter 1989; the instrumental analytic analyses - the identification of macro and micro elements, amino and fatty acids - by the Central Laboratory of the Faculty of Animal Breeding at the Pannon Agricultural University of Kaposvár 1989/90) led to the final conclusion that the remnants contained also the remains of a strawberry cake prepared from wheat and mill flour of modern industrial quality and from hog-fat. These food remnants got as garbage nearly at the same time or maybe together into the refuse pit. Probably these got burnt already in the pan or were burnt in another way together with other objects. Translated by Kvassay Judit

18 186 Gyulai Ferenc 1. táblázat: Növényi maradványok Balatonmagyaród-Hídvégpusztáról Aveta fatua L. (Hélazab): Hordeun vulgare L. (Árpa): Lathyrus sativus L. (Szegletes lednek): Lens culinaris MEDIK. (Főzeléklencse): Panicum miliaceum L. (Köles): Papilionaceae (Pillangós virágú fajok): Pisum sativum L. (Borsó): Vicia angustifolia GRUFBG. (Keskenylevelű bükköny): Vicia ervilia (L.) W1LLD. (Cicorlencse): Vicia hirsuta L. (GRAY) (Borzas bükköny): ldb toklászos szem (cum caryopse corticata) ldb toklászos szem (cum caryopse corticata) 37 db mag 4 db mag 660 db csupasz szem (caryopsys nuda) + 66 db kásarög 2614 db mag 678 db mag ldb mag 261 db mag 1 db mag 2. táblázat: Zoológiai leletek Balatonmagyaród-Hídvégpusztáról (Takács István meghatározása) Kagylóhéj (unio/anodonta sp.) vagy csigahéj 1 mm 2 nagyságú töredék: ldb 1 egyed Bogár (insect sp.) 1-1,5 mm hosszú sárgás pirosas szárnyfedők, középen fekete folttal: 4 db 2 egyed Béka (anura sp.) csigolya: scapula: tibia: metapodium 1 db 1 egyed ldb ldb 1 db Halak (Pisces): - Keszeg (Abramis sp.) III. csigolya: csigolyák a farokrészből: 1 db 2 egyed 5 db - Csuka (Esox lucius) jobb oldali dentale fr. : ránőtt fog: kalcinált csigolya: - Pisces sp. (két faj) kisméretű csigolya: igen kisméretű csigolya: - Meghatározhatatlan egyéb csontok bordatöredék: vérivszár: ldb ldb ldb ldb ldb 11 db 2 db 1 egyed 2 egyed Madarak (Aves) (három faj) - Kis testű (verébnagyságú kifejlett madár csöves csont töredéke): ldb 1 egyed - Nagyobb méretű juvenilis egyed lábujja és ízületi felszíne: 2 db 1 egyed - Közepes kifejlett (galambnagyságú) egyed kalcinált csöves csontja és farokcsigolyája: 2 db 1 egyed Emlősök (Mammalia) (négy faj) bal humerus egérnagyságú egyedből: 1 db 1 egyed farokcsigolya: ldb

19 Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 187 nagyobb testű (patkányméretű) juvenilis egyed csöves csontjának (femur?) kalcinálódott töredéke: egérnél nagyobb kifejlett állat metapodiuma: az előzőeknél nagyobb testű emlős (macska méretű) kifejlett egyedének bordatöredéke: meghatározhatatlan kalcinálódott emlőscsont morzsa: Meghatározhatatlan csontmorzsa (vegyes): ldb ldb ldb 18 db 50 db 1 egyed 1 egyed 1 egyed 14 fajból összesen: 11 db 16 egyed 3. táblázat: Bronzkori szamócatorta makro- és mikroelem összetétele Balatonmagyaród-Hídvégpusztáról Megnevezés Szárazanyag Érték Ca mg/kg érk. % % P mg/kg érk. % % Mg mg/kg érk. % % 2980 К mg/kg érk. % % 275 Na mg/kg érk. % % 170 Mn mg/kg érk. % % 81,2 Cu mg/kg érk. % 63,8 100 % 74 Zn mg/kg érk. % 73,1 100 % 84,8 Fe mg/kg érk. % % 729 Hamu % érk. % 23, % 27,81 Szárazanyag % 86,2 4. táblázat: Élelmiszerek anyagainak ásványi-összetétele (100 g tisztított élelmiszerben) Tarján & Lindnerl981 nyomán Megnevezés Búzaliszt, teljes Búzaliszt, főző (a korpa Kalács nagv része eltávolítva) Hamu g 1,7 0,6 1,5 Ca mg 39,0 25,0 52,0 Fe mg 1,7 1,0 1,0 P mg 300,0 100,0 80,0 К mg 140,0 140,0 146,0 Na mg 3,0 3,0 682,0 Mg mg 20,0 20,0 28,0 Hamu alkalitás -9,4-9,4-7,0

20 188 Gyulai Ferenc 5. táblázat: Bronzkori szamócatorta zsírsavösszetétele Balatonmagyaród-Hídvégpusztáról A zsírsav neve Szénatomszám: Érték kettőskötésszám Kaprilsav 8 0 0,99 Kapri nsav 10 0 nmk. Laurinsav 12 0 nmk. Mirisztinsav ,63 Mirisztolajsav!4 1 0,53 Pentadekánsav 15 0 nmk. Palmitinsav ,34 Palmitolajsav ,94 Margarinsav ,43 Sztearinsav ,35 Olajsav 18 I 31,22 Linolsav ,50 Linolénsav Arachidinsav 20 0 nmk. Eikozénsav ,53 nmk.: nem volt kimutatható Megjegyzés: a zsírsavösszetétel-meghatározási eredmények a metilészterek relatív tömegszázalékában vannak megadva. 6. táblázat: Recens zsírsavak összetétele (a metilészterek relatív tömegszázalékában). A PATE Állattenyésztési Kara Központi Laboratóriumának vizsgálata. Zsírsav Szénatomszám Sertészsír Napraforgó olaj Kaprinsav 10:0 0,21 nmk. Laurinsav 12:0 0,25 nmk. Mirisztinsav 14:0 3,62 nmk. Mirisztolajsav 14:1 nmk. nmk. Pentadekánsav 15:0 0,13 nmk. Palmitinsav 16:0 24,13 6,13 Palmitolajsav 16:1 3,20 0,08 Margarinsav 17:0 0,73 0,05 Sztearinsav 18:0 12,60 4,80 Olaj sav 18:1 38,77 19,24 Linolsav 18:2 11,60 68,15 Eikozénsav 20:1 1,28 nmk. Linolénsav 18:3 0,89 0,37 Eikoza-diénsav 20:2 nmk. nmk. Eikoza-triénsav 20:3 0,26 0,77 Arachidonsav 20:4 0,54 nmk. Eikoza-pentaénsav 20:5 0,23 nmk. Behénsav 22:0 0,96 nmk. Dokoza-tetraénsav 22:4 nmk. nmk. Dokoza-pentaénsav 22:5 0,35 nmk. Dokoza-hexaénsav 22:6 0,25 nmk.