A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I

Átírás

1 GYÓGYSZERÉSZEK A T E V A H U M A N T R A D E D I V Í Z I Ó J Á N A K G Y Ó G Y S Z E R É S Z E T I S Z A K L A P J A I November december Mindent töröl, mindent felülír a fájdalom Morbus sacer az epilepsziáról KliniKaland 1

2 2014. November december, II. évfolyam 6. szám Tartalom Felelős kiadó: Dr. Hetényi László Főszerkesztő: Mélykuti Ilona Grafika és tördelés: Havas Györgyi Nyomdai előkészítés: Pont Pont Bt. Fotó: Szabó József Nyomda: Print City Europe Zrt. Levélcím: Gyógyszerészek magazin, Teva Gyógyszergyár Zrt Budapest, R70 Irodaház Rákóczi út A Teva Gyógyszergyár Zrt. ezen ügyfélmagazinját szakmai partnerei, a gyógyszerészek számára készí ti. A kiadvány ingyenes. Más célra sem egészben, sem részben nem használható fel. 5 Megoldás mindig van Beszélgetés Dr. Samu Antallal, a Magángyógyszerészek Országos Szövetségének alelnökével 10 Mindent töröl és mindent felülír 16 Morbus sacer 20 Szép sorjában 24 Patika a kórház szélén 28 KliniKaland az orvostudomány mindenkié 30 Hétköznapi hősök 36 Dalmácia első patikája 38 Könyvajánló Telephelyek: 1074 Bp., R70 Irodaház, Rákóczi út Telefon: (06-1) Fax: (06-1) Teva Gyógyszergyár Zrt Gödöllô, Repülôtéri út 5. Teva Gyógyszergyár Zrt. Logisztikai Központ 2100 Gödöllő, Liget u. 2. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) issn

3 A gyógyszerészek számára üzleti és szakmai szempontból is kihívást jelentenek majd az elkövetkező évek. A vezető gyógyszerészeknek 2017-ig többségi tulajdont kell szerezniük patikájukban, márpedig ez sokuknak egyelőre megoldhatatlan gondot jelent. Ami pedig szakmai munkájukat illeti, az idősek és a gyerekek terápiájának kísérése egyre újabb kérdéseket vet fel. A Magángyógyszerészek Országos Szövetségének kongresszusa számos megoldási lehetőséget vázolt, ezekről beszélgettünk a szervezet alelnökével, Dr. Samu Antallal. Megoldás mindig van Utódok és dinasztiák A kongresszus 5 kérdést kezelt kiemelten. A gyógyszerbiztonságtól a generációváltáson át a gyógyszertárak menedzsmentjéig jószerivel mindent érintettek, ami csak problémát jelenthet ma egy gyógyszerésznek. Hogyan látta, idén melyik téma izgatta leginkább a résztvevőket? Nézze, ez nagyban életkorfüggő, hiszen egészen más kérdések foglalkoztatják a pályakezdőket, mint az idősebbeket. Itt van például a generációváltás problematikája: ez érinti az idősebbeket és azokat a kollégákat is, akik szakmailag és esetleg anyagilag is megérettek már arra, hogy patikát vásároljanak részben vagy teljes egészében. Ha valaki ezen az úton el akar indulni, tudnia kell, hogy milyen szabályok szerint, milyen gazdasági környezetben kell majd működtetnie a gyógyszertárat. Végig kell gondolnia, hogy egyáltalán érdemes-e belevágnia. Nem titok, hogy az idősebbek szívesebben adják át olyan szakembernek a patikájukat, aki értenek az üzlethez, de van bennük hivatástudat is. Az a tapasztalatom, hogy akármennyire is elérkezettnek látják az idejét, akárkire nem bízzák rá azt, amit egész életükben építgettek. 5

4 Jellemző még ma is, hogy a gyógyszerészek generációváltása családon belül zajlik? Ez nagyon is igaz. A kongresszuson generációs regisztrációt hirdettünk, és jócskán megugrott a jelentkezők száma. Ismerek olyan családot, ahol a papa, a mama is gyógyszerész, és mind a két gyerekükből az lett. A főtitkár asszony is jó példa erre, az édesanyja is gyógyszerész, nekem évfolyamtársam volt. Számos példa van arra még ma is, hogy egész családok dolgoznak egy patikában. Meg kell hogy mondjam, ez gyakran akkor is igaz, ha nem minden gyerekből lesz gyógyszerész. Vannak olyan kollégáim, akiknek egyik vagy másik gyereke közgazdaságtant vagy jogot tanult, van, akinek a házastársa jön ezekről a területekről, és a patika menedzsmentjében vesznek részt. Egyébként sok gyógy szerész maga is elvégzi a közgázt vagy a jogot, a fiatalok között nagyon sok többdiplomás van. Az egészségügyi menedzsmentből csak morzsákat kapnak a gyógyszerészek és az orvosok is az egyetemen, pedig karrierjüket nagy részben befolyásoló ismeretekről van szó. Azt lehet mondani, hogy a fiatalok eleve arra készülnek, hogy saját patikájuk lesz? Ez általánosságban nem igaz, de - ahogy erről a kongreszszuson is szó volt míg korábban a pályakezdők 80 százaléka közforgalmú gyógyszertárban akart elhelyezkedni alkalmazottként, addig ma már ez a szám 60 és 70 százalék között mozog. Vagyis többségük még mindig nem vállalkozásban gondolkodik. Jellemző egyébként, hogy ha papa, mama gyógyszerész, a fiatalok először tesznek egy kitérőt az ipar, a kórházi gyógyszerellátás felé, és aztán onnan, már tapasztaltan térnek vissza a szüleik mellé. Az új elem itt a külföld, nagyon sokan választják ezt az utat is egyetem után. Egy részük visszajön pár év elteltével, és vannak, akik kint ragadnak ez sok mindentől függ. A külföldi gyógyszertári praxis ennyire hasonlít az ittenire? Az ember azt gondolná, hogy nem sokra mennek itthon azzal, amihez másutt hozzászoknak... Bizonyos értelemben igaza van, de ne felejtse el, hogy az Európai Unióban egyre egységesebb a szabályozás. Ami pedig magát a szakmát illeti, annak van egy jókora része, amely mindenütt ugyanúgy működik. A külföldi gyakorlatot egyébként itthon hivatalosan is elismerik. Ami a statisztikát illeti: évente több mint 70 gyógyszerész megy külföldre, ami körülbelül egy egyetemi évfolyamnak felel meg. Mármint, ha a felvettek számát nézzük ennél mindig kevesebben végeznek. Azok közül, akik megtalálják a számításukat külföldön, nem mindenki marad kint. Sokan hazajönnek, és abból a pénzből, amit sikerült összegyűjteniük, vesznek egy patikát. Szóval nagyon sokféle kimenetele lehet egy külföldi gyakorlatnak, egyáltalán nem biztos, hogy ezek közül a letelepedés a legnépszerűbb. Változó szabályozás Ha már a patikavásárlást említette, mondja, hogy áll most a patikaláncok és az önálló gyógyszertárak küzdelme? Alapjaiban nem változott a helyzet, és nem is fog, mert szembenállásuk természetes, az üzlet törvényszerűségeiből fakad. Ami most izgalmas, az a tulajdonlásra vonatkozó szabályok megváltozása. Eddig ugye a gyógyszertáraknak 25+1 százalékban kellett a gyógyszerész kezében len- 6

5 niük. Ennek az aránynak 2017-ig 50+1 százalékra kell emelkednie, vagyis a gyógyszerésznek többségi tulajdonossá kell válnia. A patikaláncok nem szívesen mondanak le eddigi pozíciójukról, miközben sok gyógyszerésznek se kedve, se pénze nincs ahhoz, hogy többségi tulajdont szerezzen. Ami a láncokat illeti, számos megoldása van annak, hogy a törvényi előírásnak megfeleljenek. Egy részük a franchaise-modell felé mozdult el, ami ügyes megoldása ennek a helyzetnek. Nemhogy veszítettek volna, még több tagot nyertek ezzel a húzással, ugyanis így mindkét fél jól jár: a láncolat fennmarad, a gyógyszerész pedig viszonylagos függetlenséget kap a korábbi konstrukcióhoz képest. Tapasztalatom szerint mindenre van megoldás. Az egyik ezek közül, hogy minden eszköz marad a tulajdonosnál, a gyógyszerész és a befektető pedig egy működtető Bt-t hoz létre, mindent bérel a patikalánctól, és megy tovább az élet. Az természetes, hogy akik befektetőként megtalálták a számításukat ezen a piacon, azok nem szívesen mondanak le a többségi tulajdonról. Ami meg bennünket, gyógyszerészeket illet, nekünk azért az a jó, ha a szakmaiságot nem kell valaki ellenében védelmezni. Nem akarok általánosítani, vannak remek együttműködések, de meg kell érteni, hogy egy befektetőt és egy gyógyszerészt más érdekek vezérelnek. Én mindenre láttam már példát, ezt elhiheti. Olyan patikát, amelyik egy befektető kezében jól működött, úgy értem, szakmailag is, és olyat is, amelyik egy szakemberé volt, és jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Egyébként nézze meg Ausztriát, ott nincsenek patikaláncok. Generációk sokaságán át jól menedzselt gyógyszertárak működnek. Ott nem kaptak teret a pénzügyi befektetők. Mert az osztrák gyógyszerészek gazdagabbak, mint a magyar gyógyszerészek? Ez ennyire egyszerű? Nézze, az osztrák gyógyszerészek között biztosan sokkal többen vannak, akik nem nulláról indulnak. Ez valóban egy dinasztikus szakma, csakhogy nálunk a múlt század második felére nagyon sok gyógyszerészcsaládban megszakadt ez a fajta öröklődés, legalábbis üzleti értelemben. A patikákat is államosították, mint annyi minden mást, úgyhogy az én generációmnak például nulláról kellett indulnia. Persze, annak is megvan a szépsége, csak hát nem minden családban elég egy vagy két generáció ahhoz, hogy stabil üzlet épüljön fel a szakmai munka hátterében. Hozzá kell tennem, hogy ehhez azért ad a kormány segítséget, hitellehetőségeket kínál, de ezekkel eddig a gyógyszerészek közül kevesen éltek. Talán a hitel mostanra egy félelmetes szó lett, az emberek nem nagyon mernek belevágni. Ennek biztosan része van ebben. Ha a gyógyszerész nem tudja kitermelni a hitel kamatát, akkor egyszerűen nem éri meg felvennie, mert a cél, amit a hitel révén megvalósít, csak látszateredmény, hiszen hosszú távon többet visz, mint amennyit hozott. A mai világban több tízmillió forintos hitelt felvenni azért, hogy az ember patikaüzletrészt vásároljon, ráadásul tudva, hogy a gyógyszertár valójában nem egy kincsesbánya, elég kockázatos kísérlet. A befektetők miért gondolják, hogy a gyógyszertárban extraprofitra tehetnek szert? Mert ők hosszú távon és több patikában gondolkodnak. Egy patikalánc üzleti ter- 7

6 lehetetlen kialakítani egy olyan működést, amely a szabályozásnak és a bevételek szabta lehetőségeknek is megfelel. Az, mondjuk, kétségtelen, hogy az elmúlt években csökkentek a bérek. A liberalizáció idején sok gyógyszerész kellett, ez fölfelé mozdította a bérezést. Ma már nem kapkodnak a frissen végzettek után, ami azt azért nem jelenti, hogy komoly elhelyezkedési gondjaik volnának, de a fizetésükön mindenképpen meglátszik. Gyógyszerészi gondozás idősek és gyerekek vében számos dologgal lehet kalkulálni, amivel egy önálló gyógyszertár esetében nem. Más a tárgyalási pozíció a nagykereskedésekben, másképpen kezelhetőek a költségek. Ha az egyik patika jól megy, annak a hasznából meg lehet támogatni a gyengébbeket, és így tovább. De ez normális dolog, hiszen ezek az üzlet törvényei, nincs ebben kivetnivaló. Az már más kérdés, hogy az elmúlt évtizedek szabályozása nem kedvezett annak, hogy valamelyest egyensúlyi helyzet alakuljon ki ezen a piacon. A liberalizáció sokat ártott volt idő, amikor kifejezetten kriminalizálódott a helyzet. Százmilliós csalások voltak, patikák sokasága dőlt be, melyeket fillérekért fel lehetett vásárolni, így jött létre a ma jól menő patikaláncok többsége, ezekről mindenki tud. Ma már elmondhatom, hogy viszonylagos nyugalom van, nagyjából rendeződtek az erővonalak, nyugvópontra került a gyógyszerpiac. Az országos tisztifőgyógyszerész asszony előadásából is ez derült ki a kongresszuson. Nagyjából 2300 gyógyszertár működik ma az országban, és ez a szám egy ideje nem nagyon változik. Azt nem lehet mondani, hogy a jövedelmezőségük drámaian javult, de valamelyest jobb lett. Növekedett a forgalom, és ezzel az árréstömeg is. Én azt mondom, hogy nem Eddig az üzletről beszélgettünk, nézzük most a szakmai kérdéseket. Engem meglepett, hogy a központi témák között első helyen szerepelt a gyógyszerbiztonság. Ez miért kerül ma napirendre? Azért fókuszálunk most a gyógyszerbiztonság kérdésére, mert szorosan összefügg azzal a gondozási programmal, amelyet 2005-ben indítottunk. Biztosan emlékszik, a diabétesz volt az első olyan krónikus betegség, amelyben támogatást ajánlottunk az orvosoknak a megelőzésben és a terápia felügyeletében. Azóta a gyógyszerészi gondozást kiterjesztettük a hipertóniában szenvedőkre is. Ez sok helyen jól működik, egyre több gyógyszerész áldoz erre időt, energiát, mégpedig mindenféle térítés nélkül, ami hadd tegyem hozzá sokáig már nem tartható. De azt kérdezte, ez miért éppen most kerül fókuszba. Azért, mert a gyógyszerészi gondozási szakmai bizottság elkészített 15 irányelvet. Ezek arról szólnak, hogyan lehet a gyógyszerfelhasználás biztonságos és költséghatékony. A gyógyszerészi gondozás célcsoportjára jellemző, hogy a páciensek nem egy, hanem többféle gyógyszert szednek, ami önmagában is felveti a kérdést, hogy gyógyszereik megfelelőképpen vannak-e összehangolva, illetve, hogy maguk a betegek megfelelően szedik-e ezeket. A gyógyszerészi gondozás ennél bonyolultabb folyamat, az egészségmegőrzéstől a szűrésen át egészen a terápia felügyeletéig terjed, de minden esetben felmerül annak a kérdése, hogy az adott páciens mit szed, azt valóban beszedi-e, és ha igen, akkor jól szedi-e be. Azt kell mondanom, hogy a társadalom elöregedésével egyre nagyobb hangsúlyt kap az idős bete- 8

7 gek terápiája, amibe a gyógyszerész a mainál sokkal nagyobb mértékben bekapcsolódhatna. Az Egyesült Államokban például a gyógyszerészek a háziorvosokkal és a kórházakban is teamben dolgoznak, a gyógyszerelés kérdését gyakorlatilag a gyógyszerészekre bízzák, természetesen folyamatos konzultáció mellett. Eddig még hosszú az út, de meggyőződésem, hogy a már ma is működő gyógyszerészi gondozás jelentős terheket vehetne le a betegellátásról. Ebből egyenesen következik, hogy a gyógyszerészi gondozás TB-támogatása lehet a finanszírozási probléma egyik lehetséges megoldása, hiszen nem plusz források mozgósítására, hanem bizonyos feladatok átszervezésére lenne szükség, és ennek megfelelően a költségeket is csak át kellene csoportosítani. Ezt már jó ideje mondjuk, ám előrelépés ez ügyben egyelőre nincs. Ettől függetlenül mi folytatjuk a szakmai munkát, de nem véletlen, hogy a kongresszusunk is geriátriai továbbképzéssel indult. Ez az, amire ma a legnagyobb szükség van, nemcsak az orvosok és az ápolók, hanem a gyógyszerészek között is kell, hogy legyenek geriátriai szakemberek. A másik speciális terület a gyermekellátás, hiszen egy olyan korcsoportot érint, amely az átlagosnál több gyógyszert szed, így aztán terápiájuk hasonlóképpen nagy odafigyelést igényel. A gyógyszerészi gondozás központi kérdése tehát most az idősek és a gyerekek gyógyszerelése. Az orvosok mennyire együttműködőek, ők igényt tartanak az önök segítségére? Nézze, mindig lesz orvos, aki azt mondja, hogy a gyógyszerész ne szóljon bele a munkájába. Én derűlátó vagyok már csak azért is, mert látom, hogy a világ más részein ez mára rendkívül jól működik. Nálunk egyre nagyobb, sok esetben elviselhetetlenül nagy nyomás nehezedik az orvosokra, akik nyilvánvalóan egyre szívesebben fogadnak majd el segítséget a hozzájuk szakmai felkészültségben oly közel álló gyógyszerészektől. Flóri Anna 9

8 Mindent töröl és mindent felülír... a fájdalom 10

9 Mindenki tudja, mi az, pontosan mégsem tudja senki. A szakemberek több-kevesebb sikerrel próbálják definiálni, és titkainak nyomába eredni. Hogy az elmúlt évtizedekben mire jutottak, arról Bárdos György pszichofiziológussal, viselkedéskutatóval, az ELTE professzorával beszélgetünk. A fájdalomról lesz szó Valóban nagyon nehéz a meghatározás. A fájdalom a szervezet tudósítása arról, hogy valahol valami nem működik megfelelően. Valahol valami zavar keletkezett a szövetek működésében, sérülés történt, illetve fennáll ennek a lehetősége. Ezt mondjuk, mert ilyen és hasonló szavakkal tudjuk a jelenséget kifejezni. A modern definíció azonban túllép ezen: e szerint a fájdalom olyan jelenség, amely a szervezet integritásában bekövetkező változásokra, zavarokra hívja fel a figyelmet, s az integritás nemcsak a testi, hanem a lelki működéseket, sőt a szociális kapcsolatokat is magában foglalja. Eszerint tehát a fájdalomnak ez a három aspektusa van. Ezt azonban előbb fel kellett ismerni; mindjárt megérti, mire gondolok. Ma négyféle fájdalmat különböztetünk meg: a fizikai, a mentális, a pszichogén és a szociális fájdalmat. A fizikai fájdalom szerintem nem szorul magyarázatra, de a többi igen. A mentális fájdalom az egyetlen, amely nem csillapítható gyógyszerekkel, mert ez fiziológiás értelemben nem fájdalom. Tulajdonképpen egy olyan állapotról van szó, amelyet valamiféle általános, nem konkretizálható szenvedés jellemez. Ez az, amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy fáj a szívem. Tipikus példája a gyász, a gyászmunkával kapcsolatos kínok. Pszichogén fájdalomról akkor beszélünk, amikor egy lelki probléma valódi fájdalomérzet formájában jelenik meg. A fantomvégtag-fájdalom mindig ilyen, a fejfájás hátterében is gyakran állnak pszi chés gondok, de a lelki működések zavarai tulajdonképpen bármely testrész fájdalmát előidézhetik. Érdekes példája a pszichogén fájdalomnak, amikor valaki olyan személyt gyászol, akinek valahol nagy fájdalma volt, és a gyá- 11

10 t Dr. Bárdos György pszichofiziológus, viselkedéskutató, az ELTE professzora szoló testének ugyanazon a pontján is fájdalom jelenik meg. Igazi fájdalom, mindenféle szervi elváltozás nélkül. Nagyon izgalmas az ún. szociális fájdalom, melynek létezésére csak az utóbbi években derült fény, ezért ez viszonylag új fogalom. Arról van szó, hogy az emlősök különösen az ember rendkívül erősen kötődik a szülőkhöz, elsősorban az anyához, hiszen az elemi szükségleteket az anya elégíti ki. Az anyától való elválasztás hatására a szervezet riasztórendszere működésbe lép, és ennek egyik következménye a szociális fájdalom. Régóta tudjuk, hogy csecsemőkben ez létezik, de mostanra kiderült, hogy nagyobb gyerekeknél, sőt felnőtteknél is megjelenhet. Más kötődések megszakadása is kiválthatja ezt: például egy párkapcsolat felbomlása, vagy gyerekeknél, fiataloknál a szociális izoláció, például, ha az illető kiszorul az osztályközösségből, azaz kiközösítés áldozata lesz. Ilyenkor hol fáj? Mi fáj? Fogalma sincs, milyen bonyolult kérdést tett fel. Ugyanis a hol és mi e fájdalom esetén nem értelmezhető. Nem lehet tudni, hogy hol fáj? Nem. Ez ugyanis olyan fájdalom, amely nem lokalizálható. Talán úgy fogalmazhatnék, hogy tulajdonképpen egy fájdalom élményéről van szó. Az agyban két fájdalomrendszer működik, ezek természetesen több elemből állnak. Az egyik a specifikus fájdalomingerekért felelős, a testből jövő információk alapján érzékeli, hogy hol és mekkora a baj, valamint ebben a rendszerben történik a fájdalom helyének azonosítása is. A másik rendszer az érzelmi komponensekért felelős, azért, hogy létrejön a fájdalom élménye és érzete, és ez a rendszer helyezi a fájdalmat a tudat szintjére. Ugyanis nem minden fájdalom tudatosul. Nos, szociális fájdalom esetén gyakorlatilag csak ez a második rendszer működik. Fájdalomélményt, szenvedést közvetít, de mivel az első rendszer ebben nem vesz részt, a fájdalom helye nem lokalizálható. Ez a típusú fájdalom kizárólag a központi idegrendszerre ható gyógyszerekkel csillapítható, hiszen a perifériával kapcsolatban álló rendszer ilyenkor nem aktív. Hogyan jön létre a fájdalom? Mi történik a központi idegrendszerben, és mi a periférián? A fiziológiai fájdalom a periférián kezdődik, ott van a mondjuk így sérülés. A károsító ingerek felvételét egy erre szakosodott rendszer, a nocicepciós rendszer végzi, amelynek végkészülékei, receptorai a nociceptorok. Nevük a latin nocere ártani igéből származik. Nos, ezek a receptorok ingerületbe kerülnek, és az információt a gerincvelőbe juttatják. Egyébként ezek általában nem fájdalom észlelésére specializált végkészülékek. Fájdalommá akkor válhat az általuk közvetített információ, ha az inger intenzitása túl nagy, vagy mintázata nagyon eltér a normálistól. A feszülésre hajlamos üreges szervekben vastagbél, húgy- 12

11 hólyag, tüdő léteznek a fájdalomra specializált receptorok is, ezek azonban csak nagy intenzitású fájdalominger esetén jönnek ingerületbe. Vannak továbbá ún. csendes receptorok is, amelyek kizárólag akkor működnek, ha az adott területen gyulladás van, egyébként hallgatnak. A perifériáról az ingerek tehát a gerincvelőbe érkeznek. Ott teszteli őket az úgynevezett fájdalomkapu-rendszer, és csak azoknak az ingereknek van esélyük a fájdalomérzet kiváltására, amelyekről ez a kapu úgy értékeli, hogy károsak. Ezen ingerek számára a kapu kinyílik, és az inger elindulhat az agy felé. Nagyon érdekes, hogy a kapu működését, érzékenységét felülről az agy is befolyásolja. A fájdalom különböző aspektusainak megélésében, ahogy erről a szociális fájdalom kapcsán már beszéltünk, több különböző szintű és funkciójú agyterület vesz részt, azt azonban hangsúlyoznám, hogy fájdalomérzet csak akkor keletkezik, ha az inger bekerül a tudatba. A potenciális tudattartalmak mindig versenyben állnak egymással, de a fájdalom nagyon erős versenyző. Amennyiben fájdalominger érkezik főleg, ha erős, az esetek nagy részében törli és felülírja a tudattartalmakat. Néha azonban ez nem történik meg. Például egy extázisban lévő háborús sérült, vagy egy versenyen megsérült sportoló tudatába nem kerül be azonnal a fájdalom, így egy ideig nem áll a teljesítés útjába. Alkohollal és más tudatmódosító szerekkel is lehet ezt befolyásolni, de a fájdalom alapvetően egy über alles: mindent töröl és mindent felülír. Jól tudjuk, hogy az emberek abból a szempontból is különbözőek, hogy mekkora fájdalom jelent számukra szenvedést. Ennek mi az oka? A fájdalomnak két jellegzetes paramétere van: a küszöb és a tolerancia. A küszöb az a legkisebb érték, amely már fajdalomingerként szolgál. Ez többé-kevésbé jellemző az emberi fajra, és egyetlen embernél egy adott inger- vagy fájdalomtípusra meglepően állandó, gyógyszerrel is csak alig-alig befolyásolható. A tolerancia vagy tűrőképesség a legerősebb elviselhető ingert jelenti, de ezzel a fogalommal írhatjuk le azt is, hogy mikor mennyire érzünk valamit fájdalmasnak. Ez viszont nagyon változó és többféle módon befolyásolható. Befolyásolható élettanilag, pszichésen és gyógyszeresen is, tehát a fájdalomcsillapítás is a tolerancia, és nem a küszöb módosítására irányul. A toleranciát tanult komponensek, így az elvárások is nagymértékben meghatározzák. A fájdalommal járó szenvedés mint érzelmi élmény jelentősen függ attól, hogy az adott szituációban mekkora fájdalomra számítunk. Például amikor egy kisgyerek elesik a biciklivel, a szülő reagál, és ez a reakció akár egy életre is befolyásolhatja a fájdalomhoz való viszonyt. Ha a mama kétségbeesetten tördeli a kezeit és sopánkodik, a gyerek megtanulja, hogy ez nagyon fáj, ha viszont valamilyen trükkel könnyedébben próbálja meg átsegíteni a gyere- 13

12 ket a helyzeten, akkor az esetleg azt a következtetést vonja le, hogy semmi rémes dolog nem történt. Következtetése aztán kihat a későbbi hasonló élményekre. Ezen kívül maga a szituáció is befolyásolja a fájdalom erősségének a megélését. Kisgyerekként mindig ordítottam az oltásoknál, de természetesen katonaként már nem tettem ezt. Tehát a tolerancia kondicionálható. Gondoljon a beavatási szertartásokra. Olyankor persze sokszor használnak tudatmódosító szert is, de ezzel együtt az elvárás, hogy az illetőnek jól kell tűrnie a fájdalmat, különben nem lesz felnőtt, olyan erős, hogy éves gyerekek hihetetlenül erős fájdalmakat képesek elviselni. És hát az ellenkezője is előfordul: ha valakinek szuggerálják, hogy most nagyon fog fájni, akkor viszonylag kis ingerrel is lehet fájdalmat okozni. Hatásmechanizmus szempontjából melyek a fájdalomcsillapítók közötti legfontosabb különbségek? Gyenge-közepes, erős és elviselhetetlen fájdalom esetén más-más szereket adnak, és természetesen a fájdalom tartama, oka, lefolyása is befolyásolja a gyógyszerválasztást. A legfontosabb különbség, hogy a periférián vagy a központi idegrendszerben csökkentjük a fájdalmat. A közönséges fájdalomcsillapítók és a nem-szteroid gyulladáscsökkentőfájdalomcsillapítók a periférián hatnak, a receptorok működését vagy az ingerületvezetést bénítják. A központi idegrendszerre ható szerek ilyen például a morfin az agyban gátolják a fájdalom élményének kialakulását. Ezek tartós alkalmazásakor azonban hozzászokás és függőség alakulhat ki, így természetesen nagy erőkkel keresnek olyan szereket, amelyekkel ezek kiküszöbölhetők. A modern kutatások érdekes iránya a gerincvelőben lévő kapurendszer működésének befolyásolása, például úgy, hogy ezen a helyen megakadályozzák az idegsejtek átkapcsolódását, azaz a perifériáról a gerincvelőbe érkező információ agyba történő eljutását. Itt többféle beavatkozási lehetőség van, és már kapható is ezzel a hatásmechanizmussal működő gyógyszer. Az ember belső fájdalomcsillapítóinak, az endorfinoknak, en ke falinoknak amelyeknek receptorait a központi idegrendszerre ható szerek használják a gerincvelőben is vannak kötőhelyei. Olyan fájdalomcsillapítókat is keresnek, amelyek ezekhez a receptorokhoz kötődve fejtik ki hatásukat, így a függőség megelőzhető lenne. A fájdalomcsillapításnak komplementer módszerei is vannak: a masszázs, hűtés, melegítés, akupunktúra, illetve különböző figyelemelterelő mechanizmusokkal zene, testmozgás, hipnózis is jól lehet a fájdalmat csökkenteni. Ezek a módszerek önmagukban is hatékonyak lehetnek, de a fájdalomcsillapítás más eszközeivel kombinálva is alkalmazhatók. Bakos Júlia 14

13 Bruttó fogy. ár (Ft) Térítési díj (Ft) Közgyógyon kiváltható-e OPTALGIN 500 MG TABLETTA 10x Készítmény megnevezése Igen OPTALGIN 500 MG TABLETTA 20x

14 Morbus sacer Beszélgetés Rajna Péter professzorral Az epilepszia évezredek óta ismert betegség, amelyhez furcsasága miatt a történelem folyamán a legkülönbözőbb képzetek kapcsolódtak: az ókorban például az istenek kiválasztottjának tartották a beteget, a középkorban pedig azt gondolták, hogy testét az ördög szállta meg. Ma is az egyik leggyakoribb idegrendszeri megbetegedés, amely a gyerekek egy, a felnőttek fél százalékát érinti. Az epilepsziát évtizedek óta kezelik gyógyszeresen, de ma már rutinszerűen végeznek műtéteket is. Ma sem értjük teljesen az epilepsziát, nem tudjuk, hogy egy adott agyi sérülésből vagy megváltozott működésből hogyan alakul ki olyan betegség, amely önfenntartó módon újabb és újabb rohamokat produkál. Engem évtizedek óta a jelenség másik oldala is nagyon érdekel, és tudományos értekezéseimet is erről írtam: ha van egy súlyos epilepsziás beteg, akit egy héten háromszor rosszullétek kínoznak, akkor hogyan létezik, hogy az ő agya csupán hetente háromszor tíz percig jár téves úton, egyébként 16

15 pedig jól működik. Elektroenkefalográfiával (EEG-vel) a tünetmentes szakban is kimutathatjuk, hogy az agyban honnan indulnak el a rohamok, mágneses rezonancia képalkotó eljárással (MRI-vel) esetleg kóros anatómiai struktúrát is találunk, az agy azonban a heti háromszor öt-tíz perctől eltekintve egészségesként viselkedik. Ez hogy létezik? Nem igazán értjük. Az azonban biztos, hogy a betegség bizonyos idegsejt-csoportok, illetve hálózatok kóros működésével magyarázható. A sejthártya egyes molekulái egyszer csak elveszítik elektromos töltésüket, aminek következtében megváltozik a sejt és a környezete közti kommunikáció. A sejtbe felesleges zajok hatolnak be, amelyek kisülést eredményeznek. Ha ez egyidejűleg elég sok egymáshoz közel álló sejttel történik meg, azaz létrejön egy kritikus tömeg, akkor ez a zajjellegű impulzus egy egész sejtcsoportot kapcsol be, és kialakul a roham. A sejtcsoport helyétől függ, hogy a rosszullét során milyen tünetek jelentkeznek, és ha a hibás működés nagyon erős, az egész agyra kiterjedő kóros izgalmi állapot, generalizált nagyroham (ún. grand mal roham) is létrejöhet. Amennyiben nincs ennyi erő az adott eseményben, akkor különféle körülírt rohamformák alakulnak ki: a látórendszer epilepsziás izgalmának eredményeként látási hallucinációk jelentkezhetnek, a mozgatórendszer túlműködése görcsöket idéz elő és így tovább. A tünetek tehát a problémás terület lokalizációjából adódnak, az pedig, hogy egy rohamnak milyen a koreográfiája, az az hogyan kezdődik, és hogyan fejeződik be, a kóros működés terjedésétől függ. Az indulás pillanatának tünetei a góc helyére utalnak, és abból, hogy utána mi történik, a terjedés irányát, helyét lehet megmondani. Egy dolgot azonban fontosnak tartok megjegyezni: az epilepsziabetegséghez epilepsziás rosszullétek kellenek, azonban nem minden roham jelent epilepsziát. Egyrészt egyéb betegségek, például agydaganatok is okozhatnak epilepsziás görcsöket ezt hívják tüneti epilepsziának. Másrészt arra hajlamos embereknél bizonyos körülmények láz, alkohol, más kábítószerek, alvásmeg vonás is előhívhatnak egy-egy igazi epilepsziás rohamot. Ez az ún. alkalmi, vagy provokált roham azonban nem jelenti azt, hogy az illető epilepsziás. Mi a teendőnk, ha mellettünk valaki a villamoson vagy az utcán rosszulléttel küzd? Az illetőt meg kell óvni az esetleges sérülés veszélyétől, oldalára kell fektetni, nehogy a nyál vagy a gyomortartalom fulladást okozzon, és hívni kell a mentőket. Hasznos, ha ilyenkor a segítő jegyzetet készít a tünetekről, mert ezzel segítheti az orvosok későbbi munkáját. Az epilepszia hatékony kezelésének történetében ön szerint mi volt a legfontosabb állomás? Amikor sikerült bebizonyítani, hogy ez az agy betegsége. Gondolja el: ha például valakinek elkezdenek rángatózni az izmai, vagy érzészavara lesz, miért biztos, hogy az agy a hibás? Tulajdonképpen, amikor az első világháború után valamennyire összesítették, hogy különféle sérülések különféle epilepsziás tüneteket, azonos sérülések pedig azonos rohamokat idéznek elő, nos, akkor véglegesen el lehetett fogadni, hogy az agy körülírható betegségéről van szó. 17

16 Így aztán már elkezdtek gondolkodni azon, hogy az agyra ható szerekkel talán epilepsziát is lehet gyógyítani. Az első alkalmazott szer a bróm volt, de mivel a bróm mérgező, használata nem tartott sokáig. Az első igazán hatékony gyógyszer, melyet már az 1930-as években alkalmaztak az epilepszia kezelésére, egy barbiturát szerkezetű, nagyon általános idegrendszeri hatóanyag, az altatóként forgalmazott Sevenal volt. Nem sokkal később született meg a fenitoin, amely forradalmasította az epilepszia gyógyszeres kezelését: rendkívül hatékony volt, a brómhoz és a barbiturátokhoz képest nagyon kevés mellékhatással járt, tehát sem mérgezéses tüneteket, sem hozzászokást és függőséget nem okozott. Azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen ma sincs igazán ennél hatékonyabb gyógyszerünk. De azóta az epilepszia kezelésére több új gyógyszercsalád született. Miért kerestek újabb és újabb antiepileptikumokat, ha ez annyira jó? Mert a modern farmakológiai szemlélet szerint a hatékonyság a gyógyszereknek csak az egyik fontos sajátossága, az alkalmazáshoz ez önmagában ma már nem tekinthető elégségesnek. Gondolja el: sok-sok epilepsziás betegnek egész életében szednie kell a gyógyszereket, tehát nem belátható ideig tartó kúrákról beszélünk. Hosszú idő alatt a mellékhatások összeadódnak, és még a kisebbek is pusztítóvá válnak. Létezik egy, a jelentőségéhez képest keveset emlegetett fogalom, az ún. relatív terápiás potenciál, amely tulajdonképpen egy virtuális tört értéke. Számlálójában a gyógyszer hatékonysága van, nevezőjében a mellékhatások. Ugyanakkora számláló esetén a tört annál nagyobb, minél kisebb a nevezője. Nos, manapság egy új gyógyszer törzskönyvezéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy hatékonyabb legyen, mint a régi, elég, ha kisebb a mellékhatása. Tehát egy új szer törzskönyvezhető, ha az ún. non-inferiority vizsgálatok eredményesek, a standard molekulához képest nem kötelező ún. superiority tulajdonság bizonyítása. Tehát kényszerből ma az említett tört nevezőjének csökkentésén van a hangsúly, és főleg azért tekintünk jobbnak egy gyógyszert, mert a mellékhatás-profilja kedvezőbb. Egyébként már kb. 20 féle, hatásmechanizmusában többé-kevésbé eltérő antiepileptikummal rendelkezünk. Az újabb szereknek alig van mellékhatásuk, és sokkal kevésbé lépnek interakcióba más gyógyszerekkel. Utóbbi nagyon fontos, hiszen ha a páciensnek egyéb betegsége is van, akkor ez megkönnyíti a kezelést. Mindezek lehetővé teszik, hogy az epilepszia gyógyítása személyre szabott legyen. Hogy egy egyszerű példát mond jak: túlsúlyos páciensnek lehetőség szerint nem adunk olyan szert, amelynek mellékhatásaként hízás léphet fel, soványnak pedig olyat, amely fogyást eredményezhet. Mekkora eséllyel érhető el rohammentesség? Gyógyszerrel teljes rohammentesség a betegek kb. 50 százalékában érhető el, azonban a páciensek 75 százaléka élhet egészségesként bár nem teljesen rohammentesen. Milyen lesz a jövő epilepszia-gyógyszere? A gyógyszeres fejlesztésen belül vannak rendkívüli irányok, a legkorszerűbb még egyértelműen kísérleti stádiumban van. Képzeljen el egy olyan kis műszeres rendszert egy ilyen elfér egy hajcsatban vagy egy szemüvegkeret hátuljában, amely miniatürizált EEG-készülék segítségével figyeli az agy elektromos működését, és ha aggasztó jelzést kap, akkor a betegnél lévő, a keringéshez közvetlenül csatlakozó gyógyszerraktárból kilök egy adott mennyiségű gyógyszert. Szerintem ez a jövő egyik útja: nem kell a 18

17 gyógyszert majd feleslegesen bevenni, nem kell az év háromszázhatvanöt napján fenntartani a mellékhatást okozó hatóanyag szintjét a vérben, és nem fordulhat elő, hogy a gyógyszerszint éppen akkor nem elég magas, amikor jön a roham. Az epilepszia kezelésében léteznek műtéti eljárások is. Ezek mikor alkalmazhatók? A betegek 10 százalékánál hagyományos idegsebészeti műtéttel meg tudjuk gyógyítani a pácienst. Ez akkor lehetséges, ha a rohamok egy teljesen körülírt területről indulnak ki, melynek eltávolításával nem veszít el a beteg valamilyen fontos funkciót: beszéd- vagy íráskészséget, beszédértést, látást, memóriafunkciókat stb. Léteznek ún. neuromodu lációs idegsebészeti technikák is. Az első, már évek óta alkalmazott eljárás során a nervus vagus (10-es agyideg) nyaki szakaszának közelébe elektródát ültetnek be, amely egy külső vezérlő forrásból stimulációs impulzusokat produkál. Ezeket az ideg az agyba szállítja, ahol a stimulációs ingerek megakadályozzák, hogy a beszélgetésünk elején említett illetéktelen impulzusok bekerüljenek a sejtekbe. A roham így több-kevesebb sikerrel megelőzhető. Kísérleti stádiumban van egy új, továbbfejlesztett technika, az ún. mély agyi stimuláció. Parkinson-kór esetén már évek óta alkalmazzák, az epilepsziában még inkább csak próbálgatják. Ilyenkor bizonyos kéreg alatti irányító, átkapcsoló területre, például a talamuszba ültetik be az ingeradó elektródát, és az ingerlési programot egy, a kulcscsont környékére beépített, programozható külső agyi pacemakerrel állítják be. Az elektromos ingerek hatására a görcskészség csökken, mégpedig függetlenül attól, hogy a rohamok az agy mely területéről indulnak ki. Mindkét stimulációs technikát olyan betegek esetében próbálják alkalmazni, akiknek betegsége nem ope rálható, és a gyógyszerekre sem reagál. Alternatív terápiákat érdemes a betegeknek alkalmazniuk? A Cochrane nevű adatbázist a kutatások minőségbiztosítási intézményének tekintjük; ők internetes oldalukon olyan tanulmányokat közölnek, amelyek nagyon szigorú értékelésekkel, ún. metaanalízisekkel próbálják szintetizálni az azonos témát érintő kutatások eredményeit. Epilepszia esetén egyetlen módszer hatékonyságát találták némiképp bizonyítottnak, ez a ketogén diéta, amely gyakorlatilag szénhidrátmentes, zsírban nagyon gazdag, fehérjét is tartalmazó táplálkozást jelent. Ez az étrend olyan biokémiai változásokat eredményezhet az agyban, amelyek a görcskészség csökkenését idézhetik elő. Véleményem szerint viszont keveset foglalkoznak a terápiák minőségi hatásaival, amikor például a rohamok gyakorisága ugyan nem csökken, erősségük és időtartamuk viszont igen, ami szintén nagyon fontos a beteg számára. Szerintem sok, a betegségteher nyomása alatt szorongó páciensnél igen hasznos lehet a feszültségoldó módszerek alkalmazása is. Jóga, relaxáció vagy egyes pszichoterápiák hatására a szorongásszint csökken, ami az agyban kedvező hatásokat vált ki, és javítja az életminőséget. Bakos Júlia 19

18 Szép sorjában Fegyveres Nándor A Teva Gyógyszergyár Zrt. nagykereskedése majdnem húsz éve nyitott meg Gödöllőn. A Teva logisztikai központ a maga nemében a legkorszerűbb bázis ma Magyarországon: közel 10 ezer négyzetméternyi raktárából napi 6-7 ezer csomagolási egységet indít útnak. A csaknem egészében automatizált rendszer mára mindössze 8 ezred százalékos hibahatárral működik. Fegyveres Nándorral, a Teva Gyógyszergyár Zrt. Humantrade divízió raktárvezetőjével beszélgettünk arról, hogyan lesz a megrendelésből útrakész csomag. A raktár látképe mit sem változott az elmúlt 5 év alatt. Amikor legutóbb itt jártam, ugyanígy keringtek a ládák a futószalagon, potyogtak a gyógyszeres dobozok, piros és zöld lámpák gyulladtak ki a sorokon, míg végül dobozokba került mindaz, amit az automata, illetve az ön kollégái egy-egy ládába összeválogattak. Tényleg nem változott semmi, vagy csak nem látom? A kiszedőrendszer, amelyről mesél, alapmechanizmusában maradt ugyanaz, ami volt. Ez egy olyan számítógép-vezérelt szisztéma, amely az általunk meghatározott paraméterek alapján válogat. Ennek a mikéntje azonban sokat finomodott, és a tárhelyek száma is nőtt az elmúlt években. A cél ugyanis az, hogy egyre több megrendelést, egyre gyorsabban, egyre kevesebb hibával szolgáljunk ki. És az eredmény, amit elértünk mostanra, magáért beszél: a feldolgozott igényeknek mindöszsze 8 ezrelékével adódik valamiféle gond. Márpedig ezt bőven indokolja az a körülmény, amelyet egyszerűen úgy szoktunk megfogalmazni, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Mielőtt elmagyarázná, pontosan hogyan lesz egy gyógyszerész által küldött rendelésből teli láda, segítsen nekem eligazodni a raklapok között is! Hogyan és hova kerül az a több mint 6 ezer féle termék, amelyek közül a gyógyszerészek válogathatnak? A magasraktárban több mint 10 ezer euroraklap fér el. A tárhe- 20

19 lyeket a kiszedőrendszertől balra látja, arról a hatalmas polcrendszerről beszélek. Vonalkódos azonosítással dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a tárhelyek és a beérkező termékek is vonalkódot kapnak, ezek tartalmazzák a raktáron belüli anyagmozgatáshoz szükséges összes információt. A rádiófrekvencián kommunikáló targoncák ennek alapján azonosítják a készlet elemeit. Innen, a magasraktárból töltjük fel a ki szedőrendszer csatornáit. Gondolom, a kiszedőrendszert és a magasraktárt összeköti az informatikai rendszer... Természetesen, sőt a vevőszolgálattal is kapcsolatban állunk, amely felveszi a rendeléseket. Így aztán egy-egy megrendelés 2 percen belül megjelenik itt, a raktárban. A patikákba és saját vidéki átrakó-depóinkba is szállítunk minden nap. A budapesti megrendelések már aznap, a vidékiek másnap érnek célba. Ez nem vonatkozik az életmentő szállítmányokra, amelyeknek pár órán belül a kórházban kell lenniük. Igen, erről szólt a vevőszolgálaton készült riportunk nemrégen! Tehát a raktár digitális központja jelzi, hogy új megrendelés érkezett. Hogyan tovább? A rendszer kiszámolja a kért termékek magassága, szélessége, hosszúsága alapján, hogy mekkora, illetve hány ládában férnek el. Biztosan emlékszik még, amit a magasraktárról mondtam: beérkezéskor minden terméket megmérünk, ezeket az adatokat rögzítjük. A megrendelés összsúlyát is kiszámolja a rendszer már induláskor, a végén pedig ellenőrzi. Honnan tudják a ládák, hogy hol kell megállniuk? Azt nem a ládák, hanem a futószalag diktálja. A ládáknak is egyedi vonalkódos azonosítója van. Ezeket a kódokat olvassa folyamatosan a rendszer, és küldi a ládákat a megfelelő helyre. Amikor az automata csatornái megkapják a parancsot, kipotyognak a gyógyszerek a gumiszalagra, a futószalag pedig a ládába 21

20 hordja a dobozokat. Így kanyarognak a ládák a csatornák között, míg csak meg nem telnek. Az biztosan ritka, hogy pont annyit rendelnek, amennyi a ládában elfér, nem? Ez milliméterre nyilván nem szokott stimmelni, de azért igyekszünk minél hatékonyabban szervezni a gyűjtést, úgyhogy kétféle méretű ládával dolgozunk, sőt van egy harmadik típusú is, de azt a kézi szedéshez használjuk, a futószalag ilyet nem visz. Miért van szükség kézi szedésre? Van bármi, amit a rendszer nem tud megoldani? Az automata gépsor azokat a gyógyszereket kezeli, amelyek folyamatosan, de kis tételben fogynak, illetve megfelelnek azoknak a formai és egyéb tárolási követelményeknek, amelyeket itt be kell tartanunk. A tárolósorokat ugyanis tölteni kell, így ha azok túl gyorsan ürülnek, az utántöltéssel elveszítjük az automatizálással nyert időt. Ezen kívül vannak olyan készítmények, amelyeknek túl nagy a dobozuk ahhoz, hogy az automata csatornáiba töltsük, vagy nem szabályos a formájuk. Esetleg törékenyek, szirupok vagy injekciók, vagy talán hűtött tárolást igényelnek. Ezért aztán azokat a gyógyszereket, amelyeket nem tudunk az automata kiszedő rendszerben elhelyezni, a kollégáim válogatják össze más tárhelyrendszerekből. A piros és zöld fények jelzik nekik, hogy honnan kell kiszedniük, a kijelzőn pedig megjelenik, hogy hány darabot tegyenek a ládába. A folyamat az ő esetükben a következő: állnak a futószalag mellett, megérkezik a láda. A led jelzi a kollégámnak, hogy a terméket honnan kell elvennie, és annyi darabot kell kivennie a tárhelyről, amennyit a mellette lévő kijelző ír. Ha minden tételt beletett a ládába, a láda fölött felvillan a nyugtázó gomb, és tovább engedi a rakományt. A ládák tartalmát, ha jól látom, szintén a kollégái nézik át... Az a kolléganőm, akire gondol, azokat a ládákat nézi át, amelyeket a szalagmérleg eltérő súlyúnak jelzett. Összeveti a láda tartalmát a megrendeléssel, úgy, hogy beolvassa egyenként minden gyógyszeres doboz vonalkódját. Így kiderül, miért dobta ki a rendszer. A hátunk mögött pedig azokat a ládákat látja, amelyek a reklamációs részlegünkre futnak be. Ezeket a patikák visszaküldték valami miatt. Azokban az esetekben is igyekszünk együttműködőek lenni, amikor nem rajtunk múlt a dolog, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ne legyen fennakadás a gyógyszerészek munkájában. Annyit kérünk pusztán partnereinktől, hogy ők is ha lehet még körültekintőbben rendeljenek. Flóri Anna 22

21 TEVA. A minőségi gyógyszer. M A G Y A R O R S Z ÁG M A G Y A R O R S Z ÁG M A G Y A R O R S Z ÁG M A G Y A R O R S Z Á G Mintegy 900 féle készítményt és kiszerelést forgalmaz Magyarországon M A G Y A R O R S Z Á G Minden hetedik beteg Teva gyógyszer segítségével gyógyul Magyarországon Nagykereskedelmi tevékenységünknek köszönhetően az ország közel 2000 patikáját látjuk el A hazai kórházakban minden harmadik készítményt a Teva biztosítja A nem vényköteles készítmények piacán negyedik helyen állunk M A G Y A R O R S Z Á G A legtöbb gyógyszert a Teva adja el hazánkban M A G Y A R O R S Z Á G M A G Y A R O R S Z ÁG M A G Y A R O R S Z ÁG M A G Y A R O R S Z ÁG 23

22 Patika a kórház szélén Beszélgetés dr. Potocsny Mária gyógyszerésszel, a budapesti Szent Kozma Gyógyszertár vezetőjével A főváros VII. kerületének sűrűjében, a Péterfy Kórház Alsó erdősor utcára nyíló részlegében működik a gyógyszertár. Az egykori modern épület külső portálján áthaladva már egyedi kialakítású bejárat, benn az officinában patinás bútorzat fogad. A vezetőasszony szívélyes, de határozott ember benyomását kelti. Mi vezette a gyógyszerészethez? Ennek a hivatásnak nem volt előzménye a családunkban, én vagyok az első gyógyszerész. Felvidéki családból származom, édesapám Rozsnyón volt újságíró, Sajó-Vidék címen saját hetilapja volt. Édesanyámék családja eredetileg az akkor igen megbecsült csizmadia mesterséget űzte, ő maga pedig az akkori viszonyoknak megfelelően a háztartást vezette otthon. A második világháború után ezt a területet ismét elcsatolták Magyarországtól, és azokat a családokat, akik magyarnak vallották magukat így bennünket is, kitelepítették. Mi egyenesen Budapestre kerültünk. Persze ez a valóságban egy hosszú és keserves történet volt, először az édesapám jutott el ide, azután a két nagy fivérem, és végül én is kisgyerekként az édesanyámmal. Ami pedig a gyógyszerészethez való távoli kapcsolódást illeti: az unokatestvérem Rozsnyón orvos, az egyik bátyám pedig vegyészmérnök lett. Mire leérettségizem, én is úgy döntöttem, hogy a vegyészet érdekel, és jelentkeztem az egyetemre. Csakhogy a pedigrém kitelepítettként, katolikus újságíró apával nem volt megfelelő, és így elutasítottak. A bátyámat is csak azért vették fel egyébként, mert páros asztali- 24

23 teniszben világbajnok lett No, akkor én elmentem patikába gyógyszerészasszisztens-tanulónak. De miért éppen ezt választotta? Egyrészt ez nagyon közel volt azért a vegyészethez. Másrészt, bevallom, von zó volt a számomra, mert kívülről nézve egy fiatal lány szemében olyan szép, előkelő dolognak tűnt: intelligens emberek esztétikus környezetben, szép fehér ruhában, mosolyogva végzik a munkájukat. Két évig voltam asszisztens, el is végeztem az asszisztensi iskolát, és csak azután vettek fel a budapesti egyetemre. Talán akkortájt, a hatvanas évek elején jött némi enyhülés, így kerülhettem be mégis a gyógyszerészi karra. Az egyetemen már nem volt gondom, hiszen a tanulással járó kellemes stressz inkább csak az endorfinszintemet növelte Egyébként pedig elmondhatom, a miénk egy kiemelkedő évfolyam volt, olyan hallgatókkal például, mint Pál Tamás, az OGYI későbbi igazgatója. Sokan futottak be közülünk nagy karriert annak révén is, hogy a külföldi gyártók akkor kezdtek Magyarországon leányvállalatokat létrehozni, és az évfolyamtársaim, akik szakmailag jól képzettek voltak, és sokan tudtak nyelveket is közülük, részt vettek ezeknek a vállalatoknak a kiépítésében. Az ön esetében viszont evidens volt, hogy a megszerzett gyógyszertári ta pasztalatok birtokában visszamegy a tára mögé? Nekem szerződésem volt a Budapesti Gyógyszertári Központtal, amely kötelezett, és ugyan akkoriban az volt a módi, hogy mindenkit vidékre helyeztek, én mégiscsak Budapestre kerülhettem, méghozzá ugyanabba a gyógyszertárba, ahol asszisztens voltam. Ez pedig nem akármilyen hely volt: a Köröndön levő Bayer-patikáról van szó, amely onnan kapta a nevét, hogy a két világháború között a híres Bayer gyógyszerészcsalád tulajdonában volt. Nos, abban a patikában zömmel idős, korábban tulajdonos gyógyszerészek dolgoztak, akiktől egyfajta szemléletet is meg lehetett tanulni. Ennek a lényege az volt, hogy a beteg a fontos: jó kontaktust kell teremteni vele, és intelligenciával, kedvességgel sok mindent el lehet érni a gyógyszerész-beteg kapcsolatban. Három év elteltével azután vezető he- 25

24 lyettes lettem a Csengery utcai gyógyszertárban, majd már onnan pályáztam meg az akkori Korányi Kórház ma ugye, ez a Péterfy Kórház részlege főgyógyszerészi állását. És akkor, 1972-ben, azt mondták, hogy itt létre kell hozni egy intézeti gyógyszertárat. Kapott hozzá pénzt, paripát, fegyvert is? Adtak hozzá megfelelő területet, és igen, az én elképzeléseim szerint, de a kórház finanszírozásában készült el az intézeti gyógyszertár a fekvőbetegek ellátására. Az akkori fogalmak szerint igen korszerű egységet sikerült kialakítani, a fejlett raktározási rendszertől a steril mosogatón át az elektromos mérlegekig. Ezt a gyógyszertárat azután én évtizedekig vezettem, beleértve a kórházak integrációs időszakát, amikor több külső intézeti egység is a mi ellátási körünkbe került. Ebben az időben alakultak ki a körvonalai az ún. klinikai gyógyszerészetnek, amely szemléletnek az a lényege, hogy a gyógyszerész is elkíséri a beteget a gyógyulás útján; talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy ezen a területen úttörő munkát végezhettem a szakmában. Szoros orvos-gyógyszerész kapcsolatok jöttek itt létre, konzultációk, együttműködés a terápiában. Ennek pedig az a nyilvánvaló szakmai előnye, hogy mindig a legkorszerűbb szerek használatával, és ráadásul személyre szabott terápiát lehet végezni. Természetesen ettől még az orvos vezető szerepe nem sérül, hiszen ő állapítja meg a diagnózist és határozza meg alapvetően a terápiát, azonban egy ilyen együttműködésben például a forgalomban levő készítmények naprakész ismeretével a gyógyszerész hatékonyabbá teheti a gyógyítás folyamatát. Ezt az így kialakult metódust azután a gyógyszerészszakma, a kamara, az OGYI mind támogatták, és lassan sikerült meggyőzni az orvosi oldal vezető egyéniségeit is ennek a hasznáról, míg végül a klinikai gyógyszerészet az egész országban képes volt teret nyerni. Persze, mindehhez számtalan publikációra, előadások sorozatára is szükség volt, csak így lehetett az esetleges ellenállásokat legyőzni. Úgy tudom, ön a számítástechnika alkalmazásától sem riadt vissza Igen, hiszen egyre nehezebb volt kézzel nyilvántartani, illetve kielégíteni az egyes osztályok gyógyszerigényét, a nyolcvanas évek elején pedig már rendelkezésre álltak ilyen célra is alkalmas számítógépes programrendszerek. Ezek adaptációjában, alkalmazásában is jelentős részt vállaltam az intézeti gyógyszerészet számára. Később azután ezek a metódusok teret nyertek a gyógyszerészet más területein is, például a gyógyszerrendelés informatikai alapokra való helyezése is megtörtént. Persze, akkoriban a számítógépek kapacitása még 26

25 igen csekély volt, de azért már a közforgalmú patikákban is el lehetett kezdeni rájuk alapozni a nyilvántartást, rendelést, számlázást stb. A közforgalmú gyógyszertár részére adaptált program készült, és ezzel a programmal nyitott meg a St. Kozma Patika. Hogyan és miért váltott azután az intézeti gyógyszerészetből a közforgalmú patikára? Eljött a változás időszaka, , és én egyike voltam annak a tizenhét gyógyszerésznek, akik a Magyar Gyógyszerészi Kamarát megalapították. Azután új lehetőségek nyíltak meg, többek között, Csehák miniszterasszony rendelete révén, magángyógyszertárat is létre lehetett hozni. Akkor találtam ki, hogy a kórházból távozó beteg komfortjához hozzátartozhatna a lehetőség, hogy mindjárt ott, helyben kiválthassa a kórházi kezelőorvosa által felírt gyógyszereket. Így tehető igazán biztonságossá a terápia folyamatossága, ehhez azonban az kellett, hogy a kórház területén közforgalmú gyógyszertárat lehessen nyitni. A gondolatot tett követte: engedélyt kértem és kaptam a kórház felügyeletét ellátó fővárostól egy itteni patika kialakítására persze, a létrehozás költségeit már nekem kellett fedeznem. A rendelkezésemre bocsátott terület nem volt kicsi, 140 nm, az officinát pedig egy patinás gyógyszertár lebontott berendezésének felújításával alakítottam ki decemberében el is kezdett működni ez a gyógyszertár, amely kezdettől fogva természetesen kifelé is teljesen nyitott. A patika forgalmából mekkora részt jelentenek az említett távozó betegek, illetve a környékről betérők? A patika nagyon jól indult, az elképzeléseknek megfelelően a távozó betegek megtalálták itt, amire szükségük volt, hiszen én ismertem az itt dolgozó orvosok gyógyszerelési szokásait. Kezdetben a külső forgalom is jól működött, később azonban sorra nyíltak errefelé a patikák: azt mondhatom, hogy ma már itt, a hetedik kerületben szinte minden sarkon van gyógyszertár, vagyis a forgalmi torta már igen sok szeletből áll. Mindennek ellenére az igazán nagy forgalomcsökkenés csak akkor következett be, amikor ebben a kórházi részlegben az aktív osztályok helyett utókezelő osztályok létesültek: az itt hosszasan tartózkodó betegek nem képeznek jelentős forgalmat a patikában. A külső forgalmat tekintve pedig a patikaláncok nagy tételben működő kereskedelmi politikájával, akciózásával természetesen nem tudunk versenyezni. Ráadásul errefelé a kispénzű emberek nem azért térnek be hozzánk, hogy a legdivatosabb fogyasztószert vagy krémet megvegyék, hanem örülnek, ha a receptjüket ki tudják váltani. Ugyanakkor van honlapunk, sőt webáruházunk is, és bizony az ország legtávolabbi részéből is megkeresnek minket, mert valahonnan hallották, hogy nálunk megtalálnak olyan gyógyszereket is, amelyek máshol nem kaphatók László István 27