Ciprusi konfliktus, avagy helyzetértelmezés és -értékelése 2007 telén Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szakbgf-kkfk TARTALOMJEGYZÉK

Átírás

1 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK...3 I. Bevezetés...5 II. Ciprus földrajzi áttekintése...7 II.1 A sziget földrajzi elhelyezkedése, társadalmi adottságai...7 II.2 Észak-Ciprus földrajzi, társadalmi adottságai...9 III. Ciprus történelme a kezdetektől a brit fennhatóságig...10 IV. A függetlenné válástól az alkotmány bukásáig...13 IV.1 Az 1960-as alkotmány...13 IV.2 Az alkotmány gyengeségei...16 V. Összeomlott elképzelés...19 V.1 Az alkotmány bukása...19 V.2 A tisztán görög kormányzat és a sziget fennhatóságának kérdése...21 V.3 Az északi területek török megszállása...23 V.4 A megszállás következményei...27 VI. Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság megalakulása...29 VII. A kettéosztott sziget gazdasági különbségei és társadalma...32 VII.1 Dél-Ciprus gazdaságának fő vonásai...32 VII.2 Észak-Ciprus gazdasága...34 VII.3 A sziget népcsoportjai és anyaországaik kapcsolata...35 VII.4 Ciprusi nemzet, ciprusi nép...37 VIII. Ciprus és az Európai Unió...40 VIII.1 Út az Európai Unióba...40 VIII.2 Ciprus csatlakozása és az euró...43 VIII.3 Ciprus csatlakozását akadályozó tényezők; az EU felelősség-vállalása...45 IX. Rendezési lehetőségek...49 IX.1 Az Annan-terv...49 IX.2 Továbblépési alternatíva

2 X. Törökország Európában...54 X.1 Az EU felé tartó Törökország...54 X.2 Európa, Törökország és a ciprusi gócpont...57 XI. Befejezés...61 IRODALOMJEGYZÉK...64 MELLÉKLET

3 I. BEVEZETÉS A ciprusi konfliktus mint szakdolgozati témaválasztás, igen széles skálán való mozgási lehetőséget nyújt a dolgozat írójának. Meg lehet vizsgálni a sziget kettéosztottságának kialakulását, a részes felek hozzáállását, cselekedeteit, motivációit, a konfliktussal kapcsolatos jelenlegi álláspontjaikat. Nagyító alá lehet venni az Európai Unióhoz való csatlakozásának folyamatát, a sziget északi része rendezetlen státusának befolyásoló voltát a csatlakozásig, és azon túl. Szemlélhetjük a helyzetet emberi jogi oldalról, vizsgálhatjuk a népcsoportokat ért jogtalanságokat, ezek felszámolására irányuló különböző törekvéseket. Foglalkozhatunk Törökország Európai Uniós csatlakozási tárgyalásaival a sziget jelenlegi státusának tükrében, vagy sok más mellett vizsgálhatjuk Ciprus jövőjét az Unión belül. A kutatási koncepció elsődleges szempontja az volt, hogy minél több forrásból kaphassak információt a témát illetően és így minél szélesebb spektrumban tájékozódjak az esetleges véleménykülönbségekről. A szekunder kutatást elsősorban újságok, napilapok és internetes források elolvasásával végeztem, amelyek során arra törekedtem, hogy megbízható forrásból származó és minél frissebb anyagok kerüljenek a kezem ügyébe. Egyes, nem szorosan a témával kapcsolatos kérdések felmerülésekor szakértőkkel vettem fel a kapcsolatot, valamint primer kutatás keretén belül egy cipruson élő, emberi jogokkal foglalkozó szakemberrel is leveleztem. Ezen anyagok feldolgozásából állt össze az a kép, amit lent felvázolok. Jelen dolgozat a fenti lehetséges vizsgálódási pontok közül a sziget földrajzának és történelmének áttekintésén keresztül Ciprus első, 1960-as alkotmányát vizsgálja. A nagyobb történelmi fordulópontok közé ágyazva szemléli előbb az alkotmány tartalmát a görög és a török felek között tovább folytatódó konfliktus elmélyülésének lehetséges okaiként. Majd vizsgálja a kudarchoz vezető utat és annak lehetőségét, hogy az egyébként is nehezen kezelhető események hogyan szülték a török megszállás még komplikáltabb helyzetét a szigeten. 5

4 Foglalkozik az Annan-tervvel, amit a konfliktus rendezésére többször átdolgoztak, de a mai napig nem került elfogadásra, valamint képet ad Görögország szerepéről a kérdésben, és Törökország lehetőségeiről a sziget kapcsán, várható Európai Uniós csatlakozását illetően. Áttekintem a sziget gazdaságát, a görög és a török terület közötti különbségeket. Foglalkozom a két népcsoport egymáshoz való kapcsolatával és azok anyaországaikhoz való viszonyával, amely minden időben befolyásoló szereppel bírt az éppen aktuális helyzetre. Felteszem a kérdést, hogy meddig húzható az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (ÉCTK) kitaszítottságának fenntarthatósága Európában. A kérdés akkor is felmerül, ha tudjuk, Ciprus földrajzilag Európa szélére esik ugyan, de egy mégoly kicsi és perifériára eső terület is tud okozni akut és hosszúra nyúló problémákat. Törökország szempontjából is nagyon fontos, hogy az EU-val folytatott tárgyalásai során milyen taktikát folytat és folytathat annak érdekében, hogy a felfüggesztett nyolc tárgyalási pont befagyasztása megszűnjön. És ebben a tekintetben nem kis súllyal esik latba az, hogy milyen hozzáállást vagy álláspontot vesz fel Ciprussal kapcsolatban. Az EU egyéb vonatkozásban is megjelenik a dolgozatomban, hiszen Ciprus január elseje óta az immár 27 tagúra bővült Unió tagja. A dél-ciprusi területeken élő görögök anyaországában uniós polgárok élnek, míg az északi területeken élő törökök anyaországa csak kopogtat az ajtón. Felmerülő kérdés továbbá, hogy mennyiben befolyásolja majd a január elsején, a görög területeken bevezetésre kerülő euró a gazdasági különbségeket, oldja, vagy mélyíti a területek közötti fejlettségbeli különbséget. Vizsgálódásom középpontjába azért ezek a szempontok kerültek, mert úgy gondolom, akkor lehet továbblépni például a következmények vizsgálatát illetően és a megfelelő megoldás keresésének szándékával kutakodni, ha már tudjuk vagy tudni véljük a választ néhány kérdésre, amelyek feltehetően hozzájárultak a felszínre kerülő visszásságokkal kapcsolatban. Én ezeket az okként felmerülő kérdéseket veszem szemügyre. 6

5 Arra keresem a választ, hogy a jelenlegi állapotba hogyan jutott a sziget és mik a potenciális továbblépési lehetőségek a többek által holtpontnak tekintett állapotból. Számomra azért ez a megközelítés a relevánsabb, mert úgy gondolom, ahhoz, hogy valamit orvosolni lehessen, szükséges a tüneteket létrehozó okok vizsgálata. A kérdést úgy próbáltam megközelíteni, mint egy alapos orvos, aki nem a tüneteket igyekszik kezelni, hanem a betegséget. A téma tehát aktuálisabb talán nem is lehetne és a fent felsorolt szemszögekből esélyt kap a ciprusi kérdés arra, hogy új arcát mutassa. II. CIPRUS FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉSE II.1 A sziget földrajzi elhelyezkedése, társadalmi adottságai A sziget területe 9251 négyzetkilométer 1, népessége 793 ezer fő 2. Ciprus államformája köztársaság, amelyet közigazgatásilag 6 kerületre osztottak, és amely 1974 óta görög és - nemzetközileg el nem ismert - török részre oszlik. Ciprus a Földközi-tenger legkeletibb és egyben harmadik legnagyobb szigete Szicília és Szardínia után. 3 Jelentős geopolitikai szereppel bír. Három kontinens metszéspontjában fekszik, Afrika, Ázsia és Európa kereskedelmi útvonalainak kereszteződésében. Noha földrajzi értelemben Kis-Ázsiához tartozik, szinte minden geográfiai szakirodalom Európához sorolja. Legközelebbi szomszédja Törökország, amely a szigettől 65 kilométerre északra helyezkedik el. 4 Észak-Afrikához való viszonylagos közelsége régebbi korokban kereskedőket vonzott a területre, napjainkban pedig jelentős célponttá teszi az Afrikából vagy más területekről érkező menekültek számára. A sziget, mint lehetőség még kecsegtetőbb az EU csatlakozás óta az itt partot érők számára. 1 A Világ országai, Ázsia, Közel-Kelet, Ciprus; TOP-O-GRÁF Térképészeti Iroda, felelős szerkesztő: Csák Péter, adatok lezárása: augusztus; 89. old. 2 About Cyprus-Towns and Population; október t 3 Euvonal, Tagországok, Ciprus, Határos; október 12. 7

6 Fővárosa Nicosia a sziget középső részén található. Az 1963-ban a britek által létesített, a görög-, illetve töröklakta részeket elválasztó úgynevezett zöld vonal 5 rajta is áthalad. Az elválasztó vonal észak-nyugat dél-kelet irányban, 180 km hosszan szeli ketté az országot és egyben a fővárost 6, két oldalán ma is ENSZ katonák teljesítenek szolgálatot. A Berlini Fal 1989-es leomlása óta Nicosia maradt Európában az egyetlen katonailag kettészelt főváros és Ciprus maradt az egyetlen szögesdróttal kettészelt állam, amelynek északi területén ráadásul egy külön országot is létrehoztak a történelem és a diplomácia viharai. A zöld vonal két, etnikailag szinte teljesen homogén területet határol el egymástól 7, délen a görögökkel, északon pedig a törökökkel. Nem tartozik Ciprushoz a szigeten fekvő két brit szuverén támaszpont, Akrotiri és Dhekelia, amelyek területe összesen 254 km 2 és amely támaszpontok a sziget déli partvidékén terülnek el. 8 A sziget turisztikailag igen jelentős desztináció. Mind az európai, mind pedig a világ más részéről érkező turisták számára kedvelt utazási célpont tengerpartja, az ókorból megmaradt látnivalói folytán. Az ország bruttó hazai termékének jelentős részét képezi ebből az ágazatból származó jövedelme, noha a turizmus az északi területeken nem olyan számottevő, mivel a nemzetközi szervezetek és a nemzeti államok, diplomáciai kapcsolatok híján ezeken a területeken nem tudják szavatolni polgáraik jogainak, vagyontárgyainak, testi épségének védelmét. Napjainkban azonban ez a rész is fejlődésnek indult, szállodai és szolgáltató ipari beruházásokkal igyekszik lemaradását behozni, de a földrajzi kettéosztottság a fejlődés ellenére hátráltatja a turizmust az északi területeken. Egyes látogatók azonban 4 = /Ciprus, Britanica Hungarica Online, Ciprus, Bevezetés; október az elnevezés onnan származik, hogy Peter Young brit vezérőrnagy a térképén zöld filctollal húzta meg a két népcsoport közti választóvonalat Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara; Ciprus, Ciprus, a kettéosztott sziget, március 17., szerda 6 United Nations homepage; Ciprus térkép; október Marinov Iván: A ciprusi konfliktus, A konfliktus háttere; október Cyprus Property Centre; Ciprus térkép; december 02. (lásd 1. számú melléklet, 64. old.) 8

7 meggyőződéssel állítják, hogy az északi területeken szebb ókori kincsekkel lehet találkozni, mint a délin. II.2 Észak-Ciprus földrajzi, társadalmi adottságai Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság (ÉCTK) területe négyzetkiló-méter, a teljes sziget területének mintegy egyharmadát foglalja magába. 9 Népessége 200 ezer fő 10. A terület a sziget észak-keleti részén, Törökország déli partvidékével szemben, Anatólia partjainál helyezkedik el. 11 A sziget ezen részének lakossága döntően török ciprióta, a török etnikumhoz tartozik, amelyet a hivatalos nyelv, a török is visszatükröz. Az itt élő törökök 99%-ának szunnita muszlim a vallása. 12 Az eredeti török lakosság azonban már egyre kisebb arányban képviselteti magát a területen, mivel a török kormány intézkedései hatására, az ottani házaikat a problémásabb időszakban elhagyó görög lakosság helyére anatóliai törökök telepedtek be. A nagy számban üresen hagyott házakat gyakran díjmentesen vehették birtokba az oda érkezők, vagy kapták ajándékba a betelepülő friss házasok a török államtól. Ezek a későbbiekben jelentős emberi és magánjogi kérdéseket vetettek fel, amelyek mindenki számára elfogadható megoldása a mai napig várat magára. Észak-Ciprus gyakorlatilag Törökország protektorátusa, amely ugyan önálló szervekkel rendelkezik, de annak intézményeit a török kormány nem ismeri el, önálló döntési kompetenciával nem rendelkezik. A hivatalos török állami üléseken, tárgyalásokon is csak részvételével képviseltetheti magát a terület. Beleszólási, szavazási vagy egyéb érdemi tevékenységnek mondható cselekvési joga nincs, noha 30 ezer török katona és 85 ezer anatóliai telepes él Cipruson 13. Így a területen élő törökök képviselete mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi színtereken kérdéseket vet fel és lényegében a mai napig megoldatlan. Hiszen sem Törökország nem képviseli őket, mint 9 North Ciprus Online; Észak-Ciprusi Török Köztársaság térképe; december 02. (lásd: 2. számú melléklet, 65. old.) 10 A Világ országai, Ázsia, Közel-Kelet, Észak-Ciprus; TOP-O-GRÁF Térképészeti Iroda, felelős szerkesztő: Csák Péter, adatok lezárása: augusztus, 90. old Ciprus térképe a szomszédos országokkal; december 02. (lásd: 3. számú melléklet, 65. old.) 12 North Cyprus Online, Demographic Info, Religion; október 20. 9

8 a Törökországban élő törököket, sem pedig az Uniós tag Ciprusi Köztársaság, mivel az uniós szerződések hatálya csak a déli, görög területekre terjed ki. Az utóbbi időben azonban a török ciprusi vezetés igyekszik kilépni anyaországa árnyékából, mivel egyre kevésbé látja, hogy rajta keresztül oldódnak meg problémái. Igyekszik saját kezébe venni sorsát, és önállóan szerepelni - amivel függetlenedési törekvéseit is erősíti - hogy tarthatatlan elszigeteltségére jobban felhívja a nemzetközi közösség figyelmét. Ez azonban nem könnyű játszma részéről, hiszen anyaországa viszont - benne a katonai vezetők pedig elsősorban - nem nézik ezt jó szemmel. III. CIPRUS TÖRTÉNELME A KEZDETEKTŐL A BRIT FENNHATÓSÁGIG A sziget már az ókorban is lakott terület. Erre az időre és a későbbi századokra is a görög befolyás volt a jellemző, amely a későbbiek szempontjából igen jelentős érv a konzervatív nézeteket képviselő görög politikai erők számára. Mind vallásában, mind kultúrájában a hellenizálódás hatásai érződnek. Ma is hagyományosan görög-keleti vallású terület. Kulturális értékei többségét is ezekből a korokból őrzi, amiknek egy részét viszont az Oszmán Birodalom uralma alatt a törökök átépítettek. A szigeten az arab, a Bizánci Birodalom, a török fennhatóság és a brit hatalmi törekvések hatásai is nyomot hagytak. Több korban is fontos kereskedelmi elosztópont szerepét játszotta, amely súlyát növelte, és amely minden korban a különböző külső hatalmi törekvéseknek célpontjává tette a szigetet. Ebből is adódik, hogy kereskedelmi flottája a mai napig a világ legnagyobbjai közé tartozik, bár mára a szigorodó előírások miatt a ciprusi flotta a helyre csúszott vissza 14 a listán a korábbi hatodik helyről. A Bizánci Birodalom szétesése után Nagy-Britannia a XIX. század végétől igazgatta a szigetet, akikhez az oszmánokkal való megállapodás fejében, az Oroszország és Törökország közti béke fenntartása céljából került a terület. A britek ugyanis az Ázsia felé vezető utak szempontjából stratégiai jelentőséget tulajdonítottak neki. Ekkor 13 A Világ országai, TOP-O-GRÁF Térképészeti Iroda, felelős szerkesztő: Csák Péter, adatok lezárása: augusztus, 90. old Varga-Haszonits Zoltán: A szerelem szigete és az Európai Unió; Európai Tükör, X. évfolyam, 10. szám, október, 52. old. 10

9 még a törököknél marad a jogi fennhatóság, amit az első világháborúba Németország oldalán való belépésükkel veszítenek el, amikor is a szintén szigetlakó britek megszállják a földközi-tengeri szigetet. Törökország kezdetben semleges pozíciót vesz fel az I. világháborúban, ő védi a tengerszorosokat, ami talán még fontosabb pozíciót biztosít számára, mintha a későbbi győztesek oldalán tűnne fel a világkonfliktusban. Később mégis a majdani vesztes hatalmak mellett lép be a háborúba, előrevetítve ezzel, hogy a háború végeztével nem tud nyerő pozícióból tárgyalni. Görögország ez alatt szintén a semleges pozícióból a másik oldalhoz, a későbbi győztesekhez csatlakozott, így az I. világháborút lezáró békékben Törökországtól is tudott szerezni területeket. Ez nem tette gördülékenyebbé a két ország kapcsolatait sem egymással szemben, sem Ciprussal kapcsolatban. Az 1923-as lausanne-i szerződésben mind a görög ciprusiak, mind a török ciprusiak - akik egyaránt jogot akartak formálni a szigetre megegyeztek, hogy Ciprus továbbra is brit fennhatóság alá tartozik, így a sziget, függetlenné válásáig brit gyarmat maradt. A lausanne-i szerződésben a görögök kénytelenek voltak hozzájárulni egy olyan népcseréhez, amely számukra igen hátrányos volt. Ennek során több mint egymillió, többségében kisázsiai görög cserélt helyet alig törökkel. A kitelepítésekben azonban egyéni szinten nem elsősorban a lakosságcsere egyenlőtlen mértéke képezte a probléma gyökerét, hanem az, hogy emberek tízezreinek kellett egyik napról a másikra elhagynia otthonát. Ezek a lakosságmozgások pedig a későbbiekben jelentős konfliktusokhoz is vezettek, amikor a kérdés tulajdonjogi vagy kárpótlási részéről esett és esik szó a mai napig is. Ennek ellenére hamar rendeződtek a sorok a két nép között. Nyugodtan lehetett a jövőbe tekinteni, de a dolgok mégis összekuszálódtak. A függetlenedési felhangok és a magát anyaországnak tekintő görögök nem nézték a brit kormányzást jó szemmel, noha az aláírt megállapodás megtiltotta az Enózist, vagyis azt, hogy a görögök országukhoz csatolják a szigetet. Azonban az egyesülés követelése egyre erősödött a görög fél részéről, és mozgalom kezdett 11

10 szerveződni erre az elképzelésre. E mellé a törekvés mellé a sziget akkori görög vezetői is odaálltak, egy függetlenedési háború kitörését elősegítve a szigeten. Ennek következtében a brit jelenlétet meghosszabbították, mivel a háborús helyzetet valahogy meg kellet fékezni. Eközben a törökök egyértelműen elutasították a görögök szándékát az Enózisra, alapvetően a lausanne-i megállapodásra hivatkozva, ami megtiltotta ezt. Viszont ők is vérszemet kaptak, a sziget főleg törökök által lakott részének anyaországhoz csatolását kezdték követelni. A két anyaország két világháború között jónak nevezhető viszonya a ciprusi események miatt mérgesedett el. 15 A görög és a török felek részéről egyaránt megjelenő területi követelések sarkallták végül arra az addig az eseményeket a háttérből figyelő briteket, hogy ben - első ízben - tárgyalóasztalhoz ültessék a részes feleket. Ez nagy előrelépés volt ugyan, de ennek ellenére sem volt elkerülhető, hogy végül az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elé kerüljön a probléma 1957-ben. 15 Torma Tamás: Ciprus az EU-ban: a megalakulástól a csatlakozásig, Külügyi Szemle, tavasznyár, 158. o. 12

11 IV. A FÜGGETLENNÉ VÁLÁSTÓL AZ ALKOTMÁNY BUKÁSÁIG IV.1 Az 1960-as alkotmány Az ötvenes évek végére teljesen elmérgesedett a helyzet a ciprusi görög és a török területek, valamint az anyaországok között, amit 1959-ben sikerült orvosolni. Ekkor létrejött a Zürichben kötött és Londonban véglegessé vált 16 zürichi-londoni jegyzőkönyv. A tárgyalópartnerek egy látszólag - minden félnek megfelelő rendezési tervről állapodtak meg, amely kimondta Ciprus függetlenségét. Így nemzetközi porondra is kiléphetett a sziget, amelynek következtében az ENSZ-nek és a Brit Nemzetközösségnek is a tagjává vált. Az 1959-es zürichi-londoni jegyzőkönyvek hozták létre az első ciprusi alkotmányt. Az 1960-ban kialakított alkotmány és garanciaszerződés arra volt hivatott, hogy Görögország, Törökország, a ciprusi görögök és a ciprusi törökök rendezzék státusukat a szigettel kapcsolatban. Az alkotmány kétnemzetiségű, paritásos, önálló államot hozott létre a Brit Nemzetközösség keretein belül, amelyben rögzítették a török és a görög lakosság arányát Így négyötöd egyötöd görög-török lakosságarányt állapítottak meg. Az ország hivatalos nyelve a görög és a török. Az állami lobogó mellett pedig a két közösség használhatta anyaországaik lobogóját is a nemzeti ünnepeiken. A szigeten a görög népesség 950 főnyi, a török lakosság 650 főnyi haderőt tarthatott fenn. Biztonsági szempontból az Egyesült Királyság, Görögország és Törökország kötelezettséget vállalt arra, hogy a lefektetett szerződéssel szembeni egyoldalú akcióra irányuló bármilyen cselekvést megakadályozzanak és visszaállítsák a szerződés által meghatározott állapotot. Valamint - elsősorban a brit igényeknek megfelelően Bibó István: Két területi és államalakulási vita: Ciprus és Közel-Kelet; Válogatott tanulmányok, IV. rész: Két területi és államalakulási vita: Ciprsu és Közel- Kelet, 12. fejezet, a) pont; november

12 megtiltotta az Enózist, hiszen a britek nem akarták elveszíteni megszerzett pozíciójukat a szigeten. A brit fennhatóság fennmaradása megfelelt annak a brit szándéknak, amely szerint a sziget - központi fekvése miatt - nem lehet teljesen független, nem kerülhet ki a brit korona befolyása alól. 17 Ez Törökország terveivel is egybevágott, akik ekkor már arra törekedtek, hogy megosszák a szigetet török és görög részre, mivel ők is szívesen igényt tartottak volna legalább egy szeletre belőle. Az alkotmány alapján a Ciprusi Köztársaság élére kvázi társelnökséget állítottak, amelyben az elnök görög, míg az alelnök török. A kabinet tíztagú, hét görög és három török miniszterrel. A három fő tárca, a külügy, a védelmi és a pénzügy közül egyet a török félnek kell juttatni. A képviselőház alatt a közösségi kamarák törvényhozói hatalommal rendelkeztek. Széles jogkörrel vallás, oktatási és kulturális kérdésekben. Az alkotmány szigorúan kikötötte, hogy a közösségi kamarák nem végrehajtó hatalmak. A végrehajtó hatalom kezében lévő eszközök használata kizárólag a köztársasági hatóságok privilégiuma. Az alkotmány pontosan meghatározta azt is, hogy kit milyen nemzetiségűnek tekint. Eszerint görögök azok, aki görög származásúak, anyanyelvük görög, vagy görög-ortodox egyház tagjai. Törökök pedig azok, akik török származásúak, török az anyanyelvük vagy pedig muzulmánok. 18 Az alkotmány kihangsúlyozta, hogy két nemzetiség által alkotott országról beszélünk, ahol egyik fél sem alárendelt szerepű. Azonban az alkotmány ezt a mellérendeltségi viszonyt mégsem tudta teljes egészében biztosítani, ami egyik nagy 17 It was always understod and agreed that there were certain territories in the Commonwealth which, because of their particular circumstances could never expest to be fully idependent idézi: Bitsios, Dimitri S.: Cyprus. The Vulnerable Republic (Thessaloniki 1975), p. 23. Forrás: Dobrovits Mihály: Egy hamvába holt kompromisszum; Dobrovits Mihály Udvarvölgyi Zsolt: Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről, 28. old; november Dobrovits Mihály: Egy hamvába holt kompromisszum; Dobrovits Mihály Udvarvölgyi Zsolt: Gondolatok Magyarország EU-n kívüli külpolitikai törekvéseiről, p. 24; november

13 gyengeségének is bizonyult, ugyan vétójogot biztosított mindkét félnek az országot érintő jelentős kérdésekben. Az alkotmány kimondta továbbá, hogy a köztársasági elnök az államfő, aki a hierarchiában mindenki fölött áll, ő az ország elsőszámú méltósága. A köztársasági elnök pedig az alkotmányban rögzítetten görög. Alatta helyezkedik el az alelnök, aki a köztársaság minden polgára felett áll, kivéve az elnököt. Az alkotmány alapján az alelnök pedig mindig török. Párhuzamos hierarchiát alkotnak. Tehát nincs helyettesítési rend közöttük. Így a törökök érezhetik magukat kisebbségi helyzetben, mivel a fentiek alapján a görögöknek privilegizált helyzetük van. Nem lehet olyan eset tehát, amikor például helyettesítés során a török vezető a görög közösség vezetőjévé lép elő, amíg ez fordítva előfordulhat. A párhuzamos hierarchiának köszönhetően tehát a két hierarchiában elviekben azonos szintet elfoglaló két személy közül mindenkor a görög áll feljebb. Az azonos szint tehát mindaddig használható és értelmezhető fogalom az adott kérdésben, ameddig egymás mellett szemléljük a görög és a török hierarchiát, vagyis ekkor a két népcsoport első embere azonos szinten áll. Azonban amint kilépünk ebből a keretből, és csak kettőjüket nézzük, környezetükből kiragadva, úgy a görög vezető fölötte áll a töröknek. Ami már az első perctől kezdve megmételyezte az alkotmányt és annak hosszú távon való, zökkenőmentes működését. Potenciális megoldás lehetett volna erre a helyzetre egy olyan rendszer kiépítése, ahol egy török és egy görög elnök mellett akik gyakorlatilag is azonos szintet képviselnek egy bizottságot, egyet nem értés esetére döntő szóval bíró testületet állítanak fel. Egy személy döntőbírónak azért nem lett volna erre alkalmas, mert ebben az esetben ismét nekünk szegeződik a kérdés: görögnek, avagy töröknek kellene lennie ennek a személynek. Tehát feltehetjük, hogy a fentiek szerint egy testületet képzelünk el a pozícióra. Ennek a testületnek lehetett volna a feladata az, hogy - elkerülendő a legfelső méltóságoknál az alá-főlé rendeltségi viszonyt páratlan számúra egészítse ki az elnökség páros pozícióját, például egy görögök és törökök részvételével egyaránt 15

14 képviselt testület formájában. Ekkor elkerülhető az a szituáció, hogy valamelyik nemzetiséget képviselő elnök prioritást kap a másik elnök felett, ahogy ez végül bele is került az alkotmányba, mivel a kettejük esetlegesen nem egybehangzó döntését, a több személyből álló, úgynevezett harmadik elnöknek számító testület dönti el. Természetesen ekkor is felvetődik annak a lehetősége, hogy ennek a felállítandó testületnek is csak akkor van értelme, ha abban is páratlan számú személy foglal helyet. Azonban a testületen belül lehetőség nyílt volna rotáció alkalmazására, ami kiegyensúlyozta volna bizonyos időtávon a törökök és a görögök reprezentáltságát. Természetesen átgondolandó, hogy kik kerülhettek volna ebbe a testületbe bele, tehát döntési pozícióba. Azonban így véleményem szerint még mindig kevésbé síkos talajra tévedett volna az alkotmány, mint úgy, hogy már az első pillanattól olyan visszásságokat tartalmazott, amelyek lényegében előre predesztinálták a dokumentum életképességének rövid voltát, és magában hordozta a konfliktust. IV.2 Az alkotmány gyengeségei Jó példa az alkotmányban néhol előforduló furcsa helyzetre a képviselőház, ahol hetven százalék a görög és harminc százalék a török képviselők aránya akkor, amikor a képviselőház önfeloszlatásához a képviselők egyharmadának egybehangzó szavazata szükséges. Kizárólag a török képviselők tehát nem tudják feloszlatni a képviselőházat, mivel annak egyharmadát harminc százalékos részvételükkel nem érik el. Ha azt feltételezzük, hogy az alkotmány egy két nemzetiségből álló integrációt szeretett volna létrehozni, akkor nem kell feltétlenül negatív színben látnunk azt, hogy a török képviselők nincsenek elegendően a képviselőház önfeloszlatásához. Kiindulhatunk ugyanis abból, hogy egy integrált társadalomban nem elsősorban, vagy nem feltétlenül az etnikai hovatartozás fog felülkerekedni, amikor szavazásról van szó. Azonban, ha megnézzük, hogy vallási és nemzetiségi tekintetben is elég erős kötődéssel bírnak mind a törökök, mind pedig a görögök a saját népcsoportjuk felé, úgy nehezen elképzelhető lehetőség jelen esetben, hogy ne a saját népcsoportjuk állásfoglalása szerint szavazzanak, hanem egyéni vélemény alapján. 16

15 A határozatképességét a képviselők egyharmadának jelenlétéhez kötötte az alkotmány a képviselőházban, míg határozathozatalhoz az egyszerű többség szükséges. Itt is kiütközik tehát az a hiányosság, hogy kizárólag a görög képviselők jelenlétével (ami hetven százalék) is tud határozatképessé válni a képviselőház, tehát a török képviselők részvétele nélkül is produkálni tudják a határozatképességet. Ha jól megnézzük a képviselőház felépítését, akkor megállapíthatjuk, hogy kizárólag görög képviselők, amennyiben az összes képviselő létszámának egyharmadával jelen vannak az ülésen, akkor is határozatképessé tudják tenni a képviselőházat, ha egyetlen egy török képviselő sincs jelen. És amennyiben a határozatképesség megvan, egyszerű többséggel már bármilyen javaslatot el tudnak fogadni anélkül, hogy a törökök jelen lennének. Kicsit más szögből nézve: a törökök, minimum létszámmal elért határozatképesség esetén csak akkor tudnak akaratuknak érvényt szerezni, ha többen vannak jelen ezen a létszámon belül, mint a görögök. Ez pedig már csupán a teljes képviselőház tizenöt százalékánál kevesebb görög képviselő jelenlétét feltételezi, mivel a törököknek minimum egy személlyel többen kell lenniük a görögöknél. A felvázolt helyzetnél tehát a teljes képviselőházban hetven százalékban reprezentált görögöknek már csupán a tíz és fél százaléka van jelen. Ami elég kicsi arány ahhoz, hogy egy alaphelyzetben bő kétharmados többségben lévő görögség ilyen megoszlásra ragadtassa magát. Éles diszkriminatív megnyilvánulása az alkotmánynak, hogy kizárólag a török közösség esetében a vallási pozíció betöltését összeférhetetlennek ítélték meg a képviselőházi funkcióval. Tehát, amíg egy görög vallási vezető lehet saját népének képviselője, addig ezt egy török vallási vezetőtől megtagadta az alkotmány. Az alkotmányban leírt hatalmi megosztás azonban nem volt alkalmazható és életképes a kétnemzetiségű szigeten. Az elméletben működő elképzelés a gyakorlatban csődöt mondott a nagyfokú kompromisszum-képtelenség, intolerancia és a bizalmatlanság miatt. 17

16 Így az 1960-as évek elejétől állandósultak a konfliktusok a sziget görög és török lakossága között, amelynek okát mindkét fél a másik valamilyen nem helyénvaló tevékenységének okaként interpretálja még ma is. Ha a déli területeken élő görögök mesélnek a történelemről, akkor ők azt mondják, hogy a ma is fennálló konfliktus oka a török fél, annak intervenciója, a sziget északi részére kiterjedő katonai megszállása. Ezzel szemben a török részen úgy látják, hogy mindez a görögöknek köszönhető. Hiszen a konfliktus csúcsán 1967-ben, amikor Görögországban katonai junta vette át a hatalmat Georgiosz Papadopoulosz ezredes vezetésével egy - a ciprióta görögök szélsőségesebb csoportja által támogatott - görög katonai puccskísérlet miatt mégis felmerült a sziget Görögországhoz való csatolása. 19 Ennek jegyében elkezdték a sziget megtisztítását a török cipriótáktól, ami egy szabályos etnikai tisztogatásnak is megfelelt és a mai napig ható társadalmi következménye van. A török ciprióták kérték a sziget függetlenségét nemzetközi felhatalmazás alapján garantáló hatalmaknak minősülő Egyesült Királyság, Görögország és Törökország segítségét, ám az előbbi kettő nem tett semmit, Törökország pedig beavatkozott Múlt-kor történelmi portál, Hírek, XX. Század: 30 éve ért véget a görög diktatúra; július Eörsi Mátyás, Kettőből egy (Ciprus és az EU), március 8. 18

17 V. ÖSSZEOMLOTT ELKÉPZELÉS V.1 Az alkotmány bukása A ciprusi kérdés példája az olyan nemzetközi vitás kérdésnek, melyet legjobban éppen a pártatlan nemzetközi politikai döntőbíráskodás tudna megoldani, fogalmaz Bibó István tanulmányában. 21 Ehhez azonban együttes nagyhatalmi akarat kellene és a részes felek egyetértése abban, hogy a döntőbíráskodó szervezetet és döntését egységesen és minden félre kötelezően elfogadják. Egy ilyen, kötelező jellegű határozat elmozdíthatná a jelenlegi holtpontról az eseményeket. Jelenünkben kérdéses az is, hogy nem fut-e ugyanúgy zátonyra egy ilyen megállapodás, mint az végül az alkotmány sorsa is lett. Továbbá az idő teltével folyamatosan egyre több szereplő jelent meg a porondon. Ha nem is résztvevőként, de beleszólási lehetőséggel. Ilyen például az EU, amely ugyan nem akar döntőbíró lenni a témában, hiszen nem ez a feladata, de terelgetési lehetősége van és természetesen ő is a helyzet megoldását szorgalmazza. A ciprusi állam 1960-as megalapításával szándék szerint a legjobb megoldást akarták létrehozni a részes felek, noha mint láthattuk egyik fél sem igazán ezt szerette volna, vagy így képzelte el a felvázolt alkotmány alapján a megoldást. Egy feltételezett döntőbírói szervezet is a lehető legjobb megoldásra törekedne, hiszen senki jogait és érdekeit nem kívánják csorbítani. Az azonban nem került a figyelem középpontjába, hogy az 1959-es rendezésben résztvevő államok mindegyike, saját jövője szempontjából máshogy értékelte a Ciprusi Köztársaság és alkotmányának létrehozására irányuló döntést. A görögök az alkotmányt biztosítéknak tekintették, hogy a sziget egy ötödét elfoglaló törökök így nem csatolhatják Törökországhoz a törökök által lakott északi területeket. Ekkor még ugyan nincsenek jelei annak, hogy Törökországnak szándékában 19

18 áll a törökök lakta területek anyaországhoz való csatolása, hiszen csak bő húsz év múlva lépnek török csapatok a sziget területére. Ugyanakkor ugyanez az alkotmányt egy későbbi, a sziget Görögországhoz való csatolását megvalósító cél eléréséhez közelebb vivő lépésnek is tekintethették a görögök, noha éppen az alkotmány tiltotta meg az Enózist, de az egyesítés momentuma 1967-ben, a katonai diktatúra törekvéseiként egyre aktívabban felszínre került. A törökök egyidejűleg ugyanebben a döntésben annak biztosítékát látták, hogy a görögök nem csatolhatják Görögországhoz az egész szigetet. Vagyis éppen ellentétes értelmezést nyert a két szemszögből ugyanaz az alkotmányos kikötés. Biztosítéknak vélték továbbá, hogy a kisebbségben a szigeten élő török népcsoport nem kisebbségként, hanem teljes jogú kormányzó és döntéshozó félként tudja magát képviselni az országban. Ami sajnos szintén nem valósult meg. A britek mindeközben időnyereséget láttak a kialakult helyzetben. Hiszen ennek segítségével később kell kivonniuk az általuk a szigeten fenntartott támaszpontokról katonáikat. Így az elképzelés jónak tűnt ugyan, de túl bonyolult volt, és működőképessége az első perctől kezdve kétséges is. A működésképtelenség jelei hamar elő is bukkantak. A görögök továbbra is ragaszkodtak azon szándékukhoz, hogy a törököket kisebbségi státuszba szorítsák vissza. A törökök ezzel kapcsolatos félelme tehát beigazolódott. Így, amikor a törökök éltek vétójogukkal, ami a szigetre vonatkozó jelentősebb döntéseknél kijárt nekik, a görögök a működőképesség ellehetetlenítésével vádolták meg őket. Folytatódott az egymásra mutogatás, mint a tárgyalások megkezdése előtt. A török kisebbséget azonban nem lehetett könnyen sarokba szorítani, mivel maguk mögött tudták Törökországot, akire szándékukba is állt támaszkodni. Így gyakran éltek vétójogukkal. Viszontválaszként pedig a görögöket vádolták meg tisztogatási szándékkal a törökök lakta területeken és azzal, hogy a saját kezükben akarják összpontosítani a hatalmat a törökök kizárásával Bibó István: Két területi és államalakulási vita: Ciprus és Közel-Kelet, Válogatott tanulmányok, Negyedik kötet 20

19 A kormányban kialakult nézetkülönbségek következményeként 1963-ban a ciprusi görögök egyoldalúan hatálytalannak nyilvánították az alkotmányt, ami tehát három év alatt kudarcba fulladt. Ez a lépésük jogellenes volt, mivel az államot érintő jelentős kérdésekben és úgy gondolom, hogy egy alkotmány hatálytalanná nyilvánítása ebbe a kategóriába tartozik mindkét fél egyetértésére volt szükség az alkotmány szerint. A görögök miután a törökök az alkotmány hatályon kívül helyezésére tiltakozásként kiléptek a kormányból - tisztán görög kormányt alakítottak. Erre válaszul a törökök nagyobb része önmagát kormányzó zárt enklávékba tömörült, aminek folyamán kikényszerített lakosságcsere is végbement. A görög lakosokat igyekeztek kiszorítani maguk közül. V.2 A tisztán görög kormányzat és a sziget fennhatóságának kérdése A törökök kormányból való kilépésével-kizárásával a sziget kormányzata tisztán görög lett. Ekkor a görögök a zürichi londoni jegyzőkönyvvel életre hívott kétnemzetiségű, szuverén ciprusi állam jogutódjaként léptek fel. Tehették ezt azért, mert az államfő, aki az alkotmánynak megfelelően görög nemzetiségű volt és a ciprusi görög közösséget képviselte, biztosította a jogi folytonosságot. Ezt az álláspontot az ENSZ is elfogadta, tehát a Ciprusi Köztársaság a görög vezetéssel és a görög területekkel az ENSZ tagja maradt. A nemzetközi szereplők is elfogadták a görög ciprusi rész legitimitását. Az, hogy ennek lehetősége az alkotmány egyik legnagyobb tévedése volt, talán nem kell magyarázni. Felmerül a kérdés, hogy az oly nehéz verítékkel összehozott, többszöri, több szereplős tárgyalások útján életre hívott alkotmány felrúgását miért nézték ilyen nyugodtan végig a nemzetközi szereplők és az ENSZ. Át kell gondolnunk csupán, hogy egy az 1964-es év végére majdnem háborús állapotba sodródott ország helyzetén más módszerrel valószínűleg a jóakaró külső szereplők sem tudtak volna segíteni. Az év végére az ENSZ-nek így is békefenntartó erőket kellett a területre vezényelni. Az alkotmány értelmében ekkor Ciprus szuverén állam, tehát külső szereplők nem avatkozhattak bele belső ügyeibe, de a nyomásgyakorlás lehetősége ekkor is adott 21

20 lehetett volna az ENSZ és a nemzetközi közösség részéről. Ekkor még arról sem beszélhetünk, hogy Törökország már beavatkozott volna katonai erővel, noha ezt már akkor is fontolgatta. Az akkori állás szerint a szigeten élő török nép elvesztette a számára az alkotmányban biztosított jogokat úgy, hogy ezt az országon belül kialakult konfliktust a külső szereplők csak annyira tekintették belügynek, hogy megállapítsák, a kizárólag görögöket képviselő és görög vezetéssel ellátott, csak görög területeket magába foglaló állam is jogfolytonos az alkotmánnyal létrehozott állammal. Ez az én olvasatomban annyit jelent, hogy egy ország alkotmányának felrúgása és gyakorlatilag semmibe vevése nem jár különösebb következménnyel az abban résztvevőkre. Így a ciprusi görögök nem hogy hathatósabb dorgálást nem kaptak az általuk (is) kialakított helyzetben, hanem még jogfolytonosságukat is elismerték. Mindezt vélhetően azért, mert az alkotmányban már eredetileg is problémát magában hordozó módon került bele, hogy két nemzetiségű, paritásos államról beszélünk ugyan, de a helyettesítési rendszerben a két, párhuzamos hierarchia felépítésében az azonos szinten lévő személyek közül mindig a görög a rangidős. A kialakult helyzet 1964-re már annyira elmérgesedett, hogy kilátásba helyeződött egy esetleges brit beavatkozás a török és a görög fél közötti fegyveres konfliktus elkerülése végett. Erre azonban nem került sor, mert a nemzetközi jog alapján az önálló ciprusi állam ügyeibe nincs egyoldalú beavatkozási joga más államnak, noha a britek szintén hivatkozhattak volna a később a törökök által hivatkozott garanciaszerződés híres cikkelyére. A görög ciprusiak Makariosz érsek vezetésével azonban ezt megelőzve az ENSZ közbelépését kérték, mivel ők a legmesszebbmenőkig ellenezték azt, hogy bármelyik, garancia szerződésben szereplő fél beavatkozzon. Az 1960-as alkotmány által létrehozott Ciprusi Köztársaság a kettészakadás után egy, a Brit Nemzetközösségbe és az ENSZ-be tartozó, önálló állam lett. A kormányzás azonban nem az alkotmányban lefektetett kétnemzetiségű alapon nyugszik ma sem, hanem kizárólag a ciprusi görög közösség kezében van. Hatalma és befolyása viszont nem terjed ki az önmagukat kormányzó zárt, török enklávékra. 22

21 A sziget területén jelenleg is jelen vannak az UNFICYP 22 erők, a brit támaszpontokon brit katonák, görög csapatok a déli, török csapatok az északi területeken. Az alkotmány felrúgásával létrejött Ciprusi Köztársaság maga azonban nem tagja a NATO-nak. Pozíciója semleges. De a nyugati hatalmak mindig is szerették legalább a fél szemüket a szigeten tartani, elsősorban kedvező földrajzi pozíciója miatt. Ezt semlegesítendő a görög ciprusiak igyekeztek kelet felé orientálódni. Ez indokolta korábban a nyugati országoktól és az Egyesült Államoktól független, és szükség esetén a volt szovjet és az arab blokkokra is támaszkodó külpolitikájukat. Nagy-Britannia viselkedése a kérdésben jó ideje azt sejteti, hogy nem kívánja minden körülmények között latba vetni nagyhatalmi befolyásoló szerepét a térségben. Emellett - a kelet felé orientálódás ellenére - sem Oroszország, még kevésbé pedig az arab hatalmak képessége és lehetősége kicsi arra, hogy befolyásolja a kialakult helyzetet. V.3 Az északi területek török megszállása A helyzet tehát megnyugodni látszott az alkotmánnyal, de a fentiekből is láthatjuk, hogy problematikussága miatt sajnos csak rövid időre sikerült a helyzetet stabilizálnia, ha ezt kijelenthetjük egyáltalán ben - arra a kialakult helyzetre, amelynek eredményeként Makariosz érsek, a görög ciprusi elnök nem járult hozzá, hogy brit vagy amerikai békefenntartók állomásozzanak a szigeten a konfliktus megoldására az ENSZ BT egyik határozatában békefenntartó erők Ciprusra telepítését mondta ki. Feladatuk az volt, hogy az északra menekülő török kisebbséget védjék a görög többség ellen. Az UNFICYP azóta is a terület felett őrködik a két közösséget elválasztó zöld vonal mentén. Ekkor már a tágabb nemzetközi porondon is nagyobb visszhangot kapott a rendezés kérdése, mivel Törökország a kialakult helyzettel kapcsolatban nemtetszését nyilvánította ki és beavatkozást helyezett kilátásba. Erre a válasz az volt a nemzetközi környezetből, hogy ha az esetleges török inváziót a hagyományosan törökbarát orosz 22 UNFICYP - United Nations Peacekeeping Force in Cyrus; november

22 (akkor még szovjet) intervenció követ, a NATO és az USA nem tudja garantálni a sziget biztonságát. Ez is mutata az egész helyzet kérdésének fontosságát. Azonban a reakciós erők egyre erősödtek a görög nemzetiségen belül. Merényleteket kíséreltek meg, az Enózist nem támogató vezetőket akartak meggyilkolni és 1974 nyarán puccsot hajtottak végre, amire válaszul Törökország beavatkozott. Egyrészt az USA nem foglalt konkrétan állást a kérdésben, másrészt a garancia szerződésre hivatkozva a britek segítségét kérő törökök kérésük elutasításával találták szemben magukat. Ekkor Törökország - a garancia szerződés híres cikkelyére hivatkozva, amely előírja a három garantőr államnak a folyamatos konzultációt, valamint ezek sikertelensége esetére az önálló beavatkozás lehetőségét a zürichi-londoni jegyzőkönyvben meghatározott állapot fenntartására - 30 ezer katonával megszállta a sziget északi harmadát az ottani török lakosság védelme nevében. Az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog azonban tiltja szuverén államok területére való idegen állam fegyveres erőinek behatolását, hacsak az nem például az ENSZ égisze alatt történik. Mivel ez önkényes, önálló akció volt, a nem török szemlélő számára tűnhet úgy, hogy a ciprusi állam önállóságát sértette - még akkor is, ha az 1963 óta lényegében nem létezik az 1960-as alkotmányban lefektetett állapotában tehát sérült az állami szuverenitás a szigeten. Ennek hatására az ENSZ BT 353. (1974) számú határozata Ciprus szuverenitásának, függetlenségének és területi integritásának tiszteletben tartására hívta fel az államokat és követelte, hogy a szigetet megszálló idegen katonai erők azonnal vonuljanak ki. 23 Azonban felvetőtik a kérdés, hogy milyen esetre biztosítja akkor a garancia szerződés többek között Törökország számára - a tárgyalások sikertelensége esetére az önálló beavatkozás lehetőségét? Ha a sziget területére lépésével Törökország megsértette Ciprus szuverenitását, és a nemzetközi szereplők által általánosan elítélt 23 Shaw, Malcolm N.: Nemzetközi jog, 5. Fejezet: A nemzetközi jog alanyai, A ciprusi Török Köztársaság, 156. old. 24

23 tettet követett el, akkor az említett garancia szerződés milyen jogot is biztosít számára pontosan? Szembekerültek a ciprusi törökök, valamint a ciprusi görög csoporton belül azok, akik a sziget függetlenségét támogatták, egy olyan reakciós eseményhullámmal, amely kapcsán Törökország úgy érezte, hogy a ciprusi törökök az anyaország számára elviselhetőnél nagyobb mértékben vannak veszélynek kitéve. Ezt a gondolatot továbbfonva persze Törökország valószínűleg saját, a szigettel kapcsolatos érdekeinek csorbulását vélte kirajzolódni a merényletek és a puccskísérlet által kialakult helyzetből. Fentebb azt olvashatjuk, hogy a török ciprióták az etnikai tisztogatások megállítása érdekében a garantőr államokhoz fordultak, amely lépéssel Görögországnál és Angliánál süket fülekre találnak. Számunkra az a lépés a fontos, hogy megállapítsuk, Törökország segítségért fordult Angliához, mint garatőr államhoz, mivel számára az első körben ez a biztosított konfliktuskezelési lehetőség a garancia szerződés alapján. Görögországba természetesen nem mehetett, mivel ugyan már a lausanne-i szerződés megtiltja az Enózist, de mégiscsak egy tradicionális álma Görögországnak, hogy Ciprust magához csatolja. Tehát Görögországra nem lehetett számítani a kérdés rendezésében. Természetesen vétek lenne figyelmen kívül hagynunk, hogy Görögországnak mindenképpen jól jött egy elhamarkodottnak vélt, vagy nem elégé megfontolt egyoldalú beavatkozás Törökország részéről. Törökország Angliánál azonban próbálkozott a tárgyalásokkal, de süket fülekre talált. A briteknek megvoltak a saját érdekeik. Ők szuverenitást élveztek már akkor is két bázissal a szigeten, valamint nem a térségben helyezkedik el az országuk. Tehát egy esetleges háború sem veszélyezteti népük polgári lakosságának épségét. A hivatkozott rendelkezés éppen arra az esetre biztosít az egyeztetésen kívül egyéb jogot a részes feleknek, amikor nincs mód vagy alakalom a többi fél véleményét figyelembe venni. Áttekintve tehát a helyzetet, Törökország követte a garancia szerződésben leírtakat, konzultálni próbált az ügy rendezése érdekében, ha Görögországgal nem is, de Angliával igen. Ezek után döntött úgy, hogy mivel 25

24 tárgyalásokkal nem tudta megállítani a merényleteket, így katonailag avatkozik be és megszállta az északi területeket. Fontos ebben a kérdésben kitérni arra, hogy a nemzetközi jog mint olyan, önmagában nem létezik. A nemzetközi jogot az államok hozzák létre közös akaratukkal és a szuverén államok által létrehozott szervezetek is például akkor rendelkeznek nemzetközi jogi személyiséggel, ha a létrehozásukra irányuló döntés ezt kifejezetten kimondja. Az ENSZ létrejöttekor nem véletlenül nem szerepel az azt létrehozó okmányban konkrétan, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, mivel a Szervezetet létrehozó államok az árnyékát sem akarták annak a fejük felett tudni, hogy egy államok feletti intézményt hoztak volna létre. Az állami önállósággal kapcsolatban tehát a be nem avatkozás elve olyan nemzetközi szokásjogi szabály, amely az államok területi szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartásán alapul. Az állami szuverenitás elve meghatároz olyan ügyeket, amikben az állam szabadon dönt, így ha egy másik állam kényszerítő eszközöket alkalmaz ezen területeken, az jogszerűtlen. Azok a cselekmények, amelyek a be nem avatkozás szokásjogát megsértik, és akár közvetlen vagy közvetett módon erőszakot alkalmaznak, az erőszak tilalmát is megsértik a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában. A beavatkozás és az erőszak tilalmának elveihez szorosan kapcsolódik a szuverenitás tiszteletben tartásának elve. 24 Tehát az én olvasatomban tényként állapítható meg, hogy Ciprus, mint állam szuverenitása sérült a török megszállással. Továbbá sérült a be nem avatkozás elvének nemzetközi szokásjogi szabálya is. Van egy garancia szerződésünk is három olyan hatalommal, akik bizonyos feltételekkel e szerződés alapján beavatkozhatnak. Vagyis véleményem szerint ezen a ponton szembekerül ez a két lehetőség egymással. És itt Nagy Károlyt idézem, aki könyvében ezt írja: A nemzetközi jogban nincs közhatalmi szervezet, aminek 24 Shaw, Malcolm N.: Nemzetközi jog; 19. Fejezet, A beavatkozás, A fegyveres erőszak alkalmazása nemzetközi jogban; A beavatkozás, old. 26

25 következtében a nemzetközi jog kikényszerítése az önsegély útján történik. 25 Vagyis, ha nincs mód arra, hogy a sérelmet elszenvedett állam akár külső segítséggel de megoldja a számára problémát jelentő kérdést, akkor a nemzetközi jog önmagában nem fogja tudni ezt megtenni, ha nincs minden félben valamilyen kompromisszum felé hajlási szándék vagy akarat. V.4 A megszállás következményei A török megszállás tény volt, állami szuverenitás ide, nemzetközi jog oda. Aminek következtében ezeken a területeken élő görög lakosok kezdtek gyorsan távozni a megszállt területekről, vagy erőszakos kitelepítés áldozatai lettek. Hátra hagyták házaikat, vagyonukat. Az áldatlan állapot csak fokozódott, amikor a sikertelen rendezés következményeként a törökök Antalya környékéről 85 ezer telepest telepítettek be az általuk megszállt területre. Az erőszakos lakosságcsere folyamán több száz embernek nyoma veszett. Az agresszív lakosságmozgatás nem csak a görög, de a török őslakosokat is negatívan érintette, többek elhagyták a szigetet, nagyrészt Nagy- Britanniába települtek. A görögök interpretációja a történteket illetően gyakran hangsúlyozza, hogy a konfliktust tekintve nem népek közötti egyet nem értésről beszélünk, hanem a törökök által a nemzetközi jog semmibe vevéséről, valamint erőszakos katonai beavatkozásról van szó. Ebben az olvasatban tehát magukat teljes mértékben felmentik mindennemű felelőség alól. A területi foglalás lépésével Törökország került abba a helyzetbe, hogy nemzetközi jóváhagyás nélkül állomásoztat saját csapatokat egy másik ország területén. Azonban valószínű, hogy amennyiben ezt nem tette volna meg, nem tudta volna garantálni saját etnikumának Cipruson, hogy kisebbség lévén ne részesüljön teljes elnyomásban a görög többség által. Törökország megtehette volna azonban, hogy nem tesz ilyen drasztikus lépést. Korábban már többször szó volt hasonló lépés megtételének lehetőségéről, de az éppen 25 Nagy Károly: Nezetközi jog; I. fejezet Alapfogalmak és elhatárolások, 7. A nemzetközi jog kikényszerítése és alkalmazási módja, 18. old. 27

26 aktuális konfliktust mindig valamelyik nagyhatalom, leginkább az Egyesült Államok elsimította. Anélkül azonban, hogy a probléma okát, a ciprusi görög fél hozzáállását meg tudta volna változtatni hosszabb távra a ciprusi török kisebbséggel szemben. Ezért ebben az esetben cselekvésre szánta el magát. Önmaga számára azzal támasztotta mindezt alá, hogy 1974 nyarán államcsínyt követtek el Makariosz érsek ellen a görög területeken, és egy a törököket korábban is üldöző államelnök lépett a helyére a görög és a ciprusi görög puccsisták 26 támogatásával. Ezt Törökországban pedig már nem megemészthető provokációnak minősítették. Jó helyen tapogatózunk, ha abból indulunk ki, hogy az 1959-es zürichi-londoni jegyzőkönyvet egyik fél sem akarta igazán, noha elméletben jó megoldásnak tűnt. Az pedig egyértelmű, hogy egy a felek egyike által sem teljesen elfogadott kompromisszumos megoldás áthágása sokkal könnyebben elérkezhet, mint az, hogy a kisebb-nagyobb problémák és konfliktusok felett szemet hunyva, de tartjuk magunkat a leírtakhoz. Ilyen olvasatban a garancia szerződés aláírása a kialakult helyzetet figyelembe véve inkább károsnak mondható, mint építő jellegűnek. Mindhárom részes fél felett álló nemzetközi szervezetnek lett volna célszerű biztosítani azt a jogot, hogy vitás, tárgyalások útján nem rendezhető kérdések felmerülésekor kizárólag hozzá lehet fordulni, és az általa meghozott döntés minden fél számára kötelező jellegű kellett volna legyen. A török csapatok bevonulása után a szituáció annyiban fordult meg, hogy ekkor nem a törököknek kellett menekülniük az elfoglalt területekről, hanem a görögöknek. Az eljárás ekkor sem volt sokkal humánusabb és másabb, mint amikor a görögök üldözték a törököket, csak az üldöző és az üldözött felosztás fordult az ellenkezőjére. A görögök voltak kénytelenek a török csapatok által elfoglalt területekről menekülni, hátrahagyva házaikat és vagyonukat. Ezekre az elhagyott területekre a török kormány 26 Faustmann, Hubert: A Földközitenger térségének eltérő érdekei a ciprusi konfliktusban, A ciprusi konfliktus 1960 és 1974 között, a függetlenségtől a sziget megosztásáig, 4. old. 28