Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az oktatásban. Tanulmány. Szerző: Kozák András köznevelési szakértő

Átírás

1 Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem az oktatásban Tanulmány Szerző: Kozák András köznevelési szakértő

2 Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat. (Barack H. Obama) Az Európai Unió közösségi politikájának kevés olyan területe van, ahol ne lenne többékevésbé egységes, közös jogi szabályozás. A tagállamok eltérő gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettsége az egyes országok között igen jelentős különbségeket tükröznek általában, mely sui generis mutatkozik a szociális szféra ezen belül is a foglalkoztatás, az egészségügyi és szociális ellátórendszer, s a lényegében szociokulturális gyökerű társadalmi hátránykezelés terén. Ezen az eredetileg az európai integrációs törekvések célkitűzései közé nem tartozó területen 1 az 1970-es évek első felében kezdett formálódni az intézményes együttműködés a szociális jogharmonizáció jegyében. Az uniós közösségi szociálpolitika fejlődése az 1986-os Egységes Európai Okmánnyal megteremtett egységes belső piac életbelépésével vált lehetővé. Ennek egyik fontos lépése volt a Római Szerződést módosító Nizzai Szerződés 2000 decemberében, valamint a Közösség öt évre ( ) szóló első szociálpolitikai programjának, az ún. Európai Szociálpolitikai Menetrendnek az elfogadása. A Nizzai Szerződés megfogalmazta a bővítéshez elengedhetetlen intézményi reformokat; rendelkezései átalakították a közösségi szociális jogalkotás hatásköri szabályait és megteremtették az ún. nyitott koordinációs mechanizmus jogi alapját. Az első Szociálpolitikai Menetrend a szociális párbeszéd megteremtésére, az esélyegyenlőség biztosítására, a szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemre koncentrált; míg a második, a közötti időszakra vonatkozó Menetrend középpontjában a lisszaboni célkitűzések megvalósítása és azok végrehajtása áll. Szintén a nizzai csúcs eredményeként került elfogadásra az EU Alapvető Jogok Chartája, melynek negyedik fejezete rendelkezik a gazdasági és szociális jogokról. 2 A nyitott koordináció módszere a szociális védelemnek négy, jogi eszközökkel nem szabályozott területén a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, a nyugdíjrendszerek, az egészségügyi ellátórendszerek, valamint a tartós ápolás és a munkavállalás kifizetődővé tétele szegmensében biztosítja a tagállamok közötti együttműködést, mely a legjobb gyakorlatok terjesztésének és a tagállami szakmapolitikák közötti konvergencia megteremtésének eszköze. A cél olyan konkrét, mindenki által elfogadott feladatok meghatározása, amelyekkel kapcsolatban a tagállamok megvizsgálják a legjobb gyakorlatokat, ezzel biztosítva a kölcsönös tanulást. A nyitott koordináció módszere a következő elemekből áll: a tagállamok meghatározott területen közös célkitűzéseket és számszerű célokat határoznak meg; 1 A közös szociálpolitikáról már az 1957-es, az EGK-t alapító Római Szerződés is külön fejezetben rendelkezett, de az megmaradt az elvi deklaráció szintjén, mivel a szociális kérdéseket csupán a gazdasági együttműködés előrehaladásával összefüggésben kívánták rendezni

3 ezen célkitűzések elérése érdekében nemzeti és regionális szinten célokat fogalmaznak meg és intézkedéseket hoznak; a célkitűzések elérése érdekében tett erőfeszítéseikről a tagállamok rendszeres időközönként Nemzeti Akciótervekben számolnak be az Európai Bizottságnak; a Bizottság értékeli és összehasonlítja a tagállami intézkedéseket, és ezekről közös (összegző) jelentéseket készít; a célkitűzések megvalósításának rendszeres monitorozása és értékelése érdekében közös mutatószámokat dolgoznak ki; a legjobb gyakorlatok kölcsönös megismerése, a tapasztalatok cseréje érdekében közösségi akcióprogramokat is alkalmazhatnak. A szociális koordináció létjogosultságát tények támasztják alá. A 2008-as források arról tanúskodnak, hogy az EU-ban közel 78 millió ember, a teljes népesség 16%-a él a szegénységi küszöb alatt, mely a gyermekek körében a 19%-ot is eléri, vagyis majdnem minden ötödik ember esik ebbe a kategóriába. A szegénység az elfogadott meghatározás szerint azokat fenyegeti, akiknek a háztartások saját országukban megállapított medián jövedelmének 60%-ánál is kevesebből kell megélniük ben a lisszaboni stratégia keretében célul tűzték ki, hogy a szegénységben élők arányát 2005-ig 15%-ra, 2010-ig 10%- ra, míg a szegénységben élő gyermekek számát 2010-ig a felére kell csökkenteni. A Gazdaságpolitikai és a Szociális Védelmi Bizottság 2001-ben közzétett közös jelentése a nevesített fontosabb kihívások között külön említi az egészségügyi, közlekedési, szociális, kulturális, rekreációs szolgáltatásokhoz való mindenki számára egyenlő hozzáférés biztosítását. Az Európai Unió a 2010-es évet a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évének nyilvánította. 4 A szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott gyermekek aránya igen magas az EU tagállamaiban a fent említett 2008-as kutatás szerint, s ez lényegében igaz hazánkra is, azzal a disztinkcióval, hogy nálunk a halmozottan hátrányos helyzet fogalma sajátosan összekapcsolódik a mélyszegénységben élő roma kisebbség problémáival olyannyira, hogy maga az integráció kifejezés hallatán az emberek többsége is elsősorban e rétegre gondol. Az integráció társadalmi cél. Az ezredforduló Magyarországán a halmozott szociokulturális hátrányokkal küzdő családok gyermekeinek esélyei a továbbtanulásra, a munkaerő-piaci versenyen történő helytállásra, hosszú távon a tisztességes, európai színvonalú életvitelre igen csekélyek, társadalmi perifériára sodródásuk jellemző. E folyamat az óvodai nevelés, de főleg iskoláztatás időszakában indul meg. Szociológiai kutatások által bizonyított tény, hogy a szegregált oktatás súlyos következményekkel járhat a hátrányos helyzetű tanulók továbbtanulása terén, mely hosszútávon csökkentheti az esélyeiket a munkaerőpiaci érvényesülésben és a sikeres felnőtté válásában. A szegregáció megszüntetése és a diszkriminációmentes oktatási gyakorlat kialakítása össztársadalmi érdek. Ugyanakkor az oktatási feltételek kialakításánál es adatok szerint körülbelül 23,5 millió polgárnak naponta kevesebb, mint 10 euróból kellett boldogulnia. 4 E rész Lele Nikolett: Nyitott koordináció a szociális védelem területén című prezentációjának alapulvételével készült. Forrás: 3

4 tekintettel kell lenni az adott célcsoportba tartozó gyermekek és szülők igényeire. A gyermekek egy része folyamatos felzárkóztatást igényel, amely csak különleges feltételek között valósítható meg, ugyanakkor minden olyan esetben, ahol a gyermekek számára ez kedvező, biztosítani kell az integrált oktatás lehetőségét. A foglalkoztatási és az iskoláztatási gondok összefüggő láncolatot alkotnak. A munkalehetőségek hiánya miatt a halmozottan hátrányos helyzetű főként roma gyermekek nem motiváltak a tanulásra, ugyanakkor végzettség hiányában rosszabb esélyekkel indulnak a munkaerő piaci elhelyezkedéskor. Tudatában kell lennünk annak, hogy a roma népesség jelenlegi foglalkoztatási és társadalmi helyzete számottevő mértékben csak akkor javulhat, ha e körben a gyermekek óvodába küldése és iskoláztatása terén jelentős előrelépést sikerül elérni. Az iskola azt várja a szülőktől, hogy gyermekeiket tanulásra, jó iskolai eredményekre ösztönözzék. A roma szülőknek azonban az iskolához nem fűződnek kellemes emlékei, hiszen többnyire ők maguk is kudarcot kudarcra halmozó diákok voltak. Az első lépéseket a bizalom megteremtése érdekében az iskolának is meg kell tennie. Fontos, hogy ismerjék azokat a szociális értékeket, melyeket a roma családok magukénak vallanak. A gyermekek otthoni és iskolai világa között közeledésre és bizalomra van szükség, ahhoz hogy sikereket érhessenek el. Egyre több halmozottan hátrányos helyzetű elsősorban roma tanuló fejezi be tanulmányait az általános iskolában, elzárva az utat önmaguk elől a versenyképes munkaerővé válás előtt, miközben a társadalom perifériájára sodródva a jövővesztés árnyékába kerülnek. Ennek riasztó valóságát felismerve az oktatáspolitika határozott célkitűzése az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a szegregált oktatásszervezési struktúrák lebontása, a hatékony együttnevelés számos fejlett, nyugati polgári demokráciában bevált útjának kialakítása, mely a közoktatási intézményektől befogadó szemléletet, a pedagógusoktól megújult módszertani kultúrát (kooperativitás, multikulturális tartalmak, projektmódszer stb.) a társadalom egészétől pedig toleranciát igényel. Az iskolának fel kell ismernie: igenis tehet és tennie kell annak érdekében, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók sorsa ne a perifériára sodródás legyen, s ne kelljen egész életükön át a családból hozott hátrány gátjaiba ütközni, továbbadva ezt az utód nemzedékeknek is. A szegénység, és a kirekesztés elleni küzdelem talán legfontosabb s mindenképpen első állomása az iskola, a mindenki által kötelezően igénybe veendő intézményes nevelés-oktatás a tankötelezettségi kor periódusában. A gyermek a majdani, saját állampolgári létét, közösségét s ezen keresztül nemzete sorsát alakító ember az általános, majd a középfokú iskolában sajátítja el azokat az ismereteket, tudáselemeket, készségeket, melyek az élet valamennyi szegmensét meghatározó attitűdöket alakítják. A munkával, a társadalmi léttel, a meglehetősen differenciálódó társadalmi entitásokkal (különböző orientációjú, nyelvű, származású, kultúrájú embercsoportok illetve rétegek), a korszerű s egyre korszerűsödő tudással, a boldoguláshoz szükséges ismeretekkel (nyelvtudás, szakmai kvalitások) kapcsolatos beállítódásai az egyénnek a gyermekkorban alakulnak ki. A család mellett sok esetben annak ellenére az iskolának kell a tanulóban kialakítani a tanulás belső motivációit, mely a tanulást technikájának pedagógiai módszerei, a többi tanulótárssal való hatékony együttműködés, a másság elfogadása, a fontosság érzése ( mindenkire szükség van, de mindenkire máshol és másért van szükség ) révén pozitív élménnyé formálja. Ennek 4

5 birtokában a tanuló szívesen s ebből következően egyre sikeresebben tanul, kialakul benne a tanuláshoz mint a boldoguláshoz szükséges élettevékenységhez való pozitív beállítódás és emellett a tolerancia, az együttélés, a társadalom hasznos és értékteremtő tagjaiként való élet igénye. Ez egyfelől prevenciója a marginalizálódásnak, hiszen a korszerű tudással felfegyverzett, tanulni akár egész élete során szívesen hajlandó ember jó eséllyel válik aktív foglalkoztatottá, tehát nem az eltartottak egyre népesebb és nehezebben eltartható tömegét növeli. Természetesen a távlati cél ezen túlmutat: a fejlett európai országok életszínvonalát elérő foglalkoztatottság, a munkájának értékeit megbecsülő s annak gyarapításán dolgozó, az állam által szociálisan hatékonyan védett polgárok számának növekedése a szegregáció által generált nagy társadalmi szakadékok egyidejű leépítésével. A hazánkban az alkotmányos alapjogként definiált esélyegyenlőség érvényesülését számos jogszabály részesíti védelemben komoly negatív joghatásokat fűzve annak megsértéséhez. A közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény a nevelés-oktatás alapelveként mondja ki, hogy minden gyermeknek, tanulónak joga, hogy a vele összehasonlítható helyzetben lévő más személyekkel azonos feltételek szerint részesüljön velük azonos színvonalú ellátásban. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény kimondja, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség és deklarált célja, hogy hatékony jogvédelmet biztosítson a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők javára, s ezzel párhuzamosan súlyos szankcionálást helyez kilátásba a diszkriminációt megvalósítók számára, melyeket az egyes ágazati törvények és más jogszabályok fogalmaznak meg. Különösképpen fontos jogelvi jelentősége vannak annak, hogy a norma rendelkezését nem csupán a szankció lehetőségével lehet érvényesíteni, hanem az ösztönzésnek is nagy szerepe lehet. Lényegi momentum a pozitív jogkövetkezmények kilátásba helyezése, tehát az, hogyan lehet motiválni a jogkövető magatartásra a jogalanyokat. A közoktatásban az európai uniós pályázati források anyagi erővel ösztönzik az iskolákat a szegregált struktúrák és módszerek lebontására, a befogadóvá válásra, mely a kirekesztés felszámolására és az egyenlő esélyek megteremtésére irányul. A pályázati támogatás igénybe vételének feltétele az integrációs nevelés 5 bevezetése. E fenntartók által megpályázható konstrukciók a Társadalmi Megújulásért Operatív Program 6 (TÁMOP) nevet kapták, melyek célja olyan beavatkozások sikeres végrehajtása a as programozási periódusban, melyek az egész ország lakosságát érintik, s amelyekhez az infrastrukturális hátteret, a minőségi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférést elsősorban a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program, illetve a regionális operatív programok biztosítják. A program területi jogosultsága kiterjed Magyarország teljes területére. A Társadalmi Megújulás Operatív Program az Új Magyarország Fejlesztési Terv átfogó céljaihoz, a foglalkoztatás bővítéséhez és a tartós növekedéshez elsősorban a munkaerőpiac kínálati oldalára irányuló intézkedésekkel, az emberi erőforrások fejlesztésével járul hozzá. A gazdaság rendelkezésére álló munkaerő-kínálat növekedésében rejlő lehetőségek csak akkor 5 Az integráció a pedagógiai műnyelvben két jelentésben használatos: egyrészt a szociokulturális hátránnyal küzdő, másrészt a tanulási, beilleszkedési és magatartási zavaraik miatt a tanulásban súlyosan akadályozott tanulók többi tanulóval való hatékony együttnevelését érjük alatta. 6 Társadalmi Megújulás Operatív Program CCI szám: 2007HU05UPO001. Az Európai Bizottság szeptember 13-án kelt, B (2007) 4306 számú határozatával elfogadva. 5

6 használhatók ki, ha növekszik az álláskeresési aktivitás, csökken a munkaerő-piaci és társadalmi diszkrimináció mértéke, javul az összhang a keresett és a kínált képzettségek, képességek között, továbbá az egészségkultúra fejlődése által nő az egészséges munkaerő aránya. A foglalkoztatás bővítéséhez tehát az aktivitás növelésén keresztül vezet az út. Ezért e program átfogó célja a munkaerő-piaci részvétel növelése. Ez elsősorban az emberi erőforrások minőségének javításával, kiemelt specifikus célok megvalósításán keresztül érhető el, melyhez a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális terület, az egészségügy, a kultúra és a közművelődés eszközrendszerére, továbbá antidiszkriminációs eszközökre egyaránt szükség van. Két fontos prioritási tengely emelhető ki a program megvalósítandó feladatokat kitűző ún. beavatkozási területei közül. Az egyik fontos fejlesztendő terület a mindenki számára egyenlően hozzáférhető minőségi oktatás, amely lehetővé teszi a jelentős társadalmi hátránnyal küzdő térségekben élő családok gyermekei számára a korszerű, magasan kvalifikált oktatás elérhetőségét annak teljes szakmai és infrastrukturális feltételrendszerével (befogadó szemléletű, az innovatív pedagógiai módszertan terén képzett pedagógusok, jól felszerelt iskola, informatikai eszközpark, multimédiás eszközök, digitális tábla, igényes tanulási-fejlesztési eszközök, programok gyermekeknek és szülőknek stb.). E prioritás további részterületei: a kompetencia alapú oktatás elterjedésének támogatása; a közoktatási rendszer hatékonyságának javítása; újszerű megoldások és együttműködések kialakítása; a halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelten a roma tanulók szegregációjának csökkentése, esélyegyenlőségük megteremtése. Fontos feladatként kerül meghatározásra a sajátos nevelési igényű tanulók integrációjának támogatása, az interkulturális oktatás, mely mind az uniós közösség népeinek, mind a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának megismerését foglalja magába. A társadalmi befogadás, részvétel erősítésének prioritásterületéhez tartozik a kiemelt leghátrányosabb helyzetű térségek, valamint a településen belüli szegregáció csökkentését célzó komplex fejlesztések támogatása, gyermek és ifjúsági programok, a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok szociális ellátórendszerhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása munkaerő-piaci integrációjuk előmozdítása érdekében a szociális ellátórendszer fejlesztése, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása helyi közösségek és a civil társadalom fejlesztése, a társadalmi kohézió erősítése bűnmegelőzési és reintegrációs programokkal. A minőségi oktatás célrendszerében a tudásalapú gazdaság kiépítését szolgáló felsőoktatás tartalmi és szervezeti fejlesztése elemeként említi a program, mintegy specifikus célként az egész életen át tartó tanulást (lifelong learning). Nyilvánvaló azonban, hogy ennek alapjai a közoktatáshoz vezetnek vissza. A TÁMOP átfogó céljaként megfogalmazott munkaerőpiaci aktivitás növelésének és a munkaerő foglalkoztathatóságának feltétele, hogy rendelkezésre álljon a munkaerőpiac által elvárt tudással rendelkező, a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni képes munkaerő. Ennek meghatározó feltétele, hogy a munkavállalási korúak képesek legyenek tudásuk, képességeik folyamatos fejlesztésére. Minthogy az egész életen át tartó tanulásban való részvételre való alkalmasság jelentős mértékben függ a gyerekkori fejlődéstől, az e területen elérhető javuláshoz elengedhetetlen az oktatási, képzési rendszerek 6

7 átfogó korszerűsítése, 7 a formális, nem formális és informális tanulási rendszerek összekapcsolása, együttműködésük támogatása. Különösen a gyermek- és ifjúsági korosztály tekintetében fontos cél a kulturális szegénység okozta hátrányok csökkentése, az iskoláskor előtti és alatti készség- és képességfejlesztés, a kreativitás fejlesztése, a szabadidő élményszerű eltöltése révén. Az egész életen át tartó tanulás elősegítése specifikus cél az egész életen át tartó tanulás stratégiájának megvalósulását szolgáló feladatokról szóló 2212/2005. (X.13.) Korm. határozatban, és a 2006/962/EC ajánlás az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról foglaltakkal összhangban került meghatározásra. A közoktatás minőségének javítása során jelentősen növelni kell az eredményességet az alap és kulcskompetenciák fejlesztésében. Az oktatás általános színvonalának javításán túl a minőség területi különbségeinek csökkentéséhez is hozzájáruló, egységes és átfogó értékelési rendszert kell kiépíteni. Meg kell szüntetni az oktatási rendszeren belüli szegregációs mechanizmusokat, lakóhelytől és társadalmi-gazdasági helyzettől függetlenül minden gyermek számára elérhetővé kell tenni a megfelelő minőségű oktatást. Az oktatási rendszer hatékonyságának növelése és fenntarthatóságának biztosítása érdekében segíteni kell a minőség javítását és a költséghatékonyságot egyidejűleg szolgáló szervezeti megoldások elterjesztését, az intézményrendszer koncentrációját. Az egész életen át tartó tanulás elősegítése érdekében, a formális oktatási rendszer támogatását elősegítendő, fejleszteni kell a tanulás tanulásának készségét, az interperszonális és állampolgári készségeket, valamint az általános műveltséget, különös tekintettel a gyermek és ifjúsági korosztályra. A társadalmi integráció alapvető céljaként az egész életen át tartó tanulás programját a következőképpen foglalja össze a közötti időszakra vonatkozó általános uniós pályázati felhívás: 8 az oktatás és képzés terén járuljon hozzá a lisszaboni célkitűzés eléréséhez, ahhoz, hogy az EU-t a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává tegye, amely több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval képes a fenntartható gazdasági növekedésre. A kötelező oktatási és képzési rendszerek keretében a tanulóknak át kell adni azt az alaptudást és azokat a kulcskompetenciákat, amelyekre mindenkinek szüksége van a tudásalapú társadalomban való boldoguláshoz. Ez különösen fontos a hátrányos helyzetű csoportok, valamint a nagyszámú bevándorlóval és etnikai kisebbséggel rendelkező országok esetében. Magyarországon a sok évtizedes hagyományokhoz mereven ragaszkodva a differenciálás szemlélete uralkodik, mely szerint a minőségi oktatás a tanár katedraszerepével szimbolizált professzionalizáció útján valósul meg. E felfogás azt hangsúlyozza, hogy a tehetséges tanulók külön tagozaton, osztályokban sőt iskolában tanulhatnak sikeren, a problémás tanulóktól többé-kevésbé elkülönítetten. A szociokulturális hátrányokkal küzdő tanulót is lehetőleg perifériára szorítja az iskola, valamint a szülők révén a társadalom is, bár az befogadó szemléletet elvi szinten mindenki elfogadja. Ezen a helyzeten elsősorban a szemléletváltás, az új módszerek bevezetése, s ösztönző strukturális megújulás segíthet elsősorban. Az Európai Unió országaiban végzett összehasonlító elemzés 9 megállapításai a vázolt hazai helyzetet 7 Ennek eklatáns példája az infokommunikációs technológián alapuló tanulásszervezés. 8 Az egész életen át tartó tanulás programja - általános pályázati felhívás a közötti időszakra Forrás:

8 annak minden sajátosságaival együtt jól igazolják. Azok az oktatási rendszerek, amelyekben a differenciálás korán megtörténik, fokozzák a társadalmi háttérből adódó iskolázottságbeli különbségeket, és így a tanulók és az iskolák teljesítménye közötti egyenlőtlenségek még inkább felerősödnek. Néhány tagállamban, ahol egész iskolákat igazítanak a hasonló szükségletekkel és teljesítményszinttel rendelkező diákok csoportjaihoz, eredményesnek vélik a belső differenciálást. Az adatok azonban megkérdőjelezik ezt. Azok az európai országok (pl. Németország, Benelux-államok), amelyekben a tanulók differenciálására korán sor kerül, nagyobb különbségeket mutatnak a tanulók teljesítménye terén, mint az integráltabb képzést előnyben részesítő iskolarendszerrel rendelkező országok. A korai differenciálás különösen a hátrányos helyzetű gyermekek teljesítményszintjére van negatív hatással. Ennek oka részben az, hogy a differenciálás az oktatás és képzés kevésbé tekintélyes formái felé irányítja őket. Ha a differenciálást a felsőbb középiskolai szinten végzik el, és megadják az iskolatípusok közötti átjárás lehetőségét, enyhíthető az elkülönítés, valamint a hatékonyság csökkentése nélkül előmozdítható az igazságosság. Számos tagállam (pl. Magyarország, Lengyelország, Csehország, Olaszország) a decentralizálás segítségével kívánta javítani a hatékonyságot, nagyobb szabadságot adva az egyes intézményeknek a tananyag tartalmának meghatározása, a költségvetés kezelése, illetve a személyzeti döntések meghozatala terén. Ennek magyarázata általában az, hogy a helyi körülmények és a speciális szükségletek ismerete miatt a decentralizált döntéshozatal hatékonyabb. Nemzetközileg bizonyított, hogy az intézmények helyi autonómiájának központi ellenőrzési rendszerekkel való ötvözése javíthatja a tanulók teljesítményét. Az ellenőrzési rendszereket azonban oly módon kell kialakítani, hogy teljes mértékben biztosítsák az igazságosság iránti elkötelezettséget, valamint meggátolják, hogy a decentralizált pl. az iskolák vonzáskörzetének meghatározásával kapcsolatos döntések helyi szinten méltánytalansághoz vezessenek. Néhány ország az igazságosságra irányuló célkitűzéseket és ösztönzőket épített be ellenőrzési rendszerébe, melyek az igazságosságra vonatkozó előírásokat megszegő intézményeket sújtó intézkedésekkel párosulnak. Az igazságosság és a hatékonyság elősegítése szempontjából a tanárok szakmai színvonala, tapasztalata, motivációja és az általuk alkalmazott pedagógiai elméletek a legfontosabb tényezők. A szülőkkel, valamint a gyermekjóléti szolgálatokkal való együttműködés révén a tanárok kulcsfontosságú szerepet játszanak a leghátrányosabb helyzetű tanulók integrációjának biztosításában. Ez akkor különösen hatékony, ha az iskolák rendelkeznek folyamatosan frissített és a pedagógiai kutatáson alapuló integrációs stratégiával. A tagállamoknak ez idáig problémát okozott az olyan intézkedéscsomagok kidolgozása, amely segítségével a tapasztalt és motivált tanárokat ösztönözni tudnák arra, hogy a legnagyobb kihívást jelentő iskolákban tanítsanak. Prioritás lenne olyan eljárás kidolgozása a tanárok felvételére, amely biztosítja, hogy a hátrányos helyzetű tanulók magas színvonalú oktatásban részesüljenek. A kutatások nagy része azt mutatja, hogy a tanulók differenciálását korán elvégző oktatási és képzési rendszerek fokozzák a gazdasági-társadalmi háttérnek az iskolázottságra gyakorolt hatását, és hosszú távon nem növelik a hatékonyságot. A hatékonyság és az igazságosság egyaránt javítható azáltal, hogy előtérbe helyezik a hátrányos helyzetű területeken a tanárok szakmai színvonalának növelését és a tanárok felvételére vonatkozó eljárás javítását, valamint olyan autonómia- és ellenőrzési rendszereket dolgoznak ki, amelyek segítségével megakadályozható a méltánytalanság. 8

9 A TÁMOP pályázat 10 lényegi eleme a sikeres munkaerő-piaci alkalmazkodáshoz szükséges, az egész életen át tartó tanulás megalapozását szolgáló képességek fejlesztése és kompetencia alapú oktatás elterjesztése a magyar közoktatási rendszerben, ami hozzájárul a foglalkoztatási helyzet javításához. Ennek érdekében a pályázat a kompetencia alapú oktatás módszertanának és eszközeinek széleskörű elterjesztését célozza, a pedagógusok módszertani kultúrájának korszerűsítését, a tanulók képességeinek és kulcskompetenciáinak egyénre szabott fejlesztését és megerősítését, a rendszerben meglévő szelektív hatások mérséklésével, valamint az egyenlő hozzáférés és esélyegyenlőség szempontjainak érvényesítésével. Kötelezően megvalósítandó tevékenységei a kompetencia alapú oktatás implementációja, a hátrányos helyzetű és SNI tanulók esélyegyenlőségének javítása szegregációmentes együttnevelési környezet kialakításával, valamint az új módszerek intézményi alkalmazása, elterjesztése, önálló intézményi innováció megvalósítása. A célok elérése érdekében képzési programok, oktatási programok, modellek kidolgozása és elterjesztése történik, illetve az egyes intézmények nyernek támogatást az adaptáció során. A program két területet ölel fel, egyrészt a hátrányos helyzetű diákok oktatásával foglalkozó szakemberek képzését, másrészt az integrációs oktatási programok adaptációjának támogatását az egyes intézményekben. A Program keretében tervezett intézkedések ezért komplexebb beavatkozást, akár más prioritási tengelyek és operatív programokhoz is kapcsolódó célzott programok megvalósítását teszik lehetővé, és ezzel egyidejűleg az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika horizontális érvényesítését szorgalmazza minden, az oktatási szektort, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket érintő fejlesztésben. A Program keretében megvalósuló átfogó beavatkozások az oktatási rendszerben meglévő, esélyegyenlőtlenséget eredményező szegregáció csökkentésére, az oktatási szolgáltatások minőségének javítására, és az intézmények és szakmai valamint társadalmi környezetük együttműködésének előmozdítására irányulnak. Ennek célja, egyrészt az intézményrendszer alkalmassá tétele e diákok eredményes oktatására; másrészt közvetlenül a halmozottan hátrányos helyzetű és roma tanulók iskolai sikeressége végett az oktatási szegregáció visszaszorítása, valamint az iskolai fokozatokon belüli lemorzsolódás csökkentése, továbbtanulási eredményeik javítása, a korai iskolaelhagyók iskolarendszerű képzésbe történő visszavezetése. Az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika horizontális érvényesítése révén biztosítható, hogy minden oktatásfejlesztésben részesülő közoktatási intézmény, intézményfenntartó vagy egyéb szervezet projektjét csak olyan módon valósítsa meg, hogy annak pozitív hozadéka legyen a halmozottan hátrányos helyzetű, és kiemelten a roma tanulók esélyeinek javítására vonatkozóan. Mindehhez kapcsolódik a hazai normatív költségvetési forrásból támogatott Integrációs Pedagógiai Program (továbbiakban: IPR), amely a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/D. és 39/E. -a által meghatározott két olyan oktatási-szervezési formát képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés tartalmaz, mely támogatással ösztönzi a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók 10 Pályázati felhívás a Társadalmi Megújulás Operatív Program Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben című pályázati felhívásához Kódszám: TÁMOP-3.1.4/08/2. Forrás: 9

10 integrált keretek között megvalósuló a szociális helyzetből és a képességek fejlettségéből eredő hátrányok ellensúlyozását célzó iskolai nevelésének-oktatásának megszervezését. Az IPR a következő elemeket tartalmazza: I. Az alkalmazás feltételei 1. Integrációs stratégia kialakítása 2. Az iskolába való bekerülés előkészítése 3. Együttműködések partnerségi kapcsolatok kiépítése II. A tanítást-tanulást segítő és értékelő eszközrendszer 1. Kulcskompetenciákat fejlesztő programok és programelemek 2. Az integrációt segítő tanórán kívüli programok, szabadidős tevékenységek 3. Az integrációt elősegítő módszertani elemek 4. Műhelymunka a tanári együttműködés formái 5. A háromhavonta kötelező kompetencia alapú értékelési rendszer eszközei 6. Multikulturális tartalmak 7. A továbbhaladás feltételeinek biztosítása III. Elvárható eredmények IV. Intézményi önértékelés Az IPR bevezetése a szintén uniós támogatásra épülő Humán Erőforrás Fejlesztési Program (HEFOP) ben meginduló pályázati konstrukció keretében indult hazánkban. Jómagam e folyamatban először képzőként, majd mentor szaktanácsadóként vettem, jelenleg szaktanácsadóként tevékenykedem májusától IPR szakértőként és mentorként 9 (1 konzorciumi és 8 intézményi) IPR-tréninget és 8 intézményi mentorálást szerveztem összesen 430 órában a HEFOP K /1.0 program keretében júniusában 11 közép-magyarországi általános iskola intézményi önértékelését szakértettem. Mentorálásaim az általam tartott képzéseket követték, így a nevelőtestületekkel, az intézményekkel kialakult szakmai kapcsolatokra és ismereteimre szerencsésen tudtam támaszkodni. Az intézményi mentorálások során a képzések óta eltelt időszak szakmai fejlődésének feltérképezése volt a célom, mely a pedagógiai munkában használt tanítási-tanulási módszerek óralátogatásokon és különféle tanórán kívüli (felzárkóztatás, fejlesztés, fakultáció, napközi, szakkör stb.) foglalkozásokon történő tanulmányozása, az integrációs pedagógiai program iskolai adaptációjaként született intézményi dokumentumok áttekintése, és az IPR fejlesztőcsoportok vezetőivel való problémafeltáró beszélgetések útján valósult meg. A mentorálásokban az iskolavezetés, a nevelőtestület tagjai, az IPR mikrocsoportok vezetői, a diákközösség és a szülői szervezet képviselői, valamint az intézmény partnerségi horizontján szerepet játszó szervezetek (fenntartó, iskolaszék, kisebbségi önkormányzat, támogató civil szerveztek, helyi egyesületek stb.) delegáltjai vettek részt, erősítve a programnak az integráció sikerességében a társadalmi együttműködés fontossága terén megfogalmazott prioritását. Az egyes iskolákban szerzett tapasztalatokat az érintettek beleegyezésével több intézmény számára is hozzáférhetővé tudtam tenni, ami szintén pozitív eredménnyel zárult. Ennek jó példája az integrációs és képesség-kibontakoztató felkészítésben részt vevő monori, 11 A TÁMOP elődje. 10

11 pesterzsébeti és esztergomi iskolák településen belüli együttműködése, melyek a 2008 júniusában végzett intézményi önértékelési szakértés során szervezeti formát is öltöttek találkozók, közös megbeszélések során. A tapasztalatcsere és az egymástól való tanulás jó alap a folyamatos IPR-alapú intézményfejlődés útján, mely igazán érthetővé, hitelessé teszi integráció egyik üzenetét, miszerint különböző emberek másságuk ellenére is képesek jó hangulatban, mindannyiuk számára fejlesztő módon együtt tanulni tanítani. Úgy gondolom ennek szemléletformáló ereje, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem sikerét szolgálja. 11

12 Felhasznált irodalom Szociálpolitika és esélyegyenlőség. EU vonal In.: Lele Nikolett: Nyitott koordináció a szociális védelem területén. In.: Kapás Katalin- Lele Nikolett-Tőgyi Ildikó: Átfogó szociálpolitikai programok Forrás: Társadalmi Megújulás Operatív Program CCI szám: 2007HU05UPO001 Az egész életen át tartó tanulás programja. Általános pályázati felhívás a közötti időszakra In.: Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben. Az Európain közösségek bizottságának közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek In.: Pályázati felhívás a Társadalmi Megújulás Operatív Program Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben című pályázati felhívásához In.: 12