Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

Átírás

1 Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11. A pedagógiai folklórként terjedő képességfejlesztő, személyiségfejlesztő gyakorlatok mellett a drámának tanításra kitalált és kidolgozott változataival is foglalkoztak, iskolásan: ezt is tanulták a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegítésére címmel megrendezett tanfolyamok hallgatói. Tanítási dráma: a gyerekek drámát játszanak, a felnőtt pedig a közös játék során tanít. Közös játékról van szó, mivel a felnőtt (akit nevezhetünk tanárnak, tanítónak, óvodapedagógusnak, foglalkozásvezetőnek mindegy, ez a lényegen nem változtat) gyakran szerepben vesz részt a gyerekek tevékenységében. Feladja hétköznapi ( tanári ) viselkedési mintáit, engedi, hogy személyiségéből mást is lássanak a foglalkozás résztvevői, mint addig. A saját szerepjátékán keresztül szabályozhat, információt vihet a játékba, viselkedésbeli és nyelvi mintát nyújthat, véleményeket hívhat elő, provokálhat, de akár fegyelmezhet is szerepből. A több mint húsz helyszínen a teljes tantestület részvételével megvalósított képzés a tanítási drámába történő bevezetést szolgálta azzal, hogy egyes dramatikus módszerek és technikák együttnevelési célú pedagógiai alkalmazására készítette fel a résztvevőket. A kurzusok belső, a kipróbálást, gyakorlást célzó tervezési munkái között olyanok is találhatók, melyeket érdemes megmutatni másoknak, kifelé. Ezek közül, vagyis dramatikus módszereket alkalmazó tanórák vázlataiból és teljes drámaórák tervezeteiből adunk közre két válogatást: a Drámapedagógiai műhelygyakorlatok első és második füzetét. A játék segítségével tanítani lehet, mégpedig úgy, hogy a tanulási folyamat során a résztvevők megkapják az elsődleges játékélményt, megélhetik a játék örömét ezt kívánják lehetővé tenni a kiadványban megjelentetett dolgozatok. A vázlatok, tervezetek többsége adaptáció: az órák működőképessége és értéke kiadványaink alapján is megállapítható, de magának az átalakításnak a szakmaisága, szakszerűsége csak úgy ítélhető meg, ha az eredetit is megnézzük. Kaposi László Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész

2 Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11. Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész

3

4 Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11. Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008

5 Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés központi programjának A komponense kere tében. Szaktanácsadó és a kötet szerkesztője Kaposi László A szakmai műhelyt vezette Wenczel Imre Szakmai vezető Kovács Gábor Munkacsoport-vezető Balogh Gyula A fotókat készítette Kaposi László A borítón szereplő rajzot az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola (Berettyóújfalu) tanulója, Gyökös Viktória készítette. Borítóterv és tipográfia Király és Társai Kkt. Kaposi László, szerkesztő, 2008 Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008 Azonosító: 8/211/A/4/jgy/drama/1 ISSN (Padtárs) ISSN (Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek) ISBN Ö ISBN A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja. Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Felelős kiadó: Kerekes Gábor ügyvezető igazgató 1134 Budapest, Váci út 37. Telefon: (06-1) Fax: (06-1) info@educatio.hu Nyomtatta a Pátria Nyomda Zrt. Felelős vezető: Fodor István vezérigazgató

6 Tartalom Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz... 7 Igazgatók írták Gévai Imre: Ha drámai a helyzet játsszunk drámát! Kollárics Ferenc: Életút-projekt. Zalavári András drámaórájának feldolgozása Kiss Albert: Maradjatok távol. Török László drámaórájának adaptációja Smolczer Tibor: Drámajátékok a szabadidő eltöltésére Szaszkó Sándorné: Drámajátékok matematikaórára Tanainé Szeghy Rita: Dramatikus tevékenység matematikaórán Gyakorlatokból álló foglalkozástervek Bereczki Gyuláné: Iskolás vagyok Drágulyné Teberán Mária: Ki vagyok én? Smolczer Tiborné: Drámajátékok osztályfőnöki órán Dézsi Ágnes vázlata: Drámajátékok németórán Dézsi Ágnes: Drámajátékok osztályfőnöki órán Dramatikus elemek a tanórán a gyulaji iskolában 5

7

8 Wenczel Imre 1 A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz Az a lehetőség, ami megadatott ebben a drámapedagógiai programban 2, annak majdnem minden szintjén és megvalósulási időszakaszában kivételesen jó gyakorlatot eredményezett. Az előkészítésben, a trénerek kiválasztásában és képzésében, a tanfolyamok és a mentorálás lebonyolításában, az országos és a regionális műhelyfoglalkozások gondozásában, eredményeinek felhasználásában, valamint azoknak a szakanyagoknak a létrehozásában, amelyek ebbe a kiadványba is bekerülhettek. Nézzük a tényeket! Még jóval a HEFOP pályázatának kiírása előtt létrejött néhány olyan hiánypótló program, amely több mint húsz év jó gyakorlatát használta arra, hogy az óvodától a felnőttoktatásig megismertesse és megszerettesse minden fogékony tanítvánnyal és nevelővel a drámajátékot. Ebből a munkából természetesen leginkább a Magyar Drámapedagógiai Társaság vezetői és tagjai vették ki részüket. Azok a fejlesztők, akik most személyes felelősséget vállaltak a program minőségéért, már régóta magas színvonalon megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a pályázati kiírás megfogalmazott. Az elmúlt évtizedek alatt mindannyian hozzájárultak a drámapedagógia magyarországi terjesztéséhez és fejlesztéséhez. Ugyanakkor a projektbe oktatóként-trénerként bekerülő drámatanárokat is kiválogatta a képzők képzésében való részvétel feltételrendszere: a hétköznapokban is drámatanárként dolgozó, sikeres pedagógusokról van szó. Ez lehetett a jó gyakorlat alaptételének első megerősítése. 1 A szerző a győri Révai Gimnázium tanára a programban a drámapedagógiai műhely vezetője. (A szerk.) 2 A program a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegítésére (bevezetés a tanítási drámába: felkészítés egyes dramatikus módszerek és technikák együttnevelési célú pedagógiai alkalmazására) című és alcímű 60 órás akkreditált tanfolyamra és az azt követő 40 órás mentorálásra épült. A fenti képzés fejlesztői: Kaposi László, Lipták Ildikó, Mészáros Beáta és Takács Gábor. A képzők képzését, vagyis a trénerek/mentorok felkészítését Kaposi László, Lipták Ildikó és Mészáros Beáta vezette. 7

9 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész Maga a tananyag sem elvontan vagy könyvízűen, nem csupán elméleti vitákban formálódott, hanem a mindennapok küzdelmei közepette. Azok a kollégák, akik részben megtanulták, részben munkájuk köz - ben felfedezték, kitalálták, újraformálták a drámapedagógia magyarországi változatait, igyekeztek mindig csak jól dolgozni az iskolákban, a mű velődési házakban, a (gyermek-) színházakban, bábszínházakban. Az ün nepnapokon persze már többször is látványosan megmutatkoztak a drámajáték pedagógiai, pszichológiai előnyei a tanulócsoportokkal való foglalkozás során, például azokon a találkozókon, szakmai megbeszéléseken, amelyek a Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezésében rendszerint a Marczibányi Téri Művelődési Központban zajlottak. Magyarországon a drámapedagógia valójában akkor lett szakmává, amikor fölülről még nem támogatta senki ezt a nevelési-oktatás módszert, az iskolákban pedig az igazgatók, nevelési igazgatóhelyettesek inkább csak megtűrték. Ha megtűrték tisztelet a kivételnek! Tehát tulajdonképpen már rég készen állt egy olyan képzési struktúra, amely alkalmas a hátrányos helyzetű tanulók integrációjának elősegítésére, valamint egy letisztult, jól alkalmazható pedagógiai ismeretanyag pedagógusoknak történő, gyakorlatorientált átadására. A szakma már kikövetelte és meg is találta a helyét a diplomások posztgraduális képzésében, valamint más formákban a tanítóképző főiskolák nappali és levelező tagozatain, mostanában pedig talán már az egyetemeken is. És mivel volt, aki észrevette, hogy itt az ideje azokkal is megismertetni a drámapedagógiát, akiknek valószínűleg a legnagyobb szükségük van rá (kis iskolák, hátrányos helyzetű tanulók, forráshiányos intézmények; pedagógusok sikerélmény utáni vággyal, tanulási/frissülési törekvésekkel, szorgalommal ), a jelzett intézményeket, óvodapedagógusokat, tanítókat, tanárokat megkínálta a képzés/önképzés lehetőségével, azzal a 60 órás tanfolyammal, amelyet 40 órás mentorálás, valamint bemutatkozási és publikációs lehetőség is követett. Huszonkét település (többnyire község vagy kisváros) óvodájának, iskolájának vezetősége és pedagógusközössége élt eddig a lehetőséggel. Ez a sikertörténet második eleme. A drámapedagógiai műhelytalálkozókon részt vevő iskolai követek (multiplikátorok) által közvetített egyik nagy hír az intézmények óvodapedagógusainak, tanítóinak, tanárainak örömteli meglepetéséről szól: a kollégák korábban ugyanis nem gondolták, hogy egy módszer ennyire hatékony lehet. Azt sem gondolták, hogy ők maguk is képesek lesznek 60 órás tanfolyam után előbb a mentorok segítségével, majd dramatikus mód- 8

10 Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz szereket alkalmazó pedagógusként, önállóan, jó eredménnyel működni a szakórán vagy azon kívül, olyan tanulóik körében, akik a szokásos tanítási-nevelési módszerekre igen rosszul reagáltak. (Nem könnyű szakma ez: a tanulás szakaszában bizony több pedagógus megijed tőle többek közt ezt is megtudtuk a műhelytalálkozókon.) A beszámolókból az is kiderül, hogy a gyerekek pozitív visszajelzései inspirálóan hatottak a pedagógusokra. És bár néhányan továbbra sem mernek komplex drámafoglalkozást vezetni tanítványaiknak lelkiismeretes, jó önismerettel rendelkező emberekről van szó, akik nem szívesen kísérleteznek a tanítványaik kontójára, ma már minden olyan kolléga, aki részt vett ebben a képzésben, legalább a dramatikus tevékenység egyik típusát, a gyakorlatokat, közülük főként a szabályjátékokat valamiképpen beépíti saját munkájába. A szemléletmód változott a legtöbbet. A 60 órás drámapedagógiai tanfolyam után több igazgató nyilatkozott úgy, hogy vadonatúj tantestületet kapott. Főképpen azok láttak rá erre az összefüggésre, akik maguk is részesei voltak a tanfolyamnak. A korábban reménytelennek tűnő tanórai (közösségi) helyzetek pedig a játékok nyomán egyre inkább megoldódni látszanak; a tanulók közösségi magatartása jelentősen változott, a kommunikációs képességük látványos fejlődésnek indult A tananyag elsajátításában, összefoglalásában, élményszerű, emlékezetes átadásában sokat segített a drámapedagógia tudtuk meg a multiplikátoroktól. Ez a program jó gyakorlatának harmadik összetevője. Természetesen szeretnénk látni, hogy milyen eredményekről tudnak majd beszámolni 5 10 év múlva azok az intézmények, amelyeknek a nevelői most értek el oda, hogy immár képzett drámapedagógusként elkezdhettek dolgozni. Érdemes külön is szólnunk a programnak arról a szintjéről/szakaszáról, amit már emlegettünk: a műhelytalálkozókról. A képzésben részt vevő intézmények képviselői rendszeresen találkozhattak, és reméljük, a későbbiekben is találkozhatnak egymással; átadhatják egymásnak a drámapedagógiai képzés, a mentorálás és a saját gyakorlat tapasztalatait. Idézzük fel itt egy műhelytalálkozóra hívó körlevél részletét, hogy lássuk, mire számíthattak ezen alkalmakon az érkezők! Rendezvényünkkel (és a későbbi műhelytalálkozókkal) célunk továbbra is az, hogy megismerkedjenek a programban részt vevő intézmények képviselői, az intézmények megismerhessék egymás munkáját, az iskolák számot adhassanak gyakorlatukról, továbbá annak lehetővé 9

11 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész tétele, hogy az intézmények képviselői tanulhassanak egymástól, hasznos tapasztalatokat meríthessenek egymás bemutató foglalkozásaiból, a tapasztalatcserék nyomán multiplikátorként közvetíthessék az így megszerzett információkat, tudást. Célunk az említettek mellett az év végére egy kiadvány létrehozása, amelyben a dramatikus módszerek alkalmazása kapcsán a mások számára is mintát vagy értéket, hasznos tapasztalatot jelentő gyakorlatot tennénk közzé (ebben helyet kaphatnának gyakorlatsorok, komplex drámafoglalkozások vázlatai mellett a tanítási dráma beépítési lehetőségei az iskolai pedagógiai programba, de hasonlóképpen az alkalmazási gondok, problémák is). Célja ennek a személyes találkozónak olyan szakmai együttlétek szervezése és megtartása, melyek inspirációt adhatnak a dráma együttnevelési célú, tanórai vagy tanórán kívüli alkalmazásához, kedvet a további munkához. Beszámolók és újabb körlevelek összegzik a korábbi találkozókon történteket, jelzik, hogy milyen (internet-) címeken érhetők el a bemutató foglalkozásokról készült képek vagy videofelvételek; hol tartanak azok a folyamatok, amelyek miatt érdemes volt elkezdeni a műhelytalálkozók szervezését. Idézzük tájékozódásul a negyedik személyes műhelytalálkozóra hívó levél idevonatkozó részletét! Az első ilyen találkozó a Magyar Drámapedagógiai Társaság jóvoltából és segítségével Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központban volt március 17-én. Akkor leginkább a kapcsolatteremtéssel, egymás intézményeinek, munkájának megismerésével és a műhely kiépítésével foglalkoztunk. Játszottunk, beszélgettünk, beszámolókat hallgattunk meg, és feltérképeztük az adott idő alatt áttekinthető problémákat. Egy kérdéssorra is vártunk (kisebb-nagyobb mértékben kaptunk is) választ beszámolók formájában. A legértékesebb, részletes, írásban is rögzített beszámolót a zalabériek hozták. A második országos drámapedagógiai műhelytalálkozót (szintén a Magyar Drámapedagógiai Társaság, valamint a sulinova munkatársainak jóvoltából és segítségével) a sulinova által biztosított helyszínen tarthattuk (Duna Office Center) Budapesten, április 20-án. Ekkor már két drámajáték-foglalkozás részesei lehettünk. A kincs, amit folyamatosan keres(t)ünk, akkor is magában a tanulási folyamatban rejlett. Vagyis a drámafoglalkozás tervezésének/vezetésének gyakorlati 10

12 Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz megmutat(koz)ásában. Két foglalkozás demonstrációját láttuk, illetve tapasztaltuk, utána értékes szakmai megbeszélést folytattunk. Talán jellemző a műhelytalálkozó folyamataira, hogy az egymástól tanulás egymás tanítása összefüggésrendszerében itt láthatóvá válik az a kolléga, aki később a kocséri műhelytalálkozó egyik szervezője/kiszolgálója. Lakatosné Rozsnyói Anikó nem csupán otthoni foglalkozását demonstrálja sikeresen a műhelytalálkozón, hanem munkanaplót is ír A harmadik személyes műhelytalálkozón végre olyan intézményben vehettünk rész, amelyben a hétköznapokban mindennapos a drámajáték előfordulása tanórákon. Alsó tagozatos számolás tananyag feldolgozását láthattuk drámásan Szaszkó Sándorné (Marika) dolgozott a tanítványaival; illetve egy komplex dráma adaptációs foglalkozásának részesei lehettünk Grünfelder Boglárka vezetésével. Újpetrei kollégánk a Drámapedagógiai Magazinban megjelent Sztárok című négytanáros foglalkozást adaptálta egy tanárra, 5. osztályosok számára, ezt demonstrálta a találkozó résztvevőivel. A foglalkozás elemzésekor érintettük az adaptáció módját; foglalkoztunk a téma, a típus, a fókusz, a bevonódás szintjei, a tanári szerepbelépés fogalmaival, illetve azok gyakorlati jelentőségével. A negyedik, személyes (zalabéri) rendezvény volt az első és egyben az utolsó előtti regionális találkozó, amelyen kisebb intézményi csoportban, szinte családias körülmények között foglalkozhattunk a drámapedagógia alkalmazásával úgy, hogy azt saját közegében szemlélhettük. Ennek a haszna jelenleg felmérhetetlen. Itt már másodszor láttuk, hogy a gyerekek valóban akarnak és tudnak drámás tanórán dolgozni. Fontos, hogy ezt ők játékként élték meg! Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a bemutató foglalkozások előkészítésekor hangsúlyt kapott a külső szemlélő(k)nek való megfelelni akarás is. Láthatóan sok-sok kreativitást, együttműködést, gyors reagálást elváró program fut párhuzamosan a negyedik találkozó befogadó intézményében, a Zalabéri Általános Iskolában. Mindegyik lehetővé teszi bemutató foglalkozások megtartását is. Talán éppen ezért volt annyira természetes ez a demonstrációs nap számukra (és számunkra). Ujjné Szalai Júlia óvónő és munkatársai bemutató foglalkozásukkal olyan szívmelengető népi gyermekjátékdal-csokrot mutattak meg a műhely résztvevőinek, amely alapul szolgálhat egy későbbi fókuszált drámajátékhoz. Az óvodások hihetetlen kedvességgel, gyermeki jósággal nem csupán kiszolgálták, hanem át- 11

13 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész éléses jelenléttel végigjátszották a bemutató foglalkozást. Cseh Németh Zsuzsanna tanárnő és a munkáját segítő beépített szereplő kollégák nagy ívű, súlyos problémákat érintő, komplex drámás adaptációs foglalkozásukkal éppen arra mutattak példát, hogy a szakmailag felkészült, tanítványaival gyakran játszó tanár milyen jól használható, sikeres tanítási-nevelési módszer birtokába juthat a drámapedagógia alkalmazásával. A nyolcadikos tanulók meglepő fegyelmezettséggel és az ügy iránti alázattal dolgoztak a bemutató órán. Kiss Albert igazgató úr egy D típusú foglalkozás 20 perces sűrítményének demonstrációjával szerzett élményt a jelenlévő kollégáknak. Ebben a játékban azokat a kivételes pillanatokat tapasztalhattuk meg (többek közt), amelyeket a szimbólummá váló tárgyak, a színházi kellékek használata és a helyzetek átélésének érzelmi többlete nyújthat a drámajátékban. A november 9-én Mikepércsen lezajlott rendezvény volt a tervezett program szerint a második és egyben az utolsó regionális találkozó, amelyen az intézmények földrajzi elhelyezkedését vettük figyelembe a szervezéskor. Az élő, személyes találkozók sorában ez az ötödik volt. Két foglalkozás demonstrációját láthattuk és beszélhettük meg Mikepércsen, mindkettőről videofelvétel készült. A helyszínt olyan intézmény biztosította, amelyik nincs benne a HEFOP IPR drámapedagógiai programjában. Az ügy(ünk) iránti alázat, a szervezés/kiszolgálás színvonala azt mutatta, hogy értelmes célokhoz általában megtalálhatók azok az emberek és intézmények, akik segítenek, mert magukénak érzik a jó teleológiát rövidebbhosszabb időintervallumban egyaránt. (A szervező itt Nánási Sándor, a befogadó intézmény a Hunyadi János Közoktatási és Közművelődési Intézmény Művelődési Háza.) Gyarmati Attiláné (Pocsaj) a foglalkozását eredetileg ötödik osztályos tanulók számára készítette. A tanárnő a görög mitológiába vezeti be (dráma-) játékosan a tanulókat. Az óra címe: Odüsszeusz harca az egyszemű óriással. Gulácsi Ilona (Derecske) azt tűzte ki célul, hogy tanórai játékával a drámajátékban fellázítja az alsó tagozatos gyerekeket a környezetszennyezők ellen. A tanulók (és a demonstrációban részt vevő kollégák is) a játékban közös cselekvéssel (szóval és tettel) tiltakoztak a mókusok lakhelyének elpusztítása ellen A drámapedagógia szemszögéből: az alsó tagozatosoknak készült foglalkozás a környezetvédelem erősítését célozta. A tanulók önként vállalt küzdelemben, feladatok teljesítésével biztosíthatták (egy fiktív világban, de valóságos problémákkal szembe- 12

14 Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz sülve) a mókusok életben maradását, illetve az erdő természetes életterét. Megtanulhatták többek közt azt is, hogy mit jelent egy védett állat örökbefogadása. A november 30-án lezajlott rendezvény előkészítésekor megpróbáltunk még egyszer (utoljára?) mindenkit elérni, aki érdekesnek/érdemesnek tartotta ezt a programot arra, hogy a tapasztalatcseréken részt vegyen akkor is, ha már igen, és akkor is, ha még nem fejeződött be számára a tanfolyam (és/vagy a mentorálás). Három foglalkozás demonstrációját láthattuk és beszélhettük meg Budapesten az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság biztosította helyszínen, a Duna Office Center földszinti előadótermében. Mindhárom foglalkozásról videofelvétel készült. Tanainé Szeghy Rita tanárnő (a Zalabéri Általános Iskolából) olyan drámás matematikaóra demonstrációját mutatta meg a jelen lévő kollégáknak, amely ötleteivel, kidolgozott módszertani hátterével inspirációt adhatott a további tervezésre, ötleteket hívott elő a reáltárgyak másféle tanításához. (Akkor bizony záporoztak a reál tantárgyat tanító kollégák ötletei. Kérdés, hogy a multiplikátoroknak lesz-e kedvük/türelmük később leírni mindazt, ami ott, a találkozón és a későbbi tanórákon ebben a játékkörben eszükbe jutott ) Részesei lehettünk a záró találkozón Baloghné Incze Melinda (Rábahídvég) bemutató foglalkozásának. A D típusú drámaadaptáció demonstrációján Vendégségben (lehettünk) Bóbitánál. A Török László által megálmodott foglalkozás adaptációja alsó tagozatosok számára készült. A foglalkozással kapcsolatos szakmai kérdések két legizgalmasabbja: Mit tehetünk annak érdekében, hogy játékostársaink (tanítványaink) elfogadják/akarják megismerni azt a szituációt, amelyet a (dráma-) játék indításakor ajánlunk nekik?, illetve Hogyan építhetünk fel egy képzeletbeli világot úgy, hogy az képes legyen bevonni a játszókat az általunk teremtett fiktív világba?. Csáki Klára, a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskolából egyszerűen elbűvölte játszótársait. (Az eredeti óra, Kuszmann Nóra munkája, A mi erdőnk címmel jelent meg a Drámapedagógiai Magazin 2002/2. számában.) Érdekes, hogy ő is környezetvédelmi témában tartott foglalkozást. Kérdése játékával a tanulókhoz : Meddig tűrjük, hogy bárki szétdúlja természetes környezetünket?. 13

15 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész A záráskor/búcsúzáskor feltett kérdések, a folytatás igénylése, a műhelytalálkozók és a korábbi drámapedagógiai képzések dicsérete örömmel tölt el mindannyiunkat, akik azért dolgozunk, hogy úgy találkozhassanak a kollégák (sokan immár a barátaink) a drámajátékkal, hogy alkotóként ünnepnapokon és hétköznapokon egyaránt fel tudják használni újonnan szerzett ismereteiket a gyerekek tanításakor, motiválásakor. Láthatóan ez a projekt jó gyakorlatának negyedik mozaikdarabja. A kiadvány, amely többek közt ezt az összegzést vagy bevezetőt is tartalmazza, arra ad kiváló lehetőséget, hogy az írásos dokumentációt összeállítani hajlandó, mindennapos küzdelmeiről, sikerélményeiről hírt adni szándékozó kollégáknak legyen hol publikálniuk emlékeztetőül vagy azért, hogy mindannyian okulhassunk belőle. A műhelytalálkozók szervezése befejeződött ugyan (előkészítés, lebonyolítás, információk összegyűjtése, visszajelzés, köszönetnyilvánítás), és a kollégák, valamint a pályázat felelős vezetőinek egyéb tájékoztatása (beszámolók, weblapokra feltöltött szöveges, képes és videós dokumentumok formájában) már lezárult, mégis reméljük, hogy a program befejezése nem jelenti a végét is. Mi, drámapedagógusok, keressük továbbra is a lehetőségeket, miként folytatható ez a rendkívül ígéretes kezdettel indult, jó eredménnyel (akár közösségépítéssel is) kecsegtető tevékenység 14

16 Igazgatók írták

17

18 Gévai Imre 3 Ha drámai a helyzet játsszunk drámát! Miért a HEFOP? Miért vág bele egy iskola abba, hogy egy uniós projekt keretében nevelőtestületileg ismerkedjen meg a drámapedagógia alapfogásaival és persze más egyebekkel, amelyek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók eredményes oktatását-nevelését célozzák? Miért akar drámázni egy falusi kis iskola éppen akkor, amikor bizony drámai a helyzet a magyar közoktatásban, a kis falvakban pedig még inkább az: csökkenő gyereklétszám, iskolaösszevonások, pedagóguselbocsátások stb. Nos hát éppen azért játszik és képezi magát az ember, hogy úrrá legyen a drámai helyzeten. Kicsit pontosabban: az alábbi célok és remények megfogalmazása után bátorkodtam a nevelőtestületet 2005 decemberében rávenni arra, hogy a pályázatot benyújtsuk: a) szakmai megújulás igénye és kényszere, tanulócsoportjaink összetétele, a hátrányos helyzetű, alulmotivált gyerekek száma; b) forrásbevonás az eszközbeszerzés és a többletmunka díjazásának lehetősége; c) tapasztalatszerzés az uniós pályázatok írása, menedzselése terén; d) az együttműködési készség, képesség fejlesztése, szakmai kapcsolatok építése iskolán belül és kívül; e) későbbi uniós pályázatok sikereinek megalapozása. A nevelőtestület elfogadva az érveket és célokat, nem kis kétellyel, de azért egyöntetűen támogatásáról biztosított a pályázat beadása ügyében. 3 A szerző a kocséri Gábor Áron Általános Iskola igazgatója. (A szerk.) 17

19 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész Most, hogy lassan a projekt utolsó szakaszába lépünk, röviden így értékelhetem a remények valóra válását: f) A szakmai megújuláshoz a három továbbképzés (hatékony integráció, tevékenységközpontú pedagógiák, drámapedagógia), az azokat követő mentorálások és műhelymunkák erős indíttatást, sok-sok módszert, ötletet, kapcsolatot adtak. Az összesen 120 órás tréning nagyban megváltoztatta a nevelők szemléletét, módszertani kultúráját. Természetesen az, hogy a tanultakból melyik pedagógus mennyit visz át a mindennapok gyakorlatába, az döntő mértékben az egyes nevelők elszántságán, személyiségén múlik. A külső körülmények és itt nem az iskolavezetés elvárására gondolok, sokkal inkább a tanulócsoportjaink összetételére egyértelműen abba az irányba hatnak, hogy a tanultakat alkalmazni is fogjuk. A reményeink ezen a téren tehát beteljesedtek. g) A forrásbevonás, a támogatás lehívása még nem zárult le. Az eszközbeszerzés részben megtörtént, egy tantermet bebútoroztunk, az iskolai honlapot elindítottuk stb. Nagy segítség ez az iskolának és a fenntartónak. h) A többletmunkát végző pedagógusok díjazása is folyamatban van, bár a többletmunka több lett, mint terveztük, a díj pedig (a járulékok levonása után) kevesebb, mint amennyinek látszott, de a nemzet napszámosaiként ezen már alig lepődik meg a tanárember... A reményeink itt tehát részben teljesültek. i) Az uniós pályázatok menedzselése terén is sikerült tapasztalatot szerezni, bár e tapasztalatok többségéről szívesen lemondtunk volna. A központi program csúszott (a szerződés aláírása rögtön fél évet). A feladataink összetorlódtak, a kifizetések viszont elhúzódtak. Az adminisztráció kínosan és feleslegesen sok. E téren inkább keserű csalódásról, mint valóra vált reményekről adhatunk számot. j) Valamennyi továbbképzés tréning jellegű volt, és valamennyin részt vett az iskola összes nevelője. A sok-sok játékos gyakorlat, kooperatív elem, önismereti és csoportdinamikai feladatok, szituációs gyakorlatok hihetetlen energiákat szabadítottak fel a tantestületben. (Volt sok nagy röhögés is ). Az együttműködési, együttgondolkodási készség érezhetően fejlődött. Másfelől a két partneriskolával (Törtel és Jászkarajenő), illetve a képző szakmai szervezetekkel, így a Magyar Drámapedagógiai Társasággal is sikerült élő kapcsolatot kialakítani. Céljainkat e téren is elértük. 18

20 Gévai Imre: Ha drámai a helyzet játsszunk drámát! k) 2007 nyarán a fenntartó községi önkormányzat iskolafelújításra nyújtott be uniós pályázatot. Hogy az elbírálásnál szempont-e, plusz pont-e az, hogy az iskola uniós szakmai projektekben már eredményesen vett részt, ebben csak reménykedni tudunk Miért a dráma? A pályázat elkészítése során be lehetett jelölni két továbbképzést, amelynek az iskola leginkább szükségét látja. A nevelőtestület természetesen demokratikusan, írásban voksolt, az összegzés után pedig csak apró vezetői finomításra volt szükség ahhoz, hogy két választható képzés közül az egyik a drámapedagógia legyen. Miért finomítottam az összegzésen? Egyfelől azért, mert egyrészt tudtam, hogy van a tantestületben két-három nevelő, akik már évek óta szeretnének alaposabban megismerkedni ezzel a módszerrel, akik már ismertek több alapművet, sőt alkalmaztak is már egy-két módszert, játékot, s adaptáltak már néhány óravázlatot. Tudtam, hogy ők biztosan érdeklődve, aktívan vesznek majd részt a szakmai munkában, és abban is biztos voltam, hogy a tanultakat alkalmazni is fogják a tanítás során. Nem volt kétséges, hogy a drámapedagógiai mikrocsoportot Szaszkó Sándorné tanítónő és Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó tanárnő fogja alkotni. Nem kellett csalódnom. A továbbképzések, a mentorálások, a műhelyfoglalkozások során ők különösen aktívan kapcsolódtak be a munkába, és ami a legfontosabb, a mindennapi gyakorlat során mindketten példás törekvéssel és szép eredményekkel alkalmazzák a drámapedagógia eszközrendszerét. Másfelől pedig azért bátorkodtam ötvözni a demokratikus döntési mechanizmust a vezetői autoritással, mert azt reméltem a drámapedagógiai képzéstől, hogy a motiváció felébresztéséhez, fenntartásához, az érzelmi érintettség megteremtéséhez, a tanítás és a nevelés összehangolásához segítséget fog nyújtani. Márpedig a mindennapok módszertanában az egyik legégetőbb hiányt ebben látom. Hiába tudjuk, hogy az eredményes tanulás elengedhetetlen előfeltétele a kellő motiváció, az érzelmi érintettség, mégsem foglalkozunk vele. Azt várjuk el, hogy a gyerekek érdeklődve és szorgalmasan tanuljanak olyan dolgokat, amelyek számukra egyáltalán nem érdekesek, s az ő szemszögükből még csak nem is különösebben hasznosak. És a motivációhiány az esetek többségében egyenesen arányos a szociokulturális téren mutatkozó hiánnyal. 19

21 Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 1. rész Ebben sem kellett csalódnunk. A 60 órás továbbképzésen elsajátított játékok sokasága, a kipróbált módszerek és a megismert óravázlatok sora mind kiválóan alkalmas arra, hogy az eltérő motivációs szintű gyerekek számára érdekessé, átélhetővé tegyen egy-egy problémát, annak megoldását, egyegy tananyag elsajátítását. A továbbképzés során a trénerek, Vatai Éva (Pécs), Török Dafti László (Szabadszállás), nagy szakmai tudással és ügyszeretettel igyekeztek minél többet átadni nekünk abból, amit ők tudnak és sikerrel alkalmaznak. Nemcsak eleget tettek a kötelezettségeiknek annál sokkal többet adtak. Köszönet érte ezúton is. Miért Kocsér? Amikor a Budapesten zajló drámapedagógiai műhelymunkák során felvetődött, hogy egy-két alkalom erejéig el kellene hagyni a fővárost (a Marcibányi teret), különösebb gondolkodás nélkül ajánlkoztunk házigazdának. A mentorálások során Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnöke már járt nálunk ellenőrzés céljából, s az akkor látott órákról jó véleménnyel volt. Miért ne mutatnánk meg útkereső próbálkozásainkat, hétköznapi igyekezetünket? Ha valakinek ötletet adunk, ha valaki újabb ötletet ad, már nem lesz hiábavaló a találkozás. Wenczel Imre, a műhelymunka vezetője körültekintő igyekezettel szervezte meg a találkozót (meghívók, visszajelzések, utazási lehetőségek, pontos program). A nyári szünetben még el is látogatott Kocsérra, hogy megbizonyosodjon a körülményekről. Mondta, hogy kell persze egy bemutatóóra is. Mivel Rozsnyói Anikó a Marczibányi téren már levezetett egy komplett drámaórát, egyértelmű volt, hogy most Szaszkóné Marikának kell majd a drámánkban főszereplővé válnia. Így aztán ő talán kevéssé várta, mégis elérkezett szeptember 15., péntek, a kocséri drámapedagógiai műhelytalálkozó napja. Tamáskodtunk, ugyan hány iskolából vállalkoznak arra, hogy a szélárnyékban fekvő kis községünkbe ellátogassanak, már csak azért is, mert néha kistérségi szakmai rendezvényekre sem tudjuk leküzdeni a kilométeres távolságokat, most pedig az ország minden tájáról hívtunk vendégeket. Ahogy azonban sorban jelentek meg a küldöttségek, úgy fogytak a kételyeink: igen, mindenki eljött. Tíz településről 26 vendég érkezett a szakmai rendezvényre (Pocsaj, Zalabér, Szeged Kiskundorozsma, Dabas, 20