Az eperfa-pajzstetű elleni küzdelem őszibarackosainkban

Átírás

1 Az eperfa-pajzstetű elleni küzdelem őszibarackosainkban március Az őszibarack-termesztőket évek óta rettegésben tartja az eperfapajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona TARG.). A polifág faj, ami Budapest parkjainak díszfáit és bokrait is súlyosan károsítja, nem új jelenség hazánkban. Gradációit már a múlt század első harmadától, több hullámban észlelték. Első megjelenésekor még arról írtak ( ), hogy a fürkészek betelepítése megoldja a kártevő elleni védekezést. Később kiderült, hogy ilyen módon az eperfa-pajzstetű terjedése érdemben nem korlátozható, és ma már egyértelmű, hogy kártételét vegyszeres beavatkozás nélkül nem tudjuk megakadályozni. A hatékony inszekticidek alkalmazásának őszibarackban azonban áthidalhatatlannak látszó akadályai vannak. E folyóirat lapjain ( és ), valamint a Növényvédelem ( ; ; ) számaiban már sok részletes hazai információt szerezhettünk a kártevőről, mégis úgy érezzük, hogy napjainkban az eperfa-pajzstetű jelentősége annyira megnőtt, hogy az elmúlt két évben szerzett tapasztalatainkkal segítséget adhatunk a gyakorlatnak. 120 Makó Szabolcs, Makóné Buzás Eleonóra, Makó László Boglári Növényorvos Kft. Balatonboglár A védekezés lehetőségei és korlátai Az eperfa-pajzstetű Magyarországon történő megjelenéséről először az 1920-as években adtak hírt: Jablonovszki, Jeszenszky, a déli megyékben (elsősorban Baranyában) írtak kártételéről. A múlt század első felében több hullámban jelentkező kártevő elleni védekezésről 1971-ben Jeszenszky még azt írta, hogy az egyedüli megoldás az Encarsia (Prospaltella) berlesei How. fürkészdarázs megtelepítése és elszaporítása, holott az Egyesült Államokban ekkor már csupán a parazitával nem lehetett jelentős kártételét megakadályozni. A 2007-ben végzett munkánk során, ahol csaknem 400 ágmintából több mint eperfa-pajzstetűt vizsgáltunk meg, a nőstények 21 %-a volt parazitált. Ez az arányszám látszólag magas, ültetvényeinkben mégis azt tapasztaljuk, hogy a fürkészdarázs nem képes megakadályozni a kártevő meg-megújuló támadásait. Az őszibarackosaink egészségi állapota egyre nagyobb mértékben romlik, ami a termőfelület csökkenésében (gally- és ágelhalások tömege) jól lemérhető. Egyértelműnek látszik tehát, hogy a kémiai 1. táblázat Az eperfa-pajzstetű fejlődésének egyes szakaszai őszibarackban Balatonlelle térségében ( ) Fejlődési stádiumok Áttelelő nőstény tojásrakásának kezdete Tömeges tojásrakás Lárvakelés kezdete Tömeges lárvakelés Hímek megjelenése Tömeges hímrajzás Második nemzedék tojásrakásának kezdete Tömeges tojásrakás Lárvakelés kezdete Tömeges lárvakelés Hímek megjelenése Tömeges hímrajzás védelemnek főszerepet kell játszania az esetenként katasztrofális kártétellel fenyegető pajzstetű leküzdésében. Csakhogy ennek a feladatnak a megoldása nem egyszerű. Amíg napjainkban például a fővárosi parkokban az inszekticidek használatának nincs különösebb gátja, addig az őszibarackosokban az eredményes védekezésnek akadályai vannak. Ezek közül a szükséges védekezések időpontjainak és a gyümölcsérés időszakának egybeesése a legfontosabb, de ide kell sorolnunk azt az egyre szűkülő szerskálát is, ami ebben a kultúrában engedélyezett és hatékonyan felhasználható. Az eperfa-pajzstetű életmódja, kártétele A megfelelő védelemnek alapvető feltétele a kártevő fejlődésének nyomon követése, hiszen ismernünk kell azokat az életszakaszokat, amelyekben a pajzstetű leginkább sebezhető (1. táblázat). Az eperfa-pajzstetűnek hazánkban két nemzedéke van, a faj megtermékenyített nőstény alakban telel. Teste kb. 1-1,5 mm hosszú, narancssárga színű, pajzsa 2,0-2,5 mm átmérőjű, szürkés, ovális (1. kép). Két vedlés után éri el végleges nagyságát. Egy-egy új telepítésben a károsítás kezdete alig-alig vehető észre. Számos helyen tapasztalhattuk, hogy a nyúlrágások ellen kirakott háló védelme alatt a törzsön jelennek meg először a kártevők. A nyúlhálók felfogják a permetlé nagy részét, így alattuk akadálytalanul fejlődhet az eperfa-pajzstetű. Idős ültetvényekben is a fiatal, 2-4 éves pótlásfákról, a törzsről kiindulva jelentkeznek a feltűnő károsítások (2. kép). A melegigényes kártevő utóbbi két-három évben történő előretörése közben viselkedésében is némi változás következett be. Amíg évvel ezelőtt a pajzstetűt nagyrészt a földtől 1-1,5 méter magasságig a tör-

2 a 1. kép A nőstény a tojásokkal és a felemelt pajzs 3. kép Hímpajzsok tömege őszibarackfákon 2. kép A pajzstetűtelepek tömeges megjelenése 4. kép Hímpajzsok képe mikroszkóp alatt zsön és a vázágakon találtuk csak meg, addig ma már a 2-3 méter magas fák felső zónájában, a legvékonyabb termőgallyakon is tömegesen jelen van. Vizsgálataink arra is irányultak, hogy a nőstény pajzsa télen, kora tavasszal milyen védelmet nyújt a külső behatásokkal szemben. Megállapíthattuk, hogy a pajzs rendkívül rugalmas, szorosan a fatesthez tapad, gyökérkefével nem távolítható el. Preparáló mikroszkóp alatt nézve a különféle erősségű fogkefékkel sem lehetett megsérteni vagy ledörzsölni. (A drótkefe a sok idevonatkozó irodalmi adattal ellentétben a mézgásodás elősegítése miatt a csonthéjasoknál nem használható!) A pajzs ugyanakkor a nőstény testéről tűvel könnyen leemelhető volt. A pajzsoknak a fatesthez való tökéletes illeszkedését tapasztalva nem csodálkozhatunk azon, hogy Balatonlelle térségében 2007-ben és a 2008-ban sem az engedélyezett olajokkal, sem kálium-poliszulfiddal nem tudtunk látványos hatást elérni, a kontrollhoz viszonyítva csak %-kal találtunk több elhalt nőstényt. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a kísérletek kontrolljaiban a természetes mortalitás is magas (átlagosan 25 %-os) volt. A faj nagyobb károsításakor nem is a szürkés színű nősténytelepek a feltűnőek, hanem a hímpajzsok tömege, ami olyan képet mutat, mintha a fákat mésszel fröcskölték volna be (3. kép). A lombját vesztett ültetvényben télen ez a jelenség már nagy távolságról jól felismerhető. Nem véletlen tehát, hogy a Kelet-Ázsiából származó kártevőt, amit régen japán pajzstetűnek hívtak, ma a szakirodalomban egyre gyakrabban fehér őszibarack-pajzstetűnek emlegetik. A hímpajzsok fehér, cső alakú képződmények (4. kép), hosszuk kb. 4 mm, a bennük öt vedléssel kifejlődő, kétszárnyú imágó 0,7 mm hosszú, szárnyainak fesztávolsága 1,4 mm. A hímek pajzsait az azoknál 3-4-szer hosszabb vékony viaszszálak szövik össze. Ezek együtt adják a jellegzetes kárképet. Télen a csövecskékben nem találjuk meg a második nemzedék hímjeit, hiszen azok már ősszel (augusztus végén) kirajzottak és a nőstények megtermékenyítése után elpusztultak. Rajzásdinamikai megfigyelések Az eperfa-pajzstetű első nemzedékének rajzó hímjei (mind 2007-ben, mind pedig 2008-ban) június közepén jelentek meg, és rajzásuk kb. két hétig tartott. Rajzásdinamikájukat az Olaszországból származó ISAGRO szintetikus szexferomon csapdával figyeltük (5-6. kép). A balatonlellei ültetvénybe kihelyezett csapdák a szakirodalomban említetteknél nagyságrendekkel nagyobb darabszámot fogtak. Ezért pontosabb adatnak tartjuk a cm 2 -re vetített hímek számát. A 121

3 2009. március 5. kép A hímek csapdája 7. kép Nőstények tojásaikkal 6. kép Csapdázott hímek tömege 8. kép Kikelt lárvák tojáshéjakkal megközelítően 500 cm 2 /csapda ragacsfelületen 2008-ban átlagosan db/cm 2 -t fogtak a szexferomon csapdák az első nemzedéknél, míg a másodiknál db/cm 2 -t. A tömeges hímrajzás után a lárvarajzás csúcsa 2007-ben július 31-én, 2008-ban pedig július 15-én volt, a tömeges hímrajzás után 43, illetve 20 napra. Vagyis a hímek figyelésével automatikusan nem határozhatók meg a lárvák elleni védekezések időpontjai, a kezelések pontos ütemezéséről a mikroszkópos lárvavizsgálatok alapján döntünk. Valószínű, hogy a évi védekezések hatására a két nemzedék lefutása után nagyon megváltozott a téli pajzstetű-kolóniákban a hím nőstény arány. A évi téli vizsgálatok azt mutatták, hogy egy-egy darabos hímpajzs-csomó alatt csak 1-2 nőstény található, ezek védelme viszont tökéletes a külső behatásoktól (hideg, növényvédő szerek). A pajzsok tökéletes letapadása a tojásrakás megkezdődésének időszakáig tart, amikor a nőstény teste megduzzad és így a pajzs széle felemelkedik ban a tömeges tojásrakás az első nemzedéknél április utolsó dekádjától május első dekádjában, a második nemzedéknél június végén volt. Egy-egy nőstény átlagosan tojást helyez el a pajzs alatt vagy közvetlenül a fellazult pajzs szélén (7. kép). A tojásokból kikelő, néhány tized mm hosszú, három pár lábú lárvák (8. kép) a pajzs alól kibújva, rövid csámborgás után letelepednek, egy jelentéktelen részük azonban (1-3 db/nőstény) nem hagyja el a pajzsot, hanem annak védelme alatt fejlődik ki. Ezért láthatunk a kétéves pajzstetű kolóniákban sokszor többrétegű pajzstömeget. A kártevő túlélésének ez is egy módja, mert a legalul károsító nőstényhez semmiféle növényvédő szer nem juthat el. A lárvák letelepedése az anyapajzsok közötti ágterületeken nagy tömegük miatt szabad szemmel is látványos, preparáló mikroszkóp alatt vizsgálva látható, hogy mozgásukat megszüntetve, egymás mellett sokszor több százan is szívósertéjükkel a fához tapadnak. A vándorló nősténylárva a levélre és a gyümölcsre is rátelepszik. Utóbbin a tünete olyan, mint a kaliforniai pajzstetűé, jellegzetes lázfoltokkal (9. kép). A tojásokból kikelő lárvák letelepedése 1-2 nap alatt megtörténik és ezután a vedlések időszakában a növényvédő szerekre kevésbé érzékenyek. Nagyon fontos tehát a lárvakelés folyamatának mikroszkópos nyomon követése. A tömeges lárvakelést 2007-ben az első nemzedéknél május 1-jén, a másodiknál augusztus 2-án észleltük. A kártevő melegigényességére utal az a tény, hogy 2008-ban, bár az első nemzedék tömeges lárvakelése csak május 122

4 9. kép Lázfoltos őszibarack gyümölcs 10. kép január 17-én fotózott csonka nemzedék tojásai 19-én volt, a második nemzedék olyan gyorsan alakult ki, hogy rajzáscsúcsa már július 12-én megtörtént. A lárvarajzás kezdetétől a tömeges kelésig akár nap is eltelhet. Ezért az eddigi szakirodalmi megállapításokkal együtt mi is azt képviseljük, hogy az eredményes védekezés feltétele a nemzedékenkénti kétkét kezelés. A baj csak az, hogy a legtöbb ültetvényben négyszer szinte sohasem védekezhetünk, és csak az első nemzedéknél használhatunk hosszabb hatású inszekticideket. Ha az integrált védekezés követelményeinek is meg akarunk felelni és a többi kártevő (levéltetvek, gyümölcsmolyok) ellen is eredményesek akarunk lenni, akkor 2009-ben már csak három hatóanyag jöhet az őszibarackosokban számításba: a klórpirifosz-metil (Reldan 40 EC), az acetamiprid (Mospilan 20 SP) és a fenoxikarb (Insegar 25 WG). Ez természetesen rendkívül kevés, és egyik sem felel meg annak a követelménynek, hogy a gyümölcsérés miatt a második pajzstetű-nemzedék lárvái ellen védekezni lehessen. Ehhez háromnapos élelmezés-egészségügyi várakozási idejű hatóanyagok (pl. piriproxifen = Admiral 10 EC) engedélyére lenne szükség. Az ugyancsak háromnapos lambda cihalotrint tartalmazó Karate eon 5 CS-t ugyanis nemcsak azért nem vehetjük igénybe, mert piros környezetvédelmi besorolása van, hanem a kártevőnek a piretroidokkal szemben újabban kialakult rezisztenciája miatt sem. Nagyon érthető tehát, hogy a gyakorlat pótolhatatlannak éli meg a betiltott metidation tartalmú Ultracid 40 WP-t, hiszen segítségével négy évtizeden keresztül a kagylós pajzstetveket kitűnően kordában tudtuk tartani. Ez az őszibarackban jelenleg rendelkezésünkre álló inszekticidek egyikéről sem mondható el, és valószínűsíthető, hogy az eperfa-pajzstetű jelenlegi eszkalálódása e kulcsszerepet betöltő rovarölő szer hiányára is visszavezethető. A fenoxikarb eredményesen használható a kártevő ellen A vázolt körülmények miatt tehát az első nemzedék egyedszámának minimálisra szorítása alapvető feladatunk. Ehhez a jövőben engedélyének pajzstetűre való kiterjesztése után az irodalomban több helyen hatásosnak ítélt fenoxikarb (Insegar 25 WG) jó segítséget nyújthat ban a szerrel érdekes megfigyelést tehettünk a pajzsok alól nagy számban előjövő és a kezdeti letelepedést végző lárvákkal kapcsolatban. A rovarok fejlődését megzavaró hatóanyag hatására a lárvák átalakulása megállt az L 1 stádiumban, nem tudtak tovább fejlődni. A kontroll ágakon ugyanekkor a lárvák átmentek a szükséges fejlődési stádiumokon, a hímek kirajzottak, a nőstények pajzsot fejlesztve végleges, kifejlett állapotba kerültek. A fenoxikarb hatása tehát nem úgy jelentkezett, hogy a kezelés után közvetlenül elpusztultak a lárvák, hanem úgy, hogy hosszú ideig (3-4 hét) lárva stádiumban maradva alkalmatlanná váltak a végső, imágó állapot kialakulására. Így talán a fenoxikarbnak tulajdonítható az is, hogy ban a második nemzedékben viszonylag kevés áttelelő nőstény fejlődött ki. A különböző védekezési módok összehangolása elengedhetetlen Két év tapasztalatai alapján azt kell megállapítanunk, hogy a kártevő elleni kémiai küzdelmünkben a kívánt hatást maradéktalanul nem tudtuk elérni. Az első nemzedék ellen a rendelkezésre álló eszközök segítségével ugyan csaknem hibátlanul időzítettük a kezeléseket, ám a nagy alapfertőzés és a mindig meglévő permetezési hibák miatt ebben a periódusban maradt annyi nőstény (és főleg hím, amit a szexferomon csapdák feltűnően jeleztek), hogy a második generáció tojáskelésének időszakában a védekezési lehetőségek hiányában a terület nagy részén a kártevő szinte akadálytalanul elhatalmasodhatott. Némi optimizmusra ad ugyan okot, hogy a lassú klímaváltozás jelenlegi szakaszában helyenként az elmúlt két évben harmadik, csonka nemzedék is kialakult (tojások és lárvák), ami eddig még sohasem élte túl a téli időszakot (10. kép). Ez is csökkenti az eperfa-pajzstetű populációsűrűségét, de figyelmeztet is bennünket, hogy a további felmelegedéssel a növényvédő szeres beavatkozás a harmadik nemzedék ellen is szükségessé válhat. A kártevő elleni újabb permetezés pluszköltség, de a gyümölcsszüret utáni időszakban új lehetősége is a védekezésnek. Az eperfa-pajzstetű elleni védelem jelenlegi szakaszában minden valószínűség szerint csak akkor érhetünk el jó eredményt, ha a lehetőségünkre álló összes védekezési eljárást ötvözni tudjuk, és nemcsak a növényvédő szerek alkalmazására szorítkozunk (2. táblázat). 123

5 Sorszám 1./a. 1./b. 1./c. A védekezés ideje február március 2. március március április április közepe vége május első fele 6. május május közepe június közepe Fenológia tafrinás levélfodrosodás, lisztharmat, monília, levélbetegségek, atkák, levéltetvek lisztharmat, levéltetű tojások, atka (gyérítés) levéltetű tojások, atka (gyérítés) metszéskor metszés után Az eperfa-pajzstetű elleni védekezés lehetőségei A károsító, amire az alkalmazott szer még plusz hatással van barackmoly, levéltetvek Ajánlott készítmény vagy eljárás Dózis (kg, l/ha), (%) Forgalmi kategória Integrált növényvédelmi besorolás Tiosol 8-10 % Nevikén extra Agrokén Nevikén Agrol plusz A fertőzött részek eltávolítása és égetéssel történő megsemmisítése Nevikén extra, bő lével ecsetelve a pajzstetves felületekre 2,5-5 % Mospilan 20 SP 0,2-0,4 II. S gyümölcsmolyok Insegar 25 WG 0,4-0,6 II. gyümölcsmolyok A fertőzött felületek erős műanyag kefével való ledörzsölése Reldan 40 EC vagy Insegar 25 WG gyümölcsmolyok Karate eon 5 CS 0,3 P 1,5 0,4 II. II. S március 2. táblázat Megjegyzés Az általános metszést megelőzve Csak gyérítő hatású a pajzstetű ellen, elsősorban a levéltetvek miatt történik Ebben a dózisban még nem engedélyezett Letelepedőben levő lárvák ellen Előző permetezés ismétlése Tömeges hímrajzáskor, ha nincs piretroid rezisztencia Július közepén végén kellene a második nemzedék mozgó lárvái ellen védekeznünk, de érik a gyümölcs és nincsenek hatékony, rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmények! A mechanikai védelem segítségével a pajzsokkal fedett területek ecsetelése, a kártevő által megtámadott felületek eltávolítása és elégetése, valamint a tojásokból kirajzott és frissen letelepedett lárvatelepek erős műanyag kefével való ledörzsölése mindenképpen növeli a kémiai védelem hatékonyságát. Egy kis segítséget a parazita fürkészállomány kímélése is jelent, ha az ültetvényben a pajzstetű elleni kémiai beavatkozásokat azok fejlődésére figyelve (pl. fenoxikarbbal) végezzük el. Sokan megkérdőjelezik a tavaszi, lemosó jellegű permetezések hatékonyságát, mégis, ha a szerválasztás úgy történik, hogy a hatóanyag egyúttal fontos szerepet tölt be az egyéb károsítók elleni védelemben is (pl. Tiosol a tafrinás levélfodrosodással szemben), akkor a pajzstetűre való gyengébb hatás sem lebecsülendő. Fontos a permetlé kijuttatás gépi technikájának kérdése is (szórófejek elhelyezése, száma, szórólapkák mérete, szivattyú nyomása stb.). Vizsgálataink közben tapasztaltuk ugyanis, hogy a kártevő sok esetben keres rejtekhelyet magának, és emiatt azt csak nagy lémennyiséggel és megfelelő szórásképpel lehetséges elérnünk. Ez vonatkozik mind a lemosó, mind pedig a vegetáció alatti védekezésekre. A permetlé megfelelő szétterülését az egyes segédanyagok (pl. Silwet L77) is elősegítik. Szorult helyzetünkön a szüret és a permetezések jó összehangolásával is segíthetünk (vegyes fajtaösszetételű táblákban), ami sohasem jelenthet meggondolatlan, felelőtlen intézkedéseket. A fényképeket Makó László és Makóné Buzás Eleonóra készítette 124