A SZEGEDI KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA

Átírás

1 A SZEGEDI KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA KÉSZÜLT: a Szegedi Kistérség többcélú társulása megbízásából SZEGED május

2 Készítette: RAKI Bt. Témavezetı: Dr. Rakonczai János Munkatársak: Deák József Áron Dr. Farsang Andrea Kovács Ferenc Kozák Péter Mohl Miklós Novák Gyula Rácz Péter Szabó Ferenc Török József Köszönetünket fejezzük ki: az adatszolgáltatóknak és a települési Önkormányzatoknak

3 TARTALOM 1. Bevezetés 4 2. A kistérség rövid bemutatása 5 3. A környezeti állapot általános értékelése Levegı Vizek Talaj A természetvédelem, tájhasználat aktuális kérdései Hulladékgazdálkodás Szennyvíz Közlekedés Táj, települési környezet Környezetbiztonság A települések környezeti állapotának áttekintı értékelése Algyı Deszk Dóc Domaszék Kübekháza Röszke Sándorfalva Szatymaz Szeged Tiszasziget Újszentiván Zsombó Problémakataszter Környezetvédelmi programok Korszerő térségi hulladékgazdálkodás kiegészítı program 113 1a A településeken keletkezı illegális hulladéklerakók felszámolása, újraképzıdésük megakadályozása Szennyvíztisztítás, csatornázás kiegészítı program Települési csapadékvíz-elvezetés Belvízgazdálkodás Egészségesebb, lakhatóbb kistérségi környezet 118 5a Erdısítés, defláció elleni védekezés Helyi értékek védelme, a kistérség idegenforgalmi vonzerejének fejlesztése 120 6a Kistérségi egyedi tájérték kataszter készítése 120 6b A Gyálai Holt-Tisza holtág-rehabilitációja 121 6c Kistérségi turizmusfejlesztés program 121 6d Füvészkert felújítási program 122 6e Régészeti bemutatóhely 123 2

4 7. Környezetbarát közlekedés fejlesztése 124 7a Kerékpárút-fejlesztés 124 7b Autómentes nap 125 7c Szeged közlekedés-szervezésének felülvizsgálata 126 7d A szegedi tömegközlekedés környezetvédelmi szempontú továbbfejlesztése Egészséges ivóvíz biztosítása A szénhidrogén kitermelés káros környezeti hatásainak felszámolása Környezetbarát gazdálkodás elterjesztése a Szegedi Kistérség élıhely-térképének elkészítése tájökológiai értékelése b A Szegedi Kistérség parlagtérképének elkészítése c Az özöngyomok térképezése, monitoringja a kistérségben d Természetszerő gyep- és erdıgazdálkodás támogatása e Tájkezelési kézikönyv az önkormányzatok és a gazdálkodók számára 134 3

5 1. BEVEZETÉS A környezet állapotának rohamos romlása miatt az utóbbi néhány évtizedben a környezetvédelem társadalmi ügy lett szerte a világon, így hazánkban is. Magyarország elsı környezetvédelmi törvénye 1976-ban született, de laza kerettörvény jellege miatt hatása csak korlátozott volt. Az évi LIII. törvény (A környezet védelmének általános szabályairól) volt az, ami már konkrét feladatokat megszabva átfogóan rendelkezik a környezetvédelem alapvetı kérdéseirıl, egyebek mellett például települési és megyei környezetvédelmi programok készítésérıl (sajnos idıbeli megkötés nélkül). Az Európai Uniós jogharmonizációs folyamat további törvények megszületését, egyes szabályozások szigorítását eredményezték (a települési környezet szempontjából kiemelt jelentıségő például a évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról). A Szegedi Kistérség települései közül országosan is az elsık között Szeged készített önálló települési környezetvédelmi programot még 1997-ben. A Csongrád Megyei Önkormányzat ben készíttette el a megyei (kistérségi) környezetvédelmi programot (jelen munka készítıjének irányításával). Szeged város programjának felülvizsgálata 2003-ban munkapéldány szinten elkészült (elfogadására nem került sor), majd 2004 során Dóc község, 2005-ben pedig Zsombó és Újszentiván is készíttetett programokat. A Szegedi Kistérség települései az elmúlt években már több környezetvédelemmel összefüggı pályázatban összefogtak (pl. parlagfő irtás, szúnyogirtás), így kézenfekvı volt, hogy közös környezetvédelmi programot is készítsenek, mind a könnyebb együttmőködés, min a sikeresebb pályázatok érdekében. A kistérségi program készítése során azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi 5 évben a megyei program készítése óta lényeges elırelépés következett be a környezetvédelem területén. Két, a környezet állapotát alapvetıen befolyásoló területen (hulladékgazdálkodás, szennyvízkezelés) Szeged vezetésével átfogó programok valósulnak meg. Mindennek következményeként öt éven belül lényegesen másként fogalmazhatóak meg a programok prioritásai. A környezetvédelmi törvény meghatározza azon vizsgálandó tényezık körét, amivel a környezetvédelmi programoknak foglalkozniuk kell. Ezek: a) a települési környezet tisztasága, b) a csapadékvíz-elvezetés, c) a kommunális szennyvízkezelés, -győjtés, -elvezetés, -tisztítás, d) kommunális hulladékkezelés, e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskereskedelem) eredető zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem, f) a helyi közlekedésszervezés, g) az ivóvízellátás, h) az energiagazdálkodás, i) a zöldterület-gazdálkodás, j) a feltételezhetı rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környezetkárosodás csökkentésének, A program készítése során a fenti, kötelezı feladatokat szem elıtt tartva készítettük el a helyzetértékelést a kistérség egészére kissé módosított tartalommal, a település szintő értékelésnél viszont azt még kissé bıvítettük is (természetvédelmi vonatkozásokkal). Az elmúlt évek során, hasonló jellegő munkákban szerzett tapasztalataink alapján azonban megjegyezhetı, hogy ez a kötelezı tematika felülvizsgálatra szorulna, hiszen tartalmaz kevésbé odaillı feladatokat, s hiányzik belıle néhány tartalmilag odaillı tematika. Munkánkat mindezek figyelembevételével készítettük el. 4

6 2. A KISTÉRSÉG RÖVID BEMUTATÁSA A Szegedi kistérség Csongrád megye déli felének középsı harmadán, az Alsó-Tisza, illetve a déli országhatár mentén helyezkedik el. Mintegy 753 km 2 -es kiterjedése az ország összterületének alig 0,81%-át jelenti, míg a 200 ezret éppen meghaladó népességével hazánk lakosságának 2%-át képviseli. A kistérség térszerkezet arányosnak mondható, hiszen települései a térség központi településének centrumától az egyetlen Dóc kivételével 15 km-en belül, szinte sugarasan helyezkednek el. (1. ábra) 1. ábra. A Szegedi kistérség elhelyezkedése és áttekintı térképe (Firbás Térképstúdió) 5

7 A térség az ország legmélyebben fekvı területe. Meghatározó része a Tisza, illetve a Maros egykori árterén helyezkedik el. Ez vízellátottságot tekintve kedvezı, ár- és belvízi veszélyességet, valamint az élıvizek szennyezési kockázatát tekintve viszont kedvezıtlen adottság. A kistérség nyugati pereme már felnyúlik a Duna-Tisza közi homokhátság területére, és részben osztozik annak sajátos vízgazdálkodási problémájában (talajvízcsökkenés). A vidék az ország egyik legnapfényesebb tája. A természetes tájon ugyan csak néhány méteres domborzati különbségeket tapasztalhatunk, azonban ennek sajátos elhelyezkedése (pl. egykori medermaradványok, illetve a homokos felszín egyenetlenségei) igen mozaikos tájszerkezet eredményez, ami az értékes természeti területek szövevényes elhelyezkedésében is megnyilvánul. Bár igen örvendetes, hogy kistájunk ilyen természeti értékekben gazdag, azonban ez estenként számottevı konfliktusok forrása is lehet a természetvédelem (hatóság), illetve a gazdálkodók vagy az önkormányzatok között. A földterület privatizációja a mezıgazdasági mővelés alatt álló területek esetében is jól érzékelhetı változást okozott: egyre inkább túlsúlyba kerülnek a kisebb mérető parcellák, amint ezt az őrfelvételeken is jól tanulmányozhatjuk (2. ábra) A kistérség fontos szerepet tölt be az ország közlekedési hálózatában (M5, 5, 43 fıutak), ami jelentıs környezeti terhelést, estenként veszélyt jelent. A kistérség központi települése Szeged Megyei Jogú Város, ami terület 37,3%-án helyezkedik el, viszont a népesség 4/5-ét adja. Az utóbbi bı évtized során azonban Szeged és a környezı települések viszonyában jelentıs módosulás tapasztalható óta a kistérség össznépessége mintegy ezer fıvel csökkent úgy, hogy a fogyás csak Szegeden (illetve néhány fıvel Dócon) tapasztalható (a város a közel kétezres pozitív vándorlási különbözet ellenére több hétezer fıt veszített), miközben a kistérség településen számottevı népességnövekedés, és azt meghaladó vándorlási különbözet tapasztalható (1. táblázat). Ez a folyamat már a fejlettebb régiókban (itthon és határainkon túl is) tapasztalható szuburbanizáció folyamat részének tekinthetı, aminek során a lakosság kedvezıbb lakókörnyezetet elınybe helyezi a munkába járás esetleges kellemetlenségeivel szemben. A kistérség településeinek felénél jelentıs környezetvédelmi szempont a magas 20% körüli, vagy azt lényeges meghaladó (pl. Szatymaz 48%, Domaszék 46%) külterületi lakosság. Ezeken a településeken a környezetvédelmi jellegő szolgáltatások biztosítása, illetve a környezetszennyezés kockázata megkülönböztetett figyelmet igényel. Mind a helyi közlekedés, mind a közlekedéssel kapcsolatos környezeti vonatkozások szempontjából lényeges, hogy az egész kistérségben jelentıs a személygépkocsi-ellátottság (100 fıre vetítve csak két településen nem éri el az 50-et, hét település esetében viszont a 70- et is meghaladja), a gazdálkodással összefüggésben számottevı a tehergépjármővek száma is. A települések több mint felén van kábel-tv hálózat, ami a lakossághoz továbbítandó információk eljuttatásában, így a környezettel kapcsolatos tudatformálásban is szerepet kaphat. Az Európai Uniós csatlakozással megnyíló környezetvédelmi fejlesztések, illetve a jogharmonizációval szigorodó környezetvédelmi elıírások nyomán a Szegedi kistérségben jelentıs környezetvédelmi beruházások valósultak/nak meg, amelyek belátható idın belül lényegesen javítani fogják a térség környezeti állapotát. Az ezeket is figyelembe vevı, rájuk részben épülı környezeti programok számottevıen javítják az itt élık környezetminıségét. 6

8 2. ábra: A Szegedi Kistérség elhelyezkedése egy Landsat 2002-es őrfelvételen 7

9 Algyı Deszk Dóc Település Terület (ha) Aránya a kistérségbıl 10,06 6,91 6,56 6,93 3,63 4,86 7,41 7,13 37,3 3,57 2,06 3, Lakó népesség (fı): Aránya a kistérségbıl 2,7 1,7 0,4 2,2 0,8 1,6 4,0 2,2 80,9 0,9 0,8 1,7 100 Lakónépesség 1990 (fı) Külterületi lakosság (fı): Vándorlási különbözet ( ) (fı): Népességváltozás 1990 óta (fı) Népességváltozás aránya 1990 óta (%) 100,7 124,1 98,4 142,2 112,8 111,1 115,6 127,7 95,7 112,4 123,0 154,5 Lakások száma (db): Nem lakott lakások száma (db): Közüzemi vízhálózat hossza (km): Közüzemi ivóvízhálózatba bekapcsolt lakások száma Közüzemi szennyvízcsatorna hossza (km): Közcsatorna-hálózatba kapcsolt lakások száma (db): Vezetékes gázzal főtött lakások száma (db): Rendszeres szemétgyőjtésbe bevont lakások száma (db): Összes belterületi közút hossza (km): Összes belterületi burkolt közút hossza (km): 27 15, Összes belterületi zöldterület nagysága (ezer m 2 ): Összes gondozott belterületi zöldt. nagysága (ezer m 2 ): Játszóterek száma (db): Személygépkocsi állomány (db): Teherszállító gépjármővek (db): Kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakások száma (db): Külterületi lakosság aránya 18,4 1,1 30,1 46,2 0 21,0 6,2 48,2 1,7 5,3 0 34,7 Ivóvízzel ellátott lakások aránya 95,3 97,2 63,0 47,2 99,3 78,3 96,4 65,9 97,9 100,0 99,2 78,0 Szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya 82, ,3 0 19, , Gázzal ellátott lakások aránya 91,9 87,0 47,5 56,9 65,2 68,6 79,8 65,9 62,3 84,3 93,7 74,9 Szemétgyőjtésbe bevont lakások aránya 93,0 100,0 0 38,2 73,8 72,7 83,2 39,0 91,6 99,2 83,8 17,8 Személygépkocsi állomány 100 fıre 53,5 76,4 47,2 78,2 42,4 72,3 73,7 68,0 62,6 71,3 72,1 83,9 1. táblázat: A Szegedi kistérség fontosabb környezetvédelemmel összefüggı mutatói 2003 (Forrás: TEIR, Népszámlálási adatok, települési adatok) Röszke Szeged Domaszék Kübekháza Sándorfalva Szatymaz Tiszasziget Újszentiván Zsombó Kistérség 8

10 3. A KÖRNYEZETI ÁLLAPOT ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE 3.1. Levegı A levegıszennyezı anyagok kibocsátása Magyarországon a légszennyezı anyagok kibocsátása az utóbbi két évtizedben tartósan és folyamatosan csökkent. Ez a tendencia a Szegedi Kistérségben is megfigyelhetı, amelynek okai a rendszerváltás utáni idıszakban jól ismertek: csökkenı ipari energiafelhasználás, korszerőbb ipari technológiák bevezetése, az energiahordozók árának emelkedésébıl következı ésszerőbb energiafelhasználás, az energiatakarékosságot elısegítı modern háztartási készülékek elterjedése, a katalizátoros gépjármővek és az ólommentes benzin elterjedése, a gépkocsik szén-monoxid kibocsátásának. Vidékünkön hiányoznak a nagy levegıszennyezést okozó erımővek és üzemek, így a térség levegıminıségi problémáiért a közlekedés mellett elsısorban a szénhidrogén-feldolgozás, a mezıgazdasági tevékenység és az élelmiszeripar tehetı felelıssé. Ha a légszennyezés emissziós oldalát tekintjük megállapítható, hogy ennek meghatározó tényezıje a közúti közlekedés. Országos adatok szerint a közlekedés tehetı felelıssé a CO kibocsátás 58,9 %-áért; a NO 2 kibocsátás 53,4 %-áért; az illékony, nem metán szénhidrogén emisszió 48,3 %-áért; a szilárd részecske emisszió 11,3 %-áért. Éppen ezért lenne fontos, hogy a kistérségben nyilvántartott közúti gépjármővek (személygépkocsi ezer, tehergépkocsi mintegy 9000) mőszaki állapota az elıírásoknak megfelelı legyen. A helyhez kötött források kibocsátási adatait is figyelembe véve a következı fı megállapítások tehetık: SO 2 : csökkenı tendenciát mutat, amelynek elsıdleges oka az energiaszerkezet megváltozása (energiahálózatok korszerősítése, a széntüzelés visszaszorulása és a földgázfelhasználás elıtérbe kerülése a háztartásokban stb.), valamint a jármőpark korszerősödése. NO x : a pontszerő kibocsátások alakulásában csökkenés tapasztalható, ezzel párhuzamosan a közlekedési eredető szennyezés részaránya folyamatosan növekedik. A gépjármőállomány növekedése nagyobb ütemő, mint a korszerőbb gépjármővek üzembeállításával elérhetı kibocsátás csökkenés, így összességében növekszik a környezet közlekedési eredető NO x terhelése. Szilárdanyag (por): az ipari kibocsátás közötti idıszak nagy mértékő visszaesése utána az 1990-es évektıl lassú csökkenés tapasztalható. A csökkenés a különféle ipari technológiáknál alkalmazott szőrık és leválasztó berendezések alkalmazásának tulajdonítható elsısorban. A szilárdanyag kibocsátás viszont összességében (a közlekedési és lakossági eredető kibocsátással együtt) nem csökken. CO: az 1990-es évek eleje óta folyamatos és jól érzékelhetı csökkenés tapasztalható. A szén-monoxid kibocsátásban is a közlekedési ágazat a leginkább környezetterhelı, de az ipari és lakossági eredető kibocsátás is jelentıs. A CO kibocsátás arányát a közúti forgalom növekedése és a gépjármővek magas átlagos életkora nagymértékben befolyásolja. VOC (illékony szerves vegyületek): a vegyipar és ezen belül a kıolaj-feldolgozás a legjelentısebb kibocsátó. A közlekedés felelıssége is nagy a VOC-k kibocsátásában. Toxikus anyagok: veszélyességük mérgezı hatásukból ered, amely már kis mértékő légköri felhalmozódásuk esetén is komoly károsodást idézhet elı az élıvilág és az ember egészségében. Az ólomkibocsátásban az 1990-es évek elején ugrásszerő visszaesés volt tapasztalható, fıként a gépjármőpark megújulása, illetve az ólommentes benzin használatának elterjedése következtében (1999. áprilisától megszőnt az ólmozott benzin forgalmazása). A levegı ólomszennyezettségének csökkenése ahogyan vizsgálataink alátámasztják jól kimutatható a fák anyagába beépült ólom alakulásában is. A kistérség légszennyezésében emissziós oldalról Szeged kibocsátásai dominálnak. 9

11 Levegıszennyezettség A levegıminıségi alapállapot meghatározását a Környezetvédelmi Felügyelıség (jelenleg ATI-KTVF) által mőködtetett Regionális Immisszió Vizsgáló (RIV) hálózat végzi (az adatgyőjtést 2002-ig az ÁNTSZ végezte). RIV mérıhálózatban (off-line) a mintavétel gázok esetében félautomata mintavevık segítségével, szálló por esetében nagy teljesítményő porminta-vevıvel, ülepedı por esetében győjtıedényes eljárással történik. Minden szennyezı anyagot mintavétel és laboratóriumba szállítás után, ún. kézi módszerekkel analizálnak. Bár Csongrád megyében több mint negyven folynak ilyen immissziós mérések, a Szegedi kistérségben csak Szegeden történik észlelés (jelenleg 20 mintavételi ponton, de nem minden komponensre kiterjedıen), a további adatszolgáltató 9 település már a kistérségen kívül található. A RIV hálózaton kívül Szegeden (Kossuth L. sgt. 89.) egy automata állomás is győjt óta számos légszennyezı immissziós adatait és az idıjárási paramétereket. A levegıs mőszerekkel SO 2, CO, NO X, O 3, BTEX, szállópor (PM2, 5, PM10) koncentrációk mérése folyik, a meteorológia mőszerek szélirány, szélsebesség, hımérséklet, relatív nedvesség, légnyomás, globál sugárzás, UV/B sugárzás alakulását mérik. Ez az állomás nem csupán integrált (és egyben az esetleges szélsıségeket elfedı) adatokat szolgáltat, de a számítógépes feldolgozás során perces, majd fél órás átlagok is képzıdnek (ezeknek élettani szempontból fontos szerepe van), majd hosszabb átlagok alapján (napi, havi és éves) idısoros vizsgálatokra is jól használható. A levegıszennyezettség kistérségi értékelésére (a fentiek miatt) néhány a kistérségen kívül található mérıhely adatát is használva az alábbi fıbb megállapítások tehetıek. A légszennyezés alakulása szennyezı komponenstıl függı szezonális (téli, nyári), heti és napi jellegzetességeket mutat. A trendek alapján azt mondhatjuk, hogy a három leggyakoribb és legnagyobb mennyiségben kibocsátott légszennyezı anyag közül a SO 2 és NO 2 immissziójának trendje általában csökkenı, míg a por mind az ülepedı, mind a szálló por koncentrációja nagy ingadozásokat mutat, de rendszeresen határérték feletti. Összességében a kistérségben a levegı minısége kisebb mértékő javuló tendenciát mutat. Szennyezı anyagonként részletezve az adatokat a következı megállapításokat tehetjük: SO 2 : a téli, főtési idıszakban magasabb koncentrációt mutatnak a mérési eredmények, de a főtési szerkezet változásának köszönhetıen elmaradnak a kritikus értéktıl. NO 2 : a téli félévben, vagyis a főtési szezonban lényegesen megemelkedik az összes levegımintavételi helyen a NO 2 szennyezettség, míg a minimumok a tavasz végi idıszakban jelentkeznek. Fıként Szeged esetében érdemes részletesebb területi vizsgálata (lásd a települési értékelésnél), hiszen a mérıhelyek adatai nagy szórást mutatnak (3. ábra). A szigorúbb határérték (40 µg/m 3 ) miatt a főtési szezonban még területi átlag alapján is határérték közeli, vagy azt meghaladó szennyezettség tapasztalható (4. ábra). Szálló és ülepedı por: mennyiségi alakulásában kiemelkedı szerepe van az éghajlatnak (szárazabb talajfelszín, szél). A kistérségben talán a legsúlyosabb levegıminıségi problémát a szálló por okozza, szélsıséges idıjárási helyzetben a határértéket többszörösen is meghaladhatja. (Az EU-s jogharmonizáció miatti határértékszigorítások nyomán problémájára fokozottan figyelni kell.) Ólom: a szálló porból mért ólomkoncentráció az ólommentes benzin kizárólagos forgalmazása miatt visszaesett. Ózon: a troposzférikus ózon koncentrációja nyári maximumot és téli minimumot mutat, s egy Szegedre vonatkozó részletesebb vizsgálat nyomán károsító hatására a jövıben célszerő lenne fokozottabb figyelmet fordítani. A levegıszennyezettség részletesebb területi elemzésére Szeged város esetében van lehetıség. 10

12 3. ábra. A levegı NO 2 koncentrációjának alakulása Szeged néhány mérıhelyén az 1990-es évek végén Nitrogén-dioxid (µg/m 3 ) Szeged - 1 Szeged - 2 Szeged - 3 Szeged - 4 Szeged - 5 Szeged - 6 határérték ábra. A NO 2 havi átlagok alakulása Szegeden a mérıállomások átlagai alapján között 60,0 50,0 40,0 ug/m 3 30,0 20,0 10,0 0, hó átlag minimum maximum trendvonal (átlag) 11

13 3.2. Vizek Felszíni vizek a) Folyók A kistérség felszíni vízmérlege szempontjából kiemelt fontosságúak a Tisza és a Maros. A folyók vízjárására jellemzı, hogy az éven belüli menetgörbéjükben tavasszal (hóolvadás következtében elıálló), majd a kora nyári idıszakban (május végén, június elején az intenzív csapadék tevékenység következtében elıálló) jelentkezik a magasabb vízszintekkel kísért árvízi periódus. Az észlelési idıszak kezdete óta a szegedi állami vízmércén mért legnagyobb vízszint 961 cm, a maximális vízhozam 4200 m 3 /s melyeket az 1970-es árvíz során regisztráltak. A tavaszán levonult árvízi idıszak során a legnagyobb vízszint 929 cm volt. A nyárvégi kor ıszi idıszakokban rendkívül alacsony vízszintek is elıfordultak. A Tisza vízszállítása Szegednél jellemzıen mintegy 170 és 2200 m 3 /sec között változik, évi közepes vízhozama 740 m 3 /sec körül alakul. A vízjárási szélsıségek miatt a folyók által szállított hasznosítható vízkészlet 16,7 m 3 /s (amelybıl a Tisza 13,1 m 3 /s, a Maros 3,6 m 3 /s, a helyben összegyülekezı aszályos években gyakorlatilag nem is keletkezı vízkészlet elenyészı). A vízjogi engedélyek alapján a szállított, hasznosítható vízkészletnek csak elenyészı töredéke hasznosul a kistérségben. A jelentıs vízszállítási ingadozásokra tekintettel azonban (a mezıgazdasági vízkivételek biztosítására) a mai Szerbia-Montenegro területén folyami duzzasztó épült meg Törökbecse településnél, mely az általa gyakorolt mederduzzasztás révén jelentısen módosította a Tisza vízjárását Szegednél (5. ábra), és megakadályozza azt is, hogy negatív tartományba esı vízszintek alakuljanak ki a Tisza alsó szakaszán. A vizsgálati területen található települések nagyobb részben a Tisza mentesített árterében helyezkednek el. A folyók árvízszintjei az árvízvédelmi töltések hiányában közvetlenül is veszélyeztetnék a településeket. Az árvízvédelmi töltések megépítésével a térség biztonsága megnıtt. Az érintett települések árvízi biztonságát mintegy 86,53 km árvízvédelmi fıvédvonal biztosítja, melybıl 5,4 km árvízvédelmi fal, míg 81,13 km földtöltés. A térség árvízi biztonsága megfelel az illetékes elıírásoknak. A folyamatos karbantartással (elvileg) biztosítható a mővek védelmi képessége. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztéséhez kapcsolódó munkálatok javítják az árvízi biztonságot. A Maros torkolata felett a Tisza vízminısége a bakteriológiai paraméterek kivételével valamennyi vízhasználati cél kielégítésére alkalmas. A patogén baktériumok jelenléte miatt azonban a rekreációs célú hasznosítás csak korlátozásokkal lehetséges. A baktérium jelenlét oka, hogy a Tisza középsı szakaszáról érkezı szennyvizeket nem kellı mértékben kezelik baktériumölı szerekkel, illetve több nagy volumenő szennyvízbevetés esetében a biológiai szennyvíztisztó fokozat nem (pl. jelenleg még Szegeden sem), vagy nem kellı mértékben került kiépítésre. A szennyvizek fertıtlenítésével kapcsolatosan a közeljövıben elırelépés várható, mert az EU elıírások szerint a szennyvíz tápanyagtartalmat jelentıs mértékben csökkenteni szükséges, illetve a patogén baktériumok kibocsátását meg kell szüntetni. A vizsgálati területen található folyók vízminıségét döntıen a Romániából érkezı Maros határozza meg Szeged alatt. A Maros romániai vízgyőjtıjén található területeken az ipari szerkezetváltás következtében jelentısen csökkent a toxikus anyagok kibocsátása, ugyanakkor az urbanizáció növekedésével nıtt a nem kellı mértékben tisztított kommunális szennyvizek mennyisége. A Maros mikrobiológiai baktérium szennyezettsége jelentısen megnıtt a biológiai tisztítási fokozatok hiánya miatt. A kistérség területén a felszíni vizek esetén a mikrobiológiai szennyezettség determinálja a vízminıséget. 12

14 500,00 400,00 300,00 200,00 100,00 Átlag kisvíz ( ) Átlag kisvíz ( ) Átlag középvíz ( ) Átlag középvíz ( ) Átlag nagyvíz ( ) Átlag nagyvíz ( ) 0,00-100,00 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December 5. ábra. A Tisza vízjárásának módosulása a Törökbecsi Duzzasztó megépülése, illetve az egyéb hatások következtében (cm) 13

15 b) Csatornák, vízfolyások A vizsgálati területen található vízfolyások, csatornák vonatkozásában megállapítható, hogy vízjárásuk az alföldi kisvízfolyásokhoz hasonlóan idıszakos jellegő. Hosszabb rövidebb aszályos periódusok alatt elıfordulhat, hogy a csekély csapadéktevékenység következtésben bennük a vízszállítás megszőnhet. A gyakorlati tapasztaltok alapján megállapítható, hogy néhány csatornában, a legaszályosabb években sem szőnik meg teljesen a vízszállítás. Ennek oka egyrészt, hogy ezen csatornák egy része a használt és tisztított felszín alól kitermelt vizek befogadója (azonban ezen vizek nem tekinthetık a terület felszíni vízkészletének). A folyamatos vízszállítás másik oka lehet, hogy az esetlegesen túl mélyen vezetett csatornák fenékvonalai belemetszenek a talajvíz szintjébe, s így azt megcsapolják. Ezen jelenség csak a vizsgálati terület, folyókhoz közel fekvı területein tekinthetı relevánsnak, mivel a magasabban fekvı területeken a talajvízszintek jelentıs mértékben (akár több méteres nagyságrendben is) lesüllyedtek. A csatornák nagy részének további jellemzıje, hogy azok (a természetes fenékesésével ellentétesen) a magas torkolati vízállás miatt esetenként visszaduzzasztják a vizeket. Az ilyen mőködtetéső csatornákat kettıs mőködtetéső csatornáknak (reverzibilis csatornáknak) nevezzük. Az így a csatornákba juttatott vizeket öntözési célra, illetve halastavak feltöltéshez lehet használni (pl. Szegedi Fehértó). A csatornáknál folyamatos gondot jelent a forráshiányok miatt elmaradó rendszeres fenntartási tevékenység következtében jelentkezı túlburjánzó növényzet, mely a csatornák vízszállító képességének csökkenését eredményezi. A vizsgálati területen található 5 km-nél hosszabb csatornákat az 1. mellékletben mutatjuk be. A vízfolyások teljes hossza 425 km, melybıl 172 km állami kezelésben és 253 km Vízgazdálkodási Társulat, illetve önkormányzati kezelésben van. A vízfolyások alapfunkciója a vízgyőjtıkrıl összegyülekezett vizek befogadókba juttatása. Mivel a fıbefogadók a folyók, így elıfordulhatnak olyan szituációk amikor a szállított vizek gravitációsan nem tudnak a befogadóba bejutni (annak magas vízállása miatt). Ezekben az esetekben a vizeket a torkolati szivattyútelepek mőködtetésével juttatják a befogadókba (2. táblázat). A valamennyi szivattyútelep elektromos mőködtetéső. 2. táblázat. A vizsgálati területen található torkolati szivattyútelepek adatai c) Állóvizek, tározók, holtágak Szivattyútelep Kapacitás (m 3 /s) Atkai 1,5 Algyıi 7,8 Vesszıs I. 0,4 Vesszıs II. 2,5 Tápéi 2,1 Hattyasi 3,4 Alsó-Lúdvári 1,6 Ószentiváni 3,2 Deszki 2,6 Deszk fehértói 4,5 Holt-Tiszai 0,7 Nagyfai 4,8 Györpölési 4,4 A vizsgálati területen található holtágak a folyószabályozási tevékenység következtében, átvágások eredményeként jöttek létre. Valamennyi holtág az árvízvédelmi töltések mentett oldalán helyezkednek el. A holtágak jellemzıen az érintett vízgyőjtık felszíni vizeinek befogadójaként funkcionálnak, amelyekbıl a befogadó vízszintjeitıl függıen 14

16 gravitációsan, illetve szivattyús átemeléssel jutnak a vizek a befogadókba. A vizsgálati területen található holtágak vízminıségi problémája a vízterek életét alapvetıen meghatározza. Mivel a vízgyőjtırıl érkezı valamennyi felszíni víz a holtágakba kerül, így a vízgyőjtın végrehajtott beavatkozások hatásai detektálhatók a holtágakban is. A területen található holtágak vízminıségi problémái fıleg a belterületekkel közvetlenül kapcsolatban lévık esetében tapasztalhatóak. Az újszegedi Holt-Maros, illetve a Gyálai Holt-Tisza esetében a jelentıs terhelések következtében a vízi ökoszisztémák jelentıs mértékben sérültek. Az újszegedi Holt-Maros rehabilitációja jelentıs anyagi források felhasználásával befejezıdött. A rehabilitáció során eltávolították a mederbe került nagy szerves anyag tartalmú üledéket, kiépítették a vízpótló rendszert, rendezték a medret és annak környezetét. A rehabilitáció teljes befejezése óta eltelt idı alatt probléma nem lépett fel, a végrehajtott beavatkozások a megjavult környezeti állapotukban igazolást nyertek. A Gyálai Holt-Tisza rehabilitációjával kapcsolatosan jelenleg a kiviteli tervek közbeszerzési eljárásának bonyolítása folyik. A kistérség területén két jelentısebb tározó, a Szegedi Fehértó és a Mattyéri tározó található. Az elızı fıleg halas tavi gazdálkodással hasznosított, míg az utóbbi döntıen belvízi tározási és komplex céllal (pl. sport) létesült. Az állóvizekkel vízminıségének javítása érdekében fontos feladat az azokba befolyó vizek minıségének folyamatos javítása (szennyvízcsatornázási program, alkalmanként a túlzott mőtrágya használat visszaszorítása), másrészt a víztér rehabilitációjának haladéktalan megkezdése (Gyálai Holt-Tisza). d) Belvizek A terület morfológiai adottságai miatt a belvizek a környezı területeknél gyakrabban okoznak felszíni elöntéseket (6. ábra). Jól tátható, hogy a probléma a kistérség valamennyi települést érinti, még a magasabb domborzati helyzetben levı homokhátsági részeket is. A belvizek kialakulását elısegítik a területen található befogadó folyók közelsége. Azokban a szituációkban, amikor a befogadók vízszintje nem teszi lehetıvé a vizek gravitációs bevezetését, a torkolati szivattyútelepek emelik a területrıl a vizeket a befogadókba. Mivel a szivattyútelepek átemelési kapacitása kisebb, mint a területekrıl történı vízelevezetés hozama, így a csatornák mentén a torkolati szakaszokról kiindulva elöntések jelentkeznek. Tekintettel arra, hogy sok helyen ezen csatorna partokat szorosan beépítették az ilyen esetekben jelentkezı elöntések miatt lakóépületekben is keletkezhetnek károk (pl. a Szillér- Baktó-Fertı fıcsatorna belterületi szakaszain Szegeden). A kistérség belvizekkel gyakorta sújtott része a torontáli térség. Ezen térség vizsgálatakor meg kell állapítani, hogy a területe a természetes lefolyási viszonyoktól eltérı, azokkal ellentétes irányban (a Maros felé) vezetett vízhálózati elemekkel rendelkezik. Tovább rontja a helyzetet, hogy a torontáli térségben nincs a belvizek ideiglenes tározására alkalmas tározó, így a belvizek gyorsan okozhatnak elöntéseket. Tekintettel arra, hogy a befogadó közeli területeken a belvízi elöntések gyakorisága nagyobb, javasolható, hogy a csatornák távolabbi területeirıl lefolyó vizek késleltetését oldják meg. Addig, amíg a torkolati szivattyútelep kapacitása nem teszi lehetıvé az érkezı vizek befogadóba emelését, ne érkezzenek újabb víztömegek. A vizek visszatartása új tározók építésével is megoldható. Ezen tározók esetében, egyrészt a visszatartott vizek a terület mikro-vízgazdálkodási viszonyait kiegyensúlyozottabbá teszik, másrészt kedvezı feltételeket biztosíthatnak a vizes élıhelyek rehabilitációjára, illetve új élıhelyek kialakítására. A belvizek kártételeinek csökkentése érdekében fontos, hogy a települések rendezési terveinek készítése során vizsgálják meg a térségben észlelt belvízi események lokalizálása során szerzett tapasztalatokat, s azok épüljenek be a tervekbe. 15

17 6. ábra. A belvízelöntések gyakorisága a Szegedi kistérségben és környezetében ( ) (a számok az elöntések számát mutatják, a zöld szín a belterületeket jelöli) 16

18 Felszín alatti vizek a) Földtani háttér Földtani szempontból a kistérség települései az Alföld medencealjzatán, a Budapest- Makó települések vonalában húzódó földtani árok (az ún. dunai-szerkezeti árok) nyugati részén helyezkednek el. A területen mélyített fúrások (hideg és hévizes kutak, olajkutató fúrások) adatai alapján értékelhetı a víztárolásra alkalmas porózus üledékekkel feltöltött szegedi medence földtani képe, amely szorosan kapcsolódik a Hódmezıvásárhely Makó vonalában kialakult legmélyebb hazai üledékgyőjtıhöz. Ebben legnagyobb (1,5-2,0 km-es) vastagságban a Pannon tenger üledékei rakódtak le, aminek homokkı rétegei a Dél-Alföld legnagyobb hévíz és szénhidrogén készletét tárolják. Az intenzív süllyedés a pliocént követıen sem szőnt meg, amit igazol, hogy az árok tengelyében a negyedkori üledék vastagsága m, Szeged térségében pedig m. A pleisztocén alatt a feltöltést az İs-Duna végezte, az ısfolyó nagy üledékszállító képességének bizonyítéka, hogy az ivóvíztároló folyóvízi összlet 40-60%-át porózus képzıdmények adják. A földtani szelvények szerint a pleisztocén összlet homok, kızetlisztes vagy agyagos homok, agyag, homokos agyag váltakozásából épül fel. A homokszintek regionálisan jól követhetık, vastagságuk 5-30 m, de helyenként m-esek. Az egykori vízfolyás a lehordási területtıl már távolabb esı területünkre fıként apró- és középszemcsés homokot rakott le, alárendelt a durvaszemcsés, vagy a kavicsos, kavicsszemes homok jelenléte, elterjedésük pedig csak lokális. A m-es mélységközben a porózus szintek itt is mint a térségben általánosan már csak apró- és finomszemcsések, vagy agyagos homokok, agyagtartalma pedig a mélyebbeknél nagyobb. A felsı-pleisztocénben a kızetek frakcióanyagainak jelentıs módosulása a korábbiaktól eltérı üledékképzıdésre utal, a gyenge energiájú vízfolyás üledékei mellett szerepet kaphatott a tavi, késıbb az eolikus üledékképzıdés is. A felszínt Domaszék, Zsombó, Szatymaz térségében a talajvizet tároló futóhomokok, a Tisza árterében és attól keletre fıképp tiszai üledékek, iszapok, agyagok, helyenként infúziós löszök alkotják. b) Vízföldtani adottságok A csapadékból közvetlenül utánpótlódó, felszíni szennyezéstıl védetlen elsı földtani felépítéstıl függıen m vastagságú felszín alatti víztartóban lévı vizeket talajvíznek nevezzük. A vizsgált térségben a talajvizek gyakorlatilag két mélységi szintben helyezkednek el. A sekélyen elhelyezkedı talajvíztároló szintet m-es kutakkal tárják fel, miután az elsı vízadó feküszintje Szeged térségében m Bf. közötti mélységben helyezkedik el, dél-délkelet felé lejtıen. A csıkutakból átlagosan l/p vízhozam kapható. A kitermelhetı víz minıségileg Ca-Mg-hidrogénkarbonátos összetételő, mg/l körüli összes sótartalommal. Használati szempontból minısége nagyon kedvezıtlen nagy vas, mangán, ammónium, nitrát és metángáz tartalmánál fogva. A mélyebb helyzető talajvízadó szint feltárásához m-es talpmélységő kutak fúrására van szükség. Ilyen mélységő kút több létesült a város térségében, mert az elızıhöz viszonyítva relatíve több és jobb minıségő vizet szolgáltat, bár minısége közvetlenül ivóvízként történı fogyasztásra még nem alkalmas. Szegeden a talajvizeket is magába foglaló mintegy 600 m vastagságú hidegvizes rétegösszlet a város 86 db közüzemi vízmőkútjának földtani szelvénye szerint 12 rétegre (vízadó szintre) bontható. A legelsı (1. számú) szint a talajvíztartó. A rétegvíz tároló szintek igénybevétele egyedi vízkivételek által történik. A pleisztocén ivóvíztároló folyóvízi üledékek nyugatról keletre (az ún. makói árok felé) haladva 500 m-rıl mintegy 700 m-re kivastagodnak. (A kistérség településeit figyelembe véve ez a Domaszék-Kübekháza közötti nyugat-kelet irányú szelvényt fedi). A Szeged város vízmőkútjai az számú ( m 17

19 közötti) szintekre telepítettek. A legalsó (12. számú) vízadó szint a negyedkori összlet feküszintjéig terjed, de erre a térség nyugati részének kivételével vízmőkutat nem telepítettek, mert a vize magas hımérséklete miatt ivásra alkalmatlan. A rétegek (így a vízadó szintek) Tisza folyó medre irányába mutató dılése determinálja a vízáramlás horizontális irányát. Természetes állapotban a kistérség rétegvizei pozitív nyomásállapotúak. A vizsgált terület tehát mind a Duna-Tisza közi hátság, mind pedig a Maros-hordalékkúp, illetve észak felıl is vízpótlást kaphat. A dunai-szerkezeti árok területén a középsı- és alsó-pleisztocén homokokból történı vízbeszerzés lehetıségei igen kedvezıek. A szegedi, kútcsoportokban telepített vízmőkutak létesítéskori legnagyobb vízhozamai l/p közöttiek, a fajlagos vízhozam értékeik l/p/m, a kettıs fajlagos vízhozamaik 5-15 l/p/m között változtak. A fajlagos és kettıs fajlagos vízhozamok változékonysága a kútkiképzés mellett, a folyóvízi üledékekre jellemzı inhomogenitások következménye. A szegedi vízmőkutakéhoz hasonló fajlagos és kettıs fajlagos értékek adódnak Domaszék, Sándorfalva, és Dóc térségében. A pozitív nyomásgradiens miatt a térségben a m-nél mélyebb rétegekre telepített kutak víznyomásszintjei terepszint felettiek, azaz kifolyó ( ártézi ) vizet adtak. Az intenzív vízkitermelések miatt a nyugalmi víznyomásszintek az 1970-es években süllyedni kezdtek, s Szeged vízmőkútjainál a pozitivitás ben megszőnt. Az 1990-es évek eleje óta erısen csökkenı vízkitermelés következtében a rétegvíztárolók visszatöltıdése következett be. A víznyomásszintek süllyedése tıl megfordult, és a vízszintek területenként és rétegenként eltérı mértékben emelkedni kezdtek. A kistérség többi településének vízmőkútjai is hasonló változásokat mutatnak, ami a rétegek közötti kapcsolatok lehetıségét igazolja. c) A rétegvizek minısége A kitermelt rétegvizek minıségét tekintve a vizsgált kistérség ivóvizes rétegei (~ m) alacsony sótartalmú, kis keménységő, gyengén lúgos kémhatású vizet szolgáltatnak, amelyek genetikai típusuk szerint alkáli-hidrogénkarbonátosak. A 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletben foglalt, a korábbiaknál jóval szigorúbb arzénhatárérték (50 µg/l helyett 10 µg/l) miatt a vizsgált területen problémát okoz a rétegvizek arzén tartalma. Bár a 10 µg/l-t többszörösen meghaladó arzéntartalmú vizek inkább a Tiszától keletre fordulnak elı (7. ábra) a kistérség településeinek felénél intézkedést igényel mennyisége (Dóc µg/l, Deszk, Domaszék, Kübekháza, Röszke, Újszentiván µg/l). A szegedi vízmőnél, bár a vízmőkutak egy részének vizében az arzéntartalom 10 µg/l feletti, de keveréssel a a jelenleginél nagyobb vízigények mellett is az ivóvízminıség a jogszabály által adott átmeneti idıszakban biztosítható (3. táblázat). 3. táblázat: A kútvizek arzéntartalmának szélsı értékei Szegeden Vízmőtelep Min. (mg/l) Max. (mg/l) I. 0,007 0,013 II. 0,008 0,033 III. 0,006 0,015 IV. 0,008 0,031 V. 0,006 0,026 Északi 0,006 0,019 Sziksóstói 0,018 0,028 18

20 7. ábra. Az ivóvízként használt rétegvizek arzéntartalma (µg/l) (AQUARIUS Kft ) Opusztaszer Kistelek Martely Kompoc Doc HODMEZOVASARHELY Balastya Sandorfalva Forraskut Szikancs Batida Algyo Ulles Foldeak Zsombo Bordany Zakanyszek Kiskundorozsma Domaszek Morahalom Roszke Horgos SZEGED Ujszentivan Tiszaszget Dala Ofoldeak Maroslelle MAKO Deszk Ferencszallas Klarafalva Kubekhaza Kiszombor A kistérség rétegvizeiben további minıségi problémát jelent az ammónium (>0,5 mg/l) Algyı kivételével valamennyi településen. Szegeden a vizek telepenkénti ammóniatartalma 0,9-1,4 mg/l között változik, ami azt jelenti, hogy a jelenleg kezelés nélkül szolgáltatott víz kifogásolt minıségő. A mélységi vízbeszerzés miatt ez a komponens egyértelmően rétegeredető, a víztartó rétegek szervesanyag-tartalmainak bomlásterméke. A rétegvizek további kifogásolható összetevıi: a határérték feletti (>0,2 mg/l) vas (pl. Szatymaz, Sándorfalva), illetve az alárendelten határérték feletti (>0,05 mg/l) mangántartalmak (többnyire lokális foltokban jelentkeznek). Bár a már említett jogszabály hıfok tekintetében nem ír elı határértéket fontos megemlíteni, hogy a szegedi vízmő kútjai közül a mélyebbek 30 o C-os, vagy ennél néhány fokkal melegebb vizet adnak. Szeged esetében ez 19 db kutat jelent, amelyek zöme (8 db) a IV. telepen létesült. d) Az ivóvízbeszerzés helyzete, megoldandó problémák A Szegedi Kistérség fentiekben vázolt vízföldtani adottságaiból kitőnik, hogy mennyiségi szempontból mindegyik település rendelkezik a jelenlegi és távlati igényeit is bıségesen kielégítı, földtanilag védett helyzető, rétegvíz készlettel. A problémát az ivóvízellátásra feltárható rétegvizek természetes minıségi összetevıi jelentik, amennyiben az EU elıírásaihoz harmonizáló vízminıségi szabályozásunk szigorúbb határértékeinek egyes komponensek nem felelnek meg. A leginkább gondot okozók: a rétegvizek arzén, ammónium és vastartalma (lásd. melléklet). A 47/2005. (III. 25.) Korm. rendelettel módosított 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az egészséges vízzel ellátás megoldásának idıpontját a 0,03-0,05 mg/l arzéntartalmú vízzel ellátott települések esetében december 25-ig, a 0,01-0,03 mg/l-es koncentrációjú vízzel ellátott települések esetében december 25-ig írja elı. Ennek szellemében a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (DARFT) 2002-ben kidolgoztatta a Dél-Alföldi Régió Ivóvízminıség-javító Programját, a régió ivóvíz-minıségő vizekkel való ellátásának Megvalósíthatósági Tanulmány -át. A szaktervezı AQUAPROFIT Rt. (Pécs) a szegedi kistérség településeinek ivóvízellátására alapvetıen gazdaságossági megfontolások alapján Szegedi Kistérségi Vízmő Rendszer (SZKVR) kiépítését javasolja 19