A balkáni népcsoportok szerepe a Temesi-Bánság etnikai térszerkezetében / / Kókai Sándor 1

Átírás

1 A balkáni népcsoportok szerepe a TemesiBánság etnikai térszerkezetében / / Kókai Sándor 1 1. Az etnikai térszerkezet kialakulására ható tényezık 1718 elıtt A Bánságban két nagy földrajzi régió és négy nagy kultúrkör találkozott, alapvetı strukturális különbségekkel, mely nemzeti, vallási és kulturális szempontból erısen tagolódott. A Kárpátmedencének a TemesiBánságon kívül nincs még egy olyan régiója, ahol tizenhat etnikai csoport élt egymás mellett, az etnikai tarkaság iskolapéldáját hozva létre. E régióban a balkáni népcsoportok dominánssá válására a XVI. század közepétıl, a történelmi magyar állam központi területének elfoglalása után került sor. A terület török által történı elfoglalása, s kiszakítása a korábbi térstruktúrából rövid idı alatt bekövetkezett. A Temesi Délvidék politikai szerepének felértékelıdése mellett jelentıs etnikai mozgások is történtek, döntınek azonban a Török Birodalom területi terjeszkedése bizonyult, melynek akciórádiuszába az ország középsı területei dominánsan beépültek, részben vagy teljes egészében megváltoztatva a korábbi etnikai struktúrát. A XVI. század közepére a Szörényibánság megszőnt, de megszületett Szörény vármegye, mely az erdélyi fejedelmek birtokához tartozott, magába foglalva a Bánságihegyvidék egész területét. E megyét a lugosi és karánsebesi bánoknak nevezett két tisztviselı kormányozta egész 1658ig, amikor Barcsay Ákos, hogy az erdélyi fejedelemséget elnyerhesse, Lugost és Karánsebest a töröknek átadta. A Bánságihegyvidék e területét a tényleges katonai események elkerülték, kedvezve a románság térnyerésének, míg településhálózatára a kontinuitás volt jellemzı, térszerkezeti erıvonalai pedig szorosabban kapcsolták Erdélyhez. A temesvári vilajet területén viszont a hadi tevékenységek tovább fokozták és felerısítették a demográfiaietnikai, kulturális és településhálózati különbségeket az egyes régiók között. E területek sokkal nyitottabbakká váltak, kedvezve a balkáni etnikumok (pl. szerbek, bolgárok, bosnyákok, stb.) betelepülésének. A felbomlott térszerkezet mőködtetése 1718ig deformáltan, esetlegesen valósult meg, településhálózati szinten is igen nagymértékő pusztulást, visszaesést jelentve a hódoltság elıtti korszakhoz képest. Az etnikai viszonyok drasztikus változását mutatja, hogy a magyarság, mely a török elıtt a népesség 7580át alkotta, gyakorlatilag elmenekült vagy elpusztult. A pozsareváci békekötés idıpontjára (1718) a Bánság csaknem teljesen lakatlan, elvadult, mocsarakkal tarkított régióvá vált. Az évi összeírás szerint (Acsády I ) Torontál vármegye három kerületének (csanádi, becskereki, pancsovai) 81 lakott falujában 1798 db ház volt a legtöbb Nagybecskereken (100db), a legkevesebb Egresen (4 db), melyekben együttesen kb élhetett. Temes vármegye négy kerületének (temesvári, csakovai, verseczi, fehértemplomi) 92 lakott falujában 1892 db ház volt, melyekben együttesen kb élhetett. KrassóSzörény vármegye magasabb népességszámát és településsőrőségét ismerve sem emelkedhetett a régióban a népsőrőség átlagos értéke 12/km 2 fölé, különösen a határırvidék alacsony értékei szembetőnıek. 1 Fıiskolai docens, Nyíregyházi Fıiskola Természettudományi Fıiskolai Kar Földrajz Tanszék 87

2 2. A balkáni népek migrációja és betelepülése között A TemesiBánság kedvezı természetföldrajzi adottságainak kiaknázását az emberi erıforrások hiánya szinte lehetetlenné tette, melynek biztosítása a legsürgetıbb feladattá vált. A régió önállósága ( ) lehetıvé tette a bécsi udvar telepítési politikájának érvényesülését, melynek hatására a demográfiaietnikai, térszerkezeti és társadalmigazdasági folyamatok az ország többi régiójától karakterisztikusan elkülönültek, jellegzetes vonásaik révén specifikussá váltak. Mercy tábornok az Udvari Kamara támogatásával leginkább külföldrıl, nevezetesen Bajorországból hívatott be telepeseket (svábok), egyes községeket azonban franciákkal, olaszokkal, sıt spanyolokkal (Nagybecskerek=ÚjBarcelona) telepítették, s megindult a német és a felvidéki magyar polgárok, valamint a görög, szerb és zsidó kereskedık újabb betelepülése is. A késıbb tiszteletére elnevezett Mercyfalván például zömmel olasz telepesek éltek. A gazdasági szükségszerőség által kikényszerített benépesítés, részben spontán migráció, részben szervezett telepítés eredményeként, viharos gyorsaságú volt, melynek néhány tényét az alábbiakban foglaljuk össze az egyes balkáni etnikumokat tekintve: A szerbek spontán migrációja már a török idıszak alatt is megfigyelhetı volt, leginkább azonban a marosi és az aldunai részeken letelepített szerb határırök (kb ) duzzasztották számukat. A marosi határırvidék feloszlatása (1750) után a Tisza mellé (Kikindaiszabad kerület) telepítették ıket, azonban e két nyelvterület különbségei (szokások, életmód, stb.) hosszú ideig fennmaradnak. A románok spontán migrációja az egész török uralom alatt szabadon folyhatott, mely folyamat a pozsareváci béke megkötése után felgyorsult. İket is érintette azonban a bécsi udvar diszkriminációja, mely szerint 1767 ben a Maros menti román lakosok, másokkal szaporodva Klekkre, Torákra, Écskára, Jankahidára, Szárcsára, Fényre, Öregfalura, ill. Grabáczra voltak kénytelenek áttelepülni, átadva helyüket a német telepeseknek. A népesség gyarapodását, az etnikaitelepülési térszerkezet alakulását, csak ideiglenesen zavarta meg az es osztráktörök háború. A háború egyik következménye, hogy az ÉNybulgáriai katolikus bolgárok és a szerbiai görögök egy része (összesen mintegy 3000 család) a Bánságba vándorolt, s ıket Vingán, ÓBesenyın (1738. márc. 7.), Bodrog és Szıllıs pusztákon, illetve a Vinga melletti szanádi és dvorini majorokban, s az oraviczai bányakerületben telepítették le. Az 1737ben Vingára vándorolt bolgároknak 1744ben már 4 osztályos iskolájuk volt bolgár nyelvvel. Mária Terézia uralkodásának kezdete (osztrák örökösödési háború) nem kedvezett a szervezett telepítéseknek, így a spontán migráció (románok, magyarok, szerbek) került elıtérbe. A szerbek számára a késıbbi kikindai szabadkerületben (Mokrin, Kikinda, Beodra, Melencze, Ókeresztúr, Tiszatarros, Karlova, Józseffalva, stb.), illetve a késıbb beköltözıknek Törökkanizsa és Törökbecse vidékén tartottak fenn alkalmas területeket. Az egész területet 1753ban 6 századra osztották fel, majd között délebbre telepítették ıket, illetve kettéosztották az aldunai Határırvidéket (németszerb, oláh). A németszerb Határırvidék egy részén (Pancsova, Botos, Kanak, Torontáludvar stb.) szerbek, másik részén német (pl. Pancsova, Omlód, Kubin stb.) rokkant katonák telepedtek le. Az új német betelepülık a Bánát területét 1763ig igen gyéren szállhatták meg, a megtelepülésük súlypontja a temesvári kerület volt, míg a nagybecskereki kerületbe zömmel bolgárok, szerbek és románok telepedtek le. Az február 25én kibocsátott gyarmatosítási pátenssel azonban a telepítés rendszeres irányt vett. A német telepeseken kívül szerb és magyar spontán migráció is 88

3 duzzasztotta a népességet, de a németeket mindenütt elınyben részesítette a tartományai igazgatóság. Ennek is tulajdonítható, hogy a Kikindaiszerb kerületbıl, amely 1774tıl kiváltságokat kapott (területe 20 mérföld 2 ), között mintegy 460 szerb család vándorolt a dunai Határırvidék (1768tól szervezték) területére. A kiskikindai szerbeket, akik a mai Lovrinban laktak, a kincstár Basahídra telepítette át, Lovrint pedig április 14én bolgárok szállták meg. A katonai Határırvidékre kivándorolt szerbek helyére a volt marosmenti Határırvidék szerbjei települtek be. A horvátországi Határırvidék kialakításakor a zágrábi püspök és káptalan birtokainak egy részét elvették, s kárpótlásul (birtokcsere címén) Bánlak, HorvátBóka, Káptalanfalva, HorvátNeuzina, Szécsánfalva településeket kapták, ahova az alattvalók egy része is áttelepült. A horvátok másik csoportja (krasowaner) valószínőleg spontán migrációval még a török hódoltság idején (az 1650es években) húzódott a Krassóvár, Krassócsörgı és Kiskrassó körüli mészkıvidékre (Pozsár V. 1991). A betelepülık pontos számát nem tudjuk ( között a német tartományokból érkezett), de a TemesiBánság és a Határırvidék lakosságszáma jelentékenyen megemelkedett, s a Bánság népessége az 1700as évek közepére elérte a 450 ezer t (BOROVSZKY S o.). A II. József korabeli népszámlálás idejére pedig megközelítette a hétszázezer t (Temes: , Torontál: , Krassó: , ben, Bánsági Határırvidék: ban), amely több mint huszonötszörös növekedés között. Ekkor az ország népességszáma megkétszerezıdik, az Alföld lakossága mintegy háromszorosára nı. A betelepítések hatására a Bánságban Európa és a Kárpátmedence egyedülálló etnikai keveredése következett be, megjelentek a francia, német, cseh, szlovák, bolgár, montenegrinus, bunyevác, sokác, dalmát, illír, bosnyák, horvát és örmény (utóbbiak zömmel Temes vármegyében) anyanyelvő lakosok is a négy nagy nemzetiség mellett. Ekkor a Bánság népsőrősége még magán viselte a török pusztítás nyomait. Az országos átlagnak (29,3 /km 2 ) mintegy ¾e a Bánság népsőrősége (23,9 /km 2 ), jóval elmaradva (Temes 37,5 /km 2, Krassó 36 /km 2, Torontál 22,1 /km 2, Határırvidék 12,1 /km 2 ) a dunántúli, a felvidéki (Pozsony vármegye 53,6 /km 2 ) és a központi területektıl. (Danyi D. Dávid Z. 1960) A három bánáti vármegye visszaállítása (1779), illetve a délvidéki urbárium (amely a parasztságra nézve sokkal kedvezıbb volt a magyarországinál) újabb lendületet adott a Bánság benépesítésének. Az aldunai Határırvidék benépesítésére II. József április 15én újabb telepítéseket rendelt el (15 új település épült fel ekkor) között újabb nagyarányú német telepítés következett be (Temes vármegyében 21 településre, Torontálban 6 településre érkezett mintegy 2880 ill család). 3. A Bánság demográfiai sajátosságai között A régió népességváltozásai tendenciáit 1817tıl az elsı világháború végéig a spontán asszimilációs és migrációs folyamatok dominanciája jellemezte, a XIX. század eleji, zömmel magyarokat érintı szervezett telepítések alig változtattak a Bánságra jellemzı, hallatlanul nagy etnikaivallási tarkaság alapvonásain, mely a XVIII. század második felében alakult ki, s kisebbnagyobb változásokkal a II. világháború végéig fennmaradt. A kincstári és magánföldesúri birtokok benépesítése azonban az I. világháború kirobbanásáig ha lassuló ütemben is folytatódott /pl. ruszinok betelepítése a Temes folyó völgyébe, magyar telepes falvak (pl. Igazfalva, Nagybodófalva, Szapáryfalva stb.) a Bega mentén, stb./. Az 1784/87es népszámlálástól az elsı hivatalos népszámlálásig (1870) eltelt mintegy 80 év a Bánság népesedésében továbbra is dinamikus növekedési szakaszt jelentett. Ez idı alatt a népesség mintegy a duplájára emelkedett (1870 = ), ami elmaradt az Alföld népességének két és félszeres gyarapodásától, de 89

4 magasabb volt, mint az országos átlag (87 ). Meghatározóvá a spontán migrációs folyamatok váltak, s a Bánság etnikai térszerkezetének változásait, az etnikai tömbök, szigetek, csoportok és kontaktzónák fejlıdését, a gazdasági és politikai asszimilációt, valamint a népesedési folyamatokat (pl. kivándorlás, egyke mozgalom, természetes szaporodás, stb.) is e belsı társadalmigazdasági törvényszerőségek alakították. 1870ben a Bánság területén élt az ország lakosságának 8,6 a, átlagos népsőrősége pedig 46,8 /km 2 re emelkedett, megközelítve az országos átlagot (47,7 /km 2 ). Erre az idıszakra esik a felvidéki szlovákok és ruszinok betelepülésének kezdete is. A szlovákok 1778 után kezdtek beszivárogni a Bánát területére, tömegesebb megjelenésük azonban a XIX. század elsı évtizedeire tehetı (pl. Lajosfalva, Antalfalva, TótAradácz, Erzsébetlak, Sándorfalva, stb.). A ruszinok elsı csoportja V. Ferdinánd uralkodása idején (1840es évek) érkezett, ként a Temes folyó völgyébe (Lugos és Karánsebes közötti falvak), valamint a bányavárosokba. A pozsareváci békekötéstıl a kiegyezésig eltelt 150 év alatt a népességszám mintegy hetvenszeresére (1720: kb , 1870: ) növekedett. A XIX. század közepére a Bánság külsı benépesítése lezárult, így Fényes Elek geográfiai szótárában egy viharos gyorsaságú etnikai térszerkezeti változás eredményét szerepeltethette (mely nem tartalmazza a Határırvidék adatait). A balkáni népek súlya megközelítette a 75ot. A Bánság három vármegyéjében élt 535 településen (1. táblázat). A geográfiai szótár adatai kisebb hiányosságokat mutatnak (pl. az 1910es népszámlálás szerint a vizsgált területen 613 település helyezkedett el, s a különbségnek csak egy részét (30 település) telepítették 1850 után, azaz mintegy 50 település kimaradt a szótárból, másrészt néhány település lakosságának etnikai megoszlását nem adja meg, stb.), mindez azonban nem teszi lehetetlenné a tényfeltárását, sıt reális etnikai térszerkezeti megoszlás és elhelyezkedés készíthetı. 1. Táblázat: A Bánság etnikai csoportjai 1851ben Népesség () Nemzet/nemzetiség magyar 7, német 20, román 51, szerb 16, szlovák 0, bolgár 1, horvát 1, francia 0, zsidó 0,4 762 montenegrinus 0,1 152 roma 0, össesen 100 A magyarok a Bánság lakosságának mintegy 7,6 át (56329 ) alkották, legtömegesebben a régió északnyugati szegletében (Torontál vármegyében élt a bánáti magyarság 76,4 a /42999 /, de egyetlen járásban sem volt többségben), ahol Törökkanizsa, Csóka, Szaján és Kiszombor voltak gyarapodó gócpontjai a magyarság betelepülésének. A németek a Bánság lakosságának több mint 20 át ( ) alkották. A Bánság általunk vizsgált 535 települése közül 115 településen élt 200 t meghaladó német 90

5 közösség, amelybıl 70 településen 95 fölötti arányukkal tiszta német településeket alkottak. Itt élt a bánsági németek több mint 67,7 a ( ). A szerbek a Bánság lakosságának 16,7 át ( ) alkották, úgy, hogy 64 településen élt 200 t meghaladó szerb közösség, amelybıl 22 településen volt 95 feletti a szerbek aránya. Ezek a tiszta szerb települések öt kivételével (Porány, Temespaulis, Verseczvát, Krassószombat és Lukácskı) Torontál vármegyében helyezkedtek el, úgy, hogy a kikindai szabad kerület hat települése is ide került. A románok a Bánság lakosságának több mint a felét ( = 51,4 ) adták, úgy, hogy Torontál vármegyében 27 településen, Temes vármegyében 108 településen és Krassó vármegyében 219 településen élt 200 t meghaladó román közösség. A bánsági települések 66,1 án (354 db) megtalálhatóak voltak a románok, amelybıl Torontál vármegyében 18, Temes vármegyében 77 és Krassó vármegyében 198 tartozott a tiszta (95 feletti arány) román településekhez. Mindez spontán migrációjuk eredménye, amely a Bánságihegyvidék felıl irányult az Alföld felé. Ez a lassú népmozgás a folyóvölgyek mentén (pl. Néra, Karas, Berzava, Temes, Bega, stb) haladt a leginkább elıre, csápszerően elágazva, és beágyazódva a többi bánsági etnikai csoport közé. Az eddig nem részletezett kisebb bánsági etnikai csoportok együttesen is mindössze 4,22 ot (30491 ) tettek ki az összlakosságból (pl. horvátok 9743 = 1,31, bolgárok 7526 = 1,01, franciák 5992 = 0,8, stb.), s e néptöredékekkel már az elsı fejezetben részletesen foglalkoztunk. Az etnikai tömbök és szigetek elhelyezkedése alapján nem meglepı, hogy az itt élı nemzetek és nemzetiségek keveredése nem volt olyan mértékő, mint az várható lett volna. A bánsági települések 79,8 a (427 db) etnikailag homogénnek számított (293 románok, 70 németek, 26 magyarok, 22 szerbek, 8 horvátok, 5 franciák és 11 bolgárok, szlovákok, montenegróiak által lakott település volt). A fenti tények is azt a megállapításunkat támasztják alá, hogy az etnikai zártság és nyitottság tekintetében óriási különbségek voltak és maradtak a XIX. században a régióban. 4. Demográfiai változások között A népességszám közel kettıszázötvenezer ( = 17,62 ) vel növekedett 1870tıl 1910ig. A népsőrőség 55 /km 2 fölé emelkedett, amely elmaradt az országos átlagtól (64,3 /km 2 ), s jóval alacsonyabb, mint az Alföld más térségeiben (70 /km 2 feletti értékek). A népesség lassuló növekedése különbözı okokkal magyarázható, részben az országos tendenciáknak megfelelıen az évi kolerajárvány, az 1890 után felgyorsuló kivándorlás, részben regionális és lokális tényezık (pl. egygyermekrendszer elterjedése a német lakosság körében, napszámosok elköltözése, az uradalmak bérbeadása vagy parcellázása miatt a gazdasági cselédek elköltözése, stb.) eredménye. Mind a vizsgált idıszak elején, mind az 1910es években bekövetkezett népességszámváltozásokat tekintve megállapítható, hogy a növekedés kis szigetei állnak szemben a különbözı ütemő népességcsökkenés kiterjedt térségeivel, melyekbe városi szerepkörő és funkciójú települések is beletartoztak. Nem meglepı módon a kisebb etnikai szigetek központjait jelentı települések (pl. Óbesenyı = bolgárok, Krassóvár = krassowánerek) népességmaximuma 1851ben vagy még korábban volt, mutatva a saját etnikum pótlásának és az etnikai keveredésnek a hiányát. Ugyanez figyelhetı meg az 1880as és 1890es évekre vonatkoztatva a bánsági sváb településekre, melyek népességszáma erıteljesen csökkent a századforduló éveire. Az Erdıhát vidékén, a Maros mentén, a Haide területén, a Bánságihegyvidéken és Versecztıl délre számos olyan település található, amely népességmaximumát még az évi népszámláláskor vagy korábban érte el (pl. Marosberkes, Jám, Nagykomlós, Csene, Beodra, Csatád, Párdány stb.). 91

6 A Bánság 801 településének évi népszámlálási adatsorát feldolgozva, lehetıvé vált a fenti folyamatok áttekintése, a bánsági nemzetiségek specifikumainak feltárása, s az etnikai térszerkezet legfontosabb elemeinek megismerése. Nagyfokú etnikai keveredés csak regionális értelemben igaz, mindazok ellenére, hogy a négy nagy nemzetiség a települések 6596án megtalálható volt (románok 771 településen, németek 726 településen, magyarok 723 településen, szerbek 517 településen). A bánsági magyarok számaránya 604 településen 20 alatt maradt (a németeké 542 településen, a románoké 274 településen, a szerbeké 384 településen), 467 településen a magyarok száma nem érte el a száz t, s 140 település lakosságában 1 alatt maradt a magyarság aránya vagy teljesen hiányzott. A magyarok a Bánság lakosságának 15,3 át ( ) alkották (2. táblázat). Területi elhelyezkedésüket tekintve megállapítható, hogy Torontál vármegyében élt a bánsági magyarok 53 a ( ), ahol abszolút többséget csak a törökkanizsai járásban (52,4 ) alkottak, és itt élt a bánsági magyarok 10,3 a (24961 ). A németek a Bánság lakosságának 24,5 át ( ) alkották. A fenti 726 település közül 148 településen többségben éltek a németek, további 53 településen 2048 közötti arányt, 37 településen 1020 közötti arányt értek el, de kisebbségben voltak. Területi elhelyezkedésüket tekintve megállapítható, hogy 42,78 uk ( ) Torontál vármegyében lakott. A románok a Bánság lakosságának 37,4 át ( ) alkották, úgy, hogy 274 településen (Torontálban 153 db, Temes megyében 83 db, KrassóSzörényben 38 db) arányuk 20 alatt maradt. Területi elhelyezkedésüket tekintve megállapítható, hogy KrassóSzörény vármegye területén élt a bánsági románok 56,7 a ( ). A vármegye 13 járásában abszolút többséget értek el (pl. bozovicsi járásban 92,4, marosi járásban 94,7, teregovai járásban 88,8, karánsebesi járásban 85,9, a jámi járásban 91,4 stb.), az újmoldovai járásban (46,9 ) és Karánsebesen (49 ) relatív többséget alkottak. A vármegye lakosságának ( ) 72,1 át (336082) a románok alkották. A szerbek a Bánság lakosságának mindössze 18 át ( ) alkották. Területi elhelyezkedésüket tekintve megállapítható, hogy 70,3 uk ( ) Torontál vármegyében élt, ahol az antalfalvai (24530 = 52,1 ) és a törökbecsei (32938 = 67,9 ) járásokban, valamint Nagykikindán (14148 = 52,8 ) abszolút többséget értek el. Relatív többséget alkottak a nagykikindai (15351 = 46,5 ), a párdányi (9708 = 35,7 ) járásokban és Pancsován (8714 = 41,9 ). A szerbek 24,5 a (69905 ) Temes vármegyében élt, ahol a fehértemplomi járásban abszolút többséget (20987 = 57,0 ), míg a kevevárai járásban relatív többséget (16795 = 47,3 ) alkottak. A szlovákok a Bánság összlakosságának 1,4 át (22131 ) tették ki, úgy, hogy Torontál vármegye 109, Temes vármegye 115 és KrassóSzörény vármegye 88 településén megtalálhatóak voltak, de 90 feletti aránnyal csak Torontál vármegye három településén (Újsándorfalva 900 = 91,9, Nagylajosfalva 4087 = 95,6 és Felsıaradi 2191 = 91,4 ) rendelkeztek. A bolgárok a Bánság népességének 0,8 át (kb ) alkották, s a régió 16 településén megtalálhatóak voltak, úgy, hogy Óbesenyın 90,7 os (5361 ) homogén, Berestyén 88,5 os (889 ), Bolgártelepen 57,5 os (417 ), Vingán 57,3 os (2701 ) abszolút többséget alkottak, míg Sándoregyházán =763 = 30,2 ) és Dentán (379 = 10,99 ), valamint Kanak (526 ), Módos (458 ), Nagyerzsébetlak (312 ) és Székelykeve (399 ) településeken 100 t meghaladó etnikai csoportot képeztek, az utóbbi négy településen 510 közötti arányban. A krassowanerek homogén etnikai tömböt alkottak KrassóSzörény vármegye resiczabányai járásában, ahol Kengyeltó 738 = 98,9, Kiskrassó 786 = 92, Krassóalmás 386 = 97,5, Krassócsörgı 1185 = 98,8, Krassóvár 2974 = 92

7 93,1 és Nermed 662 = 98,4, Vizes 464 = 97,9 településeken élt 98 uk (7195 ). A ruszinok a Bánság népességének 0,15 át (2392 ) alkották, úgy, hogy a régió 46 településén éltek, de 1 feletti aránnyal csak KrassóSzörény vármegye 10 településén rendelkeztek. Egyetlen településen (Istvánhegy 202 = 80,5 ) alkottak abszolút többséget, míg kilenc esetben kisebbségben voltak (pl. Cserestemes 102 = 10,9, Krassógombás 893 = 44,5, Mutnokszabadja 266 = 23,7, Kricsó 72 = 6,7, Zsidóvár 55 = 4,2, Forrásfalva 35 = 5,6 stb.), ahol a románokkal alkottak kétnyelvő közösségeket. A horvátok a Bánság népességének 0,3 át (4872 ) alkották, úgy, hogy a régió 166 településén éltek, de mindössze 18 településen haladta meg arányuk az 1 ot, mely települések közül 14 Torontál vármegyében helyezkedett el. Szórvány jellegüket jól mutatja, hogy csak két településen értek el relatív többséget (Kıcse 359 = 36,2, Kisszécsény 239 = 49,6 ), 100 feletti tömörülést hét bánsági településen (pl. Temesvár, Pancsova, Perlasz stb.) alkottak, úgy, hogy a legnagyobb kisebbséget (1121 ) Tárcsó községben. A csehek a Bánság népességének 0,55 át (kb ) alkották, úgy, hogy a régió 25 településén az egyéb kategóriánál utalnak rájuk, azt azonban tudjuk, hogy hat településen 90 feletti (homogén) súllyal rendelkeztek: Cseherdıs 424, Almásróna 350, Bigér 367, Dunaszentilona 811, Szörénybuzás 1025, Csehfalva 131. Ezeken túlmenıen Tiszafa (682 ) és Újasszonyrét (154 ) településeken abszolút többségben éltek, de jelentıs cseh kisebbség élt Stájerlakaninán (800 ), Orsován (223 ), Berzászkán (265 ) illetve Kusicson (kb. 487 ) és Körtéden (kb. 538 ). A Bánság kisebb etnikai töredékeirıl alig rendelkezünk bıvebb információval, azt tudjuk, hogy sokáczok éltek Temesrékason (970 = 20,1 ), montenegrinusok Temespéterin (816 = 88,6 ), franciák Szenthubert, Szentborbála, Károlyliget és Nagyısz településeken, valamint morvák Oraviczabányán (47 ), Nagyszurdokon (91 ) és Csudafalván (20 ), illetve olaszok Nádorhegy (41 ), Ruszkabánya (32 ), Nadrág és Domány településeken, de pontosabb összesített adatokkal nem rendelkezünk. A cigányokról a népszámlálási adatok több mint ötven településen tesznek említést, 20 feletti arányt azonban csak Cserestemes (39,4 ) és Mácsova (24,3 ) településeken értek el, de kisebbséget alkottak. A Bánság nemzetiségeit nem egyformán érintette a kisebbségi lét, amíg a románok 27,7 a ( ) élt kisebbségben, addig a horvátok 87,3 a (4274 ), a szlovákok 42 a (9285 ), a ruszinok 91,6 a (2190 ), a csehek 51,5 a (4167 ), a bolgárok 25,1 a (3132 ), a németek 25,2 a (97625 ), a szerbek 29,1 a (82659 ) és a magyarok 38,4 a (92994 ). A legkevésbé zárt magyarság (majdnem negyven százalékuk közel 100 ezer kisebbségben ill. szórványban élt) szenvedte el a legnagyobb veszteségeket a trianoni országhatárok meghúzásakor. 5. A balkáni népek migrációja és betelepítése között Az elmúlt kilencven esztendıben az állam és közigazgatási határok gyakori változásai olyan demográfiai folyamatokat indítottak el, amelyek napjainkra differenciálódott mikrorégiók mozaikjait hozták létre eltérı népesség és településföldrajzi specifikumokkal. A természetes szaporodás és fogyás differenciáltan jelentkezett az egyes régiókban, s különösen drasztikus volt a csökkenés a megyék határai és a trianoni határ menti települések esetében, melyek halmozottan hátrányos helyzető régiókká váltak. A magyarromán, románszerb és magyarszerb határok mentén e csökkenés mind területileg, mind országok vonatkozásában markánsan különbözött. Az I. világháború utáni békeszerzıdés által megrajzolt határok a népesség etnikai összetételére 93

8 ugyan úgy nem voltak tekintettel, mint a természeti tényezıkre sem, tájegységeket, településrészeket (pl. Gyála, Valkány, Klári stb.) és a vonalas infrastruktúra által biztosított gazdaságikereskedelmi kapcsolatokat (pl. a bánsági vasútvonal hálózatot nem kevesebb mint tizenkilenc helyen metszette a trianoni határ) vágtak szét az utódállamok gyakran egymással is szöges ellentétben álló érdekeinek megfelelıen. A Bánság ilyen értelemben is sajátos helyzetbe került, hiszen Magyarországnak csak kicsiny ÉNyi része (Marosszög, 271 km 2, 9 település ÚjSzegeddel együtt) marad meg, míg Szerbiához került 9387 km 2 (193 település) Torontál és Temes megye területébıl ill. KrassóSzörény vármegye két települése (Udvarszállás, Krassószombat) 23 km 2 nyi területtel. A Bánság közel kétharmadát (66,1 = km 2, 599 település) Románia kapta, mely felosztás ellentétes volt egyes nagyhatalmak (pl. olaszok, amerikaiak, stb.) terveivel, s az etnikai térszerkezettel és megoszlással (2. táblázat). A régió 849 településén élt 1949/53/56. évi népszámlálások adatai alapján, s ez mindössze 3,25 százalékkal (51169 ) magasabb, mint 1910ben (804 településen = ). E szerény növekedés egyértelmően törést jelentett. A települési szintő vizsgálatok azt mutatják, hogy a népességgyarapodás területi súlypontjaiban nem a belsı migrációs folyamatok dominanciája érvényesült. A szerb Bánság területén a hatóságok azonnal hozzáláttak a magyar államiság minden nyomának felszámolásához. A hatalmat a helyi szerbek kezébe adták, a magyar közalkalmazottak többségét elbocsátották, az iskolákat államosították, s az 500 kat. hold feletti nagybirtokok nagy részét kisajátították, melyekre szerb és horvát telepesek érkeztek, melynek eredményeként 1930ra a Bánátban élı szerbek száma mintegy harmincezer vel gyarapodott (3. táblázat), a magyarok száma viszont több mint tizenötezer vel csökkent csak Torontál vármegyében. Az államhatártól számított 3050 kmes zónába telepített délszlávoknak köszönhetıen a szerb többségő települések száma emelkedett (pl. Deliblat, Kubin, Pancsova stb.), s teljesen új telepes falvakat is létrehozva (pl. Aleksandrovo, Vojvoda Stepa, Banatsko Karadjordevo, Mileticevo stb.) a szerb etnikai tér kiterjedése különösen Nagykikindától délkeletre nıtt meg. A Bánság Szerbiához került régióiban az 1920as években mintegy 810 ezer vel csökkent a románok száma is, mely Romániába történı átköltözésüknek volt köszönhetı. RománBánság lakosságszám csökkenése mind TemesTorontál, mind Krassó Szörény vármegye vonatkozásában egyértelmő, melyet csak részben ellensúlyozott Temesvár dinamikus népességgyarapodása. A demográfiai folyamatokba kevésbé drasztikus módon beavatkozva a spontán migrációsasszimilációs folyamatok érvényesülése volt a meghatározó. Nem következett be román telepes falvak létesítése (a Bánság területén 1910ben román nemzetiségő élt, míg 1930ban ), a bánsági románok országos átlag alatti alacsony természetes szaporodását ekkor még nem ellensúlyozták regáti románok betelepítésével. A románság térnyerése zömmel a nagyvárosokra (pl. 1930ra már csak Resicabányán éltek a németek abszolút többségben = 55,4, Temesvárott a lakosságnak már csak 1/3a számított német anyanyelvőnek, stb.) korlátozódott illetve néhány KrassóSzörény megyei bánya és ipari központ és fürdıváros (pl. Herkulesfürdı re) román lakossága emelkedett erıteljesebben. Az közötti népességszámváltozások egyszerő adatsorai mögött olyan etnikaivallási és nyelvi összetételt jelentı módosulások következtek be, különösen SzerbBánság telepes falvai, a német nemzetiség szinte teljes likvidálása, magyarok tömeges elmenekülése, amelyek egyértelmően mutatják, hogy ebben az idıszakban a demográfiai folyamatokat a különbözı irányú és motivációjú, gyakran erıszakos migrációs folyamatok határozták meg. 94

9 6. A balkáni népek migrációja és betelepítése között A II. világháború után tartott elsı népszámlálási adatok (1949, 1953, 1956) alapján megállapítható, hogy a Bánság területén 849 településen élt, ami 3,5 os természetes szaporodást jelentett 1930hoz képest. A Bánság 826 településén élt 1990ben, s ez mintegy tizennégy százalékkal (13,74 ) magasabb, mint az 1950es évek elején, amely önmagában kedvezı tendencia. A mélyebb és részletesebb vizsgálatok alapján azonban megállapítható, hogy természetes szaporodással mindössze 116 település rendelkezett (zömében Belgrád és Temesvár agglomerációjában, ill. Nagybecskerek, Orsova, Moldova, Resiczabánya szőkebb térségében), s több mint hétszáz (710 db) a folyamatos népességcsökkenés állapotába került. A dinamikus növekedést mutató települések közül Temesvár népességgyarapodása ( rıl re) számszerően (191858) Ómoldova gyarapodása pedig százalékosan (1890 rıl re, azaz 624 ) a legmagasabb érték. Markáns változások következtek be, különösen a nagyobb nemzetiségek (szerb, román, német, magyar) vonatkozásában, míg a kisebb nemzetiségek (szlovák, horvát, bolgár, cseh, ruszin, stb.) esetében csak az albánok megjelenése (120 fehértemplomi járás, Susara településen), valamint a szlovénok betelepülése (483 : Duzine és Gudurica faluba) és a makedónok tömegesebb megjelenése (7448 ), illetve folytatódó természetes asszimilációja érdemel említést. A magyarság számbeli változásait és eredményeit tekintve megállapíthatjuk, hogy az os népszámlálási adatok alapján a Bánság területén megközelítıleg kettıszáztizenötezren ( = 13,25 ) éltek, amely érték 1930hoz képest, több mint kilencezer s gyarapodást jelentett. A bánsági németek esetében tudjuk és ismerjük, hogy a SzerbBánát területérıl majdnem kettıszázezer (kb. 190 ezer ) németet kitelepítettek, illetve a világháborús emberveszteségeket is figyelembe kell vennünk. A németek csökkenése RománBánát területén is bekövetkezett, ennek okai ismertek (pl. szovjetunióbeli kényszermunkára hurcolás, a szovjetjugoszláv viszony megromlása után a határhoz/értsd románszerb határhoz) közel esı falvakból a Bărăgan sztyeppre hurcolták a svábokat, s ezzel párhuzamosan 1945tıl román kolonisták érkeztek Besszarábia, Dobrudzsa, Erdélyiszigethegység területérıl, sıt Makedóniából ún. macedorománok is, akik beköltöztek a sváb házakba. A románok a Bánság lakosságának 43,41 át alkották, amely súlyuk és szerepük növekedését eredményezi, megmutatkozik ez abban is, hogy számuk re gyarapodott, s ez gyorsabb volt (18,5 ) mint a Bánság átlagos népességgyarapodása (3,52 ) között. A románok több mint százezer s gyarapodása egyrészt új román telepes falvak (pl. Néra ill. Belareca folyó völgyében) kialakításával, a Szörényiérchegység bányászfalvainak és városainak mesterséges felduzzasztásával, valamint a megyeszékhelyek és járásszékhelyek román többségének erıszakos kialakításával magyarázható. A szerbek a Bánság lakosságának 25,87 át ( ) alkották, amely 1930hoz képest több mint s növekedést mutat. Ez a gyarapodás a SzerbBánát területére esett, ahol német falvakat szőntettek meg (töröltek le a térképrıl és a valóságban), s szerb telepes falvak sorát (pl. Banatska Veliko Selo, Banatski Despotovác, stb.) hozták létre, részben szerbiai szerb, de albán, szlovén, makedón és horvát telepeseket is szívesen fogadtak. A Bánság egyes régióinak népességföldrajzi változásai azért is figyelemre méltóak, mert nem függetleníthetıek az etnikai térszerkezettıl, a négy (magyar, román, szerb, német) nagy nemzet(iség) tradícionális etnikai szigeteitıl és kontaktzónáitól, melyek változása ill. eltőnése napjainkra visszafordíthatatlan ténnyé vált. Anélkül, hogy további 95

10 részletes elemzéseket ismertetnénk, megjegyezzük, hogy 1990re a Bánát 826 települése közül mindössze 128 olyan település maradt, ahol nem a románok vagy a szerbek voltak abszolút többségben, ebbıl 8 település magyarországi (itt is homogenizálódott a lakosság), így RománBánát és SzerbBánát 6060 települése egyformán oszlott meg ilyen értelemben. Magyar többségő 34 település, szerb többségő Romániában 11 db, román többségő Szerbiában 22 db, szlovák többségő 6 db, krassowaner 7 db, homogén cseh bányásztelepülés 8 db, ruszin többségő 11 db, makedón többségő 2 db, bolgár többségő 2 db és 4 településen (!) német többség volt. A két uralkodó nemzetiség elıretörését mutatja, hogy a románok száma majdnem 1 millió re ( = 53,56 ) duzzadt, míg a szerbek száma megközelítette a fél milliót ( = 25,73 ) illetve túl is lépte, ha a jugoszlávnak tartott t is hozzájuk számítjuk. A magyarok száma sajnálatosan csökkent ( = 8,26 ), miként a többi kis nemzetiség aránya is (kivétel a cigányság tömegesebb megjelenése (13108 = 0,71 ), melynek eredményeként egy faluban (Maguri) már abszolút többségbe kerültek). A határ menti területek is homogenizálódtak, így mindössze három eltérı kultúra, nyelv és vallás találkozási övezetévé degradálódtak, amely mindenképpen visszalépést jelent a XX. század elsı évtizedeihez képest. A találkozás, a keveredés és az együttélés mindenképen segíthette volna az egymás mellett élı népek gazdagodását, azonban a fentiekben vázolt folyamatok, a zárt határokkal felerısödve mindezt gyakorlatilag lehetetlenné tették, mely eddig az elkülönülést jelentette az itt élık számára. Tovább szegényedett a Bánság etnikai arculata, egyhangúbb lett, s az 1910es évekhez képest újabb nagy múltú népek és kultúrák semmisültek meg illetve élik végnapjaikat. A korábban jellemzı multietnicitás a legtöbb helyen megszőnt illetve felváltotta egy másfajta, a beköltözések révén kialakult sokféleség, amely új problémákat hozott felszínre. A beköltözık területi, nemzetiségi és kulturális rekrutációja; a többnyire azonos nemzetiségő (román), de igen sokféle gyökerő népesség kevés összetartást mutat, hagyományos értelemben nincs kialakult faluközösség, egyfajta gyökértelenség, hagyománytalanság és a lokális kezdeményezések hiánya jellemzı. Az OsztrákMagyar Monarchia kolonizációs ideológiáját felváltó nemzetállamú politizálás a homogenizációt szolgálta. A mindenkori államalkotó nemzettel való azonosulás igénye és gyakorlata az egyes nemzetiségeknél eltérı mértékben jelentkezett. A homogenizációs tendenciák, a történelem viharai és az elmúlt évtizedek migrációi ellenére létezik egyfajta bánáti öntudat, regionális identitás, melynek önmeghatározásában hangsúlyosan szerepel a tolerancia és a kulturális sokszínőség. E bánáti öntudat szószólói a Németországba költözött svábok, akik értékorientált módon integrálták a megfogyatkozott vagy eltőnt bánsági társnépek tradícióit, s ma is olyan erıs lokális kötıdésük, hagyományápolásuk, emlékmővek állítása, amelyek szükségessé teszik a kitelepedettek által is tovább éltetett virtuális Bánság kutatást is. Összegzés A Bánságot három részre osztó, a történelmi, etnikai és gazdasági realitásokat egyaránt figyelmen kívül hagyó trianoni határ, napjainkban is torzítja a földrajzi tér természetes szerkezetét, csökkenti, vagy minimalizálja a társadalmigazdasági érintkezés intenzitását. A Bánság fontos szerepet játszott: a fejlettebb területektıl innovációt vett át és továbbított, dinamizálta szomszédos határvidékének gazdaságát, mintát adott, s egyúttal életstílust és kultúrát is közvetített. A Bánság lakosságának nyitottsága, innováció és kultúrabefogadó, valamint közvetítı képessége jól nyomon követhetı a különbözı európai eszmék, szellemi áramlatok, mővészeti stílusok lokális, történeti kifejlıdésében is. E tekintetben a régió a nyugati és a keleti kultúrák határán, a történelmi Magyarország délkeleti peremének ütközızónáját alkotta és jelenti napjainkig. E nemzetiségileg kevert, 96

11 ám történelmi, kulturális, vagy gazdasági szempontból hasonló vonásokkal rendelkezı régió, erıforrásai jobb felhasználása érdekében az együttmőködés felé kell hogy elmozduljon a határ minden oldalán. A kutatások bebizonyították, hogy e halmozottan hátrányos helyzető régió ellentmondásokkal terhelten lépett át a XXI. század küszöbén. Ezek mérséklését és megoldási lehetıségeit csak a határokon átnyúló együttmőködések melyek kapui a megnyitott határátkelık jelenthetik, támaszkodva a még meglévı etnikainyelvi kisebbségekre. A Bánságban a múlt, a jelen és a jövı ma már nem kényszerül elválni egymástól. A vázolt történelmidemográfiai pálya a régió egyik legnagyobb tartaléka. A jövıre nézve biztató, hogy a határ menti együttmőködés elmélyítésére az Európai Unió újabb lépéseket tett (PHARE CBC). A különbözı fejlesztési projektek, kutatások támogatásai közvetlenül segíthetik a jelenleg formálódó DunaKörösMarosTisza eurorégió kialakulását. Irodalom 1. ACSÁDY I. (1896): Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában ( ). 2. BODOR A. (1914): Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra. Stephaum, Bp. p BOROVSZKY S. (1909): Magyarország megyéi és városai (Torontál vármegye). p BOROVSZKY S. (1913): Temes vármegye és Temesvár. Magyarország vármegyéi és városai. p FRISNYÁK S. (szerk.): Az Alföld történeti földrajza. Nyíregyháza, p KOCSIS K. (1996): Az etnikai térszerkezet változásai a Kárpátmedencében. In: Kárpátmedence történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák S. Nyíregyháza, pp KÓKAI S. (1999): Az Alföld vonzásközpontjai és körzetei a XIX. század közepén. Nyíregyháza. p KÓKAI S. (2001): A Bánát népességföldrajzi jellemzıi és sajátosságai a XIX. század közepén. Észak és KeletMagyarországi Földrajzi Évkönyv 10. kötet. Nyíregyháza, pp KÓKAI S. (2002): A Bánát népességföldrajzi jellemzıi és etnikai térszerkezeti sajátosságai a XX. század elején (1910). In: Természettudományi Közlemények 2. szám Nyíregyháza, pp KULCSÁR K: II. József utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a temesi Bánságban (176873). Budapest, Gondolat Kiadó, p POZSÁR V. (2005): A természeti környezet változása és szerepe a Bánát gazdaság és településfejlıdésében a XX. század elejéig. PhDdisszertáció, Pécs. 12. Magyar Statisztikai Közlöny XII. Bp., p

12 Mellékletek 2. Táblázat: A népességszám alakulása nemzetiségek szerint a Temesi Bánságban ( ) Évek Össz. krassonémet magyar szlovák cseh cigány szerb román bolgár horvát ruszin egyéb népesség waner / / / százalék ,0 26,9 9,1 1,3 0,5 0,6 18,3 39,4 1,0 0,6 0,2 0,01 2, ,0 24,5 15,3 1,4 0,55 1,0 18,0 37,4 0,8 0,3 0,5 0,15 1, ,0 23,25 13,1 1,2 0,45 0,02 19,7 37,9 0,7 0,2 0,4 0,35 2, /56 100,0 9,5 13,2 1,3 0,38 0,13 25,9 43,4 0,7 0,3 0,4 0,24 4, ,0 1,7 8,3 0,95 0,2 0,7 25,7 53,5 0,3 0,2 0,15 0,3 7,8 2001/02 100,0 1,3 8,4 1,2 0,3 2,2 26,9 55,5 0,4 0,6 0,7 3,2 3. Táblázat: A népességszám alakulása nemzetiségek szerint a Bánságban (1890 = 100) Évek Össz. krassonémet magyar szlovák cseh cigány szerb román bolgár horvát ruszin egyéb népesség waner százalék ,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100, ,9 97,7 184,6 115,8 111,0 165,7 108,0 104,3 89,0 57,8 242,8 906,1 18, ,9 94,0 156,6 97,7 92,0 4,7 117,3 104,6 80,1 38,8 205,8 2100,4 146,2 1949/56 112,8 39,6 163,9 108,2 84,6 24,6 159,5 124,1 78,9 51,9 228,9 1481,0 258,6 1991/92 127,7 7,9 116,3 92,3 57,4 152,4 180,4 174,2 43,1 48,5 91,2 2201,1 504,5 2001/02 118,0 5,6 108,8 107,7 65,2 471,8 173,4 166,1 51,9 4337,9 189,8 98

13 4. Táblázat: A népesség anyanyelve összevetve a felekezettel a Bánságban (1910ben) Anyanyelv Össz. Ortodox Görög katoli kus Római Református Evangélikus Unitárius Izraelita egyéb katolikus KrassóSzörény Összesen Román Magyar Német Szlovák Rutén Horvát Szerb Egyéb Temes Összesen Román Magyar Német Szlovák Rutén Horvát Szerb Egyéb Torontál Összesen Román Magyar Német Szlovák Rutén Horvát Szerb Egyéb

14 5. Táblázat: A Bánát népességszámának és etnikai összetételének változása ( ) Év Változás Változás Változás MagyarBánát SzerbBánát tel. össz. tel. magyar szerb német román egyéb össz.lak. magyar szerb német román egyéb sz. lak. sz ,7 22,1 7, ,3 41,5 23,7 13,7 6, ,7 21,4 7,5 0,5 0, ,8 40,0 23,0 13,1 5, ,7 +8,2 +6,4 +13,7 +11,5 +46,7 +7,2 +8,1 +7,0 16, ,9 2,5 5, ,4 46,3 20,0 10,5 7, ,4 1, ,4 61,5 1,0 8,8 11, ,4 +62,8 +101,2 +8,7 +0,5 +67,3 95, , ,5 66,7 4,9 17, ,8 2, ,3 34,1 +18,7 39,0 +77, ,5 72, ,4 12,4 100

15 6. Táblázat: A Bánát népességszámának és etnikai összetételének változása ( ) Év RománBánát Összesen tel. össz. román tel. össz. román magyar szerb német egyéb magyar szerb német szám lak. szám lak. egyéb ,1 4,8 29,1 54,9 6, ,1 18,3 26,9 39,4 6, ,3 4,9 25,7 52,4 4, ,0 24,5 37,4 4,8 Változás ,0 +164,6 +11,9 3,9 +3,9 13,8 +9,9 +84,6 +8,0 0,01 +4,3 14, ,2 3,8 25,6 55,3 5, ,1 19,7 23,2 37,9 6, ,9 3,2 15,1 66,7 6, ,3 25,8 9,5 43,4 8,0 Változás ,2 28,4 36,1 41,7 +25,9 +24,9 +2,6 10,9 +47,5 60,4 +19,0 +69, ,9 1,4 2,7 83,5 6, ,5 25,7 1,7 53,4 10,7 Változás ,5 22,1 49,9 79,1 +47,1 +26,2 +14,1 26,5 +13,6 79,9 +40,3 +53, ,5 1,9 1,9 85,1 5, ,4 26,9 1,3 55,5 7,9 101