A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC

ZSKF TKK FÜZETEK 6. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010. KÉSZÜLT A ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONTJÁBAN AZ OKTATÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL 1 ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA BUDAPEST 2010. FEBRUÁR

PEGAZUS PROJEKT TÁMOP-4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 37/TKOKA II. PÁLYÁZATI KUTATÁS A GAZDASÁGI SZEREPLŐK ELVÁRÁSAI A SZAKMAI KÉPZÉS ÁTALAKÍTÁSÁRA. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER FEJLESZTÉSE MAKÓ FERENC ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT KÉSZÜLT AZ OKTATÁSÉRT KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATÁSÁVAL SZAKKÉPZÉS-VIZSGÁLATOK 2008-2010. ZSKF TKK BUDAPEST 2010. FEBRUÁR ZSKF TKK FÜZETEK 6. 2

A jelen kiadvány a 37/tkOKA II. Pályázati Kutatás A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására. A munkaerőpiac keresleti oldalán megfogalmazódó elvárások kompetencia-alapú módszertani kutatása a műszaki szakmai képzés különböző szintjein (érettségi előtti, utáni és felsőfokú szakképzés) keretein belül készült kutatásokra épül. A kiadvány megjelenését támogatta a PEGAZUS TÁMOP- 4.1.1-08/2/KMR-2009-0011 program. L Harmattan Kiadó, 2010. Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2010. Makó Ferenc, 2010. A kiadványt szakmailag lektorálta: Bánhidyné Szlovák Éva ISBN 978-963-236-359-2 Sorozatszerkesztő: Kabai Imre A kiadásért felel: Gyenes Ádám A kiadó kötetei megrendelhetőek, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók: L Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14-16. harmattan@harmattan.hu www.harmattan.hu A borító Ujváry Jenő, a nyomdai előkészítés a Robinco Kft. munkája. 3

TARTALOMJEGYZÉK OLDALAK 1. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER STRATÉGIAI FEJLESZTÉSE 5. 1.1. A KÉPZÉSI SZERKEZET FEJLESZTÉSE, KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERBE 8. ILLESZTÉSE 1.2. AZ ISKOLAI RENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS 9. 1.3. AZ ÚJ OKJ FEJLESZTÉSE ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁRSADALMI PARTNERSZEREPEK 1.4. KOMPETENCIA ELV ÉS MODULARIZÁCIÓ A SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN 1.5. A SZAKKÉPZÉS MINŐSÉGFEJLESZTÉSE, INDIKÁTORAINAK BEVEZETÉSE 23. 2. A KOMPETENCIA ALAPÚ SZAKKÉPZÉS FEJLESZTÉSE 27. 2.1. A SZAKKÉPESÍTÉSEK SZAKMAI ÉS VIZSGAKÖVETELMÉNY (SZVK) 27. JELLEMZŐI 2.2. A SZAKKÉPESÍTÉSEK AJÁNLOTT KÖZPONTI PROGRAMJAINAK FELÉPÍTÉSE (KP) 2.3. A SZAKKÉPZÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ TARTALOMFEJLESZTÉS 29. 31. 2.4. AZ OKTATÁS-GAZDASÁG EGYÜTTMŰKÖDÉSE A GYAKORLATI KÉPZÉSBEN, A KVALIFIKÁLT SZAKEMBERKÉPZÉS KOMPETENCIÁINAK FEJLESZTÉSE 2.5. A KIMENETI KOMPETENCIÁK MÉRÉSI RENDSZERE, A VIZSGARENDSZER FEJLESZTÉSE 2.6. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTŐ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE FORRÁSJEGYZÉK 41. 17. 21. 28. 35. 38. ZSKF TKK FÜZETEK 6. 4

1. A MAGYAR SZAKKÉPZÉSI RENDSZER STRATÉGIAI FEJLESZTÉSE A napjainkra kialakult tudásalapú társadalmakban a legjelentősebb értékteremtő tényezővé a versenyképes tudás vált. A felgyorsuló tudományos-technológiai fejlődés világszerte új kihívások elé állítja az oktatási rendszereket. Olyan új intézményi modellek bevezetése válik szükségessé, amelyek dinamikusan képesek összehangolni az átfogó társadalmi kezdeményezéseket, a regionális foglalkoztatási igényeket. A tudásátadás hagyományos (rendszerközvetítő) útjai immáron egyre kevésbé képesek kiszolgálni a megváltozó társadalmi-gazdasági és munkaerő-piaci igényeket. Az oktatás céljának homlokterébe a képességek, készségek elsajátíttatása került, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén saját egyedi élethelyzeteinek és adottságainak megfelelő tudást szerezzen meg, amellyel újra meg újra biztosítani tudja érvényesülését a társadalmi-, gazdasági-, munkaerőpiaci környezetben. A magyar szakképzés-fejlesztési stratégia az európai szakképzési rendszerek azon élenjáró tapasztalatainak figyelembe vételével készült, amelyek szerint a szakképzésnek korszerű oktatási szolgáltatásként kel funkcionálnia. Célja a gazdaság által igényelt mennyiségi és minőségi szakemberigény szerinti munkavállaló képzése. A vállalkozások számárára is kulcsfontosságú a szakképzésben történő aktív szerepvállalás, abból a célból, hogy leendő, illetve alkalmazásban álló munkavállalóik magas színvonalúan képzett személyek legyenek. Az egész életen át tartó tanulási stratégiával összhangban a 2013-ig tartó időszakban az alábbi kihívásokra kell felkészülnie a szakképzésnek: - a gazdaság versenyképességének növelése, a gazdasági aktivitás növelése és a potenciális munkaerő mobilizálása; - a munkaerő fokozott alkalmazkodásának segítése, a képességek fejlesztése, a tudásalapú társadalom kihívásainak való megfelelés; - a foglalkoztatást meghatározó készségek és képességek, szakmai személyiségjellemzők elsajátításának biztosítása a képzés rendszerében; - megfelelő színvonalú képzési infrastruktúra, tárgyi- és humánerőforrás feltételrendszer biztosítása minden szakképzésbe kapcsolódó számára. 5

A stratégiát megalapozó kutatások szerint az utóbbi évtized munkaerő-piaci változásai során differenciáltabbá vált a munkaadók által támasztott igény a munkaerő-piaccal, a potenciális és tényleges munkavállalókkal szemben. Nőtt a kereslet a magas képzettségű szellemi és fizikai munkavállalók, a betanítható mobil munkaerő iránt, a szakmák egy része leértékelődött, mások felértékelődtek. Egyre erőteljesebb, a munkaerőpiaccal szembeni elvárásként jelenik meg a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás képessége. Elvárás lett a korszerű szakmai-, informatikai-, idegen-nyelvi kompetenciák készség szintű elsajátítása, amelynek a munkaerő-piaci kínálat jelenleg még csak részben képes megfelelni. A szakképzés tartalmi fejlesztése, korszerűsítése az új Országos Képzési Jegyzék (OKJ) szerinti szakképzési programokhoz kapcsolódóan indult meg, de ennek érdemi hatása csak az első teljes szakképzési ciklusok lefutása után válik teljes mértékben érzékelhetővé. Az iskolarendszerű szakképzéssel szemben támasztott erős elvárás a gyakorlat orientáltság, amelyet számos szakképzési kutatás emel ki az utóbbi években. Minden szakterületen szükségessé vált a gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek növelése, amelyhez a gyakorlati képzés rendszerének kialakítására, továbbá pedagógiai és módszertani munka megújítására (paradigma-váltásra) van szükség. A magyar szakképzés egyik jelentősen gyenge pontja a megfelelő- és korszerű gyakorlati tudás alacsony színvonala, pedig éppen az alkalmazható gyakorlati ismereteket kérik számon leginkább a munkaadók. Következésképpen a jelenleg biztosítottnál lényegesen nagyobb számban kellene a gazdálkodó szervezeteknél megszerezniük a tanulóknak a gyakorlati ismereteket. A gyakorlati képzés eredményességéről a szakmai vizsga bizonyítványa ad érdemi információkat, folyamat-közbeni minősítő mérés nincs. Fontos volt ebben a tekintetben a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara (MKIK) kezdeményezése a gyakorlati szintvizsgák rendszerének általános bevezetésére, amelynek hatására növekszik a gyakorlati képzés színvonala, illetve a pályakezdő szakmunkások elhelyezkedése. A munkaerő-piaci orientáltságú szakképzési rendszer irányába tett progresszív lépés a tanulószerződés intézményrendszerének kiszélesítése. A vállalkozásokhoz szakmai gyakorlatra kihelyezett tanulók tanulószerződéssel történő foglalkoztatása bevezeti a fiatalokat a munka világába, biztosítja a gazdasági szektorok, a foglalkozások, a munkaerő-piac megismerését, továbbá a képzettek értékteremtő munka folyamatában ismerik meg szakmájuk munkahelyi 6

körülményeit. A tanulószerződés rendszerének általánossá válását különösen a hiányszakmák képviselői támogatják- és hajlandók harmonikus együttműködésre. A Térségi Integrált Szakképző Központok (TISZK-ek) létrehozásával megkezdődött a szakképzés tagolt intézményrendszerének koncentrációja, a képzési és beiskolázási létszámok racionalizálása. Funkciójukat tekintve a szakmai gyakorlati képzés és vizsgáztatás modern, rugalmas és széles körű fejlesztési lehetőségeket nyújtó központjaiként működnek. A TISZK-ek a szakmai és az élethosszig tartó tanulás oktatási-módszertani központjainak szerepét is betöltik. A fejlesztési folyamatok fő céljaivá a fentiekkel összhangban az alábbiak váltak: - kompetencia elvű, modulrendszerű és gyakorlatorientált szakképzési struktúra megteremtése, amely rugalmasan alkalmazkodik a foglalkoztatási igényekhez; - szolgáltatásorientált, korszerű tanulási feltételeket biztosító iskolarendszer kialakítása; - a szakképzés modernizációjában a gazdasági szereplők, a vállalkozói szektor partnerségi együttműködésének megteremtése, továbbá az azt megalapozó szakmai érdekegyeztetés rendszerének a kialakítása; - a gazdasági kamarák a szakképzés területén betöltött állami feladatok szélesítése az elért eredményekre építve, új feladatok átadása, különös tekintettel a tanulószerződés rendszerének koordinálására; - a gazdálkodó szervezetek számára a gyakorlati képzésben történő részvétel érdekeltségi és sokoldalú funkcionális kapcsolódási rendszerének további növelése. Magyarország jelenleg még nem rendelkezik készségek-, kvalifikációs szükségletek előrejelzéséhez kapcsolódó stratégiával. A munkaerő-igény előrejelzésével kapcsolatban a szakképzés-politika az elmúlt években két fő célra helyezte a hangsúlyt. Annak biztosítására, hogy a képzési kínálat megfeleljen a regionális és helyi foglalkoztatási igényeknek, valamint az OKJ szerkezeti és tartalmi korszerűsítésére. A képzési kínálathoz kapcsolódó intézkedések közül az alábbiak emelhetők ki: - a Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok (RFKB-k) feladatul kapták a régiók hiányszakmáinak meghatározását, az ezen szakmákban való képzés elősegítése érdekében a tanulószerződéses képzésben résztvevő tanulók és képzést folytató gazdálkodók anyagi ösztönző rendszerének kidolgozását; 7

- (2008-tól) az RFKB-k határozzák meg a szakképzés regionális szükségleteit, valamint a szakképzés főbb irányait és a beiskolázási arányokat; - a szakképzés helyi tervezését segítő szakmai tanácsadó testületet kell felállítani minden TISZK mellett; - a szakképzésben végzettek pályakövetési rendszerének kidolgozása. Utóbbi rendszer célja az lesz, hogy közvetlen visszacsatolást nyújtson a szakképzés munkaerő-piaci hasznosulásáról és a képző intézmények hatékonyságáról, továbbá nagy segítséget nyújt majd a tanulási útvonalak kiválasztásában a pályatanácsadás számára. A rendszerbe jogszabály szerint érkeznek majd információk az OKJ képesítésekkel rendelkezők végzettségéről és (a szakképesítés megszerzését követő 3 éven át) munkahelyéről, munkaköréről. Az iskolarendszerből kikerülők elhelyezkedéséről szóló információk rendszerezett gyűjtése a szakképzés- és foglalkoztatáspolitika kiemelt fontosságú területe lett az elmúlt egy-két évben. A szakpolitika feltett szándéka, hogy ezeket az információkat a képzési keretszámok tervezéséhez felhasználja, sőt, azok ezen alapuljanak. (Átfogó és reprezentatív szakképzési pályakövetési felmérésekre csak az utóbbi években; 2008-ban és 2009-ben került sor.) A szakképzési partnerek az utóbbi években nagy hangsúlyt fektettek a szakiskolai beiskolázás növelésére, különösen a hiányszakmákban. Az elmúlt években a fejlesztési törekvésekkel megegyező irányban, mintegy 3 százalékkal csökkent a középfokon gimnáziumban továbbtanulni kívánók száma (42,5%-ról 39,5%-ra), és 2,4 százalékkal nőtt a szakiskolába jelentkezők aránya (19,1%-ról 21,5%-ra). A szakközépiskolába törekvők aránya gyakorlatilag változatlan maradt (kb. 39%). 1.1. A KÉPZÉSI SZERKEZET FEJLESZTÉSE, KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERBE ILLESZTÉSE A közelmúltig fennálló szakmastruktúra és a megváltozott munkaerő-piaci igények között tapasztalható súlyos eltérések szükségessé tették a szakképzési rendszer gyökeres átalakítását, ezáltal egy munkaerő-piaci irányultságú, keresletvezérelt szakképzési rendszer kialakítását Magyarországon. Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 1993-ban keletkezett és noha folyamatosan, minden évben módosult nem tudta követni a gazdaság, a munkaerőpiac fejlődését, átalakulását. A Jegyzékben szerepeltek elavultnak tekinthető 8

szakképesítések, de voltak olyan (modern, napjainkban a munkaerőpiacon hangsúlyos) szakmák is, amelyek hiányoztak belőle. Az eddigi képzési jegyzékben a szakképesítések csak laza kapcsolatban álltak, nem volt jellemző az egyes szakmák egymásra épülése. Ez azt is eredményezte, hogy új szakma tanulásakor nem volt lehetőség a korábban megszerzett ismeretek beszámítására, így nem jöhettek létre hatékony és modern képzési pályák. Mindez nagyon megnehezítette az élethosszig tartó tanulás céljainak megvalósulását, azt, hogy a tanulni vágyók lépést tudjanak tartani a munkaerőpiac változó igényeivel. Az "Új szakképzési szerkezet" Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 3.2.1 komponens a szakképzés tartalmának és szerkezetének a magyar foglalkoztatási szerkezet elemzésén és a moduláris szakképzési rendszer újonnan kidolgozott programjainak a fejlesztésén alapuló megújítását foglalta magában. Egyik legfőbb célja az volt, hogy olyan munkaerő-piaci igényeket rugalmasan követő szakképzési rendszer jöjjön létre, amely felkészíti a fiatalokat az egész életen át tartó tanulásra és a munkaerőpiacon való eredményes részvételre. A projekthez kapcsolódó feladatelemzések 480 foglalkozásra terjedtek ki. A feladatelemzés a foglalkozás/munkakör feladatainak tartalmát, valamint azoknak a dolgozóval szembeni elvárásokkal és a foglalkozás/munkakör további ismérveivel fennálló összefüggéseit tárta fel. 1.2. AZ ISKOLAI RENDSZERŰ SZAKKÉPZÉS Magyarországon a szakiskolában és a szakközépiskolában a szakképzési évfolyamokon folyik szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai vizsgára történő felkészítés (1. számú táblázat). Az iskolai rendszerű szakképzés a szakképzési évfolyamra történő továbbhaladással, felvétellel, illetve átvétellel kezdődik. Az iskolai rendszerű szakképzés az OKJ-ben meghatározott szakképesítés tekintetében a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai és vizsgakövetelmény, valamint a szakképesítés központi programja (tanterve) alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik, illetve ajánlott szakképzési programja alapján szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történhet. A tanuló gyakorlati képzése minden olyan szakképző iskola vagy gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéni 9

vállalkozó által fenntartott, illetőleg működtetett gyakorlóhelyen megszervezhető és folytatható, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban előírt feltételei biztosítottak. 1. számú táblázat: Az iskolai rendszerű szakképzés intézménytípusai Szakiskola [1] (ISCED 3) Szakiskola [2] (A kurzus / B kurzus [3] ) (ISCED 2 + ISCED 3) Szakiskola [4] (ISCED 4) Szakközépiskola (ISCED 3) 14-18 éves korig (2 + 2 év) 15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év) 18-19/20 éves korig (1-2 év) 14-18/19/20 éves korig (általában 4 év) (Forrás: OKM, 2009.) [1] Ez a Szakiskola lényegében az eredeti Szakmunkásképző Iskolát váltja fel. 2 év általános és további 2 év szakképzésből áll. [2] Ez a típusú felzárkóztató Szakiskola egy általános felzárkóztató, 1-2 éves kurzusból, valamint egy rövid 2 éves szakmai képzésből áll. Ezek az iskolák általában olyan diákokat fogadnak, akik nem tudták befejezni az általános iskolát, vagy problémáik vannak az alapkészségekkel (írás, olvasás, számolás). [3] Az A és B kurzusok közötti különbség az, hogy más szinten kezdik el a felzárkóztatást. Azon diákok számára, akiknek speciális alapoktatási igényeik vannak. [4] A Szakiskolák által szervezett kiegészítő szakképzés, 1-2 év. 1.2.1. A SZAKISKOLAI OKTATÁS- ÉS ANNAK FEJLESZTÉSE A szakiskolának kilencedik-tizedik és az adott szakképesítés megszerzéséhez szükséges szakképzési évfolyama van. A szakképzési évfolyamok számát az Országos Képzési Jegyzék határozza meg. Ha a szakiskola több szakképesítés megszerzésére készít fel, a szakképzési évfolyamok száma - a felkészítési időtől függően - az egyes szakképzésekben eltérhetnek egymástól. A szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán általános műveltséget megalapozó nevelésoktatás, továbbá a kötelező óra legfeljebb ötven százalékában pályaorientáció, gyakorlati oktatás, szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás folyik, valamint az Országos Képzési Jegyzék szerinti elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A gyakorlati oktatást iskolai tanműhelyben kell megszervezni. 10

A szakképzési évfolyamokon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, a középiskola utolsó évfolyamának befejezéséhez vagy az érettségi vizsga letételéhez nem kötött szakképzettségek körében folyhat szakképzés. A szakképzési évfolyamokon a tanuló a szakmai vizsgára készül fel. A szervezett oktatásban résztvevők számára rész-szakképesítés megszerzésére irányuló felkészítés is folyhat. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2009. évi XLIX. törvénnyel történő módosításával egy újabb képzési forma, az előrehozott szakképzés jelent meg a szakiskolai képzés rendszerében. Az előrehozott szakképzésben a képzési idő 3 év, amelyből egy tanév óraszáma (kb. 1000 óra) az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeire épülő, a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek átadására fordítható. Az (eredetileg a 2003-2006-os időszakra tervezett, majd a 2006-2011 közötti időszakra kiterjesztett) Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) a szakiskolai képzés korszerűsítését, a lemorzsolódás csökkentését, a szakiskolákból kikerülők felkészültségének, munkaerő-piaci értékének növelését és a szakiskolák presztízsének javítását tűzte ki célul. A program első szakaszában 90, második szakaszában 70 szakiskola vett részt. A szakiskolai képzés fejlesztésének 2003-2006 között (Szakiskolai Fejlesztési Program I.) két társadalmi cél megvalósulását szolgálta. Egyrészt a szakiskolai képzés első szakaszában a tankötelezettség teljesítésének érvényre jutása mellett, a tanulóknak el kellett sajátítaniuk azokat az általános készségeket és ismereteket, amelyek az életben való eligazodáshoz, továbbá a szakképzésbe való bekapcsolódáshoz elengedhetetlenül szükségesek, másrészt törekedni kellett a gazdaság munkaerőigényének kielégítésére, a pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci értékének növelésére. A program forrásai az oktatás és képzés tárgyi feltételeinek javítását, a szakiskolák gép/berendezés- és eszközparkjának tervszerű modernizálását szolgálta. Az eszközfejlesztés elsődleges célja a korszerű ismeretek átadását segítő körülmények és lehetőségek biztosítása volt. Az új elemek (módszerek és programok) szerinti képzés bevezetéséhez feltétlenül szükségessé vált a tanárok, oktatók korszerű pedagógiai és szakmódszertani eljárások alkalmazására történő felkészítése, továbbképzése, valamint a modern oktatástechnikai eszközök hatékony használatához szükséges ismeretek biztosítása. Hasonló 11

jelentőségű volt a tanárok és szakoktatók felkészítése a fejlesztések nyomán telepített új/korszerűsített gépek/berendezések és eszközök bevezetésére és alkalmazására. 1.2.2. A SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI PROGRAM II. E program keretében a szakképzés fejlesztés fő céljai az alábbi hangsúlyozott területeken kerültek meghatározásra: - hátrányos helyzetűek reintegrációja, amelynek célja kis létszámú osztályok indításával az általános iskolát el nem végzett hátrányos helyzetű, aszociális, tanulási problémákkal küzdő tanulók felzárkóztatása, akik egy tanév alatt megszerzik az általános iskola kilépő, illetve a szakképzés belépő kompetenciáit; - a közismereti oktatás- és szakmai alapozás a szakiskolák 9-10. évfolyamán az alapismeretek hiánypótlásával, a szakképzés megalapozásához szükséges ismeretek, készségek fejlesztésével, a gyakorlati oktatás időkeretének növelésével, tevékenységközpontú tananyagfejlesztéssel, hatékonyságnövelő módszerek bevezetésével és kipróbálásával, a tárgyi feltételek javításával, továbbá a pedagógusok módszertani és pedagógiai és szakmai ismereteinek fejlesztésével. a közismereti és szakmai alapozó oktatásának átalakításához járul hozzá; - a szakképzési évfolyamokon megvalósítandó módszertani fejlesztés révén a szakmai tanárok és oktatók felkészítése valósul meg a kompetencia alapú, moduláris jellegű szakképzésre, amely a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT-II.) keretében kidolgozott modulrendszerű tananyagok adaptálására és a szakmai tartalom munkaerő-piaci igényeknek megfelelő fejlesztésére irányul; - a szakiskolai mérés értékelés programrész keretében a tanulók ismeretanyagában, készségeiben, jártasságaiban fellelhető hiányosságok, erősségek gyors módszerekkel történő, objektív feltárása; az országos és helyi elvárásoknak megfelelő mérésiértékelési rendszer kidolgozása valósul meg. - a szakiskolai minőségfejlesztés jegyében a Szakképzési Minőségbiztosítási Keretrendszer (CQAF) alapján adaptált hazai modell bevezetése. A szakiskolai képzés fejlesztéséhez kapcsolódóan megvalósított munkaerő-piaci megfelelőség értékelések részeként, 2009-ben második alkalommal került sor az MKIK GVI 12

szakiskolai kutatására, melynek alapját egy 9000 vállalkozásra és közintézményre kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezte. A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze az üzleti szektor és a közszféra munkaerő-keresletét a szakképző iskolát végzettek iránt. Az adatelemzés eredménye azt mutatta, hogy a szakképzett pályakezdők iskolájukkal, szakmájukkal és gyakorlati képzőhelyükkel kapcsolatban általában elégedettnek mondhatóak. A szakiskolát végzett fiatalok munkaerő-piaci helyzetéről ugyanakkor problémákkal telített képet formálnak az adatok: a kérdezés időpontjában a megkérdezetteknek csak 45%-a volt alkalmazott, 20%-uk munkanélküli volt és 29%-uk éppen továbbtanult szakmája megszerzése után. A munkanélkülieket, a továbbtanulókat és a foglalkoztatottakat egyaránt figyelembe véve elmondható volt az is, hogy a szakképzettek 60-70%-a nem a szakmájában dolgozott (vagy egyáltalán nem dolgozott) a felmérés időpontjában. 1.2.3. A SZAKKÖZÉPISKOLAI OKTATÁS A szakközépiskolának érettségire felkészítő, általános műveltséget megalapozó négy középiskolai évfolyama van. A kilencedik évfolyamtól kezdődően a Nemzeti Alaptantervben meghatározott szakmai orientáció, a tizenegyedik évfolyamtól kezdődően az Országos Képzési Jegyzék szerinti elméleti és gyakorlati szakmacsoportos alapozó oktatás is folyhat. A középiskolai nevelés-oktatás a kilencedik évfolyamon kezdődik és a tizenkettedik, illetőleg a tizenharmadik évfolyamon fejeződik be. A szakmai vizsgára felkészítő szakképzési évfolyamok számát az OKJ határozza meg. A szakközépiskola a szakképzési évfolyamon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározottak szerint az utolsó középiskolai évfolyam elvégzéséhez, illetve középiskolai végzettséghez kötött szakképesítések körében szakmai vizsgára készít fel. A szakközépiskolában a tanuló a középiskolai évfolyamon felkészül az érettségi vizsgára, valamint felsőfokú iskolai továbbtanulásra, illetve munkába állásra, és előkészül a szakképzésbe való bekapcsolódásra. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a szakközépiskolák működhetnek kizárólag szakképző évfolyamokkal is, amennyiben érettségi bizonyítvánnyal rendelkező tanulókat készítenek fel szakmai vizsgára. A szakközépiskolák felsőoktatási intézménnyel együttműködve a felsőfokú szakképzéshez kapcsolódva az új, OKJ szerinti 55 szintkódú szakmai képzések (ISCED 5B) indítására is jogosulttá váltak. 13

1.2.4. FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS A szakképzés egy új szintje az úgynevezett felsőfokú szakképzés (FSZ) 1998-ban került bevezetésre. E felsőfokú szakképzettséget, de felsőfokú végzettséget nem nyújtó programok (ISCED 5B) eredeti célja, hogy a felsőoktatásnál rövidebb idő alatt moduláris, a változó munkaerő-piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodni tudó képzést adjon, mely magas szintű szakmai munkára készíti fel a résztvevőket, ugyanakkor biztosítja a megszerzett ismeretek (kreditek) beszámítását is a szakképzésből a felsőoktatásba történő belépés elősegítésére. Felsőfokú szakképzést csak főiskolák és egyetemek szervezhetnek, de a képzés folyhat és jelentős arányban folyik is szakközépiskolában, az intézmények közti megállapodás alapján, így a résztvevők jogállása és az irányítási, finanszírozási rendszerek a képző típusától függően változnak. A belépés általános előfeltétele az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A), ezen kívül az adott OKJ-s szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) meghatározhatnak további (pl. egészségügyi/szakmai alkalmassági) feltételeket is. Amennyiben a képzés hallgatói jogviszonyban folyik, a felsőoktatási intézménybe történő felvétel az általános a kormány által rendeletben meghatározott felvételi szabályok szerint történik, a kétszintű érettségi vizsga és a középiskolai tanulmányi eredmények alapján működő pontrendszer révén. Amennyiben a képzés szakközépiskolában tanulói jogviszonyban folyik, a felvétel feltételeit a szakközépiskola határozza meg, a fenntartó által meghatározott keretek között. Az előzetes, megegyező tartalmú szakképzésben folytatott tanulmányok a képzés során 30-60 kredit értékben beszámíthatóak a felsőoktatás alapképzési programjaiba. 1.2.5. A TISZK RENDSZER KIALAKÍTÁSA A szakképzésről szóló törvény szerint a közoktatási intézmények fenntartói, a gyakorlati képzés szervezésében részt vevő gazdálkodó szervezetek, a felsőoktatási intézmények a közoktatási törvényben meghatározott szakképzéssel összefüggő feladatok végrehajtására térségi integrált szakképző központot hozhatnak létre. A törvény a TISZK-ek számos jogi formáját engedi meg (pl. iskolafenntartó helyi önkormányzatok szakképzés-szervezési társulása, non-profit gazdasági társaság, szakképzés-szervezési társaság, iskolák egy intézmény keretében történő fenntartása stb.), melyeket önkéntes alapon hozhatnak létre az iskolafenntartók, esetleg a gyakorlati képzést végző gazdasági szervezetekkel és felsőfokú 14

szakképzést folytató felsőoktatási intézményekkel együttműködve. A TISZK-ek szakképző iskolát tarthatnak fenn, illetve bekapcsolódhatnak a felnőttképzésbe is, meghatározzák az általuk vagy tagjaik által fenntartott iskolák szakképző évfolyamain indítható osztályok számát és egyetértési jogot gyakorolnak az iskolák szakmai programjának jóváhagyásánál. 2009 júliusáig 77 ilyen központ jött létre az országban. A TISZK rendszer kialakításának célja, hogy a tartalmi, módszertani fejlesztések megvalósulásával, a foglalkoztathatósághoz szükséges kompetenciák kialakításával és fejlesztésével a képzési rendszer azokat a naprakész ismereteket adja át, amelyekre a gazdaság igényt tart. (Mind a közoktatási, mind a szakképzési törvény módosítása szorosabbra fűzte a szakképző intézmények integrációját a szakképzésnek a munkaerőpiaci igényekkel való erősebb összehangolása érdekében elsősorban a térségi integrált szakképző központok új koncepciója által.) Az integráció ösztönzésével nem kizárva a vertikális TISZK-ek létrehozását, a tartalmi, módszertani fejlesztések összehangolásával a munkaerő-piaci igényekre jobban reagáló, versenyképes szaktudást biztosító, fenntartható intézményrendszer megteremtésére nyílik lehetőség. 1.2.6. CSATLAKOZÁS AZ EURÓPAI KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZERHEZ, AZ ORSZÁGOS KÉPESÍTÉSI KERETRENDSZER LÉTREHOZÁSA Az EKKR-hez (Európai Képesítési Keretrendszer) történő csatlakozás a magyar oktatásügy kitüntetett érdeke. Egyfelől előfeltétele annak, hogy az elkövetkező évek során Magyarország a kialakulóban lévő egységes európai oktatási térség egyenrangú szereplőjévé váljon, s a magyar oktatási rendszerben mindenekelőtt a felsőoktatásban keletkezett képesítések tekintélye, elismertsége növekedjék, ez által oktatási rendszerünk európai és szélesebb nemzetközi kitekintésben kellő vonzerőt gyakoroljon. Másfelől elengedhetetlen ahhoz, hogy hazánk lépést tartson az európai oktatási, képzési rendszerekben jelenleg végbemenő átfogó strukturális és tartalmi reformokkal. Magyarország az EKKR-hez történő csatlakozás szakmapolitikai, jogi és költségvetési kereteit az Országos Képesítési Keretrendszer (OKKR) létrehozásával (2069/2008. VI. 6. kormányhatározat) teremtette meg. A jogszabály az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) elveivel és szerkezetével kompatibilis OKKR létrehozásáról és 2013-tól történő egységes bevezetéséről rendelkezik. 15

Az OKKR létrehozásának átfogó célja az oktatás és a képzés különböző szintjeinek és formáinak egységes az Európai Képesítési Keretrendszer elveivel megegyező és szerkezetével kompatibilis rendszerbe foglalása, általa az egész életen át tartó tanulás gyakorlati megvalósításához szükséges feltételek megteremtése. Az OKKR kidolgozásának közvetlen céljai: - az oktatás és képzés különböző szintjei kimeneti szabályozóinak egységes rendszerbe foglalása, e kimeneti szabályozók harmonizációjának segítése; - az oktatás és képzés minőségbiztosítási rendszereinek az erősítése és összhangjuk kialakításának támogatása; - a nem-formális és az informális tanulás keretei között megszerzett tudás és kompetenciák elismerése; - az oktatási és képzési rendszeren belüli szakmapolitikai koordináció, a társadalmi partnerekkel való együttműködés erősítése; - az oktatási-képzési programok tervezésének és kidolgozásának eredményesebb orientálása; - az egyén pályaválasztásának, a pályaorientációs és tanácsadási rendszerek eredményesebb működésének a támogatása; - a vállalkozások (munkaadók) számára európai kontextusban is értelmezhető rendszerszerű információk szolgáltatása a képesítésekről. 1.2.7. AZ OKKR BEVEZETÉSÉNEK ÉS MŰKÖDTETÉSÉNEK LEGFONTOSABB ELVÁRT EREDMÉNYEI Az Országos Képesítési Keretrendszer kialakítása a következő elvárásokhoz kapcsolódik: 1. Javul az oktatási és képzési rendszerek átláthatósága, amely - orientálja az egyént, az oktatás és a munkaerőpiac valamennyi szereplőjét a képesítések tartalma és gyakorlati hasznosíthatósága tekintetében; - hozzájárul az oktatás és képzés eredményességének, hatékonyságának, munkaerőpiaci relevanciájának az erősítéséhez. 2. Javul az oktatási és képzési rendszerek közötti, továbbá a formális, nem formális tanulási utak közötti átjárhatóság, és ennek révén össztársadalmi méretekben erősödik a tanulás 16

vonzereje, a tanulás különböző formáihoz való hozzáférés lehetősége, javulnak a társadalmi mobilitás esélyei. 3. Megteremtődnek az Európai Képesítési Keretrendszerhez történő csatlakozás szakmai, jogi feltételei. Ennek eredményeként: - Magyarország belátható időn belül a kialakulóban lévő egységes európai oktatási térség aktív szereplőjévé válik; - európai méretekben erősödik a bizalom a magyarországi képesítések iránt, ami nemzetközi szintéren növeli a hazai oktatási rendszerek, mindenekelőtt a felsőoktatás elismertségét, vonzerejét; - javítja a magyarországi képesítéssel rendelkező munkaerő versenyképességét az európai munkaerő-piacon. 1.3. AZ ÚJ OKJ FEJLESZTÉSE ÉS AZ AHHOZ KAPCSOLÓDÓ TÁRSADALMI PARTNERSZEREPEK Magyarországon 1993-ban adták ki először az Országos Képzési Jegyzéket (OKJ). Az újabb, 2006-ban kibocsátott jegyzék modern alapokra helyezte a szakmastruktúrát. Az új OKJ kialakításának fő célja a modernizáció volt. Korábban ugyanis mind mennyiségi problémák (a kapacitásfejlesztés elmaradása), mind minőségi problémák (tartalmi fejlesztések elmaradása) jelentkeztek. Emellett hiányzott a formális tanulás keretein kívül szerzett ismeretek elismerésének gyakorlata, a vizsgarendszer pedig nem vette figyelembe a piaci elvárásokat (ismeret alapú volt). Az 1/2006. (II.17.) OM rendeletben kiadott új OKJ a szakképesítések számát 804-ről 416- raredukálta, és egy olyan szakképzési rendszert vezetett be, melynek résztvevői képzési modulok egy előre meghatározott csoportjának követelményeit teljesítve teljes szakképesítést szerezhetnek az iskolarendszeren belül vagy kívül, és amely részképesítések és ráépülő képesítések meghatározásával elősegíti az egész életen át tartó tanulást. Az új jegyzékben a kompetencia-alapúság és a modularitás elve érvényesül. Az új Országos Képzési Jegyzék fő célkitűzései ennek megfelelően a következők: 17

jobban felépített, átláthatóbb szakmastruktúra, egymással szorosabb és jobban kihasználható kapcsolatban levő szakképesítések kialakítása; kompetencia-alapú kimenet felőli szabályozás létrehozása; különösen kívánatossá vált egy korszerű, többcélú és funkciójú oktatási és képzési intézményrendszer kialakítása, amely egyszerre teszi lehetővé a szakmai ismeretek gyakorlatorientáltabb átadását, valamint a regionális szintű gazdasági párbeszéd ösztönzését; a szakképesítések közötti átjárhatóság javítása, a korábban megszerzett tudás beszámíthatóságának megteremtése. A tartalmi fejlesztés fő eleme az említett kompetencia-elv, vagyis annak elérése, hogy a szakképesítés tananyaga és annak vizsgakövetelményei ténylegesen az adott szakmához szükséges készségekre készítsenek fel, olyan szakképesítéseket váljanak elérhetővé, amelyek valóban összhangban vannak a munkaerőpiac igényeivel, továbbá a képzési tartalmak és képzési programok modularitása; a mai munkaerőpiac igényeinek megfelelő szakmakínálat megalkotása. Az új rendszer legfőbb célkitűzése a munka és a szakképzés világának közelítése; a gazdaságban bekövetkező változások rugalmas és gyors követése, a szakképzés tartalmának hatékony korszerűsíthetősége, a már megszerzett kompetenciák eredményesebb továbbfejlesztése, a képzésben részt vevők naprakész gyakorlati ismereteinek bővítése. az előzetesen megszerzett tudás elismerhetősége, és a szakmák közötti átjárhatóság szabályainak kidolgozása, lehetőségeinek biztosítása; 1.3.1. AZ ÚJ OKJ JELLEMZŐI A szakképzés tartalmának korszerűsítésére és az új szakmaszerkezet kialakítására irányuló fejlesztések megteremtik a modularitás érvényesíthetőségét, illetve az országos modultérkép létrehozását (több szakmában azonos modulok bevezetését, a szakmák csökkenthetőségét, az átfedések megszüntetését, a rész-szakképesítések, elágazások és ráépülések megvalósítását, a szakmák közötti átjárhatóságot). A moduláris szerkezet bevezetése azt jelenti, hogy a rokonszakmák közös tudásanyagát ugyanaz a követelménymodul tartalmazza. Így aki egy szakma megszerzése során sikeres 18

vizsgával teljesített egy bizonyos modult, annak nem kell abból ismét vizsgáznia, és a második szakma tanulásakor felmentést kaphat a tananyag egy az első szakma keretében már megismert része alól is. A kompetencia alapú szakképesítések kidolgozása pedig a munkaerő-piaci igényeknek is megfelelő, gyakorlat-, illetve alkalmazásorientált tartalomfejlesztést, képzést, mérést, értékelést és vizsgáztatást vezeti be a szakképzés rendszerébe. A korábbiaktól eltérő, a munkaerő-piaci orientáltságot és az életpálya szemléletet erősítő szakképesítés típusok kerültek bevezetésre az alábbiak szerint: Az alap-szakképesítés a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, munkakör ellátására képesít. A rész-szakképesítés egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít. A rész-szakképesítés egy szakképesítésnek a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott moduljaiból épül fel, legalább egy munkakör ellátására képesít. Ezek segítségével lehetővé válik, hogy az se maradjon szakma nélkül, aki az elkezdett képzését valamilyen okból nem tudja befejezni, illetve a szakmai vizsgán nem tud minden feladatot az elvárt szinten teljesíteni. Az így megszerzett rész-szakképesítések amellett, hogy akár az elhelyezkedést is lehetővé teszik azt is biztosítják, hogy a már megszerzett ismeretek későbbi beszámításával folytathassák tanulmányikat. Elágazások, ráépülő szakképesítések esetében a szakképesítések sokkal szorosabb kapcsolatban állnak egymással, így amellett, hogy az OKJ is átláthatóbbá válik hatékonyabb képzési pályák (például egymásra épülő szakmák megszerzése) jöhetnek létre. Az elágazás a szakképesítés részeként a szakmai és vizsgakövetelményben meghatározott modulokból épül fel, amely kötelezően választandó modullal/modulokkal együtt munkakör ellátására képesít. A ráépülésnél a szakmai és vizsgakövetelmény tartalmazza, hogy mely modulok/szakképesítés/részszakképesítés/elágazás moduljaira épül a képzés, meghatározza, hogy mely modulokból épül fel, így együtt újabb munkakör ellátására képesít. 19

Az új Képzési Jegyzék bevezetésével az OKJ-azonosító is megváltozott. Az eddig 8 számjegyű kód helyét 15 számból álló azonosító vette át, amely leírja az adott szakma helyét a rendszerben, tükrözi az egyes szakképesítések kapcsolatát, viszonyát. A korábbi OKJ több mint 800 alapszakmájával szemben az új OKJ-ban csak 420 van, ez azonban messze nem jelenti azt, hogy csökkent volna a szakmakínálat. Egy soron belül ugyanis több elágazást, ráépülő szakképesítést is találhatunk. Az új OKJ szerinti szakképzést az újonnan kiadott szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) alapján a felnőttképzésben 2007. január 1-től, az iskolarendszerű szakképzésben a központi programok kiadása után, de legkésőbb a 2008/2009. tanévben kellett megkezdeni. Az SZVK-k új OKJ alapján történő kidolgozása és megjelentetése 2006-tól 2008-ig zajlott, ezt követte a kerettantervek (központi programok) Szakmai és Vizsga Követelmények (SZVK-k) alapján történő kidolgozása. Jelenleg 2010 elején folyik a modulszintű tartalomfejlesztés, valamint egy nagyszabású informatikai fejlesztés, amely a modul-tananyagok internetes letölthetőségét fogja eredményezni. A kompetencia-alapúság és a kimeneti követelményrendszer a szakképzésben erőteljesebben érvényesül, mint a közoktatásban. A 2004-2006-ban kiadott új OKJ és a hozzá kapcsolódó SZVK-k ugyanis munkakörelemzésekre épülő, kompetencia alapú tanulási kimeneteket határoznak meg. Az egyes foglalkozások kompetenciaprofiljai melyeket képzési tapasztalattal bíró gyakorló szakemberek dolgoztak ki meghatározzák az adott foglalkozás/munkakör részét alkotó különböző feladatok végzéséhez szükséges szakmai ismereteket és készségeket, valamint emellett a módszer (gondolkodás, problémamegoldás, munkastílus), társas (kommunikáció, kooperáció, konfliktuskezelés) és személyi (rugalmasság, kreativitás, önállóság, adottságok, jellemvonások) kompetenciákat is. A tanárok/oktatók bevonásával készült új, központilag meghatározott kerettantervek és az ezekre épülő helyi szakképzési tantervek az SZVK-ban meghatározott szakmai követelményeknek megfelelő tananyagegységekből épülnek fel, és a kompetenciák fejlesztésére összpontosítanak. 20