Doktori (PhD) értekezés

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Katonai Műszaki Doktori Iskola Doktori (PhD) értekezés Cseh Gábor 2005.

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Katonai Műszaki Doktori Iskola Cseh Gábor: Kockázatelemzési módszerek a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozása területén Doktori (PhD) értekezés Témavezető: Dr. Solymosi József DSc. egyetemi tanár Budapest, 2005.

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés... 1 1. A súlyos baleseti veszélyek azonosítására és a kockázatok elemzésére a gyakorlatban általánosan alkalmazott módszerek összehasonlítása... 4 1.1 A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott egyes módszerek összehasonlítása... 4 1.1.1 A módszerek összehasonlításának főbb szempontjai... 4 1.1.2 A módszerek összehasonlításából levonható következtetések... 8 1.1.3 A módszer-együttesek összehasonlításából levonható következtetések... 9 1.2 A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott módszerek összehasonlító vizsgálata... 10 1.2.1 A kockázatértékelés módszerére vonatkozó jogszabályi előírások... 11 1.2.2 A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott kockázatelemzési módszerek... 11 1.3 Kiértékelés... 30 2. A technológiai kockázatelemzés megalapozottságának értékelési módszere... 33 2.1 A műszaki-biztonsági szempontú ellenőrzés célterületei... 33 2.1.1 A veszélyes üzem azonosításával összefüggő ellenőrzési célterületek... 34 2.1.2 A veszélyes üzem anyagleltárával összefüggő ellenőrzési célterületek... 37 2.1.3 A szűrési folyamat megalapozottságának vizsgálatával összefüggő ellenőrzési célterületek... 40 2.1.4 A súlyos baleset előfordulása valószínűségének, frekvenciájának meghatározásával összefüggő ellenőrzési célterületek... 46 2.1.5 Az ellenőrzési célterületek kijelölése során figyelembeveendő egyéb szempontok... 50 2.2 Az értékelés és ellenőrzés szempontjai, valamint azok kapcsolata a biztonságirányítási rendszer elemeivel... 52 A kutatómunka összegzése, a tudományos eredmények... 58 Mellékletek 1. Felhasznált irodalom... 62 2. Saját publikációk jegyzéke... 65 3. Fogalommeghatározások... 67 4. Egyes veszélyazonosítási és kockázatelemzési módszerek összehasonlítása az elemzés céljai szerint... 74 5. Egyes veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszerek (relatív) erőssége... 77 6. A biztonsági jelentés (biztonsági elemzés) felülvizsgálatának kiemelt értékelési szempontjai (kritériumok)... 80

Bevezetés A tudományos probléma megfogalmazása A kutatás témáját a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyekkel összefüggő szabályozás területén alkalmazott kockázatelemzési módszerek képezik. A súlyos ipari balesetek elleni védekezésben használatos kockázatértékelési (veszélyeztetettség-értékelési) eljárások elemzése és összehasonlító vizsgálata tárgyában végzett más hazai kutatások (ld. pl. 1. p. 27-60.) eddig jobbára a kockázatértékelési megközelítések (úm. valószínűségi alapú vagy következmény-alapú vagy generikus védőtávolságon alapuló) elméleti és gyakorlati alkalmazhatóságának összehasonlítására terjedtek ki, és csak ennek keretében foglalkoztak a nemzetközi gyakorlatban elterjedt néhány konkrét veszélyazonosítási módszer alkalmazhatóságának feltételeivel. Mind az üzemi, mind a hatósági munkában fokozott igény jelentkezett azonban arra is, hogy a megközelítéseken túlmenően a konkrét módszereknek, módszer-együtteseknek az adott műszaki-biztonsági problémá(k)ra való alkalmassága megítélésének támogatásához, továbbá az adott módszerekkel (módszer-együttesekkel) elvégzett elemzések valóságtartalma ellenőrzésének következetessé, nyomon követhetővé és egységes szempontrendszeren alapulóvá való tételéhez módszertani segítség álljon rendelkezésre. 2. p. 1. A téma körülhatárolása (kizárások) A kutatómunka nem terjedt ki a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. tv. IV. fejezetének hatálya alá nem tartozó tevékenységek és létesítmények esetében alkalmazott veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési eljárásokra és módszerekre. Így pl. nem folytattam vizsgálatokat az atomenergia alkalmazásával összefüggésben meghatározott tevékenységek, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli közúti, vasúti, légi vagy vízi szállítása, valamint a létesítményen kívüli ideiglenes tárolása, a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli vezetékes szállítása kapcsán sem. Hasonlóképpen szabályozási okokból kizártam a vizsgálati körből a munkahelyi kockázatok (kémiai biztonság) értékelési módszereit is. Továbbá az üzemeltetői kockázatelemzések valóságtartalmának 1

ellenőrzését lehetővé tevő célirányos megközelítés kidolgozásakor is csak a súlyos balesetek lehetséges kialakulása és a megelőzésük érdekében tett üzemeltetői intézkedések szempontját tekintettem kizárólagosnak, vagyis sem munkavédelmi, sem környezetvédelmi, sem gazdasági/üzemviteli (pl. IFAL-index), sem belső és külső védelmi szempontok (pl. a kifejezetten terjedési modellezési módszerek) nem kerültek be a vizsgálat célterületei közé. Mellőztem a kifejezetten a következményelemzés céljára alkalmazott módszerek részletes vizsgálatát, összehasonlítását; a vizsgált módszerek tehát azok, amelyek elsősorban a veszélyazonosításra (pl. HAZOP, előzetes veszélyelemzés), illetőleg a veszélyes események gyakoriságának értékelésére irányulnak (pl. eseményfa-elemzés, Monte Carlo szimuláció), továbbá amelyek a veszélyazonosítás mellett legfeljebb csak előzetes következményelemzést foglalnak magukba (pl. kockázati mátrix, DominoXL módszer). A kockázatelemzési módszerek összehasonlító vizsgálata során nem foglalkoztam olyan módszerekkel, eljárásokkal, amelyeket kizárólag vagy alapvetően az emberi hibák (tévesztések) elemzésére, értékelésére dolgoztak ki (pl. HRA, SLIM, SI-FOM); e terület jelentősége elvitathatatlan, azonban jelentősen eltérő vizsgálati és tárgyalásmódot igényel. Kizártam a vizsgálati területek közül az eredendően biztonságos tervek, technológiai/műszaki megoldások minősítésére szolgáló módszereket, eljárásokat is (pl. ISI, PIIS). [Itt említem meg, hogy e módszerek némelyike veszélyindex módszerként is alkalmazható (pl. PHI&E), s mint ilyen adott esetben alkalmas lehet a súlyos baleseti veszélyeknek a vizsgálatára is.] Célkitűzések 1. A gyakorlatban is elfogadott kockázatelemzési módszerek alkalmazhatóságára vonatkozó világos és egyértelmű feltételrendszer megfogalmazása, valamint az egyes kockázatelemzési módszerek gyakorlati alkalmazhatóságának értékelése. 2. A kockázatértékelés szakmai megalapozottságának értékeléséhez olyan módszer kidolgozása, amely a kockázatelemzések műszaki-biztonsági szempontú felülvizsgálatának támogatására éppúgy alkalmazható, mint az elemzések valóságtartalmának helyszíni ellenőrzésére, továbbá lehetővé teszi az egységes megítélést. 2

Kutatási módszerek A kutatási célkitűzésekben megfogalmazott feladatokat a vonatkozó műszaki és jogi szakirodalom mélyreható áttanulmányozása alapozta meg. A szakirodalomból és a hazai gyakorlatból megszerzett adatokat, eredményeket, tényeket összehasonlító kritikai elemzésnek vetettem alá, analízist és szintézist végeztem, megkerestem azokat az analógiákat, amelyek a veszélyazonosításban, illetőleg kockázatelemzésben használatos elvek, megközelítések, módszerek és módszer-együttesek közös, illetőleg sajátos elemeinek feltárásához, leírásához elvezetnek. E módszertani értékelést a felülvizsgálati, illetőleg ellenőrzési gyakorlati tapasztalatokkal való összevetéssel megalapoztam. Elvégzett vizsgálatok Értekezésemben a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetekkel összefüggő megelőzési és védekezési tevékenység szabályozási rendszerében a megelőzési tevékenységek közül azokkal foglalkozom, amelyek a műszaki-biztonsági felügyeletet ellátó szervezetek feladatkörébe is tartoznak. Értekezésemet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló, 96/82/EK európai tanácsi irányelvvel összefüggő feladatrendszer egyik meghatározó elemének, a kockázatelemzések megalapozottsága ellenőrzésének összegzéséül is szántam, mely feladatokban a kezdetektől fogva tevőlegesen részt is vettem. Célkitűzéseimmel összhangban, a kutatott és elemzett témákat két fejezetre osztva tárgyaltam. Az 1. fejezetben az 1. számú célkitűzéshez kapcsolódóan a vonatkozó szakirodalom feldolgozása és összevetése alapján meghatározom a veszélyazonosítás, illetőleg technológiai kockázatelemzés céljára elterjedten alkalmazott módszerek körét. A szakirodalmi ajánlásokat figyelembe véve és gyakorlati szempontokat is szem előtt tartva összehasonlító szempontrendszerre teszek javaslatot. Az összehasonlító vizsgálatokat a hazai gyakorlatban is alkalmazott módszerekre és módszer-együttesekre is elvégzem, illetőleg javaslatot teszek a vizsgálati szempontok körének bővítésére. A 2. fejezetben a 2. számú célkitűzéshez kapcsolódóan műszaki-biztonsági szempontból vizsgálom a súlyos balesetek elleni védekezés keretében végzendő kockázatelemzés és az egyéb kockázatalapú irányítási (kockázatkezelési) tevékenységek közötti kapcsolatot. Ennek alapján meghatározom a veszélyazonosítás, illetőleg a 3

kockázatelemzés megalapozottságnak műszaki-biztonsági szempontú ellenőrzési célterületeit és értékelési szempontrendszerre teszek javaslatot. Ezúton is köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik hasznos javaslataikkal, építő jellegű észrevételeikkel érdemben is hozzájárultak e dolgozat elkészítéséhez. 4

1. A súlyos baleseti veszélyek azonosítására és a kockázatok elemzésére a gyakorlatban általánosan alkalmazott módszerek összehasonlítása 1.1 A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott egyes módszerek összehasonlítása A nemzetközi gyakorlatban a veszélyes ipari technológiákkal kapcsolatos veszélyazonosításhoz, illetőleg kockázatelemzéshez használatos módszerek, módszeregyüttesek áttekintése eredményeként arra a megállapításra jutottam, hogy a módszertani különbségek jelentősek. Megállapítottam, hogy e módszerek egy része iparág-specifikus, más részük meglehetősen általános rendeltetésű, míg vannak olyanok is, amelyeket eredetileg valamely sajátos iparági problémára dolgoztak ki, azonban időközben a kisebb-nagyobb mértékben átdolgozott módszer teljesen más területeken is elterjedt. Az ipari kockázatelemzési szakterületen dolgozók többsége minden bizonnyal került már olyan helyzetbe, hogy a nemzetközi gyakorlatban elfogadott számos módszer közül az adott probléma megoldásához valamelyik mellett döntenie kellett, mégpedig úgy, hogy az egyúttal az optimális választás is legyen figyelembe véve a módszerek céljait, a megoldható problémahányadot, a különleges felkészültség- és az idő-, valamint az erőforrásigényt, stb. Megállapítottam, hogy van igény olyan összehasonlításokra, amelyek adott esetben felhasználhatók egyrészt a választás támogatásához, másrészt valamely módszer alkalmazása módszerességének, teljes körűségének és megalapozottságának, vagyis a szakszerűségének értékeléséhez is (amelyet végezhet pl. egy független harmadik fél). A hazai és nemzetközi szakirodalomban fellelhető, elterjedtebb módszereket áttekintettem és 3. p. azok alkalmazási feltételeit összehasonlítottam 17-38. A kutatási célkitűzésekkel összhangban az összeállítás során arra törekedtem, hogy olyan módszereket válasszak, amelyek közös jellemzője, hogy a hibaokok/veszélyek azonosítására összpontosítanak elsősorban, és a veszélyeket elsődlegesen nem az üzemi vezetési/irányítási rendszerek hiányosságaira (beleértve az emberi tévesztéseket, hibákat) vezetik vissza. 1.1.1 A módszerek összehasonlításának főbb szempontjai Kutatásaim szerint a gyakorlati alkalmazás érdekében szükség van a különböző kockázatelemzési módszerek és eljárások alkalmazási feltételeinek minél alaposabb és teljesebb meghatározására. Igaz, hogy általában a gyakorlati módszerek (pl. benchmarking) adják a leghasznavehetőbb eredményeket, azonban e mellett az elméleti kutatásnak is van létjogosultsága. Ennek az elméleti munkának a célja a meghibásodási eseménysorok azonosításához használatos egyes kockázatelemzési módszerek összehasonlítása céljaik, alkalmazási feltételeik és erősségük alapján. A választott vizsgálati módszer gyakorlati okokból heurisztikus jellegű. 4

Az összehasonlítás során sem a megközelítés jellege (minőségi, mennyiségi, kvázikvantitatív), sem az objektivitás foka (objektív, kvázi-objektív, szubjektív), sem az eljárások 1. (2001.) módja nem minősítési szempont, mivel ezek más tárgyú kutatások témái voltak. Munkám során megoldandó feladatot jelentett annak megítélése, hogy mely elemzésfajták tekinthetők szigorú értelemben véve módszernek, és melyek tekinthetők lényegében csak eljárásoknak. A két fogalom megkülönböztetésének alapja az, hogy a módszer fogalmi struktúrájában az eljárás mellett lényeges vonásként magába foglalja a probléma megfogalmazását és a bizonyítást vagy igazolást is 4. p. 69. Nehézséget jelentett ugyanakkor, hogy a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti kockázatok biztonságtechnikai vizsgálata mindig komplex megközelítést kíván, ezért az eredetileg tiszta eljárások a gyakorlatban sok esetben módszerekké bővültek, sőt, egyes módszerek a probléma megfogalmazás komplex jellegéből eredően több más, korábban külön módszert, illetőleg eljárást foglalnak magukba. A veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszerek összehasonlítását a következő szempontok szerint végeztem: elemzési célok; erősség; az üzemi életciklus egyes szakaszaiban való alkalmazhatóság; az elemzés átfogó jellege. Az alábbiakban e szempontok megválasztásának indokait, továbbá a minősítés eljárását ismertetem. Az egyes módszerek összehasonlítása az elemzési célok szerint Az egyes módszerek és eljárások összehasonlítását érdemes az elemzés célja szerint is elvégezni. Ennek oka az a gyakorlati tapasztalat, hogy az elemzési cél(ok)hoz nem megfelelően megválasztott módszerrel nyert eredmények nem feltétlenül megalapozottak. A szakterület sajátosságait 5. p. 2. figyelembe véve a vizsgálat során a következő szempontok részesültek előnyben: I. a meghibásodási (vagy baleseti) eseménysorok azonosítása; II. a meghibásodás okának, illetőleg a rendszer gyenge pontjának megállapítása; III. a meghibásodás hatásának, a rendszer üzembiztonságának megállapítása; IV. a feltárt és azonosított hibák rögzítése és jelentőségük megítélése (kiértékelés); V. rendszeres adatgyűjtés az elemzések, illetőleg a megbízhatósági számítások elősegítésére; VI. ismeret- és adatgyűjtés a szükséges üzemviteli, üzemfenntartási és biztonságtechnikai intézkedések kidolgozásához. Pl. az ellenőrzőjegyzékes elemzés alkalmazásával meghatározott baleseti eseménysorok vagy a meghibásodás hatásai nem tekinthetők megalapozott eredményeknek, ugyanis e módszer 5

legfeljebb a meghibásodás okának, illetőleg a rendszer gyenge pontjának megállapítására alkalmas. Az egyes módszerek összehasonlítása a módszer erőssége szerint Összehasonlítási szempontul választottam az egyes módszerek erősségének jellemzését is. Valamely módszer elvi erősségét három szempont szerint szokás jellemezni 4. p. 70., melyek a következők: a) a megoldás valószínűsége (~ a módszerrel megoldható problémahányad), b) a megoldás minősége (~ az optimum közelítése) és c) az erőforrás- és eszközigény. E minősítési szempont felvételét az teszi indokolttá, hogy amennyiben ismerjük az adott probléma megoldásához egyaránt alkalmazható módszerek erősségét, akkor ez az ismeret segítséget nyújthat a választásban: erősebb módszert választhatunk akkor, ha pl. rendelkezésre áll a szükséges (viszonylag nagy) mennyiségű információ (ami elvileg a megoldás valószínűségét növeli), az elemző munkacsoport rendelkezik a szükséges összetett, illetőleg különleges szakértelemmel, továbbá a probléma inkább specifikus, semmint általános jellegű. Az összehasonlítás alapjául az egyszerűség kedvéért a következő szempontokat vettem: A) a módszer információigénye, B) az összetett, illetőleg különleges szakértelem igénye, C) az alkalmazhatóság általánosságának szintje, pontosabban a módszerrel megoldható problémák specifikus jellege. Ezen egyszerűsítésnek az a következménye, hogy a módszer erősségének meghatározhatósága életlenebbé válik, ez pedig azt jelenti, hogy az erős módszer és a gyenge módszer kategóriák helyett legfeljebb az inkább erős módszer és az inkább gyenge módszer kategóriák alkalmazásának van értelme. Például egy adott módszer inkább gyengének minősíthető, ha az alábbi feltételrendszer teljesül: (1) a módszer kevés feltételhez kötött és/vagy (2) általában leegyszerűsíti a problémát és/vagy (3) általánosan alkalmazható. A minősítési eljárás lényege, hogy az A), B) és C) szempontok (feltételek) teljesülése, illetőleg nem teljesülése (1, illetőleg 0 pont) alapján összpontszám állapítható meg (3, 2, 1 vagy 0), s ez képezi alapját a relatív erősségi besorolásnak. Amennyiben az összpontszám nagyobb mint 1, akkor az adott módszer inkább erős, amennyiben pedig az összpontszám kisebb mint 2, abban az esetben a módszer inkább gyenge. 6

Az egyes módszerek összehasonlítása az üzemi életciklus egyes szakaszaiban való alkalmazhatóság szempontjából Gyakorlati tapasztalat, hogy valamely módszer kiválasztásánál adott esetben döntő szerepe lehet annak, hogy a módszer az üzemi életciklus mely szakaszában, illetőleg szakaszaiban alkalmazható. A módszerek többségére jellemző, hogy e tekintetben alkalmazhatóságuk általános (pl. ellenőrzőjegyzékes elemzés), azonban vannak kifejezetten a tervezési fázisban alkalmazható módszerek (pl. előzetes veszélyelemzés, többszintű HAZOP) vagy a már működő technológiák vizsgálatára alkalmas módszerek is (pl. hibafa-elemzés). Az előzetes veszélyelemzéssel nyert eredményeket egy már működő rendszer esetében nemigen lehet megalapozott és teljes körű vizsgálat eredményének tekinteni. Ugyanakkor kevéssé hatékony lehet (az idő- és szakértelem-igény szempontjából) pl. a próbaüzemi vizsgálatokhoz kidolgozott, többszintű HAZOP (HzM) alkalmazása egy már ténylegesen is működő technológia esetében a klasszikus, vezérszavas HAZOP-hoz képest. Az összehasonlításhoz az üzemi életciklust az alábbi szakaszokra bontottam: (a) a koncepció kialakítása és a specifikációk; (b) tervezés és fejlesztés; (c) telepítés és (fel)szerelés; (d) üzemeltetés és karbantartás; (e) leállítás. Az egyes módszerek összehasonlítása az elemzés átfogó jellege szerint A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek kockázatának értékeléséhez elengedhetetlen olyan módszer alkalmazása, amely egyaránt figyelembe veszi a következő négy szempontot (osztályt) 6. p. 2. : a) az üzemi telephely sajátosságai (1.); b) a baleseti eseménysor kialakulása (2.); c) a környezet veszélyeztetettsége (3.); d) a biztonságirányítási rendszer (4.). Ezek szerint tehát átfogónak tekinthető az a módszer, amely mind a négy szempont figyelembevételére lehetőséget ad. Az összehasonlítás módszere A módszerek alkalmazhatóságának vizsgálata során a hazai és nemzetközi szakirodalomban fellelhető, elterjedtebb módszerek tanulmányozása során szerzett ismeretek mellett figyelembe vettem a hazai veszélyes ipari üzemek biztonsági jelentésében, illetőleg biztonsági elemzésében alkalmazott módszerekkel kapcsolatos szakhatósági (felülvizsgálati) tapasztalatokat is. Mindezek alapján az összehasonlításhoz az alábbi módszert választottam: A nemzetközi gyakorlatban elterjedtebb 51 módszer esetében az összehasonlító szempontrendszer kettős: az egyik szempont az elemzés célja, a másik a módszerek erőssége. 7

A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott és a részletesebb vizsgálatra kiválasztott 11 módszer esetében a fenti két szempont kiegészül a különböző üzemi életciklusbeli alkalmazhatóságnak, valamint az elemzés átfogó jellegének az értékelésével. 1.1.2 A módszerek összehasonlításából levonható következtetések A kiválasztott 51 módszer felsorolását, lényegi módszertani elemeinek, valamint egyes alkalmazhatósági feltételeinek áttekintését, továbbá a módszerek elemzési céljai és erősségük szerinti összehasonlítását külön publikációban közöltem. 3. (2005.) Az eredmények táblázatos összefoglalása megtalálható a 4. sz., illetőleg az 5. sz. mellékletben. A hazai veszélyes ipari üzemek által alkalmazott módszerek (összesen 11 db.) 7. (2004.) összehasonlítását egy 2004-ben megjelent publikációm tartalmazza. Ugyancsak e publikáció tartalmazza a módszerek lényegi elemeinek az összehasonlítás elvégezhetőségéhez és az összehasonlítás megalapozottságának ellenőrzéséhez szükséges mértékű, rövid összefoglalását. Kutatásaim szerint a hazai veszélyes üzemek által alkalmazott módszerek az elemzés átfogó jellege, valamint az üzemi életciklus egyes szakaszaiban való alkalmazhatóság alapján a következőképpen jellemezhetők: 1.1 táblázat: A módszerek sorrendje az elemzés átfogó jellege alapján Az üzemi életciklus egyes Ssz. Módszer Osztály(ok) Pontszám szakaszaiban való alkalmazhatóság 1. DominoXL 1., 2., 3. 3 pont (d) 2. A holland szűrő módszer 1., 3. 2 pont (d) 3. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index 1., 2. 2 pont (d) 4. Ellenőrzőjegyzékes elemzés 1., 4. 2 pont (a), (b), (c), (d), (e) 5. Működőképesség- és veszélyelemzés (HAZOP) 2. 1 pont (b), (d) 6. Meghibásodásmód és -hatás elemzése (FMEA) 2. 1 pont (b), (c), (d) 7. Hibafa-elemzés 2. 1 pont (b), (d) 8. Eseményfa-elemzés 2. 1 pont (b), (d) 9. Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix 0 pont (b), (c), (d) 10. Előzetes veszélyelemzés 0 pont (a), (b) 11. Monte Carlo szimuláció 0 pont (d) Gyakorlati tapasztalatok alapján nyilvánvaló, hogy a kockázatelemzési módszerek további összehasonlító vizsgálatára szükség van, például a nem független meghibásodások lehetséges hatásai, a műszaki-karbantartás és a különböző irányítási rendszerek hatásai figyelembevételére való alkalmasságuk szerint. E három terület a baleseti eseménysorok bekövetkezésének legfontosabb vizsgálati szempontjai közé sorolható a technológiai berendezések és a szabályozástechnikai/védelmi elemek megbízhatósága mellett. Az ilyen elemzések megkönnyíthetik a biztonságirányítási rendszer minőségének hatását figyelembevevő kockázatelemzési megközelítések elméleti alapjainak feltárását, ami elősegíti a gyakorlatban is alkalmazható konkrét kockázatelemzési módszerek kidolgozását. További összehasonlítások végezhetők a módszer-együttesek esetében is. 8

1.1.3 A módszer-együttesek összehasonlításából levonható következtetések A súlyos baleseti veszélyek azonosításához, illetőleg a kockázatok elemzéséhez a gyakorlatban nem egyetlen módszert, hanem módszer kombinációkat szokás alkalmazni. Kézenfekvőnek tűnik annak a kérdésnek a feltevése, hogy vajon a módszer-együttesek esetében lehet-e értelme a fenti szempontok szerinti összehasonlításnak, és ha igen, akkor milyen eredményeket kaphatunk. Az egyes módszer-együttesek elemzési céljai, erőssége és az üzemi életciklusbeli alkalmazhatósága szerinti összehasonlítás olyan összetett feladatot jelent, amely meghaladja e kutatómunka és a jelen dolgozat kereteit. Az egyes módszer-együttesek összehasonlítása az elemzés átfogó jellege szerint Ahhoz, hogy a módszer-együtteseknek az elemzés átfogó jellege szerinti minősítését meghatározhassam nem az egyes módszerek önmagában vett összes pontszámait kellett összegeznem, hanem a különböző osztálybeli pontszámokat kellett összeadnom. Ugyanis elképzelhető több olyan módszer párosítása, amelyek közül pl. az üzemi telephely sajátosságait (1. osztály) egynél több is figyelembe veszi; ez a helyzet azonban elvileg nem különbözik attól a lehetséges kombinációtól, ahol a módszer-együttest alkotó módszerek között pontosan egyetlen olyan van, amellyel az üzemi telephely sajátosságai figyelembe vehetők. Megállapítottam, hogy a hazai veszélyes üzemek által alkalmazott módszer-együtteseknek az elemzés átfogó jellege szempontjából való értékelése alapján a teljes pontszámot (4 pontot) elérő módszer-együttesek a következők: 1.2. sz. táblázat: Az elemzés átfogó jellege szerint 4 pontot elérő módszerek-együttesek (1) Ssz. Módszer-együttes 1. ellenőrzőjegyzékes elemzés HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfaelemzés DominoXL 2. ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés DominoXL 3. ellenőrzőjegyzékes elemzés hibafa-elemzés DominoXL Megjegyzés: A fenti módszer-együttesek esetében a hatásterjedési modellek (következmény-elemzés) alkalmazását figyelmen kívül hagytam. Amennyiben a módszer-együttesek minősítésekor figyelembe vesszük az alkalmazott hatásterjedési modelleket is (3. osztály 1 pont), akkor a hazai veszélyes üzemek által alkalmazott módszer-együtteseknek az elemzés átfogó jellege szempontjából való értékelése alapján a teljes pontszámot (4 pontot) elérő módszer-együttesek a következők: 9

1.3. sz. táblázat: Az elemzés átfogó jellege szerint 4 pontot elérő módszerek-együttesek (2) Ssz. Módszer-együttes 1. ellenőrzőjegyzékes elemzés HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés 2. ellenőrzőjegyzékes elemzés HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfaelemzés DominoXL következmény-elemzés 3. ellenőrzőjegyzékes elemzés HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfaelemzés következmény-elemzés 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés DominoXL következmény-elemzés 5. ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következmény-elemzés 6. ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix eseményfa-elemzés következményelemzés 7. ellenőrzőjegyzékes elemzés hibafa-elemzés DominoXL következmény-elemzés 8. ellenőrzőjegyzékes elemzés hibafa-elemzés következmény-elemzés Az 1.1-1.3. sz. táblázatok alapján megállapítottam, hogy a teljes pontszám eléréséhez úgy kell megválasztani a módszer-együttes elemeit, hogy minden esetben közöttük legyen az ellenőrzőjegyzékes elemzés (4. osztály, vagyis a biztonságirányítási rendszer feltétel), valamint a DominoXL VAGY a holland szűrő módszer (3. osztály, vagyis a környezet veszélyeztetettsége). A 2. osztálybeli feltétel (a baleseti eseménysor kialakulása) biztosítása érdekében egy további módszert is (TRI vagy HAZOP vagy FMEA vagy hibafa-elemzés vagy eseményfa-elemzés) ki kell választani feltéve, hogy a DominoXL nem szerepel az addig kiválasztott módszerek között. 1.2 A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott módszerek összehasonlító vizsgálata A kutatómunka részét képezte az is, hogy az Európai Tanács 96/82/EK számú, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásáról szóló irányelvének hazai végrehajtása során a veszélyes üzemekben elsősorban a lakosságot érintő kockázatok értékelése keretében alkalmazott kockázatelemzési módszereket számba vegyem, valamint az üzemek veszélyességének (úm. alsó- és felső-küszöbértékű veszélyes üzemek) és az iparági sajátosságoknak (petrokémia, műanyagipar, energiatermelés, általános vegyipar, finomkémiai ipar, stb.) a módszerek megválasztására gyakorolt lehetséges hatásait feltárjam. 10

1.2.1 A kockázatértékelés módszerére vonatkozó jogszabályi előírások Veszélyazonosítás elvégzését az irányelv 9. cikk 1. bek. (b) pontja írja elő, míg a (c) pont a megfelelő megbízhatóság követelményét állítja fel a létesítmények, készülékek vonatkozásában. 8. p. 17. Érdemes kiemelni, hogy a 9. cikk csak a kiemelten veszélyes, vagyis biztonsági jelentés készítésére kötelezett, ún. felső-küszöbértékű üzemekre (FKÜ) vonatkozik. 9. (2001.) A vonatkozó hazai jogszabály, a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 5. (3) bekezdése viszont mind a felső-, mind az alsó-küszöbértékű veszélyes üzemek esetében előírja az üzemeltető számára, hogy a súlyos balesetek veszélyének azonosítása és kockázatuk elemzése alapján határozza meg a veszélyes anyagok és károsító hatások környezetbe kerülésének lehetőségeit, esetleges módjait, valószínűségét, a veszélyes anyagok vagy a fizikai hatások terjedését, a személyek, valamint az anyagi javak és a környezet veszélyeztetettségének mutatóit és ezzel összefüggésben tegyen javaslatot a veszélyes üzem körüli veszélyességi övezet kijelölésére. E feladatok az Irányelv 12. cikk 1. 8. p. 18-19. bekezdésével vannak szoros kapcsolatban, amely a településrendezés-tervezése kapcsán előírja egyrészt a települések és a veszélyes üzemek közötti megfelelő távolság kialakítását, megtartását, másrészt pedig azt, hogy valamely meglévő üzemben végrehajtandó fejlesztés esetében a lakosságot érintő kockázat nem növekedhet, illetőleg veszélyes üzem létesítésekor a súlyos balesetek megelőzésének, a káros következmények mérséklésének célkitűzéseit megfelelő módon figyelembe kell venni a település-tervezési (vagy más megfelelő) eljárásokban. A veszélyazonosítás, illetőleg kockázatértékelés módszertani alapját a 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet 3. sz. mellékletének 2.5. pontja rögzíti. 9. (2001.) Ez gyakorlatilag az ún. mennyiségi kockázatértékelést (Quantified Risk Assessment QRA) mint kockázatértékelési megközelítést teszi kötelezővé, bár az ennek keretében alkalmazható módszerek körét nem határozza meg azon az előíráson túl, hogy a veszélyazonosításhoz és a súlyos baleset kockázatának értékeléséhez az üzemeltető bármilyen, e célra a nemzetközi gyakorlatban, a szakma által általánosan elfogadott módszert használhat. A biztonsági elemzés készítésére kötelezett, alsó-küszöbértékű üzemek (AKÜ) esetében e kormányrendelet 2. sz. mell. 2.2 pontja előírja, hogy a veszélyazonosításhoz, a kockázatelemzéshez, a hatásértékeléshez, valamint a veszélyességi övezetben való veszélyeztetéshez, az üzemeltető, a 3. számú mellékletben leírt módszert az alacsonyabb veszélyes anyagmennyiséggel járó kisebb 9. (2001.) kockázatnak megfelelően, értelemszerűen alkalmazza. 1.2.2 A hazai veszélyes üzemek által alkalmazott kockázatelemzési módszerek 2004. május elsejével a veszélyes üzemek hazai nyilvántartásában 106 üzem szerepelt. 10. p. 2. Ezek között 46 felső-küszöbértékű (vagyis biztonsági jelentés készítésére kötelezett) és 60 alsó-küszöbértékű (vagyis biztonsági elemzés készítésére kötelezett) volt. A veszélyes üzemek a veszélyazonosítás, illetőleg kockázatelemzés során amennyiben a következményelemzéshez használt különféle hatásterjedési modelleket az egyszerűség 11

kedvéért itt egyetlen, ám külön módszernek tekintjük gyakorlatilag 12-féle módszert alkalmaztak. (Ld. 1.4. sz. táblázat). 1.4. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszerek Módszer [1] (1) Létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (2) Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index (TRI) (3) Ellenőrzőjegyzékes elemzés [2] (4) Előzetes veszélyelemzés [3] (5) Működőképesség- és veszélyelemzés (HAZOP) (6) Meghibásodásmód és -hatás elemzése (FMEA) (7) Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix [4] (8) Hibafa-elemzés (9) Eseményfa-elemzés (10) Bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval [5] (11) Dominóhatások elemzése a DominoXL kóddal (12) Hatásterjedési modellek (következmény-elemzés) Megjegyzések az 1.4. sz. táblázathoz: [1 A módszerek besorolása során figyelmen kívül hagytam azokat a módszereket, eljárásokat, amelyeknek legfeljebb csak a generikus eredményeit használták, de azoknak (vagyis a módszereknek) az elemzésekben is dokumentált érdemi alkalmazására nem került sor (pl. ASEP). [2] Ide soroltam az ún. Kockázati Tényezők Mátrixa veszélyazonosítási eljárást is, mely valójában a SAVRIM (AVRIM2) ellenőrző program egyik módszertani elemének átalakított változata; a veszélyforrás analízis is ide tartozik, ugyanis az a módszertani elemeit tekintve nem több egy ellenőrzőjegyzéknél. [3] Ide soroltam azt a módszert is, melyet mint a master logic diagram módosított változatát említettek egyes üzemeltetők. [4] Az üzemek többsége valójában nem a hibakritikusság-elemzést, hanem a kockázati mátrixot alkalmazta a más módszerrel azonosított veszélyes események gyakoriság és súlyosság (következmény) szerinti rangsorolására. [5] A bizonytalanság-elemzés nem önálló veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszer, hanem a mennyiségi kockázatértékelés kiegészítő eleme különösen olyan esetekben, amikor a kockázatértékelésnek a hibafa-elemzés is a részét képezi. A számszerű eredmények bizonytalanságának meghatározása sokkal inkább a különböző döntéshozatali eljárások (pl. üzemi biztonsági intézkedések meghozatala, településrendezés tervezése) támogatását szolgálja, semmint a veszélyek azonosítását. A módszerek (módszer-együttesek) összehasonlító vizsgálatával annak megállapítása volt a célom, hogy mennyiben helytálló állítás az, hogy az egyes módszerek, illetőleg módszeregyüttesek alkalmazási gyakoriságában szignifikáns különbségek mutathatók ki az egyes iparágak között. Kiindulási alapfeltevésem volt, hogy az egyes iparágakon belül az üzemi technológiák kockázatelemzési szempontból alapvetően hasonlók. Az eredmények kiértékeléséhez azonban már azt is tudni kell, hogy az elemzők választását milyen mértékben befolyásolták objektív és szubjektív körülmények. A kiindulási alapfeltevésből következő, legfontosabb objektív körülménynek tekintem azt, hogy bármely vizsgálandó problémához vajon valóban egyértelműen hozzárendelhető(k)-e valamely módszerek, illetőleg módszeregyüttes(ek). Az egyik legmeghatározóbb szubjektív körülmény állításom szerint pedig az, hogy az elemzés készítői vajon minden esetben a probléma jellegének (vagyis az üzem veszélyességi kategóriájának és az iparági, technológiai sajátosságoknak) megfelelő módszer(eke)t, illetőleg módszer-együttes(eke)t alkalmazták-e. 12

A vizsgálati megközelítésem az volt, hogy amennyiben az objektív feltételnek (vagyis az egyértelmű hozzárendelhetőségnek) a szigorú értelemben vett nem teljesülése megállapítható, akkor az eredmények kiértékelésekor csak arra érdemes keresni a választ, hogy a probléma-módszer kombinációk tényleges alkalmazása szignifikánsan eltér-e a probléma-módszer kombinációk elméleti rendezhetőségében kimutatható egyértelműség mértékétől. Az egyes módszerek választásának megoszlása a következő (ld. 1.5. sz. táblázat): 1.5. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszerek preferencia-sorrendje Módszer [1] FKÜ [2] Összes üzem AKÜ [3] 1. Hatásterjedési modellek (következményelemzés) (12) 100,0 100,0 100,0 2. Hibafa-elemzés (8) 69,8 91,3 53,3 3. Hibakritikusság-elemzés / Kockázati mátrix (7) 66,0 87,0 50,0 4. Működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 51,9 76,1 33,3 5. Ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 34,9 28,3 40,0 6. Eseményfa-elemzés (9) 30,2 28,3 31,7 7. Létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 12,3 17,4 8,3 8. Dominóhatások elemzése a DominoXL programmal (11) 12,3 13,0 11,7 9. Előzetes veszélyelemzés (4) 9,4 6,5 11,7 10. Bizonytalanság-elemzés Monte Carlo szimulációval (10) 7,5 13,0 3,3 11. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index TRI (2) 1,9 2,2 1,7 12. Meghibásodásmód és -hatás elemzése FMEA (6) 1,9 3,3 Megjegyzések: [1] Az üzemek túlnyomó többsége (96,2 %-a) a kockázatelemzés során nem egy, hanem több módszert együttesen alkalmazott. (Ez az arányszám egyébként a felső-küszöbértékű üzemek esetében 100,0 %, míg az alsó-küszöbértékűeknél 93,3 %) [2] [3] a felső-küszöbértékű üzemek esetében az alsó-küszöbértékű üzemek esetében Az 1.5. sz. táblázat adatai alapján főbb általános megállapításaim a következők: 1. A hatásterjedési modelleken kívül domináns módszer nincs. Következmény-elemzést minden biztonsági dokumentáció tartalmaz. A hatásterjedési modellek általános alkalmazásának oka a mennyiségi kockázatértékelés mint jogszabályi előírás. 2. Az összes üzem vonatkozásában három módszer általános alkalmazása szembetűnő. Ezek rendre: a hibafa-elemzés (69,8 %), a kockázati mátrix (66,0 %) és a HAZOP (51,9 %). A felső-, illetőleg az alsó-küszöbértékű üzemek esetében külön-külön is érvényes ez azzal az eltéréssel, hogy utóbbiaknál a HAZOP-preferencia csak 33,3 %. Az ellenőrzőjegyzékes elemzés és az előzetes veszélyelemzés preferáltsága az alsóküszöbértékű üzemeknél nagyobb; a létesítmény-kiválasztási módszert viszont a felsőküszöbértékű üzemek üzemeltetői részesítették előnyben. A felső-küszöbértékű üzemek között számarányukat tekintve több az olyan, amely egynél több veszélyes létesítményből áll, s ezek többnyire összetettebb technológiákat is jelentenek. Ezért feltehetően az elemzőmunka idő- és költségigényének korlátozott keretek között tartása érdekében a többlépcsős szűrési megközelítés érvényesült. Ennek egyik eleme a holland szűrő 13

módszer. HAZOP alkalmazását szintén többnyire a komplex technológiát üzemeltető, nagyobb cégek vállalták fel, és ez a HAZOP alapvető módszertani korlátai ellenére is összhangban lévőnek tekinthető a klasszikus HAZOP módszer alkalmazási gyakorlatával. 3. Eseményfa-elemzést közel azonos részarányban alkalmaztak a két üzemkategóriában. A módszer előfordulási aránya (30,2 %) jelentősen kisebb a hibafa-elemzésénél (69,8 %). Annak ellenére, hogy az eseményfa-elemzés elvileg nagyobb szakmai felkészültséget igényel a hibafa-elemzésnél, ekkora eltérés mégsem indokolt. E módszerek különféle kombinációi általánosan elterjedek a nemzetközi gyakorlatban a biztonsági védőrendszerek használhatatlanságának, hibamentességének vizsgálatában (kombinált hibafa/eseményfa-elemzés) éppúgy, mint a súlyos baleseti eseménysorok elemzésében (ún. csokornyakkendő diagram). Az eredmények egyik oka az lehet, hogy a viszonylag egyszerűbb technológiáknál (pl. tárolótartályok esetében) sok üzemeltető ún. generikus meghibásodási frekvenciákat alkalmazott a veszélyes anyagot tartalmazó készülék katasztrofális meghibásodására, és a különféle műszaki védőberendezések (pl. sprinkler rendszer, az emberi beavatkozások) hibavalószínűségét nem vette figyelembe, illetőleg nem külön eseményfában vette figyelembe (amennyiben ilyet egyáltalán érdemes lett volna figyelembe venni az adott esetben), s magát ezt az eseményt tekintette a hatásterjedési számítások egyik bemenő adatának (frekvencia). 4. A dominóhatások elemzésére elterjedt módszer alkalmazási gyakorisága a két kategóriában közel azonos (13,0 és 11,7 %), és viszonylag ritka. Tekintettel arra, hogy a DominoXL szoftvert nem csak a klasszikus dominóhatás ( domino effect ), hanem az ún. belső eszkalálódó hatás ( knock-on effect ) vizsgálatára is több üzem alkalmazta, ezért ezekből az adatokból nem állapítható meg, hogy e jelentős eltérés okai között mekkora súlya van annak, hogy nagyobb arányban működnek egymás közvetlen közelében felső-küszöbértékű üzemek mint alsó-küszöbértékűek (pl. ipari parkokban, vegyipari körzetekben). Az eredményeket befolyásolhatta az is, hogy az egyszerűbb technológiájú, kisebb üzemekben a belső eszkalálódó hatást az elemzők kisebb jelentőségűnek tekintették, és ezért formális elemzést nem készítettek. 5. A bizonytalanság-elemzés mintegy négyszer gyakrabban fordul elő a biztonsági jelentésekben, mint a biztonsági elemzésekben, azonban abszolút előfordulási gyakorisága ezzel együtt is nagyon alacsony. A formális bizonytalanság-elemzés speciális szimulációs program alkalmazását igényli. A biztonsági dokumentációkat áttekintve megállapítható, hogy ilyen módszerrel egyetlen szakértői csoport dolgozott, s mivel e csoport többnyire felső-küszöbértékű üzemek elemzéseinek elkészítésében működött közre, ezért jelent meg ez a markáns különbség. 6. A TRI és az FMEA módszer alkalmazása marginális jelentőségű. A TRI és az FMEA esetében az alacsony preferencia-mutatók okai pusztán e számadatok vizsgálatával nem állapíthatók meg. 14

1.6. sz. táblázat: A biztonsági dokumentációkban alkalmazott kockázatelemzési módszeregyüttesek preferencia-sorrendje Módszer-együttes [1] Összes üzem FKÜ AKÜ 1. (5)-(7)-(8)-(12) 12,3 28,3 2. (3)-(7)-(8)-(12) 11,3 8,7 13,3 3. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 10,4 4,3 15,0 4. (3)-(12) 9,4 16,7 5. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 5,7 13,0 6. (5)-(8)-(12) 4,7 6,5 3,3 7. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(11)-(12) 3,8 6,5 1,7 8. (1)-(5)-(7)-(8)-(9)-(10)-(12) 3,8 6,5 1,7 9. (4)-(7)-(9)-(12) 3,8 2,2 5,0 10. (12) 3,8 6,7 11. (3)-(8)-(12) 2,8 5,0 12. (4)-(7)-(12) 2,8 2,2 3,3 13. (1)-(8)-(12) 1,9 4,3 14. (1)-(12) 1,9 3,3 15. (5)-(7)-(12) 1,9 3,3 16. (5)-(8)-(9)-(12) 1,9 3,3 17. (5)-(8)-(11)-(12) 1,9 3,3 18. (1)-(6)-(7)-(11)-(12) 0,9 1,7 19. (2)-(5)-(7)-(8)-(12) 0,9 2,2 20. (2)-(6)-(7)-(9)-(12) 0,9 1,7 21. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 0,9 2,2 22. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(12) 0,9 2,2 23. (3)-(7)-(8)-(9)-(11)-(12) 0,9 1,7 24. (3)-(7)-(8)-(9)-(12) 0,9 1,7 25. (3)-(7)-(9)-(12) 0,9 2,2 26. (3)-(8)-(11)-(12) 0,9 1,7 27. (4)-(7)-(8)-(11)-(12) 0,9 2,2 28. (4)-(8)-(12) 0,9 1,7 29. (4)-(12) 0,9 1,7 30. (5)-(7)-(8)-(11)-(12) 0,9 2,2 31. (5)-(7)-(9)-(12) 0,9 2,2 32. (5)-(9)-(12) 0,9 1,7 33. (8)-(11)-(12) 0,9 1,7 34. (8)-(12) 0,9 2,2 Megjegyzés: [1] Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.4. sz. táblázat szerint Az 1.6. sz. táblázat adatai alapján főbb általános megállapításaim a következők: 1. Az összes üzem vonatkozásában az abszolút számadatokat tekintve nincs domináns a 34 megközelítés között, van azonban négy olyan módszer-együttes, amelynek gyakorisága relatíve nagyobb, mintegy 10 % körüli. Ezek a következők: 1.1 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (12,3 %) 1.2 ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés (11,3 %) 1.3 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következményelemzés (10,4 %) 15

1.4 ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (9,4 %) 2. A felső-küszöbértékű üzemek esetében a 18 megközelítés közül egyértelműen kiemelkedik a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés (28,3 %). 3. Az alsó-küszöbértékű üzemek 23-féle vizsgálati megközelítése közül a (közel egyforma mértékben) leggyakrabban alkalmazottnak a következő három bizonyult: 3.1 ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés (16,7 %) 3.2 HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés következményelemzés (15,0 %) 3.3 ellenőrzőjegyzékes elemzés kockázati mátrix hibafa-elemzés következményelemzés (13,3 %) 4. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotják a következő, önállóan is alkalmazott módszer-együttesek (itt felsorolva csak a 3-3 leggyakoribb kombináció): 4.1 az összes üzem esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) Összes üzem következmény-elemzés (12) 100,0 hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 70,4 HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) 56,7 következmény-elemzés (12) 4.2 a felső-küszöbértékű üzemek esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) FKÜ hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 91,3 HAZOP (5) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 73,9 HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) 67,4 következmény-elemzés (12) 4.3 az alsó-küszöbértékű üzemek esetében: A legnagyobb közös rész (teljes kombinációk) AKÜ következmény-elemzés (12) 100,0 ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) következmény-elemzés (12) 40,1 HAZOP (5) hibafa-elemzés (8) következmény-elemzés (12) 28,3 5. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 5.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott Összes üzem FKÜ AKÜ a) egynél több üzem 50,0 44,4 52,2 b) kettőnél több üzem 35,3 33,3 26,1 c) háromnál több üzem 29,4 16,7 17,4 d) négynél több üzem 17,6 11,1 13,0 e) ötnél több üzem 14,7 11,1 13,0 f) hatnál több üzem 11,8 5,6 13,0 g) hétnél több üzem 11,8 5,6 13,0 h) nyolcnál több üzem 11,8 5,6 8,7 i) kilencnél több üzem 11,8 5,6 4,3 j) tíznél több üzem 8,8 5,6 k) tizenegynél több üzem 5,9 5,6 l) tizenkettőnél több üzem 2,9 5,6 m) tizenháromnál több üzem 16

5.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 13 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike felső-küszöbértékű. A másik kategóriában a leggyakoribb módszer-együttes tízszer fordult elő. Az egyes módszerek alkalmazásának részletesebb vizsgálatához felhasználhatjuk a hazai veszélyes üzemek iparági besorolását is. Ennek alapját az ún. SPIRS 11. (2000.) (Seveso Plants Information Retrieval System) nyilvántartórendszerben meghatározott osztályok közül a következők képezik: 1.7. sz. táblázat: A hazai veszélyes üzemek tevékenységi osztályai (SPIRS szerint) Iparág (a) mezőgazdaság (agriculture) (b) kerámiaipar, beleértve az üveggyártást is (ceramics) (c) elektronika és elektrotechnika (electronics and electrical engineering) (d) élelmiszeripar (food and drink) (e) általános vegyipar (general chemicals manufacture) (f) átrakó és szállítási logisztikai központ (handling and transportation centres) (g) papíripar, nyomdaipar (paper manufacture, printing, publishing) (h) rovarirtószer-gyártás, gyógyszergyártás, egyéb finomkémiai anyagok gyártása (pesticides, pharmaceuticals, other fine chemicals) (i) petrokémia, finomítás, feldolgozás, beleértve a bányászati üzemeket is (petrochemical, refining, processing) (j) műanyag- és gumiipar (plastics and rubber manufacture) (k) energiatermelés és -elosztás (power supply and distribution) (l) nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó központ (wholesale and retail storage and distribution) (m) egyéb A 106 hazai veszélyes üzem tevékenységének megoszlása a következő: 1.8. sz. táblázat: A hazai veszélyes üzemek tevékenységi megoszlása [1] Iparág Összes üzem FKÜ [db] 1. nagy- és kiskereskedelmi tároló és elosztó központ (l) 35,8 14 24 2. mezőgazdaság (a) 17,0 1 17 3. általános vegyipar (e) 13,2 12 2 4. petrokémia, finomítás, feldolgozás (i) 11,3 7 5 5. rovarirtószer- és gyógyszergyártás (h) 6,6 2 5 6. energiatermelés és -elosztás (k) 3,8 4 0 7. műanyag- és gumiipar (j) 3,8 3 1 8. átrakó és szállítási logisztikai központ (f) 1,9 0 2 9. élelmiszeripar (d) 1,9 0 2 10. egyéb (m) 1,9 0 2 11. elektronika és elektrotechnika (c) 0,9 1 0 12. kerámiaipar (b) 0,9 1 0 13. papír- és nyomdaipar (g) 0,9 1 0 összesen: 100,0 46 60 AKÜ [db] Megjegyzések: [1] Az eredmények némiképp eltérnek a hatósági adatbázisban szereplő (2004. áprilisi) adatoktól. Ennek oka az, hogy az üzemek tevékenység szerinti jelen besorolásának alapja a szakhatósági (pontosított) nyilvántartás. 17

Vizsgálataim szerint a veszélyes üzemek által alkalmazott veszélyazonosítási, illetőleg kockázatelemzési módszerek megoszlása iparáganként a következő: a) mezőgazdaság 1.9. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek előfordulási gyakorisága a mezőgazdasági veszélyes üzemek esetében Módszer [1] Összes üzem FKÜ [db] 1. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 50,0 0 9 2. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 44,4 1 7 3. előzetes veszélyelemzés (4) 33,3 1 5 4. eseményfa-elemzés (9) 27,8 1 4 5. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 16,7 0 3 6. hibafa-elemzés (8) 5,6 0 1 Megjegyzések: [1] A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. AKÜ [db] 1.10. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferáltsága a mezőgazdasági veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes [1] Összes üzem FKÜ AKÜ 1. (3)-(12) 50,0 52,9 2. (4)-(7)-(9)-(12) 22,2 (100,0) 17,6 3. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 11,1 11,8 4. (4)-(12) 5,6 5,9 4. (5)-(7)-(12) 5,6 5,9 4. (4)-(7)-(12) 5,6 5,9 Megjegyzések: [1] Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.4. sz. táblázat szerint Megállapításaim (ld. 1.9.-1.10. sz. táblázat): 1. Az e szektorba tartozó üzemek 94,4 %-a alsó-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 1, az alsó-küszöbértékűeké 17). 2. A mezőgazdasági veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között az ellenőrzőjegyzékes elemzés (50,0 %) és a kockázati mátrix (44,4 %) alkalmazása a leggyakoribb, bár az abszolút számok nem kiugróan nagyok. Az alsó-küszöbértékű üzemek esetében e számadatok rendre 52,9, illetőleg 41,2 %; a felső-küszöbértékű osztályba mindössze egyetlen üzem tartozik, így ott a gyakoriság külön nem értékelhető. 3. A hatféle módszer-együttes között az üzemek összességét tekintve az ellenőrzőjegyzékes elemzés következmény-elemzés kombináció a legnagyobb előfordulási gyakoriságú (50,0 %), de ez sem nagy abszolút érték. Ez igaz külön az alsó-küszöbértékű üzemek esetében is (52,9 %). Az egyetlen felső-küszöbértékű üzem az előzetes veszélyelemzés kockázati mátrix eseményfa-elemzés következmény-elemzés módszer-együttest alkalmazta. 18

4. Az egyes kombinációk általános alkalmazása a következő képet mutatja: 4.1 Arányszámokban: Azonos módszer-együttest alkalmazott Összes üzem FKÜ AKÜ a) egynél több üzem 50,0 50,0 b) kettőnél több üzem 33,3 33,3 c) háromnál több üzem 33,3 16,7 d) négynél több üzem 16,7 16,7 e) ötnél több üzem 16,7 16,7 f) hatnál több üzem 16,7 16,7 g) hétnél több üzem 16,7 16,7 h) nyolcnál több üzem 16,7 16,7 i) kilencnél több üzem 4.2 A leggyakoribb kombinációt mindösszesen 9 üzem alkalmazta. Ezek mindegyike alsóküszöbértékű. 5. Megállapításom szerint nincs olyan módszer-együttes, amely az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotná s egyúttal nagyobb gyakoriságú lenne az egyébként leggyakoribb, teljes kombinációnál. 6. A módszer-együttes választása és az üzemeltetők (tulajdonosok) száma közötti összefüggés A viszonyszám képzésének, illetőleg az összehasonlításnak az alapja: Összes üzem FKÜ AKÜ alkalmazott kombinációk száma üzemek száma (A): 33,3 (100,0) 35,3 üzemeltetők száma üzemek száma (B): 44,4 (100,0) 41,2 b) kerámiaipar (beleértve az üveggyártást is) Megállapításom: A kerámiaipari szektorba tartozó egyetlen és felső-küszöbértékű veszélyes üzem a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés következmény-elemzés módszer-együttest alkalmazta. c) elektronika és elektrotechnika Megállapításom: Az elektronikai szektorba tartozó egyetlen és felső-küszöbértékű veszélyes üzem a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés dominóhatás-elemzés következmény-elemzés módszer-együttest alkalmazta. d) élelmiszeripar Megállapításaim: 1. E szektorba két üzem tartozik, s ezek alsó-küszöbértékűek. 2. Az élelmiszeripari veszélyes üzemek összességét tekintve az egyes módszerek között a HAZOP, a kockázati mátrix, a hibafa-elemzés és az eseményfa-elemzés alkalmazása állapítható meg. 19

3. Azonos preferenciájú a HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfaelemzés következmény-elemzés és a holland szűrő HAZOP kockázati mátrix hibafa-elemzés eseményfa-elemzés bizonytalanság-elemzés következmény-elemzés kombináció. 4. Az üzemek által alkalmazott kombinációk legnagyobb közös részét alkotja a HAZOP (5) kockázati mátrix (7) hibafa-elemzés (8) eseményfa-elemzés (9) következményelemzés (12) kombináció. Egyedi alkalmazásnak minősül a bizonytalanság-elemzés, mely valójában csak kiegészítő módszer; a holland szűrő módszer egyedi alkalmazását feltehetőleg a több veszélyes létesítményből álló, összetettebb technológiai rendszerrel működő üzem sajátosságai tették szükségessé. e) általános vegyipar 1.11. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszerek előfordulási gyakorisága az általános vegyipari veszélyes üzemek esetében Módszer [1] Összes üzem FKÜ [db] 1. hibakritikusság-elemzés / kockázati mátrix (7) 85,7 11 1 2. hibafa-elemzés (8) 78,6 10 1 3. működőképesség- és veszélyelemzés HAZOP (5) 64,3 9 0 4. ellenőrzőjegyzékes elemzés (3) 28,6 4 0 4. eseményfa-elemzés (9) 28,6 3 1 5. előzetes veszélyelemzés (4) 21,4 2 1 6. létesítmény-kiválasztási módszer ( holland szűrő ) (1) 7,1 1 0 6. Dow-féle tűz- és robbanásveszélyességi index TRI (2) 7,1 0 1 6. meghibásodásmód és -hatás elemzése FMEA (6) 7,1 0 1 6. dominóhatások elemzése a DominoXL programmal (11) 7,1 1 0 Megjegyzések: [1] A hatásterjedési modellek (12) alkalmazása 100 %. AKÜ [db] 1.12. sz. táblázat: Kockázatelemzési módszer-együttesek preferáltsága az általános vegyipari veszélyes üzemek esetében Módszer-együttes [1] Összes üzem FKÜ AKÜ 1. (5)-(7)-(8)-(12) 21,4 25,0 1. (3)-(5)-(7)-(8)-(12) 21,4 25,0 2. (1)-(8)-(12) 7,1 8,3 2. (5)-(7)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(7)-(12) 7,1 8,3 2. (3)-(5)-(7)-(8)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (5)-(7)-(8)-(9)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(7)-(8)-(11)-(12) 7,1 8,3 2. (4)-(8)-(12) 7,1 (50,0) 2. (2)-(6)-(7)-(9)-(12) 7,1 (50,0) Megjegyzések: [1] Az egyes módszer-kombinációkat alkotó módszerek azonosítószáma az 1.4. sz. táblázat szerint Megállapításaim (ld. 1.11.-1.12. sz. táblázat): 1. Az e szektorba tartozó üzemek 85,7 %-a felső-küszöbértékű veszélyes üzem (a felsőküszöbértékű üzemek száma 12, az alsó-küszöbértékűeké 2). 20