A radicalis retropubicus prostatectomiát követő vizelettartási zavarok etiológiája, vizsgálata Doktori tézisek dr. Majoros Attila Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola Témavezető: Dr. Romics Imre egyetemi tanár, az orvostudományok doktora Hivatalos bírálók: Dr. Flaskó Tibor, egyetemi docens, Ph.D. Dr. Szabó Zoltán, osztályvezető főorvos az orvostudomány kandidátusa Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Pajor Attila egyetemi tanár az orvostudományok doktora Szigoralati bizottság tagjai: Dr.Nyirády Péter egyetemi adjunktus, Ph.D. Dr.Merksz Miklós, osztályvezető főorvos, Ph.D. Budapest 2007.
Bevezetés A radicalis prostatectomiát követtő vizeletinkontinencia a beteg számára súlyos életminőségromlást jelent. Az állapot gyakoriságát különböző források 2,5-87 % (az utóbbi időben 2-10 %) között adják meg. A post-prostatectomiás vizeletcsepegés pontos oka még jelenleg sem ismeretes. A kérdéskörrel foglalkozó közlemények egy része az inkontinencia urodinamikai hátterét vizsgálja, míg más része a vizeletcsepegésre predisponáló lehetséges rizikófaktorokat tanulmányozza. Urodinamikai szempontból korábban elsősorban a hólyagdiszfunkciót tartották felelősnek a post-prostatectomiás vizeletinkontinencia kialakulásáért. Újabb közlemények inkább záróizom-gyengeséggel magyarázzák a kialakult állapotot. A szerzők egy része nem talált összefüggést a perioperatív tényezők és a posztoperatív inkontinencia között míg más vizsgálók szerint az idősebb életkor, az idegkímélő technika hiánya, az anastomosis szűkülete, a hólyagnyaki resectio és a túlságosan rövid urethracsonk (sphinctertől proximálisan) játszhatanak szerepet az inkontinencia kifejlődésében vagy a kontinencia visszatérésének késésében Célkitűzések Vizsgálataink során célul tűztük ki a radicalis retropubicus prostatectomiát követő vizeletinkontinencia urodinamikai hátterének tisztázását, a posztoperatív vizeletinkontinenciára predisponáló pre és perioperatív rizikófaktorok meghatározását és ezen eredmények birtokában olyan kevéssé invazív vizsgálatok elvégzését, melyek segítségével a posztoperatív vizeletinkontinencia preoperatív előrejelzése lehetségessé válhat. További célunk volt saját beteganyagunkon bemutatni, van e hatása a műtét tanulási fázisának a posztoperatív vizelettárolási funkcióra. Az alábbiakban pontokba foglalva részletezzük célkitűzéseinket. 1. Urodinamikai változások vizsgálata Célunk volt meghatározni a radicalis retropubicus prostatectomiát követően kialakult vizeletcsepegés urodinamikai okát és a posztoperatív inkontinenciára predisponáló preoperatív urodinamikai eltéréseket, bemutatni a vizelettárolási és ürítési paraméterek műtét utáni változását, összehasonlítani a posztoperatív kontinens és inkontinens betegek urodinamikai státusát. 2. Inkontinenciára hajlamosító pre-, intra- és posztoperatív rizikófaktorok vizsgálata
A radicalis retropubicus prostatectomia utáni inkontinenciára és a kontinencia későbbi visszatérésére hajlamosító pre, intra és posztoperatív (nem urodinamikai) rizikófaktorok bemutatása, a más tényezők hatásától mentes, független rizikófaktorok megadása. 3. A preoperatív végzett analis sphincterometria alkalmazhatóságának vizsgálata a posztoperatív vizeletinkontinencia előrejelzésében Vizsgálni kívántuk a radicalis prostatectomia analis sphincterfunkcióra kifejtett hatását és az analis sphincternyomás-paraméterekben észlelhető különbségeket a kontinens és a vizelet inkontinens betegek között. Ezzel a vizsgálattal azon hipotézisünket kívántuk igazolni, hogy a medencefenéki izomzat gyengesége, komplett diszfunkciója az RRP utáni vizeletinkontinenciát már preoperatív determinálhatja. Olyan kevéssé invazív vizsgálómódszert kerestünk, melynek alkalmazásával a súlyos posztoperatív vizeletinkontinencia műtét előtti előrejelzése lehetségessé válhat. 4. A műtéti tanulási periódus posztoperatív kontinenciára gyakorolt hatásának vizsgálata és a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján radicalis retropubicus prostatectomián átesett betegek posztoperatív kontinencia státusának ismertetése. Egy urológus által kezdetben illetve már nagy tapasztalattal végzett műtétek eredményességének összehasonlítása a posztoperatív vizeletinkontinencia szempontjából. A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 1998. január 1. és 2006 december 31. között végzett radicalis retropubicus prostatectomiák értékelése a posztoperatív kontinencia státus alapján.. Módszer Célkitűzéseink megvalósításához négy klinikai vizsgálatot végeztünk el, melyekben klinikailag korai stádiumúnak tartott prosztatarák miatt radicalis retropubicus prostatectomián átesett betegek vizelettartási és ürítési panaszait vizsgáltunk különböző szempontok szerint illetve betegeink adatait értékeltük. A műtétek és vizsgálatok 1998 január 1. és 2006 december 31. között a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján és a németországi Bocholt város kórházának Urológiai Osztályán történtek. 1.sz. Klinikai vizsgálat: Prospektív urodinamikai vizsgálat a radicalis retropubicus prostatectomia utáni vizeletinkontinencia vizsgálatára 2003 március és 2004 május között 63 betegnél végeztünk prospektív módon RRP előtt 3-7 nappal és azt követően 2 hónappal urodinamikai méréseket, illetve műtét után 9 hónappal a kontinencia status kérdőíves felmérése is megtörtént. Kontinensnek tekintettük a betegeket, ha betétet nem használtak és magukat kontinensnek tartották. Az inkontinencia fokozati
beosztását a betétviselés mértéke alapján határoztuk meg. A kontinencia status alapján a betegeket azonnal kontinens, később kontinens és inkontinens csoportba osztottuk. 2.sz. Klinikai vizsgálat: A radicalis retropubicus prostatectomia utáni vizeletinkontinencia kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok retrospektív analízise Radicalis retropubicus prostatectomia után legalább egy évvel lévő 166 betege kontinencia státusának kérdőíves felmérését végeztük. A betegek kontinencia státusát az 1. sz. vizsgálattal azonos kritériumok alapján határoztuk meg. A cystographia során meghatároztuk a külső sphincter (SL) illetve az urethracsonk (USL) hosszát is. Az urethracsonk a hólyag és a sphincter proximalis része közötti távolságot jelenti. A sphincter és az urethracsonk hossza képezi a teljes hátsó húgycső hosszát (PUL). A vizsgált perioperatív faktorokat uni és multivariáns analízisnek vetettük alá és az adatok statisztikai feldolgozását követően kaptuk meg az inkontinenciával és a kontinencia késésével összefüggést mutató nem független illetve független (más faktor befolyásoló hatásától mentes) rizikófaktorokat. 3.sz. Klinikai vizsgálat: Prospektív módon végzett analis sphincterometriás vizsgálat (pilot study) a radicalis prostatectomiát követő vizeletinkontinencia preoperatív előjelzésére Egy prospektív vizsgálat keretében 27 betegnél végeztünk RRP előtt, majd műtétet követően analis sphincterometriát. A posztoperatív két hónapos kontroll vizsgálat során a betegeket kontinens, mérsékelten inkontinens és közepes-súlyos mértékben inkontinens csoportba osztottuk. 4.sz. Klinikai vizsgálat: Retrospektív vizsgálat a RRP tanulási fázis kontinenciára gyakorolt hatásának bemutatására és a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján az utóbbi kilenc év alatt operált betegek kontinencia státusának ismertetésére 1998 január 1 és 2006 december 31. között 177 RRP-t végeztünk klinikánkon. Az átlagos utánkövetési idő 27,1 +/- 25 (2-105) hónap volt. Összehasonlítottuk az első időszakban és a nagyobb műtéti tapasztalat birtokában egy adott urológus által végzett műtétek eredményességét a kontinencia szempontjából. Eredmények 1.sz. Klinikai vizsgálat: Prospektív urodinamikai vizsgálat a radicalis retropubicus prostatectomia utáni vizeletinkontinencia vizsgálatára A betegek életkorában a kontinens és inkontinens csoport között nem mutatkozott szignifikáns különbség (p>0,05). Azonban szignifikáns különbséget észleltünk a kontinens csoporton belül a katéter eltávolítása után rögtön és a később, de két hónap alatt kontinenssé vált betegek átlagéletkorában (59,2+/-5,6 év vs. 62,6+/-7,2 év p<0,05).két hónappal a műtét
után 43 beteg (68,2 %) számolt be teljes kontinenciáról, 10 beteg (15,9 %) azonnal, 33 (52,3 %) pedig később, de két hónapon belül lett kontinens. Stressz inkontinenciát 18 betegnél (28,6 %) tiszta urge inkontinentiát két betegnél találtunk.. Mütét után 9 hónappal a kontinencia arány 84,1 % (53/63 beteg) volt. A preoperatív panaszmentes betegek között a posztoperatív kontinencia arány 71 % (27/38 beteg), a panaszos betegek között 64 % (16/25 beteg) volt. A különbség statisztikailag nem szignifikáns. Azonban a posztoperatív azonnal kontinenssé vált betegek preoperatív panaszt nem említettek, míg a később szárazzá vált betegek között szignifikánsan gyakrabban fordult elő preoperatív dysuria, urge panasz (p<0,03). A posztoperatív panaszok között a leggyakoribb észlelés az inkontinencia volt (20 beteg-31,7 %). Preoperatív urodinamikai eltérést 26 betegnél (41,3%) találtunk (A rögtön kontinens betegek között csak egy esetben). A leggyakoribb észlelés (23,8%) a detrusor hyperkativitás volt. Műtét után a kontinens csoportban a leggyakoribb urodinamikai eltérés a hyperaktív detrusorműködés (25,6 %), az inkontinens csoportban a záróizom gyengeség (90%) volt. Az urodinamikai paraméterek közül a residuális vizeletmennyiség (p<0,001), a hólyagkapacitás (p<0,001), a vizelés alatti detrusornyomás (p<0,0001), a maximális nyugalmi húgycsőzárónyomás (p<0,0001) és a maximális akaratlagos kontrakciós sphincternyomás szignifikánsan csökkent (p<0,0001) a műtétet követően. A posztoperatív kontinens és inkontinens betegek között a posztoperatív maximális nyugalmi (p<0,0005) és a műtét előtti (p<0,0001) illetve utáni maximális akaratlagos zárónyomásban (p<0,0001) észleltünk a két csoport között szignifikáns változásokat a kontinens csoport javára. A preoperatív nyugalmi maximális urethralis zárónyomásokban a kontinens és inkontinens betegek között nem volt szignifikáns különbség (68,6 +/-13,2 vs 67,5 +/-11,3 vízcm, p>0,05). Ezzel szemben a katéter eltávolítását követően azonnal kontinens és a később kontinenssé vált betegek között szignifikáns különbségeket észleltünk mindkét zárónyomás-paraméterben a rögtön kontinens betegek javára, pre és posztoperatív egyaránt. 2.sz. Klinikai vizsgálat: retrospektív vizsgálat a radicalis retropubicus prostatectomia utáni vizeletinkontinencia kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok meghatározására Minimum egy évvel (átlagos utánkövetési idő: 23,4+/-10,4 hónap) a műtét után vizsgálva 145 (87.4%) betegünk volt kontinens; közülük 34 (20.5%) katéter eltávolítása után azonnal, 111 (66.9%) később vált szárazzá ; 21 (12.7%) beteg inkontinens maradt. A vizsgált perioperatív faktorok univariáns analízise összesen nyolc, inkontinenciával összefüggést mutató faktort igazolt: életkor, preoperatív és postoperatív dysuria, prosztatatérfogat, anastomosis strictura, urethracsonk hossza (USL), sphincter hossza (SL) és
az utóbbi kettő összegéből képzett teljes hátsó húgycsőhossz (PUL). Az inkontinens betegek között volt a legmagasabb az anastomosis strictura aránya (42.9%). Mivel az urethracsonk hossza és a sphincter hossza is korrelál a posterior urethra hosszal (de egymással nem ), ezért a multikolienaritás elkerülése céljából csak a PUL-t vettük be a multivariáns logisztikus regresszióba A kontinens és az inkontinens betegek között a pathológiai tumorstádiumokban, a nyirokcsomó-státusban, a Gleason score értékben és a pozitív margin arányában szignifikáns különbségeket nem észleltünk Az SL és az anastomosis szűkület között nem volt szignifikáns összefüggés, azonban stricturás betegekben (n=26), szemben azokkal akiknél stricturát nem észleltünk (n=140) szignifikánsan rövidebb húgycsőcsonk hosszt és ennek következtében szignifikánsan rövidebb PUL-t észleltük. A korábbi adatok és statisztikai számítások alapján a multivariáns logisztikus regressziós ananlízis során csak a posztoperatív mért teljes hátsó húgycsőhossz (PUL) igazolódott inkontinenciára hajlamosító független faktorként (p<0.0001). Az inkontinencia későbbi visszatéréséért felelős független rizikófaktornak a posztoperatív PUL (p=0.001) mellett az idősebb életkort (65 év felett, p=0.034) találtuk 3.sz. Klinikai vizsgálat: prospektív analis sphincterometriás viszgálat (pilot study ) a radicalis prostatectomiát követő vizeletinkontinencia preoperatív előjelzésére Sem műtét előtt, sem műtét után nem tapasztaltunk széklet inkontinenciát. A preoperatív és a posztoperatív mért nyugalmi analis sphincternyomás (RASP) és maximális analis szorítónyomás (MACP) paraméterek között nem volt szignifikáns különbség A kontinens és az inkontinens betegek között sem a preoperatív, sem a posztoperatív sphincternyomás paraméterekben nem észleltünk különbséget A preoperatív RASP és MACP paraméterek szignifikánsan alacsonyabbak voltak a középsúlyos-súlyos inkontinens betegekben mint a kontinens-mérsékelten inkontinens betegekben. 4.sz. Klinikai vizsgálat: Retrospektív vizsgálat a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján az utóbbi kilenc év alatt operált betegek kontinencia státusának ismertetésére és a RRP tanulási fázis kontinenciára gyakorolt hatásának bemutatására A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján 1998.január 1. és 2006.12.31. között 177 RRP történt. A felmérés végzésekor 124 betegünk volt minimum egy évvel a műtét után, ezért a kontinencia vizsgálatakor ezt a betegszámot tekintettük kiindulási alapnak (100%). A katéter eltávolítása utáni azonnali kontinencia arány 25,8% (32 beteg), egy évvel a műtét után a teljes kontinencia arány 87,9% (109 beteg) volt és csupán egy betegnél észleltük a kontinencia egy
éven túli visszatérését (13 hónap). Egy adott operatőr (R.I.) kezdeti 30 (1998.01.-2003.02.) és gyakorlott kézzel végzett 30 (2005.04-2005.12) műtéteit hasonlítottuk össze a posztoperatív kontinencia eredmények szempontjából. Sem az azonnali, sem a végleges kontinencia tekintetében nem észleltünk szignifikáns különbségeket a csoportok között. A kontinencia visszatéréséig eltelt idő az első csoportban 4,1 a második csoportban 2,8 hónap volt, a különbség szignifikáns (p=0,045) Következtetések: Radicalis retropubicus prostatectomia hatására mind a vizelettároló, mind a vizeletürítő funkcióban szignifikáns urodinamikai változások jelentkeznek. A vizelettárolási funkció zavara (inkontinencia) elsősorban sphincter eredetű, a húgyhólyaggal kapcsolatos eltérések (csökkent hólyagkapacitás, detrusor hyperkativitás) e tekintetben másodlagosak.a radicalis retropubicus prostatectomia utáni vizeletinkontinencia elsősorban tiszta stressz inkontinencia formájában jelentkezik (60%), az esetek kisebb részében kevert jellegű (30%) és csak kb 10 %-ban van szó tiszta urge inkontinenciáról. A stressz inkontinencia oka az urethralis záróizom-funkció műtét következtében történő csökkenése. A beteg preoperatív állapota részben már meghatározza a posztoperatív vizelettartási képességet. Az adott preoperatív kontinencia státust, mint kiindulási, alapállapotot, intra és posztoperatív faktorok befolyásolhatják. A posztoperatív inkontinencia kialakulásában szerepet játszó faktorok, egymás hatását erősíthetik, gyengíthetik, így csak többváltozós statisztikai elemzéssel lehetséges meghatározni az inkontinenciáért felelős, más faktor hatásától mentes független rizikófaktorokat. Az inkontinens és kontinens illetve utóbbi csoporton belül az azonnal és a később kontinens betegek között számos perioperatív faktorban szignifikáns különbségek igazolhatók. A kontinens csoporton belül külön entitást képeznek a katéter eltávolítása után azonnal kontinens betegek. Ezen betegekre a fiatalabb életkor, a preoperatív panasz és urodinamikai tünetmentesség és a szignifikánsan jobb urethralis záróizom-funkció (P. clos. max, P. sphin. max, USL, SL, PUL) jellemzőek. A legfontosabb kontinenciát befolyásoló preoperatív tényező a beteg életkora és preoperatív urodinamikai státusa.az idősebb életkor elsősorban a kontinencia visszatérésének időpontját késlelteti, a végleges kontinencia esélyét azonban nem rontja. A posztoperatív kontinencia szempontjából a legfontosabb preoperatív urodinamikai paraméter a sphincterműködést jellemző maximális húgycső-zárónyomás. A záróizom
működésében a maximális nyugalmi húgycső-zárónyomás mellett a maximális akaratlagos húgycső zárási-nyomás értékét tartjuk fontosnak. A radicalis retropubicus prostatectomiának nincs hatása az egész medencefenéki izomzat illetve az anusphincter működésére, így ennek csökkent volta műtéttől független jelenség és a medencefenéki izomzat komplex gyengeségére hívhatja fel a figyelmet. A már preoperatív csökkent medencefenéki izomfunkció a posztoperatív inkontinencia szempontjából rossz prognózist jelent, súlyos inkontinencia előfordulásával kell számolni. A medencefenéki izomzat egész funkciójának illetve komplex gyengeségének vizsgálatára kiválóan alkalmas az analis sphincterometria. A vizsgálat gyors, minimálisan invazív és elvégzésével a súlyos posztoperatív inkontinencia preoperatív előrejelzése lehetővé válhat. A nagyobb prosztatatérfogat, különösen idősebb betegekben, a preoperatív vizelettartási funkció passzív tényezője lehet. A preoperatív detrusor hyperaktívitás nem tekinthető posztoperatív inkontinenciára predisponáló faktornak, csak a kontinencia elérését késleltetheti, 40%-ban alsó húgyúti obstructio talaján keletkezik és ezen esetekben műtét után a hyperaktivitás megszűnése várható. Az intraoperatív faktorok közül a legfontosabb prediktív tényező a sphincter felett meghagyott urethracsonk hossza. A posztoperatív mért urethracsonk hossza és a külső sphincter hossza képezik a teljes hátsó húgycsőhosszt, mely a posztoperatív vizeletinkontinencia illetve a kontinencia késői visszatérésének független előrejelző faktora. A műtét tanulási fázisának vizsgálata igazolta, hogy a megfelelő sebészi technikával végzett műtét esetén a sebészi gyakorlatnak nincs hatása az azonnali illetve a végleges posztoperatív kontinencia státusra. Bár csekély saját tapasztalattal rendelkezünk, a pathológiai tumorstádiumok és a posztoperatív kontinencia összefüggésének vizsgálata illetve korábbi anatómai vizsgálatok eredményeinek ismeretében úgy gondoljuk az idegkímélő sebészi technikának nincs jelentős szerepe a kontinencia megtartásában. Posztoperatív anastomosis szűkület esetén, paradox módon a vizeletinkontinencia gyakoribb előfordulása észlelhető, mely a sphincter aktív működést gátló periurethralis hegesedés következménye lehet. A prosztatarák pathológiai stádiumának nincs hatása a kontinenciára. Urodinamikai eltérés, leggyakrabban detrusorhyperaktivitás a posztoperatív kontinens betegek között is észlelhető, mely a preoperatív detrusor hyperkativitáshoz hasonlóan sokszor nem manifesztálódik panaszok formájában.
A preoperatív panasz és tünetmentes, urodinamikai eltéréseket nem mutató, jó urethralis záróizomfunkcióval rendelkező 65 évnél fiatalabb betegeknek tumorstádiumtól függetlenül jó esélyük van az azonnali posztoperatív kontinenciára A radicalis teropubicus prostatectomiát követő vizelettartási zavarok illetve az inkontinenciára preidsponáló tényezők pontosabb megismeréséhez további nagybetegszámú, randomizált, prospektív vizsgálatok szükségesek, melyekben standard műtéti technikával végzett műtétek eredményességét kell értékelni. 12.Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt legfőbb köszönettel tartozom témavezetőmnek, Romics Imre Professzor Úrnak, akinek segítsége, kiemelt szakmai, és emberi támogatása egész eddigi klinika pályafutásomat döntően meghatározta és ösztönzése, folyamatos bátorítása nélkül ez a disszertáció sem jöhetett volna létre. Hálás vagyok, hogy Professzor Úr urológiai szakmai pályámon elindított, hogy az alapvető szakmai ismeretek átadása után a tudományos munka fontosságára már a kezdetekben felhívta a figyelmemet és annak végzését mindig szorgalmazta és minden lehetséges eszközzel támogatta. A német nyelvtudás alapos elsajátítását, számos, külföldi tanulmányutat, továbbá az értekezés jelentős bázisát alkotó egy éves németországi munkavállalásomat is Professzor Úrnak köszönhetem. Romics Professzor Úr minden támogatást megadva egészen fiatal korban lehetővé tette a szabad, érdeklődési területemnek megfelelő témaválasztást és a későbbiekben az értekezés hátteréül szolgáló tudományos kutatások elvégzését. Köszönet illeti Hamvas Antal Docens Urat, az urodinamikai munkacsoport vezetőjét, aki még medikus koromban megszeretette velem a vizelettartási és ürítési zavarok kérdéskörének vizsgálatát illetve a későbbiekben megismertetett ezen szakterület vizsgáló módszereivel illetve műtéti megoldásaival. Ötleteivel, észrevételeivel, ösztönzésével segítette a tudományos munkám fejlődését. Hálás vagyok és minden segítségét köszönöm Dietmar Bach Professzor Úrnak, a németországi Bocholt város Urológiai és Gyermekurológiai Osztály nyugalmazott osztályvezető főorvosának, aki egyéves külföldi tartózkodásom alatt kiemelt figyelmet fordított szakmai, elsősorban műtéti tevékenységem fejlődésére és tudományos vizsgálataim folytatásában is támogatott. Köszönet illeti Keszthelyi Attila adjunktus Urat, aki az urodinamikai mérésekben és a tézisek alapját képező egyéb vizsgálatokban segítségemre volt. Külön köszönettel tartozom Asztalos Imre adjunktus Úrnak és Nagy Erika asszisztensnőnek az Országos Gyógyintézeti Központ Sebészeti Osztály Funkcionális Laboratórium
munkatársainak akik az analis sphincterometriás mérések elvégzésében mindig készséggel segítettek. Köszönöm dr. Talabér Jánosnak és Schick Erick Professzor Úrnak az angol nyelvű dolgozatok fordításánál illetve lektorálásánál nyújtott segítséget. A vizsgálatok statisztikai értékelésének elkészítésében adott közreműködéséért Zupán Kristófnak mondok köszönetet. Nagyon köszönöm azt a barátságos, jóhangulatú hétköznapokat biztosító kollektívát, melyet Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinikája minden nővér, asszisztens, egyéb szakdolgozó és orvos munkatárása biztosított számomra és mely az eredményes, sikeres munkához nélkülözhetetlen feltétel volt. Végezetül, de nem utolsó sorban kimondhatatlan köszönettel tartozom feleségemnek Lublóy Évának és családomnak, akiknek áldozatos segítsége, kitartása biztos hátteret nyújtott a sok lemondással járó tudományos munkához. Szüleim szerető támogatását, mely lehetővé tette, hogy orvosi pályára lépjek és hogy eddig eljuthassak, soha nem fogom elfelejteni. Az értekezéssel kapcsolatos közlemények: Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. (2006) Urinary incontinence and voiding dysfunction after radical retropubic prostatectomy (prospective urodynamic study). Neurourol Urodyn, 25(1):2-7. IF: 1,934 Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Mayer P, Riesz P, Seidl E, Romics I. (2007) Analysis of Risk Factors for Urinary Incontinence after Radical Prostatectomy. Urol Int,78: (3):202-207. IF: 0,582 Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Mayer P, Seidl E, Riesz P, Romics I. (2005) Befolyásolja e a radikális prostatectomia utáni kontinenciát a betegség pathológiai stádiuma?uroonkológia, 2(3): 71-4. Romics I, Pánovics J, Majoros A., Riesz P. (2006) Száz radikális retropubicus prostatectomiával szerzett tapasztalataink. Orv Hetil, 147 (24):1107-1112. Az értekezéssel kapcsolatos abstractok: Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. Urinary incontinence and voiding dysfunction after radical retropubic prostatectomy.4 th Central European Meeting, Bucharest, 2004. oct. 21-22. Program-book.
Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Mayer P, Seidl E, Riesz P, Romics I.Analysis of riskfactors for urinary incontinence after radical prostatectomy.5 th Central European Meeting, Budapest, 2004 okt. 7-8. - programfüzet Romics I, Pánovics J, Majoros A, Riesz P. Our experience with 100 radical retropubic prostatectomy. 5 th Central European Meeting, Budapest, 2004. okt. 7-8. - programfüzet Romics I, Pánovics J, Majoros A, Riesz P. Száz radicalis retropubicus prostatectomiával szerzett tapasztalataink. (2005) A Magyar Onkológus Társaság XXVI. Kongresszusa Magy Onkol, 49(S1): Abstr. 76. Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. A radicalis retropubicus prostatectomiát követő vizelettartási zavarok vizsgálata. Magyar Kontinencia Társaság I. Kongresszusa, Keszthely, 2005. nov. 24-26 programfüzet Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. Urinary incontinence and voiding dysfunction after radical retropubic prostatectomie ( prospective urodynamic study) 52.Tagung der Nordrhein-Westfälischen Gesellschafft für Urologie Düsseldorf, 2006. ápr. 27-28. Abstr. P 81. programfüzet Majoros A, Keszthelyi A, Bach D, Hamvas A, Romics I.Radicalis retropubicus prostatectomiát követő vizelettartási és ürítési zavarok vizsgálata (prospektív urodinamikai vizsgálat). (2006) Magy Urol, 13(3): Abstr. 146. Majoros A, Bach D, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. Radikális retropubicus prostatectomiát követő vizelettartási zavarok rizikófaktorainak vizsgálata. (2006) Magy Urol, 13(3), Abtr. 170. Romics I, Pánovics J, Majoros A, Riesz P. Radicalis prostatectomiával szerzett tapasztalataink (100 eset retrospektív analízise). (2006)Magy Urol, 13(3), Abstr. 140. Majoros A, Asztalos I, Keszthelyi A, Hamvas A, Romics I. Could it be possible to predict the urinary incontinence after radical retropubic prostatectomy by the help of the preoperative anal sphincterometry? (prospective pilot study). Eur Urol Suppl, (2007), (6)2:73. Az értekezéssel nem kapcsolatos közlemények: Majoros A, Bach D, Ostermann P, Amiri-Sani A. (2004) Spondylodiszitis durch Septikämie nach transrektaler Prostatastanzbiopsie. Urologe A, 43(11): 1420-2. IF: 0,558 Majoros A, Nagy F, Hamvas A, Romics I. (1998) A Gaudenz teszt értéke a stressz és az urge inkontinencia elkülönítésében az urodinamikai vizsgálatok tükrében. Magy Urol, 2: 133-9.
Majoros A, Hamvas A, Pénzes E, Kiss F, Gonda E. (2000) A húgyhólyag rhabdomyosarcomájáról egy eset kapcsán. Magy Urol, 12: 53-6. Majoros A. A női vizeletinkontinencia.(2000) Családorvosi Fórum, 11: 13-5. Majoros A, Hamvas A, Keszthelyi A, Romics I. Az abdominális vizeletvesztési nyomás vizsgálat értéke a stressz inkontinencia differenciáldiagnosztikájában.(2003) Orv Hetil, 144(47): 2321-5. Majoros A. A neurológiai kórállapotok következtében kialakult vizelettartási zavarok (2001) Hippocrates, 3: 93-6. Majoros A. Az urodinámiás vizsgálat hasznos lelet vagy szuperspecialitás? (2005)Hippocrates, 7(3): 172-4. Majoros A. Az inkontinencia konzervatív kezelése (2005) Orv Hetil, 146(49): 2509-11. Lovász S, Majoros A, Bély M. A here epidermoid cystája. (1998) Magy Urol, 10: 448-52. Kelemen Zs, Szűcs M, Majoros A, Romics I. Az induratio penis plastica sebészi kezelése. (1999) Magy Androl, 2: 49-54. Szarvas T. Kovalszky I, Majoros A, Szendrői A, Romics I. A hólyagtumorok szűrésének és nyomon követésének lehetősége multiplex mikroszatellita-vizsgálattal (2002) Magy Urol, 14(4): 321- Nagy F, Győri G, Hamvas A, Majoros A. A hüvelyi ultrahangvizsgálat szerepe a hólyagnyak helyzetének megítélésére a genuin stress incontinentia diagnosztikájában (2002).Magy Urol, 14: 15-20. Riesz P, Majoros A, Fazakas Zs, Schumann B, Romics I. Szöveti polipeptid antigén koncentráció vizsgálata hólyagdaganatos betegekben. (2002) Magy Urol, 14(4): 330-4. Keszthelyi A, Majoros A, Hamvas A. Idős nők hólyagpanaszai; vizeletinkontinencia és kezelése. (2003) Medicus Anonymus, 11(4): 29-32. Banyó T, Majoros A, Romics I, Simon Zs. A vizeletinkontinencia (módszertani levél) (2004) Magy Urol, 16(4): 243-60 Riesz P, Székely E, Majoros A, Romics I. Invertált papilloma a húgyhólyagban (2005) Uroonkológia, 2(3): 86-8. Banyó T, Majoros A, Romics I, Simon Zs. A vizeletinkontinencia (módszertani levél) 2006.Orvosok Lapja 53-60.