Kutatásmódszertan és prezentációkészítés 7. rész: Tartalomelemzés szövegelemzési módszerek Szerzők: Kmetty Zoltán és Sztárayné Kézdy Éva Lektor: Fokasz Nikosz
Hetedik rész: Tartalomelemzés Szövegelemzési módszerek
Tartalomjegyzék Bevezetés I Bevezetés II I. Kvantitatív szövegelemzés tartalomelemzés Kvantitatív tartalomelemzés I Kvantitatív tartalomelemzés II Kvantitatív tartalomelemzés III II. Kvalitatív szövegelemzési módszerek A kritikai diskurzuselemzés CDA A CDA elméleti-filozófiai kiindulópontja Az uralkodó diskurzus Felhasznált irodalom
Bevezetés I A társadalomtudományos kutatások során alkalmazott szövegelemzési módszerek speciális módszernek számítanak abban a tekintetben, hogy már meglévő, adott adatokkal dolgoznak, tehát céljuk a megfelelő szöveg elemzése és értelmezése. Az ilyen módszereket beavatkozás-mentes vizsgálatnak nevezzük, (mint a meglévő statisztikák elemzése, valamint az ún. történeti összehasonlító vizsgálatok.) A többi, eddig megismert kutatási módszer során vagy adatokat gyűjtünk, mint a kérdőíves vizsgálatoknál, vagy adatokat generálunk, mint a résztvevő megfigyelés, az interjúzás, vagy a fókuszcsoportos beszélgetés során. A szövegelemzés lehet egy társadalomtudományos kérdés megválaszolására alkalmazott (1) önálló módszer, (2) használható más módszerek kiegészítőjeként, (3) ill. kvalitatív kutatások második szakaszaként. Ez utóbbi esetben egyes kvalitatív kutatások során generált adatokat, mint az átírt interjúszövegek, átírt fókuszcsoportos beszélgetések, valamint résztvevő megfigyelés során készített terepnapló elemzésére alkalmazzák.
Bevezetés II A szövegelemzésnek, mint társadalomtudományos módszernek sajátossága, hogy a társadalmi jelenségeket alapvetően nyelvi megnyilatkozásként, a kommunikáció folyamatában létrejövő szövegként látják Szövegelemzés során a szöveg formájának, tartalmának és funkciójának vizsgálatával a nyelv és a társadalom viszonyát kutatjuk, valamint a szöveg elemzése során bizonyos társadalmi jelenségeket szeretnénk jobban megérteni. Mi lehet szöveg? írásbeli megnyilatkozás (újságcikkek, internetes bejegyzések, magánlevél, napló, hivatalos iratok, szórólapok stb.) szóbeli megnyilatkozás (hétköznapi, vagy bármilyen más beszélgetés, párbeszéd) bármilyen képi, filmes, televíziós, internetes képi megnyilatkozás. (Schleicher 2007: 82-83.) A társadalomtudományos kutatások során megkülönböztetünk kvantitatív és kvalitatív szövegelemzési módszereket. A szövegelemzési módszereknek, főleg a kvalitatív elemzéseknek nincs egy általánosan elfogadott eljárási rendje, minden kutató saját maga dolgozza ki a kutatási kérdés megválaszolása szempontjából legmegfelelőbb módszert.
I. Kvantitatív szövegelemzés - tartalomelemzés A kvantitatív tartalomelemzés a szavak gyakoriságára és együttes megjelenésére épít a különböző szöveg korpuszokban. Az egységben érintjük a kérdés dinamika oldalát, és a nagy adathalmazokból a megfelelő minták kiválasztását, valamit az elemzési egység kérdését is. Az adott szöveg előzetesen megállapított kategóriák (kategória-szótár) szerinti mennyiségi elemzése. A tartalomelemzés során feltárjuk a szövegekben az egyes szavak megjelenésének gyakoriságát, illetve azok egymásba kapcsolódásának formáit. Az elemzés során a manifeszt tartalmak mellett vizsgáljuk a szövegben megbújó összefüggéseket is.
Kvantitatív tartalomelemzés I Klaus Krippendorff a tartalomelemzést hat jól elkülöníthető részre bontotta fel (Krippendorff: 1995) 1. Adatkészítés: A vizsgálni kívánt szöveg anyag rögzítése 2. Egység meghatározás mintavételi egység: a sokaság azon elemei amelyből a mintát kiválasztjuk (pl: magyarországi napilapok) adatrögzítési egység: A rögzített tartalmak szintje - leggyakrabban a szavak tartoznak ide 3. Mintavétel: az adott kutatási cél szempontjából releváns szövegek kiválasztása. Itt gyakorlatilag ugyanazokat a mintavételi alapelveket követhetjük, mint a kérdőíves kutatások során l. 4. és 9. unit
Kvantitatív tartalomelemzés II 4. Kódolás és kategóriák: Ebben a fázisban a szöveg egyes részeit előre meghatározott kategóriákba soroljuk. A kategóriák száma lehetőség szerint kellően szűk kell, hogy legyen a megfelelő adatredukció érdekében. A kategóriák lehetnek előre meghatározottak, de a kutatás közben is alkothatunk új kategóriákat, ha a szöveg megkívánja. A kategóriáknak ugyanabba az osztályba kell tartozniuk, azonban egymást kölcsönösen kizárónak kell, hogy legyenek. Ehhez érdemes alkotnunk kategória katalógusokat, amik meghatározzák, hogy például a szavak, vagy szövegkontextusok, mely magasabb kategória csoportba tartoznak. 5. Adatredukció: Az eredeti adatok rendszerezettebb, szűkebb adatcsoportokba való tömörítése 6. Elemzés, következtetés: A kapott eredmények részletes elemzése, az adott kutatási célokkal összefüggésben a szöveg alapján következtetések levonása, az előzetes hipotézisek megválaszolása.
Kvantitatív tartalomelemzés III A kvantitatív szövegelemzés erősen nyelvfüggő. A nyelvek bonyolultsága és komplexitása megszabja az elemzési elehetőségek bonyolultságát. A magyar nyelvben a bonyolult narratívák, és kontextuális összefüggések vizsgálata nehezen megvalósíthatók kvantitatív tartalomelemzés segítségével, mivel a nyelvi szabályok nagyon összetettek. Ezért a magyar szövegkorpuszokban ilyen típusú vizsgálatok során, inkább egyszerűbb leíró elemzési célokat tűznek ki maguk elé a kutatók (például különböző szavak gyakoriságának alakulása egy egyes újságokban). Az elemzési lehetőségek azonban az internetes kommunikációval jelentősen nőttek, mivel az elérhető adatforrások száma megsokszorozódott. Illusztrációként javasoljuk a következő rövid videó megtekintését, amelyben az amerikaiak boldogságszintjét elemzik a kutatók twitter bejegyzések alapján
II. Kvalitatív szövegelemzési módszerek A szövegelemzési módszereknek nincs egy általánosan elfogadott eljárási rendje, hanem számos iskolája létezik, a gyakorlatban a kutató általában saját módszerét követi. A legjelentősebb szövegelemzési iskolák felsorolás szintjén: 1. Szemiotika (Ferdinand de Saussure, Roland Barthes) 2. Narratívaelemzés (V.I. Propp) 3. Pragmatika (Stephen Levinson) 4. A beszéd etnográfiája (Dell Hymes) 5. Interakciós szociolingvisztika (John Gumpertz, Daniel Martz, Ruth Bolker) 6. Konverzáció elemzés CA (Alain Coulon, Erving Goffman, Harold Garfinkel, Harvey Sacks) társalgáselemzés, beszélgetéselemzés két ember hétköznapi vagy intézményes beszélgetésének rögzítése, átírása és elemzése célja: azon folyamatok feltárása, amelyekre egy adott kultúra tagjai (a beszélgetés résztvevői) alapoznak akkor, amikor kijelentéseket hoznak létre, ill. jelentést tulajdonítanak a másik fél kijelentésének a CA segítségével választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy a beszélők milyen cselekvéseket hajtanak végre, és a cselekvéseik által hogyan hozzák létre a társadalmi folyamatokat, intézményeket és struktúrákat 7. Kritikai diskurzuselemzés CDA (Schleicher 2007: 86-98., Fairclough 1989, Wodak 1999, Van Dijk 1991, Foucalt 1972) A gyakorlatban létező iskolák közül ebben a tananyagban részletesen az ún. kritikai diskurzuselemzéssel foglalkozunk, amelyet a továbbiakban az angol megfelelőjéből (critical discourse analysis) a CDA rövidítéssel jelölünk.
A kritikai diskurzuselemzés - CDA A CDA elviekben minden szövegtípusra alkalmazható, leggyakrabban azonban írott, mediatizált szövegek elemzésére alkalmazzák. A módszernek célja, hogy a szöveg elmélyült formai és tartalmi elemzése során kapott eredmények összefüggésbe állítsa a szöveg kontextusát adó társadalmi, kulturális, politikai rendszerrel. Bár szövegelemzési módszer, végső célja nem az, hogy elsősorban a szövegről, hanem - a szöveg által - a társadalomról, annak működési mechanizmusairól, ezen belül is a társadalomban működő hatalmi viszonyokról tudjunk meg többet.
A CDA elméleti-filozófiai kiindulópontja A módszer kiindulópontja szerint a szöveg egyrészt leképeződése annak a társadalomnak, amelyben létrejött, másrészt a szöveg is aktívan formálja, alakítja ezt a társadalmi kontextust. Ez könnyen belátható a következő példa segítségével: egész másképp látjuk az ország és benne saját gazdasági kilátásainkat, ha jellemzően az aktuális ellenzékhez kötődő hírcsatornában a kormányzati intézkedésekről, mint megszorító csomagról hallunk, mintha a kormányoldalhoz közelebb álló hírcsatorna szerint reformcsomagról szóló beszámolókat hallgatunk. (Nem beszélve arról, hogy például Bokros Lajos pénzügyminisztersége óta a közéletben a gazdasági intézkedések csomag -ként való megjelenítése igen negatív konnotációval rendelkezik.) A módszer filozófiai hátteréül szolgált Michel Foucault, francia posztmodern filozófus elmélete, mely szerint korszakunkban a hatalom gyakorlásának legfőbb eszköze a nyelv (szemben korábbi korszakokban uralkodó fizikai erővel). Így rendkívüli fontossá vált, főleg a tömegkommunikáció elterjedésével -, hogy ki is alakítja az ún. uralkodó diskurzust, akár a politikában, akár az élet más területén. Miről és hogy lehet beszélni? Ki határozza meg a fő témát, a közbeszéd fő irányát? Ki az, aki irányít, és ki az (melyik politikai erő), aki csak reagál?
Az uralkodó diskurzus A CDA szerint az uralkodó diskurzus mindig a hatalmon lévőket szolgálja, ezért céljául tűzi ki egyrészt ennek feltárását, másrészt felhívja a figyelmet arra, hogy a dolgokról alternatív módon is lehet gondolkodni, azaz másképp is lehetnének. A szövegek elemzése során leleplezi az uralkodó diskurzust, azonosítása és elemzése révén a társadalom, a hatalom működési mechanizmusairól tudhatunk meg többet. Az elemzés során a kutató/elemző erősen épít a társadalmi kontextusról meglévő előzetes ismereteire, korábbi tapasztalataira, a külvilágról való képére, a szövegek működéséről való tudására. Ezért rendkívül fontos (mint minden más kvalitatív kutatás esetén), hogy a kutató elemzése során reflexíven viszonyuljon saját elfogultságaihoz, értékrendjéhez. l. 3. unit A mellékletben egy lehetséges CDA elemezési modellt láthatunk.
Felhasznált irodalom: Boronkai Dóra: Bevezetés a társalgáselemzésbe. Ad Librum, Budapest, 2009. Fairclough, Norman: Discourse and Social Change. Polity Press, Cambridge, 1992 Fairclough, Norman: Language and Power. Longman, London, 1989 http://www.scribd.com/doc/52576651/language-and-power-by-norman-fairclough 2012.07.20. Foucalt, Michel: The Archeology of Knowledge and the Discourse on Language. New York, Pantheon, 1972. Iványi Zsuzsa: A nyelvészeti konverzációelemzés. In: Nyelvőr 2001/1. Krippendorff Klaus: A tartalomelemzés módszertanának alapjai, Balassi Kiadó, Budapest 1996 Schleicher Nóra: Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. BKF jegyzet. Századvég, Budapest. 2007. ISBN: 963 734053 6 Van Dijk, Teun: Racism and the Press. London, Routledge, 1991. Wodak, Ruth et al.: The Discoursive Construction of National Identity. Edingburgh, Edingburgh University Press, 1999.