T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 1/11 Kutatási indítékok (Babbie ): 1.Formális elméletek ellenırzése: egy már ismert elméletet ellenırzünk, tesztelünk 2.Strukturálatlan érdeklıdés: amikor nem tudom pontosan behatárolni mi miatt akarok vizsgálni valamit 3.Alkalmazott kutatás: megrendelésre kell kutatni adott kérdésben 4.Kényszer szülte kutatás: hallgató vizsgálatok és dolgozatok Vizsgálati típusok (Cseh-Szombathy László és Ferge Zsuzsa): 1.Felderítı kutatás: nem, vagy kevésbé ismert területen új ismereteket tárunk fel 2.Leíró jellegő vizsgálat: 1 vagy több függı változó pontos megmérése meghatározott népességben 3.Magyarázó jellegő vizsgálat: valamilyen jelenség magyarázatára törekszünk Kutatások fajtái (Falus Iván): 1.Alapkutatás: célja új ismeretek megszerzése a meglévı elméletek továbbfejlesztése végett 2.Alkalmazott kutatás: célja az elméleti tételek gyakorlati helyzetekben való vizsgálata 3.Akciókutatás: konkrét probléma megoldása adott közegben A társadalomtudományi kutatás típusai: I. Deduktív logikájú: konkrét elméleti tézisbıl levezetett hipotézis, amit aztán tesztelünk Ide tartozik: formális elméletek ellenırzése, magyarázó jellegő vizsgálat, alkalmazott- és alapkutatás Felépítése: 0. elméletek és más kutatások megismerése (tájékozódás a témában), 1. hipotézisek megfogalmazása a tapasztalatok alapján, 2. megfigyelés (a hipotézis tesztje, az abban foglaltakra kérdezünk rá), 3. hipotézis elfogadása vagy elvetése Típusai: ha kutatásunk elméleti jellegő, akkor egy ismert tézist elméletben tesztelünk, ezt vetjük össze a releváns szakirodalmak elméleti megállapításaival; ha kutatásunk empirikus jellegő, akkor egy ismert tézist empirikusan tesztelünk, ezt vetjük össze a releváns szakirodalmak empirikus és elméleti megállapításaival II. Induktív logikájú: új jelenségnél, vagy ha nem találunk adott témára kutatást, illetve nagyszámú tények vizsgálatakor használjuk. Magyarázatot, összefüggéseket keresünk a témára vonatkozóan, majd megfogalmazzuk hipotéziseinket. (Sok egyedi ténybıl indulunk ki és általánosítunk.) Ide tartoznak: strukturálatlan érdeklıdés, alkalmazott-, felderítı-, leíró jellegő-, alap- és akciókutatások Felépítése: 1. megfigyelés (pl. források elolvasása), 2. összefüggések keresése a tények ismeretében, 3. feltételes következtetés megadása Típusai: ha kutatásunk elméleti jellegő, akkor nagyszámú szakirodalmi elméletet elemzünk és levonunk egy általánosítást; ha kutatásunk empirikus jellegő, akkor nagyszámú empirikus tényt elemzünk és levonunk egy általánosítást. Fı különbség a kétféle logika között: a vizsgálat kiindulási pontjában és az ismeretszerzési módban van. A két logika váltogatható is, de ez igen bonyolult, így jobb, ha csak az egyik vagy csak a másik logikát alkalmazzuk. A kutatások, kutatási terv lépései (Giddens): 1.Probléma meghatározása 2.Szakirodalom áttekintése 3.Hipotézis megfogalmazása 4.Kutatási terv kidolgozása 5.A kutatás elvégzése 6.Az eredmények értelmezése 7.Eredmények közlése
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 2/11 A kutatási terv lépései (részletesen): 1.Probléma meghatározása: kutatási téma körülhatárolása, probléma felvázolása. Pontosan meg kell határozni, mit akarunk vizsgálni. (esetleges hibák: túl általános téma meghatározása; az érvényesség hibás meghatározása - probléma, érintett populáció esetében) A kutatás fontos lépései: - konceptualizálás: pontosan meghatározzuk, hogy egyes kifejezéseken mit fogunk érteni - operacionalizálás: konkrét kutatási eljárások kialakítása, melyek eredményeképp az ezeket a fogalmakat megjelenítı empirikus megfigyelésekhez jutunk 2.Szakirodalom áttekintése: a témára vonatkozó korábbi kutatásoknak a megismerése (mit, hogy vizsgáltak eddig, milyen eredményekre jutottak ). Módszereket, eredményeket vehetünk át, egy elméleti keretet ad a vizsgálatunknak. Ha sok a releváns irodalom, megfontolandó, hogy jó-e a kérdésünk, ha nem tudunk újat mondani, felesleges a vizsgálatunkat elkezdeni. 3.Hipotézis megfogalmazása: mit akarunk vizsgálni konkrétan. A hipotézis (görög eredető szó) a tapasztalatok, eddigi eredmények alapján kialakított elıfeltevés, amit a kutatásunk során elvetünk vagy elfogadunk. A hipotézis funkciója, hogy irányít, vezet bennünket a vizsgálat során a kutatási cél eléréséhez. Hipotézisek forrása: tapasztalataink összegzése, szakirodalomból vezetjük le, tények rendszerezésével alakítjuk ki, megérzésen alapul Hipotézis formája: munka-, segéd-, adhoc hipotézis A hipotézis követelményei: - támaszkodjon a meglévı ismeretekre - írja le a probléma teljes körét - világos, egyértelmő - egyszerő, tömör - logikailag jól felépített - legyen magyarázó ereje - cáfolható igazolható - adjon választ a kiinduló problémára - ellenırizhetı legyen 4.Kutatási terv kidolgozása: megtervezzük a kutatást, kutatási módszer(ek) kiválasztása, megadjuk hol, milyen körben történik a kutatásunk. A hipotéziseket a vizsgált probléma jól körülhatárolt területeire, dimenzióira fogalmazzuk meg. A dimenzió egy fogalom lényeges alkotóeleme vagy a jól elhatárolt kutatási terület. Dimenziók: idı (mi mennyi idıt vesz igénybe); közremőködı személyek (ki vesznek részt a kutatásban); pénz (mire mennyi van, illetve mennyi kell) Konceptualizálás során pontosan meghatározzuk, hogy egyes kifejezések mit fogunk érteni, ezután a problémát dimenzióira bontjuk. A dimenziók kialakításánál arra kell törekednünk, hogy azok egymást kizáróak legyenek és lehetıleg teljes körően leírják a vizsgált problémát. Ezután meghatározzuk a probléma mutatóit (pl.: családi kapcsolatok változása) Operacionalizálás során olyan konkrét eljárásokat alakítunk ki, amelyek már vizsgálhatóvá és mérhetıvé tesznek egy, a konceptualizálás során specifikált fogalmat. Ezután meghatározzuk azokat a mintákat, amiket vizsgálni akarunk. Ha az operacionalizálásunk jó, akkor az mérhetı problémákat eredményez. Kutatási módszer kiválasztása: általában többféle módszer alkalmazására törekszünk - Dokumentum- és tartalomelemzés - Megfigyelés - Kísérlet - Survay módszer: kérdıív, interjú (késıbb részletesen!)
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 3/11 Mintaválasztás: megadjuk, hogy hol történjen a vizsgálat, kiknek a részvételével. Vizsgálhatunk valamely népességre vonatkozó kérdést. Ha a minta emberekbıl áll, végig kell gondolni, hogy mely csoportra vonatkozzon a vizsgálat (pl. adott vállalat dolgozói). A mintaválasztás az alapsokaságból (pl. populációból) való kiválasztást jelenti, a jelenségek bármilyen, jól meghatározható csoportja esetén is elvégezhetı. A mintaválasztás során használt fogalmak: - Populáció: alapsokaság, akikre a vizsgált jelenség vonatkozik - Elem: azok az alapegységek, amelyekrıl információt győjtünk - Reprezentativitás: biztosítani, hogy a populáció minden tagja egyforma eséllyel kerül a mintába Mintavételi eljárások: - Egyszerő, véletlen mintavétel: populációról rendelkezésre álló lista alapján (pl. véletlen számok táblázatával) szisztematikus mintavétel (minden n-dik elem kerül a mintába) - Lépcsızetes mintavétel: egymás után többször alkalmazzuk a listakészítést és a kiválasztást. Több lépcsıben jutnak el a végleges mintához. Elsı lépcsı eredménye egy olyan populáció, ami szerkezetében megfelel az ország lakosságnak, második lépcsıben választjuk ki a településeken véletlen mintaválasztással a megkérdezetteket. - Rétegzett mintavétel: célja a mintaválasztási hiba csökkentése. Ha a minta nagy, vagy az alapsokaság homogén, csökkenthetı a hiba. Az alapsokaságot struktúrájának ismeretében csoportokra osztjuk, majd ellenırizzük, hogy a teljes sokaságnak megfelelı-e a csoport részaránya. - Kvóta szerinti mintavétel: csak bizonyos alapkritériumokat ismerünk. A kérdezıbiztos dolga, hogy megadott kvóta szerint megfelelı jellemzıjő interjúalanyokat válasszon. Ez a módszer torzít, mert a kérdezı nem szisztematikus választást végez. - Önkényes mintaválasztás: a kérdezıbiztos választja ki a megkérdezetteket, nincsenek meghatározott kritériumok Forrásmeghatározás: hasonlít a mintaválasztáshoz, itt a források körét határozzuk meg, a források minél nagyobb körének a vizsgálatára törekszünk. A minta nagyságát mindig a vizsgált probléma és az alapsokaság együttesen határozza meg. Feldolgozás módjának meghatározása: meg kell adni, hogy a kutatás során összegyőjtött adatokat hogy szándékozunk majd feldolgozni, milyen módszert alkalmazunk. Figyelembe kell vennünk, hogy eredményeinket kinek a részére akarjuk közzétenni, eszerint kell megtervezni a közlési módot. 5.A kutatás elvégzése: adatgyőjtés, információrögzítés. Fontos, hogy az adataink megbízhatóak legyenek, így ellenırizni kell a források pontosságát. Munkánk során kutatási eredmények keletkeznek, ezeket fel kell dolgozni. Ennek sok aprólékos lépése van. A kutatási tervben megadott módszerek alapján kell elvégezni a kapott adatok feldolgozását. 6.Az eredmények értelmezése: miután minden adatot feldolgoztunk, konkrét eredményeket kapunk, melyeket értékelünk, következtetéseket vonunk le, összefüggéseket keresünk, megállapítjuk, hogy a kutatásunk alátámasztja vagy cáfolja-e a hipotéziseinket, illetve megnézzük, hogy a szakirodalomban leírtaknak mennyire felel meg a kapott eredményünk. 7.Eredmények közlése: mindent alapul véve közöljük az eredményeinket és a levont következtetéseinket a kutatási tervben elıre megtervezett módon. Eredményeinket úgy kell közölni, hogy az érthetı legyen a célcsoportunknak. Formai felépítés: - Elıoldalak: címlap; elıszó, köszönetnyilvánítás; tartalomjegyzék; táblázatok és ábrák jegyzéke - Bevezetı rész: probléma bemutatása és indoklása; céljaink; fogalmak meghatározása; vonatkozó irodalom; hipotézisek - Módszerek: minta (ha van); használt módszerek, eszközök; adatok bemutatása, elemzése - Eredmények értelmezése, vagy megvitatása: eredmények értelmezése, következmények megadása, gyakorlati alkalmazás - Következtetések és összegzés - Kiegészítı oldalak: felhasznált irodalom jegyzéke, függelék, melléklet
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 4/11 Kutatási módszerek: általában többféle módszer alkalmazására törekszünk DOKUMENTUM- ÉS TARTALOMELEMZÉS: szakirodalom megnézése, elırejelzések tanulmányozása a probléma szempontjából, arra vonatkozóan. Meg kell különböztetni a statisztikát a tartalomelemzéstıl. A statisztika a dolgok elıfordulási gyakoriságát és az egymáshoz viszonyított kapcsolatát tárja fel, ami számszerősíthetı. A tartalomelemzés a dolgok minıségi viszonyait mutatja meg, írott forrásokból vagy hanganyagokból érvényes következtetések vonhatók le a vizsgált adatok szempontjából. Nagy információtömeg dolgozható fel olcsón és szemléletes módon tartalomelemzést használva. Elvileg bármilyen rögzített anyag alkalmas tartalomelemzésre, lehet elemezni képet, hangzóanyagot, filmet stb., a lényeg, hogy eldöntsük, mire vagyunk kíváncsiak. A tartalomelemzés bizonyos esetekben alkalmatlan. A tartalomelemzés alkalmazhatósági területei: - ha magára a dokumentumra vagyunk kíváncsiak, amikor belsı információkat keresek, melyek magát a dokumentumot jellemzik - ha kérdéseinkre a dokumentum és a társadalom kapcsolata adja a válaszokat, amikor külsı információkat keresek a dokumentumban, melyek a társadalmi valósághoz kapcsolódnak A tartalomelemzés folyamata: Mivel nem tudunk minden dokumentumhoz hozzájutni, ami a kutatási területünk által érintett lehet, így válogatnunk kell a rendelkezésre álló anyagból. A tartalomelemzés során rögzített közléseket kódolunk, majd osztályokba sorolunk egy bizonyos fogalmi keretnek megfelelıen. Ezután a konceptualizáció és az operacionalizásció során letisztázott fogalmak és elvek alapján vizsgáljuk a tartalmat. A látható (manifeszt) tartalom elemzése a szavak megszámolását jelenti. A rejtett (látens) tartalom megismerésére nincsenek általános érvényő módszerek, a kutatói tapasztalat, az intuíció hasznos, illetve a szövegkörnyezet alapos vizsgálata.
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 5/11 MEGFIGYELÉS: valamilyen folyamat, jelenség megfigyelése megadott szempontok szerint. A tudományos megfigyelés céltudatos, tervszerő, rendszeres, objektív tényeken alapuló észlelés. Használata nem igényel nagy technikai apparátust, könnyen megtervezhetı és lebonyolítható. Megfigyelés sajátosságai: - Céltudatosság: felfigyelünk dolgokra, mert újszerőek, szokatlanok, váratlanok. Feltételezéseink igazolására átgondolt megfigyelési szempontokat dolgozunk ki. - Tervszerőség: végig kell gondolni a megfigyelés körülményeit, helyszínét, idıtartamát, megfigyelt minta nagyságát, bevontak körét stb. - Objektivitás: megkívánja, hogy a vizsgálni kívánt dolog valósághő legyen. Megfigyelési technikák: Megfigyelések elıkészítésére, megfigyelt jelenségek rögzítésére, tapasztalatok összegzésére és elemzésére szolgáló eljárások. Két csoportja van: - strukturált: elıre meghatározott szempontok alapján végezzük, a megfigyelendı jelenségek köre konkrét és jól körülhatárolt. A megfigyelés történhet eszközök felhasználásával, vagy személyesen. Az eszközök használata zavarhatja a megfigyelteket, emiatt elveszhet a spontaneitás. Elızetesen megnevezett kódokat használ a megfigyelést végzı. becslési skála: a megfigyelt személyrıl alkotunk értékítéletet, amit többnyire 3-5-7 fokú skálán jelölünk (pl. egyik pólus a soha, másik a gyakran) jelrendszerek: elıre felsorolják azokat a speciális eseményeket, melyekre számítani lehet a megfigyelési folyamat alatt. Nyomon követhetı, hogy a megfigyelni kívánt események hányszor következtek be adott idı alatt. kategóriarendszerek: az események bekövetkezésével egy idıben használjuk. Bejelöljük a jegyzıkönyvbe az elıfordulás sorrendjében az adott kategóriának megfelelı számot, vagy egyéb jelet (pl. ápolási dokumentáció, fejlıdési lap stb.) - strukturálatlan: kapcsolódik a választott témához, de nincs elıre meghatározott szempont, a megfigyelt jelenségek köre igen széles. Ide tartozik a feljegyzés, naplókészítés, jegyzıkönyvek elkészítése. Sajátossága, hogy a kutató a vizsgálandó jelenséget a maga teljességében igyekszik rögzíteni. naplók, feljegyzések: a megfigyelı egy vagy több szempontból, rövidebb vagy hosszabb ideig figyeli meg az egyén vagy a csoport valamilyen tevékenységét, megfigyelésének eredményeit pedig rögzíti teljes és szelektív jegyzıkönyvek: teljes jegyzıkönyvezést akkor alkalmazunk, ha elıre nem látható, hogy mely események, jelenségek lesznek lényegesek megfigyeléseink szempontjából. A megfigyelés során minden tényt, megnyilatkozást rögzítünk. A szelektív jegyzıkönyvezetés során kiemeljük a számunkra fontos dolgokat és csak az ehhez a tartozó tényeket rögzítjük. Megfigyelések típusai részvétel szerint: - belsı: megfigyelı együtt él a kutatott csoporttal - külsı: megfigyelı nem vesz részt a megfigyelt folyamatban Megfigyelések aszerint, hogy tájékoztatják-e a megfigyelteket a megfigyelés tényérıl: - beavatkozó (nyílt) megfigyelés - nem beavatkozó (leplezett) megfigyelés - itt a megfigyelt személy viselkedése nem változik meg a megfigyelés tényétıl A megfigyelés idıtartama alapján: - rövid ideig tartó megfigyelés - hosszú ideig tartó megfigyelés (ez indokoltabb a vizsgálat valódiságának, objektivitásának szempontjából) KÍSÉRLET: valamilyen természetes helyzetet modellezünk mesterséges feltételek között és megfigyeljük a hatását a résztvevıkre
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 6/11 KÉRDİÍV Elınyös használni, ha nagy elemszámú a mintánk, ha sok kérdést teszünk fel a témában vagy, ha a válaszokat a személyes megkérdezés torzíthatja. Hátrányok: a kérdések általánosságuk miatt nem tudják jelezni a populáció sajátosságait; olykor nehéz a kérdéseket érthetıen, egyértelmően megfogalmazni, illetve elıfordulhat, hogy éppen a vizsgálattal változtatjuk meg azt, amit vizsgálunk. A kérdések megfogalmazásánál fontos követelmény, hogy egyértelmőek legyenek. A megkérdezettnek tudnia kell, hogy jutottunk az adataihoz, kinek a megbízásából végezzük a megkérdezést, és közölni kell, hogy a válaszadás önkéntes. Kérdıívek alkalmazása során gyakori, hogy a vizsgálati személyek megpróbálnak megfelelni a kutatók elvárásainak és a helyes válaszra törekednek. A megadott alternatívák megvezethetik a vizsgált személy gondolkodását, háttérbe szorulhat a megkérdezett valós véleménye. (Ezt ellensúlyozandó, jól alkalmazhatók a kérdıívek nyitott kérdései.) Kérdıív készítés lépései: 1. Adatok, információk összegyőjtése, amiket meg akarunk kérdezni 2. Kérdıív típusának meghatározása 3. Kérdıív elsı változatának elkészítése 4. Ellenırzés 5. Kódolás Kérdıív típusai: - önkitöltıs: használhatjuk, ha a kiválasztott személyek egy idıben, egy helyen össze tudnak győlni, és ott töltik ki a kérdıívet, a jelenlét növeli a válaszadási hajlandóságot. Használhatjuk még, ha a kiválasztottak különbözı helyen élnek, ha a kérdıív kitöltése hosszabb idıt vesz igénybe. A válaszadási hajlandóság csökken, ha pl. postán küldjük a kérdıívet, ennek okai: alacsony a válaszadó motiváltsága; bonyolult a kitöltés vagy túl sokszor kap a kérdezett kérdıívet. - kérdezıbiztos alkalmazásával: a kérdezıbiztos jelenléte miatt általában nagyobb a válaszadási hajlandóság, jelenléte megóvhat a hiányos kitöltéstıl, csökkentheti a félreértéseket, viszont drágítja a kutatást, hisz bárt kell neki fizetni. - telefonos megkérdezés: gyors módszer, elınye még, hogy kiszőrheti a befolyásoló, torzító tényezıket, melyek személyes kontaktus esetén adódnak. Megtakarításokat eredményezhet, hisz nem kell utazási költséget fizetni. Kérdıív készítésnél fontos: - Szükség van-e az adott kérdésre? - Nem nehéz-e a kérdés? - Tudnak-e válaszolni a kérdésre? - Nem sugalmazó-e a kérdés? - Lényeges a kérdések sorrendje, arra kell törekedni, hogy az elsı kérdések felkeltsék az érdeklısét, könnyen megválaszolhatók legyenek. - A demográfiai adatokra vonatkozó kérdéseket nem ajánlatos elıre tenni. - A kérdések épüljenek egymásra. - Fontos a megfelelı terjedelem (a megkérdezettek nem vállalkoznak a túl hosszú kérdıívek kitöltésére, vagy hamar ráunnak, ekkor pedig átgondolatlanul válaszolnak és torzul a kutatásunk) - A válaszadási hajlandóságot jelentısen befolyásolja a kérdıív tárgya - Fontos befolyásoló tényezı a vizsgálatok idıbeli ismétlıdése (Panelvizsgálatoknál azonos a minta elemei és a kérdıív, elınye, hogy minél hosszabb ideig figyelik meg az elemeket, annál értékesebb információk nyerhetık, viszont igen költséges. Van, hogy a megkérdezettek azonosak, de a kérdıív nem, magas válaszmegtagadást eredményez.) Kérdıívek ellenırzésének célja: - megtudni, valóban megtörtént-e a megkérdezés - megbizonyosodni, valamennyi kérdést feltette-e a kérdezıbiztos. Az ellenırzés nehézségei: túl széles körő ellenırzés növeli a költségeket, lassítja a feldolgozást, ellentétes hatása lehet (ha a kérdezı tudja, hogy ellenırzik, gyakrabban hibázik)
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 7/11 Kérdıívek kódolása: Az adatok feldolgozásához nélkülözhetetlen mővelet. A kapott információk standardizálását jelenti, a feldolgozás elıkészítése. Minden válaszhoz egy szám tartozik, részletes kódutasítást kell készíteni, ami útmutatót ad a kódoláshoz és segít az elemzésnél. A kódolást készíthetjük külön kódlapon, vagy magán a kérdıíven. Kérdıívek felépítése: - nyitott végő kérdések: a kérdezettnek saját szavaival kell válaszolni (komplexebb válaszadás lehetséges, de nehezebb értelmezni, kidolgozott kódrendszert igényel) - zárt végő kérdések: a kutató által kínált válaszlehetıségekbıl kell kiválasztania a kérdezettnek (könnyebben feldolgozhatók, de a válaszokat a kutató adja meg, így kimaradhatnak fontos változatok, szerkesztéskor ügyelni kell rá, hogy teljes legyen a megadott válaszlehetıségek listája, és a válaszok kizárják egymást). Típusai: IGEN-NEM válasz; Válaszok kiválasztása több felsorol lehetıség közül; Válaszok sorrendbe állítása (rögzített számú sorrendezés, teljes sorrendezés); Grafikus válasz A kérdések megfogalmazásának elvei: - Több kérdés írjunk fel, mint amennyit használni akarunk - Fogalmazzunk pontosan és konkrétan - Rövid kérdéseket tegyünk fel - Kerüljük a tagadó kérdéseket, elfogult szavakat - Kerüljük a sugalmazó kérdéseket - Ne tegyünk fel személyes kérdéseket - Minden kérdés egy gondolatot tartalmazzon
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 8/11 INTERJÚ (késıbb részletesen!) Az interjú egy kommunikációs szituáció két vagy több ember között, ahol a kérdezı irányítja a beszélgetést érdeklıdése szerint. Az interjúkészítést fıleg a terepkutatás alkalmával végzett résztvevı megfigyelés kiegészítéseként alkalmazzák. Interjútípusok: - Informális: nincs tervezettség és struktúra többnyire beszélgetés - Strukturálatlan: a kérdezı és a kérdezett számára egyértelmő, hogy a beszélgetés szituációja interjú. A kutató nem tervezi meg a kérdések folyamatát, csak a kezdetieket határozza meg és a kapott válaszok alakítják az újabb kérdéseket. - Félig strukturált: elıre átgondolt és létrehozott kérdéssoron alapszik, de hagyja az alanyt is beszélni. - Strukturált: a kérdések pontosan meghatározottak, sorrendjük adott, és minden alanytól ugyanolyan módon kérdezik meg, a válaszok összehasonlíthatóak, számszerősíthetık, statisztikák alapjait képezhetik. Az interjúzás etikai vonatkozásai: - Meg kell ırizni a kérdezett anonimitását. - Publikáláshoz meg kell szereznie a kutatónak a kérdezettek hozzájárulását. - A válaszok leginkább attól függenek, hogy az alany mit gondol arról, hogy kik vagyunk és miért kérdezısködünk. - Célszerő az interjút több alkalommal megcsinálni. - Az interjú kezdetén fel kell oldani a kérdezı és a kérdezett közötti feszültséget. - A beszélgetést úgy irányítsuk, releváns információkhoz jussunk. - Az interjú végén meg kell köszönnünk az alany türelmét és segítségét. - Az interjú rögzítésekor, ha engedélyt kaptunk magnó használatára, akkor szó szerint kell leírni az elhangzottakat. Ha nem tudtuk felvenni a hallottakat, akkor is törekedni kell a jegyzetelés során az beszélgetés fordulatainak megtartására. Az interjúkészítés körülményei: - A környezet megváltoztathatja az alany érzelmeit, reakcióit, fontos a bizalmas légkör. - Befolyásolja a válaszokat a kérdezı és a válaszadó között kialakult viszony. - Amikor beszélgetünk az alannyal, tudatosan kell figyelnünk rá, hogy ne sugalmazzunk, vagy ne próbáljuk befolyásolni a válaszát. - Mélyinterjúk során ne állítsuk meg az interjúalanyt kérdéseinkkel, kizökkenthetjük. - A kérdezettek gyakran beszélnek olyan dolgokról is az interjú során, amelyek nem tartoznak szorosan a témához. Egy-egy ilyen információ alapján azonban felfigyelhetünk olyan körülményekre is, amelyek megmagyaráznak bizonyos dolgokat. Az interjúk tartalomelemzése: - Az interjúkat lehetıleg személyesen készítsük, mert a korrekt módon elkészített anyag sem ad vissza mindent. - A hang formájában rögzített interjúkat írjuk le, így könnyebb kezelni és saját megjegyzéseinket hozzá tudjuk főzni. - Tartsunk meg mindent anyagot, mert az apró információk is fontosak lehetnek.
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 9/11 Pedagógiai kutatás néhány módszere: Pedagógiai kutatások tárgya: a feltárt törvényszerőségek ismeretében kidolgozza a tervszerő, célirányos fejlesztés irányvonalát. A pedagógiai kutatás az emberekkel való kapcsolattartás során felmerülı problémák okainak, törvényszerőségeinek feltárásából indul ki és célja, hogy a megismert összefüggések felhasználásával hatékonyabbá, eredményesebbé tegye a nevelımunkát. Ehhez adatokat kell győjteni, melyeket elemezni, értelmezni kell. A kapott adatok csak abban az esetben tekinthetık megbízhatónak, ha olyan eljárásokat alkalmazunk, melyek megfelelnek e tudományos kutatással szemben támasztott kívánalmaknak. A pedagógiai jelenségek kutatása összetettebb, szerteágazóbb, mint más kutatások. Nehezen figyelhetık meg a jelenségek, mert egy belsı folyamat eredménye, illetve a megfigyelı személy jelenléte befolyásolhatja a megfigyelt személy viselkedését. A pedagógiai kutatások elvégzését nehezíti, hogy a pedagógiai szituációk könnyen változhatnak, és nem vagy csak nehezen ismételhetıek meg. Ezért ajánlatos a szociometriai módszert más módszerekkel kiegészíteni, vagy a felvételt többször megismételni ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a vizsgált csoportról és a csoporttagok csoportbeli pozíciójáról. A pedagógiai kutatások fıbb típusai: - Feltáró módszerek: dokumentumelemzés megfigyelés szóbeli kikérdezés írásbeli kikérdezés szociometriai módszer tudásmérés pszichológiai vizsgáló eljárások - Feldolgozó módszerek statisztikai módszerek minıségi elemzés metapedagógiai eljárások
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 10/11 Szociometriai módszer: Az egyén társas kapcsolatrendszerét és ezen keresztül a közösség (csoport) sajátosságainak alakulását vizsgáló eljárás. Moreno dolgozta ki a szociometra alapjait. A módszer lényege, hogy egy közösség minden tagjának olyan kérdésekre kell válaszolnia, hogy közösségébıl kiket választana társként bizonyos élethelyzetekben. A módszer segítségével megtudhatjuk az egyén közösségben elfoglalt helyzetét. Ezt a módszert Mérei Ferenc továbbfejlesztette és kidolgozta a több szempontú szociometriát, melyben a szimpátiakérdéseken túl a közösségi funkciókra, egyéni tulajdonságokra és képességekre vonatkozó kérdések is szerepeltek. A szociometriai adatok felvétele: A szociometriai adatfelvétel során létezı közösségeket mérünk fel, kiscsoportoknál célszerő alkalmazni. Leggyakrabban 3 társadalmi érték köré csoportosítjuk kérdéseinket: 1. Az együttélés értéke 2. Az együtt dolgozás értéke 3. Az együttes társas élet értéke A szociometria alkalmas az ellenszenvi választások mérésére is, a kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek vizsgálat során nem szívesen nyilatkoznak negatívan társaikról. A rokon- és ellenszenvi kérdéseken túl olyan kérdéseket is fel kell tennünk, amelyek alkalmasak a kiscsoportok társas alakzatának feltárására, azaz a közösségi hierarchia megadására. A kérdéseket célszerő úgy összeállítani, hogy legyen 2-3 rokonszenvi kérdés, legyenek közösségi feladatokra, bizalomra vonatkozó kérdések és szakmai jellegő kérdések. A szociometriai adatok összesítése: különbözı táblázatokban történhet - kölcsönösségi táblázat (szociomátrix): a kölcsönös választásokat és a rokonszenv nyilvánítást adjuk meg. A vizsgálatban résztvevık nevét vízszintesen és függılegesen is megadjuk a táblázatban, a sorok és az oszlopok metszéspontjában kapott cellában adjuk meg a csoport két tagjának kölcsönös választásait. A nevek utáni sorokban összesítjük a kölcsönös választásokat. - gyakorisági táblázat: itt a más kritériumok alapján történı választásokat jelöljük. A függıleges oszlopba kerül a névsor, vízszintesen pedig a felmérésben szereplı kritériumok. A táblázat celláiba beírjuk azt a számot, ahányszor az egyént választották az adott kritériumok alapján. A kapott adatok feldolgozása Az összegyőjtött adatokból megrajzolható a szociogram, ami a társas mezı térképe, a kölcsönösségi táblázat grafikus ábrázolása ez, lehet hálózatos, vagy céltábla szociogram. A legjellemzıbb szociometriai alakzatok: - pár (egynemő vagy különnemő) - háromszög - négyzet - csillag - lánc Csoport szerkezetének fı típusai: - halmazszerkezető: nincs zárt alakzat, kölcsönös kapcsolat alig van, többség magányos - laza szerkezető: kapcsolatok nagy része pár vagy láncszerő, 1-2 zárt alakzat van - egyközpontú: egy, nem túl nagy, de bonyolult zárt alakzat van, többiek párban vagy peremen vannak - többközpontú: közösség többsége 3-4 zárt alakzatba rendezıdik, amiket láncok, csillagok kötnek össze - tömbszerkezet: egy nagy tömbbe tartozik legalább a csoport fele, kapcsolatok többszálúak, kevés a magányos. Céltábla-szociogram: A rokonszenvi választások mellett a csoportdinamikai feszültségek megjelenítésére is alkalmas. Koncentrikus körökben jelöljük a személyek elhelyezkedését úgy, hogy minél több választás jut valakire, annál közelebb kerül az egyén jele a kör középpontjához, minél kevesebb az egyéni választók száma, annál inkább távolodik a kör középpontjától.
T á r s a d a l o m k u t a t á s m ó d s z e r t a n a - I. é v f o l y a m, 1. f é l é v ( 2 0 0 9 ) 11/11 Források használata, jegyzetapparátus Források típusai: - Elsıdleges (primer): adott korban készült iratok, oklevelek, feljegyzések, jegyzıkönyvek - Másodlagos (szekunder): sajtójelentések, visszaemlékezések, melyek kommentálják a történést és szubjektív véleményt is alkotnak róla Történeti források csoportosítása: - Tárgyi emlékek (épületek, templomok, hivatalok, gépek, eszközök stb.) - Íratlan szellemi hagyaték (nép, vagy kisebb közösség szellemi öröksége, pl. népmese, népzene, népköltészet) - Írott források (dokumentumok, ez legfontosabb csoport) Eredet szempontjából fontos, hogy a forrás: - Kortársi - Korábbi Megítélési szempont (milyen céllal írták az adott dokumentumot): - azon források, melyeket azért írtak, hogy az utókor értesüljön az adott kor eseményeirıl - azon források, melyek azért keletkeztek, hogy egy ügyet rögzítsenek A forrásokat elıállító, győjtı és ırzı intézmények - Múzeumok - Levéltárak - Könyvtárak