XXVIII. OTDK Doktorandusz Szekció

XXVIII. OTDK Doktorandusz Szekció Miskolc 2007. április 25 27. Kiemelt értékelést kapott dolgozatok MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

Szerkesztette: Erıs Adrienn

AJÁNLÁS A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának Doktori Iskolája örömmel vállalkozott arra, hogy a XXVIII. OTDK Közgazdaságtudományi Szekciójának (Miskolc, 2007. április 25-27) keretében megrendezze a Doktorandusz Konferenciát. Felhívásunkra, a hazai egyetemeken mőködı gazdálkodástudományi Doktori Iskolák vezetıinek közremőködésével, több mint 120 fiatal kutató jelentkezett elıadásával a konferenciánkra. A 10 szekcióban sorra kerülı elıadások írott változatát a társegyetemek és egyetemünk Doktori Iskoláinak professzorai és oktatói bírálták el, kellı szigorral. A jelen kötetben közreadott 26 dolgozat a kiemelt minısítést elnyert elıadások szerkesztett változatát tartalmazza szekcióként. Az egyes dolgozatok témái átfogják az elméleti közgazdaságtan fontos kérdéseitıl (pl.: M. Friedman homogenitási posztulátumának paradoxonai) kezdve, a különbözı alkalmazott közgazdaságtani (pénzügy, marketing, számvitel, stb.) vitákon át, a funkcionális diszciplimák (EU gazdaságtana, regionális gazdaságtan, környezetgazdaságtan stb.) aktuális problémáiig terjedı széles skálát. A magyar és idegen nyelven benyújtott dolgozatok hően tanúsítják a PhDhallgatók alapos elméleti és módszertani felkészültségét. Nem kétséges, ık az új, bolognai 3 ciklusos képzés diák elitjének is a csúcsát képviselik. A Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara Vállalkozáselmélet és gyakorlat Doktori Iskolájának vezetıjeként ez úton is mindannyiuknak sok sikert kívánok további kutató munkájukhoz. Nagy Aladár, DSc egyetemi tanár

TARTALOMJEGYZÉK Emberi erıforrás menedzsment szekció Derecskei Anita Hurta Hilda: Regionális kreativitás 1 Egri Zoltán Törıcsik Viktória Tánczos Tamás: A területi különbségek 11 vizsgálata a humán fejlettségi index segítségével Európai Unió gazdaságtana szekció Gyırffy Ildikó: Competitiveness and Transport Infrastructure in the North- Hungarian Region Szilágyi Anna: Európai Uniós támogatások felhasználása a nominál- és reálkonvergencia tükrében 23 35 Gazdaságpolitika szekció Csermák Károly: A hazai lakásügy dilemmái 47 Erıs Adrienn: Fiscal Policy and Economic Growth Application of a Third 59 Generation Study to the Case of Hungary Molnár László: Analysis of the Hungarian Research and Development 71 Potential and Statistcal methods of Prognosis Ricz Judit: A fejlıdés térbelisége: a brazil eset 82 Vigvári Gábor: Fiskális szabályok érvek és ellenérvek 95 Környezetgazdaságtan és agrárpolitika szekció Gáthy Andrea: Stratégiaalkotás és a tervkészítés fogalmi dilemmái a 107 nemzeti fenntartható fejlıdési stratégiák kimunkálásában Dr. Józsa Gábor: Farmökonómiai szempontok daganatellenes terápiák 119 alkalmazásában Popovics Péter András: Piaci árszimmetria a hazai tejtermékpályán 131 Marketing szekció Havriló Attila: Motivációs és javadalmazási rendszer hatékonyságának elemzése a sales managerek körében Kovács Attila Tamás: A beszerzés felértékelıdı szerepe, a beszerzési marketing térhódítása a B2B piacokon Petheö Attila István: Beyond Corporate Social Responsibility: Social Entrepreneurs 141 148 161 Oktatás és egészségügy szekció Somogyi Aliz: Nemzeti inkoherencia vs. globális konvergálás? nemzetközi egészségügyi reformok és hatásaik a német, amerikai és brit példákon keresztül T. Kiss Judit: Az oktatás egyéni társadalmi (rövidített módszerrel számított) megtérülésének vizsgálata Magyarországon (2001. és 2005. év között), azaz nagyobb lehet-e az oktatás társadalmi megtérülése az egyéni megtérülésnél? 173 188

Pénzügy szekció Aranyossy Márta: Információtechnológiai befektetési döntések: a reálopciós 201 megközelítés helye az értékelésben Galbács Péter: Paradoxes of the Homogeneity Postulate in the Theory of M. 214 Friedman Kalló Noémi: Az expressz pénztárak alkalmazásának ellentmondásosságai 223 Számvitel adózás controlling szekció Böcskei Elvira: Fellendülı egészségturizmus megtérülı beruházások? 235 Jászkai Krisztián: Kockázatkezelés az Adó-és Pénzügyi Ellenırzési 250 Hivatalban Vállalatgazdaságtan szekció Csapó Krisztián: Az állami szerepvállalás lehetıségei a gyorsan növekvı vállalkozások fejlesztésében Gubik Andrea: A kis- és középvállalatok környezeti beágyazottságának vizsgálata az együttmőködés során Kovács István: Növekvı hozadék és szabványosítás a hálózatos iparágakban: a globális mobilpiac esete 259 270 282 Vezetéstudományi szekció Duleba Szabolcs: Az APH módszer adaptációja logisztikai trendek 295 meghatározására Hortoványi Lilla: Revising Barrier and Bluedorn Strategy Framework 306

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ REGIONÁLIS KREATIVITÁS* Derecskei Anita Szegedi Tudományegyetem E-mail: Derecskei.Anita@kgk.bmf.hu Hurta Hilda Szent István Egyetem E-mail: Hurta.Hilda@gtk.szie.hu *A cikk az NKFP 5/049/2004 kutatás keretein belül készült. I. A KREATIVITÁSRÓL Jóllehet 1912-ben Schumpeter vezette be elsıként a kreativitás fogalmát (pontosabban a kreatív rombolás fogalmát) a gazdaságtanba (id. Rimler, 1999), mégis ezt a fogalmat elsıként csak 1950-ben definiálta Guilford, aki (Derecskei - Hurta, 2006) pszichológusként kezdte a kreativitást vizsgálni. Pszichológia szempontból a kreativitás az ún. 4P teóriával írható le (Rhodes, 1961): a kreativitást meghatározza az alkotás folyamata (Process), az alkotó személye (Person), az eredménye (Product) és befolyásolják a környezeti hatások (Press). Az elsı kettıt kiemelten a pszichológia vizsgálja, az utóbbi kettıt pedig a gazdaságtudományok vették át és kezdték el tudományos szempontból kutatni. A gazdaságtanban az ezred forduló körül kapott ismét nagy jelentıséget a kreativitás fogalma, leginkább az angol nyelvő szakirodalomban találkozhatunk vele. Erre legjobb bizonyíték, hogy a Yahoo keresıbe beírt creative business kifejezésre több, mint 115,000,000 linket kapunk. A magyar nyelvő szakirodalomban ugyanakkor sokszor az innováció szinonimájaként kezelik, de ez a két kifejezés közel sem azonos, ahogyan Howkins (2005) fogalmazta: Az innovációt a kreativitás mozgatja, látja el energiával. A kreativitás innovációt eredményez, de az innováció sohasem eredményez kreativitást. Richard Florida is különbséget tesz technológiai kreativitás amelyet a regionális innovációval és a high-tech iparral jellemez -, és kulturális kreativitás között, ez utóbbit a mővészeti ágakhoz köti, és a bohém index segítségével mér, amelyet egy régióban a mővészek, zenészek és kulturális producerek számának az eloszlásával jellemez. (Florida, 2002, 744. oldal) A szerzı a kreativitáshoz a mővészetet köti, az innovációhoz pedig a technológiát. A kreativitás esetében a legnehezebb a megfelelı definíció megtalálása, ugyanis ahány szerzı foglalkozott eddig vele, annyiféle definíció született rá (Nyström id. Iványi Hoffer, 1999.). Mivel a késıbbiekben Richard Florida elméletét szeretnénk elemezni így az ı definícióját vettük át a dolgozatba is, szerinte a kreativitás egy biológiailag és intellektuálisan öröklött tulajdonság, amely minden emberben megtalálható. (Florida, 2004, 4. oldal) Úgy tőnik bárki lehet kreatív, de azért néhány fontos jellemzıt kiemel véleménye szerint a kreatív emberek szeretnek kockázatot vállalni, a kihívás szelleme élteti és állandó újítási vágy motiválja ıket. Felhívja a figyelmet, hogy csupán a munkaerı egyharmada dolgozik a gazdaság kreatív szektoraiban, de ennek a szektornak a bevétele teszi ki az USA összes jövedelmének közel felét. (Florida, 2004, 3-4. oldal) Tehát különbséget kell tennünk a kreativitás egyéni szintje, ami mindenkiben benne rejlik és annak a gazdaságban megnyilvánuló formája között, amelyet a gazdasági környezet erısen befolyásol. Kezdetben a brit Kulturális, Média és Sport Minisztérium rendszerezte az általa kreatív iparágaknak nevezett szektorokat, ezek az iparágak, Miskolci 1 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ azok, amelyek egyéni kreativitáson, képességeken és tehetségen alapulnak. Azok a szektorok, amelyekben lehetıség van a szellemi tulajdon fejlesztésére. A legtöbb angolszász ország átvette ennek a 13 leginkább mővészeti irányzatú szektornak listáját, ezek: reklám, építészet, mővészeti és antikvitás piaca, számítógépes és videójátékok, iparmővészet, design és divat, film és videó, zene, elıadói és színház mővészet, szoftver ipar, televízió és rádió. (UK Government, Department of culture, media and sport) Látható, hogy gazdasági szempontból a kreativitás környezeti (Press) hatása és a kreatív termék értéke (Product) elemezhetı. Éppen a pontos definíció hiánya okozza a kreativitás mérhetetlenségét, az alkalmazott módszerek minden esetben igazodtak az adott szerzı nézıpontjához, használt fogalomrendszeréhez. A pszichológiában nagyon sok egyéni szintő, az alkotó személyiségét és az alkotás folyamatát feltérképezı kérdıív, teszt született, ezt több alkalommal átvette a menedzsment egyes irányzata is. A kemény (hard) közgazdaságtani modellbe azonban ez a puha (soft) fogalom nehezen illeszthetı be. Elsıként Richard Florida tett kísérletet a kreativitás kemény gazdasági mérıszámokon is alapuló mérésére, a továbbiakban az ı elméletét mutatjuk be nagyon röviden, kiemelve a kreativitás környezeti feltételeit. II. RICHARD FLORIDA ELMÉLETE A szerzı szerint a kreativitás jelentısége napjainkban megnıtt; elkülöníti az ún. kreatív osztályban foglalkoztatottakat, akik tudományos és tervezı tevékenységeket, K+F-et, technológia alapú iparágakat, mővészetet, zenét, kulturális tevékenységeket, esztétikai és design munkákat, vagy a tudás alapú foglalkozásokat, mint egészségügy, pénzügy, jog folytatnak. (Florida, 2004) A szerzı alapvetıen a kreativitás környezeti elemeit (Press) vizsgálta, feltételezése szerint a kreativitás, és a tudás térben koncentrálódik. Szakirodalmi feldolgozásai alapján abból az új nézetbıl indult ki, amely szerint az emberek által választott lakóhely és munkahely többet kell nyújtson annál, minthogy állást találjanak és megtalálják gazdasági számításaikat. Hiszen a magasan kvalifikált emberek, akik a szellemi tıkét képviselik, gazdaságilag mobilak, így bárhol letelepedhetnek, de a kreatív tıkét képviselı szellemi tıketulajdonosai a modern, szórakoztató, sokszínő városokban telepednek le. Így a nagyvárosok lesznek a kreativitás üstjei. (Florida 2004, 1. oldal) Hiszen ahol a tudás koncentrálódik, ott megjelenik a high-tech ipar és növekednek a regionális jövedelmek. A város méretét annak kelleme és befogadóképessége is befolyásolja, ezekben a szellemi tıke központokban nagyon kellemes az élet és ezzel a szellemi tıke növeli a városok produktivitását. (Florida, 2002, 745. oldal) Véleménye szerint a regionális tényezık a fejlıdés szempontjából abban játszanak szerepet, hogy szórakozási, kikapcsolódási lehetıségeikkel magukhoz vonzzák és megtartsák a szellemi tıkét. Ellentétben a konvencionális felfogással régiókban nem a gazdasági, ipari klaszterekre kell fókuszálni, hanem az üzleti klíma erısítése helyett az emberi klímába kell invesztálni (Florida, 2002, 753. oldal), mert a kreativitás a legfontosabb hajtóerı a városok, régiók és a nemzet fejlıdésé szempontjából (Florida. 2004, 1.oldal). De vajon mivel vonzzák magukhoz a nagyvárosok és a vállalatok a kreatív tıkét? A szerzı megalapozott módszertani kutatásokba kezdett, eredményei szerint a tehetség a változatos sokszínő városokban koncentrálódik. Empirikus adataihoz és a kidolgozott Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 2

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ mutatószámaihoz elsı körben egy nagymérvő kvalitatív kutatással kezdett. Elsı lépésben 100 emberrel vett fel strukturálatlan, nyílt végő kérdéseken alapuló mélyinterjúkat, majd strukturált fókuszcsoportos vizsgálatokat végzett, aminek segítségével feltérképezte azokat a gazdasági, kulturális, és életviteli tényezıket, amelyek befolyásolják az emberek élettér és munkahelyi választásait. Második lépésben kvantitatív kutatás következett a statisztikai elemzéshez különbözı indikátorokat dolgozott ki, vagy vett át és segítségükkel a tehetség regionális megoszlását vizsgálta (eredetileg) Amerikában. A statisztika elemzés módszerei: leíró statisztika, korreláció, kéttényezıs és több tényezıs regresszió kutatás és hálóelemzés. (Florida, 2002) Statisztikai vizsgálatához a következı mutatókat használta: Tehetség index: számba vette a BSc vagy magasabb fokú diplomával rendelkezıket, külön választva a versenyszektorban dolgozókat és a kutatókat. Ezen belül elkülöníti az ún. kreatív osztályt, amibe a fentebb leírt kategóriákat sorolja. Ezzel a mutatóval azonosítja a kreativitást. Vonzás (Kellemesség) index: olyan tényezık mérésén alapul, mint a helyi klíma, kultúra, kikapcsolódási vagy rekreációs lehetıségek. Klassz index: a POV magazintól átvett index, méri a 22-29 év között lakosok számát, az egy fıre esı éjszakai szórakozó helyeket, és a kulturális szórakozó helyeket (pl. múzeum). Sokszínőség, diverzitás index vagy homoszexuális index: a homoszexuális párok hányadát méri, mivel a homoszexuális párok a nyitott, diszkriminációmentes, befogadó környezetben telepednek le. Átlagos ház méret: háztartási, rezsi kiadások mértéke alapján. Techméter: a nemzetközi high-tech kiadások mértékét osztja a helyi high-tech kiadások egységnyi régióra esı mértékével. Regionális jövedelem: egy fıre esı nominális és reáljövedelem mértéke szerint. A mutatók közötti kapcsolatok a következıképpen alakultak: Mivel a kutatás célja, az volt, hogy egy régió kreatív tehetséget vonzó tényezıit mutassa ki, ezért a tehetség index és a többi mutató közötti korrelációt vizsgálták. Az eredmények alapján a szellemi tıkét jobban vonzza a kulturális klíma, a város hangulata, mint a rekreációs lehetıségek. Pozitív kapcsolatot kaptak a tehetségindex és az éttermek, kikapcsolódási, aktív vibráló éjszakai élet, vagyis klassz index között. A szellemi tıke kellemes és kényelmes életet szeretne, ezért hajlandó többet fizetni a háztartási, házbérlési kiadásokért. A legerısebb kapcsolat azonban a sokszínőségi indexszel mutatott, a városok nyitottsága és az ún. kvázi anonimitás (Florida, 2004, 30. oldal) biztosítja a könnyebb beilleszkedést, alkalmazkodást. A high-tech iparágak vonzóak a kreativitásnak, és természetesen a tehetségindex pozitívan korrelál az egy fıre esı jövedelem mértékével is. (Florida, 2002) A hosszú távú gazdasági növekedést a 3T-vel leírható modellben látja: a technológiában, tehetségben és a toleranciában. A technológia elfogadott (R. Solow munkájából indul ki) és egyértelmően elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek. A tehetség (R. Lucas munkájából indul ki), mint emberi tıke is fontos tényezıje a gazdasági növekedésnek, azonban a tehetség alapját nemcsak az oktatásban látja, jóllehet alapvetıen a diplomák számával méri, hanem a kreatív vagy alkotó tudásban, amin az innováció alapszik. Az általa behozott új tényezı a tolerancia, ugyanis az elsı két faktor idıben és térben mobil, ez a harmadik tényezı adja meg azok helyét. Azt, hogy mely régióban telepedik meg a tehetség és fejleszti ki a technológiát, Miskolci 3 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ nagymértékben meghatározza a hely változatos sokszínősége (diverzitása), nyitottsága, másságot tőrı-, befogadó képessége. Az a társadalmi és kulturális, és vállalati környezet, ami a kreatív energiáknak teret ad a kibontakozásra, fokozza annak megjelenését. A tolerancia adja azt a környezetet, ahol a kreativitás szabad áramlása biztosított. A következı ábra bemutatja a három tényezı közötti kapcsolatot. A tolerancia vonzza a kreatívokat és segíti a kreatív tehetség kiteljesedését, ami elısegíti az innovációt, megalapozva a technológiát, és ezzel elvezet a gazdasági növekedéshez. A szerzı szakít azzal a konvencionális elképzeléssel, hogy a globális verseny az árukért, szolgáltatásokért vagy a tıkéért folyna, hanem az emberért a szellemi tıkéért. Vagyis nem azok a régiók (országok) lesznek a fı centrumok, ahol költség hatékony gyártás, és teljeskörő elıállítás jellemzı (mint Kína vagy India), hanem azok, ahol a kreatív tudás koncentrálódik. A kreatív osztályok pedig a klasszikus vállalati közösség helyett az ún. kreatív centerekbe tömörülnek, és ezek a kreatív centerek lesznek napjaink gazdasági vezetıi. A kreatív centerek nagyon erısen koncentráltak, a helyi vitalitást biztosítják, növelve a helyi populációt, mert ezek az emberek szeretnek ott élni. Ezek a központok alapozzák meg a high-tech ipart, de nem a nyersanyag lelıhelyek és a szállítás miatt vagy a helyi kormányzati erık hatására, hanem éppen fordítva ezek a cégek a kreatív tıkére épülnek, sıt akár követik is azt. Eredményei alapján a kreativitás térben koncentrálódik, cégek versenyeznek a kreatív tıkéjéért. Innováció Tolerancia Technológia Gazdasági növekedés Kreatív osztályok Tehetség 1. ábra Florida 3T elmélete Forrás: Florida Tinagli (2004. 12. oldal) A humán tıke (produktív és magasan kvalifikált emberi tıke, ami a regionális gazdasági fejlıdést biztosítja) fogalma mellett bevezette a kreatív tıke vagy kreatív osztály fogalmát (a humán tıke azon része, ami új ötleteivel, megoldásaival és értékítéletével a gazdasági fejlıdést valóban indukálja, és egy régió tehetségét adja). (Florida, 2004, 34. oldal) Azonban ez a kreatív tıke csak akkor hasznosítható, ha ehhez a vállalati vezetés megfelelı menedzseri keretet, hátteret biztosít. A kreatív tıke (nemcsak az alkalmazottak, hanem a stakeholderek, vevık, beszállítók is ide tartoznak) szellemileg hosszútávra elkötelezett a vállalat irányába, ami a köztük lévı szoros interakciónak is köszönhetı. (Florida & Goodnight, 2005) Ahol a kreativitás és a rugalmasság biztosított ott megjelenik termelékenység és a profit is. Ezt kiterjeszti a vállalati kereteken túl (Florida - Tinagli, 2004, 11. oldal), hangsúlyozza, hogy minden emberben adott a kreativitás valamilyen formája, de az csakis a közös munkában valósulhat meg. A kreativitás Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 4

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ csak ott törhet felszínre, ahol a környezet és a közösség segíti, ahol biztosítottak a szabad kapcsolatok, a szoros együttmőködés, a bizalom, és ezzel a kreativitás gazdasági növekedéshez, magasabb jövedelmekhez, és jobb életszínvonalhoz vezet egy régiót. III. VAJON HOGYAN ALAKUL MINDEZ MAGYARORSZÁGON? A kvantitatív méréseket hazai mérıszámokra is elvégezte 2006-ban Ságváry Bence és Dessewffy Tibor. Az országos értékek szerint a kreatív osztály aránya 13%. A 3T modell tekintetében a tehetség és technológia index az általuk vizsgált 25 európai tagország rangsorában a 16, míg a tolerancia index nagyon alacsony az utolsó helyre szorulunk számításaik szerint, ezzel összesítve a 21. helyen végezve Európa 25 országának rangsorában. Az eredmények szerint a kreatív tıke jelen van ugyan Magyarországon, de a környezeti feltételek nem biztosítottak a kibontakozása számára. Richard Florida elmélete rámutat arra, hogy a kreativitás fontos külsı környezeti feltétele a megfelelı verseny megléte a kreatív osztályokért, de belsı, vállalaton belüli megjelenését csak a megfelelı együttmőködı környezet biztosítja. Vajon mindezek hogyan alakulnak Magyarországon? A továbbiakban egy átfogó magyarországi kutatás eredményeit használjuk fel, annak vizsgálatára, hogy feltérképezzük a Florida által is vizsgált verseny és együttmőködés feltételek jelenlétével vonzzák-e a magyar kreativitást. A vizsgálat során összesen 71 strukturált mélyinterjút vettünk fel, vezetı beosztású üzletemberekkel, ebbıl 65 volt kiértékelhetı, akik között 17 fı nıi és 48 fı férfi vezetı szerepelt, kor szerinti változatos megoszlásban. A cégek különbözı szektorban, iparágban tevékenykedtek, mind Budapesten, mind pedig vidéken. Méretüket tekintve a megoszlásuk változatos: 27%-uk mikrovállalkozás, 18% kisvállalkozás, 14% közepes, és 41% nagyvállalat 1. A strukturáltan felépített kérdések és megadott válaszok biztosítják, hogy a vélemények megoszlását százalékos formában is kiszámíthassuk, ugyanakkor a mögöttes okokra az esettanulmányok, idézetek mutatnak rá. IV. EREDMÉNYEK Milyen kapcsolat van a kreativitás és a verseny között? A megkérdezettek 79%-a talált egyértelmő kapcsolatot a kreativitás és a verseny között, szerintük a verseny serkenti a kreativitást, ugyanakkor a fennmaradó közel 20% fogalmazott meg speciális kapcsolatot a verseny és a kreativitás között, hangsúlyozva, hogy a túlzott verseny lerövidíti a döntési idıt, ami miatt a kreativitás háttérbe szorul. A következı idézetek alátámasztják a kapott vélemény megoszlásokat: Mivel a piac nem tudja ellátni a számtalan szereplıt, ezért az elsı kettı vagy három szereplı, aki belép a piacra, azt fogja eltartani, ennek van egy innovációs kényszere (Távközlési vállalat, senior marketing menedzsere) 1 Méret szerint besorolásnál a 2004. évi XXXIV. Törvény a kis-, középvállalkozásokról, fejlıdésük támogatásáról c. törvényt vettük alapul, azonban csak az alkalmazottak létszáma szerint. Miskolci 5 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ A verseny meghatározza, hogy kreatívnak kell lenni, mert a versenyszellem tekintetében mindenki próbál újítani, új dolgokat, akciókat kitalálni, színesebben reklámozni, tehát új ötletekkel próbálnak versenyben maradni, illetve megelızni a versenytársakat. (Pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetıje), de érdekes, hogy Minél többen vagyunk egy versenyben annál inkább háttérbe kerül a kreativitás és az újítószellem, és annál inkább a financiális dolgok kerülnek elıtérbe, hiszen meg kell nyerni a tendert. (IT cég üzletági vezetıje) fordított kapcsolatban áll más viszony jellemzi Egyértelmően összefügg mikro egyértelmően összefügg nagy Egyértelmően összefügg kis egyértelmően összefügg közép 2. ábra A kreativitás és verseny közötti kapcsolat megítélése a vállalati méret függvényében Forrás: Saját kutatás Milyen mértékő a verseny Magyarországon? Ha a kreativitáshoz verseny szükséges, akkor adódik a kérdés, hogy milyennek látják az interjúalanyok a magyar gazdasági versenyt? Megfigyelhetı egy érdekes jelenség Magyarországon, ugyanis a megkérdezettek 59,1%-a nagyon alacsonynak látta a piaci verseny szintjét, de a legnagyobb arányban úgy vélik, hogy a rendszerváltás óta ez a versenyszellem erısödik. Ahogyan az idısebb korosztály látja ezt: Nagyon nehéz átállni az embereknek, hogy sokáig más gondolkozott helyettük, más biztosította a megélhetési légteret. Véleményem szerint az ország nem volt felkészülve a versenyre, a törvények nem voltak végiggondolva (Mezıgazdasági kereskedelem, ügyvezetı igazgatója) Hasonlóan gondolkodik a fiatalabb korosztály is: Szerintem csak egyfajta kényszerő alkalmazkodás jellemzi a magyar versenytársakat. Ez fıleg az elmúlt idıszakra volt jellemzı, amikor Magyarországon csak belföldi termelık, illetve piaci szereplık voltak. Amikor aztán megjelentek a zöld mezıs beruházások révén, meg egyáltalán a multinacionális cégek, akik létrehozták a nagy akár bevásárlóközpontokat, akár kereskedelmi központokat, és ık egy teljesen más magatartásformát hoztak Nyugatról, ami számunkra ismeretlen volt, tehát nekünk Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 6

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ mindenképpen ehhez kellett alkalmazkodni, megismerni és azt követni, ahhoz, hogy mi is nyugatinak érezhessük magunkat. (Pénzügyi tanácsadó cég vezetıje) A legnagyobb problémának a megfelelı szabályozás hiányát, az állandóan változó jogszabályi elıírásokat látják, ami összezavarja az egyes piaci szereplıket és illegális tevékenységre serkent másokat. Az interjúalanyok nagyarányban (mintegy 37%) ítélték meg úgy versenytársaikat, mint amelyek alapvetıen korrektek, de a verseny hevében megfeledkeznek a játékszabályokról. A verseny adott, és erıssége fokozódik, ami elengedhetetlenné teszi a kreatív innovációk bevezetését, de ez még közel sem megfelelı mértékő. Milyen mértékő az együttmőködés Magyarországon? A vállalatok közötti együttmőködés alapja a bizalom, amivel a tudás elterjedhet, és a közös tapasztalat aztán újra rendszerezıdik, új megoldásokat szül, vagyis a verseny elengedhetetlen párja az együttmőködés. A versenyben a szereplıknek biztos viszonyítási alap kell, hogy megítélhessék saját piaci pozíciójukat, amihez kooperáció szükséges. Sajnos a megkérdezett vezetık 83,5%-a alacsonynak ítélte meg az együttmőködés szintjén, a legfıbb oknak (53%-ban) a bizalom hiányát jelölték meg. Gyors meggazdagodás, piacon maradás, tehát a vad kapitalizmus jelei tapasztalhatók Magyarországon. Ezek csökkentik a kooperációs hajlandóságot. Bizalmatlanok az emberek. Nem jellemzıek a hosszú távú megállapodások, együttmőködések. (Telekommunikációs cég vezetıje) Borzasztó alacsony Magyarországon. Soha nem volt kooperációs hajlandóság. Ez egy rossz magyar hagyomány többek között, a szocializmus is jelentısen közre játszott. A kooperáció, a piac és a verseny állítólag kizárja egymást. Ez a fogoly dilemma klasszikus esete. Magyarországon mindenki a másik kárára próbál kiszabadulni. E tekintetben nincs változás, vagy lehet hogy romlott is a helyzet. Ezt csak lassan lehet megváltoztatni, néhány generáció kell hozzá. (Logisztikai cég elnöke) A vállalatokon belül verseny van vagy együttmőködés? A megkérdezettek egyértelmően (75%-ban) versengınek látta a vállalatokon belüli hangulatot, a verseny tárgya a magasabb jövedelem, presztízs és beosztás és ezért a háromért a szereplık sokszor bármire képesek. Sajnos a negatív tapasztalatom van. Például egy bonyolultabb munkára kértünk árajánlatokat, és volt olyan munkafázis, amit az egyik cégtıl rendeltünk meg, a másikat a másiktól. Ezek egymástól jól elkülöníthetık fázisok voltak. És amelyik cég az egészet szerette volna megkapni az húzta a határidıket, a másik munkáját leszólta, nem adta át a szükséges dokumentációkat neki. Ilyenkor határidıcsúszás, vita alakul ki. Megnövekszik az adminisztráció, ezáltal a költségek is, és késıbb kezd el termıre fordulni a beruházás. (Telekommunikációs cég logisztikai igazgatója) A magyarnak kell a presztízs. De nem okvetlenül a többiek megbecsülésére vágynak, hanem hogy legyen a nevük mellett, vagy a névjegykártyájukon, hogy ügyvezetı igazgató. A kisebb vállalatoknál, amibıl jelenleg több van, pedig nincs igazán, és nehéz is versenyhelyzetet teremteni. Mindenkinek meg van a feladata, amivel foglalkozik. (Mezıgazdasági kereskedelmi cég vezetıje) A kiélezett vállalatokon belüli verseny információ visszatartáshoz, a tudás megosztás hiányához vagy korlátozásához vezet. A vezetık 51%-a válaszolta ezt, mégis érdekes, hogy közel ugyanannyian (18%) érezte serkentınek a versenyt az információk megosztásában (a hálózatosodás révén), mint ahányan nem találtak kapcsolatot a két jelenség között. Miskolci 7 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ A vélemények fele azonban a versenyt gátlónak érezte a vállalati információ-áramlásban: Akadályozhatja az információáramlást a vállalaton belüli verseny. Ha valaki tudja magáról, hogy azt az információt csak ı tudja, azt próbálja tıkévé kovácsolni. (Telekommunikációs cég logisztikai vezetıje) A tudás átadása a középvezetıknél csúcsosodik ki. Rajtuk áramlik keresztül minden, nekik kell leadni mindent, és majd ı továbbítja a fınöknek, nehogy a fınök rájöjjön arra, hogy alatta dolgozik egy nála okosabb. Illetve lefele az információk morzsáit juttatja csak, nehogy sokat tudjanak, mert még okosabbak lesznek, mint ı. Szóval nehogy letaszítsák ıt a mélybe. Titkolózás létezik vállalton belül. (Hipermarket controlling vezetıje) Honnan születnek a kreatív ötletek? A kreativitás környezeti feltételei a fenti eredmények szerint nem megfelelıek, mégis születnek kreatív ötletek, de vajon honnan? Ahogyan a következı kördiagram is mutatja az igazi ötleteket a vevık és a partnerek adják, de ugyanilyen gyakori jelenség az új ötletek másolása a versenytársaktól. Azért a kreativitás önmagában nem elegendı, az új ötletet ki kell fejleszteni, meg kell gyızni a vállalatot, és el kell adni a terméket piacra, vagyis nemcsak a környezetnek (press), de a terméknek (product) is kreatívnak kell lennie. Önmagában (- mármint a kreativitás) nem elég bármilyen jó ötletem van az akkor jó ötlet amikor kivitelezhetem, ha be tudják nekem bizonyítni kézzel lábbal vagy valahogy, hogy az megéri (Környezetvédelmi cég vezetıje) Honnan merítenek leggyakrabban új ötleteket? Jelölje meg a három legfontosabb forrást! 7% 4% 1%1% 19% 16% 12% 10% 5% 1% 7% 6% 11% a) a partnerek, vevık kritikájából, b) a közvetlenül a terepen dolgozó beosztottaktól c) a szakirodalomból d) véletlen meglátásokból (az ötlet az utcán hever) e) konferenciákról-kiállításokról f) távoli területeken, más szakmákban felmerült megoldásokból g) az internetrıl h) külföldi példák honosításával i) versenytárstól j) próbálgatásból, kísérletezésbıl k) külsı kreatív csoportoktól, tanácsadóktól m) bármit el lehet adni, megfelelı marketinggel, így nincsen szükség új ötletekre n) egyéb, éspedig Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 8

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ 3. ábra Az új ötletek leggyakoribb forrásai Forrás: Saját kutatás V. KONKLÚZIÓK A dolgozat írása közben egy olyan új regionális nézettel ismerkedhettünk meg, amely kísérletet tesz a klasszikus modell pszichológiai elemekkel való kibıvítésére. Az eredeti modellt újra értelmezi, a folyamat megfordul, nem a high-tech ipar vonzza a kreatív tudást, hanem a kellemes környezet tartja meg és koncentrálja a szellemi munkaerıt, és ezáltal fejlıdik a technológia egy adott városban. A városi, vállalati sokszínőség, a könnyebb beilleszkedés, kulturális és szórakozási lehetıségek vonzzák a szellemi tıkét, vagyis a tudásközpontok alapja a tolerancia. A kreativitás pszichológia szemléletét ötvözi a regionális gazdaságtan eredményeivel. Jóllehet a kreativitás fogalmát nem definiálja, és a jelzıt nagyon sokszor következetlenül használja, összekeverve a tudással, tehetséggel, ami a kreativitás fontos alapja (hiszen megfelelı elıkészületi szakasz nélkül nem indul el a kreativitás folyamata), mégis megpróbálja azt a pszichológia szemléletet ötvözni a kemény közgazdasági modellekkel, amely szerint a megfelelı környezet elısegíti az alkotást, és a kreatív légkör serkenti a kreatív tudást. Azonban a kreativitás diplomával és foglalkozás ági besorolással való mérése nagyon félrevezetı lehet, ugyanis a papíron megjelenı tudás nem azonos a gazdasági versenyképességet növelı innovatív alkotással, termeléssel. Florida statisztikai számításai szerint végzett kutatás alapján, habár a kreatív munkaerı aránya hasonló az európai szinthez, a kreativitáshoz szükséges környezeti feltételek hiányoznak Magyarországról. Ezek a környezeti feltételek, a külsı piaci a verseny, és a vállalaton belüli együttmőködés és az információ megosztása. Kvalitatív kutatásaink sajnos igazolták a statisztikai számításokat. A mélyinterjúkból kiderült, hogy a magyar vezetık egyértelmő kapcsolatot találtak a kreativitás és a verseny között, vagyis a piaci versenyben való fennmaradás feltétele a kreatív megoldások megtalálása, azonban makroökonómiai szinten sem a verseny sem az együttmőködés nem megfelelı. A vállalatokon belül pedig a megfelelı együttmőködés hiányában az információ elakad, a hatalom eszközeként verseny tárgya lesz, emiatt a kreativitás mikroökonómiai feltétele nem biztosított. A magyar vezetık véleménye szerint azonban lassú, de nagymérvő változás jellemzi a gazdaságot, a jövıkép egyértelmően pozitív és fokozatos tisztulás átalakulás a piacon. Kialakulnak bizonyos együttmőködések cégek között, javul a versenyszellem, amihez bizalomra épülı jótétemények klíringrendszere (Hámori, 2003, 117. oldal) kezd kiépülni. Hiszen a gazdasági tevékenységek kulcsa az emberek fejében rejlı kreativitás, ami azonban csak megfelelı körülmények, környezeti feltételek között mőködik és a kreatív tıke tulajdonosai a környezeti feltételek alapján választanak munkahelyet, életteret maguknak. FELHASZNÁLT IRODALOM: DERECSKEI A. - HURTA H. [2006]: Crea tivity, Symposium for young researchers, BMF, Budapest, 2006. November 3. Proceedings ISBN: 963 7154 53 1 pp. 49 56. FLORIDA R. GOODNIGHT J. [2005]: Managing for creativity, In: Harvard Business Review, 2005. july-august Miskolci 9 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ FLORIDA R. [2004]: Cities and the creative class, Routledge, New York FLORIDA R. [2002]: The Economic Georaphy of Talent, In: Association of American Geographers, 92(4), pp. 743 755 FLORIDA R. TINAGLI I. [2004]: Europe in the creative age, 2004. February, http://www.demos.co.uk/catalogue/creativeeurope_page370.aspx HÁMORI B. [2003]: Érzelemgazdaságtan, Kossuth Kiadó, Budapest HOWKINS [2005]: Understanding the Engine of Creativity in a Creative Economy, An Interview with John Howkins, on http://www.wipo.int/sme/en/documents/pdf/cr_interview_howkins.pdf#search='john%20howkins' IVÁNYI A. SZ. HOFFER I. [1999] The role of creativity in innovation In: Society and economic in central and eastern europe, 1999. 21. évfolyam, 4. szám LENGYEL I. [2003]: Verseny és területi fejlıdés: térségek versenyképessége Magyarországon, JATE Press, Szeged LENGYEL I. RECHNITZER J. [2004]: Regionális gazdaságtan, Dialóg Campus, Budapest - Pécs RHODES [1961]: An anallysis of Creativity, In: Phi Delta Kappan, 1961. march, page 305-311 RIMLER JUDIT [1999]: A kreativitásról vállalkozói vallomások alapján, In: Közgazdasági Szemle, XLVI., 1999. january, page 53-65 SÁGVÁRY B. DESSEWFFY T. [2006]: A kreatív gazdaságról Európa és Magyarország a kreatív korban, DEMOS kiadvány, Budapest, 2006. február THE DEFINITION OF CREATIVE INDUSTRIES: http://www.culture.gov.uk/about_us/creativeindustries/ Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 10

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ A TERÜLETI KÜLÖNBSÉGEK VIZSGÁLATA A HUMÁN FEJLETTSÉGI INDEX SEGÍTSÉGÉVEL Egri Zoltán PhD Hallgató Szent István Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola Tánczos Tamás PhD Hallgató Szent István Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola Törıcsik Viktória PhD Hallgató Szent István Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományi Doktori Iskola BEVEZETÉS Be kell ismernünk, hogy a piacok nem mőködnek tökéletesen, és hogy a gazdasági növekedés egyedül kevés, sıt káros is lehet, mert tönkreteheti a természetet, és emberi kulturális értékeket zúzhat szét. Mindezen és hasonló kijelentések, hasonló elemzések konklúziójaként megfogalmazódik (-ott) több kérdés is. Egyrészt a gazdaság, ill. ennek növekedése cél vagy eszköz? Másrészt pedig az, hogy megfelelı mutatókkal mérjük a fejlıdést? Fejlıdés ez egyáltalán? De visszatérve az idézethez, ki is mondta? Nem más, mint Michael Camdessus, az IMF volt vezérigazgatója... (Bogár, 2003. 355. old.) Az Európai Unió társadalmi-gazdasági értékelési rendszerének középpontjában az egy fıre jutó gazdasági teljesítmény, a GDP áll. Ennek mértéke a támogatások alapja az egyes régiókban, ez a társadalmi-gazdasági fejlettség, a jólét fı mutatószáma. De a fejlıdést, a fejlettség mértékét nem fedi le egy, a gazdasági teljesítményt leíró mutató, látnunk kell mögötte a teljesítmény alapját és elindítóját, olykor szenvedıjét, az endogén erıforrást: az embert. Az emberi fejlıdés koncepcióját a bengáliai születéső Amartya Sen közgazdász, társadalomtudós alkotta meg, aki 1998-ban kapta mainstream-törı Nobel díját. Sen szakít a jólétnek a közgazdaságtanban hagyományosan a gazdasággal azonosított értelmezésével, és a hangsúlyt az anyagi jólétben élni (gazdagnak lenni) kérdésérıl a jól lenni (jólléttel bírni) kérdésre helyezi át. A jóllét mérésének valamilyen mutatójának kidolgozásakor nem a rendelkezésre, álló jövedelemre vagy vagyonra, nem is a John Rawls átfogó igazságelméletében kifejezett ún. elsıdleges javakra kell összpontosítanunk, hanem az egyén különbözı képességeire, arra, hogy értékes cselekedetet hajtson végre, ill. értékes létállapotokat váltson valóra. Sen azzal, hogy a megvalósított értékes cselekvés- és létmódokról az ezekre való képességekre helyezi át a hangsúlyt, a jóllét eredményérıl (well-being achievement) a jóllétre való szabadságra (well-being freedom), azaz a reálisan elérhetı lehetıségekre irányítja figyelmünket. (Pataki, 2002. 70., 80. old.) Human development is a process of enlarging people s choices olvasható a Human Development Report-okban, ami a liberalizmus eszméjét hirdeti, az irányzat alapvetı elméleti felvetését tartalmazza. (Husz, 2001. 72. old., HDR) Az alábbi tanulmány eltérve a konvencionális jólét-elemzésektıl a humán fejlıdés indexét, a társadalmi-gazdasági fejlettség elvontabb indikátorát kívánja bemutatni, elemezni, adaptálni az európai térségre, szőkebben pedig a közép-európai régiókra. I. A HUMÁN FEJLİDÉS A GYAKORLATBAN Miskolci 11 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ A. Sen gondolatának egyik nagyon fontos gyakorlati eredménye az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) keretében született. Sen tevékenyen vett részt elméleti feltevéseinek gyakorlati hasznosításában azzal, hogy az UNDP munkacsoportjával együttmőködve kidolgozta a Human Development Indexet (HDI), amely az egyes országok fejlettségét állampolgáraik képességeinek és választási lehetıségeinek fegyelembevételével méri. (Pataki, 2002. 82. old.) Az 1990 óta évente megjelenı HDR-ban találjuk meg az elsı HDI-t, a jelentés évente jelenik meg azóta, minden évben egy-egy speciális témát tanulmányozva. A humán fejlettség mutatójában a következı komponensek, ún. deprivációs indexek találhatók: a születéskori várható élethossz indexe, az oktatási index és az egy fıre jutó GDP indexe. A születéskor várható élethossz A mutatót a halandósági tábla megfelelı sorából kapjuk. A mutató értékei az országos halandósági tábla halálozási értékei alapján történı dekomponálással számítható ki. (Husz 2002b, 79. old.) Az élethossz értéket az ENSZ Népesedési Divíziója határozza meg az 5 éves átlagokból, a lineáris interpoláció módszerével. Ezzel a mutatóval kapcsolatban jelent meg a legkevesebb kritika, de azért létezik: helyettesítés az egészségben eltöltött évek számával, ill. a genetikai különbségekbıl adódó átlagos élettartam problematikája, melyet az index nem kezel. (Husz, 2001. 74. old.) Az egészséges életévek számának növelése az EU fı egészségcélja kell, hogy legyen. A 15 tagú európai integrációban a születéskori várható élethossz és az egészséges életévek közötti különbség 15 év, ez az érték Magyarország esetében közel 17 év. Magyarország azért is érdekes, hiszen a rendelkezésre álló adatbázis alapján mindkét mutató esetében az utolsó helyen áll. Az oktatási index és korrekciója Két részbıl áll jelenleg: a felnıttkori alfabetizációs képességekbıl és a beiskolázási arányból. Az alfabetizációs tudás beemelését Lind kritizálta: egyfelıl erısen kultúrafüggı, másrészt pedig nehezen mérhetı. A felnıttkori értéke a fejlett országokban 97-99%, de egyes vélemények szerint egy népesség közel 5%-át olyan mentálisan sérült egyének alkotják, akik nem képesek megtanulni írni-olvasni. Nagyon sok országra csak becsült adatok léteznek, pl. az elsı 16 magas humán fejlettséggel bíró országra is, valamint Magyarország, Csehország és Szlovénia esetében is. Általános véleményként az a nézet alakult ki, hogy a felnıtt alfabetizáció csak a harmadik világ esetében alkalmas az egyes országok fejlettségi szintje közötti összevetésre, a fejlett régiókra azonban finomabb mutató szükséges. (Husz, 2002a. 26. old.) A regionális szintre alkalmazható finomabb mutató híján, az általam adaptált HDI elhagyja ezt a mutatót, alacsony térségi differenciáló hatása miatt. 1990-ben más mutatót nem alkalmaztak emellett, de 1991 és 1994 között megjelent az átlagos iskolában eltöltött évek száma az oktatási index számításához. Ezt a statisztikai formulát alkalmazta Obádovics és Kulcsár (2003. 303-322. old.) is, de a többi deprivációs indextıl eltérı évre vonatkoztatva. 1995-tıl napjainkig a bruttó beiskolázási arányt használják, a különbözı oktatási szintekre és korcsoportokra vonatkoztatva. A beiskolázási aránnyal az a probléma, hogy nem veszi figyelembe az adott ország külföldön tanuló diákjainak számát, pl. Luxemburg esetében az arány 75%, de a luxemburgi állampolgárságú külföldön tanuló diákok aránya 10 százalékponttal növelné ezt az értéket. Ezzel így a befogadó országok teljesítménye növekszik. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 12

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ 2002-ben a HDR statisztikai melléklete (137.-138. old.) megemlíti a finomabb mutatók körét: a már említett átlagos iskolában eltöltött évek számát és a várható iskolai élethosszt. Sajnos nem minden országban elérhetık ezek az értékek. A tanulmányban az európai térség humán fejlettségi indexében is a várható iskolai élethossz szerepel, differenciál. A várható iskolai élethossz azt fejezi ki, hogy egy átlagos, 5 éves gyermek hány évet tölthet el az oktatási rendszerben a jelenlegi viszonyok között. Átlagos értéke 17 év az Európai Unióban. Alkalmazott oktatási mutató még a 0-19, és a 0-29 korosztályban tanulók aránya is oktatási szintenként (ISCED), gyakorlatilag ez is beiskolázási arány. A GDP index és korrekciója Az életszínvonal mérésére mind a világban, mind az Európai Unióban az egy fıre jutó GDP (vásárlóerı-paritáson számolva) használatos. A számítási metódus az összehasonlítás végett fontos, ez alapján eltőnnek a különbözı nemzeti és regionális szinteken jelenlévı árszínvonalakból adódó különbségek. Az Európai Unióban az elmaradott régiók fejlıdésének elısegítésére azok a (NUTS2 szintő) régiók jogosultak, ahol ez a mutató nem éri el a közösségi átlag 75 %-át. (Káposzta, 2001. 26. old. ) Az EU strukturális mutatóit tartalmazó honlapja szerint az egy fıre jutó GDP az életszínvonalat, a társadalmi és környezeti (?) jólétet, valamint a társadalmi kohéziót fejezi ki. De visszatérve Patakihoz (2002. 72. old.): Valóban ez lenne a fejlıdés? Vajon valóban a különféle árujavak és pénzjövedelem birtoklása, vagyis az egy fıre jutó GDP-ben mért gazdasági növekedés a fejlıdés célja, értéke? És meg is adja a választ: a fejlıdés értékét önmagában a bıvülı áru- és szolgáltatásválasztékban, önmagában a növekvı termelésben és fogyasztásban, önmagában a reáljövedelemben meghatározni és mérni nem más, mint az eszköz és a cél összekeverése. A GDP elszámolásával kapcsolatos problémákat, a rendszer korlátait sokan leírták, elemezték. (Kristóf, 2003. 1091. old., Bognár, 2004. 8-15. old.) Ezek közül néhány példa: A GDP nem képes megbirkózni a jövedelmi egyenlıtlenségekbıl fakadó problémákkal. A GDP nem számolja el azt a számtalan életsegítı szolgáltatást, amit a természeti ökoszisztémák nyújtanak az embereknek. A GDP nem számol az emberi tıkével, azaz azzal a potenciállal, amit az emberek az adott országban megtestesítenek. (!!!) A GDP szükségképpen alulértékeli a nem piaci áron biztosított közszolgáltatásokat. A GDP nem számol a pénz csökkenı határhasznával. Egy bizonyos jövedelmi szint után az emberek számára az egységnyi pótlólagos jövedelem már nem jár egységnyi jóléti növekménnyel. Mindezen kritikai megjegyzések (és még nagyon sok!) mellett a GDP alkalmazása maradt a HDI-ben. A magyarázat egyszerő: ez az adat áll a legtöbb országban rendelkezésre többékevésbé összehasonlító formában. (Szilágyi, 2001. 588. old.) Az egy fıre jutó GDP-bıl számított deprivációs indexben a csökkenı határhasznot kétféleképpen korrigálta az ENSZ UNDP. 1990-ben a logaritmizált, majd 1998-ig az ún. Atkinson mutatóval korrigált, majd újra a logaritmizált formulát alkalmazzák. Az atkinson-i egyenlıtlenségi formula a szegénységi küszöbhöz viszonyítva számolta a GDP indexet, de ez túlságosan szigorúnak mutatkozott, nem állta ki az idı próbáját. Frigyes 2000-ben mutatta ki tanulmányában az eltérı diszkontálási módszereket, azok hatását (169. old.), Husz (2002a. 27. old.) több kritikát is említ. Szilágyi szerint (2001. 588. old.) a népesség gazdagságának vagy szegénységének mérésére alkalmasabb lenne a háztartási szektor valamely jövedelem adata, vagy pedig fogyasztási mutatója, mint a GDP. Az EU statisztikai hivatala 1995-ig visszamenıleg közli többek között a háztartások rendelkezésre álló jövedelmi adatait is, egy fıre vonatkoztatva. A rendelkezésre álló jövedelem a háztartások által megszerzett tényezıjövedelmeken kívül (munkabér, kamatbevétel) a szociális juttatásokat, transzfereket is Miskolci 13 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ tartalmazza, de ebbıl levonjuk a háztartás által befizetendı adókat, hozzájárulásokat. A rendelkezésre álló jövedelem GDP-hez viszonyított aránya azt is tükrözi, hogy mekkora a központi elvonás mértéke. A centralizált jövedelem részesedése (vagyis hogy az állam a GDP mekkora hányadát vonja el a jövedelmeknek) országról országra különbözik. (KSH, 2003. 2-3. old. ) A mutató meghatározása a fogyasztáson alapul, így az entitások összehasonlítása a GDPtıl eltérıen, a fogyasztáson alapuló vásárlóerı-színvonal (PPCS) segítségével történik. Az index kiszámítása A komponensekbıl számolt deprivációs indexek meghatározásához 1994-ben szélsıértékeket határoztak meg: A születéskori várható élethossz esetében: min. 25 év, max. 85 év; A tudás mérésénél: mind az alfabetizációs index, mind a bruttó beiskolázási aránynál a min. 0, a max. 100%; Az életszínvonal esetében: min. 100 USD, max. 40.000 USD. (HDR 2006. 394. old.) A szélsıértékek meghatározására azért volt szükség, mert nélkülük egy ország teljesítménynövekedésének értékelését más országok teljesítményének mozgásához kötötte. Ez azt jelenti, hogyha pl. minden ország várható élettartama ugyanannyival emelkedik, akkor a HDI értékei változatlanok maradnak, holott az eredeti koncepció szellemében ezt a változást fejlıdésnek kell tekinteni. A HDI a három index számtani átlaga. A három index ugyanolyan súllyal bír az emberi fejlıdésben, tehát a három dimenzió helyettesíthetıvé válhat. Ravallion arra az eredményre jutott, hogy ahhoz, hogy a HDI értéke konstans maradjon, az alacsony GDP-vel rendelkezı országokban a várható élettartam 1 évvel való csökkenését már a GDP 99 dollárral való növelésével kompenzálni lehet, míg a fejlett országokban ehhez több ezer, több tízezer dollárra lenne szükség. A jövedelemnövekmény csökkenı hozadékának elve miatt tehát a HDI implicit módon azt feltételezi, hogy a szegény országokban az élet értéke jóval kisebb, mint a gazdag országokban. (Husz, 2001. 77. old.) Jelen tanulmányban az 1994 elıtti számítási metódust alkalmaztuk. Egyrészt nem kívántuk a világban használatos szélsıértékeket alkalmazni: az egyes indexek eltérıek az eredeti HDI komponenseitıl (pl. az alfabetizáció mutatóját el is hagytuk, mivel ez a fejlett országokban ez nem differenciál), valamint elgondolásunk szerint a minimális szélsıértékek nem alkalmazhatók a fejlett világban. Önkényes meghatározást pedig nem kívántunk alkalmazni. Másrészt pedig nem rendelkezünk több évre vonatkozó adatokkal, így nem is hasonlíthatjuk össze idıben a változásokat, ezért nem is szükségesek (egyelıre) a szélsıértékek. Így a HDI értéke az egyes területek egymáshoz viszonyított helyzetét állapítja meg. I i = Xi-X min / X max -X min ahol Xmax és Xmin a mutató két szélsıértéke, Xi pedig az i-edik ország illetve területi egység mutatója. De ezen képlet csak a várható élethossz és az oktatási index kiszámítására alkalmas. A jövedelmi index kalkulációjához a következı formulát alkalmaztuk. W(y)= logy- logy min / logy max -logy min Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 14

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ Módszertani újításként jelent meg 1993-ban a HDR-ben (109. old.) a többváltozós statisztikai módszer, a fıkomponens-analízis 2 használata, mellyel létrehozható a humán fejlettség faktora. Mind az akkori, mind az általunk elvégzett elemzés (a 2002-es adatokon elvégzett) eredményeképpen kijelenthetı egyrészt az, hogy az egyes indexek szorosan, pozitívan korrelálnak egymással, másrészt pedig a módszer eredményeképpen létrejövı egyetlen faktor ugyanolyan súllyal magyarázza mindhárom indexet. A két metódus alapján számolt rangsor közötti korreláció nagyon szoros. Akkor is, most is az egyes komponensek elég szorosan, szinte ugyanolyan mértékben korrelálnak egymással, így kérdéses, hogy a fejlıdés más-más aspektusát mérik. (Husz, 2001. 77. old.) Viszont ha a jelentésben lévı felbontás szerinti csoportokat külön elemezzük, egészen más következtetést vonhatunk le. A magas emberi fejlettséggel rendelkezı országokban a súlyok változnak: a legnagyobb szereppel a GDP bír, azt a várható élethossz és utolsóként az oktatási index következik. A közepes fejlettségő országokban viszont az oktatás szerepe a legnagyobb, ıt a gazdasági teljesítmény, majd az élethossz követi csökkenı súllyal. Az elsı két csoportban elvégzett elemzés eredményeként azonos elıjellel szerepelnek az indexek: ha magas a GDP, magas a várható élethossz és az oktatásban résztvevık aránya is. Az alacsony emberi fejlettségő országokban ugyanúgy az oktatás szerepe a legnagyobb súlyú, azonos elıjelő a gazdasági teljesítmény és ellenkezı elıjellel szerepel a várható élethossz. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy alacsony egy fıre jutó GDP és (a HDI által mért) tudás mellett a várható élettartam nem olyan alacsony, mint ami indokolt lenne ezen változók alacsony volta miatt, hanem éppen ellentétesen, magasabb. Tehát a magas várható élettartam kisebb gazdasági teljesítménnyel és kisebb tudással jár ebben a csoportban. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a három csoport elemzése után az egyre kevesebb információ sőrősödik az ún. humán fejlıdési faktorba, tehát ezek alapján is érdemes a változók körének bıvítése, finomítása csoportonként is. II. AZ EMBERI FEJLİDÉS ALAKULÁSA A KÖZÉP-EURÓPAI RÉGIÓKBAN Az index meghatározásához három részindexet alkottunk: a születéskor várható élethossz index: az egyes régiók értékei a nemzeti statisztikai hivataloktól származik, és a 2003-as évre vonatkozik. Az élethossz adatokat a nemek szerinti súlyozott átlag alapján határoztuk meg. képzettségi index: bruttó beiskolázási arányt számoltunk az Eurostat 2003-ra vonatkozó oktatási adatai alapján, az 5-24 éves korosztályra, jövedelmi index: a háztartások rendelkezésre álló jövedelmébıl (egy fıre vonatkoztatva) számoltuk. (Forrás: Eurostat honlap, 2003) A HDI értékek 0 és 1 között helyezkednek el. A régiók osztályozása szerint 0,600 fölött magas, 0,350-0,599 között közepes, 0,349 alatt pedig alacsony emberi erıforrás-jellemzıkkel jellemezhetı az adott régió. A mutató átlagértéke 0,398 a közép európai térségben. Átlag alatt és felett 19-19 régió van. A legnagyobb értékkel Prága büszkélkedhet, ahol mindhárom, a HDI-ben sőrősödött index értéke maximális. A magas fejlettségő csoportban a szlovák és a lengyel fıváros régiója 2 A fıkomponens analízis egy olyan többváltozós matematikai statisztikai módszer, amely során adatredukciót végezhetı el. Az eredeti változók által hordozott információt lényeges információveszteség nélkül jóval kevesebb mesterséges mutatóba lehet tömöríteni. (jelen helyzetben 1 mutatóba.) A módszer velejárója, hogy az egyes fıkomponensekben sőrősödı egyes mutatók súlya is meghatározható. A vizsgálatot az SPSS for Windows 13.0 programmal végeztük el. Miskolci 15 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ mellett a cseh Dél-keleti régió (Ausztria és Szlovákia határán) foglal helyet. Közép- Magyarország a közepes fejlettségő csoportban tartózkodik, igaz ott az elsı helyezett. A minimális értékő régiók a következık: Észtország, Észak-alföld, Lettország és Észak- Magyarország. A varsói Grzegorz Gorzelak szerint a tervgazdaságból a piacgazdaságba való átmenet nyertes és vesztes régiói Kelet-Közép-Európa hagyományos nyugat-keleti fejlıdésbeli megosztottságát követik. A vesztes térségek Lengyelország, Szlovákia és Magyarország keleti határvidékein egy összefüggı elmaradott övezetet, egy eastern wall -t, azaz keleti falat alkotna, míg a nyertes régiók többnyire Kelet-Közép-Európa nyugati felén helyezkednek el. (Cséfalvay, 1999. 214. old.) Ugyan a keleten fekvı szlovák és a magyar régiók követik ezt a tipológiát, alacsony az emberi fejlıdés szintje, lehetısége, a lengyel régiók viszont nem. A lengyel határmenti Lublini és Kárpátaljai (az egyik az ukrán, a másik pedig az ukrán-fehérorosz határon fekszik) vajdaságok azért is figyelemre méltóak, mert a 2004-ben kibıvült EU legkisebb gazdasági teljesítményét adták, az egy fıre jutó GDP, vásárlóerı-paritáson számolva az európai integráció átlagának 33%-a. De ebben a vizsgálatban a közepes fejlettségő régiók közé tartoznak. Alacsony az egy fıre jutó jövedelem ezekben a régiókban fele sincs a legmagasabb értékkel rendelkezı Prágának, igaz a logaritmizált formula alkalmazásával kisebb a differencia de a várható élethossz terén alig vagy kis mértékben maradnak el tıle. Viszont a nyugati elhelyezkedés sem mutatja feltétlenül a magasabb fejlıdést. A cseh Észak-nyugati régió egyike a legnyugatabbra fekvı közép-európai régióknak, mégis az alacsony fejlettségő csoportba tartozik. Igaz azt is hozzá kell tenni a régió a korábbi NDK határán helyezkedik el, nem pedig a fejlett Nyugatén. A Gorzelak által közép-európai (vagy sárga) bumerángnak nevezett képzıdmény, amelyet a Budapest Bécs Pozsony Prága Gdansk vonal növekedési régiói alkotják, halvány kontúrjai így is látszanak. 3 A közép-magyarországi régió és a nyugat-dunántúli régió kikerült a magas fejlettségő lehatárolásból, de Magyarországon belül a két régió az elsı két helyezést érte el. A bumeráng felsı része is módosul, nem Gdansk felé, hanem Varsó felé mozdul el. Az OECD módszertana által lehatárolt vidékiségi kategóriák szerinti régióátlagok a következık: alapvetıen vidéki régiók: 0,330, jellemzıen vidéki régiók: 0,378 (vidéki átlag: 0,364), alapvetıen városi régiók: 0,686. 1. táblázat: A közép-európai régiókra adaptált HDI értékei és részindexei HDI sorrend Területi egység várható élethossz oktatás jövedelem Élet index Képzés index Jövedelmi index 1. cz01 Prága 76,65 109,98 11214,1 1,000 1,000 1,000 1,000 2. sk01 Pozsony 75,49 90,99 9153,2 0,775 0,612 0,769 0,718 3. pl12 Mazóviai vajdaság 75,17 83,81 8086,0 0,714 0,465 0,628 0,602 4. cz06 Dél-keleti régió 76,10 78,75 7014,0 0,893 0,361 0,466 0,573 5. hu10 Közép-Magyarország 73,58 84,76 9460,6 0,404 0,484 0,806 0,565 6. pl21 Kis-lengyelországi vajdaság 76,01 80,29 5752,8 0,875 0,393 0,240 0,503 7. cz03 Dél-nyugati régió 75,51 72,67 7098,5 0,780 0,237 0,479 0,499 8. cz05 Észak-keleti régió 75,62 71,39 6893,4 0,800 0,211 0,446 0,486 9. pl41 Nagy-lengyelországi vajdaság 74,86 79,88 6570,4 0,653 0,385 0,391 0,476 10. cz07 Közép-Morvaország 75,53 72,20 6660,2 0,783 0,227 0,407 0,472 HDI érték 3 Nagy (2006, 101. old.) és Egri és tsa. (2006. 4. old.) eredményei szerint a bumeráng deformálódik : Szlovénia valamint Bukarest és Szófia régió is a részei. Itt azért nem kerültek megemlítésre, mert a 3 ország régióinak HDI értékét adathiány miatt nem tudtuk számolni. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 16

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ 11. pl22 Sziléziai vajdaság 74,29 77,69 7256,4 0,542 0,340 0,504 0,462 12. pl63 Pomerániai vajdaság 75,37 76,91 6027,9 0,751 0,324 0,293 0,456 13. pl51 Alsó-sziléziai vajdaság 74,43 79,82 6606,3 0,569 0,383 0,398 0,450 14. pl33 Świętokrzyski vajdaság 75,12 80,55 5600,1 0,704 0,398 0,209 0,437 15. pl42 Nyugat-pomerániai vajdaság 74,38 79,18 6488,3 0,561 0,370 0,377 0,436 16. pl34 Podlasiei vajdaság 75,44 78,84 5302,7 0,765 0,363 0,147 0,425 17. pl32 Kárpátaljai vajdaság 75,87 76,62 4916,3 0,849 0,318 0,061 0,409 18. cz02 Közép-Csehország 74,96 61,08 7565,3 0,673 0,000 0,552 0,408 19. pl61 Kujáviai-pomerániai vajdaság 74,63 76,87 5937,9 0,608 0,323 0,276 0,402 20. cz08 Morva-Szilézia 74,38 73,32 6459,9 0,560 0,250 0,372 0,394 21. hu22 Nyugat-Dunántúl 73,28 73,36 7610,0 0,346 0,251 0,559 0,385 22. pl11 Łódźi vajdaság 73,72 79,09 6361,4 0,432 0,368 0,355 0,385 23. pl31 Lublini vajdaság 74,79 79,29 5228,9 0,639 0,372 0,131 0,381 24. pl52 Opolei vajdaság 75,24 72,38 5238,7 0,727 0,231 0,133 0,364 25. pl43 Lubuszi vajdaság 74,20 74,77 5771,6 0,525 0,280 0,244 0,350 26. pl62 Warmia-mazúriai vajdaság 74,39 76,65 5357,1 0,563 0,318 0,159 0,347 27. cz04 Észak-nyugati régió 73,66 68,31 6343,1 0,420 0,148 0,351 0,306 28. sk02 Nyugat-Szlovákia 74,08 67,47 5955,9 0,502 0,131 0,280 0,304 29. hu21 Közép-Dunántúl 72,46 73,37 6889,7 0,187 0,251 0,445 0,295 30. sk03 Közép-Szlovákia 73,56 69,82 5688,9 0,401 0,179 0,227 0,269 31. lt00 Litvánia 72,47 81,39 5359,4 0,190 0,415 0,159 0,255 32. hu23 Dél-Dunántúl 72,04 73,91 6430,1 0,107 0,262 0,367 0,245 33. sk04 Kelet-Szlovákia 73,50 67,60 5280,8 0,389 0,133 0,143 0,222 34. hu33 Dél-alföld 72,38 75,77 5510,5 0,173 0,300 0,191 0,221 35. ee00 Észtország 71,90 80,42 5073,6 0,079 0,396 0,097 0,191 36. hu32 Észak-alföld 72,07 73,92 5369,8 0,112 0,263 0,162 0,179 37. lv00 Lettország 71,84 78,16 4659,4 0,067 0,349 0,000 0,139 38. hu31 Észak-Magyarország 71,49 71,26 5304,4 0,000 0,208 0,148 0,118 (forrás: saját számolás, szerkesztés) A következıkben pedig a módosított HDI-t vetettük össze társadalmi gazdasági jellegő mutatókkal, kapcsolatukat a Spearman-féle rangkorrelációs együtthatóval mérve. A rangkorrelációval ordinális (sorrendi) adatskálán mért (vagy ilyen adatskálára transzformált) jellemzık együttmozgása mérhetı. Mivel a HDI csak ordinális szinten értelmezhetı, ezért szükséges volt a magasabb mérési szinten (intervallum, arány) mérhetı változók átalakítása ordinális szintővé. Az elemzésbe bevont 54 változó között találunk mind statikus (egy idıpontra vonatkozó, 2003-ra vonatkozóak), mind pedig dinamikus (2000-2003 évek mozgásait reprezentálva, kivétel a termelékenység változása, ez 1999-2003 évekre vonatkozik) mutatókat. Az egyes mutatók sorrendjét a korrelációs együttható nagysága határozza meg, minél lejjebb haladunk egy oszlopban, annál alacsonyabb az együttható értéke. Az egyes elıjelek a HDI és az adott változó közötti kapcsolat irányát mutatja, pl.: ha a gazdasági sőrőség értéke pozitív, akkor az együtt mozog a HDI-vel. De a mezıgazdasági szektor által termelt érték éppen ellentétes irányban halad a HDI-vel, minél alacsonyabb az emberi fejlıdés értéke, annál magasabb a mezıgazdaság hozzáadott értéke. Mindezen összefüggések fordítva is igazak. Nincs, vagy nagyon alacsony a korreláció mértéke: a mezıgazdasági foglalkoztatás szintje, a szolgáltatás foglalkoztatásának szintje, a teljes függıségi ráta, az öregségi index, az erdıvel borított területek aránya, az agrárgazdaságok sőrősége, a munkanélküliségi ráta, a tartós munkanélküliségi ráta, a munkanélküliség változása, a fiatalok munkanélküliségi rátája, a Miskolci 17 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ vitalitási index, az 1000 fıre jutó közúti sérülések száma, a termelékenység változása változókkal. Többen kritizálták a HDI-t azért mert a GDP-vel túlságosan szoros a korreláció, sıt az országon belül nem mond többet a fejlettség szempontjából, mint a GDP. (Smahó 2005. 9. old., Husz 2002b. 81. old., stb.) A korrelációs együtthatók által differenciált társadalmigazdasági jellemzık 2.számú táblázata szerint a legerısebb kapcsolattal a Sen által is kívánatosnak tartott születéskor várható élethossz bír. A jövedelmi és a megszerezhetı tudás mutatói pedig a közepes erısségő csoportban találhatók. A születéskori várható élethossz értékek eloszlása Husz vizsgálataival egyetemben itt is homogén, de mégis a fıként differenciáló tényezı a HDIn belül, így a régiók között is. Az is látható, hogy a második egy gazdasági potenciált megjelenítı mutató, de a GRP/fı-vel 4 való kapcsolat viszont csak közepes erısségő. III. A HDI SZÁMÍTÁSA MÁS MUTATÓKKAL Az módosított Humán fejlettségi index nem más, mint a korábbi bírálatok korrigálása, ezeknek az indexbe építése. A bevont területi egységek szintje immáron az országos szint, erre a területi szintre győjtenek a legtöbb országban az alábbi mutatókat. Az 27 tagú európai integráció országai mellett Norvégiát, Svájcot, Izlandot és Horvátországot vontuk be, ezen országok is sajátos kapcsolataikkal kapcsolódnak az EU-hoz. Az adatok 2002-ra vonatkoznak. A születéskor várható élethosszt finomabb mutatóval cseréltük le, ez a korábban is említett egészségben eltöltött évek száma. Nem a fentebb ismertetett európai uniós adatbázisból merítettük az adatokat, mert az hiányos, nem minden országra adottak az értékek. Ezért a WHO adatbázisát alkalmaztuk. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy nem egyeznek meg az államok hivatalos statisztikai adataival, ezeket a WHO alternatív módszertannal számolja. Ez magyarázza az eltérést pl. Magyarország adataiban lévı eltérést, az európai uniós statisztikai metódus mellett 55,65 év az egészségesen eltöltött évek száma, addig a WHO szerint ez az érték 64,85 év. A bruttó beiskolázási arányt az iskolai várható élethosszal helyettesíthettük, ennek forrása az Európai Unió statisztikai hivatala. A legnagyobb értékkel az Egyesült Királyság rendelkezik, a legkevesebbel pedig Ciprus. 2. táblázat: A közép-európai régiók emberi fejlettségének kapcsolata más társadalmigazdasági mutatókkal Gyenge kapcsolat, egyirányú együttmozgás A tartós munkanélküliség változása (+) Foglalkoztatási ráta (+) Népességváltozás (+) 1000 fıre jutó közúti halálesetek száma (- ) Aktivitási ráta (+) A szolgáltatási szektor hozzáadott értéke (+) Természetes szaporodás/fogyás (+) Nık foglalkoztatási rátája (+) Közepes erősségű kapcsolat, egyirányú együttmozgás Háztartások jövedelme, egy fıre vetítve (+) Népsőrőség (+) 1000 fıre jutó gépjármő (+) 1000 fıre jutó szgk. (+) Ledolgozott óra/hét (+) GRP/fı (+) GRP részaránya a régióban (+) Termelékenység (+) Oktatással megszerezhetı tudás (+) Foglalkoztatás változása, nık (-) Szoros kapcsolat, egyirányú együttmozgás Születéskor várható élethossz (+) Gazdasági sőrőség (+) 4 GRP/fı: bruttó regionális termék (Gross Regional Product) egy fıre vetítve. A legprofánabb gyakorlati gond vele az, hogy a területileg bontott, hozzáférhetı gazdasági, értéktermelési információk köre jóval szőkebb az országos szinten rendelkezésre állónál. Elméleti gondot jelent az, hogy nem minden gazdasági teljesítmény lokalizálható egyértelmően, nem küszöbölhetı ki a mutatószám részben becsült jellege, s így kisebb-nagyobb mértékő statisztikai bizonytalansága. (Nemes Nagy, 2005. 7. old.) Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 18

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ GDP növekedési ráta (-) Ipari foglalkoztatás (-) Nıi népesség aránya (-) Férfi népesség aránya (+) Háztartások jövedelmi változása, egy fıre vetítve (-) Az 10000 fıre jutó orvosok száma (+) Népesség részaránya (+) Az ipari szektor hozzáadott értéke (+) A 10000 fıre jutó kórházi ágyak száma (+) Autópálya sőrőség (+) Mezıgazdaság által használt terület (-) Miskolci 19 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar Nettó migráció (+) Jövedelmek részaránya a régióban (+) Mg.-i hozzáadott érték (-) Vasúthálózat sőrőség (+) Foglalkoztatási ráta, változása (-) K+F kiadások a GRP százalékában (+) Foglalkoztatás változása az 55-64 korosztályban (-) Munkanélküliség változása (+) Az élethosszig tartó tanulásban résztvevık aránya (+) Foglalkoztatási ráta, 55-64 korosztályban (-) Forrás: saját számolás, szerkesztés. A jövedelmi mutatót az egy fıre jutó GDP-bıl (vásárlóerı-paritáson) számoltuk az Eurostat adataiból. Sajnos a fentebb használt jövedelmi adatok nem minden országban elérhetık, ezért az egy fıre jutó GDP-t tudjuk alkalmazni. Az index számításához a korábbiakban ismertetett és használt módszertant alkalmaztuk. A régi és az új HDI értékek összehasonlítása felesleges és értelmetlen, hiszen eltérı a számítás módszertana. A sorrendeket viszont annál inkább! A legnagyobb eltéréssel Írország bír, az új rangsorban a 16., a régiben pedig a 6. Az Egyesült Királyság hat helyet ugrott elıre, így a második helyre került. Olaszország is hét helyet ugrott elırébb az új metódus szerint, Finnország négyet. Norvégia, Ausztria és Ciprus viszont hátrébb került. A két rangsor közötti korreláció mértéke itt is nagyon szoros a Spearman-féle együttható alapján (0,931). Az egyes súlyokat megvizsgálva fıkomponens-analízissel a következı eredményeket kaptuk. A két adatsor lefuttatása után közel azonos információsőrősödést 5 tapasztaltunk. Az egyes komponensek súlya viszont változott: a hagyományos adatok esetében a gazdasági teljesítmény szerepel a legnagyobb súllyal, majd a várható élethossz és az oktatási mutató következik. Az új adatok más súllyal szerepelnek: a GDP és az egészségesen eltöltött évek száma azonos súlyú, végül pedig a várható iskolai eltöltött évek változó következik. ÖSSZEFOGLALÁS Jelen tanulmány egy módszertani próba, elemzés a területi különbségek emberi fejlıdéssel való magyarázatára. Habár maga az HDI komplex mutató, hasonlóan az egy fıre jutó GDP-hez ez sem tartalmaz olyan fontos elemeket, mint a jövedelemegyenlıtlenség, a környezet minıségének állapota vagy a nemi esélyegyenlıség tényezıi. De mégis, éppen összetettségének köszönhetıen eltérı rangsorral bírnak az egyes régiók, mint ami az egy fıre jutó GDP alapján indokolt lenne. A regionális elemzés során bizonyítást nyert az a Sen-i minıségi elvárás, mely szerint a várható élethossznak kell, hogy döntı legyen a jóllét szempontjából. Ha a vizsgálatban megjelenı egész-ségi mutatókkal való kapcsolatot keressük, a gyenge kapcsolat oszlopában találjuk azokat. Mind a kórházi ágyak, mind pedig az orvosok számának szerepe igen csekély. A gazdasági fejlettség és a várható élethossz közötti pozitív kapcsolat két tényezı közvetítésével áll fenn: egyrészt a szegények jövedelmén, másrészt pedig a közkiadásokon, elsısorban a közegészségügyi kiadásokon keresztül. Ezen tényezık boncolgatása is fontos, továbbiakban javasolt ilyen irányú regionális vizsgálat is. A határozott és célzott közpolitika és közösségi szolidaritás elengedhetetlen a jóllét kiteljesítéséhez. (Pataki, 5 Ezt a megmagyarázott variancia fejezi ki: a hagyományos adatok esetében 73,6%, az új adatok használatkor pedig 70,8%.

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ 2002. 73. old.) Az emberi fejlıdés szempontjából fontos (képzési, egészségügyi) intézmények tulajdonviszonyai (közösségi, magán, estlegesen a kettınek ötvözete) és ezek kapcsolata a HDIvel is aktuális téma, az esélyeket, a választási lehetıségeket nagyban befolyásolják. Az is látható, hogy a gazdasági potenciál egyik mutatójával nagyon szoros a kapcsolat, de a rendelkezésre álló jövedelemmel csak közepesen, valamint általában a termelést jellemzı mutatókkal is. A hagyományos, statikus foglalkoztatási változókkal való kapcsolat igen gyenge, elenyészı. Viszont a Lisszaboni stratégiában is megfogalmazott nıi, ill. az idısek foglalkoztatási rátájával való kapcsolat közepes mértékő, de negatív elıjellel: ha magas az emberi fejlıdés lehetısége, akkor alacsony ezen esélyegyenlıségi mutatók értéke. (!) Az oktatási és az infrastrukturális jellemzık szerepe is átlagos, ez alól kivétel az autópálya-sőrőség, ennek szerepe alacsony. A környezeti állapot jellemzıivel (erdıterületek, mezıgazdasági területek aránya) való kapcsolat gyakorlatilag jelentéktelen. Ezen kapcsolatok milyensége, iránya az index hiányosságaira enged következtetni. További elemzések megfontolás tárgyát kell, hogy képezzék. Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, indokolt lenne ebben a térségben is az etnikumok esélyeinek számbavétele, mint pl. a Magyarországon és a Szlovákiában is nagyarányú cigány etnikum, vagy a külhoni magyarság esetében. Összeurópai regionális humánfejlettség meghatározása is alapvetı feladat lenne, de sajnos még a fejlett államokban is hiányos a statisztikai rendszer, ill. nem mindenhol mérnek NUTS2 szinten olyan mutatót, mint a születéskor várható élethossz. A fıkomponens-analízissel elemzett és a hagyományos HDI rangsorában nem sok az eltérés, a korreláció nagyon szoros, az egyes tényezık azonos súllyal szerepelnek az indexben. De az eltérı fejlettségő csoportokban az egyes tényezık súlya is különbözı, más szereppel bírnak. Ez legjobban az alacsony fejlettségő csoportban fejezıdik ki: kisebb gazdasági és oktatási teljesítmény mellett ellentétes irányú az élethossz alakulása. A várható egészségesen eltöltött évek számával és a várható iskolai évekkel behelyettesített HDI és az eredeti HDI rangsora szintén közel azonos, bár a súlyok mértéke itt is eltérı. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 20

Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ 3. táblázat: A módosított HDI és deprivációs indexei Az egészségesen eltöltött évek száma (HLY) Iskolai várható élethossz (év) GDP/f ı (PPP) Az EU25 %-ában Forrás: alapadatok: WHO, Eurostat, saját számolás, szerkesztés Mindezek tanulságaképpen leszögezhetı, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatok feltérképezése és mérése, gyakorlatba ültetése nem könnyő feladat, kiterjedt elméleti kutatást igényel. Természetesen a megfelelıen kiválasztott, hiánytalan adatbázis használata is létfontosságú, lehetıleg minél kisebb területi szinteken is biztosítva az adatok elérhetıségét. Az elméletileg megalapozott, jól felépített, megfelelı módszertannal elıállított indexeknek kimagasló fontosságuk van egy-egy térségben végbemenı folyamatok elemzésében. HLY index Oktatási index GDP index HDI HDIúj rangsor Svédország 73, 32 19,80 113,7 1,00 0,91 0,68 0,864 1. 2. Egyesült Királyság 70,62 20,40 116,1 0,74 1,00 0,69 0,812 2. 8. Izland 72,85 18,50 121,6 0,96 0,72 0,71 0,795 3. 5. Belgium 71,13 19,20 117,6 0,79 0,82 0,70 0,770 4. 4. Finnország 71,09 19,20 114,7 0,79 0,82 0,68 0,765 5. 9. Norvégia 71,99 17,80 146,6 0,87 0,61 0,80 0,764 6. 1. Svájc 73,17 16,50 130 0,99 0,42 0,75 0,716 7. 7. Hollandia 71,17 17,20 125,3 0,80 0,52 0,73 0,682 8. 3. Olaszország 72,71 16,60 110 0,94 0,43 0,66 0,680 9. 16. Dánia 69,85 18,00 121,4 0,67 0,64 0,71 0,675 10. 12. Németország 71,82 17,10 108,5 0,86 0,51 0,66 0,674 11. 13. Spanyolország 72,57 17,00 95,2 0,93 0,49 0,59 0,672 12. 14. Franciaország 71,97 16,60 112 0,87 0,43 0,67 0,659 13. 12. Luxemburg 71,51 14,30 220,7 0,83 0,09 1,00 0,641 14. 11. Ausztria 71,41 15,90 120 0,82 0,33 0,71 0,618 15. 10. Írország 69,80 16,60 132,3 0,67 0,43 0,75 0,618 16. 6. Görögország 71,01 16,20 77,2 0,78 0,37 0,49 0,549 17. 17. Szlovénia 69,45 17,20 74,5 0,63 0,52 0,47 0,543 18. 19. Portugália 69,21 16,90 79,5 0,61 0,48 0,51 0,532 19. 18. Csehország 68,39 16,30 67,7 0,53 0,39 0,43 0,449 20. 22. Málta 71,00 14,30 74,9 0,78 0,09 0,48 0,449 21. 21. Magyarország 64,85 16,80 59,1 0,20 0,46 0,36 0,341 22. 25. Lengyelország 65,79 17,00 46,3 0,29 0,49 0,24 0,341 23. 24. Ciprus 67,59 13,70 82,6 0,46 0,00 0,52 0,327 24. 20. Észtország 64,09 17,50 46,8 0,13 0,57 0,25 0,313 25. 23. Szlovákia 66,22 15,00 51 0,33 0,19 0,29 0,270 26. 27. Litvánia 63,31 16,80 41,9 0,05 0,46 0,19 0,236 27. 26. Horvátország 66,56 14,60 43,6 0,36 0,13 0,21 0,236 28. 28. Lettország 62,76 16,60 38,7 0,00 0,43 0,15 0,196 29. 29. Bulgária 64,63 14,60 28,3 0,18 0,13 0,00 0,105 30. 30. Románia 63,12 14,60 28,1 0,03 0,13 0,00 0,056 31. 31. HDIrégi rangsor Miskolci 21 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

IRODALOMJEGYZÉK XXVIII. OTDK Közgazdaságtudományi Szekció - Doktorandusz Konferencia Kiemelt dolgozatok- EMBERI ERİFORRÁS MENEDZSMENT SZEKCIÓ BOGÁR, L. (2003): Magyarország és a globalizáció. Osiris kiadó, Budapest, 355. old. BOGNÁR, R. (2004): A gazdasági növekedés alternatív ökonómiai értelmezése. Szakdolgozat, Gyöngyös, Károly Róbert Fıiskola, 8.-15. old. CSÉFALVAY, Z. (1999): Helyünk a nap alatt Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, Gyır, 214. old. EGRI, Z. TÁNCZOS T. (2006): Elmaradott vidéki térségek az Európai Unió keleti határán. Konferenciaanyag, 4. old. XLVIII. Georgikon Napok, Agrárgazdaság, vidék, régiók multifunkcionális feladatok és lehetıségek. Keszthely, 2006. szeptember 21-22. HDR: Human Development Report 1993, 2004, 2006., UNDP http://hdr.undp.org/ HUSZ, I. (2001): Az emberi fejlıdés indexe. Szociológiai Szemle, 2001/2. 72-83. old. HUSZ, I. (2002a): Az emberi fejlıdés indexe. In: Lengyel György (szerk.): Indikátorok és elemzések. Mőhelytanulmányok a társadalmi jelzıszámok témakörébıl. BKÁE, Budapest, 2002. 23-34. old. HUSZ, I. (2002b): Regionális különbségek Magyarországon, kísérlet a területi különbségek bemutatására az emberi fejlıdés indexe alapján. In: Lengyel György (szerk.): Indikátorok és elemzések. Mőhelytanulmányok a társadalmi jelzıszámok témakörébıl. BKÁE, Budapest, 2002. 77-85. old. KÁPOSZTA, J. (2001): Regionális politika I. Tantárgyi segédlet alap levelezı hallgatók számára, Gödöllı, 12-42. old. KRISTÓF, T. (2003): Magyarország gazdasági fejlettségének lehetséges forgatókönyvei. Statisztikai Szemle, 81. évf. 12. szám, 1090-1106. old. KSH (2003): Régiók gazdagsága. Idıszaki kiadvány, 1-5. old. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/regiok.pdf NAGY, H. (2006): Gazdaságfejlesztési stratégiák hatásainak vizsgálata és alkalmazásuk lehetıségei a regionális fejlesztésekben. Doktori (PhD) értekezés. Gödöllı, SZIE-GSZDI, 65-102. old. NEMES NAGY, J. (2005): Regionális elemzési módszerek. Kézirat, ELTE Regionális Földrajzi Tanszék. Forrás: http://geogr.elte.hu., Összetett jelenségek, osztályozás, regionalizálás fejezet, 7. old. (Letöltve 2005-ben.) DR. OBÁDOVICS, Cs. DR. KULCSÁR, L. (2003): A vidéki népesség humánindexének alakulása Magyarországon. Területi Statisztika, 6. (43.) évfolyam, 4. szám, 303-322. old. PATAKI, Gy. (2002): A fejlıdés gazdaságtana és etikája Tiszteletadás Amartya Sen munkásságának. In: Kocsis Tamás (szerk.): Emberközpontú gazdaságot! Válasz Könyvkiadó, Budapest, 69.-86. o. SMAHÓ, M. (2005): A humán fejlettség regionális dimenziói. www.sze.hu/etk/_konferencia/publikacio/net/eloadas_smaho_melinda.doc, 1-11. old. SZILÁGYI, Gy. (2001): Gazdag országok szegény országok. Szokatlan vita a nemzetközi statisztikai életben. Statisztikai Szemle, 79. évf. 7. szám, 587-595. old. Honlapok: Eurostat regionális adatbázisa: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1996,45323734&_dad=portal&_schema=portal&screen=welco meref&open=/general/regio&language=en&product=eu_general_statistics&root=eu_general_statistics Eurostat: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page?_pageid=1090,30070682,1090_33076576&_dad=portal&_schema=portal Az EU Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Fıigazgatóságának honlapja: http://ec.europa.eu/health/ph_information/indicators/lifeyears_data_en.htm A World Health Report 2002 kiadványának statisztikai melléklete: http://www.who.int/whr/2002/annex/en/ Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 22

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ COMPETITIVENESS AND TRANSPORT INFRASTRUCTURE IN THE NORTH-HUNGARIAN REGION Ildikó Gyırffy Ph.D student University of Miskolc, Department of Regional Economics I. INRODUCTION Although there are several different impacts arising from the changes or developments of the transport infrastructure, it is well established that the quality standards of the transport networks are in a strong connection with the economic situation of an area. In economically lagging regions, networks are an essential prerequisite for economic development. Economic growth requires trade, and trade requires transport; as well as the transportation demands improving availability conditions of certain territories. In addition, increasing mobility is a precondition for increased productivity. The infrastructural position through the terms of the availability and attractiveness of locations is able to affect on the internal and external capital flows, on the freight and passenger movements as well as on the market size. The transport system can also have an effect on the intensification of the regional connections, therefore its development increasingly become an important purpose. (Baum H., 2002; Vickerman R., 2005.) Works that analyze the economic impacts of the transport system mostly have deal with the level of the country or a larger territory. But the effects on the regions or subregions have increasing importance. The inadequate quality, density of the minor-, access- and connecting roads as well as the low quality of the transport services in the rural areas might be one of the most important reasons for regional disparity. In this aspect the quality and quantity of the micro relations belongs to the aims of the road infrastructure developments. (Kenneth B.- Hensher D., 2005; Fleischer T., 2003.) In the present essay I studied the availability as the term of competitiveness and of choice of location. Their economic, social and institutional terms have to possess satisfactory internal and external connections. With the Bennett s method I have compared the regional and national conditions with using ten indicators of the road- and subsidiary road infrastructure. I also mentioned some facts about the availability possibilities by public transport services of rural areas. The main problems of the North-Hungarian region arise from the inadequate road and rail networks that are able to delay the economical and social development to a great extent mostly in those settlements that are in the periphery of the region, in a relative confinement. Mostly the inadequate density of the minor-, access- and connecting roads cause disadvantages, and the low-quality transport services in the rural areas. The development of these factors, to streamline and enlarge the regional road infrastructure would be necessary and have to be in a dominant position in the future to make the quality of life better, to ensure the connections into the global economic to assist, increase the economic development processes and to improve our competitive potentials. II. AVAILABILITY AND COMPETITIVENESS Miskolci 23 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ For the word of competitiveness there is not any consistent definition in the economic literature. An "official" determination of OECD of a nation's competitiveness is "the degree to which a country can, under free and fair market conditions, produce goods and services which meet the test of international markets, while simultaneously maintaining and expanding the real incomes of its people over the long term". (www.stats.oecd.org) Competitiveness equally requires innovation potentials, achievement, successes in business and cooperation processes inside and outside of agglomerations, regions and national borders. According to its mission, it means a branch of industry, product or a kind of economic strength that is able to constitute propulsive power for business actors or institutions of the region. Consequently, it is an essential point, how are the sphere of large enterprises, knowledge-based innovators and small and medium enterprises able to cooperate effectively. (Kozma G., 2003.) Figure 1 Pyramid model of the competitiveness Reference: Lengyel I. Rechnitzer J., 2002; edited by the author According to several literature and references, the availability and the adequate infrastructural conditions appear as an independent term of competitiveness in many cases. During the survey of the other terms we have to take into consideration, that in accordance with the economic situation and its main scope of activities and realizable aims, different elements and service claims become the key issue and propulsive power for the economic development in different time period. (Fleischer T., 2003.) Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 24

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Summarized in the Figure 1, there are the ex post and ex ante elements connected to the competitiveness in the pyramid model of Imre Lengyel and János Rechnitzer. The main aim is to improve the quality of life and the standard of living, for that the development of the preconditions for example the availability and infrastructural elements are essential in the long run. (Lengyel I.-Rechnitzer J., 2002.) Although the infrastructural extension is reasonable in many ways the good availability and well-expanded internal connections are necessary preconditions almost for all factors it is not able to be declared squarely, that the network development of any transport sector has a positive effect on the competitiveness. Through the competitiveness the term of availability also plays an important role in the choice of location. In these days the rate of the tertiary sector is commanding, the product differentiation became dominant, due to the globalization the role of the agglomeration economy, clusters, supply chains and cargo networks is increasingly important, and in the case of that the transport and infrastructural preconditions have an adequate function. Although the infrastructure does not have an independent attractive force, it is able to operate effectively through the integration into the economic systems and to promote regional development processes. (Kovács F., 2002.) Availability impacts The transport infrastructure terms have important effects on the economic conditions of an area as discussed above. The different impacts mainly arise from the changes or developments of the transport infrastructure. When the transport conditions improve as well as the availability and attractiveness of locations, prospectively the firms and consumers react positively. The changes in the transport costs are able to have an effect on the freight and passenger movements as well as on the market size. Transport system improvements are able to increase the labour market and can have an influence in the migration processes and also have an effect on property and housing markets. (Tóth G., 2005.) These positive impacts mainly the increased transport claims and mobility also require the further development of the availability conditions. From the introduction of the availability terms in the Figure 2, the spatial, temporal and qualitative terms are well separated. To improve all of these factors would be necessary to improve the competitive potentials of a territory and also to assist and increase the economic development processes. The transport network is able to be regarded as an optimal term as long as it can provide a satisfactory accessibility of the region or the territory from other areas and can allow an economical availability of several markets that are important for the certain region. These conditions are able to become realized if the transport network of the area is an integrated part of the European networks and the connections are optimal for the territory. (Veres L., 2005. pp. 9.) At the same time the fact has to be taken into account that the improvement of the micro connections also plays an important role in the competitiveness of an area, and in this regard the minor road infrastructure, the local network system might become more necessary for the region than for example one of the transeuropean transport corridor. (Fleischer T., 2003.) Miskolci 25 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Availability terms Spatial terms Temporal terms Qualitative terms Characteristics of infrastructural elements Available population Comfort Adequacy of the transport networks Available destinations Predictability Serving the transport aims Speed of transport Safety Figure 2 Sort of the availability terms Reference: Veres L., 2005. The utility of the infrastructural investments from the point of view of the local or regional development is not obligate. The model of Banister and Berechman analyses the coherences between the economy and transport investments. They introduced the open and closed system into the analysis of the transport investment surveys. The system is called open, when the political and economical factors are secured. The other important viewpoint is the accessibility. Only the positive motion on the axle of availability is not able to signify economic development automatically, just in the cases where the open and dynamic system exists. In the second case the well-developed transport infrastructure is able to support the development processes, but it is not an inevitable term. In the dynamic system positive effect might be partly discovered, where the infrastructure provides just low-level accessibility as we can see, in the first case the infrastructural investments have also high encouraging effects. But in the other assumptions the infrastructural developments are not able to result economic development, because some other economic terms are missing. (Tóth G., 2005, pp. 10.) Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 26

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Open and dynamic economical system of terms 1. Strong economic self-sufficiency and environment protection. 2. International and national markets with development potentials. Infrastructural investments have encouraging effects. The well-developed infrastructure supports the development processes, but not as an inevitable term. AVAILABILITY with low quality level AVAILABILITY with high quality level The inadequate infrastructural terms conductive to the lagging behind, but only the infrastructural developments are not able to result economic boom. In spite of the favourable conditions the further investments have low effects because of the lack of adequate economic terms. Lagged behind, isolated, static territories. 3. Lagged behind territories, exceptional zones near the junctions. 4. Closed and static economical system of terms Figure 3 Coherence between the economy and transport investments Reference: Tóth G., 2005. Accordingly, the adequate infrastructural terms are important indirect preconditions to improve the competitiveness of an area. The availability problems and the weak cohesion among certain areas are able to cause regional disparity inside a region, which problems can delay the economical and social development to a great extent mostly in those settlements that are in the periphery, in a relative confinement. But in every case we have to take into consideration, that in addition to the infrastructural terms, other economic conditions have to exist to assure the economic development of a region. III. INFRASTRUCTURAL POSITION OF THE NORTH-HUNGARIAN REGION Miskolci 27 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ The availability of the North-Hungarian region In the North-Hungarian region the density of the expressways became higher than the national average value. Since the M30 highway has reached Miskolc, the capital of Borsod- Abaúj-Zemplén county, the availability of the region has greatly improved, the main important connection with the central area of the country has been attained. Figure 4 Hungarian highway structure Reference: edited by the author Although we can say, that the availability through the road infrastructure is satisfactory, inside the region many accessibility deficiencies exist. There is weak cohesion among certain areas that has a negative effect on the capital expenditure, market relations as well as of the quality of life. The highway that reaches the southern part of the region is not able to connect easily the micro areas of the central and northern territories into the national economic activities. One of the main problems is that the minor road system and other adequate possibilities of the connection have not existed yet, and these facts result, that the foreign investors, who prefer the good availability, might invest in other territories. (Erdısi F., 2004; Gáspár L., 2003.) The quality and the condition of the public road infrastructure mostly of the minorroad system are much worse than the European and the national average. The availability of huge number of towns in the region mainly in the subregion of Ózd, Bodrogköz and Edelény is possible from only one direction. Several settlements of Nógrád county have the most disadvantageous position with extremely long accessibility times. Because of these, the western territories of the county build contacts with Central Hungary instead of the North-Hungarian region weaken further the internal connections inside the region. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 28

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ The main characteristics of the regional road infrastructure There are several indices that are necessary to be taken into account during the examination of the North-Hungarian road infrastructure. In the course of previous surveys I compared the main indices of the seven statistical regions. In my present article I described only the values of the North-Hungarian region compared with the national indices. There are ten different indicators in the first and second table. I used the method of Bennett, from the data I made an order by categories. Summing up the values, the North- Hungarian region has the fourth place among the seven regions. Table 1 Main characteristics of the road infrastructure (2005) Density of public roads divided by territory Miskolci 29 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar km/100 km2 of which: main roads population km/10.000 person Rate of expressways 6 Rate of roads with solid pavement 7 Rate of roads in bad condition 8 % % % Northern Hungary 35,7 7,2 37,7 3,9 98,3 55,9 Hungary 34,0 7,7 30,3 2,2 94,9 53,6 Reference: Data of Hungarian Central Statistical Office; edited by the author From the Table 1 it is noticeable, that the North-Hungarian region has higher value than the national average in many cases. The density of the national public roads and expressways are higher as well as the rate of the roads with solid pavement. The regional value of the rate of roads in bad condition also exceeds the national average in a negative sense: the roads of the North-Hungarian region have worse conditions than the national average. But the determinately high rate of roads in bad condition might mean that the ratio of the access and connecting roads with worse quality are also high. Although the region has more satisfied indices compared to Hungary, therewith this fact we have to also mention, that these values are low in international terms. For example noting the rate of the expressways, we can realize that the density of the North-Hungarian highways is lower than the quarter of the average of the EU. (Fleischer T., 2005.) For a more comprehensive examination of the transport infrastructure, the density of the subsidiary road infrastructures also has to be taken into account. The Table 2 shows, that the values of the North-Hungarian region are lower than the national average almost in each case. This is able to reflect to a certain extent the quality of life: the number of passenger car is used as an index of the income-level. But in these cases it is also necessary to involve some other parameters brand, age, financing, etc. to draw the conclusion. 9 6 / Value of 2006. 7 / Beton, rock, clinker or asphalt. 8 / Entireness of the surface with the value 4 and 5. 9 / The more number of passenger cars is not able to show the better life quality in the region in every case: because of the availability and transportation service problems people from settlements of peripheral areas have to get a vehicle in most cases.

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Table 2 Main characteristics of the subsidiary road infrastructure (2005) passenger cars commercial vehicle Number of autobuses petrol stations per 1000 person per 10 000 person Northern Hungary 226 29,0 18,0 1,9 4. Hungary 271 37,4 17,3 2,2 Reference: Data of Hungarian Central Statistical Office; edited by the author Rank Taking the national value as a base, the road density and the stock of the passenger cars have the following values in the case of the seven NUTS-II regions. 1,3 Western Transdanubia Road density (national value=100%) 1,2 1,1 1 0,9 0,8 Northern Hungary Northern Great Plain Central Transdanubia Southern Transdanubia Southern Great Plain Central Hungary 0,7 0,7 0,8 0,9 1 1,1 1,2 1,3 Nr. of passenger cars (national value=100%) Figure 5 Rate of road density and number of passenger cars (national value=100%) Reference: edited by the author The Figure 5 shows how are the road density values and the number of passenger cars related to each other. Central Hungary, Central and Western Transdanubia are above the national average at both terms. The eastern part of the country is lagging behind the others, the number of passenger cars is under the average as well as the road density except Northern Hungary. All these factors might reflect income conditions as discussed above. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 30

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Summing up the results with using the method of Bennett, in accordance with the four main groups of the two tables density of the national roads, rate of expressways, roads with solid pavement, roads in bad condition and the data of the subsidiary infrastructure the North-Hungarian region has the fourth place among the seven Hungarian regions. Although it is noticed above, that the North-Hungarian region is significantly under the national average according to the number of passenger cars per 1000 person as well as the average age and type structure of the cars road capacity problems are exist here also. In the North-Hungarian region there was a remarkable growth from the year of 1995, but in spite of this, the extension of the road infrastructure have not been in line with the claims: the dynamic expansion of the traffic and the number of cars indicates increasingly the lack of the capacity of roads mainly around the cities and settlements with higher population. The Figure 6 shows the rate in the past ten years in the road extension and stock of the passenger cars per 1000 person. In 2005 at the growth of 35% the increase of the road extension was between 4 and 5 percent. From the year 2001, the growth of the factors compared to each other is balanced. 1,06 Public road extension (1995=100%) 1,04 1,02 1 0,98 0,98 1,02 1,06 1,1 1,14 1,18 1,22 1,26 1,3 1,34 1,38 Nr. of passenger cars (1995=100%) Figure 6 Ratios of length of public roads and stock of passenger cars per 1000 person (1995-2004; 1995=100%) Reference: Data of Hungarian Central Statistical Office; edited by the author Miskolci 31 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Availability of rural areas XXVIII. OTDK Közgazdaságtudományi Szekció - Doktorandusz Konferencia Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Rural areas, mainly most of those that are located in the periphery of the region are usually lagging behind the urban territories in many respects. The traffic infrastructure and the quality of the services usually are on a low level. The main problem of the minor-road system is that the lack of financial funds the development and maintenance processes are realized only in rare cases. There are considerable differences mostly in the condition of the access and connecting roads as well as in the local and long-distance transport services for this reason the infrastructural terms of rural areas are worth to be examined separately. (Fleischer T., 2004.) To study the availability problems, we have to take the transport services terms into account. The Figure 7 and the Table 2 involved the data of public transport services in the availability surveys. According to the availability conditions by public transport services inside the region, the settlements of the counties are in unfavourable conditions. In many cases even for neighbouring subregions takes at least half an hour or even more to get to the destination. (Erdısi F., 2005.) Figure 7 Availability times from the centres of subregions with public transport services Reference: ÉMROP, 2006; edited by the author According to the Table 3, in Heves county more than the 71 % of the population are not be able to arrive home within one hour by bus or train from the county capital it is a further problem that the possibility of travel without changes is hard to be ensured. The role and attractive force of the county capitals according to their economic and administration functions cover the whole territory of the county. To assure their direct availability would be an important aim in the future. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 32

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ County Table 3 Availability of settlements with public transport services (2003) Ratio of population of settlements that are available from the county capital that are available from other cities in the only with change within 1 hour zone only with change % % % Borsod-A.-Z. 26,8 51,3 12,0 Heves 34,8 28,2 8,4 Nógrád 37,4 42,5 3,3 Reference: Erdısi F., 2005; edited by the author These facts are reliable mostly in those settlements that are in the periphery of the region. To assure the internal cohesion such an adequate network density is necessary, that is able to promote the development of the territories to a similar extent. The vehicle stock also needs to be modernized and expanded as well as the comfort class of the public transport vehicles that is also remarkably low. The development of these factors has to get a high importance in the future to make the standard of living and the quality of life better and to ensure the connections into the global economic and social processes. (Veres L., 2005., Tóth G., 2005.) SUMMARY The infrastructural terms are important preconditions to improve the competitiveness of an area certainly not as an independent term. The inadequate availability is able to cause weak cohesion and regional disparity inside a region, which problems can delay the development processes. On the other hand, the extension and improvement of the networks have a positive effect on the peripheral territories. It may influence through the availability and attractiveness of locations increasing mobility, larger market size that is a precondition for increased productivity. The transport network intensify the regional connections, therefore its development increasingly become an important aim. According to the Bennett s method and the ten infrastructural indices the North- Hungarian region has the fourth place among the seven regions. The main problems arise from the inadequate quality and density of the minor-, access- and connecting roads between small settlements and the low-quality transport services in the rural areas. These disadvantages restrain the economic development processes, therefore the improvement of these conditions have to become dominant factors in the future to make the quality of life better, and reduce the drawbacks, improve the competitive potentials and to promote the development of the territories to a similar extent in the region. Miskolci 33 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

REFERENCES XXVIII. OTDK Közgazdaságtudományi Szekció - Doktorandusz Konferencia Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ BAUM, H. and KORTE, J. (2002) Introductory report in Transport and economic development. Paris. ERDİSI, F. (2004) Európa közlekedése és a regionális fejlıdés. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. ERDİSI F. (2005) Magyarország közlekedési és távközlési földrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. Észak-Magyarországi Operatív Program 2007-13, egyeztetési változat FLEISCHER, Tamás (2003) Az infrastruktúra-hálózatok és a gazdaság versenyképessége. A Gazdasági versenyképesség: helyzetkép és az állami beavatkozás lehetıségei címő kutatás résztanulmánya. Budapest. FLEISCHER, Tamás (2005) Fenntartható fejlıdés - fenntartható közlekedés. Közúti és Mélyépítési Szemle LV. évf. 12. szám. FLEISCHER, Tamás (2004) Kistérségi fejlıdés, közlekedés, fenntarthatóság. Közlekedéstudományi Szemle, LIV. évfolyam, 7. szám. GÁSPÁR, L. (2003) Útgazdálkodás. Akadémiai Kiadó, Budapest. JENSEN-BUTLER, C. N. and B. Madsen (2005) Transport and regional growth in Handbook of Transport Strategy. Elsevier Ltd. KENNETH, Button, HENSHER, D. (2005) Handbook of Transport Strategy, Policy and Institutions. Elsevier Ltd. KOVÁCS, F. (2002) Közlekedéstan. Gyır. KOZMA, G. (2003) Regionális gazdaságtan. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. LENGYEL, I.-RECHNITZER, J. (2002) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest. Statistical Yearbooks: Hungarian Central Statistical Office, 2004-2005. TÓTH, G. (2005) Az autópályák szerepe a regionális folyamatokban. KSH. VERES, L. (2005) Piacok elérhetısége az európai gazdasági térben. Európai Kihívások III. Tudományos Konferencia, Szeged. VICKERMAN, R. (2002) Introductory report in Transport and economic development. Paris. www.stats.oecd.org Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 34

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ EURÓPAI UNIÓS TÁMOGATÁSOK FELHASZNÁLÁSA A NOMINÁL- ÉS REÁLKONVERGENCIA TÜKRÉBEN 1. BEVEZETÉS Miskolci 35 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar Szilágyi Anna Ph.D. hallgató Miskolci Egyetem, Regionális Gazdaságtan Tanszék Az Európai Bizottság 2006 májusában és decemberében kiadott Konvergencia Jelentéseiben értékelte az eurózónán kívüli tagállamok teljesítményét a maastrichti kritériumok tekintetében. A dokumentumokból kiderül, hogy jelenleg hazánk az egyetlen olyan tagország, mely az euró bevezetése semelyik feltételének sem tesz eleget. (Az Európai Unió Bizottsága, 2006., 12-14. old.) Miközben Magyarország 2006. december 1-jén újra benyújtotta kiigazított Konvergencia Programját a Bizottságnak, a hazai közvélemény az uniós források áradatára számít a 2007-ben induló új költségvetési ciklus kapcsán. Az átlagpolgár elvárásai az uniós csatlakozással szemben általában az alábbi kérdések köré csoportosíthatók: 1. Nettó befizetık, vagy nettó kedvezményezettek vagyunk uniós költségvetési pozíciónk alapján? Azaz több támogatást kapunk a Közösségtıl, mint amennyit befizetünk oda? 2. Fel tudja-e Magyarország használni az uniós forrásokat, sikeres pályázók vagyunk, vagy elvesznek bizonyos összegek? 3. Mikor csatlakozhat Magyarország az eurózónához? (Ami közgazdász szemmel nézve egyet jelent a nominális konvergenciakritériumok teljesítésével.) Az uniós támogatások hozzásegítik-e hazánkat e cél eléréséhez? 4. S végül: mikor fogunk úgy élni, mint az Unióban, azaz életszínvonalunk mikor fogja megközelíteni az EU-15-ök átlagát? (Ez szakmai szempontból a reálkonvergencia megvalósulását jelenti.) A támogatások hozzásegítenek minket e cél eléréséhez? 2007 elején nem adható biztos válasz szinte egyik kérdésre sem, de az elsı évek tapasztalatai alapján már elkezdıdhet az az érdemi szakmai diskurzus az EU-tagság hatásairól, melyre csatlakozásunk elıtt nem került sor. Tanulmányomban ezért e kérdések kapcsán elemzem, milyen összefüggés van a közösségi költségvetésbıl érkezı támogatások és a nominális konvergenciakritériumok teljesítése, valamint a reálkonvergencia között. Bemutatom továbbá, hogy a vonatkozó szakirodalom megállapításai szerint mi a feltétele annak, hogy hazánk a lehetı legoptimálisabban használja ki a fejlesztési forrásokat, s mik az ezzel kapcsolatos eddigi tapasztalatok. 2. NETTÓ KÖLTSÉGVETÉSI POZÍCIÓ AHÁNY INTÉZMÉNY, ANNYI EREDMÉNY Ha arra a kérdésre keressük a választ, milyen egyenlege alakult ki az uniós befizetéseknek és támogatásoknak az elmúlt években, meglehetısen komoly problémába ütközünk, tekintettel arra, hogy a különbözı intézmények eltérı számításokat alkalmaznak a költségvetési pozíció megítéléséhez. Különbség mutatkozik abban, hogy - a támogatáshoz számítják-e a hazai önerıt, vagy sem; - az EU-tól átutalt, vagy a már költségvetési fejezetekhez is hozzárendelt pénzösszegeket tekintik bevételnek;

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ - csak a hazai költségvetésben megjelenı, vagy az azon kívüli tételekkel is számolnak; - kalkulálnak-e az uniós tagság miatt kiesı vámbevételekkel; - a befizetéseket korrigálják-e olyan tételekkel, amiket az uniós adminisztráció fenntartására, vagy a 3. országoknak nyújtott segélyekre fordítottak; - a megítélt, vagy a ténylegesen ki is fizetett támogatásokat veszik figyelembe; - számolnak-e az elıcsatlakozási alapokkal, mint olyan tételekkel, melyek ellentételezés nélkül érkeztek a hazai költségvetésbe. Az Állami Számvevıszék 2004-es jelentése a költségvetés teljesítésérıl mindjárt három eredményt is közöl uniós tagságunk elsı évére vonatkozóan. (Állami Számvevıszék, 2005a. 135-143. old) Eltérés mutatkozik ugyanis a Bizottság és a Pénzügyminisztérium valamint a Számvevıszék megállapításai között, mint azt az 1. táblázat is mutatja. 1. táblázat A 2004. év mérlege, adatok MFt-ban 2004. év Bizottság, PM Tradícionális forrásokkal Költségvetési szempontból Hozzájárulás a költségvetéshez -119 721,4-119 721,4-119 721,4 Tradicionális forrás -13 461,0-13 461,0 0,0 GNI-tartalék -235,4-235,4 0,0 Bizottsági korrekció 13 005,1 0,0 0,0 TELJES BEFIZETÉS -106 716,3-133 417,8-119 721,4 Egyösszegő pénzforgalmi 42 813,5 42 813,5 42 813,5 visszatérítés EUtámogatások 128 453,1 128 453,1 49 895,3 Költségvetésen kívüli tétel 11 929,5 11 929,5 0,0 ÖSSZES BEVÉTEL 183 196,1 183 196,1 92 708,8 EGYENLEG 76 479,8 49 778,3-27 012,6 Forrás: Állami Számvevıszék Az eltérések különbözı számítási módszerekre vezethetık vissza. A Bizottság ugyanis alkalmaz egy korrekciót, amely során a tagállamok befizetéseit csökkenti azokkal az összegekkel, melyeket az uniós intézményrendszer fenntartására vagy 3. országoknak nyújtott segélyekre fordítottak. A költségvetési szempontból készült elemzés és egyenleg pedig, mint látjuk, nem tartalmazza a költségvetésen kívül megjelenı tételeket, illetve befizetési oldalon a tradícionális forrásokat. Így a számítás módjától függıen még negatív egyenleg is adódik tagságunk elsı évére. A 2005-ös év költségvetésének végrehajtását értékelı jelentésében az ÁSZ megállapítja, hogy a 2005. évben teljesített befizetések (186 644,5 MFt) a tervezett szint alatt maradtak (részben a forintárfolyam erısödése, részben a 2004-es uniós szufficit visszaosztása miatt), Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 36

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ tradícionális forrás címen 28 118,5 MFt jutott a közösségi költségvetésbe. Az Uniótól beérkezı, de költségvetési fejezetekhez még át nem utalt támogatások egyenlege pedig 25 932,0 MFt-os javulást mutat 2004-hez képest, ami az EU-források jobb felhasználási gyakorlatát bizonyítja. (Állami Számvevıszék, 2006a. 171-182. old) A 2006-07-es év vonatkozásában e cikk megírásakor még csak a költségvetési tervezetekhez készült vélemények állnak rendelkezésünkre. 2006-ra a költségvetésben 217 000 MFt kiadást terveztek, amibe nem tartoznak bele a tradícionális források címén befizetett összegek. Egyösszegő pénzforgalmi visszatérítésként 7965,7 MFt érkezne az országba, míg az uniós támogatásokat 308 682,5 MFt-ra tervezték. Emellett költségvetésen kívüli tételként további 174 061,8 MFt bevétel keletkezne. A vélemény mind a Strukturális Alapok, mind a Kohéziós Alap kiadásainak megállapítása kapcsán megjegyzi, hogy költségvetési tervben szereplı összegek alultervezettek ahhoz képest, mint amit a programokat lebonyolító Irányító Hatóságok javasoltak. (Állami Számvevıszék, 2005b. 101-108. old.) A 2007-es év költségvetési javaslatának véleményezésében a Számvevıszék megállapítja, hogy a közösségi büdzsébe befizetendı összeg 214 903,8 MFt, amihez még társul a tradícionális saját források összege. 2007-tıl megszőnik az egyösszegő pénzforgalmi visszatérítés, viszont új elemként jelenik meg a korábban megelılegzett uniós források visszatérítése. Ennek összege 2156,2 MFt tervezett bevételt jelent 2007-ben. Az uniós támogatások mennyisége idén tovább növekszik (464 536,1 MFt), míg költségvetésen kívüli tételként jelenik meg 190 711,0 MFt. A Strukturális és Kohéziós Alapok fejlesztési forrásaival kapcsolatban a vélemény megállapítja, hogy felhasználásuk tervezése összhangban van a Konvergencia Programmal, viszont miután az Operatív Programok (OP) és a hozzájuk kapcsolódó eljárásrendek, jogszabályok még nem kellıképpen kidolgozottak idén a 2007-13 között a rendelkezésre álló forrásoknak mindössze 1%-a kerül majd felhasználásra. A 15 OP tervezett kiadási elıirányzata 113 000,8 MFt, ebbıl elsı ránézésre meglepı módon- a Végrehajtás-támogatás OP-re jut a legnagyobb összeg, 37 662,0 MFt. (Állami Számvevıszék, 2006b. 112-121. old.) A számok tükrében megállapítható, hogy hosszabb távon, egyes tételek évek közötti átcsúszását is figyelembe véve Magyarország nettó kedvezményezettje a csatlakozásnak. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy még a pozitív költségvetési pozíció sem árul el semmit olyan a csatlakozás sikerességének megítélése szempontjából kulcsfontosságú tényezıkrıl, mint amilyen a magyar gazdasági szereplık uniós versenyképessége, a magyar gazdaság stabilitása és a nominális konvergenciakritériumok alakulása, végsı soron pedig a tagállamok között lejátszódó reálkonvergencia vagy divergencia. Az Unióból érkezı támogatások pedig kétséges, hogy tudnak-e ezeken a tényezıkön javítani. Miskolci 37 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ 3. AZ UNIÓS TÁMOGATÁSOK ÉS A KONVERGENCIA-KRITÉRIUMOK TELJESÍTÉSÉNEK KAPCSOLATA Mint azt a tanulmány elején már említettem, csatlakozásunk sikerességének egyik legfontosabb mutatója lesz, mikor és milyen feltételek mellett fogja hazánk bevezetni a közös valutát. Jelenleg Magyarország az utolsó helyen áll a 2004-ben csatlakozott országok között, hiszen egyetlen kritériumot sem teljesít a Bizottság 2006. decemberi értékelése alapján. A legjelentısebb problémát a GDP arányosan 10% körül mozgó költségvetési hiány okozza, ami miatt hazánk ellen túlzottdeficit eljárás indult. Tekintettel arra, hogy Magyarország nem tagja az euróövezetnek, az eljáráshoz főzıdı szankciók nem alkalmazhatóak az országgal szemben, viszont a Kohéziós Alap 2007-13 közötti támogatásainak felfüggesztésérıl dönthet a Tanács. Miután a hazánknak járó kohéziós források 1/3-áról van szó, Magyarországnak alapvetı érdeke, hogy meggyızı lépéseket tegyen a hiány orvoslására. Ugyanakkor a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból érkezı támogatások költségvetési hiányra gyakorolt hatásával kapcsolatban általános megállapítás, hogy e források nemcsak, hogy nem csökkentik a deficitet, hanem növelik azt, különösen a csatlakozást követı elsı években. Ennek okai a következık: 1. Míg az uniós befizetések kötelezıen, azonos ütemben, havonta teljesítendık, addig a támogatási forrásokat pályázati rendszer mőködtetése révén lehet lehívni, így tervezésükkor sokkal több kockázati tényezıvel kell számolni. Emellett a nemzeti költségvetés bevételi oldaláról kiesik a vámbevételek 75%-a, ami szintén a közösségi költségvetést gazdagítja. Azaz a költségvetésünk egyik oldalán biztos kiadások, másik oldalán bizonytalan bevételek jelennek meg. 2. A Strukturális Alapok felhasználásánál alapelvként jelenik meg az addícionalitás, amelynek lényege, hogy az EU támogatásokat nem lehet a nemzeti fejlesztések kiváltására használni, azaz a források folyósítása mellett biztosítani kell a költségvetésben a beruházási kiadások meghatározott szintjét. Ennek következménye, hogy a gazdaságpolitika irányítói nem dönthetnek úgy, hogy a költségvetési hiányt állami beruházások elhalasztásával próbálják orvosolni (s közben uniós forrásokból építkeznek), mert e nemzeti fejlesztések csökkenı szintjével párhuzamosan veszítenék el az uniós támogatásokat is. 3. A projektek megvalósításához a végsı kedvezményezetteknek nyújtott elılegeket a kormány a költségvetés terhére finanszírozza, ami szintén átmenetileg - hiányt növelı tétel. 4. Az uniós források igénybevételéhez szükséges társfinanszírozást jelentıs részben a költségvetésnek kell biztosítania. (Itt megjegyzendı, hogy hazánk számára kedvezıen alakul a társfinanszírozási arány, hiszen a korábbi 75%-25% uniós-hazai megoszlás 85%-15%-ra változott. Ugyanakkor a teljes elérhetı keretösszeg megnövekedése miatt a 15% hazai önrész a korábbinál jóval magasabb tényleges költségvetési kiadást jelent majd.) 5. A projektekhez nyújtott támogatás nagy része közvetlenül a magánszektorba áramlik, tehát nem jelenik meg költségvetési bevételként. 6. A projektek lebonyolításának megnövekedett adminisztrációs terhét csak kis mértékben fedezik a technikai segítségnyújtás címen folyósított összegek, ami így az államigazgatásra fordított költségeken belül szintén a nemzeti költségvetés kiadási oldalán jelentkezik. (Orbán-Szapáry, 2004. 822. old.) Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 38

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Mindezen hatások együttes eredıje az elemzık véleménye szerint a GDP 1-4,75%-a körüli negatív hatást jelent a költségvetésre a csatlakozást követı években. Ez azt jelenti, hogy a 2007-13 között érkezı, a korábbi idıszakhoz képest megnövekedett mennyiségő uniós támogatás nem fog hozzájárulni a nominálkonvergenciához, sıt, a Konvergencia Program és az Új Magyarország Fejlesztési Terv összehangolása szükséges ahhoz, hogy az ország ne térjen le a kijelölt fiskális pályáról és a Strukturális és Kohéziós Alapokból érkezı támogatások is felhasználhatóak legyenek. 4. A TÁMOGATÁSOK HATÁSA A REÁLKONVERGENCIÁRA A Magyar Nemzeti Bank 2006 decemberében megjelentetett tanulmányában (Magyar Nemzeti Bank, 2006. 48-65. old.) megkísérelte bemutatni a Strukturális Alapok regionális vagy tagállami konvergenciára gyakorolt hatásának elméleti kereteit. A szerzık megállapították, hogy míg az endogén és exogén növekedéselméletek általában pozitív hatást tulajdonítanak a külsı tıketranszfereknek, s hasonló eredményre vezetnek a HERMIN és QUEST II modellszimulációk is, addig bizonyos valós szempontok figyelembevétele mellett a Strukturális Alapokból megvalósuló projektek gazdasági növekedésre gyakorolt hatása már meglehetısen szerény. E valós szempontok között szerepel például, hogy nem feltétlenül teljesül közgazdasági értelemben vett addícionalitás elve: a tagállamok formailag ugyan megfelelı összegeket költenek beruházásokra, valójában azonban az éves szinten állandó vagy növekvı összegek nem új forrásokat jelentenek, hanem korábbi összegek átcsoportosítását az addícionalitás kritériumának megfelelı beruházásokra. Emellett valós szempontként számolnak az uniós források kiszorító hatásával is, és nem feltételezik, hogy minden megvalósuló projekt feltétlenül produktív lenne. Fontos megjegyezni, hogy az eredmények abból a szempontból is különböznek, hogy abszolút (σ), vagy relatív (β) konvergencia megvalósulását feltételezik az elemzık. A tanulmány végsı következtetése szerint lehetséges ugyan, hogy az Unióból érkezı összegek végsı soron pozitív hatást gyakoroljanak a gazdasági növekedésre, de ehhez a Bizottsággal összhangban a szerzık az alábbi négy feltételt szabják: 1. A nemzeti gazdaságpolitika stabilitásra és külkereskedelmi nyitottságra törekszik; 2. A beruházások optimális elosztása megvalósul; 3. A pénzügyi eszközök térbeli koncentrációja megfelelı; 4. Az állami lebonyolító intézményrendszer hatékonyan mőködik. A feltételezett potenciális és a valós hatások között ugyanis a különbséget a tágabb értelemben vett állami intézményrendszer jelenti, vagyis a fent említett négy kritérium minısége. Dolgozatom további részében az ezekkel kapcsolatos hazai tapasztalatokat kívánom megvizsgálni. 4.1 A nemzeti gazdaságpolitika stabilitása Hazánk e téren jelenleg a Konvergencia Program által kijelölt kényszerpályán mozog, ami ugyan nem jelenti azt, hogy ne valósulhatnának meg eltérı szcenáriók a programban vázoltakhoz képest, viszont a Kormányzatra komoly nemzetközi nyomás nehezedik a kitőzött hiánycélok betartása tekintetében. Mint ismeretes, a Konvergencia Program nem tartalmaz semmilyen céldátumot az euró bevezetésére, de 2011-ig felvázolja a makrogazdasági Miskolci 39 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ mutatószámok tervezett alakulását. 2007-08-ra erıteljes, 2-3% körüli éves GDP visszaesést, 2009-tıl viszont dinamikus, évi 4-5% közötti GDP növekedést prognosztizál. A gazdaságpolitika néhány dolgozatom szempontjából fontosabb mutatószáma becsült alakulását foglaltam össze a 2. táblázatban. (Magyar Köztársaság Kormánya, 2006a) 2. táblázat A Konvergencia Program fıbb makrogazdasági irányszámai GDP növekedés az elızı évhez képest (%) Államháztartás hiánya a GDP százalékában Államadósság a GDP százalékában EU transzferek aránya a GDP százalékában 2007 2,2-6,8 70,1 1,8 2008 2,6-4,3 71,3 2,4 2009 4,2-3,2 69,3 2,8 2010 4,3-2,7 67,5 3,2 Forrás: Konvergencia Program adatai alapján saját szerkesztés Mint látható, a Konvergencia Program 2009-10-re tervezi a GDP arányosan 3% körüli költségvetési hiány elérését, miközben az államadósság mutatószámával kapcsolatban mindössze a szinten tartás a cél. A Konvergencia Program saját meghatározása szerint az alábbi elvek szerint kívánja elérni hatását: - orrnehéz jelleggel, azaz az idıszak elejét érintı drasztikusabb megszorításokkal; - középtávon a kiadási oldal csökkentésével (a bevételi oldal növelése helyett); - úgy, hogy intézkedései a dinamikus gazdasági növekedést ne akadályozzák. A Konvergencia Program tehát a makrogazdasági stabilitást tőzi ki célul, ami egyúttal az uniós források felhasználásának elsı fontos feltétele is. Számos kérdés merül fel azonban azzal kapcsolatban, hogy - a program egyes megállapításai helytállóak-e (pl. a 2009-tıl bekövetkezı növekedésre vonatkozóan); - a program tervszámai tarthatóak-e; - a jelenleg megkezdett reformok a nagy ellátórendszerekben és a közigazgatásban elérik-e középtávon a kívánt hatást; - a bevételeket növelı intézkedések mellett meg fognak-e jelenni a kiadáscsökkenı beavatkozások is; - a Konvergencia Program hatására nem fog-e drasztikusan visszaesni a lakossági fogyasztás illetve nem csökkennek-e jelentıs mértékben a vállalatok fejlesztésre szánt pénzügyi eszközei, melyek együttesen a gazdasági növekedés lassulásához vezetnek. 4.2 A fejlesztési források optimális kombinációja Az MNB korábban hivatkozott tanulmánya szerint az uniós fejlesztési források a következı fejlesztési területekre irányulnak: 1. fizikai infrastruktúra; 2. humántıke; 3. üzleti környezet; 4. falusi területek. Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 40

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ E célok között kell megtalálni az adott régió/ország gazdasági-társadalmi sajátosságainak megfelelı eloszlást. Vizsgáljuk meg ezek után az elsı és második Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásainak megoszlását! Míg az elsı NFT kapcsán e területek szinte egyértelmően azonosíthatóak egy-egy, az NFThez kapcsolódó Operatív Programmal, s csak a ROP jelenik meg kakukktojásként, az Új Magyarország Fejlesztési Terv kapcsán már nem ennyire kristálytiszta a jelölt területek közötti forrásmegoszlás. Ennek okai a következık: 1. A 2007-13 közötti ciklusban Közép-Magyarország régió már az új második célkitőzés hatálya alá tartozik, így más programozási-finanszírozási szabályok vonatkoznak rá. 2. Az új, 2007-13 közötti idıszakban a mezıgazdasággal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos kiadások nem a Strukturális Alapok részét képezik, hanem egy új alapból, az Európai Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból támogatják azokat. 3. Minden régió saját regionális operatív programmal rendelkezik, melyekben vegyesen jelennek meg bizonyos gazdaság- és településfejlesztési célok. 4. Új kissé szokatlan- prioritásként jelenik meg az államreform, melyet két operatív program forrásai is támogatnak majd. A források eloszlása az egyes prioritások között grafikusan szemléltetve: 1. Gazdaságfejlesztés 24% 2% 1% 1% 10% 26% 2. Közlekedésfejlesztés 3. Társadalmi megújulás 4. Környezeti és energetikai fejlesztés 5. Területfejlesztés 6. Államreform 15% 21% Az ÚMFT koordinációja és kommunikációja Teljesítménytartalék 1. ábra Az ÚMFT forrásainak eloszlása, prioritások szerint Forrás: ÚMFT adatai alapján saját szerkesztés Mint látható, második Nemzeti Fejlesztési Tervünkben a közvetlenül a termelıszektor versenyképességének fejlesztésére jutó összegek aránya viszonylag kicsi, mindössze 10%. 10 A Magyar Kereskedelemi és Iparkamara a Konvergencia Program és az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) együttes hatását vizsgáló elemzésében megállapítja, hogy a Konvergencia Program fenntartásokkal ugyan, de alkalmas lehet céljának, a gazdasági egyensúlynak a megteremtésére. Viszont nem fordít elég erıforrást a növekedésre, mely egyébként az ÚMFT központi célkitőzése. A Kamara a két tervet tehát egymás mellett mőködı és egymásra ható programként értékeli, amelyeknek hatása kettıs lehet: 10 Ismét megemlítve, hogy az ÚMFT nem tartalmazza az EMVA és az Európai Halászati Alap (EHA) összesen 3 840 124 748 Md Ft értékő forrásait. Miskolci 41 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ 1. rosszabb esetben kioltják egymást, azaz a Konvergencia Program megszorító intézkedéseit éppen kompenzálja az ÚMFT programjainak kedvezı hatása. 2. a Kamara által felvázolt második verzió szerint az ÚMFT hatásai összességében meghaladják a megszorítások negatív hatását. E második verzió lényege a kormányzatival szemben az, hogy az ÚMFT forrásait más arányban osztják el a fejlesztési célok között. A versenyképességre fordított források a jelenleginek dupláját tennék ki és a rendelkezésre álló keretekbıl sokkal nagyobb mértékben részesülne a vállalkozói szféra illetve a versenyképességet, növekedést, foglalkoztatást közvetlenül szolgáló projektek. (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, 2006, 1-7. old) 4.3 A pénzügyi eszközök térbeli koncentrációja Az I. NFT hatásainak eddig megszületett értékeléseiben talán a legkritikusabb pontként említik a szerzık, hogy az NFT minden törekvés ellenére nem szolgálta a területi kiegyenlítést, sıt, forráselosztó mechanizmusai inkább ahhoz járultak hozzá, hogy a regionális különbségek tovább növekedjenek. Mint ismeretes, az ágazati operatív programok szinte egyáltalán nem tartalmaztak területi szempontokat, a ROP-ban pedig a területiség a régiók számára elérhetı pályázati keretösszegek megszabásában nyilvánult meg. Így igazából nem meglepı az EMIR-bıl nyert információ, miszerint a fejlesztési források többségét az AVOP kivételével minden OP esetében Közép-Magyarország régió hívta le. 10,96 14,45 11,50 8,18 7,42 7,27 40,23 KMO KD NYD DD DA ÉA ÉMO 2. ábra Az NFT I. forrásainak megoszlása régiók szerint (%) Forrás: EMIR, 2007. január 21. lekérdezés Ha az EMIR-bıl lekérdezzük a hatályos szerzıdésekkel lekötött források területi megoszlását, a fenti diagrammot kapjuk eredményül, mely világosan szemlélteti: a források több, mint 40%-a a legfejlettebb régiót gyarapítja, miközben a többi hat régió a források 7-15%- át tudta felhasználni. Vajon hasonló mechanizmusokkal kell számolnunk 2007-13 között is? Nyilvánvaló, hogy Közép-Magyarország régió kikerülése a Konvergencia célkitőzés hatálya alól némileg megváltoztatja a források elosztását. A 4. táblázatban megkíséreltem hozzávetılegesen megbecsülni, hogy egy-egy konvergencia-régió átlagosan mennyi forrással számolhat. E számításkor az ÚMFT által megadott adatokat vettem alapul, és az egyes OP-kre rendelkezésre Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 42

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ álló összegbıl kivontam amennyiben releváns a KMO régió számára elkülönített összeget, majd az eredményt osztottam hattal. Két OP esetén (Közlekedésfejlesztés, Környezeti és energetikai OP) korrekciót kellett végrehajtani, hiszen e programok tartalmazzák a Kohéziós Alap egész országra jutó összegeit is. Az eredmény: a KMO régió 2 031 077 508 euró fejlesztési forráshoz juthat a ciklus során, a konvergencia- régiók esetében pedig a kiszámított átlagos összeg 2 120 992 356 és 2 632 309 649 euró között változik. Még egy további szőrıt a régiók lakosságának számát beépítve az eredmények megnyugtatóbbak, mint azt a 3. táblázat is szemlélteti. 3. táblázat Egy régióra, illetve a régió egy lakosára jutó átlagos támogatás (euró) Régió Átlagos támogatás (euró) Lakosságszám (fı) 1 fıre jutó támogatás (euró) KMO 2 031 077 508 2 855 670 711,24 KD 2 165 159 299 1 108 124 1 953,90 NYD 2 120 992 356 1 000 142 2 120,69 DD 2 362 376 451 970 700 2 433,68 DA 2 405 954 071 1 347 294 1 785,77 ÉA 2 632 309 649 1 533 162 1 716,92 ÉMO 2 560 963 052 1 261 489 2 030,11 Forrás: ÚMFT és KSH adatok alapján saját szerkesztés Megállapítható tehát, hogy a tervek szerint legalábbis valóban a konvergencia-régiókba jut majd nagyobb arányú támogatás, ugyanakkor figyelembe kell venni olyan torzításokat is, mint pl. a Végrehajtás OP összegeinek eloszlása, mely ugyan a kimutatásban a konvergenciarégióknál szerepel, de tekintettel a Budapest-centrikus intézményrendszerre a források tényleges felhasználási helye valószínőleg jóval nagyobb mértékben a Közép-Magyarország régió lesz. Miskolci 43 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ 4. táblázat Az ÚMFT prioritásai, a kapcsolódó Operatív Programok és regionális forrásmegoszlás (adatok euróban) Prioritás Operatív Program Összesen Közép- Magyarország Konvergencia régiók összesen, +KA Átlagosan 1 konv. régióra jutó forrás, KA korrekcióval 1. Gazdaságfejlesztés Gazdaságfejlesztés OP 2 437 402 984 0 2 437 402 984 406 233 831 2. Közlekedésfejlesztés 3. Társadalmi megújulás 4. Környezeti és energetikai fejlesztés Közlekedésfejlesztés OP Társadalmi megújulás OP Társadalmi infrastruktúra OP Környezet és Energia OP 6 289 779 395 0 6 289 779 395 184 064 944 3 361 711 436 404 182 559 2 957 528 877 492 921 480 1 948 922 941 0 1 948 922 941 324 820 490 3 852 957 624 0 3 852 957 624 66 005 189 5. Területfejlesztés Nyugat-dunántúli OP 463 752 893 0 463 752 893 nem releváns Közép-dunántúli OP 507 919 836 0 507 919 836 nem releváns Dél-dunántúli OP 705 136 988 0 705 136 988 nem releváns Észak-magyarország OP 903 723 589 0 903 723 589 nem releváns Észak-alföldi OP 975 070 186 0 975 070 186 nem releváns Dél-alföldi OP 748 714 608 0 748 714 608 nem releváns Közép-magyarországi OP 0 1 506 802 363 0 nem releváns 6. Államreform Államreform OP 145 432 031 43 670 032 101 761 999 16 960 333 Az ÚMFT koordinációja és kommunikációja Elektronikus közigazgatás OP 357 306 637 76 422 554 280 884 083 46 814 014 Végrehajtás OP 343 095 254 0 343 095 254 57 182 542 Teljesítménytartalék 373 419 835 0 373 419 835 62 236 639 ÚMFT összesen 24 921 148 600 2 031 077 508 22 890 071 092 1 657 239 463 + saját ROP Forrás: ÚMFT adatai alapján saját szerkesztés 4.4 A lebonyolító intézményrendszer hatékonysága A Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásáról készült értékelések egyik központi kérdésköre a lebonyolító intézményrendszer mőködésének elemzése. Ennek oka, hogy míg a programok hatásairól ma még (az n+2 szabály miatt) viszonylag kevés információ áll rendelkezésre, az intézményrendszer vizsgálatához megfelelı mennyiségő adat győjthetı. Már a KTK végrehajtásáról készült félidejő értékelés is kimutatta, hogy a hazai intézményrendszer mőködését nagyfokú bürokrácia jellemzi, melynek lényege, hogy minden egyes szinten ( az Uniótól az ügyintézıig ) szigorúbbá válik az eljárás. Ezt a szabályozási görcsöt talán az okozza, hogy az intézményrendszerben dolgozók maguk sincsenek tisztában a velük szemben támasztott elvárásokkal, saját mozgásterükkel és felelısségükkel. Többen a személyes megkérdezések során a projektek szabályos lebonyolítását említették meg, mint az intézményrendszer mőködésének alapvetı okát, s csak másodlagos szerepet tulajdonítottak olyan szempontoknak, mint a jó projektek támogatása, vagy a fejlesztési célok elérése. (Ex Ante, 2006. 3-44. old.) Az Állami Számvevıszék 2005 szeptemberében készült jelentése a Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 44

Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ Nemzeti Fejlesztési Terv lebonyolításáról elsık között próbálja értékelni ezeket a szempontokat is.(állami Számvevıszék, 2006c. 11-26. old.) Megállapítja, hogy a 3e (gazdaságosság, hatékonyság, eredményesség) ritériuma csak korlátozott mértékben érvényesült a támogatásról szóló döntések meghozatalakor, és a projektek sikerességét mutató indikátorokat szintén a rendszer egyik leggyengébb pontjának ítélte meg. Mindemellett komoly hiányosságokat állapít meg az intézményrendszer jogszabályszerő mőködésére vonatkozóan is, melyek közül a legfontosabbak az elbírálási, értesítési, szerzıdéskötési stb. határidık be nem tartása, és a túlzott bürokrácia az egyes tételek kifizetésének engedélyeztetése kapcsán Mindez s ezt már saját tapasztalataim alapján állítom - pályázói oldalon oda vezet, hogy a nyertes projektek megvalósítói folyamatos harcot vívnak az intézményrendszerrel, energiáik jelentıs részét adminisztrációra és túldokumentálásra fordítják, olyan védekezı mechanizmusok alakulnak ki bennük, mely alapján ık maguk is tovább fokozzák a fent említett szabályozási görcsöt. Mindeközben az érdemi megvalósításra, az indikátorok teljesítésének biztosítására nem marad idejük, és örülnek, ha a folyamatos likviditási problémák és csúszások mellett képesek valahogy megvalósítani a pályázatban foglaltakat. Az intézményrendszer védelmében azonban azt is meg kell állapítani, hogy a pályázatok lebonyolítása kapcsán folyamatos tanulási folyamat jellemzi, és a változtatásokat általában pozitívan fogadják a projektgazdák. 5. ÖSSZEFOGLALÁS Tanulmányomban megkíséreltem összegezni és áttekinteni az Európai Unió Strukturális Alapjaiból érkezı támogatásai felhasználásának néhány makro- és mikrogazdasági aspektusát. A következı évek gazdaságpolitikáját ugyanis láthatóan két központi program végrehajtása uralja majd: a Konvergenciaprogramé és az Új Magyarország Fejlesztési Tervé. Elıbbi a gazdasági stabilitás helyreállítását hivatott szolgálni, utóbbi két átfogó célt tőz ki: a foglalkoztatást és a növekedést. E két látszólag ellentétes irány között akkor teremthetı összhang, ha sikerül szinergiát teremteni a programok között, azaz biztosítani a források optimális reálkonvergenciát szolgáló felhasználásának négy feltételét: a gazdaságpolitika stabilitását, a támogatások hatékony elosztását a fejlesztési célok és régiók között, végül az intézményrendszer megfelelıségét. Mindez meglátásom szerint a korábbinál sokkal fegyelmezettebb, kiszámíthatóbb, a gazdasági szereplık valós igényeinek megfelelı gazdaságpolitikai irányítást, koordinációt igényel, és egy, az elıdjénél sokkal rugalmasabban mőködı államapparátust, mely a programokat végrehajtja. Miskolci 45 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

IRODALOMJEGYZÉK XXVIII. OTDK Közgazdaságtudományi Szekció - Doktorandusz Konferencia Kiemelt dolgozatok- EURÓPAI UNIÓ GAZDASÁGTANA SZEKCIÓ ÁLLAMI SZÁMVEVİSZÉK (2005a): Jelentés a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellenırzésérıl, Budapest, 135-143. old. ÁLLAMI SZÁMVEVİSZÉK (2005b): Vélemény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról, Budapest, 101-108. old ÁLLAMI SZÁMVEVİSZÉK (2006a): Jelentés a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenırzésérıl, Budapest, 171-182. old. ÁLLAMI SZÁMVEVİSZÉK (2006b): Vélemény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról, Budapest, 112-121. old ÁLLAMI SZÁMVEVİSZÉK (2006c): Jelentés a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásának ellenırzésérıl, Budapest, 11-26. old AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA (2006): Convergence Report December 2006, Bruxelles, 12-14. old. EGYSÉGES MONITORING INFORMÁCIÓS RENDSZER (2007) adatbázis, lekérdezés idıpontja: 2007. január 21. EX ANTE TANÁCSADÓ IRODA (2006): A Közösségi Támogatási Keret intézményrendszerének félidei értékelése, Budapest, 3-44. old. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (2007) on-line statisztikai adatbázis, lekérdezés idıpontja: 2007. január 21. MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA (2006): A Konvergencia Program, és az Új Magyarország Fejlesztési Terv (NFT-2) együttes hatásainak elemzése, Budapest, 1-7. old MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA (2006a): Új Magyarország Fejlesztési Terv, Budapest, 117-118. old MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA (2006b): Magyarország Aktualizált Konvergencia Programja 2006-2010, Budapest, 5, 19, 28. old MAGYAR NEMZETI BANK (2006): Elemzés a konvergenciafolyamatokról, Budapest, 48-65. old. ORBÁN GÁBOR SZAPÁRY GYÖRGY (2004): A stabilitási és növekedési paktum az új tagállamok szemszögébıl, Közgazdasági Szemle, LI. évf., 2004 szeptember (810-831. o.) Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 46

Kiemelt dolgozatok- GAZDASÁGPOLITIKA SZEKCIÓ A HAZAI LAKÁSÜGY DILEMMÁI Csermák Károly doktorandusz Nyugat-Magyarországi Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar, Doktori Iskola 1. BEVEZETİ GONDOLATOK A rendszerváltás elıtti fıleg az 1960-as, 70-es, és 80-as években a hazai lakáspolitika fı irányvonalát a tömeges lakásépítés jellemezte a lakáshiány felszámolása jegyében. Ennek kapcsán és az urbanizálódás elısegítése érdekében elsısorban a fıvárosban a megyeszékhelyeken és városokban bonyolítottak le nagy volumenő, kiemelten panel- és blokkos építési technológiával megvalósított lapostetıs, társasházi és lakásszövetkezeti lakásépítéseket, melynek során új lakótelepi városrészek jöttek létre. (Egedy, 2001.; 2002.); Az 1989. évi rendszerváltást követıen konzerválódtak a lakótelepi lakásoknál egyre inkább felhalmozódó problémák, amelyek a szerencsétlenül megválasztott lapostetıs konstrukcióknak, a technológiai fegyelem megsértésébıl és a hanyag, helyenként kritikán aluli kivitelezések minısége következtében fizikailag elhasználódtak és emiatt erkölcsileg is drasztikusan leértékelıdtek, nem kis problémahalmazt görgetve ezzel a megoldásra vállalkozó szakemberek és lakáspolitikusok elé. Ezt tetézte még, hogy az átmenet pár évében százezres nagyságrendben juthattak hozzá az eddigi lakásbérlık rendkívül kedvezményes feltételekkel lakásaikhoz, megszabadítván ezzel az önkormányzatokat és más lakáskezelıket egy hatalmas nyőgtıl. A lakásügy a politikai-társadalmi gazdasági berendezkedéstıl függetlenül valamennyi ország kiemelt feladatai közé kell, hogy tartozzon. A lakásállomány állandó megújítása, bıvítése, állagának megóvása és az igényekhez történı rugalmas alkalmazkodása, a lakásmobilitás biztosítása, mindenkor egy olyan komplex intézkedési rendszert tesz szükségessé, amely a lehetıségekhez mérten kezelni tudja ezeket a problémákat. Ezek egyszerre és egymást kiegészítve jelentenek szociális, bér- és piaci lakásrendszert. Ez egy olyan globális lakásépítési, - felújítási, - fenntartási, - finanszírozási program alapján mőködhet elfogadhatóan, mely a lakáshelyzet bármilyen állapotát képes kezelni, megjelölve az ebbıl fakadó lakásépítıkre, gazdálkodókra, pénz- és hitelintézetekre és természetesen az államra (kormányzatra), továbbá az önkormányzatokra háruló aktuális rövid-, közép- és hosszú távú feladatokat. Hazánkban már az 1989. évi rendszerváltást megelızı pár évben is visszaesett, azonban ezután 1999-re drasztikusan csökkent az ezer lakosra jutó lakásépítések száma az 1988. évihez viszonyítva. Nemzetközi összehasonlításban is szomorú kép rajzolódott ki. Ugyanis, amíg 1987-ben hazánk még lépést tudott tartani az európai átlaggal, addig 1999-ben több mint felére apadt a lakásépítés a volt szocialista országokat nem tartalmazó átlaghoz képest. (Csermák, 1990.; 1991.; 2003) Így aztán a lakáspolitikában szükségképpen 2000. februártól fordulat következett be. Az akkori kormányzat felismerte, hogyha nem tesz hathatós intézkedéseket az egyre több problémától duzzadó lakáskérdésben, akkor elıbb-utóbb szinte kezelhetetlenné vált volna ez az ügy. Ezért két lakásprogramot indítottak újtára: az egyik a lakáshitelezési rendszer megindítását célozta meg, a másik az önkormányzati bérlakás-szektor teljes felszámolását szerette volna meggátolni. Mindkét program indokolt volt, azonban a lakáspolitikai intézkedések nem voltak képesek számot vetni a háztartások törekvéseivel, a piac reakcióival. Olyan folyamatokhoz vezettek, amelyek mind költségvetési, mind pedig szociális szempontból tarthatatlanná váltak, Miskolci 47 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

Kiemelt dolgozatok- GAZDASÁGPOLITIKA SZEKCIÓ valamint a programok eredményessége is megkérdıjelezıdött. A lakáspolitika kialakítói nem támaszkodtak olyan elemzési eszközökre, amelyek révén a kockázatok idıben felmérhetık lettek volna. Hiányzott a kutatási és elemzési háttér, amely a lehetséges hatásokat lobbi érdektıl függetlenül elemezhette volna, és a politikusok számára valódi döntési alternatívákat vázolt volna fel. (Hegedős Somogyi, 2004.193. old.). Mindezeken túlmenıen, Európai Uniós integrálódásunk is megkívánja a lakáshelyzet normalizálását, amely viszont átgondolt lakáspolitikára (is) kell, hogy épüljön. A magyar lakásügyet - bármennyire is mutat közös vonásokat fıleg a volt szocialista országok lakásproblémáival - egyedileg, a nemzeti sajátosságokat, tradíciókat, kultúrát és hagyományokat megırizve kell megoldani, szükség szerint integrálva azokat a nemzetközi tapasztalatokon nyugvó alternatívákat, amelyek még hosszú idıre megkülönböztet(het)ik természeti és épített környezetünket a többi országétól. A tanulmány azokat a lehetıségeket vizsgálja, amelyek megoldást jelent(h)e(t)nek a társadalom különbözı jövedelmi helyzető rétegei számára új, vagy használt lakás vásárlására, a meglévı lakásállomány felújítására, továbbá piaci-, szociális- és bérlakások építésére és igénylésére. 2. A LAKÁSÉPÍTÉSI SZÜKSÉGLET BECSLÉSE Az elméletileg lehetséges lakásépítési szükséglet jól becsülhetı települési (fıváros, megyeszékhelyek, egyéb városok, községek), régió (kistérségi, megyei, a hét nagytérségi), vagy országos szinten is. Az ehhez szükséges adatok (szak)statisztikai táblázatokból, trendekbıl, idısorokból, kimutatásokból stb. számíthatók, illetve meghatározhatók. (Csermák, 1990. 8-13. old., 1991. 11-15. old.) ahol: E k: C o: N o: c i: n i: k Ek = Co + No + ci + ni ) i Ei + Lo i= o k 1 k ( β si ; (1) i= o i= o egy adott bázisévhez viszonyított k -adik évi lakásépítési szükséglet (db) családháztartások száma a bázis év elején (db) nem-családháztartások száma a bázis év elején (db) az i -edik évi családháztartások számának változása (db) az i -edik évi nem-családháztartások számának változása (db) %,mint szorzótényezı β i : az i -edik évi lakásépítési kapacitás, 100 E i: az i -edik évi építendı lakások száma (db) L o: az ún. bázis év elején rendelkezésre álló lakások száma (db) s i: az i -edik évi lakásszanálások (lebontások) száma (db) Az összes építendı lakások száma (E ö) egy adott bázisévhez viszonyítva: Egy átlagos építési kapacitás mellett ( ) (év) k Eö = Co + No + ( c i + ni + si ) Lo ; (2) i= o K az összes szükséges lakás felépítéséhez szükséges idı K i E T = ö ; (3) ahol i= o K = ; (4) K k k Miskolci Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 48

Kiemelt dolgozatok- GAZDASÁGPOLITIKA SZEKCIÓ ahol: k: az évek száma és K i: az i -edik évi lakásépítés (db) A sajnálatos hazai népességcsökkenés (cca. 3 ezrelék/év!) nem igényli a feszített tempójú, eddigi évi 40 ezer új lakás építését, amit mára már a több tízezerre tehetı eladatlan lakás jelez a lakáspiacon. Elegendı az évi maximális 30 ezer lakás építése! Ugyanakkor kiemelt figyelmet kell fordítani a használt lakások, fıként a lakótelepi iparosított technológiával épített lakások felújítására. Ez annál inkább is indokolt, mivel a 2007-2013 közötti ciklusban -többek között- jelentıs EU-s források pályázhatók meg a lakótelepekhez kapcsolódó infrastruktúrális fejlesztésekre. Az épített lakások számát 1991-2005-ig az 1.ábra, míg a hazai - mintegy négymilliós - lakásállomány százalékos összetételét a 2. ábra mutatja. 1. ábra Az épített lakások száma 1991-2005 forrás: Munkácsi, 2006. 1. old. 8% 6% 86% Miskolci 49 Egyetem, Gazdaságtudományi Kar Lakott lakás Üres és második lakás Üdülı 2. ábra A lakóingatlan-állomány szerkezete 2001 elején (%) forrás: KSH (2004), TR (2004) Az épített lakások számát kormányzati ciklusonként pedig az 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat Lakásépítés kormányzati ciklusonként (1990-2005) Kormányzati Évek Lakásépítés (db) Megjegyzés ciklus Évente Ciklus-átlag