A felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjei Értelmezések és tapasztalatok Összeállította: Dr. Abonyi János Dr. Csizmadia Tibor Dr. Szentgyörgyi Szilárd Készült az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából, a Minőségfejlesztés a felsőoktatásban TÁMOP-4.1.4-08/1-2009-0002 azonosító számú projekt támogatásával. Budapest, 2011
TARTALOM VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ 5 BEVEZETÉS 7 AZ ENQA ÉS ANNAK 10 ÉVES TÖRTÉNETE 9 1. RÉSZ: EURÓPAI SZTENDERDEK ÉS IRÁNYELVEK A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK BELSŐ MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA SZÁMÁRA 11 1.1 Minőségpolitika, stratégia és minőségügyi eljárások 13 Sztenderd: 13 Irányelvek: 13 Értelmezés és tapasztalatok: 14 1.2 Programok indítása, követése és rendszeres belső értékelése 15 Sztenderd: 15 Irányelvek: 15 Értelmezés és tapasztalatok: 15 1.3 A hallgatók értékelése 19 Sztenderd: 19 Irányelvek: 19 1.4 Az oktatók minőségének biztosítása 20 Sztenderd: 20 Irányelvek: 20 Értelmezés és tapasztalatok: 20 1.5 Tanulástámogatás, erőforrások és hallgatói szolgáltatások 21 Sztenderd: 21 Irányelvek: 21 1.6 Belső információs rendszer 22 Sztenderd: 22 Irányelvek: 22 Értelmezés és tapasztalatok: 22 1.7 Nyilvánosság 24 Sztenderd: 24 Irányelv: 24 Összefoglalás a belső rendszer szempontjából 25 2
2. RÉSZ: EURÓPAI SZTENDERDEK ÉS IRÁNYELVEK A FELSŐOKTATÁS KÜLSŐ MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSA SZÁMÁRA 27 2.1 A belső minőségbiztosítási eljárások figyelembe vétele 27 Sztenderd: 27 Irányelvek: 27 Értelmezés és tapasztalatok: 27 2.2 A külső minőségbiztosítási eljárások kialakítása 29 Sztenderd: 29 Irányelvek: 29 Értelmezés és tapasztalatok: 29 2.3 Döntési kritériumok 31 Sztenderd: 31 Irányelvek: 31 Értelmezés és tapasztalatok: 31 2.4 A folyamatok célnak való megfelelése 32 Sztenderd: 32 Irányelvek: 32 Értelmezés és tapasztalatok: 32 2.5 Értékelési jelentések 34 Sztenderd: 34 Irányelvek: 34 Értelmezés és tapasztalatok: 34 2.6 Követési eljárások 36 Sztenderd: 36 Irányelvek: 36 Értelmezés és tapasztalatok: 36 2.7 Értékelési ciklusok 37 Sztenderd: 37 Irányelvek: 37 Értelmezés és tapasztalatok: 37 2.8 Rendszerszintű elemzések 38 Sztenderd: 38 Irányelvek: 38 Értelmezés és tapasztalatok: 38 3. RÉSZ: EURÓPAI SZTENDERDEK A KÜLSŐ MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI SZERVEZETEK (ÜGYNÖKSÉGEK) SZÁMÁRA 39 3.1 A külső minőségbiztosítás folyamatainak figyelembe vétele 40 Sztenderd: 40 Irányelvek: 40 3
Értelmezés és tapasztalatok: 40 3.2 Hivatalos státusz 41 Sztenderd: 41 Értelmezés és tapasztalatok: 41 3.3 Tevékenység 42 Sztenderd: 42 Irányelvek: 42 Értelmezés és tapasztalatok: 42 3.4 Erőforrások 44 Sztenderd: 44 Értelmezés és tapasztalatok: 44 3.5 Küldetésnyilatkozat 45 Sztenderd: 45 Irányelvek: 45 Értelmezés és tapasztalatok: 45 3.6 Függetlenség 46 Sztenderd: 46 Irányelvek: 46 Értelmezés és tapasztalatok: 46 3.7 Az ügynökségek által alkalmazott külső minőségbiztosítási kritériumok és eljárások 48 Sztenderd: 48 Irányelvek: 48 Értelmezés és tapasztalatok: 48 3.8 Elszámoltathatóság 51 Sztenderd: 51 Irányelvek: 51 Értelmezés és tapasztalatok: 51 Egyéb kapcsolódó elemzések 53 IDÉZETT FORRÁSMUNKÁK 54 VÉGJEGYZETEK 56 4
Vezetői összefoglaló Jelen tanulmány célja, hogy az európai felsőoktatási minőségbiztosítási irányelvekhez, azaz az ENQA EGS-hez kapcsolódó, az ESG létrejötte óta született szakmai anyagok miniszteri értekezletek, előrehaladási jelentések, akkreditációs vizsgálatok és egyéb szakmai dokumentumok áttekintésével bemutassa az Európai Felsőoktatási Térség minőségbiztosítási tevékenysége elméleti és gyakorlati oldalának jelenlegi állapotát. Az ESG két fontos szempontrendszert elegyít: egyrészt a szakmaiság közös irányelveit a folyamatok és az akkreditációs ügynökségek részére, másrészt a felsőoktatási szektor minőségbiztosításának európai fogalomrendszerét. A nemzeti jelentések azt mutatják, hogy a felsőoktatási intézmények a legtöbb tagállamban azon munkálkodnak, hogy belső minőségbiztosítási rendszereiket a külső minőségbiztosítási rendszerekhez illesszék, azokkal összhangba hozzák. Számos ország nem ír elő konkrét megvalósítási mechanizmusokat, illetve konkrét minőségbiztosítási rendszereket a felsőoktatási intézmények számára; ehelyett azok kiválasztását magukra az intézményekre bízza. A leggyakrabban használt rendszerek között találjuk: az ISO 9001-et, illetve a TQM- vagy EFQMalapú rendszereket. Akárcsak az európai, a magyar felsőoktatás jelenlegi helyzete is ugyanezt a képet mutatja: egyrészt a felelős kormányzati szervek jelenleg a NEFMI és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság sem ír elő konkrét megvalósítási formát a felsőoktatási minőségbiztosítási rendszerekhez, másrészt Magyarországon is a fent említett jól ismert rendszerek implementációi a leggyakoribbak. Megjegyezzük, hogy bár a belső minőségbiztosítási rendszerek bevezetése mind az EFT-ben, mind azon belül Magyarországon közel került ahhoz az állapothoz, amelyben már maradéktalanul eleget tesz az ESG 1. részének, a legtöbb helyen még továbbra is problémát jelent a képzési programok tartalma és kimeneti követelményeik közötti összhang megteremtése, illetve azon értékelési elvek és módszerek kidolgozása, amelyek megbízható módon mérik a kimeneti követelményeknek való megfelelőséget. Az EFT legtöbb országában a külső értékelés szempontrendszereinek megfelelően történik az intézményi és programakkreditáció. A különbség abban mutatkozik, hogy míg egyes országok külső minőségbiztosítási rendszerei az ESG 2. fejezete minden ajánlásának teljes mértékben eleget tesznek, más országok ezek közül csak néhánynak, másokat pedig csak részben vagy egyáltalán nem teljesítenek. A MAB tevékenységét 2008-ban külső szakértői panel értékelte. A vizsgálat megállapította, hogy a MAB tevékenysége alapvetően megfelel az ESG 2. fejezete kritériumainak. Az ESG 3. fejezetének szempontjából a fentihez nagyon hasonló a helyzet: a legtöbb európai és köztük a magyar akkreditációs ügynökség is teljes mértékben 5
megfelel az ESG 3. fejezetében megfogalmazott legtöbb előírásnak, másokat pedig részben teljesít. A MAB esetében kritikaként fogalmazódott meg egyrészt a nem tökéletes pénzügyi függetlenség és autonómia, másrészt az értékelő bizottságok összetétele. A külső szakértői javaslatok a MAB költségvetésének nagyobb mértékben kiszámíthatóvá tételét javasolják, valamint az értékelő bizottságok összetételével kapcsolatosan azt a tanácsot fogalmazzák meg, hogy ebben kisebb mértékben vegyenek részt az akadémiai szféra képviselői, ugyanakkor nagyobb arányban képviseltessék magukat a felsőoktatási folyamatok többi érdekeltjei. Ahogy azt a 2010. novemberi lyoni előrehaladási jelentés is megjegyzi, az ESGnek nagyon sok pozitív hozadéka van a bolognai folyamatban, amennyiben az elősegítette a közös és összehasonlítható európai kritériumok és módszerek elterjedését. Másrészt azonban megjelentek olyan negatív trendek is, mely szerint a felsőoktatási intézmények nem annyira a szolgáltatásaik minőségének folyamatos fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, hanem egyszerűen a megfelelőséget egy meta-szinten értelmezve pusztán arra törekszenek, hogy minőségbiztosítási rendszerük minden tekintetben megfeleljen az ESG elvárásainak. Ennek következtében az akkreditációs ügynökségek, a felügyelő hatóságok Magyarországon az Oktatási Hivatal és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, azaz az adminisztratív szereplők kerültek a rivaldafénybe, nem pedig a felsőoktatási folyamatok közvetlen érdekeltjei, azaz a hallgatók, illetve a nekik nyújtott oktatási szolgáltatás színvonala vagy annak változásai. Ahogy Lee Harvey arra felhívta a figyelmet lyoni hozzászólásában, éppen az lenne a kulcsa a jövőbeni haladásnak és fejlődésnek, hogy a minőségbiztosítási terület művelői megfelelő módon inspirálják a felsőoktatási intézményeket és folyamataik érintettjeit arra, hogy folyamatosan fejlesszék hallgatóközpontú oktatási rendszerüket, és ne csak az ESG ajánlásainak való megfelelést tartsák szem előtt. 6
Bevezetés A tanulmány összeállításának a célja az európai felsőoktatási minőségbiztosítási irányelvekhez, azaz az ENQA EGS-hez (Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area) kapcsolódó irodalmi források, nemzetközi elemzések és kapcsolódási pontok áttekintése. A tanulmány jelentős része az Európai Minőségbiztosítási Fórum tanulmányain alapul, mely fórum az ENQA-n kívül az úgynevezett E4 csoport, azaz Európai Egyetemek Szövetsége (European University Association, EUA), az Európai Felsőoktatási Intézmények Szövetsége (European Association of Institutions in Higher Education, EURASHE) és az Európai Hallgatói Egyesület (akkori nevén ESIB, ma European Students' Union, ESU) közreműködésével működik. A bolognai folyamatban résztvevő országok felsőoktatásért felelős miniszterei a 2005. májusában Bergenben tartott találkozójukra az E4 csoport, a berlini mandátumnak eleget téve, elkészítette a felsőoktatás minőségbiztosításának európai sztenderdjeit és irányelveit. A sztenderdek és irányelvek (a továbbiakban: ESG) az intézményi belső minőségbiztosítására, a külső értékelések megvalósítására és a külső minőségbiztosítási ügynökségek működésére vonatkozóan rögzíti a közös alapokat, és javaslatot tesz egy európai felsőoktatási minőségbiztosítási nyilvántartás (regiszter) létrehozására. A miniszterek az ESG-t el is fogadták, és külön üdvözölték a minőségbiztosítási ügynökségek nyilvántartásának létrehozásáról szóló javaslatot. Felkérték az E4 csoportot a megvalósítás gyakorlati vonatkozásainak kidolgozására. A munka tovább folytatódott annak érdekében, hogy konkrét útmutatások és elemzések készüljenek ezen irányelvek alkalmazásával kapcsolatban. Az E4 csoport 2006. november 23-25-én fórumot szervezett a müncheni Műszaki Egyetemen "European Forum for Quality Assurance: Embedding quality culture in higher education" címmel, az EU Socrates programja támogatásával. A fórum lehetőséget teremtett minőségbiztosítási és felsőoktatási szakembereknek, illetve a felsőoktatásban érdekelteknek, hogy megvitassák a belső minőségbiztosítási folyamatokat az aktuális felsőoktatási trendek és stratégiaalkotások tükrében. A második fórumot "Implementing and Using Quality Assurance: Strategy and Practice" címmel 2007. november 15-17. között tartották Rómában (University La Sapienza). A rendezvényt szintén támogatta a Socrates program. E fórum az ESG felsőoktatási intézményekben és minőségbiztosítási ügynökségekben történő megvalósulására fókuszált, célja volt továbbá, hogy közös platformot alakítson ki a minőségbiztosítás európai dimenziójának továbbfejlesztéséről. A harmadik, "Trends in Quality Assurance" című minőségbiztosítási 7
fórumnak a Budapesti Corvinus Egyetem adott otthont 2008. november 20-22-én. A fórum a minőségbiztosítás európai és nemzetközi trendjeit tekintette át, az Európai Bizottság Élethosszig tartó tanulás programjának támogatásával. A negyedik európai minőségbiztosítási fórumra 2009. november 19-21-én a Koppenhágai Üzleti Iskolában (Copenhagen Business School) került sor. A "Creativity and Diversity: Challenges for quality assurance beyond 2010" című rendezvényt szintén támogatta az Európai Bizottság, s a résztvevők arról cserélhettek eszmét, hogy az aktuális belső- és külső minőségbiztosítási megközelítések hogyan veszik számításba az intézményi sokféleséget és hogyan támogatják a kreativitást a felsőoktatásban. Az ötödik fórumra 2010. november 18-20-án került sor Lyonban a Claude Bernard Egyetemen. A Making sense of QA in European, national and institutional contexts című forum egyik fő célja az európai felsőoktatási térség szereplőinek szakmai kommunikációja a bolognai reformok vonatkozásában, illetve felsőoktatás érdekeltjei körében egységes minőségbiztosítási értelmezések megteremtése. A tanulmány tehát alapvetően ezeknek a fórumoknak az elemzéseit felhasználva gyűjtötte össze a tapasztalatokat az ESG elmúlt 5 évben történt alkalmazásáról. A tanulmány szerkezete a következő: az ENQA ESG szerkezetét követve mindegyik ajánlást az eredeti sorrendben mutatjuk be. Ezen belül a Sztenderd és az Irányelv alcímű részek az eredeti ESG-anyag részei, amit mindenütt az Értelmezés és tapasztalatok című rész követ, ami az ESG létrejötte óta született szakmai anyagok miniszteri értekezletek, előrehaladási jelentések, akkreditációs vizsgálatok és egyéb szakmai dokumentumok áttekintését tartalmazza. Ezek végén megtalálható a pontos bibliográfiai elem megjelölése (ezeket részletesen lásd az Idézett forrásmunkák c. részben), valamint egy végjegyzet, ahol a hivatkozott forrásmunka kapcsolódó eredeti szövegrésze olvasható. 8
Az ENQA és annak 10 éves története Az ENQA (European Association for Quality Assurance in Higher Education) története a 90-es évek végétől indult [az ENQA történetét Crozier, Costes, Ranne, & Stalter, (2010)] alapján mutatom be), mikor a formális minőségbiztosítási folyamatok nemzeti szinten stabilizálódtak. A 90-es évek közepén egy EU projekt 15 EU tagország, Norvégia és Izland 17 bevont ország közreműködésével megvizsgálta és azonosította azokat a közös minőségbiztosítási alapelveket, amelyeket 4 országban találtak, ahol addigra kialakított minőségbiztosítási rendszer működött. Ezek az alapelvek a következők: Autonómia és függetlenség mind a kormányzattól, mind a felsőoktatási intézményektől minőségügyi felülvizsgálat (quality evaluation) vonatkozásában, Önértékelés Külső értékelés peer review által és helyszíni látogatás, Értékelési riport publikálása. Ezek az alapelvek voltak azok, amelyek a gerincét adták egyrészt az Európa Tanács által 1998. szeptember 24-én megfogalmazott európai felsőoktatási minőségbiztosítási együttműködésnek, és a 2005-ben kiadott ESG (The Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area, sztenderdek és irányelvek a belső minőségbiztosítás számára). Az ENQA 2000. márciusában alakult meg. Első elnöke Christian Thune volt. A 2001-es Prágai miniszteri értekezleten kinyilvánította, hogy aktív szerepet kíván játszani a Bologna folyamat minőségbiztosítással kapcsolatos céljainak megvalósításában. Kiemelten figyelembe kívánják venni a felsőoktatással kapcsolatos érdekeltek igényeinek figyelembe vételét. Ugyanakkor felhívták a figyelmet a túlzott bürokratizmus és a költséges európai megvalósítás kialakulása miatt. A Berlini találkozó után nyilvánvalóvá vált, hogy az ENQA az európai felsőoktatási minőségbiztosítás területén vezető szerepet játszik. 2003-ban vetődött fel egy fontos probléma, amely a minőségbiztosítási szervezetek külső minőségellenőrzése, amely bizalmat kelt a felsőoktatási intézményekben is. Az ENQA koordinálta a TEEP kiemelt projektet (Trans-National European Evaluation Project), mely 3 tudományágban (történelem, fizika, állatorvos) vizsgálta a nemzetek közötti programértékelés lehetőségét. 9
2004-ben az ENQA független szervezetté vált. A felsőoktatási minőségbiztosítás európai sztenderdjeit és irányelveit az ENQA koordinálásban kidolgozott, s az Európai Felsőoktatási Térség miniszterei által 2005 májusában, Bergenben elfogadott dokumentum tartalmazza (http://www.enqa.net/files/enqa%20bergen%20report.pdf, 2005). A dokumentum tartalma a következő: Vezetői összefoglaló 1. Kontextus, célok és alapelvek 2. Az európai sztenderdek és irányelvek 3. A minőségbiztosítási ügynökségek külső értékelése (peer-review) 4. Távlatok és kihívások Függelék: Minőségbiztosítási ügynökségek ciklikus értékelése egy elméleti modell A 2005-2008-as periódusban az ENQA-nak két fő feladata volt: 1) ESG implementálása és 2) az EQAR (European Quality Assurance Register) kidolgozása, bevezetése. Az EQAR-t 2008-ban hivatalosan is megalakultnak tekinthetjük. Ez mindazonáltal felvet egy újabb problémát, mi lesz az ENQA feladata, és milyen szerepet fog játszani az EQAR? 2010-től a legnagyobb kihívás az ENQA irányában, hogy meghatározó politikai szereplővé váljon az európai felsőoktatási minőségbiztosítás területén szakértelem, információ, és az európai szintű szakpolitikai döntés támogatása vonatkozásában. 10
1. rész: Európai sztenderdek és irányelvek a felsőoktatási intézmények belső minőségbiztosítása számára Szakmai előzmények, célkitűzés A Bolognai folyamatnak nevezett, az Európai Unió országaira, és a többi Európai Felsőoktatási Térséghez csatlakozó országra kiterjedő felsőoktatási reform növekvő intézményi autonómiát jelent, amelynek fontos eleme a felelősség viselése az oktatás és a kutatás minőségéért. Így a reform fontos elemévé és megvalósításának eszközévé vált a minőségbiztosítás. A minőségbiztosítás két szinten valósul meg: Intézményi szinten, amelyhez az intézményeknek (belső) minőségbiztosítási rendszerrel kell rendelkezniük; Külső szinten, feljogosított független szerv által végzett értékelés formájában. Az EU Bizottság (belső) minőségbiztosítással kapcsolatos ajánlásai a következők: minden felsőoktatási intézmény alakítson ki egy saját szigorú belső értékelései rendszert, illetve fejlessze a már meglévő rendszerét közös standardok elfogadása, a cél egy a minőség biztosítási eljárásokról, alapelvekről szóló ENQA kézikönyv, kódex Ez a fejezet az ENQA belső, azaz az intézmények saját működésük fejlesztését támogató minőségbiztosítási rendszereivel kapcsolatos előírásokkal foglalkozik, azaz lépéseket kíván tenni a magyar felsőoktatás számára alkalmazható kézikönyv irányába. A jelenlegi Felsőoktatási Törvény ugyan a felsőoktatási intézmények kötelezettségévé teszi a minőségmenedzsment rendszerek kialakítását és működtetését, ám eddig az intézmények többségének nem volt lehetősége arra, hogy minőségmenedzsment rendszereik kialakításához komplex szolgáltatásokat, szakmai tanácsadást, normatív modelleket vegyenek igénybe. Márpedig csak a minőségmenedzsment rendszer működtetésével tudja az intézmény feltárni a gyengeségeket és veszélyeket és folyamatosan tökéletesíteni a fejlődési lehetőségeit és erősségeit. A magyar felsőoktatás hazai és nemzetközi pozícionálása szempontjából lényeges, hogy a hazai intézményekben komoly hagyományokkal nem rendelkező minőségbiztosítási szemlélet kialakításához központi támogatást kapjanak, amely kitér egyrészt a hazai, másrészt a nemzetközi ágazati elvárásokra, minőségpolitikára. 11
A fejezet elsődleges célja ezért az, hogy áttekintse mind a hazai, mind pedig a nemzetközi, főként az európai uniós elvárásokat, annak érdekében, hogy ezek figyelembe vételével a felsőoktatási intézmények minőségbiztosítási rendszerei illeszkedjenek az ESG 1. fejezetének ajánlásaihoz. Tisztázandó továbbá az akkreditáció és a tanúsítás szerepe, és az ezek közötti különbség: a felsőoktatási programokat és intézményeket egy adott országban vagy akár az Európai Unió területén a nemzeti vagy uniós előírásoknak való megfelelés szempontjából történő akkreditációs folyamat, és az egy adott minőségirányítási szabvány szerinti működést ellenőrző tanúsítási folyamat között. A felsőoktatási intézményeknek a belső minőségbiztosítási rendszerüket a saját pozíciójuk, stratégiai céljaik és szervezeti kultúrájuk figyelembevételével indokolt kialakítaniuk. Ehhez különböző, általánosan használható minőségmenedzsment rendszer modelleket vehetnek figyelembe (pl. ISO 9001:2008 szabványban megfogalmazott általános követelményeket, az ENQA által megfogalmazott sztenderdeket és irányelveket és/vagy a TQM vezetési filozófia alapjait). Rendkívül fontos cél, hogy a projekt során kidolgozott ajánlásoknak, útmutatóknak a hazai felsőoktatás (állandóan változó) sajátosságaira kell optimáltnak lenniük, de (illetve és) az alkalmazók számára jelezniük kell, hogy az ajánlások nem szabad, hogy elnyomják a változatosságot és az innovációt. 12
1.1 Minőségpolitika, stratégia és minőségügyi eljárások Sztenderd: Az intézmény rendelkezzen egy átfogó minőségpolitikával és ehhez kapcsolódó eljárásokkal, melyek képzési programjainak és az általa kiadott diplomáknak a minőségét garantálják. Emellett határozottan kötelezze el magát egy olyan kultúra mellett, mely elismeri a minőség és a minőségbiztosítás fontosságát. Ennek elérésére az intézmény dolgozzon ki és valósítson meg egy stratégiát a minőség folyamatos javítása érdekében. A stratégiának, minőségpolitikának és eljárásoknak legyen formális státusza, s e dokumentumok legyenek nyilvánosak. Tartalmazzák továbbá a hallgatók és más érdekeltek szerepét. Irányelvek: A formális minőségpolitikák és eljárások megadják azt a keretet, amelyen belül a felsőoktatási intézmények fejleszthetik és nyomon követhetik minőségbiztosítási rendszerük hatékonyságát. Hozzájárulnak továbbá az intézményi autonómia iránti bizalom kialakításához. A minőségpolitikák tartalmazzák a szándékok meghatározását és az alapvető eszközöket ezek elérésére. Az eljárási útmutató részletesebb információt adhat arról, hogyan valósítják meg a minőségpolitikát, és hasznos referencia pontként szolgál az eljárások gyakorlati megvalósítói számára. A minőségpolitika tartalmazza: az intézményen belüli viszonyt az oktatás és kutatás között, a minőségre és a színvonalra (sztenderdekre) vonatkozó intézményi stratégiát, a minőségbiztosítási rendszer megszervezését, a tanszékek, iskolák, karok és más szervezeti egységek és egyének minőségbiztosítással kapcsolatos felelősségét, a hallgatók bevonását a minőségbiztosításba, a politika megvalósításának, figyelemmel kísérésének és felülvizsgálatának módjait. Az Európai Felsőoktatási Térség (EFT) megvalósítása döntően függ attól, hogy az intézmény minden szinten mennyire elkötelezett abban, hogy képzési programjainak kimenetei legyenek világosan és egyértelműen meghatározottak; hogy az oktatók készek, hajlandóak és képesek a hallgatókat oktatni és a tanulásban támogatni, hogy elérhessék ezeket a kimeneteleket; és hogy teljesen, mindenkor és kézzelfoghatóan elismerjék a bizonyítottan kiemelkedő, hozzáértő és elhivatott kollégák munkáját. Minden felsőoktatási intézmény 13
törekedjen arra, hogy folyamatosan javítsa a hallgatóinak nyújtott oktatás színvonalát. Értelmezés és tapasztalatok: A Felsőoktatási Törvény (2005. évi CXXXIX. törvény) 21. -a szól a minőségfejlesztési program megfogalmazásáról és elrendeli, hogy a programot és évenkénti értékelését az intézmény vezetése köteles nyilvánosságra hozni. A minőségfejlesztési program pontos tartalma és funkciója a törvényi szabályozásból nem derül ki. A minőségfejlesztési program az intézményi minőségbiztosítási rendszer működésének eredménye. Az intézmény vezetése a mérőszámok alapján rendszeresen értékeli, azaz monitorozza a rendszer működését és a következő időszakra megfogalmazza a rendszer működésének mérhető céljait. E tevékenység (is) támogatandó Minden olyan szabályozás és előírás, illetve minőségügyi szabvány, amelyet a felsőoktatási intézmények figyelembe vehetnek minőségbiztosítási rendszerük kialakításakor, tartalmaz egy olyan komponenst, amely az intézményen kívüli közvetlen és közvetett partnerek véleményének, elvárásainak figyelembe vételét írja elő. Így minden intézmény kénytelen figyelembe venni a külső nemzeti és nemzetközi minőségmenedzsment rendszerek megfelelő előírásait. Bár látható, hogy a 2005. évi CXXXIX törvény több helyütt megfogalmaz minőségfejlesztéssel kapcsolatos rendelkezéseket, ennek ellenére sem e törvény, sem más törvény vagy végrehajtási utasítás, illetve bármilyen, minden felsőoktatási intézményre egyaránt kötelezően vonatkozó előírás nem rendelkezik azonban ennek pontos mikéntjéről. Egyrészt helyesen nem jelöli meg, hogy pontosan milyen minőségmenedzsment rendszert kell meghonosítania az intézményeknek, másrészt nem fogalmazza meg azt sem, hogy annak az intézményi működés pontosan mely komponenseire és milyen mértékben, milyen mélységig kell kiterjednie. Ennélfogva az intézmények minőségmenedzsment rendszerei jelentős szórást mutatnak az ISO-alapú, folyamatorientált rendszerektől egészen a Minőség Díjalapú, jellemzően EFQM-bázisú önértékeléssel operáló rendszerekig. 14
1.2 Programok indítása, követése és rendszeres belső értékelése Sztenderd: Az intézmény formális belső mechanizmusokkal rendelkezzék képzési programjai indításának jóváhagyására, követésére és rendszeres belső értékelésükre vonatkozóan. Irányelvek: A hallgatók és más érdekeltek bizalma a felsőoktatásban akkor alakul ki és marad fenn, ha az intézmény hatásos minőségbiztosítási tevékenységgel rendelkezik, mely biztosítja a képzési programok jó megtervezését, rendszeres nyomon követését és időszakos felülvizsgálatát, ezzel biztosítva folyamatos időszerűségüket és érvényességüket. A képzési programok és diplomák minőségbiztosítása egyebek közt tartalmazza: a tervezett tanulmányi kimenetek kidolgozását és közreadását, a tananyagok és programok tervezésének és tartalmának gondos kezelését, a különböző képzési formák (pl. nappali tagozatos, részidős, távoktatási, e-learning) és intézmény-típusok (pl. egyetemi, szakképzési, szakmai) speciális szükségleteit, megfelelő tanulási források és eszközök meglétét, hivatalos program engedélyezési eljárást, amelyet a program oktatásától eltérő szervezet hajt végre, a hallgatók előrehaladásának és teljesítményének figyelemmel kísérését, a programok rendszeres időszakonkénti felülvizsgálatát (külső tagok bevonásával), rendszeres visszacsatolás kérését a munkáltatóktól, munkaerő-piaci és más szervezetektől, a hallgatók részvételét a minőségbiztosítási tevékenységben. Értelmezés és tapasztalatok: A felsőoktatási intézmények számára az önértékelés, a vezetői átvizsgálás és az ezekkel kapcsolatos elemzési és minőségfejlesztési feladatokat a (jelenlegi) Felsőoktatási Törvény a következőképp rögzíti: 21. (2) A szervezeti és működési rend keretében kell meghatározni különösen: a felsőoktatási intézmény szervezeti felépítését, tagolását, vezetési szerkezetét, az egyes szervezeti egységek feladatait, működését, az intézményen belüli kapcsolattartás rendjét, továbbá az intézmény belső minőségbiztosítási szabályait. Minőségbiztosítási szabályzatban kell meghatározni a felsőoktatási 15
intézmény működésének folyamatait, ennek keretei között a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési eljárásokat, a működés biztosításának alkalmazott kritériumait, szabályait, a különösen a képzések indításának, követésének, rendszeres belső értékelésének mechanizmusát, a képzés során megszerezhető végzettségi szint és szakképzettség minőségének belső értékeléséhez kapcsolódó eljárásokat, illetve fogyasztóvédelmi szempontokat. A minőségbiztosítási szabályzatban kell meghatározni a doktori iskola létesítéséhez meghatározott követelményeknek a doktori iskola működése során történő folyamatos biztosításának eljárásrendjét. Az intézményi minőségbiztosítási szabályzatban kell biztosítani az oktatói munka hallgatói véleményezését. 21. (6) A felsőoktatási intézmény e törvényben meghatározott intézményfejlesztési terv, kutatási-fejlesztési-innovációs stratégia, állami felsőoktatási intézményekben a fenntartói megállapodásban vállalt teljesítménykövetelmények alapján minőségfejlesztési programot készít. Az intézményi minőségfejlesztési programban kell meghatározni a képzési program, a tudományos kutatás, művészeti alkotótevékenység, a hallgatók értékelésének, az oktatás személyi és infrastrukturális feltételei, a tanulástámogatás eszközei, a hallgatói szolgáltatások, a belső információs rendszer és a nyilvánosság fejlesztésére irányuló célokat. A felsőoktatási intézmény évente áttekinti az intézményi minőségfejlesztési program végrehajtását, és megállapításait - az erről szóló jelentés elfogadásától számított legfeljebb harminc napon belül - az intézmény honlapján, továbbá a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozza. Alapvető fontosságú, hogy a felsőoktatás minőségügyében, az ágazati minőségpolitikában egyértelmű fogalmak, tevékenységek és hatáskörök legyenek a törvényben összhangban a nemzetközi gyakorlattal. Az intézményen belüli minőségbiztosítási rendszer, ami az intézmény jó működését, valamint a minőséghitelesítési (akkreditációs) feltételek teljesítését szolgálja, ezen belül él a minőségfejlesztési program, aminek eredményei alapul szolgálnak a minőségértékeléshez és az intézmény minőségfejlesztése külső segítéséhez. 16
Fogalom Értelmezés, definíció Feladat/jogkör Minőségbiztosítási rendszer Minőségfejlesztési program Intézményi önértékelés Minőséghitelesítés (akkreditáció) Az intézményben az oktatás, a kutatás, a humán erőforrások feltételeinek és minőségének biztosítása érdekében folyamatosan működő szervezet, szabályok, követelmények, dokumentumok, eljárások, tevékenységek, fejlesztések és önértékelések összessége. Az intézmény minőségbiztosítási rendszerén belül a minőség folyamatos fejlesztése érdekében kialakított és működtetett, rendszeresen aktualizált és értékelt cselekvési program, határidőkkel, felelősökkel. Az intézmény egésze tevékenységének, ezen belül képzési programjainak rendszeres belső, és esetenként a külső értékeléshez készített elemzés a belső minőség biztosítási rendszer keretében. Meghatározott minőségi minimum feltételeknek (kritériumoknak) való megfelelés vizsgálata és hitelesítése. Intézmény/szenátus Intézmény/szenátus Intézmény/szenátus MAB Külső értékelés minőség Az intézmény tevékenységének, minőségfejlesztési rendszerének, hatásának és eredményeinek, valamint képzési programjai minőségének ciklikus, segítő szándékú értékelése (az akkreditációs minimumon túlmutatóan). MAB, felkért hazai vagy külföldi ügynökségek Külső engedélyezés Valamely intézményi tevékenység megkezdésének NEFMI (OH) 17
(licensing) Intézményi (belső) döntés (létesítésnek/indításnak) hatósági engedélyezése. Valamely intézményi tevékenység megkezdéséről (létesítésről/indításról) hozott döntés a megfelelő belső és külső feltételek megléte alapján. Szenátus Regisztrálás A hatóság által engedélyezett (licensed) és intézményi hatáskörben eldöntött tevékenységek (szakok) országos, közhiteles nyilván tartásába való felvétele. OH A felsőoktatási intézmény és szervezeti egységei működésének egyéb szabályait a Szervezeti és Működési Szabályzat állapítja meg. A minőségbiztosítás részét képezik a szabályzatok rendszeres felül vizsgálata, a curriculumok képzési ciklusonkénti értékelése, az oktatók hallgatói véleményezése és a kétévente történő intézményi önértékelések. 18
1.3 A hallgatók értékelése Sztenderd: A hallgatók értékelése előzetesen közzétett és következetesen, egységesen alkalmazott kritériumok, szabályok és eljárások szerint történjék. Irányelvek: A hallgatók értékelése a felsőoktatás egyik legfontosabb eleme. Az értékelés kimenetele alapvetően befolyásolja a hallgatók jövőbeni pályáját. Ezért fontos, hogy az értékelés mindenkor szakszerűen történjen, és vegye figyelembe a felmérésről és vizsgáztatásról létező kiterjedt ismereteket. Az értékelés továbbá hasznos információt nyújt az intézmények számára az oktatás és a tanuláshoz nyújtott támogatás hatékonyságáról. A hallgatókat értékelő eljárásoktól elvárható, hogy: mérjék a program által kitűzött célok és kimeneti eredmények elérését, feleljenek meg a céljuknak, ami lehet felmérő, formáló vagy összegző, legyen világos és közétett követelmény az osztályozásra, olyan emberek végezzék, akik értik az értékelés hallgatói fejlődésben betöltött szerepét, hogy a hallgató elérje a kívánt képzettség megszerzéséhez szükséges tudást és képességeket, ahol lehet, ne csak egy vizsgáztató értékítéletére támaszkodjanak, vegyék figyelembe a vizsgaszabályzatok minden lehetséges következményét, legyen világos szabályzata a hallgatói hiányzásnak, betegségnek és egyéb méltányos körülményeknek, biztosítsák, hogy az értékeléseket biztonságosan végezzék az intézmény meghatározott eljárásai szerint, pontosságukat adminisztratív ellenőrző vizsgálatok támasszák alá. 19
1.4 Az oktatók minőségének biztosítása Sztenderd: Az intézmény rendelkezzen belső mechanizmusokkal az oktatók minőségének és kompetens voltának biztosítására. Ezen mechanizmusokat a külső értékelők rendelkezésére kell bocsátani és az ilyen jelentésekben ki kell térni rájuk. Irányelvek: Az oktatók jelentik a hallgatók számára a legfontosabb tanulási forrást. Fontos, hogy akik oktatnak, teljes mértékben ismerjék és értsék az oktatott tárgyat, rendelkezzenek azokkal a képességekkel és tapasztalattal, amely szükséges a tudást és megértést hatásosan továbbítani a hallgatók felé az oktatás széles spektrumában, és hozzáférjenek a saját teljesítményükről kapott visszacsatolásokhoz. Az intézményeknek biztosítani kell, hogy az oktatók felvételi és kinevezési eljárásai tartalmazzák annak garantálását, hogy minden új oktató rendelkezzen legalább a minimálisan szükséges kompetencia szinttel. Lehetőséget kell adni az oktatóknak tanítási képességeik fejlesztésére és bővítésére, és bíztatni kell őket ezek megbecsülésére. Az intézmények meg kell adják a gyengébb oktatóknak azt a lehetőséget, hogy készségeiket elfogadható szintre hozzák, és meg kell legyen a mód arra is, hogy felmentsék őket oktatási feladataik alól, amennyiben továbbra is kimutathatóan sikertelenek. Értelmezés és tapasztalatok: A felsőoktatási intézmények minőségét az alkalmazott oktatók, kutatók, a tanári és az oktatással, a felsőoktatás működésével kapcsolatos feladatok ellátásában közreműködő alkalmazottak határozzák meg. A felsőoktatásban alkalmazott oktatói munkaköröket, alkalmazásuk és kinevezések feltételeit az FTV rögzíti. A felsőoktatási intézményben létesíthető kutatói munkakörökben a kinevezési feltételek a tudományos segédmunkatárs, a tudományos munkatárs, a tudományos fő munkatárs esetében az egyetemi tanársegéd, az adjunktus, a docens, a tudományos tanácsadó és a kutató professzor esetében az egyetemi tanári követelményekkel azonosak. 20
1.5 Tanulástámogatás, erőforrások és hallgatói szolgáltatások Sztenderd: Az intézmény biztosítsa, hogy a hallgatók tanulásának támogatására rendelkezésre álló erőforrások kielégítők és alkalmasak legyenek minden felkínált program esetében. Irányelvek: Az oktatók mellett a hallgatók egy sor további forrásra és eszközre támaszkodnak a tanulás során. Ezek a fizikai forrásoktól (könyvtárak, számítógépes eszközök) az emberi támogatásig (tutorok, tanácsadók) terjednek. A tanulási eszközök és egyéb támogatási mechanizmusok legyenek könnyen hozzáférhetők a hallgatók számára, az ő szükségleteik figyelembevételével legyenek megtervezve, és rugalmasan alkalmazkodjanak a szolgáltatást igénybevevők észrevételeihez. Az intézmény rendszeresen kövesse figyelemmel, vizsgálja felül, és folyamatosan javítsa e szolgáltatások minőségét. 21
1.6 Belső információs rendszer Sztenderd: Az intézmény gondoskodjon a képzési programjainak és egyéb tevékenységeinek hatékony működtetését biztosító információk szisztematikus gyűjtéséről, elemzéséről és felhasználásáról. Irányelvek: Az intézmény önismerete a minőségbiztosítás kiindulópontja. Fontos, hogy az intézményeknek meglegyenek az eszközei a saját tevékenységükről való információgyűjtéshez és ezek elemzéséhez. E-nélkül nem tudhatják, mi működik jól és mire kell figyelmet fordítani, s mik az innovatív kezdeményezések eredményei. A minőségbiztosításhoz kapcsolódó, az intézményektől elvárt információs rendszerek bizonyos mértékig a helyi adottságoktól függhetnek, de minimálisan ki kell, hogy terjedjenek: a hallgatók előmenetelére és teljesítményükre, a munkaerő-piaci alkalmazhatóságukra, a képzési programokkal való megelégedettségükre, az oktatói teljesítményekre (hatékonyság), a hallgatói populáció egészére, irányultságára, pályaképére (profile) a rendelkezésre álló tanulási erőforrásokra és ezek költségeire, az intézmény kulcsfontosságú teljesítménymutatóira. Az is hasznos, ha az intézmények összehasonlítják magukat más hasonló szervezetekkel az EFT-n belül és azon túl. Ez lehetővé teszi önismeretük bővítését és a teljesítményük javításához vezető utak kijelölését. Értelmezés és tapasztalatok: Mutatószámok, minőségértékelés. Az indikátor rendszer kialakítása és fejlesztése a szektor és intézményei minőségfejlesztési tevékenységének fontos eleme, amelynek kialakítása a TÁMOP 4.1.4 projekt egyik fontos eleme. A minőségértékelés kialakítása illetve ahhoz ajánlások kidolgozása sokoldalú kutatást igényel. Polónyi (2005) alapján néhány lehetséges indikátort, illetve indikátorként használható elemzést mutatunk be, amelyek alkalmasak az oktatási, szervezeti egységek (karok) minőségértékelésére, illetve rávilágítunk 22
arra, hogy ez miként kapcsolódik, kapcsolódhat az TÁMOP 4.1.4 az AVIR projekthez. 23
1.7 Nyilvánosság Sztenderd: Az intézmény rendszeresen tegyen közzé naprakész és objektív, mennyiségi és minőségi adatokat és információkat képzési programjairól. Irányelv: Nyilvános szerepük betöltéséhez az intézmények tájékoztatást kell adjanak az általuk kínált programokról, ezek tervezett kimeneteiről, az elérhető végzettségekről, az alkalmazott oktatási, tanulási és teljesítményértékelési eljárásokról, és a hallgatók számára kínált tanulási lehetőségekről. A közzétett információ tartalmazhatja továbbá a korábbi hallgatók észrevételeit és elhelyezkedésüket, valamint a jelenlegi hallgatói kar irányultságát, pályaképét (profile). Ez az információ legyen pontos, elfogulatlan, objektív és könnyen hozzáférhető, és ne csak marketing céljára használják. Az intézmény igazolja, hogy saját pártatlansági és objektivitási elvárásainak eleget tesz. 24
Összefoglalás a belső rendszer szempontjából A minőségbiztosítási, minőségirányítási, illetve minőségfejlesztési rendszer előírásai intézmény-specifikusak kell, hogy legyenek. A helyi minőségbiztosítás az autonóm tevékenység- és szervezetalakítás jegyében az intézmények feladata, ami nem zárja ki - sőt igényli -, hogy a központi minőségpolitika ajánlásokat dolgozzon ki az intézmények számára a minőségbiztosítás, és a minőségfejlesztés megvalósítására, fejlesztésére. Az intézményi minőségbiztosítás nagyon összetett tevékenység. Alapvető (belső és külső) cél, hogy az intézmény szolgáltatásait igénybe vevők elégedettségét javítsák azzal a céllal, hogy a jelenlegi igénybevevők visszatérését és az új igénybevevők keresletét növeljék. Ennek érdekében: a. Fel kell tárni a felsőoktatási szolgáltatás specifikus minőségjellemzőit és azok fontosságát. b. Meg kell fogalmazni a minőségjellemzők területén elérendő célokat. c. Az alkalmazottak számára meg kell fogalmazni a minőség szempontjából fontos teljesítménycélokat. d. A minőségfilozófiát be kell építeni az intézményi kultúrába e. A meghatározott minőségszínvonal eléréséhez biztosítani kell a szükséges dologi, személyi és szervezeti feltételeket f. A menedzsment és az alkalmazottak között közvetlen, a minőséggel kapcsolatos kommunikációt kell kiépíteni g. Az alkalmazottakat a minőségcélokkal összhangban kell motiválni és irányítani h. A minőségi célokat kifelé és befelé egyaránt kommunikálni kell i. Fel kell tárni a minőséget akadályozó tényezőket j. Minőségorientált kommunikációs és ellenőrzési rendszert kell működtetni A központi minőségpolitika és a külső minőségbiztosítás számára hasznos megfogalmazni a belső minőségbiztosítással kapcsolatos alapvető elvárásokat és kapcsolódási elemeket. A belső és külső minőségfejlesztés kapcsolatát a közösen alkalmazott mérőszámok is biztosít (hatják. Célszerű a külső rendszer által alkalmazott mérőszámok akár szervezeti egységekre, oktatási programokra történő lebonthatóságát is megvizsgálni. Fontos tehát feltárni, hogy mik a belső minőségmenedzsment rendszer kialakításának alapvető motivációs elemei, céljai, funkciói, e funkciók kapcsolata (más irányítási rendszerekkel és a külső minőségmenedzsment rendszerekkel), az elemek megvalósításának optimális keretei, és mik a kapcsolódó mérőszámok. 25
Munkánk, azaz az elemzés elsődleges célja, az hogy rámutasson arra, hogy az ESG alapján az intézmények belső minőségbiztosítási rendszereinek a külső rendszerekre vonatkozó elsődleges feladatai a következők: a. Olyan folyamatokat kell kidolgozni, melyeken keresztül a felsőoktatási intézmények meg tudják mutatni elszámoltathatóságukat beleértve az állami és a magánbefektetésekre vonatkozó elszámoltathatóságot is. b. Az elszámoltathatósági célokat szolgáló minőségbiztosítás teljes mértékben összeegyeztethetők legyenek a minőségjavítási célokat szolgáló minőségbiztosítással. b) Az intézményeknek be kell tudniuk mutatni gyakorlatban is az általuk nyújtott minőséget, mind országos, mind nemzetközi viszonylatban. 26
2. rész: Európai sztenderdek és irányelvek a felsőoktatás külső minőségbiztosítása számára Az intézményen kívüli (external) tevékenységek kapcsán a szakmai tevékenységre épülő, független szakértői szervezet (MAB) által folytatott szakmai minőség hitelesítés (akkreditáció) és minőségértékelés világosan elkülönítendő az arra jogszabályban feljogosított hatóság (miniszter vagy OH) által végzett engedélyezési (licensing) tevékenységtől. (Ezzel együtt kell az akkreditációs kritériumok elveit és az akkreditáció napi gyakorlatát szabályozni). 2.1 A belső minőségbiztosítási eljárások figyelembe vétele Sztenderd: A külső minőségbiztosítási eljárások vegyék figyelembe az intézményi belső minőségbiztosítási folyamatok hatékonyságát, az Európai Sztenderdek és Irányelvek 1. részében leírtak szerint. Irányelvek: A belső minőségbiztosítás számára az 1. részben felsorolt sztenderdek hasznos alapot nyújtanak a külső minőségértékelési eljáráshoz. Fontos, hogy az intézmény saját belső politikáit és eljárásait a külső vizsgálatok folyamán alaposan értékeljék annak érdekében, hogy felmérjék, mennyire felelnek meg a sztenderdeknek. Ha az intézmény ki tudja mutatni, hogy a belső minőségbiztosítási rendszere jól működik, hatásos, és jól biztosítja a minőséget és a sztenderdeket, akkor a külső minőségértékelési folyamatok egyszerűbbek lehetnek. Értelmezés és tapasztalatok: A belső minőségbiztosítási eljárásokkal kapcsolatban egy nemzetközi komparatív elemzés 3 szervezet működését vizsgálta meg: HETAC (Higher Education and Training Awards Council), ACQUIN (Accreditation, Certification and Quality Assurance Institute), AUQA (Australian Universities Quality Agency). Mindhárom szervezet a külső értékelés során figyelembe veszi és 27
értékeli intézmény belső minőségbiztosítási folyamatait, politikáit (Mckenna, Carmichael, Gerkens, & Moser, 2008). i Külső szakértői panel értékelte a MAB tevékenységét 2008-ban. A vizsgálat megállapította, hogy a MAB figyelembe vette az intézményi belső minőségbiztosítási folyamatok hatékonyságát, mely intézményi folyamatok erősen befolyásoltak a MAB által előírt követelmények alapján. ii 28
2.2 A külső minőségbiztosítási eljárások kialakítása Sztenderd: Az eljárások kialakítása előtt a külső minőségbiztosítás céljait kell meghatározni, minden érintett bevonásával (a felsőoktatási intézményeket is beleértve), s e célokat az alkalmazott eljárásokkal együtt nyilvánosságra kell hozni. Irányelvek: A célok világossága és az eljárások átláthatósága érdekében a külső minőségbiztosítási módszereket a fő érdekeltek bevonásával kell megtervezni és kifejleszteni, beleértve a felsőoktatási intézményeket. A megegyezéssel létrejött eljárásokat nyilvánosságra kell hozni, és világosan tartalmazniuk kell a folyamat céljait és az alkalmazott eljárások leírását. Mivel a külső minőségbiztosítás igénybe veszi a felsőoktatási intézmény erőforrásait, előzetes hatásfelmérést kell készíteni annak biztosítására, hogy az elfogadott eljárások megfelelőek-e és nem avatkoznak-e be a szükségesnél jobban a felsőoktatási intézmény napi munkájába. Értelmezés és tapasztalatok: A külső minőségbiztosítási eljárások alkalmazásával kapcsolatban egy nemzetközi komparatív elemzés 3 szervezet működését vizsgálta meg: HETAC (Higher Education and Training Awards Council), ACQUIN (Accreditation, Certification and Quality Assurance Institute), AUQA (Australian Universities Quality Agency). Mindhárom szervezet az érdekeltek bevonásával elkészítette a külső minőségbiztosítási eljárás útmutatóját, melyet a honlapján közzétett (Mckenna, Carmichael, Gerkens, & Moser, 2008). iii Sjur Bergan a 2005-ben létrejött UNESCO/OECD Irányelvek a határokon átnyúló felsőoktatás minőségéről (UNESCO/OECD Guidelines for Quality Provision in Cross-border Higher Education) alapján tekinti át a kormányzatok lehetséges lépéseit és teendőit a határokon átnyúló felsőoktatás minőségével kapcsolatosan. Ezek során ajánlásokat fogalmaz az EFT kormányzatai számára, melyek kitérnek egyrészt a minőségbiztosítással kapcsolatos kormányzati feladatokra, a kormányzati információszolgáltatással kapcsolatos teendőkre és a végzettség elismerése/elismertetése területén adódó feladatokra. Ezen feladatok itt kifejezetten a határokon átnyúló felsőoktatási tevékenységgel kapcsolatosan kerülnek megfogalmazásra. Ezek egy része nemzeti szinten, az adott állam határain belül teendő, míg mások nemzetközi megegyezések, megállapodások megkötését szorgalmazzák. A szerző alapvetően a kormányzatok felelősségi körének kiterjesztését szorgalmazza a saját, nemzeti felsőoktatásukon túl, az adott államot valamilyen szempontból érintő akár a határok felett átnyúlva oktató anyaintézménynek otthont adó, akár a határokon átnyúló felsőoktatási 29
szolgáltatás megvalósulásának helyt adó államként határokon átnyúló felsőoktatásra is. (Bergan, 2010) iv Peter Williams szerzőtársaival mintegy összefoglalja a cikket tartalmazó kötetben részletesen tárgyaltakat és megfogalmazza ezek prioritási sorrendjeit is. Elsősorban azt emeli ki, hogy a mind a határokon átnyúló felsőoktatási szolgáltatást exportáló intézmény államának érintett intézményei, mind pedig a szolgáltatást megvalósító, azt mintegy importáló állam érintett intézményei egyaránt felelősek az ilyen jellegű oktatás minőségéért. Szintén megfogalmazza a kötet tanulságaként, hogy az UNESCO/OECD Irányelvek és az ESG egymással kompatibilisek, és az UNESCO/OECD Irányelvek megfelelnek az ESG által előírt partnerközpontúságnak. Végül a szerzők jelzik, hogy az ENQA és 4 partnere (az E4-ek) végezhetnék el a határokon átnyúló felsőoktatás feltérképezését az EFT-n belül az ESG alapján. (Williams, 2010) v Külső szakértői panel értékelte a MAB tevékenységét 2008-ban. A vizsgálat megállapította, hogy a MAB külső minőségbiztosítási eljárásai esetében a célok világosak, az érdekeltek bevonásával lettek megtervezve, és megfelelő módon közzé is tették őket. vi 30
2.3 Döntési kritériumok Sztenderd: Amennyiben a külső értékelés formális döntéseket eredményez, ezeknek előzetesen megállapított és közzétett, s konzisztens módon alkalmazott kritériumokon kell alapulniuk. Irányelvek: A minőségbiztosítási szervezetek által hozott formális döntések jelentős hatással vannak a minősített intézményekre és programokra. A méltányosság és megbízhatóság érdekében a döntések nyilvános kritériumokon kell alapuljanak és következetesen kell értelmezni őket. Az értékelési eredmények a feltárt tényeken kell alapuljanak, a külső minőségbiztosítási szervezeteknek rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, melyekkel szükség esetén módosíthatják döntésüket. Értelmezés és tapasztalatok: A külső értékelés alapján hozott döntésekkel kapcsolatban egy nemzetközi komparatív elemzés 3 szervezet működését vizsgálta meg: HETAC (Higher Education and Training Awards Council), ACQUIN (Accreditation, Certification and Quality Assurance Institute), AUQA (Australian Universities Quality Agency). Mindhárom szervezet esetében világosan definiált és közzétett kritériumok alapján történik a döntés (Mckenna, Carmichael, Gerkens, & Moser, 2008). A 3 szervezet különböző típusú akkreditáció során többféle kritériumrendszer alapján dönt, melyekről és a döntések következményeiről a 35-36. oldalon található összegzés (Mckenna, Carmichael, Gerkens, & Moser, 2008).vii Külső szakértői panel értékelte a MAB tevékenységét 2008-ban. A vizsgálat megállapította, hogy a MAB döntései alapvetően nyilvános és közzétett kritériumok alapján történtek. Mindazonáltal a szakok indítása esetében az OM/NEFMI rendelkezik engedélyezési joggal. Több esetben felülírva a MAB negatív véleményét (amelyet független szakmai vizsgálat alapján alakítottak ki) engedélyezte a szak indítását. A MAB eredeti döntését a honlapon teljes egészében közzétették. Több esetben előfordult, hogy a MAB látogató bizottsági jelentései nem közvetlenül a MAB plénumához, hanem köztes ad hoc bizottsághoz kerültek véleményezésre első körben. viii 31
2.4 A folyamatok célnak való megfelelése Sztenderd: A külső értékelési folyamatokat úgy kell kialakítani, hogy azok alkalmasak legyenek az értékelés kitűzött céljainak elérésére. Irányelvek: Az EFT-n belüli minőségbiztosítási szervezetek különféle külső eljárásokat alkalmaznak, különböző célok elérése érdekében és különböző módokon. Elsőrendű fontosságú, hogy a szervezetek olyan eljárásokat alkalmazzanak, melyek a saját maguk által meghatározott és nyilvánosságra hozott céljaiknak megfelelnek. A tapasztalat azt mutatja viszont, hogy a külső értékelésnek vannak olyan széles körben használt elemei, melyek nemcsak biztosítják érvényességüket, megbízhatóságukat és hasznosságukat, hanem alapot is adnak a minőségbiztosítás európai dimenziójának megteremtéséhez. Az ilyen elemek közül különösen figyelemre méltóak a következők: a külső értékelési szakértők rendelkezzenek a szükséges felkészültséggel és kompetenciával, a szakértőket nagy gondossággal kell kiválasztani, biztosítani kell a szakértők megfelelő tájékoztatását és felkészítését, a szakértők között legyenek külföldiek is, a hallgatók is vegyenek részt a külső értékelésekben, biztosítani kell, hogy az alkalmazott értékelési eljárások elegendő bizonyítékkal szolgáljanak az eredmények és következtetések megalapozásához, az önértékelés / helyszíni látogatás / jelentés tervezet / közzétett jelentés / követő tevékenység értékelési modell alkalmazása, a minőségbiztosítás alapvető elemeként kell elismerni az intézmény minőségjavításra irányuló dokumentumainak fontosságát. Értelmezés és tapasztalatok: Askling 4 különböző értékelő módszer típust mutat be: akkreditáció, programértékelés, tudományterület értékelés, MB rendszerértékelés. Ezekben kiemeli az értékelők szerepét, és hogy milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell rendelkezniük (Askling, 2009). i 32
Haug részletesen bemutatja, hogy a külső intézményi értékelés eredménye (expert panel review) több szempontból is megkérdőjelezhető: egyrészt kevés mélyebb információ áll a döntéshozók rendelkezésére, másrészt az információk relevanciáját kevésbé tudják ellenőrizni a külső szakértők (Haug, 2009). ii Sørskår bemutatja, hogy milyen kritériumok alapján lehet kiválasztani az értékelőket, az ő döntési módszereiket, a tőlük elvárt értékelői kompetenciákat, ismereteket (Sørskår, 2009). iii Moitus és Pyykkö az értékelési folyamatot elemzi, és több területen (szakértők kiválasztása, értékelési folyamat, riport, követő értékelés) mutat be hasznos tapasztalatokat (Moitus & Pyykkö, 2009). iv Az értékelési folyamattal kapcsolatban egy nemzetközi komparatív elemzés 3 szervezet működését vizsgálta meg: HETAC (Higher Education and Training Awards Council), ACQUIN (Accreditation, Certification and Quality Assurance Institute), AUQA (Australian Universities Quality Agency). Mindhárom szervezet vizsgálja a minimumkövetelményeknek való megfelelést, a HETAC fejlesztéseket is javasol az eljárás során (Mckenna, Carmichael, Gerkens, & Moser, 2008). v Hasznos áttekintést nyújt az értékelési folyamatról a Guidelines for external reviews of quality assurance agencies in the European Higher Education Area. A 8-9. oldalán az értékelőkkel kapcsolatos elvárások, az értékelők képzése található (3.3. fejezet). A 3.5 fejezet a helyszíni látogatás előkészületeit, felépítését, az ellenőrző látogatások formáit mutatja be (p. 10-13) (ENQA Board, 2009). vi Külső szakértői panel értékelte a MAB tevékenységét 2008-ban. A vizsgálat megállapította, hogy a MAB értékelési folyamatait úgy alakította ki, hogy azok alkalmasak az értékelés kitűzött céljainak elérésére. Mindazonáltal jobban meg kell különböztetni a külső minőséghitelesítési és minőségértékelési tevékenységet, és ezek esetében nagyobb hangsúlyt kell helyezni a minőségfejlesztésre. vii 33