Testi énkép, étkezési szokások, szorongásra-, depresszióra való hajlam összefüggései élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében Doktori tézisek Dr. Boros Szilvia Semmelweis Egyetem, Nevelés- és Sporttudomány Doktori Iskola Témavezető: Dr. Habil. Sipos Kornél egyetemi tanár, CSc Hivatalos bírálók: Dr. Szmodis Márta tudományos munkatárs, PhD Dr. Sidó Zoltán egyetemi docens, PhD Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, DSc Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Frenkl Róbert, professor emeritus, DSc Dr. Dulin Jenő pszichológus, CSc Dr. Vermes Katalin egyetemi docens, PhD 1. BEVEZETÉS Az esztétikusabb megjelenés, egészséges életmódra való törekvés igénye korunkban egyre nagyobb hangsúlyt kap. A tudományos életben és a médiában kiemelt szerepet kapnak az egészséggel, betegségek megelőzésével (táplálkozással, sporttal), az öregedési folyamatok késleltetésével kapcsolatos témák. A fogyasztói társadalomban vált ugyanis a történelem során először lehetségessé az, hogy valaki aktívan létrehozhassa - saját testéből - önnön testideálját. A korlátlan lehetőségek csábítása és a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása hozta létre a test megjelenítéseinek azon konfliktusait, amelyek korunkban talán leghangsúlyosabban az anorexiás testen jelennek meg" (Csabai és Erős 2000). Az 1960-as években jelent meg először az elhízástól való félelem, amely addig jellemzően egyik társadalomban sem szerepelt. A női (ét)vágy a kontrollvesztés metaforájává kezdett válni. A fogyasztói társadalom kettős kötést mutat, mely egyfelől fogyasztásra csábít, másfelől a társadalom engedelmes foglyaként tekint férfira és nőre, ahol a vágyak nem kaphatnak szabad teret, erős kontroll alatt állnak. Olyan Janus arcú társadalomban élünk, amely léptennyomon fogyasztásra, felhalmozásra szólít fel, mindemellett gátolja a vágyak kielégítését. A társadalom a test és a külvilág közé éles kontúrt húz. A kontúrnak kettős fala van: egyik a külvilágra néz és sértetlenséget, kontrollált, jól definiált formákat közvetít felé, másik fala a személyiséggel, érzésekkel, vágyakkal érintkezik. A külvilág és a személyiség, vágyak, érzések közötti átjárhatóság nehezítetté válik. A fogyasztói társadalom tolja el a lelket és a testet egymástól, melynek következtében a lélek és külvilág közötti távolság is megnövekszik. Az érzések nehezen jutnak kifejezésre és sokszor spontán elnyelődnek a testben vagy betegségek formájában manifesztálódnak. A testre a társadalom és a lélek írja üzeneteit. A társadalom a láthatót, a kültakarót tekinti célpontnak, hiszen a láthatóval tud üzenni a külvilágnak. A belső konfliktusok és a társadalom felőli hatások a testen találkoznak. A társadalom morális paranccsá formálja az étkezés feletti kontrollt és a rendszeres testmozgást, mint a test tökéletesítésének két legfontosabb kulcsszereplőjét. Jelen dolgozat az egyén testéről alkotott véleményét helyezi középpontba öt szubpopuláció vizsgálatán keresztül. A vizsgálat első része a testi énkép alakulását tárja fel az életkori sajátosságokat, antropometriai paramétereket, élsportot, szabadidősportot, sportágat, jógázást és az elhízást figyelembe véve. A második rész az öt vizsgált csoport táplálkozási jellemzőit és azok testi énképpel kialakult kölcsönhatását taglalja. A harmadik rész a szorongás_, ill. depresszióhajlam jellemzőit mutatja be a testi énkép, élsport, szabadidősport, táplálkozás hatásait vizsgálva. Természetesen a három rész teljesen nem választható szét egymástól, mivel a testi énkép, testmozgás, táplálkozás, valamint a szorongás és depresszióhajlam szoros oda-vissza irányt mutató kölcsönhatásban áll egymással. 2. CÉLKITŰZÉS 2.1. Cél A dolgozat három aspektus, a testmozgás, táplálkozás és szorongás-ill. depresszióhajlam felől igyekszik felmérni a testről alkotott képet befolyásoló tényezőket. Jelen vizsgálat elsődleges célja, hogy felmérje öt szubpopuláció (élsportoló ritmikus gimnasztikázók, szabadidő-sportolók, fizikailag inaktívak, súlyosan elhízott személyek, rendszeresen jógázók) testi énkép jellemzőit. Budapest 2010.
2.2. Hipotézisek H.1. Mivel a ritmikus gimnasztika sportági követelménye az igen alacsony BMI, így feltételezhető, hogy a testi elégedettségnek ára van: nagyon szigorú és minden szempontból kedvezőtlen étkezési sémát kell követni. H.2. Mivel a ritmikus gimnasztika sportág megköveteli az alacsony BMI-t, ezért szorosabb összefüggés mutatkozik a ritmikus gimnasztikázók testtömegindexe és testi elégedettsége között, mint az azonos életkorú középiskolás lányok esetében. H.3. Mivel a serdülőkor önmagában is traumatikus fordulópont az egyén életében, ezért feltehetően nagy különbség mutatható ki a 15-, 16-, 17-, 18 éves korban a testi énkép, étkezés és szorongás vonatkozásában élsportolóknál, ill. nem (versenyszerűen) sportolóknál egyaránt. H.4. A rendszeres szabadidősport hatására nő a testi elégedettség, amely alacsonyabb szorongás-, ill. depresszió-hajlammal jár együtt. H.5. A fizikailag aktív órák számának emelkedésével párhuzamosan javul a testről alkotott vélemény. H6. A hastánc, mint szabadidősport lényegesen nagyobb testi elégedettséget von maga után az összes többi sportágnál, mivel a magasabb BMI is elfogadott. H.7. Minél magasabb a BMI, annál kedvezőtlenebb a testi énkép súlyosan elhízott személyek körében. H.8. A testi énkép függvényében változik a rendszeres sporttevékenységre való készenlét obes populáció körében. A testükkel elégedettebb obes személyek felkészültebbek a rendszeres testmozgásra. H.9. A sporttevékenységre való készenlétet nagyban befolyásolja a testtömeg, BMI, haskörfogat és testzsír arány obes személyeknél. H.10. Az életkor előrehaladtával csökken a sporttevékenységre való készenlét obes személyek körében. Minél idősebb az egyén, annál nehezebben szánja rá magát a rendszeres fizikai aktivitásra, még akkor is, ha tudja, hogy az eredményes fogyókúra nélkülözhetetlen része a rendszeres fizikai aktivitás. Súlyosan elhízott személyek esetében a kedvezőbb testi énkép alacsonyabb szorongásra-, depresszióra való hajlammal társul. H.11. Rendszeres jógagyakorlás hatására csökken az alkati szorongás, illetve a depresszió-hajlam. H.12. Rendszeres jógagyakorlás hatására kedvező változások alakulnak ki az étkezési szokások terén, amely csökkentett húsfogyasztással, növelt zöldség, gyümölcs, gabonaféle, biotermék fogyasztással jellemezhető. 3. MINTA ÉS MÓDSZEREK 3.1 Vizsgálati személyek A testi vizsgálatban négy csoport tagjai (N = 461) vettek részt, akik a következők voltak: 1. Élsportoló ritmikus gimnasztikázó nők (n = 103) A kérdőíves vizsgálatba önként jelentkező élsportolók a Budapesten (2003-ban) rendezett Ritmikus Gimnasztika Világbajnokság versenyzői közül kerültek ki, kiknek átlagéletkora 17.2 1.2 év volt. 2. Középiskolás lányok (n = 113) Fontosnak tartottuk a vizsgált élversenyzők azonos nemhez- életkori csoporthoz tartozó kontroll csoporttal történő összehasonlítását. A kontroll csoportot 15-18 éves lány tanulók (n = 113) alkották egy budapesti gimnáziumból, kiknek átlagéletkora 16.2 1.0 év volt. A tanulók között szabadidő-sportoló (n = 59) és fizikailag inaktív (n = 54) személy szerepelt. 3. Rendszeresen sportoló és fizikailag inaktív főiskolások (n = 84) A szabadidő-sportolók és nem sportolók csoportjában 84 főiskolai hallgató (17 férfi, 67 nő) vett részt, kiknek átlagéletkora 30.0 ± 7.3 év, átlag testtömegindexe: BMI = 22.6 ± 14.9 kg/m 2 (16 és 46.9 között) volt. A vizsgált mintában szereplő személyeket sporttevékenység alapján 5 csoportba osztottuk. Az 1-es csoportba a hastáncosok (n = 14), 2-es csoportba a futók (n = 23), 3-as csoportba a labdajátékosok, konditerembe járók, küzdősportolók, kerékpározók, úszók kerültek vegyesen (n = 22), 4-es csoportba az aerobikozók (n = 14), 5-ös csoportba a nem sportoló személyek (n = 11) kerültek. 4. Obes személyek (n = 101) Az obes csoportban 101 fő (25 férfi, 76 nő) vett részt, kiknek átlagéletkora 42 ± 12 év, átlag testtömegindexe: BMI = 39.9 ± 7.4 kg/m 2 (30 és 66 között) volt. A testtömegindex alapján a mintát két csoportra osztottuk: obes (BMI: 30-39.9), (n = 59) és morbid obes (BMI < 40), (n = 42) csoportra. 5. Rendszeresen jógázók (n = 60) A rendszeresen jógázók vizsgálatában 60 fő (13 férfi, 47 nő) vett részt, akiknek átlagéletkora 39.43 ± 10.6 év volt. A megkérdezettek közül 47-en felsőfokú-, 13-an középfokú végzettséggel rendelkeztek. A férfiak átlag testtömege 74.5 ± 10.74 kg, átlag testtömegindexe BMI = 23.5 ± 2.95 kg/m 2, nők esetében a testtömeg 61.7 ± 1.2 kg, átlag testtömegindexe BMI = 22.5 ± 3.33 kg/m 2 volt. 3.2. Módszerek 3.2.1. Antropometriai mérések A testtömeg mérését speciális, súlyosan elhízott személyek mérésére is alkalmas hordozható digitális mérleggel végeztük. A testmagasság mérése mérőléc segítségével, míg a testzsír-arány becslése Omron BF600 testzsír monitorral történt. A testtömegindex (BMI) kiszámítását a következő formula alapján végeztük el: testtömeg (kg)/ testmagasság 2 (m 2 ). 3.2.2. Pszichológiai tesztek A következő kérdőívek kerültek felvételre: 1. A testi énkép vizsgálatát a Tennessee Énkép Skála, Testi Énkép alskálájával mértük (Dévai és Sipos 1986). 2. Az étkezési szokások mérésére egy általunk készített kérdőívet (Boros és mtsai 2000) vettünk fel, amelynek első része 12 általános kijelentésből állt, második része az egyes ételcsoportok fogyasztásának gyakoriságára kérdezett rá 22 item segítségével. 3. A pillanatnyi és általános szorongás mérését a ritmikus gimnasztikázóknál az angol nyelvű STAI (FX1, FX2), (Spielberger 1970) kérdőívvel, ill. a többi vizsgált csoportban a magyar nyelvre adaptált kérdőív-verziókkal (Sipos és Spielberger 1985.) végeztük. 4. Az STPY-H, Y-1 (Spielberger Sipos 2005), a pillanatnyi szorongás-, harag-, kíváncsiság-, depresszió mérésére, míg az STPY-H, Y-2 (Spielberger Sipos 2005.), az alkati szorongás-, harag-, kíváncsiság-, depresszió mérésére szolgált. 5. A 12 itemből álló Sporttevékenységre való készenlét skála a Schwarzer-féle énhatékonyság kérdőíveinek (Schwarzer 1992) magyar nyelvre adaptált változata (Sipos és mtsai 1993). 6. Lifestyle defence mechanism (LDM inventory), (Spielberger): Harmóniára való törekvés (N/H), Racionalitás - érzelmekkel szemben védekezés (R/ED) skálák magyar adaptációját (Sipos és Spielberger 2005) főiskolások és obes személyek körében alkalmaztuk.
4. EREDMÉNYEK A ritmikus gimnasztikázó élversenyzők, főiskolás nők, középiskolás lányok testi énképe szignifikánsan nem tért el egymástól, azonban az obes csoport tagjai (nők esetében) szignifikánsan alacsonyabb (p <.01) testi énkép pontszámmal voltak jellemezhetők. A férfiak testi elégedettsége a főiskolások csoportjában szignifikánsan magasabbnak (p <.01) bizonyult, viszont az obes csoport esetében nem volt szignifikáns eltérés férfiak és nők között a testi elégedettség tekintetében. A 40 feletti testtömegindex-szel rendelkező morbid obes csoport testi énképe szignifikánsan alacsonyabb (p =.003) volt a 30-39.9 közötti BMI értékkel rendelkezők csoportjánál. A jógázók csoportjának testi énképe szignifikánsan (p <.01) kedvezőbb volt az összes vizsgált csoporténál, nők körében. A testi elégedettség tekintetében szignifikáns különbségek mutatkoztak szabadidő-sportoló főiskolások csoportjában a heti 0-2 órát sportolók és a heti 6-8 órát sportolók között (p =.006). A fizikai aktivitással több időt töltött csoport testi énképe kedvezőbbnek mutatkozott. A ritmikus gimnasztikázók csoportjában a testi énkép és a testmagasság között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r =.268, p =.006). A testi énkép és a BMI között negatív szignifikáns összefüggést találtunk a ritmikus gimnasztikázók csoportjában (r = -.201, p =.041). Főiskolások körében a testtömeg és a testi elégedettség között fordított szignifikáns összefüggést találtunk (r = -.263, p <.05), emellett a BMI és a testi énkép között is fordított szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r = -.372, p <.01) ki nőknél és férfiaknál egyaránt. A futók csoportjában a testi elégedettség és a sporttevékenységre való készenlét között közepesen erős lineáris összefüggést fedeztünk fel, mely a többi vizsgált csoportban nem volt kimutatható. A futók csoportjában a testtömegindex és a testi elégedettség között negatív lineáris összefüggést mutattunk ki, amely a többi csoportra nem volt jellemző. A testtömegindex és a sporttevékenységre való készenlét között egyik csoportban sem találtunk összefüggést. Obes személyek körében a magasabb testzsír aránnyal rendelkezők alacsonyabb sporttevékenységre való készenléttel és testi elégedettség pontszámmal voltak jellemezhetők. Szignifikáns pozitív összefüggés mutatkozott a haskörfogat és BMI vonatkozásában, míg a haskörfogat és a testi énkép között negatív összefüggést találtunk. Negatív szignifikáns összefüggés volt a BMI és a sporttevékenységre való készenlét, valamint a BMI és a testi énkép között. A sporttevékenységre való készenlét és a testi elégedettség között pozitív szignifikáns korrelációt találtunk. A sporttevékenységre való készenlét negatív összefüggésben állt az életkorral. Az obes csoportban a testi énkép és a testzsír arány, valamint a testi énkép és a depresszióra való hajlam között fordított lineáris összefüggést találtunk. A testi énkép és sporttevékenységre való készenlét között erős lineáris összefüggést mutattunk ki a vizsgált obes csoportban. A vizsgált mintában a főiskolás férfiak több időt töltöttek testmozgással (r = -,224, p <.05), mint a főiskolás nők. A fizikai aktivitással eltöltött idő és a sporttevékenységre való készenlét közötti pozitív szignifikáns összefüggés mellett a fizikai aktivitással több időt eltöltöttekre magasabb testi énkép pontszám volt jellemző (r =.400, p <.01) mind a nők, mind a férfiak csoportjában. A testi énkép és a fizikai aktivitásra való készenlét között pozitív szignifikáns összefüggést találtunk férfiak és nők körében egyaránt. A fizikai aktivitással töltött idő és a testtömegindex, valamint a sporttevékenységre való készenlét és a testtömegindex között negatív összefüggést találtunk férfiak csoportjában. A fizikai aktivitással eltöltött heti összes óraszámot tekintve, a hastáncosok és a futók között nem találtunk szignifikáns különbséget. A hastáncosok átlagosan 6.43 ± 4.65 órát, a futók 6.3 ± 3.2 órát töltöttek sportolással hetente. Az aerobikozók 2.96 ± 2.23 órát, a különböző sportágat űzők csoportjában 3.6 ± 2.3 órát sportolnak hetente. Szabadidő-sportolók körében a testi elégedettség vonatkozásában legmagasabb átlagpontszámot a futók csoportjában mértünk (M = 70.7, SD = 11.7), amely statisztikailag nem különbözött a hastáncosoknál (M = 69.7, SD = 8.6), aerobikozónál (M = 62.2, SD = 9.0), vegyes csoportnál (M = 66.7, SD = 10.1) és a nem sportolóknál (M = 59.0, SD = 11.2) mért értékektől. A futók csoportjában a fizikai aktivitással töltött idő és a testi énkép között erős lineáris összefüggést találtunk (R =.578, p =.003), míg a többi sportágcsoport, ill. nem sportolók csoportjában nem mutattunk ki szignifikáns összefüggést a sportolással töltött idő és a testi énkép között (1. ábra). Fizikai aktivitásra fordított idő/ hét (óra) 100,00 75,00 50,00 25,00 Futók csoportja (n = 23) sportsumm = 18,18 + 0,64 * tenessum R-Square = 0,27 40,00 50,00 60,00 70,00 80,00 Testi énkép R =.578, p =.003 1. ábra Futók (n = 23) lineáris regressziós modellje (függő változó: fizikai aktivitással töltött idő/ hét; független változó: testi énkép) A jógázók csoportjában a testi énkép nem mutatott szignifikáns összefüggést az életkorral, nemmel, a jógázással eltöltött évek számával, iskolai végzettséggel, sem az antropometriai paraméterekkel (BMI, testtömeg, ideális testtömeg). Azonban a heti jógázással eltöltött idővel szignifikáns (p <.05) összefüggést mutatott. A ritmikus gimnasztikázók és középiskolások csoportja között a reggelizés és ebédelés gyakoriságában nem találtunk szignifikáns eltérést, azonban, a, vacsorázás (p =.000), gyorséttermi étkezés gyakorisága (p =.000), az étkezés szeretete (p =.000), az édességfogyasztás (p =.000) és a nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek túl sokat itemre (p =.000) adott válaszok szerint a középiskolás lányokra mindezek a kijelentések szignifikánsan jellemzőbbek voltak. Amíg az élsportoló gimnasztikázóknál a reggelizés gyakorisága és a testi énkép között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki (r =.265, p <.01), addig középiskolás lányoknál a reggelizés és a testi elégedettség között nem volt összefüggés (r =.032, p =.74). A középiskolások csoportjában a nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat itemre adott válaszok és a szorongásra való hajlam között pozitív szignifikáns összefüggést találtunk (r =.196, p <.05), míg ritmikus gimnasztikázóknál a nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat item és az életkor között találtunk pozitív szignifikáns összefüggést (r =.301, p <.01). Az élsportoló csoportban a szeretek enni itemre adott válasz fordított szignifikáns összefüggést mutatott a testtömeggel (r = -.194, p <.05) és a nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat itemmel (r = -290, p <.01). Főiskolások körében az étkezési szokások tekintetében a férfiakra szignifikánsan jellemzőbb volt az étkezés szeretete (r = -.229, p <.05), a testsúllyal való elégedettség (r = -.217, p <.05) és a húsételek fogyasztása (r = -.307, p <.01). Emellett a sportolással eltöltött idő és az édességfogyasztás
(r =.361, p <.01), a tízóraizás (r =.285, p <.01), valamint a gyümölcsbevitel (r =.325, p <.01) gyakorisága között pozitív szignifikáns összefüggést mutattunk ki. A hastáncosok csoportjában szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő az édességfogyasztás, mint a vegyes csoportba és a nem sportolók csoportjába tartozók körében. A futók és a nem sportolók között szignifikáns különbséget találtunk az édességfogyasztás gyakoriságát tekintve (a futók lényegesen többet fogyasztottak). Statisztikailag szignifikánsan kevesebbszer fogyasztottak felvágottat a hastáncosok, mint a futók (p =.042) és a vegyes csoportba tartozók (p =.004). Az étkezési szokások tekintetében, a szeretek enni item a heti 9-20 órát sportolókra szignifikánsan jellemzőbb volt (p =.004), mint a 0-2 órát sportolókra. A heti 6-8 órát sportolók több édességet, mindemellett több gyümölcsöt ettek, mint a 0-2 órát sportolók. A 9-20 órát sportolók többször fogyasztanak reggelit és tejterméket, mint a 0-2 órát sportolók. A 0-2 órát és a 2.5-5 órát sportolók csoportjában fordított lineáris összefüggést találtunk a nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat item és a testi elégedettség között. Az étkezési szokások tekintetében fordított szignifikáns összefüggést találtunk a jógaéletkor (a jógázás elkezdése óta eltelt idő) és a húsfogyasztás között. A jógázással eltöltött idő és a húsfogyasztás között szintén negatív összefüggést tapasztaltunk. Azonban a bioétel bevitel pozitív korrelációt mutatott a jógázással töltött idővel. A nagyobb testtömegindex-szel rendelkezők kevesebbszer reggeliztek és vacsoráztak. A ritmikus gimnasztikázók, ill. középiskolás lányok csoportjában a pillanatnyi (FX1) és alkati (FX2) szorongás valamint a testi énkép között negatív szignifikáns összefüggést fedeztünk fel (r FX1RG = -.395, p =.000; r FX1K = -.372, p =.000; r FX2RG = -.632, p =.000; r FX2K = -.401, p =.000). Az egyéni versenyzők pillanatnyi- és alkati szorongás értékei magasabbnak bizonyultak, jóllehet a különbség nem volt szignifikáns. Szabadidő-sportoló és nem sportoló középiskolások között nem volt különbség a pillanatnyi-, illetve alkati szorongás tekintetében. A középiskolás lányok körében a testi elégedettség és a szorongásra való hajlam között fordított lineáris összefüggést mutattunk ki három életkori korcsoportban, a 15, 16, 17 évesek csoportjában. A 18 évesek körében nem találtunk szignifikáns összefüggést a testi énkép és a szorongásra való hajlam között. Főiskolások esetében mind az öt vizsgált csoportban a szorongásra való hajlam és a testi énkép között közepes-erős negatív lineáris összefüggést mutattunk ki. A szorongásra kevésbé hajlamosak testi énkép pontszáma volt a magasabb. A 0-2 órát és a 2.5-5 órát sportolók csoportjában erős fordított lineáris összefüggést találtunk a depresszióra való hajlam és a testi elégedettség között. A 6-8 órát (R = -.485, p =.057), ill. 9-20 órát (R = -.401, p =.284) sportolók csoportjában nem volt szignifikáns összefüggés a depresszióra való hajlam és a testi énkép között. A jógázók csoportjában a testi énkép és alkati szorongás, valamint a testi énkép és alkati depresszió között negatív korrelációt találtunk. A heti jógaórák száma és az alkati szorongás között fordított korreláció mutatkozott, azaz minél többet jógázott valaki, annál kevésbé volt hajlamos a szorongásra. 5. KÖVETKEZTETÉSEK 1. A ritmikus gimnasztikázók testtömege, testtömegindexe lényegesen alacsonyabb, mint a középiskolás lányoké. Ritmikus gimnasztikázóknál a magasabb sportolók elégedettebbek a testükkel, míg az alacsonyabb testtömegindex nagyobb testi elégedettséget von maga után. A Mivel a ritmikus gimnasztika sportág megköveteli az extrém alacsony BMI-t, ezért szorosabb összefüggés mutatkozik a ritmikus gimnasztikázók testtömegindexe és testi elégedettsége között, mint az azonos életkorú kontroll középiskolás lányok esetében. 2. A ritmikus gimnasztikázók csoportjában az étkezés szeretete és a testtömeg közötti fordított kapcsolat utal arra, hogy a szigorú étkezési rezsim nem engedi meg az étkezés örömforrásként való jelenétét a sportolók életében. Talán ennek köszönhető az a paradox eredmény is, hogy az élsportolók közel fele választ egyszerű szénhidrátot, édességet kedvenc ételének. A reggelizés gyakorisága és a testi elégedettség közötti összefüggés pedig a szigorú étkezési restrikciók jelenlétére hívja fel a figyelmet, mivel a kontroll középiskolás csoportban ez az összefüggés nem jelenik meg. A testtel való elégedettség nagyon szigorú étkezési sémát követel: a vacsora sokszor az ebéd, néha a reggeli elhagyását, az édességektől, gyorséttermektől való teljes elszakadást. Mindez sokszor az evészavarok kialakulásának első állomását jelenti, éppen ezért szükség van a folyamatos orvosi-dietetikusipszichológiai konzultáció lehetőségére és szakmai kontrollra. 3. A testükkel elégedettebb 15-, 16-, 17 éves ritmikus gimnasztikázókra kevésbé jellemző a szorongásra való hajlam. Az összefüggés a 17 évesek körében a legerősebb. Az alacsonyabb kisebb 16 éves tornásznők elégedettebbek a testükkel, azonban a 17-, 18 éves korosztályban mindez megfordul, vagyis a magasabb sportolónők testi elégedettsége nagyobb mértékű. Mivel a serdülőkor önmagában is traumatikus fordulópont az egyén életében, ezért feltehetően nagy különbség mutatható ki a 15-, 16-, 17-, 18 éves korban a testi énkép, étkezés és szorongás vonatkozásában élsportolóknál, ill. nem (versenyszerűen) sportolóknál egyaránt: a táplálkozásban nem mutattunk ki lényeges különbségeket. A ritmikus gimnasztika sportági szelekciója során nagyobb hangsúlyt célszerű fektetni a testmagasságtestalkati sajátosságokra: a magasabb gracilis testalkatú lányok sokkal rátermettebbek az élsportra ebben az esztétikai sportban. 4. A nagyobb testtömegindex-szel rendelkező szabadidő-sportoló férfiak kevesebb időt töltenek fizikai aktivitással és kevésbé felkészültek a fizikai aktivitásra. A vizsgált sportágak között a futók csoportjára jellemző, hogy a sportra elszántabb sportolók testi énképe magasabb. A szabadidősportolók testi énképe a sporttevékenységre való készenlét és a heti edzésmennyiség függvényében javul. A hetente 0-2 órát sportolók lényegesen kevésbé elégedettek testükkel, mint a heti 6-8 órát sportolók. Azonban a 8 óránál több edzés már nem javítja a saját testhez való viszonyt, ezért a fizikailag aktív órák számával egyenes arányban nő a testi elégedettség. A szabadidősport heti optimális mennyiségét legalább 6 órában célszerű meghatározni, mivel ezzel a mozgásmennyiséggel érhető el a testi elégedettség emelése. 5. A magasabb testi énképpel rendelkező szabadidő-sportolókra kevésbé jellemző a szorongásra való hajlam. A rendszeres szabadidősport hatására nő a testi elégedettség mértéke, amely védelmet biztosít a szorongásra-, depresszióra való hajlammal szemben. 6. A hastánc, mint szabadidősport magas testi elégedettséget von maga után, amely azonban nem magasabb a futókénál. A testével elégedettebb hastáncosra jellemzőbb a napi többszöri étkezés: a több tízórai és uzsonna szerepeltetése az étrendben. Ezért a hipotézis nem tartható. A testükkel elégedettebb szabadidő-sportolókra kevésbé jellemző a vacsorai túlétkezés. Akik több időt töltenek fizikai aktivitással, jobban szeretnek enni. Mindez arra utal, hogy a szabadidő-sportolók az étkezést kontroll alatt tartják.
7. Az alacsonyabb testzsír arány, ill. alacsonyabb BMI fokozza a rendszeres fizikai aktivitásra való készenlétet. A rendszeres sporttevékenységre való készenlét függvényében változik a testi elégedettség mértéke obes populáció körében. A sportra felkészültebbek elégedettebbek a testükkel. 8. Obes betegek körében az életkor előrehaladtával csökken a sporttevékenységre való készenlét. Minél idősebb és minél alacsonyabb az iskolai végzettsége az egyénnek, annál nehezebben szánja rá magát a rendszeres fizikai aktivitásra. 9 Súlyosan elhízott személyek esetében a testi elégedettség védőfaktorként szerepel a depresszióra való hajlammal szemben. Mindezek miatt az optimális fogyókúrás program elsődleges lépéseként szigorúbb diétát célszerű követni, mellyel a viszonylag gyorsan leadott néhány kilogramm kedvezően növeli a testi elégedettséget. Következő lépésként a rendszeres testmozgást célszerű az életmódba építeni, majd a folyamatos orvosi és pszichés konzultáció lehetőségét is biztosítani kell. 10. Rendszeres jógázás hatására a jógaórák számának növekedésével a szorongás-hajlam csökken, azonban a depresszió-hajlam nem változik. 11. A jógázással eltöltött évek számának függvényében csökken a húsbevitel és nő a bio élelmiszerek fogyasztásának mértéke, amely kedvező az egészségmegőrzés, ill. a betegségek prevenciója szempontjából. A zöldségfélék, gyümölcsök, és gabonafélék fogyasztása azonban nem mutat összefüggést a jógaórák számával, vagy a jógaéletkorral. A jógázás jótékonyan járul hozzá az egészségmegőrzéshez, ill. a betegségek prevenciójához. Mivel a testi énképet kedvezően befolyásolja és a szorongáshajlamot is csökkenti, ezért az obesitas kezelésének hatékonyságát is fokozhatja. 6. PUBLIKÁCIÓK Szakdolgozatok Boros Sz. (1996) Reverz anorexia férfi testépítők körében. Szakdolgozat, SZOTE Boros Sz. (2001) Az emberi test a fogyasztói kultúrában, Szakdolgozat, Bálint György Újságíró Akadémia Boros Sz. (2001) Vajon eltűnnek az étkezési kultúrák? Szakdolgozat, Bálint György Újságíró Akadémia Dalmady Tudományos Pályázat Boros Sz. (1998) Kosárlabdázónők táplálkozásának vizsgálata, I. helyezés Előadások Témával kapcsolatos előadások magyar nyelven Boros Sz, Simon Gy, Martos É. (1997) Teniszezők táplálkozásának vizsgálata. Magyar Sportorvos Kongresszus, Előadáskivonatok, Sportorvosi Szemle, 38 (4): 210. Martos É, Boros Sz. (1998) A táplálkozás optimalizálása az élsportban. Magyar Élettani Társaság LXIII. Vándorgyűlése, Debrecen, Előadáskivonatok, 40. Boros Sz, Szőts G, Farkas A, Martos É. (1999) Táplálkozáselemzés különböző típusú testsúlycsökkentő programokban résztvevő túlsúlyosoknál. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Abstr, Sporttudomány 1: 11. Boros Sz. (1999) Hét-tizennégy éves úszó-, és tornászlányok táplálkozás-analízise. HIETE Gyermekgyógyászati Fórum Farkas A, Szőts G, Martos É, Boros Sz. (1999) Mozgásprogram, illetve mozgásprogram és diéta hatása túlsúlyosak antropometriai adataira. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Abstr. Sporttudomány 1: 13. Martos É, Sidó Z, Szőts G, Boros Sz, Pucsok J. (1999) Mozgásprogram, illetve mozgásprogram és diéta hatása túlsúlyosak fizikai teljesítőképességeire és zsíranyagcsere paramétereire. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, Budapest, Abstr. Sporttudomány 1: 23. Boros Sz. (1999, 2000) Testedzés szerepe a kardio-vaszkuláris betegségek prevenciójában. Magyar Szívnapok, Budapest, 1999, 2000. Boros Sz. (2000) Táplálkozás és mozgás szerepe az egészségmegőrzésben. I. ISM Nők Sportja Konferencia, Budapest Pucsok J, Martos É, Boros Sz, Sidó Z, Malomsoki J, Ékes E. (2000) Elhízott egyének anyagcsere-mutatóinak változása fogyasztó-programok hatására. Előadáskivonat, Sportorvosi Szemle 41 (1): 63. Pucsok J, Martos É, Boros Sz, Jákó P. (2000) Fogyasztó program hatása elhízott egyének anyagcsere változásaira. A Magyar Atherosclerosis Társaság XIII. Kongresszusa, Sopron. Előadáskivonatok. Boros Sz. (1999) Testedzés és diéta hatása elhízottaknál. Országos Orvostovábbképző Fórum, Hévíz Boros Sz. (2002) Amit a fogyókúráról tudni kell. Országos Futóklub Vezetői Továbbképzés, Budapest Boros Sz. (2006) Testmozgás szerepe a betegségek prevenciójában, Magyar Tudományos Akadémia, 02.22. Boros Sz. (2007) A rendszeres fizikai aktivitás szerepe kamaszkorban, Nemzeti egészségvédelmi Intézet, Védőnő Fórum, 04.25. Angol nyelvű, témával kapcsolatos előadások Martos É, Boros Sz. (1999) Diet analysis of elite athletes. 10 th European Congress on Sports Medicine, Innsbruck, Abstr., 111, Österreichisches Journal für Sportmedizin, 29. 3. 40. Pucsok J, Martos É, Boros Sz, Sidó Z, Ékes E. (2000) The effect of training and diet on the metabolic components of X-syndrome, Hungaran Academy of Sciences Scientific Meeting, Budapest, Abstr., The Journal of Physiology, 194 p, 2000. Boros Sz, Szabó A, Dózsa K, Pusztai I. (2004) Anxiety, physical self-concept, and nutritional habits among rhytmic gymnasts from 19 different countries.25 th Stress and Anxiety Research Society Conference. Amsterdam, The Netherlands, 8-10, July 2004, University of Amsterdam. Book of Abstracts, p.88. Boros Sz, Mosberger Cs, Sebestyen E.(2009) Asian lifestyle programs in Hungary, 16th Intermational Congress on Anthropology, Kunming, China, 2009.07.27. Boros Sz, Halmy L. (2009) Trait depression, physical self-concept and readiness for phyiscal activity at grade I-II and grade III obese patients. CECON, Budapest, 2009. 10.03. A témához szorosan nem kapcsolódó interdiszciplináris előadások, magyar nyelven Boros Sz., Illyés Á. (1999) Kerekes-székes maratoni futó pályavizsgálata. Mozgássérültek sportjáért Konferencia, Budapest
Boros Sz. (1999-2000) Vitaminok és ásványi anyagok szerepe táplálkozásunkban. Whitehall Fórum: 5 előadás, 2000.:10 előadás Boros Sz, Hill D, Forde K. (2000) Testösszetétel változások 6 hetes fent élni, lent edzeni -elvű edzőtábor alatt triatlonistákon. Magyar Sportorvos Kongresszus Boros Sz, Martos É. (2000) Magaslati edzés. Magyar Sportorvos Kongresszus, Budapest Boros Sz. (2000) Magaslati edzés és időzóna utazás. Országos edzőtovábbképző Fórum, Budapest Boros Sz. (2001) Táplálkozás és mozgás szerepe az osteoporosis prevenciójában. V. OROM Kongresszus, Dobogókő Boros Sz, Lénárt Á. (2002) A magyar számszeríjászok komplex élettani és pszichologiai paramétereinek vizsgálata; XXIII. Fórum, Magyar Pszichológiai Társaság, Szeged Boros Sz. (2006) Az életmód szerepe az osteoporosis kezelésében, Szászhalombatta, 03.30. Boros Sz. (2008) A folyadékpótlás és táplálkozás szerepe a labdarúgás sportágban, Edzőtovábbképző fórum,. Budapest, OSEI, 01.21 Boros, Sz. (2009): A táplálkozás szerepe a mozgásszervi btegségekkezelésében, IX. Szakmai Konferencia, MDOSZ, 09.12. Boros Sz. (2009) Wellness új megfogalmazásban, Design Concept, Szakmai Szalon, Budapest, 2009.10.08. Boros Sz. (2009) Természetes energiák a wellnessben, Algologie Nyilt Konferencia, Budapest, 2009.10.09. A témához szorosan nem kapcsolódó interdiszciplináris előadások, angol nyelven Boros Sz. (1999) Prevention of sport- injuries at young gymnasts. Nemzetközi Edzőfórum, Tata, 07.01. Boros Sz. (2005) Training of the therapeautic use of Hungarian Wellness Mud, Las Vegas, USA. 04.07. A témához kapcsolódó poszter előadások, angol nyelven Boros Sz, Martos É, Pucsok J. (2000) Body composition and nutritional assessment at Hungarian male and female elite swimmers. Fourth International Conference on Nutrition and Fitness. Plan of Action for the XXI. Century. Olympia, Greece, Abstr. p72. Boros Sz, Tóth. L. (2003) Anxiety physical self-concept, and nutritional habits among 15-18-year-old Hungarian females. 204. 24 th International Conference of Stress and Anxiety Research Society. Lisbon Portugal, 10-12 July, Universidade Lusófona, Book of Abstracts, p.204. Boros Sz. (2004) Physical Self-Concept and Nutritional Habits Among Physically Active Adult Females. Abstr. pp. 102. Fifth International Conference on Nutrition and Fitness. Plan of Action for the XXI. Century. Olympia, Greece,2004. A témához szorosan nem kapcsolódó poszter előadások, angol nyelven Illyés Á, Kiss J, Boros Sz. (1998) Stressz fracture of the pubic ramus in a long distance runner- case report. ESSKA Konferencia, Brüsszel, Előadáskivonatok Lénárt Á, Boros Sz. (2002) Complex physiological and psychological examination of the Hungarian field crossbow shooters. International Conference of Physical Sciences, Greece 2002. A témával kapcsolatos cikk magyar nyelven: Martos É, Boros Sz. (2000) A táplálkozás és fizikai teljesítőképesség összefüggése az élsportban. 1997-1999. MSTT Kutatási pályázat záró beszámolója. Magyar Sporttudományi Szemle, Budapest, Különszám, (43-44) A témával kapcsolatos cikkek angol nyelven Boros Sz. (2009) Dietary habits and physical self concept of elite rhythmic gymnasts, Physical Education and Sport Issue 1, Boros Sz, Halmy L.(2009) Physical self-concept, trait depression and readiness for physical activity of obese patients, Physical Education and Sport, vol. 53 Issue 3. A témához szorosan nem kapcsolódó cikk angol nyelven Radák Zs, Pucsok J, Boros Sz, Jósfai L, Taylor AW. (2000) Changes in urine 8- hydroxy deoxy guanosine levels of supermarathon runners during a four-day race period, Life Sciences, 66 (18): 1763-1767. A témával kapcsolatos könyvrészletek magyarul Boros Sz. (2001) Sporttáplálkozás, In: Kézikönyv nemcsak testépítőknek. Totem Kiadó, Budapest, 41-108. ISBN 963-590-144-5 Boros Sz. (2007) A rendszeres testmozgás szerepe a betegségek megelőzésében In: Az egyensúlyprogram alapjai, Melánia Kiadó (kézirat) A témához szorosan nem kapcsolódó interdiszciplináris könyvrészletek magyarul Boros Sz, Lénárt Á, Bakanek Gy. (2000) Nők sportja, gyakorlati tanácsok kezdőknek. ISM, Budapest, II. kiadás 2002. 12-55. ISBN 963-00-51-29 X Boros Sz.(2008) Az élsportolók teljesítménye és a tej- valamint a tejtermékfogyasztás összefüggései,, In: A tej szerepe a humán táplálkozásban, szerk. Kukovics, S., 361-373. ISBN 978-963-9740-15-0 A témához kapcsolódó önálló könyv magyarul Boros Sz. (2008) Sporttáplálkozás, Krea-Fitt Kft. Budapest, 176 oldal ISBN 978-963- 06-5785-3 A témához szorosan nem kapcsolódó önálló könyvek magyarul Boros Sz.(2000) Magaslati edzés és időzóna utazás. ISM, Budapest 58 oldal, ISBN 963-00-4177-4 Boros Sz.(2001) A fittség kulcsa: L-Carnitine. ISM, Budapest 38 oldal, ISBN 963-009-033-3 Boros Sz. (2009) Regeneráció a sportban, Krea Fitt Kft. Budapest, 123 oldal (kézirat)