Testi énkép, étkezési szokások, szorongásra-, depresszióra való hajlam összefüggései élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében

Átírás

1 Testi énkép, étkezési szokások, szorongásra-, depresszióra való hajlam összefüggései élsportolók, szabadidő-sportolók és elhízottak körében Doktori értekezés Dr. Boros Szilvia Semmelweis Egyetem Nevelés- és Sporttudományi Doktori Iskola Témavezető: Dr. Habil. Sipos Kornél egyetemi tanár, CSc Hivatalos bírálók: Dr. Szmodis Márta tudományos munkatárs, PhD Dr. Sidó Zoltán egyetemi docens, PhD Szigorlati bizottság elnöke: Dr. Pavlik Gábor egyetemi tanár, DSc Szigorlati bizottság tagjai: Dr. Frenkl Róbert, professor emeritus, DSc Dr. Dulin Jenő pszichológus, CSc Dr. Vermes Katalin egyetemi docens, PhD Budapest

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Ábrajegyzék... 3 Táblázatok... 5 Rövidítések Bevezetés Irodalmi áttekintés Test és testmozgás Testkép Ritmikus gimnasztika Testtömegindex Obesitas A testmozgás és diéta szerepe az elhízás kezelésében Fogyókúrás irányzatok régen és ma A rendszeres jógázás pszicho-fiziológiai hatásai Célkitűzések A vizsgálat céljai Hipotézisek Vizsgálati személyek és módszerek Vizsgálati személyek Módszerek Antropometriai mérések Pszichológiai tesztek Mérési körülmények Adatfeldolgozás Eredmények Megbízhatóság Testi énkép Testi énkép és antropometriai paraméterek Testi énkép és szabadidősport Táplálkozás Szorongás-, és depresszió hajlam Megbeszélés Következtetések Összefoglalás Köszönetnyilvánítás Irodalomjegyzék Dr. Boros Szilvia publikációs jegyzéke Mellékletek Kérdőívek Illusztrációk

3 Ábrajegyzék 1. ábra: Testkép ill. testi elégedettség citációs rátájának alakulása az elmúlt ötven évben a pszichológiai (psychinfo) és orvosi (pubmed) adatbázisokban. (Cash és Pruzinsky 2004) ábra Az átlagos testtömegindex alakulása éves férfiak (fent) és nők (lent) körében 1948 és 1968 között. (Okasha és mtsai 2003) ábra A krónikus betegségek kialakulásához vezető utak ábra A dolgozat céljának sematikus ábrázolása ábra A testi énkép, valamint a testi elégedettség-, egészség-betegség-, életmód-, külső megjelenés-, testmagasság faktorra adott átlagok közötti különbségek a négy vizsgált csoportban, nők körében (1 = ritmikus gimnasztikázók, 2 = középiskolások, 3 = obes betegek, 4 = főiskolások, 5 = jógázók), (n = 406) ábra A testi énkép alakulása a sportaktivitással töltött órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok (n = 113) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves) ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók (n = 103) lineáris regressziós modellje (függő változó: testmagasság; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, 2. csoport = 16 éves, 3. csoport = 17 éves, 4. csoport = 18 éves, 5. csoport = éves) ábra Szabadidősportoló futók lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét (a), testtömegindex (b); független változó: testi énkép) ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: testzsír arány; független változó: testi énkép) ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép) ábra Futók (n = 23) lineáris regressziós modellje (függő változó: fizikai aktivitással töltött idő/ hét; független változó: testi énkép) ábra Hastáncosok (n = 12) lineáris regressziós modellje (függő változó: tízóraizás, uzsonnázás gyakorisága; független változó: testi énkép) ábra Szabadidősportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: Nem tudom megállni, hogy vacsorára ne egyek sokat. item; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: órát sportolók) ábra Négy életkori csoportba tartozó középiskolás lányok lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 34; 2. csoport = 16 éves, n = 32; 3. csoport = 17 éves, n = 30; 4. csoport = 18 éves, n = 16) ábra Öt életkori csoportba tartozó ritmikus gimnasztikázók lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport = 15 éves, n = 19; 2. csoport = 16 éves, n = 22; 3. csoport = 17 éves, n = 26; 4. csoport = 18 éves, n = 11; 5. csoport = éves, n = 25) ábra A testi énkép pontszámainak átlaga a három szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében

4 18. ábra A testtömegindex átlaga a három szorongás-szintű csoportban ritmikus gimnasztikázók (RG) és középiskolások körében ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók) ábra Főiskolások lineáris regressziós modellje (függő változó: szorongásra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: hastáncosok; 2. csoport: futók; 3. csoport: vegyes sportág; 4. csoport: aerobikozók, 5. csoport: nem sportolók) ábra A pillanatnyi szorongás alakulása a sportaktivitással órák száma alapján (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: órát sportolók; 3. csoport: 6-8 órát sportolók; 4. csoport: 9-20 órát sportolók) ábra Szabadidősportolók lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép), (1. csoport: 0-2 órát sportolók; 2. csoport: órát sportolók) ábra Obes (1.csoport, n = 59, R =.497, p =.000) és morbid obes (2. csoport, n = 42, R = -.356, p =.031) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: depresszióra való hajlam; független változó: testi énkép) ábra Obes (1.csoport, n = 59) és morbid obes (2. csoport, n = 42) betegek lineáris regressziós modellje (függő változó: sporttevékenységre való készenlét; független változó: depresszióra való hajlam) ábra A testi énkép, testtömegindex és alkati szorongás közötti kapcsolat a ritmikus gimnasztikázó élversenyzők körében ábra A BMI, testtömeg, testi énkép, sportolással töltött idő és a sporttevékenységre való készenlét főiskolás szabadidősportolók körében ábra A testi énkép, testtömegindex alkati szorongás és vacsorai túlétkezésre való hajlam közötti kapcsolat középiskolás lányok körében ábra A testi énkép, testtömegindex, testtömeg, haskörfogat, testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, iskolai végzettség, racionalitás közötti kapcsolat obes személyek körében ábra A jógaéletkor, jógázással töltött idő, bioétel bevitel, húsfogyasztás, szorongáshajlam közötti összefüggések sematikus ábrázolása (n = 60)

5 Táblázatok 1. táblázat A Tennessee (Self-Concept Scale) testi énkép vizsgálatban szereplő csoportok összefoglaló táblázata táblázat A kérdőíves pszichológiai vizsgálatokban szereplő minta összefoglaló táblázata. 35 (N = 461) táblázat A vizsgálatban alkalmazott önértékelő skálák, alskálák eredményeinek megbízhatósági mutatói (Crobach alpha indexei) táblázat A Tennessee testi énkép alskála pontszámok átlaga a vizsgált csoportokban táblázat A négy vizsgált csoport antropometriai adatainak, valamint jelenlegi testtömeg és az optimálisnak tartott testtömeg viszonyának százalékos megoszlása táblázat Interkorreláció az életkor, iskolai végzettség, testtömeg, testzsír arány, haskörfogat, BMI (testtömegindex), sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, depresszióra való hajlam, racionalitás tekintetében, az obesek csoportjában (N = 101) táblázat Obes betegek (N = 101) lineáris regressziós analízise (függő változó: testzsír arány, depresszióra való hajlam, sporttevékenységre való készenlét; független változó: testi énkép) táblázat Az öt sportágcsoportba tartozók sporttevékenységre való készenlét, testi énkép, átlag- és szórásértékei táblázat Az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok átlagai ritmikus gimnasztikázók és középiskolások körében táblázat Interkorreláció az Étkezési Szokások kérdőív egyes itemeire adott válaszok között a ritmikus gimnasztikázók és a középiskolások csoportjában Táblázat Interkorreláció a jógaéletkor, a jógázással töltött idő, testtömeg, ideális testtömeg, BMI (testtömegindex), reggelizés-, vacsorázás gyakorisága, valamint a hús-, hal- és bioételek fogyasztása között (n = 60)

6 Rövidítések BMI: testtömegindex CVD: szív-érrendszeri betegségek HDL - koleszterin: magas denzitású lipoproteint tartalmazó koleszterin szubfrakció LCD: alacsony kalóriatartalmú diéta LDL - koleszterin: alacsony denzitású lipoproteint tartalmazó koleszterin szubfrakció LDM (N/H) Lifestyle defence mechanism. Harmóniára való törekvés LDM (R/ED) Racionalitás - emocionális defenzivitás (R/ED) M: átlag PMR: részleges ételmegvonásos diéta RG: ritmikus gimnasztika SD: szórás TG: triglicerid Ts: testtömeg VLCD: nagyon alacsony kalóriatartalmú diéta VO2max: relatív aerob kapacitás WHO: Egészségügyi Világszervezet 6

7 1. Bevezetés A testkép alapvető relevanciája saját- és mások testi tulajdonságainak érzékelésében, észlelésében, értelmezésében rejlik, amely maga után vonja a társadalomról és kultúráról alkotott nézetek megjelenését. Ahogyan maga a test, úgy a testkép is önmagán túlmutató jelentéseket hordoz: egyfelől a külvilággal, másfelől az egyén pszichéjével kapcsolatos állapotok jelennek meg rajta, olvashatók le róla. A külső és belső hatások nem vonatkoztathatók el egymástól, hanem állandó kölcsönhatás tételezhető fel közöttük. Grosz (1994) szerint a cselekvés és gondolkodás kifejeződéséhez elengedhetetlen a test reprezentációja, amelybe beletartozik az öltözködés, személyes tárgyak széles repertoárja, stb. Mindezeket korunk fogalomrendszere testkiterjesztésnek nevezi. Az elmúlt évtizedekben a testről alkotott vélemény három dimenzióban változott (Turner 1991). Egyrészt a szolgáltatóipar előtérbe kerülésével és a hagyományos munkásosztály egyidejű hanyatlásával megváltozott az életstílus, a heroikus munkaerkölcs kezdett kimenni a divatból és egyre nagyobb szerepet kapott a sport, szabadidő, szórakozás. Új hangsúly jött létre: a jó kondíció, a szép test megőrzése, az öregedés késleltetése (Melléklet 2.1.). A testről alkotott véleményváltozást másrészt a nemek közötti viszony átalakulása idézte elő. A feminizmus számos elméleti kérdést generált, amelyben az emberi test státusza megváltozott (Suleiman 1986). Megjelentek a radikális feminista irányvonal képviselői, akik a férfiak és nők közötti különbségek teljes felszámolását tűzték zászlajukra (Melléklet 2.2.). Figyelmen kívül hagyták a férfi és női test, élettani folyamatok, személyiség, attitűdök, életstílusok közötti természetes nemi eltéréseket. Az ebből adódó nézeteltérések megemelték a test státuszát a természet és kultúra viszonylatában (Rosaldo és Lamphere 1974). A harmadik tényezőcsoport a demográfiai átmenet, mely a test témáját politikai jelentőségre emelte. Gerontokratikus társadalomban élünk - írta Szent-Györgyi Albert (1989), aki felismerte az öregedő társadalomban rejlő veszélyeket. A várható élettartam növekedése csak egyik eleme egy terjedelmesebb forgatókönyvnek, amelyben a szervátültetés, a mikrosebészet, a géntérkép felfedezése, őssejt technológia és a gyógyszergyártás fejlődése is fontos szerepet kap. A tudományos fejlődés következménye, hogy újra elgondolkozunk azon, hogy voltaképpen mi az élet értelme, mi a halál, erkölcsös dolog-e beleavatkozni mesterségesen a természetbe. Nem véletlen tehát, hogy feltámadnak az ókori görög eszmék és dilemmák a test, a szellem a lélek viszonyáról, identitásáról. Mindemellett pedig régi és új betegségek bukkannak fel és a világméretű természeti katasztrófák sem kerülik el a Föld lakosságát. Az óriási tőkefelhalmozódás és áruforgalom kompenzációjára például olyan 7

8 kórképek manifesztálódtak, amelyek a gazdaságra, az egészségügyre rónak óriási terheket (AIDS, madárinfluenza, elhízás, anyagcsere betegségek, stb.) Mintha korunk életkultusza teljes tükörképe lenne az óegyiptomi halottkultusznak. Az ókor szellemileg elképesztően fejlett társadalmában a születéskor várható élettartam meglehetősen alacsony volt, ezért a halál utáni életre való spirituális, testi és lelki felkészülés mindennél nagyobb hangsúlyt kapott. A testet a mumifikációval készítették fel a lélek számára, hogy halál után ismét egyesülhessenek (Melléklet 2.3.). A test ismeretét az ókoriak rendkívül fontosnak tartották, konzerválásának módszereit nagyon magas szinten művelték. Korunkban az élet értékelődött fel, melyben a test szépsége és tökéletessége lép a figyelem középpontjába. A halott test kipreparálása (Melléklet 2.4.), konzerválása és kiállítása talán azért örvend túlzott népszerűségnek, mert egyrészt elrettenti az embereket a haláltól, másrészt felhívja a figyelmet az egészséges életmód fontosságára, a tökéletes test elérésének és megőrzésének igényére. Jóllehet nem sokan foglalkoznak azzal, hogy a valaha élő, világhírűvé dermedt kadaverek lelke hová vándorol és vajon feltámad-e egykoron a bőrtől, zsírszövettől megfosztott díszes porhüvelyben. Az esztétikusabb megjelenés, egészséges életmódra való törekvés igénye korunkban elnyomja az érzéseket, a lelki folyamatok őszinte megnyilvánulásait. A tudományos életben és a médiában kiemelt szerepet kapnak az egészséggel, betegségek megelőzésével (táplálkozással, sporttal), az öregedési folyamatok késleltetésével kapcsolatos témák. A fogyasztói társadalomban vált ugyanis a történelem során először lehetségessé az, hogy valaki aktívan létrehozhassa - saját testéből - önnön testideálját. A korlátlan lehetőségek csábítása és a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása hozta létre a test megjelenítéseinek azon konfliktusait, amelyek korunkban talán leghangsúlyosabban az anorexiás testen jelennek meg" (Csabai és Erős 2000). Az 1960-as években jelent meg először az elhízástól való félelem, amely addig jellemzően egyik társadalomban sem szerepelt. A női (ét)vágy a kontrollvesztés metaforájává kezdett válni. A fogyasztói társadalom kettős kötést mutat, mely egyfelől fogyasztásra csábít, másfelől a társadalom engedelmes foglyaként tekint férfira és nőre, ahol a vágyak nem kaphatnak szabad teret, erős kontroll alatt állnak. Olyan Janus arcú társadalomban élünk, amely lépten-nyomon fogyasztásra, felhalmozásra szólít fel, mindemellett gátolja a vágyak kielégítését. A társadalom a test és a külvilág közé éles kontúrt húz. A kontúrnak kettős fala van: egyik a külvilágra néz és sértetlenséget, kontrollált, jól definiált formákat közvetít felé, másik fala a személyiséggel, érzésekkel, vágyakkal érintkezik. A külvilág és a személyiség, vágyak, érzések közötti átjárhatóság nehezítetté válik. A fogyasztói társadalom tolja el a lelket és a testet egymástól, melynek 8

9 következtében a lélek és külvilág közötti távolság is megnövekszik. Az érzések nehezen jutnak kifejezésre és sokszor spontán elnyelődnek a testben vagy betegségek formájában manifesztálódnak. A testre a társadalom és a lélek írja üzeneteit. A társadalom a láthatót, a kültakarót tekinti célpontnak, hiszen a láthatóval tud üzenni a külvilágnak. A belső konfliktusok és a társadalom felőli hatások a testen találkoznak. A társadalom morális paranccsá formálja az étkezés feletti kontrollt és a rendszeres testmozgást, mint a test tökéletesítésének két legfontosabb kulcsszereplőjét. Jelen dolgozat az egyén testéről alkotott véleményét helyezi középpontba öt szubpopuláció vizsgálatán keresztül. A vizsgálat első része a testi énkép alakulását tárja fel az életkori sajátosságokat, antropometriai paramétereket, élsportot, szabadidősportot, sportágat, jógázást és az elhízást figyelembe véve. A második rész az öt vizsgált csoport táplálkozási jellemzőit és azok testi énképpel kialakult kölcsönhatását taglalja. A harmadik rész a szorongás_, ill. depresszióhajlam jellemzőit mutatja be a testi énkép, élsport, szabadidősport, táplálkozás hatásait vizsgálva. Természetesen a három rész teljesen nem választható szét egymástól, mivel a testi énkép, testmozgás, táplálkozás, valamint a szorongás és depresszióhajlam szoros oda-vissza irányt mutató kölcsönhatásban áll egymással. 2. Irodalmi áttekintés 2.1. Test és testmozgás A Tárki országos reprezentatív felmérésének (2007) eredményei szerint, a magyar felnőtt lakosság 65%-a gondolja testsúlyát normálisnak, míg túlsúlyosnak vagy elhízottnak a lakosság mindössze 26%-a vallja magát. A megkérdezettek 9%-a soványnak ítéli testét. Az objektív, BMI alapján számított értékek alapján a lakosság 40%-a tartozik a normális testsúlyú kategóriába, 34% a túlsúlyos és 19% az elhízott kategóriába. A lakosság mindössze 8 % - a tekinthető soványnak a BMI érték alapján. Az objektív mérés alapján túlsúlyosak 28%-a normál súlyúnak tekinti magát. Meglepő adat, hogy a BMI szerint túlsúlyosak 2 %-a soványnak tekinti magát (Melléklet 3.1.). A Tárki felmérése szerint a nők testtömegről alkotott véleménye jobban igazodik az objektívan mért adatokhoz, a férfiak hajlamosabbak testtömegüket alulértékelni és a túlsúlyt, elhízást normálisnak, ill. ideálisnak tekinteni. Magyarországon a túlsúly (30 > BMI > 25) és elhízás (BMI > 30) előfordulási gyakorisága rendkívül magas, összesen 4,2 millió embert érint. Az utóbbi években, főleg a női lakosság körében emelkedett az elhízottak aránya, melynek oka legtöbbször a kedvezőtlen táplálkozási szokásokban és a mozgásszegény életmódban rejlik. Statisztikai felmérések (pl. OLEF 2000) eredményei szerint, a megkérdezett lakosok háromnegyede olajjal, egynegyed 9

10 része sertészsírral főz, amely még mindig nagyon elmarad a betegségmegelőző javaslatoktól. Emellett a nők és a férfiak esetében is jóval magasabb az egy átlagos napra jutó energia bevitel, mint a szükséges mennyiség, amelynek kialakulásában nagy szerepet kap a magas kalóriatartalmú italok, alkoholok fogyasztása is. Mindez magyarázatul szolgálhat arra a szomorú statisztikai tényre is, hogy a halálozás több mint ötvenkét százalékáért a szívérrendszeri betegségek felelnek. A daganatos betegségek előfordulási gyakorisága is drámai növekedést mutat, amelynek hátterében sokszor a helytelen étkezési szokások (magas hozzáadott cukor, édességek, kevés friss zöldség, gyümölcs) és a fizikailag inaktív életmód áll. A éves korcsoportba tartozó férfiak huszonegy százaléka, a hasonló korú nők tizennégy százaléka végez rendszeres testmozgást, melynek arányszáma az életkorral csökken. Amíg a évesek huszonöt százaléka sportol rendszeresen, addig a tíz évvel idősebbek körében már csak tizenöt százalék tartozik ebbe a kategóriába, az arány folyamatosan csökken. A rendszeres testmozgás kedvező élettani és pszichológiai hatásait számos vizsgálati eredmény támasztja alá (Boros 2007). A túlzott edzésmennyiség szabadidősport szintjén is káros élettani, biokémiai folyamatokat indít el, melynek egyik pregnáns példája az oxidatív DNS károsodás (Radák és mtsai, 2000). Az internetes google keresés több mint kétmillió olyan oldalt ad ki, melyek fókuszában a fizikai aktivitás és az élettani hatások állnak. A testmozgás szerepe és szüksége az egészségturizmusban is egyre nagyobb hangsúlyt kap (Müller Könyves Szabó 2005). A rendszeres fizikai aktivitásra adott javaslatok az évek, évtizedek során összegyűjtött tudományos vizsgálati eredmények szerint alakulnak. Az Amerikai Sportorvos Társaság 1995-ben publikált egy részletes állásfoglalást (Pate Pratt Blair 1995): a fizikai aktivitás gyakoriságáról, fajtájáról, időtartamáról a betegség-prevenció tekintetében. Az elmúlt tíz-tizenkét évben is valamennyire változott az állásfoglalás, melyről 2007 augusztusában jelent meg az újabb publikáció (Haskell és mtsai 2007). Az Amerikai Sportorvos Társaság legfrissebb javaslatai szerint a éves egészséges felnőttek esetében, a betegségek prevenciója szempontjából legalább 30 perc, közepes intenzitású aerob testmozgás szükséges hetente 5 alkalommal, azaz összesen heti 2,5 óra. Hetente háromszor 20 perc is elég abban az esetben, ha az intenzitás magas. Ha az aerob edzésprogram heti kétszer súlyzós edzéssel is kiegészül, akkor az izomerő megtartása, ill. javítása is megvalósítható. A rendszeres testmozgás és bizonyos mentális betegségek között fordított összefüggés mutatható ki: rendszeres fizikai aktivitás hatására oldódik a szorongás és a depresszió (Smyth 1991). Mindemellett nő az önértékelés-, motiváció, valamint javul az általános hangulat (Greenberg és Oglesby 1997). A fizikai aktivitás ígéretes segítség a depresszió kezelésében. - írja Singer (1992). Különösen az aerob mozgásprogram vált ki antidepresszáns 10

11 effektust az enyhe-, ill. közepesen súlyos depresszióban szenvedők körében (Matinsen 1995, Plante 1993). Napjainkban a tánc, ill. zenés mozgásformák egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nem csak a nők, hanem a férfiak körében is igen elterjedtek a klasszikus táncok, emellett a salsa és az akrobatikus mozgásformák is. A hastánc is virágkorát éli. A dal és a tánc a hangoknak és a mozdulatoknak bizonyos törvényszerűséget és rendet kölcsönöz, olyan állandóságot biztosít, mely a szakrális karhoz tartozó embert képessé teszi az örökkévaló rend részévé válására. olvasható Grassi: A szépség ókori elmélete - című művében (1997) Testkép Korunkban a testtel kapcsolatos diskurzusok, kutatások száma meredek emelkedést mutat. Cash és Pruzinsky (2004) felmérései szerint a 1951 és 2000 között megközelítőleg 2500-zal nőtt a testképpel kapcsolatos tudományos citációk száma (1. ábra). 1. ábra: Testkép ill. testi elégedettség citációs rátájának alakulása az elmúlt ötven évben a pszichológiai (psychinfo) és orvosi (pubmed) adatbázisokban. (Cash és Pruzinsky 2004) A testi komfortérzet, az életcél és a személyes értékrend játszik szerepet az én identitás kialakulásában (Erikson 1970). A saját test megélése a személyiség függvénye is. Schilder (1950) szerint a testkép alakulásában számos tényező szerepet játszik, melyek közé a vizuális és taktilis ingerek, az érzelmi folyamatok, a társas kapcsolatok és tapasztalatok valamint a saját testtel kapcsolatos élmények és a többi testtel való összehasonlítások tartoznak. Gallagher (1995) a testképnek három összetevőjét különbözteti meg: (1) a saját testre 11

12 vonatkozó személyes tapasztalatot, (2) a testről alkotott tudástárat, amely az anatómiaiélettani ismereteket és a szociális-transzcendentális testfelfogást is tartalmazza, valamint (3) a testhez való személyes érzelmi viszonyulást. A testséma és testkép között a legalapvetőbb differencia a tudatosságban rejlik. Míg a testséma kialakulása tudattalan, addig a testkép tudatosult érzékelés eredménye, amely érzelmi és kognitív értékelő elemekből álló reprezentáció. Ebből adódóan a test a környezettől élesen elhatárolható objektum, melyet az egyén sajátnak tekint, és absztrakt fogalmat alkot róla. A saját testtel összefüggő érzések, tudásbázis, attitűdök igen lényegesek a magatartás kialakításában (Schilder 1950), melyek a mindennapokat jelentősen befolyásolják az élet számos színterén. Pruzinsky és Cash (1990) szerint a freudi pszichoszexuális fejlődési szakaszok a testkép progressziójaként is értelmezhetők. Jones (1992) külső és belső testképet különít el, melyek összessége alkotja magát a testképet. A belső testképet az anatómiai és élettani ismeretek alakítják ki. A testkép a testpercepcióval együttesen formálja meg a fizikai ént. Fischer (1990) szerint a humán identitás nem szeparálható el annak szomatikus központjától, a testtől. Ennek köszönhetően a testkép rendkívüli módon befolyásolja az életminőséget. Kora gyermekkortól kezdve a testről alkotott kép hatást gyakorol az érzelmekre, gondolatokra, a mindennapok történéseire adott viselkedési sémákra. Az emberi kapcsolatok alakításában is szerepet játszik mind a szociális színtéren és az intimitásban. Kognitív-viselkedési perspektívában a testkép multidimenzionális eredetű, melyben a következő elemek játszanak szerepet: (1) kultúra és szocializáció, (2) interperszonális tapasztalatok, (3) fizikai tulajdonságok, (4) személyiség-jellemzők, (5) belső dialógusok (gondolatok, következtetések, stb.), (6) érzelmek, (7) önszabályozó stratégiák, (8) külső megjelenés (Cash 2004). A kultúra, ill. társadalom határozza meg, hogy a külső jegyek, ill. testi tulajdonságok között melyik számít értékesnek és melyik nem, melynek formálásában a média extrém erőt képvisel. A kultúra nem csak az attraktivitás mértékét határozza meg, hanem a férfias és nőies tulajdonságokat is definiálja. Mindemellett befolyásolja az étkezési-, testedzési szokásokat és hatást gyakorol az öltözködésre, szépségápolásra, hajviseletre, stb. Az interperszonális tapasztalatok az egyén személyes elvárásaiból, véleményeiből, az ismerősökkel, barátokkal, családtagokkal történő verbális és non-verbális kommunikációból erednek. Gyermekkorban a család különösen a testvérek ill. a barátok testképformáló ereje rendkívül lényeges. Az iskolai cukkolás, kritizálás felelőssé tehető a későbbi életkorban kialakult negatív testképért, ezért a gyermekkori obesitas nem kedvez a felnőttkori testkép alakulásának. Az életciklusok során a testalkat és testtömeg jó néhány változást él meg. Főleg nők esetében két extrém érzékeny periódus figyelhető meg, az egyik a 12

13 pubertás, másik a klimax időszaka. Serdülőkorban egy év alatt akár 8 kg-ot is nőhet a testtömeg, ugyanígy a klimax első időszakában szintén jelentős súlygyarapodás figyelhető meg, amely a hormonváltozásokkal járó érzelmi labilitást tovább fokozza. Természetesen a testtömeg csak egy befolyásoló tényezője a testképnek, mely mellett a testmagasság, izomzat, fittség, különleges testi adottságok (arányos testalkat, stb.) is közrejátszik a testkép formálásában. A személyiség tekintetében a pozitív önértékelés kedvezően hat a testképre is. Mindez fordítva is igaz, mivel a negatív testi énkép szorongást, depresszív állapotot von maga után. Az esztétikai sportokban az excesszív edzésterhelés mellett óriási hangsúly helyeződik a gracilis testalkatra, szépségre, hajlékonyságra. A szigorú étkezési rezsim és a magas intenzitású és időtartamú fizikai terhelés elősegíti az evészavarok kialakulását, emellett késlelteti a pubertás kialakulását (Steen, 1997). Feltehetően minden egyes, a serdülőkor bekövetkezte előtti fizikailag nagyon aktív év, 5 hónappal késlelteti a nemi hormonszintek növekedését (Bernardot 1989). Számos vizsgálat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy vajon a szociokulturális hatások mennyire befolyásolják a női populáció testi énképét. Allaz és munkatársai 1998-ban megjelent közleménye arról számol be, hogy az ipari társadalmakban a nők többsége elégedetlen testével. A kanadai nők vizsgálata (N = 884, átlagéletkor = 41 év) a sovány ideálkép -re alapozva arra kereste a választ, hogy vajon az egyén közvetlen környezete mennyire befolyásolja a testről alkotott véleményt, a testi elégedettséget. Az eredmények bizonyosságot szolgáltatnak ahhoz a hipotézishez, mely szerint a szociokulturális hatások, az egyén mikrokörnyezete meghatározza az egyén saját testéről alkotott képét: bármely BMI - vel (alacsony, normál, magas) rendelkező nő, aki magasabb testsúlyú nő szomszédságában lakik, elégedettebb testével, mint az, akinek szomszédja alacsonyabb testtömegindexű. A kapott eredmények függetlenek az életkortól és szociális státusztól (McLaren és Gauvi 2003). A környezet és az egyén testéről alkotott képe közötti összefüggéseket egy francia vizsgálat eredményi is alátámasztják (Maiano és mtsai 2006): a dél-francia vidéken élő adolescens korú lányok lényegesen elégedettebbek a testükkel, erősebbnek és egészségesebbnek érzik magukat, mint a nagyvárosokban élő társaik. A szülők elhízástól való félelme már az ötévesek énképére is befolyást gyakorol (Kranhnstoever és mtsai 2001). Azokban a családokban, ahol a magasabb testtömegű ötéves gyermekeket étkezési restrikciónak vetik alá az elhízástól való félelem miatt, ott a gyermekben negatív önértékelés alakul ki. 13

14 2.3. Ritmikus gimnasztika A Nemzetközi Torna Szövetség (Fédération Internationale de Gymnastique, FIG) 1962-ben emelte a ritmikus gimnasztikát önálló sportággá. Az első világbajnokságnak Budapest adott otthont 1963-ban, ahol szovjet bajnokot avattak Ludmilla Savinkova személyében. Az első világversenyen 10 európai ország képviseltette magát mindössze 28 versenyzővel. Az új sportág más kontinensen való elterjedése néhány évet váratott magára, az amerikai versenyzők 1973-ban tűntek fel először a ritmikus gimnasztika élmezőnyében. A sportág lényege az esztétikai tökéletesség, a mozgásminták szépsége, plasztikus megjelenítése. Éppen ezért a magas technikai tudás mellett óriási szerepet kap a szép külső és az esztétikus mozgás összhangja. Ahogyan Szécsényiné dr. Fekete Irén írja (1986), a sportág gyakorlása során már gyermekkorban kialakul az igény a jó megjelenésre, helyes testtartásra, szép mozgásra. Nem csoda, hogy korunkra igen népszerűvé vált a sportág, melyet mi sem bizonyít jobban, mint a világversenyek rendkívül magas szakmai színvonala, az orosz hagyományok széleskörű elterjedése és a világ legjobbjainak meredeken emelkedő száma. A ritmikus gimnasztika céljai között a hetvenes-nyolcvanas években az egyszerűség, ésszerűség és korszerűség szerepelt, melynek hármas egysége emelte a gimnasztikát modernné. Az egyszerűség alatt a természetes mozgás kivitelezés volt értendő, azaz nem a dekoratív mozgástechnika, hanem sokkal inkább az egyén természetes mozgáskészségeinek fejlesztése volt a meghatározó. Az ésszerűség a gyakorlatok ökonomikus sorrendjét, a mozgások kivitelezése alatti szép testtartást, a kellően laza ízületek kialakítását jelentette. Korszerűség alatt a technikák, gyakorlatok felépítésének modernségét értették, azaz a régi sémák eleresztését, az új elemek befogadását tartották szem előtt. Mára a ritmikus gimnasztika modernitása nem az egyszerűség, ésszerűség és korszerűség tengelyei mentén alakul, hanem sokkal inkább a technikai virtuozitás, tökéletes megjelenés és látványos gyakorlattervezés hármas egységében. A világ élvonalának életkora év között oszlik meg, amely köztudottan az ember bio-pszicho-szociális fejlődésének nagyon releváns és sebezhető korszaka. A külső megjelenéssel és művészi teljesítménnyel szemben támasztott magas követelmény megsokszorozza az evészavarok és a depresszió prevalenciáját balerinák körében. Egy francia tanulmány (Sanchez-Cardenas és Paruit Portes 1996) két esettanulmánnyal érzékelteti, hogy a tánc világában különösen a serdülőkorban óriási a veszélye az evészavarok és más pszichiátriai kórképek (pl. depresszió) kialakulásának. Nem csak az élsport, hanem a serdülőkor is számos olyan változást von maga után, amely a testméretben, alkatban következik be hormonális alapon. Graber és munkatársai 14

15 (1999) három irányból közelítik meg a pubertáskor nehézségeinek vélhető okait, egyrészt a pubertás hormonális változásai, másrészt a másodlagos nemi jellegek kialakulása, harmadrészt a pubertás kifejlődésének üteme felől. Említést tesznek arról is, hogy a menarché-t a balett késlelteti. 100 fiatal nő vizsgálatának eredménye azt mutatta, hogy az ösztradiol szint, depresszív tünetek, és az agresszivitás között lineáris összefüggés van. Pubertás alatt az átlagos testzsírtömeg növekedés kg, mely nem jelentéktelen, ezért az egyébként is fokozott érzékenységű korosztály kudarcnak élheti meg, így elősegíti az evészavarok kialakulását. Számos olyan vizsgálat készült, amely felmérte az esztétikai sportágakban szereplő élversenyzők táplálkozását. Egy műkorcsolyázókon végzett tanulmány (Ziegler és mtsai 2001, 2002) szerint, a női versenyzők átlagos napi energia bevitele 1414 Kcal. A sportolók mindegyikére jellemző, hogy a vitaminok, ásványi anyagok bevitele elmarad az optimális értéktől, a javasolt napi bevitel értékét (RDA) 2/3 részben éri el. Kivételt képezett a cink és folsavfogyasztás: 68, ill. 62% volt a javasolt napi bevitelhez viszonyított bevitelük. A magasabb szorongás alacsonyabb testtömeg-preferenciával jár együtt a fiatal nők körében (Thompson és Chad 2001) Testtömegindex A testtömnegindex (angolul body mass index, rövidítése BMI) egy viszonyszám: a testtömeg és a testmagasság aránya, mely a következő képlettel számítható ki: testtömeg (kg)/ testmagasság (m 2 ). A nemzetközi- és hazai irodalom szerint a testtömegindex alapján objektivizálható, diagnosztizálható a túlsúly, ill. elhízás. A WHO legújabb besorolása szerint öt kategória különböztethető meg: BMI <18.5 kg/m 2 sovány BMI = kg/m 2 kívánatos súly BMI = kg/m 2 túlsúly (I. fokú obesitas) BMI = kg/m 2 elhízás (II. fokú obesitas) BMI> 40 kg/m 2 kóros (morbid) elhízás (III. fokú obesitas) Természetesen a testtömegindex sem ad minden esetben objektív képet az egyénről, mivel nem veszi figyelembe az életkort, nemet és a testzsír arányt. Néhány esetben különösen testépítők, erőemelők, súlyemelők, birkózók esetében magas testtömegindex értéket és az átlagértéknél jóval alacsonyabb testzsír arányt mérhetünk. Így Malomsoki (1991) szerint érdemes midig a BMI mellett a testzsír arányt is figyelembe venni. Így négy fontos kategóriát különböztethetünk meg: 15

16 Túlsúlyos és nem kövér, azaz akiknek testtömegindexe a túlsúly kategóriába esik, viszont testzsír aránya a normál (kaliperrel mért érték férfiak esetében 0-20% között, nők esetében között) tartományban található. Túlsúlyos és kövér, akiknek testtömegindexe a túlsúly kategóriába esik, viszont testzsír aránya a normál tartomány feletti (férfiak esetében > 20%, nők esetében > 30%) Nem túlsúlyos és nem kövér (testtömegindexe és testzsír aránya a normál tartományba esik) Nem túlsúlyos és kövér (testtömegindexe a normál tartományba, testzsír aránya a normál tartomány feletti) Az Amerikai Egyesült Államokban (Kronenberg és mtsai 2000, Sidney és mtsai 1996), Nagy Britanniában, Ausztráliában (Salmon és mtsai 2000), Spanyolországban (Vioque és mtsai 2000) a BMI növekedése és a TV nézéssel eltöltött idő között szoros pozitív kapcsolat mutatható ki. Az életkor férfiaknál az LDL-koleszterin-, és trigliceridszint, nőknél a TG-szint emelkedés fontos független prediktora. Azonban kevésbé játszik szerepet férfiaknál a HDLkoleszterinszint és TG, nőknél a LDL-koleszterinszint alakulásában, mint a testösszetétel és az életmódbeli faktorok. A testzsírtömeg emelkedése a TG-, LDL-koleszterinszint, teljes koleszterinszint emelkedésért, valamint HDL-koleszterinszint csökkenésért felelős férfiaknál és nőknél egyaránt. A zsírmentes testtömeg szignifikánsan befolyásolja a HDL-koleszterin és TG szintet mindkét nem esetében. Az alacsony BMI megtartása a zsírtömeg csökkentése mellett: ez jelenti a legerősebb védelmet a CVD kialakulásával szemben (Schubert és mtsai, 2006). Egy húsz évet felölelő glasgow-i tanulmány (Okasha és mtsai 2003) arra kereste a választ, hogy mi a szekuláris trend a BMI alakulásában férfiaknál és nőknél. Az eredmények szerint a éves férfiak átlagos testtömegindexe dekádonként 0.36-tal nő, míg a nőknél 0.19-el csökken (2. ábra). 16

17 2. ábra Az átlagos testtömegindex alakulása éves férfiak (fent) és nők (lent) körében 1948 és 1968 között. (Okasha és mtsai 2003) Számos vizsgálat foglalkozott az optimális BMI (testtömegindex) meghatározásával. Ortepp és munkatársai (2003) arra a kérdésre keresték a választ, hogy nagyszámú populáción meghatározható-e egy küszöb a BMI tekintetében, mely alatt a kardiovaszkuláris betegségek előfordulási gyakorisága, vagyis a rizikófaktorok jelenléte alacsonyabb. Az eredmények szerint nem határozható meg ilyen küszöb a BMI-ben, azonban megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az alacsonyabb testtömegindex-szel rendelkező, fizikailag aktív férfiak védettebbek a szív-érrendszeri betegségekkel szemben. Az LDL-koleszterin-, trigliceridszint-, valamint a nyugalmi szisztolés és diasztolés vérnyomásérték szignifikánsan alacsonyabb az alacsonyabb 17

18 BMI felé haladva. A forszírozott kilégzési volumen valamint a 170/ min pulzusszám mellett mért fizikai kapacitás a nagyobb BMI felé haladva csökken Obesitas Az 1960-as évek óta rendkívül meredeken emelkedett az elhízás előfordulási gyakorisága (Halmy 2003). Az Amerikai Egyesült Államokban negyven év alatt a évesek körében 13,4 százalékról 30,9 százalékra nőtt a 30 feletti BMI-vel rendelkezők aránya (Flegal és mtsai 2002). Becslések szerint az elhízásnak köszönhetően haláleset történik évente (Flegal és mtsai 1998). Az obesitas ill. túlsúly világméretű elterjedése részben a jóléti társadalmak fogyasztói kultúrájából alakult ki, melyben a fizikai aktivitás hiánya/ csökkenése és a megváltozott étkezési minta kitüntetett szerepet játszik (Campos és mtsai 2006). Az út a krónikus betegségek daganatos-, koronária betegség, stroke, 2-es típusú cukorbetegség, csontritkulás, csont-ízületi betegség, epehólyag betegség felé számos irányból bekövetkezhet. Az elhízás, ill. túlsúly önálló rizikótényező (Halmy 2002), de a magas vérnyomás (Antikainen és mtsai 1998), diszlipidémia és inzulinrezisztencia tulajdonképpen a krónikus betegségek előszobáját jelentik (3. ábra). Számos tanulmány szerint a fizikai aktivitás hiánya, a helytelen étkezési szokások (pl. túlzott energia- és telített zsír-, cukor-, alkohol bevitel, alacsony rost-, zöldség-, gyümölcs-, gabonafogyasztás) közvetlen rizikófaktorai az említett krónikus betegségeknek (Sowoon és Popkin 2006). A túlsúly, ill. elhízás a vérnyomás tartós emelkedéséhez vezet. Ennek patomechanizmusa a leptin-, inzulin rezisztencia és a szabadzsírsav szint változásával együttesen, a fokozott szimpatikus aktivitáshoz vezethető vissza. A fokozott szimpato-adrenerg hatás érfalösszehúzódást alakít ki közvetlenül, ill. közvetett úton a vesében a renin-angiotensin rendszer hiperaktivitásán keresztül (Montani 2002, Wolk 2003). A magasvérnyomás pedig fokozza a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását, emellett a szív-érrendszeri betegségek (stroke, szívinfarktus) igen jelentős rizikófaktora (Helmrich 1991). A zsíranyagcsere betegségek (magas teljes koleszterin-, triglicerid szint, alacsony HDL-koleszterin szint) szintén jelentős veszélyforrásként szerepelnek a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában mindkét nem esetében (Coleman 1992, Gordon 1998). Az inzulin rezisztencia szoros összefüggést mutat az elhízással (Lipton 1993). Az elhízás nem csak a szív-érrendszeri betegségek vonatkozásában érdemel figyelmet, hiszen a vastagbél-, emlő-, endometrium-, vese- és nyelőcső rosszindulatú, daganatos betegségét is előmozdítja (Kaaks 2002, Carroll 1998, Wolk 1996). Az obesitas a koronária betegség független rizikófaktora mindkét nem esetében (Willett és mtsai 1995, Manson és mtsai 1990). Az agyi ischemia vonatkozásában is 18

19 igen erős veszélyt képez a magas testtömegindex, hiszen minden esetben együtt jár a teljes koleszterin szint emelkedésével, hipertenzióval és 2-es típusú diabetes mellitussal (Kurt és mtsai 2005). Az obesitas és epehólyag betegség vonatkozását is számos vizsgálat taglalja. Mathus-Vliegen és munkatársai (2004) arra a következtetésre jutottak, hogy az elhízás következtében az epehólyagra igen nagy munka hárul a koleszterin lebontás miatt, így fokozottá válik az epetermelés és az epehólyag kontraktilitása zavart szenved. Az ízületek az obesitasban óriási terhelésnek vannak kitéve, amely degeneratív, arthrotikus folyamatokat indít el az ízületekben. Mindemellett a zsírszövet felhalmozódás miatt atípusos hormon, ill. növekedési faktorképződés indul el, amely tovább károsítja a porcszövetet (Sowers 2001). Magzati/ gyermek fejlődés Krónikus betegségek Táplálkozás: - túlzott kalóriabevitel - telített zsír - transz-zsír - alacsony rostbevitel - kevés gyümölcs - kevés zöldség - kevés gabona - túlzott cukor - túlzott alkohol Túlsúly/ Elhízás Magas vérnyomás Zsíranyagcsere zavar Inzulin rezisztencia - Daganatos betegségek - Koronária betegség - Stroke - 2-es típusú cukorbetegség - Epehólyagbetegség - Csontritkulás - Csont-ízületi betegségek Fizikai aktivitás hiánya 3. ábra A krónikus betegségek kialakulásához vezető utak (Sowers, 2001) Mindezekből adódóan vitathatatlan előnyökkel jár a normál testtömeg megtartása, ill. annak elérését célzó programok elindítása, véghezvitele nem csak az egyén, hanem a társadalom szintjén egyaránt. A testsúlycsökkentő programok tartós követésével az egyén és társadalom megmenekülhet azoktól a betegségektől, amelyek legfőbb kiváltó faktora az 19

20 elhízás (Pasanisi 2001): 2-es típusú diabetes (Wensier 1992), hyperlipidaemia (Dattilo 1992) és hypertensio (Hypertension Prevention Collaborative Research Group 1992). Egy amerikai, nagyszámú populáción (N = ) végzett, longitudinális ( ig tartó) vizsgálat a kívánatos testtömeg alakulását monitorozta. Az eredmények szerint a kívánt testtömeg átlaga 2.3 kg-ot nőtt az ig tartó időszakban. Emellett a mért testtömeg 3.9 kg-ot nőtt átlagosan. Általánosságban: a túlsúlyos férfiak 4.5%-kal kevesebb súllyal szeretnének rendelkezni a jelenlegi testsúlyuknál, míg a kívánt testtömeg obes férfiaknál 15%-kal kevesebb a jelenlegi súlyuknál. Túlsúlyos nőknél a kívánt súly 12%-kal, míg obes nőknél a kívánt súly 24%-kal kevesebb az aktuálisan mért súlynál. A kapott eredmények tükrében az obesitas prevalenciája 4.4%-os növekedést fog mutatni (Maynard és mtsai 2006.). A brit, 5 éves follow-up vizsgálatban személy vett részt, akik az étkezési szokások szerint négy csoportba voltak sorolhatók: hal-fogyasztók, húskedvelők, ovo-laktovegetáriánusok, vegánok. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy vajon van-e különbség a vizsgált csoportok között a BMI-változás tekintetében. Az eredmények szerint, a vegánok csoportjában volt a legkisebb a testtömeg növekedés mértéke (284g a férfiaknál, 303g a nőknél), majd a halat fogyasztók (338g nőknél) következtek, akik szignifikánsan kevesebbet híztak a húsevők csoportjánál. A BMI növekedés tekintetében a sorrend a következő: húsevők halevők vegetáriánusok vegánok. Az átlagos testtömeg növekedés 400g volt évente. Azok a személyek, akik csökkentik vagy kiiktatják a húsok fogyasztását, meg tudják állítani a testtömeg növekedés éves mértékét. A fizikailag aktív egyének átlagos súlygyarapodása (étkezéstől függetlenül) évente 300g (Rosell és mtsai 2006). Az egészségfenntartó életminőség (HRQOL) egy fontos szubjektív mérési módszere az egyénnek, melyben az adott személy szubjektív tapasztalata alapján mérhetők fel a fizikai aktivitásra, pszichológiai jóllétre, szociális körülményekre, iskolai-, vagy munkahelyi teljesítményre vonatkozó jellemzők. Az elhízott gyermekek HRQOL pontszáma alacsonyabb volt, mint normál súlyú társaiké, amely leginkább a fizikai szinten nyilvánul meg, de emellett a szociális, érzelmi síkon, valamint az iskolai teljesítményben is mutatkozik különbség. Iskolai teljesítmény hanyatlását leghangsúlyosabban a legmagasabb BMI-vel rendelkezők jelezték. Érdekes hasonlóságot lehetett tapasztalni az elhízott és normál súlyú tanulók között az érzelmi státusz tekintetében, mely mindkét csoportban 10 ponttal alacsonyabbnak bizonyult a többi fizikai és szociális változók esetén elért pontszámoknál. Érdekes megfigyelés, hogy a kapott eredmények normál súlyú gyermekek esetén a szülők eredményeivel mutattak szignifikáns hasonlóságot. Az elhízott gyermekek szüleinél 20

21 lényegesen alacsonyabb összpontszám volt a jellemző. A kevésbé veszélyeztetett obes gyermekcsoport és a normál súlyú csoport HRQOL értékei nem különböznek egymástól az érzelmi és iskolai teljesítmény aspektusában, míg nagy különbség volt a fizikai és szociális síkon (Pinhas-Hamiel 2006). Az elhízás stigmája gyakori és meglehetősen nagy stresszel járó állapotot teremt, melynek feldolgozásában hatékony énvédő-stratégiák kidolgozására és gyakorlására van szükség a mindennapokban (Myers & Rosen 1999). A depresszió és obesitas vonatkozásában eltérő vélemények születtek. Faubel (1989) és Friedman és mtsai (1995) vizsgálatai szerint az obesitas és a depresszió között nincsen összefüggés, míg Roberts és munkatársai (2000) arra hívják fel a figyelmet, hogy az obes személyek körében magasabb a depresszió kialakulásnak rizikója. Pálinkas és mtsai (1996) és Stewart és mtsai (1983) kutatásai szerint viszont az obes személyek körében alacsonyabb a depresszió kialakulásának esélye. Sook és mtsai (2005) tanulmánya szerint a depresszív hangulat összefüggésben áll a viszcerális zsírmennyiséggel, míg a szubkután zsírtömeggel nem mutat korrelációt. Egy 2547 személyen végzett vizsgálat során Dong és munkatársai (2006) arra a kérdésre keresték a választ, hogy van-e összefüggés a testtömegindex és a szuiciditás között. Az eredmények szerint, az extrém obesitas (BMI < 50) és az öngyilkosság között erős lineáris összefüggés van (Dong, 2006). Egy 4320 főn végzett, angol vizsgálat eredményei szerint nincsen egyértelmű összefüggés az obesitas és a depresszív tünetek kialakulása között adolscens korban (Wardle és mtsai 2006). Elhízottak körében 1.35-ször nagyobb az affektív zavarok kialakulásának esélye, mint az arthrózisban szenvedő, normál testsúlyú betegeknél. Emellett 1.23-szor gyakrabban fordul elő affektív zavar obesek körében, mint a nem-toxikus golyvában szenvedő, normál testtömeggel rendelkezőknél. Az alkohol és drog-abusus, valamint a hangulatzavarok előfordulási gyakorisága nagyobb obes betegek körében (Thomsen és mtsai 2006) A testmozgás és diéta szerepe az elhízás kezelésében Szinte megszámlálhatatlan azon tanulmányok száma, melyeknek eredménye a rendszeres fizikai aktivitás szerteágazó jótékony hatásait támasztja alá. Az évtizedek hosszú sora alatta a mozgásszegény életmód és az obesitas kialakulása közötti összefüggés is tisztán körvonalazódott (Manson és mtsai 1990, Folson és mtsai 1993, Fogelholm és Kukkonen- Harjula 2000). 21

22 Nem csak hazánkban, hanem a nyugati társadalmakban is a szív-érrendszeri betegségek felelősek a morbiditás és mortalitás legnagyobb részéért. Mindez a diétás rendszerváltozásnak is köszönhető. Számos tanulmány foglalkozik a rendszeres fizikai aktivitás betegségmegelőző szerepével (Fonong 1996 és Sternfeld 1999), azonban igen kevés vizsgálat tér ki a táplálkozás és testmozgás együttes jelentőségére. Mindez annak is köszönhető, hogy a táplálkozás felmérésénél a vizsgált személyek sokszor szebben festik le életmódjukat, másként emlékeznek vissza az elfogyasztott ételek mennyiségére és minőségére, de sokszor az is előfordul, hogy egyáltalán nem emlékeznek. A fizikai aktivitás lekérdezése sem lehet mindig pontos, hiszen sokszor az adott személy túlértékeli az aznapi edzések mennyiségét, ill. minőségét. Egy Kínában végzett vizsgálat legfőbb célkitűzése a fizikai aktivitás és diéta szív-érrendszeri rizikófaktorokon kifejtett hatása volt a pontatlanságok kiküszöbölése mellett (Yao és mtsai 2003). Az eredmények szerint a kedvezőtlen étkezési struktúra (magas szénhidrát vagy zsír, alacsony rost) és a fizikailag inaktív életmód önmagában, egymástól függetlenül is rizikófaktornak tekinthető a szív-érrendszeri betegségek szempontjából. Egy svéd, nagyszámú (N = 33466) populáción végzett vizsgálat eredményei szerint az életkor előrehaladtával csökken a rendszeres fizikai aktivitással eltöltött idő. A sportolási kedv, ill. szokások nem csupán az életkorral mutatnak összefüggést, hanem a testtömegindexszel is. A testtömegindex növekedésével csökken a sportolási kedv éves férfiak körében. A és éves, jó egészségnek örvendő férfiak csoportja nem különbözik egymástól a fizikai aktivitás gyakoriságának és időtartamának tekintetében. Mindez egy sor további kérdést vet fel, hiszen a tudomány mai állása szerint a rendszeres fizikai aktivitás nagyon fontos eleme az optimális testsúly megtartásának és elérésének fogyókúrák során (Norman és mtsai 2002). Egy 1415 főn végzett olasz vizsgálat eredményei szerint, a évesek körében a dohányzás és közepes-excessiv alkoholfogyasztás emeli az intraabdominális zsírtömeget, valamint csökkenti az izomtömeget. A rendszeres testmozgás betegségmegelőző szerepe idősebb korban is vitathatatlan (Leite és mtsai 2006). Huszonöt idős férfi vizsgálatának eredményei szerint a fizikai aktivitás vigorozitása és időtartama együttesen hat a testzsír arányra. A törzsön elhelyezkedő zsírtömeg legpregnánsabb csökkenése a közepes-erős intenzitású (VO2max > 60%), rendszeres fizikai aktivitás hatására jön létre a sportolás alatt felgyorsult zsírsav-oxidációnak köszönhetően, mely a működő izmokban jön létre (Rimbert és mtsai 2006). A brit vizsgálatban 1947-ben születettek testtömegét, életmódját (dohányzási, sportolási szokásait), betegségeit követték nyomon 223 főn. Arra keresték a választ, hogy az 22

23 egyes életmódbeli tényezők mekkora szerepet játszanak a metabolikus paraméterek alakulásában. Az eredmények szerint az anyagcsere-paraméterek alakulásának a BMI a legerősebb prediktora. Az alacsonyabb BMI vel rendelkezők körében kevesebb a dohányzás és magasabb a fizikailag aktívak aránya (Hayes és mtsai 2006). Egy ír, 1379 főn végzett vizsgálatban éves személy haskörfogatának alakulását és étkezési szokásait hasonlították össze. Az eredmények szerint azok, akik a 28 ételcsoport mindegyikéből többet fogyasztottak, azok haskörfogata szignifikánsan magasabb volt. Legpregnánsabb összefüggést a snack-, vaj- és a teljes zsírtartalmú tejtermékek és haskörfogat vonatkozásában találták (McCarthy és mtsai, 2006). Egy amerikai follow-up vizsgálatban 1120 felnőtt vett rész, amelyben 3 évig követték nyomon az életkor előrehaladtával járó testsúlynövekedést gátló módszerek hatékonyságát. A vizsgált résztvevők 70%-a alkalmazott valamilyen testsúlycsökkentő módszert: 82.2% fokozta a fizikai aktivitás mennyiségét, 78.7% csökkentette a zsírbevitelt, 78.2% csökkentette a kalóriabevitelt. A testsúlycsökkentés szempontjából a legfontosabb tényezőnek a diétás módszer alkalmazásának időtartama bizonyult (French és mtsai 1999). Abban az esetben, amikor a mediterrán diéta nem egészül ki rendszeres testmozgással, az obesitas prevalenciája emelkedik magától a diétától. Ennek oka a magas zsírtartalmú tejtermékek-, olajos magvak fogyasztásában keresendő (Sánchez-Villegas és mtsai 2006). A 84 túlsúlyos személy vizsgálata arra a kérdésre kereste a választ, hogy vajon van-e összefüggés az elfogyasztott zsiradék minősége és az adipocita mérete, valamint a teljes testzsírsejtszám között. Az adipocita mérete és az n-3, valamint n-6 zsírsavak fogyasztása között fordított összefüggés mutatható ki. A diétás szabadzsírsav tartalom és a zsírdepó mérete között pozitív lineáris összefüggés mutatható ki, míg az n-9 zsírsavbevitel és az adipociták mérete között nincs összefüggés (Garaulet és mtsai 2006) Fogyókúrás irányzatok régen és ma Az 1998-as amerikai viselkedéssel összefüggő rizikótanulmány szerint (Behavioral Risk Factor Surveillance Survey) az amerikai felnőtt lakosság egyharmada folyamatosan fogyókúrázik, másik harmada próbálja megtartani az elért testtömeget. A fogyókúrák egyik jól bevált, kíméletes módja az alacsony szénhidrát-tartalmú (low carb) kúra, amely már az 1860-as évek óta ismert. William Banting vezette be elsőként a köztudatba, aki saját magán kísérletezte ki a módszert. Tapasztalatai szerint soha nem érzett éhséget, és így több mint húsz kilótól szabadult meg hatvanhat éves korában (Banting 1863). Valójában lehetetlenség megjósolni, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú diétának hány 23