Andorka Rudolf Harcsa István: Fogyasztás

Átírás

1 Andorka Rudolf Harcsa István: Fogyasztás (elektronikus verzió, készült 2006-ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Andorka Rudolf Harcsa István (1990): Fogyasztás in: Társadalmi riport 1990, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, Pp.

2 6. FOGYASZTÁS 6.1 AZ EGY FŐRE JUTÓ FOGYASZTÁS VOLUMENE A nemzeti jövedelemnek és a háztartási jövedelmeknek növekedésével párhuzamosan emelkedett a fogyasztás 1945 óta. A jövedelmek és a fogyasztás emelkedésének tendenciája nem volt mindig párhuzamos. Ilyenkor a fogyasztás változása legalábbis kiegészíti a jövedelem változási jelzőszámok alapján levonható következtetéseket, sőt azt is feltételezhetjük, hogy a fogyasztás alakulása megbízhatóbban jelzi az életszínvonal alakulását, mint a jövedelmek alakulása. Így visszaesett a fogyasztás 1951-hez képest 1952-ben és 1953-ban, jelezve, hogy ezekben az években a lakosság súlyos válságot élt át. Az 1980-as évek életszínvonal-alakulásához ad lényeges információt az a tény, hogy 1987-ig nőtt az egy főre jutó összes fogyasztás, majd ezt követően 1988-ban és ben ennél valamivel alacsonyabb szintre esett vissza. Mivel az összes élelmiszerfogyasztás, továbbá azon belül a fehérje-, a hús- és a tejfogyasztás is kissé visszaesett, levonhatjuk azt a következtetést, hogy 1988-ban és 1989-ben a lakosság életszínvonala csökkent. Figyelmet érdemel azonban az is, hogy ugyanakkor a tartós fogyasztási eszközök állományát mutató jelzőszámok ezekben az években is növekedtek, habár a korábbi évekhez képest lassult a növekedés. 6.2 A FOGYASZTÁS SZERKEZETE A fogyasztás szerkezetét több tényező befolyásolja, éspedig: -a jövedelmek színvonala, mivel egyes javak fogyasztása a jövedelememelkedéssel párhuzamosan általában a jövedelmeknél gyorsabban emelkedik, másoké lassabban emelkedik, sőt egyes speciális termékeké visszaesik; -az árak egymáshoz viszonyított szintje, mivel egyrészt az alacsonyabb árak az adott jószág nagyobb mennyiségű fogyasztására ösztönöznek, és a magasabb árak attól visszatartanak, másrészt ha valamely jószág ára magasabb, akkor azonos mennyiségének elfogyasztása Összegszerűen nagyobb tétel és így az összes fogyasztáson belül is nagyobb részt foglal el. 118

3 Az elmúlt 25 évben Magyarországon a fogyasztási jószágok és jószág-főcsoportok egymáshoz viszonyított ára nem jelentéktelenül módosult. Ugyanakkor a nominális jövedelemszínvonal lényegesen emelkedett. Ennek következtében a fogyasztás pénzben számított összegének összetétele, szerkezete lényegesen változott (1. tábla). Az élelmiszerfogyasztás összege az összes fogyasztásnál lényegesen lassabban emelkedett, úgyhogy az évi 39 százalékról 1988-ra 28 százalékra esett vissza. Ez megfelel annak az általános törvényszerűségnek, hogy a jövedelem növekedésével párhuzamosan az élelmiszerfogyasztás nő, de a jövedelemnél lassabban nő, úgyhogy részaránya csökken. E tendencia megítélésénél azonban figyelembe kell venni, hogy Magyarországon a legtöbb élelmiszer ára viszonylag igen alacsony, úgyhogy a bőséges fogyasztástól viszonylag kevéssé tartják vissza az árak. Ugyanakkor az alacsony árak azzal is járnak, hogy a viszonylag nagy élelmiszerfogyasztás viszonylag kis súllyal szerepel az összes fogyasztásban. Ebből a szempontból figyelmet érdemel, hogy az 1970-es évek második felétől kezdve az élelmiszerfogyasztás összege folyó áron számítva, tehát ebben az időszakban bekövetkezett áremelések hatását nem kiszűrve az összes fogyasztáson belül alig csökkent (egyes években kissé emelkedett). Tehát az élelmiszerre fordított kiadások csökkenésének tendenciája, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés velejárójának tekinthető, majdnem teljesen megállt. 1. táblázat A LAKOSSÁG ÖSSZES FOGYASZTÁSÁNAK MEGOSZLÁSA KIADÁSI FŐCSOPORTOK SZERINT, százalék Kiadási főcsoport Élelmiszerek 32,0 28,8 27,7 Élvezeti cikkek 14,2 15,3 13,9 Ruházkodási cikkek 10,5 8,9 6,2 Fűtés, háztartási energia 2,8 3,5 3,9 Tartós fogyasztási cikkek 7,3 7,2 9,2 Egyéb iparcikkek 10,9 11,7 11,5 Szolgáltatások 22,3 24,6 27,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 Összehasonlító áron számítva az élelmiszerfogyasztás az 1970-es évek második fele óta igen kevéssé nőtt, egyes években (1976, 1980) kissé visszaesett, illetve az előző évi összehasonlító áron 119

4 évekhez hasonló maradt (1979, 1984). A természetes mértékegységben számított mutatók is csak igen lassú kedvező változásokat jeleztek ezekben az években: a kalóriafogyasztás nagyjából stabilizálódott, ezen belül a fehérjefogyasztás stabilizálódott, az állati fehérjefogyasztás kissé emelkedett. A húsfogyasztás az áremelések ellenére sem esett vissza, a tejfogyasztás lényegesen emelkedett. A liszt és a rizsfogyasztás csökkenése az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan természetes jelenség és az egészségi állapot alakulása szempontjából is előnyösnek mondható, a cukorfogyasztás kis csökkenése is kedvezőnek mondható, különös tekintettel arra, hogy a vásárolt cukor egy részét szeszesital készítésére, illetve szesztartalmának növelésére használják. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedésének megállása és az évi termeléstől és árviszonyoktól függő ingadozása viszont nem kedvező jelenség. Általánosságban el lehet mondani, hogy a magyar társadalom élelmiszerfogyasztásának összetétele, bár kedvező irányban változott, még ma sem mondható optimálisnak, mivel egyrészt a zsiradék és a liszttermékek aránya magas, másrészt a tej és különösen a zöldség- és gyümölcsfogyasztás alacsony. Hasonlóképpen kedvezőtlen tendencia, hogy a dohányfogyasztásnak nemcsak az abszolút értéke, hanem az összes fogyasztási kiadáson belüli aránya is emelkedett. A szeszesital-fogyasztás 1977 óta nem mutat a korábbiakhoz hasonló egyértelmű emelkedési tendenciát, hanem ingadozni látszik, az utolsó években csökkent. Ezek az ingadozások a szeszesital árának emelkedését és kisebb mértékben az előző évi bortermelést látszanak követni. Az áremelkedéseket követően visszaesett a fogyasztás, majd egy-két év múlva újra növekedett. A borfogyasztás már körülbelül 20 éve változatlan szint körül ingadozik, a sörfogyasztás emelkedése lelassult az 1980-as években, az égetett szeszesitalok fogyasztása azonban 1984-ben az eddigi legmagasabb szintet érte el, aztán visszaesett. Ezzel szemben két évtized alatt folyamatosan csökkent a ruházkodásra fordított kiadások aránya, tehát a növekedési jövedelemből kevesebbet fordítanak a jobb minőségű és tetszetősebb ruházkodásra. Alig változott a lakosszolgáltatási kiadások (lakbér) aránya, igen kevéssé emelkedett az egészségügyi és testápolási kiadások aránya, és az 1960-tól 1975-ig megfigyelhető viszonylagos gyors emelkedés után csökkenni kezdett a háztartásra és lakásfelszerelésre fordított kiadások aránya is. Ezzel szemben három nagyobb kiadáscsoport részaránya erősen emelkedett. Ezek: a fűtésre és háztartási energiára fordított kiadások (itt lényeges szerepet játszott az árak emelkedése) és a közlekedési kiadások, amelyeknek lassú emelkedési tendenciája meggyorsult a tömegközlekedési árak emelkedése, a benzin-áremelés után (és a személygépkocsi fokozatos elterjedésével párhuzamosan). Így egyetlen olyan nagy kiadáscsoport van, ahol a két évtizedes emelkedési tendencia egyrészt állandó, másrészt a fogyasztási szokásoknak a jövedelememelkedéssel párhuzamosan alapvető átalakulására utal. Ez az oktatásra, művelődésre, sportra és üdülésre fordított kiadások csoportja. Az ezekre fordított összeg azonban változatlanul viszonylag alacsony. 120

5 6.3 TARTÓS FOGYASZTÁSI CIKK ELLÁTOTTSÁG Ellentétben a fogyasztási kiadásokkal, ahol az utolsó években a korábbi fejlődési tendenciák egy része megállt, illetve megváltozott, a lakosság tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottságának javulása az utolsó években is folytatódott, sőt a növekedési ütem sem változott lényegesen. Itt meg kell jegyezni, hogy mivel a rádió állományára vonatkozó statisztikai adat a rádióval rendelkező által fizetett rádióelőfizetési díjakon alapul (és ezért nem tükrözi azt, ha egy háztartásban több készülék is van), a rádióval való ellátottság adata nem fejezi ki a rádiókészülékek számának emelkedését. Emellett a rádióval való ellátottság olyan értelemben közel teljeskörűnek mondható, hogy szinte nincs olyan magyar háztartás, ahol ne lenne legalább egy rádiókészülék. Az ezer főre (vagy háztartásra) jutó televízió-készülék, mosógép, hűtőgép és személygépkocsi-állomány állandóan emelkedett. 6.4 A TÁRSADALMI RÉTEGEK FOGYASZTÁSÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A fogyasztási kiadások szerkezete öt társadalmi kategóriára bontva áll rendelkezésünkre a háztartásstatisztika alapján. Ezek: -a munkás, amelyekben a háztartásfő munkás és nincs a szövetkezeti parasztsághoz tartozó háztartástag, -a szövetkezeti paraszt, amelyekben a háztartásfő mezőgazdasági szövetkezeti tag, fizikai foglalkozású és nincs a háztartásban munkás, -a kettős jövedelmű, amelyekben a háztartástagok között munkás és szövetkezeti paraszt is van, -a szellemi, ahol a háztartásfő szellemi foglalkozású, -az inaktív, ahol a háztartástagok között nincs aktív kereső. E fogyasztásának és fogyasztási szerkezetének összehasonlítása (2. és 3. táblázat) azt mutatja, hogy hosszú távon, két évtized alatt a társadalmi rétegek fogyasztási szintje és szokásai lényegesen közeledtek egymáshoz. A közeledés elsősorban a szövetkezeti paraszt és munkás között ment végbe. A kettős jövedelmű, amelyeknek fogyasztási szokásai sok vonatkozásban a munkások és a szövetkezeti parasztok között helyezkednek el (a különbségek oka, hogy a kettősjövedelmű, mivel a definíció értelmében mindkét keresősek, átlagosan valamivel magasabb jövedelem-színvonalat érnek el), szintén ehhez az egyre inkább közössé váló fizikai minta felé közelednek ban a paraszti ban (amelyek egy része még egyénileg gazdálkodó volt) az élelmiszerre fordított rész lényegesen nagyobb, viszont a ruházkodásra, lakásra, háztartásra és még inkább az egészségápolásra, közlekedésre-hírközlésre, művelődésre, szórakozásra 121

6 fordított összegek aránya és abszolút szintje lényegesen alacsonyabb volt. Az utolsó években ezek a különbségek erősen kiegyenlítődtek, csak az egészségápolási és a művelődési-szórakozási kiadások tekintetében maradnak el lényegesebben a szövetkezeti paraszt (ami a falusi életkörülmények adottságaival is erősen összefügg). Ez a kiegyenlítődés részben a szövetkezeti parasztság jövedelemszintje emelkedésének, részben pedig életmódja a munkássághoz való közeledésének tulajdonítható. Magasabb volt és ma is lényegesen magasabb viszont a lakásépítésre fordított kiadások összege és aránya a parasztságnál. Ez annak a következménye, hogy a szövetkezeti parasztság majdnem egészében, a munkásság csak közel felerészben lakik községekben, és a községi lakásépítés ennél lényegesen kisebb részben történt magánerőből, továbbá, hogy az OTPkölcsönök szerepe is kisebb a községi, mint a városi lakásépítésben. A szellemi rétegbe tartozó és a fizikai rétegek fogyasztási szerkezete közötti legfontosabb különbségek a következők: -a szellemi összes kiadásainak kisebb részét fordítják élelmiszerre, bár abszolút értékben a szellemiek élelmiszerfogyasztási kiadása valamivel magasabb; -az élvezeti cikkekre fordított kiadások aránya lényegesen kisebb a szellemi ban és abszolút szintjük is valamivel alacsonyabb; -a szellemi családok összes kiadásainak nagyobb részét fordítják közlekedésre és hírközlésre, valamint művelődésre és üdülésre, -a lakásépítésre és ingatlanvásárlásra viszont a munkás és kettős jövedelmű költenek a legkevesebbet, a szellemiek lényegesen többet, de a szövetkezeti paraszt náluk is valamivel többet. Mindezek a különbségek a fizikai és a szellemi között fokozatosan csökkenő tendenciát mutattak az elmúlt két évtizedben. A társadalmi rétegek közötti különbségek kiegyenlítődését figyelhetjük meg a tartós fogyasztási eszközökkel való ellátottság mutatóinál is. (4. táblázat) Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy minden esetben, amikor valamilyen új tartós fogyasztási eszköz megjelent Magyarországon, először igen erős társadalmi különbségek mutatkoztak a birtoklásában, majd ezek a különbségek fokozatosan csökkentek. Ezért minél régebben jelent meg és terjedt el valamely tartós eszköz, annál kisebbek a különbségek. A különbségek eltűnésének másik befolyásoló tényezője a tartós eszköz ára: minél kevésbé költséges az eszköz, annál gyorsabban csökkennek a társadalmi különbségek. Ez az oka annak, hogy a viszonylag költséges személygépkocsi-tulajdon terén még meglehetősen nagyok a különbségek. Mivel a legújabban megjelent és viszonylag költséges tartós eszközökről (színes televízió, hi-fi-torony) nincsenek adataink, ezeknek feltehetően nagy társadalmi különbségeit nem tudjuk kimutatni. Továbbá nincsenek adataink az üdülőtelek és nyaraló (hétvégi ház) tulajdonról, ezen a téren sem tudjuk a társadalmi különbségeket kimutatni. 122

7 2. táblázat AZ ALAPVETŐ TÁRSADALMI CSOPORTOK FOGYASZTÁSI KIADÁSAI A LEGFONTOSABB TERMÉK ÉS SZOLGÁLTATÁSI CSOPORTOK SZERINT A MUNKÁSOK KIADÁSAIHOZ VISZONYÍTVA Munkás Szövetkezeti parasztsághoz tartozó Kettős jövedelmű Munkás Szellemi foglalkozású Szövetkezeti parasztsághoz tartozó Kettős jövedelmű Szellemi foglalkozású Inaktív Élelmiszerek 100,0 108,7 101,2 112,2 100,0 100,1 98,5 107,3 119,4 Élvezeti cikkek 100,0 111,1 129,1 125,3 100,0 104,8 100,5 98,9 101,2 Ruházkodás 100,0 84,5 102,8 148,5 100,0 97,9 107,5 130,7 73,9 Lakásfenntartás 100,0 83,1 79,5 168,7 100,0 86,2 80,2 152,7 146,4 Háztartás, lakásfelszerelés 100,0 78,3 103,3 170,2 100,0 97,6 100,3 140,4 86,5 Egészségügy, testápolás 100,0 59,6 62,5 205,9 100,0 74,7 75,9 170,9 137,7 Közlekedés, hírközlés 100,0 44,9 75,8 183,9 100,0 79,6 85,4 175,2 45,4 Művelődés, üdülés, szórakozás 100,0 37,8 43,1 230,7 100,0 68,3 71,2 201,0 81,4 Egyéb személyes célú kiadás 100,0 56,1 74,1 222,1 100,0 73,3 77,0 138,8 78,5 Lakásépítés, ingatlan 100,0 113,2 139,2 110,9 100,0 137,4 114,0 117,2 38,8 Összes személyes célú kiadás 100,0 92,0 98,1 140,0 100,0 96,7 95,5 131,6 94,3 123

8 3. táblázat A FOGYASZTÁSI KIADÁSOK MEGOSZLÁSA A LAKOSSÁG ALAPVETŐ TÁRSADALMI CSOPORTJAIBAN Munkás Szövetkezeti parasztsághoz tartozó Kettős jövedelmű Szellemi foglalkozású Munkás Szövetkezeti parasztsághoz tartozó Kettős jövedelmű Szellemi foglalkozású (%) Inaktív Élelmiszerek 44,0 52,0 45,5 35,3 32,4 32,1 32,6 25,7 40,1 Élvezeti cikkek 5,3 6,4 6,9 4,7 9,6 9,5 10,0 7,0 9,1 Ruházkodás 17,1 15,7 17,9 18,1 10,4 9,8 11,2 9,5 7,2 Lakásfenntartás 6,5 6,9 5,3 7,9 7,7 6,5 6,6 8,0 12,5 Háztartás, lakásfelszerelés 8,5 7,2 9,0 10,3 8,6 8,1 7,8 9,9 8,1 Egészségügy, testápolás 1,5 1,0 1,0 2,3 2,3 1,7 1,7 3,0 3,7 Közlekedés, hírközlés 4,6 2,2 3,5 6,0 9,5 19,2 10,4 13,3 5,0 Művelődés, üdülés, szórakozás 5,5 2,3 2,4 9,1 6,5 4,9 4,7 10,2 5,5 Egyéb személyes célú kiadás 2,1 1,3 1,6 2,5 3,1 2,3 2,7 3,2 3,2 Lakásépítés, ingatlan 4,9 6,0 6,9 3,8 9,9 14,9 12,3 10,2 5,1 Összes személyes célú kiadás 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 124

9 4. táblázat NÉHÁNY TARTÓS FOGYASZTÁSI ESZKÖZZEL VALÓ ELLÁTOTTSÁG (száz háztartásra jutó állomány az év végén) Tartós fogyasztási eszköz Munkás Szövetkezeti paraszt 1970 Kettős jövedelmű Szellemi Inaktív Hűtőgép Mosógép Televízió Személygépkocsi Hűtőgép Mosógép Televízió Személygépkocsi

10 A FOGYASZTÁS JELZŐSZÁMAINAK IDŐSORAI Év Egy főre jutó összes fogyasztás 1950 = 100 Egy főre jutó élelmiszerfogyasztás 1950 = 100 Lakás Egy főre jutó tartós eszköz fogyasztás Élelmiszer Közlekedés Oktatás Kultúra Üdülés Sport 1950 = 100 aránya az összes lakossági fogyasztási kiadásban ,3 3,8 4,3 8, ,1 3,7 4,8 9, ,4 3,5 5,6 10, ,3 3,8 6,0 10, ,4 4,0 6,2 10, ,3 3,8 6,7 10, ,0 3,8 7,0 11, ,9 3,9 7,1 11, ,6 3,9 6,8 11, ,3 4,1 6,9 11, ,3 4,0 7,0 12, ,8 4,0 7,3 12, ,2 3,9 7,5 12, ,5 3,9 7,7 13, ,6 4,2 8,4 13, , , , ,6 4,6 9,1 13, ,

11 A FOGYASZTÁS JELŐSZÁMAI folytatás Év Napi kalóriafogyasztás, kalória Napi fehérjefogyasztás, gramm Napi állati fehérjefogyasztás, gramm Évi hús és halfogyasztás, kg Évi tejfogyasztás, kg Évi zöldség-, főzelék-, gyümölcsfogyasztás, kg

12 A FOGYASZTÁS JELŐSZÁMAI folytatás Év Ezer főre jutó személygépkocsi rádió televízió mosógép hűtőgép folytatás Év Ezer főre jutó személygépkocsi rádió televízió mosógép hűtőgép A mutatókat 1984-ig a makrostatisztikai, 1985-től a háztartásstatisztikai adatfelvételekből számítottuk. 128

13 MEGJEGYZÉSEK A FOGYASZTÁS JELZŐSZÁMAIHOZ: Forrás: Statisztikai évkönyvek, A lakosság jövedelme és fogyasztása című kiadványok. A fehérje, állati fehérje, hús és hal, tej, zöldség, főzelék és gyümölcs fogyasztás évnél feltüntetett adatai az évek átlagai. A rádiók és televíziós készülékek statisztikai számbavétele az előfizetések számán alapul. A FOGYASZTÁS JELZŐSZÁMAINAK DEFINÍCIÓJA Egy főre jutó összes fogyasztás: Az évi összes fogyasztás volumene osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi egy főre jutó összes fogyasztás (= 100). Egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás: Az évi összes élelmiszerfogyasztás volumene osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás (= 100). Egy főre jutó tartós eszköz fogyasztás: Az évi összes tartós eszköz fogyasztás (vásárlás) volumene osztva a népességszámmal. Az index alapja az évi egy főre jutó tartós eszköz vásárlás (= 100). Az élelmiszerre, lakásszolgáltatásra (lakbérre stb.), közlekedésre, oktatásra, kultúrára, üdülésre, sportra fordított kiadások aránya az összes lakossági fogyasztási kiadáson belül: A megnevezett tételekre fordított kiadások aránya az összes fogyasztási kiadáson belül, folyó áron. Százalék. 129

14 Napi kalóriafogyasztás: Napi fehérjefogyasztás: Napi állati fehérje fogyasztás: Évi hús- és halfogyasztás: Évi tejfogyasztás: Az összes kalóriafogyasztás osztva az év napjainak számával és a népességszámmal. Gramm. Az összes fehérjefogyasztás osztva az év napjainak számával és a népességszámmal. Gramm. Az összes állati fehérje fogyasztás osztva az év napjainak számával és a népességszámmal. Gramm. Az évi hús- és halfogyasztás osztva a népességszámmal. Kg. Tej és tejtermék (vaj nélkül) évi fogyasztása osztva a népességszámmal. Kg. Évi zöldség-, főzelék- és gyümölcsfogyasztás: A zöldség, főzelékfélék és gyümölcs évi fogyasztása osztva a népességszámmal. Kg. Ezer főre jutó személygépkocsi, rádió, televízió, mosógép és hűtőgép: A megnevezett tartós eszközök lakossági tulajdonban lévő állománya osztva a népességszámmal, szorozva 1000-rel. Andorka Rudolf Harcsa István 130