TISZTELETPÉLDÁNY AKI A FŐBB MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZATOK KÖLTSÉG- ÉS JÖVEDELEMHELYZETE A TESZTÜZEMEK ADATAI ALAPJÁN 2009-BEN. Agrárgazdasági Kutató Intézet

Átírás

1 Agrárgazdasági Kutató Intézet A FŐBB MEZŐGAZDASÁGI ÁGAZATOK KÖLTSÉG- ÉS JÖVEDELEMHELYZETE A TESZTÜZEMEK ADATAI ALAPJÁN 2009-BEN AKI Budapest 2010

2 AKI Agrárgazdasági Információk Kiadja: az Agrárgazdasági Kutató Intézet Főigazgató: Udovecz Gábor Szerkesztőbizottság: Biró Szabolcs, Juhász Anikó, Kapronczai István, Kemény Gábor, Mihók Zsolt (titkár), Popp József, Potori Norbert, Udovecz Gábor Készült: az Agrárpolitikai Igazgatóság Ágazati Ökonómiai Osztályán Szerzők: Béládi Katalin Kertész Róbert Közreműködött: Benkő Béla Dudás Gyula Kolozsváriné Csontos Magdolna Szlovák Sándor Opponensek: Popp József Stummer Ildikó HU ISSN ISBN szám 2

3 AKI Tartalomjegyzék Bevezetés Adatbázis és módszer Adatbázis Módszer A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete A szántóföldi növények termelési költségei A szántóföldi növények hozamai A szántóföldi növények önköltsége A szántóföldi növények értékesítési ára A szántóföldi növények jövedelemhelyzete A kertészeti ágazatok költség- és jövedelemhelyzete A kertészeti ágazatok termelési költségei A kertészeti termékek hozamai A kertészeti termékek önköltségei A kertészeti termékek értékesítési ára A kertészeti termékek jövedelemhelyzete Az állattenyésztési ágazatok költség- és jövedelemhelyzete Az állattenyésztési ágazatok költségei Az állati termékek értékesítési ára Az állattenyésztési ágazatok jövedelemhelyzete Az állati termékek költség- és jövedelemhelyzete eltérő takarmányértékelés mellett...70 Táblázatok jegyzéke...73 Ábrák jegyzéke...75 Mellékletek...77 Mellékletek jegyzéke

4

5 AKI Bevezetés Bevezetés A mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemviszonyainak vizsgálata több évtizedes múltra tekint vissza. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet mindig is kiemelt feladatának tekinti az ágazati szintű információk gyűjtését és elemzését, valamint az elemzések minél szélesebb körben való publikálását. Az évente megjelenő tanulmány adatbázisát 2001 óta a magyarországi tesztüzemi rendszerhez tartozó adják. Napjainkban az információ iránti igény a korábbiaknál is hangsúlyosabban merül fel. Az EU tagságunkkal gyökeresen megváltozott a mezőgazdasági termékek jövedelemhelyzete. A piaci versenytársak nagyszámú megjelenésével komoly kihívásokkal kell szembenézniük a gazdálkodóknak, amit csak tovább hatványozott az elmúlt időszak a fejlett országok gazdaságát is megrengető pénzügyi-gazdasági válsága. Ezen, ágazati mélységű adatok egyrészt hasznos információkat adnak a makroszintű elemzésekhez, ezáltal segítséget nyújtva a gazdaságirányítás különböző szintjein a döntéselőkészítésekben. Másrészt csatlakozásunk óta számos uniós jelentés közvetlen, vagy közvetett adatforrásai. Mikroszinten pedig, a mezőgazdasági termékek árainak, az előállítás költségeinek, valamint a meglévő támogatások összeállításával támpontul szolgálnak a termelők számára gazdasági döntéseik meghozatalában. Így például segítséget nyújtanak a termelési szerkezet kiés átalakításához, a rendelkezésükre álló eszközök és szellemi tőke minél hatékonyabb működtetéséhez, illetve felhasználásához. A gyakorlati szakmai életben történő felhasználás mellett információ bázisa számos kutatási témának, illetve folyamatosan hasznosul a mezőgazdasági, agrárközgazdasági felsőoktatásban is. A különböző mezőgazdasági ágazatok, illetve előállított mezőgazdasági termékek érdekeltségi viszonyainak megismerését kívánjuk segíteni azzal, hogy a korábbi évek hagyományait követve az os értékek mellett, az azok hátterében meghúzódó különbségeket is publikáljuk. A tesztüzemek évi gazdálkodásáról már megjelent első a vállalkozások egészének pénzügyi és jövedelmi helyzetét bemutató és a jelenlegi, második kiadvány remélhetőleg hasznos segítséget nyújt a termelők, a szakemberek, a szakmai szervezetek és a döntéshozók mindennapi munkájához. Végezetül köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik adataik rendelkezésünkre bocsátásával, valamint azok összegyűjtésével és feldolgozásával hozzájárultak a tanulmány elkészítéséhez. 5

6

7 AKI 1. Adatbázis és módszer 7 Adatbázis és módszer A több évtizedes múltra visszatekintő ágazati költség- és jövedelemviszonyokat bemutató információs rendszerek működésénél mindig kiemelt szempont volt, hogy azok megfelelően reprezentálják a hazai mezőgazdasági árutermelésben alapvető és tartós szerepet betöltő at. Ebből következően a termelői kör szerkezetében bekövetkező változásokkal együtt az adatbázisok is folyamatosan módosulnak. Ezzel párhuzamosan a termékszintű költség- és jövedelemszámítás módszertana is megváltozott, fejlődött. E területen különösen az évi gazdasági, társadalmi átalakulás, valamint az azt követő EU-csatlakozásunk indokolt nagyobb mértékű változtatást. Fontosnak tartjuk, hogy a költség- és jövedelemadatok bemutatása előtt röviden összefoglaljuk az adatbázist és módszertant érintő legfontosabb kérdéseket, különös tekintettel a rendszeresen megjelenő kiadványunkat először olvasókra, valamint e kérdésekkel kevésbé foglalkozó, de az adatok iránt érdeklődőkre, felhasználókra Adatbázis Az információs rendszer kialakítását, fejlődését, szervezeti felépítését, működését a mezőgazdasági vállalkozások évi tevékenységeinek eredményeit bemutató intézeti kiadvány 1 részletesen ismerteti. Ezért itt csak azokat az információkat említjük meg újra, amelyek ezen kiadvány önálló megértéséhez feltétlenül szükségesek, valamint amelyek az ágazati adatok szakszerű felhasználásához segítséget nyújtanak. Az Európai Unió valamennyi tagállama kötelező jelleggel működteti a Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózatot (angol rövidítéssel: FADN), melynek feladata a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának, jövedelemhelyzetének az elemzése és ezek alapján az ún. Közös Agrárpolitika (KAP) formálásának segítése. Magyarországon ez a rendszer a Tesztüzemi Rendszer elnevezést kapta, és a kötelező EU-s adatszolgáltatás mellett napjainkban ez képezi az ágazati költség- és jövedelemvizsgálatok adatbázisának forrását is. A kiválasztása az ún. üzem-kiválasztási terv alapján történt, amelyhez a Központi Statisztikai Hivatal Gazdaságszerkezeti összeírását használtuk fel. A besorolása négy fő szempontot alapján történt. Ezek az üzemméret, termelési irány, cégjogi forma és a területi elhelyezkedés. A méret tekintetében a tagországokban használatos az ökonómiai méretet kifejező ún. Európai Méretegység (EUME) szerint történt a kiválasztás. Itt a magyarországi üzem és termelési méretet figyelembe véve a 2 méretegységet meghaladó üzemek kerültek be a tesztüzemi rendszerbe. Így 2009-ben több mint 87 ezer mezőgazdasági vállalkozást reprezentál, melyek az összes gazdaság által használt földterület 93%-át művelték, illetve az összes Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) 90%-át állították elő. A méretre vonatkozó minimum kritériumok a vizsgálatba vont egészére vonatkoznak, így az ágazati adatok esetében ennél kisebb méretek is előfordulnak. 1 Keszthelyi Sz. Pesti Cs. (2010): A tesztüzemi információs rendszer évi eredményei. Agrárgazdasági Információk. AKI szám.

8 Adatbázis és módszer 8 AKI Termelési irány szerint a következő hat alap gazdaságtípust különböztetjük meg a tesztüzemi rendszerben: 1. szántóföldi növénytermelő (gabonafélék, cukorrépa, olajos növények stb.); 2. kertészettel foglalkozó (zöldség, virág stb.); 3. ültetvénnyel foglalkozó (szőlő, gyümölcs stb.); 4. tömegtakarmányt-fogyasztó állattartó (szarvasmarha, juh, ló stb. tartása); 5. abrakfogyasztó állattartó (sertés, baromfi stb. tartása); 6. vegyes tevékenységű. A csoportosítás alapja, hogy az üzem (vállalkozás) összes fedezeti hozzájárulásának minimum a kétharmadát az adott tevékenység tegye ki. Cégjogi forma alapján alapvetően két csoportot különböztetünk meg. Egyik az egyéni, másik a társas vállalkozások köre. Ezzel kapcsolatban néhány gondolatot fontosnak tartunk kihangsúlyozni a félreértések elkerülése érdekében. Gyakran nem tesznek különbséget az egyéni és a kisüzemek, valamint a társas vállalkozások és a nagyüzemek között. Pedig fontos a különbségtétel, mert bár a társas os mérete valóban többszöröse az egyéniekének, de ezek között találhatók pár hektáros betéti társaságok, vagy néhány tíz hektáros Kft.-k. Ezzel szemben számos, több száz hektáros egyéni (sokszor családi alapon szerveződő) mezőgazdasági vállalkozás keretében folyik a mezőgazdasági termelés. Közismert, hogy a vállalkozási formák megválasztása mögött nem egyszer adó- és pénzügyi megfontolások is meghúzódnak. Az AKI a KSH gyakorlatával megegyezően az egyéni hoz sorolja az őstermelőket, az egyéni gazdálkodókat, a családi at és az összevont at. Ez utóbbinak azt tekintjük, amely több őstermelőből, egyéni gazdaságból áll, de a gyakorlatban közös irányítás alatt működik, úgy mint egy önálló, egységes vezetéssel rendelkező vállalkozás. Minden egyéb gazdasági forma a társas gazdasági körbe került besorolásra. Az adatbázissal kapcsolatban meg kell továbbá említeni, hogy a kiadványban szereplő ágazati adatok 2009-ben 1751 mezőgazdasági vállalkozásból kerültek összegyűjtésre és feldolgozásra. Az üzemkiválasztással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy minden évben a KSH összeírásainak a felhasználásával meghatározásra kerülnek az ún. üzemi súlyszámok. Ezek azt mutatják, hogy a tesztüzemi mintában szereplő ágazati adatot is közlő gazdaság hány másik gazdaságot reprezentál az alapsokaság azonos csoportjából. Így a közölt táblázatokban szereplő adatok a reprezentált súlyozott át, azaz az általuk képviselt teljes sokaságra jellemző értékeket jelzik. A területi kiválasztásnál az alapegységet a régiók adják, ami egyben azt is jelenti, hogy ez az a szint, amelyre korrekt reprezentációval rendelkezik a tesztüzemi minta. Igaz ez annak ellenére, hogy az adatgyűjtés megyei szinten került megszervezésre Módszer A tesztüzemek ágazati költség- és eredmény-elszámolásának vizsgálatához olyan adatstruktúra került összeállításra, amely figyelembe veszi az EU-ban alkalmazott mutatórendszert, de a hazai igények kielégítésére is alkalmas. Az egységes értelmezés, az előző évek adataival való összehasonlítás érdekében célszerűnek tartjuk összefoglalni a vizsgált ágazatok költség- és jövedelemszámításának módszertani sajátosságait, a közölt mutatók tartalmát és azok kiszámítási módját.

9 AKI 9 Adatbázis és módszer A költség- és jövedelemszámításhoz szükséges adatokat általunk szerkesztett (egyedi) kérdőíven gyűjtöttük törekedve a legrészletesebb ágazati költségstruktúra összeállítására. Csoportosítási elvként a változó és állandó költség elkülönítést választottuk, mert az Európai Unióban követett gyakorlat is ez. Az adatok tagországi összehasonlítása, az alkalmazott mutatórendszer és adatközlésünk Brüsszel felé is ezt teszi szükségessé. Mindezeket figyelembe véve a költségek tartalma a következő: Változó költségek: azok a költségek, amelyek a termelés volumenével változnak, ezért ha nincs termelés, ezek a kiadások nem merülnek fel. Állandó költségek: azok a költségek, amelyek nagysága (meglévő eszközstruktúra mellett) változatlan marad függetlenül attól, hogy folytatnak-e termelést, vagy sem. Az EU-ban használatos definíciót (85/377/EEC Bizottsági Határozat és módosításai) figyelembe véve a változó költségeket közvetlen és közvetett részre különítjük el. E csoportosítás abból a gyakorlati elvből indul ki, hogy az üzemek összehasonlítása, kategorizálása, csoportosítása tagországi és közösségi szinten csak a közvetlen költségek alapján lehetséges. Pontosabban fogalmazva: jelenleg még az üzem tipológia alapját képező Standard Fedezeti Hozzájárulások (SFH) kiszámításánál csak ezeket az elemeket lehet figyelembe venni. A növénytermesztésben a közvetlen változó költségek a következők: vetőmagok és szaporítóanyagok; műtrágyák; növényvédőszerek; öntözés; közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek; szárítás; közvetlen fűtési költség; közvetlen biztosítási költségek; egyéb közvetlen változó költségek. Az állattenyésztés közvetlen változó költségei: állománypótlás költsége; tenyészállatoknál az állatok elszámolt értékcsökkenése; takarmányok költsége; állatorvosi díjak; természetes és mesterséges termékenyítés költségei; teljesítményvizsgálat költségei; közvetlen marketingköltségek (osztályozás, tisztítás, csomagolás) és feldolgozási költségek; közvetlen biztosítási költségek; egyéb közvetlen változó költségek. A közvetett változó költségekhez tartoznak a saját gépek változó ráfordításai (üzem- és kenőanyagok, javítás stb.), a fenntartási és egyéb segédüzemek változó költségei, az idegen gépi szolgáltatások díjai. A két csoport együttesen adja az adott ágazat teljes változó költségét. Az összes többi nem említett ráfordításelem (földbérleti díj, munkabér és terhei, amortizáció, általános költségek stb.) az állandó költségek között kerül elszámolásra.

10 Adatbázis és módszer 10 AKI Termelési költség összesen: az állandó és a változó költségek együttes összege. Az ágazati költségelszámolásnál a növényeknél figyelembe vételre kerül a mezei leltár, míg az élősúlyos állatoknál az év eleji állomány értéke. A főtermék önköltsége: az ágazat melléktermékének értékével csökkentett termelési költség és az előállított főtermék mennyiségének hányadosa. Meg kell jegyezni, hogy az EU terminológiát használva az állattenyésztési ágazatoknál a képződött trágya nem része a mellékterméknek. Melléktermék az, ami a főtermék mellett megjelenik, mint eladható áru. Így például a tejtermelő tehenészetekben a tej a főtermék és a melléktermék a borjú. Értékesítési ár: az értékesített termék összes árbevételének és az értékesített termék mennyiségének a hányadosa. Amennyiben tényleges értékesítés nem történt, akkor az adott térségben elérhető értékesítési árral számolunk. Az ágazat összes árbevétele: az értékesített fő- és melléktermékek után kapott tényleges nettó árbevétel, mely ezen felül tartalmazza azokat az árbevételt módosító tételeket, amelyeket a termelők ágazati árbevételként számolnak el. Ilyenek pl. a mennyiségi, minőségi felárak. Közvetlen állami támogatás: ide tartozik minden olyan támogatás, amelyet az ágazat megléte esetén kap a termelő, illetve amelyek egyértelműen az ágazathoz, illetve tevékenységhez kapcsolódnak, kapcsolhatók. Egyéb bevételek: ide tartozik minden nem ár és támogatás jellegű, de az ágazathoz kapcsolódó bevétel, pl. biztosító térítése. Termelési érték: az ágazatok által előállított főtermék mennyisége és a realizált vagy az adott körzetben elérhető értékesítési ár szorzata. Ehhez kerül hozzáadásra a közvetlen támogatások összege, az ágazat egyéb bevételei, valamint a melléktermék értéke. Fedezeti hozzájárulás: a termelési érték és a közvetlen változó költségek különbözete. Ágazati eredmény: a termelési érték és a termelési költség különbsége. Ez tehát azt jelenti, hogy az ágazatok jövedelemhelyzetének megítélésénél valamennyi bevételi és kiadási tétel figyelembe vételre kerül, valamint a készleten maradó termékek is piaci áron kerülnek értékelésre. A fedezeti hozzájárulás és az ágazati eredmény közötti differencia végeredményben az ágazatok ún. rezsitűrő képességének vizsgálatához is kellő információt szolgáltat. Fajlagos jövedelem: az értékesítési ár és az önköltség különbözete. A mutató választ ad arra a kérdésre, hogy támogatások nélkül a tényleges felvásárlási áraknak adott időszakban volt-e jövedelemtartalma, és ha igen, az milyen nagyságú. A felsorolt mutatók vetítési alapja növények esetében a földterület, vagyis egy hektár, valamint a főtermék mennyiségi egysége (egy tonna). Az állattenyésztési ágazatoknál az egyik vetítési alap az egységnyi termékmennyiség (liter, db, kilogramm), míg a másik az egyed. Ez utóbbi minden esetben éves os állatlétszámot jelent, ami a takarmányozási napok számának 365 nappal való osztásával kerül meghatározásra. (Ez például vágósertés esetében 2,2-2,4 darab élő állatot jelent egy évben.) A kiadványban szereplő fontosabb mutatók tartalmának ismertetése mellett még két kiemelten fontos módszertani kérdésre kívánjuk felhívni a figyelmet. Az egyik a meghatározó kérdése. A mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzetének vizsgálatai mindenkor az ún. ra irányultak. Ez nem véletlen, mivel ezek állították elő a

11 AKI Adatbázis és módszer termékek döntő hányadát és így piaci súlyuk is jelentős volt. Ezekben a folyamatokban szerepet játszottak ezen által alkalmazott termesztéstechnológiák, illetve az itt megvalósított mindenkori termelési színvonalak is. A különféle szabályozás pedig legyen az államilag irányított, vagy a piac által kiváltott elsősorban ezen termelőket célozta meg, illetve ezeket érintette. Hasonló elvek érvényesülnek napjainkban is azzal együtt, hogy mezőgazdaságunk termelői összetétele a korábbi időszakokhoz képest sokkal változatosabb képet mutat. Ez a heterogén termelői struktúra ugyanakkor az utóbbi időszakban élesen vetette fel nem egy esetben a politikai csatározások eszközeként is azt a módszertani kérdést, hogy milyen üzemi kör adatai alapján célszerű vizsgálni a mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzetének alakulását (kisüzemnagyüzem ellentéte stb.). A probléma olyan alapkérdéseket is felvet, hogy miként definiálható a mezőgazdasági üzem fogalma, ezen belül melyik tekinthető nek, illetve ezek közül melyek azok, ahol a termelés volumene piacot befolyásoló szereppel bír. Az előzőekben említettük, hogy a tesztüzemi rendszer a 2 európai méretegységet elérő üzemek megfigyelésével foglalkozik, és már ez a tény is sok vitát vált ki, holott ezt az alsó küszöbértéket közel hektár gabonatermeléssel, vagy 4-5 darab tejelő tehén tartásával el lehet érni. Ezek a méretek ugyanakkor kizárólag jövedelem kiegészítésre nyújtanak lehetőséget, csak ebből megélni nem lehet. Mindezeket figyelembe véve az elmúlt évek kiadványaiban a különböző mezőgazdasági termékek költség- és jövedelemhelyzetének bemutatásához az ún. meghatározó ágazati adatait használtuk fel. Mit tekintünk ilyen gazdaságnak? Azt soroljuk ide, amelyik rendelkezik legalább egy olyan ágazattal, amelynek (naturális és értékbeli) méretei megfelelnek az alábbi követelményeknek: A gazdálkodók az adott ágazatokban életvitelszerűen végzik a termelést, vagyis megélhetésük alapvető forrását ezen tevékenységből származó jövedelmek biztosítják. Alsó jövedelemküszöbnek a minimálbért tekintettük. Ez 2009-ben éves szinten 858 ezer forintot jelentett. Termelési kvótához kötött ágazatoknál, mint például a tejtermelés, csak a kvótával rendelkező adatait vettük figyelembe. A vizsgált ágazat folyamatos árutermelési céllal szerepeljen az adott gazdaság termelési szerkezetében. Ez alapvetően az állattenyésztési ágazatoknál kiemelt szempont. (Például pecsenyecsirkénél minimum érték volt az évi 4 turnus felhizlalása.) Figyelembe vettük továbbá, hogy ezen összességükben a hazai termelésnek minimum kétharmadát adják. Fontos kiemelni, hogy minden ágazatnak önállóan, külön-külön kell megfelelnie a szempontoknak. Ez azt is jelenti egyben, hogy az ebbe a körbe tartozó között vannak olyanok, amelyeknél minden ágazat bekerült az ágazati adatbázisba, míg vannak olyanok, amelyeknél csak egy-két ágazatot tudtunk figyelembe venni. Általánosságban úgy is fogalmazhatunk, hogy a azon ágazatát tekintettük meghatározó nek, amelyek feltételei (például eszközállomány, humánerőforrás) potenciálisan lehetővé teszik életképes, versenyképes működésüket. Ez független attól, hogy jelenleg az feletti, vagy alatti szinten helyezkednek el, nyereségesek vagy veszteségesek, egyéni vagy társas hoz tartoznak. 11

12 Adatbázis és módszer AKI A másik fontos módszertani kérdés az a közismert tény, hogy a mezőgazdasági üzemek os költség-jövedelem adatai mögött a legkülönbözőbb sokasága húzódik meg, amelyek ökológiai és ökonómiai feltételeikben differenciáltak. Ezért a korábbi évek kiadványaiban is igyekeztünk az mögött meghúzódó valóság minél részletesebb bemutatására, amelyre többféle statisztikai módszer áll rendelkezésre. Számunkra a kiemelt feladatot az egy konkrét számmal jellemzett kiszélesítésének kérdése jelentette. Ezt úgy teremtettük meg, hogy azon üzemek adatait vettük figyelembe, melyeknél egy-egy mutató értéke a teljes minta ától plusz-mínusz irányban 10 százalékkal tért el, és ezeknek az adta az adott költség-jövedelem mutatónak az ún. centrumát, míg a többi gazdaság az ettől jobb, illetve rosszabb elnevezésű csoportba került. Az előző években ezt a megoszlást csak az önköltség alapján közöltük, most valamennyi kiemelt költség-jövedelem mutatóra elvégeztük a számításokat, melyeket a hozzájuk tartozó vetésterület, állatlétszám és termésmennyiségi adatokkal együtt szerepeltetjük a kiadványban. Végezetül az számú mellékletekben továbbra is megtalálhatók a meghatározó on túl az egyéni és a társas vállalkozások és ezek összegét jelentő országos adatok teljes költségszerkezeti bontásban. 12

13 AKI 13 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete 2. A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete A hazai szántóföldi vetésszerkezetet évek óta a gabonafélék dominanciája jellemzi. Ez részben annak tudható be, hogy az EU-csatlakozásunkat követően ezen ágazatok jövedelem pozíciója viszonylag stabilan alakult. Különösen a búzával és a kukoricával hasznosított területek aránya bővült, amit az is jelez, hogy a gabonafélék szántóterületen belüli részesedése 2004-ben már elérte a 70 százalékot. Igaz ugyanakkor, hogy a gabonatermelést az elmúlt években a korábbinál fokozottabb termés- és áringadozás jellemezte egész Európában. Ennek tudható be, hogy ezen növények hazai vetésszerkezeti aránya, ha kis mértékben is, de csökkent 2004 és 2009 között. Ez a területi aránymérséklődés főleg a kalászosokat érintette, míg a kukoricánál inkább lassú növekedés alakult ki. A 2007-es év igen kedvezőtlen időjárása miatt 2008-ban változtak a tendenciák, és a szántóterületen belül nőtt a búza vetésterületi részesedése, míg a kukoricáé nagyjából a 2004-es szintre esett vissza, és ugyanezek az arányok jellemezték a 2009-es esztendőt is. Az ipari növények közül a cukorrépa betakarított területe 2008-ra 10 ezer hektárra csökkent, ami a szántóföldi vetésállomány 0,3 százalékát jelentette ben ugyan 3 ezer hektárral nőtt a cukorrépával hasznosított terület, de ez nem változtatott az ágazat vetésszerkezeti arányán. Ennek oka egyértelműen az EU cukorrendtartásával (kvóta csökkenés, termeléssel felhagyók támogatása) hozható összefüggésbe. Az olajnövények elmúlt években tapasztalt terület növekedése 2009-ben nem folytatódott, arányuk ugyanúgy 20 százalék volt, mint 2008-ban. Ugyanakkor a két jelentős olajnövényünk közül a napraforgót 3 százalékkal kisebb területen termelték a az előző évhez viszonyítva, míg a repce vetésterülete 6 százalékkal bővült. A változások mögött egyértelműen az olajos magvak sokszor könnyebb értékesíthetősége húzódik meg. Összességében tehát a szántóföldi vetésszerkezetről elmondható, hogy 2009-ben is hasonlóan a korábbi évekhez a GOFR növények túlsúlya érvényesült, sőt arányuk meghaladta a 90 százalékot A szántóföldi növények termelési költségei A mezőgazdasági ágazatok költségalakulását döntően a termékelőállításhoz felhasznált anyag- és anyagjellegű kiadások határozzák meg. Kiemelt szerepe van az ipari eredetű anyagok, gépek és eszközök felhasznált mennyiségének, és nem utolsó sorban árszínvonalának. Az elmúlt években az üzemi tevékenység összes ráfordításaiból ezek a kiadások többnyire százalékos arányt képviseltek. Mindebből következik, hogy a termelők igen érzékenyen reagálnak a felhasznált ipari anyagok és eszközök árváltozásaira. Természetesen az anyagjellegű ráfordítások mellett még számos más tényező hatása is kifejezésre jut a termelési költségek alakulásában, illetve azok változásának irányában és ütemében. Ilyen például a bér- és bérjellegű kifizetések, a kamatkiadások, a beruházásokkal változó amortizáció, a szolgáltatások díjai stb. Értelemszerűen az általános költségtendenciák ágazatonként másképpen jutottak előtérbe (mértéküket és intenzitásukat tekintve) az egyes ban. A KSH adatai szerint a mezőgazdasági ráfordítások árszínvonala 2009-ben osan 5,8 százalékkal mérséklődött az előző évhez képest. Ezen belül a folyó termelő felhasználási célú termékek és szolgáltatások árai 7,0 százalékkal csökkentek, míg a mezőgazdasági célú beruházási javak árszínvonala 2,9 százalékkal haladta meg az előző évi szintet.

14 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete AKI A növénytermelést leginkább érintő ráfordítások közül a műtrágya ára 11,2, a vetőmagé 3,4, az energiáé 5,2 százalékkal csökkent 2008 és 2009 között. Ezzel szemben a növényvédőszerek osan 4,8 százalékkal drágultak ebben az időszakban. A termeléshez felhasznált anyagok árcsökkenése ugyan kedvezően érintette a at, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy az előző mérési időszakban (2007 és 2008 között) az árcsökkenés mértékével szemben esetenként sokkal magasabb árszínvonal növekedés történt, és a változást ehhez képest kell értékelni. Elég talán a műtrágya évi 61 százalékos áremelkedésére utalni. A termelők erre a drasztikus drágulásra reagáltak a felhasználások jelentős visszafogásával, és döntően ez kényszerítette ki a forgalmazók árcsökkentését. A legjelentősebb, 17,7 százalékos ármérséklődés a takarmányoknál következett be 2009-ben, ami a később tárgyalandó állattenyésztési ágazatok kiadásait érintette kedvezően. A többi ráfordításelem ára nőtt 2008-hoz viszonyítva, melyek közül említést érdemel a gépfenntartás és javítás 5,0, valamint az épületfenntartás és javítás 4,2 százalékos emelkedése, de 3 százalékkal drágább volt a gép- és épületberuházás is 2009-ben, mint az előző évben. Mindezek együttes hatásaként összességében elmondható, hogy a szántóföldi növények területegységre vetített termelési költsége 2009-ben többnyire csökkent, vagy érdemben nem változott a évi szinthez képest. A költségcsökkenés nagysága mindössze két ágazatnál (triticale és a silókukorica) haladta meg a termeléshez felhasznált anyagok és eszközök os árváltozásának mértékét. Ez részben a ráfordítások mennyiségi növekedését jelzi, hasonlóan a többi termékhez melyeknél nem változtak, illetve nőttek a termelés költségei az előző évhez viszonyítva. Emellett természetesen az időbeli elcsúszást is figyelembe kell venni, hiszen a 2009-ben betakarított növények termelése 2008-ban kezdődött (szántás, vetés stb.), és ekkor még néhány ráfordításelem drágább volt. A szántóterület jelentős részét elfoglaló kalászos gabonáknál a meghatározó ában az egy hektárra jutó termelési költség 120 és 158 ezer forint között alakult 2009-ben. A csoport vezető növényénél, a búzánál található a legmagasabb érték a maga 158 ezer Ft/ha-jával. Ez gyakorlatilag megegyezett az előző évi os költségszinttel, vagyis a folyó termelő felhasználás árindexének os 7 százalékos mérséklődése ennél az ágazatnál nem jelentkezett (1. táblázat). A mellékletekben közölt részletes költségszerkezetekből ugyanakkor megállapítható, hogy ez a változás nem feltétlen a búzatermelés anyagi ráfordításainak növelését jelenti, mert a közvetlen változó költségek közül mindössze a műtrágyáé nőtt 13 százalékkal, míg a többi kiadás köztük a vetőmagra és a növényvédelemre fordított összeg csökkent. A műtrágyának egy része pedig, mint említettük 2008-as áron került felhasználásra. Ezen túl mérséklődtek a gépköltségek is 2009-ben, ami a kisebb hozamokkal és az olcsóbb energiával hozható összefüggésbe. Ezzel szemben nőttek az állandó költségek, melyek közül a földbérleti díjat érdemes kiemelni. Ennek os mértéke ugyan csak 2 százalékkal emelkedett 2009-ben, de a hektáronkénti osan fizetett 17 ezer forintos díj már évek óta meghaladja a vetőmagra vagy éppen a növényvédelemre fordított kiadásokat, és nem elhanyagolható szempont, hogy az állandó kiadások között a legnagyobb tételt jelenti. 14

15 AKI Ágazat 15 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete A szántóföldi növények termelési költsége és megoszlása Centrumtól jobbak Termelési költség megoszlása, 2009 Termelési költség centrum (±10%) 1. táblázat Ft/ha Centrumtól rosszabbak Búza Őszi árpa Tavaszi árpa Triticale Zab Kukorica Napraforgó Repce Cukorrépa Szója Silókukorica Lucerna A kisebb jelentőséggel bíró kalászos gabonaféléket többé-kevésbé a búzához hasonló költségváltozások jellemezték 2009-ben. Így ezeknél a növényeknél szintén csökkentek a területegységre jutó költségek, kivéve a zabot ahol nem történt változás az előző évhez képest. Ezen belül mindegyik növénynél megfigyelhető, hogy a csökkentették az anyagjellegű kiadásaik többségét, sőt ennek mértéke általában nagyobb volt a búzához viszonyítva, illetve az őszi árpa kivételével ezeknél az ágazatoknál a műtrágyára fordított kiadások is elmaradtak a 2008-as szinttől. Szántóföldi növénytermesztésünk másik meghatározó növényét a kukoricát a búzához hasonló költségmozgások jellemezték 2009-ben. Eltérés inkább a változás mértékében figyelhető meg. Az előző évhez viszonyított 7 százalékos költségcsökkenés azt jelentette, hogy a meghatározó ában az egy hektárra jutó kiadások nem érték el a 200 ezer forintot. A folyó termelő felhasználás os árindex változásával megegyező mértékű termelési költségcsökkenés egyértelműen az ágazat romló jövedelem pozíciójára vezethető vissza. A kukorica esetében ugyanis már 2008 végén drasztikusan zuhantak a felvásárlási árak, így a 2009-es termelésnél a már ennek figyelembe vételével igyekeztek minimalizálni ráfordításaikat. Ez jelenik meg mind a változó, mind az állandó költségek mérséklődésében. Az utóbbiak közül a kukoricánál is a földbérleti díjat érdemes kiemelni, mert ennek os értéke 6 százalékkal nőtt 2008 és 2009 között, vagyis ez a ráfordításelem viszonylag független az ágazat jövedelemhelyzetétől. A kukorica ágazat költségelemzésénél természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a termelést, pontosabban annak termelői érdekeltségét közvetlenül befolyásolja az abrakfogyasztó állattartás helyzete, mint az egyik fő felhasználó. Az utóbbi években e téren inkább kedvezőtlen visszajelzéseket (pl. az állatállomány csökkenéséből adódó kisebb takarmányigények) kaptak a ter-

16 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete 16 AKI melők. Az ágazat kedvező termelői megítélését mindössze a földalapú támogatás megléte segítette, mert a korábban meglévő intervenciós értékesítés lehetősége gyakorlatilag megszűnt. Az ipari növények költség-jövedelem viszonyainak alakulásával kapcsolatban fontos kiemelni, hogy ezen ágazatok helyzete nagymértékben függ az ipari háttértől, a feldolgozó szervezetek pénzügyi helyzetétől, magatartásától, üzletpolitikájától. A termelésszervezés és irányítás, szűkebb értelemben a gazdálkodás előfinanszírozása itt valósult meg a legnagyobb mértékben, illetve a legszélesebb körben. Ebből adódóan a szántóföldi kultúrák közül ezeket a növényeket jellemzi a leginkább kötött termesztéstechnológia és a legzártabb termékpálya. Részben ez tükröződik a napraforgónál, ahol a meghatározó ában közel 3 százalékkal csökkent a termelési költség 2008 és 2009 között, ami elmarad a folyó termelő felhasználás árváltozásának mértékétől. Természetesen ennél az ágazatnál is megfigyelhető az anyag jellegű kiadások mérséklése, ami összességében a közvetlen változó költségek 4 százalékos csökkenését jelentette, de az állandó kiadások közül is mindössze az általános költségek emelkedtek számottevően. Az eddigiektől eltérő folyamatok jellemezték a repce ágazatot, ahol a termelési költség 6, ezen belül az anyag jellegű kiadások 16 százalékkal emelkedtek 2009-ben az előző évhez viszonyítva. Itt a termelők a bioüzemanyag gyártással összefüggésben egyrészt a terület növelését tartották fontosnak, másrészt pedig a termeléshez szükséges ráfordításaikat növelték. Mindezek összességükben azt eredményezték, hogy a repce egy hektárra jutó 185 ezer forintos költsége 17 ezer forinttal meghaladta a napraforgó termelési költségét 2009-ben. Az Unió cukorrendtartásának reformja, a répacukor iránti kereslet visszaszorulása komoly gondokat jelentett az utóbbi években a hazai cukorrépa-termelő gazdaságainknak. Ennek tudható be, hogy 2009-ben a termelők mindössze 13 ezer hektáron foglalkoztak ezzel az ágazattal. A korábbi években a bizonytalan helyzet miatt a a még elégséges szintre szorították ráfordításaikat, így csökkentve költségeiket. Ehhez képest 2009-ben a megmaradt és biztos felvevő piaccal rendelkező üzemek már ismét fokozták anyagfelhasználásukat. Ennek következtében a közvetlen költségek közel 40 százalékkal nőttek az előző évhez képest és összességében pedig az egy hektárra jutó kiadások a meghatározó ában meghaladták a 400 ezer forintot, ami 21 százalékkal magasabb a 2008-as szintnél. Fehérjenövény-termelésünk méltánytalanul csekély figyelmet kapott az elmúlt években. Ennek okai összetettek, azt azonban meg kell említeni, hogy az állattenyésztés igényli a viszonylag olcsó fehérjetakarmányokat, de az állattartás romló jövedelemhelyzete ugyanakkor nem segíti ezen növények termelését. Az ésszerű földhasználat viszont indokolná ezen kultúrák termelését is. Ez a kettősség részben tükröződött szójatermelésünk elmúlt évekbeli költség alakulásában is. A évi os költségváltozásban a termelők pozitív várakozása tükröződik. Az egy hektárra jutó kiadások 6 százalékkal haladták meg a 2008-as szintet, és ezen belül az anyagköltségek többségét tartalmazó közvetlen változó költségeké pedig 10 százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy ebben az ágazatban a növelték ráfordításaikat az előző évhez képest. A tömegtakarmányt fogyasztó állatok két meghatározó növénye a lucerna és a silókukorica, amelyek esetenként kizárólagos szerepet töltenek be a téli etetésben, de szerepük a nyári időszakban (természetesen tartástechnológiától függően) sem elhanyagolható. Költségvizsgálatukkal kapcsolatban feltétlenül utalni kell néhány speciális sajátosságra, amelyek a tömegtakarmány-termelést általában jellemzik. Ezek a következőkben foglalhatók össze: általánosan elmondható, hogy az állattartók a tömegtakarmány-szükségletüket saját termelésből igyekeznek biztosítani, ebből adódóan csak a feleslegek kerülnek piaci forgalomba;

17 AKI A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete a gazdálkodók szempontjából nem közömbös, hogy az állati termékelőállítás eredményességét a jó színvonalú (hatékony) takarmánytermeléssel javítani tudják-e vagy fordítva, a gazdaságos állattartást a költséges (drága) tömegtakarmány-előállítás hátráltatja; jellemző, hogy az állattartók egy részének nincs megfelelő takarmánytermő területe, így a tömegtakarmányokat is vásárlás útján tudják csak biztosítani állataiknak. Ez egyrészt drágítja az állati termékelőállítást, másrészt kiszolgáltatottabbá teszi a termelőket; az elmúlt évtizedben az állatállomány csökkenésével megbomlott a tömegtakarmánytermelés korábbi egyensúlya és ez komoly bizonytalanságot okozott mind a takarmánytermelésben, mind az állatok takarmányozásában. Ezeket a sajátosságokat is figyelembe véve elmondható, hogy a tömegtakarmányokat hoszszabb időtávot tekintve hullámzó költségmozgás jellemezte. Az előző két évi növekedéssel szemben 2009-ben egyértelműen csökkenő tendencia figyelhető meg. A silókukorica termelési költsége például 10 százalékkal mérséklődött 2008-hoz viszonyítva és a meghatározó ában értéke alig haladta meg a hektáronkénti 160 ezer forintot. Ebben szerepet játszott a visszafogott anyagfelhasználás (műtrágya, növényvédőszer), valamint az állandó költségekkel való takarékoskodás is. A lucerna esetében az összes termelési költség valamivel több mint 6 százalékkal csökkent 2009-ben, de ezt főleg az állandó költségek mérséklődése adta, mivel a drága műtrágya felhasználás következtében a közvetlen változó költségek 2 százalékkal meghaladták az előző évi szintet. A takarmánytermeléssel kapcsolatban továbbá szükséges megjegyezni, hogy az alacsony színvonal hosszabb távon kedvezőtlenül befolyásolja az állattenyésztés költségeit és eredményeit. Ezért fontos, hogy ezen ágazatokban is megfelelő érdekeltsége legyen a termelőknek, illetve az állattenyésztés igénye és a takarmánytermelés összhangban legyen. Az eddigiek során már többször utaltunk rá, hogy a termelési költség alakulását egy-egy ágazatnál döntően mely ráfordításelem vagy elemek változása határozza meg. A termés mennyiségével szorosan összefüggő vetőmag, műtrágya és növényvédelmi kiadások a termelési költség valamivel több mint egyharmadát tették ki 2009-ben, sőt az árcsökkenés ellenére még mindig drága műtrágya miatt egyes ágazatoknál megközelítették a 40 százalékos arányt. Elemenként osan százalékkal részesedtek a teljes kiadásból. Ágazatonkénti arányeltolódások leginkább a növényvédőszereknél figyelhetők meg, ami abból adódik, hogy ezek a kiadások csak részben tervezhetők és sokszor csak külső környezeti tényezők (időjárás miatt fellépő fertőzöttség stb.) esetenkénti hatására merül fel. A másik jelentős költséghányadot a gépi munkák adják. Ezek aránya a szántóföldi növényeknél százalék között mozog. Egy részük, amint azt a mellékletek részletes költség szerkezetei szemléletesen mutatják, szintén a termés mennyiségével (betakarítás) változnak. Ebből következik, hogy az energia árainak mérséklődése és a kisebb hozamok miatt csökkentek a gépköltségek 2008-hoz képest, és a termelési költségen belüli arányuk is mérséklődött. Ugyancsak érintettük a földbérleti díjak változását, amelyek 2009-ben egyes ágazatokban nőttek, míg másokban kismértékben csökkentek. Ebből következik, hogy a termelési költségekből való részesedésük az előző évi 8-12 százalékról százalékra változott. Hangsúlyozni kell, hogy ez az érték a meghatározó ára igaz. Azokban az üzemekben ahol teljes egészében bérelt területen történik a termék előállítása, ettől 1-2 százalékkal magasabb arányok figyelhetők meg. 17

18 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete 18 AKI A munkabérre (és járulékaira) fordított kiadásokat részben visszafogták a 2009-ben, de az összköltségen belüli arányuk (7-9 százalék) nem változott érdemben a korábbi évekhez viszonyítva. Gyakorlatilag a felsorolt költségek adják az ágazatok kiadásainak százalékát. Ez egyben azt is jelenti, hogy a versenyképesség tekintetében ezek azok a költségelemek, amelyek hatékony felhasználásával befolyásolni lehet egy-egy ágazat eredményességét a ráfordítások oldaláról. A termelési költségek megoszlása viszonylag egységes képet mutat a szántóföldi növényeknél. A költség centrumtól kevesebbet, illetve többet költő kiadásai között 1,7-1,8-szeres különbség alakult ki 2009-ben, mely alól egyedül a lucerna jelentett kivételt, ahol ez a differencia 2,4-szeres volt. A búzánál például a centrumhoz tartozó üzemekben osan 159 ezer forint volt az egy hektárra jutó kiadás 2009-ben. Az ettől kedvezőbb csoportba tartozóknál 26 százalékkal kevesebbet, 118 ezer forintot fordítottak a termelésre, szemben a kedvezőtlen csoportjával, ahol a termelési költség megközelítette a 200 ezer forintot. Ez összességében hektáronként közel 80 ezer forintos különbséget jelentett a két szélső kategóriába tartozó között. Az eltérés döntően (több mint 40 százalékban) az anyagfelhasználásra vezethető vissza. Hasonló arányok jellemezték a többi kalászos gabona költség megoszlását is, de ezeknél az ágazatoknál a centrumtól való eltérés többnyire mind negatív, mind pozitív irányban a búzát meghaladó mértékű volt. A kukoricánál a termelési költség centruma hektáronként 199 ezer forint volt 2009-ben. Az tól olcsóbban termelők ettől 50 ezer forinttal kisebb költséggel termeltek, míg az ún. roszszabbak kiadásai 55 ezer forinttal haladták meg az os költség szintet. Ez összességében valamivel több mint 100 ezer forintos különbséget jelentett hektáronként a két szélső csoport értéke között, ami a búzához hasonlóan főleg (45 százalékban) az anyagjellegű kiadásokat tartalmazó közvetlen változó költségeknél mutatható ki. A vizsgált olajnövényeknél figyelmet érdemel, hogy a termelési költség centrumtól drágábban termelő kiadásai meghaladták a 200 ezer forintos szintet, valamint mindhárom csoportban a repce területegységre jutó költsége meghaladta a napraforgóét. Az eddigiektől részben eltérő a cukorrépa és a szója termelési költségének a megoszlása. Ezeknél az ágazatoknál ugyanis a jobbak az os szinttől 32, illetve 31 százalékkal költöttek kevesebbet egy hektárra, míg a drágábban termelők mindössze 15, illetve 22 százalékkal haladták meg a centrum körül termelők költségeit, szemben a gabona és olajnövényekkel, ahol többnyire a drágábban termelők tértek el nagyobb arányban az tól. A meghatározó által előállított szántóföldi növények vetésterületének és termésmennyiségének termelési költség szerinti megoszlását a 2. számú táblázat tartalmazza. A közölt adatok alapján megállapítható, hogy a búzaterület 35 százalékán os költségszinten folyt a termelés 2009-ben, míg a másik két csoport között közel azonos arányban (32 és 33%) oszlott meg a termelés. Gyakorlatilag hasonló területi részesedések jellemezték az őszi árpát is, míg a többi kalászos növénynél már jelentősebb differenciák alakultak ki. Így például a triticale-nál os költséggel mindössze a terület 9 százalékán termeltek a és 51 százalék tartozott az ún. jobb csoportjába, de a tavaszi árpánál (28%), valamint a zabnál (29%) is a centrumhoz tartozó vetésterület aránya volt a legkisebb.

19 AKI Ágazat 19 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete A szántóföldi növények vetésterületének és termésmennyiségének megoszlása termelési költség alapján, 2009 (meghatározó ) Centrumtól jobbak Vetésterület megoszlása Termelési költség centrum (±10%) Centrumtól rosszabbak Termésmennyiség megoszlása Centrumtól jobbak Termelési költség centrum (±10%) 2. táblázat százalék Centrumtól rosszabbak Búza Őszi árpa Tavaszi árpa Triticale Zab Kukorica Napraforgó Repce Cukorrépa Szója Silókukorica Lucerna Figyelmet érdemel, hogy a kukoricánál szintén a termelési költség centrumban található a legalacsonyabb (29%) területi arány, szemben a jók 37 és a rosszabbak 34 százalékos részesedésével. Mindebben szerepet játszik, hogy ezekkel az ágazatokkal a termelők legszélesebb rétegei foglalkoznak, és ezzel összefüggésben a termelés-technológiai megoldások is szélesebb skálán mozognak. Ez főleg az anyagfelhasználásban, a gépköltségben, az elszámolt értékcsökkenésben, a fizetett földbérleti díjban és munkabérben jut kifejezésre. Hasonló arányok jellemezték a repcetermelést, sőt itt az os költségszinttel mindössze a terület 25 százalékán folytatták a termelést az üzemek. Ezzel szemben a napraforgónál közel azonos mértékben oszlott el a vetésterület a három költségcsoport között 2009-ben. A gabona és olajnövényektől eltérő a cukorrépa és a szója vetésterület megoszlása. Ennél a két ágazatnál az os költségszinten termelő foglalják el a terület 40, illetve 51 százalékát, míg a centrumtól magasabb költségű csoporthoz tartozik a vetésterület 36 százaléka. Ez egyértelműen a koncentráltabb termelői körrel és az ebből adódó egységesebb termeléstechnológiával hozható kapcsolatba. A termelési költség vizsgálatánál a terület mellett ugyancsak fontos szempont a termésmenynyiség megoszlása a különböző kategóriákban. A magasabb ráfordítások ugyanis önmagukban még nem jelentenek hátrányt, amennyiben ezek többlethozamot eredményeznek. A későbbiekben a hozamok és az önköltségek bemutatásánál ezekre a kérdésekre részletesebben kitérünk, most annyit tartunk szükségesnek kiemelni, hogy a vizsgált szántóföldi növények felénél a drágábban termelő részesedése a legnagyobb az előállított termékből.

20 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete AKI Ide tartozik például a búza, ahol ennek a csoportnak 37 százalékos a részesedése az összes termésből, de os költségen állították elő a termés további 34 százalékát is 2009-ben a meghatározó ban. A kukoricatermés kétharmada ugyancsak ebben a két költségcsoportban található, hasonlóan a napraforgóhoz és a repcéhez. A kisebb vetésterületű szántóföldi kultúrákról ugyanez állapítható meg, kivéve a tavaszi árpát és a lucernát. Ez utóbbiaknál ugyanis a termelési költség centrumtól olcsóbban termelő üzemek részesedtek a legnagyobb arányban (38 és 45%) a termésmennyiségből 2009-ben A szántóföldi növények hozamai A mezőgazdasági ágazatok jövedelemhelyzetét alapvetően a ráfordítások és a hozamok egymáshoz való viszonya határozza meg. Amint említettük a területegységre jutó költségnövekedések ugyanis önmagukban még nem tekinthetők kedvezőtlennek, ha ezek az emelkedő, illetve többletkiadások megtérülnek a többlethozamokban. A terméseredmények alakulásával kapcsolatban a korábbi évekhez hasonlóan most is szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy a növénytermesztésben a természeti adottságoknak, és az időjárási tényezőknek közvetlen termelést befolyásoló szerepük van, melyeknek pozitív és negatív hatásai a gazdasági feltételektől, a fajok és fajták biológiai termőképességétől részben függetlenül az évenkénti hozamingadozásokban érvényre is jutnak (3. táblázat). 3. táblázat A szántóföldi növények hozama és megoszlása tonna/ha Átlaghozam megoszlása, 2009 Ágazat Átlaghozam Centrumtól Centrumtól centrum jobbak rosszabbak (±10%) Búza 5,42 4,21 5,37 4,18 3,04 Őszi árpa 4,77 3,83 5,09 3,87 2,66 Tavaszi árpa 4,18 3,46 4,24 3,44 2,40 Triticale 3,99 2,89 4,03 2,89 1,66 Zab 3,13 2,50 3,77 2,55 1,58 Kukorica 8,36 7,04 8,85 7,08 5,17 Napraforgó 2,91 2,43 3,10 2,44 1,72 Repce 2,83 2,49 3,41 2,49 1,78 Cukorrépa 63,97 58,44 70,57 57,59 50,09 Szója 2,70 2,36 3,10 2,41 1,83 Silókukorica 29,21 26,01 37,49 27,36 16,30 Lucerna 5,98 5,66 8,59 5,75 3,43 20

21 AKI 21 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete Az elmúlt években igen változatos időjárási körülmények kísérték a növénytermesztést. A példátlanul aszályos 2002-es és 2003-as év után a évi növénytermesztést meghatározó meteorológiai viszonyok igen kedvezőek voltak. Ehhez képest 2005-ben már os időjárás alakította növénytermesztésünket, 2006-ban és 2007-ben pedig már megint inkább kedvezőtlenebb oldalukat mutatták a hőmérsékleti és csapadék viszonyok. A 2008-as esztendő a kedvező évek közé sorolható, a növénytermesztés szempontjából szinte optimálisan alakultak az időjárási körülmények. Ehhez képest 2009-ben ismételten aszályos, kedvezőtlen időjárással kellett megküzdenie a nak Mindezek következtében valamennyi vizsgált szántóföldi növény hozama romlott az előző évhez képest. Az általunk vizsgált meghatározó ban a búza termés osan 4,2 t/ha-os szintet ért el, ami 22 százalékkal maradt el a évi értéktől. Hasonló változások jellemezték a többi kalászos gabonát is. Gyakorlatilag 4 t/ha alatt maradtak a termésok és a triticale és a zab esetében a hektáronkénti 3 tonnát sem érték el az üzemek. Kukoricából rekordterméseket takarítottak be a 2008-ban. A meghatározó által elért hektáronkénti 8,4 tonnás hozamról már akkor lehetett tudni, hogy os időjárási körülmények között ezt nem lehet megismételni. Ez is történt 2009-ben, amikor több mint egy tonnával (16%) csökkent a termés az előző évhez képest. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az osan elért 7 t/ha-os hozam nem tekinthető rossznak különösen akkor, ha több év adatait vesszük figyelembe. Az olajnövényeket gyakorlatilag hasonló tendenciák jellemezték. A 12 és 17 százalékos repce és napraforgó hozamcsökkenés csak az előző évi kiváló terméseredményekhez viszonyítva jelent visszaesést, mert mindkét ágazatnál hektáronként osan 2,5 tonnás termést takarítottak be a 2009-ben. A cukorrépáról és a szójáról szintén az állapítható meg, hogy a 2009-es hozamok elmaradnak ugyan az előző évi szinttől, de hosszabb időszakot figyelembe véve elfogadhatónak ítélhetők az elért terméseredmények. A cukorrépát külön is érdemes kiemelni, mert ennél az ágazatnál 10 százalék alatt maradt a hozamcsökkenés mértéke. A vizsgált tömegtakarmányok közül a silókukorica termése 11 százalékkal mérséklődött 2008-hoz viszonyítva. Ezzel szemben a lucernatermelők hektáronként mindössze 5 százalékkal takarítottak be kevesebb terméket 2009-ben, mint az előző évben. Ez azért érdemel figyelmet, mert az állattenyésztés jövedelemhelyzete nagymértékben függ a takarmány költségektől, illetve az áraktól. Természetesen az ökológiai és ökonómiai feltételeikben differenciált mezőgazdasági üzemekben az elért termésok is eltérőek. A közölt adatokból megállapítható, hogy a szántóföldi növények hozamaiban az tól kedvezőbb és kedvezőtlenebb csoport között 1,4-2,5-szeres különbség alakult ki 2009-ben. A legkisebb eltérés (1,4-szeres) a cukorrépánál található, melynek oka a már említett koncentrált termelői körrel és az ehhez kapcsolódó egységesebb termesztéstechnológiával hozható összefüggésbe. A meghatározó vetésterülettel rendelkező ágazatoknál a két szélső csoportba tartozó üzemek hozamai között 1,7-1,9-szeres volt a különbség. Így például a búzánál a kedvezőbb csoportba tartozó egy hektáron 5,4 tonna termést takarítottak be 2009-ben. Ezzel szemben a kedvezőtlen kategóriába tartozó üzemek alig haladta meg a hektáronkénti 3 tonnát.

22 A szántóföldi növények költség- és jövedelemhelyzete AKI Hasonló arányok jellemzik a kukoricát is. A jók közel 9 tonnás termés igen jónak ítélhető, de figyelmet érdemel, hogy az alattiak is elérték az 5 t/ha-os szintet. A napraforgóról és a repcéről ugyancsak elmondható, hogy az tól jobb csoport 3 tonnát meghaladó termés kedvezőnek tekinthető. Az utóbbi két ágazatnál viszont az ún. rosszabb csoportban a hozama alig haladta meg az 1,7 t/ha-os szintet, ami nem teszi lehetővé a jövedelmező termékelőállítást. Az hozamok megoszlásával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az tól kedvezőbb csoportban elért hozamok gyakorlatilag minden növénynél meghaladták az igen kedvező 2008-as év os terméseredményeit. A vetésterület megoszlásáról elmondható, hogy a búzánál, a kukoricánál, a tavaszi árpánál és a triticale-nál a magas hozamú csoportba tartozó nál található a legnagyobb területi arány, míg a napraforgónál, a cukorrépánál és a szójánál ez az os hozamú üzemeknél fordul elő. A többi vizsgált ágazatnál az tól rosszabb területi aránya a legnagyobb, melyek közül a repcét (45%) érdemes külön megemlíteni (4. táblázat). A termésmennyiségből való legnagyobb részesedés értelemszerűen az ágazatok többségénél a kedvező termés mellett található. Ez alól csak a napraforgó, a cukorrépa és a szója jelent kivételt, mert ezeknél a növényeknél az os hozamú csoportba tartozik a legmagasabb termésmennyiség aránya. Ez a cukorrépánál és a szójánál megközelíti az 50 százalékot, de a napraforgónál is több mint 40 százalék. 4. táblázat A szántóföldi növények vetésterületének és termésmennyiségének megoszlása hozam alapján, 2009 (meghatározó ) százalék Vetésterület megoszlása Termésmennyiség megoszlása Ágazat Átlaghozam Átlaghozam Centrumtól Centrumtól Centrumtól Centrumtól centrum centrum jobbak rosszabbak jobbak rosszabbak (±10%) (±10%) Búza Őszi árpa Tavaszi árpa Triticale Zab Kukorica Napraforgó Repce Cukorrépa Szója Silókukorica Lucerna