1 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete

Átírás

1 1 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete Melléklet M1. Korabeli feljegyzés a Statisztikai Hivatal a Társadalmilag indokolt szükségletek minimuma témában tartott zártkörű vitájának megrendezéséről

2 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete 2 M2. Emlékeztető a Társadalmilag indokolt szükségletek minimuma c. tanulmány március 22-i vitájáról* *A kétoldalas emlékeztető első oldala Forrás. A szerző saját gyűjtése, munkaanyag.

3 3 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete M3. A KSH évi minimumszámítási módszere A normatív tételes szükségletek kiszámítása 500 árun és szolgáltatáson keresztül készült, melyeket 7 főcsoportban vontak össze. Ezek: élelmiszerek, ruházkodás, lakásfenntartás, háztartás és lakásfelszerelés, egészségügy és testápolás, közlekedés, művelődés. Az élelmiszerkosár kialakításánál figyelembe vették a szükséges kalóriamennyiségeket és azt is, hogy az állati eredetű fehérjék mennyisége biztosított legyen. Az olcsóbb élelmiszerfajták, kb. 70 féle kerültek a kosárba, de úgy, hogy a változatosság és a hazai élelmiszerfogyasztói szokások is figyelembe vételre kerültek. E főcsoporton belül szerepelt néhány élvezeti cikk is, de mennyiségük nagyon szerény mértékű volt. A ruházkodási költségeknél a fizikai elhasználódásból indultak ki, de az erkölcsit is megkísérelték érvényesíteni. Már akkor is felmerült e módszer szubjektivitásának az a része, hogy az olcsóbb, de rosszabb minőségű, így gyorsabban elhasználódó tételek kerüljenek-e a kosárba, vagy a drágább, de hosszabb élettartamúak. A ruházkodási cikkek mennyiségének meghatározása korcsoportonként, s ezen belül nemenként történt a csecsemők kivételével. A gyermekek ruházkodását a 3, 9 és 15 évesekével jellemezték, míg a felnőtteknél külön került meghatározásra a 16 30, a és a 60 éven felüliek ruházata. A lakásfenntartási költségek meghatározásánál először a háztartások által lakott lakások méretét kellett meghatározni. Az egyedülálló háztartás lakása egy szobás komfort nélküli és 35 m 2 volt, a több tagúaké komfortos és személyenként fél szoba jutott, így a kéttagú háztartások lakása 40 m 2, a háromtagúaké 50 m 2, a négytagúaké 60 m 2, és az öttagúaké 70 m 2 -es volt. Ezek alapján számították ki a festés, mázolás költségét, s a saját tulajdonú lakásoknál is lakbérrel számoltak, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a saját tulajdonú lakások fenntartási költsége megegyezik a lakbérrel. A háztartási energia költségek megállapításánál, mely villany és a főzéshez használt gáz volt, a fűtés módja szerint pedig a komfort nélküli lakásoknál szén és fa, a komfortos lakásoknál pedig gáz volt, meg kellett határozni a lakáson belüli hőmérsékletet. Ezt 12 órán keresztül 22 ºC-ban, további 12 órán keresztül 16 ºC-ban határozták meg. A háztartás- és lakás-felszerelési kiadásoknál is az olcsóság volt a meghatározó, számoltak bútorokkal, szőnyegekkel, függönyökkel,

4 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete 4 ágyneművel, evőeszközökkel, edényekkel stb., melyeknek az elhasználódását különböző mértékben, 3 és 20 év között állapították meg. Az akkori fejlettségnek megfelelően a kéttagú háztartásnál csak hűtőszekrényt, a három és többtagú háztartásoknál mosógéppel, míg a négy és többtagú háztartásoknál porszívóval is számoltak. Az egészségügyi és testápolási kiadások rendkívül szerény mértékben szerepeltek a kosárban. Minimális mennyiségű gyógyszerrel, szépségápolási (rúzs, kölni, púder) cikkekkel számoltak. Emellett például havonta egyszer lehetett hajat vágatni, évente kétszeri dauer szerepelt az aktív korú nőknél és egyszeri a nyugdíjas nőknél a kosárban. A közlekedési kiadásoknál csak a helyi munkába és iskolába járási kiadásokat vették figyelembe, illetve az aktív keresők évente egyszer utazhattak szakszervezeti félárújeggyel 200 km-t, a nyugdíjasok pedig kétévente egyszer ugyanezt a távolságot. A hírközlési kiadásoknál levélpapír, bélyeg, képeslap, telefonérme és évente egyszeri csomag feladása szerepelt. Művelődési, oktatási, pihenési és szórakozási kiadások között szerepelt a rádió és a három- és többtagú családoknál a tv. Tartalmazott a kosár némi mozi látogatást, évente kétszer olcsó helyárral számolt színházlátogatást, egy napilap járatását, könyvtári belépőt. Üdülni a felnőttek négyévente, a gyermekek kétévente mehettek egy pár napot belföldre. Forrás: KESZTHELYINÉ RÉDEI M. [é. n.]: A szegénység. Munkaanyag. 10. old.

5 5 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete M4. Az évi minimum-számítások módszertana 1. Az élelmiszer-szükséglet. 78 féle élelmiszerfajtát tartalmazott. Kiindulópontja az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet által kidolgozott különböző korú és nemű személyek tápanyagszükségletének figyelembe vétele volt. Első lépésként egy 18 éven felüli aktív korú felnőtt élelmiszerkosara alakítódott ki úgy, hogy az biztosította e személy tápanyagszükségletét (és ennek egyes elemeit, így például zsír, fehérje, szénhidrát, egyes ásványi anyagok és vitaminok). A konkrét élelmiszerfajták és mennyiségek meghatározásánál biztosított volt az elfogadható étrendi változatosság úgy, hogy az olcsóbb élelmiszerek az átlagosnál nagyobb súllyal szerepeltek, míg a nagyon drágák teljesen kimaradtak a kosárból. A mennyiségek meghatározása után az éves átlagos fogyasztói árak figyelembevételével számítódott ki az élelmiszer-szükséglet forint értéke. A második lépésben a 18 éven felüli aktív korú felnőtt adataiból vezetődtek le a gyermekek és a nyugdíjas korúak szükségletei oly módon, hogy a tápanyagszükségleten kívül az életkori sajátosságokból adódó eltérő táplálkozási igények is figyelembe lettek véve. 2. A lakásfenntartási költségek szintén tételesen kerültek meghatározásra. 14 féle lakásfajtának a fenntartási költségei kerültek kiszámításra, oly módon, hogy a különböző családtípusok milyen lakásfajtákban és milyen arányban éltek (Magyarországon a lakás- mobilitás hiányát tényként kellett elfogadni a minimális lakásnormánál nagyobb lakást is.) Az egyes családtípusok lakásfenntartási költségei tehát az általuk lakott többféle lakásfajta fenntartási költségeiből átlagolódtak. A figyelembe vett lakásfenntartási költségek pedig a következők voltak: bérlakásoknál a lakbér, saját tulajdonú lakásoknál a házadó, társasházi közös költség. Figyelembe vételre kerültek továbbá a lakást terhelő hitelek törlesztő részletei, fűtés, világítás, lakásbiztosítás, festés, mázolás és a kisebb-nagyobb javítási költségek. (A lakás nagyobb korszerűsítési, felújítási költségei, illetve a lakás megszerzésére fordítandó költségek nem szerepeltek a minimumszámításban.) 3. Egyéb szükségletek. A szükségleteknek ez a csoportja rendkívül heterogén, magában foglalja a ruházkodási, egészségügyi, testápolási, közlekedési, művelődési, lakásberendezési és számtalan egyéb kiadást.

6 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete 6 E kiadási tételek meghatározásánál nem állnak rendelkezésre olyan viszonylag objektív normák, mint az élelmiszereknél, vagy a lakásfenntartásnál. Így ezek tételes meghatározásánál a szubjektivitás rendkívül nagymértékű. Továbbá ezeknek a szükségleteknek a kielégítése az egyes családok esetén egymás rovására is megvalósulhat. Mindezek miatt e tételek egy összegben határozódtak meg. Ismert az a régi törvényszerűség, hogy az élelmiszerfogyasztás összes fogyasztáson belüli aránya szoros összefüggést mutat a jövedelem nagyságával. Ezért ezt az összefüggést felhasználva a háztartási költségvetési felvételekben szereplő átlag alatti jövedelemmel rendelkező háztartások egyedi adatai alapján regressziós függvényekkel meghatározódott, hogy a különböző nagyságú élelmiszerfogyasztási értékhez milyen összegű lakásfenntartási költség nélküli jövedelem tartozik, amely fedezetet nyújt az egyéb szükségletekre. Az itt ismertetett módszerrel csak a társadalmi minimumot lehetett megállapítani. Igény volt azonban egy ennél alacsonyabb összegű létminimum megállapítására is, mely esetleg a segélyezés alapja lehetett volna. A módszer ugyanaz volt, mint a társadalmi minimumnál, csak az élelmiszerkosárba a mennyiségi igényeket kielégítő olcsóbb élelmiszerek kerültek nagyobb arányban, s csökkentek a lakásrezsi költségek is. A létminimumnak megfelelő összegek az aktív, illetve nyugdíjas családok társadalmi minimumának 82 84%-át tették ki. Forrás: KESZTHELYINÉ RÉDEI M. [é. n.]: A szegénység. Munkaanyag old.

7 7 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete M5. Seebohn Rowntree 1902-ben megjelent művének címlapja

8 Havasi: A magyarországi létminimum-számítás korszakai. című tanulmány melléklete 8 M6. Seebohn Rowntree 1902-ben megjelent művének néhány kiemelt táblázata a 2 felnőttből és 5 gyermekből álló háztartás szükségleteiről