ERGONÓMIA 5.1 Összefüggés az ülés kényelme, a testhelyzet és a különféle mzgásk között Tárgyszavak: ülés; kényelmetlenség; ágyék; medence; mzgás. Székek funkcinális méretének meghatárzásáhz haszns támpntt nyújt az antrpmetria, de a kmfrtt beflyásló egyéb tulajdnságkról, így a székfrmákról, főleg a támla és az ülés dőléséről csak a szubjektív kényelem, ill. kényelmetlenség érzése dönthet. Ezek a tesztek aznban csak minőségi tájékztatást adnak, alkalmazásuk különféle mdellek ugyanazn csprt általi összehasnlítására krlátzódik. Javaslták ezért a kényelmetlenség elfgadható mértékének megállapítását sk hasnló szék kipróbálásával nyert adatbázisból, tvábbá a helyi fájdalm és az általáns kmfrt összefüggésének vizsgálatát a fájdalm eredetének kutatásával összekapcslva. Testhelyzetek, valamint más bimechanikai és fizikai tényezők bjektív mérési eredményeinek függését különböző székfrmáktól skan elemezték, de ezeket a vizsgálatkat rvsi szempntk irányíttták, miközben más tényezők, többek közt az idő, figyelmen kívül maradtak. Emellett a kutatók lykr merőben ellentétes nézeteket vallanak az ideális ülő testhelyzetről, ti., hgy az álló testtartáshz hasnlóan egyenesen, ill. hajltt háttal kell-e ülni. Nyilvánvaló, hgy az ergnómiailag helyes ülés szubjektív és bjektív mutatói nem függetlenek egymástól. Tanulmányzták is különféle fizilógiai paraméterek kényelmetlenséget kzó értékeit, pl. a gerincgörbület és a fájdalm kapcslatát, de a szerzők nem szenteltek figyelmet az időbeli és mzgástényezőknek. Spanyl egyetemi kutatók, minden eddig elhanyaglt vagy nem kellő mélységben kutattt szempntra ügyelve vizsgáltak az ülő helyzet kmfrtja, ill. akár fájdalmig vezető kényelmetlenség, valamint ennek mérhető testi paraméterei és a szék jellemzői közötti összefüggéseket. Mérési módszerek A testhelyzetet az ún. rachiméterrel (rachis = gerinc) mért gerincgörbülettel és medencehajlattal jellemezték (1. ábra). A rachiméter hajlékny szögmérőből (gniméter) és egy kis dőlésmérőből (inklinméter) áll, amely lehe
tővé teszi a támla használatát, a széken ülő spntán viselkedésének beflyáslása és a szék megváltztatásának szükségessége nélkül. A rachimétert rugalmas szalagk erősítik a derékhz. A dőlésmérő alapja a szögmérő aktív zónájának széle és az L5 csiglya alatt 1,5 cm-rel van, ezáltal a medencedőlést méri. 1. ábra Mérés rachiméterrel (a) rachiméter, (b) szíjak, pántk, (c) a rachiméter alapján elhelyezett dőlésmérő 2. ábra Érintkezésmérő rendszer (a) háti elektród, (b) ágyéki elektród, (c) elektród a széktámlán A hát és a széktámla érintkezésének vizsgálatára a spanyl kutatók lyan berendezést terveztek, amely külön érzékeli a háti és az ágyéki gerincszakasz adatait. A mérőeszköz hajlékny elektródjainak egyikét a támlára, a másikat a maximális ágyéki bemélyedés és a minimális háti kidmbrdáshz (a knkáv és a knvex gerincszakasz határára) rögzítették (2. ábra). Az elektródt ragasztószalaggal erősítették a ruházat alatt viselt rachiméterre. A hárm elektród különböző érintkezési kmbinációiból következtettek a hát és a támla kntaktusának módjára. A kísérletekhez lyan egészséges személyeket 3 nőt és 3 férfit választttak ki, akiknek magassága közt közel 10 cm vlt a különbség. Mindegyikük minden nap hat különböző szabványs hivatali széken ült 100 percen át és közben írt vagy lvastt. A kárpitztt karsszékek frma, támlahajlás, ülőkeméret stb. tekintetében a lehető legkülönbözőbb típuskhz tartztak, kettőnek állítható vlt az ülésmagassága.
Az önkéntes személyeken az alábbi alapvizsgálatkat végezték el: mérték a testhelyzetet és a támla használatát négy egymást követő 25 perces időszak alatt, az általáns kmfrt (general cmfrt, GC) teszt srán a megkérdezettek 10 fks skálán minősítették kmfrtérzésüket (0: rendkívül kényelmetlen, 10: rendkívül kényelmes), az egy-egy testrészen érzékelt kényelmetlenségi próbánál (bdy part discmfrt, BPD) pedig rajz alapján jelölte meg a kísérleti személy a kellemetlen érzés területeit, 5 fkzatban (1: enyhe kényelmetlenség, 5: fájdalm/rendkívüli kellemetlenség). Aki tehette, felszólításra javíttt a szék beállításán. A székek és személyek srrendje véletlenszerű vlt, de a próbát mindnyájan ugyanazn napszakban végezték el. Az egyes személyek ágyéki szögének megállapítása céljából megmérték az ágyéki görbületet és a medencedőlést egy állítható széken elfglalt hárm kísérleti ülőhelyzet kezdetén és végén. A bka- és térdizület szöge 90 vlt mindegyik alábbi testtartás közben egyenes ülés, erect psture, EC hajltt tartás a könyököt a térdre, az állat a kézfejre támasztva, flexed psture, FP, teljesen görnyedt tartás, a két kart a lábak közt földig leeresztve, maximum flexed psture, MFP. Az adatk elemzése Először meggyőződtek róla, hgy a hárm testtartás visznyítási célkra megismételhető-e ugyanazn vizsgálati napn és különböző napkn. Ezután meghatárzták az átlags testhelyzetek kiszámításáhz a szabványsítás kritériumait lyan módn, hgy a különböző szék- és személyi (ágyéki és medence-) faktrkkal képzett váltzatk közül azt tekintették legmegfelelőbbnek, amelyben a személyi tényező a legkisebb, vagyis a hát természetes alakja a lehető legkisebb. Az ágyék és a medence helyzetére egyaránt négy mzgási (mbilitási) tényezőt állapítttak meg: a mikr- és makrmzgásk amplitúdóját (kilengését) és frekvenciáját (gyakriságát). A mzgásk szögét és frekvenciáját különböző digitális szűrőkkel különböztették meg. A makrmzgásk az egész testtartás váltzásait, a mikrmzgásk az e helyzet körüli néhány perces apró elmzduláskat jelentik. A kiszámíttt, finm mzgásparaméterek: a nagy mzdulatk amplitúdója az ágyéki/medencetartmányban = lumbar/pelvic range f mtin in macr-mvements, LRM/PRM,
az ágyéki/medencetartmány nagy mzdulatainak frekvenciája, mint az 5 -nál nagybb testtartás-váltzásk gyakrisága = lumbar/pelvic frequency f mtin in macr-mvements, LFM/PFM, az ágyék-/medencetartmány apró mzgásainak amplitúdója = lumbar/pelvic fidgeting amplitude, LFA/PFA, az ágyéki/medencetartmány apró mzgásainak frekvenciája = lumbar/pelvic fidgeting frequency, LFF/PFF, a széktámlával való érintkezés idejének adatai: az ágyék és a hát érintkezési idejének aránya, % = percentage f time with lumbar and drsal cntact LDC, a hát érintkezési idejének aránya, % = percentage f time with drsal cntact, DC, az ágyék érintkezési idejének aránya, % = percentage f time with lumbar cntact, LC, az érintkezés nélküli idő aránya, % = percentage f time with n cntact, NC. A testtartás és a mzgás paramétereit krrelációs együttható felhasználásával elemezték. A helyi fájdalm és a kmfrtérzés összefüggését a BPDés GC-összefüggéssel vizsgálták. Többváltzós elemzéssel az ágyék/medencehelyzet és a mzgás kényelmetlenségre gyakrlt hatását kutatták. A faktriális elemzés a testtartás valamennyi váltzatát leképezte. A lgisztikai regressziót és a diszkriminációs elemzést a kényelmetlenség előrejelzésére használták a testtartásbeli és a mzgásváltzókból kiindulva. Eredmények és értékelés Az ismételhetőség csak az egyenes (EP) testtartásban nem vlt teljes, valószínűleg a kísérleti pzíció végén bekövetkező fáradtság miatt, 5 -nál nagybb ágyéki és medenceszög-eltérésekkel. Az FP- és MFP-testtartásban 2,5%-s, ill. 3,1 -s szögeltérést mértek. Ezért az EP értékeket kihagyták a nrmalizálásból. Az MFP testhelyzetben minden személy ágyéki hajlásszöge hasnló, az FP-szögek visznt az egyéni cmbhsszúságtól függenek. Az átlags testtartás két értékét számíttták ki: átlags ágyéki testhelyzet = mean lumbar psture, MLP, nagybb pzitív értékek nagybb lrdózist jeleznek (lrdózis: gerincgörbület a hát síkjából kidmbrdva) átlags medencetesthelyzet = mean pelvic psture, MPP (a keresztcsnt függőleges elhajlása), a pzitív értékek előreesett medencét jeleznek. A testtartás és a mzgás paraméterei A testtartásk és mzdulatk szögeit összehasnlítva megállapítható, hgy az átlags spntán ágyéki testhelyzet hajltt, 12 -kal erősebben, mint
MFP-helyzetben, a medence pedig hátradől (>22 ). A medence elmzdulásai erőteljesebbek, mint az ágyéki mzgás, de a makrmzdulatk száma hasnló; az ágyéki tartmány mzgásai valamivel nagybbak és lassúbbak, mint a medencemzgásk. Mindezen paraméterek krrelációban vannak a 45 lehetséges összefüggés közt csupán 5 nem szignifikáns. Kiemelve a legfntsabbakat: a lrdóziss (görbült) ágyéktájhz hátradőlt medence tartzik, a nagy makrmzdulatk mindig gyakriak is, a mikrmzgásk amplitúdója nagy, frekvenciája kicsi, a lrdóziss ágyék a medence ritkább mzdulataival, valamint kisebb és gyrsabb mikrmzgásával jár együtt amikr a medence hátradől, a medence- és az ágyéki makrmzdulatk ritkábbak, visznt a mikrmzgás nagybb frekvenciájú és amplitúdójú. Kmfrt és kényelmetlenség A kísérleti személyeknél ugyanazkban a székekben sem egyezett meg a GC-szint (p<0,05), és egyéni különbségek vltak az ülés kényelmének megítélésében (p<0,05). Eszerint az abszlút kmfrtszintek az egyes személyek között a várakzásnak megfelelően, nem hasnlíthatók össze, de egy-egy szék relatív kmfrtját, valamint a GC-szintek növekedését és csökkenését egy kísérleti periódusn belül meg lehet állapítani. A kényelmetlen érzés gyakriságának srrendje az összes előfrdulás %-ában nyak, 37; ágyék, 18; hát, farpfák, cmbk, 10; egyéb, 5. A BPD-növekedés és a GC-csökkenés közötti krreláció együtthatója csak az ágyéki (α<0,01) és a nyaki tartmány (α<0,05) esetében szignifikáns. Az ágyéki kényelmetlenség megjelenése összefügg a GC csökkenésével is (α<0,05). A testtartás és a mzgás paramétereinek az egyes testtájakban érzett fájdalm fkával való kapcslatát vizsgálva (1. táblázat) általáns a fájdalm fkzódása a medence előredőlésével, valamint lassúbb és nagybb mikrmzgással, tvábbá, az ágyéki kényelmetlenség megjelenésével és fkzódásával együtt nagybbá és gyrsabbá válnak a makrmzdulatk. Ez a tény hangsúlyzza az ágyéki fájdalm jelentőségét, amely több váltzást idéz elő a testtartásban, és megerősíti azt a felvetést, hgy a makrmzdulatk a kényelmetlenség megnyilvánulásai.
1. táblázat A fájdalmérzet kapcslódása a testtartás és a mzgás jellemzőihez MLP MPP LFA LFF PFA PFF LRM LFM PRM PFM Fkzódó fájdalm ágyéktájn nyakn hátn Ágyéktáji fájdalm / növekedés/csökkenés a diszkmfrtban, / α < 0,05 és / α <0,01 Összefüggés a kényelmetlenség és a helyzet-, ill. mzgásparaméterek között A testtartás váltzóinak összefüggései a kényelmetlenséggel nem elemezhetők egymástól függetlenül, mert ez hamis eredményekhez vezetne. A váltzókat előzőleg ekvivalens, de egymáshz nem kapcslódó váltzók csprtjává kell redukálni faktranalízis segítségével, majd sztályzó módszerként lgisztikai regressziót kell alkalmazni. A faktrelemzéses redukálás alapján az eredeti hat helyett hárm tényezőt (ill. új váltzót) vezettek be, amelyek az előbbiek legszignifikánsabb öszszetevőit tartalmazzák: az első a mbilitást méri, a gyrs, kis amplitúdójú medence- és ágyéki mikrmzgáskkal nő és megfrdítva, mind a másdik, mind az első új tényező az átlags ágyéki és medencehelyzettel van krrelációban, de ellentétes értelemben a másdik pzitívan visznyul az ágyéki gerincszakasz S-alakú görbületéhez (kifózis) és a medence előredőléséhez, a harmadik a lrdóziss görbülethez és szintén a medencedőléshez, a harmadik kmpnens azt a szakirdalmban leírt anatómiai összefüggést képviseli, amely szerint az ágyéki kifózishz a medence hátradőlése (a faktr negatív értékeivel), a lrdózishz előredőlése kapcslódik. A másdik faktr és a támlaérintkezés összefüggését vizsgálva megfigyelhető, hgy a pzitív értékek (kifózis, medence-előredőlés) lyan szakaszknak felel meg, amelyekben a támla nincs használatban, legfeljebb a medence megtámasztásaként, pl. az asztaln végzett munkánál. Megfrdítva: a 2. faktr (lrdózis hátradőlő medencével) akkr vesz fel negatív értékeket, ha a munkát a támlának dőlve végzik. Ez a másdik tényező képezi le a munkavégzési szkáskat.
Lgisztikai regressziós elemzés Az egyes régiók kényelem- és kényelmetlenség-, ill. fájdalmérzéseinek sztályáhz lgisztikai regressziós mdelleket állítttak fel az előbbi hárm nrmalizált tényezőt sztályzási váltzóként használva. Az ágyéki fájdalmat legjbban az anatómiai faktr beflyáslja abban az értelemben, hgy az ágyéki fájdalm megjelenési valószínűsége nagybb, ha a medence előredől. A következő beflyásló tényező a mzgás: a statikus testtartás fájdalmát gyrs, apró mzgásk enyhítik, mivel lazítják az izmkat. A munkaszkásk kevéssé hatnak az ágyéi fájdalmra. A támla beflyását egy nrmalizált NC faktrral kiegészített lgisztikai regresszióval vizsgálták. Ebből kiderül, hgy a támla megakadályzza az ágyéki fájdalm fkzódását (2. táblázat). 2. táblázat Ágyéki fájdalm előrejelzése a hárm beflyásló tényezővel és a támlaérintkezés hiányával Váltzó Exp (B) 1) R 2) Mzgás Munkavégzési szkásk Anatómiai Nrmalizált NC 0,606 0,672 2,710 1,226 0,137 0,107 0,306 0,050 1) a lgisztikai regressziós számításban a független váltzó értékének 1-gyel való megváltzásáhz tartzó kitevő 2) a statisztikai R a váltzó parciális hzzájárulását adja meg. A hátfájás meghatárzó tényezője a munkavégzés módja: ha valaki előrehajlva dlgzik, valószínűbben megfájdul a háta, mintha hátradől. A mzgás a háti statikus stresszt is enyhíti, az anatómiai faktr hatása elhanyaglható. A nyakfájás szignifikáns mdelljéhez kevés a krrekt módn sztályztt eset. A makrmzgás mint a kmfrt bjektív mutatója Az ágyéki fájdalm a kényelmetlenség indikátrának biznyult. Mivel a makrmzgás váltzóira is érvényes a nagyfkú krreláció, a lgisztikai regresszió alkalmazása előtt ezekre is elvégezték a faktrelemzést. A négy váltzó helyettesítésére ezúttal elegendő egy, amely a variancia 71%-át képviseli, és amelynek krrelációs faktra a makrmzgásk valamennyi eredeti tényezőjével nagybb, mint 0,8. Ez a helyettesítő tényező a testtartás nagy váltzásai, amelynek értéke pzitív mind az ágyék, mind a medence széles, gyakri mzdulataival.
Az ágyéki fájdalm jelenlétének sztályzására ezzel a tényezővel mint előrejelző tényezővel végzett lgisztikai regresszió szignifikáns: R = 0,312, Exp (B) : 1,281, tehát a testtartás tetemes megváltzása biztsan utal kényelmetlenségre. Az így készült mdell krrekt módn minősíti az esetek 69%-át. Ezzel az egy váltzóval diszkrimináló elemzés is elvégezhető, amely előrejelzi a csprtkat jbban diszkrimináló váltzó értékét. Az eredmények alapján a medence jbban diszkrimináló helyzetváltzásainak száma 74%- ban krrektül sztályztt esetekkel 25 perc alatt 4,04. Ez azt jelenti, hgy ha a dlgzó kevesebb, mint 5 percenként váltztatja medencéjének helyzetét a vizsgálatban kijelölt feladat elvégzése közben, akkr az a munka több mint 0,5-ös valószínűséggel kényelmetlen. Következtetések Az általánsan megfgalmaztt megfigyelések szerint amikr az ágyéki fájdalm fkzódik, akkr a medence előredől, a stabil testtartás körüli mikrmzgásk lassúk és nagyk, amikr az ágyéki fájdalm kialakul, szélesebbek és gyrsabban követik egymást a makrmzdulatk, eszerint a makrmzgás a kényelmetlenség indikátra, kiváltója pedig az alaptesthelyzet és a mikrmbilitás. A többváltzós elemzés kimutatta, hgy a rövid időtartamú ágyéktáji fájdalmat leginkább a görbült gerincű (lrdóziss) és az előreejtett medencéjű testtartás felvétele fkzza, és ezt nem kmpenzálja, bár némileg enyhíti a helyzetváltztatás (makrmzgás) és a széktámlával való érintkezés. A lrdóziss gerinc negatív hatásáról egy a gerincprfil és az ülés kényelme közti összefüggést vizsgáló 1991. évi közlemény is beszáml, amely aznban nem(csak) egészséges kísérleti személyeket érintett. Egy másik ugyancsak 1991-es tudósítás derékfájásban szenvedőknél az ágyéki fájdalmat csökkentőnek találta a lrdóziss testhelyzetet. Ezzel kapcslatban megjegyzendő, hgy rövid ideőre kényelmesnek talált testhelyzetek hsszú távn ártalmasak lehetnek, mert biznys izmk megfeszítése idézi őket elő. A többé-kevésbé állandó testtartás körüli apró mzgásk itt észlelt kedvező hatását már székgyártók is figyelembe veszik, amikr rugalmas támlájú székeket hznak frgalmba. (Dr. Brs Tibrné) Vergara, M.; Page, A.: Relatinship between cmfrt and back psture and mbility in sittingpsture. = Applied Ergnmics, 33. k. 1. sz. 2002. p. 1 8. Vergara, M.; Page, A.: System t measure the use f the backrest in sitting-psture ffice task. = Applied Ergnmics, 31. k. 3. sz. 2000. p. 247 254.