A magyar szürke szarvasmarha néhány értékmér tulajdonsága

PANNON EGYETEM GEORGIKON MEZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR ÁLLATTUDOMÁNYI ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉSTANI TANSZÉK ÁLLATTENYÉSZTÉSI TUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS Témavezet: Dr. Szabó Ferenc egyetemi tanár, az MTA doktora A magyar szürke szarvasmarha néhány értékmér tulajdonsága Készítette: Nagy Barnabás Keszthely 2007

A meggyzdés valakinek az a hite, hogy a megismerés valamely tetszleges pontján a föltétlen igazság birtokában van. Ez a hit tehát föltételezi feltétlen igazságok létezését; tökéletes módszerek meglétét ugyancsak feltételezi, amelyek útján az említett igazságokhoz eljuthatunk; végül pedig, hogy minden ember akinek meggyzdései vannak; ilyen tökéletes módszereket használ. (Friedrich Nietzsche) Ment nevü tenyészbika a felázott hortobágyi legeln (saját felvétel, 2003) 2

A MAGYAR SZÜRKE SZARVASMARHA NÉHÁNY ÉRTÉKMÉR TULAJDONSÁGA Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: NAGY BARNABÁS Készült a Pannon Egyetem Állattenyésztési Tudományok Doktori Iskola keretében Témavezet: Dr. Szabó Ferenc, egyetemi tanár, az MTA doktora Elfogadásra javaslom (igen / nem). A jelölt a doktori szigorlaton... % -ot ért el, Keszthely, 2007. Szigorlati Bizottság elnöke Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: igen /nem. Bíráló neve: igen /nem. A jelölt az értekezés nyilvános vitáján...% - ot ért el Keszthely, 2007. Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minsítése... Az EDT elnöke 3

4

KIVONAT A szerz munkája során értékelte a magyar szürke szarvasmarha borjak születési súlyát, testméretét. Vizsgálta a különböz környezeti tényezk hatását a választási teljesítményekre, additív és szorzó faktorokat számított ki ezen hatások korrigálására. Elvégezte továbbá a választási súly, súlygyarapodás és a 205-napos súly genetikai paramétereinek becslését apa- és egyedmodellel. Az ellések szezonalitását is értékelte és annak hatását a két ellés között eltelt idre. Élsúly és testméret adatokat vett fel tenyészbikák és tehenek esetében, valamint értékelte az üszk és tehenek küls és bels medence méreteit. A bikaborjak átlagosan 31±9 kg-mal, az üszborjak átlagosan 28±8 kg-mal jöttek a világra. A születési súly a különböz testméretekkel többnyire közepes, illetve szoros (r=0,41-0,87) pozitív korrelációt mutatott. Azt tapasztalta, hogy a magyar szürke szarvasmarha fajta esetében a tenyészet, az ellések száma, az évjárat, az évszak és az ivar, valamint a borjú választáskori életkora befolyásolták a választási eredményeket (P<0,05, P<0,01). A szerz eredményei alapján kimutatta, hogy az apa- és az egyedmodellel történ becslés esetén eltér populációgenetikai paramétereket kapunk. A két modell összehasonlítása során megfigyelte, hogy a teljes pedigré ismeretében végzett becslés pontosabb. Az egyedmodellel kapott hiba variancia 2 e= 351 kg 2, míg az apamodellel kapott hibavariancia 2 e= 622 kg 2. Apamodellel becsülve a választási súly, a választás eltti napi súlygyarapodás és a 205 napos súly örökölhetségi értéke h 2 d= 0,24, 0,25 és 0,25 volt. A direkt örökölhetségre kapott értékek (egyedmodell) a vizsgált tulajdonságoknál az elz sorrendnek megfelelen h 2 d=0,58, 0,61 és 0,61. Szezonális és egész évbeni bikahasználat esetén az ellések 90-99%-a lezajlott az év els hat hónapjában. Folyamatos mesterséges termékenyítés esetén az év szinte minden hónapjában történt ellés, az év els hat hónapjában a tehenek 63%-a ellett. A tehenek ellések közötti ideje átlagosan a szezonális bikahasználat esetén 412 nap, az egész évbeni bikahasználatot folytató tenyészetben 409 nap, folyamatos mesterséges termékenyítés esetén 470 nap volt. A kifejlett bikák átlagosan 852±82,3 kg, a tehenek pedig 562±54,1 kg élsúlyúak voltak. Az élsúly a különböz testméretekkel többnyire közepes, illetve szoros (bika r=0,41 0,80 ill. tehén r=0,45 0,62) pozitív korrelációt mutatott. A testméretek segítségével regressziós egyenletet írt fel a tenyészbikák élsúlyának meghatározására. 5

A mért élsúly adatokra fektetett, logaritmizált függvény illeszkedése R 2 = 0,78 volt. A magyar szürke üszk tenyészérettségi korát az állatok élsúlyával fejezte ki, miszerint az állat elérte a kifejlettkori súlyának 2/3 ill. 3/4 részét. Ez a magyar szürke üszk esetében az elz sorrend alapján becsülve 375 kg ill. 421 kg, melyet 2,5-3 éves korára ér el. Számításai alapján a bikákat 568 kg ill. 639 kg becsült élsúlyban célszer tenyésztésbe venni. Ezt a súlyt megközelíten 3 éves korukra érik el a szürke bikák. A szürkemarha üszk és tehenek esetében a far III. szélesség növekedésének K sebességi állandója meredek lefutást mutatott, és már 300 napos korban egy nagyon alacsony szintet ért el, majd egy intenzív növekedési szakaszt figyelt meg, mely feltételezheten az ellés mechanikai hatására vezethet vissza. A szürke üszket a legtöbb tenyészetben 3 éves (1068 nap) korban veszik tenyésztésbe, így átlagosan 4 éves (1424 nap) korukban ellenek elször. Nagy valószínséggel a far III. ezen kési növekedése a vemhesség ill. az ellés mechanikai folyamatainak az eredménye. Megfigyelte, hogy a szürke üszk 1500 napos korukra megközelítleg elérik a kifejlettkori övméretüket. A függvény illeszkedése R 2 = 0,92 volt. A szürke bikák 1700 napos korukra érték el a kifejlettkori övméretüket, ezt követen már csupán kondícióváltozásról beszélhetünk. A függvény illeszkedése R 2 = 0,93 volt. Az üszk a küls ill. bels medenceméretek felvételekor átlagosan 369 kg, míg a tehenek átlagosan 569 kg súlyúak voltak. Az üszk medencéjének bels ferde átmérje 16,2 cm, vízszintes átmérje 15,28 cm, függleges átmérje 13,83 cm, medencebejárat területe 166,01 cm 2 volt átlagosan, 2,2 éves életkorban. A tehenek ferde átmérje 21,85 cm, vízszintes átmérje 20,51 cm, függleges átmérje 19,60 cm, medencebejárat területe 315,72 cm 2 volt átlagosan, 10,1 éves életkorban. 6

ABSTRACT During his phd study the author evaluated the birth weight and body measurements of Hungarian Grey calves. Moresver he examined the effect of various environmental factors on the weaning performance, and counted several additive and multiplicative factors in order to correct these effects. Furthermore, he estimated the genetic parameters of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight with sire and animal models. The seasonality of calving, and its effect on the calving interval was evoluoted, too. Data of live weight and body measurements in case of breeding bulls and cows were, as well as he evaluated the external and internal pelvis measurements of heifers and cows. The average birth weight of male calves was 31±9 kg, while that of female calves was 28±8 kg. The birth weight and the various body measurements mainly show an average, or close positive correlation (r=0.41 0.87). He found that in the case of Hungarian Grey cattle the farm, parity, birth year, season, sex, and the weaning age of the calves had an effect on weaning results (P<0.05; P<0.01). Based on his results, the author proved that different population genetic parameters can be obtained in case of estimating by sire or animal models. Through comparing the two models, he observed that the estimation based on the total pedigree is more exact, than residual variance in animal model is 2 e= 351 kg 2, while in the paternal model is 2 e= 622 kg 2. The heritability rates of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight were h 2 d= 0.24; 0.25 and 0.25 when estimated by the sire model. The direct heritability rates of weaning weight, preweaning daily gain and 205-day weight were h 2 d=0.58; 0.61 and 0.61 when estimated by the animal model. In case of seasonal and all-year-around natural service use of bulls, 90 99% of the calvings occurred in the first six months of the year. In case of continuous artificial insemination there was calving in almost every month of the year, and 63% of the cows calved in the first six months of the year. The average time calving interval of the cows was 412 days in case of seasonal bull usage, 409 days in case of farms using the bulls during the whole year, and 470 days in case of continuous artificial insemination. The average live weight of the bulls was 852±82.3 kg, while that of the cows was 562±54.1 kg. The live weight and the various body measurements show average or close 7

positive correlations (bull r=0.41 0.80; and cow r=0.45 0.62). A regressive equation with the help of the body measurements in order to define the live weight of breeding bulls, was created. too. The logarithmic adjustment of the function based on the measured live weight data was R 2 = 0.78. He expressed the age of breeding maturity of Hungarian Grey heifers with the help of the live weight of animals: it arrives when an animal reaches 2/3 or 3/4 of its grown weight. In the case of Hungarian Grey heifers, it is 375 kg and 421 kg, estimated by the previous ranking. They reach this weight around the age of 2.5 3. In the case of bulls the best time to take them into breeding is when their live weight is 568 kg and 639 kg. Grey bulls reach this weight around their age of three. In the case of grey cattle heifers and cows the K speed constant of the growth of the third width of rump goes down steeply, and already at the age of 300 days it reaches a very low level, and after that there is an intensive period of rising, which is probably caused by the mechanical effects of calving. In most farms grey heifers are taken into breeding at the age of three years (1068 days), thus they first calving age at four years (1424 days) on the average for the first time. With great probability the late increase of the third width of rump is a result of the mechanical processes of pregnancy and calving. He observed that grey heifers reach the chest girth of their grown age around the age of 1500 days. The adjustment of the function was R 2 = 0.92. Grey bulls reach the chest girth of their grown age around the age of 1700 days, and after that we can only speak about a change of condition. The adjustment of the function was R 2 = 0.93. The weight of heifers was 369 kg, while the weight of cows was 569 kg on the average, when taking their external and internal pelvic measurements. The inclined inner diameter of the pelvis of heifers was 16.2 cm, the horizontal diameter was 15.28 cm, the vertical diameter was 13.83 cm, the area of the pelvis entrance was 166.01 cm 2 in average, at the age of 2.2 years. The inclined diameter of the cows was 21.85 cm, the horizontal diameter 20.51 cm, the vertical diameter 19.60 cm, the area of the pelvis entrance was 315.72 cm 2 in average, at the age of 10.1 years. 8

AUSZUG Der Autor hat durch Ihre Arbeit das Geburtsgewicht und die Körpermaßen der ungarischen grauen Rindviehkläber gewertet. Er hat die Wirkung der verschiedenen Umweltsfaktoren auf die Absatz-Leistungen untersucht, er hat Additive- und Multiplikatorfaktoren ausgerechnet, um diese Wirkungen zu korrigieren. Er hat die Schätzung der genetischen Parameters von den Absatzsgewicht, den Gewichtszunahme und dem 205 tägiges Gewicht mit dem Vater- und Tiermodell durchgeführt. Er hat auch die Saisonalität der Kalbungen und deren Wirkung auf die Zwischenkalbezeit gewertet. Er hat die Daten des Lebensgewichtes und der Körpermasßen im Fall der Zuchtstiere und Kühe aufgenommen, und er hat die aussere und innere Beckengrösse der Färsen und Kühe gewertet. Die Stierkälber sind durchschnittlich mit 31±9 kg, die Färsekälber durchschnittlich mit 28±8 kg zur Welt gekommen. Das Geburtsgewicht zeigt mit den verschiedenen Körpermaßen meistens mittelmässig und stark (r=0,41-0,87) positive Korrelagion. Die Herde, die Nummer der Kalbungen, der Jahrgang, die Jahreszeit, das Geschlecht und das Lebensalter beim Abstillen des Kalbes in der Rasse der ungarisch grauen Rindvieh die Ergebnisse beeinflussen (P<0,05, P<0,01). Der Autor hat durch Ihre Ergebnisse nachgewiesen, daß wir durch der Schätzung mit Vater- und Tiermodell verschiedene populationsgenetsche Parameters bekommen. Duch den Vergleich der zwei Modelle hat er gezeigt, daß die Schätzung exakter ist, wenn wir den vollen Pedigree kennen. Die Fehlervariantie ist mit dem Tiermodell 2 e= 351 kg 2, solange mit dem Vatermodell 2 e= 622 kg 2. Der geschätzte Wert für Heritabilität des Absatzgewichtes, der tägliche Gewichtszunahme vor dem Absatz und des 205 tägigen Gewicht war durh die Schätzung mit dem Vatermodell h 2 d= 0,24, 0,25 und 0,25. Die geschätzte Werte für die Heritabilität des Absatzsgewichtes (Tiermodell) war bei der untersuchten Eigenschaften entsprechen der vorigen Reihenfolgen h 2 d=0,58, 0,61 und 0,61. Im Fall der saisonalischen und ganzjährigen Stierbenutzung sind die 90-99% der Kalbungen in der ersten 6 Monaten des Jahres verlaufen. Im Fall der ständigen künstlichen Besamung sind die Kalbungen in allen Monat des Jahres passierten, in der ersten 6 Monaten des Jahres haben 63% der Kühe geklabt. Die Zwischenkalbezeit der Kühe war durchschnittlich 412 Tagen mit der saisonalische Stierbentuztung, in der Herde, wo ganzjährig Stier benutzt wurde, war es 409 Tagen, im Fall der ständigen künstlichen Besamung war es 407 Tagen. 9

Die aufgewachsene Stiere hatten durchschnittlich 852+-82,3 kg, die Kühe 562±54,1 kg. Das Lebendsgewicht mit den Körpermaßen hat meistent milletmässig und stark (Stier r=0,41-0,80 und Kuh r=0,45-0,62) positive Korrelation gezeigt. Der Autor hat mit der Hilfe der Körpermaßen eine regressive Gleichung aufgeschrieben, um das Lebendsgewicht der Zuchtstiere zu definieren. Der Sitz der auf gemessene Lebensgewichtsdaten gegründete, logaritmische Funktion war R 2 = 0,78. Er hat das zuchtreifene Alter der ungarischen grauen Färsen mit dem Lebensgewicht der Tieren ausgedrückt, wonach das Tier hat 2/3 und 3/4 Teil des aufgewachsenen Gewichtes erreicht. Es ist im Fall der unagrichen grauen Färsen entsprechen der vorigen Reihenfolgen geschätzt 375 kg und 421 kg, was die 2,5-3 jährigen Alter erreichen. Aufgrund der Rechnungen ist es zweckmässig, die Stiere mit 568 kg und 639 kg geschätzten Lebensgewicht in die Zucht zu nehmen. Dieses Gewicht können die graure Rinde annährend 3 jähriges Alter erreichen. Im Fall der grauen Farsen und Kühen hat die k Geschwindigkeitskonstante des Wachstums der Beckenbreite III ein steiles Ablauf gezeigt, und hat es schon in ihrem 300 tägigen Alter hat es ein sehr geringes Niveau erreicht, dann ist es ein intensiver Wachstumsabschnitt zu beobachten. Es ist vermulich auf die mechanische Wirkingen der Kalbungen zurückzuführen. Die ungarischen grauen Färsen nimmt man in meiseten Herden durchschnittlich 3 jährig (1068 tägigen) in die Zucht, so kalben sie durchschnittlich im 4 jährig Alter (1424 tägigen) erstmal. Mit grßer Wahrscheinlichkeit ist das späteren Wachstum des Beckenbreite III das Ergebniss der Trächtigkeit und der mechanischen Vorgänge der Kalbungen. Es ist zu hatbeobachten, daß die graue Färsen 1500 tägigen annährend die entwickelten Brustumfang erreichen. Der Sitz der Funktion war R 2 =0,92. Die ungarischen grauen Rinder erreichen 1700 tägigen Alter ihre entwickelten Brustumfang, danach können wir nur über Konditionsänderung sprechen. Der Sitz der Funktion war R 2 =0.93. Das Gewicht der Färsen war bei der Aufnahme der aussere und innere Beckenbreite durchschnittlich 369 kg, die Kühe waren durchschnittlich 569 kg schwer. Der schiefe innre Durchmesser der Becken der Färsen war 16,2 cm, der horizontalishce Durchmesser war 15,28 cm, der vertikalische Durchmesser war 13,83 cm. Das Gebiet der Beckeneinganges war durchschnittlich 166,01 cm 2 im Alter 2,2 Jahre. Der schiefe innere Duchmesser der Bekcen der Kühe war 21,85 cm, der horizontalische Durchmesser war 20,51 cm, die vertilalische Durchmesser war 19,60 cm, das Gebiet der Beckeneinganges war durchschnittlich 315,72 cm 2 im Alter 10,1 Jahre. 10

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS...13 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS...17 2.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRET...17 2.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...18 2.3. BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI...20 2.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT IDRE...21 2.5. KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉLSÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...24 2.6. ÜSZK, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE...26 2.7. TEHENEK ÉS ÜSZK KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI...28 2.8. A VIZSGÁLATOK CÉLJA...30 3. ANYAG ÉS MÓDSZER...31 3.1. BORJAK SZÜLETÉSI SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...31 3.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK VIZSGÁLATA...33 3.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREINEK VIZSGÁLATA...34 3.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSÁNAK ÉS HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA...36 3.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉLSÚLYÁNAK ÉS TESTMÉRETÉNEK VIZSGÁLATA...37 3.6. AZ ÜSZK, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSI ÜTEMÉNEK VIZSGÁLATA 40 3.7. TEHENEK ÉS ÜSZK KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEINEK VIZSGÁLATA...41 3.8. AZ ADATFELDOLGOZÁS MÓDSZEREI...42 4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK...43 4.1. A BORJAK SZÜLETÉSI SÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...43 4.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...48 4.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI...54 4.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT IDRE...66 4.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉLSÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...73 4.6. AZ ÜSZK, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE...80 4.7. A MAGYAR SZÜRKE TEHENEK ÉS ÜSZK KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI...94 11

5. KÖVETKEZTETÉSEK...99 5.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRETEK...99 5.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK...99 5.3. A BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI...101 5.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA...102 5.5. A KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉLSÚLYA ÉS TESTMÉRETEI...102 5.6. AZ ÜSZK, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE...103 5.7. TEHENEK ÉS ÜSZK KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI...104 6. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK...105 7. ÖSSZEFOGLALÁS...108 8. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK...112 8.1. AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK...112 8.2. NEM AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK...114 8.3. EGYÉB PUBLIKÁCIÓK...116 9. FELHASZNÁLT IRODALOM...117 12

BEVEZETÉS 1. BEVEZETÉS A magyar szürke szarvasmarha a podóliai fajtacsoport egyik kitn képviselje, mely a Mohácsi vészt követen közel 150 évig hazánk és a Kárpát-medence meghatározó fajtája volt és nemzeti kincsünk ma is. Sokat értékesítettek belle külföldi piacokra. A kivitel az 1570-80-as években érte el csúcspontját. A magyar tzsérek 1548-tól 1558-ig 550 000 szarvasmarhát adtak el a bécsi vásárokon. 1635-ben az auspitzi vásárra 40 000, 1636-ban pedig Bécsen át Németországba több mint 80 000 szarvasmarhát hajtottak Wellmann (1928), Hankó (1952), Székely (1961), Gaál (1966). A XVII. és XVIII. században divatba jött az arisztokrácia körében a tej fogyasztása, mely szokás észrevétlenül egyre jobban elterjedt és apránként átalakította a magyarság életszokásait és gondolkodásmódját. A gulyabeli tehén teje csak a borjú táplálására volt elegend, s minthogy nem fejték, hamarosan elapadt. Ahelyett, hogy az új szükségletnek megfelelen, céltudatos munkával jó tejel teheneket tenyésztettek volna ki ezen magyar fajtából, egyszeren már kész, idegen fajtájú tejelteheneket hoztak be külföldrl az országba (A hosszúháti Kísérleti Gazdaság 117. számú, Anna nev magyar szürke törzstehene az 1955 ill. 1956. évi Országos Mezgazdasági Kiállításon I. díjat nyert. 300 nap alatt 3457 kg tejet termelt, 5,57% tejzsírtartalommal (Farkas és Gecsei, 1956, Kecskés és Kováts, 1957), 93 Zsuska nevü tehén, II. laktációjában, 294 nap alatt 4179 kg tejet termelt, 4,91% zsírtartalommal (Borics, 2006). Az 1848-as szabadságharc fleg a legelterületek csökkenésével járt. A szarvasmarha állomány nagy része a közép- és gazdag parasztok kezében volt. F haszonvételi forma ekkor már az igázás (Gaál, 1966). Magyar szürke marha az ország állományának %-ában (Bodó és mtsai, 2002) 1. táblázat I. világháború eltt Két világháború között II. világháború után év % év % év % 1870 99 1924 18 1946 5,0 1895 66 1937 12 1957 2,5 1911 31 1942 9,1 1967 0,005 13

BEVEZETÉS Az állatállomány létszámában a mélypont 1966 1975 között következett be (1. táblázat). A törzsállományt három állami gazdaság: a Hortobágyi Á.G., a Középtiszai Á.G. és a Városföldi Á.G. vette át, amely gazdaságok összlétszámát 200 tehén és 6 bika alkotta. Ezek alapozták meg a mai állományt.1960-tól a Hortobágyi Á.G. -ban is tilos volt magyar szürke bikával fedeztetni, ezt az utasítást az akkori tenyésztk - szerencsére elszabotálták. 1964- ben került vágóhidra az utolsó községi magyar szürke bika Bandi Hajdúnánásról. 1966- ban, a köztenyésztésben már csak háztáji állományban volt magyar szürke tehén. A Mezgazdasági Minisztérium 1973-ban hozott határozatot az shonos fajták fenntartására és támogatására. Elkezddhetett a tenyésztmunka a genetikai sokszínség megrzése érdekében. 1970-es évektl napjainkig a magyar szürke szarvasmarha állomány lassú növekedése jellemz (1a. és 1b. ábra). A magyar szürke tehenek létszámának alakulása 1957-2006 között 1a. ábra 30000 25000 Létszám m 20000 15000 10000 5000 0 1957 1960 1963 1966 1969 1980 1985 1992 1995 1998 2001 2006 Évek (saját készítés ábra) 14

BEVEZETÉS 1b. ábra 600 A magyar szürke tenyészbikák létszámának alakulása 1957-2006 között Létszám m 500 400 300 200 100 0 1957 1959 1961 1963 1965 1967 1969 1975 1982 1985 Évek 1990 1993 1995 1997 1999 2001 2004 (saját készítés ábra) A létszámnöveléshez szükséges takarmánybázis hazánkban rendelkezésre áll. Jelenleg több mint 1,1 millió hektár legelterülettel rendelkezünk, amelynek nagy része kihasználatlan. A hazai húsmarhatenyésztésben a magyar szürke fajta mint anyatehén és mint keresztezési partner játszott szerepet Bodó (1984, 1994), Bodó és mtsai (2002). A szürke marha azonban, minthogy egyedüli hazai eredet szarvasmarha fajta, az EU elvárásainak rendszerében kiemelt helyen szerepel, mind a tájgazdálkodás, a falusi turizmus, a kis és középvállalkozók foglalkoztatása, mind pedig a különleges marhahústermelés mással nem helyettesíthet fajtája Bodó és mtsai (2002). A húsmarhatartás fejlesztésének kedvez továbbá, hogy az EU prémium mellett, a legelterület nagysága alapján hektáronként, valamint tehenenként nemzeti támogatásra számíthatnak a húsmarhatartók, amely a korábbiakhoz képest kell jövedelmezséget eredményezhet. A születési súly és testméret minden húsmarha fajtában fontos értékmér, hiszen az ellés lefolyását nagymértékben befolyásolja. A választási súllyal jellemzett borjúnevel-képesség a húsmarha állományoknál szintén nagyon fontos értékmér és szelekciós szempont. A választási súly célirányos 15

BEVEZETÉS tenyészti munkával és a fajtákban rejl genetikai lehetségek kiaknázásával növelhet, ezzel növelve az ágazat jövedelmezképességét és versenyképességét. A különbözü korcsoportokban elvégzett súly- és testméret mérése a fejlettség pontos megítéléséhez elengedhetetlen. A két ellés között eltelt id és az ellés szezonalitása több más értékmér tulajdonságra is hatással van, így vizsgálatát szintén fontosnak tartottam. A szarvasmarha növekedése, fejldése, fejlettsége, kifejlettkori súlya az ágazat gazdaságosságát jelentsen befolyásolja. Valamint nélkülözhetetlen a pontos takarmány ellátáshoz ill. a szakszer tenyészti munkához. Ezért célul tztem ki, hogy a magyar szürke szarvasmarha néhány értékmér tulajdonságát, gazdaságosságát befolyásoló tényezket megvizsgáljam és értékeljem. A keszthelyi Festetics kastély egyik festménye, szürkemarha gulya a keszthelyi öbölnél. 16

IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. SZÜLETÉSI SÚLY ÉS TESTMÉRET A húshasznú borjak fejlettségének, testarányainak, késbbi növekedésének, a tehenek elléseinek értékeléséhez nagyon fontos a születési súly és a testméretek ismerete a magyar szürke fajta esetében is. A testméretek felhasználásával különböz indexeket számíthatunk ki. A testalkati indexek átlagos értékei nemcsak meghatározott hasznosítási típus alakulását mutatják be, hanem egyúttal jellemzik a szarvasmarha egyes fajtáit is Horn (1973). Korábbi vizsgálatok szerint a mezhegyesi magyar szürke borjak legnagyobb születési súlya 33 kg, legkisebb 27 kg, átlagosan 28,6 kg volt (Tormay, 1901). Az 1935-ben a mezhegyesi gulyából Olaszországba exportált 3 tenyészbika és 8 üsz párosításából született borjak átlagos súlya 30,6 kg volt Ebner (1935). Összehasonlításként néhány egyéb fajta születési súlyára vonatkozó irodalmi adatot ismertetek. Reynold és Knapp (1990) angus, pinzgaui, red pol és szimmentáli fajtákban vizsgálták a születési súly alakulását. Eredményeik szerint az angus 34,8 kg, pinzgaui 40,3 kg, red pol 37,3 kg, szimentáli fajtánál pedig 40,4 kg születési súlyt tapasztaltak. Átlagosan a bikák 39,6 kg-mal az üszk 36,8 kg-mal születtek. Nugent és Notter (1991,b) vizsgálatai szerint szimentáli fajta esetén az újszülött borjak átlagos súlya 37,3 kg. Nugent és mtsai (1991,a) angus és szarvatlan hereford állományokban is vizsgálták a születési súlyok alakulását. Eredményeik alapján az angus borjak átlagosan 35,4 kg-mal, a herefordok pedig 35,2 kg-mal születtek. Sims és Bailey (1995) angus x hereford (AH) és brahman x hereford (BH) keresztezett állományokban vizsgálták a születési súlyokat. Angus és hereford keresztezés esetén 39,7 kg, brahman és hereford keresztezés esetén 36,9 kg születési súlyt mértek. Phocas és Laloë (2004) több fajtában mértek születési súlyokat, és a következ eredményre jutottak: charolais 47,1 kg, limousin 39,5 kg, blonde d aquitaine 46,2 kg, maine-anjou 49,4 kg. Mindezekbl kiderül, hogy a magyar szürke borjak születési súlya a hozzáférhet adatok szerint kisebb, mint az elbbiekben felsorolt fajtáké. A testtájak alakulásának részletes ismerete teszi lehetvé, hogy az állatról összbenyomást kaphassunk, és helyes értékelést végezhessünk. Az újszülött borjak testméreteinek felvételezését viszonylag kevés hazai és nemzetközi kutató vizsgálta. Nugent és Notter (1991,b) vizsgálatai szerint a szimentáli borjak átlagosan 18,0 cm vállszélességgel, 19,6 cm csípszélességgel és 51,8 cm testhosszúsággal születnek. Nugent és mtsai (1991,a) 17

IRODALMI ÁTTEKINTÉS vizsgálták angus és szarvtalan hereford állományokban az újszülött borjak testméreteit. Az angus borjak esetén vállszélesség 18,4 cm, csípszélesség 19,9 cm, testhosszúság 52,0 cm. hereford borjak testméretei: vállszélesség 17,9 cm, csípszélesség 19,2 cm, testhosszúság 52,5 cm. Nugent és mtsai (1991,a) korrelációt is számoltak az általuk meghatározott testsúly és testméretekre. A születési súly testhosszúság esetén közepes (r=0,44), míg a vállszélesség és a csípszélesség között (r=0,63) korrelációs értéket kaptak, P<0,05 szignifikancia szinten. Az irodalmi adatok áttekintése során megállapítható, hogy a magyar szürke borjak születési súlyáról, testméretérl kevés az információ, annak ellenére, hogy a fajtát shonosként régóta tenyésztjük hazánkban. A fentiekbl kiindulva a vizsgálatom célja az volt, hogy megmérjek bizonyos létszámú magyar szürke borjú születési súlyát, felvegyem néhány testméretét, kiszámítsam néhány testméret indexét és meghatározzam a közöttük lev fenotípusos korrelációt. 2.2. VÁLASZTÁSI EREDMÉNYEK Mivel a magyar szürke fajtát húsmarhaként tartják és tenyésztik, a választási eredmények értékelését ilyen megközelítésben is indokolt elvégezni. A választási súly, és az ebbl kiszámolt 205 napos súly, illetve súlygyarapodás a hagyományos magyar szürke fajta esetében is fontos adat, noha nincsen szó arról, hogy a testnagyság növelésére szelekció történjék. A fajtafenntartás területén is elengedhetetlen, hogy figyelemmel kísérjük a különböz mérszámok alakulását amellett, hogy a a magyar szürke anyai vonalként történ hasznosítása szempontjából sem elhanyagolható ez a tulajdonság. Árutermelésre pedig mind fajtatisztán, mind keresztezésben egyre inkább sor kerülhet a fajta létszámának örvendetes növekedése folytán. A tenyészbikák értékelésében lányaik termékenysége és borjúnevel képessége a legfontosabb tulajdonság, mert ez a fajta biológiai értékével is szoros összefüggésben van. Az örökölhetségi értékeknek nagy a jelentsége a szürke marha esetében is, mert a tenyészértékbecslésben kaphat szerepet. A tenyészti munka eredményeinek pontosabbá tétele, és a gazdaságos termelés ösztönzi arra a szakembereket, hogy behatóan foglalkozzanak azon tényezkkel, melyek a termelésre hatással vannak. A termel állatok teljesítményét számos környezeti tényez 18

IRODALMI ÁTTEKINTÉS befolyásolhatja (genetikai képességeikkel kölcsönhatásban), melyek az állományra és az egyedre is külön-külön hatnak. Ezen tényezket számos szerz vizsgálta és értékelte: Magyari (1976), Bourdon és Brinks (1982), Liu és Makarechian (1993), Gregory és mtsai (1995), Tzsér és mtsai (1996), Gáspárdy és mtsai (1998), Lengyel és mtsai (2001), Szabó és mtsai (2005, 2006). Egy adott tulajdonság örökölhetségi értékét a nem-genetikai tényezk pl.: a tehén kora, elléseinek száma, a takarmányozás, az évjárat, az ivar stb. és a genotípuskörnyezet kölcsönhatás befolyásolják. Az állatok közötti genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nem-genetikai tényezk. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz, és csökken a genetikai elrehaladás (Komlósi, 1990). Bár a magyar szürke szarvasmarha fajta esetében az igénytelenség, és az alkalmazkodóképesség tekinthet fontos értékmérnek, fontos a választási teljesítmény értékelése is. A magyar szürke szarvasmarha fajta tartása országszerte extenzív módon történik, így az idjárási tényezk hatása jelents. Az évszakhatásnak, mint környezeti tényeznek vannak közvetlenül (hmérsékletváltozás, csapadékeloszlás, páratartalom, fényviszonyok, frontátvonulások) és közvetve ható (növénytakaró összetétele, legelf magassága) tényezi. Számos hazai és külföldi szerz vizsgálta már különböz húsmarha fajták választási eredményeit befolyásoló tényezket, amelyek tapasztalatai a jelen fajta esetében is érdekesek és hasznosíthatók. Kovács és mtsai (1993, 1994) eredményei szerint a limousin borjak választási súlyát az ivar, a tenyészet, a születés évszaka (P<0,01) szignifikánsan befolyásolja. Szabó és Gajdi (1993) vizsgálatai szerint a hereford borjak 205 napra korrigált választási súlyában szignifikáns különbségeket eredményeztek különböz hatások, mint pl.: az anya életkora, a borjú neme, a születés idszaka és a születés éve. Zándoki és mtsai (2003) vizsgálták az ivar és az ellés hónapjának hatását az angus fekete és vörös színváltozatának választási teljesítményére. Tzsér és mtsai (1996) egy charolais állomány 205 napos súlyának értékelése során mutatta ki az ivar hatását. Gáspárdy és mtsai (1998) charolais borjak választási súlyát elemezve azt találták, hogy az anyák elléseinek száma és a születés éve ugyancsak befolyásolja a 205 napra korrigált választási súlyt. A charolais borjak választási súlyát értékelve Komlósi (1999) megállapította, hogy a választási súlyt, az ivar, az év és a tenyészet szignifikánsan befolyásolja (P<0,05). Nelsen és Kress (1981), Jakubec és mtsai (2000) vizsgálata szerint, a születési év, az ivar, az anya kora szignifikánsan befolyásolja az aberdeen angus borjak választási súlyát és a választás eltti súlygyarapodását (P<0,01). 19

IRODALMI ÁTTEKINTÉS Szabó (1993) által összegzett 35 publikációban közölt eredmények szerint a borjak súlygyarapodása a születés és a választás közötti idszakban átlagosan 0,27 érték örökölhetségi együtthatóval jellemezhet. 61 közleményben szerepl értékek átlaga alapján a választási súly örökölhetsége 0,30. Tzsér és mtsai (2002) limousin állományokban a választási súly örökölhetségét 0,14-nek találták. Az irodalmi áttekintés alapján megállapítható, hogy amíg a legtöbb fajta választási eredményeit befolyásoló tényezkrl számos kutató beszámol, addíg a magyar szürke fajtára vonatkozóan kevés adattal rendelkezünk. 2.3. BORJAK NÖVEKEDÉSI TULAJDONSÁGAINAK VARIANCIA- KOMPONENSEI ÉS POPULÁCIÓGENETIKAI PARAMÉTEREI Noha a szürke marha esetében nem volt cél a testnagyság növelése, ill. az ez irányú szelekció, mégis fontos ismernünk a fajtában rejl genetikai lehetségeket. Az egyes tulajdonságokat meghatározó genetikai hatások ismerete e fajtában is fontos információkat nyújt a tenyésztknek. A választási súllyal jellemzett borjúnevel-képesség, amely a húsmarha állományoknál nagyon fontos értékmér, e fajtában is fontos lehet, hiszen ma már a növekv létszám lehetvé teszi, hogy egyes tenyésztk a hústermelésre is szelektáljanak, illetve húsirányú keresztezésekre használják a fajtát. Számos külföldi és néhány hazai szerz vizsgálta egyes húsmarhafajták növekedési tulajdonságainak genetikai paramétereit, valamint (ko)variancia komponenseit. Az anya állandó környezeti varianciájának az aránya a fenotípusban különböz nagyságrend lehet. Ennek értékét Meyer (1992, 2004), Núnez-Dominguez és mtsai (1993), Lee és mtsai (1997), valamint Carnier és mtsai (2000) 0 és 10% közöttinek találták. Eler és mtsai (1995), Dodenhoff és mtsai (1999), vizsgálatai szerint angus, charolais, hereford, limousin fajták esetében a választási súly direkt örökölhetsége 0,13-0,26, míg annak az anyai örökölhetsége 0,13-0,34 közötti. Keeton és mtsai (1996) által vizsgált limousin állományokban a direkt örökölhetség h 2 d=0,53, h 2 m=0,18, Van Vleck és mtsai (1996) által vizsgált charolais állományokban a h 2 d=0,16, h 2 m=0,12, Lee és mtsai (1997) által vizsgált szimentáli állományokban a h 2 d=0,21, az anyai örökölhetség h 2 m=0,09 volt a választási súly esetén. 20

IRODALMI ÁTTEKINTÉS Splan és mtsai (1998) keresztezett állományokat vizsgálva választási súly esetében a direkt örökölhetséget (h 2 d) 0,16-nak, az anyai örökölhetséget (h 2 m) 0,34 -nek találták. Tzsér és mtsai (2002) munkájában limousin állományok a választási súlyának örökölhetsége 0,14 volt. Szabó (1993) munkáiban a növekedési tulajdonságok örökölhetségi értékeirl találunk több utalást: választási súly h 2 d=0,30, választás eltti napi súlygyarapodás esetében a h 2 d=0,27. A külföldi szakirodalomban gyakran vizsgált kérdés a direkt- és az anyai genetikai hatás közötti kapcsolat. Nunez- Dominguez és mtsai (1993) angus és hereford állományban végzett vizsgálatai szerint a direkt és az anyai genetikai hatás közötti korrelációs érték a választási súly esetében 0,25, ill. 0,63. Keeton és mtsai (1996) limousin fajta esetén a direktanyai genetikai korrelációs értékére (r dm ) -0,44, Lee és mtsai (1997) -0,07, Kaps és mtsai (2000) -0,51-et kaptak. Dodenhoff és mtsai (1999) charolais, hereford, limousin és szimentáli állományokban 0,12, -0,37, -0,18 és 0,10 korrelációs értékekrl számoltak be. Lengyel és mtsai (2004) vizsgálták több hazai limousin tenyészetben, a növekedési tulajdonságok tekintetében, a bikák tenyészértékét, valamint a genetikai érték változását évek szerint. Az additív genetikai érték (tenyészérték), a gének összegz mechanizmusának eredményeként alakul ki. Egy egyed additív genetikai értéke egyenl a génjei átlagos hatásának összegével (Szabó 2004). Az említett megállapítások a borjúnevel képességrl, azok populációgenetikai paramétereirl tájékoztató jellegek. Mivel a magyar szürke fajta esetében ilyen átfogó információkkal nem rendelkezünk, emiatt más fajtákra vonatkozó ismeretekbl kiindulva, a vizsgálat célja a növekedési tulajdonságok (ko)variancia komponenseinek és genetikai paraméterének meghatározása, valamint az egyedek tenyészértékének megállapítása egyedmodell segítségével a hazai magyar szürke szarvasmarha populációkban. 2.4. AZ ELLÉSEK SZEZONALITÁSA ÉS ANNAK HATÁSA A KÉT ELLÉS KÖZÖTT ELTELT IDRE A vadon él állatok ivari élete évszakhoz kötött. Ezzel szemben a háziasítás hatására a háziállatok ivarzásának szezonális jellege részben vagy teljesen megsznt. A domesztikáció alacsonyabb fokán lév parlagi fajták esetében még megfigyelhet bizonyos szezonalitás Nagy Z-né és mtsai (1979). 21

IRODALMI ÁTTEKINTÉS A szarvasmarha eredetileg monoösztruszos (évente egyszer ivarzó) volt, de a domesztikáció során évente gyakrabban ivarzóvá, poliösztruszossá vált. Ennek megfelelen a szarvasmarha egész éven át 21 naponként ivarzik Nagy (1996). A reprodukciót befolyásoló tényezk genetikai és környezeti eredetek, mint pl. a fajta, a vemhességi id, az ellés lefolyása, az újratermékenyülés, az évszaki eltérések és az éghajlat (Haraszti és Zöldág (1994), Huszenicza és mtsai(1987). A húsmarhatartásban, így a magyar szürke fajta esetében is a gazdaságosságot alapveten a szaporulat határozza meg. A húshasznú tehén produktuma csupán a borjú, ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony. A húshasznú marhatartás gazdaságosságának tehát egyik alapvet feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Gyakorlati körülmények között nehezen valósítható meg az a cél, hogy évente legalább egy választott borjút kapjunk minden tehéntl. Ideális esetben a tehén (Keleméri, 1985) ellésétl az újrafogamzásáig 80 nap telik el. Az átlagos tehénlétszámra vetített 85%-os élszaporulatot mint minimum feltételt minden húsmarhával foglalkozó tenyészet igyekszik elérni (Bölcskey és mtsai, 1980). Balásházy (1830) véleménye szerint egy bikára 30 40 tehenet lehet osztani. Ihász Lajos 1898 ban a hathalmi gulyájában egy bika alá 40 50 tehenet osztott be és így is 90%-os vemhesülési arányt és 87%-os borjazási százalékot ért el (Sztankovics, 1898). Egy felmérés szerint a legelre alapozott húshasznú magyar tarka állományokban a 100 tehénre jutó évi borjúszaporulat 97 % volt (Zöldág és Gábor, 1980). A szaporaságot, mely a tehenek által világra hozott borjak számát jelenti, egy-egy állományban jellemzi az ellések közötti id hossza. E mutatót számos tényez, többek között a szaporítási mód jelentsen befolyásolja. Az egyes tenyészetekben különböz szaporítási eljárásokat alkalmaznak. Szabad pároztatás történik, ha a gulyába a nivarú egyedeket együtt tartják a hímivarúakkal. A bikák rendszeresen felkeresik az ivarzókat, és az ivarzás ideje alatt többször is befedezik azokat. Csoportos pároztatás esetén több hímivarú állat van egy-egy nagyobb létszámú gulyában. Háremszer pároztatás során egy apaállatot meghatározott létszámú nivarú állatokkal tartunk együtt (Nagy Z-né és Bárány, 1980). A szaporítás szezonalitásának igénye a húshasznú tartástechnológia sajátosságaiból fakad. Szervezése akkor jár eredménnyel, ha a legmesszebbmenkig igazodik az állatfaj ivari életének sidk óta kialakult természetes éves ritmusához (Bölcskey, 1984). A szezonális, egy idszakban történ termékenyítés és elletés esetében arra törekszünk, hogy a tehénállomány az év egy meghatározott idszakában, néhány hónap alatt 22

IRODALMI ÁTTEKINTÉS leelljen. A tavaszi ellési idszak a tenyészetek többségében március, április, május hónapokban van, de szórvány ellések februárban és júniusban jelentkeznek. A húshasznosítású, szezonálisan elletett teheneknél a szervízperiódus hossza nemcsak az egyed termékenyül képességétl függ, hanem a bikák állományba helyezésének idpontja is befolyásolja (Keleméri, 1985). Huszenicza és mtsai (1989) szerint a különböz hónapokban ell teheneknek a vemhesülésre más és más az esélyük. Így a vizsgált 5 hereford tenyészetben, a februárban ell teheneknek a következ évi szezonban történ ellési lehetségre post partum 196 nap, a márciusiaknak 168 nap, az áprilisiaknak 137 nap, a májusiaknak 107 nap, a júniusban borjazóknak pedig csak 76 napos maximum idtartam biztosított. Az április, május, június hónapokban ell teheneknek már az involúciós (42 napra tehet) idszakon belül vagy az azt követ ivarzás alkalmával párosodnia kell. Vizsgálataik szerint a szezonális termékenyítést alkalmazó tenyészetekben a májusi bikaeresztést követen a tehenek 3,7%-a február, 42,7%-a március, 35,4%-a április, 15,6%-a május, 2,6%-a június hónapban ellettek. Az ellési idköz az éves borjúszaporulatot igen nagy mértékben befolyásolja. Annak hossza több fontos tényez hatásának eredményeként alakul ki, mint pl.: az ellés utáni ivarzás, kondíció, a fogamzás, a vemhességi id és az ellés könny vagy nehéz volta, és a selejtezés (Huszenicza és mtsai, 1987). A 400 napnál rövidebb idszak egyedi és állomány szinten kedvez eredménynek számit. Komlósi és mtsai (2006) magyar szürke tehén állományok vizsgálata során átlagosan 396,8 nap két ellés közti idt állapított meg. Werth és mtsai (1996) különböz korcsoportú shorthorn, angus, hereford tehenek esetében vizsgálták a két ellés között eltelt id hosszát, mely megállapításaik szerint állomány szinten átlagosan 365 nap volt. Frazier és mtasi (1999) angus húshasznú tehén állományokban azt vizsgálták, hogy az apák miként befolyásolják az els ill. második ellés között eltelt id hosszát. Eredményeik szerint ez 365,3 379,5 nap között változott. A 2004-ben törzskönyvi ellenrzésbe vont magyar szürke állományokban a tehenek 36%-a 350 380 nap ellések közötti idt mutatott (M.Sz.Sz.T.E. 2004). Huszenicza és mtsai (1987) egy 262 egyedbl álló tehenészetben vizsgálták Holstei-fríz fajta esetén, az ellésszám, a tápláltsági fok és az elléstl az újravemhesítésig eltelt id hosszát a ciklikus és acikliás petefészek mködés tehenek esetében. A 262 egyedbl 130 volt ciklikus petefészek mködés, a két ellés közti id pedig 374±27 nap volt. Az acikliás petefészek mködés teheneké (411±39 nap) szignifikánsan (P<0,001) nagyobb volt. 23

IRODALMI ÁTTEKINTÉS A magyar szürke tehenek elléseinek szezonalitásáról, két ellés közötti idejérl kevés kutatási eredmény ismert ezért célul tztem ki, hogy különböz szaporítási módot alkalmazó tenyészetekben értékeljük a tehenek elléseinek szezonalitását, valamint annak az ellések közötti id hosszára gyakorolt hatását. 2.5. KIFEJLETT BIKÁK ÉS TEHENEK ÉLSÚLYA ÉS TESTMÉRETEI A magyar szürke szarvasmarha fajta kifejlettkori súlya Tormay (1901) szerint igen változó, a bikák 460 700, a teheneké 340 580 kg között ingadozik. Wellman (1926) felmérése szerint a tehenek élsúlya 350 700 kg közötti, a bikák 600 900 kg súlyúak. A Debrecen szabad királyi Város tulajdonában lev 27 tenyészbika átlagos súlya 722,5 kg volt (Vitéz Benke, 1932). A Tiszántúli népies szürke tehenek átlagosan 438 kg, míg a mezhegyesi szürke tehenek átlagosan 635 kg élsúlyúak voltak (Magyari, 1941). Gróf Wass Béla mezzáhi gulyájában lév tehenek marmagassága 145 155 cm, törzshosszúsága 150 175 cm között változott (Albisi, 1897). Nagy (1944) a magyar szürke bikák élsúlyát 730 750 kgnak, a tehenek élsúlyát 460 480 kg-nak írta le. Az 2. táblázat a mezhegyesi magyar szürke tehenek és bikák testméretfelvételezésrl (Tormay, 1901) közöl adatokat. 2. táblázat A mezhegyesi magyar szürke tenyészbikák és tehenek testméreteinek alakulása (Tormay 1901) Ivar Fejhosszúság Fej- szélesség Marmagasság Farbúb- magasság Törzs- hosszúság Övméret Bika 51 34 146 143 187 225 Tehén 44,3 25,9 141 141 186 222 Wellman (1926) szerint a tehenek marmagassága átlagosan 133 cm. Magyari (1941,1942b) 145 népies és 83 uradalmi szürke tehén marmagasságát mérte meg. Eredményei szerint Tiszántúli népies szürke 132,7 cm, a mezhegyesi szürke tehenek marmagassága pedig 24

IRODALMI ÁTTEKINTÉS 137,4 cm volt. Megállapította, hogy hatéves korukra a magyar szürke tehenek befejezik magassági növekedésüket. Adott fajtán belül a bikák általában 8-20 cm-rel magasabbak, mint a tehenek Schandl (1955). Vitéz Benke (1932) a hortobágyi magyar szürke tehenek és bikák testméreteinek alakulásáról közöl adatokat (3. táblázat). A hortobágyi magyar tehenek és bikák testméretei (Vitéz Benke 1932) 3. táblázat Ivar N Marmagasság Farbúbmagas -ság Törzshossz Övméret Hoszszúság Far Széles- ség Fej Hoszszúság Szélesség Szár- kör- méret Tehén 60 133,2 136,7 156,0 182,0 52,7 47,7 47,3 22,3 19,5 Tehén 56 135,9 162,0 197,8 - - 19,6 Bika 3 év > 27 142,8 142,5 165,6 205,5 53,2 50,4 52,3 30,0 22,8 Néhány kiváló magyar szürke gulyában nem volt ritka a 220 230 cm-es övméret tehén sem Battha (1935). Kerékgyártó (1941) 120 egyedbl álló népies szürke tehén testméret felvételezését végezte el. Mérései szerint a magyar szürke tehenekre 132,7 cm marmagasság, 133,5 cm farbúbmagasság, 113 cm törzshosszúság, 38,7 cm farhosszúság, 24,3 cm vállszélesség, 37,3 cm far I. szélesség, 18,6 cm far III. szélesség, 131,4 cm övméret, 13,5 cm szárkörméret volt jellemz. Maróti-Agóts és mtsai (2006) videókép elemzésen alapuló (VATEM módszer) testméretfelvételezést végzett magyar szürke állományokban. Wellman (1926) testméret indexeket is közöl magyar szürke tehenek esetében. A törzs hossza és a marmagasság között 118%-os, a törzs hossza és az övméret között 138%-os testarányindexet 25

IRODALMI ÁTTEKINTÉS állapított meg. Magyari (1942a) is azon a véleményen volt, hogy a fejlettség pontosabb megítéléséhez a marmagasságból és testsúlyból képzett index a legmegfelelbb. A hazai és nemzetközi szakirodalomban az alábbi, általami ismert szerzk vizsgáltak más húsmarha fajtákon testméreteket: Keleméri (1973), Balika és Bodó (1984), Neumann és mtsai (1988), Wollert (1989), Balika (1990), Engelhardt és mtsai (1992), Papstein és mtsai (1993), Hartjen és mtsai (1993), Felius (1995), Bauer és mtsai (1997), Polgár és mtsai (1997), Brem (1998), Szabó (1990,1998), Tzsér és mtsai (2000a, 2000b, 2000c), Sambraus (2001), Arango és mtsai, (2002, 2004a,b), Jakubec és mtsai (2003). A testnagyság jellemzésére leggyakrabban a marmagasságot szokták megadni. Bauer és mtsai (1997) néhány húsmarha fajta marmagasságát vizsgálták. Eredményeik szerint a charolaist 145 cm, szimentálit 140, limousint 145 cm átlagos marmagasság jellemzi. Tzsér és mtsai (2000) a charolais fajta néhány testméretét vették fel. Marmagasság 129-133 cm, övméret 188-201 cm, ferde törzshosszúság 170-177 cm. Bene és mtsai (2005) azonos körülmények között tartott, különböz húshasznú szarvasmarha fajták teheneinek testméreteit, testméretindexét, valamint korrelációs együtthatóit adták meg. Az aberdeen angus 131,6 cm, limousin 138,0 cm, a blonde d Aquitaine 142,5 cm marmagasságú volt. Megállapították, hogy az élsúly és a különböz testméretek között többnyire közepes, illetve szoros (r=0,40-0,83) pozitív korreláció volt. 2.6. ÜSZK, TEHENEK ÉS BIKÁK NÖVEKEDÉSE A húsmarha növekedése, fejldése, kifejlettkori súlya a húsmarhaágazat gazdaságosságát jelentsen befolyásolja. A szarvasmarha fejlettségén azt értjük, hogy a bírált egyed a fajta jellegéhez, ivarához, korához viszonyítva mekkora súlyú és milyen méret. A húsmarha testsúlya viszonylag könnyen mérhet, ellenben a testméretek felvételezése sok esetben nehézségekbe ütközik. A magyar szürke tehenek kifejlettkori súlyát több szerz is publikálta Tormay (1901) 304 580 kg, Cselkó (1908) 340 580 kg, Magyari (1941) 438 kg 635 kg, Schandl (1955) 480 540 kg, Horn (1959) 540 kg, Horn (1976) 450 550 kg, Felius (1995) 535 kg, Horn (1995) 550 600 kg, Bodó (1998) 500 600 kg, Szabó (1998) 500 550 kg, Sambraus (2001) 500 650 kg. Az eredményeikben tehát jelents eltérések figyelhetk meg. A fajtán 26

IRODALMI ÁTTEKINTÉS belüli eltéréseket az eltér idben, más környezeti és tartási körülmények között tartott állatok eredményezhették. A bikák élsúlya Tormay (1901) szerint 460-700 kg, Szabó (1998) 700 900 kg. Testméretadatokat több szerz is közöl Tormay (1901), Wellman (1926), Vitéz Benke (1932), Batta (1935) - különböz korú magyar szürke üszkrl, tehenekrl és bikákról. A hazai és nemzetközi irodalomban találtam több publikációt a különböz fajtájú és korú szarvasmarhák testméreteinek, élsúlyának alakulásáról: Gere és Bartosiewicz (1979a,b), Szabó és mtsai (1993), Wilton (2002), Pratt és mtsai (1991), Legarra és mtsai (2004), Jaffrésic és mtsai (2004), Arangó és mtsai (2004a,b), Gilbert és mtsai (1993), Nugent és mtsai (1991a), Nugent és Notter (1991b), Villalba és mtsai (2000), Kaps és mtsai (2000), Meyer és mtsai (1993). Beltrán és mtsai (1992) két növekedési típusba sorolt (line A és K ) angus növendék üszk és tehenek élsúlyát élekor-kategóriák szerint koordinátarendszerben ábrázolták. A kapott pontokra két különböz modellel ( Richards és Brody modell; Brown és mtsai, 1976; DeNise és Brinks, 1985; Doren és mtsai, 1989) függvényt illesztettek, majd meghatározták a k növekedési tényezt is. Gigli és mtsai (2000) közöltek adatokat a maremman fajta élsúlyának, törzshosszúságának és csípszélességének alakulásáról. 360 napos korban élsúlyuk átlagosan 312,3 kg, törzshosszúságuk 133,1 cm és csípszélességük 37,6 cm volt. A szarvasmarhák növekedési sebességével számos kutató foglalkozott (Ntunde, 1977; Dunay és mtsai, 1978; Polgár, 1997). Lehmann (1975) a növekedés leírására szolgáló matematikai módszereket vizsgálva, a nemlineáris függvényekkel történ kifejezését tartották a legcélravezetbbnek. Sager (1982, 1983) a testsúly és a testméretek növekedésének összevetése során szoros kapcsolatot talált. Szcs és mtsai (1987) szerint a kifejlettkori végsúly elérése a gyakorlatban igen ritka, a függvények illeszkedését és annak szorosságát a kondícióváltozás ersen befolyásolja. Berg és Butterfield (1976) részletesen ismertették a szarvasmarha növekedési jellemzit. Véleményük szerint a kifejlettkori súly felének, ill. 2/3- ának elérése után a növekedés sebessége erteljesen lelassul. Mivel a magyar szürke fajtában csak kevés tudományos értékelést végeztek, így az üszk, tehenek és bikák növekedési sajátosságairól is csak kevés tapasztalattal rendelkezünk. Az irodalom áttekintése után, célul tztem ki a magyar szürke tehenek és bikák élsúlyának, valamint testméreteinek mérését, értékelését. Továbbá az élsúly és a különböz testméretek közötti korrelációs értékek meghatározását. 27

IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.7. TEHENEK ÉS ÜSZK KÜLS ÉS BELS MEDENCE MÉRETEI A szarvasmarha anatómiai sajátossága, hogy a medence magas, a medencefenék keskeny és teknszer, a far- és az ülcsont laterális szélei nagymértékben felgörbültek, a medencefenék caudális része magasan kiemelked, a csíposzlopok hosszúak és elredltek, tehát szülészeti szempontból kedveztlen alakú szülúttal rendelkezik (Gere és Bartosiewicz, 1979,a). E téren azonban az egyes fajták és típusok között jelents különbségek vannak. A medenceméretek alapján kiszámítható a medencebejárat területe. A szarvasmarha medencebejáratának alakja közel azonos az ellipszisével, melynek két tengelye a horizontális és vertikális átmér. Holló és Horváth (1979) 217 magyar tarka üszk medencéjének küls és bels méreteit vették fel. A far I. szélesség 49,86 cm, a far III. szélesség 21,55 cm, a medence ferde átmérje 20,51 cm, a medence függleges átmérje 17,00 cm, a medence vízszintes átmérje 16,14 cm, a medencebejárat területe 274 cm 2 volt. Hegyi tarka üszk élsúlyának és medenceméreteinek alakulását vizsgálták Holló és mtsai (1976). Az élsúlyuk átlagosan 399 kg, a far I. szélesség 41,57 cm, a far III. szélesség 16,82 cm, a farhosszúság 44,78 cm, a nyílátmér 16,79 cm, a medencebejárat területe 180±18,63 cm 2 volt. Kriese és mtsai (1994) több fajta (red poll, hereford, angus, szimentáli, limousin, charolais, pinzgaui) medence bels átmérjének összehasonlítását végezték el. Az üszk átlagosan egy évesek voltak. Méréseik alapján a vertikális medence átmér 10,63 11,88 cm között, a horizontális átmér 11,78 13,40 cm között, a medence bejárati terület pedig 139,33 155,80 cm 2 között változott. Wagenhoffer és mtsai (2005) hét, hazánkban tartott húsmarha fajta bels medence átmérinek vizsgálatát végezték el (shaver, magyar tarka, red angus, aberdeen angus, red lincoln, hereford, fehér-kék belga). Megállapították hogy a fehér-kék belga nehéz elléseinek legvalószínübb oka a szk szülút (vertikális átmér 14,4 cm, horizontális átmér 13,3 cm, haránt átmér 15,0 cm) volt. Hancock és mtsai (1994) eltér intenzítással nevelt borjak esetén vizsgálták a medencebejárat területének változását az életkor függvényében. A kontrol csoportot 2 hónaposan, 82 kg átlagos élsúly és 108 cm 2 medencebejárat terület jellemezte. Ugyanerre a csoportra 22 hónaposan, 426 kg átlagos élsúly és 240 cm 2 medencebejárati terület volt jellemz. Herring és mtsai (1994) 500 napos korban a hereford üszk medencéjének bels méreteit mérték meg, eredményeik alapján a medencebejárati terület 243,93 cm 2 volt. Bellows és mtsai (1993) mérései alapján a brahman 28