Demeter Gábrné Az elírás jelenségének vizsgálata általáns isklás tanulók írásmunkáiban - - eltérő lvasástanítási módszerek tükrében I. A témaválasztás indklása Az emberi beszédprdukciós mechanizmus működése univerzális, tehát nem egy adtt nyelv függvénye; a megakadásjelenségek aznban biznys fkig nyelvspecifikusak (minthgy maga a mechanizmus is tartalmaz nyelvspecifikus sajátsságkat). Ebből adódik, hgy az egyes jelenségek aznsítása, a típusk meghatárzása, illetőleg azk sztályzása nyelvenként igen különböző lehet. (Gósy, 2002) 25 éves tanítási gyakrlatm srán többféle lvasástanítási módszerrel dlgztam. A tapasztalatk nagy része azns - általáns isklai - krcsprtt érintett, ugyanakkr az anyanyelv elsajátításának eredményességét tekintve jelentős különbségek mutatkztak a tanulócsprtk között. Jelen dlgzatm témájának mtivációját anyanyelvünk tanításának módszertani tapasztalatai és a megakadásjelenségek vizsgálatának összefüggései adták kifejezetten a magyar nyelv elsajátításának flyamatában. II. A dlgzat célja és a mintaválasztás szempntjai Célm az elírás, mint nyelvi jelenség összehasnlító vizsgálata általáns isklás tanulók írásmunkáiban. Az írásmunkák kiválasztásának szempntjai: Aznsság: - a célztt lvasástanítási időszak befejezése után készültek (4. és 5. évflyamban) - a krábban tanult ismeretek önálló reprdukálását igényelte a tanulótól (nem diktálás vagy máslás útján rögzítették) - készítőik nem kaptak pedagógusi segítséget (számnkérés keretében történt) Váltzó: - készítőik krábban két különböző lvasástanítási módszerrel tanultak meg lvasni
III. A célhz kapcslódó feltételezés megfgalmazása Feltételezésem szerint az elírás jelensége gyakribb azknál a tanulóknál, akik a magyar nyelv rendszeréhez kevésbé illeszkedő lvasástanítási módszerrel tanultak meg lvasni. IV. A vizsgált nyelvi jelenség elméleti bemutatása, a szakirdalmi megközelítések áttekintése a) Az elírás, mint a nyelvbtláshz hasnló nyelvi jelenség megközelítése Az elméleti előzmények megismerésének első szempntja maga a vizsgált nyelvi jelenség: az elírás. A vizsgálat céljáhz közvetlenül kapcslódó fgalm bemutatása a releváns főfgalmak értelmezésétől indul és a fgalm sajáts megkülönböztető jegyeinek leszűkítéséig terjed. A kiemelések srán nem összefglalásra törekedtem, hanem a szakemberek megállapításait szó szerinti frmában gyűjtöttem össze - a lehető legpntsabb meghatárzás érdekében. aa) A megakadásjelenség értelmezése, sztályzása: - A spntán beszéd flyamatsságát megakasztó jelenségeket összefglaló néven megakadásjelenségeknek nevezzük. Létrejöttüknek az az ka, hgy a beszélő biznytalan abban, hgy mit szándékzik mndani, ugyanakkr igyekszik kntrllálni a közlés tervezési és kivitelezési részflyamatait. A megakadásjelenség kifejezés valójában gyűjtőfgalm, a spntán beszédben fellépő, különféle hibákat értjük rajta. E fgalm szükségszerű bevezetését indklja az is, hgy a nyelvbtlás nem használható szakszóként, mivel az lényegében a megakadásjelenségek egy (pntsan nem definiált) részét fedi le. (Gósy, 2002) - Adataim feldlgzása alapján a megakadásjelenségeket funkcinális szempntból két nagy csprtra különítem el. Az egyik csprtban a beszélő biznytalanságából adódó jelenségek, a másikban a téves kivitelezés jelenségei vannak. A beszélő biznytalanságából adódnak a (nem lélegzetvételt biztsító és nem retrikai célú) néma szünetek, a hezitálásk, a nyújtásk, az újrakezdések, az ismétlések és a töltelékszavak. A téves kivitelezés jelenségei a nyelv szabályainak mndanak ellent, tehát ebben az értelemben hibák. Ide tartznak az elszólásk, a nyelvbtlásk, a grammatikai és lexikai
hibák, téves szótalálásk, a váltztatásk és a nyelvem hegyén van jelenség. (Gósy, 2002) - A hibás működés következtében létrejövő megakadásjelenségeket aszerint sztályzzuk, hgy a beszédprdukciós flyamat mely szintjéhez vagy szintjeihez 1 vlt köthető a zavar eredete: a fgalmi szinthez köthetők: freudi elszólás, malaprpizmus a nyelvi tervezés szintjéhez köthetők: grammatikai összehanglatlanság, kntamináció a lexikális hzzáféréshez köthetők: téves szótalálás, a nyelvem hegyén van, váltztatás a fnlógiai tervezéshez köthetők: fnlógiai nyelvbtlásk a lexikális hzzáférés és az artikulációs tervezés összehanglatlanságából adódó megakadásjelenségek: újraindítás, nyújtás, szünettartás a szóban az artikulációs tervezéshez köthetők: a srrendiség prblémája (anticipáció, perszeveráció, metatézis); az artikulációs tervezés és kivitelezés összehanglatlanságából adódóak: egyszerű nyelvbtlásk több tervezési szintre visszavezethető hibák. (Gósy, 2002) ab) A nyelvbtlás meghatárzásai: - A nyelvbtlás a megakadásjelenségek közé tartzik. Ez utóbbi gyűjtőfgalm aznban a nyelvbtláskn kívül tartalmaz még kitöltött szüneteket, diszfunkciós szüneteket, nyújtáskat stb. (Huszár, 2005) - Nyelvbtlásnak csak az adtt nyelvet első nyelvként beszélő, ép értelmű felnőtt ember szándéka ellenére létrejövő, saját nrmatudatának meg nem felelő hibás beszédprdukcióját nevezzük. (Deary, 2003) - A nyelvbtlás nem kifejezetten artikulációs hiba, hanem a nem megfelelő neurális prgramzás eredménye (Crystal, 1986) - Beszéléskr ejtett hiba, amelyben beszédhangk és szavak hibásan ejtődnek avagy átszerveződnek (Gleasn Ratner,1998) 1 Levelt mdellje szerint értelmezett szintek alapján (Levelt, W. J. M. 1989. Speaking. Frm Intentin t Articulatin. The MIT Press. Cambridge, Mass)
ac) Az elírás megkülönböztető jegyeinek kiemelése: - Az elírás (és az elgépelés) Meringer és Freud szerint a nyelvbtlással analóg hibajelenség a kézzel, illetve géppel írtt szövegek esetén vagyis az író szándéka ellenére létrejövő, saját nrmatudatának meg nem felelő, hibás írtt szöveg. A nyelvbtlás, elírás, félrelvasás, félrehallás: a beszéd- és az azzal analóg íráss prdukció és percepció zavarai. Sk szempntból egymás analgnjainak tekinthetők, ám például az írásflyamatban a beszédprdukció fnlógiai kmpnense helyén az írás megtervezésének szakasza működik A hibajelenségek definíciói tvább pntsíthatók, finmíthatók, lényegük aznban az, hgy az elírás és a nyelvbtlás a perfrmancia és nem a kmpetencia hibája. (Huszár 2005) - Az elírás (és az elgépelés) Meringer Freud-féle meghatárzását ismerve lgikusnak tűnik, hgy az íráss mdalitás hibáit is ugyanígy rendszerezzük akkr is, ha egyes hibajelenségek vagy csak beszédben, vagy csak írásban frdulnak elő. A kézi elírásban szerephez juthat a grafémajegy (íráselem), a graféma (betű, írásjegy), a betűklaszter (a magyarban ilyenek pl. a két-és hármjegyű mássalhangzók) és a layut (vagyis a szövegnek a srk elhelyezkedését érintő taglása) is. (Rickheit Strhner, 1993) - Lényeges pnt a nyelvbtlás definíciójában a saját nrmatudatnak való meg nem felelés. Ezt írásra átvinni nem magától értetődő: az idilektus írtt váltzata mellett a személy idealizált (hibátlan), szintén egyedi írásképét is a nrmatudat részének kell tekintenünk. Mivel mindkét tényező váltzik, a nrmatudat összességében gyrsabban alakul át. Az írás betűfrmák és kötések (ductusk) egymásutánjából áll; grafémajegyvagy betűszinten önkrrekciót általában akkr tapasztalunk, ha a betű hibás, az író megítélése szerint lvashatatlan, vagy túlságsan hasnlít egy másik betűre, ugyancsak rntva az lvashatóságt. A nem egyértelmű, az egybe- és különírás elhatárlását megnehezítő kötéseket ugyancsak krrigálni kell. (Huszár, 2005)
A fenti megállapításkból - a vizsgálat célját tekintve - a következő kulcsszavak kiemelését és szintekre bntását tartm indkltnak: megakadásjelenség - téves kivitelezés nyelvbtlás elírás - saját nrmatudatnak nem megfelelő hibás prdukció - a nyelvbtlással analóg hibajelenség - a perfrmancia hibájának tekinthető - az írás tervezési szakaszát érinti - az érintett elem lehet: grafémajegy, graféma, betűklaszter, layut - az adtt személy egyedi írásképe is a nrmatudat részének tekinthető b) A vizsgálat szempntjából releváns lvasástanítási módszerek bemutatása Az elméleti előzmények megismerésének másik fókusza a vizsgálatban szereplő váltzó tényező bemutatása, mely az adtt személyre előzetesen ható lvasástanítási módszer megközelítését jelenti. A gndlatmenet az lvasástanítási módszerek átfgó tipizálásától közelít a magyar nyelv sajátsságaihz illeszkedő módszertan megismeréséig. ba) Az lvasástanítási módszerek típusai - Az lvasástanítási módszerek a megismerés szerkezetét tekintve hárm csprtba szthatók: vannak szintetikus módszerek, vannak analitikus módszerek, és vannak analitikus-szintetikus vagy kmbinált módszerek. Ez a hármas felsztás a hazai gyakrlat alapján alakult ki az évszázadk srán. Úgy is fgalmazhatunk, hgy hármféle lvasástanítási módszer létezik: szintetikus, analitikus és kmbinált. (Adamikné, 2006) - Aszerint, hgy a beszédből vagy az írásból indul ki, megkülönböztethetünk hangztató módszereket és betűztető módszereket. A nyelvi egységek szerint van szómódszer, szószerkezeti módszer, mndatmódszer, szövegmódszer ezek mind glbális módszerek; van szillabikus vagy silabizáló módszer ez szintetikus módszer. A tanítás hangsúlyztt módjai szerint van tisztán hangztató módszer, van fnmimika (ez a hangztatást és a mzgást kapcslja össze) ezek szintetikus módszerek; a nézd-ésmndd (lk-and-say) módszer szélsőséges glbális módszer, az egész-szó-módszer
(whle wrd methd) kevésbé. A glbális módszer 20. század végi szélsőséges váltzata az egész nyelvi módszer (whle language apprach). Vannak lyan elnevezések, melyek az lvasás és az írás kapcslatára utalnak: az írva lvastató módszer elnevezés arra utal, hgy párhuzams írástanítást alkalmaztak, de előbb írattak, s az írtt betűket lvastatták; az lvastatva író módszer ennek a frdítttja, ma ezt használjuk. (Adamikné, 2006) bb) A magyar nyelv és az lvasástanítás kapcslatára utaló megállapításk - A magyar következetes hangjelölő és betűíró írásrendszere a hangztató lvasástanítási módszert, a hangtanítás-betűtanítás srrendet kívánja meg, a nyelv típusa és a helyesírás mrffnetikus jellege pedig a szintetikus módszerű, szótagltató dekódlási stratégiát - mndhatjuk - teszi kötelezővé. (Adamikné, 2006) - A fnematikus írásrendszer terminus helyett pntsabb a hangalakjelelő írás, amelyen belül van sekély (azaz fnetikus) és mély (azaz fnemikus) váltzat. (Kassai, 1999) - Az lvasni tanuló kisgyerek kezdetben hangsan lvas, s írásgyakrlatait is hangs lvasással kíséri. A magának való lvasás amit a szakma néma lvasásnak nevez lassan alakul ki, általában a harmadik-negyedik tanév végére. Ez a természetes fejlődés menete. (Adamikné, 2006) - Az ábécéskönyvben fnts a hmgén vagy hasnlósági gátlás figyelembe vétele. A hasnlóságk zavarják egymást, ezért a hasnló hangzású vagy alakú betűket egymástól távl kell tanítani. Az alapelv a következő: a hasnló pár egyik tagját alapsan meg kell tanítani, jól be kell gyakrlni, s amikr már kétszáz százalék biztnsággal tudják a gyerekek, akkr lehet a másik tagt elővenni. Sha nem szabad ezeket egymás közelében, mi több, egy időben, ütköztetve tanítani. Hibás, sőt ártalmas az az ábécéskönyv, melyben együtt tanítják a b-t és a d-t. A b-d párral más prbléma is van. A gyerek egyszerűen aznsnak veszi, ahgyan aznsnak veszi a 180 fkkal elfrdult arct. A különbség pntsan az lvasástanulás s tegyük hzzá: az írtt alak megtanulása srán rögzül. (Csépe, 2006.) - Olvasástörténetünk leghatéknyabb módszere a fnmimika vlt, Tmcsányiné Czukrász Róza találmánya. A fnmimika mint neve is mutatja a hangt és a mzgást kapcslta össze: a hanghz egy kézmzdulatt rendelt, a kézmzdulatt mindig jbb kézzel kellett végezni, s az összelvasáskr is alkalmazták. Az lvasástanításnak tudniillik két kritikus pntja van: a hang-betű kapcslat kialakítása és rögzítése, valamint az összevnás/kapcslás vagy összelvasás. A hanghz társíttt
kézmzdulat bevitte a cselekedetést a tanításba (mnemtechnikai szerepe is vlt), s az együttmzgással segítette az összelvasást. (Adamikné, 2006) Az lvasástanításról szóló megállapításkból ismét a vizsgálat céljáhz illeszkedő jellemzőket emeltem ki és feleltettem meg egymással: Olvasástanítási módszerek tipizálása: - a megismerés szerkezete szerint: szintetikus, analitikus és kmbinált - a kiindulási pnt szerint: hangztató, betűztető - a nyelvi egység szerint: glbális, szintetikus - lvasás és írás kapcslata szerint: írva lvastató, lvastatva író A magyar nyelv sajátsságai és az illeszkedő módszertan: hangalakjelölő és betűíró írásrendszer - hangztató lvasástanítási módszer - hangtanítás-betűtanítás srrend - szintetikus módszer mrffnetikus jellegű helyesírás - szótagltató dekódlási stratégiát - az írásgyakrlat kísérése kezdetben hangs lvasással - hmgén gátlás figyelembe vétele kritikus pntk: hang-betű kapcslat stabilizálása összelvasás - fnmimika V. A vizsgálat és az eredmények bemutatása Vizsgálati módszer: Az iskláskrú gyermekek íráss prduktumainak ffline vizsgálata. A váltzó figyelembe vétele a vizsgálat srán: az írásmunkák készítői kétféle lvasástanítási módszerrel tanultak meg lvasni, ezért a váltzót csprtalakító tényezőként vettem figyelembe. A kétféle módszer a következőképpen jellemezhető: 1. csprt: a hmgén gátlást figyelmen kívül hagyó lvasástanítási módszer, melyben nem jellemző a hasnló ejtésű / hangzású / alakú betűk egymástól távl történő tanítása 2. csprt: a hmgén gátlást kiküszöbölő lvasástanítási módszer, egyéni szükség esetén kiegészítve fnmimikai jelek alkalmazásával 2 2 A fnmimikai módszer kiegészítő alkalmazását Pécsett az Éltes EGYMI szakmai szlgáltató közpntja krdinálja 2004. óta, szélesebb körű megismerését ez az előzmény tette lehetővé.
Az írásmunkákban található hibákat a következő táblázat szemlélteti: 1. csprt A hmgén gátlást figyelmen kívül hagyó lvasástanítási módszer mem nem (javíttt) 2. csprt A hmgén gátlást figyelembe vevő lvasástanítási módszer + fnmimikai jelek alkalmazása kararaté karaté (nem javíttt) nint mint (javíttt) hzá hzzá (nem javíttt) hazudságt hazugságt (nem javíttt) véré vérré (nem javíttt) szeplői szereplői (nem javíttt) igaságs igazságs (nem javíttt) künböző különböző (nem javíttt) eseménei eseményei (javíttt) lábszerkezéssel lábkeresztezéssel (nem javíttt) ellnőrzött ellenőrzött (nem javíttt)
VI. Az eredmények csprtsítása és elemzése A jellemzés szempntjai a) Összesen hány hiba van a csprtk írásmunkáiban? b) Hány hibát javíttt ki a tanuló? 1. csprtban talált hibák jellemzése: 2. csprtban talált hibák jellemzése: 8 db 4 db 3 db 0 db c) Milyen típusba srlhatók a hibák? - anticipáció-egy grafémát érintve (2 db): mem - nem nint mint - grafémacsere (1 db): hazudságt hazugságt - kiesés-betűcsprtt érintve (2 db): szeplői szereplői künböző különböző - kiesés-egy grafémát érintve (2 db): ellnőrzött ellenőrzött eseménei eseményei - anticipáció és kiesés együtt (1 db): lábszerkezéssel lábkeresztezéssel - szótag betldása (1 db): kararaté karaté - graféma kiesése, mássalhangzó kettőződés elhagyása (2 db): hzá hzzá véré-vérré - graféma kiesése, a kiejtés és a helyesírás különbségének figyelmen kívül hagyása a szótő és a tldalék határán (1 db): igaságs igazságs Aznsságk a két csprtban - Mindkét csprtban 15-15 írásmunkát vizsgáltam meg. - Mindkét csprtban előfrdult elírás. - Nincs lyan az elírásk között, amely teljesen értelmetlenné vagy kimndhatatlanná tenné a szót. Különbségek a két csprtban - Az 1. csprtban több elírás frdult elő (kétszerese a 2. csprt eredményének). - Az 1. csprtban előfrdult, hgy a tanuló észrevette és javíttta a hibát (37,5%- ban), a 2. csprtban erre nem vlt példa (0 %). - A 2. csprtban előfrduló hibák 75 %-a a magyar nyelv helyesírási szabályait érinti, az 1. csprtban ilyen jellegű hiba nem vlt.
A következő megállapításk kizárólag az adatk ismeretére és fenti összegzésére épülnek. A vizsgált szempntk bntásában a következőket tartm kimndhatónak kizárólag a vizsgált írásmunkák körére vnatkztatva: 1/a) Az első csprtban lényegesen több és differenciáltabb elírás frdul elő. 1/b) A javítás megjelenik a tanulók több, mint egyharmadánál, annak ellenére, hgy az írás körülményei (számnkérés, stresszhelyzet, időben behatárlt munka elvárása) nem kedveznek mindehhez. 1/c) A hibák öt különböző elírás-típust érintenek, melyek közül hármat két-két példa is reprezentál (anticipáció-egy grafémát érintve, kiesés-betűcsprtt érintve, kiesés-egy grafémát érintve). 2/a) A másdik csprtban kevesebb az elírás és a hibák jellegét tekintve hmgénebb a kép. 2/b) A javítás a tanulók egyikénél sem jelenik meg ebben a csprtban. 2/c) Csak egyetlen eset (szótag betldása) srlható tisztán az elírásk klasszikus típusai közé, a másik két esetben a helyesírási szabályk megsértéséről van szó. VII. Reflexiók az eredmények összegzéséhez kapcslódva Az elemzés srán több kérdés vetődött fel bennem, melyek már túlmutatnak a számszerűsített eredményeken, s egyben megingatják a vizsgálatban használt váltzó kiválasztásának helyességét: Vajn az elírásk gyakrisága egyértelműen negatív minősítést jelöl az első csprtba srlt tanulók írásmunkáiban? Az elírásk típusára figyelve nem éppen azt jelzik, hgy készítőik az írásprduktum kivitelezése közben már a következő nyelvi egység tervezésével is fglalkznak? Az első csprt dicséretét az is jelzi, hgy az önálló javításk kizárólag náluk jelennek meg, míg a másik csprt tagjai nem veszik észre saját hibáikat: az önkrrekciót vagy nem akarják, vagy nem tudják elvégezni (akár idő-, akár metakgnitív kmpetencia hiányában). A másdik csprt esetében mtrs asszciációként - kézjel bekapcslásával nyújttt segítséget a pedagógus a hang-betű-fnéma kapcslatának stabilizálásáhz. Talán a szükséglet felmerülése nem éppen azt jelzi, hgy a plusz segítségre szruló tanulók képességei eleve gyengébbek vltak, mint az első csprtba srlt társaiké? A kétféle lvasástanítási módszer mint előzmény elsősrban az lvasás technikai kivitelezésében (hang-betű megfeleltetése, összelvasás, írásbeli szekvenciák alktása terén) nyújttt segítséget vagy jelentett nehézséget a tanulók számára, kevésbé érintette a szövegértésszövegalktás szintjét.
VIII. Visszacsatlás az eredeti feltételezéshez A dlgzat elején megfgalmaztt feltételezés így szólt: az elírás jelensége gyakribb azknál a tanulóknál, akik a magyar nyelv rendszeréhez kevésbé illeszkedő lvasástanítási módszerrel tanultak meg lvasni. Ha az eredmények knkrétan vizsgált körét tekintem, a feltételezés számszerűsítve igaznak biznyult. Ugyanakkr már a vizsgálat flyamatában felvetődött kérdések skasága jelzi, hgy az összehasnlítás srán: - nem egyértelmű az eredmény (a gyakriság) pzitív és negatív minősítése: több elírás nem egyértelműen jelent alacsnyabb nyelvi kmpetenciát - a hibák javításának gyakrlata és az elírásk gyakrisága számszerűsítve is frdíttt aránysságt mutat - nem ismert a két csprt tagjainak intelligencia szintje (nyelvbtlásról pedig átlags intelligencia esetén beszélhetünk), az esetleges képességbeli gyengeségek trzíthatják az eredményeket - az lvasástanítási módszer alkalmazása váltzóként nem szerencsés, mert az írásbeli szövegalktás készségének kialakulásában csak egy beflyásló tényezőt képvisel - értelmezhető-e nyelvbtlásnak az az írásbeli hiba, amelyet nem felnőttkrú személy követ el? (Deary meghatárzása alapján) IX. Összegzés, következtetések A felvetődött kérdések egyértelműen jelzik, hgy a vizsgálat számszerűen biznyíttt igazsága nem használható fel tvábbi elemzésre, még kibővített elemszámmal sem. Ugyanakkr a jelenlegi tapasztalat két knkrét és jelentős szempnttal segítette tvábbi munkámat: - A feldlgztt szakirdalm pntsan körülhatárlta a célcsprt kiválasztásának szempntjait. - Az elakadásjelenségeket létrehzó tényezők, kk skfélesége, kmplex hatása miatt nem választható ki egyetlen váltzó csprtalakító tényezőként.
Szakirdalm Adamikné Jászó Anna: Anyanyelvi nevelés az ábécétől az érettségiig. 2002. Budapest, Trezr Kiadó Adamikné Jászó Anna: Az lvasás múltja és jelene.2006. Budapest: Trezr Kiadó Gósy Mária: A megakadás-jelenségek eredete a beszédprdukció tervezési flyamatában. Magyar Nyelvőr 2002 /126: 192 204. Huszár Ágnes: A gndlattól a szóig. A beszéd flyamata a nyelvbtlásk tükrében. 2005. Budapest, Tinta Könyvkiadó Levelt, W. J. M. 1989. Speaking. Frm Intentin t Articulatin. The MIT Press. Cambridge, Mass) Meixner Ildikó Justné Kéry Hedvig: Az lvasástanítás pszichlógiai alapjai. 1967 Budapest, Akadémiai Kiadó Nyelv és iskla. Kézzel írtt szövegek hibajelenségeinek vizsgálata diákk magyar dlgzatai alapján: http://www.c3.hu/~nyelvr/perid/1362/136202 (2013.06.08.) Zslnai József Zslnai Józsefné: Az lvasástanítási módszerek összehasnlító értékelése. A Tanító, 1978. 6 7. 46 53.