Memóriabetegségekrol érdeklodoknek Vázlat Bevezetés Életkorral összefüggo változások Betegségek-állapotok Korfüggo memóriazavar Enyhe kognitív zavar Demencia Alzheimer kór Agyi érbetegséggel összefüggo demencia Egyéb demenciák Reverzibilis demenciák Pszeudodemencia Diagnózis Terápia Bevezetés A memóriazavar, feledékenység rendkívül gyakori panasz az orvoshoz, különösképpen a pszichiáterhez, neurológushoz fordulók körében. A hétköznapokban is gyakran használunk az emlékezés zavaraira utaló fordulatokat pl. Rövid az eszem. Rossz az arc- (név- stb.) memóriám. Olyan szétszórt vagyok. Csak a szépre emlékezem. Kiment a fejembol. Csomót kötök a zsebkendomre. stb. Nyilvánvaló tehát hogy a memória, az emlékezés képessége emberrol emberre változhat, de egy adott személy esetében is széles határok között mozog. Egészséges körülmények között is számos testi és lelki tényezo hat a memóriánkra, pl. kipihentség, fáradtság, álmosság, öröm, érdeklodés, aggodalom, lehangoltság stb. Mi is valójában a memória? A memória (emlékezés) az a képesség, hogy valamit meg tudunk jegyezni, azt el tudjuk raktározni és a késobbiekben fel tudjuk idézni. Megkülönböztetünk rövid-, közép- és hosszútávú memóriát, attól függoen, hogy egy adott információt percekig, órákig-napokig vagy annál hosszabb ideig kell megjegyeznünk. A memória fajtáit az orvoslásban még számos szempont alapján osztályozhatjuk ( a megjegyzendo információk mennyisége, minosége, képi, vagy szavakba öntheto formája, tudatos vagy nem tudatos tanuláshoz kötött volta alapján stb.) A memóriazavar kifejezés tehát a gyakorlatban számos különbözo, változatos állapotot takarhat. A memóriával kapcsolatos panaszok, elégedetlenség ill. kimutatható eltérés tehát korántsem jelent minden esetben betegséget vagy kóros állapotot, bizonyos központi idegrendszeri betegségeknek azonban vezeto tünete lehet. Ezen betegségekben (kóros állapotokban) az emlékezészavar mellett általában több, enyhébb-súlyosabb egyéb tünet is észlelheto. Ezen betegségek jellemzoirol diagnosztikájáról és kezelésérol olvashatnak a következo fejezetekben. Életkorral összefüggo változások Memóriánk, tanulási- és emlékezokészségünk az életkor elorehaladtával változik, átalakul.
Gyermekekre ill. fiatalokra a gyors tanulási képesség, ill. a tanultak gyors felidézésének és átcsoportosításának készsége jellemzo. Ennek megfeleloen az új feladatokkal való szembesülésnél a tervezés, problémamegoldás, kreativitás nagyobb, gördülékenyebb. Az idosödés folyamatával a memóriafunkciók, pl. a tanulás sebessége csökken. Egy másik memória összetevo, a kikristályosodott (v. leülepedett) tudás, ismeretanyag azonban gyarapszik, ez az élettapasztalatok összességének egységbe olvasztásán (szintézisén) alapszik. Ez lehet az egyik az alapja az idoskori bölcsességnek. Összességében tehát az életkor elorehaladtával, az egészséges idosödés során a memória nem romlik, csak minoségében, egyes jellemzoiben átalakul. Betegségek állapotok Korfüggo memóriazavar A memóriazavarok egyik legenyhébb formája. Olyan állapot, mely nem tartható egyértelmuen betegségnek, valahol az egészséges idosödés és a kóros állapotok között helyezkedik el. Általában negyven éves kor körül kezdodik, és bár sokszor hirtelen veszi észre akit érint, de az ido múlásával nem rosszabbodik. Egyetlen tünete a feledékenység és az érintetten kívül ez másoknak nem tunik fel. Pszichológiai vizsgálatokban a korátlaghoz képest enyhe elmaradás kimutatható lehet, de az intellektus (értelmi képességek összessége) nem hanyatlott. A feledékenység tehát ebben az esetben egy jóindulatú, idoben nem változó, a mindennapi életvitelt nem befolyásoló, önálló panasz. A szakemberek körében is vita van arról, hogy egyáltalán kell-e (és lehet-e) kezelni ezt az állapotot. Enyhe kognitiv zavar (enyhe neurokognitiv zavar) A korfüggo memóriazavarnál súlyosabb, orvosi szempontból sokkal lényegesebb állapot, amely már egyértelmuen kóros, noha még egyáltalán nem jelent szellemi hanyatlást. (Kognitiv funkcióknak a gondolkodási és az értelmi képességek összességét nevezzük.) A feledékenység nem is feltétlen tünete ennek a tünetegyüttesnek, elképzelheto, hogy mindössze a figyelem, a koncentráció csökkenése, a nyelvi kifejezés (beszéd) zavara, a gondolkodás romlása jelentkezik. Pszichológiai tesztek ebben az állapotban már egyértelmu hanyatlást tárnak fel az értelmi képességekben és ez a hanyatlás egyes esetekben már a beteg környezetének is feltunik. Elofordulhat, hogy az érintettnek bizonyos szavak vagy nevek nehezen jutnak az eszébe, elfelejti, hogy hova tette a dolgait, nehezen emlékszik vissza olvasott, vagy hallott információkra. Összetett, bonyolult feladatok megoldása, de olykor jól ismert és begyakorolt tevékenységek végzése (pl. fozés, autóvezetés) is gondot jelenthet. A tervezés, tervalkotás károsodhat. Mindezek mellett az érintettek el tudják látni korábbi feladataikat, komolyabb funkciózavar csak a magas követelményt támasztó munkakörökben és helyzetekben jelentkezik. A mindennapi életben és a társas kapcsolatokban ez az állapot már gyakran okoz zavart, de ez a zavar enyhe fokú, nem kárositja lényegesen a betegek és környezetük életét. Az enyhe kognitiv zavar nem egy különálló betegség, hanem tünetegyüttes, amelynek a hátterében számos kóroki tényezo állhat. Egyes esetekben ez az állapot nem romlik tovább. Ez a tünetcsoport sok esetben megelozi a szellemi hanyatlás (demencia) állapotát, ismert tény, hogy az enyhe kognitiv zavarban szenvedok évente kb. 10-15%-ánál Alzheimer kór alakul ki. Ilyen szempontból tehát ez az állapot sok esetben a szellemi hanyatlás eloszobájának tekintheto. Rendkivüli jelentoségu tehát ennek az állapotnak a felismerése, az esetlegesen rosszabbodó állapotok kezelése, megelozése ebben a stádiumban a legeredményesebb. A fenti
tünetek tehát kezdeti, figyelmezteto tünetei lehetnek egy éppen induló, súlyosabb kórállapotnak. A memóriazavarokkal, demenciákkal foglalkozó szakembereknek világszerte az egyik legfontosabb törekvése, hogy ezen a kezdeti állapotok minél nagyobb arányú felismerését elosegitsék. Demencia (szellemi hanyatlás, mentális hanyatlás) A demencia nem egyetlen betegséget jelölo diagnózis, hanem a megjelenésében, tünettanukban hasonló betegségek gyujto kategóriája, tünetegyüttest jelöl. Ez a tünetegyüttes minden körülmények között kóros állapotot, azaz betegséget jelent, tehát orvosi kategória. Demenciának, vagy szellemi hanyatlásnak nevezzük az értelmi képességek, tehát az emberre jellemzo, magasan szervezett idegrendszeri funkciók összetett károsodását, hanyatlását. A minden körülmények között jelenlévo emlékezetzavar mellett számos egyéb panasz, tünet és muködésromlás észlelheto. Mit is jelent mindez a gyakorlatban? A feledékenységen kívül sokszor számos egyéb tünet jelzi a gondolkodás, a beszéd, a mozgás romlását, a társuló pszichés és magatartás változást. Ez a többszörös muködészavar egyértelmuen kárositja a megbetegedett ember hétköznapi életét és társas viszonyait. Eleinte csupán az enyhe kognitiv zavarnál részletezett kismértéku feledékenység jelentkezhet, mely késobb azonban a környezet számára is feltunové válik. A feledékenység súlyosbodik, a beteg egyszeru dolgokat is képtelen megjegyezni, a közelmúlt eseményeire hiányosan emlékszik vissza, végül elvész a tanulás képessége. Csökken az aktuális dolgokra vonatkozó ismeretanyag, mindemellett a régebben tanult és átélt dolgokra való visszaemlékezés képessége sokáig megmaradhat. Romlik a figyelem és a koncentráció, károsodik az összetett feladatok (pl. fozés, vásárlás, öltözködés) megtervezésének, áttekintésének és végrehajtásának a képessége. Az érzelmek fokozatosan elhalványulnak, érdektelenség vagy felszinesség lép a helyükre. A kognitív veszetességeket gyakran depresszíó súlyosbítja. Elofordul, hogy a hanyatlást magatartásváltozás takarja el. Ilyen lehet pl. a kritikai készség csökkenése, a hétköznapi viselkedési normák figyelmen kívül hagyása, az erkölcsi ítéloképesség és belátási készség hanyatlása. Ha a betegség tovább romlik, elvész az önálló életvitel képessége, ilyenkor a betegek már saját adataikra sem emlékeznek pontosan, családtagjaikat idonként nehezen tudják megnevezni, gyakran nincsenek tisztában a dátummal, hónappal évszakkal ill. azzal, hogy éppen hol tartózkodnak. Késobb már nem képesek felmérni a körülöttük zajló eseményeket, elvész a számolás képessége. Ebben a stádiumban gyakran téveszmék vagy hallucinációk jelentkeznek (pl. azzal vádolják családtagjaikat, hogy meglopják vagy becsapják oket, látomásokról, vagy idegen emberek rosszakaratú tevékenységérol számolnak be), szorongás, vagy teljes érdektelenség, a kezdeményezokészség hiánya észlelheto. Gyakori tünet a nyugtalanság, ami ismételt cselekedetekbol, járkálásból, túlzott beszédkésztetésbol, szavak, vagy mondatok ismételgetésébol, olykor agresszivitásból állhat. A betegség utolsó szakaszában a beszéd képessége teljesen elveszhet, elvész a széklet- és vizeletürités ellenorzésének a képessége, az agy nem képes tovább a test vezérlésére, a betegek mindenben ellátásra szorulnak. Az érintettek tolószékhez majd ágyhoz kötötté válhatnak. Láthatjuk tehát, hogy a feledékenységen kívül számos egyéb tünet (a beszéd, a figyelem, a mozgás, feladatmegoldás romlása, depresszió, nyugtalanság, szorongás, változó hangulat, hallucinációk, téveseszmék jelentkezése) jellemezheti a demencia tünetegyüttesét. Sokszor nem is jól meghatározható tünetekrol van szó, a hozzátartozók csupán annyit vesznek észre, hogy családtagjuknak megváltozott a viselkedése, megváltozott a személyisége, már nem az az ember, aki korábban volt.
A demencia elofordulása 65 éves korban kb. 1%, ez az érték ötévente megkétszerezodik. A 65 évesnél idosebb emberek között összességében kb. 10%-ban fordul elo. A demencia tünetegyüttesét számos szempont szerint lehet csoportositani (pl. a betegek életkora, az állapot súlyossága, az érintett idegrendszeri struktúrák, az elotérben álló tünet, a kórok, a kórkimenetel stb. alapján). A továbbiakban a demencia tünetegyüttesének hátterében leggyakrabban meghúzódó kórállapotokról lesz szó. Alzheimer-kór A demencia tünetegyüttesének hátterében a leggyakrabban (kb.60-70%-ban) Alzheimer-kór áll. A betegséget Alois Alzheimer (1864-1915) német pszichiáterrol nevezték el, aki eloször írta le a tünetegyüttest 1907-ben. Az Alzheimer-kór elsodlegesen a központi idegrendszert érinto, ismeretlen eredetu, az idegsejtek pusztulásával ill. elfajulásával járó, elorehaladó szellemi hanyatláshoz vezeto betegség. Kóreredete tisztázatlan, valószinuleg nem egyetlen okra vezetheto vissza. Öröklodo, genetikai tényezok mellett különbözo idegsejten belüli és idegsejtek közötti kémiai anyag kóros biokémiai szerepe is bizonyitott a betegség kialakulásában. Tünetei a demenciáról szóló általános részben leirtaknak felel meg, néhány különleges sajátsággal. A mozgás, a gesztikuláció, a beszéd tempója és kifejezo ereje például sokáig megtartott lehet, még súlyosabb gondolkodási- és memóriazavar mellett is. Ugyanakkor viszonylag korán károsodik az olvasás, irás, számolás, a tárgyak felismerésének és használatának képessége. Lefolyása általában bizonytalan kezdetu, az enyhe tünetek kezdete többnyire csak visszamenoleg állapitható meg. A betegség általában krónikusan rosszabbodó lefolyást mutat, a tünetek és a funkciózavarok súlyosbodása az évek során fokozatosan, szinte észrevétlenül történik. Mindez nem jelenti azt, hogy az állapot súlyosbodása minden esetben teljesen egyenletes, kisebb állapotrosszabbodásokat hosszabb-rövidebb egyensúlyi idoszak is követhet, a kórkimenetel idobeli lefolyásának pontos megbecslése tehát nem lehetséges. A diagnózis felállitása az esetek jó részében nem könnyu. Teljesen bizonyos diagnózist csak halál után, az agy kórszövettani feldolgozása során lehet felállitani. A tünetek alakulása és a különbözo vizsgálati eredmények alapján azonban kb. 80%-os biztonsággal tudjuk a betegek esetében is valószinusiteni a betegséget (l. részletesen a diagnózisról szóló részt). Az Alzheimer-kór jelenleg még visszafordíthatatlan, de már ma sem befolyásolhatatlan betegség. Számos gyógyszeres és egyéb terápiás lehetoségünk van azonban arra, hogy (elsosorban a korai stádiumban) lassitsuk a rosszabbodás ütemét, javitsuk a memóriát és az egyéb gondolkodási funkciókat valamint kedvezoen befolyásoljuk az egyéb, többnyire lélektani-pszichiátriai kiséro tüneteket. Az Alzheimer-kór kialakulásának valószinuségét bizonyos faktorok növelik, mások pedig csökkentik. A kockázatot növelo tényezok között szerepel pl. az életkor növekedése, a családi halmozódás, az alacsony iskolai végzettség, a magas vérnyomás betegség, az alkoholfogyasztás. Védo hatásúnak tunik a magas iskolai végzettség, az ösztrogén hormonok, gyulladásgátló és vizhajtó gyógyszerek korábbi szedése. Az idegtudományok fejlodése a XXI századra e területen is szemléletváltást és reményt hozott. Agyi érbetegséggel összefüggo demencia A demenciával járó betegségek között a második leggyakoribb, a mentális hanyatlás 20-30%- ának hátterében meghúzódó betegségcsoport. Magyarországon napjainkban igen magas az
érbetegségek elofordulási aránya, ezen belül pedig a sziv koszorúsereinek megbetegedése mellett kiemelt jelentoségu az agyat ellátó erek betegsége, érelmeszesedése. Számos tényezo áll a különbözo formában megjeleno érbetegségek mögött. Egyértelmu az összefüggés a magasvérnyomás- és cukorbetegség fennállásával, a magas vérzsir (pl. koleszterin) értékekkel, az elhizással, mozgásszegény életmóddal, dohányzással és alkoholfogyasztással. Ezeket az érbetegségek kockázati tényezoinek nevezzük. Lefolyásában némileg különbözik az Alzheimer-kórtól, általában hirtelen állapotrosszabbodások követnek stagnáló idoszakokat. A betegek kórtörténetében gyakran szerepel egy vagy több szélütés (stroke, agyi érkatasztrófa, agyi infarktus), agyvérzés, vagy átmeneti agyi vérkeringési zavar. Ugyancsak gyakoriak a fenti kockázati tényezok. A tünetek az érintett agyi területektol függoen változatosak lehetnek, többnyire valamilyen idegrendszeri kiesési tünettel (pl. bénulások, érzészavarok, látótérkiesés, beszédzavar) társulnak, gyakran érintett a mozgás és a gondolkodás tempója, gyakori a járászavar, az elesések. Kórbonctanilag számos formája ismert, az érintett agyi területek ill. a megbetegedett erek alapján. Kezelése a kockázati tényezok befolyásolásán kívül az agyi vérkeringés és anyagcsere javitását ill. az újabb agyi ér eredetu történések minél hatékonyabb megelozését jelenti. Magyarországon az érbetegségek és a kockázati tényezok gyakorisága miatt a szellemi hanyatlással járó megbetegedések nagy részének hátterében az Alzheimer-kór mellett egyidejuleg érbetegség is jelen van, rendkivül gyakoriak tehát az ilyen kevert eredetu kórállapotok. Egyéb eredetu demenciák A szellemi hanyatlás tünetegyüttesének hátterében a két leggyakoribb ok (Alheimer-kór és éreredetu demencia) mellett számos egyéb betegség is meghúzódhat. Ezek részletes tárgyalása meghaladja kereteinket, az alábbiakban csupán az egyes csoportok felsorolására van mód. 1. Degenerativ (idegrendszeri elfajulásból származó) demenciák Frontális demenciák, Pick betegség, egyéb degenerativ demenciák 2. Degenerativ betegségek mozgászavarral Parkinson-kór és Parkinson szindrómák, Lewy-testes betegség, Huntington-kór stb. 3. Ún. prion betegségek Pl. Creutzfeld-Jakob betegség 4. Koponyasérüléseket követo állapotok Egyszeri súlyos agysérülést követo állapot, ismételt koponyasérülésbol származó demencia (pl. boxolók demenciája) 5. Térfoglaló folyamatok koponyauri daganatok 6. Központi idegrendszeri gyulladások Szifilisz, Lyme-kór, egyéb bakteriális és virusos fertozések, AIDS 7. Anyagcsere zavarok B12 vitamin-, folsavhiány, májelégtelenség, veseelégtelenség, elhúzódó agyi oxigénhiányos állapot, hormonzavarok (pl. pajzsmirigy alulmuködés)
8. Központi idegrendszert érinto mérgezések krónikus alkoholizmus, szénmonoxid mérgezés, droghasználat stb. 9. Egyéb betegségek sclerosis multiplex, immunbetegségek, agyviz keringési zavarok (vizfejuség) Reverzibilis (gyógyitható, visszaforditható demenciák) A demenciák ezen csoportja a kóreredet szempontjából nem alkot különálló egységet, tehát az egyéb eredetu demenciák között felsorolt állapotok között több helyen is megtalálhatók. Külön egységként történo tárgyalásukat az indokolja, hogy a gyógyitási próbálkozások ezen állapotokban részleges, vagy teljes oki terápiát és javulást eredményeznek. Felsorolásszeruen a következo állapotok tartoznak ide: gyógyszerhatás (korszerutlen altatók-nyugtatók, egyes központi idegrendszerre ható gyógyszerek, bizonyos belgyógyászati gyógyszerek), anyagcsere zavarok, érzékszervi (látás, hallás) károsodás, ideggyógyászati betegségek, sérülések, daganatok, fertozések ( agyhártya-, agyvelogyulladás, idegrendszeri szifilisz stb.), alkoholfüggoség, alkoholmegvonás. Ezen állapotok olykor elsodlegesen demenciához vezeto betegség (pl. Alzheimer-kór) mellett kisérojelenségként vannak jelen, súlyosbitják annak tüneteit. Ezekben az esetekben a reverzibilis tényezok befolyásolása jelentosen javithat az egyébként nem gyógyitható alapbetegség kórlefolyásán. Pszeudodemencia A pszeudodemencia látszólagos, vagyis nem igazi demenciát jelöl. Azokat az állapotokat soroljuk ide, amelyekben egy pszichiátriai alapbetegség a szellemi hanyatlás tüneteit utánzó tünetegyüttes kialakulásához vezet. Nem valódi demenciáról van tehát szó, a pszichiátriai állapot gyógyitása megszünteti a demenciára emlékezteto tüneteket. A háttérben álló pszichiátriai betegség többféle lehet, a leggyakoribb a depresszió, a szorongásos betegségek ill. egyéb neurotikus zavarok. Ezek többnyire jól befolyásolható, gyógyitható betegségek, ezért rendkivül fontos a pszeudodemencia felismerése, ami viszont sokszor nem könnyu diagnosztikus feladat. A pszichiátriai tényezokre is igaz, hogy valódi demenciával szövodve súlyosbithatják az alapbetegség tüneteit. Diagnózis A demenciák diagnózisa összetett, sokrétu feladat. Fel kell mérni a szellemi hanyatlás meglétét, mértékét, tipusát és információkat kell nyerni a hátterében meghúzódó kórrállapot(ok)ról. Ez utóbbiak feltárása segitheti a kimenetel megitélését ill. a terápiás beavatkozások tervezését is. A diagnosztika sokrétu célkituzésébol nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyetlen lépésbol áll, hanem egy folyamatról van szó. Ebben a folyamatban alapveto jelentoségu a kórtörténet (anamnézis) pontos felvétele és a belgyógyászati, ideggyógyászati és pszichiátriai
orvosi vizsgálat. Ez a két hagyományos orvosi tevékenység (kórtörténet és fizikális vizsgálat) máig megtartotta elsodleges helyét a diagnózisalkotásban. Ezt követoen mód van olyan vizsgálatok elvégzésére, amelyek segitenek a kóreredet feltárásában, ilyenek például a laboratóriumi vizsgálatok, EKG, elektroenkefalográfia (EEG), ér- és sziv ultrahang vizsgálatok, agyi képalkotó vizsgálatok. Ez utóbbiak közé tartozik a leggyakrabban használatos CT és az MRI vizsgálat, ami az agy képi megjelenitésén keresztül teszi lehetové a kóros elváltozások (pl. agyi elhalások, agysorvadás, daganatok, vérkeringési zavar stb.) felismerését. A pszichológiai vizsgáló eljárások közé olyan tesztek tartoznak, amelyek elvégzése a betegek, a hozzátartozók, az ápoló személyzet, pszichológus vagy orvos feladata lehet. Ezen tesztvizsgálatok lehetové teszik a szellemi hanyatlás mértékének, az egyes gondolkodási részfunkciók épségének vagy károsodásának megitélését, a kóreredet valószinusitését, a kiséro pszichés tünetek és állapotok minoségének, mértékének feltárását, az önellátás mértékének megitélését. A diagnózisalkotás tehát összetett, olykor hosszadalmas folyamat és elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a terápiás beavatkozásokkal. Ezzel együtt a diagnózialkotás az esetek nagy részében csak valószinuségi diagnózis, biztos diagnózist csak kevés kórállapot tesz lehetové. Kezelés A demencia kezelése a háttérben meghúzódó betegségek sokféleségének megfeleloen szerteágazó, összetett beavatkozást jelent, ami ideális esetben részletes és pontos diagnosztikus feltáráson alapszik. A hosszú távú kezelést ideggyógyász vagy pszichiáter iránymutatásai alapján többnyire a háziorvos, családorvos végzi és hangolja össze. Megkülönböztetünk gyógyszeres és pszicho-szocioterápiás kezelési formákat. A gyógyszeres kezelés célkituzése különbözo lehet. Cél lehet a gondolkodási funkciók javitása ill. az állapotrosszabbodás lassitása. Ebbe a gyógyszercsaládba az agyi anyagcserét, agyi vérkeringést javitó gyógyszerek, különbözo agyi ingerületátvivo anyagok ( pl. acetilkolin, glutamin) befolyásolásán keresztül ható szerek, gyulladáscsökkento, idegsejtregeneráló és védo anyagok (pl. E-vitamin, selegilin) tartoznak. Világszerte számos kutatás folyik új gyógyszeres kezelési lehetoségek irányában, amelyek a közeli jövoven valószinuleg több új terápiás lehetoséget nyújtanak a mindennapi gyakorlatban. A gyógyszeres kezelés másik jelentos célkituzése a társuló pszichés (pl. depresszió, szorongás) ill. viselkedési tünetek (pl. nyugtalan, ellenséges magatartás) kezelése. Ez a gyakorlatban a pszichiátriai támadáspontú gyógyszerek széles tárházát jelenti. A nem gyógyszeres kezelési lehetoségek közé a különbözo pszichoterápiás és viselkedésterápiás megközelitések tartoznak. Ez a gyakorlatban képzett terapeuta vezetésével, egyéni vagy csoportos formában végzett gyakorlatokat, irányitott beszélgetéseket és foglalkozásokat jelent. Ilyenek például a memóriatréning, a realitás orientációs tréning, viselkedésre, érzelmi életre ill. szabadidos tevékenységre centrált kezelések és foglalkozások. Rendkivül fontos a szellemi hanyatlásban szenvedo ember hozzátartozójának, ápolójának felvilágositása, érzelmi és lelki támogatása, számára felfrissülés biztositása, a problémamegoldás segitése. Ez különbözo formában, pl. a hozzátartozók számára tartott csoportfoglalkozások, felvilágositó eloadások, személyes segitségnyújtás stb. formájában történhet.