MEZŐGAZDASÁGI ALAPISMERETEK Állattenyésztési alapfogalmak Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem AGTC
A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS A mezőgazdaság az élőhelyeket és környezetét megváltoztatja, hogy szerves anyagot termeljen a növénynek termesztésével és az állatok tenyésztésével, melynek forrása a termőföld használata. A mezőgazdaság legjellemzőbb sajátossága, hogy a tevékenység alanyai élő szervezetek, így a gazdálkodás eredmények kimenetele csak bizonyos valószínűséggel becsülhető, mivel a ható tényezők száma nagy és a hatások eredménye nehezen kiszámítható.
ÁLLATTENYÉSZTÉS A különféle háziasított állatfajokat az ember évezredek óta saját hasznára nevelte. Napjainkban az életszínvonal-emelkedéssel együtt az állatállomány is nagymértékben növekedett, elterjedtek az iparszerű állattenyésztő telepek. Népélelmezési szerep: összes táplálék 30-40 %-át is elérheti az állati eredetű kalória. A háziállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik részük haszonállat, ezek megélhetést biztosítanak, védelmünkről gondoskodnak, segítségünkre vannak, vagy a pénzkeresést szolgálják. Haszonállatok például: szarvasmarha, juh, sertés, ló, tyúk, lúd stb. A háziállatok másik részét kedvtelésből tartjuk.
A domesztikáció hatásai Domesztikáció: háziasítás, a vadon élő állatok megszelídítése. A domesztikáció hatásai: - testalakulás: a testsúly a háziasítást követően csökkent a takarmány ellátástól függően, később jelentősen növekedett. A légzőszervek és a szív fokozottabb szerepet kaptak. A baromfik emésztőszerve meghosszabbodott, takarmány felvevő képessége, takarmányhasznosítása javult. - kültakaró: számos háziállatfajban eltűnik a véd szín, helyette fehér, több színű változatok lesznek. A bőr vékonyabb lett, a szőrköntös átalakult. - termelőképesség: (hús, tej, tojás) növekedett - ivari élet és ösztönök: a bőséges takarmány hatására hamarabb jelentkezik az ivarérés. Fejlődésünk során elkülönül az ivarérettség és a tenyészérettség időpontja. Gyakran rövidül a vemhesség ideje. A vadon élő állatok anyai ösztöne erőteljesebb. - termékenység és szaporaság: a háziállatok heréje megnövekedett, petefészek is folyamatosabb és nagyobb teljesítményre képes. A hímállatok párzási kedve és nemzőképessége fokozódott. - szervezeti szilárdság, ellenálló képesség: szervezeti szilárdság tekintetében vagy jelentős csökkenés, vagy jelentős növekedés tapasztalható - viselkedés: A hallás, látás, szaglás, védekezés, menekülés, táplálékszerzési ösztön gyengébb az evési ösztön, párzási hajlam jobb, mint a vadon élő állatoké. A kutya hűséges, az állatfajok többsége szelídebb, békésebb, idomultabb.
Hosszú évszázadokon keresztül az állattenyésztés a növénytermesztés egyik kisegítő ágazata volt, a munkákat állati erővel végezték. Napjainkban az állattenyésztés legfontosabb célja az állati termék előállítás, a hús-, tej-, és tojástermelés, valamint a textil- és bőripar számára fontos nyersanyag biztosítása. Talajerő fenntartása: istállótrágya Az állatok értékes termékké alakítják az olyan növényi anyagokat, amelyek emberi táplálkozásra nem alkalmasak.
Háziállat: azon állatfajok, melyek a háziasítás megfelelő szintjét elérték, az ember közvetlen környezetében élnek és célkitűzéseinek megfelelően szaporodnak. Gazdasági állat: Mindazon állatfaj, amely az ember céltudatos tevékenységének (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen hasznot hajt.
Faj: Az állatok azon csoportja, melyek egyedei magukon viselnek bizonyos öröklődő (faji) bélyegeket, amelyek más fajra nem jellemzőek, így az adott állatcsoport elkülönítésére alkalmasak. A különböző fajba tartozó egyedek általában nem párosodnak, de ha igen, akkor utódaik terméketlenek. Egymástól többé-kevésbé elhatárolható, azonos jellegű, saját körön belül szaporodó állatcsoportok.
Fajta: A fajon belüli kisebb állatcsoportok, amelyek egyedei meghatározott alaki, színbeli, szervműködési tulajdonságokkal, ún. fajtatulajdonságokkal rendelkeznek és ezeket hasonló külső viszonyok között örökítik.
TENYÉSZET: a fajtán belüli kisebb állatcsoport, amely általában egy-egy tenyésztőhöz tartozik, és amelyben legalább 2-3 nemzedékre kiterjedő tenyésztői munka valósul meg. Általában kiegyenlítettebb, mint a fajta TÖRZSTENYÉSZET: olyan tenyészet, amelyben a tenyésztői munka, ezáltal az állatok teljesítménye a fajta (a tenyészetek) átlagánál magasabb színvonalú. A fajtába tartozó legértékesebb állatokat foglalja magában, a tenyészállatelőállítás színtere. TÖRZS: 1: egy, esetleg néhány apaállattól származó állatok csoportja 2: baromfitenyésztésben az 1 apaállathoz beosztott nőivarú egyedek csoportja 3: a fajta legjobb teljesítményű állatainak csoportja CSALÁD: tenyésztési értelemben adott egy-egy (rendszerint értékes) nőivarú őstől származó állatok csoportja, ivadékcsoportra és nemre való tekintet nélkül VÉRVONAL: eredetileg bizonyos őssel közeli rokonságban lévő állatok csoportját jelentette, ma már összeolvad a vonal fogalmával VONAL: többé kevésbé zárt körben tenyésztett állomány (genetikai, származási és tenyésztési értelemben is használjuk)
Állattartás: Az állatokat valamilyen hasznosítási cél érdekében takarmányozzuk, gondozzuk, de tenyésztésükkel nem foglakozunk. Állattenyésztés: A tartási teendőkön túlmenően céltudatos tenyésztői munkát is végzünk, azzal a céllal, hogy a születendő utódoknak az ősökéhez hasonló vagy jobb tulajdonsága legyen.
A tenyésztési módszereknek két alapvető változata: Fajtatiszta tenyésztés: azonos fajtához tartozó egyedet egymás közt párosítunk Keresztezés: különböző fajtához tartozó egyedeket párosítunk. A keresztezésből származó utódok termelőképessége, életképessége, ellenálló képessége, esetenként szaporasága nagyobb mint a szülőké (heterózis hatás).
A fajtatiszta tenyésztés Génmegőrzés alkalmazása Fajta nemesítése (nucleus tenyésztés) Alapanyag biztosítás keresztezéshez Ha a fajtatiszta populáció elégíti ki legjobban a piaci igényeket (pl. dán,svéd, angol, finn, norvég lapályok a bacon előállításhoz)
Számosállat: Állattenyésztési, statisztikai, üzemszervezési szempontból szükség van egy olyan mértékegységre, amelyre a különböző fajú, ivarú, hasznosítású és korú állatok átszámíthatók, ez a mértékegység a számosállat (szá). A számosállat 500 kg élőtömegű állatot, illetve állatcsoportot jelent. Átlagos összetételű állomány esetén a következő szorzókulcsokkal számolhatunk: Ló 0,8 Szarvasmarha: 0,8 Sertés : 0,114 Juh: 0,071
Szaporodás: Az élőlények azon alapvető képessége, hogy önmagukhoz hasonló utódokat hoznak létre. Gazdasági állataink ivaros úton szaporodnak, a nőivarú állatok petesejtet, a hímivarú állatok ondósejtet termelnek, amelyekből egyesülés után fejlődik ki az utód. Ivarérettség: A hímivarú állatok életképes ondósejtet,a nőivarúak életképes petesejtet termelnek. Tenyészérettség: A tenyésztésbe vétellel meg kell várni azt a fejlődési fokot, amikor az állatok elérik a kifejlett kori tömegük 65-75%-át. Ivarzás: A nőivarú állatok olyan élettani folyamata, amely a párzásra való hajlandóságban nyilvánul meg. Az ivarzás folyamán válik le a petefészekben a petesejt (ovuláció). A tehén ivarzását folyatásnak, a kocáét búgásnak,a juhét üzekedésnek (berregésnek),a kancáét sárlásnak nevezzük.
Párzás (pároztatás): A megtermékenyítést, illetve fogamzást célzó nemi aktus. A pároztatási módok a következők: Vad Csoportos Hárembeli Egyedi vagy kézből való pároztatás A vemhesség ideje a fogamzástól az ellésig tart.
Az állatállományok létszáma Magyarországon (Aug.01; 1000 db) Szarvasmarha 1983 2008 2010 2011 1907 701 682 698-324 305 328 Sertés 9844 3383 3169 3025-230 223 210 Juh 2977 1236 1181 1081-964 793 785 Baromfi 63276 39716 42213 41488 -tojótyúk 13344 16425 14947 Forrás: ksh.hu
2011. évi adatok Vágósertés termelés: 544 ezer t Tehéntej: 1667 millió liter Egy tehénre jutó tejtermelés: 6759 l Tyúktojás: 2458 millió db Egy tyúkra jutó tojástermelés: 226 db Nyersgyapjú: 3820 t Egy juhra jutó gyapjútermelés: 3,8 kg (Forrás: ksh.hu; Vidékfejlesztési Minisztérium 2011.évi jelentése)
Az állati szervezetre ható fontosabb tényezők Külső tényezők: Takarmányozás Környezeti /tartástechnológiai tényezők Hőmérséklet Páratartalom, nedvesség Fény Egyéb klimatikus tényezők (időjárási frontok, évszakok stb.) Belső tényezők: Homeosztázis a szervezet belső dinamikus egyensúlyi állapota, a szervezet szöveteinek, szerveinek fizikai és kémiai állapota
Akklimatizáció (honosulás): az állatnak az a képessége, hogy a megszokottól eltérő, új környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak. Akkor honosul jól az állat, ha eltérő körülmények közé kerülve is megtartja eredeti jellegét, gazdasági szempontból jelentős szaporodási és egyéb tulajdonságait.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET