Fajfenntartó viselkedés

Átírás

1 Fajfenntartó viselkedés

2 Az állatok viselkedésének egyik alapvető megnyilvánulása a szaporodással kapcsolatos viselkedés. Ez az ivarérettséget elért egyedekre jellemző és a legtöbb fajnál meghatározott időszakonként ismétlődik. Egyrészt az előző utódnemzedék felnövekedése, másrészt az évszakos ritmus befolyásolja a szaporodás ciklusosságát.

3 A szaporodás időszaka általában olyan, hogy az utódok kikelésekor vagy megszületésekor a fiatal egyedeket ne veszélyeztesse az időjárás, és a kedvező környezeti Körülmények között fel is nőhessenek.

4 A szaporodás periodikusságát a környezeti tényezők változása alakítja ki, amely befolyásolja az ivarérett állatok idegrendszerének működését, hormontermelését, ezáltal a szaporodásra irányuló késztetést, a szaporodási magatartásmotivációját. A szexuális késztetés kialakulása után a kulcsingert az ellenkező nemű fajtárs szolgáltathatja.

5 Túlnyomórészt öröklött mozgáskombinációk egymásra épülésével alakulnak ki.

6 Szakaszai: párválasztás. udvarlás nászjáték Párzás ivadékgondozás

7 Udvarlási szertartás, násztánc Az udvarlás során a hímek gyakran megküzdenek egymással, illetve bemutatják előnyös tulajdonságaikat

8 Ennek szerepe az, hogy a nőstény kiválaszthassa az utódok számára legkedvezőbb tulajdonságokat biztosító apát. A násztánc során a hím és a nőstényegyed legtöbbször felváltva végez meghatározott, öröklött mozgássorokat, amelyekhez a kulcsingert mindig a másik egyed előző mozgása szolgáltatja. A násztánc öröklött magatartásai fajra jellemzőek, ez biztosítja, hogy csakis fajtársak között történhessen szaporodási folyamat.

9 Az ivadékgondozás Az állatok jelentős része a megtermékenyítést vagy a peterakást követően magára hagyja utódait. Ez jellemző a legtöbb gerinctelen állatra, a gerincesek között a halak és a kétéltűek nagy részére. Ilyen esetben a faj fennmaradását az biztosítja, hogy nagyszámú utód alakul ki.

10

11 A fejlődő fiatal egyedek ugyanis önálló védekezésre képtelenek, táplálékszerzésük is bizonytalan, ezért túlnyomó többségük még az ivarérettség elérése előtt elpusztul. Az állatvilágban, különösen a magasabb rendű gerincesek körében, elterjedt jelenség az ivadékgondozás.

12

13 Az ivadékgondozó állatoknak általában kevés utóduk van. A legegyszerűbb ivadékgondozási mód, amikor a lerakott peték mellé táplálékot is helyez a szülő. Ez jellemző egyes darazsakra. Gyakori, hogy az utódoknak élelmet hord a szülő, és gondozza is őket. Ez általános magatartás az emlősök és a madarak körében.

14

15 Számos emlősállatnak, például a szarvasnak, vaddisznónak, nincs állandó vacka, ezek még vezetgetik is a fiatalokat.

16 Egyes állatok testükön magukkal hordozzák utódaikat (pl. erszényesek, denevérek, majmok). A felnőtt állatok taníthatják is utódaikat. A ragadozó emlősök segítenek elsajátítani kölykeiknek a zsákmányszerzés legfontosabb fortélyait. A madarak segítik fiókáik szárnyra kapását.

17

18

19 Önzetlen magatartás (Altruizmus) Gyakori jelenség a fajtársak közötti önzetlen segítségnyújtás, amelyet szaknyelven altruizmusnak neveznek. Önzetlenségnek az etológiában azt hívjuk, amikor az állat tevékenysége valamelyik rokonának életben maradási vagy szaporodási sikerét megnöveli, azon az áron, hogy saját maga hátrányba kerül.

20 Önzetlen magatartások akkor fordulnak elő, ha a segítségnyújtó egyed hátrányát meghaladja a megsegített egyed előnye. Ez a jelenség is a népességfennmaradási esélyét javítja, hiszen az önzetlenül megsegített rokon továbbélése és szaporodása esetén a segítő génjeit is továbbörökíti.

21

22 Jó példa erre, hogy az államalkotó rovaroknál a dolgozók terméketlenek, ám mégis ők végzik a szaporodó egyedek gondozását, ellátását, felnevelését. A fekete rigó megtámadja a fiókájára leső ragadozót, éles hanggal, jellegzetes repüléssel megpróbálja eltéríteni szándékától.

23

24

25

26

27

28