Fővárosi Bíróság 15.K.33075/2005/6. A Magyar Köztársaság nevében! Patika Önkéntes Kölcsönös Egészségpénztár (1081 Budapest, Kiss József u. 8. sz.) felperesnek Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (1013 Budapest, Krisztina krt. 39.) alperes ellen felügyeleti határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő ítéletet. A bíróság az alperes 2005. július 20. napján kelt, J-B-IV-275/2005. számú határozatát hatályon kívül helyezi. A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli. Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000.- (ötvenezer) forint perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az alperes 2005. június 28-án arról tájékoztatta a felperes igazgatótanácsának elnökét, hogy 2005. július 19-i kezdettel helyszíni célvizsgálatot tart felperesnél, melynek célja, hogy helyzetképet adjon a pénztár által nyújtott szolgáltatások jogszabályi előírásoknak való megfelelőségéről. A vizsgálat alá vont időszak 2004. január 1-től a vizsgálat időpontjáig terjedt. Az alperes felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a helyszíni vizsgálat megkezdésekor köteles az alperes rendelkezésére bocsátani, illetőleg azok megtekintését biztosítani az alábbi iratoknak; 1. Idősoros könyvelési listák, kartonok. 2. A vizsgálat alá vont időszak bankszámla kivonatai, valamint 2 napnál nem régebbi aktuális bankszámla kivonatok. 3. A vizsgálat alá vont időszak bevételi és kiadási pénztárbizonylatai, valamint a napi pénztárjelentés. 2
2. 4. A tagok belépési nyilatkozatai, a tagnyilvántartás. A szolgáltatást igénybevevő tagokkal kapcsolatos elszámolások, a szolgáltatási igénybejelentés. 5. Egyéni számlák nyilvántartását. 6. Kettős könyvvitel rendszerében vezetett főkönyvi számlák és azok idősoros (napló) nyilvántartása, valamint a főkönyvi könyvelést alátámasztó analitikák. 7. A Pénztár által pénzügyileg teljesített szolgáltatások könyvviteli elszámolását igazoló dokumentumok- A Pénztár által teljesített szolgáltatási kifizetésekéi alátámasztó szerződések, a vásárolt szolgáltatások teljesítését igazoló bizonylatok. 8. A pénztári szolgáltatások ellenőrzésére vonatkozó szabályzatok, utasítások. Az alperes levelét 2005. július 5-én vette kézhez a felperes. A 38/2005. sz., 2005. július 18-án kelt megbízó levél alapján a korábbi levélnek megfelelően kezdte meg az alperes a felperesnél a célvizsgálatot. A vizsgálat tárgya a pénztár által finanszírozott szolgáltatások bizonylati alátámasztottságának vizsgálata, illetőleg a szolgáltatások igénybevételét igazoló bizonylatok pénztár általi ellenőrzésének vizsgálata volt. 2005. július 19-én, a felperes székhelyén megjelenő alperesi ellenőrök, illetőleg ügyintézők a megbízó levél átadása és az ügyfelek jogaira és kötelezettségeire történő figyelmeztetését követően kérték a felperestől - az egyéni számlákra a vizsgálat alá vont időszakra elszámolt terhelések elektronikus bizonylatainak adatállományát CD lemezen; - az egyéni számlákra a vizsgálat alá vont időszakra elszámolt terheléseket alátámasztó elektronikus bizonylatainak állományát CD lemezen; - a vizsgálat alá vont időszakban szolgáltatók részére teljesített kifizetéseket elektronikus formában. A felügyelet munkatársai ragaszkodtak az egyéni számlán könyvelt terhelésekhez rendelhető részletes, igénybe vett szolgáltatás mélységű adatok átadásához, állítva, hogy az Öpt. ezen adatok elkérésre a felügyeletet felhatalmazza. A felperes közölte az eljáró munkatársakkal, hogy egyeztetésre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja határozni a kiadható adatkört. Jelezte, hogy a készpénzfizetéses számlákat fénymásolatban, és hitelesített formában a tag azonosítására alkalmas adatok nélkül tudja a felügyelet rendelkezésére bocsátani. A pénztár papíralapon a szolgáltatók részére teljesített kifizetéseket tartalmazó bankkivonatokat az ellenőrzés rendelkezésére bocsátotta, illetőleg az ellenőrzés során kifejezésre juttatta nem tetszését, amiatt, hogy az alperes munkatársai a teljes adatbázist kérik el az egészségpénztártól függetlenül a korábbi gyakorlattól. A felperes képviselői kifejtették, hogy a pénztártagok beazonosítására alkalmas adatainak átadása nem az Öpt., hanem a személyes adatok védelmét sérti. Továbbá állítottak, hogy az Alkotmányban foglalt jogokat is sérti. A megbeszélés során a felügyelet képviselői kérték az egyéni számlán elkönyvelt terhelésekhez kapcsolódó részletes, az igénybevett szolgáltatásokra is kiterjedő adatállományt. A pénztár vállalata, hogy 2005. július 19-én fax üzenet formájában közli a felügyelettel mind a határidőt, mind a formát, mind pedig az adattartalmat illetően, hogy mikor tudják az adatbázist, vagy annak egy részét átadni az alperesnek. A felvett jegyzőkönyv rögzítette, hogy átadásra került a pénztár részéről CD lemezen:
L. ÍJ ---- i-tl^j I_ V< j.^, j, <<JL 3. 1. A 2004-2O05-ös évre vonatkozóan azonos adattartalommal: egyéni számlaleltár, főkönyvi kartonok, főkönyvi kivonatok, naplók. 2. A felperes mindenkor hatályos 263/2003. sz. Korm. rendeletnek nem megfelelő szolgáltatás igénybevétele esetén követendő eljárásról szóló szabályzata. 3. 2 db minta a pénztár általhasznált bizonylat kinyomtatott formában. 4. A felperes Ügykezelési rendje c. szabályzat. 5. A 2004. január 1-től egyéni számlákra terhelt kifizetések legyűjtése. A felperes képviselője 2005. július 19-én 20 óra 13 és 20 óra 15 perckor fax üzenetet juttatott el az alpereshez, amelyben tájékoztatta az alperest arról, hogy 2004, január 1-től a vizsgálat kezdő időpontjáig terjedő időszakra a felperes által patikai költésekre vonatkozó elektronikusan érkező bizonylatok alapján előállított adatbázist az alperes által meghatározott helyszínen 2005. július 29-én 8 órától adja át a felügyelet célvizsgálatot végző munkatársainak. Ugyanakkor a 2004. évre vonatkozó, felperes által patikai költésekre vonatkozó elektronikusan érkező bizonylatok alapján előállított adatbázis adataiba való betekintést 2005. július 21-én 10 órától a felperes székhelyén biztosítja. 2005. július 20. napján kelt J-B-IV-275/2005. sz. határozatában a felügyelet a felperest 2 millió Ft összegű bírság megfizetésére kötelezte, továbbá arra, hogy tegye lehetővé a Pénztár ellenőrzésének lefolytatását és ennek keretében a tagok által igénybevett egészségpénztári szolgáltatás elszámolási folyamatát alátámasztó valamennyi bizonylatot haladéktalanul bocsássa a felügyelet rendelkezésére. Kötelezte továbbá a Pénztár igazgatótanácsának elnökét, hogy a határozatot az igazgatótanácsi és az ellenőrző bizottsági ülésen a kézhezvételtől számított 5 munkanapon belül, a pénztártagokkal pedig a következő közgyűlésen ismertesse. A2 alperes határozatában a döntés indokaként rámutatott arra, hogy a Pénztár alaptalanul hivatkozott a titoktartási kötelezettségére a felügyelettel szemben, így amikor az ellenőrzés során az alperesnek nem adta át a tagok által igénybevett, a pénztár által nyújtott egészségpénztári szolgáltatások kifizetését alátámasztó bizonylatokat, súlyosan megsértette az Öpt. 64/B (2) bekezdését, mivel ezen bizonylatok hiányában az érdemi vizsgálatot nem lehetett elvégezni. A célvizsgálat tárgya éppen a bizonylati alátámasztottság ellenőrzése volt. Utak arra is az alperes, hogy már 2005. július 5-én értesült a megküldött levélből felperes arról, hogy a felügyelet milyen dokumentumokat kíván vizsgálni. A levél egyértelműen felsorolta az elkészíteni kért dokumentumokat, a felsorolás 7. pontja pedig kifejezetten tartalmazta a vásárolt szolgáltatások teljesítését igazoló bizonylatok rendelkezésére bocsátására irányuló felhívást. A felperes azonban a rendelkezésre álló 14 nap alatt nem biztosította ezen bizonylatok előkészítését, ugyanakkor az értesítésben megjelölt dokumentumokkal kapcsolatos kérdéseit sem terjesztette elő. Ennek ellenére a Pénztár a vizsgálat megkezdésekor a hivatkozott bizonylatokat nem adta át, azokba való betekintést nem biztosította. A fax üzenetben pedig a vizsgálat megkezdésének időpontja helyett csupán a vizsgálat helyszíni szakaszának várható lezárása napján kívánta a bizonyaltokba való betekintést lehetővé tenni. Az alperes az Öpt. 56. (1) bekezdés a./ pontjára utalva rámutatott
4. arra, hogy feladta a pénztárak jogszabályszerű működésének ellenőrzése és a Pénztár a magatartásával e kötelezettség teljesítését akadályozta, ezért sújtotta a felperest bírsággal. A bírság összegének megállapítása tekintetében az alperes figyelembe vette, hogy az ellenőrzés akadályozása a pénztártagok érdekében végzett felügyeleti tevékenységet hátráltatta. Állította az alperes, hogy az a körülmény, hogy a Pénztár az ellenőrzést csak az általa meghatározott időpontra kívánta lehetővé tenni, nem menti a Pénztár magatartását, mivel kellő időben értesült a bizonylatok ellenőrzéséről és annak módjáról, másrészt akadályozta az ellenőrzési terv alapján ütemezett ellenőrzési tevékenység lefolytatását. A közgyűlés és a pénztártagok teljes körű tájékoztatása érdekében rendelkezett az alperes határozatában a tájékoztatási kötelezettségről. A határozattal szemben felperes keresetet terjesztett elő, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és a határozatba foglalt és megfizetett bírság, annak járulékai visszafizetését. A felperes az ellenőrzés előzményeként utalt a 2005. január 10-18. közötti témavizsgálatra, mely felügyeleti intézkedés nélkül zárult. A felperes állította, hogy az alperes eljárása nemcsak az adatvédelmi törvény rendelkezéseit sértette, hanem az egészségügyi adatok kezeléséről és védelméről szóló jogszabályi rendelkezéseket is, figyelemmel arra, hogy az egészségügyi adatokat is csak szigorúan körülhatárolt célból lehet kezelni, mégpedig olyan adatkezelési cél megvalósításához, amelyhez az elengedhetetlenül szükséges. Állította, hogy a célhoz kötöttséget az alperes az egészségügyi adatok vonatkozásában, ellenőrzése során nem igazolta és nem is valószínűsítette, így a felperes prudens pénzügyi működésének ellenőrzése az egészségügyi adatok kezelését nem indokolta. Ezért az alperes jogosulatlanul kérte valamennyi pénztártag egészségügyi adatát tartalmazó teljes körű adatbázis átadását, mely eljárása az egészségügyi adatvédelmi törvény 4. (4) bekezdését, azaz az arányossági előírást sértette. Utalt arra a felperes, hogy hasonló témájú és jellegű vizsgálatot folytat a felperesnél az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, mely vizsgálat során nem szükséges a pénztártagok valamennyi egészségügyi adatának rendelkezésre bocsátása. Az alperesi határozat tekintetében nemcsak anyagi jogi kifogást támasztott a felperes, hanem eljárásjogi hibákat is felfedezett alperes eljárása során. Állította, hogy az Áe. 2. (6) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének, az Áe- 26. (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, ugyanakkor nem biztosította az Áe. 27. (1) bekezdésében foglalt nyilatkozattételi jogot és a meghozott határozata az indokolási kötelezettség körében sérti az Áe. 43. (1) bekezdés c./ pontját. Hiányolta továbbá azt is, hogy az alperes nem hozta felperes tudomására, hogy az adatszolgáltatásnak pontosan milyen tartalmát és formáját kérte teljesíteni. Kifogásolta azt is, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatalától megkért állásfoglalást az alperes eljárása során nem várta be. Az alkalmazott bírság tekintetében felperes kifejtette, hogy az téves jogi alapon nyugodott, figyelemmel arra, hogy az Öpt. 68. (2) bekezdés b./ pontja szerint perbeli esetben bírság nem volt alkalmazható. Nem tartotta jogszerűnek a mérlegelési jogkörben meghozott döntést sem, figyelemmel arra, hogy nem kellően feltárt a tényállás, a vonatkozó eljárási szabályokat alperes nem tartotta be és a mérlegelés szempontja a határozatból nem állapíthatók meg, továbbá a bizonyítékok mérlegelése nem volt okszerű. Hivatkozott felperes az ügyfél egyenlőség sérelmére is. Felperes utalt arra, hogy az alperes által meghatározott szankcionálási politikának sem felel meg az alkalmazott jogkövetkezmény. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítására tett indítványt. Állította, hogy a pénztártitok megtartási kötelezettség alperessel szemben nem áll fenn, figyelemmel arra, hogy az egészségügyi és személyazonosító adatot közigazgatási eljárás céljából jogosult kezelni a felügyelet. Rámutatott arra is alperes, hogy titoktartási kötelezettsége van a munkatársainak, így teljesen alaptalan a felperes azon vélelme, hogy bármi módon a
5. pénztártagok adatainak nem megfelelő kezelése merülhetne fel. Nem vitatott tényként utalt az alperes arra, hogy a felperes nem adta át azokat az adatokat, amelyeket a vizsgálat lefolytatásához kért, ezzel hátráltatta az ellenőrzést, illetőleg annak befejezését. Alperes álláspontja szerint az adatszolgáltatás ahhoz volt szükséges, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatásokról megállapítható legyen, hogy azok bizonylattal alátámasztottak-e. Alperes utalt arra, hogy a 2005. július 19-i jegyzőkönyv pontosan tartalmazta a felügyelet elvárásait, illetőleg a felperes ezirányú teljesítésének megtagadását. Fenntartotta alperes azt, hogy kizárólag célhoz kötötten kívánta kezelni a kért adatokat, így adatvédelmi jogszabály, illetőleg az Alkotmány rendelkezése nem sérült. Nem tartotta alaposnak a felperes eljárási kifogásait, illetőleg az alkalmazott jogkövetkezményt minden tekintetben jogszerűnek minősítette. A peres felek perköltség igénnyel éltek. A felperes keresete - az alábbiak szerint - alapos. A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV, törvény (Áe.) 72. (1) bekezdése és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. (2) bekezdésének a./ pontja alapján vizsgálta felül. A közigazgatási perben az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát. Keresetében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozhat, és arra, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt a hatóság tévesen értelmezte (Legfelsőbb Bíróság KK 31. számú állásfoglalása). A bíróság a tényállást a rendelkezésre álló iratok alapján állapította meg, figyelembe véve a peres felek nyilatkozatait. Nem vitatottan az alperes ellenőrzési jogosultsága az 1999, évi CXXIV. törvény (Státusztörvény) 3. ÍJ pontja alapján kiterjed az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. tv, (Öpt.) hatálya alá tartozó szervetek, személyek és tevékenységek felügyeletére. Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt) 8. -ának második fordulata szerint a pénztárak állami felügyeletét a törvény VI. fejezete alapján az alperes látja el. Az Öpt. 56. (1) bekezdés a-g./ pontjaiban nevesítettek azok az alperesi feladatkörök, amely az állami felügyelet keretében megilletik alperest. E szakasz a./ pontja az alperes feladatává teszi, hogy ellenőrizze az Öpt. és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseinek megtartását. Az Öpt. 58. (1) bekezdése alapján a felügyelet tevékenysége ellátásában engedélyezési, ellenőrzési, intézkedési és bírságolási jogkörrel rendelkezik. Az Öpt. a felügyeleti ellenőrzés körében az alábbiakat rögzíti: 64/B. (1) A Felügyelet jogosult - helyszínen kívül, illetőleg a helyszínen - ellenőrizni az e törvényben és külön jogszabályban meghatározón - a pénztár alapítására, tevékenységének engedélyezésére, működésére, a tagok érdekeinek védelmére, a pénztárpiac biztonságos működésére, valamint a szolgáltatónak a pénztárral kapcsolatos tevékenységére vonatkozó - szabályok, valamint intézkedések és határozatok megtartását.
6. (2) A Felügyelet felhívására a pénztár, és a pénztárral kapcsolatos tevékenységére vonatkozóan a szolgáltató köteles a jogszabályban meghatározott bármely adatot, beszámolót, bizonylatot, vizsgálati anyagot, számviteli nyilvántartásait., szabályzatait, az egyes ügyietekhez kapcsolódó dokumentációit, igazgatótanácsi, ellenőrző bizottsági és közgyűlési előterjesztéseit, azok jegyzőkönyveit, továbbá a könyvvizsgáló írásos észrevételeit, valamint a könyvvizsgálati jelentést magyar nyelven a Felügyelet rendelkezésére bocsátani. (3) A Felügyelet a pénztárat - az általa összeállított vizsgálati terv és vizsgálati munkaprogram szerint - a tevékenységet jellemző kockázatok figyelembevételével meghatározott gyakorisággal átfogóan ellenőrzi. (4) A Felügyelet a (3) bekezdésben említett átfogó ellenőrzésen túl a pénztárnál és a szolgáltatónál egy adott probléma feltárása érdekében célvizsgálatot, valamint több pénztárnál felmerülő probléma esetén témavizsgálatot végezhet. (5) A Felügyelet - külföldi felügyeleti hatóság kérésére - adatszolgáltatást kérhet, valamint elvégezheti a helyszíni ellenőrzést, a viszonosság elérhetőségének mérlegelése alapján, illetőleg érvényben lévő felügyeleti együttműködési megállapodás esetén hozzájárulhat, hogy azokat a hozzájárulást kérő külföldi felügyeleti hatóság, illetve egy általa kijelölt könyvvizsgáló vagy egyéb szakértő végezze el. Az Öpt. a felügyelet intézkedési és bírságolási jogköréről az alábbiakat tartalmazza: 65. (l)-(2) (3) A Felügyelet a pénztár kötelezettségeinek teljesítése, a pénztártagok érdekeinek védelme, valamint a pénztártevékenységre vonatkozó jogszabályi előírások betartása érdekében a következő intézkedéseket - akár együttesen is - alkalmazhatja: a) az e törvényben és pénztártevékenységre vonatkozó más jogszabályban meghatározott feltételeknek való megfelelésre - esetleg határidő kitűzésével - felszólíthat; b) előírhatja intézkedési terv meghatározott határidőn belüli benyújtását, és a végrehajtásra is határidőt szabhat; c) jelentős vezetői vagy működési hiba esetén kezdeményezheti az érintett vezető felmentését; d) tagfelvételi zárlatot rendelhet el; e) rendkívüli közgyűlést hívhat össze; J) felügyeleti bírság megfizetésére kötelezhet; g) a pénztártevékenységre adott engedélyt visszavonhatja; h) felszólíthat a pénzügyi terv átdolgozására, illetve az alapszabály módosítására; i) korlátozhatja a pénztár tevékenységét; j) kifizetési tilalmat rendelhet el; k) felfüggesztheti a pénztár működését; l) felügyeleti biztost rendelhet ki; m) a bíróságnál kezdeményezheti felszámolási eljárás megindítását. A perben a fő kérdés az volt, hogy a felperest az alperessel szemben a lefolytatott közigazgatási eljárás keretében a pénztártitok megtartási kötelezettség terheli-e, ha igen, milyen körben. Az Öpt. 40/A. (2) bekezdése értelmében pénztártitok minden olyan, a pénztártagról és a munkáltatói tagról a pénztár vagy a pénztári szolgáltató rendelkezésére álló, a tevékenysége folytán tudomására jutó tény, információ vagy adat, amely a pénztártag, a pénztártag kedvezményezettjének, örökösének, közeli hozzátartozójának személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint egyéni számláján nyilvántartott összegre, illetve amely a munkáltatói tag, illetve a támogató adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira vonatkozik. A pénztár üzleti és pénztártitkot kizárólag a pénztári tevékenység folytatásával összefüggésben kezelhet.
Az Öpt, 40/B. (1) bekezdés a. pontja értelmében a pénztártitok és az üzleti titok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn a feladatkörében eljáró felügyelettel szemben, e szerveknek a pénztárhoz intézett írásbeli megkeresése esetén. A felperes az adatvédelmi törvény, illetőleg az egészségügyi és személyazonosító adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény rendelkezéseire is hivatkozott, melyek álláspontja szerint Őt akadályozták abban, hogy az alperesnek az általa kért teljes személyi adatállományt átadja az ellenőrzés lefolytatásához. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXÍII. tv. 5. (1) bekezdése értelmében személyes adatot kezeim csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell feleim e célnak. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelmezéséről szóló 1997. évi XLVIII. tv. (Eü. adtvédelmi tv.) 4. (2) bekezdésének U pontja értelmében egészségügyi és személyazonosító adatot az (1) bekezdésben meghatározottakon túl törvényben meghatározott esetekben - az alábbi célból lehet kezeim: i./ közigazgatási eljárás Az Eü. adatvédelmi törvény 4. (4) bekezdése értelmében az (1) és (2) bekezdések szerinti adatkezelési célokra csak annyi és olyan egészségügyi, illetve személyazonosító adat kezelhető, amely az adatkezelési cél megvalósításához elengedhetetlenül szükséges. A bíróság álláspontja szerint annak a kérdésnek az eldöntése szempontjából, hogy az alperes jogosult volt-e a felügyeleti ellenőrzés keretében a felperestől elkérni valamennyi pénztártag teljes személyadat-állományát, vagy sem, alapvetően annak van jelentősége, hogy mire irányult az adott célvizsgálat. A célvizsgálat irányát a bíróság álláspontja szerint jól mutatja a felperesnek 2005. június 28-án kelt és július 5-én átvett, helyszíni vizsgálatról szóló tájékoztató levél, amely egyértelműen jelzi, hogy a vizsgálat célja helyzetkép biztosítása a pénztár által nyújtott szolgáltatások jogszabályi előírásoknak való megfelelőségéről. Ezen túlmenően a megbízólevél, illetőleg a vizsgálati program a felperesi célvizsgálathoz kifejezetten rögzíti, hogy a vizsgálat tárgya a pénztár által finanszírozott szolgáltatások bizonylati alátámasztottságának vizsgálata, illetőleg a szolgáltatások igénybevételét igazoló bizonylatok pénztár általi ellenőrzésének vizsgálata. A bíróság álláspontja szerint a fent idézett jogszabályi rendelkezések tükrében a felperest nem terhelte pénztártitok megtartási kötelezettség az alperessel szemben, mivel a vizsgálati cél és az adatkérés összefüggése igazolt. Az alperes egészségügyi és személyazonosító adatot közigazgatási eljárás céljából kezelhet, és adott volt az a vizsgálati cél, illetőleg tárgy, amely az alperest maradéktalanul feljogosította arra, hogy a közigazgatási eljárás keretében a felperestől az általa meghatározott adatok átadását kérje. A bíróság álláspontja szerint a felperes tehát tévesen hivatkozik az adatvédelmi, illetőleg egyéb jogszabályi rendelkezésekre, továbbá arra, hogy ő köteles biztosítani a nála elfekvő pénztártagok személyes adatai védelmét a felügyelettel szemben. Tévedett a felperes akkor, amikor ez okból nem biztosította a felügyeletnek a teljes iratanyag átadását, illetőleg az abba való betekintést. A bíróság kiemeli azt is, hogy a Státusztörvény ll. -a értelmében az alperes munkatársainak teljes körű titoktartási kötelezettsége van, így minden olyan titok, amely munkaviszonyuk, illetőleg megbízási viszonyuk keretében jut a tudomásukra a felügyelet munkatársainak ezen jogviszonyának megszűnése után is terheli őket. A bíróság álláspontja szerint a lefolytatott felügyeleti eljárás keretében tehát a felperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az alperesnek a kért iratok, adatállomány átadását. Mindemellett azonban a bíróság a közigazgatási eljárás menetét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az alperes a bírság alkalmazásáról jogszerűtlenül döntött. A bíróság álláspontja e tekintetben figyelembe veendő körülmény volt, hogy a 2005. június 28. napján megküldött felügyeleti tájékoztató levél, amely a 2005.
július 19-i kezdetű célvizsgálatról, illetőleg az ott rendelkezésre bocsátani kért és betekintésre átadni kért iratok listáját tartalmazza, nem tekinthető olyan konkrét iratanyagnak, amely alapján a felperes a célvizsgálat megkezdésének napján pontosan tudta volna, hogy a felügyelet milyen adatállomány átadását kéri, A bíróság a 2005. július 19-én felvett jegyzőkönyv alapján tudta azt pontosan megállapítani, hogy melyek voltak azok az adatok, amelyeket a felügyelet képviselői a vizsgálat megkezdésekor kértek. Ezen adatállomány pontos meghatározása tehát a helyszíni vizsgálat napján került meghatározásra és ezen adatállomány átadásának hiányát szankcionálta az alperes a bírság kiszabásánál. A bíróság álláspontja szerint az alperes azonban a bírság alkalmazásakor nem vette figyelembe azt, hogy a felperes 2005. július 19-én este 20 óra 13 és 20 óra 15 perckor fax üzenet formájában tájékoztatta az alperest a kért adatállomány átadásának lehetséges időpontjáról és módjáról. Ezen tájékoztatót az alperes figyelmen kívül hagyta, úgy értékelte a felperes magatartását, mint aki következetesen megtagadja az adatállomány átadását és a 2005. június 28-i levelet, illetőleg a 2005. július 19-én történteket együttesen oly módon értékelte, hogy a felperes elzárkózott és teljesen tagadó magatartást mutatott a kért iratok és adatok átadását illetően. Ezzel szemben a bíróság azt állapította meg, hogy a 2005. június 28-i levélben, melyet felperes 2005. július 5-én vett kézhez pontosan és egyértelműen nem voltak megjelölve azok az adatok, amelyek betekintését, illetőleg amelyek átadását CD lemezen a felügyelet munkatársai kértek, ennek az adatbázisnak a pontosítására csak 2005. július 19-én kerül sor. Ehhez képest azonban a bíróság meglátása szerint az alperes az Áe. 2. (4) bekezdése alapján nem tanúsított együttműködő magatartást az eljárása során, sértve ezzel az eljárási alapelveket. A bíróság álláspontja szerint az alkalmazott jogkövetkezmény tekintetében az alperesnek mindenképpen értékelnie kellett volna a felperes magatartását, és továbbá azt is, hogy bizonyos adatok átadását vállalta meghatározott határidőre. Ha a felügyelet ezt a felajánlását felperesnek nem kívánta elfogadni, akkor e tekintetben újabb hiánypótlásra, vagy felhívásra kellett volna sort kerítenie, ez azonban elmaradt és a felügyelet oly módon alkalmazta a bírság összegét, amely nem tekinthető az eljárási alapelvekkel összhangban állónak, A bíróság azonban nem osztotta felperes azon álláspontját, hogy az alperes megsértette volna az Ae. 27. (1) bekezdésében foglalt nyilatkozattételi kötelezettségét, ugyanakkor elfogadta azt a hivatkozását, hogy az Áe. 2. (6) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg a tényállás tisztázási kötelezettségének meg annyiban, hogy nem biztosította a párbeszédet a közigazgatási eljárás szereplői között, így az adatállomány rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos határidőket és az adatállomány átadásának és módját illetően a felperesi magatartást nem értékelte. Nem osztotta a bíróság felperes azon álláspontját, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatalának állásfoglalását az alperesnek be kellett volna várnia, figyelemmel arra> hogy az országgyűlési biztosi ajánlás nem kötelező a közigazgatási eljárásban, így az alperesi eljárás ezen állásfoglalás bekérése nélkül is lefolytatható volt. A bíróság nem osztotta a felperes véleményét az ügyfélegyenlőség sérelmét illetően. A bíróság feladta a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során annak vizsgálata, hogy az adott közigazgatási határozat jogszerű-e. A közigazgatási határozat jogszerűségét nem érinti, hogy a felügyelet más ügyfél esetében, adott tényállás mellett milyen jogkövetkezményeket alkalmazott. A bíróság kizárólag az adott közigazgatási határozatban megállapított tényállást, annak jogszerűségét és az abból levont jogi következtetések törvényszerűségét vizsgálja, kiterjesztve a vizsgálati kört az alkalmazott szankcióra is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a különböző ügyfelekkel szemben hozott közigazgatási határozatokat vetné egybe. így nem sértheti az alperes az eljárása során az ügyfélegyenlőség elvét, ha a különböző ügyfeleknél feltárt jogsértések esetén eltérő szankciót alkalmaz.
Mindezek alapján és a megváltoztatási jogkör hiányában a bíróság az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséről döntött a Pp.339. (1) bekezdése alapján. Az alperest azonban azért nem kötelezte új eljárás lefolytatására, mert a 2005. július 21-én elrendelt eljárás lefolytatásra került, azt lezáró közigazgatási határozat 2005. október 21-én meghozatalra került J-IV/319/2005.szám alatt, így a 38/2005.sz. megbízólevéllel a felperesnél tartott célvizsgálat véglegesen lezárult, annak eredményét a 2005. október 21-i határozat teljes körűen rögzíti, így az adatszolgáltatás szankcionálása tekintetében az eljárás megismétlésére a bíróság okot nem látott. A felperes pernyertességére figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a 6/1986. (VI. 26.) ÍM. sz. rendelet 14. -a alapján az állam terhén marad az 1990. évi XCIÍI. tv. 43. (3) bekezdése szerinti tételes illeték. A bíróság az alperest, a Pp. 78. (2) bekezdése alapján kötelezte a perköltség összegének viselésére. A perköltség megállapításakor a bíróság figyelembe vette, hogy a pertárgy érték nem volt meghatározható, a felperes költségeit nem igazolta, és a felperes két érdemi nyilatkozatot terjesztett elő a bírósághoz és egy tárgyaláson vett részt. Budapest, 2006. február 21. A kiadmány hiteléi Dr. Fehérné dr. Tóth Kincső s.k. bíró