A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Átírás

1 A PEST MEGYEI BÍRÓSÁG 2.K /2010/13. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Pest Megyei Bíróság dr. Landes Judit ügyvéd /1111 Budapest, Bertalan Lajos u. 11./által képviselt felperesnek, dr. Takács Margit jogtanácsos által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség /1016 Budapest, Mészáros u. 58/A./ alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő í t é l e t e t: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek ,- /Harmincötezer/ Ft perköltséget. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Magyar Államnak - külön felhívásra - fizessen meg ,- /Húszezer/ Ft eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s: A bíróság a felperes keresete, az alperes nyilatkozata, a felek előkészítő iratai, a tárgyaláson előadottak és a közigazgatási iratok alapján a következőket állapította meg: A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség mint elsőfokú hatóság tájékoztatásában értesítette a felperest veszélyes hulladék engedély nélküli kezelése miatti hulladékgazdálkodási bírság kiszabására induló új eljárás megindításáról. Rögzítette, hogy a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség határozatában - az elsőfokú határozatot megsemmisítve - új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárás megindításának napja december 18-a. Az ügyiratok között elfekszik a felperes részéről március 4-én csatolt hiánypótlás/nyilatkozat, mely tartalmazza a hulladékbegyűjtés, előkezelés bejelentő 2006.

2 évre vonatkozó étolaj és zsír megnevezésű, /1 hulladékkódszámú nem veszélyes hulladék tekintetében megtett tájékoztatást, mely szerint az átvett hulladék mennyisége kg-ban kg volt. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség új eljárás során meghozott elsőfokú határozatában a felperest mint az X. Kft. jogutódját - a nem veszélyes hulladék engedélytől eltérő kezelése miatt ,- Ft hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolási részében tartalmazta, hogy az X. Kft. - a felperes jogelődje évre vonatkozó adatszolgáltatása szerint EWC számú veszélyes hulladékból (mely különbözik a nem veszélyes hulladéktól), engedélytől eltérően kezelt 2680,406 tonnát. E körben a korábbi eljárás során a felügyelőség hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt. A másodfokú hatóság a felügyelőséget új eljárás lefolytatására kötelezte. A jogutódlás kérdésébe megállapította, hogy az X.Kft. a felperes jogelődje, az X. Kft. általános jogutódja pedig a felperes. A felperes hulladékkezelési engedéllyel rendelkezik, de tevékenységét 2006-ban az engedélytől eltérően végezte. A Kft. azt állította, hogy a valóságban a kezelt anyag EWC kódú nem veszélyes hulladék. A határozat rögzítette, hogy a Kft. a tevékenységével megsértette a Hgt. 14. (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, ezért a Hgt. 49. (1) bekezdés b) pont alapján hulladékgazdálkodási bírság kivetéséről döntött, A bírság kiszámítása során a hatóság figyelembe vette, hogy nem veszélyes EWC kódú hulladékról van szó. Ezt a határozat indokolási részében - a hulladék nem veszélyes jellegét is érvényesítve - a módosító tényezők kiszámítása során kifejtette, a bírság összegét erre tekintettel ,- Ft-ban határozta meg. Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt. A másodfokú hatóságként eljáró Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a rendelkező rész utolsó bekezdését a következőképpen módosította: a fellebbezési eljárás illetékét ,- Ft-ban állapította meg, egyebekben a határozatot helybenhagyta. A másodfokú határozat indokolási részében hivatkozott a tényállásban foglaltakra, mely szerint az elsőfokú hatóság ,- Ft bírsággal sújtotta a felperest, mint az X. Kft. jogutódját. A bírság kivetésére új eljárás keretében került sor. Az elsőfokú határozat ellen az eljáró jogi képviselő útján a felperes fellebbezett, előadta, hogy a veszélyes hulladék miatti bírság kiszabásának nincs jogszabályi alapja. Álláspontját a hulladékgazdálkodási törvény 49. (3) bekezdésére alapozta, mivel a jogellenes cselekmény a hatóság tudomására jutásától egy éven túli, így bírság kiszabására nincsen lehetőség. A másodfokú hatóság rögzítette, hogy a hulladékbírságolási eljárást új eljárás keretében a felügyelőség december 18-án indította meg, az elsőfokú tárgyi bírságoló határozatot május 28-án hozta meg, e körben folytatott le a másodfokú hatóság eljárást. Az új

3 eljárás során figyelembe vette a Kft. bizonyítékait arra vonatkozóan, hogy az engedélyezett mennyiségen felül hulladékkezelést nem veszélyes hulladékok tekintetében folytatta, amelyek étolaj, zsír EWC kódszámú hulladékok. Rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság az új bizonyítékok alapján állapította meg, hogy a Kft. az engedélytől eltérő hulladékkezelési tevékenységet nem veszélyes hulladékkal követte el, a hulladékgazdálkodási bírságot ennek megfelelően állapította meg. Az elévülés nem következett be, figyelemmel arra, hogy a hatóság az új eljárást december 18-án indította, a Kft. a hulladékra vonatkozó nyilatkozatát és bizonyítékait március 4-én iktatott beadványában hozta a hatóság tudomására, az elsőfokú határozat május 28-án került kiadmányozásra. E körben a hatóság döntéséig a tudomásszerzéstől számított két és fél hónap telt el, így a fellebbezésben foglaltak nem foghatnak helyt. A hatóság hivatkozott a Hgt. 49. (1) bekezdésben és (3) bekezdésben, a 271/2001.(XII. 21.) Korm. rendeletben foglaltakra, a bírság kiszámításának módjára, annak mértékére. Az alperesi határozattal szemben a felperes keresettel élt. Kérte a határozat elsőfokú határozatra kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését, figyelemmel arra, hogy a határozatok jogszabálysértőek, megalapozatlanok, perköltségigénye volt. Hivatkozott arra, hogy az új eljárás során kettébontásra került az alapeljárás, két új határozat meghozatala történt. Az egyik határozatban, mely nem a jelen perben támadott határozat, határozatával az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítette, mivel a felperes számára elmarasztaló döntés nem hozható az egy éven túli állapotra tekintettel. Előadta, hogy az X. Kft. jogutódjaként a felperes valóban kezelt nem veszélyes hulladékot, amelyek azonban folyamatosan kerültek átminősítésre. Ezt az alapeljárásban már megtette a felperes. Ez nem járhat azzal a következménnyel, hogy a hatóság ezt úgy tekinti mintha a közlést a jelen eljárásban, számára, mint először közölt tényt veszi figyelembe, és az elévülési idő számításánál a felperesi okfejtést teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Előadta, hogy a hatóság a (jogelőd) X.Kft. által gyakorolt hulladékkezelési tevékenységről áprilisában tudomást szerzett. Az EWC kódszámú veszélyes hulladékból kezelhető mennyiségi kvótát egységes egészként kezelte az X. Kft., és azt lejelentette. E körben megállapítható, hogy a Hgt.49. (3) bekezdése értelmében egy éven túl nem lett volna módjában a hatóságnak bírságot kiszabni. Felperes a keresetét az ügy első tárgyalásán fenntartotta, hivatkozott arra, hogy az elévülés ténye kétség kívül megállapítható, hiszen a IV. negyedévi bejelentés alapján indult az eljárás. A bírósághoz bemutatni kívánta a külön eljárásban meghozott alperesi (paralell) határozatot, melyben a veszélyes hulladék tekintetében az eljárást az alperesi hatóság megsemmisítette és elfogadta a felperes által jelen perben is hivatkozott indokokat szeptember 30-án a felperes előkészítő iratot csatolt, állításait fenntartotta, előadta, hogy a december 18-án indított új eljárás keretében a felperes két információt nyújtott a felügyelőségnek: az egyik az volt, hogy a veszélyes hulladékok 20 %-a tiszta víz, amelyet a számításnál le kell vonni a teljes hulladékmennyiségből, a másik információ pedig az volt, hogy a veszélyes hulladékként átvett anyag feltehetőleg nem tartalmaz veszélyes összetevőt. Hivatkozott arra, hogy 2006-tól több hulladéktermelő az általa kezelt és termelt zsíros hulladékot folyamatosan minősítette át, veszélyes

4 hulladékkód: EWC os kódról nem veszélyes hulladékkód: EWC ös kódra, mindezt a felügyelőség hozzájárulásával és engedélyével. E körben levonta azon következtetést, hogy a felügyelőség hozzájárulásával lehet az átminősítést elvégezni. Beadványához mellékelt táblázatból - álláspontja szerint - kitűnik, hogy a veszélyes hulladék mennyisége 2006-tól 2009-ig folyamatosan csökken az átminősítések következményeképpen. Az ügy második tárgyalásán a felperes keresetét a körben egészítette ki, hogy kifogásolta a hatóság eljárását, mivel nem tűnnek ki az adatok, konkrétan, hogy a termelőkkel összevetve állapította meg a veszélyes hulladék mennyiségét. Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, fenntartotta a határozatában foglaltakat, perköltségigénye volt. Az ügy első tárgyalásán az alperesi jogi képviselő rögzítette, hogy az új eljárás során, mely december 18-án indult, a már lefolytatott bizonyítást követően jutott az elsőfokú hatóság olyan tények birtokába, amely alapján meghozta a jelen bírságoló határozatot, ezért az elévülésről itt nincs szó. Előadta, hogy a hivatkozott korábbi eljárás során egy jóval nagyobb összegű bírságról hozott határozatot az elsőfokú hatóság, ezt az alperesi hatóság megsemmisítette, azon korábbi alperesi határozattal szemben bírósági kereset benyújtása nem történt meg. Rögzítette, hogy míg a felperes jogelődje veszélyes hulladékot kezelt (a kódszámra és a lejelentésre tekintettel,) addig a jelen peres eljárás a nem veszélyes hulladék vonatkozásában folyik. Az indok a évi jogszabályváltozás óta már az étolaj és zsírszármazékok nem veszélyes hulladéknak minősülnek. Az alperes augusztus 10-én érkezett előkészítő iratában hivatkozott a 164/2003.(X. 18.) Korm. rendelet 3. -ában foglaltakra, előadta, hogy a hivatkozott rendelet 1. sz. melléklete szerint a termelőnek és a kezelőnek is külön nyilvántartás vezetése kötelező, az adatszolgáltatási kötelezettség a felperest terhelte, annak a nyilvántartáson kell alapulnia. A bírságolás szempontjából a tényállásnak jelentős eleme az, hogy a hulladék veszélyesnek minősül avagy sem. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III /2005/6. számú ítéletének indokolására, rögzítette, hogy a hivatkozott csatolt iratokból megállapítható, hogy a nyilatkozattételre az alperes elsőfokú hatósága december 16-án a felperest felhívta. A felhívásra érkezett érdemi nyilatkozatot március 4-én tett a felperes, ekkor küldte meg a javított bejelentőlapokat, ezt 5. sorszám alatt csatolta az alperes az iratokhoz. E körben az alperes ezt követően, május 28-án hozta meg a határozatát, mely így nem minősül egy éven túli döntésnek. Alperesi jogi képviselő az ügy második tárgyalásán nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta, kiemelte, hogy nem mindegy - az előadottakra tekintettel, - hogy veszélyes vagy nem veszélyes hulladék vonatkozásában tesz a hatóság megállapítást, mivel a bírság mértékénél ennek egyértelműen jelentősége van. E körben releváns az új eljárás során megtett felperesi, március 4-i dátummal jelzett nyilatkozat, így az egy éven túli állapot, tehát az elévülés nem állapítható meg. A felperes keresete nem alapos. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi

5 CXL. törvény (Ket.) 109. (1) bekezdése értelmében: Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. A közigazgatási perben a bíróság a támadott határozat jogszerűségét a határozat meghozatalakor fennálló tények, körülmények (Pp.339/A. ) alapján vizsgálhatja a felperes keresetében foglaltakra figyelemmel.(pp.215., LB: KK. 34. állásfoglalás) A felperes keresetében eljárási és anyagi jogszabálysértésre is hivatkozhat, valamint arra, hogy a közigazgatási szervek az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Eljárási jogszabálysértés hatályon kívül helyezést akkor eredményezhet, ha az az érdemi döntésre is kihatott.(lb: KK.31. állásfoglalás) A támadott határozat jogszabálysértő voltát a felperesnek kell bizonyítani a Pp ra figyelemmel. A hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. Törvény (Hgtv.) 14. (1) bek. szerint: Hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. A (2) bek. szerint: Hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A (3) bek. szerint: A hulladékkezelésből származó hulladékokra a hulladékkezelő köteles betartani a hulladék termelőjére megállapított kötelezettségeket. A (4) bek. szerint: A hulladékkezelő köteles a hulladék birtokosa számára előírt nyilvántartás és adatszolgáltatás elvégzésén túl a birtokába került, átvett hulladékokra és az általa végzett kezelésre vonatkozó adatokat is külön jogszabályban meghatározott módon nyilvántartani és a hatóságoknak adatot szolgáltatni. A Hgtv. 49. (1) bek. szerint: Aki tevékenységével vagy mulasztásával b) pont: a hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. A (3) bek. szerint: A bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak az (1) bekezdésben meghatározott cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve, ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. A bíróság rögzíti, hogy a felek közti jogvita a tényállás tisztázottságában, a határidők számításában, konkrétan a Hgtv.-ben szabályozott a bírság kiszabásához való jog elévülése, az egy éves határidő kezdetének számítása tekintetében volt. A bíróság megállapította, hogy jelen ügyben - a korábban meghozott (jelen perben nem felülvizsgált) új eljárásra utasító határozat alapján december 18. -án (EWC 20 01

6 26) veszélyes hulladék engedély nélküli kezelése miatt indult új eljárás. E körben a felperest a hatóság nyilatkozattételre felhívta. A felperes március 4-én kelt és az elsőfokú hatósánál érkeztetett hiánypótlás/nyilatkozata, tartalmazza a hulladékbegyűjtés, előkezelés bejelentő évre vonatkozó étolaj és zsír megnevezésű, EWC /1 hulladékkódszámú nem veszélyes hulladék tekintetében megtett tájékoztatását. Az elsőfokú hatóság határozatát május 28.-án kiadmányozta, a felperes azt jogi képviselője útján én vette át, a hatóság a határozatban a felperest nem veszélyes hulladék engedélytől eltérő kezelése miatt kötelezte hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére. A bíróság megállapította, hogy a felperes jogelődjeként az X. Kft. (EWC ) veszélyes hulladékként kezelte, az étolaj és zsír megnevezésű hulladékot. Ettől eltérő besorolás alá (EVC ) nem veszélyes hulladék kód alá, tartozó hulladékot, és annak tételes mennyiségét a felperes csak az új eljárás során tett nyilatkozatában igazolta, nem igazolta tehát a nem veszélyes hulladék korábban (2006) megvalósult bejelentését. A bíróság megállapította, hogy a felperes a termelők tekintetében előadott hivatkozása irreleváns a Hgtv 14 (3) és (4) re illetve a 164/2003.(X. 18.) Korm. rendelet 3. -ában foglaltak a hivatkozott rendelet 1. sz. mellékletében rögzítettek alapján, a felperest terhelő adatszolgáltatási kötelezettségre tekintettel így a 2009 március 4-én kelt nyilatkozatra május 28.-án kiadmányozott, én átvett elsőfokú határozat tekintetében a Hgtv. 49. (3) bek. szerinti tudomásszerzéstől számított egy éven túli állapot nem következett be, a határidő nem telt el. A bíróság kiemeli, hogy a Ket (1) bekezdése alapján a jogszabálysértés bizonyítása - figyelemmel a Pp. rendelkezéseire - a felperest terhelte azonban a felperes a határozat jogszabálysértő voltát bizonyítani nem tudta, erre mindössze hivatkozott, a bírság megállapításához való jog elévülése a fentiekre tekintettel nem következett be, jelen bíróság a Pp. 339/A. szerint: a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálta felül. A fent kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság - miután az alperesi eljárásban a Pp (1) bekezdésében foglalt feltétel, a jogszabálysértés nem valósult meg - az alaptalan keresetet elutasította. A bíróság a Pp. 78. (1) bekezdése alapján figyelemmel a Pp. 78. (2) bekezdésére, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra kötelezte a felperest az alperes részére a rendelkező részben foglaltak szerinti perköltség megfizetésére. A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illetéket az illetékekről szóló évi XCIII. törvény (Itv.) 38. (1) bekezdése, Itv. 43. (3) bek. illetve a 6/1986.(VI. 26.) IM. rendelet 13. (2) bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni.

7 Az ítélet ellen a Pp (1) bekezdése a fellebbezést kizárja. Budapest, évi október hó 13. napján Krisztián s. k. bíró dr. Minya