A DUNAFALVI KATICA NAPKÖZIOTTHONOS ÓVODA HELYI TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

A DUNAFALVI KATICA NAPKÖZIOTTHONOS ÓVODA HELYI TEVÉKENYSÉGKÖZPONTÚ ÓVODAI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 2 Bevezetés:... 3 Az óvoda jellemző adatai:... 4 1. A tevékenységközpontú óvodai nevelés célja és feladatai:... 5 2. Gyermekkép, Óvodakép... 7 2.1. A tevékenység szerepe a nevelési cél elérésében:... 7 2.2. A tudatos fejlesztés feltételei:... 9 3. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében... 12 3.1. Érzelmi nevelés, társas kapcsolatok, szocializáció... 12 4. A fejlesztés tartalma... 18 4.1. Játék és tanulási tevékenység... 18 4.1.2. Tanulás... 27 5. Társas, közösségi tevékenységek... 30 6. Munkatevékenység... 32 7. Szabadidős tevékenység... 35 8. A komplex foglalkozások rendszere... 36 8.1. Anyanyelv... 36 8.2. Külső világ tevékeny megismerése... 38 8.3. A társadalmi gyakorlat belső összefüggéseit tükröző komplex foglalkozások... 41 8.4. Művészeti tevékenységek... 44 9. Mindennapi testnevelés... 57 10. A nevelés tervezése és időkeretei... 60 11. Az óvodai ünnepek... 64 12. Kapcsolatrendszerünk... 65 13. Integrált nevelés... 67 Felhasznált irodalom:... 70 Érvényességi rendelkezések... 71 2

Bevezetés: A környező világ iránti érdeklődés velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői vagyunk! /Gerald Durrel/ Óvodánk, az óvodai nevelés országos alapprogramjának megfelelő programok közül a tevékenységközpontú óvodai nevelési programot választotta és adoptálta a helyi viszonyokat figyelembe véve. Ez a pedagógiai programnevelés- és gyermekközpontú, amely a tevékenységeken keresztül és a tevékenységek által történő nevelést tekinti alapvető feladatának. Óvodánkban kiemelt feladatunk a környezeti nevelés. Kis falunk, ahol élünk egy kis kincses sziget a Duna partján. Kincsünk csodálatos, gazdag természeti környezetünk. Célunk gyermekeinkkel felfedezni e kincses szigetet, feladatunk a természet ismerete és szeretete, a környezettudatos magatartás megalapozása, fejlesztése, elmélyítése.

Az óvoda jellemző adatai: Az óvoda hivatalos elnevezése: Dunafalvi Katica Napköziotthonos Óvoda Az óvoda címe: 6513 Dunafalva, Kossuth L. u. 2/A. Tel.: 06-70/334-9304 Az óvoda fenntartója: Dunafalva Községi Önkormányzat 6513 Dunafalva, Kossuth L. u. 4. Tel.: 06-69/332-101 Az óvodai csoportok száma: 1 vegyes csoport 4

1. A tevékenységközpontú óvodai nevelés célja és feladatai: A tevékenységközpontú óvodai nevelés a gyermek középpontba helyezését az óvoda nevelési funkciójának kiteljesítését tekinti alapvető feladatának. Programunkban gyermekközpontú, nevelésközpontú, tevékenység vagy cselekvésközpontú óvodai nevelést tűztük ki megvalósítandó célként. A 3-7 éves korú gyermekek társadalmi gyakorlatra való általános felkészítése, amely magába foglalja: - a teljes gyermeki személyiség fejlesztését, a tevékenységek által a tevékenységeken keresztül - az életre való felkészítést a tevékenységek által és a tevékenységeken keresztül - a kooperációra és kommunikációra képes gyermek nevelése. Alapelveink: - gyermekközpontúság- nevelés elsődlegessége, - a nevelés során kiemelt helyet kell kapnia a cselekvésnek, tevékenységnek, - nyugodt, meleg, szeretetteljes nevelési légkör biztosítása, - esztétikus környezet megteremtése, - a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítése, - esélyegyenlőség megteremtésére törekvés, egyenlő hozzáférés biztosításával, - elegendő idő, hely, és eszköz biztosítása a játékra, - a gyermekek differenciált, egyéni fejlesztése a csoport keretein belül, - a gyermekek fejlődéséhez sürgetés mentes egyéni utak biztosítása, - a gyermekek számára a lehető legnagyobb szabadságfokú mozgástér biztosítása, - a gyermeki önállóság határainak fokozatos szélesítése, - a gyermek tisztelte, jogainak érvényesítése, a gyermeket gondoskodás és különleges védelem illeti meg, - a gyermek mozgásigényének biztosítása, - a külső környezet felé nyitott nevelési légkör megteremtése, - az óvodapedagógusok szakmai önállóságának maximális tiszteletben tartása. A gyermeki személyiség kibontakoztatására, nevelésére, fejlesztésére törekszünk. A 3-7 éves korú gyermek életre nevelését minden későbbi fejlődés alapjának tekintjük. Pedagógiai célok és feladatok között kiemelt szerepet kap az együttműködési és érintkezési képességek fejlesztése, azaz kooperációra és kommunikációra kívánjuk képessé tenni óvodáskorban a gyermeket. 5

Programunk ki kitűzött nevelési célját a gyermek szükségleteinek, tevékenységeinek, és képességeinek figyelembevételével, a gyermek egyéni adottságaiból kiindulva lehetséges megvalósítani. Az óvodapedagógus feladatai a képességek fejlesztésében: Folyamatosan biztosítsa a gyermekek számára, a képességeik kibontakoztatásához szükséges tevékenységek gyakorlásának lehetőségeit. - A folyamatos megfigyelés útján alkosson tiszta képet a gyermek meglévő képességeiről. Ennek ismeretében törekedjen a képességek fejlesztésére. - A kiemelkedő képességű és részképességek fejlődésében elmaradott gyermekre egyénre szabott fejlesztési terv alapján gyakoroljon hatást. - Minden gyermek képességét önmagához -a saját lehetőségeihez- viszonyítva igyekezzen fejleszteni. 6

2. Gyermekkép, Óvodakép 2.1. A tevékenység szerepe a nevelési cél elérésében: A gyermek személyisége és a tevékenysége kölcsönösen egymásra hatva fejlődnek. 1. A gyermek tevékenykedő lény. Személyisége komplex tevékenységek által fejleszthető a leghatékonyabban. A gyermeki tevékenység fogalma összefoglalható az alábbiakban: a.) Valamely belső szükséglet kielégítésének vagy külső követelmény teljesítésének eszköze b.) Képesség felhasználás, képességfejlesztés eszköze. 2. A nevelő hatás belső- a tevékenység tartalmából eredő-feltételei: a.)az egyén számára érdekes, a csoport számára fontos, hasznos tevékenység legyen (aminek hasznosságát egyre szélesebb közösség ítélheti meg) b.)a célkitűző és a célmegvalósító tevékenység egysége érvényesüljön c.) A tevékenység és az eredmény kölcsönös feltételezettsége biztosítva legyen.(csak a végigvitt, befejezett tevékenységnek van élményereje) d.) A tevékenységrendszer teljessége zavartalan legyen kettős szempontból: - elégítse ki a gyermekek akciószükségletét - oldja meg az adott gyermekközösség valamennyi feladatát ( az önkiszolgálástól a csoportélet kialakításáig a csoportélet kialakításától a környezet formálásáig) 3. A nevelő hatás pedagógiai feltételei: a.) A tevékenység pedagógiai előkészítése (ráhangolás, tudatosítás, stb.) közös feladata az óvodapedagógusnak, dajkának, és az egész óvodai környezetnek. b.) A tevékenység pedagógiai megszervezése az óvoda dolgozói részéről nagy tapintatot igények (semmit se végezzünk el a gyerekek helyett, de mindenben segítsünk, amikor arra szükségük van a gyerekeknek.). c.) A tevékenység pedagógiai értékelése ugyancsak alapvető feladata az óvodapedagógusnak. A siker, sikertelenség okai, a jól vagy rosszul megválasztott tevékenységi mód, az együttműködés megléte vagy hiánya stb. lehet az értékelés kiinduló alapja. 4. A személyiség felfogható az egyénre jellemző tevékenységhierarchiaként: A gyermekek számára meg kell adni a lehetőséget az önállóan megválasztott belsőből fakadó tevékenységre. A gyermeki tevékenység szervezésekor szükséges figyelembe venni a 3-7 éves 7

korú gyermekek tevékenységének jellemzőit. A 3-7 éves korú gyermeket tevékenységi vágy jellemzi. Bármilyen mozgás, cselekvés változás felkelti a gyermek figyelmét és utánzásra ösztönzi. A megismerési vágy, a kíváncsiság életkori sajátossága az óvodáskorú gyermeknek. A gyermek tevékenysége gyakran változik, minél kisebb a gyermek, annál gyakrabban változtatja tevékenységi formáit. Ennek következtében egy adott tevékenység általában rövid ideig tart és nincs mindig összhangban a kitűzött céllal. Az óvodapedagógusnak tudnia kell, hogy az életkor és az egyéni adottság nagymértékben meghatározzák a gyermeki tevékenység minőségét és mennyiségét, tehát figyelembe véve segítheti elő a tevékenységek minél szélesebb kibontakoztatását a csoportban. A 3-7 éves korú gyermek életmegnyilvánulásaiban nem különülnek el élesen a különböző tevékenységek. A gyermek számára a játék lehet munka is és fordítva. A közösségért végzett feladat lehet játék, esetleg a szabadidő kellemes eltöltése. Az óvodapedagógus feladatai a tevékenységek megszervezésében: - Biztosítsa minél változatosabb többfajta tevékenység egy időben történő gyakorlásához a megfelelő feltételeket. (idő, hely, eszközök, ötletek). - A tevékenységek megszervezésében támaszkodjon a gyermekek tapasztalataira, aktuális élményvilágára. - Élmények nyújtásával segítse elő a minél komplexebb tevékenységformák kialakulását az óvodai csoportban. 8

2.2. A tudatos fejlesztés feltételei: A 3-7 éves korú gyermek fejlesztése a nevelési céloknak megfelelően a nevelési folyamatban valósul meg. A nevelési folyamat a környezettel való állandó szoros kapcsolatban zajlik. A nevelési folyamatban a gyermekek spontán fejlődése, érése és a nevelési céloknak megfelelő tudatos fejlesztése egymást kiegészítve érvényesülnek. A tudatos fejlesztés az óvodapedagógus által irányított, befolyásolt, de nem kizárólagosan tőle függő folyamat. A társadalmi, gazdasági környezet, a helyi lehetőségek, a gyermekcsoport életkora, összetétele, a szülők igényei mind befolyással vannak a fejlesztés tartalmára. A tudatos fejlesztést az objektív és szubjektív feltételek ugyancsak jelentősen befolyásolják. 2.2.1.A tudatos fejlesztés objektív /külső/ feltételei: Falunk a Duna partján fekszik, tiszta és rendezett. Jellemzője a csend és a nyugalom, eléggé elszigetelt. Falunk viszonylag nagy területen fekszik. A leggyakoribb közlekedési eszköz nem csak a felnőtteknél, hanem az óvodásoknál is a kerékpár. Ezt követi az autó. A falu a Duna felöl nyáron komppal, télen kishajóval lehet megközelíteni, a szárazföldön buszjárat közlekedik. A szép környezet és a csend a pihenni vágyókat is idevonzza. Falunk kerékpárúton is megközelíthető. Új óvodánkat 2007 májusában vehettük birtokunkba. Óvodánkban, vegyes csoportunkban 2 fő óvodapedagógus és 1 fő dajka biztosított. Az óvoda teljes nyitvatartási ideje alatt óvodapedagógus foglalkozik a gyermekekkel. Az óvoda tárgyi feltételei: A tevékenységközpontú óvodai nevelési program nem igényel különleges tárgyi feltételeket. Rendezett udvar, betonos, füves rész. A csoportszobában elkülönült játszóterek, melyek a nyugodt tevékenységek feltételei. Kellő mennyiségű játék a gyermekek benti és szabadban zajló tevékenységeihez. Képességfejlesztő játékok, az óvónők által készített eszközök. Óvodánkban a csoportszoba és az egyéb helységek berendezése szép, esztétikus, az elhasználódott eszközöket lehetőség szerint folyamatosan cseréljük. Fejlesztő eszközök, játékok, mennyisége megfelelő, minőségük jó. Külön tornaszoba nincs. 2.2.2. A tudatos fejlesztés szubjektív feltételei: 1. Az óvodapedagógus és a gyermek aktív együttműködése A gyermeket saját környezete, saját tapasztalatai, élményei befolyásolják, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni a nevelés folyamán, hanem ezekre az élményekre, tapasztalatokra kell ráépíteni, megtervezni a gyermeki tevékenységet. A fejlesztés során abból kell kiindulni, ami 9

a gyermekeket körülveszi, foglalkoztatja, érdekli. Ezzel lehetővé válik a gyermek aktivitásának bekapcsolása a nevelés folyamatába. 2. Az óvodapedagógus modell szerepe A tevékenységközpontú óvodai nevelés az óvodapedagógust kulcsfontosságú szereplőnek tekinti a nevelés folyamatában. 3-4 éves korban és később is meghatározó az óvónő személyisége, mert eleinte a gyermek válogatás nélkül utánoz, kizárólag a szeretett és érzelmileg hozzá közel álló felnőtt kedvéért. Sok múlik tehát azon, milyen értékeket képvisel az óvónő, a gyermek környezete és azon belül a család. A gyermek harmonikus fejlesztésének alapja, hogy a gyermek-felnőtt kapcsolat alapja és mintája a gyermek-szülő viszony. Ebben a kapcsolatban az óvónőnek közelítenie kell a szülői viszonyokhoz, hiszen napközben neki kell helyettesítenie az édesanyát. Biztonságot, szeretet, meghitt légkört teremteni. Nem csak az óvónő irányíthatja a gyermeket, hanem a gyermek is hat rá. Kapcsolatuk aktív és kölcsönös. Ez a pedagógusi magatartás feltételezi az önállóság, rugalmasság, döntési képesség, helyzetfelismerő képesség meglétét. Milyen legyen az óvodapedagógus személyisége? - Gyermekszeretetének alapja, elfogadni olyannak, amilyen, és nem olyannak, amilyennek lennie kellene. - Őszinte érdeklődés a gyermek iránt - Irányítás helyett a segítés készsége motiválja, de csak ott és annyit tegyen, amennyit a gyermek fejlettsége igényel. - Tudjon differenciálni elvárással, szervezéssel, módszerekkel. - Metakommunikációs készsége fejlett legyen, a gyermek meghallgatásán legyen a hangsúly, ne a magyarázaton. - Legyen képes saját magából, munkájából meríteni, saját örömére végezze munkáját. - Legyen hiteles-példamutató. - Legyen toleráns. 3. Az óvónő és a dajka együttműködése A dajka a pedagógiai munka közvetlen segítője, egyike a gyermeket nevelő felnőttnek, aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a gyermekre. 4. A gyermek-dajka kapcsolata Ahhoz, hogy a nevelési folyamatban a dajka tevékenyen vehessen részt, arra van szükség, hogy megfelelően tájékoztatva legyen az óvónő nevelési elképzeléseiről, módszereiről. 10

Tudnia kell milyen célok érdekében, hogyan szeretné az óvónő megvalósítani a gyermekcsoport fejlesztését. 5. A gyermek-gyermek kapcsolat Arra törekszünk, hogy a kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze. 6. A környezetben élők hatásai A gyermek otthoni környezete, szociális háttere is fontos befolyással van arra, hogy milyen feladatokat, célokat tud az óvoda kitűzni. A családi nevelést az óvodával, a szülők elvárásait az óvoda céljaival kell összehangolnunk. 11

3. A szükségletek szerepe a nevelési cél elérésében 3.1. Érzelmi nevelés, társas kapcsolatok, szocializáció A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos, életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi, lelki szükségletei vannak. A szükségletek kielégítésében, a gyermeki személyiség alakulásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezetnek meghatározó szerepe van. A környezeti hatások közül a család szerepe igen jelentős, hiszen a család az első szocializációs színtér, amely a kisgyermeket formálja. A családi hatások a legtöbb esetben nem tudatosan tervezettek, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy spontán módon valósítják meg a társadalomba való bevezetés feladatait. Természetesen a különböző kultúrájú családok másként viszonyulnak a gyerekhez, a gyereknek a családban elfoglalt helyéhez és más-más szerepet szánnak neki a családi életen belül. A családi nevelés mellett az óvodának igen nagy szerepe van /lehet/ az elsődleges szocializáció során. Az óvoda nagy előnye a családdal szemben, hogy a családénál tágabb, tagoltabb szociális előteret hozhat létre. Tudatosan alakítja, építi, kombinálja azokat a nevelő hatásokat, amelyekben az együttműködés és a társas érintkezés elemi formái integráns egységet, szerves, kölcsönös kapcsolatot alkotnak. Az óvoda tehát nem a spontán szocializációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációnak, hanem a pedagógiailag determinált szocializációnak a színtere, ahol az elemi kooperációs formák tudatos kibontakoztatása folyik. Az óvodáskorú gyermekek érzelmi állapotát, befolyásolhatóságát nagy mértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben élnek. Az érzelmi alapigények kielégítése, pl. a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a gyermek a környezete iránt érdeklődést mutasson, kezdeményezzen, más emberekhez is kötődjön. Az óvodapedagógus nagyon eltérő érzelmi kívánalmakkal találkozik. Az óvodában a gyermek egyéni igényeit megértéssel fogadni és empátiakészséget mutatni hozzátartozik az érzelmi neveléshez, mint a kiegyensúlyozott harmonikus alaphangulat kialakítása. Az olyan óvodai atmoszféra, amelyik sokoldalú érzelmi kifejezéseket és pozitív élményeket tesz lehetővé, hozzájárulhat a gyermek boldog alaphangulatának fejlődéséhez és ezzel együtt a másik megértéséhez. Azok a gyerekek pedig, akik viselkedési nehézségekkel és zavarokkal küzdenek/agresszivitás, gátlás/ különösen sok figyelmet és megértő nevelői magatartást igényelnek. 12

3.1.1. Az érzelmi nevelés feladatai: A szeretet és kötődés képességének fejlesztése. Mások iránti tisztelet, megbecsülés érzésének fejlesztése. Az élménybefogadás képességének fejlesztése. Az érzelmek kifejező képességének fejlesztése. Az ösztönök és az érzelmek irányításának fejlesztése. Az érzelmi zavarok tompítása, leépítése. A fejlesztés tehát azután kezdődik, miután a gyermek beilleszkedett a csoportba, jól érzi magát, alapvetően derűs, vidám légkör veszi körül, megismerkedett a felnőttekkel és a gyerekekkel, azaz bátran, biztonságosan mozog az őt körülvevő környezetben. A gyermekek gondozása az óvodai nevelőmunka alapvető feladata, olyan sajátos nevelési feladat, melynek színvonalas megvalósítása nemcsak a gyermek személyiségének fejlesztését alapozza meg, de lehetővé teszi annak a kedvező környezeti hatásnak a kialakulását, ami a gyermek további fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul. 3.1.2. Az egészséges életmódra nevelés Mai életünkben felértékelődött, fontossága hosszú távon meghatározza a felnövő gyermekek önmaguk által kialakított életstílusát. Az egészséges életmód magába foglalja a környezettel való harmonikus együttélést, a természet szeretetét és védelmét. Az egészség számunkra testilelki és szociális elégedettséget, harmóniát jelent, nem csupán a betegség hiányát. A gyermek fejlődő személyiség, ezért a gyermeknek sajátos életkoronként, életkori szakaszonként és egyénenként változó testi-lelki szükségletei vannak. A pedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében: - az egészséges óvodai környezet megteremtése - a nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör, befogadó közeg kialakítása - a gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása - a gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése. Arra törekszünk, hogy minél nagyobb, tágasabb terek álljanak a gyerekek rendelkezésére, ugyanakkor gondolunk a gyermek elkülönülési igényére is, hangulatos kuckók, sarkok kialakításával. Biztosítjuk a gyermekek számára a tevékenykedéshez megfelelő eszközök meglétét. /játékhoz, munkához, művészeti tevékenységhez/ Folyamatosan alakítjuk, szépítjük az óvodai környezetünket, bevonva a gyermekeket is. 13

A nyugodt légkör megteremtésének alapvető feltétele a megfelelő napirend, melyet a gyermek élettani szükségleteinek figyelembevételével szervezzük meg. Úgy alakítjuk, hogy lehetővé tegye az elmélyült, nyugodt, hosszantartó játékot is. Az óvodapedagógus személyisége meghatározó a nevelőmunkánk sikeressége szempontjából. Teljes lényével, beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a gyermekre. Segítője a dajka, aki szintén nevel, és hat a csoportra, tisztában van a pedagógus nevelési elképzeléseivel, módszereivel. A gondozási feladatok végzése az óvodában dolgozó valamennyi felnőtt feladata. A gondozás, a gyermekkel való törődés az első kapocs, ami közel viszi a felnőttet a kicsihez. Addig nem fejleszthető a gyermek, amíg nincs biztonságérzete, komfortérzete, amíg valamennyi testi szükséglete ki nincs elégítve. Az óvodai csoportban azt kell biztosítani a folyamatos, rugalmas napirenddel, hogy a gyermek jó légkörben, várakozás nélkül, szükségleteinek megfelelően végezhessék a tisztálkodással, WC-használattal, öltözködéssel kapcsolatos teendőiket. Táplálkozás Gondoskodunk az ízléses terítésről, a kulturált étkezés feltételeiről (halk beszélgetés, megfelelő eszközhasználat). Az otthonitól eltérő új ízekkel is megismertetjük a gyermeket. Folyadék egész nap rendelkezésre áll, tálalásnál figyelembe vesszük a gyerek egyéni igényeit, ösztönözzük, de nem kényszerítjük soha a gyereket az étel elfogadására. (Az étvágytalan gyerekeket sem erőltetjük soha, de ennek okait igyekszünk kideríteni). Testápolás Cél: A gyermekek egészségének védelme, testük, ruházatuk gondozása, tisztaságigényük kialakítása. Igyekszünk összehangolni az otthoni és az óvodai szokásokat- a fogápolás nagy hangsúlyt kap, ebéd után történik ép fogkefékkel. Lehetővé tesszük, hogy szükség szerint fésülködjenek, s tudatosítjuk, a haj rendezettsége mennyire hozzátartozik a jól ápoltsághoz. WC-használat: szokásrendjüket úgy alakítjuk, hogy a gyermek bármikor, nyugodt körülmények között végezhesse szükségleteit. Állandó figyelmeztetéssel, példaadással törekszünk a kézmosás alaposságára: folyóvíz alatt, szappannal történjen, s töröljék szárazra kezüket. Igyekszünk kialakítani, hogy ne csak ösztönzésre, hanem saját igényükből fakadva is észrevegyék a kézmosás szükségességét. (pl. gyurmázás után). Öltözködés Igyekszünk elérni, hogy öltözködésük legyen többrétegű, kényelmes, célszerű. A váltócipő olyan legyen, ami tartja a lábat és nem balesetveszélyes. 14

Mozgás A gyermekek mozgásigényének kielégítését és fejlesztését a testnevelés foglalkozások, a mindennapi testnevelés, és a szabadban végezhető különböző mozgásos tevékenységek szolgálják. (lásd: Mozgás című fejezet) Igyekszünk lehetővé tenni, hogy annyit mozogjanak, amennyit akarnak. Sétákat, kirándulásokat szervezünk, mely a mozgásigény kielégítésén túl együttes élményt is jelent a gyermekeknek és a szülőknek egyaránt. Kirándulásoknál ügyelünk arra, hogy a megtett út hossza igazodjék a gyerekek életkorához, teherbírásához. Pihenés, alvás A pihenés fontos feltétele a megfelelő nagyságú fektető. Alvás előtt alaposan kiszellőztetünk, s a folyamatos szellőzést biztosítjuk. Az elalvás előtti mese elmaradhatatlan, aki nem tud aludni hozzábújhat kedvenc állatkájához, babájához. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: - Kialakul a gyermek igénye a személyi és a környezeti higiénére, mozgásos életmódra, kulturált étkezésre és az egészséget károsító magatartásformák elkerülésére. - A gyermekek a szokásrendszereknek megfelelően önállóan tisztálkodnak, fogat mosnak, fésülködnek. - Vigyáznak a tisztálkodási eszközökre, önállóan használják a papírzsebkendőt tüsszentésnél, köhögésnél. - Önállóan döntenek az ételek mennyiségének megválasztásában, készségszinten használják a kanalat, kést, villát. - Önállóan öltözködnek, ruhájukat ki-be gombolják, összehajtják. Az óvodapedagógus feladatai a gyermeki szükségletek kielégítésében: - Az egészséges óvodai környezet megteremtése - A nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes óvodai légkör kialakítása - A gyermek megfelelő gondozottságának biztosítása - A gyermek alapvető fizikai szükségleteinek kielégítése A DIFFERENCIÁLÁS A gyermekek közötti fejlődésbeli különbségek, melyek megnyilvánulnak: - eltérő biológiai szükségleteikben (testi, idegrendszeri sajátosságaiban) 15

- adottságaikban (értelmi képességeik, kifejezőkészségük terén) - tapasztalataikban, egyéni élményeikben - mozgásigényükben - társas magatartásukban, kontaktusteremtésükben - érzelmeikben - érdeklődésükben, aktivitásukban - énképükben, tanulási stílusukban Az óvodapedagógus feladatai az egyéni bánásmód, a differenciált fejlesztés terén: o o o o o o Biztosítsa, hogy a gyermekek a rájuk jellemző sajátos vonásuknak megfelelően váljanak a közösség tagjaivá. Az óvónő mindig igyekezzék tetteivel és szavaival kifejezni, hogy a gyermekek közötti különbségek, az eltérő fejlettségi szint, a feladatmegoldásban megjelenő teljesítménykülönbség természetes jelenség. Senki sem kaphat semmiféle címkét, megkülönböztető jelzőt vagy elmarasztalást, mert a többitől eltérő külsejű vagy az adott helyzetben másképp gondolkodik, cselekszik, másképp fejezi ki magát, teljesítménye magatartása különbözik a többiekétől. Segítse elő, hogy lehetőség szerint minden gyermek tűnjék ki valamiben, legyen olyan rá jellemző pozitív megnyilvánulás. A gyermek tapasztalatait, felfedezéseit, képességeit jól ismerő s erre építő, alkotó, együttműködő felnőtt tudja tolerálni az egyéni eltéréseket. Az egész közösség előtt álló feladatokat minden egyes gyermek számára tegye közelivé, érthetővé, érzelmileg elfogadhatóvá, vonzóvá. Tervezzen minden helyzetben több fokozatban, minőségben, hogy a gyermekek megkapják a választás lehetőségét. Ha a gyermek az általa választott szinten teljesít, továbblépésre ösztönzi sikerélménye, így bonyolultabb, újabb feladatokat vállal. Bízzunk a gyermekben, s ha ezt érzi, eredményes lesz, önmagát fejleszti tovább segítségünkkel. Figyelje a gyermeket és igazítsa hozzá a követelményeket, a gyenge pontokat nem hibaként kell értékelni, hanem a lassabban fejlődés jeleként. Differenciált fejlesztés nélkül nem valósítható meg az individualizálás. Hiánya olyan hatást vált ki, aminek következtében a lassabban haladó gyermekek, akiknek többszöri gyakorlásra van szükségük, sok kudarcot élnek meg és negatív 16

élmények csökkentik, vagy kitolják a tanulás örömét. Azok viszont, akik gyorsabban haladnak, az alulterhelés következtében megszokják a kis erőfeszítéseket, a könnyű sikereket, és ez unottá teszi őket. A nagy szociokultúrális hátrányokkal induló kisgyermekek csak akkor kapnak esélyt, ha saját hiányaikhoz, szükségleteikhez igazodik fejlesztésük. Azok a gyermekek, akik a saját fejlődési szintjüknek megfelelő kihívásokkal találkoznak, jó közérzetűek, magabiztosak, kreatívak. Az eltérő fejlettségű gyermekeknek minden helyzetben joguk van más ütemben haladni. Napjainkban nő azoknak a gyermekeknek a száma, akiknél szocializációs zavarok, beilleszkedési nehézségek okozzák a problémát. Az individualizáló pedagógia nagyobb teret enged a gyermek önállóságának, de természetesen nem magukra hagyva őket. o Az óvodapedagógus személye, attitűdje legyen együttműködésre kész, éreztesse támogató figyelmét, a segítségnyújtás biztonságát. o Biztosítsa minden gyermek számára a differenciált, egyéni bánásmód elvét. Egyéni bánásmódra minden gyermeknek szüksége van, annak is, aki sajátos pozitív vagy negatív tulajdonságával nem hívja fel magára a figyelmet. Az egyéni bánásmód következtében is jellegzetessé válhatnak, kivirulhatnak rejtett vonásaik, és személyiségük egyedi, megismételhetetlen színeivel tehetik változatossá a közösség életét. Ahogy a gyermek alakul, változik a neki megfelelő bánásmód következtében, úgy változzék a vele kapcsolatos egyéni bánásmód is. Az óvodai nevelés során megfelelő arányérzékkel kell segíteni az egyén kiteljesedését, szorongás, bűntdat nélküli fejlődését és a másokkal való együttélést, mások ellfogadását, az együttműködést, az önérvényesítést és az alkalmazkodást. o Az óvodapedagógus tudatosan átgondolt, feltételteremtő megtervezett szerepét soha nem adhatja fel. Ösztönözzön, modelláljon. o Nem életkorhoz való igazodást jelent a differenciálás, hanem az adott gyermekcsoportban fellelhető fejlődési szintekhez, eltérésekhez való alkalmazkodást. 17

4. A fejlesztés tartalma Meggyőződésünk, hogy a tevékenységek által nevelődő gyermek felnőve aktív részese lesz saját természeti és társadalmi környezete kialakításának. Éppen ezért a tevékenységközpontú óvodai nevelés tartalma a tevékenységeken keresztül valósul meg. A négyes feladatrendszer elemeit a nevelés foglalja keretbe. A feladatrendszer elemei a gyakorlatban nem különülnek el egymástól. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladatunk. A feladatrendszer elemei: 1. Játék és tanulási tevékenység 2. Társas és közösségi tevékenység 3. Munkatevékenység 4. Szabadidős tevékenység A feladatrendszer elemei egymást átszőve érvényesülnek, együtt jelentik az óvodáskorú gyermek nevelésének tartalmát. A gyermek életmegnyilvánulásaiban sohasem különülnek el a különböző tevékenységek, azok komplex módon, egymást kiegészítve jelennek meg. Miután a tanulást a nevelés részének tekintjük, ezért a nevelés és a tanulás tervezésében is a komplex gondolkodásmód, az egymáshoz való kapcsolódás és nem a nevelési területek szétdarabolásának szándéka vezeti gondolatainkat. 4.1. Játék és tanulási tevékenység 4.1.1. Játék A játék a 3-7 éves korú gyermek alapvető, mindennapjait átszövő tevékenysége. A játék olyan komplex tevékenységforrás, melyet tudatosan fel kell használnunk a nevelés folyamatában céljaink eléréséhez. A játéktevékenység tág értelmezése lehetővé teszi, hogy nemcsak a tárgyi, manuális, vagy mozgáshoz kapcsolt tevékenységeket ismerjük el, hanem a szellemi alkotást is tevékenységként fogjuk fel a játék során. Minden gyermeki tevékenységbeleértve a játékot is-felosztható spontán és az óvodapedagógus által irányított tevékenységre. Nagyon fontosnak tartjuk olyan hangulatok, ingerek, tárgyi lehetőségek megteremtését, amelynek hatására a gyermek spontán, tevékenysége önmagától beindul. A gyermeki spontán játékok mellett az óvodapedagógus által kezdeményezett, irányított játék a játékhelyzetekből kiinduló irányított tanulásra is lehetőséget kínál. Jót és jól játszani- ez a gyermek dolga az 18

óvodában. A játék kicsiben maga az élet: az, amit a kisgyermek fel fog és rekonstruálni képes az őt körülvevő világból. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek élményeiket tevékenységben éljék meg. A különböző szituációk megteremtése, az élménynyújtás, az óvónő tudatos, átgondolt munkáját feltételezi. A játék a személyiségfejlesztés alappillére. Ezen belül fejlődnek értelmi képességeik, érzelmeik, beszédük, viselkedésük, ízlésük, társas kapcsolataik. A játékban a gyermek jól érzi magát, s ez által önkifejezésének ez a legfőbb formája és forrása. Az óvónő indokolatlanul nem avatkozik a gyermekek játékába, csak akkor, ha: testi épségük veszélybe kerül, egymást zavarják, ha konfliktusukat nem tudják megoldani, ha tanácsra van szükségük, ha továbblendítésre van szükség, ha hívja az óvónőt a játékba. Célunk a gyermekek elemi pszichikus szükséglete, a szabad játék minél optimálisabb szintű kielégítése a megfelelő feltételek biztosításával, játéktámogató magatartással, reflektív attitűddel, a szülők szemléletformálásával. Nyugodt légkör Az egész óvodai életnek elengedhetetlen feltétele. Ennek érdekében nagyon fontos az együttélés alapvető szabályainak, szokásainak kialakítása, biztosítani minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést, tudatosan kerülni a nemi sztereotípiák erősítését és elősegíteni a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását. A természetes, hiteles, érzelem gazdag anyapótló óvónői magatartás megalapozza a biztonságot nyújtó óvodai légkört. Hely és idő A játéktevékenység az óvoda kinyitásával kezdődik. A rugalmas napirend jól biztosítja a játék folyamatosságát. Addig folytatódhat a kedvelt tevékenység, amíg az a gyermek számára érdekes élményt és örömet adó. Megszokott helye van a különböző játszócsoportoknak, így nem zavarják egymás tevékenységeit. Állandó helye van a mesélésnek, dramatizálásnak, bábozásnak is. Nyugodt, zavartalan helyet biztosítunk a képességfejlesztő játékoknak, a vizuális tevékenységeknek. Ezek eszközei a nyitott polcok, a nap folyamán bármikor használhatóak, elérhetőek. Az összegyűjtött tárgyak, termések, növények külön helyet kapnak, amit a gyerekekkel közösen átrendezünk, változtatunk az évszakoknak és igényeknek megfelelően. Rugalmasak vagyunk a játékigényhez igazodva a játszóhelyek kialakításában, asztalok, székek, könnyen elmozdítható bútorok átrendezésével a kívánt játéktémának megfelelően. A napi életszervezésben törekszünk arra, hogy minél több időt kapjanak az udvari játéktevékenységhez. A megnövekedett hely, a nagyobb önállóság, a helyhez kötöttség feloldása komplex, szabadabb játék lehetőségét biztosítja. 19

Játékeszközök: A tudatos óvónői munka lényeges eleme a játékeszközök kiválasztása, biztosítása. Ez nagy felelősség, hiszen az, hogy a gyermek mikor, mivel játszik, milyen eszközökkel találkozik az lényegesen befolyásolja mindenirányú fejlődését. Az eszközök kiválasztását a gyermekek általános és egyéni fejlettségét és a különböző játékeszközök fejlesztő hatását is figyelembe vesszük. A játékeszközök szabad megválasztásával az elmélyült, hosszantartó játékot, a játék zavartalanságát segítjük elő. Lényeges, hogy megfelelő számú játékeszközt biztosítsunk a konfliktusok elkerülése érdekében. Az óvodapedagógus feladatai a játékkal kapcsolatban: Nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése- a napirenden belül elegendő hely és idő biztosítása. A játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása. Az egyéni élményeken túl, közös élmény szerzési lehetőségek kihasználása a játék fejlesztése érdekében. A gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása. Szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel. Gyakorló Játék Csak manipulációs vágy kielégítésére szolgál a gyakorlójáték, még a kiscsoportban is, illetve eszközökkel való ismerkedés során. Tartós jelentkezése esetén egyéni továbbfejlesztés szükséges (ok-okozat kiderítése). Konstrukciós és szerepjáték elemeként is jelentkezhet. Hang és beszéd játékos gyakorlása A játékos mozgás ismétlése többnyire a gyermek által alkotott szabály szerint. Tárgyakkal, anyagokkal való manipulálás. Nevelőértéke: A gyakorlójátékban nagy szerepe van a magam csinálom, már tudom motívumnak, ezért az én fejlődésének fontos tényezője. A gyermek a funkció gyakorlása során a tárgyak egymáshoz való viszonyát megismeri, készségei, ismeretei fejlődnek. Intellektuális érzelmek fejlődését segíti: kíváncsiság, öröm, sikerélmény. Megjelenési formái: 3-4 éves gyermeknél gyakori, még 4-7 éves korig konstrukciós vagy szerepjáték részmozzanataként, valamint mozgásos játék néhány formájában észlelhetjük. Tartósan rögzült gyakorlójáték esetén az okok felderítése után a gyermek magasabb szintű 20

játékba való átsegítése szükséges. E játék a legegyszerűbb funkciók gyakorlásáról az anyagokkal, eszközökkel és tárgyakkal végzett gyakorlójátékon át elvezet a konstrukciós és szerepjátékokig. Az óvodapedagógus feladata: Ismerve a gyakorlójátékok pedagógiai értékét, biztosítsa a legjobb feltételeket, és ha szükséges, segítse motiválni a funkció magasabb szintű gyakorlását úgy, hogy egyidejűleg a játékból fakadó örömet is fokozza. Ebben a korban tartósan csak akkor jelentkezik, ha a gyerek fejlődésben lemaradt, képességei fejletlenek, tapasztalatai, élményei szegényesek, valamint amikor egy új játékszer, eszköz használatát még nem ismeri és a sikeres játékhoz a játékszerrel való előzetes manipulálásra van szüksége. Gyakorló játék jelentkezik a konstrukciós és szerepjáték elemeiként is. Az óvónő ebben az életkorban is engedje a gyakorlójátékot. Ha azonban azt tapasztalja, hogy egyes gyerekek kizárólag ezen a szinten maradnak, keresse meg az okokat, s igyekezzék ezen a fejlődési fokon átsegíteni őket. Előfordulhat, hogy a szerep-vagy konstruáló játék egy-egy művelete kiválik a játékból, a gyerek belefeledkezik a műveletek, mozdulatok ismételgetésébe. Amíg aktívan belemélyed a tevékenységbe, az óvónő ne zavarja meg. Amikor azonban az aktivitása csökken, ösztönözze szóval, esetleg eszközökkel a korábbi, abbahagyott játék folytatására. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: Konstruáló, építő játékelemekből játékszereket is tudnak készíteni a gyerekek. Az építés, a konstruálás gyakran a szerepjátékhoz kapcsolódik:az élethelyzetek reprodukálása közben építenek, szerelnek,szerkesztenek, vagy a létrehozott alkotás hatására képzelik bele magukat különböző élethelyzetekbe. Az óvónő késztesse őket arra is, hogy az elemekből a valóság tárgyaihoz, játékszerekhez vagy egyszerű modellekhez hasonlót készítsenek. A konstruálás fejlettebb fokán a gyerekek mind igényesebbekké válnak alkotásaikkal szemben. A fejlődést egyaránt jelzi a bonyolultabb alkotások létrehozása, az eredményességre törekvés a választott, elképzelt modell egyre pontosabb megközelítésének igénye, a bonyolultabb játékelemek biztos kezelése, a szerepjátékkal való sokoldalú kapcsolat. Az óvodáskor végén alkotásaikat már önállóan, sok egyéni ötlet alapján hozzák létre és képesek a különböző anyagok, eszközök kombinált alkalmazására is. 21

Többnyire a felnőttek életének valamilyen tevékenységét reprodukálják játékukban. A szerepjáték legjellemzőbb tulajdonsága a játszó gyermek kettős tudatállapota. Lényeges sajátossága az utánzás. A gyermekek mindig azokat utánozzák, akik fontosak számukra, akik a mindennapi élet során nagy hatással voltak rájuk, az utánzás a gyermekek személyiségének alakítására nagy hatással van. A szerepjátékban játékszerek és eszközök sajátos használatával nyilvánul meg. Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább válnak egész kishasonlóságok alapján egyszerű tárgyak bonyolult tárgyak szimbólumaivá. Minél idősebb a gyermek, annál inkább igényli, hogy a játékszer a valósághoz minél több vonásában hasonlítson. Építő konstruáló játék: Játékelemekből képesek alkotni A létrehozott, megkonstruált játékot élethelyzetekbe emelik Igényesek alkotásaikkal szemben Bonyolultabb alkotásokat is létrehoznak Óvodáskor végén alkotásaikat már teljesen önállóan, sok egyéni ötlet alapján hozzák létre. A fejlesztés tartalma: A játék lényege maga a konstruálás. Nevelő értéke: kreativitásra nevelés. A megfigyelés emlékezés a képzelet, a probléma megoldása, az esztétikai érzés és a manualitás fejlődését teszi lehetővé. Nem csak az a fontos, hogy mit hoz létre, az óvodás korú gyermek a konstrukciós játékban, hanem az is, hogy miként alakul a konstrukció, milyen szerepe van az utánzásnak, a leleményességnek, ötleteknek, a problémamegoldó cselekvéseknek, illetve gondolkodásnak. Az óvodapedagógus feladata: A gyermekek tapasztalatainak, élményeinek gazdagításával kreatív óvodai légkör kialakításával az óvodai élet sokszínűségének biztosításával segítse elő a gyermekek konstrukciós játékának fejlődését. Adjon módot az önálló kezdeményezésre a játék kidolgozására, elmélyítésére. Különösen fordítson gondot a szociális környezetből eredő, a gyermek hátrányos helyzetéből adódó különbségek csökkentésére. Egyénenként találja meg az alkalmat és a módot, hogy velük is megismertethesse, megkedveltesse a konstrukciós játékot. 22

A hatékony nevelőmunka feltételezi a kiváló adottságú gyermek fejlesztését is. E gyermekek egyéni képességeihez igazodó fejlesztő hatások biztosítása az óvodapedagógus feladata. Szerepjáték: - Szerepjátékuk tükrözi tapasztalataikat, elképzeléseiket, és az ezekhez fűződő érzelmeiket. - Ábrázolják a valóság számukra lényeges mozzanatait, közben bátran nyilvánuljanak meg - Szerepjátékukban utánozzák a hozzájuk közel álló felnőtteket és társaikat - Változatos szerepekben vesznek részt a játékban az együttjátszás igénye jelentkezik - Elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját - Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz - Képesek a játék megtervezésére, játékeszközök megválasztására - Játékidőben is bármikor kérik a barkácsoláshoz szükséges eszközöket, segítséget - A barkácsolt eszközöket felhasználják játékukban Az óvodapedagógus feladatai: A szerepjáték állandó visszajelzés az óvónő számára a gyermekek fejlettségi szintjéről (én fejlettségének fokáról, gondolkodásáról, beszédkészségéről, társas kapcsolatainak alakulásáról, sérelmeiről és vágyairól, érdeklődéséről, élményeiről és azok feldolgozásáról) Ezeket a visszajelzéseket az óvónőnek tudomásul kell venni, meg kell értenie, olyan empátiát kell kialakítani, amely a megfelelő magatartásformák, nevelési eszközök, metakommunikációk megtalálásához hozzásegítenek. Nevelői magatartásunk akkor lehet helyes, ha folyamatosan alkalmazkodunk a játéknak a gyermekek által alakított mozzanataihoz. A szerepjáték nevelőértékének fokozása: A játék feltételeinek bővítésével Az óvónői érdeklődéssel A gyermekek szerepjátékának, indítékainak, motivációinak mélyebb tartalmának megismerésével. Szükséges, hogy az óvónő a játék nyelvén tudjon kommunikálni, ha a játékba való beavatkozás válik. A játékba való beavatkozás mértékét életkori és egyéni sajátosságok fejlettsége, valamint a játékszituáció határozza meg. A közvetlen formában való beavatkozás nem sérti a játék spontaneitását, a szerepválasztás szabadságát. Feltétlen beavatkozást igényel: o Ha a gyermekek egymást zavarják. o A játék témája nem kívánatos elemeket hordoz (verekedés, durvaság). o A játékszerek testi épségüket veszélyezteti. 23

Bár programunk a gyermekek önállóságát hangsúlyozza a konfliktuskezelésben is, szükségesnek tartjuk az óvónői beavatkozást az alábbiakban: o Ha egy vezető egyéniségű gyermek egy félénk gyermekre valamilyen számára nem kívánatos szerepet akar rákényszeríteni. o Bátortalan, visszahúzódó gyermeket motiválnunk kell, hogy a játékba bekapcsolódjon és szerepet vállaljon. o A játékszerek körüli konfliktusok megoldásában időnként nélkülözhetetlen a beavatkozás. o Ha a gyermek segítséget kér. o A beszoktatás első napjaiban, amikor a gyermeke félve nyúlnak a játékszerekhez, tartózkodóak az óvónővel és nem közelednek a velük egykorú gyermekekhez. o Közös célirányos séta után megfelelő eszközökről gondoskodás a játék motiválása érdekében. o A csoportnak valami olyan feszültséget okozó közös élménye után, amely feltehetően a játékban oldható. o Mese-vers foglalkozások, mesék ismételt elmondása után bábok, kellékek előkészítésével motiválható olyan eszközök elkészítése, amelyek a gyermekeket a dramatizálásra, bábozásra késztetik. o Egyes gyermekek családi problémáinak ismeretében ( kistestvér születik, szülők válása, durva bánásmód-családjáték kezdeményezésekor, amely által a családi problémákból adódó feszültségek csökkenhetnek) A szerepjáték kialakulása és fejlődési szakaszai: Óvodás korban, a játék tartalmában és formájában is változik. A szerepjáték sajátosságainak megjelenésében mennyiségi és minőségi különbségek adódnak. A kicsiknél a cselekvés egy mozzanatát ragadják meg a szerepnek, nagyobbaknál a tárgy (játékeszköz) szerep motiválja a témát. 5-6-7 éves korban a szerep a legfontosabb, a szerepnek keres eszközöket, tevékenységi formákat. Játék közbeni csoportosulási formákban is fejlődés mutatkozik. A kicsik eleinte egyedül játszanak, később egymás mellett, de egymástól függetlenül, majd egymással laza kapcsolatban. A szerepjáték magasabb foka több gyermek együttesen szervezett játéka. A fejlesztés tartalma: A szerepjáték sajátossága: társadalmi élményből fakad, tehát szociális jelenség. A gyermekek játék során életük kellemes mozzanatait újraélik, kielégítetlen vágyuk beteljesül, félelmeik, szorongásaik, sérelmeik oldódnak, agressziójuk, haragjuk szocializált formát nyer, újonnan szerzett ismereteiket életszituációk megteremtésével, újraalkotásával alkalmazzák. Szabály játék 24

A fejlesztés tartalma: 1. mozgásos játékok: dalos népi játékok, körjátékok, labdajátékok, versenyjátékok 2. Értelemfejlesztő játékok Mozgásos játékok: Az óvodapedagógus feladata a mozgásos szabályjátékokkal kapcsolatban: A gyermek fejlettségi szintjének megfelelő játékokat tanítson. A kiválasztás szempontjai: a szabály betartása igényeljen figyelmet, de könnyen érthető, teljesíthető legyen minden gyermek számára. A 3-4 éves gyermekeknek több mozgást igénylő, de tartalmában egyszerűbb, míg az 5-7 éves korú gyermekeknek bonyolultabb játékot tanítson. A gyermekek fejlettségi szintjét vegye figyelembe játékszabály tanításakor is. Sajátossága: a gyermek szabad elhatározása nem a játék önkéntes eltervezésére és kivitelezésére vonatkozik, hanem a szabály vállalására. A szabályokhoz való ragaszkodás nem jelenti a játéköröm elfojtását. Szabályjátékok alkalmazása: Megjelenik: - az óvónő által szervezett tanulási tevékenységekben - játék és szabadidős tevékenységekben Mozgásos játékok nevelőértéke: személyiségformáló Fejleszti: - a gyermek akaraterejét, állóképességét - elősegíti csapatjátékban a társas kapcsolatok erősödését, a csoportok összetartozásának élményét, mindezzel megközelítve a szocializáció útját. - elősegíti a gyermek testi fejlődését, a test koordinálását - fejleszti a gyermek egyensúlyérzékét, izomrendszerét, testi erejét, differenciált mozgását. - fejleszti a gyermek esztétikai érzékét. Értelemfejlesztő játékok: Az óvodapedagógus által szervezett tevékenységeken a gyermek 5-6-7 éves korában kerüljön alkalmazásra. Biztosítson a gyermek környezetében olyan eszközöket, játékszereket, amelyekkel játszva ismereteket szerezhetnek, gondolkodási műveleteket gyakorolhatnak, saját képességeiket fejleszthetik, meglévő ismereteiket alkalmazhatják, rendszerezhetik. Az óvodapedagógus adjon lehetőséget arra, hogy ezeket a játékeszközöket a gyermekek bármikor elővehessék és akár egyedül vagy kisebb csoportokban, önállóan tevékenykedhetnek. Egyszerűbb játékoknál a játékeszközök megmutatásával a játékproblémájának felvázolásával bízza a gyermekekre a megoldás megkeresését. A gyermekek fejlettségi igényének megfelelően nyújtson segítséget a szabályjátékokban. 25

A segítségnyújtás megnyilvánulhat: - együttjátszás a gyermekekkel (elsősorban új játéknál, később a gyermek igénye szerint) - konkrét segítségnyújtás a gyermek kérésére - metakommunikációval a játék figyelemmel kísérése minden esetben A fejlesztés tartalma: - új ismeretek alkalmazását, gyakorlását, összefüggések felismerését szolgáló játék - meglévő ismeretek elmélyítését szolgáló játék A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: Választhatnak olyan szabályjátékot is, amely nagyobb ügyességet vagy nagyobb szellemi erőfeszítést igényel. A nagyok már bonyolultabb szabályjátékok megtanulására és gyakorlására is képesek, s miközben azt nagy kedvvel, örömmel játsszák, egymást a szabályok megtartására is figyelmeztetik. Az óvónő engedje, hogy a gyerekek játékában az egészséges versengés is jelen legyen, ez azonban soha ne csapjon át az egymással szembeni negatív érzelmek kifejezésébe. Megértik és elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját. Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz Le tudnak mondani egy-egy kedves játékszerről Vállalják a számukra kevésbé érdekes, kedvezőtlenebb szerepeket is. Tudnak vezetni, és játszótársaikhoz alkalmazkodni Képesek olyan játékhelyzetet létrehozni, amelyekben tapasztalataik, érdeklődésük alapján ábrázolhatják a felnőttek tevékenységét és különféle kapcsolataikat. Megfelelő tapasztalatok és élmények birtokában önállóak a játék előzetes tervezésében, a szerepek kiválasztásában, a játékszerek és eszközök megválasztásában a szabályok betartásában. A játszócsoportok tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki. Szívesen és önként vesznek részt a mozgásos- és az értelemfejlesztő szabályjátékokban is. Szabályjáték során alkalmazzák a helyes magatartás alapvető formáit: o Egymás örömének örülnek o Közösen őrködnek a szabályok betartása felett o Egészséges versengés jellemzi szabályjátékukat o Bonyolultabb szabályjátékokat is játszanak 26

4.1.2. Tanulás A 3-7 éves korú gyermek legfőbb tevékenysége a JÁTÉK. A tanulási lehetőséget az óvodai nevelés egész napi tevékenységébe, a játékba integrálva biztosítjuk a gyermekek számára. Játék közben szinte észrevétlenül tanul. Tehát az óvodai tanulás egyik legfontosabb színtere, de nem kizárólagosan az. A játékon belül a motoros, a szociális és a verbális tanulás összefonódik, komplex formában jelenik meg. Az óvodai tanulás azonban szélesebb értelmű annál, hogy csupán a játékkal való összefüggésein keresztül értelmezzük. A nevelési folyamat egésze, azaz valamennyi pillanata alkalmas arra, hogy erőltetés nélkül, spontán vagy irányított módon tanuljon a kisgyermek. A tanulás természetesen csupán része a nevelési folyamat egészének.. Legfőbb célkitűzésünk, hogy egyszerre, egy időben kevesebbet, de minőségben és használhatóságában mégis több ismeretet kapjanak a gyerekek. Miután a gyermek a világot komplex módon érzékeli, észleli és éli meg, ezért a tanulás során is ebből kívánunk kiindulni. A tanulás alapja a megismerő folyamat és tevékenység, cselekvés összekapcsolódása. A 3-4 éveseknél a cselekvések, tevékenységek bemutatása, 5 év körül a bemutatás és magyarázat együttesen, míg később már a magyarázat is hatékonyan ösztönöz tevékenységre,eredményez tanulást. Mivel a tevékenységek keresztül szerzett ismeretek a leghatékonyabbak, a gyermek természetes érdeklődését, kíváncsiságát célozzuk meg. A belső motiváció a biztosítéka a tanuláshoz való pozitív viszonyulásnak. Az óvónő felelőssége, hogy ez a pozitív viszony fennmaradjon. Ezért a tanulási folyamatban úgy segítjük a gyermekeket, hogy a feladat megoldása erőfeszítést igényeljen, de szükség esetén kapjon segítséget. Nem tálcán kínált megoldásra van szükség, hanem együtt gondolkodásra, meghagyva a tévedés, az önkorrigálás jogát és lehetőségét. Figyeljünk arra, hogy nehézség a gyermeket újrapróbálkozásra ösztönözze és ne meghátrálásra. Az óvónők értékelésének is azt a hitet kell kifejeznie, hogy hisz a gyermek fejlődésében és abban, hogy képes az eredményes munkára. A tanulás feltételeit az óvónőnek kell megteremtenie. A nyugodt légkör biztosítéka annak, hogy a gyermek és az óvónő is különösebb zavaró tényezők nélkül a tanulásra koncentrálhassanak. Mik ezek a tényezők? -A gyermeket meg kell tanítani játszani. Ez nem könnyű feladat, mert nem mindegy, hogy a gyermek ismeri-e a játékokat, használatuk módját, a szabályokat, vagy- mint a mi gyermekeink többségét- a játék elemi szabályaival is nekünk kell megismertetni. Ha már tudnak elmélyülten játszani, az óvónő akkor vonulhat ki és léphet tovább. 27

Jól átgondolt szokásrendszert kell kialakítanunk. Legfontosabb szabályaink: halkan beszélgessenek egymással, így nem zavarják sem a játszó, sem a mesét hallgató, éneklő vagy tanuló társaikat. Kisebb konfliktusokat próbálják meg önállóan megoldani, ha nem sikerül, várják meg türelmesen, míg az óvónő rájuk tud figyelni. A csoportszobát úgy próbáljuk kialakítani, hogy a játszóhelyek jól elkülöníthetőek legyenek. Csak így tudnak nyugodtan, egymás zavarása nélkül játszani. Az érdeklődés, kíváncsiság életkori sajátosságainak kielégítésére a kötetlenség nyújt megfelelő időt. Az óvónő által kezdeményezett tevékenységek játékidőben zajlanak úgy, hogy nincs közben játékelrakás. A gyermekek a tevékenységek befejezése után visszatérnek eredeti játékukhoz vagy újat kezdhetnek. Az óvodában a tanulás folyamatos, mert minden helyzetben utánoz, tapasztal, tevékenykedik a gyermek. A játéktevékenységek és az óvónő által motivált kezdeményezett foglalkozások ugyanabban a tevékenységközpontú rendszerben folynak. Kivételt képez a fokozatosan kötelezővé váló szervezett mozgásfejlesztés minden korcsoportban, és 5-7 éves kortól a környezet téri, formai, mennyiségi összefüggéseit rendszerező, matematikai tartalmú mikrocsoportos vagy egyéni foglalkozás/ egy héten egyszer/. A több személyt igénylő énekes játékokat is közvetve kötelező módon játsszuk a gyerekekkel 4-6 éves kortól. A kötetlenség a gyermek számára önkéntességet, választási lehetőséget jelent a tevékenységek közül. A kisebbeknek azt is jelenti, hogy felállhatnak az asztaltól vagy a tevékenység helyéről, és elmehetnek, ha akarnak természetesen csak akkor, ha a kapott vagy választott feladatukat befejezték. Az 5-7 évesek-akik tankötelessé válhatnak - csak akkor mehetnek el, ha elvégezték a feladatokat, amit az óvónő nekik tervezett. Az ő esetükben követelmény az önfegyelemre épülő szándékos figyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat, feladattartás erősítése, mint az iskola megkezdéséhez szükséges magatartás. Tanulási helyzetnek tekintjük: - a spontán játékot - az óvónő kezdeményezéseit - a játékos tevékenységeket, tapasztalatszerzést /válogatás, azonosítás/ - a sajátos szerkezetű tapasztalatszerzést /önkiszolgálás, megbízatás/ - az óvónő által irányított megfigyelést, tapasztalatszerzést, felfedezés, a gyakorlati problémamegoldás - cselekvéses tanulás A tanulás keretei, formái 28