Vizin Gabriella Strényer Zsuzsanna Unoka Zsolt VIKOTE Konferencia 2015. június 5-6.
Épp akkor léptem ki a kádból, s ahogy ott álltam meztelen, véletlenül egy nő nyitott be hozzám, egy nő, egy idegen. Fiatal voltam, ő is az volt, és egész testem elpirult, a szégyen szennye nyakon öntött és rám tapadt és lángra gyúlt: úgy éreztem, hogy tetten értek valami nagy gyalázatot, pedig mindössze az derült ki, hogy az vagyok, ami vagyok... (Szabó Lőrinc: Szégyen) 2
Szomatizációs zavar Test dysmorphiás zavar DSM-IV. vs DSM-5. A szégyenről A szégyen megjelenése szomatizációs és test-dysmorphiás zavarban Kutatásunk célja, eredményeink, következtetések A szégyen terápiájáról 3
Fiatal felnőttkorban kezdődő krónikus pszichiátriai megbetegedés. A páciensek organikus eredet nélküli fizikai tüneteket élnek át. A fizikális tünetek széles skálán mozoghatnak, halmozódhatnak. A tünetek a szociális, munkahelyi és egyéb funkciókban károsodást okoznak. Nőknél élettartam prevalencia: 0,2-2% ; Férfiak körében: < 0,2% (Regier és mtsai, 1993) Családorvosipraxisokban 10% feletti előfordulás jellemző (Kroenke és mtsai, 1997) 4
1891: Enrique Morselli írta le, dysmorphophobia néven 1987: DSM-III-ban jelent meg először pszichiátriai zavarként Túlzott érdeklődés egy triviális vagy vélt testi deformitással kapcsolatban. Mindez jelentős szenvedést és funkcionális károsodást okoz az egyén életében és szociális kapcsolataiban. Pont prevalenciája a teljes lakosság körében 0,7-2,4% Pszichiátriai fekvőbetegek körében gyakorisága 13-16% 40%-uk 6-8 órát gondolkodik naponta a nem kedvelt testrészéről (Bjornsson és mtsai, 2010) Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 5
Szomatizációs zavar Szomatoform zavar min. négy fájdalom tünet két gastrointestinalis tünet egy szexuális zavar egy pseudo-neurológiai tünet Szomatikus tünetek és kapcsolódó zavarok Egy vagy több szomatikus tünet, ami szenvedést okoz vagy a mindennapi életvitelt jelentősen akadályozza. A szomatikus tünetekre vagy az azzal összefüggő, egészséggel kapcsolatos aggodalmakra vonatkozó túlzott gondolatok, érzések, viselkedések. Test-dysmorphiás zavar Szomatoform zavar A többi szomatoform zavarral ellentétben sem egyértelmű egészségszorongással, sem organikus ok nélküli testi panaszokkal nem jár Kényszeres zavarok és kapcsolódó rendellenességek A repetitív viselkedési mintázat és gondolkodás miatt, melyek a vélt vagy valós testi rendellenességek miatt lépnek fel A testi hibák miatti krónikus, súlyos szégyenkezést ez utóbbi meghatározás sem veszi figyelembe 6
A szégyen különösen intenzív, gyakran a cselekvőképességet akadályozó negatív érzelem, magában foglalva a kisebbrendűségi érzést, tehetetlenséget és félénkséget, valamint vágyat arra, hogy hiányosságainkat elrejtsük (Tangney, Miller, Flickerés Barlow, 1996, Wicker, Payneés Morgan, 1983). Nem primer, hanem ún. öntudati érzelem Bizonyos kognitív képességek meglétét igénylik (önreflexió, attribúció) 2-3 éves korra alakulnak ki Szociális, társadalmi megfelelés a fő funkció Valószínűleg humánspecifikus Kevésbé univerzális kifejeződés (Kim, Thibodeau és Jorgensen, 2011) Szégyen kutatás 2015.06.09. 7
A szégyen normális és egészséges jelenség, amíg akutan és reaktívan jelenik meg egy-egy szégyent okozó helyzetben (Pattison, 2000). Bizonyos környezeti és termperamentumbeli hatások miatt patológiássá válhat, krónikus, diszfunkcionális és karakterológiai állapottá alakulhat (Donhauser, 2007). A krónikus szégyen hajlam szerepet játszik különböző mentális zavarok kialakulásában. Szorongásos zavarok Gilbert és Miles, 2000, Fergus és mtsai, 2010, Averill és mtsai, 2002 PTSD Leskela és mtsai, 2002, Kubany, 1994, Semb és mtsai, 2011 Affektív kórképek Andrews és mtsai, 2002, Tangney és mtsai, 1992 Evészavarok Swan és Andrews, 2003 Személyiségzavarok Rüsch és mtsai, 2007, Ritter és mtsai, 2014, Schoenleber és Berenbaum, 2012 Szuicidium Milligan és Andrews, 2005, Brown és mtsai, 2009 Szégyen temperamentum trauma 2015.06.09. 8
Szégyen és szomatizációs zavar 9
Szakirodalomban a szomatoform zavarokat és szomatizációs kórképeket több pszichológiai faktor tekintetében megvizsgálták: IBS és harag pozitív kapcsolata (Dibajnia és mtsai, 2013) Szív-érrendszeri megbetegedések és düh poz. korr (Denollet és mtsai, 2010) Szomatoform zavarok és düh pozitív korreláció (Kohés mtsai, 2005) Szomatoform zavarok és alexitimiapozitív korreláció (Gilés mtsai, 2008, Bach és Bach, 1995) DE: Alexitimiaés szomatoform zavarok között nem igazolódott egyértelmű kapcsolat (Bankier, 2001) Empátiás deficit szomatoform zavarokban (De Greck, 2012) ToM(tudatelmélet) és és érzelmi tudatosság gyengébb szomatoform zavarban (Subic-Wrana, 2010) DE: Szégyent ezekben a kórképekben korábban nem vizsgáltak.
Szomatizációs kórképekben a szégyen szerepét vizsgáltuk meg, mert: Feltételeztük, hogy a krónikus szégyennek számottevő szerepe van a szomatizációs zavar megjelenésében Vizsgáltuk az alexitímia meglétét, a harag kifejezésének mértékét is szomatizációs zavarral küzdő betegeknél 11
Hipotézisünk szerint a testi betegséggel küzdő és szomatizációspanaszokkal jelentkező páciensek szubjektíven megélt tünetei hasonlóak, azonban a szomatizálópáciensek kifejezettebb szégyent éreznek, valamint egyéb pszichológiai mutatóik is eltérnek a szomatikusan beteg emberek és az egészséges kontroll személyek eredményeitől További feltételezésünk, hogy a szomatizálópáciensek megszégyenítő helyzetekre adott reakcióját inkább az önmaga ellen fordulás jellemzi a kifelé irányított harag helyett Szomatizációszavarral küzdők körében az alexitimiamértéke nagyobb, a harag kifejezésük eltér más vizsgált csoportokétól 12
Kutatásunkat kérdőívekkel, illetve strukturált klinikai interjú segítségével végeztük Szomatizációs zavar diagnózisa: PHQ, MINI interjú (Spitzer és mtsai, 1994) Szégyen Élmény Skála; ESS (a krónikus szégyen 3 faktorát, a karakterológiai, viselkedési és testi szégyent méri fel) (Andrews és mtsai, 2002) Megalázásra való érzékenységi skála; SPD (a megszégyenítő helyzetekre adott dühös/szorongásos reakciókat méri fel) (Gilbert és mtsai, 2000) Harag és düh kifejezés; STAXI (Spielberger és mtsai, 1995, 1999) Alexitímia; TAS-20 (Bagby és mtsai, 1994) A pszichopatológiai tünetek szűrése a Derogatis-féletünetlista; SCL-90 (Derogatis, 1977; magyar változat Unoka és mtsai 2004) Statisztikai módszerek: ANOVA, nem parametrikus varianciaanalízis, post-hoc teszt (STATISTICA) 13
Szégyen és szomatizációszavar zavar résztvevők Résztvevők Beválogatás kritériumai Kizárási kritériumok Összesen: 80 fő 20 fő szomatizációs zavarral küzdő 20 fő pszichoterápiás osztályon kezelt egyéb pszichiátriai páciens 20 belgyógyászati osztályon kezelt szomatikus beteg 20 fő egészséges kontroll személy Pszichoterápiás osztályon kezelt betegek PHQ 6 Hangulatzavar, szorongásos zavar, személyiségzavarok Belgyógyászaton fekvő betegek Szkizofrénia vagy egyéb pszichotikus zavar 18 év alatt, 70 éves kor felett Átlagéletkor 42,47év (13,14) / 34,41év (12,27) / 48,75év (9,7) / 43,20év (11,8) Nem Férfi/ Nő 3/17 8/12 15/5 7/13
Szomatizáló Belgyógyászati Pszichiátriai Egészséges Kruskal-Wallis páciensek osztályon kezelt betegek osztályon kezelt betegek kontroll személyek ANOVA Valid esetszám 20 19 20 19 ESS(Átlag) 2,52 (SD 1,51 (SD 0,52) 2,17 (SD 0,73) 1,76 (SD 0,60) H ( 3, N= 78) 0,81) =18,34491 p <.001 ESS karakterológiai szégyen(átlag) ESS viselkedési szégyen(átlag) ESS testi szégyen(átlag) 2,36 (SD 0,87) 1,49 (SD 0,56) 2,13 (SD 0,84) 1,64 (SD 0,54) H ( 3, N= 78) =14,40011 p<.005 2,66 (SD 1,71 (SD 0,59) 2,25 (SD 0,79) 1,88 (SD 0,72) H ( 3, N= 78) 0,91) =12,67956 p<.01 2,77 (SD 1,27 (SD 0,51) 2,18 (SD 0,86) 1,85 (SD 0,87) H ( 3, N= 78) 0,92) =26,25640 p<.001 15
Post hoc teszt eredményei szerint mind a krónikus szégyen, mind a viselkedési és testi szégyen mértékében is szignifikáns különbség mutatkozik a szomatizáló csoport és a belgyógyászati beteg és egészséges kontroll csoportok között. Karakterológiai szégyen tekintetében a szomatizáló csoport a belgyógyászati csoporttól tér el. 16
Valid esetszám SPD depresszió SPD harag Szomatizáló Belgyógyászati Pszichiátriai Egészséges páciensek osztályon kezelt osztályon kontroll betegek kezelt betegek személyek 20 20 20 20 67,70 (SD 50,55 (SD 65,70 (SD 45,15 (SD 14,42) 19,85) 20,11) 23,95) 61,80 (SD 44,20 (SD 58,95 (SD 43,60 (SD 18,08) 22,55) 17,65) 12,47) Kruskal- Wallis/ ANOVA H ( 3, N= 80) =16,1867 3 p<,001 F(3, 76)= 5,6410 p<0,02 17
Post hoc teszt alapján szignifikáns különbség mutatkozott a szomatizáló és a belgyógyászati beteg és az egészséges kontroll csoportok között az SPD eredményeiben. 18
A Harag és Düh Állapot és Vonás Kérdőív (STAXI) egyetlen mutatójában, a harag vonás jellegében mutatkozik különbség szignifikánsan a négy csoport között (Kruskal- Wallistest: H ( 3, N= 80) =9,585080 p <,05), a post hoc teszt eredménye szerint a belgyógyászati és pszichiátriai minta között (p<0,05). A Kruskal Wallis teszt eredményei szerint szignifikáns különbség mutatkozik a négy csoport között a TAS (alexitimia) összpontszámában (H ( 3, N= 80) =21,87401 p<,0001) és az érzelmek azonosításának nehézsége terén (H( 3, N= 80) =29,85282 p <,0001), de nincs szignifikáns különbség az érzelmek kifejezésének nehézségében és a kifelé irányuló gondolkodásban. Post hoc teszt szerint a szomatizáló betegcsoport a belgyógyászati és az egészséges mintától tért el. 19
A krónikus szégyen mértékét és a szégyen alfaktorait tekintve is szignifikáns különbséget találtunk a szomatizáló, belgyógyászati, egyéb pszichiátriai és normál kontroll csoportok között. Eredményeink azt mutatják, hogy a szomatizálócsoportban legkifejezettebb a testi szégyenmértéke. A megszégyenítő helyzetekre adott reakciókban ugyancsak szignifikáns különbséget találtunk a négy csoport között a depresszív és a haragos reakciót tekintve is. A szomatizálócsoport megszégyenítő helyzetekre adott dühös reakciója kifejezettebb a többi csoportnál. A haragosság mértékében a szomatizálócsoport nem tér el a többi csoporttól. Eredményeink szerint az érzelmek azonosítása nehézséget jelent a szomatizálócsoportnak, de az érzelmek kifejezése terén nem mutatkoztak különbségek. 20
21
Korai klinikai leírásokban (Janet, 1903) a BDD nem más, mint a szégyellt test rögeszméje. BDD esetén nagyon szegényes a szégyenre vonatkozó kutatás: NK-hozképest általános és testi szégyen tekintetében is magasabb eredmények mutatkoztak a BDD csoportban. BDD csoport szégyene hasonló az evészavarral küzdők eredményeihez (Kolleiet al., 2012). BDD csoport testi szégyene kifejezettebb OCD-hez és szociális fóbiásokhoz képest is (Clerkin et al., 2014) A mások anticipált elutasításából fakadó külső testi szégyen kifejezettebbnek tűnik BDD-ben, mint a rejtett testrészekre is vonatkozó, undorhoz hasonló belső testi szégyen. A külső testi szégyen vezet szociális izolációhoz BDD esetén (Albertini and Phillips, 1999, Gilbert, 1997). 22
Kutatásunk célja, hogy összehasonlítsuk diagnosztizált test-dysmorphiászavarral küzdő személyek pszichológiai vonásait egyéb szomatoform zavarral küzdő, egyéb pszichiátriai zavarral küzdő és normál kontroll személyekkel 23
Feltételezésünk szerint BDD-velküzdő személyek krónikus szégyene és testi szégyene kifejezettebb más szomatoform zavarral küzdő pácienshez, egyéb pszichiátriai beteghez és a normál kontroll csoporthoz képest BDD személyek önelfogadása alacsonyabb a többi vizsgált csoporthoz képest BDD személyek megszégyenítő helyzetekre adott reakciói eltérnek a többi vizsgált csoporttól 24
Demográfiai adatok (kor, nem, iskolázottság) Diagnosztikai interjú (SCID, MINI) Kérdőívek Szégyen Élmény Skála (ESS) (Andrews és mtsai, 2002) Megalázásra való Érzékenységi Skála (SPD) (Gilbert és mtsai, 2000) Ön-elfogadás Skála (SCS, Self-Compassion Scale, Neff, 2003) Derogatis-féle tünetlista (SCL-90 R) pszichopatológiai tünetek felmérésére (Derogatis és mtsai, 1973) global index Statisztikai módszerek: ANOVA, post hoc teszt (Statistica 11) Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 25
Résztvevők Beválogatás kritériumai Kizárási kritériumok Átlagéletkor Nem Összesen 72 fő 52 fő pszichoterápiás osztályon kezelt pszichiátriai beteg (17 fő BDD, 18 fő egyéb szomatoform zavar, 17 fő egyéb pszichiátriai zavar) 20 fő normál kontroll személy Pszichoterápiás osztályon kezelt betegek PHQ 6 hangulatzavar, szorongásos zavar, személyiségzavarok Szkizofrénia vagy egyéb pszichotikus zavar 18 év alatt, 70 éves kor felett Evészavar 41,33 év (SD:11,69). 21 fő férfi, 51 fő nő Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 26
ANOVA vizsgálat eredménye szerint szignifikáns különbség van a négy vizsgált csoport varianciái között. Post hoc teszt: szignifikáns különbség a normál kontroll és a BDD csoport között mutatkozik (p<0,001) (Normalitásvizsgálat: Shapiro-Wilk teszt) Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 27
Nem parametrikus ANOVA vizsgálat a karakterológiai, viselkedési és testi szégyen területén is szignifikáns különbséget mutat a négy vizsgált csoport között (p<0,01). Post hoc teszt a BDD és normál kontroll csoport között jelez szignifikáns eltérést mindhárom alskálán (p<0,005). Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 28
ANOVA vizsgálat szerint a négy csoport között az önelfogadás mértékét tekintve szignifikáns különbség mutatkozik. Post hoc teszt: szignifikáns különbség a BDD és a normál kontroll csoport között van (p<0,02) Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 29
Nem paraméteres varianciaanalízis eredményei szerint a megszégyenítő helyzetekre adott reakciókat tekintve szignifikáns különbség mutatkozik a négy vizsgált csoport között. Post hoc teszt alapján: Depresszív reakció tekintetében a normál kontrolltól szignifikánsan elér a BDD és az egyéb pszichiátriai beteg csoport (p<0,05) Dühös reakciót szignifikánsan nagyobb eséllyel ad a BDD és a szomatoform zavarral küzdők csoportja a normál kontrollhoz képest (p<0,01) Szégyen testben, lélekben 2015.06.09. 30
Az általunk megvizsgált négy csoport közül csupán a testdysmorphiás zavarral küzdők térnek el számottevően a normál kontroll csoporttól a krónikus szégyen és a viselkedési, karakterológiai és testi szégyen területén. Az önelfogadás mértékében (mely a krónikus szégyen mértékével negatívan korrelál) egyedül a BDD csoport mutat alacsonyabb statisztikailag szignifikáns értékeket a normál kontrollhoz képest. A Megalázásra való Érzékenység Skála alapján a normál kontrolltól depresszív reakciók tekintetében a BDD és az egyéb pszichiátriai betegcsoport, míg haragos magatartás tekintetében a BDD és szomatoform csoport tér el. 31
A szomatizálóbetegek és a BDD csoportokban mutatkozó számottevően magasabb szégyen mértéke a krónikus szégyen kitüntetett szerepére hívja fel a figyelmet ezekben a kórképben. Testi szégyen tekintetében a szomatizáló és BDD csoportok is magas pontszámokat értek el. A megszégyenítő helyzetekre adott reakciók tekintetében a harag a szomatoform zavarokban, szomatizációban és BDD-ben is magasabb a többi csoporthoz képest. Ugyanakkor haragosság tekintetében nincs szignifikáns különbség a szomatizálócsoport javára, tehát önmagában a harag nem kizárólagos ok a betegség megjelenésében. Úgy tűnik, ezekben a kórképekben a szégyenre adott haragosság egy közös vonás, a szégyen lehet a mediátor tényező a haragosság megjelenését illetően. Vizsgálataink nem bizonyították egyértelműen a szomatizációés alexitimia kapcsolatát. Vizsgálatunkban az önelfogadás mértéke fordított arányban állt a krónikus szégyen mértékével. 32
A szégyen terápiájában központi jelentőségűek a tradicionális kognitív-viselkedésterápiás stratégiák (konceptualizálás, átstrukturálás, diszfunkcionális attitűdökkel és alapsémákkal való munka, sématerápia a csökkentértékűség-szégyen sémával) Emellett van néhány specifikus szégyenre fókuszált terápia: Szégyenterápiával bővített dialektikus viselkedésterápia (Rizvi és Linehan, 2005) Együttérzés-fókuszú terápia (Compassion-Focused Therapy, CFT; Gilbert, 2009) Tudatos önegyüttérzés tréning (Mindful Self- Compassion, MSC; Neff, 2011) 33
CFT egy kombinált és integratív megközelítés. Alapja: a magas krónikus szégyennel és önkritikussággal bíró személyek gyermekkori élményeit a fenyegetettség, kritikusság és elutasítottság jellemezte az ilyen személyek érzelemregulációját a fenyegetettséggel való megküzdés uralja. Evolúciós-, szociál-, fejlődéspszichológiai, Buddhista pszichológiai és idegtudományi elméleti és gyakorlati alapokon nyugszik. Együttérzőtudatosság tréning (compassionate mind training) a CFT kulcsa: olyan képességek fejlesztése, melynek során együttérzőtulajdonságainkat fejleszthetjük, növelve ezzel érzelemregulációs kapacitásunkat. Fontos aspektusai: a terapeuta együttérző attitűdje, mely modell a páciens számára, valamint együttérző képességek fejlesztése. (Gilbert, 2009) 34
melegség Együttérző képességek melegség Figyelem(kedves emlékek felidézése konfliktusok esetén, mindfulness) Képzelet (elfogadó képek, biztonságos személy) Érzékenység (saját szükségletek és érzések iránt) Jóllét(stressz csökkentés) Ítélet-mentesség Az együttérzés attribútumai Szimpátia Empátia (másokkal és önmagunkkal) Distressz tolerancia (érzelmek elviselése) Vélekedések (CBT+terapeuta mintája az elfogadásra) Viselkedés (elfogadó, bátorító hang nehéz helyzetekben, asszertivitás) melegség Érzés (mindfulness) Érzékelés(testi érzetekkel való együttérzés) melegség (Gilbert, 2009 alapján) 35
Gilbert és Procter (2006): 12 hetes csoport, nappali kórház, krónikus pszichiátriai betegek csökkent a depresszió, szorongás, szégyen, önkritika, kisebbrendűségi érzés, szubmisszivitás Laithwaite et al., (2009): 10 hetes csoport, forenzikus pszichotikus betegek csökkent a depresszió, a szégyen, az általános pszichopatológia, javult az önbecsülés Lucre és Corten (2013): 16 hetes ambuláns csoport személyiségzavarral küzdőknek csökkent a szégyen, a szociális összehasonlítás, öngyűlölet, depresszió, növekedett az önmegnyugtatás, a jóllét érzése, szociális működés Heriot-Maitland et al. (2014): 22 hetes csoport pszichiátriai osztályon, heterogén betegcsoport csökkent a distresszés nőtt a nyugalom 36
Albertini, R.S.,Phillips,K.A.,1999.Thirty-three cases of body dysmorphic disorder in children and adolescents.j.am.acad.childadolesc.psychiatry38,453 459. Andrews, B., Qian, M., Valentine J. D., 2002. Predicting depressive symptomswith a newmeasureof shame: The Experience of ShameScaleBritish Journal of Clinical Psychology 41. 29-42. Averill P. M., Diefenbach, G. J., Stanley, M. A., Breckenridge, J. K., Lusby, B., 2002. Assessment of shameand guilt in a psychiatric sample: acomparisonof twomeasures. Personalityand IndividualDifferences 32. 1365-1376. BagbyRM, Parker JDA, Taylor GJ, 1994. The Twenty-ItemToronto AlexithymiaScale --I. Item selection and cross-validation of thefactorstructure. Journal of Psychosomatic Research, 38, 23-32. Bjornsson, A. S., Didie, E. R., Phillips, K. A., 2010. Body dismorphic disorder, Dialogues Clin Neurosci. 12(2): 221 232. Brown, M. Z., Linehan, M. M., Comtois, K. A., Murray, A., Chapman, A. L. 2009. Shame as a prospective predictor of self-inflicted injury in borderline personality disorder: A multi-modal analysis. Behaviour Research and Therapy, 47.815-822. Clerkin, E.M.,Teachman,B.A.,Smith,A.R.,Buhlmann,U.,2014. Specificity of implicit-shame associations: comparison across body dysmorphic, obsessivecompulsive, and social anxiety disorders. Clin.Psychol.Sci. 2,1 16. Donhauser, S., 2007. Examiningtherole of shameasa mediatorof childhoodsexualabuseand self-abuse. DoctoralDissertation, St. Mary University. Fergus, T.A., Valentiner, D.P., McGrath, P. B., Jencius, S., 2010. Shame- and guilt-proneness: relationships with anxiety disorder symptoms in a clinical sample. J AnxietyDisord 24. 811-5. Gilbert, P. 2009. Introducing compassion-focused therapy. Advances in Psychiatric Treatment, 15, 199 208. Gilbert, P. and Procter, S. 2006. Compassionatemind training forpeoplewith highshameand self-criticism: A pilot studyof a grouptherapyapproach, Clinical Psychology and Psychotherapy, 13: 353 379. Gilbert, P., Miles, J. N. V., 2000. Sensitivitytoputdown: itrelationship toperceptions of shame, social anxiety, depression, angerand self otherblame. Personalityand IndividualDifferences 29. 754-774. Gilbert, P., Miles, J. N. V., 2000. Sensitivitytoputdown: itrelationship toperceptions of shame, social anxiety, depression, angerand self otherblame. Personalityand IndividualDifferences 29. 754-774. Gilbert, P.,1997. The evolution of social attractiveness and its role in shame, humiliation, guilt and therapy. Br.J.Med.Psychol.70,113 147. Heriot-Maitland, C., Vidal, J. B., Ball, S., Irons, C., 2014. A compassionate-focusedtherapygroupapproachforacuteinpatients: Feasibility, initial pilot outcome data, and recommendations. British Journal of Clinical Psychology, 53, 78 94. Janet, P.,1903.Les Obsessionset la Psychasthenie. FelixAlcan,Paris. Kim, S., Thibodeau, R, és Jorgensen, R. S. 2011. Shame, guilt, and depressive symptoms: a meta-analytic review, Psychol. Bulletin. 137. 68-96. Kollei,I.,Brunhoeber,S.,Rauh,E.,deZwaan,M.,Martin,A.,2012. Bodyimage, emotions and thought control strategies in body dysmorphic disorder compared to eating disorders and healthy controls. J.Psychosom.Res.72,321 327. Kroenke K., Spitzer R.L., Degruy F.V., Hahn S.R., Linzer M., Williams J.B., Brody D., Davies M., 1997. Multisomatoform disorder. An alternative to undifferentiated somatoform disorder for the somatizing patient in primary care. Arch Gen Psychiatry. 54 (4):352-8. 37
Kubany, E. S.:, 1994. A cognitive model of guilt typology in combat-related PTSD. Journal of Traumatic Stress. 7, pp. 3-19. Laithwaite, H., Gumley, A., O Hanlon, M., Collins, P., Doyle, P., Abraham, L. and Porter, S. 2009. Recovery after psychosis(rap): A compassion focused programme for individuals residing in high-security settings, Behavioural and Cognitive Psychotherapy, 37: 511 526. Leskala, J., Dieperink, M., Thuras, P.,2002. Shame and posttraumatic stress disorder. Journal of Traumatic Stress. 15, pp. 223 226. Lucre, K. M., & Corten, N. 2013. An exploration of groupcompassion-focusedtherapyforpersonalitydisorder. Psychologyand Psychotherapy: Theory, Research and Practice, 86(4), 387 400. Milligan, R. J., Andrews, B. 2005. Suicidal and Other Self-Harming Behaviour in Offender Women: The Role of Shame, Anger and Childhood Abuse. Legal and Criminological Psychology. 10. 13-25 Neff, K. 2011. Self-Compassion. Stop Beating Yourself Up and Leave Insecurity Behind. New York: Morrow Neff, K. D. 2003. Development and validation of a scale to measure self-compassion. Self and Identity, 2, 223-250. Pattison, S., 2000. Shame: Theory, Therapy, Theology. Cambridge University Press. Regier D., Narrow W., Rae D., Manderscheid R., Locke B., Goodwin F.,1993. The de facto US mental and addictive disorders service system. Epidemiologic catchment area prospective 1-year prevalence rates of disorders and services. Arch Gen Psychiatry. 50 (2):85-94. Ritter, K., Vater, A., Rüsch, N., Schröder-Abé, M., Schütz, A.,Fydrich, T., Lammers, C. H., Roepke, S. 2014. Shame in patients with narcissistic personality disorder, PsychiatryResearch. 215. 429-437. RizviSL, LinehanMM. 2005. The treatmentof maladaptiveshamein borderline personalitydisorder: A pilot studyof opposite action. Cognitiveand Behavioral Practice. 12:437 447. Rüsch, N., Lieb, K., Göttler I., Hermann C., Schramm E., Richter, H., Jacob, G. A., Corrigan, P. W., Bohus, M., 2007. Shame and implicit self-concept in women with borderline personality disorder. American Journal of Psychiatry 164. 500-508. Schoenleber, M., Berenbaum, H. 2012. Aversion and pronenesstoshamein self- andinformant-reportedpersonalitydisordersymptoms. PersonalDisord. 3, 294-304. Semb, O., Strömsten, L., Fransson, P., Henningsson, M., Sundbom, E., 2011. Distress after a single violent crime: how shame-proneness and event-related shame work together as risk factors for post-victimization symptoms. Psychological Reports. 109, pp. 3-23. Spielberger, CD, Gorssuch, RL, Lushene, PR, Vagg PR, Jacobs GA, 1983. Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Consulting Psychologists Press, Inc SpitzerRL, Williams JB, KroenkeK, Linzer M, DeGruyFV, Hahn SR, BrodyD, Johnson JG, 1994. Utility of a newprocedurefordiagnosingmentaldisorders in primary care: the PRIME-MD 1000 study. JAMA 272, 1749 1756 Swan, S., Andrews, B. 2003. The relationship between shame, eating disorders and disclosure in treatment. British Journal of Clinical Psychology.42. 367 378. Tangney, J. P., Miller, R. S., Flicker, L., és Barlow, D. H., 1996. Are Shame, Guilt, and Embarrassment Distinct Emotions? Journal of Personality and Social Psychology, 70(6), 1256-1269. Tangney, J. P., Wagner, P., Gramzow, R. 1992. Proneness to shame, proneness to guilt, and psychopathology. Journal of Abnormal Psychology. 103. 469 478. Wicker, F. W., Payne, G. C., Morgan, R. D., 1983. Participantdescriptions of guilt and shame. Motivationand Emotion, 7(1), 25-39. 38
Köszönöm a figyelmet! 39