J e l e n t é s. a Patrimonium projekt keretében a szatmári térségben végzett régészeti célú geofizikai mérésekről. Készítette:

J e l e n t é s a Patrimonium projekt keretében a szatmári térségben végzett régészeti célú geofizikai mérésekről Készítette: Hursán László okl. geofizikusmérnök c. egyetemi docens M i s k o l c, 2010

Bevezetés A nyíregyházi Jósa András Múzeum a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretén belüli Patrimonium projekt szakmai irányításával került sor a szatmári terület négy községének (Kishódos, Ura, Császló és Nagyecsed) térségében régészeti célú geofizikai vizsgálatokra. A kutatások során a felszín alatti kőzetek, objektumok fajlagos ellenállását mérő geoelektromos és a mágneses tulajdonságait vizsgáló magnetométeres mérési módszereket alkalmaztuk. Annak ellenére, hogy a régészeti kutatások részeként már korábban is igényelték a geofizikai méréseket (például a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszéke már az 1970-es évek elején vett részt régészeti kutatásban Abaújvár, Pápóc, Keszthely-Fenékpuszta térségében), elsősorban forráshiány miatt csak az utóbbi években kezdtek általánossá válni a régészeti célú geofizikai vizsgálatok. Ezért mostani jelentésünkben az elvégzett mérések leírása és az adatok értelmezése mellett röviden ismertetjük az alkalmazott módszerek elvi alapjait és a keresett objektumok és az azokat ágyazó kőzetek azon fizikai jellemzőit, amelyek lehetővé teszik a geofizikai módszereknek a régészeti kutatásokban való alkalmazását.(elektromos fajlagos ellenállás, mágneses szuszceptibilitás). Az eltemetett objektumok akkor mutathatók ki, ha fizikai jellemzőik lényegesen eltérnek a környezetükétől. Ekkor a mérési adatokban anomáliákat okoznak. Sajnos, nem minden anomália köthető régészeti objektumhoz, mert a kőzetek változása is anomáliát okoz. Ez azt jelenti, hogy egy-egy anomáliának eredetét feltárással kell megnézni. A régészetben még így is célszerű elvégezni a geofizikai vizsgálatokat, mert kijelölik az eltemetett objektum lehetséges helyét. A négy mérendő területet a Múzeum szakemberei tűzték ki, és jól láthatóan jelölték meg. Mind a négy helyen növeltük a mérési területet, különösen Kishódos térségében, aminek eredményeként kirajzolódott egy, de lehetséges, hogy több eltemetett épület helye. 1

Az alkalmazott geofizikai módszerek rövid leírása A geoelektromos módszereket a geofizikai kutatások során széles körben alkalmazzák. Céljuk a különböző fajlagos ellenállású rétegek, földtani vagy mesterségesen létrehozott objektumok fajlagos ellenállásának és térbeli helyzetének meghatározása. Minél nagyobb a keresett objektum és az azt környező kőzetek közötti fajlagos ellenállás-kontraszt, annál kedvezőbb a módszer alkalmazhatósága. A fajlagos ellenállás anyagi jellemző, egysége az ohm-méter (jelölés: ohmm, vagy m.) A kőzetek fajlagos ellenállása a bennük lévő víz mennyiségétől és a benne oldott ionok koncentrációjától függ. (Kivételt képeznek a termésfémek /arany, ezüst, réz stb./ és az ércásványok, melyek fajlagos ellenállása nagyságrendekkel kisebb a többi kőzeténél.) A kőzetek teljesen kiszárított állapotban gyakorlatilag szigetelőnek tekintendők. A felszín alatt kisebb-nagyobb mértékben minden kőzet tartalmaz vizet, mely két formában lehet jelen: a szemcsék felületén kötött víz formájában, valamint mobilis vízként a kőzetek pórusaiban. Minél nagyobb a kőzet fajlagos felülete, annál több kötött vizet tartalmaz, tehát annál jobb a vezetőképessége, kisebb a fajlagos ellenállása (3-12 ohmm). Ilyen kőzetek az agyagok, a löszös talajok, a finomszemű homokok. A kötött vizet mechanikus úton, szivattyúzással nem lehet eltávolítani, ezek a rétegek nagy víztartalmuk ellenére sem vízadók. A porózus kőzetek fajlagos felülete nagyságrendekkel kisebb; kevés bennük a kötött víz, a pórusaikban lévő víz azonban mobilis, kitermelhető, ezekre a rétegekre tehát kutat lehet telepíteni. Ilyen kőzetek a különböző szemnagyságú homokok, kavicsos rétegek, konglomerátumok. Fajlagos ellenállásuk az agyagokénál lényegesen nagyobb (40-400 ohmm). Kis nedvesség-tartalmuk miatt a tömör, cementált kőzeteké (szálban álló mészkő, andezit, bazalt, cementált homokkő) elérheti a 4-5000 ohmm-t is. A geofizikai módszerekkel kimutatandó eltemetett régészeti objektumok a legtöbb esetben különböző épületek, várak, templomok, kolostorok alapjai, melyeket általában terméskövekből építettek, és sokszor valamilyen kötőanyaggal cementáltak. Ezekben az alapokban lényegesen kevesebb víz van, mint az őket körülvevő agyagos, löszös vagy homokos kőzetben, így mivel a keresett objektum és a környezete közötti fajlagos ellenállás-kontraszt nagy, geoelektromos módszerekkel jól kimutathatók. Sokkal nehezebb a földvárak alapjait kimutatni, mert az ezekben lévő döngölt agyagos kőzet víztartalma csaknem A vizsgált szatmári területeken üledékes kőzetek (agyag, finomszemcséjű homok, feltalaj) találhatók a felszín közeli rétegekben. Ha vízzel telítettek, fajlagos ellenállásuk 40-50 ohmm alatt van. Helyenként (esetünkben a nagyecsedi területen) a felszínen található laza futóhomok száraz, kötött vizet is alig tartalmaz, ezért fajlagos ellenállása több száz ohmm, ami megnehezíti a mérési adatok értelmezését. A régészeti célú geoelektromos kutatások során legtöbbször a négyelektródos módszereket alkalmazzák. Két tápelektródon (A és B) át I erősségű áramot bocsátanak a talajba, két mérőelektród (M és N) között az így létrehozott elektromos tér U potenciálkülönbségét mérik (1. ábra). A mérések egyenes vonal (szelvény) mentén történnek, az elektródok a szelvényen helyezkednek el. Az I és U értékéből kiszámítható a mérőrendszer által látott térrész fajlagos ellenállása (R a ): 2

1. ábra R a = K. I U, ahol: I: a betáplált áram erőssége (ma), U: az M és N mérőelektród között mért potenciálkülönbség (mv), K: az elektródok egymástól való távolságától (AM, AN, BM, BN) függő geometriai állandó (m) 2 K= 1 1 1 1 AM AN BM BN A mérés által látott térrész nagysága, azaz a mérés behatolási mélysége az AB távolságtól függ (1. ábra). Kis AB távolság esetén csak a felszín közeli réteg (esetleg rétegek) hatnak az R a értékére, növelt AB esetén viszont a mélyebb rétegek is részt vesznek a jel kialakításában, ezért az így kiszámított R a -t az adott AB távolsághoz tartozó látszólagos fajlagos ellenállásnak nevezzük. A különböző AB elektród-távolságokhoz tartozó R a értékekből azonban különféle eljárások segítségével megadható az egyes rétegek, objektumok valódi fajlagos ellenállása és mélysége, térbeli elhelyezkedése. A geofizikai gyakorlatban számos elektród-konfigurációt alkalmaznak. Ezek közül mutat be néhányat a 2. ábra. A szimmetrikus elrendezésű Schlumberger-rendszeren (2.a) alapuló vertikális elektromos szondázást a nyersanyagkutatásban széles körben alkalmazzák. A két mozgó elektródos rendszer (2.b) B és N elektródja a mérendő szelvény két ellentétes irányában végtelen távol, az AM távolság 25-30-szorosának megfelelő távolságban van. A régészeti kutatások során AM= 1; 2; 3; 4; 5; 6 m-es elektród-távolsággal mérik végig a mérendő területet. A Wenner-elrendezésnél (2.c) az egymás melletti elektródok távolsága (a) megegyezik. 3

2.a: Schlumberger elrendezés 2.b: Két mozgó elektródos elrendezés 2.c: Wenner-elrendezés A méréseket mind a 4 területen 35m hosszúságú szelvények mentén Wennerelrendezéssel végeztük. A szelvények egymástól való távolsága 1 m volt. Mivel a szomszédos elektródok távolsága megegyezik (a), AM = BN = a és AN = BM = 2a miatt a K geometriai állandó egyszerűen fejezhető ki: K= 2..a, ahol a : a szomszédos elektródok távolsága (m). 4

A régészeti célú kutatások elterjedt módszere a mágneses vizsgálat is. A mágneses térerősség vektor mennyiség, méréseink során ennek abszolút értékét mérjük. A vizsgált mágneses tér két részből tevődik össze: a Földnek, mint mágneses térrel rendelkező égitestnek a teréből, mely a kutatott terület földrajzi helyétől (hosszúság, szélesség) függ, és egy területen gyakorlatilag állandónak tekinthető, a felszín alatti mágneses hatók teréből, mely a kőzetek, vagy más felszín alatti objektumok (épület alapok, csővezetékek, kábelek stb.) mágneses szuszceptibilitásától függ. 1 A térerősséget nanotesla (nt) egységben mérjük. ( 1 nt= A/m). A felszín közeli 400. hatók (köztük a régészeti objektumok is) néhány 10 esetleg néhány 100 nt anomáliát okoznak, mágnesezhető fémtárgyak több 1000-es anomáliákat hoznak létre. A régészeti kutatások során a térerősség vertikális gradiensét célszerű mérni. Ez kiküszöböli a Föld terének hatását, és kizárólag a felszín alatti hatóktól függ. Minden mérési ponton két magasságszinten kell mérni a térerősséget (T 1, T 2 ), a két értékből számítható a térerősség T T vertikális gradiense: 2 1, ahol h a mérési szintek közti távolság. (3. ábra) h 3. ábra A Föld mágneses térerőssége nem állandó, hosszabb-rövidebb periódusokkal rendszeresen változik. A napi változásokat a kutatási terület egy pontján (bázis állomáson) mérni kell. A területen mért adatokat a napi változásokkal korrigálni szükséges. E változásokon kívül a Napban időnként lejátszódó egyes folyamatok (pl. protuberanciák) olyan mágneses viharokat okoznak, amelyek a mágneses vizsgálatokat ellehetetlenítik. A mágneses térerősség mérésére a protonprecessziós magnetométereket használják. A protonoknak mágneses momentumuk van, ezért ha létrehozunk egy, a földi mágneses térre 5

merőleges nagy térerősségű teret, akkor a protonok e tér irányába állnak be. A teret kikapcsolva a protonok a pörgettyűhöz hasonló precessziós mozgással mozognak a földi tér körül. A precessziós forgás körfrekvenciája arányos a földi mágneses térerősséggel (T): ahol: p.t, T : a mágneses térerősség, : a proton giromágneses aránya (azaz a mágneses nyomatékának és p impulzus-nyomatékának hányadosa) : a precesszió körfrekvenciája A magnetométer érzékelője egy mintegy 1 liter térfogatú hengeres tartály, melyben nagy hidrogéntartalmú, azaz nagy protonszámú folyadék (víz, esetleg alkohol, szénhidrogén), valamint egy tekercs található. A tekerccsel hozható létre a protonokat orientáló mágneses tér, és ugyanebben a tekercsben indukálódik a protonok precessziós mozgásának hatására keletkező, néhány mikrovolt nagyságú elektromos jel, melynek körfrekvenciáját kellő erősítés után regisztrálni lehet. A műszerek nem az t, hanem a térerősség T értékét jelzik ki. A méréseket egy nagy érzékenységű, 0,1 nt pontosságú, a GEM Systems kanadai cég által gyártott Overhauser GSM-19 v.6.0 típusú protonprecessziós magnetométerrel végeztük. A műszer kijelzi és automatikusan tárolja az alsó és felső állásban mért térerősségeket, azok különbségét, a mérési pont X, Y koordinátáit. A tárolt adatok adatkábelen keresztül közvetlenül számítógépre továbbíthatók. A mérések mind a négy kutatási területen 1x1 m-es hálóban, szelvények mentén történtek. A mért adatokat a bázispontokon regisztrált változásokkal korrigáltuk, és az így nyert adatokat térképen ábrázoltuk. Minden területen 3 mágneses térkép készült, amelyek az alsó és felső állásban mért korrigált adatokat, valamint az ezekből számított gradiens értékeket tartalmazzák. A mérési adatok feldolgozása Minden mérési területen egységes mérési technológiát alkalmaztunk. Az elektromos méréseknél a Wenner-elrendezést használtuk. 35 m-es szelvényeken 36 elektródot helyeztünk el, az egymás melletti elektródok legkisebb távolsága a = 1 m volt. A mélyebb behatolás érdekében méterenként növeltük az elektródok közötti távolságot, a = 11 m-ig. A szelvényköz 1 m volt, így minden területet részletesen, 1x1 m-es hálóban mértünk fel. A jobb információ érdekében mindenütt a régész szakemberek által kijelölt területnél nagyobb, minden irányban 2-10 m-rel növelt területet vizsgáltunk meg. Mindenütt lokális koordináta- rendszert vezettünk be, és mivel a kijelölt kutatási területek téglalap alakúak voltak, az egyes mérési vonalakat (szelvényeket) valamelyik koordináta-tengellyel párhuzamosan telepítettük. Szelvényenként 198 fajlagos ellenállás-adatot mértünk meg. Az így nyert adatrendszer zajszűrése után 2 dimenziós (2 D-s) inverziós eljárással a felszín alatti különböző mélységekre kiszámítottuk a valódi fajlagos ellenállásértékeket. Ezt a feldolgozási folyamatot a 4. ábrán, a nagyecsedi területen mért egyik szelvény adatain mutatjuk be. A nyers mérési adatok (látszólagos fajlagos ellenállások) szelvénymenti eloszlása látható az 6

a./ ábrán, ezek szűrése utáni adatrendszerét tartalmazza a b./ ábra, az inverziós eljárással meghatározott valódi fajlagos ellenállások eloszlását a c./ ábra mutatja. A jelentés minden terület valamennyi valódi ellenállás-szelvényét tartalmazza. A c./ ábrán látható, hogy a kisebb méretű térrészek is kimutathatók és elkülöníthetők, ha az ellenálláskontraszt elég nagy. Az a./ és b./ ábrán bemutatott látszólagos fajlagos ellenállások nagyobb térrészek átlagos értékei, ezért a kisméretű hatókat nem tudják markánsan indikálni. A valódi fajlagos ellenállás-adatokból minden területen 3 mélységszintre (0,75 m, 1,85 m, 3,96 m) ellenállástérképet szerkesztettünk. A feldolgozott adatok értelmezése Az ellenállás-szelvények összehasonlításával a vizsgált mélységig esetünkben 5,7 m-ig meg kell határozni a terület földtani képét, felépítését. A kis fajlagos ellenállású agyagos, löszös, finomhomokos közegben a kőalapok, vagy téglafalak nagyobb ellenállással jelentkeznek. Mélységük területenként különböző lehet, azonban korábbi számos tapasztalat alapján valószínű, hogy 2-4 m-nél mélyebben nem fordulnak elő. Ezért célszerű a 0,75 m, 1.85 m valamint a 3,95 m mélységben meghatározott ellenállások térképi ábrázolása. Az értelmezés menete általában a következő: A 0,75 m-es és/vagy az 1,85 m-es térképen meg kell keresni a környezet ellenállásánál nagyobb ellenállások helyét, majd a szelvényen kell megvizsgálni azok horizontális és vertikális kiterjedését. Ha a szelvényen horizontálisan szélesen jelentkezik az indikáció, a maximumot a térkép alapadatrendszeréből kell megadni. Ezt az eljárást az összes szelvényen el kell végezni. Ha a szomszédos indikációk korrelálhatók, kirajzolódhat a keresett objektum helye. Az értelmezés menetét a kishódosi területen mért adatokon részletesen mutatjuk be, a többi helyen a végeredményt és javaslatainkat adjuk meg. 7

Az elvégzett mérések eredményei A kutatások során négy területen végeztünk geofizikai méréseket: Kishódos térségében külterületen, Nagyecsed térségében külterületen, Ura térségében külterületen, Császló községben egy templom mellett. Kishódos A kutatást irányító régészek által kijelölt 32x22 m-es területet három irányban bővítve a méréseket 43 szelvény mentén 42x35 m-es területen végeztük el. Minden szelvényen 198 pontban, a területen összesen 8514 pontban határoztuk meg a látszólagos fajlagos ellenállást. Az ezek alapján meghatározott adatokat az alábbi ábrák tartalmazzák: K1. ábra: A valódi fajlagos ellenállás eloszlás izovonalas térképe 0,75 m mélységben, K2. ábra: A valódi fajlagos ellenállás eloszlás izovonalas térképe 1,85 m mélységben, K3. ábra: A valódi fajlagos ellenállás eloszlás izovonalas térképe 3,95 m mélységben, K4.1.- K4.43. ábra: Az egyes szelvények mentén a fajlagos ellenállás vertikális eloszlása Valamennyi szelvényt összehasonlítva 5,7 m mélységig megadható a terület földtani felépítése: A felszín alatt a legtöbb helyen 1 m-nél vékonyabb, 50-60 ohmm-nél nagyobb fajlagos ellenállású réteg, feltehetően különböző szemnagyságú és agyaggal szennyezett homok helyezkedik el. Ez alatt változóan vastag (2-4 m) 8-50 ohmm-es agyag-, homokos agyag réteg található. Az agyagok fajlagos ellenállása 8-15 ohmm, a homokos agyagokban a növekvő homoktartalom növeli a réteg ellenállását Az agyagos réteg alatt ismét 60 ohmm feletti homokréteg következik, melynek fajlagos ellenállása a szemcsemérettől függ. A durvább szemcséjű homokok ellenállása nagyobb, meghaladja a 100 ohmm-t is. Ez a réteg a kutatott területen 5,7 m mélységig nem egységes, két nagyobb ellenállású lencsére oszlik, melyet 30-50 ohmm-es homokos agyag választ el. Ebben a földtani közegben a keresett régészeti objektumok ( téglamaradványok, kőalapok) Az X=0 méteren mért szelvény mentén 0,75 m mélységben nincs épületalapra utaló ellenállás-növekedés.(k1. ábra) Az X= 1 m-es szelvény Y= 7,5 m-es pontján jelentkező maximum szinguláris, sem X, sem Y irányban nem korrelálható, mélysége sem nagy, 1,85 m-es mélységben nyoma sincs. Nem kizárt, hogy egy oszlop maradványa, de az anomáliát összehordott kő-, vagy tégla-halom is okozhatta. Az Y= 22,5 m-nél és az Y= 28,5 m-nél tapasztalt kisebb ellenállás-növekedés már lehet annak a markáns indikációnak része, amit a K1. ábra mutat. Hasonló állapítható meg az X= 2 m-es szelvényen is. 8

Jelentős, 100 ohmm-nél nagyobb valódi ellenállások találhatók az X= 3 m-es szelvényen Y= 24,5 m-ben és Y=28,5 m-ben, az X= 4 m-es szelvényen 24,5 m-ben és 29,5 m-ben, az X=5 m-es szelvényen Y= 23,5 m-ben és Y= 30 m-ben, az X= 6 m-es szelvényen Y= 23,5 m-ben és Y= 30,5 m-ben. Az X= 7 m-es szelvényen az Y= 23,5 m-es és az Y= 30 m-es anomália csökkenő mértékű, de újabb anomáliák is megjelentek. Az Y= 12,5 m és Y=15,5 m közötti sávban a fajlagos ellenállás 100 ohmm-nél nagyobb, a maximum 14,5 m-nél található. Ez a sáv további szelvényeken is követhető. Az X= 8 m-es szelvényen Y=9,5 m-nél kezdődik egy kisebb, 90 ohmm-es ellenállásnövekedés, mely a következő szelvényen folytatódik. A 12,5 m és a 15,5 m közötti sáv anomáliájának maximuma 15 m-nél van. Y= 23,5 m-ben és Y= 30,5 m-ben 200 ohmm-nél nagyobb a fajlagos ellenállás. Ez az X-tengellyel csaknem párhuzamos anomália vékony, az előtte és mögötte mért értékek 50 ohmm körüliek, hatásuk az 1,85 m-es mélységszinten is észlelhető, de a 3,95 m-es szinten már nem. Ez határozottan épületalapra utal. Y= 20,5 m-nél szintén egy tovább követhető, 100 ohmm-nél nagyobb ellenállású ható jelent meg. Az X= 9 m-hez tartozó szelvényen az előzőhöz hasonló anomáliák kissé módosultak. Y=10,5 m-ben található 100 ohmm-nél nagyobb ellenállás. A korábbi 12,5 m ás 15,5 m közötti sáv leszűkül. Az Y= 14,5 m-ben és az 15,5 m-ben meghatározott 150 ohmm feletti ellenállás maximuma Y= 15 m-nél van. Az Y= 20,5 m-es, Y= 23,5 m-es és az Y= 30,5 m- es anomáliák jól korrelálhatók a szomszédos szelvényekkel. Az Y= 30,5 m-ben lévő 350 ohmm-t meghaladó fajlagos ellenállás cementált, a környezeténél lényegesen kevesebb vizet tartalmazó hatóra utal. Az X= 10 m-es szelvény anomáliái az előzőhöz hasonlóak. Az Y= 10,5 m-nél, 20,5 m- nél, 23,5 m-nél és 30 m-nél lévő ellenállások valamivel kisebbek az előző szelvényen lévőknél, de hasonlóan jól követhetők. A 3-3,5 m széles sáv Y= 13,5 m és Y= 16,5 m közé került, maximuma 15 m-nél van. Az X= 11 m-es szelvény ellenállás maximumai : Y= 10,5 m-nél, Y= 13,5 m és 16,5 m közötti sávban (Y=15 m-es csúccsal), 20,5 m-nél, 23,5 m-nél, 29,5 m és 30,5 m között. Az X= 12 m-hez tartozó szelvényen 100 ohmm feletti értékek jelennek meg Y= 10,5 m és Y= 16,5 m között. A 10,5 m-től 16,5 m-ig lévő szakasz két részre osztható: 10,5 m-től 12,5 m-ig 100 és 106 ohmm közötti fajlagos ellenállású (csúcs Y= 10,5 m-nél), 13,5 m-től 16,5 m-ig 130 és 170 ohmm közötti fajlagos ellenállású (csúcs Y= 15 m-nél). Y= 20,5 m- nél és 23,5 m-nél az anomália változatlan, Y=30,5 m-nél kiszélesedik. (29,5 m-től 31,5 m- ig). Az X= 13 m-ben mért szelvényen 11,5 m-től 24,5 m-ig feltehetően egy alappal párhuzamos anomália látható. Ez éppen úgy, mint néhány más indikáció, az 1,85 m-es mélységszinten is követhető, ami azt jelenti,hogy a ható (feltételezésünk szerint épületalap) alsó széle 1,7 m és 2,0 m közötti mélységben van. A szelvény végén lévő, 29 m és 32 m közötti nagyobb ellenállás legnagyobb értéke 30,5 m-ben van. Az X= 14 m-es szelvényen csupán 22 m és 26 m között valamint 29 m és 31 m között van említésre méltó ellenállás-növekedés. A 24 m-ben és a 30,5 m-ben jelentkező csúcsok a szomszédos szelvénnyel jól korrelálnak. Hasonló az X= 15 m-es szelvény is, az anomáliák itt X= 23,5 m-ben és X= 30,5 m-ben vannak. Új anomália-rendszer kialakulása vehető észre az X= 16 m-es szelvényen. 100 ohmmnél nagyobb a fajlagos ellenállás az alábbi helyeken: 2,5 m-től 4,5 m-ig (maximum 4 m- nél),10,5 m-nél, 17,5 m-től 20,5 m-ig (csúcs 19,5 m-ben), 22,5 m-ben, 27,5 m-ben és 30,5 m-ben. Ezzel jól korrelál az X= 17 m-es szelvény, ahol a nagyobb fajlagos ellenállású helyek: 2,5 m-től 4,5 m-ig (csúcs 3,5 m-nél), 6,5 m-ben, 10,5 m-ben, 18 m-től 20,5 m-ig 9

(maximum 19 m-ben), 23 m-ben, 25,5 m-től 28 m-ig (csúcs 27 m-ben) és 31,5 m-ben. Megfigyelhető, hogy a kis fajlagos ellenállású agyagos összlet kivékonyodik, ami a további szelvényeken is látható. Az alsó homokos összletben kialakult egy 100 ohmm feletti ellenállású ható, amely az X= 21 m-es szelvényig húzódik. Ez valószínűleg rétegeredetű, a homokréteg durvább szemcséjű lett. Nem kizárt azonban, hogy valamilyen üreg (esetleg egy pince) maradványa, melynek lejáratát az X= 17, 18 és 19 m-es szelvényen Y= 23-23,5 m-ben lévő függőleges irányú anomália jelezhetné. Az X= 18 m-es szelvény mentén szintén több ilyen szakasz található.2,5 m-től 7,5 m-ig (csúcs 7 m-ben), 10,5 m-ben, 18,5 m-től 20,5 m-ig (csúcs 19,5 m-nél), 25,5 m-től 28,5 m- ig (markáns csúcs 27,5 m-ben) és 31,5 m-ben. Az X= 19 m es szelvényen a 2,5 m és 8 m közötti sávban két helyi maximum van: 4,5 m-nél és 7,5 m-nél. 10,5 m-nél, 20,5 m-nél és 23,5 m-nél korrelálható maximumok találhatók. A 25,5 m és 29 m közötti intervallumban 27,5 m-nél 450 ohmm-t meghaladó fajlagos ellenállás kis nedvességtartalomra utal. A szelvény végén Y= 31 m-nél jelentkezik egy jól korrelálható anomália. Hasonló kép mutatkozik az X= 20 m-es szelvényen. Az Y= 4,5; 6,5; 10,5; 17,5; 20,5 m-nél és az Y= 23,5 m-nél lévő ellenállás-maximumok a felszín közelében, a 0,75 m mélységszinten észlelhetők, de az 1,85 m-es szinten nem. Az Y= 25,5 m és az Y= 28,5 m közötti szakaszon az előző szelvényhez hasonlóan a csúcs 27,5 m-ben van. A szelvény végét a 30,5 m és a 31 m közötti maximum zárja. Az X= 21 m-ben mért szelvény Y= 2 m és 7,5 m közötti szakaszán kissé elnyúlt anomália látható 4,5 m-ben és 7,5 m-ben mért 200 ohmm feletti csúcsokkal. A 10,5 m-nél, 17,5 m-nél, 20,5 m-nél, 23,5 m-nél, 28,5 m-nél és a 30,5 m-nél mért anomália jól azonosítható az előző szelvénnyel. Hosszan elnyúló nagyobb ellenállások találhatók az X= 22 m-es szelvényen, mely az X=23 m-es szelvénnyel együtt egy változékony ellenállásokkal jellemezhető területet zár le. Az Y= 2 m-től 7,5 m-ig tartó és az Y= 10,5 m-ben mért anomália csaknem teljesen azonos az előző szelvény adataival. Az X= 17 m-től 20,5 m-ig, valamint a 22,5 m-től 31,5 m-ig mért ellenállások végig nagyobbak, mint az előző és a következő szelvényen észlelt adatok. Ez arra utal, hogy a szelvény gyakorlatilag párhuzamosan húzódott egy feltételezhető épületmaradvánnyal, vagy legfeljebb kis szöggel metszette annak nyomvonalát. A további szelvényeken Y= 15 m és Y= 34 m között alig található régészeti szempontból lényeges indikáció. Az X= 23 m-nél mért szelvény Y= 24 m-ig jól korrelál az X= 22 m-es szelvénnyel, Y= 24 m-től a szelvény végéig nincs számottevő ellenállás növekedés, egy épület maradványaira emlékeztető anomália sor lezárult. Az X= 24 m- es és az X= 25 m-es szelvényen 4,5 m-nél, 7,5 m-nél és 19,5 m-nél található 100 ohmm-nél nagyobb fajlagos ellenállás. Az X= 26 m-es szelvény 4,5 m-ben, 7,5 m-ben, 11 m-ben és 23,5 m-ben, az X= 27 m- hez tartozó 4,5 m-ben, 7,5 m-ben 11,5 m-ben és 23,5 m-ben jelez említésre méltó indikációt. Az X= 28 m-es és az X= 29 m-es szelvényen 7,5 m-nél, 11,5 m-nél 150 ohmm körüli, 23,5 m-nél ennél kisebb anomáliát határoztunk meg. Az X= 30 m-es és X= 31 m-es szelvényen jól azonosítható a 7,5 m-ben, 11,5 m-ben és 13,5 m-ben megjelent ellenállás-maximum. Az X= 32 m-es szelvényen a 7,5 m-es indikáció az 1,95 m-es mélységszinten is észlelhető. A 13,5-ben lévő anomália jól azonosítható. Az X= 33 m-es, 34 m-es, 35 m-es és 36 m-es szelvényen a 11 m és 13 m közötti indikáció egyaránt jól követhető. A további szelvényeken (X=37 m-estől X= 43 m-esig) 10

régészeti szempontból értékelhető indikáció nincs. A felső homokréteg kivékonyodik, az agyagos összlet lényegesen vastagabb, az alsó homokos összlet két részre oszlik. Elősegíti a geofizikai eredmények értelmezését az ellenállás-maximumok térképen való ábrázolása. K5. ábrán a 0,75 m-es szint valódi fajlagos ellenállásainak a mérési szelvények mentén felvett értékeinek helyi maximumait tüntettük fel. Ez a térkép lényegében a 43 szelvény értelmezésénél mondottakat összesítve illusztrálja. A feldolgozott mágneses adatokat a K6., K7. és K8. ábra tartalmazza. A felső állásban meghatározott térerősségre kevésbé hatottak a felszínen nagy mennyiségű, szétszórt tégladarabok mint a felszínen, azaz alsó állásban mért adatokra. Mivel az alsó állásban sokkal gyakrabban jelentkeztek a változások, a gradiens értékek jobban követik a felszínen mért adatokat, mint a magasabban mérteket. Nagyon sok apró anomália jelentkezik, ezek egy része a geoelektromos mérések kiértékelését ismerve korrelálható az ellenállások anomáliaival, de önmagukban bizonytalanul értelmezhetők. Ezért a konklúziókat elsősorban az ellenállásmérésekre támaszkodva vontuk le. Összefoglalva megállapítható, hogy az eredetileg mérésre kijelölt terület kibővítése szerencsére kedvező irányú és mértékű volt. A K5. ábrán az X= 3 m-től X= 22 m-ig, valamint az Y= 23 m-től Y= 32 m-ig tartó területen épület, alakja alapján feltételezhetően templom alapja rajzolódott ki. Ezt a 0,75 m-es mélységszintre meghatározott fajlagos ellenállás adatokat ábrázoló izovonalas térkép is alátámasztja (K1.ábra) Az alapok alsó határára a K2. ábrából következtethetünk. Az Y= 23,5 m-ben húzódó alap körvonalai még láthatók az 1,85 m-es mélységben, de a fajlagos ellenállás 40-50 ohmm-re csökkent, ami azt jelenti, hogy ennek a mélységnek közvetlen környezetében ér véget az épület alapja. Csupán az X= 15,5 m és az X= 21 m közötti szakaszon jelentkezik ennél nagyobb ellenállás, amit kisebb nedvességtartalmú közeg okozott. A feltételezett épületen belül az X= 19 m, Y= 27,5 m-ben mértük a 0,75 m-es mélységszint legnagyobb fajlagos ellenállását, 460 ohmm-t. Kiterjedése nem nagy, egy irányban sem haladja meg a 3,5-4 m- t. A K2. térképen látható, hogy a fajlagos ellenállás nem éri el az 50 ohmm-t, tehát az objektum alsó széle nem éri el az 1,85 m-t. Jól korrelálható indikációkat határoztunk meg Az X= 6 m-től X= 14m-ig tartó sávban Y=10 m és Y= 21 m között ( K1. és K5. ábra) Az X= 14 m-es szelvényen Y= 10,5 m-től Y= 20,5 m-ig húzódik egy alaptól eredő anomália, mely az 1,85 m-es mélységben is anomáliát okozott. Erre merőlegesen markáns anomália látható az Y= 14,5 m-es és az Y=15,5 m-es vonalon X= 6 m és X= 14 m között.(k1., K2.és K5. ábra) Kisebb maximumokkal ugyan, de észrevehetően jelenik meg két ezzel párhuzamos indikáció az Y= 10,5 m-es és a 20,5 m-es vonalon. Figyelemre méltó indikáció látható az Y= 7,5 m-es Y= 10,5 m-es vonalon X= 15,5 m és X=32 m között. Az Y= 7,5 m-es mélyebb, 1,85 m-ben és észlelhető. Keskeny volta miatt mindkettő épületalap jelenlétére utal, azonban kapcsolatuk nem érzékelhető. Eredetét feltárással lehet tisztázni. Az Y= 10,5 m-es anomália X= 25 m-től kissé változtatva irányát az X= 34 m-es maximum felé tart. Ez utóbbi sem mély, már 1,85 m-ben sem jelenik meg. A terület közepén lévő, az X= 16 m és X= 25 m közötti sávban Y= 16 m és Y= 21 m között látható indikációk eredetét feltárással lehet megismerni. 11

Ura Az eredetileg mérésre kijelölt 10x15 m-es területet megnövelve 14x35 m-es területen 1x1 m-es négyzethálóban az X tengellyel párhuzamos 15 szelvény mentén végeztünk geofizikai méréseket. A mért adatokból meghatározott valódi fajlagos ellenállásokat 0,25 m-től 5,7 m-ig terjedő mélységben minden szelvényen ábrázoltuk. (U4.1.-U4.15. ábra). 0,75 m, 1,85 m és 3,95 m mélységszinten megadtuk a fajlagos ellenállások síkbeli eloszlását. (U1., U2., U3. ábra) 5,7 m-ig a rétegek két csoportba oszthatók.1,5-2,0 m-ig homokos, 30 ohmm-nél nagyobb fajlagos ellenállású rétegek, alatta kis fajlagos ellenállású agyagos, kőzetlisztes kőzetek találhatók. A homokok csaknem az egész területen finomszeműek, 40 ohmm alattiak. Az agyagok ellenállása 10 ohmm-nél kisebb, az aleuritoké (kőzetlisztes agyagoké) 10 és 20 ohmm között van. Kisebb, 40 ohmm körüli anomáliák helyenként találhatók, de kis értékük miatt ezek nem származhatnak kő alapoktól. Ilyenek az Y= 2 m-es és Y= 5 m-es szelvényen. (U1. ábra.) Ez utóbbi azért figyelemre méltó, mert az Y=5m-től Y= 10 m-ig terjedő szakaszon X=4,5 m-nél és X= 8,5 m-nél 3-5 ohmm-es helyi maximumok találhatók. Ezt az 5x4 m-es téglalap kerületét követő anomáliát valószínűleg döngölt, a környezeténél kissé tömörebb kőzet okozta, és ez akár egy kis objektum alapja is lehet. Az Y=6 m-nél kezdődik az az intenzíven növekvő fajlagos ellenállású képződmény, mely még az 1,85 m-es mélységszinten jelen van, de a 3,95 m-esen már nincs, sőt ebben a mélységben itt található a legtisztább, kőzetlisztet, finom homokot nem tartalmazó, 8 ohmm-t nem meghaladó fajlagos ellenállású agyagréteg. A topográfia ebben az irányban emelkedik, valószínű, hogy egy homokréteg helyezkedik el a felszínen lévő vékony talajréteg alatt. Fajlagos ellenállása a terület D-i széle felé 30-40 ohmm-ről 50-60 ohmm-re fokozatosan nő, de az Y= 12 m-es szelvény X= 15,5 m-es és X= 16,5 m-es pontján eléri a 80 ohmm-t, az Y= 13 m-es és az Y= 14 m-es szelvény X=16,5 m-énél 100 ohmm-nél nagyobb értéket határoztunk meg. Valószínű, hogy ezt már kőalap okozta, de ezt eldönteni csak a jelenlegi kutatástól D-re fekvő rész felmérése után lehet. A mágneses méréseket a felszínen (alsó állás) és a felszíntől 1 m-rel magasabban (felső állás) végeztük. A mért értékeket a térerősség napi járásának megfelelően korrigáltuk. A térképeken a korrigált adatokat ábrázoltuk. A felső állás a felszíntől távolabbi, nagyobb térrészről ad információt. Az U5.b.ábrán látható, hogy az agyagos rétegösszlet és a terület D-i szélén talált homokos összlet jól elkülöníthető, és az Y= 5 m-es szelvény indikációi sok helyen a mágneses térerősség térképen is megjelennek. Változatos, nagy anomáliákat mutat a talaj felszínén mért adatokból származó térkép (U5.a. ábra), valamint a térerősség vertikális gradiensei tartalmazó U6. ábra. Az anomáliák közel lévő pozitív és negatív értékkel párosan jelennek meg, ami azt jelenti, hogy ezeket felszín közeli nem nagy méretű hatók hozták létre. Méréseinkkel egy időben a nyíregyházi Jósa András Múzeum szakemberei fémdetektorral végeztek kutatást, és viszonylag nagy mennyiségű fémleletet (csattok, pénzérmék) találtak. Összefoglalva elmondható, hogy a mért terület csak részben fedett le olyan térrészt, amely feltételezhetően régészeti objektumot jelez. Ezért célszerűnek tartjuk az alábbi munkák elvégzését: A mérések alapján javasoljuk a kutatás kiterjesztését a jelenleg megkutatott területtől D-i irányban. 12

A kis ellenállás-kontraszttal jelentkező, de épített objektumra utaló alakú anomáliát az itt legnagyobb ellenállású helyen, az Y= 5 m-es szelvény X= 7,5 m-es pontján feltárással javasoljuk ellenőrizni. A kétpólusos mágneses anomáliák közül az Y=7 m-es és az Y= 9 m-es szelvény között az X= 11 m-es vonalon lévőt célszerű feltárni. 13

Császló A meglévő császlói templomot egy korábbi templom területére (esetleg egy régebbi templomra) építették. Feladatunk a régi templom esetleges maradványainak kutatása volt a mostani templom közvetlen környékén. A méréseket számos elháríthatatlan körülmény zavarta: a templom előtti járda, mellette közel 1 m átmérőjű fa, asztalnyi nagyságú kövek stb. A templom előtt 2, mögötte 5, a falu felőli oldalánál 2, ellenkező oldalánál 5 ellenállásszelvényt lehetett lemérni. A templom előtti, az X= 2.5 m-hez és az X= 4,5 m-hez tartozó, az Y tengellyel párhuzamos szelvény közti távolság 2 m volt, a falu felőli, az Y= 26 m-hez és az Y= 28,5 m-hez tartozó szelvények 2,5 m-re voltak egymástól. Ezeken a területeken mágneses méréseket nem végeztünk. A többi oldalon az 5 szelvény 1 m-es szelvényközzel 4 m széles sávban készült. Itt mind az elektromos, mind a mágneses mérésekre sor került. A felszíntől 5,7 m-ig terjedő mélységközben a földtani felépítés nagyon változatos. A felső 80-120 ohmm-es homokos összlet változó szemcséjű, helyenként durvább itt nagyobb a fajlagos ellenállás -, helyenként teljesen eliszaposodik, agyagosodik. Ebben a közegben az Y=10,5 m-től Y= 14,5 m-ig tartó sávban 300-900 ohmm-es oszlopsorra emlékeztető anomáliákat mutattunk ki (Cs1. és Cs2. ábra). Mélységük változó, legtöbbjük eléri az 1,85 m-t (Cs2. ábra) Valószínű, hogy az Y= 14,5 m-es szelvényen a meglévő templom alapjainak oldalhatása növelte a fajlagos ellenállást, de a több száz ohmm-es indikációk így is egyértelműen eltemetett objektumot jeleznek. Két anomália-sort mutat a Cs1. és Cs2. ábra. Az egyik maximumai a kutatásra kijelölt terület határán, az Y= 13,5 m- es szelvényen, a másiké az Y= 11,5 m-es szelvényen jelenik meg. Feltárással lehet tisztázni, hogy az egyes maximumok a szelvényen belül, illetve a szelvények között milyen kapcsolatban vannak. Hasonló anomália-sor adható meg az Y= 28,5 m-es szelvényen, ahol a 0,75 m-es mélységszinten maximumok az X= 5,5; 9,5; 12,5; 15,5; 18,5; 23,5 és 31,5 m-ben vannak. X=8,5 m-től X=16,5 m-ig 250 ohmm feletti, X=20,5 m-től X=24,5 m-ig 350 ohmm feletti fajlagos ellenállásokat határoztunk meg. Feltárással eredetüket tisztázni lehet. A templom bejárata előtt egy nagy méretű fa és kövek, valamint a templom előtti járda miatt szintén csak két szelvényt lehetett megmérni. Az X= 2,5 m-es, Y tengellyel párhuzamos szelvény a kutatásra kijelölt terület határán haladt át. A másik ezzel párhuzamosan X= 4,5 m-hez tartozik. Régészeti szempontból jelentős indikáció ezeken a szelvényeken nem adódott. A templom mögött az Y tengellyel párhuzamos, X= 30.5 m-től X= 34,5 m közötti öt szelvény 4 m széles sávban készült. A középső (X= 32,5 m-hez tartozó) a kutatásra kijelölt terület határával esik egybe. Az itteni ellenállás-emelkedések feltehetően rétegeredetűek. A mágneses mérések a templom két átellenes sarkán óriási anomáliákat regisztráltak. Ez nem ered sem régészeti objektumtól, sem kőzetváltozástól. Mindkét helyen villámhárító van, a becsapódó villámok felmágnesezik a körülöttük lévő kőzeteket, amelyekben igen nagy térerejű remanens mágnesezettség jön létre. Ez oly mértékben szuperponálódik a földi térre, hogy minden egyéb változást elnyom és igen nagy anomáliát okoz. Jelen esetben mindkét mért sávban mintegy 6-7 m hosszon kizárja a régészeti célú értelmezést. A hosszabb szelvényen több helyen egybeesnek a kisebb anomáliák az elektromos mérésekkel. Az utóbbiak régészeti szempontból a mélység felé való felbontás miatt sokkal több információt tartalmaznak. 14

Nagyecsed A kutatandó terület egy fiatal meggyfákkal beültetett gyümölcsös volt, melynek legfelső talajrétegét teljesen száraz finomszemű homok (futóhomok) alkotta. Az alatta lévő rétegek földtani felépítését 5,7 m-ig a geoelektromos mérések alapján tudjuk megadni. A felső rétegösszlet fajlagos ellenállása 200 ohmm-nél nagyobb,helyenként meghaladja a 800 ohmm-t is, alsó szélének mélysége változó, 0,7-2,5 m, de néhol 3,8-4,0 m-ig tart. Itt tehát különböző szemcseméretű, laza szerkezetű homokok találhatók, a pórusok nem tartalmaznak vizet, csak a szemcsék felülete nedves (a felszínem még az sem). A geológiai nevezéktan ezeket a homokokat száraz homok -ként definiálja. Csupán megjegyezzük, hogy ha ez a réteg vízzel telített lenne, fajlagos ellenállása nem érné el a 40-50 ohmm-t. Ezt követi egy 70-200 ohmm-es, 1,0-2,5 m vastag átmeneti zóna, agyagos kőzetlisztes finomhomok. Alatta 4,0-4,5 m mélységtől az általunk vizsgált 5,7 m-ig agyagos össszlet következik, amely különböző mértékben kőzetlisztet tartalmaz. Ebben a földtani környezetben kellett megtalálni azokat a geofizikai anomáliákat, amelyek régészeti objektumokhoz köthetők. Sajnos a száraz homokok és a cementált kőalapok közötti fajlagos ellenállás-kontraszt kicsi, ami a feldolgozás utáni adatok értelmezését jelentősen megnehezíti. Annak ellenére, hogy a környezet is nagy fajlagos ellenállású, feltételezzük, hogy a keresett alapoké ezt is meghaladja. A mért területet kissé kibővítettük, a kijelölt 12x20 m-es helyett 14x35 m-es területen mértünk. 15 Y-irányú szelvény mérése után határoztuk meg a valódi fajlagos ellenállásokat tartalmazó vertikális metszeteket (N4.1.-N4.15. ábra) és három mélységszintre (0,75 m, 1,85 m, 3,95 m) vonatkozó izovonalas ellenállás-térképet. A szelvények jól korrelálhatók,ami az N1. ábrán láthatóan 0,75 m-es mélységben több helyen szembetűnő: Y=10,5 m vonalon, Y= 18,5 m-es és Y=20,5-21,5 m-es vonalon több pontban, és különösen az Y= 14,5 m-es és Y= 25,5 m-es vonalon az X= 0 m-es szelvénytől végig az X= 11 m-es szelvényig ( N1. ábra).ezek a 0,75 m-ben meglévő anomáliák az Y=21,5 m-es és az X= 25,5 m-es kivételével csak néhány ponton érik el az 1,85 m-es mélységet. Az N2. ábrán látható, hogy az Y= 21,5 m-es és az Y= 25,5 m-es anomália az X= 6 m-es szelvény maximumán keresztül kapcsolódik. Alakja alapján megfigyelendő az 1,85 m mélységszintre vonatkozó térképen (N2. ábra) lévő X=10,5m Y= 20,5 m pontból induló, X= 11,5 m Y=22,5 m felé, valamint az X= 10,5m Y=18,5 m felé folytatódó kisebb anomália, mely a mért területen túl folytatódik. Valószínű, hogy 1 és 4 m között helyezkedhet el, mert sem a 0,75 m-es, sem a 3,95 m-es térképen nem jelenik meg. Megemlítendő még két markáns indikáció. Az egyik a 0,75 m-es térképen (N1. ábra) az X= 6 m-es Y=3,5 m-es ponttól a (10,5; 4,5) koordinátájú pontig tartó, sekély mélységű anomália. Az 1,85 m-es szinten nem jelentkezik, amit a szelvények is mutatnak (N4.7.- N4.11. ábra). A másik egy mélyebb hatótól származó, sem a 0,75 m-es, sem a 3,95 m-es mélységben nem érzékelhető, csak az 1,85 m-es mélységtérképen látható indikáció (N2. ábra). Az ívelt anomália az X=1 m, Y=28,5 m pontból indul az X=6 m, Y=30,5 m pont felé, majd a (11;28,5) pont felé fordul. Mind a 0,75 m-es, mind az 1,85 m-es ellenállás-térkép alapadataiból elkészítettük a szelvények lokális maximumainak térképét (N5. és N6. ábra). Az X=0 m-hez és az X=8 m- hez tartozó szelvényeken az X tengellyel párhuzamos maximum sorok dominálnak, az X=8m és 14 m közötti sávban az ezekkel mintegy 45 fokot bezáró, egymásra merőleges maximum irányok nem zárják ki az épületalapok létezését. 15

Az anomáliák egyik irányban sem zártak, nem rajzolódott ki egy teljes épületalap. Az X tengely irányában célszerű lenne további méréseket végezni. A mágneses mérések első sorban az alsó állásban változékonyak, amiből következik, hogy a gradiens térkép szintén számos anomáliát jelez. Ezek néhány része egybe esik az elektromos mérésekével, például az 1,85 m-es mélységre utaló térképekkel.(n2. és N6. ábra). Összefoglalás A geofizikai vizsgálatok mind a négy területen eredményesek voltak, de az eredményesség foka némileg különböző volt. Kishódoson kihasználva a nagyobb terület jobb áttekinthetőségét, épületalapokat lehetett kimutatni. Az ellenállásmérések alapján becsülni lehetett azok alsó szélének mélységét is. E mellett olyan falakra emlékeztető indikációk is voltak, amelyek nem adtak épületre jellemző zárt idomot. Császlón a templom D-i oldalán a sok zavaró körülmény ellenére oszlopsoros épületalapra emlékeztető anomáliák jelentkeztek. Urán a mért terület D-i szélén találtunk valamilyen objektumhoz köthető indikációt, és ki lehetett jelölni a további kutatások irányát. Nagyecseden kedvezőtlen ellenállásviszonyok nehezítették az értelmezést, a környezet és a feltételezett maradványok fajlagos ellenállásai között kicsi a kontraszt. Az anomáliák helyén történő feltárások eredményeitől függően lehet dönteni a kutatások folytatásáról. M i s k o l c, 2010. október 5. Hursán László okl. geofizikusmérnök 16

a. b. c. 4. ábra

K1. ábra

K2. ábra

K3. ábra

X = 0 méter Kishódos, 2010 K4.1. ábra X = 1 méter Kishódos, 2010 K4.2. ábra X = 2 méter Kishódos, 2010 K4.3. ábra X = 3 méter Kishódos, 2010 K4.4. ábra X = 4 méter Kishódos, 2010 K4.5. ábra

X = 40 méter Kishódos, 2010 K4.41. ábra X = 41 méter Kishódos, 2010 K4.42. ábra X = 42 méter Kishódos, 2010 K4.43. ábra

K5.ábra Lokális maximumok 0.75m mélységben

K6.ábra

K7.ábra

K8.ábra

U1. ábra

U2. ábra

U3. ábra

Y = 0 méter Ura, 2010 U4.1. ábra Y = 1 méter Ura, 2010 U4.2. ábra Y = 2 méter Ura, 2010 U4.3. ábra Y = 3 méter Ura, 2010 U4.4. ábra Y = 4 méter Ura, 2010 U4.5. ábra

U5.ábra

U6.ábra

U7.ábra

Cs1. ábra

Cs2. ábra

Cs3. ábra

Y = 14,5 méter Császló, 2010 Cs4.1. ábra Y = 13,5 méter Császló, 2010 Cs4.2. ábra Y = 12,5 méter Császló, 2010 Cs4.3. ábra Y = 11,5 méter Császló, 2010 Cs4.4. ábra Y = 10,5 méter Császló, 2010 Cs4.5. ábra

Y = 28,5 méter Császló, 2010 Cs4.6. ábra Y = 26 méter Császló, 2010 Cs4.7. ábra X = 30,5 méter Császló, 2010 Cs4.8. ábra X = 31,5 méter Császló, 2010 Cs4.9. ábra X = 32,5 méter Császló, 2010 Cs4.10. ábra

X = 33,5 méter Császló, 2010 Cs4.11. ábra X = 34,5 méter Császló, 2010 Cs4.12. ábra X = 4,5 méter Császló, 2010 Cs4.13. ábra X = 2,5 méter Császló, 2010 Cs4.14. ábra

Cs5.ábra

Cs6.ábra

Cs7.ábra

N1. ábra

N2. ábra

N3. ábra

X = 0 méter Nagyecsed, 2010 N4.1. ábra X = 1 méter Nagyecsed, 2010 N4.2. ábra X = 2 méter Nagyecsed, 2010 N4.3. ábra X = 3 méter Nagyecsed, 2010 N4.4. ábra X = 4 méter Nagyecsed, 2010 N4.5. ábra

N5.ábra Lokális maximumok 0.75m mélységben

N6.ábra Lokális maximumok 1.85m mélységben

N7.ábra

N8.ábra

N9.ábra