A rákkutató, akire mindenki büszke a cigánysoron 2015. November 08. Az elsõ roma származású akadémiai ösztöndíjasnak hetedik gyerekként sikerült kitörni. "Én ugyanúgy vállalom, hogy cigány vagyok, és nem szégyellem õket. Nagyon büszkék rám, ahogy az egész falu is. Idõközben az utánam jövõk is kedvet kaptak a tanuláshoz: több unokahúgom leérettségizett, többen diplomát is szereztek." Orsós Zsuzsa biológus, rákkutató egyszerre tette meg a nagy ugrást: szinte írástudatlan szülõk gyermekeként lett a Magyar Tudományos Akadémia elsõ roma ösztöndíjas kutatója. Szívügyének a romák lesújtó egészségi állapotának a javítását tekinti. Orsós Zsuzsa a Heteknek elmondta: nincs univerzális modell a felzárkóztatásra, és az integrációs programok mellett elsõsorban a tanárok, mentorok személyes áldozatvállalásán, bizalmán múlik, hogy kinek sikerül kiemelkedni, mások számára is példává válni. Kezdetektõl támogatta Önt mindenki? Az általános iskolában voltak olyanok, akik kezdettõl biztattak, egyenrangúként kezeltek. De nem mindenki: emlékszem, az osztályfõnököm nyolcadik osztályban le akart beszélni az érettségirõl, õ szakmunkásképzõbe küldött volna, annak ellenére, hogy végig színjeles tanuló voltam. Szerencsére a kémiatanárnõm ajánlott Pécsett egy erõs szakközépiskolát, ahol aztán vegyésztechnikus végzettséget szereztem. Sok múlik a tanárokon? Igen, hiszen gyakran maguk a szülõk sincsenek tisztában a továbbtanulási lehetõségekkel, meg féltik is a gyerekeiket kollégiumba elengedni, ezért õket is meg kell gyõzni. Jó példa erre, hogy még a saját nõvérem sem engedte el a fiát a 100 kilométerre lévõ Gandhi Gimnáziumba, inkább egy közelebb lévõ szakmunkásképzõt végzett el, pedig többre lett volna képes. Sajnos nagyon meghatározó az életút szempontjából az iskolai közeg, ahova a gyerek kerül, különösen Magyarországon. A tanároknak óriási szerepe van abban, hogy ki tud kiemelkedni, megfelelõ végzettséghez jutni, munkát találni.
Családjában volt más diplomás? Nem, még a testvéreimnek sincs érettségijük. Egy kis faluból, Németkérrõl származom, a szüleim pedig egyszerû munkásemberek, gyakorlatilag írástudatlanok. Én vagyok a legkisebb, hetedik gyermekük. Kezdettõl fogva szerettem tanulni, már az elsõ osztály végén könyvjutalmat kaptam, amitõl meglepõdtek, mert addig egy gyerek sem kapott nálunk könyvet. A szüleim innentõl kezdve nagyon büszkék voltak rám, és elhitték, elfogadták, hogy nekem más az utam. Ha hazamegy, nem lóg ki nagyon közülük? Nem, ugyanúgy szót értünk egymással, mint régen, õk a családom. A képzettség ezen nem változtatott. Én ugyanúgy vállalom, hogy cigány vagyok, és nem szégyellem õket. Nagyon büszkék rám, ahogy az egész falu is. Idõközben az utánam jövõk is kedvet kaptak a tanuláshoz: TÖBB UNOKAHÚGOM LEÉRETTSÉGIZETT, TÖBBEN DIPLOMÁT IS SZEREZTEK. Mennyire éltek szegénységben? Egyszerûen éltünk, de nem nélkülözésben. Könyvespolc, nyaralás, kirándulás, sportolás mindezt azonban csak most, szülõként pótolom be a hétéves kislányommal. Férjemet a PTE Népegészségügyi Intézetében, a munkatársamként ismertem meg. Érettségi után rögtön az egyetemen tanult tovább? Nem, elõször öt éven át laboránsként dolgoztam a Pécsi Tudományegyetemen. Középiskolás barátnõm kitartó biztatására volt szükségem, hogy ennyi év után újra tanulásra adjam a fejem. Nappali tagozatra, biológus szakra jelentkeztem. Szüleim nem tudtak volna támogatni, ezért ÓRIÁSI SEGÍTSÉGET JELENTETT EMBER ISTVÁN PROFESSZOR ÚR NAGYVONALÚ FELAJÁNLÁSA, HOGY FÉLÁLLÁSBAN DOLGOZHATOK AZ EGYETEM MELLETT.
A munka és a diákhitel segítségével végeztem el az egyetemet. Önön kívül voltak ott más roma hallgatók? Nem tudok róla. Ahogy az ember halad felfelé az oktatási rendszerben, úgy csökken a cigány származásúak aránya, és talán a természettudományi karokon vannak a legkevesebben. A Romaversitas ösztöndíjasaként viszont találkoztam más cigány hallgatókkal, akikkel nagyon sokat beszélgettünk a hátterünkrõl és a jövõnkrõl. Az egyetemen nem érte semmilyen hátrány amiatt, hogy cigány származású, pláne nõ? Nem, inkább támogatást tapasztaltam, a középiskolában és az egyetemen is elsõ pillanattól befogadtak. A tudományos életben pedig még mindig a teljesítmény számít. Már Phd-hallgatóként is kiemelt kutatási területe volt a daganatok genetikai meghatározottságának vizsgálata az észak-magyarországi oláhcigány közösségekben. Miért ezt kutatta? Magyarország élen jár a tüdõrákos megbetegedések és halálozások arányát tekintve, de a cigányoknál még ennél is rosszabbak a mutatók. Megjegyzem, nemcsak a daganatos megbetegedéseket tekintve, hanem HALÁLOK TERÉN ROSSZABBAK A CIGÁNYOK STATISZTIKÁI, MINT A NEM ROMÁKÉ, e ennek valamilyen genetikai
meghatározottsága. És mire jutottak? Arra, hogy a romák körében tapasztalható magasabb megbetegedési és halálozási arány nem magyarázható az indiai származással. A korai karcinogenezis kialakulásában fontos szabályozó szereppel bíró genetikai tényezõk lényegesen nem különböztek a romák és a nem romák között. És ha nem a genetika felelõs, akkor a környezet. Többek között a életmód: táplálkozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, szexuális aktivitás, stressz, továbbá az, hogy részt vesznek-e a különbözõ szûréseken. A Nemzeti Kiválóság program révén kaptam lehetõséget arra, hogy a pécsi Gandhi Gimnázium diákjai számára egy egészségfejlesztõ programot dolgozzak ki, és azt elvégezzem velük. A Gandhiban válogatott, tehetséges cigány diákok tanulnak. Milyen tapasztalatokat szerzett velük kapcsolatban? Az biztos, hogy õk nem az átlagos és valószínûleg nem is a leghátrányosabb helyzetû cigányság képviselõi, de még nekik is sokkal rosszabbak az életmódbeli jellemzõik, mint a nem cigány fiataloké. Gondolok itt a korán kezdett, védekezés nélküli szexuális életre éppúgy, mint a dohányzásra. A Gandhi-projekt elõtt találkoztam olyan általános iskolás gyerekekkel is, akik már elsõ osztályos korukra kipróbálták a cigarettát, de olyan harmadik osztályossal is, aki azt mondta, hogy már leszokott róla. Az életmódbeli sajátságok rendkívül mintakövetõ szokások, a gyerekek fõként a szüleiket utánozzák. A felvilágosítás, a puszta információ megvédi õket ettõl? Az élettani ismeretek, például az, hogy a dohányfüst rákkeltõ hatású, valóban nem nagyon érdekli õket. Inkább kiszámoltuk, hogy egy évben mennyit költenek cigire, és hogy abból a pénzbõl mi mindent vehetnének: okostelefont, márkás ruhákat. ÉN AZT LÁTTAM, HOGY HITELES TÖRTÉNETEK MEGOSZTÁSÁVAL SEGÍTHETÜNK LEGINKÁBB A SZEMLÉLETFORMÁLÁSBAN.
Elõször kicsit tartottam tõle, hogy nem tudok hatni a gimnazistákra, de meglepõen sokan eljöttek, és néma csendben követték az elõadásaimat pedig délután öt óra után, a kollégiumban tartottam azokat. Eleve érdekelte õket az életpályám, tetszett nekik, hogy én is közülük való vagyok. Nagyon jól éreztük magunkat együtt, az egyik diák közölte, hogy õ is egyetemista akar lenni, a másiknak a szülei üzentek, hogy gratulálnak nekem. Folyamatosan biztattam õket, hogy a gimnázium után tanuljanak tovább. Miért fontos a tudás ön szerint? Mert a kitörés valódi esélyét ma már nem az érettségi vagy a szakmunkás végzettség, hanem egyértelmûen a diploma jelenti. Véleményem szerint a rossz egészségi mutatók hátterében az alacsony iskolázottságnak óriási a szerepe. Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy a felsõfokú végzettségûek életkilátásai sokkal jobbak: körükben magasabb a születéskor várható átlagos élettartam, alacsonyabb a megbetegedési arány. A társadalmi beilleszkedésük is könnyebb Igen, de ennél is fontosabbnak érzem azt, hogy a tudás révén kitárul a világ az ember elõtt, új utak, lehetõségek nyílnak meg elõtte, csökken a kiszolgáltatottsága. Az egészségfejlesztési programot annyira élveztem én is, a gyerekek is, hogy ösztöndíj nélkül, önkéntesként is folytatni szeretném azt a kutatómunka mellett. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy az egészség alapvetõen fontos a jövõjük szempontjából. HA SZÁZ GYEREKBÕL CSAK TIZET SIKERÜLT MEGGYÕZNÖM ARRÓL, HOGY AZ EGÉSZSÉGÉÉRT MINDENKI SAJÁT M FELELÕS, AKKOR MÁR MEGÉRTE VELÜK LENNI.
Dél-Dunántúlon sok beás cigány él. Igaz, hogy õk iskolázottabbak a többi roma populációhoz, az oláhokhoz vagy a muzsikusokhoz képest? A Ghandhiban sok a beás fiatal, de nincs pontos információnk arról, hogy más oktatási intézményekben milyen arányban tanulnak tovább romák. Arról meg fõleg nincs, hogy melyik roma közösséghez tartoznak. A Gandhit sok kritika érte amiatt, hogy voltaképp ez a gimnázium is szegregál, nem segíti elõ a fiatalok társadalmi beilleszkedését Igen, errõl én is hallottam, de szerintem nincs ezzel semmi gond, mert ebben a hagyományõrzõ közegben megerõsödik a gyerekek identitása, személyisége. Ez elengedhetetlen a sikeres beilleszkedéshez is. Kérdõíves kutatásunk szerint a cigány diákok kétharmada küzd önértékelési problémákkal. A Gandhiban a szoros napirend mellett rendkívül színes közösségi élet is zajlik, amiben mások mellett nagy szerepe van a kollégiumi vezetõnek is, aki a gyerekeknek amolyan pótszülõje. ITT A TÉVÉNÉZÉSI IDÕ IS JÓVAL KISEBB AZ ORSZÁGOS ÁTLAGNÁL. Mindez óriási pluszt jelent ezeknek a fiataloknak, ami nélkül nem biztos, hogy el tudnának jutni az érettségiig vagy akár a diplomáig. A gandhisok hétvégenként utaznak haza. Mi a véleménye a bentlakásos iskolarendszer elterjesztésérõl, a gyerekek családból való kiemelésérõl?
Lehet-e így a szociális és kulturális hátrányokat ellensúlyozni? Igen, ez is egy mûködõ modell lehet a sok közül, de nem jelent univerzális megoldást. Járok olyan településeken, városrészekben, ahol száz évvel ezelõtti viszonyok között élnek a cigányok, nincs közmû, aszfaltozott úttest. Ez egy összetett helyzet: a családok támogatására, felvilágosítására éppúgy szükség lenne, mint az infrastruktúra fejlesztésére, az integrációs támogatásoknak az eddiginél sokkal hatékonyabb felhasználására. (Hetek, Írta: Makki Marie-Rose, közremûködött: Jankovics Tímea) C-PRESS fórum oldalon megjelenõ vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztõség álláspontját. A szerkesztõség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkeket, a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap online változatában.
Kérjük, hogy kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek! Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a C-PRESS Hírügynökség facebook oldalát, a következõ címen: http://www.facebook.com/hirugynokseg - Kérjük, hogy a cikkhez itt szóljon hozzá! - Nekünk minden "lájk" számít, mert az is segíti a szerkesztõségünk mûködését és munkáját! Köszönettel és barátsággal! C-PRESS /