Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Kf.20.998/2013/16. szám Közbeszerzési Értesítő száma: 2014/83 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: 2014.07.16. Iktatószám: 11618/2014 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Székesfehérvári, Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Kf.20.998/2013/16. szám A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Dr. Németh Anett ügyvéd (1147 Budapest, Telepes u. 96/A. IV/1.) által képviselt VMD Kórházi Technológiai Zrt. (Dunaújváros, Petőfi u. 63.) felperesnek,- a Dr. Horváth Éva jogtanácsos (1025 Budapest, Pf.: 166) által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.234/2013/16. sorszámú végzésével kijavított 10.K.27.234/2013/8. számú ítélete ellen a felperes által 11., az alperes által 9. és 10. sorszámok alatt benyújtott fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül- meghozta az alábbi ítéletet: Az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatja, és az első kérelmi elem, valamint a visszatérítendő igazgatási szolgáltatási díj módosítására irányuló keresetet elutasítja. Az alperesnek a felperes javára elsőfokú perköltségben marasztaló rendelkezését mellőzi, és helyette kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint elsőfokú perköltséget. A felperes által az államnak fizetendő illeték mértékét 15.750 (tizenötezer-hétszázötven) forintra mérsékli. Megállapítja, hogy a meg nem térült 5.250 (ötezer-kettőszáz-ötven) forint illeték az állam terhén marad. Egyebekben helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. 1
Kötelezi a felperest, hogy az államnak - külön felhívásra - fizessen meg 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. INDOKOLÁS A keresetnek döntően helyt adó elsőfokú ítéletet a felperes és az alperes is fellebbezéssel támadta meg. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását az alábbiak szerint kérte: Az első kérelmi elem tekintetében az ítélet kiegészítését látta szükségesnek, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a keresetét nem merítette ki, nem állapította meg, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzésről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 67. (9) bekezdésén kívül megsértette a 63. (1) és (3) bekezdését, valamint a 74. (1) bekezdés e.) pontját. Az ajánlatkérő ugyanis jogszabálysértést követett el, amikor a hiánypótlás nem megfelelő teljesítése miatt az eredeti árajánlat értékelése során nem állapította meg a nyertes ajánlat érvénytelenségét. Az ajánlattévő ugyanis nem a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 310/2011.(XII.23.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet I.) 2. j.) pontjában foglaltak megfelelően igazolta, hogy vele szemben kizáró ok nem áll fenn. Érvelése szerint emiatt az ajánlat érvénytelen, így az ajánlatkérő jogsértően járt el, amikor nem ennek megfelelően döntött, és nyertesnek fogadta el, a kérelmezett, a Medirex Zrt. ajánlatát. A második kérelmi elem tekintetében is a nyertes ajánlat érvénytelenségének, és az ajánlatkérő jogsértésnek a megállapítását kérte. E körben egyetértett az elsőfokú bíróságnak azon megállapításával, hogy az ajánlati felhívás egyértelmű volt a tekintetben, hogy az ajánlattévőnek a pénzügyi helyzete, hitelképessége igazolására milyen igazolásokat kell benyújtania. Az ajánlati felhívás III.2.2.P.1. pontja egyértelműen tartalmazza, hogy az ajánlattevőknek azt kellett igazolniuk, hogy bármely pénzügyi intézménynél vezetett számlájukon az igazolás kiadásának napját megelőző utolsó 24 hónapban volt-e sorban állás, milyen összegre és időtartamra kiterjedően. A felhívás szerint kizáró ok volt, ha az ajánlattevőnél az igazolás kiadását megelőző 24 hónapban 30 napot meghaladó mértékű sorban állás volt. Az ajánlattevő igazolási kötelezettsége, és az ajánlati felhívásban megfogalmazott alkalmassági minimumkövetelmény egymás mellett érvényesült, így az ajánlattevőknek nem csupán azt kellett igazolniuk, hogy 30 napot meghaladó mértékű sorban állás nem volt a számlájukon, hanem azt, hogy a számlákon volt-e bármilyen időtartalmú sorban állás, és az milyen mértékű pénzösszegre terjedt ki. Az ajánlatkérő a hiánypótlásban azonban csupán arra hívta fel a nyertes ajánlattevőt, hogy azt igazolja, hogy volt-e 30 napot meghaladó sorban állás a számláján. Ezzel azonban az eredeti ajánlati felhívást nem módosította. A nyertes ajánlattevő a hiánypótlásnak ugyan eleget tett, de ajánlata így sem felelt meg az eredeti felhívásnak, az érvénytelen, annak elfogadásával az ajánlatkérő megsértette a Kbt.67. (5) bekezdését, és 74. (1) bekezdés e.) pontját. A jogorvoslati eljárási költségek összegének megállapításáról hozott döntés kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását is kérte. Érvelése szerint az elsőfokú ítélet e körben sérti a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 288/2011.(XII.22.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet II.) 1. (4) bekezdésének rendelkezését. Hivatkozott arra, az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a jogorvoslati kérelme a teljes közbeszerzési eljárás és nem annak egy részére vonatkozott. Ezzel szemben tényszerűen megállapítható, hogy a jogorvoslati kérelme kizárólag a 2
közbeszerzési eljárás második részében hozott döntést támadta, és az eljárás során a részajánlat tételének a lehetősége biztosítva volt, így az igazgatási szolgáltatási díjat az eljárás második részének becsült értéke alapján kell meghatározni. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a kérelmi elemek számát is helytelenül állapította meg, azt ugyanis nem a kérelmek sorszámozása, hanem tartalma alapján kell meghatározni. Valamennyi általa sorszámozott kérelem a nyertesként kihirdetett Medirex Zrt. ajánlatának érvénytelensége, és annak megállapítására irányult, hogy a Kbt.74. -a sérült, így összességében jogorvoslati kérelme egyetlen kérelmi elemet tartalmazott. Eltérő értelmezés esetén is szerinte legfeljebb két kérelmi elem lett volna elkülöníthető, mindkét esetben a fizetendő igazgatási szolgáltatási díj összege csak 2.373.942,- Ft lett volna, és az alperesnek ennek viseléséről kellett volna határoznia. Kifogásolta azt is, hogy bár az elsőfokú ítélet szerint teljes egészében pernyertesnek minősült, az elsőfokú bíróság nem változtatta meg a 200.000,- Ft jogorvoslati eljárás költségeinek viselésére vonatkozó rendelkezést. Ezt az összeget ugyanis az ajánlatkérőnek teljes egészében meg kellett volna fizetnie a felperes részére. Sérelmezte az elsőfokú ítélet illeték viselésére vonatkozó rendelkezését is, mert az nem a pernyertesség-pervesztességgel arányos, illetve a fizetendő illeték nem az Itv.39. (3) bekezdés alapján 350.000,- Ft-ban került meghatározásra, így álláspontja szerint legfeljebb 10.500,- Ft eljárási illetékben lehetett volna elmarasztalni. Az alperes is az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, az első kérelmi elem. valamint az igazgatási szolgáltatási díj módosítására irányuló kereset elutasítását, és perköltségei megtérítését kérte. Érvelése szerint a kérelmezettnek azt kellett igazolnia, hogy vele szemben kizáró ok nem állt fenn, s a hiánypótlás keretében tett nyilatkozatával e kötelezettségének eleget tett. A Rendelet I. 2. j.) pontja szerint ugyanis csak akkor kellett megneveznie azt a jogi személyt, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot, ha az ajánlattevőben közvetetten, vagy közvetlenül volt olyan tulajdonos, aki több mint 25 %-os tulajdoni résszel, vagy szavazati joggal rendelkezett. A kérelmezett esetében ilyen jogi személy nem volt, így igazolási kötelezettségének a nemleges nyilatkozattal is eleget tehetett. Az igazgatási szolgáltatási díj fizetésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatását azért kérte, mert a közbeszerzési eljárás második részének értéke nettó 241.192.548,- Ft volt. Ez alapján kell kiszámítani az igazgatási szolgáltatási díjat, s tekintettel a kérelmi elemek halmozódására 125 %-os szorzót is alkalmaznia kellett, így az igazgatási szolgáltatási díj 3.014.906,85,- Ft volt, melyből 200.000,- Ft a közbeszerzési hatóság saját bevétele. A különbözet visszatérítéséről pedig a Rendelet II. 3. (3) bekezdése alapján az eredményes, és eredménytelen kérelmek arányában rendelkezett. Az elsőfokú perköltség összegét is eltúlzottnak találta, mert annak felmerülését a felperes nem igazolta, az így megállapított perköltség pedig nem felel meg a jogszabályoknak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányát is helytelenül határozta meg, hiszen csak egy kérelmi elem tekintetében teljesítette a keresetet. Az első kérelmi elem Az ajánlati felhívás szerint kizáró oknak minősül, és az eljárásban nem lehet ajánlattevő az a gazdasági szereplő, amelyben közvetetten vagy közvetlenül több mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkezik olyan jogi személy vagy személyes joga szerint jogképes 3
szervezet, amelynek tekintetében az (1) bekezdés k) pontjában meghatározott feltételek fennállnak. Amennyiben a több, mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati hányaddal rendelkező gazdasági társaság társulásként adózik, akkor az ilyen társulás tulajdonos társaságaira vonatkozóan kell megfelelően alkalmazni. Amennyiben van ilyen szervezet, az ajánlattevő köteles azt nyilatkozatban megnevezni, továbbá nyilatkozni, hogy annak vonatkozásában a Kbt. 56. (2) bekezdésben hivatkozott kizáró feltételek nem állnak fenn (Ajánlati felhívás 49., 50. oldal). A kérelmezett a 11-17. oldalon nyilatkozott, hogy vele szemben kizáró okok nem állnak fenn. Megjelölte, hogy tényleges tulajdonosa öt természetes személy. A Kbt. 56. (2) bekezdése tekintetében a törvény szövegét idézve kijelentette, hogy vele szemben kizáró ok nem áll fenn. Az ajánlatkérő a hiánypótlás keretében arra hívta fel a kérelmezetett, hogy a Kbt. 56. (2) bekezdése tekintetében a 310/2011.(XII.23.) Korm. rendelet 2. j) pontja szerinti nyilatkozatot nyújtsa be. A kérelmezett a hiánypótlási felhívás alapján olyan tartalmú nyilatkozatott tett, hogy nem áll fenn vele szemben, mint ajánlattevővel szemben a Kbt. 56. (2) bekezdésben foglalt alábbi kizáró ok, amely szerint az eljárásban nem lehet ajánlattevő vagy részvételre jelentkező az a gazdasági szereplő, amelyben közvetetten vagy közvetlenül több, mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkezik olyan jogi személy vagy személyes joga szerint jogképes szervezet, amelynek tekintetében az (1) bekezdés k) pontjában meghatározott feltételek fennállnak. A Kbt. 56. (2) bekezdés korábban hatályos rendelkezése szerint a kérelmezett által pontosan idézetteknek megfelelően akként rendelkezett, hogy nem lehet ajánlattevő vagy részvételre jelentkező az a gazdasági szereplő, amelyben közvetetten, vagy közvetlenül több mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkezik, olyan jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amelynek tekintetében az (1) bekezdés k) pontjában meghatározott feltételek fennállnak. Amennyiben a több mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati hányaddal rendelkező gazdasági társaság társulásként adózik, akkor az ilyen társulás társaságaira vonatkozóan kell a feltételeket megfelelően alkalmazni. A Rendelet I. 2. -a szerint Magyarországon letelepedett ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező esetében a Kbt. Második Része szerint lefolytatott közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a Kbt. 56. -a tekintetében a következő igazolásokat és írásbeli nyilatkozatokat köteles elfogadni, illetve a következőképpen köteles ellenőrizni a kizáró okok hiányát: j) a Kbt. 56. (2) bekezdésére vonatkozóan az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező nyilatkozatát arról, hogy van-e olyan jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az ajánlattevőben, illetve részvételre jelentkezőben közvetetten vagy közvetlenül több, mint 25%-os tulajdoni résszel vagy szavazati joggal rendelkezik; amennyiben van ilyen szervezet, az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező köteles azt nyilatkozatban megnevezni, továbbá nyilatkozni, hogy annak vonatkozásában a Kbt. 56. (2) bekezdésében hivatkozott kizáró feltételek nem állnak fenn. A másodfokú bíróság is osztja a felperesnek azon álláspontját, hogy önmagában a kizáró feltétel fenn nem állását nem lehet azzal igazolni, hogy az ajánlattevő arról nyilatkozik, hogy vele szemben kizáró feltétel nem áll fenn. A nyilatkozatnak meg kell felelnie a Rendelet I. 2. j) pontjában írtaknak. Vagyis az ajánlattevőnek arról kellett nyilatkoznia, hogy van-e olyan jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező tulajdonosa, aki több mint 25%-os részesedéssel, vagy szavazati joggal rendelkezik. Nem vitatott tény, hogy a kérelmezettnek csak természetes személyek a tulajdonosai, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a 4
kérelmezett egy nemleges nyilatkozattal is eleget tehetett azon követelménynek, hogy a Kbt. 56. (2) bekezdésében írt kizáró feltétel nem áll fenn. Kijelenthette volna, hogy nincs olyan jogi személy tulajdonosa, aki közvetetten vagy közvetlenül több mint 25%-os tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkezik, illetve e kizáró ok fenn nem állásáról tehetett más olyan jognyilatkozatot, amiből egyértelműen megállapítható az ilyen tulajdonos hiánya. A kérelmezett ajánlatában a cégvezető által jegyzett magánokiratba foglalt nyilatkozatnak van egy összefoglaló bekezdése, amelyben a kérelmezett kijelenti, hogy a Kbt. 56. (l)-(2) bekezdésében, valamint a Kbt. 57. -ban foglalt kizáró okok hiányának igazolására, figyelemmel a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározása módjáról szóló 310/2011.(XII.23.) Kormányrendelet 2., 3. -ban foglaltakra is a kizáró okok hiánya alá nem tartozás az alábbiak szerint igazoljuk. Ezt követően a kérelmezett különböző nyilatkozatokat tett, és felsorolta a tulajdonosai nevét és címét. Valamennyi tulajdonos természetes személy, mindebből pedig külön értelmezés nélkül megállapítható, hogy vele szemben a Kbt. 56. (2) bekezdésében meghatározott kizárási ok nem állhat fenn. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kérelmezett ajánlatban, valamint a hiánypótlási eljárásban tett nyilatkozata megfelelően igazolta, hogy vele szemben a Kbt. 56. (2) bekezdésében meghatározott feltételek nem állnak fenn, és ez adott esetben megfelel a Rendelet I. 2. j) pontjában írt igazolásnak is, jogi személy tulajdonos hiányában pedig további igazolásokra, nyilatkozattételre nem volt köteles. E körben tehát a döntő bizottságnak a határozata megfelel a jogszabályoknak, ezért a felperes keresetének e részét el kell utasítani. A második kérelmi elem Az ajánlati felhívás a gazdasági és pénzügyi alkalmasság igazolására előírta, hogy az ajánlattevőnek a felhívás napjánál nem régebben kiállított olyan igazolást kell csatolnia, amely megjelöli, hogy a számláján az igazolás kiadásának napját megelőző 24 hónapban volt-e sorban állás, ha igen, az milyen összegű és milyen időtartamú volt. Az igazolásnak tartalmaznia kellett, hogy a gazdálkodó szervezet fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz-e, valamint az ajánlattevő pénzügyi helyzetére hitel-, és fizetőképességére vonatkozó banki minősítést is. A felhívás az alkalmasság minimumkövetelményeként határozta meg, hogy alkalmatlan az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi szempontból, ha bármely pénzügyi intézménynél vezetett számláján az igazolás kiadásának napját megelőző utolsó 24 hónapban 30 napot meghaladó mértékű sorban állás volt, illetve, ha a gazdálkodó szervezet fizetési kötelezettségének pontosan nem tett eleget, pénzügyi helyzetére hitel-, és fizetőképességére vonatkozó banki minősítés nem megfelelő. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az ajánlat nyelvtani értelmezése szerint az ajánlattevőnek nem azt kellett igazolnia, hogy a számláján 30 napot meghaladó mértékű sorban állás nem volt, hanem azt, hogy az eltelt 24 hónapban volt-e a számláin sorban állás. Ha a sorban állások között volt 30 napot meghaladó, akkor az ajánlat nem felel meg a minimumfeltételnek, így az alkalmatlan ajánlatnak minősült volna. Az ajánlati felhívás tehát egyértelmű volt, tévedett tehát az alperes, amikor úgy ítélte meg, hogy annak ellentmondásossága miatt kellett az ajánlatkérőnek hiánypótlást elrendelnie. Hiánypótlás elrendelésének e körben kizárólag azért lett volna helye, mert a kérelmezett által becsatolt igazolások nem tartalmaztak adatot arra, hogy a számláin volt-e az eltelt 24 hónapban sorban állás. Az ajánlatkérőnek kizárólag erre kellett volna a hiánypótlást elrendelnie, a felperes ugyanis arra helyesen hivatkozik, hogy az ajánlati felhívás tartalma hiánypótlás keretében nem módosítható. A hiánypótlás 5
elrendelésnek módja tehát nem volt megfelelő, de annak megtörténte után is csak azt lehetett megállapítani, hogy a kérelmezett számláin nem volt 30 napot meghaladó várakozás. Az ajánlat azonban még mindig hiányos volt, így az ajánlatkérőnek ezt a hiányt észlelnie kellett volna, és a Kbt.67. (5) bekezdése alapján újabb hiánypótlást kellett volna elrendelnie, arra, hogy a kérelmezett számláin az eltelt 24 hónapban volt-e várakozás, és azok között melyik volt 1 és 30 nap közötti. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a második kérelmi pont tekintetében az alperesi határozat érdemben helytálló, de eltérő jogi indokok teszik szükségessé annak megállapítását, hogy az ajánlatkérő a második kérelmi pont tekintetében is megsértette a Kbt.67. (5) bekezdését. Eljárási költségek megállapítása és megosztása A Rendelet II 1. (1) bekezdése szerint a közbeszerzési döntő bizottság kérelemre indult eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelynek alapja uniós értékhatárt elérő értékű közbeszerzés esetén a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlat tétele esetében a jogorvoslattal érintett rész értékének 1%-a, de legfeljebb 25.000.000,- Ft. A felperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság iratellenesen rögzítette, hogy az eljárás nem részajánlattal függött össze, az ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a közbeszerzési eljárás 2. része tekintetében kezdeményezte az eljárást, és a részajánlat tételének a lehetősége biztosított volt. A 2. rész a diagnosztikai eszközök beszerzésére vonatkozott, amelynek becsült nettó értéke 241.192.548,- Ft volt. A kérelmezett is 241.204.750,- Ft-ra tett ajánlatot. A szolgáltatási díj számításának alapja tehát a közbeszerzés 2. részének nettó becsült értéke 241.192.548,- Ft. Ennek 1%-a 2.411.925,- Ft. A felperes vitatta, hogy ezt az eljárási költséget korrigálni kell-e a kérelmi elemek számára tekintettel. E körben ezért eldöntendő kérdés volt, hogy a felperes kérelme több kérelmi elemet tartalmazott-e. A felperes álláspontja szerint ugyanis a kérelme csak egy kérelmi elemet foglalt magába, mégpedig azt, hogy a kérelmezett pályázatának érvénytelensége kerüljön megállapításra, bár e körben több okra is hivatkozott. A Rendelet II. 1. (4) bekezdése szerint az 1. (2) bekezdése, valamint a (3) bekezdés értelmében kérelmi elemen a - szükség esetén kiegészített - kérelemnek azt a jól körülhatárolt részét kell érteni, mely tartalmazza a jogsértőnek vélt ajánlatkérői (kérelmezetti) magatartást, az azzal megsértett jogszabályi rendelkezés vagy rendelkezések megjelölését, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésére irányuló indítványt és annak indokait. A felperes az eljárás kezdeményezésével azt kívánta elérni, hogy megállapításra kerüljön, hogy az ajánlatkérő jogsértést követett el, amikor nem állapította meg a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségét. Ez tekinthető a kérelemének. Ezt nem vitásan több okra alapozta, minden ok tekintetében azonban megjelölte az ajánlatkérői jogellenesnek tartott magatartást, illetve valamennyi jogellenesnek tartott magatartás tekintetében indítványozta az általa helyesnek vélt jogkövetkezmény levonását. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezek önálló kérelmi elemnek minősülnek, így a Rendelet II. 1. (2) bekezdés b) pontjában meghatározott korrekciót alkalmazni kell, vagyis az igazgatási szolgáltatási díj az alapdíj 125%-a, ami 3.014.906,- Ft. A felperes ezt az összeget fizette be, ennek sorsáról kellett döntenie az alperesnek. A perben nem volt vitatott, hogy az igazgatási szolgáltatási díjból 200.000,- Ft a hatóság bevétele, így a Kbt. 152. (2) bekezdés értelmében az ezt meghaladó díj a felperesi kérelem eredményességétől függően visszajár. A felperes kérelme egy elem tekintetében nem vezetett eredményre, így az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperesnek visszautalható 6
összegnek csak a 4/5 része, vagyis 2.251.924,- Ft jár vissza. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének egy részét elutasította, ebbe beletartozott az alperesi rendelkezést támadó azon kérelem is, amelyben a felperes az ajánlatkérő által neki fizetendő igazgatási szolgáltatási díj felemelését kérte. Az elsőfokú bíróság nem adott számot arról, hogy saját álláspontjához képest, a keresetnek első kérelmi elem tekintetében helyt adó rendelkezés ellenére az ajánlatkérő által fizetendő szolgáltatási díjat miért nem emelte fel (Pp. 221. (1) bekezdés). Tekintettel azonban arra, hogy a másodfokú bíróság nem látta teljesítendőnek az első kérelmi elemre vonatkozó keresetet, így az elsőfokú ítélet eme, keresetet elutasító rendelkezése nem tekinthető jogszabálysértőnek, így annak megváltoztatására nem volt lehetőség. Az alperes ugyanis a felperesi kérelem eredményességének megfelelően kötelezte az ajánlatkérőt a hatóságot megillető 200.000,- Ft-ból 160.000,- Ft megtérítésére. E körben is a keresettel támadott határozat tehát megfelel a jogszabály oknak, így annak megváltoztatás ára irányuló keresetet el kellett utasítani. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben, a rendelkező részben foglaltak szerint a Pp. 253. (2) bekezdése alapján megváltoztatta. Az elsőfokú ítélet megváltoztatására tekintettel módosult a pernyertesség-pervesztesség aránya, döntően az alperes tekinthető pernyertesnek, az elsőfokú pernyertességével arányos perköltsége megtérítésére igényt tarthat. A jogtanácsost az ügyvéd jogállása illeti meg, így a jogtanácsosi munkadíjat is a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) és (3) bekezdése alapján kell megállapítani. Az alább kifejtetek szerint a perérték nem állapítható meg, ezért az alperest képviselő jogtanácsos munkadíját a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (3) bekezdése alapján 5.000, - Ft óradíjjal kell elszámolni. Az ügy bonyolultságára tekintettel a jogtanácsos az elsőfokú eljárásban az elkészítő iratok megszerkesztésével, irattanulmányozással kb. 10-12 órát töltött el, amely alapján az alperes pernyertességével arányosan 50.000,- Ft megtérítésre tarthat igényt a felperestől (Pp. 81. (1) bekezdés). A felperes vitatta az elsőfokú bíróság által alkalmazott perérték megállapítását, amely a harmadik kérelmi elemhez kapcsolódó berendezés értéke alapján került meghatározásra. Tekintettel arra, hogy a döntőbizottság megsemmisítette az ajánlatkérő második eljárási részre hozott döntését, a felperes a döntés indokait vitatta, így a pertárgy értéke nem állapítható meg, azt az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. 39. (3) bekezdés a) pontja alapján kell meghatározni, ami 350.000,- Ft. Az eltérő pertárgyérték számítására tekintettel módosítani kellett a felperes által fizetendő - a kijavítással is érintett - eljárási illetéket. A 350.000,- Ft perérték alapján 21.000,- Ft lenne, melyből a pervesztességre tekintettel a felperesnek 15.750,- Ft-ot kell megfizetnie. Az így meg nem térült illeték az állam terhén marad (6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. (2) bekezdés, és Itv. 74. ). A felperes fellebbezése csak kis részben, az illetékszámítás alapja tekintetében vezetett eredményre. Az alperes fellebbezése pedig teljesen eredményesnek bizonyult, ezért igényt tarthat másodfokú jogtanácsosi munkadíjból álló perköltsége megtérítésére. A jogtanácsosi munkadíjat az elsőfokú óradíj 50%-ával kell elszámolni (32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (5) bekezdés). A jogtanácsos a fellebbezés elkészítésével, irattanulmányozással kb. 6 órát tölthetett el, így a felperes az alperes javára 15.000,- Ft másodfokú perköltséget köteles fizetni. A felperesnek meg kell térítenie a tárgyi költségfeljegyzés folytán le nem rótt és a perértékhez igazodó fellebbezési illetéket is. A fellebbezési érték az Itv. 39. (3) bekezdés b) pontja alapján a 300.000,- Ft-ban került meghatározásra. Székesfehérvár, 2014. május 8. 7
dr. Káló Zsuzsanna sk.a tanács elnöke, előadó bíró, Kollár Zoltán sk. bíró, dr. Ébner Vilmos sk.bíró 8