Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K /2014/4. számú ítélete

Átírás

1 Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K /2014/4. számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2015/38 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Fővárosi Bíróság ítélete KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: 5335/2015 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K /2014/4. szám A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság EU-SEC Team Kft. (5000 Szolnok, Kossuth tér 10/C fszt. 6. szám) felperesnek - dr. Szathmári Réka jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága (1026 Budapest, Riadó u. 5. szám) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő ítéletet: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek (tízezer) forint perköltséget. Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Államnak felhívásra térítsen meg (harmincezer) forint eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes ellenkérelme, a becsatolt iratok, valamint a per egyéb adatai alapján a következő tényállást állapította meg: A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal mint ajánlatkérő az Közbeszerzési értesítő 1

2 2013/110. számában szeptember 18-án 7072/2012. számon ajánlati felhívást tett közzé a Kbt (1) bekezdés b) pontja szerinti nyílt közbeszerzési eljárás keretében a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal részére március 31. napja közötti időszakra vonatkozó vagyonvédelmi szolgáltatás nyújtásának megrendelése tárgyában. A felhívást szeptember 13. napján adták fel. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban a részajánlat megtételét engedélyezte egy vagy több részre, az alternatív ajánlat benyújtásának lehetőségét kizárta. Az ajánlati felhívás II.2.1 pontja szerint a szolgáltatás két fő részre tagolódik. Első rész: március 31. közötti időszakra vonatkozóan vagyonvédelmi szolgáltatás nyújtása Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal részére, Győr. A vagyonvédelmi szolgáltatást a dokumentációban részletesen meghatározott műszaki tartalom és követelményrendszer alapján az ajánlatkérő használatában lévő győri ingatlanok vonatkozásában kellett nyújtani az alábbi helyszíneken: 9021 Győr, Jósika út 16. szám - vagyonvédelmi szolgáltatás hetente 70 órában - 1 fő 9021 Győr, Árpád út 32. szám - vagyonvédelmi szolgáltatás hetente 96 órában - 1 fő Összesen hetente 550 óra - 75%. Második rész: március 31. közötti időszakra vonatkozóan vagyonvédelmi szolgáltatás nyújtása a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal részére Győr közigazgatási területén kívül. A vagyonvédelmi szolgáltatás nyújtására a dokumentációban részletesen meghatározott műszaki tartalom és követelményrendszer alapján az ajánlatkérő használatában lévő Győr közigazgatási területén kívüli ingatlanok vonatkozásában kerül sor az alábbi helyszíneken: 9400 Sopron, Fő tér 5. szám - vagyonvédelmi szolgáltatás hetente 80 órában - 1 fő Összesen hetente 300 óra - 75%. A felhívás II.3 pontja szerint a szerződés időtartama november 15-től március 31-ig terjedt. Az ajánlatok értékelési szempontjának az ajánlatkérő a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást választotta. A felhívás V.4 pontjában az ajánlatkérő előírta, hogy az ajánlati árat nettó forint / fő / óra összegben kéri megadni és ez az ajánlati ár tartalmazza az ajánlattevő valamennyi felmerült költségét, készkiadását és nyereségét. Az ajánlattételi határidőre október 15. napjára 15 ajánlattevő tett ajánlatot. Az ajánlatkérő 2

3 megtartotta az ajánlatok bontását, ismertette az eljárás becsült értékét, valamint a szerződés teljesítéséhez rendelkezésre álló anyagi fedezet összegét, mely az első rész vonatkozásában nettó forint + áfa, a második rész vonatkozásában nettó forint + áfa. A felperes ajánlata mind az első rész, mind a másodrész vonatkozásában 670 Ft/fő/óra. A felperes ajánlatában úgy nyilatkozott, hogy 24%-ban a szerződés teljesítéséhez alvállalkozót kíván igénybe venni. Az ajánlatkérő október 28. napján hiánypótlási felhívást adott ki a felperesnek, egyrészt a Kbt. 56. (1) bekezdés kc) pontja szerinti nyilatkozat alapján észlelt ellentmondás okán, másrészt az ajánlati ár indokolása érdekében. A felperes október 30. napján benyújtott beadványában előadta, hogy a bérjellegű alvállalkozói és működési költségeken felül 1,5-2% közötti nyereséggel számol, de az árindoklást nem részenként mutatta be. Beadványában nyilatkozott a Kbt. 56. (1) bekezdés kc) pontja vonatkozásában kiadott hiánypótlásra is. Az ajánlatkérő az összegzést december 1. napján küldte meg, mely szerint többek között a felperes is érvénytelen ajánlatot tett. A felperes december 16. napján előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, melynek következtében az ajánlatkérő december 19. napján újabb hiánypótlási felhívást bocsátott ki az ajánlattevők részére. A felperes felé kibocsátott hiánypótlási felhívásban az ajánlatkérő a I. és II. részfeladatok vonatkozásában a nettó ajánlati árat részfeladatonként külön-külön kérte meghatározni és indokolni. A felperes december 23. napján benyújtott árindokolása a I. részfeladata vonatkozásában 690 Ft/fő/óra, míg a II. részfeladat vonatkozásában 650 Ft/fő/óra ajánlati árat tartalmazott. Az előzetes vitarendezési kérelmekben és a beérkezett iratokban foglaltak alapján az ajánlatkérő módosította az összegzést, melyet december 30. napján küldött meg az ajánlattevők részére. A módosított összegzés szerint a nyertes ajánlattevő a felperes lett mindkét részben. A Browning Securite Kft. ajánlattevő január 13. napján jogorvoslatot kezdeményezett az alperesnél a felperes ajánlata érvénytelensége megállapítására. Hivatkozott arra, hogy a felperes részére kiadott első hiánypótlási felhívásban 3

4 foglaltakat a felperes nem teljesítette, mert a Kbt. 56. (1) bekezdés kc) pontja szerinti nyilatkozata továbbra is hibás volt, ezért a felperes ajánlatát érvénytelennek kellett volna nyilvánítani mindkét rész vonatkozásában. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a felperes az ajánlati ár meghatározásánál átlagolta a két külön részből álló győri, valamint soproni teljesítési helyek ajánlati árát. Az ajánlatban 670 Ft/óradíjat határozott meg, míg az árindokolásban a győri helyszín vonatkozásában 650 Ft/óradíj szerepel, a soproni helyszín vonatkozásában 690 Ft/óradíj, mely eltérések miatt az ajánlatkérőnek a felperes ajánlatát érvénytelennek kellett volna nyilvánítania. Előadta, hogy a felperes árindokolása azért sem fogadható el, mert nem számolt az iparűzési és társasági adóval, továbbá nem vette figyelembe az inflációs várakozásokat, a szerződés többéves időszaka alatt változatlan díjon vállalta a szolgáltatást, és a évre érvényes garantált bérminimum figyelembevételével a felperes által meghatározott áron a szolgáltatás nem kivitelezhető. Állítása szerint a felperes ajánlata Kbt. 69. (l)-(8) bekezdésben és 70. (l)-(3) bekezdésben foglaltaknak nem felelt meg. A felperes ajánlatát a Kbt. 69. (5) bekezdés és 74. (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelennek kellett volna nyilvánítani, ezért kérte a Kbt (3) bekezdés b) pontja alapján az eljárást lezáró döntés megsemmisítését és az ajánlatkérő kötelezését az eljárási díj és a költségek viselésére. Az alperes a D.20/29/2014. számú határozatában a jogorvoslati kérelemnek helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette az első kérelmi elem tekintetében a Kbt. 67. (1) bekezdését, a második kérelmi elem tekintetében a Kbt. 69. (5) bekezdését, továbbá a Kbt. 74. (2) bekezdés a) pontjára tekintettel alkalmazandó Kbt. 63. (3) bekezdését. Az alperes az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Az alperes kötelezte az ajánlatkérőt forint pénzbírság megfizetésére, valamint a jogorvoslati kérelmet benyújtó Browning Securite Kft. javára forint igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Az alperes megállapította, hogy a felperes ajánlata formai hibát tartalmazott, emiatt azonban a Kbt. 74. (1) bekezdésében felsorolt érvénytelenségi 4

5 ok nem állapítható meg. Az alperes álláspontja szerint az ajánlatkérő nem alkalmazta e körben a Kbt. 67. (1) bekezdését a nyilatkozat formai hibájára tekintettel, ezért eljárása során a fenti rendelkezést megsértette, ez azonban érvénytelenséget nem eredményez, mert a felperes ajánlatával becsatolt dokumentumból megállapíthatóak a jogszabályi követelmények teljesülése. Az alperes határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő kétszeri indokolás kérésére a felperes nem nyújtott be olyan árindokolást, amely a megadott vállalás tekintetében értékelhető. A október 30. napján benyújtott indokolás nem részenként került benyújtásra, a december 23. napján beadott indokolás nem a részenként megtett 670 Ft/óra vállalási árra vonatkozott. A felperes december 23-án benyújtott indokolásában az első részre 690 Ft/óra szolgáltatási díjra, míg a második részre 650 Ft/óra szolgáltatási díjra kalkulálva adta meg a számításokat. Az alperes álláspontja szerint mivel a felperes az ajánlatát 670 Ft/óra szolgáltatói díj vállalásával tette meg az első és a második rész tekintetében is, így az árindokolás is 670 Ft/óra számítással támasztható alá. A részenként megadott vállalási árnak részenként kell külön-külön objektív módon, gazdaságilag ésszerűen teljesíthetőnek lennie. Ezen elvárásnak a felperes árindokolása nem felel meg. Az alperes álláspontja szerint függetlenül attól, hogy az ajánlattételi határidőben nem került jogszabályban kihirdetésre a évi garantált bérminimum, mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy a csökkenő, alacsony infláció mellett a garantált bérminimum emelésére az elmúlt években kivétel nélkül sor került, így egy több évre áthúzódóan teljesülő szerződés esetében a bér- és járulékköltségek emelkedésével mindenképpen számolnia kellett az ajánlattevőknek. Előadta, hogy a felperes 1,5-2% haszonnal számolt a benyújtott indokolások szerint és nem jelölt meg olyan adatot, amelyet az emelkedő költségekre tekintettel kalkulált. Az alperes következetes gyakorlata szerint nem tekinthető a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az a vállalás, amely az ajánlattevő számára nem nyereséges. Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes ajánlatában megjelölt haszon megegyezik a évi inflációs adattal, így nem állapítható meg, hogy a szerződés teljesítése során a felperes miként 5

6 tud eleget tenni a jogszabályi követelményeknek amellett, hogy a szerződés teljesítése számára egyúttal nyereséges is legyen. Összességében az alperes arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem adott az ajánlatkérő két alkalommal kibocsátott felhívására olyan árindokolás, amely a két ajánlati részben külön-külön megtett 670 Ft/hó vállalást objektíven alátámasztotta. Hivatkozott arra, hogy az ajánlattételi határidőt követően ajánlattételi kötöttség következett be a felperes vállalására, így csak az ajánlatban megadott vállalás tekintetében nyújthatott be indokolást a felperes és nincs lehetősége módosítani az ellenszolgáltatás összegét. Mindezek alapján az alperes megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 69. (5) bekezdését, továbbá a Kbt. 74. (2) bekezdés a) pontjára tekintettel a 63. (3) bekezdését azzal, hogy elmulasztotta megállapítani a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségét. Mivel az ajánlat a gazdasági ésszerűsséggel nem összeegyeztethető és aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, erre tekintettel a Kbt (3) bekezdés b) pontja alkalmazásával megsemmisítette az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését, és a jogsértésért felelős szervezettel szemben bírságot szabott ki, továbbá rendelkezett az eljárási költségek viseléséről. Az alperes jogerős határozatával szemben a felperes a törvényes határidőn belül keresettel élt. Keresetlevelében kérte elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását és a Browning Securite Kft. kérelmének elutasítását, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az alperes határozata sérti a Kbt ának (5) és (6) bekezdését, a Kbt ának (2) bekezdés a) pontját és a Kbt. 63. (3) bekezdésében foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy tévedett az alperes, amikor úgy foglalt állást, hogy 1,5-2% haszon nem elégséges a szerződésben a nyereség eléréséhez. Kifogásolta, hogy az alperes pesszimista jóslatok alapján és nem pedig tényadatok alapján döntött az ajánlati ár kirívóan alacsony jellegéről. Sérelmezte, hogy alperes szerint nem a hatályos jogszabályi környezet, hanem gazdasági tendenciák alapján kellene az ajánlatok kialakítása során eljárniuk az ajánlattevőknek. Hangsúlyozta, hogy kizárólag a hatályos jogszabályok alapján kell az ajánlatokat kialakítani 6

7 és csak a évben irányadó bérekkel lehet számolni, nem pedig múltbéli gazdasági tendenciák alapján. Hivatkozott arra is, hogy az alperes tévedett, miszerint az ajánlati kötöttséget, vagy a szerződéskötést követően az árak betonba lennének öntve. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. lehetővé teszi az előre nem látható körülmények esetén az árak módosítását. Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatában foglalt indokolását. Hivatkozott arra, hogy a 1,5-2%-os haszon olyan alacsony, hogy csekély infláció, vagy a garantált bérminimum nem jelentős emelkedése mellett sem állapítható meg, hogy egy több évre áthúzódó szerződés teljesítése során is nyereségesen tudja a felperes teljesíteni a szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit. Álláspontja szerint az ajánlattevőknek az adott gazdasági környezet ismert folyamataira tekintettel kell vállalásaikat megtenni. A felperes által is ismert tény, hogy az ajánlatkérő több évre kívánt szerződést kötni, amely nyilvánvalóan nagyobb kockázatot jelent az árak, költségek alakulásában, mint egy rövidebb, egy éven belüli szerződés. A felperes által kalkulált hasznon túl más összeg nem került megjelölésre, amely fedezetet nyújthatott volna az az esetleges munkabér és kapcsolódó közterhek növekedésére, melynek a felperes mindenképpen köteles eleget tenni. Ezen túlmenően az alperes azt állapította meg, hogy a felperes által benyújtott indokolások nem tettek eleget az ajánlatkérő felhívásának, mivel nem részenként, illetve nem az ajánlatban szereplő vállalási ár mértékére tekintettel kerültek lebontásra. A felperes keresete megalapozatlan az alábbiak szerint: A Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (Pp.) 339. (1) bekezdése szerint, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. A bíróságnak jelen ügyben abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes által benyújtott árindokolások alapján az alperes jogszerűen minősítette-e a felperes ajánlatát érvénytelennek. Az alperes két okra alapította döntését, egyrészt azt állapította meg, hogy a felperes által 7

8 benyújtott indokolások nem tettek eleget az ajánlatkérő felhívásának, másrészt azt állapította meg, hogy a felperes által 1,5-2%-os haszonnal kalkulált árajánlat olyan kirívóan alacsony árat tartalmaz, mely nem teszi lehetővé a több évre áthúzódó szerződés nyereséges teljesítését akként, hogy a felperes a szerződéses és jogszabályi kötelezettségeinek is eleget tegyen. A felperes keresetében a kirívóan alacsony árminősítést vitatta, míg a felperesi árindokolások nem megfelelőségére vonatkozó alperesi megállapításban foglaltakat nem támadta. A Kbt. 69. (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni és erről a kérésről a többi ajánlattevőt egyidejűleg írásban értesíteni, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul árat tartalmaz bármely olyan, az ellenszolgáltatásra vonatkozó összeg tekintetében, amely a 71. szerint önállóan értékelésre kerül. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ár aránytalanul alacsony voltának megítélésekor az ajánlatkérő korábbi tapasztalataira a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére, vagy a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásához felhasznált egyéb adatokra kell figyelemmel lenni. Köteles az ajánlatkérő az (1) bekezdést alkalmazni különösen akkor, ha az ajánlatban foglalt - az (1) bekezdés szerinti - ellenszolgáltatás több mint 20%-kal eltér a közbeszerzés - az ellenszolgáltatás önállóan értékelésre kerülő valamely eleme esetén az adott elemre eső (2) bekezdésének alkalmazása nélkül számított becsült értékétől. A (3) bekezdés kimondja, az ajánlatkérő az indokolás és a rendelkezésére álló iratok alapján köteles meggyőződni az ajánlati elemek megalapozottságáról. Ha az indokolás nem elégséges a megalapozott döntéshez, az ajánlatkérő írásban tájékoztatást kér az ajánlattevőtől a vitatott ajánlati elemekre vonatkozóan. Az ajánlattevő kötelessége az ajánlati ára, megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt, ajánlatkérő rendelkezésére bocsátani ahhoz, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő 8

9 döntést hozhasson az ajánlati ár megalapozottságáról. A (4) bekezdés érelmében az ajánlatkérő figyelembe veheti az olyan objektív alapú indokolást, amely különösen a) a gyártási folyamat, az építési beruházás vagy a szolgáltatásnyújtás módszerének gazdaságosságára b) a választott műszaki megoldásra c) a teljesítésnek az ajánlattevő számára kivételesen előnyös körülményeire d) az ajánlattevő által ajánlott áru, építési beruházás vagy szolgáltatás eredetiségére e) az építési beruházás, szolgáltatásnyújtás vagy árubeszerezés teljesítésének helyén hatályos munkavédelmi rendelkezéseknek és munkafeltételeknek való megfelelésre, vagy f) az ajánlattevőnek állami támogatások megszerzésére való lehetőségére vonatkozik. Az (5) bekezdés szerint az ajánlatkérő köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, ha nem tartja elfogadhatónak és a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az indokolást. A (6) bekezdés akként rendelkezik, hogy a gazdasági ésszerűséggel össze nem egyeztethetőnek minősül az indokolás különösen akkor, ha az ajánlati ár - a szerződés teljesítéséhez szükséges élőmunka-ráfordítás mértékére tekintettel - nem nyújt fedezetet a külön jogszabályban illetve kollektív szerződésben, vagy a miniszter által az ágazatra, alágazatra kiterjesztett szerződésben az eljárás eredményéről szóló értesítés ajánlattevőknek történő megküldését megelőző egy éven belül megállapított munkabérre és az ahhoz kapcsolódó közterhekre. Az ajánlatkérő az ajánlat megalapozottságának vizsgálata során ezen irányadó munkabérekről is tájékoztatást kérhet az ajánlattevőtől. A Kbt. 69. (2) bekezdése szempontokat ad az ajánlati ár aránytalanul alacsony voltának megítéléséhez. A törvény értelmében az ajánlatkérőnek korábbi tapasztalataira, a közbeszerzést megelőzően végzett piacfelmérés eredményére, illetve a közbeszerzést megelőzően a becsült érték meghatározásánál felhasznált egyéb adatokra kell támaszkodnia. A bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint függetlenül attól, hogy a évi garantált bérminimumra vonatkozó jogszabály az ajánlattételi határidőben nem került kihirdetésre, ennek ellenére nem hagyható figyelmen kívül az ajánlati ár meghatározásánál az a tendencia, hogy alacsony infláció mellett a garantált bérminimum minden évben növekedett, ezért egy több évre áthúzódó szerződés teljesítése során a bér- és 9

10 járulékköltségek emelkedésével mindenképpen számolni kell. Az ajánlat beadását megelőző évben a garantált bérminimum növekedése 15%-os mértékű volt, míg a beadás évében közel 6%-os. A beadást megelőző 5 évben a garantált bérminimum növekedése átlagosan meghaladta a 7%-ot, így annak emelkedésére évben feltétlenül számolni kellett. A bíróság alaptalannak találta a felperes azon hivatkozását, amely a gazdasági tendenciákat jóslatoknak minősítette. Az éveken át tartósan és következetesen érvényesülő gazdasági folyamatok, melyek az ajánlati ár képzésére is hatással vannak, figyelmen kívül nem hagyhatóak. A törvény maga követeli meg a gazdasági ésszerűség vizsgálatát az árajánlat vonatkozásában. Ez alapján jogszerűen járt el az alperes, amikor a gazdasági ésszerűség körében vizsgálta, hogy kellő fedezetet nyújt-e az ajánlati ár a munkabérre és az ahhoz kapcsolódó közterhekre. Az alperesnek azon megállapítását, hogy a felperes ajánlatában megjelölt haszon mértéke megegyezik a évi infláció nagyságával, nem vitatták. Az alperes a felperes által megjelölt 1,5-2% haszon mértékéből, valamint abból a tényből, hogy a felperes nem jelölt meg indokolásában olyan adatot, melyet az emelkedő költségekre tekintettel kalkulált, együttesen vonta le azt a következtetést, hogy nem állapítható meg, hogy a szerződés teljesítése során a felperes miként tud eleget tenni a jogszabályi követelményeknek amellett, hogy a szerződés teljesítése számára nyereséges is legyen. A bíróság álláspontja szerint okszerűen vonta le az alperes azt a következtetést, miszerint nem tekinthető a gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek az a vállalás, amely az ajánlattevő számára nem nyereséges, ezért jogszerűen állapította meg az alperes a Kbt. 69. (5) bekezdése, valamint 74. (2) bekezdése alapján a felperesi ajánlat érvénytelenségét. Emiatt nem volt jogszabálysértő a Kbt (3) bekezdés b) pontja alapján az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítése sem. Rámutat a bíróság, hogy a szolgáltatási óradíj tekintetében az árindokolás megfelelőségének hiánya önmagában a felperesi árajánlat érvénytelenségét eredményezte az alperes jogerős határozata szerint, melyet a felperes keresetében nem 10

11 támadott. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a felperes által megjelölt okból nem jogszabálysértő, ezért a Pp (1) bekezdése alkalmazásával a felperes keresetét elutasította. A bíróság a perköltségről a Pp (1) bekezdése alapján alkalmazandó 77., valamint 78. (2) bekezdése értelmében rendelkezett és a felperest kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére a Pp. 78. (1) bekezdése alapján. A bíróság az alperesnek járó jogtanácsosi munkadíjból álló perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. (2) bekezdésének a) pontja alapján állapította meg. A bíróság a per tárgyi illetékfeljegyzési jogos volta folytán le nem rótt eljárási illeték megfizetésére a felperest kötelezte a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. (2) bekezdése alapján. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Pp (1) bekezdése zárja ki, figyelemmel a Kbt (3) bekezdésében foglaltakra is. Szolnok, március 18. Dr. Serestyén Katalin s.k. bíró Záradék: A bíróság megállapítja, hogy fenti számú ítélete a kihirdetés napján, március 18-án jogerőre emelkedett. Szolnok, március 18. Dr. Serestyén Katalin s.k. bíró 11