Szociálpolitika Bevezetés Dr. Jakab Nóra Miskolci Egyetem ÁJK, Munka- és Agrárjogi Tanszék 2013/2014 II. félév Oktatási segédanyag A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c. kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Meghatározási kísérletek Leíró közigazgatási felfogás: felsorolja a hagyományosan a szociális közigazgatáshoz tartozó ágakat, szektorokat és ezek együttesét tekinti szociálpolitikának. Ide tartozik: egészségügy, közoktatás, jövedelemprogramok (társadalombiztosítás, és segélyezés), lakáspolitika, szociális szolgáltatások. Az ágazatok közös elemei: A szükséglet kielégítése nem piaci jellegű. A szükséglet kielégítését közös társadalmi alapokból, redisztribúcióval fedezik. A szükségletek egyénekre lebonthatóak.
Funkcionalista közelítés: a társadalom működése során a szervezetek, intézmények az egyensúly mindenkori biztosítása érdekében jönnek létre. A szociálpolitika esetében a hangsúlyt arra helyezik, hogy beavatkozásokra a devianciák enyhítése és a társadalmi együttélés zavartalanságának biztosítása érdekében van szükség. Az, hogy mi tartozik a szociálpolitikához, az jórészt a beavatkozás céljának megítélésétől függ.
Strukturális közelítés: a szociálpolitika szükségességét, fejlődését és funkcióit a strukturális feszültségek és konfliktusok oldaláról próbálja megérteni. Eszerint küzdelem folyik a redisztribúcióból fedezendő szükségletek meghatározásáért, a források elosztásáért a szükségletek jobb kielégítése érdekében. E küzdelemben jelentős szerepet játszanak a társadalmi csoportok közötti erőviszonyok, valamint a civil társadalom és az állam közötti viszony.
Fogalom Ferge Zsuzsa A szociálpolitika: Történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos, a piaci kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető szükségleteket, túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik, relatíve önálló, elkülönült rendszerként, illetve intézményrendszerek együtteseként, azon szükségletek esetén vállalja a közös felelősséget, amelyek a hatalom politikai-ideológiai elkötelezettségeiből következnek, lehetőség szerint igyekszik a követeléseket a fogyasztás, ill. elosztás területére korlátozni, történelmi jellegéből adódóan határai nem merevek, keretei és tartalma a társadalmi-politikai erőviszonyoknak megfelelően alakulnak, végeredményben tehát a szociálpolitika az állam és állampolgárai közötti viszony intézményesülése.
A fogalom kibontása Intézményesültség. A társadalomban rendszeressé vált, esetleg szervezeti formákat is öltött tevékenységet nevezzük szociálpolitikának. Az állam és állampolgárok közötti viszony egyik intézményesülése. Egyik szereplő mindig az állam. Az állam szerepvállalása lehet finanszírozás, szolgáltatás, tulajdonlás, működtetés, szabályozás. Melyek a szükséges és elégséges szerepvállalási formák ahhoz, hogy szociálpolitikai szerepvállalásnak nevezzük? A szoc.pol. célja a szükségletek kielégítése. Ezek típusa: amelyek az egyén létének fenntartásával, társadalmi és fizikai életesélyeivel közvetlen kapcsolatban állnak. A szükséglet kielégítése közüggyé válik a politika közvetítésével. Civil társadalom vagy a hatalom oldaláról. Amíg nem volt domináns az árutermelés és a piac, addig államilag intézményesült szociálpolitika sem létezett, ekkor még a szociálpolitikai problémákra a választ a család, rokonság, település, szakmai közösség, egyház adta.
Az állami újraelosztás magában foglalja a kötelezést is. Tartalékképzés és közös teherviselés. A szoc.pol. elkülönült intézményrendszerek együttese, relatíve önálló. Nem alárendelt más alrendszereknek (gazdaság, állami politika), ugyanakkor önállósága viszonylagos, hiszen nem függetlenítheti magát más alrendszerektől. A szoc.pol. alapvetően a fogyasztás és az elosztás területén működik. Határai folyamatosan változnak. Tér, idő, társadalmi érték, erőviszonyok határozzák meg a közüggyé tehető szükségletek körét. Követelmény a társadalmi hátrányok csökkentése. Szociálpolitika vs. szegénypolitika?
A szociálpolitika megközelítési szintjei Makroszint: a társadalom egészét átfogó, ill. az állam és a társadalom közötti viszonyra, valamint össztársadalmi intézményekre utal. Mikroszint: egyéni és családi szint. A szociális munka és a kisközösségi segítő hálók személyközi kapcsolatokat jelölnek. Mezoszint: a személyközi és az össztársadalmi szintek közötti szervezeteket és intézményeket, ezek kapcsolatrendszerét jelöli. (vállalat, hivatal, iskola, egyházi és települési szerveződéseket).
A szociálpolitika szereplői sokszereplős játék Szociálpolitika alakítói: Egyének, családok Formális szervezetek (pártok, szakszervezetek, egyházak) Informális, nem szervezetszerű csoportosulások (lobbyk) Települési és funkcionális önkormányzatok (kisebbségi önkormányzat) Állam.
A szociálpolitika alanyai: Egyének Társadalmi csoportok A társadalom egésze
A szociálpolitika viszonya a társadalmi alrendszerekhez A társadalom különböző rétegekre tagolódik. Viszont a csoportok vizsgálatának csak akkor van értelme, ha azokból a gyakorlatban hasznosítható következtetések vonhatók le, s a társadalom működése racionálisabb lesz. A csoportos hovatartozást két tényező határozza meg: egyéni determináltság és az egyén cselekvési lehetőségei. Hiba az egyén helyzetét egy szűk kritérium által meghatározni. A társadalmi folyamatok megértéséhez és a szociálpolitikai feladatok ellátásához olyan rendszerre van szükség, amelyik átfogja az egyén életét befolyásoló legfontosabb érdekrendszereket. A különböző szempontok szerinti társadalmi beilleszkedés együttes értékelése adja meg a személyre vonatkoztatott helyzetfeltárást. Egy társadalom akkor tekinthető egészségesnek, ha az egymásra épülő érdekrendszerek összehangoltan és közelfogadottsággal működnek, továbbá folyamatosan megtermelődnek a bővített újratermelés feltételei.
Az alábbi közösségi típusok egyidejű megléte jellemzi a társadalmakat: vagyoni-tőketulajdonlási, a gazdasági tevékenységben betöltött szerep szerinti közösségek (Háromféle tőkét különböztetünk meg: pénz, kulturális és szociális tőke) politikai-hatalmi közösségek (politikai elit, főtisztviselők, önkormányzati vezetők) végzettség szerinti csoportok (a végzettségi szintből következik a munkalehetőség) egyéni indíttatású közösségek (civil egyletek, nyugdíjas klubok) családi közösségek rokoni alapú közösségek korosztályi közösségek érdeklődési kör szerinti közösségek lakóhelyi közösségek munkahelyi közösségek társaságok szervezeti közösségek társadalmon kívüli, társadalomközi szerveződések
Szociálpolitika a társadalomtudományok rendszerében A kapcsolódó társtudományok történeti kialakulása A társadalomtudományok közül a történetírás az írásbeliség megjelenése volt az első, amely foglalkozott a közösség életének alakulásával. A mai történetírás kezdete az ókorra vezethető vissza. (A kínai császárság az adott dinasztia végéig megőrizte az írásokat, majd utána elvégezték azok értékelését). Az európai történetírás a görög és a római birodalom idejére vezethető vissza. XVII. sz. demográfia tudományának megteremtése, amikor is John Graunt a londoni halálozási adatok empirikus vizsgálatával kezdte tanulmányozni a népesség számának és összetételének a vizsgálatát. XVII. sz. második fele a politika tudomány kialakulása, az abszolutizmussal szemben a polgári-demokrácia eszméi nyernek teret.
XVIII. sz. Adam Smith munkássága nyomán alakult ki a kapitalista közgazdaságtan. Munkáiban az bizonygatta, hogy a feudális viszonyok a gazdasági fejlődést gúzsba kötik. A gazdaságnak meg kell szabadulnia a feudális uralkodók gúzsba kötésétől. Azaz a gazdaságot egy láthatatlan kézre, a piacra kell bízni. Ez a közgazdaságtan az ember természetére épített feltevésekből indul ki (az ember önérdeket követő viselkedése). Ez a módszer soha nem látott méretű gazdasági növekedéshez vezetett, ugyanakkor megjelentek ennek ároldalai is (lásd a munkajog történeti fejlődése). Ugyanis a gazdasági hatalomhoz jutott tőkések mellett megjelentek a nincstelen ipari bérmunkások. Szegénység és elesettség lett általánossá. (kollektív munkajog, állami beavatkozás) Új tudományterületek: pszichológia és szociálpszichológia, amely a csoport viselkedését vizsgálta. A társadalmi valóságot úgy próbálták meghatározni, hogy nagyszámú tényanyag és adat összegyűjtése után próbáltak meg összefüggésrendszert felépíteni (természettudomány módszereivel).
1929-33. világválság: kínálati piac alakult ki. Világossá vált, hogy a piac önszabályozó jellege nem képes a kereslet és a kínálat közötti arányosságot szabályozni. Keyness A foglalkoztatás, érdek és pénz című munkájában kifejtette, hogy a piac a maga követő mechanizmusával nem képes kelő hatékonysággal szabályozni a gazdasági életet. Szükség van állami beavatkozásra a piacszabályozás, a foglalkoztatáspolitika, és a jövedelem képzés vonatkozásában. A ma sikeres gazdaságok a piac, az állami beavatkozás és a tervezés tényezőket az adott időszak igényeinek megfelelő arányban kombinálják.
A gyarmattartó birodalmakban és az Amerikai Egyesült Államokban megjelenik a különböző kultúrák keveredése, amely lehetőséget ad a kulturális antropológia születésének, amely alatt a vizsgált népesség értékrendjét, viselkedési normáit, világfelfogását és hiedelemrendszerét is értették. Európában a néprajz és a folklór virágzott. A szociálpolitikához legközelebb álló szociológia kialakulásának előfutárai Saint-Simon, Comte és Tocqueville munkássága alapján Marx, Durkheim és Weber voltak. Céljuk a valóság feltárása, a társadalmi folyamatok dinamikájának felrajzolása volt. A gazdasági tevékenység alakulásában meglévő törvényszerűségek kimutatásával, az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságával a politikai gazdaságtan foglalkozik. Módszertani vonatkozásban a szociálpolitikának direkt a kapcsolata a statisztikai elemzés és adat-felvételezéssel. Továbbá az informatikai forradalom idején függősége egyértelműen kimutatható az informatikával.
A szociológia A szociológia a társadalmi élet törvényszerűségeit feltáró tudomány. A szociológia alapvető nézete, hogy a társadalom tagjainak életesélyeit erősen befolyásolja a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyük. A társadalmi determináltságból természetesen egyénileg mindig ki lehet törni. A szociológia módszerei alkalmasak a hátrányos helyezet kimutatására, lehetőséget teremtve egyúttal a megoldás megtalálására.
A gazdaságpolitika A társadalmak alapfunkciója a termelés munkamegosztáson alapuló megszervezése és folyamatos végzése. A társadalom működése a gazdaság teljesítőképességének függvénye, illetve fordítva, a társadalom működése kihat a gazdasági életre. Függőségi viszony áll fenn a két terület között. A szociálpolitika itt a munkavégző helyzetét vizsgálja a társadalomban. A szociálpolitika és a gazdaságpolitika viszonyrendszerének lényege a szociálpolitika korrekciós funkciója, mellyel az értékteremtés és az értékelosztás közti aránytalanság, az igazságtalanság, továbbá a társadalom működésének zavartalanságához feltétlenül szükséges jövedelemarányok tűréshatáron belül tartása, a reménytelenül leszakadás tömeges méretűvé válásának megelőzése.
A társadalompolitika A szociálpolitika és a társadalompolitika kapcsolatát a kettősség határozza meg. Közös, hogy mindkettő a társadalmi jólét emelkedését, a fejlődést szolgálja, viszont eltérő módon. A szociálpolitika tudományosan összefüggésrendszert vizsgál, és tárgyilagos elemzésre törekszik. A társadalompolitikában pedig inkább a politikusi tevékenység nyilvánul meg, amely nem tárgyilagos elemzésen alapul.
Szociális védelem Szociális védelem A közösségi vagy magánszervezetek mindazon beavatkozását értjük alatta, amelynek az a célja, hogy könnyítsen a különféle kockázatok és szükségletek miatt az egyénre, illetve a családokra nehezedő terheken.
Szociális védelem alapja Magyarországon Alaptörvény XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.
Szociális ellátórendszer Társadalom keretei között megszervezett összes olyan tevékenység, amelynek rendeltetése, hogy a társadalom tagjai által megtermelt anyagi javak egy részének elvonásából képzett alapból támogatást nyújtsanak azoknak, akik önhibájukon kívül nem tudnak saját megélhetésükről gondoskodni, vagy többletterhet vállalnak magukra.
Szociális ellátórendszer részei Magyarországon Társadalombiztosítás Foglalkoztatás Segélyezés Családtámogatás
A szociális védőháló-rendszernek 3 szintje működik: biztosítási szint: ide tartozik az egészségügyi biztosítás, a nyugdíjbiztosítás és a munkanélküliségi biztosítás. Ezen a szinten biztosított biztosítás fedezete pedig a munkáltató és munkavállalói befizetések. kompenzációs szint: ez pedig az állam segítsége az állampolgárok felé bizonyos társadalmilag értékelhető élethelyzetekben az emberi méltó élet biztosításának az érdekében. Ide tartozik az első lakáshoz jutók kedvezménye, a hadigondozottak ellátása rászorultsági szint: a szociális védőháló-rendszer nélkülözhetetlen része, ebben az esetben az egyéneknek, a családoknak, helyi közösségeknek biztosít ellátást, akik a társadalom által elfogadható módon rosszabb helyzetbe kerültek az általánostól, vagy reális a veszélye, hogy ilyen helyzetbe kerülnek, pl.: hajléktalanoknak nyújtott ellátás.
Szociális védelem és a szociálpolitika által érintett jogok: egyenlőségi jogok, gazdasági és szociális jogok.
Alapjogok Az első generációs emberi jogokként emlegetett polgári és politikai jogok köre már a Magna Charta aláírása óta körvonalazódik, rengeteg szerződés mondja ki, a szokásjog részévé váltak, azaz nemcsak a védelmüket biztosító egyezmények részes államai számára kötelezőek, de más államok számára is. Az első generációs jogok a XVIII. sz. vége felé alakultak ki. A második generáció alatt értett gazdasági és szociális jogok (szociális biztonsághoz, munkához való jog) már nemcsak ajánlások, de nemzetközi egyezmények tárgyai is és egyre hatékonyabb ellenőrzési mechanizmusok védik őket. A második generációs jogok a XX. sz. elején és a jóléti állammal teljesedtek ki.
Az emberi jogok harmadik generációja, vagy más néven szolidaritási jogok (a békéhez, az egészséges környezethez, az új információs rendszer igénybevételéhez és a fejlődéshez való jog), amelyek érvényesüléséhez nemzetközi együttműködésre van szükség, sok szakértő szerint nem is "jogok" (mert alanyuk és tartalmuk nem tisztázott), és nem alkotnak nemzedéket sem. A harmadik generációs jogok a XX. sz. végén a világ globális problémáira adott válaszként születtek meg.
A szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez, a munkához való jog emberi jogok, azon belül is gazdasági és szociális jogok. A gazdasági és szociális jogok természete előrevetíti a nemzetközi jog mozgásterét ezen jogok megvalósításának az ellenőrzése, és a jogok kikényszeríthetősége terén. A jogok védelme és tisztelete az állam feladata és kötelessége, közvetlenül nem kényszeríthetők a bíróság előtt, vagy egyéni jogosultságként kikényszeríthetők egy adott országban alacsonyabb rangú jogszabályok alapján, ún. szatellita jog segítségével. Mit is jelent ez? Gondoljunk a munkához való jogra, amelyhez mint szatellita jog kapcsolódik a szakképzéshez való jog. A szakképzéshez való jog sokkal inkább egy lehetséges állapot megvalósításáról szól, mint amit a munkához való jog hordoz magában, ami nem más, mint a teljes foglalkoztatottság megvalósítása. A szakképzéshez való jog sérelmére hivatkozással az egyén sikeresebben érvényesítheti jogait, mintha a munkához való jogra hivatkozik
Fontos látnunk a nemzetközi jog természetét, és meg kell érteni, hogy a gazdasági és szociális jogok, így a szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalon való élethez és munkához való jog kérdésében az államok mindenekfelett tiszteletben tartják egymás szuverenitását. Ez az államok közötti nemzetközi kapcsolat egyik elve, a belügyekbe való beavatkozás tilalma, az erőszak alkalmazásának tilalma, a viták békés rendezése elve, az államok együttműködésének elve, a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve mellett. Ráadásul ezek olyan kérdések, amelyek nagy költségvonzattal járnak, a nemzetgazdaság stabilitását, és a munkaerőpiacot érintik.
Ha egy állam például nem biztosítja a szociális biztonsághoz való jogot, azaz nem alakítja ki jogrendjében azokat a feltételeket, amelyek a szociális biztonságot a lehető legmagasabb szinten biztosítják az állampolgárok számára, akkor sem kerül sor jogi szankció alkalmazására. A szankció hiányának két fő oka: a szociális biztonsághoz, munkához és megfelelő életszínvonalon való élethez való jogok tartalmának bizonytalansága, és az, hogy a megvalósítás, mint fentebb említettem, az adott államban rendelkezésre álló forrásoktól függ, valamint az államok szuverenitása és autonómiája a szociálpolitikai kérdésekben. (Helyben dőljön el minden!)