Nevelés a közösségben Dr. Nyéki Lajos 2016
A nevelés individuális és szociális felfogása Az individuális és a szociális felfogás jellemzői Történeti előzmények - Edward Flanagan: Boys Town, 1921 - Makarenko kommunái: 1920, 1928 A nevelési közösség fogalma A nevelési közösség intézményes jellege
A közösség fogalma A közösség olyan szoros személyes kapcsolatokra épülő egység, amelynek a társadalmi értékrendnek megfelelő közös célja van. A közösség, a csoport és a tömeg fogalmak közötti különbség
Összehasonlítás közösség csoport tömeg közös cél + + + közös tevékenység + + + szoros sz. kapcsolatok + + - szervezettség + + - tartósság + + -
A közösség ismérvei a társadalmi értékrendnek megfelelő közös cél, a közös cél megvalósítására irányuló közös tevékenység, a szoros személyes kapcsolatok (szimpátia és antipátia), a szervezettség (formális és informális vezetés, választás, rotáció), és a tartós jelleg.
A gyermek- és a felnőtt közösségek eltérő sajátosságai A gyermekközösség felnőtt vezetésre szorul, irányítója a pedagógus. A gyermekek közösségeinek alapvető tevékenységi formája a tanulás, míg a felnőtt közösségek elsődleges funkciója a munka. A gyermekközösségek jellemző életkori sajátosságai a játékosság, a romantika iránti igény.
A nevelési közösségek tagozódása A nevelési közösségek szerkezete általában hierarchikus felépítésű. A felsőbb és az alsóbb szintek között egy tartalmazási reláció érvényesül. Az egész nevelési intézményt jelentő nagy közösség másodlagos (szekunder) közösségekből áll, a szekunder közösséget viszont elsődleges (primer vagy kontaktusos) közösségek alkotják. Az iskolai nagy nevelési közösség alapvetően két részből épül fel: a pedagógusok és a tanulók kollektívájából.
A tanulóközösség tagozódása Iskola Iskolai közösség Évfolyam Szekunder közösség Szekunder közösség Osztály Primer közösség Primer közösség Primer közösség
A pedagógusközösség tagozódása Tantestület Tantestület Munkaközösségek Osztályfőnöki Szakmai Tanárok Tanár 1 Tanár 2 Tanár 1
Az elsődleges közösség alapvető funkciói egyrészt közvetítő kapocs az egyén és a társadalom, az egyén és a nagyobb közösségek között (kontaktusos közösség), másrészt a közvetett nevelő hatások révén az egyén nevelésének, tevékenysége ellenőrzésének és értékelésének funkcióját is betölti. A közösségi közvélemény elismerés vagy büntetés (elítélés) formájában ad visszajelzést a nevelt számára.
Az elsődleges közösség létszáma A csoportok létszámával kapcsolatos szociálpszichológiai kutatások, és a brigádszerű termelőmunkában való részvétel tapasztalatai egyaránt a 7-15 fős létszámot ítélik meg célszerűnek. Természetesen az iskolarendszerben az osztálykeretek a jóval nagyobb osztálylétszámok miatt ilyen létszámzónát nem tesznek lehetővé.
A létszám hatása Túl kis létszám esetén megnő a veszélye a klikké alakulásnak, azaz a nagyobb közösségek normarendszerének nem megfelelő cél követésének, A túl nagy létszám pedig nem teszi ellenőrizhetővé az egyének tevékenységét, azok elbújhatnak a tömegben. A nagy létszámok nem teszik lehetővé a közösség tagjai közötti interperszonális kapcsolatok, a személyes kontaktus kialakítását, ezért kisebb csoportokra bomlás indul meg, amely megint csak a klikkek kialakulásához vezethet.
Az elsődleges közösségek kialakításának szempontjai A területi elv szerint azokat a nevelteket osztjuk be egyegy elsődleges közösségbe, akik egymás közelében laknak, így nem csak az iskolában, hanem a szabad idejükben is módjuk van a kapcsolattartásra. A rokonszenvi elv is szerepet játszhat egy elsődleges közösség tagjainak összeválogatásánál, feltéve, hogy a neveltek már előzőleg ismerték egymást. A nem egykorú neveltek összeválogatásának elve is hasznos lehet, hiszen az idősebbek magasabb fejlettségi szintje pozitív hatással van a kisebbek magatartására (zárt nevelő intézmények, teljesen ellenőrizhető hatásrendszer esetén alkalmazható).
Közösség és autonómia A közösségi nevelés kulcsfontosságú kérdése az autonómia (lásd középkori egyetem). Napjainkban az iskolai autonómia az iskolát fenntartó testület vagy személy befolyásának csökkentésére irányuló törekvéseket fejez ki. Az iskolai autonómia fontos intézménye a tanulói önkormányzat (választott tisztviselők). Az autonómia, az önkormányzati tevékenységben való részvétel adja meg a közösségben végzett munka értelmét.
A közösség fejlődése Minden közösség élete, fennállása alatt a fejlődés különböző fokozatait járja végig, és szerveződésétől megszűnéséig eltérő fejlettségi szintekre juthat el. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a közösség szóval nem egy kívánatos célállapotot jelölünk, a közösség elnevezés a létrehozásától a megszűnéséig megilleti a társas alakzatot.
A közösség fejlődését befolyásoló tényezők a közösség összetétele; tagjainak alkalmazkodó képessége; tagjainak előző élettapasztalatai; az egyéni célok és a közös cél viszonya; a nevelési közösséget vezető személy rátermettsége, stb.
A hagyományok szerepe A közösség életét tartalommal tölthetik meg, fejlődését elősegíthetik annak az intézménynek a hagyományai, amelynek a keretei között a neveltek tevékenykednek. E hagyományok formát adnak a közösség életének, a kialakult szokások sajátos jelleget, patinát biztosítanak és erősítik a közösség tagjaiban az összetartozás érzését.
A célok szerepe Hasonlóan jelentős szerep jut a közösség fejlődésében azoknak a rövid-, közép- és hosszú távú céloknak, amelyek egy adott fejlettségi szinten a közösség tevékenységét motiválják. A nevelőnek különös gonddal kell mérlegelnie, hogy az adott fejlettségi szinten milyen közös célok lehetnek a közösség fejlődésének igazi hajtóerői.
A közösség fejlődésének szakaszai a követelés szakasza; a rétegeződés szakasza; a közösségi közvélemény kialakulásának szakasza; az önnevelés szakasza.
A követelés szakasza Két lehetséges alaphelyzet: új közösséget szervezünk vagy meglevő közösséget kell újjászerveznünk. Az elemi rend megteremtésének szakasza, határozott nevelői követelménytámasztás. Közös cél kijelölése és elérése érdekében közös tevékenység végzése. A közvetlen nevelő hatások uralkodó szerepe.
A rétegeződés szakasza Az addig homogén közösség differenciálódik, kialakul a pozitív mag. A pozitív mag legaktívabb tagjai a közös cél érdekében végzett tevékenység szervezőivé válnak. A nevelő felismeri a pozitív és a negatív hangadókat, a közös célok érdekében mozgósítható és a közömbös egyéneket, illetve a klikkeket.
A közösségi közvélemény kialakulásának szakasza Létrejön a közös értékrend, a közösségi közvélemény. A közösség ekkor már képessé válik arra, hogy tagjaitól meghatározott magatartási normákat követeljen meg, és ezeket a követelményeket állandóan bővítse. Ebben a szakaszban fokozatosan előtérbe kerülnek a közösségi közvélemény által közvetített közvetett nevelési hatások.
Az önnevelés szakasza A közösségi közvélemény meghatározó jellegűvé válásával a közvetlen pedagógiai ráhatás szerepe megszűnik, csak a kivételes esetekben való beavatkozásra korlátozódik. Ha a közösség tagjai fokozatosan annyira magukévá teszik a kezdetben külső indíttatásból teljesített normákat, hogy azok bensővé válnak, akkor eljutunk az önnevelés szakaszába. Az egyáltalán nem biztos, hogy a közösség minden tagja eljut erre a szintre.
Változás és fejlődés A fejlődés katalizátorai lehetnek az iskolai közösség és az elsődleges közösségek fejlettsége közötti különbségek. A pedagógusnak a rá bízott közösséget a fejlettségi szintjének megfelelően kell irányítania. Ezért a közösség szervezését végző pedagógusnak alapvető feladata a közösség fejlettségi fokának gondos feltárása, az előző nevelők tapasztalatainak átvétele.